Yumm…..

And here’s Part 2. There is another batch of Dollfie. Will upload them later.

Here is Part 1 of what i took. Going to release them in 2 parts. Stay tuned. =D

*ducks the flying spoons*

But it’s true. Last night The SA and I came back from the anime con (did I mention I like anime? Hm, maybe not directly. But I do), and I am tired from all the walking around I did. And since I have anime on my mind right now, which tends to happen after an entire con of anime, it may be a bit hard to be grounded back into the usual fun that is game playing. Mainly because I have a burning desire to watch more anime, as I bought two new series (The Wallflower and Soul Eater, for those curious), as well as a double feature movie of Detective Conan (which is the most AWESOME detective anime ever- I would recommend it to any mystery show fans. However, I was extra bummed to learn that Funimation is no longer translating the series because ‘it wasn’t doing well enough’. Le sigh).

So what all that rambling really means is that I’m not too sure how many posts I’ll be able to do this week (the small crowd of readers boo and hiss as they realize this is a filler post! My deception has been uncovered!). And by ‘posts’ I mean ‘quality posts’ where it’s more planned and also edited. XD

But what should hopefully be on the horizon is a post explaining my ‘creative process’ for the drawings seen here, since I really did whip that post up in about 15 minutes due to the fact I stayed up the previous night coloring the pictures, and when you stay up really really late to finish something you want to share it as soon as possible, even if that means you share it 15 minutes before you’re supposed to leave the house and catch a plane. In addition, there should be a ‘Meet My Character’ type post even further in the week, once I gather the notes on my character. This is the one that I’m less sure about, as it requires much more planning than my typical babbling.

Now, I won’t always be making posts about what I’m going to post all the time, but I’m making an exception today. Because today I finally get to put a post into one of my favorite category names, that I made up weeks ago:

Administrative Brouhaha.

Isn’t “brouhaha” an awesome word? Isn’t “administrative brouhaha” an awesome phrase? It definitely should be used more often. Try working it into a conversation today.

Over and out!

-Misha

As you may or may not know, I like to draw. Now, I’m not really trained or anything – I’ve only taken drawing classes in high school and a single one in college. My style is definitely anime-ish. I even have a gig drawing comics for a college newspaper, which is pretty neat.

Unfortunately, I’m apparently unable to draw the same character twice looking exactly the same.

It’s probably because I’m lazy.

Anyway, to cut a long story even shorter, a couple of days ago I got a little bored in-game whilest on Feathermoon, and started sketching (in pen) some of the characters around me. Eventually I had to stop because apparently they were trying to talk to me while I was afk drawing, but whatever.

So below are the sketches, scanned with a little digital retouching, as well as a color version I drew on the computer. I’ll talk about them more later- for now I gotta run! See ya!

Chaanii

I didn’t like this one as much, so I tried again with better results, I think.

Loreli

Kalenedral

Aely

No, I attend them for those people inside the fashions and cosplays. Those people who attend the panels and concerts. It’s not that they are particularly interesting to talk to, actually ninety percent of the time I find myself avoiding talking to people altogether. I tend to get easily annoyed at the matter-of-fact and almost robotic speech patterns of the every day anime fan. It’s easier to talk to those there for the music but at one point or another, no matter how long and how nice of a conversation you have, they are going to have a slight or maybe even large episode of what is liked to be called fandom. Not that anything is wrong with people speaking the way they do or even being extreme about a certain person or group, to each their own…but so much of it in such a short period of time? No, thank you.

I just want to stare at them. I want to find a high traffic area and place my ass on its make-shift throne, smoke my cigarettes and gaze at all them through my knock-off name brand sun glasses. Not because I find them beautiful but because I want to watch them socialize, watch them walk, pose and act. I enjoy comparing them all as well, although I normally find that almost all of a cons attendees act the same. Just like the speech patterns. Their slouched slumpy walks, they are either loud and overly confident or quiet and shy mannerisms. They are almost all clumsy in their existence, and that clumsiness and gaucheness is what makes them attractive to me. I find myself longing for their societal obscurity.

I know, I know. Now you are all thinking, besides what a snarky bastard I am, that wouldn’t I get bored after doing this for three days? Yes. I am normally bored half way past the first day of it so I have devised certain games and what fun, if not slightly antagonistic and cruel, they are! One game, that I don’t mind sharing with the masses, is one that I developed on accident but one that has become a favorite of mine. It’s simple and actually there are no rules or a planned outcome so it doesn’t technically classify as a game, now that I think really about it. All it involves is staring, as before, but more intensely. The trick is to never look away. It doesn’t matter if they make eye contact or how long the stare back or even if they look away and by doing so offer the chance for you to look away without making the situation even more uncomfortable. Do not look away.

Why? Because it makes them change. They go from being in their comfort zone, their once a year security blanket, to feeling exposed and they change in way that is more noticeable than they realize. They reach to fix their hair or wipe at their face, something could be wrong you know? Many draw into themselves, pull their arms in tighter, slump a little more and drop their chin so that the only convenient place to look is the ground which makes their bodies one giant contortion, which is hard not to find lovely with its strange and exaggerated angles. Some start giggling and tugging at their clothes, which I can’t help but think to be sickeningly cute. Some that are misfortunate enough to stop and stand by me when I am conducting my game, pull out their cell phones and flip it open to look at the time and remain holding it, and then a few seconds later look at the time again. And again. And again. Then some also have the habit of looking at their wrist, over and over again, like looking at a watch, and sighing and walking away as if someone just ditched them for a meeting. What I want to know is, where exactly was that watch you were hiding on your arm? Was it under the skin and if so, can I please have a look? That would be a wonderful sight for my eyes, could you imagine how gorgeous that would be? The skin stretched and paper thin over the glass and metal, the markings faintly exposed. The hands would have to be on the outside of the skin, in order for there to be even a slight possibility of it working, but them turning over the skin would be enough to make cry at the beauty of all of it. Eh, but we digress.

I absolutely love it when people don’t do any of the afore mentioned things and approach me instead. Those are the people I find worth talking to more often than not. Those are the ones that have something to say that is worth listening to, and they are the ones that actually possess the confidence that every one else has borrowed for the weekend. They are the ones whose minds are truly beautiful and whose personalities I find attractive for more than just a few seconds at a time. However, those that only approach and randomly hug before running off. I cannot stand them. At all. I feel the need to shower after they have touched me. It isn’t that I hate being touched or even that I know they have touched hundreds before me that day while counting the hugs. I hate that some one who is so unhappy with the emotions they receive from others on a day-to-day basis, tried to stimulate those emotions from me and the others they touched that day to fill whatever void it is that they have. Then there is the fact that they touched me without my permission…

I have other games as well but they are either not worth mentioning or ones that I am unwilling to share with others being the selfish person I am. Before I leave you all to fume I’ll address something that I am sure will be mentioned over and over again from here on out: don’t I feel bad about turning these places that these kids use as an escape from every day living, a place that they feel they can be confident and comfortable in their own skin and express themselves without judgement, into a living sociological experiment? Well, honestly I have tried to feel guilty and such but since we are being honest with each other, I just can’t bring myself to feel sorry over doing something that brings me so much pleasure.

