Die Idee zu der Tour kam mir als ich bei Long Way Round gesehen habe, wie Ewan McGregor und Charlie Boorman auf ihrer Weltreise in Kutna Hora in Tschechien halt gemacht haben um dort das “Kostnice Ossuary Beinhaus” zu besichtigen.

Ich dachte mir, das ich mir das auch mal anschauen sollte. Also auf nach Tschechien, und wo ich schonmal da bin, könnte ich ja auch gleich nach Ungarn zum Balaton.

Urlaub beantragt und am 30.9 ging es mit einer vollbepackten Suzuki GS 650 GT los Richtung Ungarn.
Das erste Tagesziel war der Fichtelsee in Bayern, 10km vor der tschechischen Grenze.
Also ging es durch Sauer, Sieger und hessischen Bergland durch die Rhön nach Franken.
Bei schönstem Moppedwetter und angenehmen 15 Grad schaute ich erst in Siegen bei meinem Vater und später bei meinem Freund Harri in Wölfersheim vorbei, um dort ein wenig zu plaudern und Kaffee zu trinken. Unter anderem fand ich an diesem Tag eine Herde freilebender Gartenzwerge, unter ihnen sogar der sehr seltene Zwergus Hopfus.

Gegen 17:30 kam ich am Fichtelsee an. Ich zahlte den Platz und stelle mein Zelt auf. Während ich aufbaute kam jemand an und schaute sich mein Mopped an. Wir kamen ins Gespräch und es stellte sich heraus, das es ein rumänischer Gastarbeiter war, der auf dem Platz der Hausmeister war. Ich erzählte ein wenig wo ich herkomme und wo ich hinwill. Woraufhin er mir dann erzählte, das in Ungarn recht viele Rumänen ihr Unwesten treiben würden, die es auf Touristen abgesehen hätten, und z.B. als falsche Polizisten auftreten würden usw. An diesem Abend ging ich mit einem etwas mulmigen Gefühl ins Bett.
Am nächsten Morgen ging es nach einem wärmenden Kaffee (nachs waren es 3 Grad), einem Schoko-Weckchen sowie einer heissen Dusche ab nach Tschechien.
Dort besorgte ich mir erstmal tschechische Kronen, Bier und Benzin. Bei einem Preis von gerade mal einem Euro pro Liter durchaus mit einem guten Gefühl in der Magengegend Über kleinste Strassen ging es über Cheb grob in Richtung Pilsen. Unterwegs machte ich an zahlreichen Seen Rast. Auf etwa halbem Wege fuhr ich, einer Eingebung folgend, einem braunen Schild hinterher und stand plötzlich von dem Top restaurierten Anwesen des Fürsten von Metternich. Ein riesiges Anwesen, samt See, Waldkapelle, Küchenhaus usw.

Da bemerkte ich auch, dass Tschechien ein Land der Gegensätze ist: Die representativen Dinge, wie z.B. alte Burgen, die grossen Städte wie Prag und Brünn, oder eben das Anwesen in dem ich war, sind durchweg modern und Top in Schuss. Fährt man dagegen 2 Km abseits der grossen Strassen trifft man auf sehr viele kleine verfallende und teilweise extrem dreckige Dörfer.

Nachdem ich das Schloss besichtigt hatte ging es recht planlos weiter durch Tschechien.
Abends landete ich, aufgrund eines ziemlichen Gewitters, in einer Pension in Melnik, ca 30km nördlich von Prag. Eigentlich wollte ich die nächsten 2 Tage in Prag verbringen und mir dort die Stadt anschauen, aufgrund des Wetters lies ich diesen Plan jedoch fallen und fuhr erstmal bei ziemlich bewölktem Himmel nach Kutna Hora in die Knochenkirche.
Der Hintergrund ist, das der Boden in Kostnice ( dem Stadtteil von Kutna Hora in dem die Kirche steht ), im Mittelalter Heilig gesprochen wurde, und sehr viele Menschen aus dem Umland dort begraben wurden, es jedoch irgendwann schlichtweg keinen Platz mehr gab. Also fingen die Männer der Kirche an, aus den Knochen der Verstorbenen in der Kirche Skulpturen zu bauen, oder schichteten die Knochen schlichtweg auf. Die Kirche selbst hatte einen Grundriss von ca. 10 x 10m auf denen sich gleich 2 japanische Reisegruppen tummelten… Das war auch der Grund warum ich nur ca. 10 min dort zubrachte.

Dem schönen Wetter folgend fuhr ich nach Süden über die Österreichische Grenze. Ich machte in Eggenburg halt und fuhr dann weiter nach Traismauer bei St. Pölten. Dort blieb ich 2 Tage auf einem Super Campingplatz, der u.a. eine voll ausgestattete Küche zu bieten hatte.
Am nächsten Tag fuhr ich von Traismauer aus ohne Gepäck nach Tschechien, um noch ein paar Flaschen Bier und Benzin zu besorgen. Ich kaufe also 6 lose Flaschen Bier ( Sixpacks gibt es dort nicht ) und fahre los. Bei der nächsten Pause hörte ich hinter mir dann ein leises Zischen begeleitet von einem Geräusch das mich gar nichts guten ahnen liess: Bei allen Flaschen hatte der Druck, der beim Fahren entstand, die Kronkorken quasi gesprengt. Soviel zum Thema Bier und zu allem Überfluss war natürlich auch alles Essbare im Topcase nun mit einem leichten Biergeschmack durchsetzt.

