F. úr születésnapján az óriási asztal körül örömünnepet ült a klikkesedés. 2 órával később átnéztünk az étterembe, ahol puccos ruhás ötvenesek szerették volna a homokórát megállítani.  Úgy tűnt az illúzió azért beütött, ez is pozitív eredmény. Mi  joggingban, polóban üldögéltünk a whiskys poharak és a mákos rétes mellett. Asztaltaltársaságunk beszédtémáit összefoglalva a lányok mennének, a fiúk a biztonság jegyében maradnának. P.-vel táncoltunk, ami ritka. Éredekesen mutathattunk az egyenbálozók között.
Valamikor hajnalban biciklicsomagtartón szeltem a várost az Oktogon felé. Lehet  ezt gyermeki örömmel élvezni. Még azt is amikor a csizmám szinte üti a mellettünk elhaladó autókat. Begörcsöltek az ujjaim a kapaszkodástól mire megérkeztünk.

Ovaj put nekoliko manifestacija iz Hrvatske i susjedstva:

Maraton Franja

Što?

Maraton Franja je najveći skup bicikista u Sloveniji, 2009 je bilo skoro 4000 biciklista u nedjelju na manjem (96km) i većem (156 km). Ime je dobio po partizanskoj bolnici pokraj koje prolazi trasa velikog maratona.  Prvi puta sam bio 2007. na malom, a zadnje dvije godine idem na veliki.

Meni je ova utrka naročito draga jer je iznimno dobro organizirana, ceste su zatvorene za promet, volonteri stoje na svim važnijim raskršćima. Osim toga ima puno ljudi koji izađu iz kuća i navijaju, podržavaju, stvori se super atmosfera.

Kako upasti?

Bolje se je prijaviti unaprijed, ali moguće je i na dan utrke.

Broj sudionika?

Skoro 4000 na oba maratona.

Youtube inspiracija?

Juriš na Vršič

Što?

Još jedna manifestacija u Sloveniji. Ova je nešto manja; i po broju sudionika i po dužini staze – samo 13km. Start je u centru Kranjske Gore a cilj 800 metara iznad na prevoju Vršič. Trasa ide po cesti koju su napravili ruski zarobljenici za prvog svjetskog rata.  Uspon je težak ali su zato pogledi fenomenalni. Više u postu.

Kako upasti?

Prvi put sam bio 2008.  i uspio sam dobiti broj ujutro prije starta. Ove godine sam došao i cesta je bila zatvorena zbog odrona pa ne  znam da li je ovo još uvijek pametan savjet.

Broj natjecatelja?

2000 ograničeno.

Youtube inspiracija?

Nema;(

Krk triatlon

Što?

Vjerojatno najteži olimpijski triatlon u Hrvatskoj, zbog brdovitog biciklističkog djela. Utrka je non drafting, što baš i nije jako bitno jer se nema gdje šlepati. Za posebno teške slučajeve organizira se i dupli olimpijski triatlon. Više na postu.

Kako upasti?

Doći i prijaviti se, jeftinije je ako se prijaviš unaprijed (ali možeš platiti na dan utrke).

Broj natjecatelja?

Stotinjak, ako se broje i štafete.

Youtube inspiracija?

Prošli vikend se je na Floridi održalo svjetsko prvenstvo u poluironman triatlonu ili 70.3 (broj milja koje treba proći do cilja). Meni su za oko zapele dvije stvari:

1. Vim Van de Vielle je završio 13. ukupno i prvi u svojoj dobnoj skupini od 30-34 godine. I uspio je ovo napraviti usprkos činjenici da mu je žena poginula u kolovozu ove godine kada ju je pogazio divljak u novom fićeku. Išla je na posao biciklom. Vim je ostao sam sa kćerkicom od 10 mjeseci i uspio se pripremiti za Floridu. Link na vijest sa Slowtwitch.com

Svaka čast.