à plus, ma chérie.

-Demetri

Sztandard conos életkép.

Természetesen fél Soul Society is képviseltette magát...

Bögyöskének semmi esélye sincs Eperke ellen!

Na, ez már mindjárt izgalmasabb fájt!

Ha jól tudom, ez Zoro. Csak így, egy R-rel.

Öröm látni, hogy vannak igényes cosplayek is.

Mikrofonja is van, szárnya is van, és nem madár. Mi az? o_O

Itt kezdődik a jó cosplay. :3

Shion, az egyik személyes kedvencem a conról. Hát nem aranyos? :3

Hauuu~ Omochikaeriii?

Az angyalok kikérik maguknak, hogy ők csak békés, jóságos lények lehetnek.

Aki megmondja, hogy ők kiket-miket cosplayelnek, az kap egy csokit.

A szépség és a szörnyeteg?

Ne kérdezzétek mit keres Gauron mechája a hölgyek társaságában, én se tudom.

Ha jól tévedek, az ott Licorne... Jesszus, mit akar tőle Gauron??

Csak azért, hogy a kígyó se panaszkodjon.

Kép Batmanes seprűvel. Tudnék mást kommentet is, de az gonoc lenne.

Azé' vele ne kötekedj...

...mert ezt fogja csinálni veled is. ^^'

Apropó, a halál több formában is jelen volt...

Haláli jó cosplay, mi?

Ne, megöltétek Mikut! TI SZEMETEK!

Van aki elégedetlen volt a büfével. Vagy a yaoi népszerűségével, mindegy.

Természetes voltak kint táblások is. A bal oldali lány például nem kedveli a helyiszépfiú Szászukecicát.

Volt olyan, aki az állatok jogaiért kampányolt. Hogy milyen állatok jogaiért...?

Hát a cicalányok jogaiért...

Meg a nyuszilányok jogaiért...

Ne feledkezzünk meg a vadmacskákról se...

Ha már táblák és kampányolás, íme a firkafal vasárnap fél 3-kor...

...és fél 6-kor teljesen más tartalommal.

Ha valakit érdekelne a firkafal vasárnap késő délutáni állapota, nagyban, “összemontázsolva”, akkor a következő címen megtekinthető és a Download gombbal le is tölthető teljes pompájában az általunk összerakott firkaFail-es kép:
KATT
Ha meg valaki netán kíváncsi lenne a trollkodásunk “eredményére”, az itt megnézheti az aláírásgyűjtő füzetünket:
KATT
(Mielőtt még valaki leszólna, vagy kioktatna minket, poénból csináltuk, és egyáltalán nem kell komolyan venni.)

OFF: Pimp My Ride Anime Style! (Az Animeland Honda Civicje.)

És persze voltak még különös alakok... Például a Nintendóért rajongó szárnyas csajok...

...gólyalábas steampunk úriemberek...

...óriás-Pikachuk, akik közt egy ikerpár is volt...

...és egy vihorászó Joker is, aki a vége felé már annyira fáradt volt, hogy bárkit legyilkolt volna.

A con népszerűségét jelzi, hogy megjelent kedvenc pizzaimádónk is...

...és megtisztelt minket jelenlétével maga Yoruichi is! o_O

Köszönöm a figyelmeteket!

We went out to Anime Next this weekend to promote the Game Core convention.  I set up and sold some buttons. There was lots of amazing stuff going on all weekend it was a lot of fun!

We were only going to come on Saturday, but ended up going on Sunday also. Here are some photos that I took while we were there.

Look it’s Andy Warhol! Best cosplay of the day! He even signed a piece of paper exactly like Andy, he was pretty awesome!

Can you tell what that is? Duh! Pacman… he was kind of a douche. He only got excited about my woot shirt, not about my tattoo at all… oh well… i guess not everybody that is dressed cool can be cool.

This made me laugh, I took a photo of it for Bob, because he’s the one that introduced Paul and I to the song, it’s even on my mixtape from him, I think the first track.

mehr über die DoKoMi erzählen!

Nachedem nun eine ganze Reihe an bekannten und (mir) unbekannten Charakter über die Bühne stolziert, gesprungen oder gerannt sind bekommt die Gruppe Con-Frischlinge Hunger. Der Hunger war eigentlich schon eine ganze Zeit da, jedoch packte er die Gelegenheit nach dem Ende des Cosplaywettbewerbs um von seinem Besitzer Besitz zu ergreifen. Die Party bewegte sich nun auf Stage 4 zu.

Stage four: Meido-Kisa (Maid-Café)
Kleine Erklärung; wie es der Begriff schon fast selber erklärt, ist es erstmal ein Café. In diesem einen solchen selbigen werden die Gäste von Maids bedient. Dabei wird gerade auf Höflichkeitsformen geachtet. In Deutschland gibt es so etwas bisher leider nicht in genau dieser Art, wie sie in Japan vorkommt. Natürlich gibt es noch Cafés wo Damen in “uniformen” oder ähnlichem bedienen, jedoch nicht wie in dieser speziellen Weise.
Also bietet die DoKoMi sozusagen die Möglichkeit ein Stück Japan anzuschauen (und zu essen :D).
Unsere Gruppe Low-LvL-Cosplayer (ja wir waren als handelsübliche Animeinteressenten verkleidet *nickt* – 2 sogar als Animeinteressierte bloggende Paparazzi °_°’) begibt sich nun also in das Meido-Kisa und sucht vergeblich nach einer Sitzgelegenheit. Nach einigen Sekunden, oder Minuten, ergeben sich ein paar steh-slots. Mit Tisch, Licht und Karte. Die Gruppe macht sich auf dem frisch gewonnenen Territorium breit.
Schon kommt auch die Bedienung – zu meiner(unserer) Überraschung ist die Bedienung im Maid-Kostüm männlich – und fragt uns freundlich was wir bestellen möchten. Sprite, Cola, Cola, Tee – ahja ok zumindestens der Yasumin-Tee für Susu-san wahrt den Schein des japanischen. Auch wenn ich vielleicht lieber eine weibliche Bedienung gehabt hätte, musste ich mir doch eingestehen, dass er seine Sache gut macht. Sehr höflich, gewählt ausgedrückt, sogar die Schuhe passten zum Outfit ! oO
Muffins, Kuchen, Kuchen und noch viel mehr Kuchen wurden daraufhin zur Wiederherstellung der TP(Trefferpunkte) und MP(Manapunkte) verzehrt.
*Anmerkung: Muss Maid-kostüm für Freundin finden ^^’*

Stage five: Para-Para-Connection
Eine -wie der Name schon sagt- Para Para Tanzgruppe. Dabei handelt es sich um eine bestimmte Form von Gruppentanz die sich in Japan seit den 90ern immer weiter verbreitet hat. Die Gruppe hat einen Teil ihres Stücks “Seifuku wo kite!” aufgeführt. Die Tänze wurden begleitet von kleinen Storyelementen.