Ich verstaute die 2 Flaschen, die noch halbwegs verschlossen waren, in meinen Überhandschuhen und fuhr zurück zum Camping.

So, heute gehts ab zum Balaton! Bei frischen 8 Grad gehts los Richtung Osten. Der Weg durch Niederösterreich war natürlich genial. Alpen, blauer Himmel, Urlaub, da fehlt eigentlich nicht mehr viel zum glücklichsein. Mein Kumpel der eigentlich mitwollte hat also einiges verpasst!

Der See an sich war recht unspektakulär. Ein riesiger brauner Tümpel, aber trotzdem schön warm In Ungarn fiel mir der ziemlich hohe Anteil an neuen, grossen und schnellen Motorrädern auf. Ich sah jede Menge nagelneue Harlyes und Supersportler. Rund um den Balaton fährt man von einem Olivenhain in den anderen. Eigentlich wollte ich in Szigilet auf einen Platz, der “Garantiert bis 31.10″ geöffnet hat.
Der Platz war natürlich geschlossen….

Nach 5 weiteren geschlossenen Plätzen fand ich dann in Kesthzely den Campingplatz “Castro”. Der Platz war geöffnet, ich hatte 2 nette Nachbarn aus Nordheim, einen mit erfrischendem Wasser gefüllten Pool und halbwegs saubere sanitäre Anlagen.
Bei 30 Grad und blauem Himmel war es mir dank Winterfutter in Jacke und Hose sowie 2 Pullis doch langsam recht warm… Also ab in die Badehose und in den Pool. Im Balaton selbst konnte man nämlich nicht schwimmen ohne Eintritt für den Strand zu bezahlen… Bescheuert…
Am zweiten Abend war ich mit den Nordheimern schon recht warm geworden und wir gingen etwas essen. Ich bestellte mir als Vorspeise eine Knoblauchcremesuppe im Brotlaib, sowie ein Steak auf “Bierverleger” Art. Zusammen mit den 2 grossen Bier und dem Schnaps war ich bei gerade mal 10€. Der Sprit in Ungarn war mit 0.99€ für den Liter Super auch recht günstig

Am nächsten Morgen brauchten wir 3 dann etwas länger um wach zu werden und so fuhr ich erst gegen 12:00 los.  Nochmal volltanken und ein paar kleine explosive Geschenke in Form von Chilischoten für meine Freunde Marco und Sonja besorgen und ab Richtung Österreich. Der Plan war über Villach und den Großglockner nach Zell am See zu fahren. Also eine recht lange Etappe. Daher ging es über die Bundesstrasse erstmal nach Leoben in Österreich. Es war jedoch schon abzusehen das ich es wohl nicht nach Zell am See schaffen würde.
Murphys Law folgend sprang dann auch noch die Einstellschraube des Kupplungszuges mit einem Ruck auf und ich konnte endlich mal ein wenig schrauben. Denn bis dahin war die 650er absolut sauber und fehlerfrei gelaufen… Getreu dem Motto: Eine GS in ihrem Lauf hält weder Ochs noch Esel auf Ich hatte selbstverstänlich keine 2 8er Schlüssel dabei um die Schraube zu kontern. So sprang die Schraube ca. alle 200km auf, aber mittlerweile lag mein Multitool nicht mehr gaaanz unten in der Packrolle. Mir wurde klar, das ich die Etappe heute auf keinen Fall mehr schaffen würde. Also ging es fluchs nach Schladming, der Großglocker war also gestorben, na ja immerhin hatte ich so die 18€ für die Überfahrt gespart. Zumindest ein kleiner Trost…

Ich kam im Dunkeln auf dem einzigen Campingplatz in Schladming an und stellte fest, das es ein ziemlich gehobener Platz war. Zumindest dachten die Bewohner das von sich selbst. Mich als Moppedfahrer schauten sie nur kurz und musternd von oben herab an. Na klasse. Also Zelt aufbauen und ab in die Stadt, was zu essen besorgen. Also holte ich mir beim örtlichen Dönermann 2 Kebaps sowie 2 Bier. Auf dem Rückweg fand ich dann einen kleinen Schnapsladen, der selbstgebrannte Schnäpse verkaufte. Leider hatte er schon geschlossen.

Am nächsten Morgen packte ich mein Zeug relativ schnell zusammen, da ich loswollte. Mein heutiges Ziel war der Schluchsee im Hochschwarzwald.
Also ging es vorbei am Achensee erstmal nach Deutschland. Dort dank Navi mitten durch Kempten, wo ich mir allerdings erstmal 2 8er Schlüssel kaufte um endlich die Kupplungsschraube zu kontern.
Vorbei am Bodensee fuhr ich also ins Schluchtal, was ich dank Navi auch schnell fand.
Es wurde schon Dunkel. Vom Wirt der Waldschänke, der auch gleichzeitig der Besitzer des Campings war, erfuhr ich, dass ich mein Zelt einfach hinten auf der Wiese aufstellen soll. Meine Frage ob ich noch was Essen könnte bejahte er. Also ab auf die Wiese, im Dunkeln schnell das Zelt aufgebaut, umgezogen und ab ins Wirtshaus, Schnitzel mit Pommes und Salat riefen! Meiner Bitte nach einem Zäpfle konnte er leider nicht nachkommen, aber das Fürstenberg Bier losch auch den Durst.
Also ging ich gegen 22:00 wohlgenährt und gut durchgewärmt ins Bett. Irgendwann nachts wachte ich auf: Mein Zelt stand unter Wasser. Ich habe dann nur schnell alles trockengelegt und hab dann weitergepennt. Am nächsten Tag stellte ich dann fest, das ich mein Zelt genau in einer Kuhle aufgestellt hatte. So`n Mist… Morgens als ich aufwachte hatte der Regen dann jedoch wieder aufgehört, und ich nutzte die Zeit in der meine Sachen trockneten um meine Wäsche zu waschen, was bei 2 T-Shirts und 10 Tagen langsam mal nötig wurde.

