Search terms that lead people to this blog and, hopefully, to our podcast are always interesting. To us, at least. Looks like zombies are still interesting to a lot of people. Note: numbers for similar searches have been combined.

This week’s top/best searches:

Top/best this month:

 All time top ten:

Top five posts/pages (all time):

Kérdeztétek, mi történt, hogy Utcazene óta nem írtam semmit.  Sajnos, a gyakran írt, kevésbé színvonalas bejegyzéses blog átváltott egy színvonalasabb ritkábban töltött bloggá. Ezért nem is nagyon írtam le, mi történt a nagyvilágban, mert azt sok más helyen megírták, azt se hogy velem mi történt, mert ott szintén nem sok érdekes dolog derült ki.  Ellenben most olyan sok írni valóm lenne, hogy jönni fog vagy 3 bejegyzés és remélem mindenki megtalálja az ízlésének valót.

Nyár:

Féltem, hogy a nyaram, nem fog érni semmit, mert dolgoznom kell és szabit se vettem ki. Ehhez képest alig volt olyan hétvége amikor szombaton lefeküdtem volna aludni. Megvolt életem első legénybúcsúja, innen  csupán 2 emlékezetes dolgot emelnék ki, amikor a vőlegény Veszprém sétálóutcáján éjfél környékén tampont árult lányoknak. A másik amikor harmadnap a vőlegénnyel és a tanúval beszélgettem, a fényképekről, mindkettő első mondata: ugye semmi égő kép nincs rólam? Hiszen elég nehéz volt olyan embert találni, aki tudta mi történt hajnali 2 után.  1 hétre rá megvolt életem első lagzija is, ahol talán a legemlékezetesebb haverom rémült arca, amikor a barátnője elkapja az eskűvői csokrot  Utcazenéről már olvashatattok, majd életem első lakásavatóján voltam, ami valójában egy koktél parti lett, ennyi színes italt még életemben nem ittam, utoljára fagyizáskor választottam így, hogy azt a kéket kérem az íz az mindegy. Bár finomak voltak. Az ottani részleteket inkább msn-ben.

Majd megvolt életem első kalandparkozása is.  Bakony szívében, Kislődön, Városlőd táblát megtalálva, kicsit esőben, kicsit hűvösebb időben, bográcsozos, vízbe esős, drótkötél pályás délutánt sikerült összehozni. Sobri Jóska kalandparkot mindenkinek csak ajánlani tudom, lustáknak, azért mert egy gyönyörű horgásztavi erdős, dombos környezetben található, ahol lehet akár horgászni vagy bográcsozni, sétálgatni, kajálni. Akik pedig a kihívást keresik szintén megtalálják, én egy 26 megállós (fák teteje között) drótkötél pályán mentem végig, bár a 6.-7. megállónál arra gondoltam, ez nekem most miért is jó? Ellenben nagyon jó érzés amikor sikerül végig csinálni, a 2. legnehezebb pályát. Most a cél az extrém a legnehezebb pálya, következőre.

Nyár vége felé voltam, egy dunakanyari minitúrán is.  A dunakanyar mindig elbűvölő tud lenni. Nem csak a gyönyörű táj miatt, hanem amiatt az elképesztő nyugalom miatt, amit ott megtapasztal az ember. Sétáltunk úttalan útakon, míg egyszer csak egy olyan helyre tévedtünk be, ahol fa házikók voltak, rengeteg fiatal, szólt a zene és mindenkin karszalag volt, kivéve rajtunk, ezért gyorsan távoztunk a helyszínről.

Voltam még egy bakonyi bogrács főzögetésen, ahol a legszebb emlékem amikor a gumimatracon, a medencében gyümölcsvodkázok rálátással a csodálatos bakonyi dombokra erdőkre.  Kívánok mindenkinek hasonló szép nyarat jövőre is!

Óhatatlanul is elindult az újév. Az ember ilyenkor azt gondolná, hogy új év, új lehetőségek, új élet. Ehhez képest, ugyanaz a gagyi megy a tv-ben, ugyanúgy szidják egymást a bal és jobb oldal támogatói, ugyanúgy a válságokról megy a vita, a háborúk is mennek tovább, és az emberek is ugyanolyan hülyék. Ennek ékes bizonyítéka, hogy megkaptuk a második részét, annak a levélnek, amiben valaki, továbbra is irigyli tőlünk, a kínai nyereményútunkat. Sokan kérték hogy tegyem fel blogomra, eddig azért nem akartam, mert gondoltam úgyis olvashatatlan olyan rondán írt. Úgyhogy innentől rejtvény versenyt hirdetek, aki megfejti a teljes levelet, annak küldök egy csokit

Azt mondta egy kedves ismerösöm, hogy ha biztosan tudom ki volt az, vigyek neki kínai kaját, és mondjam meg neki, hogy úgy érzem nem szeret engem, ezért szeretném megajándékozni, mert nem akarom elveszíteni a barátságát.  :D És ha nem fogadja el, üljek le és sírjak hangosan, úgy hogy a többi szomszéd is meghallja Jöhetnek a megfejtések

Tudom hogy rég írtam, dehát alig történt velem valami, meg a világgal is. Engem felvettek a megye legjobb cégéhez, élmény beszámolót tartottam Kínáról a községnek, hétfőn megyek Frankfurtba tréningre. A világban éppen gazdasági világválság van, a globális felmelegedés még mindig tart, az erdők pusztulnak. Viszont mindezek ellenére, azt érzem valamit elkezdtünk felfogni mentálisan. Fogjuk hogy ez nem jó, aztán lehet csak optimista vagyok. Végülis mindig az optimizmusom vitt előre.

“Aki nem próbálja meg a lehetetlent, a lehetségest se fogja elérni”

No, pá

Egy város, ami a világ legjobb olimpiáját rendezi, egy város, ami 17-18 millió embert forgat, egy hely, ahol az öregek sportosak, a muanyagot gyujtik, ahol 1 év alatt építenek annyi metrót, és utat, mint Magyarországon 10 év alatt, ahol mindenki mosolyog és mindenki komolyan veszi a dolgát.

1.Nap

Ráadásul, az olimpia hete! Mint minden útleírásomat, ezt is napokra bontva közlöm. Számomra már az odarepülés is élmény volt, mert 3 és félóránál többet, sose repültem még egyben, ez pedig egy 9 órás út volt. A kiszolgáló személyzet, kék alapon sárga kínai mintás, egyenruhát viselt, viszont nem engedték, hogy lefényképezzem oket. Nagyon tápláló finom ételeket-italokat szolgáltak fel, habár a brokkolis részt átadtam apunak. Délután hatkor, már letakarták az ablakokat, hogy aludjunk, hiszen az idoátállás miatt, akkor Kínában már éjfél volt. Próbáltunk is vacsora után aludni, de nagyon nehéz volt, az üléseket nem Európaiaknak tervezték, kicsit kényelmetlen volt, így nem nagyon ment az alvás. Reggeli után rögtön leszállt a gép. A pilóta elmondta, hogy ott kint 25 fok van, én meg túlzásnak véltem, mert hiszen azt láttam, hogy kint párás ködös minden, és tudtam, hogy hajnali fél hat van Kicsit fáztam is a repülon, úgyhogy féltem ott kint hideg lesz. Miután megtaláltuk az idegenvezetoinket és elosztották a csapatokat, kiléptünk kínai földre. Volt ott minden de nem hideg. Az elso amit meglát az ember, egy sor kínai zászló, az elso amit megérez az ember, hogy nem kap levegot, nem a szmog miatt, mert az nem volt akkoriban ott, hanem a 70%os páratartalom miatt. Aminek következtében az ember a 25 fokot sima itthoni 3 foknak érzi. Majd a szállás felé, a buszon, két dologról is megbizonyosodik az ember, Peking semmivel se piszkosabb mint Budapest, illetve hogy a házak is ugyanolyan modernek mint Európában.
Majd megérkeztünk a szállásra, gyönyöru szép kínai stílusú díszítése volt és elég érdekes volt Pekingben látni a kiírást hogy: Üdvözöljük Longmai –ban. Ez volt a szállás neve. Valahol ezután kezdodtek az igazi kalandok. Egy aprónyi szervezési káosz után, elsétáltunk, immáron karszalaggal a szállásunkra, néhány száz méterre volt a bejárattól. A szállás, teljes elégedettséggel töltött el minket, hiszen tágas hálószoba, egy tv szoba illetve egy fürdo amibol állt. Habár a fürdonek volt annyi hátránya, hogy se szellozo, se elszívó nem volt, teljesen zárt volt, de ez volt a legkevesebb. Majd lementünk reggelizni, ott elbeszélgettünk a többi nyertessel, utána pedig irány a nyári palota, de elotte pénzváltás, ami csak reggel 10-tol muködött, gondoltuk, váltunk és a 10:20-ass busszal elindulunk be a városba, várost nézni. Gondolatnak szép volt, de amikor megláttuk a realitást elképedtünk. Ugyanis hatalmas sor kígyózott. Közelebb érve megtudtuk hogy miért. Ha jól emlékszem minimum hatan dolgoztak a pénzváltáson, meg körülbelül 2-en nézték. Ketten UV alatt nézték meg, egyikojük kristállyal, a negyedik felírta a pénz sorszámát, az ötödik kiszámolta, rózsaszín hello kitty-s számológéppel a váltást, a hatodik meg lepörgette a pénzt. Majd késobb megtudtuk, hogy miért van ez így. Kína lakossága közel 1.3 milliárd fo és Kínának nagyon fontos, hogy a munkanélküliség alacsony legyen, ezért mindenki kap munkát, viszont olyan munkakörök vannak, amik teljesen feleslegesek, például, ajtónyitogató, üdvözlo munkakörök, egy sima pultos büfében van egyszerre 5-6 árus, illetve amit lehet kézi erovel csinálnak, hiszen a gépek, rengeteg embertol vennék el a munkát. Ugyanakkor nagyon odafigyelnek, hogy ne váltsanak rossz pénzt. Pékdául valakinek egy 50 euróst azért nem váltottak föl, mert a teteje kicsit piszkos volt. Nekünk szerencsére az összes pénzüket elfogadták. Tehát a 11:20-as busszal ami megvárva az embereket kicsit késobb indult, elindultunk az ötös metró elso állomása felé. Nagyon jó volt, hogy ingyenes transzfer busz közlekedett óránként többször is a metró állomásig. Az meg még jobb volt, hogy olimpiai jeggyel ingyen lehetett utazni. Amúgy a metró jegy nem lett volna drága, 25 és 50 forint között van, amivel addig mehet az ember, amíg fel nem jön a felszínre, tehát nincs átszálló jegy meg hasonlók.
A metró igazán meglepo volt, hiszen a sín üvegfallal volt elválasztva, ami ha megérkezett a metró, az ajtó résznél szét nyílt és mindig úgy állt meg a metró, hogy az o ajtaja az üveg ajtónál legyen. Bent ment a légkondi és nagyon tiszta és modern volt az egész. TV-vel, kerekes székes hellyel, ahogy egy metrónak kinéznie kell. Jelezve is volt, de be is mondták mikor melyik állomásra érünk. Körülbelül 6 metróvonaluk van meg még egy hetedik, ami a repülotérre megy. 4 év alatt 4 metró vonalat építettek. Építeni nagyon tudnak, mert körülbelül 400 kilométer utat építettek az utóbbi 1-2 évben, plusz megépítették Peking-Shanghai autópályát ami Budapest-Párizs távolság. Mondjuk ember és szabály van rá. Közben a metrón is találtunk magyarokat. Végül kiértünk a metró legvégére ahonnan még busszal kellet menni a nyári palotához, ami az elso látogatási célunk volt. No de melyikkel? Menetrend volt, szépen nyomtatott kínai betukkel, végül két hollandtól kértünk útba igazítást, ok tudták. Eljutottunk végül a nyári palota parkhoz, ahol ki volt írva hogy fél árú jegy 15 RMB, teljes árú 30RMB de volt 60 RMB-ért is. Kérdeztük, hogy miben különbözik? Azt tudni kell a kínaiakról, hogy aki véletlen beszél angolul, annak rettenetes a kiejtése. Azt sikerült megérteni hogy 15 a különbség, meg hogy ki van írva, hogy mi a különbség, angolul nem volt, kínaiul igen. Kértem a biztonság kedvéért 30-ast. Bementünk és egy csodaszép tó tárult elénk kezdésnek. Amin egy sárkányhajón kívül, rengeteg fedett négyszögletes vizibiciklit láttunk. Arrébb egy pagoda szeru hely volt, ahol lehetett husölni, közben kivetíton ment az olimpia. Látszott a parkon, hogy a kínai kertmuvészet szerint alkották, hiszen egységet alkotott a növényzet, a szikla és a víz. 17 lyukú híd, pagodák, virágok, és persze a palota, övezte az óriási területet. A parkot még egy császárno építtette, saját kikapcsolódására, de olyan drága volt, hogy a hadseregtol vont el pénzt, majd miután ez is kevésnek bizonyult, népre vetett ki hatalmas adókat, végül bekerült a világörökség része közé, de ezt a nép szerintem nem értékelte túlságosan. A parkban szembesültünk, azzal a számunkra felettébb érdekes dologgal, hogy mindenki velünk akart fényképezkedni. Nagyon szeretik az európai turistákat és nagyon kedvesek velük, fényképnél mindig v betut mutatnak az ujjukkal, meg kellett volna kérdezni hogy miért. Majd a palota részben ha jól gondolom, találtunk egy hatalmas Buddha szobrot, gyönyöru volt, kívül pedig, Buddhaberakásos kazetták fedték a területet.
Ezernyi szépség után, elindultunk elso olimpiai helyszínükre, a Fencing Hall-ba, ami vívócsarnokot jelent, és az Olympic Green-ben helyezkedik el, ahol a legnagyobb stadionok is, például a madárfészek vagy a vizeskocka. A 10-es metróról át kellett szállni a 8-asra, ami a szerencseszámuk is a kínaiaknak, ezért az olimpiai helyszínekre épült metróvonal egyértelmuen a 8-as számozást kapta. Ez volt az a metró ahol nem lehetett a felszín alatt átszállni, csak úgy hogy kimentünk és átmentünk egy ellenorzo sátron. Amíg odáig is eljutottunk, több jegyüzérrel is találkoztunk, volt ki eladni, volt ki venni akart. A biztonsági ellenorzo sátor is tele volt fiatal kékbe öltözött önkéntesekkel, meg az egész környéke, akik segítettek mindenkit, ugyanakkor a biztonságra is magas színvonalon figyeltek. Nem lehetett bevinni ételt italt, fényképezogépet be kellett kapcsolni, hogy az csak fényképezésre jó, elmagyarázni hogy az a kazetta a videóhoz kell, de végül bejutottunk.
Majd megkerestük a Fencing Hall-t amirol eddig úgy tudtuk a legkisebb stadion, hatezres volt, de olyan hatalmas hogy egy látószögnyi fényképezogépbe nem fért bele. Majd bementünk a létesítményben, vidáman fülig éro szájjal nagyokat köszönve üdvözöltek minket és segítettek is mindig mindenkit. Mivel az üdíto olcsó volt, ezért a csarnok egyik bejáratához közel eso boltban, vettem egy sprite-ot. Bementem heten álltak a pult mögött, dumáltak. Ahogy beértem csend lett és mindenki éppen állt. Nem bírtam, elröhögtem magam, mert rajtam meg rajtuk kívül senki nem volt a boltban, de ok is érezték az egész nyakatekertségét, úgyhogy ok is elnevették magukat. Majd ezek után leülve a helyünkre, követtük a vívás eseményeit, sajnos a legjobb négy közé nem került be a magyar induló, viszont három amerikai és egy orosz küzdelmét láthattuk. Azt hittem a vívás csendes sport, de a küzdelmek közt ment az üvöltés foleg a Júeszé visszhangzott nagyon, hiszen az elso három amerikai vívó lett. Szembe pedig megpillantottuk az idosebb Busht. A vicces az volt, hogy az összes fotóriporter a dobogónál állt, mikor meglátták aBusht mindegyikük odarohant, utána meg gyorsan vissza a dobogóhoz. A döntot magyar bíró vezette. Nagyszeru élmény volt.
Hazafelé fényképezkedtünk a madárfészek meg a vizeskocka elott, aminél ment a zene, meg a szökokút ritmusra, és mindenki a járdából feljövo víz közé futkozott. Az Olympic Green többi része is kituno hangulatról árulkodott, éjszaka melegben, rengetegen mosolyogtak, fényképeztek, csoda fura épületek voltak, nagyon jó volt tényleg. Majd hazametróztunk, buszoztunk a szállásra. A szálláson is mindenki köszönt mindenkinek, nagyon családias volt a hangulat. Elég késon vacsoráztunk, lehet mi voltunk az utolsók. A szállás felé, pedig a fákon, mindenütt végig zúgtak nagy hanggal a kabócák. Holtfáradtan lefeküdtünk, elaludni mégse sikerült nekem hamar, apunak annál inkább. Másnap egy még izgalmasabb nap várt ránk.