Stage six: Strolling around
Die Party beginnt erneunt vom Hunger ergriffen, Pläne zu hegen wie das begehrte Essen erlangt werden sollte. Die Antwort ist für gewisse Teile der Gruppe bereits klar. Es geht zum Oishii-Suchtgefahr-Nudelhaus in der Nähe der Immermannstraße. Dort befinden sich die meisten japanischen Läden versammelt auf einer Straße. Restaurants und kleinere Geschäfte sind allerdings auchnoch in den umliegenden Straßen nicht gerade selten. Kurz gesagt eine Oase für Japanfans.
Das Naniwa hat sich inzwischen zu einem meiner Lieblings-Restaurants entwickelt. Man denkt zuerst die Preise wären übertrieben, für eine Suppe 9€ zu verlangen… doch ich bin auch schonmal nicht mit einer Suppe fertig geworden °_°’ Der Topf, erm die Schüssel meine ich – hat schätzungsweise einen durchmesser von 25cm, geht relativ steil nach unten und hat eine Höhe von 13,37cm. Nein keine Sorge ich habe sie noch nicht vermessen, daher sind die Angaben auch nicht ernst zu nehmen.
Tori Yakisouba war natürlich unter den Bestellungen, ebenfalls Tokusei Miso, meine favorisierte Suppe. Als Vorspeise diente frittierter Fisch und Gyousa.
Leider hatte der japanische Bäcker (ohne Öffnungszeiten-Schild) schon geschlossen, ergo gab es im Anschluß kein melonpan :(
Der Versuch noch vor Torschluß noch irgendetwas interessantes zu finden, endete im …Nichts – Die Gruppe wurde durch hinterhältige Magie seitens des Staffs nach draussen geschmissen. Naja sie war eigentlich weder hinterhältig, noch Magie.
Der erste Tag auf der DoKoMi war nun zu Ende. Es folgte bald der zweite.

A room on the 21st floor awaits your arrival, with windows wrapping around the entire corner room, looking over the city of San Jose. You unpack your stuff, put on your costume, and clip on your badge all ready to go.

The memories that are created at Fanime are one of a kind. Not every Fanime is the same, each one is different. The only thing that is the same is the happiness and AWESOME that Fanime fills you with.

Only at Fanime can you..

..stay up until 7:00am after driving four hours by living off of Coca-Cola and Mountain Dew and playing arcade cames.

..actually run up twenty one flights of stairs because the elevators suck that badly.

..dance to the Slap Chop Rap in front of random people you don’t know.

..tell your manager you’re dead until Monday.

..refer to yourself as a Princess and a bunch of rovers as your noble escorts.

..not be able to use the hottub on the third floor because ten minutes prior to your arrival, there was a diced tomato fight.

..invent drinks such as “Mountain ‘Cardi.”

..laugh when your friend drunkily operates a treadmill.

..dress up in costumes in the middle of the year.

..make so many new friends that you lost count.

..eat overpriced $9 nachos and not give a SHIT how expensive and overpriced they are.

..drink for four days and not feel the consequences until the day you get home.

..dance with your friends until the break of dawn.

..dance in the windows wearing nothing but your underwear.

Those are only but a few memories that are created at Fanime. There are so many more, and so many friends you meet that your mind goes into a sensory overload. And once Monday morning rolls around and you’re carrying your stuff down the stairs and into your car, you actually feel tears building up. Fuck a vacation in Cabo. Screw a trip to Europe. Forget that backpacking trip in Peru. Nothing, and I repeat, NOTHING will have you feeling better than four days of costumes, nerds, video games and booze. NOTHING. If you thought a nice vacation to Hawaii gave you that, “shit back to reality,” feeling when you got back, honey, you’ve felt NOTHING. Fanime 2009 was most definitely the BEST Fanime I’ve been to (and I’ve been going since 2006; so that’s four Fanimes), and I’m still feeling that “post-con ecstasy” that usually only lasts a few days.

Fanime 2010, I wish you were right around the corner.

hiermit kehre ich offiziell, nach inoffizieller Abwesenheit wieder ins Bloggingleben zurück. Ja ich weiß, die Freude hält sich zurück :p
Ich werde auch gleich anfangen über meinen ersten Besuch einer Anime Convention zu berichten.
DoKoMi – oder Doitsu Komiku Market – ist meine erste und bisher (leider) einzige besuchte Anime Convention…Angespornt durch “Wen interessiert’s”san, der die Convention ausfindig gemacht hatte, wurden Tickets bestellt und noch Leute gesucht. Ein WoW-Kollege aus München lies sich überreden die weite Reise auf sich zu nehmen. Die Preise sind im Gegensatz zu anderen größeren Conventions ein wahrer Traum und vor allem das Meido-Café war natürlich ein Ansporn. Also am 30.05.2009 begann die Reise. Super Wetter; Sonne, kaum Wolken und leichter Wind. Perfekt schon fast.
Morgens früh mit Freundin und Auto Susu-san abholen. Nach dem Frühstück ging’s auf nach Düsseldorf, Treffen mit “Wen interessiert’s / Sascha / navi”san, welcher uns sicher zur DoKoMi navigierte.

Angekommen, in der Schlange für die Kasse angekommen und Stempel für den ersten Tag kassiert, betrat die Gruppe Anime-Con-Frischlinge auch schon die heiligen Hallen. Midoris, Narutos, MAIDS! und andere wundersame Wesen aus mehr oder weniger uns bekannten Animes liefen umher. Oder vielleicht standen sie auch und wir waren die einzigen die sich bewegten !?
Meeting: Nach welcher Strategie soll verfahren werden?
Panzerbau-Susu schlägt “von unten nach oben Strategie” vor – keine Einwände? wird gemacht.
Stage One:
Ab nach unten in den dunklen Dungeon (mit Lichterketten, einer vielleicht geheimen uralten Kultur!?)!
Gameroom – 2 Konsolen mit Retrogames. Guitarhero und (wenn ich mich nicht irre) Idolmaster. Weiterhin vertreten Wii, PS und XB360 mit einigen Beat’em Ups. Geheime alte Kulturen gab es nur in Form von uralten Bits aus Pixelland.
Garderobe – ahnungs- und wehrlose Jacken und andere Klamotten wurden kaltblütung aufgehangen!