Gegen 13:30 sollte es dann auf die 250km nach Karlsruhe zu Sonja gehen. Der Plan war über Todtnau und den Ettenheimmünster, den ich schon aus meiner Zeit in Strasbourg kannte, zu fahren. Kaum saß ich auf dem Mopped fing es natürlich wieder voll an zu regenen. Na danke…
Somit war die Fahrt durch den Schwarzwald gestorben. Also ging es, vorbei an der größten Kuckucksuhr der Welt, über die Bundesstrasse nach Offenburg, wo sich das Wetter dann zum Glück besserte, und dort über die AB nach Karlsruhe. Nach herzlichem Empfang durch Sonja und ihre  Kinder kamen dann zu meiner grossen Überraschung noch Mario, Annettsche, Thomas und Bärbel vorbei.
In dieser grossen Runde wurde dann bei Rothaus und Weizen fürstlich gespeist, nämlich Weisswürstchen, Krautsalat und Riesenbretzeln. Und wenn ich Riesenbrezeln schreibe, meine ich auch rießig: Die selbstgemachten Brezeln waren ca. 30cm gross und ein echter Gaumenschmaus!

An dieser Stelle nochmal dank an Sonja für die super Unterkunft!
Am nächsten Morgen wurde dann in kleinerer Runde, aber nicht minder fürstlich gefrühstückt.
An den Wochenende wollten wir uns noch mit einigen Freunden in Obersgegen, einem kleinen Örtchen im Deutsch-Luxemburgischen Grenzgebiet treffen. Nachdem die Befürchtungen über schlechtes Wetter in Obersgegen ausgeräumt waren, fuhr ich alleine (Sonja fuhr mit dem Auto, wofür sie sich naher wohl selbst in den Hintern gebissen hat ) über Germersheim, das Elbsteintal und das Johanniskreuz nach Obersgegen, bei totem Tier und Bier weiterging. Sonntag morgen fuhr ich recht früh und auch recht fix nach Hause.

Alles in allem eine super Tour, die ohne irgendwelche wirklichen Defekte verlief. Meistens hatte ich super Wetter, und den Balaton kann ich auch um diese Jahreszeit nur wärmstens empfehlen!

Intersport Balaton Maraton és félmaraton futóverseny Siófok

6. Balaton Maraton képek:

Intersport Balaton Maraton Siófok képek 2009

1 nap képei:

Balaton Maraton OB és harmad maraton képek 1.

Balaton Maraton 1/3 marathon képek 2

Balaton Maraton 1/3 maraton képek 3

Balaton Maraton 1/3 Marathon képek 4

Balaton Maraton futás és fürdés képek 5.

Some days at work have me at the point of drooling madness. The vast majority of the time I manage to walk around with my head in the clouds totally oblivious to my surroundings. But today I felt like I could of quite happily set the place ablaze and watched the towering inferno that would ensue from a nice little vantage point I’d picked out for myself beforehand, all of which would have been done with a content smile upon my face.

Luckily enough for the owners of my workplace (and the people within) I had the foresight to bring my sweet salvation with me; – music. I am a bit of a dork in quite a few respects and especially so when it comes to both music and film. I love electronica and I find it really relaxing. Now, those of you that are not dance music enthusiasts will no doubt point to its repetitive beats as a source of great irritation, but it has a sort of metronome effect on me and calms my down when I find my usually cool exterior being compromised by the rage brewing underneath.

So I thought I’d post a little example of what I mean. Here’s ‘Balaton’ by Pryda – the song that saved a workplace in Bristol from going up in flames.

Nike futóblogos csapat azon gondolkodik , hogy oltassa -e magát és az milyen hatással van a sport teljesítményre …

Futó Link:

h1n1-ben futni

javasolom, hogy minden futó-blogos oltassa be magát, különös tekintettel a közelgő Balaton Maraton futóversenyre.
Egyéni előnyöm: az oltástól biztos, hogy nem fognak gyorsabban futni, sőt egyesek még szédelegni is fognak, mint Balázs a munkatársam. Ezek a szédelgő futók könnyedén legyőzhetőek és tuti gyorsabb leszek tőlük!

Az oltás hatására nem kapnak majd infulenzát és egészségesek maradhatnak, így senki nem állíthatja majd, hogy lebetegedtek és amiatt győztem.

Hogy mennyire véd az infulenza ellen ? Ezt nem tudjuk, mert nincs járvány.
De minden futóblogosnak ajánlom a Hg-at és kérem őket, hogy ez egyszer ne  a táplálkozással és sportolással védjék és erősítsék az immunrendszerüket. Ez nem lenne fair, hisz így még dopping ellenőrzésen sincs esély őket kiütni! A higany jót tesz a szervezetnek.

Ez nem a veszélyes formátumban leledző higany, hanem az ártalmatlan higany, ami vízben is oldható!