2. Moj prijatelj (vozili smo se zajedno 20 sekundi zajedno na utrci na Krku;) Alberto Casadei je završio kao osmi, na samo tri sekunde zaostatka od šestoplasiranog nakon tri sata i četrdeset minuta utrke. Bravo Alberto!!

Pošto je zadnjih dana bilo šugavo vrijeme bio sam za kompjuterom više nego inače. I napravio ovaj popis utrki na kojima bih želio sudjelovati.

1. Triatlon Kona (Ford Ironman World championship)

Što?

Ironman (3,8 km plivanja, 180 km biciklom, 42 km trčanje) svjetsko prvenstvo na Havajima.

Kako upasti?

Postoje dva načina. Jedan je kroz kvalifikacijske utrke. Ima ih ukupno 28 (22 iron dužine i 6 polu iron dužine). Svaka od tih utrki ima određeni broj kvalifikacijskih mjesta raspodjeljenih po dobnim kategorijama.

Drugi način je da se prijaviš na lutriju i da budeš jedan od 100 sretnika. Doduše da bi se prijavio na lutriju moraš završiti barem jednu iron trku u godini održavanja.

Broj natjecatelja?

Ukupno ima 1800 mjesta – svatko tko dođe tamo je heroj.

Youtube inspiracija

L’etape du Tour

Što?

Svake godine organizator Tour de France-a za vrijeme utrke organizira utrku koja ide istom trasom kao jedna od etapa. Natjecanje je otvoreno za sve i održava se obično tjedan dana prije nego prava trka.

Obično se koristi teška brdska etapa. Iduće godine će se voziti Pau – Tourmalet, 178 km od čega 50 km uzbrdo. Start je na 165m a cilj na 2115 m nad morem.

Kako upasti?

Prijavnica se objavljuje u francuskom Velo časopisu. Tko nije u mogućnosti na vrijeme kupiti i poslati prijavnicu, postoje ovlaštene turističke agencije koje prodaju aranžmane.

Broj natjecatelja?

9500.

Youtube inspiracija?

Tri tipa s BBC-a odluče otići na etapu. Ima simpatičan dio kad se pokušavaju sporazumjeti s francuzima:)

Transalp Challenge

Što?

Etapna mountain bike utrka za amatere. 8 Etapa kroz Alpe u Njemačkoj, Austriji i Italiji. 600 km i 20 000 m penjanja.  Natječu se ekipe od dva člana (zbog sigurnosti u planinama). Godišnji odmor snova;)

Kako upasti?

Prijaviti se na stranici. Ali treba biti brz jer se mjesta razgrabe za desetak minuta.

Broj natjecatelja?

1100 – 550 ekipa po dva člana.

Youtube inspiracija?

Naravno ima još – sljedeći put: off road triatloni, 24 sata le mansa, i mnogi drugi…

…mióta megfordult a fejemben a blog gondolata. Mert már megint emlékszem a csodálatos álmomra. Biztos nem érdekel senkit, de elmesélem.

Szerda volt, mentem volna suliba. Tudtam, hogy dupla emelt kémiával kezdek, de valahogy mégis később akartam beérni. Elindultam itthonról 6:58-kor, a busz meg hétkor indult. Először nem is a buszmeg felé mentem, hanem az ellentétes irányba. Ott összeakadtam pár felgyői sráccal, akik hülyeségekről beszéltek. Velük elmentem a piacra és utána indultam a buszmegbe. És akkor vettem észre, hogy a biciklimnek nem olyan a kormánya, mint szokott lenni, hanem kisebb is, kacska is… összefoglalva: az volt a bajom vele, hogy nem tudtam normálisan fogni.  Aztán valahogy azt is megszoktam. Na ott meg az volt a probléma, hogy mindig rossz fele mentem, és 3-4 sarokkal visszakerültem onnan, ahol épp voltam előtte, mert rossz irányba kanyarodtam, főleg a Lidl-nél. Megálltam az utcán, épp egy fura vén fószer haladt el mellettem. Megnéztem az időt, még volt 9 percem a 8:10-es buszig. Igyekeztem. Nem értem el. Megjegyzem, fél úton voltam az otthonom és a buszmeg között, és otthonról felérni is csak 6 perc. Nem értem el a buszt, várnom kellett a kilencesig. Utána átkerültem Szentesre. És nem is mentem suliba, hanem kiderült, hogy megyünk valahová túrázni. Három volt osztálytársam, Éva, Alex, Kitti, László Máté, meg még pár csaj várt rám. A buszmeg sem úgy nézett ki Szentesen, ahogy szokott. Kint, az épület előtt állt meg a busz, bementem Kittivel, és bent meg egy hatalmas úszómedence volt, teli vizilabdásokkal :|.

