Igazából írni akartam blogbejegyzést péntek 13 miatt.
Aztán írni akartam, hogy múlthéten egészvégig itthon voltam. Betegen. Áh semmi komoly. Kicsi láz meg vesefájás. Semmiséééég, csupagyönyör. -.-
Írni akartam, csak  valahogy soha nem úgy jött ki a lépés. Inkább aludtam… akkor még az sem tűnt fel, hogy lázas vagyok. És nem. Nem kaptam el a H1N1-et, köszönöm. És nem. Nekem nem kell a H1N1-es oltás, mert ott kaki, ahogy van. -.-
Na, de most megyek. (KL)

Hát tegnap első óra után haza is jöttem, mivel elég rosszul voltam.
Megnéztem pár filmet aztán aludtam.
Sajnos így nem tudtam elmenni nézelődni sem, pedig tényleg kedvem lett volna hozzá. No mindegy, majd máskor.
Hm.. nem is tudom mit kéne még írnom, mivel semmi újat nem tudok, csak hogy végre szombat <3    És nagyon remélem, hogy jó lesz.
Ahj.. még ki kell takarítanom a hörcsögöt is, semmi kedvem hozzá. -.-”

Nah tsóók <3

Mostmár semmi baj, lehet majomkodni

Tapasztalt, sokgyermekes anyukák nyilván csak legyintenek, ha elmesélem az elmúlt két hetemet, és igazuk is van. Én viszont nem vagyok sem tapasztalt, sem sokgyermekes, ráadásul egyetlen gyerkőcömről valaki azt mondta egyszer, hogy szerinte ő Kolozsvár legegészségesebb gyereke. Szinte sosem beteg. Szerintem azért, mert nem mer. Nem vicc: pontosan tudja, mekkora gubanc nekem, ha ő beteg. Mert akkor nem vihetem oviba, ergo otthon kell vele maradni. Ilyenkor haptákba állítom a családtagokat, vagy én maradok ki a munkából, de egyik se túl jó megoldás. Persze, a lélektani okokhoz hozzáadódik még az a három és fél év alatt magába szívott anyatejmennyiség, ami jelentős mértékben megerősítette a fiam immunrendszerét, úgyhogy emiatt végképp nehéz helyzetben van az a baci vagy vírus, amelyik épp őt szemeli ki áldozatul.

Na, de, épp ezért szoktam én bepánikolni azon ritka alkalmakkor, amikor valami kis betegség mégis beüt. Ahogy most is. Halottak napján kezdődött. A gyerek egész nap nem mozdult ki a házból, estére mégis belázasodott. Nem nagyon, és egy kis Nurofentől el is múlt, de másnap megismétlődött. Ennek már fele se tréfa, gondoltam, és ki akartam hívni a háziorvost, aki viszont nem ért rá. Ezért felhívtam azt a gyerekorvost, akiről tudom, hogy kijár házhoz is. Nem volt szerencsém, mert épp ügyeletes volt, de másnapra ígérte magát, és addig is megnyugtatott, tanácsot adott, úgyhogy átvészeltük a napot nagyobb baj nélkül.  Még szórakoztam is magamban azon, hogy rendes gyermek az óvodai vakáció idejére betegszik meg… Másnap dél körül Apa volt otthon a gyerekkel, amikor jött az orvos, megnézte, azt mondta, nem nagy a baj, felírt antibiotikumot, Nurofent, orrcseppet. Láza már nem volt a gyereknek, úgy látszott, ezúttal is hamar legyűri a bajt. Másnap Apával felment az iskolába tanítani, semmi baja sem volt. Csütörtök délután a párommal és Marcival hazautaztunk a szüleimhez, nyugisan telt a hétvége, egy otthoni orvos is megvizsgálta, azt mondta, a torka még piros, de amúgy túl van rajta.  Közben elfogyott az antibiotikum, már épp arra készültem, hogy lehet a gyereket gyógyultnak nyilvánítani, amikor kiderült, hogy szó se róla.