Ez a kormány amely folyamatosan a pénzügyi kapitalista csoportoknak kedvez , amely folyamatosan tapossa a sárba a magyar embereket, pont most akarna jót? Természetesen mindent megbántak és most már jól kell, hogy viselkedjenek, mert közelegnek a választások.

Kedves blogosok a gyurcsány-bajnai szdsz-mszp-mdf-jobbik pénzügyi pártszövetség természetesen aggódik az emberek egészségéért (az is csak a látszat, hogy tönkrevágja az egészségügyet)!
Egyedül ők olvashatják a titkosított szerződést, ezért ők bátran merik ajánlani a vakcinát!

Ellentmondások a közvéleményben?!

Én laikusként nem érthetek hozzá! Kérdezd a háziorvosodat!

Jah, hogy megbüntetik, ha lebeszélne róla? Akkor olvassd a fent említett médiáit, olvasd a szájbarágós index.hu -t  stb.

Ha én nem is tudlak meggyőzni,  a nagyoknak biztos sikerül, hisz erőből és szakértelemből  nyomják a dumát!

Nike futók, legyetek szívesek oltassátok be magatokat a Maraton előtt! Ez az egyetlen esélyem legyőzni titeket!

Its time to present this project,in  a bit detailed way. Here is a brief intro:

So my main task was to make the multimedia and the installation part of the exhibition with the two head artists, Peter Forgacs and Gusztav Hamos. It was a great experience to follow, and create this whole exhibition structure from the early ideas, to the end.

I was more than happy, to use a bit programming (QC), and some advanced technology, like mapping.

For the vernissage, we prepared a special A/V show, what i mentioned before, with Thea Soti and with her jazz band. These songs are all related with the lake balaton, lets say a dose of retro, but remade in a smooth jazzy style.

So the exhibition is open until 15th of january, in the Collegium Hungaricum Berlin.

(Dorotheenstr. 12., Mitte)

Üdv, minden olvasómnak!

A szeptember végi igazi, szép, napos, meleg, szélcsendes idő csábított a horgászatra. Így volt ez 28.-án, hétfőn reggel is, mikor 8 óra tájban érkeztem a kikötőbe. Már otthon elhatároztam, hogy délelőtt pontyozni fogok, frissen főtt kukoricámat felhasználva. Kifelé menet Rigó Ferit -ki nemrég húzódott át mihozzánk a kikötő Vonyarc felöli oldaláról- üdvözöltem, mire ő elmondta, hogy a gyékénytől 40-50 méterre lévő etetett helyén, bojlival egy 10, meg egy 12 kilós pontyot fogott két napja, valamint hozzátette, hogy a nagyobb pontyok kint vannak, a gyékény meg üres, nem is érdemes próbálkozni.

Az éppen feltámadó DNy-i szélben és az azt követő enyhe hullámzásban -a Sarok betetése után- beültem a Gyékénybe, vajmi kevés hittel. Pipi a négy helyét váltogatva ide-oda lapátolt, bármikor meglátott panaszáradattal öntött nyakon. Később átköltöztem a Sarokra, mozgásnak nyomát ott sem láttam, ellenben még mindig bennem motoszkáltak Rigó Feri mondatai. Lehet, hogy a ponty valóban kint van, táplálkozik közvetlenül a gyékény elött? Lehet, hogy ismételten próbálkoznom kellene egy, a parttól távlabbi, etetett hely kialakításával? Talán még nem késő!

A néhány perccel korábban behörpintett Red Bull fokozta aktivitásomat, kikaptam Misi nem használt, bojlizásra szánt, nád jelölőpálcáját és kivittem a Sarki helyem elé 80-100 méterre a képzeletbeli parttól párhuzamosan, Miki bójájának magasságába, majd kukoricával és átfúrt, henger alakú ”halibut” pellettel alaposan megetettem. Aztán még volt erőm elhozni Pikesz lekötött gereblyéjét és mindkét helyem, mindkét lyukát áthúzni a behordott, letört, elkorhadt gyékényszárak eltávolítása céljából. Rengeteg szemetet húztam ki, majd etetést követően be is fejeztem délelőtti tevékenységemet. Délután folytatom!

Délután a főtt kukorica mellett még etetőgombócokkal is készültem, készítéséhez felhasználva a maradék búzámat, a granulált malactápot, valamint a Bigaroma nevezetű aromás halcsalit. A vízen szélcsendes, ragyogó napsütéses, meleg nyári idő fogadott, bizakodva ültem be frissen tisztított és etetett helyeimre.

Koraőszi csodás, idilli Balaton, naplemente elött! A jelölőpálcám a vitorlás magasságában lehet.

Sötétedésig említésre méltó esemény nem történt, ekkor kivittem az egyik, pellettel csalizott horgomat az előzőleg betetett, megjelölt külső helyemre, a másikat meg a szokásos sarki lyukba dobtam. Megfelelő beöltözés és világítópatron felszerelése után hosszú várakozás kezdődött, mindenféle esemény nélkül, miközben az előző blogbejegyzésemet fogalmazgattam fejben.

