Either you’ve got it or you don’t. Complicated words cannot cover over an elementary lack of insight.

So, me and Christina are sort of friends now I guess. I mean some days we act like friends and then others we can barely stand to even speak with one another. It’s weird because every sense the falling out of Caity’s and mine friendship it seems as though me and her have become default best friends, if there is such a thing. I don’t know its complicated, our friendship I mean. Over the course of the last two years, we have done some pretty horrible things to one another, so it’s hard to think of us as friends, but yet talk about to much stuff to really be enemies. So I guess we are fri-emies, friends some days, enemies others. I never really thought there could actually be such a thing until I realized that’s what me and her are. Or at least the only thing that would make sense.

Anyways, the latest annoying thing she has done, is go back to Dustin. Knowing full well not only what he did to her, but what he did to me. It’s like she wants to be hurt again and again. I don’t know why someone would want that but it’s the only thing that would explain her actions as of late, other than just pure insanity.

In the past month and a half she has taken back every ex-boyfriend she has had since age 16. Which you will just have to believe me when I say it’s at least three times as many as I have had in my whole life. It’s totally weird. She has this constant want to be happy, to find ever lasting happiness, and yet she wants it to be with guys who have hurt her at least once before, if not many many times.

I guess in a whole lot of ways I may never actually understand her. I’m trying to be the good friend and just give advice and not try to swing her one way or the other. But its hard to not just be my bluntly honest self and just say “you’re freaking nuts, you have to stop this.”

-Sasha <33

Going Back to the corner where I first saw you
Gonna camp in my sleeping bag I’m not gonna move
Got some words on cardboard, got your picture in my hand
saying, “if you see this girl can you tell her where I am”

Some people try to hand me money, they don’t understand
I’m not broke I’m just a broken hearted man
I know it makes no sense but what else can I do
How can I move on when I’m still in love with you

Cause If one day you wake up and find your missing me
and your heart starts to wonder where on this earth I could be
Thinkin maybe you’ll come back here to the place that we’d meet
And you’ll see me waiting for you on our corner of the street
So I’m not moving, I’m not moving

Policeman says, “son you can’t stay here”
I said, “there’s someone I’m waiting for If it’s a day, a month, a year”
Gotta stand my ground even if it rains or snows
If she changes her mind this is the first place she will go

Cause If one day you wake up and find your missing me
and your heart starts to wonder where on this earth I could be
Thinkin maybe you’ll come back here to the place that we’d meet
And you’ll see me waiting for you on our corner of the street
So I’m not moving, I’m not moving,
I’m not moving, I’m not moving

People talk about the guy that’s waiting on a girl
There are no holes in his shoes but a big hole in his world

Maybe i’ll get famous as the man who can’t be moved
Maybe you wont mean to but you’ll see me on the news
And you’ll come running to the corner
cuase you’ll know it’s just for you
Im the man who can’t be moved

Chorus 2x

Going Back to the corner where I first saw you
Gonna camp in my sleeping bag I’m not gonna move

So. I did something really REALLY stupid in the last couple of weeks. I propositioned a colleague/semi-friend for a FWB (friends with benefits) arrangement, and the person took me up on it. Stupid, stupid, STUPID. Do not EVER do this.

Here’s the issue. FWB is too young for me (7 years, never married, no kids). FWB is at a different stage of life than me. FWB sees this (and rightfully so) as FWB. Unfortunately, I stopped seeing it as that once I’d realized that I was having fun even when we weren’t “WBing,” if you get my drift.

Watching TV was fun, talking was fun, and of course, the sex was fun. This in all made the entire thing REALLY stupid. Because I am at the lonely phase of the divorce. And I wanted, if not more relationship, more WB. More, more, more. And more TV watching. And more cuddling. You get the idea.

So I started acting like a man in the desert who hasn’t had water in awhile. Yeah. I know. Attractive, right? NOT. And he started pulling back (again, rightfully so). And so I’m now trying to remember that THE UNIVERSE DOES NOT REWARD DESPERATION. So I’m working at doing the “friends” thing without the “with benefits” thing.

So far, it feels like the early stages of detox–wantwantwantwant. At the same time, I know this is what’s good for me. So I’m workin’ on it. Still, if he txted me right now and said he was coming over, I’d have the condoms out faster than you can say “Trojan.”

I’m filing this whole experience under “seemed like a good idea at the time.”

