Maybe next time I’ll have an anonymous blog so I can post my true feelings about life, family, sex, poop, and politics without feeling judged or judged.

Yes I would post about all of those things, not necessarily in that order.

*****************

Speaking of life, family, sex, poop, and politics I’m pretty sure this is the normal gammet of topics covered any time a group of my girlfriends and I gather. I’m not even joking. Even when it isn’t a group and I’m having a one-on-one convo with a female friend we are no doubt talking about one of these hot topics. I would say that family and poop are the most commonly discussed topics. Even after nearly 7 years of knowing me Tim can’t get over how much I talk about poop. Everyone poops and I like to – get over it.

Speaking of anonymity I don’t know if it would be all it seems to be cracked up to be. Maybe I shouldn’t worry about all the judge judys out there or the fact that my parents read this. Hi Dad and Mom! I guess it is a matter of exposure. If I were to be more true to self topic oriented on here I’m going to have to de-friend a lot of people on facebook and twitter. Or then again maybe once they read some of my new material they will de-friend me so it doesn’t appear that they are friends with someone who reallythroughly enjoys talking about poop – but then they will still have my page bookmarked or in their google reader because they secretly like to talk about poop too. Or no one will really care and I’m just paranoid.

I’m glad we had this talk.

Tātad? ;D Ar ko lai sāk? Kaut kas ir jāuzraksta, jo man liekas, ka neko sen neesmu rakstījusi, plus šodien atkal neguļu visu nakti. Sucks. Man laikam drīz tas sāks palikt par ieradumu negulēt no svētdienas uz pirmdienu. Vismaz labi, ka pirmdienās ir tikai trīs lekcijas! (sun) Un būtu feini, ja rīt tizlā informātika nenotiktu!! ^^. Varētu ātrāk tikt mājās.. :>

Nu, par ko lai papļāpāju tagad? ;D Ā, pareizi, man taču bija brīvdienas no 18. līdz šodienai. Traki. Nevienu dienu pat nesanāca atpūsties. ;[ 18. pie mums atnāca ciemos daži cilvēki. Skumīgi. ;[ Eh. 19. palīdzēju draudzenei tikt galā ar portatīvo. Un pārējās trīs dienas mācījos. ;D Un šodien pat sanāca pa nakti mācīties, jo redz atcerējos, ka rīt vēsturē jābūt gatavam stulbajam pārspriedumam. Cik labi, ka man ir tik mīļš brālis un varēja ātri atnest manu veco referātu, ko biju taisījusi kaut kādā septītajā klasē par Vikingiem. Vismaz diezgan ātri varēju kaut ko no tā visa izskonspektēt, cerams dabūšu normālu atzīmi... ;[

Pēdējā laikā baigi bieži runāju tikai ar vienu cilvēku. Stulbi, jo nesen apjēdzu, ka pametu novārtā savu labāko draugu ar kuru visu laiku bieži runāju... Sen neesmu ar viņu tā kārtīgi papļāpājusi. Būs laikam jāatrod priekš viņa kāds brīvs brīdis! ;] Nu jā, ne jau tikai to savu labāko draugu esmu atstājusi novārtā, bet arī pārējos. ;[ Nē, nu cerams viņi saprot, ka man nav īpaši daudz laika... ;[ Daudz jāmācās un bieži vien neko nevar paspēt. Reāli, ja es kādam pietrūkstu (kas ir maz ticams :>), tad taču man var sūtīt sms! ;D Dooh. ;D Neviens jau man neraksta, ja vien pati nesāku rakstīt. Eh, w/e. ;]Man pat vairs nav īpaši daudz laika, lai pasēdētu čatā! Wtf?! Kas ar mani notiek? ;D No way, nevar būt, ka kļūstu normāla!!! ;( Gribū būt čata atkarīgā, kas noniecina visu savu dzīvi pie kompja! ;D