2.Nap

Ritka nehéz kelés volt, hiszen az ember mire elaludna, kelni kell. Ráadásul a WC is eldugult, mivel később kiderült, olyan vékony csővek vannak, hogy papírt nem szabad beledobni, mert eldugul, csak a mellette lévő kukába lehet. Aznapi tervünk Bai-Hai park volt utána pedig ökölvívás, majd tán silk street meg san li tun, na ezekből a tervekből kb az ökölvívás sikerült. Egy újabb bö reggeli után, elindultunk, korán be a városba. Elsőként hogy megnézzük a Bai-Hai parkot. Ami egykor még a tiltott városhoz tartozott. Itt az ötös metróról kellett átszállnunk, az egyesre, ami Peking legrégebbi metróvonala és itt még nincs légkondi, csupán felszerelt ventilátor és nagyon sokan utaznak rajta. Hiába szálltunk le jó helyen, mégse leltük a parkot, viszont egy nagy vízzel bekerített félgömb alakú épületet találtunk. Nem tudtuk mi az és körbejárva, nem láttunk bejáratot. Kiderült hogy alulról lehetett bemenni és egy művészeti múzeum volt, igen kreatív. Majd a további kérdezősködés és Bai-Hai keresés után megleltük a Tiananmen teret és mivel kevés idő volt már parkozni, ezért úgy döntöttünk, inkább terezünk mint parkozunk. A Tiananmen térre, egy aluljárón keresztül lehetett bejutni, ami ismét tele volt egy darab security check-el, ami mellett, csoportok elmehettek, mi beálltunk egy lengyel csoport végére és így sokkal hamarabb átértünk, mint ellenőrzéssel. A téren elénk tárult több virágból, és nővényekből kirakott olimpiai szimbolum, egy híd, egy világtérkép, ezek mind hatalmasak voltak és mind az olimpia jegyében készültek. Persze mindenféle nép megtalálható itt, pl egy öregúr kérdezte nem kell-e Mao-s óra, mondtuk hogy nem és röhögött, mert gondolta hogy nem.  Itt is mindenki fényképet akart velünk. A térről érdekesebb dolgok, majd azt hiszem két nappal később derülnek ki. Mi siettünk, Káté Gyula box meccsére.  Ami nem is volt messze az egyik metró megállótól, utunkat ultra-modern felhőkarcolok szegélyezték. Majd egy hatalmas kör alakú stadionhoz értünk. Ez volt a Worker’s Gymnasium. Ismét mosolygós-sípolos-fémdetektoros ellenőrzés. Majd újra be a 18 fokba.  Kicsit korán érkeztünk, mert a stadion még szinte teljesen üres volt.  Leültünk a helyünkre, közben mellém telepedett egy amcsi srác is, teljesen korrekt meg jófej volt. Eldumáltunk, hogy ő Texasból jött és náluk is nagyon száraz éghajlat van és ő is nehezen bírja a kínai időjárást. Majd elkezdödtek a boxmeccsek 64 kg-os kategóriában. Az egyik legérdekesebb meccs a kínai és orosz induló között volt. Ugyanis amint feltünt a színen egy kínai, a kínaiak rettenetes hangerővel kiabálták a nevét mely betöltötte az egész csarnokot. Az orosz ellenfele mit sem törödve ezzel, hülyére verte a hazai játékost. Majd amikor a mi ökölvívónk lépett ringben, kissé szomorú nyugtáztam, hogy velünk együtt 4 hazai szurkoló van mindössze. Szerintem azért mi többet tettünk a gyözelemért, a szurkolással, mint Káté Gyula odalent ökölvívással. Első két menetben még reménykeltő volt a dolog, de aztán úgy kapott ki az ír ellenféltől, ahogy nem méltó egy világbajnoki bronzérmeshez. Mindenesetre az ezeken kívüli meccsek, igen tetszetősek voltak.  Majd mivel már elég későre járt, úgy döntöttünk, hogy meglátogatjuk a Láma templomot, ami a róla elnevezett Yonghegong metró megálló közelében található. Mivel eddig, még semmi se volt közvetlen közelében a metróban, ezért két önkétest még a metróban megkérdeztük hogy hol találjuk a láma templomot. Néztek furán majd mondták, ki kell menni és ott lesz. Ez persze tényleg ott volt, habár a bejárata egy fél kilométerrel arrébb. A furcsaság az volt, hogy a Láma templom körüli fal egyes részeibe már metró megálló volt építve, ami kicsit, megzavarta a tájékozodó képességünket. Majd bejutottunk, a díszes kapun keresztül a Láma templom komplexumba. Ami szokásos kínai szabvány szerint épült fel, ami azt jelentette hogy tér, templom, belsőtér, belsőtemplom, belsőtér … elöttük pedig füstölökkel imádkoztak helyiek. Sajnos a templomok belsejében sok helyen, tilos volt filmezni vagy fényképezni és egy 27 méter magas szantálfából készült buddhát nem is engedtek meg, de ott van aki nem hiszi járjon utána. Majd hamarosan leszakadt az ég, közel félórán keresztül olyan eső volt, amibe még esőkabátban se érdemes kimenni. Már a melletünk lévő üzletből folyt ki a víz. Mikor elcsendesett, rögtönzött kis tavakat kellett átugrálnunk. Volt még valamennyi időnk, ezért úgy döntöttünk, hogy megkeressük a San-Li-Tun-t ami állítólag egy nyüzsgő bársor. El is metróztunk a közelébe. Megtalálni viszont rettentő nehéz volt, mire sikerült és végigkérdeztünk kisezer kínait, kiderült, hogy egy üres néhány egymást követő étteremből álló utca. Semmi élet nem volt rajta. Egyetlen érdekesség, hogy láttam egy fémszobor delfint, meg egy furán dülöngélő új építésű épületet. Ezekután haza is mentünk. Úgy értünk haza, hogy az étteremben még ment a müsör, ami meglepően színvonalas volt. Egy kínai ember forgott egy hatalmas cserép váza alatt, úgy hogy nem esett le a fejéről, később pedig pörgött is a fején, hihetetlen volt. Később pedig a kínai zenei kultúrából kaptunk ízelitőt, olyan hangszerek segítségével, amit európai ember még nem látott, de ott népszerű.
A vacsora és a müsor egy része után, elmentem internetezni, egy teljesen sötét bejáratú internet szobába, ahol a kínai lány, már egyből mutatta hova üljek. Na ott lefagyott a gép, majd átültem másikhoz, ott kilépett a windows, majd a harmadikhoz, ami müködött de rettentő lassú volt a net. Volt olyan vendég, aki levelet írt volna és kínai karakterek jelentek meg neki, de az ottani felügyelő, mindenkinek segített, úgyhogy kedves volt. Majd tizenegy körül újra ágyba kerültem, de aludni most se ment könnyen, hisz az éjszaka fele, arról szólt, hogy ablak vagy légkondi, egyik se volt jó.

3.nap

Ismételt nehéz kelés után, majd miután megreggeliztünk, úgy döntöttünk, el látogatunk a Silk Street-re, hogy vegyünk ajándékokat a népeknek otthonra. Mivel eddig mindkét este úgy kellett visszamenni, a vacsorajegyekért, ezért úgy döntöttünk, ma magunkkal visszük, hiszen így egyből mehetünk enni este. Majd elindultunk. Ahogy kijöttünk a metróból, kicsit balra elénk tárult a Silk Street Pearl Market. Kicsit kacifántos volt átjutni az út túloldalára, de végül sikerült.  Majd bementünk és egy lifttel pont egy alsóbb szintre jutottunk, ahol egy élelmiszer bolt volt. Gondoltuk ott is tudunk 1-2 kínai különlegességet venni, és így is lett. Majd felsőbb szintekre mentünk. Na ez volt a hiba. Körülbelül a József városi piac – kultúrált környezetben, – viszont nagyon barátságosak a külföldiekkel és tízszeres baráti áron odaadnánk az egész boltot. Mindenhova berángatják az embert és ha véletlen jól alkuszik, akkor nagyon mérgesek tudnak lenni.  Nem szerettem azt a környezetet, mert az embert ha nem húzzák le, akkor mérgesek rá. Én egy terméket ötödéért vettem, apu a harmadáért, és még így is lehet hogy át vagyunk vágva. Oda csak az menjen akinek sok ideje és idege van alkudozni.  Ebből a környezetből, legnehezebb volt kitalálni, mert mozgólépcső ment felfelé, de lefelé nem. Néha 1-1 liftet talált az ember, ami egy boltra nyílt és onnan se jobbra, se balra nem volt kijárat. Lekerültünk már a parkolóba is, azt hittük onnan kitudunk menni. Ott kínaiak kajáltak és visszaküldtek minket. Végül, egy nagy fémajtóval elzárt részen találtunk kijáratot, hát örültem neki. Majd még 1-2szer minden áruért külön mentünk és végül mindig máshol jöttünk ki. Mindazonáltal a metró felé, az alagsorban van egy nagyon jó cd-dvd bolt, ahol 350-375 forintért lehet venni, eredeti cd-ket. Lehet hogy ennyiért még itthon is megvenném.  Különben a környezete igen érdekes ennek a boltnak, mert halomra tapossák egymást a felhőkarcolók a közelében. Sima szokványos házat alig látni, viszont felfedezhető egy óriási virágból épített óra. Mivel nem lehet az olimpia létesítmények közelébe élelmiszert vinni, ezért vissza kellett menni a szállásra lepakolni és mivel nem tudtuk meddig tart a sportesemény, ami ma tenisz volt, ezért leebédeltük, a vacsora jegyet, mert féltünk, hogy nem érünk vissza vacsorára.  Érdekesség az volt, hogy napközben a transzfer busz velünk kettőnkkel jött, tehát szinte teljesen üresen. Visszafelé azért voltunk körülbelül hatan.  Itt két öreggel is megismerkedtünk, akik arról számoltak be, hogy előző nap is voltak teniszen, de mivel olyan hatalmas eső volt, – amit már a lámpa templomnál leírtam – hogy teljesen összezavarta a tenisz menetrendet. Akik délelőtti meccsekre mentek, azok bent maradtak délután is, a délutániakat meg, nem tudták hova tenni. Ezért nagy lett a tömeg. Az első megdöbbenés akkor következett be, amikor nem tudtunk a szokásos olimpiai metrónkkal menni. Eltereltek minket az egyes buszra. Kérdeztük hány megállót kell mennünk, azt már nem sikerült megmondani, csupán annyit hogy majd önkéntesektől kérdezzük meg.  Végül, sikerült jó helyen leszállnunk és minő csoda, továbbra is csúszásban voltak a teniszezők. Ezért történhetett az hogy közel 1 kilométer hosszan, csak ember fejeket lehetett látni, nagyon sűrűn, mindenütt. A bejáratok szalaggal voltak elválasztva. A szalagnak se vége se hossza. Az emberek türelmük fogytán voltak, főleg akik már több órája voltak ott. Elkezdtek átbújni a szalag alatt.  Majd jött a szervező és lökte őket vissza. Az első ilyen rohamnál, már csak 2 emberre voltam hogy bejussak, az előnyös helyre, amikor megállítottak. Arrébb kellett menni pár száz métert és ismét volt egy hely, ahol az emberek találtak egy rést és bújtak. Úgy voltam ekkor, ha mindenkit is fellökök be megyek és így is lett. Apu még összekarcolta a kezét is, a közelben lévő bokorral hogy bejusson.  Tehát így apu vérét áldozva bejutottunk az ellenőrző kapukig, onnan pedig már,  sima volt az út. Pont beértünk Szávay Ági egyesben játszott meccsére.  Zheng Jie volt az ellenfele. Nagyon jó meccs volt. A kínaiak éltették a sajátjukat, amikor mi bejöttünk az Áginak szurkolni, akkor meg mindenki mosolygott, hogy jé nem csak ők vannak ott. Mellettünk két ausztrál lány is az Áginak szurkolt.  Közel háromórás meccs után, kikapott sajnos a magyar versenyző, 4:6 6:3 7:5-re. Aki