Vasárnap estére ismét belázasodott. Ekkor már kitört a frász, és lelki szemeim előtt kórházat láttam a közeljövő tartózkodási helyeként, bevallom: nem csekély undorral. Utálom a kórházakat. Persze, ha muszáj, akkor muszáj, de ha nem, akkor inkább igyekszem elkerülni.  További Nurofen adag után az éjszaka nyugodtan telt, reggel viszont már elég világosnak látszott, hogy ebből nem lesz ovi, Marci ugyanis elkezdett hányni.  Nem sokat, de több részletben (hogy miért pont ebben kell rám hasonlítania…) kihányta az összes folyadékot, amivel kínáltam, és közben állandóan a hasát fájlalta. Na, akkor már rendesen tépegetett a frász. A hányásnak ugyanis egyenes következménye lehet a kiszáradás, amivel már tessékelik is be az embert a kórházba. (Tapasztalatból mondom, így jártunk, amikor a fiam két és fél éves volt, péntek este bekerültünk a sürgősségre, bent tartottak, majd vasárnap reggel saját felelősségre távoztunk, és három napig bejártunk kezelésre. Nem bántam meg a döntést.) Közben pedig tudtam, hogy aznap ügyeletes vagyok a szerkesztőségben, másnap pedig órát kell tartanom a diákjaimnak, ráadásul vendéget hívtam órára, akit már kínos lenne lefújni…  Hívtam a fiam apját, és megijedtem a hangjától, amikor beleszólt a telefonba: kiderült, ő is rosszul van. (Közben én sem éreztem magam túl jól, de azt a sokféle stressznek tulajdonítottam. ) Apával megegyeztünk abban, hogy én most elmegyek a gyerekkel a háziorvoshoz, utána még egyeztetünk. Mivel időközben Marci kicsit felélénkült, kiegyeztem vele abban, hogy szépen trolira szállunk, mivel attól féltem, hogy ha taxival viszem, összehányja az autót. Közben a páromat is hívtam, aki közölte, hogy azonnal indul Kolozsvárra. Úgyhogy én fogtam a gyereket, indultam vele az orvoshoz, közben sms az oviba, hogy betegség miatta nem jövünk, meg a munkahelyemre, hogy később jelentkezem.

Orvosnál tömeg. Jó nagy. Mire a párom kb. egy óra múlva odaért, mi még vígan ücsörögtünk a váróban. Marci közben egyre inkább élénkült, én egyre inkább kókadtam. Rémesen éreztem magam, fájt mindenem. Közben folyamatosan egyeztettem mindenkivel telefonon, míg végül abban maradtunk, hogy ha nem kell kórházba menni, akkor nem mondom le a szerkesztői ügyeletet és az órámat sem, megoldjuk a gyerek felügyeletét. Mire végül bekerültünk a dokinénikhez, megnyugtatott, hogy kórház egyelőre kizárva. Ettől mindketten megkönnyebbültünk.  Megegyeztünk abban, hogy egyelőre kicsit helyre kell rázni a gyereket, aztán jöhetnek mindenféle analízisek, szerda reggel menjünk vissza. Közben engem is megvizsgált, és magnéziumot írt fel, Marcinak újabb antibiotikumot, Nurofent és diétás kaját. A párom hazavitt minket, és otthon maradt Marcival egészen addig, míg nagymama haza nem érkezett, hogy átvegye a gyereket, én meg rohantam be a munkába. Azt hiszem, valami angyal őrködött a Szabadság másnapi lapszáma fölött, mert én alig láttam és éreztem bármit is, szerencsére a párom este hazavitt, mert már járni se bírtam volna. Megmértem a lázam: 37,1. Marcié ugyanannyi. Na, milyen szinkronban működünk…! Otthon egy totál jókedvű, virgonc kölök fogadott, csöppet se zavarta a hőemelkedés, szépen bevette a gyógyszereket, csak épp a diétás kosztot utasította vissza (ezen nem csodálkoztam, amilyen haspók, majd bolond lesz vízben főtt rizset enni….). Én Coldrex-szel igyekeztem magam helyrepofozni, tekintettel a másnapi órámra. Lázam lement, reggel magnézium-Paracetamol kombináció, búcsú Marcitól, akivel aznap nagymama maradt otthon. Minden rendben volt, este ismét jókedvű gyerek fogadott, szépen lefektettem, majd hajnali 5-kor arra ébredtem, hogy rángat: Anya, fáj a hasam! Rohantunk a mosdóba, újabb két adag hányás, és ismét csak folyadék. Reggel vissza az orvoshoz. Az újabb hányás, másfél napos kihagyás után, mindenkit elgondolkoztatott, mostmár biztos voltam benne, hogy nem ússzuk meg a kórházat. Végül abban maradtunk a házi dokinéninkkel, hogy azt az orvost keressük meg az egyik sürgősségen, akinél előzőleg már többször jártunk, és ismeri a gyereket. Persze, az orvos épp nem volt a városban. Pech. Közben Marcit hazavittem, lefektettem, és riasztottam Apát. A kórház nem játék, oda már férfi kell, elő a gyerek apját. Aki épp dolgozik, és csak 2 óra utánra ígérte magát. Ott álltam, gyakorlatilag tanácstalanul, hogy most akkor hová is vigyem a gyereket. Végül jött a mentő ötlet: felhívtam azt a magánklinikát, amellyel a munkahelyem szerződésben áll. Kérdeztem, ha beviszem a gyereket, elvégzik-e a hasi ultrahangot. A recepciós szabadkozott egy ideig, hogy ma épp nincs bent gyerekorvos, de szerintem hallotta a hangomon, hogy valami nem stimmelhet, mert végül adott egy időpontot.  Felébresztettem a fiamat, Apa jött értünk taxival, és rohantunk. Hamar odaértünk, várnunk kellett, de amikor megjött az orvos, bevallom: nem számítottam sok jóra. Jól megtermett, nagyhangú ember, azonnal tele volt vele a várószoba, mondtam is Apának, hogy, na, ehhez is férfi kell, úgyhogy majd te kommunikálsz vele… Aztán nem egészen úgy lett, mert amikor behívott a rendelőbe, mintha kicserélték volna. Kedvesen beszélt, kérdezett, elsősorban tőlem. Aztán szépen elvégezte a hasi ultrahangot, kizárt mindenféle rendellenességet, megvizsgálta a gyerek hasikáját sebészként is, közben Marci érdeklődve szemlélte a képernyőn a belső szervei mozgását, és folyamatosan majomkodott.  Végül a doki azt mondta, ad egy telefonszámot, hívjuk fel ezt a doktornőt a sürgősségen és vigyük el hozzá, de ahogy ő elnézi ezt a gyereket: nem hiszi, hogy nagy baj lenne.