Nu vo, vairs arī nav ko rakstīt. Damn it! ;[ Kā man šitā neiet! ;D Nē, nu enīvej, gan jau neviens šito tāpat neizlasīs, ja nu vienīgi Robis ar Elvi... o.O Derētu ielikt kādu bildi! ;] Nevarēju izvēlēties starp abām… :>

Augh, FML. Seriously. Why is there so much homework for me to do this weekend? Why is my freaking psych professor assigning the normal homework along with the gigantic semester paper? Totally unfair. I seriously should have made more time for this stuff during the week, but the thing is…even if I knew it was going to be like this, I guarantee I wouldn’t have worked on it before Friday at the earliest. I’m so lazy. Lol…it’s a “conditioned response.” THIS STUFF IS SO BORING. But at least I understand it a little better than some of the stuff in the textbook.

I am seriously a music downloading addict recently. Today I downloaded almost 300 songs! I got these albums off of various free (and probably illegal, l-lol) websites: Aimee Mann (Bachelor No. 2 The Last Remains of the Dodo, The Forgotten Arm, I’m With Stupid, Lost In Space, @#%&*! Smilers, and Whatever), Bob Dylan (Modern Times and Under the Red Sky), As Tall As Lions (You Can’t Take It With You), Dashboard Confessional (The Shade of Poison Trees), The Fall Of Troy (In the Unlikely Event), Franz Ferdinand (Tonight), Lenka (Lenka), Norah Jones (Not Too Late), Pat Benatar (The Essential), Red Hot Chili Peppers (Blood Sugar Sex Magik), The Rolling Stones (Emotional Rescue, Goat’s Head Soup, Some Girls, Sticky Fingers, Tattoo You, and Undercover), The Strokes (First Impressions Of Earth), and Tegan & Sara (Sainthood). HOLY HELL THAT’S A LOT OF MUSIC, AMIRITE? I’ve actually been keeping a music downloads log so I can keep track of all the stuff I download.

I’m hungry but I felt kind of sick earlier, so I’m hesitant to actually eat anything.

I finished all 900 and some pages of Penny & Aggie that are up so far yesterday after school, haha. I like it a lot otherwise I wouldn’t have kept reading all of that. But yeah, it took forever.

I’ve been wanting to color I picture I drew the other day for a few days now and I just haven’t had the chance. It’s been minimized on my desktop for at least two days. I’m really tempted to color it and leave the rest of my homework for tomorrow, but I’m worried I won’t be able to get it all done. I have a math test, a psych quiz, assignment, and discussion board thing, and of course the psych semester paper. I’m thinking I’m going to try to finish part I of the semester paper and possibly the math test and then get to coloring if I have time. It just sucks ’cause what I really want to do is color. But… yeah, I need to pass. OTL I’m supposed to register sometime soon, I guess. My parents keep bugging me about it and I just feel like OKAY HOLY SHIT I WILL GIVE IT TIME.

Lily is constantly in my room with me. It’s really sweet. Haha, actually, now that I think about I think Lily has a conditioned response to “bathie.” c: She’s such a sweetie.

Umm…what else? I guess that’s it for now. BBL, wish me luck on my horrendous homework load!

SOOOOOO…

My post frequency has a direct and opposite relationship to how busy I am at work. Needless to say work has been ridiculous. With the holidays creeping up so quickly and work being hectic and the weather changing and my life changing and my dog growing and the traveling…I’m exhausted at the end of every day.

With all of this action going on there have been very few instances that I pause and say “this would make a great blog post”. I usually do have moments like this and would start a draft of a post on my iPhone. But alas.