ért kicsit a teniszhez, az érzi a meccs súlyát, akár az időtartamból, akár a 7:5-ből.  Sajnos a hazai pálya nem csak azért kedvezett a kínainak, mert nagyobb volt a szurkolótábora, hanem ezt a klímát nehéz bírni egy magyarnak, ráadásul ha még szét is futja magát. Meccs után, benéztünk a legnagyobb pályára, a center pályára. Éppen Kuznyecova készülődött Li Na ellen meccselni. Első adogatást Kuznyecova nyerte, de mivel mi már mentünk haza, hiszen késő volt, a szálláson tudtuk meg hogy Kuznyecova is kikapott. Úton hazafelé egy holland csapat kiabálta a “holland” rigmust.  Nem értem ha a magyarok hollandnak mondják a hollandokat és a saját nyelvükön is hollandok, akkor az angoloktól honnan jött a dutch kifejezés. Majd egy önkéntest kérdeztünk meg, hogy akkor most melyik busszal jutunk haza, már akkor mosolygott amikor látta hogy közelítünk. Szerencsére nem olyan mosolynak nézett ki, mint aki úgy mosolyog ahogy meg van mondva neki, hanem olyan mosolynak, hogy gyertek ti kis eltévedt turisták, majd megmondom merre kell menni. Meg is mondta hogy K13-as vonal, ami azért volt jó, mert nem állt meg mindenütt mint az egyes.  Sőt egy egész jó kis metró megállóba tett le minket. Habár bíztunk az előttünk ülő norvég úriemberben, hogy ő is a metróhoz siet.  Majd mikor elértük a buszt, mivel tele volt és álló ember nem lehetett a buszon, a szakadó esőben jól otthagyott minket.  Majd húsz perccel később jött a következő, apu kicsit bosszankodott, én nem annyira, mondván hiszen itt vagyok Pekingben az olimpián, csak nem fogok egy esőn bosszankodni. Majd hazaértünk és mivel elkajáltuk a vacsorajegyet, újra fel kellett menni érte. Majd ismét láthattunk műsort és beszélgetést egy egykori cselgáncsozóval. A műsorban olyan érdekes produkciók voltak mint pl tányérforgató artisták, vagy akár kötéllel és valami műanyag tárggyal zsonglőrködők. Itt láthattunk olyan egykeréken biciklizőket, akik lábukkal fejükre rúgtak kis műanyag tálkákat, egyiket a másikba, fantasztikus előadások voltak. A vicces csupán annyi volt hogy az az egy kerekező lány, aki simán felrúgta a fejére a tálkákat, egy sráctól kapta ezeket az eszközöket és a kezéből meg kiesett.  A produkció fényét ez nem befolyásolta. Egy másik érdekes produkció volt, amikor egy hosszúcsápos szereplő, körülbelül tizenkétszer váltott úgy álarcot, hogy nem lehetett észrevenni hogyan cseréli le.  Szembe volt és közel a közönséghez, mégse látszott. A sluszpoén az volt, hogy ezt egy kínai lány csinálta.  Egy ilyen nap után, ránk fért az alvás.

4.nap

A negyedik nap, már abból is különlegesnek kínálkozott, hogy mára volt az első szervezett fakultatív programunk. Ami nem volt más mint a Tiananmen tér és a Tiltott város meglátogatása, magyar idegenvezetéssel.  Egy busznyi turistával mentünk be, a városba. Egy közel 5 sávos úton dugóba keveredtünk. Majd ezek a sávok tovább szűkültek.  Kiderült, hogy csak egy kis baleset volt, ami azért nem lepett meg, mert a kínaiak nagyon vadul vezetnek. Példának okáért, zebrán csak akkor lehet átmenni, ha már elment minden autó, mert lassítani, nem lassítanak. Az indexet nem ismerik olyan jól mint a dudát, amit viszont előszeretettel használnak. A lámpák jelentésére valamennyire odafigyelnek, de arra se a legkülönösebben.  Azonkívül ugye az is érdekes hogy az autók fele ki van tiltva a városból. Páros napokon, a páros rendszámúak, páratlanon, a páratlan rendszámúak mehetnek. Ezért előfordul 1-1 levett, bebugyolált, vagy éppen cd lemezekkel eltakart rendszám tábla.

Befelé a városba, ismét óriási új épületeket láttunk, például a tollaslabda csarnokot, de meggyőződhettünk arról is, hogy Peking a világ egyik legdinamikusabban változó városa.  Majd megérkeztünk a Tiananmen térre, egy olyan részére, amit múltkor nem vettünk észre, hisz azt hihetné az ember az a rész csak egy sétáló utca. Közben a tér része, csak félbevágja Mao Ce Tung hatalmas mauzóleuma, amiben lehet hogy nem is ő van. A mauzoleum előtt közel két-háromszáz méternyi sor kígyózik, hogy sok-sok várakozás után láthassák Mao-t. Mao amikor meghalt, akkor Kína éppen nem volt jóban az oroszokkal, ezért nem volt kitől ellesni a balzsamozási technikát. Állítólag a Lenin mauzóleumban a tudósok, rájöttek hogy csinálták az oroszok, de erre nincs bizonyíték. Így lehet hogy csak egy viasz figura fekszik ott bent. A katonák másodpercek alatt tovább terelik a tömeget, úgyhogy nagyon megnézni se lehet. Mi ezért nem is álltunk be a sorba. A Tiananmen tér különlegessége volt még , hogy az 1989-es tüntetést, ahol diákok demokráciát, sajtószabadságot és ezeket a további sablonos dolgokat szerették volna, nem oszlatták fel egyből. Hagyták hogy pár hétig, ott legyenek és kibeszéljék magukat, sőt még vezetők is tárgyaltak velük. A gond ott kezdődött, hogy jöttek az oroszok, és a kínai vendéglátásba nem fért bele, hogy diákok tüntessenek a téren. Úgyhogy jöttek a tankok és onnan már mindenki ismeri a folytatást.  A Tiltott város története még érdekesebb. Sokáig a tiltott városban lévő legfelsőbb összhang csarnoka lehetett a legmagasabb építmény Pekingben, annál magasabbat senkinek se szabadott építeni. Ez csupán 34 méter volt, ami azt eredményezte hogy igen lapos város volt Peking.  Aztán jöttek Mao-ék akik új kultúrát hirdettek és a Tiananmen térre építettek egy 37 méter magas tornyot.  Megmutatván, hogy ő rájuk már nem vonatkoznak a régi értékek, újakat teremtenek.  Mao-ék le akartak rombolni, mindent ami régi, szerencsére volt egy miniszterelnök, aki több szép részt is megóvott, de állítólag csupán 29 buddhista templom van Pekingben, ami egy ekkora városban nem nagy szám.

A tiltott városhoz 5 kapun át vezet az út. Általában a legtöbb ilyen építménybe, csupán három kapun vezet, de ez hívatott a császár rangját mutatni hogy itt 5. Ami még ilyen számszerűség benne, a tetők végén elhelyezkedő 9 állatfigura + 2 sárkány, ez hivatott mutatni a gazdagságot, ilyen nincs még egy Kínában.  A császárnak volt fenntartva a középső bejárat, ott csak ő jöhetett be, meg a császárné ha éppen esküvő volt.  Azonkívül a tiltott városban, csak a császár, az ágyasai, az udvarhölgyei, a tisztviselői, szolgái lehettek bent.  Viszont oda aki bement, ki már nem jött az életben, hacsak nem ő volt a császár, vagy aki a császárt vitte, mert nem szeretett gyalogolni.  Különben se kimenni se bejutni nem volt könnyű. Az egész kővel van lefedve, hogy ne áshassanak alatta alagutat. Egyedüli növények a császári kertben vannak.  A tiltott város közel kétszer akkora, mint a Tiananmen tér.  A falai enyhén dőlnek, de tükörsimák, hogy véletlenül se tudjon bemászni senki.  Tiltott város elején helyezkedik el, a dobtorony és a harangtorony, ahol tudtak jelezni, minden fontos eseményt.  A Tiltott városban, mint mindenütt pl. a Láma templomban is hatalmas küszöbök vannak, hogy óvják az emberek magukat a szellemektől. Ezek a szellemek, habár beszivárogtak mindenhonnan, de kicsik voltak és nem tudták hajlítani a térdüket. Egyenesen tudtak csak menni, ezért aztán kanyarodós utakkal voltak megtévesztve. Az első probléma akkor kezdődött ezzel mikor az utolsó császár Pu-Ji nagyon fiatalon kapott egy biciklit. Emiatt ki kellett vágni a

küszöböt, majd este visszatenni a védelmi funkció miatt. A tiltott város érdekessége még a négy csillagos wc. Kínában a nyilvános wc-k ugyanúgy kapják a csillagokat, mint máshol a hotelek.  Meg is néztem, nem azért, mert nem láttam még négycsillagos mosdót, habár meg kell valljam nem, hanem mert használni is szerettem volna. Ahogy benyitottam egy fülke mögé, valahogy elment a kedvem az egésztől.  Ugyanis Kínában a lapos guggolós wc-k vannak elterjedve, erre ott döbbentem rá. Ők azt mondják higénikusabb, mert nem ül rá mindenki.  Tiltott város érdekessége volt még egy kert, ahol adómentes kövek sorakoztak.  Mire ez a fura név? Ez egy nagyon ritka kő volt és nehéz volt beszerezni. A császárnak viszont annál jobban tetszett, és aki ilyen kővet hozott a császárnak, annak nem kellett többet adót fizetnie. Így lett adómentes kő.  A tiltott városban, a 200 tonnás lépcső közti faragott márványon kívül amit csak jégen tudtak odaszállítani, még láttunk hatalmas vízes bödönöket. Ezek a víztárolók oltásra szolgáltak, ugyanis mindig égett valami a tiltott városban, hiszen fából volt. Az a tisztviselő, aki megbízást kapott az újjáépítésre elég sok pénzt kasszírozott be.  Ennek következtében a tisztviselők is előszeretettel gyújtogattak. Amit a Tiltott Városban dolgozokról tudni kell még, hogy mindenki eunuch volt. Nehogy véletlen valamelyik udvarhölgyhöz, vagy ágyashoz hozzáérjenek.  Itt viszont előkerült egy olyan gond, hogy csak az mehet be a mennybe, akinek megvan minden testrésze. Ezért a műtét után, megkapták kis zacskóban, a lemetszett testrészt és életük végéig maguknál hordozták, hogy ha mennek a mennybe be tudják mutatni , hogy meg van mindenük.  Rengeteg érdekesség van még a Tiltott városról, de sajnos nem állhat ebből az egész bejegyzés, úgyhogy a többit most hanyagolom.

Tiltott város meglátogatása után, siettünk vizilabda mérkőzésre. A magyarok játszottak a görögökkel , óriási hangulat volt. A magyar vizilabdások hazai közönség előtt játszottak tulajdonképpen.  A közönség is nagyon ott volt, a vizilabdások is simán nyertek 17:6-ra. Utána még megnéztük a szerb-horvát meccset is. A horvátok megérdemelten győztek, a szerbek nem voltak jók.  Majd úgy gondoltuk, hogy besétálunk az olympic green-be, még ha oda nincs is jegyünk. Közben találkoztunk szerbekkel, akik busz megállót kerestek. Miközben kutattam a táskámban a térkép után, látták hogy ott a magyar zászló. Megjegyezte hogy látta, hogy a magyarok győztek, ők viszont kikaptak, nyugtázta lemondóan. Azért sikerült útba igazítani őket. Kicsit azért vicces hogy egy magyar ad útbaigazítást egy szerbnek Kínában.  Végül egy kis segítséggel bár, de bejutottunk az olympic green-be.  Ahol fényképeztünk hármat, leültünk egy kicsit, aztán hazamentünk.  Mondjuk csináltunk egy vicces dolgot, a madárfészek előtt. Egy kínai lánytól loptunk az ötletet hogy úgy álltunk be fényképezkedni, hogy a mögöttünk lévő láng a fényképen a kezünkben volt.  Az ötletadók meg jól kinevettek minket.  Majd egy olyan metró megállóhoz értünk, amilyen szerintem nincs még egy. Régi stílusú pagoda és kínai kert keverékű pihenőparkkal kezdődik. Onnan megy le a konkrét metróba a lépcső, de ott lent is szépen festett kínai minták, vastag oszlopon. Vacsora közben, hasonló zenei müsorokat hallgattunk mint eddig, úgyhogy apu elment a helyi szuvenír boltba vásárolni egy-két dolgot. Én netezni mentem, majd később én is vettem egy 125 forintos csokit, ami tele volt kókuszos csokis kekszekkel.