Azután felébredtem. 6:25-kor. Nem tudom, miért. Talán mert világos volt. Pedig csak fél nyolckor akartam kelni. Így visszafeküdtem. De nem álmodtam semmit. :/

Egyre többen járnak bicajjal iskolába, munkahelyre. Legalábbis most ez az érzésünk.

- Posted using MobyPicture.com

U zadnje vrijeme sam primjetio trend da se u biciklističkim i drugim društvima često svisoka gleda na sprintere i na pobjednike jednodnevnih utrki u bicikizmu. Razlog je da se smatra ne pobjeđuje najjači, da moraš biti cigan i šlepati se cjeli dan i na kraju otšprintaš jadnika koji je cijeli dan bio na smjeni.

E sad.

Dakle osim što je ovo najčešće upotrebljavana lažna isprika gubitnika, mislim da brojevi sve kažu:

Italscooter 2,2kw (dok ima benzina)

Mark Cavendish 1,4 kw(završnih 300 m)

1400 wata u 300 m – 1400 wata znači dignuti 140 kila jedan metar u u jednoj sekundi. 1400 wata je dvije konjske snage!Pošto drži to 300 m pri 70 km/h to znači cca15  sekundi tj za 15 sekundi digne 140 kila 15 metara u zrak. A prije toga drži 700 W zadnja 3km.

Tako da izjava da ne pobjeđuju najjači baš nema smisla. Isto kao što u atletici treba drugačija snaga za 100m u odnosu na 800 m u odnosu na 5km, tako je i u biciklizmu sprinteri su jedna vrsta snage, kronomani druga a penjači treća. I uspoređivati tko je jači ili bolji je isto kao da uspoređuješ Usaina Bolta i Blanku Vlašić…

Druga je stvar što za pobjedu u biciklizmu snaga nikad nije dovoljna. Sreća, taktika, momčad, oprema su sve faktori koji su barem jednako važni kao i snaga. I zato su utrke interesantne i nepredvidive – inače bi mogli imati natjecanja u laboratoriju na ergometru – tko okrene više wata pobjednik.

Prošlu nedjelju sam završio svoj prvi olimpijski triatlon.  Do danas nisam prestao razmišljati o trci i složio sam mentalnu listu stvari koje su mi se sviđale i zbog kojih ću se vjerojatno vratiti. Bez nekog redoslijeda važnosti evo ih:

1. Završio sam - ova je očita. Prolazak kroz cilj je jako zadovoljavajuća stvar. Iako nije za egzibicionista u meni, jer sam zaostao za prvim dva sata pa skoro nitko nije primjetio. Koliko god to zvučalo samozavaravajuće osjećao sam okus pobjede – (ovo zvuči kao izjava političara koji je izgubio izbore )
2. Hodao sam – ovo je malo mazohistički. Zadnjih nekoliko kilometara sam prehodao (osim naravno zadnjih 50 m prije cilja – moraš utrčat u cilj!). Zbog ovoga mi se čini da je to što sam završio još veći uspjeh, i nadam se da ću se iduće godina ako završim bez hodanja osjećati još bolje
3. Bila je teška staza – vidi pod 2.  Čak je i Nietzche rekao da se samo uz patnju može doći do ispunjenja.
4. Zamijenili su me za Casadeia i snimali za ri-tv - suci na motoru su komentirali – evo ide prvi. Naravno kasnio sam cijeli krug. I naravno da kad su me snimali za tv da sam se digao na noge i pokušao ubrzati i izgledati “mučimSeITeškoJeAliPodnosimToMuški”. Vjerojatno neuspješno i sa pogubnim posljedicama kasnije;)
5. Podrška -hvala svima koji su se nasmiješili, pljeskali, gledali. Posebno volonterima, koji nisu bili tamo preko anatomije, nego su i navijali. Posebno hvala Oami što je odvojila vikend za moj hir.
6. Mješano društvo natjecatelja -od talijana, slovenaca/ki, naših dečki i cura i srba koji su imaju ozbiljne rezultate, preko starijih (age groupera koji ozbiljno treniraju i imaju završeno više ironmana), do nas na kraju kolone koji smo došli vidjet jel možemo. Svi su zajedno startali, nitko nije stršao, nitko nije gledao svisoka na drugog – ugodno društvo.

I to je to. Druge godine ću namontirati kompakt pogon na biciklu, više piti i naravno kupiti anjcug da budem još zgodniji:)

A ako i s time ne popravim rezultat uvijek mogu reći da ne treniram ozbiljno:)

Save our Bicycles alias mentsétek meg a biciklieink. Itt arra célzok, hogy, hogy védjed meg a biciklid a gonosz rablókkal szemben. Felszerelhetsz az ülésre egy ótvaros nagy néger lófaszt, bár lehet, hogy ezt egyesek élveznék is… Szóval inkább ezt a módszer ajánlom ;D :

Saját szerzemény ;D saját szar telóval

Annyira most már nem is szokatlan ez a megoldás,  egyre gyakrabban látni mindenfelé. A héten a Kertembe gördült be  hasonlóval az egyik vendég.  Bicikliérzékeny munkatársam mindenképpen ki akarta próbálni.
Nem sikerült igazán, mert az induláshoz nagy lendületet kell venni, Pa. pedig nem kockáztatta meg az esést. Állítólag ideális hosszabb túrákhoz. Városban, a letüdőzött kipufogógáz mennyisége miatt nem az igazi.

Láttál már teljesen fehére festett rozzant biciklit, ami láthatóan hosszú ideje, többnyire egy kereszteződésnél van leláncolva? Ezeket nevezik ghostbikenak. Ahol ilyet látsz, ott autóvezető hibájából halt vagy sérült meg biciklis. Budapesten például a Dózsa Gyöegy út és a Verseny utca találkozásánál látható egy. A ghostbikeok a felelősségteljesebb közlekedésre hívják fel a figyelmet.

Kao što sam već najavio u subotu je na rasporedu bio Juriš na Vršič. Start je bio u 11.00, što je značilo dizanje malo poslije pet – da se ne nateravam pospan po cesti, da stignem podignuti broj na vrijeme i zagrijati se – što je u ovom slučaju jako bitno jer se odmah kreće svom snagom.

Kada sam stigao do Kranjske Gore naišao sam na znak:

Iako je na slici sunce, cijelu noć je bilo nevrijeme i cesta je bila zatvorena. Juriš je otkazan zbog snijega, bujica vode i odrona zemlje na cesti.

Ali naravno da nakon ranojutarnjeg dizanja vraćanje u Zagreb bez ispaljenog metka nije dolazilo u obzir. I tako sam odlučio vidjeti kako je na Vršiču dan nakon oluje.

Cestu na Vršič su izgradili ruski zarobljenici tokom prvog svjetskog rata. Od Kranjske Gore savladava 810 metara i penje se do 1611 metara nad morem.  Ima 24 označene  serpentine. Ovo je dvadeseta:

Tako da znaš koliko ti je još ostalo do vrha. Osim toga same serpentine nemaju asfalt nego su u kockama.