Stage Two:
Hier befinden sich derzeit anscheinend noch die meisten Besucher der Convention. Hier findet man dich besiedelte Gebiete in deren Ballungszentren sich Verkaufsstände befinden. Einer direkt am Haupteingang, um die Con’ler mit “typisch-japanischem” aus der Szene zu versorgen. Zwei weiter Stände versorgen einen mit PVC-Figuren und diversen Kleinteilen und CD’s. Den Gang weiter hinten durch befindet sich ein Bring&Buy-Shop indem Freundin-Chan erstmal auf Sailormoon-Item-Such-Stance wechselte und ihre Angriffe mit mystischer Perfektion ausführte … und verfehlte… Nichts dabei auch nach späterer Suche, lies sich nicht das Erhoffte finden.
Ein weiteres Feature dieses Ganges war der letzte Raum in dem einige Workshops stattfanden. Unter anderem auch ein ParaPara-Workshop und ein Synchronisationskurs.
Nachdem wir uns ein bischen umgesehen hatten und auch das erste Geschoss und dessen Stände erkundet hatten, begaben wir uns so langsam auf den Weg zur Bühne.
Stage Three:
Der Vorentscheid der DCM (Deutschen Cosplay Meisterschaft) brachte dann so einiges zum Vorschein, was man von einer Anime-Convention auch ein bischen erwartet hatte – die bekannten Anime-Chars. Verkleiden alleine reicht natürlich nicht, es musste auch eine Performence gebracht werden. Natürlich gab es gute(lustige/dem Char entsprechende) wie auch schlechte(peinliche/ total unlustige), aber auch total überraschende Vorstellungen. Kleines Beispiel ? Ok Char geht auf die Bühne, zu Anfang hat jedoch die Technik noch ein paar Probleme -apropos Technik … die waren so rihtig nach meinem Geschmack, aber dazu noch später mehr- doch dann ging es los;
kleines Viech startet charakter(mit klauen und maske) zu fragen:
Warum hast du so große Krallen …
#noch alles normal, hört sich nach einer sehr bekannten Kindergeschichte an
Warum hast du denn eine Maske auf ?
#aha !?
-Gegenfrage vom Char:
Warum liegt denn da Stroh?
# . . . ich denke jeder kennt das Video(abgesehen von meiner unschuldigen Freundin oO’) worum es sich hierbei handelt. Aber weil ich es hier überhaupt nicht erwartet hatte, musste ich so hart lachen dass ich fast Husten musste °_°’
Ähnlich ging es mir hierbei noch bei ein paar anderen Szenen!
Dazu aber später mehr, da mich nun so langsam meine Müdigkeit in die Knie bzw mein Bett zwingt oO”

Seid gespannt wie’s weiter geht, es gibt noch VIEL zu erzählen :) vielleicht wird’s nen 3-Teiler!

By: Brian

Szombat

Nos tehát, szombat reggel. Logisztikai hibák miatt nem volt jegyem, így korán kellett mennem jegyet venni, szombatra is, meg vasárnapra is. A koránt ne tessék komolyan venni, úgy fél 8 tájékán érkeztem a PeCsához, ahol konstatáltam, hogy ott bizony akkorra már tekintélyes (fogalmazzunk őszintén, k*rva nagy) sor állt, főleg a helybenvásárlós bódé mellett. Hát mit volt tenni, beálltam a végére. Telt-múlt az idő, a sebességünk már a fényéhez konvergált, úgyhogy gondoltam egyet, és felhívtam Thrazzont, hogy ő ugyan hol van, mert olyan jól megcsinálta múltkor is az előrefurakodást. Nem veszi fel. Kicsit később megint hívom, jön egy álmos WTF hang, ami közli velem, hogy most kelt fel, nem vette észre a csörgést sem, meg stuff, és itt lesz 20 perc múlva. 50 perc múlva stílusosan meg is érkezett ez az állat, és sikerült megtalálnia engem a sorban GPS nélkül. Kis eszmefuttatás után eltűnt a rákba, valahova előre, majd visszatért egy vasárnapi jeggyel, mert hogy ugye aki túl sokat vett előre (lányismerős), attól lehet ilyet is venni… Aztán megint lelépett, mikor arról érdeklődött, hogy szándékomban áll-e végigvárni a sort, mire én lakonikus “mi mást tehetnék?” kérdéssel válaszoltam. Aztán telefonon hívott, hogy menjek szépen előre a kanyarhoz, ahol ő is áll, és valamit bűvészkedhetett, mert nem vette észre senki, hogy úgy kb. párszáz embernyit csak úgy előrébb jöttünk a sorban. (Ezutón is sorry emberek.) Kicsit még elmélkedtünk a conokról, meg a jelenlévőkről, derültünk az “I Love Yuri” táblát hordozó srácon, aztán Thrazz rokonokra, családi ebédre, meg a barátnőjére hivatkozva lelépett.

Pénztárnyitás után cirka háromnegyed órával sorra is kerültem (pedig viszonylag sor elején álltam), aztán fel is tettem a szombatit, majd hívtak Mionék, hogy mégis merre vagyok, ami azért is fontos volt, mert nálam volt 3 db kétnapos jegy a részükre. Végülis megtaláltak, jegyek fel, aztán egy idő múlva megtaláltuk, hogy hol lehet gyorsabban is bejutni. (Naná, hogy a PeCsa túloldalán, a másik bejáratnál, persze.) Itt éltem meg első wétéef pillanatomat, mert a biztonságiak ellenőrizték a táskákat. Micsoda sirályság már!

Miután beszabadultunk az intézmény területére, a lányok persze rögtön elkezdtek Resident Evil-t keresgélni, amit tényleg nem ajánlok olyan helyen, ahol a népsűrűség négyzetméterenként 12 ember. De mi tagadás, találtak is Resi cuccot, úgyhogy megérte a dolog. Még körbementünk (párszor), hogy mégis mi micsoda, meg mi merre hány méter, meg hogy LOL yuri tábla megint, aztán én benéztem a nagyterembe, ahol épp AMV-vetítés folyt, így ott ragadtam, Mijonék meg eltűntek ki tudja merre.

Az AMV-vetítés végén Tonya bekonferálta a MAR2-t, amit vártam, de hát, meg kell hogy mondjam, nagy pofáraesés volt, és csalódnom kellett benne, több okból is, egy páran tudják is miért. Na szóval az AMV-blokk után gondoltam, ha már itt ülök, és van helyem, akkor jöjjön a cosplay-verseny is. Ami egész jó volt, csak 1) nem volt nálam optikai zoomos fényképezőgép, és 2) a vége felé már kicsit untam. A bekonferáló csaj meg kész káosz volt szegény. Aztán amint vége lett a CP-nek, tudtam, hogy az AMV-verseny jön, de ahhoz már nagyon nem volt kedvem, meg különben is, az előzőek után én még szavazzak is az effektorgiás AMV-kre? Úgyhogy irány kifelé a nagysátor környékére, megkeresni a kedves társszerkesztőket, akik amúgy is próbáltak elérni mobilon az AMV-vetítés alatt, mikoris visszaírtam, hogy bizony én szart se hallok.