5.nap

Korai kelés után, és egy bő reggelit elfogyasztva, felszálltunk a két busz egyikére amik teljesen megteltek.  Szegény idegenvezetőnknek meg elromlott a mikrofonja, ezért próbálta betölteni a buszt a hangjával. Ez úgy nézett ki, hogy nem sikerült neki, mert állítólag hátul elég rosszul hallották.  Hamarosan elértünk a Nagy Falhoz, amit jó magasra építettek.  Közel 15 perc alatt fel lehet érni, ha nem áll meg az ember pihenni, de sokan megállnak pihenni. Itt aztán olyan meleg van, hogy az emberről szó szerint patakokban csorog az izzadtság.  A Nagy Fal mint minden kínai látványosság, piacsorral kezdődik, amivel jobb nem törödni, mert igen drágán tudják a cuccot rávarrni az emberre. Ha alkudozik, akkor nem sok ideje marad a Fal bejárására.  A kényelmesebbek felmehetnek libegővel vagy azzal a másik szerkezettel, aminek most nem jut eszembe a neve, de hasonló funkciójú.  Mi gyalogszerrel szerettünk volna menni, de elöszőr nem engedett a kínai nő. Kérdeztük hogy akkor merre, mondta hogy álljunk be a sorba.  Arról gyözködött ott a helyünk, apu tovább is jutott de a nő meg kérte tőlem a libegő jegyem, mondom nincs, meg akkor aput miért engedte tovább.  Majd elengedett minket ott gyalog, ahol előbb nem.  Több száz lépcsőn vezetett fel az út a Nagy Falra egy csodaszép erdőn keresztül.  Közbe itt-ott egy csacsi legelészet.  Ezek igazi sztárcsacsik voltak, hiszen sokan fényképezték őket.  Kínai nagy falnak ott csupán 3 kilométeres bejárható része volt, de arra se volt időnk hogy bejárjuk azt a 3 kilométeres részt.  Ez a nagy fal Mutianyu-nél volt, ami annyiból érdekes, hogy általában Badalinghez túráznak az emberek, csak az most zárva volt,  a bicikli verseny miatt. Kicsit azért abszurdan hangzik, hogy zárva van a Nagy Fal.  Állítólag a Nagy Falat úgy építették, hogy 10 gyalogos katona, vagy 5 lovas elférjen egymás mellett. Mi kiszámoltuk, hogy ez szinte lehetetlen, mert annyira széles nem volt.  A legújabb felújítást közel 10 éve végezték rajta, míg a legrégebben felújított rész még a Ming dinasztia korába nyúlik vissza.  Sok helyen már leomlott vagy benőtték a fák, persze oda nem nagyon jutnak turisták. Lefelé lehet menni gyalog, bobbal, vagy libegővel, mi utobbi mellett döntöttünk, amivel jól nyakon vágtak.  Ugyanis mindig le kell hajtaniuk azt a fa-részt amire az ember a lábát teszi, de hát nagyon gyorsan történik ott minden, ezért nem volt időm a fejem lehúzni. Így a kínai munkás lendületből nyakon vágott, mire rájöttem, hogy jobb ha lehúzom a fejem.  Majd hazamentünk a szállásra, különben közel 1 és negyed óra alatt ki lehet érni a Falhoz, nem egy nagy távolság.  Azt hittük, el megyünk kézilabda meccsre, de sajnos nem igazán estére, inkább csak kora délutánra volt jegyünk.  Így az csak akkor müködött volna, ha bennt maradunk egész nap a csarnokban, ehelyett inkább várost néztünk. Elöszőr elmentünk a Wang-fu-jing-re mert apu még selymet akart venni.  A Wang-fu-jing pedig egy hatalmas bevásárló utca, zenével, óriási kivetítővel, segítőkész önkétesekkel.  Hatalmas gyönyörű épületekkel és elképesztő nyüzsgéssel.  Ott is fényképezkedtek velem kínai lányok.  Majd a fehér ruhás önkétesektől, megkérdeztem hol a selyem bolt, visszakérdeztek hogy elem kell a fényképezőgépembe? Majd mutatták hogy ott van szembe a selyem bolt.  Rengeteg selyem volt benne, és a fizetése elég érdekesen müködött, mint régen itt. Kiválasztottuk a selymet. Kaptunk egy cetlit, amivel elmentünk a pénztárhoz fizetni,  ott lepecsételték. Majd visszamenve bemutatva, megkaptuk a selymet.  Tovább sétálva a Wang-Fu-Jing-en Elmentünk a Nap templomához. Odafelé az úton, sok érdekes dologra bukkantunk.  Például egy kosaras helyre. Pálya nem volt, csak sok kosár elválasztva. Kigurult a labda, bedobták, majd újra és ezt így gyorsan folyamatosan.  Arrébb meg találtunk egy katolikus templomot, ahol kínai idézetek voltak Jézustól.  Láttunk egy érdekes szobrot is, ahol az apuka tartja a karjában a kisdedet. Majd elgondolkoztunk, hogy nálunk miért csak Máriával ábrázolják.  Láttunk riksa szobrot, fodrász szobrot és még néhány mesterségét, elég élethűen megformázva. Érdemes abba az utcába ellátogatni.

Majd habár már kicsit késő volt, de úgy döntöttünk, ellátogatunk a nap templomához, hátha még nyitva lesz.  Odafelé, a hatalmas kormány épületeken kívül, láttunk egy játszóteret. Ahol főleg öregek játszottak, de valójában, minden korosztály megtalálható volt.  Legtöbbjük pingpongozott.  Néhányak nagyon fanatikusan.  Voltak akik kártyáztak és voltak akik különböző láb és vállizület kimozgató játékokat játszottak.  Volt akinek a bordás falon a feje fölött volt a lába. Majd később kiderült, hogy ez ott általános.  Továbbhaladva, rengeteg riksával találkoztunk, meg riksa állomással és  egy orosz negyeddel.

Mondom ez csodás, végre nem kínai betűk, de hogy a cirillt se tudom olvasni, az már kész. Majd eljutottunk a park bejáratáig, ahol ki volt írva hogy este 10-11ig nyitva van, és menjünk be ingyenesen.  Bejáratnál volt 1-2 beléptető, azok szívélyesen elbeszélgettek velünk, ez már megalapozta a hangulatot így bementünk.  Odabent, lampion sorok lógtak, virágok és zöld volt sok. Kicsit beljebb egy kör alakú térre kerültünk, ahol sárkányt eregetett egy öreg, egy nő tai chi-zett,  fiatalok frizbiztek.  Továbbhaladva szintén találtunk egy edző vagy játszóteret, ahol egy 75 körüli bácsi, forgott a nyújtó korláton. Felnyomta magát és körbe pörgött kétszer.  Itt történt hogy a kerekes székes néni, feltette a lábát a bordásfalra, a feje fölé.  Arrébb Go-t játszottak az öregek, fiatalok meg sziklát másztak.  Itt-ott eldobálva találtunk 1-1 pagodát, vagy éppen lótusz virágokkal benőtt tavat.  Harmonikus egy park, olyan kis kedves az egész. Majd ennyi látványosság után, már korgó gyomorral hazasiettünk.

6. Utolsó nap…

Utolsó napra, az utolsó sporteseményként, egy vízilabda mérkőzés volt betervezve. Méghozzá a magyar-spanyol mérkőzés. Ez egy reggeli meccs volt, úgyhogy reggeli után, már egész sok magyarral, mentünk a yingdong natatorium felé.  A reggeli közben, viszont kiderült egy fontos, ám kicsit bosszantó információ, hogy este 6-ig, ki kell checkolni a szállásról és le kell adni a kulcsokat. Ami azért volt döbbenetes, mert csak este 10 környékén indult a busz kifelé. Addig mit lehet csinálni és mit csináljunk a csomagokkal. A Longmai rugalmasságát mutatta, hogy majd mind később látni fogjuk, egyik dologgal se volt gond. Elérkeztünk a vízilabda meccsre. Rengeteg magyar volt, ugyanis, voltak akik akkor érkeztek pár órája, köztük parasztruhába öltözött gyerekek is.  Egyedül itt volt gond a magyarokkal, meg mint később halottam a híradásokban, máshol is.  Ettől függetlenül óriási hangulatban szurkoltunk. Meg is nyertük a meccset, azaz igazából a vízilabdások nyerték meg, mi csak segítettük, hajtottuk őket. Egy érdekes történés volt a meccs közben. Szünetek közt, özönlöttek egy emberhez a kínaiak, és fényképezkedtek vele. Azt hittem először, csak azért mert fehér, majd amikor elkezdtek autogramot kérni tőle, megkérdeztem az egyik kínait ki ő.

Mondott valami kínai nevet, amitől nem lettem okosabb, majd kiderült, hogy a nemzeti válogatott edzője.

Majd  a meccs után, sajnos újra elkezdett csöpögni az eső, de úgy gondoltuk, mire odaérünk a menny templomához elmúlik. Elmetróztunk oda, hát zuhogott még rendesen, mindenki a metróban várakozott. Úgy voltunk vele, akkor elmegyünk, ahhoz a cd-dvd boltoshoz, aki múltkor olyan olcsón adta a cd-t, hisz nincs messze. A dupla cd-t ott vettem kb 375 forintért. Igazából, egy olyan dalt szereztem volna megszerezni, ami kínai volt és az olimpián hallottam, de mivel nem tudtam a címét és az előadót, ezért eldúdoltam. Sajnos nem azt a cd-t sikerült megkapnom, mert az árusok se voltak teljesen tisztában vele, mit is akarok. Így is kaptam egy jó kis cd összeállítást, amin még Jackie Chan is énekel. Majd visszamentünk a menny temploma felé és kezdett alábbhagyni az eső. Sőt már-már elállt. Meg is találtuk. Itt is fokozatos jegyárak voltak, ahhoz, hogy mindenhova bemehessünk, a legdrágábbat kellett venni. Már nem is tudom mennyi volt, de úgy emlékszem korrekt volt az ár.

Első döbbenet a fedett folyósokban ért minket. Spontán zenekarok és tánccsoportok, főleg az idősebb korosztályból, adtak elő műsort, azaz igazából magukat szórakoztatták. Csak a sok turista nézte őket. De körülbelül 10 méterenként lehetett találkozni velük. Kicsit emlékeztetett az utcazene fesztiválra. A hangszerek viszont semmire se emlékeztettek.  A sok-sok folyosó után eljutottunk a Menny templomának a terének bejáratához. Itt tépték le az első jegyünket. Ugyanaz tervezte aki a Tiltott Várost, ugyanúgy a világörökség része és hasonlóan rangos épület, mert a templomba csak maga a császár léphetett be és imádkozhatott a jó termésért. Voltak olyan szertartások is, ahol állatokat áldoztak az Isteneknek. Maga a templom teljesen kör alakú és csupán fából van, és olyan magas, hogy azzal rekorder a maga nemében. Körülötte múzeumok voltak, az ott talált tárgyakból, itt már kicsit jobban esett az eső.

Mivel több bejárata is volt a térnek, természetesen nem azon mentünk ki, amin be. Így habár apu már visszafelé ment volna, én még megnéztem volna a hátralévő részeket és egy rózsakerten kívül szinte láttam is mindent. A másik felén jöttünk ki a létesítménynek. Aminek közelében lett volna egy metró megálló, elvileg volt is, csak kicsit eldugták. Majd kiderült hogy nem kicsit! Útbaigazításkor is eltévedtünk volna, mert ellenkező irányba akartak küldeni. Végül visszaértünk a szállásra. Ahonnan 8-kor, tehát két órával később checkoltunk ki, mint kellett volna. Viszont teljesen rugalmasak voltak a Long-mai-ban. A csomagjainkat betehettük, egy külön szobába. Nem szóltak egy szót se azért, mert 2 órával később jöttünk ki. Aztán addig elmentünk, megvacsorázni, meg elkölteni a maradék pénzünket. Mert nem lehetett pénzt kivinni az országból. Váltásra meg inkább nem is gondoltunk. Majd késő este, felraktak minket a buszra, és elindultunk a reptér fele. Van egy pár terminál arra,  nem tudom 3-at , vagy 4-et láttam-e, mi mindenesetre a 2-esre mentünk.  Na ott kellett menni rendesen, oda-vissza fel-alá mentünk, meg kérdezgettünk mindenkit, hogy merre kell menni. Majd nagy nehezen megtaláltuk, megjelölték a csomagjainkat valami UV. krétával, a táskánkat is.  Majd ahelyett hogy a csekkolos rész következett volna, ki kellett tölteni egy papírt, az országból való kilépésről. Utána jöhetett a csomagok becsekkolása, na ami ott volt, az tényleg káosz. Mindenkit kérdezgettek mindenről és jó néhány utasnak kibontották a csomagját. Például miért is ne, pont apuét is és elvettek 4 egy decis kisüveget. Egy másik utazótól azt az öngyújtóját vették el, amit még Korfun vett. Apunak felírták a jegyről, hogy melyik géppel megy, mikor stb… gondolom hogy figyeljenek a veszélyes elemekre, akik 4 deci alkoholt akarnak külföldre vinni. Mindezek után, elengedtek minket, jött az útlevél ellenőrzés. Ez aránylag gyorsan zajlott. Majd jött a fémkapu, meg hogy tegyük a tárgyakat a kosárba. Leakarom tenni a cipőmet is, azt mondták azt nem kell, hiába mutattam hogy fém van benne. Átmegyek, naná hogy sípol, utána kézi fémkeresővel meg nem találták meg hol van bennem fém. Úgyhogy kipakoltatták mindkét zsebemet, ami egy hosszú nap után mivel van, tele, málló papír zsebkendőkkel. Majd itt is tovább engedtek. Jó hosszú kis procedúra volt, de végre a váróban voltunk. Váróban volt egy vicces dolog, egy víz automata. Az ember kihúzott egy lapos papírt, amit csak szét kellett nyitni és pohár vált belőle, utána lehetett a vizet ereszteni. Majd újra összehajtva, egy nyíláson a gépbe lehetett dobni. Úgyhogy itt is, mint a műanyag szedésnél, vagy a metró jegy rendszernél, azt vettem észre, hogy törekednek rá erősen, hogy ne legyen szemetes a városuk. Majd beállt a gép, felszálltunk végre rá. Hazafelé mindenki sokkal jobban tudott aludni, mint odafelé. Apu kb. 3 órán keresztül nézte a nap felkeltét, mert jött velünk. Keletről nyugatra haladt a napfelkelte is , akárcsak akkor a repülő. Nagyszerű élmény volt, mindenkinek csak ajánlani tudom Pekinget.

Peking valódi lakossága 17-18 millió körül mozog, nagyon jó a hangulat, hiszen barátságosak az emberek, habár közlekedési kultúra nincs. Minden körzetben meg van határozva, hogy mekkora marmagasságú állatot lehet tartani, és a fehér bőr az ideális. Kicsit babonásak, talán azért mert Mao kiirtotta a vallást, és ateizmus van. Sok babona és szokás alapját a császár tevékenysége befolyásolta. Mára Peking az egyik leggyorsabban fejlődő város és Kína 2035-re utolérheti az Egyesült Államok gazdasági szintjét. Peking mára a 21. század egyik legfontosabb városa.

zhong

Ez a cím, a buszon jutott eszembe, és akkor ez még frappáns is volt, de már nem tudom milyen történet volt mögötte.  Lényeg, a lényeg, újra olvasói kérésre teljesítek egy bejegyzést. Történt ugyanis hogy jártam sok-sok évet egy messzi-messzi főiskolára, olyan sok évet sikerült oda járnom, hogy közben átnevezték az iskolát, leváltották a rektort, lebontották a félvárost és lecserélték a fél tanári és diák személyzetett

Sőt azt is kiszámoltam, hogy az egyenlítő körül körbeértem volna a Földet azzal az utazással amit az évek alatt Nagykanizsa Siófok vonalon tettem Na de már most patkány éve van, ami egyben a fejlődés és a siker éve, és én is patkány vagyok ( de nem féreg, az élet a legjobb méreg ) Ezért előbb utobb el kellett kezdődnie egy siker szériának, erre közel félévet kellett várnom. Első nagyobb siker egy 4es 5ös masszőri OKJ majd egy hétre rá az utolsó tárgyam Integrált Vállalatirányitás 5ös, mondom utolsó tárgy, akkor legalább emelt fejjel tegyük le. Aztán jöttek a nehéz idők ugyanis volt kb 1 hetem arra hogy felkészüljek államvizsgára, kb 41 tétel amiből 20ból nincs anyag :s szóval elég rosszul állt a dolog, ezért szobatárssal vissza mentünk Nagykanizsára már péntek reggel , hogy végig tanuljuk a koleszban a hétvégét, olyan jókat aludtam éjszaka, a sok tanulástól, mint még soha. Ajánlom mindenkinek! Igen gyorsan elment a néhány nap,  szerencsére némi meccs nézésre is jutott idő. Azaz inkább csak hallgattuk, mert a tételeinket néztük.