If you’re getting divorced, trust me: DO NOT DO THIS.

hajnali háromkor Bálint ágyában ébredtem. mi ez a zörgés? Bálint és Viktor az előszobában. leírhatatlan, mennyire hiányzott ez a két buzi. óvatosan öleltem meg mindkettőt. nem beszéltünk meg semmit sem. nemigazán voltak megválaszolatlan kérdések, mindenki tud és ért mindent. hárman befeküdtünk Bálintcica ágyába és kb. negyed óra alatt aludt mindenki. igazából rég voltam már ilyen nyugodt. egyszerűen jó volt magam mellett tudni őket. 10 körül keltünk, Viktor nem akarta egyedül hagyni Bálintot, de nekem muszáj volt suliba mennem.

kettőre értem haza. a fiúk épp félmeztelenül ikszbokszoztak. miután körberöhögtem őket, felköszöntöttek.

bizooony. ooolyan kis pihepuhahusi. vele aludtam, tök olyan érzés volt, mintha visszaölelt volna. móka. köszönöm szépen ezt is, meg az esemeseket is. jaa. apropó. ma a suliban történt valami érdekes. be lettem oltva háegyenegyre, pedig én nem igényeltem, de mint kiderült anyámnak is küldtek egy oltásospapírt.. szóval anyuci beoltatott H1N1-re. dájónekem. őszintén szólva egyáltalán nem kavart fel a dolog. Marci szerint kellene, de egyszerűen nem hatott meg. kaptam oltást a névnapomra. KÖFF.

By Annie

Did I mention that I love it when people crochet the most ridiculous things? This definitely falls into that category. In honor of Thanksgiving, why not make yourself (or a loved one) this extremely elaborate and large hat that looks like a turkey is sitting on your head?

Photo: Angelicacatrina

My favorite part is the feet that tie under your chin, because I think the hat might fall over if those weren’t there.

hello! it has been awhile since i blog…

again… many incident happened…. which i dun wish to remind myself… hopefully it doesnt repeat again…

however… somehow i felt irritated again… juz wondering if im thinking too much…

telling myself not to give him too much faith… even though he’s trying to convince me…
i wan to but i cant help it… my heart is still telling me to resist him… because…….. he dun remember tat he had done hurtful things to me too… and not onli to my past incident b4 him…

argh… hate that i love u… -_=”

By Annie

I’m always amused by the random things people find to crochet. This purse is a perfect example of that. Who thought, “hey I think I want my bag to be shaped like a Thanksgiving turkey?” Well, whoever you are, I’m glad you thought of this, because it amuses me.

Photo: Ellenbloom

vúhúhúhúúú. tegnap este úgy elmentem sétálni, hogy nagyon.

meglátogattam a régi otthonomat. persze nem mentem be. csak kint álldogáltam. lestem a fényeket.. titokban talán arra vágytam, valaki kinéz majd az ablakból.. meglát és rám is kiált… EMMA! de nem történt ilyen. félóráig csak ácsorogtam, aztán végül gondoltam egyet és elsétáltam a templom elé. kisváros. senki nem volt az utcán. sokáig üldögéltem a szobor melletti kicsi, nedves padon. egy picit most már bánom, hogy kilenc évesen nem véstem bele a rózsaszín ollómmal, hogy E+D. (pedig olyan nagyon szerelmes voltam a Dávidkába.) olyan idegennek tűnt a hely. talán, mert tulajdonképpen valamilyen szinten az is. sok mindent megtettem volna csak azért, hogy még egyszer utoljára benézhessek a régi szobámba. nem tudtam, mit tegyek, így aztán rágyújtottam egy rakcsira és szépen a vasútállomáshoz sétáltam. ilyen későn már nem járnak vonatok. beültem egy közeli kocsmába, megvillantottam a személyimet és már jött is a jéger. miután a hatodik apám-lehetne-sztájlú részeget kapartam le magamról visszasétáltam az állomásra. gyáá, mekkora köd.. az első vonat 3:50-kor. azt hiszem elaludtam, mert egy szemvillanás alatt befutott a vonat, mindenesetre.. fél hatra már a liftben álltam. mikor kinyitottam az ajtót Bálint vérvörös, fáradt, kurvárafáradt szemeivel találtam magam szemben. ó hát persze. nem vittem magammal mobilt. bocsánatot kértem és elküldtem aludni. szegénykém.

vetkőztem, zuhanyoztam, bezabáltam, fogatmostam, összepakoltam, felöltöztem, rendbe tettem az arcom meg a szemem és indultam suliba. legalább sikerült tényleg, TÉNYLEG felfognom ezt az egészet. nem vendégségbe vagyok itt. most már tényleg ez az egyetlen hely, amit “otthonnak” nevezhetek.