I know I still owe you people the other three-quarters of my trip to Europe. I’ll get to it I promise. My main focus next to surviving each work day is getting back in to my cooking routine. After watching Food, Inc. this weekend and still feeling upset and filled with bad food karma I’m determined to start my cooking again. One Lala PSA on that movie – aside from the fact that EVERYONE should see this movie – I believe that if the USA (more specifically the FDA) overhauled the way we produce food for our citizens a majority of the heath problems (i.e. obesity, diabetes, etc) that are plaguing our population would be significantly decreased and then the “healthcare crisis” wouldn’t be such a “crisis” it would be more of a problem. Fixing healthcare is just a band-aid at this point…why aren’t we looking at why people are so sick in the first place? ** End PSA **

Anyhoo – I haven’t just been sitting around since the trip though. Since we returned from across the pond we’ve made a trip to DFW area to hug some peeps and we trecked across OK and MO to visit MoJo in Columbia, MO last weekend.

M-I-Z

Z-O-U!

I’ll be having a loverly lady named my sister Monica guest posting about our Mizzou trip some time this week. My first guest post! Woot.

I hope everyone is having a lovely beginning of the winter and holiday season. Once I start cooking  I’ll get back in to writing.

Mwah!

Guļu!!!!

Netraucē!!

So now that I’ve been home for a week the post trip slump has set in. My jet lag is gone and now I can only blame laziness for my laziness. I’m already in need of something else to look forward to. Something big.

Don’t be offended family readers out there – I’m excited to see you in a couple of weeks for Thanksgiving but other than short weekend trips there are no events to look forward to. So what do I do when I’m down? Eat cheese, cook up a storm, and MAKE SOME LISTS!!

Today I made the following lists (obviously I’m low on content ideas so I’m sharing my list making obsession with you all – you’re welcome):

chores to do around the house

things to throw away around the house

things to spend money on

stuff I want but shouldn’t spend money on

my escape plan from the OKC

As a testament to my amazing multi-tasking skills I did all of this listing while completely SLAMMED at work often looking up at the clock to realize that I’ve been sitting in the exact same position doing data entry for 72 minutes. Too long…must move around….

I also started my AM workouts routine again this morning in efforts to keep my mood a bit more balanced now that all of my time spent outside of the office is IN THE DARK. Effing daylight savings took away my after work sunlight. Jerk.

So back to the original point of this post – I need something to look forward to. Lets plan a big New Years or something…ideas anyone?

Šī diena ir vienkārši… Ahh! Pat nezinu kā lai nosauc šo dienu. Var teikt šī diena ir īpašā “sporta” diena. ;D Reāli, es nebiju uz nevienu stundu ar savu draudzeni (turpmāk mazais cilvēciņš) aizgājušas laicīgi. Visas stundas mēs kādu laiku nokavējām.

Nu kā, pirmā bija rasēšana un uz rasēšanu mēs bijām laikā (tā bija tāda vienīgā un īpašā stunda, kur bijām laikā). Mums bija jārasē maziņš darbiņš uz atzīmi (kuru es nesapratu, bet dabūju 7). Jaj!! ^^. Lai nu kā, mēs ar mazo cilvēciņu palikām vēl pusstundu ilgāk kā vajadzēja, jo pirmkārt, skolotāja man paskaidroja kā bija jārasē tas mazais darbiņš un otrkārt runājām arī par mājas rasējumu… He he. :> Tā nu mēs uz gleznošanu aizgājam ar 30 minūšu nokavēšanos.

Labi tas vēl tā, skolotāja tāpat neievēroja, ka mēs nebijām (nu labi ievēroja), bet viņa tāpat neko neteica. Labi, tad mēs uzzīmējām jauno uzstādījumu (puķes, kuru citi jau iesāka gleznot un kurš nākamajā stundā jau ir jāpabeidz), bet nu pofig (atvainojos par izteicienu :>). Tad mēs no gleznošanas aizgājām kādas 20 minūtes ātrāk. Nogājām uz savas nodaļas stāvu un sāku mazajam cilvēciņam paskaidrot rasēšanu, ko taisījām klasē. Nu vo, tā pagāja apmēram puse no pusdienu starpbrīža, tad aizgājām paskatīties, vai rasēšanas skolotāja nav klasē (uz ko mēs īpaši necerējām un, protams, viņas tur nebija).