Negyed 11-kor -szinte megrettentem tőle- erőteljesen, jellegzetes hangján felberreg a nyeletőfékes orsója, a hal már lehúzott 4-5 métert, mire felállok, megfordulok és kézbe veszem a botot. Egyet tekerek az orsón és bevágok, elindítva a tőlem 80 méterre kibontakozó akciót. Erőteljes húzást tapasztalok, bal kézzel engedek az orsó fékjén, nehogy elszakadjon a monofilom, majd pumpálva próbálkozok zsinórt nyerni. Nagyon erős a húzás, de az orsóm meg se nyekken. Talán még mindig túl erős, nyitnom kéne még rajta -suhan át az agyamon. Újabb erőteljes kirohanás szakitja félbe ezt a gondolatot és az azt követő cselekvéssort, alig bírom tartani a botom és mindez 80 méterre zajlik tőlem! Most pár orsó-fordulatott tudtam rövidíteni a zsinóron,… majd egy ismételt kifordulás után megkönnyebbül a szerelésem, már tudom… nincs hal a vonal másik végén! Döbbenten tekerem ki a szerelésem, kiváncsian, mi történhetett? Első ránézésre úgy látom, hogy az alsó forgókapocs alatt, mintha nem lenne semmi! Hogy jobban lássam, fel kell vennem a szemüvegem és a fejlámpámon is állítanom kell. Most veszem észre, hogy az előke kötése rendben van, alatta szakadt el a fonott zsinór 2mm-rel!

Ösztönösen visszafordulok -ellenőrizni az úszós készséget- és azt látom, hogy az emelkedik, sőt már dől is el. Az előzőleg frissen akciózott bot a kezemben -ez amolyan modern, az orsótartó alatt rettenetesen hosszú, ezért csónakos használatra alkalmatlan- keresztben a csónakban, még le sem tudnék nyúlni a másik botomért, főleg bevágni! Gyors mozdulattal ledobom ami a kezemben volt -az hatalmas robajjal leesik- és bevágok… persze üreset! Dupla bosszúság, már kezdek megzavarodni… Más ember ezen a ponton abbahagyja, de én -az előkéjét vesztett botomat kivonva a forgalomból- újracsalizom a nádit, visszadobom, sőt még a másik úszós botomat is bevetem mellé, a szokott helyére. Aztán leülök és újrapergetem az eseményeket. Nagyon nagy ponty lehetett az előbb… valóban elszakította az erős fonott zsinórt? Lehet, hogy az már előzőleg sérült volt, vagy az akció közben a sűrű kiskagylós részen sérült meg? Nem tudom, tény az, hogy halam -akaratom ellenére- horgostól, előkéstől meglépett!

A bejegyzést teljes terjedelmében a Balatoni horgászat 2009 oldalon és a http://www.kocika.freeblog.hu oldalon olvashatjátok, a többi hasonlóan fantasztikusan szórakoztató cikkel együtt!

Philip Island – Kemenangan di MotoGP Australia menyudahi penantian Casey Stoner untuk bisa kembali jadi juara. Tapi yang terbaik dari hasil di Phillip Island bukan podium pertama, tapi kesehatannya yang jauh membaik.

Kali terakhir Stoner memetik kemenangan adalah di MotoGP Italia pada akhir Mei lalu. Setelah itu pemuda Australia itu lebih sering tercecer dari dua seteru utamanya, Valentino Rossi dan Jorge Lorenzo.

Titik terendahnya adalah saat dia terpaksa absen tiga balapan karena sakit misterius yang menimpanya. Tapi Stoner kemudian membuktikan kalau kini dia siap bertarung lagi di papan atas dengan kondisi fisik yang jauh lebih baik. Setelah jadi runner up pada balapan comeback-nya, beberapa jam lalu dia jadi juara di kandang sendiri.

“Saya sungguh bahagia karena secara fisik saya bisa melakukan hal yang sama sejak start hingga finis. Saya sanggat puas dengan bagaimana semuanya bekerja, terutama kondisi tubuh saya. Saya menikmati setiap lap yang ada di sini,” ungkap Stoner usai balapan seperti diberitakan Autosport.

Dilanjutkan jagoan Ducati itu, kemenangan di Phillip Island sudah bisa dia prediksikan sebelumnya lantaran sukses besar yang diraih di MotoGP Portugal. Peluang tersebut makin lebar terlihat karena Lorenzo mengalami kecelakaan dan harus out di tikungan pertama.

“Comeback di Portugal memberi kami hasil yang bagus. Saat itu Jorge sangat cepat, tapi kami juga punya kecepatan untuk memenangi balapan. Saya sungguh bangga dengan tim sehingga kami bisa kembali dengan cepat (dalam persaingan). Setelah pemanasan di Portugal, balapan ini merupakan cerita lanjutannya.”

“Kami kesulitan di sepanjang akhir pekan ini terkait daya grip belakang. Kami berusaha membuat motor sedikit berbelok saat di tikungan, tapi saya pikir semua orang mengalami masalah yang sama. Kami melakukan terbaik yang bisa kami lakukan dalam balapan. Motor ini bekerja dengan sangat baik,” pungkas rider 24 tahun itu.

sumber : detik.com

Un trabi flotante en el lago Balatón, Hungría.

Los trabis y los mercedes fueron durante años primos hermanos en el lago Balatón, en Hungría. Aquí venía a veranear los alemanes del Este, con sus pasaportes del Pacto de Varsovia y sus ansias de aventura. Los del Oeste también acampaban aquí con sus mercedes porque era barato, si pagabas con divisas, y porque estaba cerca. Durante décadas, familias alemanas de uno y otro lago confraternizaban aquí sin olvidar por un momento lo que a cada uno lo faltaba.

Los del Este se quedaban de piedra cuando se asomaban al frigo de los camping-car de las familias occidentales, con sus yogures de diez sabores diferentes y sus frutas exóticas: plátanos y naranjas, sobre todo, que en la RDA solamente podías comprar con dólares o DM.