_

a suliban igazából minden szünetben egy vécécsésze előtt térdeltem, de ez titok, mert ugyebár tökéletesen éreztem magam egész nap…

on hiatus… …

Continuiamo la nostra trasmissione con la prossima canzone. Ero un po’ indeciso, non sapevo quale scegliere. Però alla fine ha vinto lei. Il suo primo singolo, un po’ come un’etichetta di presentazione. Stiamo per ascoltare la magica, mitica, popstar canadese Avril Lavigne, con Complicated, dall’album Let Go.
Siete in ascolto su RadioBlog 235!

As any worker knows, juggling a job, family and your personal life is hard enough. Add school to the equation and it’s easy to feel overwhelmed.

I have recently taken on such a task which is difficult in even the most optimal of situation. I will be participating into a bachelor program for Business Applied Sciences combined with my normal life of being a hard working ICT consultant and a loving and caring boyfriend to my gorgeous wife to be.

Despite the difficulty of juggling work and school, I have found ways to do so successfully, while also acquiring additional skills and benefits. Actually I had no choice, it was either going through a few years of hardship for a rewarding career for the rest of my life, or I could remain complacent where I am and never move forward. So for me, that juggling work and school is most definitely worth the stress.

That what used to suffice, no longer does. For many, that piece of paper stating that you posses a college degree is the minimum entrance requirement if you at least want to land a descent job. This task has largely developed my time-management skills, making it easier to delegate and prioritize to make it possible to both work and go to school.

For about 4 years I have wanted to go back to school, but, in typical fashion, life kept getting in the way. At a certain moment, I decided that “what doesn’t kill me, will only make me stronger”, I have never heard of anyone who died studying, so after having received a “much needed kick in the rear end” (taste of reality in South Africa) I just went for it.

If I can handle a relationship, running a household, volunteering at two non-profit organizations, working a full time job with a lot of after-hours social obligations and school at the same time, it will be cake when I finish and am “just working”. School is teaching me a skill set that I need to advance in my career, and the balancing portion is helping me learn to prioritize, barrel through challenges and fulfill commitments. All of those are invaluable assets on the job.

Challenges

There are clear benefits to juggling school and work at the same time, but they don’t come without a cost.

College is very expensive, even here in Suriname. Because of the low salaries here in Suriname, I don’t make nearly enough money to pay for college, feed myself and my family, pay the rent and additionally pay all the extra costs life brings along. Fortunately I was awarded a very generous scholarship, but while the scholarship covers tuition, there are many other costs that add up. For example, I spent close to SRD 1500,- just this semester on books alone.

Another clear struggle for workers juggling school and work is finding time. “There never seems te be enough to fit in work, family, social obligations and everything else”. I do my best to budget time and make sure to worry about getting my schoolwork done doesn’t overrun the important things like family time and enjoying a Friday night at ‘t Vat, one of our local pubs.

Surrounding yourself with positive people

My greatest struggle is balancing family obligations, but I am fortunate to have an understanding and supportive girlfriend who helps greatly with the needs at home.

Tell others your plan

I involved family, friends and even my employer in my objective to go back to school. Going back to school does not only involve me, it involves everyone around me.

Be reasonable

I have recently learned how to make my educational plan manageable for me. That meant less study time for certifications, but that was ok for me.

Don’t beat yourself up

I learned how to do the best I can, and beyond that, just to let it go. Sometimes I set myself up by placing unrealistic expectations on myself. I usually hold myself to a higher standard than I hold others to.

Know when to say “no”

There are times when something’s got to give and that’s OK. I had many advisors, whom have helped me in understanding my options. Bailing out of school is often not the best or only option available.

I wanted just one thing

And now I resent it

I am so sorry.

All I want is to keep it easy

That’s easy

Getting it, though, is not

Nations are built not with bricks and stones but with the capacity to create and apply knowledge. The result of knowledge creation and application in manufacturing and management practices is well demonstrated by Japan. Today we are witness to many industrialized economies that are strengthening their manufacturing activities simply by adopting these techniques.

The distinguishing characteristics associated with Japanese manufacturing techniques include an emphasis on designing and redesigning processes to optimize efficiency and a strong commitment to quality.

The manufacturing techniques that Japanese companies practice provide a competitive advantage and outstanding economic performance. The key for success is an understanding of the broad context of manufacturing culture, infrastructure and environment. These sound manufacturing and business techniques created and adopted by leading Japanese manufacturers have turned out to be the secret of their market leadership in many industries.