Majd eljött a hétfő, szokásos kb 6 óra alvás után, kelés és 9:45re voltam kiírva, de mivel előbb kellett bemenni 1 órával, ezért már 9:15kor sorra kerültem. Nagyon izgultam, mert volt olyan tétel, amiről csak azt tudtam hogy a címben szereplő rövidités minek a röviditése ) Kihúztam két igen jó tételt, ember-gép kommunikációt illetve az SDL történetét, felépítését, matematikai alapjait.  A nap tűzött az öltönyömre ezer fokkal, ezért mondom most már csak leveszem, illetve a lapjaimat is alig láttam a nagy fényességtől. Azért teleírtam 2 lapot majd elöszőr a szoft.teches részből feleltem 4esre azért mert nem tudtam egy olyan kérdésre válaszolni helyesen, amire tudtam a választ.  Az SDL-re sima 5öst kaptam Nagyon örültem fülig érő szájjal el is mentem megvenni magamnak finom kínai kaját, ebédre, nem tudtam akkor még hogy az nap nem csak így fogok Kínával szembe kerülni Majd miután jól kipihentem magam, rájöttem hogy el kell készítenem a védés prezentációmat. Ugyanis holnap meg is kell védeni az eddigi munkámat.

Nagy nehezen neki állok, miután kiörömködtem magam, éppen  a prezentáción dolgozom, mikor kopognak, bejön a portás (Bea) hogy hozott nekem valakit, jött egy nagy fényképezős ember, aki azt mondja Bókkon Tamást keresi, mondom én vagyok. Azt mondja nem kell megijedni, ő a zalai hírlaptól van és egy írtó jó hírt hozott számomra, néztem rá tágra nyitott szemekkel.  Hogy ez most mi a szösz és ekkor elkészítette a fényképezőgépet, beállitott engem, majd azt mondta hogy nyertem egy 2 fős utat az olimpiára, azon nyomban leöklöztem a plafont és majdnem kiugrottam a nadrágomból, meg a bőrömből D

Mondom ez igen jó nap. Később interjút is készítettek velem, a másnapi újságba. Újabb 1-2 óra kellet hogy folytatni tudjam a prezentációm készítését másnapra mert igencsak elakadt Végül azt is sikerült befejeznem, este már majdnem nyugodt szívvel néztem az EB eddigi két legunalmasabb mérkőzését a horvát lengyelt és az osztrák németet.  Másnap védésre 13:30ra voltam írva, ebédszünet utáni első tagnak.

12:30ig fogadtam mindenhonnan a gratulációkat ugyanis az aznapi Naplóban a főoldalra kerültem és nem csak az volt benne hogy Pekingbe nyertem egy utat, hanem az is hogy le államvizsgáztam, úgyhogy egyszerre két témában fogadtam a gratulációkat, viszont az említett időpontban elmentem védeni egyet.  Ekkor már a szobatárs simán túl volt rajta, meg mindenen, kicsit irigyeltem is ezért ami viszont meglepő volt, hogy ketten olyanok is túl voltak akik 2-3 órával későbbre lettek kiírva. Majd előadtam magam és 4esre értékeltek, minden tekintetben, írásbeli, szóbeli, összesített Érdekes módon ekkor már nem az öröm fogott el, hanem az hogy , ez az végre túl vagyok rajta, most már pihenhetek.  Itthon is kitörő örömmel fogadtak és estig is kaptam pár gratulációt. Ma pedig az utcaközepén lakó nénik akik mindig kint ülnek és beszélgetnek, szóltak rám hogy Tamás Gratuláluuuunk! Legalább egy valaki tegyen ki magáért Kenesén! – kiabálták.  Úgyhogy az útobbi két hétben valahogy minden sikerült.

Kívánok mindenkinek hasonló jókat.

Tamás

Azt kérded hogy nyertem én utat? Illetve hogy végeztem el a sulit? Összefoglalva: kitartással

Ugyanis ez egy 21 fordulós játék volt, minden fordulóban 4 kérdéssel és ősztől májusig, sokan feladják, ezért éreztem hogy esélyem lehet nyerni, mert kitartó vagyok és én akarom a legjobban. A diploma meg úgy sikerült hogy buktam ezerszer, és ha volt is hogy csak segítséggel, de talpra álltam és újra nekimentem és újra megbuktam de nem érdekelt már, addig mentem, ameddig csak tudtam és átmentem végül mindenen.  “Nem az a siker értéke hogy mekkorát ugrasz, hanem hogy mekkorát ugrasz miután elbuktál”

Végére egy Paulo Coelho által írt pár sor az Alkimista 37.oldaláról, egy pásztor fiú és Sálem királya beszélget:

“-Ezek olyan erők, amelyek rossznak tűnnek, de valójában megtanítanak arra, hogyan valósítsd meg Személyes Történetedet. Fölkészítik a lelkedet és az akaratodat, mivel ezen a bolygón egyetlen nagy igazság létezik: legyél akárki, csinálj akármit, ha valamit igazán akarsz, az azért van, mert ez a kívánság a Mindenség lelkében született meg. Ez a te küldetésed a földön.
-Akkor is ha csak járni akarom a világot? Vagy elvenni a kelmekereskedő lányát?
-Vagy kincset keresni. A Világlélek az emberek öröméből táplálkozik. Vagy a bánatból, az irigységből, a féltékenységből. Az ember egyetlen kötelessége, hogy beteljesítse Személyes Történetét. Minden egy. És ha akarsz valamit, az egész Mindenség összefog, hogy kívánságodat megvalósítsad”

]]> http://altacircle.com/2008/05/06/industry-recognition/ Tue, 06 May 2008 15:13:16 +0000 jmorganbaker http://altacircle.com/2008/05/06/industry-recognition/

They say blogs are written for the blogger — I know I’m working too much and neglecting my blog when all I have is “ego posts.” That said, if you get an ego moment might as well share it.

Marketing Direct – Power 100: Top 10 Digital DM Players

Marketing Direct’s survey of the 100 most powerful people in UK direct marketing.

With recorded pre-tax profits of almost £6m in the 12 months to March 2008, the company has achieved a lot in a short space of time, winning Digital Direct Marketing Services Supplier of the Year 2007 at the Connect Awards.

2. PETER RILEY, FOUNDER AND CREATIVE PARTNER, 20:20 GROUP

Last year, Peter Riley ranked fourth in our list of 10 digital direct power players. Since then 20:20 Group has continued to innovate, and has been rewarded for its efforts. Laughing at comments about his “healthy ego” (“Well, my Mum says it’s true …”), Riley and his group has been courted by many large agencies in recent months.

Over the past year, 20:20 has won a place on the COI roster and led the digital strategy and creative work for the Department for Children, Schools and Families’ teenage pregnancy and safe sex campaign. It also won the brief to launch the Terminator TV show on Virgin 1, while its work for PlayStation has notched up awards including a Cannes Lion and two DMA Golds. Meanwhile, Riley converted a Grade 2-listed East End church to house the company, and says he has currently got his eye on another property.

3. MARK PATRON, CHIEF EXECUTIVE, RED EYE

Veteran direct marketer Mark Patron is proof that data geeks can make the best digital gurus. As CEO of online marketing company Red Eye, he is championing the integration of traditional DM principles with digital approaches. His passion for bringing measurability and accountability into the online arena was pivotal in Red Eye sales reaching £4.4m last year, up from £1.7m in 2005. Red Eye was also listed in The Sunday Times’ Tech Track 100 league table in 2007, confirming its position as one of the fastest-growing new technology companies in the UK. After 14 years at Claritas, now Acxiom, and having launched DMjobs.co.uk, Patron always has his finger in numerous pies and is described as a “master of reinvention” and a “serial entrepreneur” by peers. “He just keeps coming back for more,” says one.

4. JOHN BAKER, JOINT MANAGING DIRECTOR, IRIS DIGITAL

There is no doubt that John Baker is a heavyweight in the world of digital DM. Previously head of digital at OgilvyOne, and now joint MD of Iris Digital, his unassuming manner belies enormous industry knowledge and know-how. At OgilvyOne, Baker was a member of the management partner team that won Campaign’s Direct Agency of the Year – in large part due to its strength in digital marketing. Not content with routinely winning business from digital pure-plays, he oversaw the introduction of an email marketing group and the hiring of Skip Fedura, ex-director of European operations at Digital Impact, to lead the initiative. Baker says he was attracted by Iris’s “entrepreneurial nature” – and that he is looking forward to “big growth”.

Nem is írtam még, a verseny napokról. Tekintve a vizsgáim fontosságát ez valahol érthető. Szóval mint írtam párszor, bekerültünk a középdöntőbe. Ami egy elég érdekes, de annál pozítivabb élmény volt. A téma következő volt fél10-re a népliget centerbe kell érni. Érdemes volt busszal menni, mert a busz a népligetben áll meg, mondhatni szinte a népliget center mellett Itt bevártam mindenkit, összegyűlt a csapat, irány a népliget center. Tehát az az épület, annyira nincs kész, hogy szinte épül. Kívülről viszont már igen jól néz ki

Nagyon pontosan nyílakkal elírányitottak minket a verseny helyszínére, ahol a recepciós hölgyek a regisztráció után, egy névjegykártya kitüzőt ill. két karácsonyfa díszt nyújtották át, mondván első feladat megtalálni a fát és feldísziteni Valahogy mégse engedtek tovább odabent már, fát keresni, így nem volt mit tenni, nekiálltunk kajálni ami csak az ottani terítéken volt, el is fogyott.

Aztán jött a köszöntő ahol ismét nagyon megdícsértek minket, hogy azért ide bejutni nem semmi ill. hogy ne minősitsük le a technikát, mert a lehető maxot hozták ki belőle, ami mondjuk látható is volt, szóval tényleg 2 napon keresztül minden csont nélkül ment és müködött és profi volt, majd jött a baleset védelmi oktatás, ami vicces is volt és tragikus is egyben – mármint az a tragikus benne hogy mennyi buta ember van, de ezt a darwin díjakról olvasók már tudják. Aztán irány a verseny. 3 oszlopnyi gép volt. Ill. egy karácsonyfa, amit végül nagyon szépen feldíszitettünk Mi a középső oszlop legvégét foglaltuk el. Megkaptuk a feladatokat , na ott volt annyi hogy a feladatokra kapott első 2 órás blokk hip-hop úgy elszállt mintha semmit se csináltunk volna. Szerintem pontot is annyit kaptunk :S Minden 2 órás blokk végét, egy dudával jelezték, tudjátok olyannal amit a focipályákon is használnak a szurkolók, mily meglepő pont rá lehetett látni a fradi pályára Szóval valami elképesztően idegesitő hangja volt. Viszont egy idő után mint pavlovi reflexként éltük meg a dudát, ugyanis minden blokk után volt kaja , már ha voltál olyan ügyes és nem a sor végén helyezkedtél el.

Étkezés közben megállapitottuk hogy ez az első blokk, valahogy nem a mi versenyképességünket igazolja, de lesz még sok , úgyhogy még simán behozhatjuk a lemaradást, míg elkezdödött a következő megméretettés különféle képesség fejlesztő, apró játékokkal illetve xbox-al lehetett elütni az időt. Ezekben a szünetekben lettem Jenga függő Szóval irány a 2. blokk – hát igen a végére rájöttünk, hogy ez szintén nem az a blokk volt ami a versenyképességünket igazolja. Ráadásul ennek a végén a kaja se volt, tehát abszolút negatív élmény a szünet se volt valami hosszú, következett a 3. blokk, ami közben egy kedves mikulás lány osztogatott csomagokat és beszélgetett mindenkivel, deritő élmény volt, a blokk vége után végre jól bekajáltunk, ekkor már meleg étel volt, mobil tüzhellyel oldották meg a folyamatos melegítést és amit lehetett csak ettünk ettünk és ettünk. Majd mentünk jengázni ) Mivel vége volt a napnak, elindultunk a Hotel Rila felé, ahol a Microsoft foglalt nekünk szállást. Elég bizalomvesztő helyeken keresztül jutottunk el oda. Viszont ott nem kérdeztek semmit, csak a nevünket, egy aláírás kértek és már küldtek is minket a szobába. Kellemes kis 3 ágyas szoba, zuhanyzóval – wc-vel, szóval minden ami kell, de semmivel se több. Pont jó volt. Lementünk a hotel éttermében, iszogattunk egy kicsit, majd a Péter rendelt egy mexikói bordát, mi meg Andrissal kimentünk városnézni. Azaz én városnézni ő olcsó kaját nézni. Ahogy elindultunk , szép rendezett helyekkel találkoztunk, új házak, parkok stb- majd jött egy utca omló fal, rendőrség, kiabáló cigányok, kiérve az utcából duna part, luxus építkezés, kawasaki üzlet – őrzés nélkül, drága motorok, az építkezés az is valami bámulatos volt, az aljában betértünk egy mekibe, majd vissza a szállásra. Másnap reggel kelés, népliget center, kaja, verseny, ez a nap már jobban ment. Habár itt már csak 2 blokk volt. Amikor kb 4edszerre ültünk le, akkor úgy éreztem, hogy én élvezem ezt a fajta munkát és ezt a csapat munkát, bírnám ha ilyen munka helyem lenne. Tehát a 2 blokk előnye hogy délre végeztünk is, szintén kajáltunk egy nagyot majd 4 órát unatkoztunk, az eredmény hirdetésre várva. Addig vetítettek nekünk filmet a korallokról, habár szeretem az ismeretterjesztő filmeket, de szerintem ha valami unalmas az a korallokról szoló ismeretterjesztő film, na ez pluszban még angolul is volt szóval a végén már mindenki unt minden játékot, megittuk a microsoft teljes ital készletét. Aztán jött a várva várt eredmény hirdetés, elöszőr szintén megdícsértek minket, meg hogy ebben a másfél napban is kitettünk magunkért és tényleg igényes munkát végeztünk. Tapsoljuk meg magunkat, majd a szervezőket is megdícsérték, ők szintén kitettek magukért pl nagyon jó hostess csajok voltak Majd mindenki kapott ajándékot könyveket, ill polót. Kihirdették a 6 győztest, tényleg gratuláció nekik, nem volt könnyű verseny. Majd mindenki hazament. Valamint még kaptunk egy igen komoly oklevelet, mely arról tanuskodott, hogy az részt vettünk 2007 legnagyobb informatikai közoktatási versenyén és rátermettségünket bizonyitottuk az ország 25 legjobb csapata között, alatta pedig egy cisco-s és egy microsoftos aláírás Kellemes két nap volt.