Prvi dio uspona je novija cesta, bolji asfalt i nije tako strma. Nakon toga počinju serpentine i ozbiljan posao.

Srećom sam bio dobro obučen jer je bilo dosta hladno, najviše zbog vjetra. Na cesti je stvarno na više mjesta bilo vodenih bujica koje su izlazile iz šume, a na jednom mjestu je cesta bila u sloju blata zbog odrona zemlje. No već sam putem sreo par biciklista koji su se spuštali i u prolazu mi viknuli da se može do gore. Tako da sam se nakon malo manje od sat vremena uspio uspentrati do vrha.

Ispričavam se zbog dijela rukavice u donjem lijevom kutu – stajao sam na znojan na jakom vjetru, nekako sam izgubio umjetničke nagone.

U prvom trenutku kad sam saznao da je Juriš odgođen malo sam bio razočaran, ipak se volim natjecati, škicati tuđe bicikle, razmijeniti par riječi sa suučesnicima… Ali kad sam se popeo i vidio ovakve poglede brzo sam promijenio mišljenje.

Jedino šteta da je bilo dosta hladno i da sam morao pod hitno gibat dolje. Trka (baš mi je seksi da se zove juriš a ne trka;)) je odgođena na 19.9. – što je vikend krkatlona tako da ove godine neću imati majcu i medalju. No to je život. Da nije bilo Juriša nikad se ne bi dignuo u cik zore i krenuo na vožnju. Ovak jesam, a za natjecanje uvijek postoji iduća godina.

Zapravo nije početak nego nastavak ali ovako je zvučalo bolje. Prije nekog vremena sam napisao post sa ciljevima za ovu godinu – Franju sam odvozio i nešto i napisao o tome. Za jesen sam ostavio Juriš na Vršič i Krk olipmijski triatlon. Malo sam bio skeptičan da li će biti  Krk triatlona jer je prošle godine bilo prvo izdanje, nije se moglo ništa naći na netu neko vrijeme, ali neki dan se pojavio raspis.

Usprkos tome što nisam bio siguran da li će se krk održati ovo ljeto sam pokušavao plivati kada god i koliko god sam mogao. Čak sam imao i premjerni nastup na plivačkoj ligi (1500 m plivanja – jednaka dužina kao i na olimpijskom triatlonu). Naravno, pošto je moja plivačka tehnika u povojima isplivao sam zadnji za 43 minute. Ovo vrijeme uključuje jedno nasukavanje na obalu (tko te stavi ovdje!?!) i naknadno orijentiranje. Čak sam i preživio i razgovor dva čovjeka (starija od mene, sa škembicama):  - “šta god da radim ispod 23 minute ne mogu”…

Što se tiče bicikla na povratku sa izleta na Cres sam stao i izvidio biciklističku stazu od prošle godine – da znam šta me čeka. To je bila dobra ideja dok nisam saznao da su promjenili stazu. Ali sreća je da nisam parkirao auto na samom startu nego par kilometara dalje, u smjeru u kojem ide staza ove godine. Tako da znam kako izgleda prvo brdo:)

Ostalo je cca mjeseca dana pa sam odlučio iskoristiti preostalo vrijeme čim bolje.

Trening – osnova će mi biti plivanje i trčanje, jer tu mogu najviše napredovati. Od bicikla ću imati jednu ili dvije vikend vožnje. Kao pripremu za utrku ću napraviti duatlon ligu na jarunu (vikend prije utrke) i Juriš na Vršič.  Duatlon će mi služiti da procjenim koji ću tempo moći držati.