Másnap reggel édes párom vitt el hármunkat (Apát, Marcit és engem) a sürgősségre, ahol a doktornő várt. Ott rögtön kiderült, hogy csak egy hozzátartozó mehet be a gyerekkel, úgyhogy végül Apától vettünk búcsút, és magunkra húzva a védőruhát, kettesben Marcival (na meg a táskámban ücsörgő Fázós macival…) mentünk be. Na, ott aztán olyan volt, mint a Vészhelyzetben. Csak kapkodtam a fejem a sokféle utasítástól, válaszolgattam a kérdésekre (huszonötödször is elmondtam, hogy csak folyadékot hányt, nem ételt, kétféle antibiotikumot kapott, hőemelkedése van folyamatosan stb. stb.), vetkőztettem a gyereket és közben folyamatosan tolmácsoltam, mert Marci nem értette a román nyelvű utasításokat. Végül, hosszas vizsgálatok után megállapították, hogy semmi baja azon kívül, hogy gyomrára ment az influenza. Még néhány napi gyógyszeres kezelés, és valószínűleg teljesen rendbe jön. Na, ehhez kellett 5 orvos. De nem bántam. Még aznap este lement a gyerek láza, és ugyan egész hétvégén kapta a gyógyszereket, de már szemmel láthatóan kutya baja se volt. Közben ahányszor felhívott a családom, folyamatosan érdeklődtek afelől, hogy én hogy vagyok, de  hát kinek volt ideje még arra is odafigyelni… Igaz, hogy kivettem három nap betegszabadságot, és azt terveztem, hogy azalatt kipihenem magam, dehát ebből semmi sem lett, hiszen folyamatosan az orvosokat jártuk Marcival. De a lényeg, hogy a gyerek jól van, ergo én is jól vagyok

Tanulság: anya csak egy van, az egy dolog, de egyedül nem bírja. Ezért jó, ha van Apa is (nekem egyébként is az az elvem, hogy ha orvoshoz megyünk, arról Apának tudnia kell), és bónusz, ha még a párom is ott van. Iszonyú nagy szerencse, hogy két ilyen pasi áll mellettem, illetve mellettünk, Marcival. Tudom, hogy csöppet sem szokványos ez a helyzet, de higgyék el: nem érdekel. Mert működik