Közben letelepedtem a kis hídra, kitölteni a szavazólapokat (megjegyzem, amihez tollat nem adnak), meg szomjat oltani, aztán csak kilyukadtam a mangakissza környékén Mionéknál. Az Akita Inus unalomprogram ment ekkor a szomszédos sátorban, ami valahogy senkit se akart érdekelni, pedig azt hittem, érdekes lesz, képekkel, Győzikével, meg stuff. Ezekután vicces módon úgy döntöttem, én mégiscsak bemegyek vissza az objektumba, megkeresni a szavazóládát, hogy azé’ má’ ne késsem le a leadási határidőt, de átjártam az egész PeCsát, hiába, nem találtam egy ládikót se. Ennyit erről… Erre Mionék megint eltűntek, de gondolom nem állok neki megint keresgélni, hanem leülök a kültéri színpad szélére, a nagysátor mellé, mert már ment a Zenről szóló előadás. Ami tök random mindfuck érzés volt, szóval megérte, meg különben is, elvont, nagyon elvont filozófia volt, úgyhogy jó volt. Amire meg nem is gondoltam, hogy a lányok is a Zen előadást figyelték. Meglepő volt.

A Zen tanítás után még belehallgattak kicsit a fanfices dumába, aztám járkáltunk még az épületben, meg kommentáltuk a dolgokat, majd közös elhatározással arra a következtetésre jutottunk, hogy mára nincs már több érdekesség a helyszínen, úgyhogy elhagytuk a PeCsát, Mionék elindultak haza (ami nem kis út con után, hiába pestiek), én viszont még visszamentem, hogy megtrolloljam egy “ismerősömet”, akivel még sose találkoztam. Trollkodás után viszont én is feladtam, és a Wonderful Days helyett inkább a wonderful Városligetet választottam, és hazaindultam. Folytatása következik.

Vasárnap

Gondoltam felkelek 8 körül, és nagyon (ismétlem, nagyon) lazán reggelizek, készülgetek, stb. mert van idő bőven a 10-es nyitásig, de mit ad isten? Felébredek kb. háromnegyed 10-kor, hiába állítottam be a mobilomat ébresztésre; bealudtam. Remek. Úgyhogy nekiálltam hát szépen reggeli teendőket intézni, meg reggelizni, meg ilyesmik, közben egyre idegesebb voltam, hogy lehetek ilyen béna, meg hogy lehet ilyen béna a mobilom. Közben élvezhettem, ahogy az anyám meg a bátyám jól szórakoztak ezen, és jöttek a kárörvendő, ironikus, meg gúnyolódó megjegyzésekkel, ami abszolút nem segített, inkább csak lassított. Nagy nehezen végülis elindultam, és a connál voltam negyed 1-kor.

Tudni kell, hogy vasárnapra Thrazzonnal, a barátnőjével Mayával, meg még egy közös ismerősünkkel, Zitával voltam “beosztva”. Bejutás, és kis telefonálás után már jöttek is értem a lányok, hogy elvezessenek Thrazzonhoz, aki épp gózott, és ekkor tudtam meg, hogy bizony nem mással, mint Anonymous “Google a barátunk” Garfielddal, nagy Melty Blood mesterünkkel játszott, akivel most először találkoztunk IRL. Kicsit tébláboltunk a go tábla körül, de mivel hosszúnak ígérkezett a meccs, ezért a lányok elindultak körbenézni a pultoknál, jobb híján pedig én is hozzájuk csapódtam. A körút után visszatértünk, és végre valahára Thrazzonék is befejezték a játékot.

Tulajdonképpen a vasárnapot nem tudom nagyon ragozni, mivel programokon nem voltunk, inkább csak nézelődtünk, kommentálgattunk, társalogtunk, a lányok meg Garfield CP-seket fotóztak közben néha-néha, meg haverkodtak, aztán meg visszatértünk a workshopba. Aholis Thrazz meg nekiállt megint gózni, de most egy oktatóval. Mi négyen azért leültünk ugyanott, beszélgetni erről-arról, pl. a Melty Blood kombókról, mert egy srác ott helyben nekiállt a laptopján Meltyzni. Szóval kicsit kockultunk Garfival, amiben csak azt sajnálom, hogy Mayáék nem tudtak mit hozzászólni. Nehéz a kockákkal bírni, ugyebár. Három(?) körül Zitának mennie kellett, így maradtunk hárman (illetve négyen, de Thrazzt ki nem sz*rja le?), ez valamicskét változtatott a helyzeten, voltak vicces beszólások is az asztalnál, meg Mayára csak úgy ráindult egy rasztahajú csákesz, aki pólót nyert. Miután Thrazz döntetlenre végzett, felkerekedtünk megint, újabb fotóvadászások Garfi részéről (nem viccelek, komolyan vadászott egy-két cosplayes lányra), aztán…

Hű, a francba, így 5 nap távlatából felidézni, basszus… Tudjátok mit, csináljunk egy TIME WARP-ot! Időrendtől függetlenül, lássuk csak, mit lehet még említeni? A nap, vagyis inkább délután folyamán többször elkeveredett Garfield, ilyenkor általában én vele tartottam, mert remekül megtalálta a jó cépéseket, sőt a karaoke sátorban nem tudom már miért, de a feliratok magyarra fordításáról cseréltünk eszmét, már amennyire a kakofónia engedte. Egyik alkalommal, mikor Garfield elkavarodott, mi mindnyájan kimentünk a PeCsa elé, mert Maya és Zic fotózkodni akartak, vagy stuff. (Nagy titkot árulok el, ha közlöm, volt náluk (rajtuk) nekofül, csengő, meg póráz? Ugye nem? Jó, nekem már mindegy… :S ) Úgyhogy katt-katt, katt-katt, aztán, ha jól emlékszem, az én ötletemre kihívtuk Garfieldot is mobilon, hogy ugyan már látogasson meg minket. Következett még több katt-katt, meg lulz és Garfield zavarba hozása. Aztán valamikor vissza is mentünk, nyilván, TIME WARP vége. (Itt jegyezném meg, igen, Maya és Zic fotózkodtak az “I Love Yuri” tábla alatt is, because it is lulz. Valami perverz állat a tömegből, aki épp arra járt, meg rögtön le is kapta őket.)

Úgy körülbelül, azthiszem fél 5 körül Thrazz és a barátnője úgy döntöttek, hogy ideje menni, közben a PeCsa “udvarán” összefutottak Anonymous “Pedo Note pólós” Luggeriano-val. Mi csak később találtunk rájuk nagy diszkurzus közepette, mert előtte épp Garfielddal okoskodtunk valahol a folyosókon. (Ezúton is köszönöm Thrazzon, hogy tájékoztatsz, miszerint MEP AMV-t készülsz vágni Luggiékkal. WTF.) Becsatlakoztam én is a dialógusba, beszélgettünk picit arról, hogy sokan egyszerűen el se olvassák, vagy tojnak az AMV-versenyek szabályaira. Garfield mindeközben ellépett valahova, ha jól tudom, az időben csúszó tombolasorsolás miatt.

