A Bakonyvidék a délnyugati – északkeleti irányban húzódó Dunán-túli-középhegység legnagyobb kiterjedésű, legnyugatibb tája. A mintegy 3540 négyzetkilométer alapterületű táj hazánk egyik legerdősültebb vidéke. Az erdők területe 140 000 hektár…

Mai képe hosszú Földtörténeti, gazdaság- és kultúrtörténeti folyamatok eredőjeként alakult ki.

bakonyi erdő

 A Balaton-Felvidék és a Bakony keleti nyúlványai a triászban kép-ződött fődolomitból és mészkőből állnak, a Bakony északi és nyugati tömbjét júra- és krétakori mészkő borítja. Ezek az üledékes kőzetek hatal-mas karsztvíz kincset tárolnak, melynek tisztaságát az erdő biztosítja.
A Földtörténeti középkor végén képződtek e vidék ásványkincsei is (barnaszén, hauxit).
Mintegy 2 millió éve a Balaton-Felvidék és a Déli-Bakony arculatát a bazaltvulkánosság határozta meg. Nagy területre hullott a jégkorszak utáni málladék, meszes por, melyből a lösztakaró képződött. Nem túl régen, 20-25 ezer éve alakult a Balaton medencéje, s nyerte el végső formáját a táj.

A táj domborzatilag mérsékelten tagolt. Jellemzőek a fennsikok, az azokból kiemelkedő úgynevezett sasbércek között meghúzódó kis medencék, a bazalt ‘tanúhegyek”. A Bakonyvidék legma-gasabb pontja a Kőrishegy (709 méter). A Ba-laton viztükrének tengerszint feletti magassága 104,5 méter.

Az éghajlati átlagok jelentős szélsősé-geket fednek el. A déli oldalak szárazak, mele-gek, itt és a peremvidéken 550-600 mm csapa-dék hullik évente. A Magas-Bakonyban 700-800 mm közötti az átlagos évi csapadék. Az évi átlagos napfénytartam 2000 óra, ezen belül a Bakonyban elég sok a borult nap (110 évente). Az átlagos évi középhőmérséklet 9,0-10,5 0C között vál-tozik, a Balaton-part melegebb, a Bakony hűvös. A hegységben a tél hosszú, zord, jelentős hótakaróval, hófúvásokkal.

Felszíni vizekben szegény a táj. Jelentősebb patakjai (Gerence, Cuha, Gaja, GeIIa, Torna, Séd, Ba-laton-felvidéki kis patakok – sédek -‚ Eger-víz, Viszló) bármely égtáj felé indulnak is, a Duna vízgyűjtőjébe tartoznak. A vizgazdálkodást a bauxitbányászat miatti vizkiemelés jelentősen megzavarta (karsztvízszint csökkenés). A közelmúlt száraz esztendeiben a pata-kok kiszáradtak, a források elapadtak. Néhány hangu-latos forrás kirándulási célpont (Magyarpolány Csur-rgó-kút, Pénzesgyőr Judit-Forrás). A bazalt hegyek tete-jén képződött horpadásokhan egykor kis tavak alakul-tak ki esővízhől. Ezek a hulló portól Feltöltődtek, már csak néhányhan találunk vízfelületet, tőzegmoha lápot.

A talajképződés a mészkő – és dolomit-felszínen a felaprózódás, mállás következtében indult meg. Úgy-nevezett kőzethatású talajok, rendzinák képződtek. Itt a mállás még kezdetleges vagy a kialakult talaj megsemmisült, sziklás váztalajokkal van dolgunk. A csapadékos, Hűvös bakonyi tájon e sekély talajokon is faúróiások nőnek, míg a hegyvidék meleg, száraz déli lejtőin sziklagyepek, gyenge Fejlődésű karsztbokorerdők alakulnak ki rajtuk.

A vastag lösztakaróból agyagbemosódásos barna erdőtalajok fejlődtek sok ezer év alatt a lefelé szivárgó víz és a fás növényzet hatására. Ezeken tenyész nek legszebb erdeink. A vékonyabb löszborításhól barnaföldek jöttek létre. A homokon képződött rozsdabarna erdőtalajok szintén jó termő-erejűek.

Az erdőirtások után a lejtős területeken megin-dult mezőgazdasági művelés eredményeképpen a tala-juk felső szintjét lemosta a víz, elfújta a szél. Itt gyenge termőerejű csonka erdőtalajok maradtak napjainkra. A bazalt málladékon ranker talajok vannak.
Az alapkőzetek minőségéből következően a Bakonvvidék talajai általában bázisokban gazdagok, semleges vagy gyengén savanyú kémhatásúak, így az úgynevezett savas esők nem, vagy kevéssé idézhetik elő a termőhelv leromlását.

A híres bakonyi betyárok

Az útonálló, fosztogató szegénylegények már a Rákóczi-szabadságharc után megjelentek, de számuk csak a 19. század elején indult növekedésnek. A betyárok a földnélküli zsellérekből és a kegyetlen katonafogdosás elől, vagy éppen a katonai szolgálatból menekülő legényekből, koldusokból és csavargókból verbuválódtak. Világukat egyféle romantika övezte, s mivel a mindenki által gyűlölt hatalom üldözte őket, némi rokonszenvet is ébresztettek.

A valóságban azonban nagy részük közönséges bűnöző volt, akiről nehéz lett volna népdalokat költeni. A “jó betyárok” körül viszont valóságos legendák alakultak ki, nagyra növesztett alakjukat hősként tisztelték, egy-egy vezérük lett a betyárvirtus megtestesítője, a népdalok hőse. Legnagyobb hírnévre az alföldi, Szeged környéki Rózsa Sándor tett szert közülük, a bakonyi betyár mintaképe pedig Sobri Jóska lett.

Már származását is legendák övezik, vélhetőleg 1810 táján született Pap József néven a Vas megyei Endrődön, egy kondás fiaként. (Ragadványneve talán a Sopron megyei Soborra utal, ahonnan apja származott.) A kisbojtár istenfélő nevelést kapott, de korán rossz társaságba keveredett, s egy inkább virtuskodásból elkövetett disznólopás után két év börtönre ítélték.

A fogság alapjában változtatta meg, szerelmi románcot folytatott a foglárnéval, megtanult írni-olvasni és megkedvelte a cifra ruhákat. Szabadulása után újfent kis értékű lopást (mások szerint azonban már rablógyilkosságot) követett el és a büntetéstől félve bujdosásra adta fejét.

Csakhamar társai akadtak, köztük egy Milfajt Ferkó nevű hat iskolát végzett, s több nagyúrnál szolgált inas, aki Sobri bizalmasa és tanácsadója lett. Az időnként 28 emberre is felszaporodó banda a Bakonyban tevékenykedett, de portyáik során eljutottak Győrig és Zaláig is. Főként papokat, juhászokat, kereskedőket fosztogattak, két leghíresebb tettük a kónyi káptalan és Hunkár ezredes kirablása volt. Az első alkalommal elvitték a győri káptalan pénzét őrző kasznár minden értékét is – ám Sobri a család számára hét ezüst evőeszközt visszaadott, táplálva a nagylelkű rablóról keringő mendemondákat.

Idén már másodszor vettünk részt a Bakony Szurdokvölgyei elnevezésű teljesítménytúrán. Kevés ennél vadregényesebb túrát ismerünk, így nagyon lelkesen vágtunk neki. Azonban az időjárás igen csak ellenünk volt, az út első felén dermesztő szél fújt. Beszámoló itt