Tegnap voltunk az újjonnan nyílt Allee Cornel áruházban. Nem volt valami nagy szám… Fellépett a Bon-bon zenekar, a bemondó pedig Szujó Zoltán volt. Az egésznek olyan Duna Plazás beütése volt, de végül nem vettünk semmit. Visszafele jövet megláttuk, h kb. 40 tűzoltó van a kijáratnál… De azért még gyorsan bementünk az Intersparba, és éppen a kasszánál áltunk, mikor megszólaltak a biztonságiak, hogy azonnal hagyjuk el az épületet, és hagyjunk mindent a kasszánál. De mi nem mentünk ki, gondoltuk, még gyorsan kifizetjük… Ez sikerült is… Így kb. mi voltunk az utolsók, akik elhagyták az üzletet… Úgy volt, h az egész Allee Cornert el kell hagyni… Egy csomóan pánikba estek, mindenki azt mondta, hogy biztos bomba riadó van… Végül este a híradóból kiedrült, hogy tizen valahány ember szén-monoxid mérgezést kapott…

Az egész elég parás volt, úgyhogy még idejében elhagytuk a terepet… De ha jobban belegondolunk, még izgalmas is volt xD (Na jó, ezek csak az én hülyeségeim) xD

Jobbulást Mindenkinek!!!

További információk ITT.

Nah puszaaa

-cső. ma nem voltam suliba. =/ hiszen beteg voltam egy kicsit, de holnap újra mek. hiányzott a suli. =/ a tanulók, a tanárok és még mindenki más. fhú tökre rossz volt itthon. =/ de még tanulnom kellene .. és nem sokkára mek .. és este leszek .. 6 nap és ..   nah mi lesz?? hát a névnapom .:$ .. kíváncsian várrom.. :$$ .. mint mindig.   mint mindenki.. nah cupcup.

Siettünk a buszra, futottunk egy kicsit..háth nem kellett volna.. mert azóta kb fél órája fáj a tüdőm, nehezen kapok levegőt és minden porcikám remeg…
az utcán meg majdnem összeestem…

Na én ezért nem tesizek…

Today’s headline:

Új angol tanárt kapunk…kiakadtam…megint. Erre már totálra nem számítottam. Előbb számítottam volna arra, hogy becsap egy meteor(it), mint hogy megint elmegy az aktuális angol tanár. Ki volt adva a lecke, minden. Egy szó nem esett arról, hogy esetleg elmegy. Egy szó sem. Egy szinte tökéletes tanár volt. Imádtuk (legtöbbször). Most egy öreg, begyöpösödött nyanyát kaptunk. Ahogy msn-en írtam: “Old, stupid spinster!” Elmondom a titkot: Ezt a játékot 2006. szeptembere óta ÖTÖDJÉRE játsszák el velünk. Hát persze…legyen ötös az érettségi. (csak azért is az lesz:) Mikor valaki hozzánő az ember szívéhez és elszakítják tőle, ráadásul 5 alkalommal, akkor egy idő után már nagyon szarul tud esni. Minket mindenki csak elhagy. Ráadásul EZ fog érettségiztetni. Az előző egy aranylelkű, anyáskodó, aranyos tanár volt. Úgy örültünk hogy ő lesz a mi emberünk. Hát nem…

Más.

Ma fejfájással keltem. Egy kicsit más volt, mint máskor. Aztán a suliba beérve túl jó volt a kedvem, pedig pár éve már nem nagyon volt ilyen.:S Első órán még jól elvoltunk, ment az aszalás a semmin, bár már akkor éreztem hogy valami nincs rendben. Következő szünetben már nagyon rosszul voltam. Második órán váltakozó volt az állapotom…konkrétan pár percenként változott a “majd’ összehányok mindent” c. állapot és a “nagyjából elvagyok” című.:S Órán muszáj volt kimennem, annyira rosszul voltam. Ráadásul levegő sem volt a teremben. A szünetben el is indultam haza.

Majd jött a 3/4 órás intenzív buszút. Tudtam hogy nem lesz sétagalopp, de hogy ennyire?:O Ráadásul szerencsémre Mr. Kis gáz nagy fék nevezetű sofőr volt. Túléltem. Hazaértem. Gyógyszer be, Én be az ágyba. Aludni nem tudtam, de a szemeim úgy égtek és olyan gyengének éreztem magam, hogy muszáj lett volna. Így szenvedtem pár óráig. Holnap megyek az orvoshoz. Ennyi.:S