Aztán végülis elköszöntünk Luggitól, megindultunk kifelé, de azért szóltam nekik, hogy bunkóság lenne csak úgy lelépni Garfieldtól való elköszönés nélkül, tehát Thrazz felhívta, oszt mindhárman jól elköszöntünk tőle, majd kicsivel később én is Thrazzonéktól, és mindenki hazatért, hogy jól felmenjen MSN-re (vagy nem), meg jól feltöltse a képeit a gépre (vagy nem). Teh End.

Mások benyomásai

Ide még majd jönnek dolgok… :3

Száraz értékelések

Most pedig essünk túl a száraz felsoroláson, vegyük sorra a programokat, a con különböző aspektusait, pár szóban összefoglalva, értékelve;
(Az értékelés nem azt jelenti, hogy aktívan részt is vettem az adott programban, csak egy szubjektív benyomás az összképről/hangulatról, már ahol eleget voltam/láttam.)

Harcművészeti bemutatók [?/10]
Szinte semmit nem láttam belőlük, csak annyit, hogy bambuszrudakkal hadonásznak, úgyhogy nem tudok véleményt nyilvánítani, de szvsz jó ötlet az ilyesmi, végülis a keleti kultúrát terjesztjük, b@ssza meg, ami nem csak anime-manga-figura-dorama-yaoi-jrock-VK-DDR.

Anime-vetítések [?/10]
Nem tudom, még mindig jobb otthon, a monitor vagy TV előtt megnézni a múvikat. A Wonderful Daysről valamit hallottam, bele akartam nézni, de végülis nem lett belőle semmi. A Death Note filmet már láttam, a Hellsinget meg egyrészt nem szeretem annyira, másrészt, EMBER, majdnem éjfélkor volt vége, LOL. Másnap. A Karasról azt se tudom eszik-e vagy isszák, a Tekkonkinkreet-ről meg hallottam, hogy WTF, de én akkor már rég otthon voltam, úgyhogy ennyi, no movie for meh.

AMV-vetítések [7/10]
Viszont AMV-t egész feelinges nagy tömeggel együtt nézni. A hangtechnikát valahogy nem éreztem az igazinak, mondjuk persze ne várjon az ember multiplex mozis hangot a PeCsától. :3 Remek ötlet a környező országok conos AMV-inek blokkban leadása (yey, leadták a Gendo’s Paradise-t, kár hogy angoltudás erősen kell hozzá), de szerintem biztos voltak, akik unták ezt az egész “tisztelegjünk a külföldi kollégák előtt” dolgot. Meg mondjuk még mindig nem értem, miért csak akkor jó egy AMV, ha orrba-szájba effektezik a mesterek, szét van maszkolva, és 6 rétegből áll. Aztán jött a MAR2, ami szar lett, és nem, nem csak azért, mert voltak benne olyan részletek, amiken komolyan senki nem röhögött. Csalódás volt, és számomra egy nagy töréspont lett aznap. :[

AMV-verseny [?/10]
Az előzőek miatt az AMV-versenyt elvből mellőztem, de látatlanban én Rudymesterre szavaztam. Volna, ha találtam volna szavazóládát, de nagyon jól eldugták őket, lévén egyet se találtam. C’est la vie. :/

Cosplay [VERSENYZÖK [8/10], NÉPEK [7/10]]
Csak a craftmanshipről tudok érdemben nyilatkozni, a performance teljesen kimaradt. Relatíve egész jó volt a felhozatal, egyéniben Vörös Dóra (Sky Girls – Ichijo Eika), csoportosban pedig a Teljesen Egyedülálló Legendás Alkimisták (FMA – Ed, Winry) volt a favorit. A konkrét szavazás az előbb ecsetelt ok, az elveszett szavazatládák miatt nem történt meg.
Versenyen kívűli cépézőknél megfigyelhető volt a tendencia, miszerint csökken a narutardok száma, de nő a blícstardoké. Ezenkívűl már fájdalmasan sok nekofüles lány mászkált a conon, ami azért fájdalmas, mert attól még nem lesz valaki automatikusan káváj, hogy felvesz egy nekofület. :/ Yaois táblácskát láttam, de volt persze yuris plakát is (na az nagy LOLWTF volt, egen), a free hugs-os lánykák már lassan mainstream divatot teremtenek, pár leányzó “Leszel a gazdim?” felirattal mászkált, meg nagy számban képviselték magukat a punk-gothlolik, hol szolidabban, hol kurvásabban öltözködve. Ne feledkezzünk meg a megjelent visual kei osztagról se, akiktől, annak ellenére, hogy lányok voltak, kicsit rossz érzéseim támadtak, mert ennyi piercinget és festéket még egy fejen nem láttam. Na meg pepitakockás emósok is voltak szép számmal, amit nem értek, mert az emósok elvileg divatanimések. Na mindegy.

Karaoke-verseny, “hagyományos karaoke” [7/10]
Csak pár versenyzőhöz volt szerencsém, de olyan 50-50-re értékelném a dolgot. Sajnos semmi ismerős dalt nem hallottam felcsendülni.

ParaPara [?/10]
Az szerintem elég sokatmondó, hogy épp most néztem utána Wikipédián, hogy mi is ez úgy tulajdonképpen, LOL.

Zenekvíz [?/10]
Hát itt se hallottam ismerős dalokat felcsendülni, meg nem is nagyon voltam jelen, úgyhogy igazán nem tudok mit hozzáfűzni. De új program, szal biztos jó dolog volt, meg lehetett nyerni is, meg stuff.

Rajzverseny [?/10]
Olyan is volt? OMG. Nem vettem észre.

Konzolverseny, szabad konzolozás [6/10]
Conzolozás, haha. Na jó, ez nem volt poén… Vicces volt észrevenni, hogy a Microsoft átment con-támogatóba, mert a konzolterem tele volt X-Box 360-asokkal. Meg volt pár Nintendo DS is, de ettől még NERD RAAAGEEE. :3 Hova tűnt a sok, jó kis régi konzol, mint amilyen a SNES? Miért lett a retró hangulatból kicsipuha tribute? Na mindegy, úgyse szoktam konzolozni, egyrészt utálom, ha néznek játék közben, másrészt utálom összeizzadni a kontrollert az utánam jövő játékos számára. Azért vicces volt az is, ahogy a kissrácok bátortalanul játszottak azzal a strandos bikiniscsajos játékkal, aminek nem tudom a nevét.

Táncszőnyeg-verseny, szabad táncszőnyegezés (alias DDR, igazából StepMania, de mindegy) [?/10]
Csak pár percet láttam ilyesmiből, de még mindig azt mondom, csak az csinálja, aki nem elégedett a kondijával, és nagyon jó a szem-láb koordinációja, alacsony reakcióidővel.

Előadások, beszélgetések [7/10]
Nem nagyon voltam egyen se, de a Zen-est például (majdnem) végighallgattam, és az igazi mindfuck volt, megérte, tetszett. :3 Előtte az Akita Inu-s volt, de amint megláttam, hogy egy teleírt, kép nélküli PowerPoint-vetítés feelingjét árasztja a kivetített cucc, le is léptem a helyszínről, nehogy elaludjak.