Los del Oeste se quedaban encandilados con la calidad y la camaradería de los alemanes del otro lado, donde la amistad y la familia era lo más importante. El Este y el Oeste se juntaban en el Balatón, se recuperaban amigos y los parientes se reencontraban. Una fotógrafa del Este pudo así publicar una foto de la ‘familia ideal socialista’, junto al lago Balatón. En realidad se trataba de la foto unos amigos de antaño que se había instalado en el Oeste, desde hacía muchos años, y era más bien la imagen de una familia del Oeste capitalista y corrupto, como se vendía Occidente en la RDA.

Los alemanes de la RFA eran los parientes ricos y podían permitirse el lujazo, con los precios que pagaban en los fiorintos devaluados que se usaban en Hungría, de invitar a los nuevos amigos y de sentirse importantes y dueños de la situación. Los del Este, qué remedio tenían, se dejaban querer. Luego seguiría la amistad, al volver de vacaciones. Y los Oeste seguirían siendo solidarios con sus hermanos del otro lado enviando paquetes de comida y haciéndoles regalos del catálogo por correspondencia de los Intershops: las tiendas del régimen en las que podías comprar artículos occidentales sin límite, pagando en dólares o DM.

El capitalismo y el comunismo convivían sin problemas en este lago mágico, una especie de Mallorca del socialismo realmente existente (qué cosas se decían entonces). Aquí en el Balatón todos se olvidaban del Muro de Berlín y de que los unos no podían ir a visitar a los otros (salvo que vivieras en Berlín y pagaras el visado de 24 horas) ni los otros podían viajar al Oeste.

La reunificación de Alemania se fue cociendo, durante décadas, a orillas del lago Balatón. Y, en 1989, la revolución que iba a tirar el Muro empezó precisamente aquí, junto al mayor lago de Europa Central. Ese verano, los alemanes de la RDA no se contentaron con olvidarse por unas semanas de que vivían en una cárcel de la que no podían salir nada más que hacia el Este, para meterse en otra cárcel igual de gris que la suya. Del Balatón, los primeros veraneantes se fueron enseguida a la vecina Budapest, a reclamar su ciudadanía occidental en la embajada de la Alemania Federal.  Y ahí empezaba todo.

Passt auch zu meinem Projekt-52-Beitrag “Himmlisch”.

hiányoznak a régi bulizós éjszakák Dórival. mikor tudtuk, hogy jön a szombat este. azaz este mikor úgy semmi nem számított és annyira jó volt.. a mostani problémáinkhoz képest azok semmik voltak. de ha ezt tudom, hogy kicsivel több mint fél év múlva ilyenen fogok aggódni mint pl a rák… nem vertem volna a nyálam mindenért az biztos. tehát hiányzik. a hangulat, az ivászat és persze Ő. örök szerelmem. D.
hiányzik a nyári partyzás is Kingával, mikor városról városra jártunk és mindig máshol kötöttünk ki. és persze Petiékkel mindig belehetett rúgni. de úgy igazán
na és a nyár csúcspontja ahova mindennap visszavágyom a Sziget.nem volt sok igaz. de az áhh… egyszerűen csak áhhh. annyira jó volt. furcsa, hogy Szeba kapcsolódik ehhez az emlékemhez. de akármikor visszamennék táncolni az asztalra és ha jövőre is lesz Prodigy amit sajnos kétlek de azért 120%-osan bízok benne akkor beváltom a tervem vele
és persze Siófok. akármi történt azóta tény, hogy az nagyon jó volt. :] és köszönöm az egészet. olyan volt amit nem felejt el az ember.

de már itt az ősz és mindjárt a tél is. aminek örülök mert jobban szeretem mint a nyarat. a tavalyi tél is jó volt nagyon, igaz idén más lesz. de biztos, hogy ez is jó. nemsokára szülinap meg szünet és karácsony amit hátha idén megkedvelek.esélyes… aztán szilveszter.. amiben bízok, hogy idén jobban fogja adni
furcsa, hogy mennyire eltelt ezaz egy év. tavaly ilyenkortól annyi minden változott és annyi élmény van. és ez jó. remélem jövő ilyenkor is ezt írhatom

Now normally I would skip over the traveling-to-destination part of the trip.  I know you, Internet.  I know you could never bare standing in lines at the grocery store or for dinner, that half of your taste buds are missing because you just can’t wait for your coffee or soup to cool, that you’ve always been the type that only eats the part of the donut with the jelly and you leave the end for your dog or the never finicky neighborhood birds.  You are a just-get-to-the-point kind of animal, and I adore you for it, which is why I almost always just get to the point when writing about travel destinations.  Usually I just start wherever I visited, foregoing the traveling-to details.

But I realized this weekend, during our leisurely drive from Budapest to Pécs, that the small villages that we passed through represent so much of what makes up Hungary, and that I would be doing a service to you if I didn’t write little bit about it.

We started out early—before 7am, because on Zsolt’s suggestion, we wanted to take the long way to Pécs that would skip the highway and shoot us down to Balaton and then south toward Pécs.  It was an additional 30-45 minutes to the trip, but well worth it.  Here is a simple geographical description of the drive:  farm, village, farm, village, farm, village, farm, city, Croatia.