Szép nap volt.  Felkeltem megreggeliztem stb.. gondoltam nekiállok a szakdogámnak. Mondom előtte azért feljelentkezek irányitástechnika vizsgára. Erre mit látok van 4 időpont az első december 18. 10.00 amikor pont mérnöki tervezésből kell előadást tartanom, a 3., 4. időpont január 15 és január 17 amikor éppen Dublinban leszek, szóval maradt a január 8. Javítási lehetőség nélkül. Így hát rá is katt hogy felveszem, erre csodálatos neptun rendszer kiírja hogy ebben a félévben a vizsgafelvételem le van tiltva. Na ettől kiakadtam eléggé. Kérdezgetek egy csomó kollégát hogy mi van most, mikor nem tartozok, kiderül hogy vizsgadíjat is lehet kell fizetnem. Azt ugye gyüjtőszámláról lehet, amire utalnom kell pénz. Na akkor irány az OTP honlapja.

Elöszőr nem találtam a jelszavam, majd nagy nehezen kitaláltam és kb 3.ikra sikerült belépnem amig olyanokat írt ki hogy kommunikációs hiba történt ill. nem lépett be. Minden boxot kitöltöttem figyelmesen precízen nehogy ide újra be kelljen lépnem, erre mikor elküldeném, azt írja idő limit lejárt, és kilépett. Ááá nem voltam dühös. Aztán újra, azt azért tudni kell hogy kb 5-10 perc volt mire belépett. Szóval mikor ismét elkezd csiga módjára viselkedni elléptem gyorsan ebédelni, hogy mire visszaérek minden rendben legyen. Na az ebédem nem tartott szerintem 10 percet, ott volt az űrlap megint kitöltök mindent, idő limit megint lejárt. Na akkor végül 3adszorra is megcsináltam mikoris végre sikerült úgy d.u 2 óra környékére. Ekkor úgy voltam már hogy eleget idegeskedtem sakkozok egyet. Volt egy 11 éves amúgy nagyon szemtelen kölyök, akinek egy 9 éves országos bajnok a legjobb haverja na az odavissza megvert. Elegem volt. Láttam hogy az egyik msn partnerem MR- kabarét hallgat, na mondom akkor benyomom én is a kossuthot mert ott szokott lenni, semmi kabarét nem hallok, rákérdezek kiderül csak mp3at hallgat , ááá.  Utána gondoltam akkor hallgatok egy kis rádiót, na ott se ment semmi jó zene. Ezért bekapcsoltam jelenlegi kedvenc számomat a ladánybene 27 a honeyball az animal cannibals és a copy con közös számát a don human-t. Hallgatom végre eldőlök az ágyon kezdek megnyugodni. Ekkor szól anyu a szám felénél hogy menjek le segíteni.  Szóval még a zenét se bírtam végig hallgatni.

Visszajövök, próbálkozok msn-nel nyugtatni magam, ezért kértem egy kisérőlevelet Huzsitól mondta hogy cserébe fordítsam le a hozzácsatolt önéletrajzot. Fordítom erre rákérdezek ha ez a csaj társalgási szinten beszél angolul miért nem ő fordítja? Erre kiderült hogy rossz önéletrajzot küldött el, és rosszat fordítottam. Végülis a nap ezen részébe már lassan természetesnek vettem ezeket a megpróbáltatásokat ) Szóval lefordítottam a másikat is. Úgy voltam vele hogy nem baj este 8kor jóbarátok az majd felvidit, elkezdem nézni 8:11kor felhív apu hogy mehetek érte kocsival. Komolyan szinte számitottam rá.  Megyek autóhoz tök sötétben, kinyitom az ajtót és felgyúlnak a fények mondom legalább ez müködik, így legalább megtalálom a slussz kulcsot, mivel hideg volt ezért becsuktam egyből az ajtót, fény el, full sötét ismét, felkapcsolni se volt semmi, de az már mindegy.

Megyek felé, a vasúti átjáron valamit épitkeznek, átmentem valami csövön is, de defektem nem lett – csoda. Visszafelé másik vasúti átjáró felé jöttünk, naná hogy pirosat kaptam. Hogy teljes legyen az öröm nem 1 hanem 2 vonat jött egy oda egy vissza. Úgyhogy a szakdogámmal nem is haladtam semmit. Szép nap volt.

Már esteledett, a vonatok is elhagyták az álomást, bementem egy wc-be, ahol rettentő sötétség uralkodott, gondoltam felkapcsolom a villanyt, tapogatozok forgolodok, egyszercsak egy ijesztő hang a sötétből – nincs villany - körülnézek sehol senki, honnan jött a hang, egyszercsak a lábámnál a falhoz támaszkodva megpillantok a sötétben egy alakot, mondanom se kell, nem tudtam az ottani piszoárba végezni a dolgom, csupán az ajtóval elzárt részen. Azért elképesztő.

Microsoft után Lufthansa, csak hogy tartsunk a multicég szintet Egyik nap , megyek haza a vonaton, csörög a telefon ismeretlen szám, mármint egy ismeretlen budapesti szám Bemutatkozok szépen, erre elkezd nekem angolul beszélni, mintha én tudnék olyat, na jó annyira tudtam hogy a Lufthansától keres és nagyon szeretne velem beszélgetni arról a munkáról, amire még 1 hete a BME-n jelentkeztem. Kérdezi van-e pár percem, mondtam hogy persze csak nem hallok semmit, mert vonaton vagyok. Úgyhogy ennek kapcsán 2 órával később hívott, szintén angolul, addig gyorsan megtanultam

Arról volt szó, hogy ez egy telefoninterjú -bár ezt nem merte elárulni- és mivel itt megálltam úgymond a helyem behívott másnapra személyes interjúra. Másnap kb 3 épületen és recepción illetve egy liften keresztül meg is találtam a helyet hova igyekeztem mondani se kell izgultam, hogy itt angolul kell nekem személyesen beszélgetnem, de addig hálisten találkoztam mindenféle emberrel, az egyik nyugodt volt de valami beteges módon, a másik egy aranyos kis csajszi volt, a harmadik meg egy átlagos srác.

Jött egy ember bemutatkozott mindenkinek elhvott minket tesztet tölteni p d betűk voltak egy lapon alul felül vonalakkal, és ki kellett választani ahol 2 vonal volt a d körül, ez az olyan a végére bele őrülsz munka, főleg ha időre is van. 3%-os hibaarányom kimagaslóan jó volt.

A hálózati tesztről ne beszéljünk, csak annyit hogy a kérdésekhez szinte közöm nem volt, adatbázis is nehéz volt de az már egy fokkal jobb lett. Volt személyiségi teszt pár állatbelezős, hazudozós és streszzre kiterjedő kérdéssel. Az állatkínzós rész azt szolgálta hogy mennyire tud az ember beilleszkedni az őt körülvevő szabályrendszerekben, mondanom se kell, kiderült nem vagyok szadista – egy greenpeace cyberactivist-től érdekes lett volna. Kiderült hogy stresszes se vagyok, valamint hogy extrovertált vagyok. Az is kiderült hogy nem tudok mindent angolul, viszont mindent tudok hellyetesíteni, így tehát kreatív vagyok Úgy érzem, a szakmai részen kívül minden jól sikerült, szerintetetek van esélyem ? )

Ez tiszta jó volt! Komolyan most azért nőtt valamennyit a szememben a Microsoft, eddig nem álltak valami jól

Tehát akkor kezdjük az elején. Euroskills 2007 több mint 300 16-26 év közötti 4 fős csapat verseng, 25 továbbjut, mi köztük voltunk.

Felkészítő oktatás a köv. fordulóra Graphisoft Park (amiről nem is tudtam hogy létezik) Igazából ez egy épülő park, igen sok parkositott hellyel, az épületek nem egymás hegyén hátán hanem szépen elrendezve a térben. Kívülről mindenféle famintás borítás stb.. Szóval ha kész lesz, igazán jól fogja érezni benne magát az ember. Belülről se kevésbé szebbek és modernek a szobák a termek, a hallban széles lapos tévén megy a sport klub, van egy játszó szoba, ahol egyből az elején megengedték hogy XBox-ozzunk, de valamiért nem ment Na mi az Microsoft technológia ismét? Végülis csak elem kellett bele

Aztán jött a megnyitó. Ahol még egy redmonti csaj is képviselte a céget, a megnyitó előtt is láttam és gondolhattam volna, hogy külföldi, mert mindenkire mosolygott. Ő is szépen megdícsért mindenkit hogy bejutottunk különösen a csajokat, belőlük is volt vagy 3, mert hogy Redmontban állítolag 50% az arányuk -ott szeretnék dolgozni – és hogy milyen jó, hogy M.o-n is növekszik a női ráta tendenciája. Apropó a 2004es versenyt képes volt egy tiszta női csapat megnyerni – hát azért az se semmi Aztán mutattak egy call centert is, na az igen egy marha nagy szönyeges terem a gépek körben a szélen – persze nem a legszélen – középen meg egy nyugodt üres tér, ahol jön be a napfény ezerrel. A folyosó másik oldalán meg olyan mosdó ahol még zuhanyzó is van, a másik szobában meg xbox szép nagy képernyővel, na tehát erre már lehet mondani hogy munkakörnyezet

Aztán az is tetszett hogy akik oktatást tartottak a különböző új termékekről, képesek voltak poénkodni rajta – hogy a vista-nal a homokórát azért váltották le ilyen görgő kerek bigyóra hogy gördülékenyebben fagyjon persze gyorsan hozzátéve vmi pozítivat és hogy csak vicc  Különben kaptunk is egy rakat dvd-t meg csomó tankönyvet. Volt fincsi ebédszünetünk, ahol egész jól eldumálgattunk egymással, és bekajáltam egy rakás szendvicset meg desszertet, később sütit. Volt minden tényleg mint a mesében Szünetekben a teremben Kispál szólt Apropó van egy Mambo Nr 5 paródiájuk ahol egy énekes és egy rakás Microsoft dolgozó énekli a női nevek helyett a szoftver neveket, meg beleágyazták a double clicket, move left move right illusztrálva számítógépeknél , lényegében hülyére röhögtem magam, kár hogy le van ez is védve ezerrel. (Ide klikk)

Ja és ami még érdekes mindenki mikroszoftnak és nem májkrószoftnak nevezte a céget.

Állítólag jóval 100 fölött volt azon munkák száma, amiről azt mondták hogy igen jó és értékelhető, tehát a 25 csapat akit kiválasztottak, azok már tényleg jó munkát végeztek. Na tehát ha a középdöntő is olyan jó hangulatban zajlik mint a mai nap, akkor az egy nagy buli lesz szinte Két nap dec 7-8 Skanska Népliget Center. Lehet lesz Mikulás néni is ) Aztán ami miatt még tetszett az egész dolog, a döntő – persze messze van még, de ott egy gyerek otthonnak kell majd kiépíteni a hálózatát és internet hozzáférését, amit szépen ott is hagynak nekik. Ez a része nagyon tetszett. Kedves gesztus úgy gondolom.

A döntőröl bővebben majd ha bejutottunk

Hazafelé pedig két dolgot tapasztaltam meg 1: a BKV még mindig elképesztően jól müködik, nem vártam 5 percnél többet semmire és minden elment addig amíg kell a térkép szerint. Viszont a BKV útvonal tervezője az valami pocsék dolog. Írt 40-90 perc között váltogatva utazási időket, volt hogy 5 átszállást írt, volt hogy csak 2t, ehhez képest a hévről átszálltam a 2es metróra és ott is voltam a déliben.  Ennyit erről

Képzeljétek, tegnap ügyes-okos szobatársaim sikeresen kizártak a szobámból, telefonjuk kikapcsolva, őket meg nem találtam sehol kb 2 órát mászkáltam Kanizsán fel s alá, mire az egyiküket elkaptam. Azért nem volt vicces ez a 2 órás kizárás, mert óra után egyből akartam menni haza, de így nem tudtam elérni azt a vonatot, amit szerettem volna, érthetően morcos voltam.

Majd arra a hindu filozófiára gondoltam, hogy ha valami baj ér, hamarosan szerencséd lesz. Egyből eszembe jutott hogy másnap lesz a Euroskills 2007 eredmény hirdetése. Na de bejutni 300 csapatból a legjobb 25be? Ennek azért tényleg kicsi az esélye, majd itthon azt álmodtam hogy bejutottunk de utána kiderült csak álom volt , majd 8kor csörgött a telefonom, az egyik csapattárs, kérdezi hogy olvastam e emailt mostanában – ekkor már dobogott erősen a szívem, mondom 8 órája nem – merthogy tovább jutottunk , mondom nem ilyen nincs )) Az tény hogy megdolgoztunk érte de azért a legjobb 25be kerülni nem semmi jövő hétvégén lesz felkészitő a középdöntőre, na és a slusszpoén az hogy hol? Népliget Center, abban az épületben, aminek elviekben a hálózatát terveztük meg   Mindenkinek köszönöm a szurkolást, illetve a csapattagoknak a remek munkát. Na mit szóltok ehhez a remek eredményhez??

Zsolti, azt mondta unatkozik, ezért írjak már a blogomba, mert régóta nem tettem fel semmit. Ezért most egy úgymond ego-post következik, ami arról szól hogy miért nem tudom mennyi idő van ma, meg milyen nap stb…  Történt valamelyik nap a sok közül, hogy beneveztünk egy versenyre cisco és microsoft, aminek a határideje szombat éjfél, de mivel tudtam előre a programom, ezért úgy voltam még pénteken meg kell csinálni, úgyhogy mindenki ütöttem vágtam hogy csinálja, ami az ő feladata, és szombat hajnal 2re készen is voltunk, de úgy rendesen fél háromkor lefeküdtem aludni, mivel úgy volt hogy szombat reggeltől estig masszírozok ezért jó pont volt, hogy délelött mégse kell.