Más. Sokkal komolyabb téma. Ugye újabb taggal bővült az olvasott blogok száma, eggyel több amerikai blog.:) Teljesen kezd beszippantani ez az egész Amerikás dolog. Pedig a barátaim/ismerőseim megmondhatják, hogy a blog-dolgok előtt is eléggé rá voltam kattanva arra a bizonyos kontinensre. Ti, (Amerikában élő magyar”jaim”:) olaj vagytok a tűzre…egy gallon olaj fejenként.:P Annyi érdekes dolgot tudtam meg az utóbbi időben, hogy ez az Én életemből sem maradhat ki. Hát ez a helyzet.:D

Important info (number thirteen..ezt Fanni érti:): Az általam eddig istenített nyugati partról kezdek a keleti parthoz húzódni. (Nyugodtan a szivetekre vehetitek, ez mind miattatok van!:)

That’s all for now. I want to write an EP (English Post) sometime.

Night & Afternoon!:P

Beteg vagyok..:/ nemrég értem haza dokitól, ahol jót beszélgettem Barbival; de amúgy borzalmasan érzem magam..:S de szerencsére csak testileg..:):)

A kedvem szuper..:) nem csak a tegnap este miatt, hanem a ma kapott levél is jó kedvre derített:) bár egy barátság végleg tönkrement, azért az utálat szériának is vége szakadt; megtettem az első lépést a semlegesség felé. Ezt aki érti, érti, aki nem, az nem. A lényeg, hogy tiszta a lelkiismeretem..:)

Egész héten itthon leszek..:/ na jó, azért nem végig itthon, de a suli felé nem megyek, az biztos:D:D

Most írt msn-en Zsu, h bent volt a suliba Pííítör..:( még múltkor a vonaton beszéltem vele, h benéz, de h pont most..:’D megverem egyszer..:P:P

Remélem Kicsimnek sikerült a mai zh-ja..:) szorítottam ám:$:$ bár ha nem tanul, sokra nem megyek vele..:P(L)

Na de most megyek, rejtvényezek meg pihenek picit.. lehet alszom is.. ha történik valami, úgyis írok..:):)

PásPussz(K)

A mai nap EGY SZAR!!
Elegem van. Rossz a kedvem,elromlott,mert hagytam,hogy elromoljon :S

hinnye nemtudom milesz velem.
Félek baszki.Nem akarok komolyabb károsodást szenvedni…
Akarok 2 gyereket. Még nem akarok meghalni….

MegKELL gyógyulnom. :/

Nemélhetek tovább így..nemsokára leszokom MINDEN káros szenvedélyemről, de tényleg mindegyikről..nehézlesz tudom,de megpróbálom.

Nincs kedvem fiatalon meghalni….

Kezd amúgy szűnni a pánikbetegségem, de jött helyette új.
Faszavagyok ezegy kibaszott ördögi kör…

Megbaszhatja mindenki magát…

Lehet, hogy befoghatnám pofámat szépen,
Hisz semmi nem változna tulajdonképpen.
Minden rendben van, vagy legalábbis nagyon úgy látszik,
Csak a 8 éves kisfiad pisztollyal játszik.

_____

Minden mocsok így hirtelen ömlik rám.
Ma még valakit széttépek,érzem.

Akármit eszek/iszok, rosszul leszek..elkap a hányinger.
Akármire nézek, rosszul leszek.

Túl sok szörnyűséget láttam mostanában. Ideje lenne kicsit pihentetni az agyamat. Lassan már azt sem tudom megkülönböztetni,hogy mi a valóság és mi az elme szüleménye…

Pihennem KELL.

Szerintem lassan diliházba kerülök.

Nem vagyok jól.
Sem fizikailag, sem érzelmileg…

Tegnap is olyan rosszul voltam,hogy majdnem elájultam…

Meg akarok gyógyulni!! Faszom kivan már ezzel a szarral…
Az orrom meg csak úgy randomban vérzik…kicsit ijedtem csak meg, amikor ömlött belőle a vér…

Na mind1..lepihenni nem akarok,ezért itt eszik a fene a gép előtt…

Napról,napra egyre szarabbul vagyok.
esténként fáj a torkom és reggelente meg sem tudok mozdulni…de kibírom ésmég élek…

Tattoom befejezését áttettük jövőhétre,ugyanis a fizikai állapotom a béka segge alatt van és ha most hozzám érne a tű , én konkrétan összeszarnám magam.

