elérkezett az elsö advent, meggyújtottuk az elsö gyertyát. még pár nappal ezelöttig egészen biztos voltam benne, hogy ezen az éven teljes egészében kihagyom a karácsonyi elökészületeket. erre egy ismerösöm azt mondta, hogy ez a stressz tipikus jele. lehet.  be kell valljam, nem sokat tartok sem a karácsonyi, se az adventi felfordulásról, amely sokkal inkább arról szól, hogy kinek mit veszünk, mit hogyan dekorálunk a legújabb divat szerint. lassan már fözni is azt fözünk, ami divat és nem ami hagyomány ilyenkor. ilyen téren nagy szerencsém, hogy mr. nokedli is hasonló nézeteket vall és nem várja el ill. kívánja, hogy ezerfélét süssek-fözzek. pláne hogy ugyanennyiféle ajándékkal lepjük meg egymást. ezen az éven idöben elöre megbeszéltük, hogy most sem csinálunk nagy felhajtást. ill. annyit sem mint egyébként szoktunk. örülünk, hogy pár napot együtt tölthetünk és néhány szeretteinkkel. kész. semmi nagy felhajtás vagy “csináljunk úgy, mintha”. ezzel a vallomással nem biztos, hogy sok gasztroblogos társam ért egyet. valahogy mégis kikívánkozott belölem, talán csak azért, hogy ne várjatok itt nagy adventi vagy karácsonyi csodákat. legfeljebb csak egészen kicsiket. mint pl. a fenti adventi koszorú – minimális kivitelben.

vagy mint pl. a tegnapi  találós kérdés megoldása, ami nem más mint egy roppant egyszerü mandarinos sült desszert, amely igazándiból nem is adventre készült, hanem azért, hogy beavathassam vadonatúj kis csinos piros tüzálló-tálkáimat. a recept egy szintén  új szakácskönyvemböl származik. szokásomhoz híven egy icipicit alakítottam a recepten. az eredetiben málna szerepelt volna, de azt ilyenkor nem akartam venni, a mandarint évszakhoz jobban illönek találtam. a mák pedig egyenesen kínálta magát a forró krémbe. különféle alkalmakra vendégvárónak is adja magát. az aprítást elöre meh lehet csinálni, a krémet utolsó pillanatban – a siker garantált, hiszten semmi csavar nincs benne, mégis dekoratív és finom.  

2 személyre:

1 croissantot (ugyan a recept 4 személyre 4 db-t írt, de ilyenkor szoktam kérdezzni magamban, hogy kipróbálta- e az illetö? nekem még az egy db két adagra is sok volt) kockákra vagdostam összekevertem 1,5 mandarin cikkeivel. beletöltöttem két kivajazott tüzálló formába (kicsit le kell nyomkodni), majd leöntöttem a következö krémmel: 1,5 dl forró tejbe belekevertem egy tojást, 2 ek juharszirupot, egy csipet vaníliát, fahéjat és 1 ek mákot.  220 °C-ra elömelegített sütöben 20 percig sütöttem. nekem a legjobban az illata és a roppanós mákszemek tetszettek benne.        

für zwei portionen 1 croissant in mundgerechte  füllen stücke schneiden. die croissantstücke mit 1,5 mandarinen vermischen und in die aussgebutterte formen, mit einem löffel herunterdrücken und sodann mit der creme auffüllen: 1,5 heiße milch mit einem ein und 2 el ahornsirup, eine prise vanilie und zimt sowie mit einem esslöffel mohn verrühren.  im vorgewärmten backofen bei 220°C 20 minuten backen. mir haben der duft und die knackigen mohnkörcer am besten gefallenn.

maradt még az elöbbi két receptböl pirított apróra vagdalt tökmag és egy kis dió. olyan jó illatuk volt, hogy nem akartam üvegbezárni és eltenni holnapra mondván, majd jó lesz valamire, attól tartván, hogy elfelejtkezem róluk és hetekel késöbb, amikor ízük és illatuk már elszállott, fogom kidobni öket. utánanéztem a kamrában, hogy mivel is lehetne kombinálni, így akadt  meg a szemem az élénk piros tözegáfonyán.

így készült:  5 dkg pirított apróra vágott tökmagot (és egy evökanál dió), 5 dkg apróra vágott tözegáfonyát és 1-2 kanál mézet egy villával alaposan összedolgoztam, majd kis golyókat formáltam. utólag jutott eszembe, hogy akár megfázásra is remek, ugyanis minden hozzávaló gyulladáscsökkentö tulajdonsággal rendelkezik.

Ma főztem. Akarom mondani csináltam valamit amit én főzés címszó alatt említek. Végül egész ehetőre sikeredett, de aztán jött a desszert. A főzésemről annyit kell tudni, hogy a ronda és finom kategóriába esik általában, de ez úttal viszonylag tűrhető étket dobtam össze.

FIGYELEM! A következő képek a nyugalom megzavarására alkalmasak, és óhatatlanul aktiválják a pavlovi reflexet, mely kontrollálhatatlan nyálelválasztás formájában manifesztálódhat. Legalábbis elméletben.

Íme a gyönyörűségek. A bal oldali kompozíció – innentől Rozi – a gasztropuccs egyik adásából lehet ismerős. Hozzávalók 1-4 személyre ( Attól függ ki mennyire zabagép): 1 csomag ALBERT keksz, ha hengeres formára vágyunk, vagy pár marék háztartási keksz, ha a téglatest forma a nyerő számunkra. Ez utóbbi jobban átissza a pudingot, de a keresztmetszete kicsi. Ellenben a másikkal, ami méretben pont megfelelő, de vastagabb és kevésbé járja át a puding. Továbbá szükségünk lesz még rudanként fél liternyi pudingra. Én csokoládésat használtam, de ez nyilván tetszőleges.