Oprema – Vozit ću svoju oranginu. Već samodlučio da neću montirati aero bars (rogove). Pošto će biti cca 800 m penjanja bolje da sam čim lakši. Drugi razlog je da se nisam puno vozio s njima a ne volim na utrkama isprobavati nove stvari.  Odjeća je mali problem i moram razmisliti šta ću i kako. Mogu navlačiti biciklističke gaće na kupaće nakon plivanja (što sam koristio na jarunskoj ligi do sad) što je isprobana varijanta ili idem u šoping po triatlon gaće (što je skupo) ili koristim biciklističke gaće i za plivanje (što opet nisam probao).

Ostalo – prijave, rezervacija spavanja, kupovina gelova i sl, planiranje tempa utrke i hranjenja po njoj – u bližoj budućnosti.

- Wow: Interaktív videó: te választod a folytatást!

- Lol: Sztárok kicsengetési fotói

- Soha nem látott South Park rész

- Jó reklámfogás: Your bike is hot

- A gyerekek elsősorban YouTube-videók nézésére, közösségi oldalak használatára, valamint szex és pornó keresésére használják a webet

- Lol: Beindult strandbábu

Az utobbi par nap olyan szinten elmenydomping volt, hogy meg feledolgozas alatt. Probaltam osszeszedni, hogy mirol lenne jo irni, de tul sok minden jutott eszembe. Kicsit faradt vagyok, nemreg erkeztunk meg a tengertol, ami korubelul 30 km-re van jelenlegi szallasunktol. Gyonyoru.
Bringazni meg jo.
Kifogytak belolem a szavak….Bevagodunk a zuhany ala, aztan bedolunk az agyba. Hacsak Kiek nem rukkol elo valamivel. Rola majd legkozelebb.

Tegnap délután elmentem biciklizni, útközben elkezdett esni az eső, majd pár percre rá kilyukadt a hátsó kerekem. Remek! Telefonos segítséget kértem, majd mutterékkal lementünk egyik ismerősünkhöz, ahol NAGYON belaktam.
A mai nap kifejezetten nyugisan telt. Mivel különösebben semmi dolgom nem volt ma, megengedhettem magamnak a déli kelést. Bár nem mintha máskor nem tenném… Délután letekertem Almádiba Tomi haverommal, ettünk és ittunk egyet, majd hazajöttünk. Közel 950 km (pontosan 943,3 km) van a bicajban nyár eleje Jún. 15.  óta, a héten remélhetőleg meglesz az 1000 km. Azóta itthon vagyok és unatkozom. Nagyon… Talán este lesz valami, talán nem. Majd kiderül…
Mindenesetre elkezdtem írni egy “cikket” (vagyis valami olyasmit), egyrészt mert az jól leköt amikor unatkozom, másrészt meg legalább lesz mit kirakni ide, ha megint ilyen durván eseménytelen napok következnek…

A talalalkozo a palyaudvaron volt ahonnan P. haverjaival elindultunk pokerezni Lucashoz. Az albi eleg tavol esik a belvarostol, de szerencsere Eric kolcsonadta a bringajat. Utoljara gyerekkoromban utaztam hatso ulesen. Meg voltam szeppenve. Mindenesetre jo dolog, hogy a holland kerekparok ugy vannak osszerakva, hogy egy felnott ember nyugodt szivvel raulhessen.
A masik dolog, ami ezzel kapcsolatban eszembe jut, hogy eleg draga itt a bicikli kolcsonzes. Raadasul nincs olyan opcio, hogy egyik varosban berelsz egy bringat, a masikban pedig ugyanannal a cegnel leteszed. Egyszoval ismeroseink joindulatara vagyunk utalva, ha biciklizni akarunk.
Rendszeres programja a sracoknak a pokerezes Lucasnal, aki mar megszokhatta, hogy I.-ek szinte mindig kesnek. Kellemes este volt. Pakolgattuk a kartyalapokat es kozben megismerkedtunk az aktualis holland hip-hop hit listaval. I. hanyag eleganciaval nyert, mikozben Don Kartacs hangon kommentalt minden tortenest. Hajnali 3 fele ert veget ez a tortrenet.

Irány a Tour de France!