Japánzeneivideó-vetítés [?/10]
Hát őszinte leszek, erre se nagyon figyeltem, de amikor figyeltem, nekem inkább tűnt AMV-vetítésnek, de hát ők tudják…

Workshopok [6/10]
Igazából se kalligráfiát nem tanultam, se origamit nem hajtogattam, se gót nem játszottam, de ettől függetlenül ezek azok a “programok”, amik szvsz minden conon kellenek, hogy legyenek, elvonatkoztatva egy kicsit a többi, “komolyabb” program által sugallt otakus hangulattól.

Manga-, figura- és általános merchandise-vásár [5/10]
Nem vettem semmit, úgyhogy nem tudok nagyon mit nyilatkozni erről a részéről a connak. Voltak jó kis figurák, meg stuff, de tényleg nem vettem semmit. Na nem, azért egy megjegyzésem mégiscsak lenne. Nyitás után MINDENKI nekiállt végignézni a standokat, amitől egyszerűen nem lehetett közlekedni, csak úgy, ha az ember kiment az egyik kapun, és bejött egy másikon. Kb. 5 perc alatt 10 méter távolság. Oxigénpalack nélkül kész életveszély, na meg a random démoncépés csaj szárnya kiszúrja az optikai receptorodat közben, höhö.

Mangakissza [?/10]
Vagyis mangakávézó. Nem voltam bent, de hát most nem lehetett nagy dolog kérni egy zöld teát meg mellé egy Bizenghastot egy fehér műanyagsátorban. Amennyi nekomimi mászkált a conon, lehetett volna nekomimi cosplay café is. :3

Afterparty [?/10]
Erről se tudok mit nyilatkozni. De biztos jó volt a j-rock/VK fangörlöknek, egy ilyen fárasztó nap után jól eshet sikoltva orgazmust átélni és összeesni a padlón, miután felhangzik egy dögös visual kei szám, igaz-e?

Valamint, ha már értékelünk, akkor
Helyszín [5/10]
Szervezés [6/10]
Technika [7/10]
Biztonsági személyzet [5/10]
Hangulat [7/10]
OVERALL [7/10]

Összességében nem volt egy rossz con, de még mindig van sok, nagyon sok dolog, amit szvsz lehetne jobban is csinálni, és nem feltétlenül (csak) pénz kérdése. Például szerintem felesleges így átkutatni a belépőket, meg random alapon elvenni a sétáltatós láncokat, aki nagyon akarja a public enemy címet, az ígyis-úgyis becsempészik valami tiltottat, de ilyet meg nem feltételezek egy ilyen békés animeconon. A biztonsági szolgálat lehetne kevésbé gyökér, és inkább segítőkészebb. A technikai dolgokon is van mit csiszolni, de nagyon nem tudok belekötni, mert nem értek a stúdiótechnikához meg ezekhez.

Javaslataim a MAT számára:
1. A biztonsági őrökkel csináljanak valamit, mert elég tuskók, pl. kibasznak minden elkobzott innivalót, pedig nap végére még nem romlanának meg, ha árnyékban tárolják őket. Még ha lóhúgymeleg is, azért egy fárasztó nap után jól eshet inni pár kortyot. Meg jó lenne, ha nem random alapon vennének el láncokat, meg fegyvereket, hanem vagy senkitől, vagy mindenkitől. (Pölö Maya eredetileg láncon volt, de elvették tőle, viszont odabent nem egy láncos nekót/gothlolit láttunk.)
2. Használják ki a szabadtéri színpadot, ha másra nem, akkor standok felállítására.
3. Az isten szerelmére, könyörgök, olyan konferanszié kiscsajt válasszanak a cosplay versenyre, AKI NEM MOST ELŐSZÖR OLVAS FEL JAPÁN MEG ANGOL SZAVAKAT! Egyszerűen szánalmas volt, ahogy minden 5. cosplayesre jutott egy nyelvbotlás, de azon sírtam be, hogy felolvasta; “Suzumiya Haruhi no Jutsu”… Tiszta Naruto. JÚUCU a kiejtés. Ez szőrszálhasogatás, de adjunk már valamit a konferálás színvonalára. Legalább gyakorolja be előtte a felolvasandó neveket. Amúgy biztos vagyok benne, hogy ha akarnak, akkor tudnak olyan konferansziét szerezni, aki nőből van, kinéz valahogy, nem lámpalázas, és normálisan, helyesen fel tud olvasni pár sornyi japán szöveget.
4. A szavazóládákat ne dugják el a rákba. Vagy mittomén. :/

Mindentől függetlenül, kezdek rájönni, hogy 3000 forint túl sok úgy, hogy az embert nem is igazán érdeklik a programok, és inkább azért megy, hogy másokkal lógjon ebben a kevert balkáni-keleti hangulatú katyvaszban. Persze, nyilván sokan indulnak valamelyik versenyen, meg sokan csakazértis eljönnek, mert “hű ez egy animecon, tök királyság”, de pl. én és Thrazz kezdünk kinőni ebből a “korszakból”, ez kezd egyre biztosabb lenni. Hogy a nyárin leszünk-e? Majd meglátjuk.

Utóirat:
Aki tárgyilagosabb beszámolóra számított, attól bocs, de mint írtam, a programok már nem nagyon érdekeltek, úgyhogy inkább csak azt tudtam leírni, hogy mikor hol kivel voltam, meg képeket tudtam beszúrni.

A képekért köszönet Garfieldnak!

Ja és hogy érzem magam most?
http://www.youtube.com/watch?v=ZhFkm5DLH08&fmt18

Na, már firkálom is le a mai napomat nektek =).  A mai nap 3 tantárgyból kaptam jegyet, és írtunk két dolgozatot is.  Nos, igen, ha érdekel, akkor a jegyek;

~ Vendéglátás: 4-es teljesen hibátlanul (ha egy kérdést nem hagyok, ki 5-öst kapok)
~ Gazdasági: 2-es (most ennek csak azért örülök, mert, az osztályban 37 tagból, 7nek nem lett karó)
~ Tesi O.o: 3,4 –ed zsámolyugrásra.

Tehát jó nap volt. ^^ Fizikából és ismételten Vendéglátásból írtunk. A fizikámra számítok, hogy nem karó lesz, mert a füzet azért ott volt a padban (nyehehehehehehehe). Vendéglátás meg olyan 3-as lesz, remélem =D.

Tesin viszont volt egy kis malőr… meghúztam sikeresen, a medencémet =S. Tehát most nagyon fáj, ha ráállok, anyám már le se szarja… állítólag nekem folyton bajom van… mellesleg a hátammal sem voltunk még komolyabb vizsgálaton szal’ ennyit erről. Majd elmegyek egy magam.

Más;

Nyári anime con.