Elkészítés: A pudingot felfőzzük. Fontos, hogy jó forró legyen. Rögtön, ahogy elkészül fogunk két kekszet és közéjük pudingot rakunk, mintha csak pilótakekszet akarnánk csinálni. Aztán ehhez további kekszeket ragasztunk a pudinggal, mígnem egy hosszú rudat kapunk. Fontos, hogy ne sajnáljuk a pudingot a kekszek közül, az se baj, ha egy kicsit kifolyik. A kész rudak oldalát bekenhetjük pudinggal, de nem fontos, ki hogy érzi. Aztán a rudakat alufóliába csavarjuk és a hűtőbe tesszük, majd pár órával később tálalhatjuk. Ha minden jól megy a keksz teljesen puha lesz és könnyedén vághatjuk fel. A vághatunk a rétegek mentén is, de ha ferdén vágjuk el akkor sokkal jobban fog majd kinézni és egy ilyen csíkos textúrát is kap.

Ez a szépség – innentől Pisti –  a maradékból készült. Eredetileg két ikertornyot akartam csinálni, de hamar rájöttem, hogy nem maradt elég hozzávalóm, így a torony félúton abbamaradt és végül ezt a napszimbolikát kapta meg az alkotás. A címe: Csokimedencében úszkáló kekszek. Jó étvágyat kívánok.

—————————————————————————
A képekre víve a kurzort kirajzolódik eme szerelmes pár története.

mit csinál az ember egy kevés maradék rizzsel? én a magam részéröl el szoktam tenni a hütöbe, annak is leghátsó sarkába,  hogy aztán néhány nap elteltével a szemetesbe vándoroljon. így ez a maradékrizs-kérdés amolyan költöi volt, most dobjuk ki vagy pár nap múlva alapon. amióta felfedeztem ancsika egyik csínytevését  (konyhait természetesen), már vártam arra, hogy mikor lesz végre egy kis rizsmaradék. gyorsan megnéztem, hogyan is készültek az ö EB-golyói, aztán megnéztem, mi van ebböl nekem itthon. így születtek meg és ilyenek lettek aztán az én kókuszos golyóim:

kétféle készült: egy csodálatosan szép lila kiadás amely színét (a képen kevésbé látszik sajnos)  a nyáron készült áfonyalekvártól kapta. a másik a sárgabaracklekvártól lett  narancssárga. mindkét lekvár ma került elöször kipróbálásra – és mindkettö kiállta a külsö-, a szín-, az állag-, na és az ízpróbát.

a hozzávalók, ahogyan én készítettem:

2 marék fött, kihült rizs

2 marék darált kesúdió

(esetleg 2-4 ek darált zabpehely)

2 ek lekvár (áfonya/ sárgabarack)

2 ek apróra vágott szárított gyümölcs(tözegáfonya/ sárgabarack)

10 dkg kókuszreszelék

a hozzávalókat a kókuszreszelék nélkül egy fakanállal óvatosan összekevertem. érdemes a lekvárt fokozatosan hozzáadni, nem úgy mint én, aki az összeset egyböl belekevertem. így kellett még hozzá egy kis állományjavító-zabpehely, mert nem akartam még több diót hozzáadni, és szerintem a lekvár édességét is kellemesen tompítja. apró (!) golyókat formáztam, amelyek elsökörben nem fértek bele a papírkapszlikba. így még egyszer összegyúrtam, hogy kisebbeket formáljak. ha csak egyfélét készítünk, plána ha nem kétszer formázzuk, nagyon gyorsan összeállítható, de jót tesz a golyóknak, ha fogyasztás elött pár órát a hütöben töltenek.  ja, a barackosat kakaóporos kókuszban forgattam meg.

ár: € 2,00 kb. 30 db lesz belöle

flat-cat mogyorós kekszes receptjét olvasva jutott eszembe, hogy van nekem is valahol egy megkezdett üveg mogyoróvajam. régen megeszegettem volt magában is, de ha nincs a szemem elött, nem szoktam rá gondolni,, hogy valahol a a spájz leghátuljában talán lenne egy üveg…

hozzávalók: 10 dkg puha vaj, 15 dkg mogyoróvaj (nállam bolti, volt, de most hogy tudom, milyen könnyen készíthetö…. hajaj…), 20 dkg teljes kiőrlésű búzaliszt, 15 dkg nádcukor, 1 nagy tojás, 1 tk fahéj, 2 csipetnyi szűk  szódabikarbóna

minden hozzávalót összegyúrtam, a lisztet elözöleg elkevertem a szódabikarbónával.

nagyobb diónyi gombócokat formáztam a masszából, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgattam egymástól tisztes távolságra és lelapítgattam. 180 °C-on 16 percet sütöttem.

amit legközelebb másként csinálok: mielött elkezdek sütni, megnézem, mennyi mogyoróvaj van itthon (csak 10 dkg volt – kipótoltam 5 dkg kesúdióval). ellenörzöm, van-e elég sütöpapír (nem volt). ezenkívül majd gyakorlom a flat-cat á la stahl-féle keksz-alakítgatás egy poháraljával. talán akkor az enyémek is keksz alakúra sikerednek és nem fasírt-formájúra…

az illatuk mennyei, már nagyon várom a reggelt, hogy a munkahelyi kávémhoz ropogtassam…

GPS koordinátákkal, hogy tudjátok hová érdemes jönni!

http://is.gd/2gVMy

- Posted using MobyPicture.com