Hétvégén lehetséges,hogy buli lesz és kis 13 évesek is akarnak velünk inni… Én nem adnék nekik,de sajnos nem én veszem a piát,így nem dönthetek..na mind1

Jövőre jól pofánröhögöm a Spar dolgozóit,amikor alkoholt fogok venni és kérni fogják a személyim és már 18 leszek *-*

Várom a 18 at..sokminden miatt…

Segítség! Régi Raven elveszett és nem találom… fel sem ismerném ma már….hiányzik és nemtudom milyenvolt…

najóéjt énmég szenvedek pöppet…

vajon homér tudta, hogy ebben a jelenetben mekkora veszélyben van. HÁT NEM! állítólag három h1n1-es van/volt a sulinkban (Y)

amugy ha már malackodásnál tartunk úgy megtettszet a pig squeal, illene  tudni. ma sikeresen első kettő órám nem volt erre én csak a negyedikre mentem be.  majd még írok valamikor vagy nem.

17:52: belenézek ebbe a hihetetlen populáris szkinzbe, majd alkotok valami társadalomnak megfelelőt photoshopban

If one does what God does enough times, he becomes as God is
If you put it together, you get what you wanted
what you desired, if you do it enough times
He believes, you become one who is wanted, and desired, and accepted
Because God has Power
And if one does what God does enough times, one will become as God is – Mike Tyson

19:04: most láttam legyen ön is milliómos új reklámját, hát fábry-nak drukkolok. belenéztem skins-be kicsit zavar angol akcentus de emészthető sorozat.

Nemvagyok jól.
Egyáltalán nem vagyok jól.

Meg akarok gyógyulni!! FAszom. remélem nem vagyok malacos…

Utálok betegnek lenni

Legyetek ti is kreatívak s vegyétek is fel

Sok beteg szar HTF volt már, de sajna nem volt ma időm Citromkodni :S

Tegnap volt a legénybúcsúm és teljesen eláztam, nem is emlékszem rá. A barátaim azt hitték vicces lesz hogy szódium nitrátot tesznek a péniszemre. Azt tudni illik hogy a szódium nitráttól a bör felszíne sötét lila lesz pár hétig. Na már most nekem 1 hét múlva esküvőm lesz és még a leendő feleségem nem látott mesztelenül soha de soha. BAZZEG
(férfi – Mexico – Nuevo Leon)

Ma megkaptam életem legjobb hírét hogy mégsem vagyok rákos és nem is vagyok abba az állapotba hogy 23 éven belül meghaljak. A férjem az éjjeliasztalon felejtette a naplóját. Kiváncsiságból belenéztem majd ezt olvastam: “Rossz embernek érzem magam emiatt a gondolat miatt, de ha meghal legalább nem kell elválnom.” BAZZEG
(nő – USA – Nebraska)

Ma rajta kaptam néhány perverz disznót azon hogy a kocsiból a szomszéd után leskelődnek. Amikor a kísérletem kudarcba fulladt hogy szépen megkérjem őket távozzanak, felkaptam a baseball ütőt és megindultam a kocsijuk felé, erre ők gyorsan leis léptek. Késöbb láttam hogy ugyan ezek a perverz alakok visszajöttek hogy letartoztassák a szomszédot drogügyletei miatt. Úgynézki megkergettem a zsarukat. BAZZEG
(férfi – USA – California)

Ma eldöntöttem hogy elmondom a szüleimnek hogy buzi vagyok. “Muter fater be kell hogy valjam én a dákóra bukom”. Apám újságot olvasott éppen felse néz csak az orra alatt halkan mondja: “Már rég tudjuk fiam hiszen mindennap megnézzuk a Előzményeket…” BAZZEG
(meleg srác - USA – New York)

Ma beléptem a Facebookomra és láttam hogy az egyik barátnőmnél megjelent hogy van barátja. Nagyon örültem neki majd rákattintottam a Like gombra. Majd elmentem a személyes oldalára erre látom hogy az új pasija az én pasim. BAZZEG
(csaj - USA – California)

Folytatódik a sorozat Remélem tetszik, ha meg nem akkor így jártál ;D

Kisiklott az életem..érzem.
Betegvagyok. Fáj mindenem, félek.

Nemsokára suli. Nagyon szarlesz.
ajj basszusz, annyira át akartam menni a vizsgán..és nemjött össze…Valakinek más terve van velem…
De mi??

omg nagyon rosszul vagyok…ezígy nyárvégén geciszar :/

Lassan ott tartok,h mindenkit elküldök a picsába…

Nemjó az msnem..ezért telón elértek…

nembiztos,h mostanában kimozdulok itthonról, max holnap könyv ügybe..fuck off.