Following are a few of these concepts, which can help in managing any business set-up in a better way:

• Kaizen is one such technique, which in Japanese means ‘improve.’ This is commonly recognized as practices focusing on continuous improvement in manufacturing activities, business activities in general, and even life in general, depending on interpretation and usage. By improving standardized activities and processes, Kaizen helps in eliminating waste.
• Another management Japanese technique is the 5-S. It is a technique used to establish and maintain quality environment in an organization. It has five elements: Seiri (sorting out useful and frequently used materials and tools from unwanted and rarely used things); Seiton (keeping things in the right place systematically so that searching or movement time is minimized); Seiso (keeping everything around you clean and in a neat manner); Seiketsu (standardizing the above principles in everyday life) and Shitsuke (inculcating good habits and practicing them continuously). The 5-S practice helps everyone in the organization to live a better life.
• Kanban and ‘Just in Time’ are two other practices in inventory management practices that were pioneered by the Japanese automobile manufacturers, such as Toyota. Quality improvement, on the other hand, is the result of lower proportion of component scrap since the components spend less time in the supply chain.
• Poka-yoke is a process improvement focused on training of workers for mastering the increasingly complicated tasks to selectively redesign the tasks so they could be more easily and reliably mastered. It involves designing a foolproof process to eliminate the chance of errors.
• Jidoka is a practice by means of which an individual worker runs several machines simultaneously. Japan thus designs such machines that eliminate both error and the need for constant supervision.
• Muda is another technique that reduces wasteful activity in service processes. It ensures process efficiency and effectiveness.
• Mura curiously combines rigidity and flexibility and thus teaches service process improvement.
• Reducing Muri means reducing physical strain. In services process improvement, Muri applies to convoluted and unnecessary routings, physical transfer, and distances paper files may have to travel for a process to complete.
• Genchi Gembutsu means going to the actual scene (genchi) and confirming the actual scene (gembutsu). Observation of service processes at the point where it is actually delivered may unearth a host of problems such as lack of training, unnecessary steps, or a number of other areas that would benefit from small but significant process improvement ideas.

This is a glimpse of manufacturing techniques that Japan has so intellectually created and so profoundly practiced in its manufacturing systems that even with no natural resources, it has acquired the status of one of the most industrialized nations. Can we learn from Japan?

My Consultancy–Asif J. Mir - Management Consultant–transforms organizations where people have the freedom to be creative, a place that brings out the best in everybody–an open, fair place where people have a sense that what they do matters. For details please visit www.asifjmir.com, Lectures, Line of Sight.

egyértelmű, hogy nem fogom.

*eltávolítás*

kicsit kiakadtam rajta. felháborodásomban betettem ezt Zsanetthez, de sehogy nem akart ez betölteni neki, pedig mindent megpróbáltunk. nos, mire végül sikerült megjeleníteni a képet, már nem is voltam zaklatott, se mérges.. hát igen. ismét rájöttem. nevetni kell. sokat. és akkor minden rendbejön. nevetni kell és akkor az ilyen sem esik rosszul.

nevetni kell.

“When you need/want it the most it usually won’t turn up at all

But if you do put it aside and add a attitude of

‘whatever – I don’t care’

it often show up when you least expect it

Life is complicated!”

mert ezt most muszáj.

nem. nem tudom megmagyarázni. nem fogtam még fel igazán. nem. csak érzem. ez nem jó. ez rosszulesik. nagylevegő. nemsokára feldolgozom. nemsokára. igen. tudom. meglesz. nyugi. sikerült rátalálni az egyik naggyon régi bemutatkozásomra. akkor még minden más volt.. nem volt jó ötlet elolvasni. nem. de nincs semmigond. túl fogom élni.

csak rájöttem valamire..

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

basszameg. akkor voltam a legboldogabb, mikor hazudtak nekem.

nincs menekvés. Szilviát nem érdekli, hogy fájok mindenütt, csak azért is el akar cipelni moziba.. de sajnos, ha már moziba megyek mért ne mennék suliba? tuti addig fogom rágni magam, míg el nem megyek suliba is meg moziba is. hát basszus. de muszáj. megígértem, hogy elmegyek vele MJ. THIS IS IT-re. és sajnos nincs áttétel, holnap vetítik utoljára(, tehát kösd fel emma).valahogy túlélem…áááá és hamár itt tartunk amúgy, kezdem azt hinni a világ ki akar engem iktatni. egy komoly pechsorozaton vagyok túl. nem tudom mi jöhet még. ma még a kávéfőző is megtámadott. gyerekek. most már csak azért is meghallgatom az ÁJVILLSZÖRVÁJV-ot. sőt. rátöltöm az ájpodomra és addig hallgatom, míg el nem múlnak a halálközeli-élményeim. höh. najó. mégsenem addig, de sokáig. partiarc vagyok, így próbáljon meg valaki/valami megölni. DDD

bájdövéj, ezekután ki kíváncsi a késelősrablóstámadásra?:DDDD mindenesetre örülök, hogy szórakoztató jelenségek történnek velem…xd

pszichológián kivételesen igen aktív voltam és egész jó napon voltunk túl a lányokkal. öt felé elmentünk mekizni, aztán elkísértem a buszhoz Nikót. miután felszállt a buszára még egy kicsit üldögéltem a padon, aztán felálltam és elindultam..