Mint mindenki tudja rólunk, erősen anime és manga szerető emberek vagyunk. A nyári anime conra most már nagyon – nagyon szeretnék elmenni. És most már azt sem érdekel, hogy eljön-e valaki velem vagy nem. A szüleim szemében, meg lehetek bármi féle, elvont fanatikus korcs én akkor is ott leszek, ha tetszik nekik, ha nem!

Unom már, hogy láncon tartanak mint valami kutyát. Vannak ismerőseim akik, nálam 2x fiatalabbak és már egyedül mennek.

Második Más;

Miket akarok vásárolni a nyáron magamnak;

~ Övtáska

~ Monitor és Klaviatúra (nem hiszem, hogy a szüleim megadnák születésnapomra, lévén tavaj gitárt kértem és pénzt kaptam -_-”)

~ 20 soros Shellys vagy Underground bakancs.

Amiket vennem kell = Tankönyvek.

Spórolós nyár lesz. De a meló már meg van. De nem árulom el mi az!

Na pás.

Megpróbálom pontokba foglalva összeszedni, hogy az egyes eseményeket hogy éltem meg.

Fizikai alapegységek (tömeg, tér, idő):

Alaphelyzet: szombat reggel 7től voltam sorban állni jegyért, aztán délután 4kor értem oda újra, majd 10ig maradtam (elfoglaltság con alatt rulz -_-”). Minden elismerésem a MATnak. *salute* Legutoljára tavaly ősszel jártam Pecsa-conon, azóta fényévekkel jobb a helyzet. A két sátor egész jól tehermentesítette az épületet, főleg a folyosókat, végre levegőt is találtam, és odajutottam az árusokhoz. Egy kicsit a reggeli sorbanállásról. Mikor 7kor megérkeztem, a sor már a parkolóig állt, az elöl levők fél 6kor érkeztek/ott sátoroztak… Mivel időre kellett mennem, bunkó pesti módon előrementem, és beálltam a sor elejére, amit meglepő módon senki nem vett észre. :S Az előttem levő cirka 100-200 ember másfél óra alatt fogyott el, szóval még így is késtem egy keveset. A kétfős kiszolgálószemélyzet kevés ennyi emberre. A kordonon belüli helyzet meg eléggé… érdekes volt. A tolakodás, és az általános konzervdoboz-feeling meghozta a hangulatot (random beszólás, fiú lánynak: “ne értsd félre, csak a pénztárcám ilyen kemény”). 2 miskolci lány csinálta a legjobban: 9kor megérkeztek, és megkértek engem, hogy vegyek nekik 1-1 jegyet, mert nem tudtak előbb jönni. Itt szeretnék gratulálni a mögöttem/mellettem levő embereknek, akik miatt nem lehetett levegőt kapni, meg akiknek sikerült felemelniük a kordont, és ráb***** egy lány lábára azt a pár 10 kilós betontömböt, csak hogy spóroljanak 5 percet.

Vizualitás – (random) cosplayerek:

Ahogy láttam, minden harmadik/negyedik ember cosplayezett, de legalábbis felvett egy macsekfület. Szinte hagyományos módon a cosplayerek nagy része Akatsuki-köpenyt hordott, javítsatok ki, ha tévedek. Namármost, 2 dolog. A cosplayezés szép és dícséretre méltó, ámde. Ha van két kedvenc sorozatunk, akkor könyörgöm, ne keverjük össze őket! Reggel láttam távolról egy lányt (legalábbis remélem), Akatsuki-kabátban, és Chii-fülekkel. Ugyan egyik kedvencem a Chobits, Narutot is megnézem, ha muszáj, de azért a kettő ötvözése egy picit sok.

Ugyan mások már megemlítették tavaly, de szeretném én is hangsúlyozni: nagy különbség van a moe és a molett között. Ha cosplayt választasz, akkor kérlek, alakhoz illőt válassz. Ergó egy teltkarcsú lány ne azt a a karaktert válassza, aki a sorozat fanservice-ének a 90%át adja. Nem esztétikus. Ámen.

Pultok:

Kivételesen egy rakat pénzzel érkeztem, és szándékomban is állt elkölteni. Meglepő mondom elvitték az összes angol nyelvű manga első kötetét. Pedig volt néhány szebb cím is – Chobits, Ah, Megami-sama, és egy “Last Uniform” című, yuri manga is – szintén csak második-huszonhetedik kötetek. Én meg elvből nem kezdek második kötettel. :/ Jó a rosszban – pénzem nagy része megmaradt.

A go sátor, és ami mögötte van:

Kiemelt pont. Elvertem egy oktatót – remélem, nem hagyta magát. Miután egyedül érkeztem, és senki nem jött el, pedig eredetileg jött volna (ugye Revvie-sama?), összeültem egy vadidegen (és ittas) sráccal játszani. Ez eddig oké, de bejött néhány cosplayer lány, kis yaoi-fan kitűzővel, és leültek velünk játszani. Gyorstalpaló újdonsült ismerősnek a szakkifejezésekből – yaoi, shounen-ai, yuri, satöbbi. Na ezután gyors udvarlás Ádám (remélem jól emlékszem a nevére) részéről az idősebb lánynak, és egy fogadás, amiben 3an lettünk volna érintettek – a fangörl, én és Ádám. Ha Ádám nyer – fél liter sake után – megcsókolhatta volna a fangörlt, ha meg veszít, akkor engem kéne… 3ból ketten nem egyeztünk bele. Ezután nem lassan búcsúztam el és tűntem el a tömegben. (Nem szó szerinti idézet az egyik lánytól: “Engem szintén a yaoi/shounen-ai lelki része érdekel.” Thrazzon: “És az Enzai?” Fangörl: “Azt hagyjuk, az az én személyes perverzióm.”)

A versenyek:

Az AMV-verseny meglepően jó volt. Üdvözlet Jaakunak és Benyoboynak, 3 sorral mögöttük ültem, csak gondoltam nem megyek oda full ismeretlenül. Az egyetlen (illetve sok) negatívum: a konferálók. Akik már régebb óta vannak színpadon (Tonya és egyebek), jól csinálták, de az “egyszeri” emberek meg….. Az rendben, ha mondjuk más a humora, mint másoknak. De 1: az bunkóság, ha közönségnek olyan vicceket mondunk, amit csak mi értünk, 2: az még nagyobb, ha xy versenyzőt ismerünk, és ezt ki is nyilvánítjuk. (Konkrétan a rajzversenyes konferanszé “Gyerünk, tapsoljátok meg őket!!” felszólalására gondolok.)

Summa summarum:

Második egyedül töltött con, ahol sikerült másokkal is beszélgetnem. A Pecsa a con alatt még mindig az egyetlen hely, ahol felügyelet mellett egyedül merem hagyni a táskámat. All hail the otaku erkölcsök!

Köszönöm a figyelmet, következő remélhetőleg egy Revvel folytatott közös munka lesz.