Így tudtam aludni egészen fél9ig utána hajmosás, bolt, virágöntözés stb elég álmosan. Majd kaja, majd be dolgozni. 7 masszázst kellett megcsinálnom 5.nél arra gondoltam de örülni fogok a  7.nek.  Valahogy úgy is lett. 7kor haza, kaja, fürdés, irány Veszprém HS7 koncert. Ami ugye 10kor kezdődik, de 10 után nincs buszom csak 5:50kor, ami azért marha jó, mert éppen idő átállitás volt. Mindenesetre a buli elött megismertünk még 2 sráct akik Tatabányáról jöttek, szóval 5en voltunk végül 3 fiú 2 lány. De mindenki jó fej volt, habár első órában még nem tudtam hogy a derekam vagy a hátam fáj e jobban, de úgy néz ki a vodka narancs elég jó fájdalom csillapitó.

Szóval elkezdödött a HS7 koncert, természetesen első sor, rezegő emberek a hangszorótól, ismeretlen számok az ismerösökön meg jó nagy buli, jól csinálták, nem volt rossz. Utána pedig úgy nevezett Enikő party volt, legalább is azt hiszem, ahol egy úgy gondolom Enikő nevű csaj a dj és játszik mindent még péterfy borit is, a végén volt vicces amikor kijött táncolni aztán elhallgatott a zene, mindenki elkezdett fújjogni hogy hol a dj persze csak viccesen   végére már nagyon hosszúnak találtam főleg hogy órát is vissza kellett állítani. Aztán irány a busz megálló ahol még 1 óráig nem indul a busz, de a váróban találkoztam egy lánnyal a koncertről, ő vele, még eldumálgattam így jobban telt az idő. Na aztán 7kor már az ágyban is voltam 11 környékén úgy voltam fel kell kelni mert 1re be voltam rendelve a szállodába prezentáció fotózásra.  Kiderült hogy még nincs 11 csak elfelejtettem át állítani az órát.  Mondom most már nem reggelizek megvárom ebédet, erre anyu szól hogy nem 1re hanem 12re kell bemennem fotózni.  Na remek. Elléptem, kb 1 óra fotózás, utána haza fél2kor végre 20 óra kihagyás után újra ettem. Na mondom innentől relax. De nem, mert kiderült vkinek megígértem hogy beszerelek egy dvd meghajtót, aki ezt észben is tartotta millió más dolog volt még a szgéppel amit hirtelen megoldottam. Aztán most itt vagyok, holnap lehet hajnalban vissza kellene indulnom Kanizsára útba ejtve Veszprémet ami nem arra van Csak van ott dolgom. De akkor már megint nem alszok. Habár igaz is minek az, csak lemaradunk az életről.

Remélem a versenyből továbbjutunk 300 csapatból 25 megy tovább szurkolni. Mindenkinek minden jót

Na igen és itt van az iskola is. Az utolsó évemet kezdem a Pannon Egyetemen, legalább is ha a tanárok is így gondolják, eddig se mondom hogy minden szép volt és jó, de amit az elmúlt napokban produkáltak az elképesztő volt. Elöszőr is ugye, mivel túl csúsztam a képzési időn, ezért fizetnem kell elég kemény tandíjat, amiről eddig úgy gondoltam , hogy félév közben munkával megkeresem, mert eddig félév végéig kellett fizetni, na de most, szeptember 15.-ig kell. Rettentően örültem, a számlát erről a csodálatos országos tanulmányi rendszer a Neptun állítja ki, ami egy program és nem lehet vele emberi nyelven kommunikálni, az utóbbi egy hétben annyi neptun szidalmat hallottam, mint 4 év alatt összesen.

Van úgy hogy a rendszer túlterhelt, sebaj, aztán van úgy, hogy a rendszerben ha rákattintunk a szervezetek gombra, olyan egész lapos server application error-t jelenít meg, amit még tapasztaltabbak is ritkán látnak. Másoknak olyan tartozásaik voltak, amik nem jogosak, másoknak meg az se jelent meg aminek kellett volna.  Szóval hogy indult ez az év? Kicsit durván.

Elöszőr megkaptam a levelet az egyetemtől, hogy még mindig szívesen látnak szóval nem rúgtak ki, hisz én már pénzt hozok, az is meg lett írva hogy miket kell csinálni a Neptunban, na onnantól az ember csak kicsit anyázott. Mindenesetre  a levélben ott volt, hogy mikor kell beköltözni a koleszba, azt nem mondták hogy melyikbe, meg hogy kinek van, de szerencsére ugyanott maradtunk ahol eddig.  Koleszba a szobatársam anyukájának az autójával jutottunk el, ami igen praktikus, csak nem úgy hogy a sofőr csak 2 órát alszik előtte és így az utazás az egy adrenalin termelő túra.

Szóval 1-2 órával a beköltözés előtt megérkeztünk, nagy meglepetésre beengedtek minket, utána meg leszúrtak hogy miért ilyen korán. Mindenesetre kolesz beiratkozás után BuPe szobatársammal elmentünk, sörért, hogy az új szobatársal megalapozzuk a jó kapcsolatot, mert ugye azt is kaptunk, de eddig a legtöbb szobatársunk fél év után elhagyta a szobát ) Vasárnap délután nehéz volt sört találni, de sikerült Adambrau-t,  nem is volt rossz. A szobatárs meg totál olyan volt mint egy régebbi másik. Este még a szokásos Gösser találkozó est, a régi és új ismerösökkel. Aztán reggel 8kor meg kelés, közte meg alvás, ami azért volt fura, mert belülről nem tudtam bezárni az ajtót, ezért paranoiásan félóránként fel-fel riadtam, hogy valaki bent jár, szerencsére senki nem volt bent.

Reggel 9kor be a suliba hátha van vmi érdekesség, semmi,  index felvétel is csak 23.án. Bolt aztán vissza a kóterbe. Ahol a regisztrációs heti ingyen internet segítségével meg is találtam a szakdoga tanáromat, akihez fél2kor kellett befáradnom, szép reményekkel mentem, de amikor megtudtam hogy nekem kell összerakni azt a videokonferencia rendszert amiről kitaláltam hogy írni szeretnék, kicsit elbizonytalanodtam, na de mint eddig is mindig azt mondtam megoldjuk Utána megint nem volt mit csinálni másnap reggelig, csupán kábelt venni, aminek annyi érdekessége volt, hogy találtunk egy piros korlát részletet aminek nem jöttünk rá a funkciójára. Mindegy a terv az volt hogy akkor reggel 7:30as vonattal hazamegyek. Ismét hasonló szintű paranoiás felriadós alvás. Majd reggel kiderült van még dolgom amit persze csak 9 kor és 1kor tudok intézni, közte pedig azt is megtudtam hogy a Neptunban, egy eldugott beiratkozás gombra is rá kell kattintanom, ezt az opera böngészővel próbáltam megoldani, de az opeara meg nem így gondolta, hálisten foximaxival ment. 9es infok alapján 1re mentem be a tanulmányira ahonnan a gazdasági irodába küldtek, ott meg azt mondták jöjjek vissza 1 óra múlva. Viszont nekem haza kellett mennem, hogy elérjem a vonatom, mert szüleim aznap éjfélkor meg Görögbe készültek, tőlük elbúcsuzni kellett, mamámra meg vigyázni.  Így hát 1 után kb úgy volt rohangálás hogy tanulmányi -> gazdasági -> kolesz összepakk -> gazdasági -> vonat. Vonaton folyamatosan BuPét hívtam, hogy mi van a költségtérítéssel kapcsban, persze a vonat olyan tájakon ment hogy nem volt térerő, mire lett volna lemerült a mobilom. A vonaton meg majd megfagytam.  Hazaértem és este fél 7 kor már rendes kaját ettem , persze közben dacoltam a hideggel széllel és mindennel ami a 23 fokos meleg idő ígéret helyett jött. Mondom végre tudok rendesen aludni, mert nem fogok felriadni a nem zárható ajtó miatt. De mondom azért éjfélig fent maradok megvárni anyuékat, éjfélkor fel is keltek segítettem nekik bepakolni, meg abban hogy eközben ne hüljön ki a ház, írtozatos szél fújt különben. Elmentek, na jó addigra pont felébredtem annyira hogy még 3/4 2ig fent voltam, akkor végre elaludtam, aztán 8kor anyu sms-ére ébredtem, utána meg a fura álmokra, amik a miattuk való izgalmamban jelentek meg. Mondhatni szinte minden rendben, jövő héttől újra rohangászás, megspékelve azzal hogy órára is be kell mennem. Hamarosan talán aludni is tudok. Nektek milyen volt az évkezdés?

Hogyhogy nem , ismét sikerült kikötnöm a teve clubbon, pedig már régen se akartam, de mégis mindig érdekes dolgokkal térek vissza. Meg különben is mit mentegetőzök ez nem kocsma. Mindenesetre manapság van egy olyan játék rajta hogy “tevéd most éppen almát szállít” ami abból áll hogy 3 teknősön keresztül kell ugrálni kedvenc tevénkkel, az egyik partról a másikra, miközbe tevénk hátán egy alma van. Majd vissza. Emlékszem mikor kb 5-8 éves voltam és volt egy Commodore +4esünk, ami 4gyel jobb volt mint a 64. Volt rajta egy olyan játék hogy teknősökön kellett szóval ugyanilyen , csak nem teve volt, hanem azt hiszem ember és nem csak alma, hanem nehézségi szintnek megfelőlen mindenféle gyümölcs. A struktúra a víz és a part megegyezett , noha messze nem volt ilyen grafikája.

Végülis csak kicsit kísérteties ugyanazt a játékot látni 15 év után, amivel az ember nap mint nap  játszott.  Csak azt nem értem, egy fából hogy lett süni, habár az emberből meg teve lett.  Meg kinek jutott eszébe? Ttc-nél van egy Commodore őrült programozó? 

Miután jól kimulattuk magunkat a vizsga időszak utáni lókuti bulin. Elkezdödött a nyár a pihenés ideje. Na szóval kb azóta nem csinálok mást csak tanulok vagy dolgozok, vagy néha tényleg pihenek. Mert ugye az ember úgy gondolja végre megáll lepihen, erre jön az fránya cseresznye fa és elkezdi köpködni a földet cseresznyével, ez azért is vicces, mert múltkor járóköveztük le az udvart, ami innentől piros foltos színekben pompázott. Tehát teendő minden reggel össze takarítani. Csúnya-csúnya cseresznyefa. Aztán embernek eszébe jut hogy a masszázs tanfolyamra is készülni kell ezért anatómiát tanul, már amikor éppen nem a szakdolgozatát fordítja, ami lehet ősszel úgy lesz kivágva hogy csak nézek.

Hálisten néha 1-1 strand vagy utazás is belefér, múltkor meglestük hogy is néz ki Nyugat-Magyarország. Egész jól Cák-Velem-Léka-Kőszeg volt az útvonal,  azaz az útvonal más volt, csak ilyen sorrendben álltunk meg. Cákon van egy rakat pince, aminek környékén se szölő se bor, meg egy fafaragó mester aki vidáman mutatta miket faragott beteg fából, tényleg szép volt és ötletes, na nem a mester hanem amiket csinált.  Léka már Ausztria csak ők Lockenhause-nak nevezik, igaz a várban kint van a magyar címer.  Hogy ezek milyen ötletesek voltak kínzásban, nem semmi, amúgy egy lovag vár volt és nagy és tényleg olyan vár vár, amit a mesékben vagy filmekben elképzelünk. Köszegen meg megtudtam hogy a postakocsisok régen nem vállaltak felelősséget a borért szölőért.

Érdekes egybeesés hogy az ott vett bor tört össze nálunk.  Pedig nem is vagyunk postakocsisok, habár az őseim Kocsból származnak ahonnan a postakocsik nagyrésze, úgyhogy talán mégis van bele valami.  Majd nemrég sikerült egy újabb küldetést teljesítenem, megoldottam hogy a lenti géphez ne kelljen bekapcsolni a fentit , ha netezni akarnak, bejártam fél Veszprémet Routerért, mindenhonnan elfogytak a vezetéknélküliek csak 1 hely volt, naná hogy a város külső részén, hogy kutyagolhassak 40 fokban ahol találtam egy elég jót, igen jó áron.  Ja Egonak üzenem nettó 7500 és remekül müködik

Ugyanakkor amiről meg folyamatosan lemaradok a fesztiválok, de nem nagyon merek betervezni egyet se, mert mindig közbe jön valami, meg van egy rakat más dolgom sajnos Nem lehetne újrakezdeni 2004től? Legjobb évem volt.  Sajnos most már inkább a karrierrel kell törödni, ezért masszírozok amikor tudok ma délután 40 fokban, ami többek közt tartalmaz gereblye fogást is . Angolt tanulok amikor tudok este 8 és 10 között a bbc-ről. Meg anatómiát, szieszta idő alatt.  Valamint szakdolgozathoz gyűjtök anyagot, hogy mikor az már a 24 órán kívül esik. Tudjátok jó dolog ez a tér-idő kontinum.  De hogy a veszprémi utcazenét nem hagyom ki az tuti! Újra kell! Ja és más se hagyja ki, 24-től ami azt hiszem kedd az egész város egy igazi nagy fesztivál, mellesleg ingyenes. Szóval hajrá. Hajtás keményen és meglesz a gyümölcse. Don’t stop never give up Rock & Roll.

Mindenkinek szép nyarat. 

Azért történnek itt körülöttem a dolgok, de nem tudom őket élvezhetően olvasható formába önteni, már napok óta. Nem tudom mi történik, írói válság? Pedig majdnem felrobbantottam egy fegyver kiállítást, megismerkedtem Zeusszal és egyik hajnal 4 óra tájt letekertem 5 km-t egyedül kietlen tájakon. Mindezt kalandvágyból és az álmaim megvalósítása végett, aminek következtében nincs operatőröm ezért, nem tudok egy normális útifilmet csinálni. Mert nincs olyan őrült aki hajnal 3-tól éjfélig fent van hogy engem vegyen. Vagy igen? Lehet jelentkezni, a fent található érdekes dolgokat lehet tapasztalni.

Habár informatikus, vagyok vagy leszek vagy ilyesmi és azt is tudom hogy a processzor milyen típusú áramkörökből épül fel, melyik mire való stb. A kamerákhoz nem értek. Elmentünk hát kamerát venni, gyorsan hirtelen a fehérvári Media Markt-ba, közbe átugrottunk Metróba is. Metróban drágább , kevésbé jó kamerák voltak, ilyen 100 ezer fölötti raktár maradványok. Ezért vissza MM -be.