The towns are simple towns.  Charming in a way that it’s almost hard to believe exists in today’s loud, busy landscape.  As we drove, Györgyi instructed me on how to pronounce some of the names of the places that were unfamiliar to even her, a model Hungarian: Ságvár, Som, Iregszemcse, Sásd, Magyarhertelend, Meződ (your field) and my favorite: Oroszló – Russian horse.

The truth is that I shouldn’t use the word “simple” because it denotes a kind of innocence or naivety.  It’s very easy for westerners to come through these places with an arc of superiority, an “oh how cute” gaze, leaving with an impression that the people of these places are disposed to idleness, ignorance, even artlessness.

But I think that these places represent a kind of attitude of the people bent on living their best life.  So it’s easy to see the men chatting over fences, women watering their small gardens, on bikes, selling flowers, etc., and mistake it for a simple, idyllic quality, when really it’s peaceful because it’s a way of living that came from centuries of struggle.  And probably, it takes that many years to learn what is really important.  The truth is that as far as most of us are concerned, it’s still a hard, hard life, and these morning scenes are its few pleasures.

As always when traveling through Hungary, I was utterly amazed by how beautiful the country is.  Maybe it’s all the sunshine, or the old-fashioned-ness of the countryside.  And I’m sure there’s some lesson about that single tree on top of the hill.  But really it was one of the nicest drives that I’ve taken since being here.

By 10am we pulled into Pécs, which was by contrast, a big, buzzing city.  I have a lot of pictures and stories from Pécs, which I will write about later.  Today was just a little praisesong for traveling.

On the southern shore of Lake Balaton is the town of Siófok.  Some call it the “capital” of Lake Balaton, as it attracts the lakes largest crowds during the summer season.  It’s an old place, going back to the neolithic era, but popularized by the Romans.  During the soviet era, the town was a popular meeting point for German families divided by the wall.  Interestingly, it was Hungary’s defiance to the soviet system in the welcoming of these travelers that was yet another nail in the coffin of eastern bloc.

Saturday late morning was cool and sunny and extremely peaceful.  Other than a few sunbathers and boaters, the area was very quiet.  The main beaches were closed down weeks ago, so while we were there, the town and lake shore seemed almost sleepy.

We decided to take a walk down the promenade that was very much like an Atlantic boardwalk.  There were hundreds of closed down clubs, food stands, shops, tattoo parlors, game rooms.  Instead of the signature Thrashes Boardwalk Fries there was Langos Land and places for “cooling” shots of palinka.  I can imagine that during the summer the place was absolutely mobbed with the boardwalk crowd.  I started calling the place Ocean City– or rather a ghost town Ocean City– and for those of you familiar with the Maryland coast, you’ll know exactly what I mean.

Luckily the town’s signature sculptures were still available for Gyorgyi to pose with each of them (and without even having to wait in line for her picture with the public art!)

We decided to have a gyro at the only open stand and sit on an empty bench right next to the water.  It was a lovely decision because the sun was just warm enough to either wear or not wear a little jacket and the water was so blue/green it seemed still like summer, though without any of the noise.  Then this guy:

Yeah that guy was rockin’ that speedo hard core.  I can’t believe he wasn’t freezing, but he wanted to take a dip I guess.  More importantly, you can see how shallow the water is at Lake Balaton.  You can walk out for maybe a hundred yards or so and the water still won’t be over your head.  It’s good to accommodate the massive crowd that goes to the Hungarian Sea every summer.

And because Gyorgyi has recently turned into that crazy pigeon lady of Central Park (only with dogs) these two little fellas came up to her while we were sitting.

And they stayed to beg for food for a long while before running back to their unseen masters.

We stayed a bit longer and let our eyelids dim in the early afternoon sun.  After eating we walked a bit more among the trees and their falling leaves and Gyorgyi took a few more pictures with friends.

I suppose this entry can’t really serve as some kind of review for Siófok because it in no way represents what it would be like in July.  If you want to go in September, then I would highly recommend it.  It’s peaceful and simple.  In the town there are many other open restaurants and shops (just not right next to the lake) and without the crowds, it’s easy to walk and see and eat and just relax.  I’m not so sure I would be a Siófok supporter in mid-summer, only because me and the ocean-city type are like oil and water.  But if you are in Hungary in the summer and are looking for the place along the lake with big beaches and big parties, Siófok is definitely your lake town.

Balaton Sundown

Aus dem Urlaub 2008.

Huh,kezdjük ott,hogy végre újra gép közelében vagyok… Napról napra fáradtabb vagyok..és hát igen,elkezdődött a suli… Ez valoszínüleg hatással lesz arra,hogy kevesebb bejegyzés lesz..és egyre kevésbé fognak a mindennapjaimrol szólni..ennek érthetően az az oka,hogy kurvára semmi nem történik velem a suliban… /De megigérem,hogy igyekszem érdekes dolgokat összehozni xD/