a “valahol itt” pont, messze nem a zebránál van, de mivel én nem láttam senkit, úgy gondoltam csak úgy átsuhanok. talán… túl hangosan szólt a zene. nem sok hiányzott, hogy átérjek, mikor egy férfi kapálózni kezdett a túloldalon, persze mit tesz ilyenkor emma…(:DDDD) megálltam. és akkor páffff. szerencsére nem volt az a durva repülős gázolás, mert nem gázolt el és szerintem a táskám valamennyire fel is fogta, de azért elég szépen nekivágódtam az egyik útszélen parkoló kocsi hátuljának. már tudom, milyen mikor szószerint beleremeg az ember gerince. az egész testem lezsibbadt, úgy éreztem nem tudom megtartani a fejem. a sofőr kétségbeesetten szállt ki és rohant oda hozzám, mókás volt. egyáltalán nem hallottam egy ideig semmit, pedig biztos vagyok benne, hogy mindenki kiabált. aztán kezdett tisztulni a kép. minden rendben? fel tudsz állni? megsérültél? válaszolni nemigen tudtam a sokkhatás miatt és lassan rájöttem, hogy hisztériásan lihegek. nemkapoklevegőt. távolabb álltak a fejemtől. láttam, hogy mentőt akarnak hívni, így aztán megmozdultam. segítettek szép lassan felállni. pár perc után, még mindig fájt a hátam, de már közel sem annyira, és meg voltam róla győzödve; nincs semmi bajom. léptem egyet, mire a térdeim felmondták a szolgálatot, de a sofőr és egy járókelő megtartottak. valaki adott egy üveg vizet. minden rendben? nem tudsz járni? mid fáj? na ekkora már ki tudtam nyögni, hogy nincs semmibaj, minden rendben, nem kell mentő. nem éreztem fájdalmat a lábaimban, gondoltam biztos ez is csak a sokkhatás miatt van. negyed óra múlva megmondtam a körülöttem álló kb 4 embernek, hogy semmi bajom, tényleg, baleset volt, ne keressünk bűnbakot, késő van és hideg, és a lényeg, hogy nem történt semmi komoly. akkor a sofőrt kivéve, mindenki minden jót kívánt és elment. a sofőr egy ideig csak nézett rám bambán, nem tudta mit tegyen, így végül adott egy névjegykártyát és beszállt a kocsijába. a névjegykártyája szerint Péternek hívják és fogorvos-szájsebész. az első kukánál megszabadultam tőle. ezek után úgy döntöttem nem megyek vissza a suliba és inkább hazafelé vettem az irányt. kb félpercenként elvesztettem az egyensúlyom és megbotlottam, aminek mindig iszonyú fájdalom lett a vége. éreztem, hogy valami még sincs rendben. de bíztam benne, hogy majd elmúlik. szóval fájdalmasan, nehézkesen, de sikerült hazajutni. sajnos annyira elfáradtam a kínlódásban, hogy ahogy bezártam a lakásunk ajtaját, helyben leültem, nekidőltem és pihentem. kivert a víz. Bálint rögtön leült mellém. vizsgálgatta a fájós lábamat és megnyugtatott, hogy barominagy mázlim van, hogy csak a lábam fáj. szerintem is. egy határozott mozdulattal roppantott egyet a lábfejemen és a térdemen. az előbbi szenvedésemhez képest semmi nem volt, de azért fájt. meggyőzőtt, hogy meg kéne nézetni és, hogy alig vesz igénybe 1,5 órát a várakozás miatt. a kórházban végül megröntgeteztek kb mindenütt, mert ugye mégiscsak elütöttek, de szerencsére semmi komoly. egy-két(hánégyöt) zúzódás. a lábammal sincs semmi komoly. pihentetni kell és kész. szóval kaptam három napnyi pihit, amiből másfél nap lesz, ahogy ismerem magam.

piesz. kékül a hasam és a combom. meg a hátam is. és a karom is..