Mikor megteszek valamit, amitől féltem. (Zsófi boldogblogja)

(No Fear by pirifool)

“A gyáva ember képtelen a szeretet kimutatására, az a bátrak kiváltsága.”

Mahatma Gandhi

“A megpróbáltatásban csak a legelszántabb bátorság segít. A lélek élvezi a bátorságot, és elfelejti, hogy töprengjen a bajon.”

Stendhal

“A gyáva ember képtelen a szeretet kimutatására, az a bátrak kiváltsága.” (Mahatma Gandhi)

“Kinyújtottad a kezed egy tojásért, és a sors egy skorpiót tett bele? Ne háborogj, szorítsd össze keményen az ajándékot, hadd szúrja át a tenyered. Ne törődj vele! A kezed és a karod megdagad ugyan, és még sokáig reszketni fog az elszenvedett kíntól, ám az összeszorított skorpió elpusztul idővel, s te megtanultad a nagy leckét: hogyan kell tűrni egyetlen zokszó nélkül! Ha túléled a próbát – mondják, van, aki belehal -, életed hátralevő részében erősebb, bölcsebb és sebezhetetlenebb leszel. Ezt talán még nem tudod a próbatétel idején, s így nem meríthetsz bátorságot a reményből. A természet azonban, amint már utaltam rá, színlelést parancsol – színlelést, amely eleinte gyakran könnyed, vidám arcot mutat, aztán, az idő múlásával, sápadt szomorúsággá szelídül, végül elmúlik, és csak hasznos, nyugodt beletörődés marad utána, amely nem kevésbé erőt adó attól, hogy félig-meddig keserű. Félig-meddig keserű? És ez baj? Nem, legyen csak keserű, a keserűség frissítő erő. Nagy szenvedés után édes, szelíd erőt hiába keresel magadban, ne is beszéljünk erről – ez önámítás. A kínok után rendesen fásult kimerültség következik, ha marad valami erő bennünk, ez jobbára veszélyes erő lesz: halálos, ha igazságtalansággal kerül szembe.”
Charlotte Brontë

“Mégis, éppen a gondok fölismerésének és megoldásának folyamatában rejlik az élet értelme. A probléma a próba, mellyel elkülönítjük a sikert és a kudarcot. Gondjaink miatt van szükségünk bátorságra és bölcsességre, sőt gondjaink tesznek minket bátrakká és bölcsekké. Végső soron ezek felelősek lelki fejlődésünkért.” (M. Scott Peck: A járatlan út)

“Szeresd, hirdesd és valld meg az igazságot, a kis és nagy igazságot, a köznapok és a végzetes percek igazságait, mindig, bátran és félelem nélkül. De nem árt, ha közben csendesen mosolyogsz is: magadon is, az igazságon is. Mert az igazság állandó és változatlan, mint a természet nagy törvényei. De te, az ember, aki hiszel az igazságban és megvallod azt, nem vagy állandó, sem változatlan. Már az időjárás is megváltoztatja szándékaid, már a hóesés is eltérít az isteni parancs által kijelölt útról, már egy nő is hatással tud lenni reád: ilyen változékony vagy. Mit is remélhetsz önmagadtól?… Hirdesd az igazságot, de nem árt, ha néha mosolyogsz közben.”

(Füves könyv)

“Az önmagunkról alkotott kép és a szokásaink, jellemzően együtt mozognak. Változtasd meg bármelyiket és a másik automatikusan változni fog.” (Maxwell Maltz)

“Furcsa dolog, te is bizonyára már ezerszer elmondtad… hogy soha nem fogod megtudni, mire vagy képes, amíg meg nem próbálod. Bármennyire is szomorúan hangzik, legtöbben soha sem próbálnak meg semmit sem csinálni, addig amíg nem biztosak benne, hogy menni fog nekik.” (Bob Proctor)

“Valahányszor elindulsz otthonról, húzd be az állad, emeld fel a fejed, és szívd tele a tüdőd levegővel, idd be a napfényt, köszöntsd mosolyogva a barátaidat, és szívvel-lélekkel szoríts mindekivel kezet. Ne félj attól, hogy félreértenek, és egy pillanatig se törődj az ellenségeiddel. Döntsd el határozottan mi a szándékod, aztán pedig egyenesen törj a cél felé. Legyen szemed előtt a magasztos cél, amit kitűztél magad elé – és akkor egy idő múlva észreveszed, hogy öntudatlanul is megragadod azokat a lehetőségeket, amelyek vágyaid teljesüléséhez szükségesek, ugyanúgy, ahogy a korallállatka kiválasztja a tenger habjaiból mindazt, amire szüksége van. Képzeld önmagadat annak a tehetséges, komoly, hasznos embernek, aki lenni akarsz, és ez a gondolat óráról órára jobban átalakít majd, hogy saját eszményedet megközelítsd… A gondolat minden, őrizd meg e helyes lelki magatartást: a bátorság, az őszinteség, a jó kedély szellemét. A gondolkozás szinte alkotás. Minden jó dolognak a vágy a szülője, és midnen őszinte imádságot meghallgat az ég. Olyanokká leszünk, amilyenekké szívünk mélyén lenni szeretnénk.” (Elbert Hubbard)

“Legyen bátorságod elviselni az élet nagy fájdalmait, türelmed szembe nézni az apróbbakkal. S mikor elvégezted napi feladatodat, békében térj nyugovóra. Isten ébren virraszt.” (Victor Hugo)

“Tudnod kell, hogy az emberek nem ok nélkül ragaszkodnak a középszerűhöz, a zavaroshoz és vajákoshoz, az illúziókhoz és a szobatiszta félismeretekhez, tehát a műveletlenséghez. Mert a műveltség annyi, mint az igazságnak – minden dolgok igaz ismeretének – feltárása és elviselése. S az igazat elviselni mindig nagyon nehéz. A műveltséghez, tehát a valóság és igazság megismeréséhez, rendkívüli bátorság kell. Az ember egész szívével, sorsával, lényével ismeri meg az igazságot. Az ember csak életre-halálra lehet művelt. Az emberek mindig készségesebben nyugodnak bele valamilyen kellemetlen igazság elkendőzött magyarázatába, tehát a műveletlenségbe, mint a nyers, egyszerű, tőmondatos igazságba, ami a műveltség. Az emberek titokban tudják, hogy minden, ami igaz és emberi, tehát valóságos, vérben, verejtékben és szenvedélyben fogan, de szívesebben pusmogják, lesütött szemmel, hogy a gyermekeket a gólya hozza.

Ez így tetszetősebb és kényelmesebb. De a műveltséget nem a gólya hozza.”

 (Füves könyv)

“Könnyebb találni sok embert, akik elég bölcsek ahhoz, hogy felfedezzék az igazságot, mint egyet, aki elég rettenthetetlen ahhoz, hogy mindenféle szembenállás ellenére is kiálljon érte.” (A. A. Hodge)

“A bátorságunkat mindig akkor teszik próbára, amikor kisebbségben vagyunk.”
(Ralph W. Sackman)

“A sors szereti a bátrakat.” (James Russel Lowell)