Múlt pénteken suli után ledöcögtünk a balcsira… És szombat reggel már a versenyen paráztunk…/Máté első versenye volt/ tulajdon képpen tök jó volt,meg minden..csak azért nagyon nagy volt a feszültség.. Lementek a futamok,és mindenki megkönyebbült utánna egy picit…
Meg az a hangzavar,ami ott volt… /voltatok már cross motor versenyen? Elég hangos…/ Deh összegezve kurvah joo volt^^
Vasárnap is kimentünk egy versenyre…oda már csak nézőnek =) Az is fasza volt…/csak rohadtúl lefárasztja az embert még a nézése is…/
Nah meg azért sok volt ott a cuki fiú is..De hogy őszinte legyek..egy pesti plázában jobb pasik vannak.. /na mind1…/
Az egészben csak a büfé volt geciszarúl megcsinálva.. volt összesen egy kibaszott büfékocsi..és az összes ember oda gyült.. és rohadt lassúak voltak… több mint másfél óráát kellett várni,ha akartál valamit enni-inni… Ja meg volt ilyen fura energiaital… Monster meg Rockstar /A monsternek az íze mindenki szerint szar… nemtom mért isszák mégis..senkinek sem izlik xD Rockstarhoz meg nemtudtam jutni.. Azt sajnálom egy picit…/
Ja és persze Vasárnap volt a magyar dal napja is.. egész nap tankcsapda ment xD =) /Ojeee/
Olyan 6 felé indultunk el haza… És egy benzinkútnál nekem át kellett szálnom apuékhoz…
Jöttünk hazafelé../én nagyon fáradtan../ És akkor itt még nincs vége a napnak… XD Mert egyből Mari nagymamámhoz mentünk.. /neki névnapja volt../
Végülis azt is átvészeltük..csak kicsit voltam rohadt fáradt…
Itthon már a faszom tudja mit csináltam…

Ma reggel fél 6 kor keltem… 6-ra már takaróban ültem a teraszon xD /gyorsulok / Lementem a sütivel..feljöttem,betoltam egy fincsi káwét…még tejszínhab is volt rajta /szal elvoltam reggel xD/ Összepakoltam a cuccomat,meg valahogy összehoztam magamnak egy olyan külsőt,amivel kiléphatek az utcára is xD
Suliban semmi sok… Nem nagyon emléxem az órákra… 5 órám volt..és utánna még kimentünk kosarazni..már nemtom h hogy..de valahogy összeszedtünk egy nemrég elballagott diákot,és elkezdtünk kosarazni vele..az elején még jó volt..de a végére már a faszom tele volt a sráccal :@ /Na mind1,ezt inkább hadjuk/

Hazajöttem,elmentem a sütivel,stb.stb. Most kicsit még szenvedek az angol házival,és alszom egy jót még az este elött XD
Ennyit erről =) Peace & Love <3

XOXO

kávézó

Suggested music: Eperfagyi….

http://www.youtube.com/watch?v=EmgUdxwOQdA

Hazafelé indultunk a Gombás-kúriából, de még volt időnk – nosza, béreljünk egy kis vitorlást pár órára. Mondjuk egy kalózt, hogy az élvezet teljes legyen. A füredi kikötőkben sajnos túl nagy hajókat kínáltak kb. 30e Ft-ért két órára. Ráadásul kapitánnyal együtt. Ez nem a mi műfajunk, úgyhogy…Kenesén is benéztünk a kikötőkbe és végül az Akarattya felőli legutolsó helyen mondták azt, hogy ha ott is alszunk, akkor bérelhetünk Kalózt. Ezaz! Jövő héten jövünk! De mi ez a hely egyáltalán, hol vagyunk? Mindegy, ha jövünk kiderül. Le is mentünk pénteken, jó korán el tudtunk indulni munka után, úgyhogy még izzasztó melegben érkeztünk Kenesére.

A kissé fennhéjázó hangzású Balatonfői Yacht Club valójában kellemes helynek bizonyult. A szobánk igényes, tiszta volt, a Balatonra nézett. A Kikötőmester normális volt, segített vízretenni a kalózt, a bérlése 3000 Ft/óra. Érdekes érzés volt az, hogy a kikötőben a helyben vitorláshelyet bérlő családok, csapatok uralták a terepet, mégis vendégként is jól éreztük magunkat. Az étterem… Este mindketten kiváló étket kaptunk, másnap délben sajna mindketten otthagytuk a koszt felét. A szálláshely pinceszintjén a szokásos szolgáltatások: szauna, pezsgőfürdő, konditerem. Kicsit hideg hangulatúra sikerült, de lehet, hogy csak azért éreztem így, mert amikor szaunázni mentem, az egész szakaszban én voltam egyedül… A személyzet mindvégig kedves és segítőkész volt. A vitorlázás pedig… Hát kérem ezzel a kicsi kalózzal mindent lehet! Izmos szél fújt mindkét napon, bár főleg a pénteki volt finom… A végére még a Kedves is élvezte, bár a kormányrudat sehogyan sem tudtam rábízni…

Ígértem, hogy mesélek a Balatonon töltött 4 napról. Keresztapumék nyaralójában voltunk vendéglátva. Hát annyira pontosan már nem emlékszek, hogy újra leírjam részletesen, meg az nagyon sok is lenne, szal másolom az msn-beszélgetést, amikor éppen meséltem valakinek. (: Tudom, hogy ez így nagyon szar, de nem tudtam máshogy megoldani. xD Nem baj, most így szépen ki fog lógni oldalra. Jobb katt / kép megjelenítése, és úgy el tudjátok olvasni. ;]

Kedves Olvasók!

Holnap jön a négynapos hosszú hétvége, aztán pedig augusztus 31-ig lehúztam a rolót. Végig gürcöltük a nyarat, ideje pihenni kicsit. Terveink szerint Bercel, majd a Balcsi következik, mint tavaly is ilyenkor.

Mindenkinek Jó Pihenést aki megteheti, aki nem annak Jó Munkát!

Interjú Jean-Michel Jarre-al a Debreceni Városi TV-ben, 2009. május 4-én:

(VTI)