A tanulsága a történetnek, a kiszolgálás lesz. Volt egy férfi, akit kérdeztünk a kameráról, elmondta miért jó a DV-s és miért jó a DVD-s. Kérdeztem 100on belül melyiket ajánlaná, azt mondta, hogy talán ezt , vagy ezt vagy ezt. Tudni kell hogy kb 5 volt 100on alul, abból 3ra rámutatott. Elmondta azt is hogy Firewire és USB kábel kell, ha számítógépre veszünk, de mondta hogy USB-t adnak.

Majd kicsit később visszatértünk, akkor egy kis hölgy adott útba igazítást, aki elmondta, mi van a dobozban, USB nincs. A kábel melyik vége hova való, melyik az aksi és amikor takarék aksit akartunk venni, elmondta hogy miért nem éri meg, tehát igazából lebeszélt arról hogy fölöslegesen költsünk 17 ezer forintot. Igen, ennyi egy kamera aksija. Mondta, hogyan érdemes tölteni, meg hogy bárhol tudunk, ezért is felesleges, megmutatta a Firewire kártyát és a körmei piros feketére voltak festve, talán jelezve, hogy ő szereti a munkáját.

Az érdeksség ugye az.  Hogy míg a férfi eladta volna nekünk a fél boltot, addig a nő emberbarátilag viselkedett. Nagyon köszönjük neki

Hippié, hippiá, vége a vizsgaidőszaknak, mindenki leérett(ségizett) néhányan még diplomát is kaptak, de legalább is nekem pl a szigorlatom meglett, sok más sorstárssal egyetemben, vagy főiskolában. Ennek örömére, egy kedves barátom, kerti partit szervezett, hívjúk most Zsuzsinak Jó néhány barátját meghívta, köztük engem is és egy őrült informatikust akit most Ferinek nevezzünk el, nem messze tőlem, akinek szerencsémre van autója, így nem szorultunk buszra. Habár elöző este felhívott hogy eltörte a lábát és nem tud menni, mire én tiszta empatikusan felemelt hangon, közöltem vele hogy ne szúrjon ki velem, hogy jutok el én akkor oda. Habár csak poén volt, de azt többször megjegyezte hogy nem az az első kérdésem, hogy, hogy történt vagy hogy van, hanem hogy jutok el oda.

Mindenesetre elindultunk, aztán úgy döntöttük hogy habár nálam volt pár doboz sör, nála egy üveg fehér színű vörös bor, hogy vigyünk valami komolyat vegyünk a Tescoban vadász mestert Miután ez megtörtént, tovább haladtunk Herend felé, ahol még 3 lányt bepakoltunk a hátsó ülésre. Ha jól megvizsgáljuk Herend nevét, akkor Here End ill Her End szavak is kijöhetnek belőle, érdekes mi? Mégse ez volt a vég. Így vidáman eljutottunk Lókútra,  ami a  Bakonyban található,  úgy el van rejtve a nagy semmi közepére hogy én ilyet még nem láttam, ettől függetlenül, egy gyönyörű és nyugodt helyen van, se város se térerő min 15-20 km-s körzetben

Ott rögtön megismerkedtünk a család kutyájával aki Koni volt , nagy kedves és erős. A Jagerből az 1. kör után szinte senki se kért, úgyhogy nagyjából 2en ittuk meg azzal a móri borral ami fehér volt, de vörösként lett bemutatva talán a csoki ital hatására. Fincsi húsok, sütik rálátással erdőre hegyre, kint  a szabadban. Majd amikor minden elfogyott, akkor filmezés, alvás, kelés, filmezés, fejfájás   Reggel Tesco, kézműves vásár nézése egy másnapos soförrel, majd Tesco kaja elfogyasztása egy parkban.

Jó kis nyár és bor nyitó buli volt.

Hamarosan, folytatódik a blog élet, csak holnap még letudom az utolsó vizsgámat, de újra kaptam kérést egy fesztiváltól, hogy írjak róluk, meg van egy rakat más fesztivál is, amiről írnom kellene, meg történetek, ego postok, elgondolkoztató dolgok, művészet poén stb…

ui: Nemrég rekordot döntöttünk olvasás ügyileg napi 94 olvasóval, ami nem sok, de tekintve hogy nagyjából 0 ft-os költségvetésből, egyetem mellett tartom fent a lapomat és nem szenzációhajhász nem szidalmazó, ami hozna nézőt a konyhára, úgy úgy hiszem jó eredmény volt, köszönöm mindenkinek és legyetek kitartók hamarosan visszatérek.

A várost teljesen lerombolta, csak az épületeket kímélte
az embereket és a szálakat nem. Az egyik túlélő, aki addig
észre se vette hogy robbanás volt, éppen egy lottó szelvényt
adott fel. ő volt az utolsó, éppen túl volt egy találkán
egy régi szállal, ami még szintén valamiféleképpen túlélte
a pusztulást. Később viszont eltűnt ez is. Mi történik? Minden
pusztul? A város teljesen üres volt 1-2 ember kószált
akik nem tudtak elmenni, maradtak, vagy éppen volt
bátorságuk visszajönni. Az Óváros téren a harang egy
régi szomorú dalt játszott, végig várta, tiszteletből
vagy reménységből avagy a régi idők emléke tárta fel ezt a
hajlamot? Továbbment, szembejöttek az emlékek, kispál, kicsi a rakás
az új barátok, egy szám maradt meg belőle, felhívta és ekkor:
a hívott számon előfizető nem kapcsolható. Vége volt, a káros sugárzás
a szívét is elérte, továbbment mást nem tehetett. Egy fütyörésző
gázpalackos embert láott meg, gondolta, végre valami pozítiv is
történik, majd visszafordulva meglátta jéé ez egy jelenlegi
szál, egy ismerős, aki elvitte a pályaudvarra. A buszok már
jártak, viszont a távolságin is csak 4en ültek.
Persze a robbanás előtt, rengeteg jó és rossz barát, mérges
soförök és fiatal lányok, nevetések mind eltüntek, viszont az útvonal
is mindenütt a pusztítást idézte, egyik oldalon egy hordóban tüzet gyújtott
egy fickó, a másik oldalon temető szegélyezte az utat, majd igen
itt volt, a motoros felvonulás, borozás a suttogással, aki msn-n
még ott van, de túl halk lett. Felrémlett a csaló, a biciklista,
a középiskolás szerelem, persze emlékeztetünk mindig mindenkit,
élvezze nagyon az alkalmakat amikor lehet, de hisz élvezi, csak
annyira nem tudja h. az egész életben megmaradjon az érzés.
Felsejlett a tó, mintha a lyukat a robbantás vájta volna neki, de nem
ő már régebb óta itt volt. Hogy bírja ilyen nyugodtan?
Hazament, gondolta jobb lesz ha talán eszik egy kis fánkot, vagy leírja ezta
a blogba, vagy nézz egy kis vidámságot, vagy ha éppen
végre befejezi ezt a …..

Új vetélkedő

Hamarosan az Internetezök körül elsőként olvashattok a Tv2 erősen titkolt, új vetélkedő müsoráról. Viszont elöszőr is arról, hogy hogy kerültem annak közelében, ahova még a legnagyobb hírügynökségek se nagyon.

A mobil

Az egész Koprivnicában kezdödött, az ottani téren hívtak fel, hogy lenne e kedvem egy új vetélkedőhöz. Mivel akkor hirtelen nem tudtam mondani, hogy mikor érek rá, ezért másnap hívtak fel, amelyik hívást viszont elhalasztottam, ugyanis éppen a vonatra futottam. Mikor észrevettem visszahívtam a számot, tv2 központi száma volt, ezért nem oda ment a hívás, ahonnan jött. Érdekesség hogy a központi szám 20-as Mindenesetre elértem a szervezőket és megbeszéltem velük péntek délután 4 órát.

A bejutás 

Köszönhetően szüleimnek, sikerült kicsit előbb odaérnem, ami nem is gond mert eddigi tapasztalatiam szerint, elég rugalmasak ilyenben. Interneten próbáltam utánajárni a dolognak még reggel, hogy vajh mi lehet ez, de csak annyit sikerült megtudnom, hogy jelenleg a világ egyik legizgalmasabb vetélkedője. Eléggé idegesített volna ha valami nagyon jót hagyok ki, ezért csak elmentem. Délelött 11kor! A bejáratnál kezembe nyomtak 3 lapot, ebből 2 a játékszabály volt, 1 pedig általános adatok, név, email cím, telefon, értesítési cím, család, hobby stb.

Majd szólitóttak mint Bukkon Tamás, nem kötözködtem hogy Bókkon vagyok, csak látják majd a lapon, odaküldtek a 3as asztalhoz, számok nem voltak az asztaloknál, viszont a 3asnál ültek is ahogy számoltam, mindenesetre leültettek az első szabad asztalhoz, ahol egy kis elbeszélgetés után, kaptam egy komoly 6 kérdéses lapot, amire válaszolni kellett.

Kb olyan szintű kérdésekre hogy milyen sportágban bajnok Kovács Katalin, meg hogy milyen növény a starking, gold stb. Szóval annyira nem volt nehéz. 6ból 6 sikerült is. Ekkor mondta hogy a 100ban benne vagyok. Álljunk meg egy pillanatra, milyen 100ról beszélek? Ehhez sajnos nem húzhatom tovább a játék lényegének lényegét.

Vetélkedőről

Az új vetélkedő arról fog szólni hogy egy embernek le kell győznie 100at. Hiszen az milyen jó. Külföldön már nagy sikerrel megy ez a müsor és mivel a média lusta saját ötletekre ezért, ezt vette át. Folyamatosan, úgymond műveltségi kérdések hangzanak el, amire az egy játékos és a 100 játékos is válaszol. Aki rosszul válaszol az kiesik, ahány rossz válasz jön annyiszor 100ezer forintot nyer a játékos, aki ha rosszul válaszol szintén kiesik és elveszít minden. Lehet segítséget kérni, amiből az egyik rossz másik jó válasz lesz és efféle csavarokkal spékelik meg a müsort. A fődíj 50 milla. A 100 játékos közül is a jó választ adok a rossz választ adok alapján kapják a nyereményeket. Úgy gondolom ez egy olyan müsor amit rettentő izgalmasra és rettentő unalmasra is meg lehet csinálni. Na de vissza a válogatáshoz.

Rosta 

Ezek után várnunk kellett. Közben körülnéztem, milyen ellenfelekre számíthatok, volt valaki akiből egyből kinéztem, hogy ebből még lehet valami, mert igen intelligens fizimiskája volt, úgy vélem. Egyszercsak beront egy nő felolvas 6 nevet, hogy menjünk vele. Mindenki feláll elindul az első ember az ajtóban megtorpan, nem tudja mit kell csinálni, ez megtorpantja a többieket is. Komolyan mint a kisiskolába és ezek akarnak itt játszani Aztán valahogy még is megindultunk. Egy másik teremben egy asztalt körül ültünk és mily véletlen, pont nekem kellett kezdeni a bemutatkozást. Különben két ifjú hölggyel beszélgetünk, akik a müsor készítőinek vallották magukat. Körbe mentünk , hogy micsoda népség volt ott az se semmi.

Engem ismertek, nem mondok magamról véleményt Melletem ült egy idősebb nő, aki pénzügyi tanácsadó volt és az volt a véleménye hogy ez nagyon jó munka, mert rengeteg embernek segíthet és ez milyen jó érzés, mellette ült egy fiatalnak kinéző nő, aki nem is lehetett olyan fiatal hiszen 12-16 éves gyerekei voltak. Ő volt a romantikus típus. Mellette ült az aki benevezte a játékba, tipikus nagyszájú , sokat beszélő jófej vagyok ismerkedjetek meg velem, de megmondom hogy milyen sorba típusú nő. Aki ha holnaptól bármit csinálhatna szervezkedne. Utána jött egy térkép rajzoló tájfutó, na ő volt az aki az elején feltűnt hogy neki van esélye ellenem. Végén pedig egy bőrdíszműves-szakács-minőség ellenőr jelenleg munkanélkül, ő jófejnek tünt, csak nem bírta 1 centinél jobban kinyitni a száját. Lényegében kedves barátságos emberek voltak, szóval ha valamelyikük olvassa ezt, mindent csak jó értelemben vegyen

Ezután kaptunk egy több oldalas kérdőívet, mely elején személyes kérdések voltak, nyertünk e már valamit, volt e valami meglepő az életünkben, legjobb pillanat, stb…
Tekintve hogy majdnem mindegyikhez történetet kértek, nem igazán volt időnk kitölteni 2 perc alatt, többet nem hagytak. Majd a végén pedig egy 20 kérdéses aránylag keménynek mondható műveltségi teszt következett. Ami után a 6ból 3an maradtunk, a fiatal anyuka, tájfutó és én. Azt mondták majd értesítenek hogy az egybe kerültünk e be vagy csak a 100ba.

Budapesti közlekedés rulez

Míg erre az információra vártam, visszamentem nővérem lakására. Volt térképem és így mentem busz, villamos, hév. Hogy milyen egyszerű a budapesti közlekedés térképpel a kézben az valami bámulatos Az is bámulatos volt ahogy az emberek néztek amikor a hév-en kilyukkasztottam a jegyem. Senki nem mondta hogy nem kell. A buszon meg villamoson nem is tudtam. Mindenesetre élveztem az utat, szerintem Budapest elég jó helyet foglalhat el a világban a tömegközlekedtetésében.

Eredménhirdetés

Este miután apukám megjött a parlamentből, hogy ő hogy került oda, az megint egy másik történet, kaptam a telefont már hogy csak a 100ba vettek be. Viszont elolvasva a játékszabályokat úgy érzem ott nagyobb esélyem lesz nyerni és ha sokáig jól válaszolok, akkor is benne lehetek a tv-ben. Február 27 felvétel, egyből 5 adás. Kicsit hosszú lett, de ilyen az élet.

Tekintve hogy nagyon jó bejegyzéseimmel tele blogom elérhetetlen a cjb hülyeségei miatt, ezért újra kell kezdenem az egészet. Ami jó, hogy sokkal barátságosabb az admin felület, ami rossz hogy ftp nuku, szóval annyira azért nem barátságos.

Mindenesetre ígérem hogy megpróbálom újra elhozni azt a színvonalat amit ott tapasztaltatok talán még jobbat is. Mindenesetre igencsak hozzám nöttek azok a bejegyzések. Mindegy új év új blog.

Az elözőről annyit hogy 112 bejegyzéssel 269 hozzászólással büszkélkedhetett.