TÖRTÉNET

Shinozaki Mikoto nem rég kezdett el középiskolába járni, kedvenc időtöltése a rajzolás.

Mikotonak nincsenek barátain, a felsőbb- évesek meg folyamatosan kihasználják és zaklatják – mivel a fiú nem az a sportos típus.
Mikotónak nagyon tetszik az egyik osztálytársa Fukazawa Yuki.

Egyik nap Yuki, megkérdezi Mikototól, hogy akar- e a kerékpárklubbhoz csatlakozni. Az egyik legnagyobb probléma talán az hogy nem tud biciklizni. De ezt hamar megoldja Yuki segítségével – kap tőle egy biciklit és megtanul biciklizni.
Így hát eljött az idő, hogy megismerkedjen a klubbal, pontosabban a klubtagokkal. A kapitány Yuki bátyja, Fukazawa Youseke.

Youseket már kiskora óta a biciklizés élteti, állandóan csak biciklizett és az évek során rengeteg tapasztalatra tett szert.
A másik klubtag Terao Kouichi (Youseke gyerekkori barátja).

Egy próba után be is kerül a klubba Mikoto, de most jönnek csak a nehéz dolgok, ugyanis edzést edzés követ, és nincs megállás. Ráadásul feltűnik még egy ismeretlen srác is aki azt állítja, hogy sokkal jobb mint Youseke. És egyre közelebb van a verseny napja is, amin ha nyernek végre nevet szerezhetnek a klubnak és maguknak is (mármint az aki eddig nem volt híres ).

VÉLEMÉNY

Gondoltam mivel úgy is megy a Tour de France, megnézek egy olyan animét is. És meg is néztem !A grafika jó volt, a zene -szokásomhoz híven-, nem tetszett. Kedvenc szereplőm Youseke volt… már olyan régen küzdött, hogy minél több mindent érjen el . a történet is jó volt, bár a bicikliverseny a végén szerintem túl hosszú volt. Értem én azt, hogy be akarták mutatni mindenkinek az érzéseit, de túl sok volt az ismétlődő jelenet.
Összességében szerintem egy jó kis bicajos animét kapunk, és mivel ilyet még sose láttam (mármint ami a biciklisekről szól), érdemes volt megnézni.

Prije nego nastavim svoju epopeju u nastavcima dvije riječi o utrci u tijeku. Ove pričice o touru sam počeo pisati sa namjerom da ljudima koji su nabasali na tour na tv-u olakšam praćenje trke.  Ako je nekome ovo stvarno prvi tour kojeg prati super je izabrao jer je ove godine utrka super uzbudljiva.

Ukratko imali smo individualni kronometar, ekipni kronometar, ravne etape sa: masovnim sprintom; sa jakim vjetrom koji je razlomio peloton na dvoje; sa pobjedom iz solo bjega, i danas etapu sa ciljem na Monjuicu nakon 2km brda.

Prošli smo kroz Monaco, Marseille i Costa Bravu i Barcelonu, a Armstrong nije u žutoj majci za 22 stotinke sekunde.

A sutra tek slijedi prvi pravi obračun, etapa duga 224km sa ciljem u Andori na 2240 metara nad morem.  Ako netko traži outsidera za kojeg navijati (ili dobru okladu) preporučam Romana Kreutzigera, Čeha koji vozi za Liquigas. Mislim da bi mogao dobro proći sutra. Glavni favorit je Contador, a cijeli svijet će gledati Armstronga. Čak i ja koji sam uvijek bio suzdržan prema amerikancu sam počeo navijati za njega. Jedva čekam.

Inače vidio sam da je par ljudi u googlu tražilo maksimalnu brzinu na tour de france. Najveće brzine su na spustevima – ove godine su na giru izmjerili 110km/h što je i same vozače začudilo. Obično su brzine na spustu oko 90 km/h.  Po ravnom grupa u punoj brzini može ići i preko 60, a sam vozač preko 50.