Azt kérdezi Havas “ma este” Rúzsa Magditól, hogy vajon minek köszönheti azt, hogy több tucat mesterségesen felfuttatott tehetségkutatós társa közül azon kevesek közé tartozik, akik “fenn tudtak maradni”.

Magdi válasza: “Egyértelműen annak, hogy nem mentem el haknizni.” Aztán hozzáteszi, hogy a Megasztár után volt egy év kötelező félplayback (vagy talán teljesen az) hakni, aminél ő többször érezte azt, hogy abba akarja hagyni az egészet. “Ha ez erről szól, akkor én… én már nem is szeretek énekelni, ezt éreztem” – mondja. Amikor lejárt az egy év, közölte, hogy csak zenekarral hajlandó fellépni testhezálló helyeken, és saját dalokat fog játszani, amik gondolatokat és érzelmeket közölnek, nem csak a fősodor aktuális hullámait lovagolják meg (utóbbi szóképet nem használta, ezt én találtam ki, de jól hangzik). A lényeg, hogy a maga útját akarja járni, értékközvetítést a megélhetési szürke massza elé helyezve. És megmaradt, míg a többiek eltűntek.

A Megasztárt persze nem kerülhette el, és a haknikat sem – pedig már a verseny előtt is tudta, mi az, amit akar.

Tézismondat nem lesz, mindenki vonja le a levonnivalót maga.

“A valóságban egy szerelemnek lehetségesnek kell lennie. Lehet, hogy nem talál azonnal viszonzásra, de csak akkor képes életben maradni, ha legalább van rá remény – bármilyen távoli is -, hogy meghódíthatjuk a szeretett lényt.”

Paulo Coelho

Reggel még meg sem gondoltam, hogy milyen döntést hozhatok estére… de a döntés mégis megszületett. Némi nehézség igaz volt benne, mivel én erősen tiltakoztam a dolog ellen. De hát vannak emberek, akiket barátoknak hívunk, és ők azok, akik ha lelki mélyponton vagyunk akkor kirugdosnak onnan, vagy ha tanácstalanok vagyunk, akkor tanácsot adnak. És ők azok, akik ha látják, hogy valamit nem úgy csinálsz, ahogy az helyes lenne – lásd mostani helyzet, melyből én inkább elmenekültem volna, ők nem engedték – akkor megmutatják, hogy mi a helyes.
Egy gyenge két órás “csoport terápia” ( Zoli, Katinka, Bekka ) után arra a döntésre jutottam, hogy beszélek a lentebb említett lánnyal. Mert hát csak be kell látnom, hogy igaz amit mondtak, tényleg nem tudhatom, hogy mit gondol amíg nem beszélek vele. És ha nemet is fogok kapni, akkor is jobb a helyzet, mintha nem beszélek vele és később kiderül, hogy nem lett volna esélytelen a dolog…