Tad aizgājām uz kojām, mazais cilvēciņš nolika mantas un paņēma zīmēšanu, tad aizgājām uz veici nopirkt kaut ko ēdamu pusdienām. Atnācām atpakaļ, kad zīmēšanas stunda bija jau sākusies pirms 10 minūtēm, aizgājām pie rasēšanas skolotājas (kur stunda bija pirmajiem apģērbiem o.O), tad mazais cilvēciņš parādīja mūsu kopdarbu, kas tapa pa ~35 minūtēm un dabūja 6. :> Tad aizvilkāmies līdz zīmēšanai ar 20 minūšu kavēšanos, bet viņi tāpat neko nebija sākuši darīt (tā kā neko mēs nenokavējām) un sākām zīmēs ģipša lūpas! ^^.

Pēc kaut kur pusstundas mazajam cilvēciņam pazvanīja mamma un tad mēs nogājām pie viņas, papļāpājām, mazais cilvēciņš iegāja vēl kancelejā un paņēma paraugu kā rakstīt izziņu. Tad atvadījāmies no viņas mammas un uzgājām atkal uz zīmēšanas klasi, paņēmām jakas un gājām uz kojām pakaļ divām lapām, lai uz vienas uzrakstītu  izziņu un uz otras uzrakstītu paraugu (lai visu laiku nav jānēsā līdzi). Tad atnācām atpakaļ uz skolu, gaitenī uz soliņa mazais cilvēciņš sāka rakstīt izziņu un es uzskrēju uz zīmēšanas klasi, lai paņemtu pildspalvu un uzrakstītu viņai paraugu. Pēc tam viņa aiznesa izziņu uz kanceleju un mēs gājām atpakaļ zīmēt ģipša lūpas (ko mums vairs tiešām negribējās darīt ;D ). Bet nu kas jādara, jādara. Pēc kaut kur 40 minūtēm mēs sapratām, ka neko neuzzīmēsim un izdomājām, ka jāaiziet pakaļ fotoaparātam uz kojiņām un jānofotografē. Tā nu mēs atkal gājām uz kojām, kad atnācām atpakaļ kursa biedri domāja, ka mēs esam dīvainas, jo visu laiku kavējam un ejam kaut kur laukā. ;D

Tad vēl kaut kur pa vidu es satiku savu draudzeni, no paralēlkursa, kuru nebiju tik sen satikusi. Pastāstīju visu savu īpašās dienas plānu un viņa sāka par mani smieties, jo domāja, ka esmu galīgi jau sagājusi sviestā, bet tā nemaz nebija. ;D Man ļoti patika, ka man šodien bija garāka rasēšanas stunda kā parasti, galu galā tā taču ir mana mīļākā stunda! (mm) ;D Vienkārši (love)! ;]

Tāpēc es saku šo dienu var nosaukt par “sporta” dienu, jo mēs visu laiku kaut kur staigājām un reāli vienīgā stunda, kur mēs kaut ko normāli izdarījām bija rasēšana. Ā, tad vēl par zīmēšanas mājasdarbiem mazais cilvēciņš dabūja 7, bet es tikai 6, bet tas ir tīri subjektīvi, jo man no diviem mājas darbiem bija tikai viens. Reāli, ja es būtu kaut vai tikai otro mājasdarbu nedaudz ieskicējusi es būtu arī dabūjusi 7. Damn it! ;[

Jā! Šī diena tiešām ir bijusi pilnvērtīga, ņemot vērā, ka es rasējumu varu izlabot un nodot pirmdien! ^^. Ehh. Vispār esmu tik nenormāli laimīga par šo dienu. ;D Reāli, pat ja mēs neko nedarījām (un mums nekas nesanāca ne zīmēšanā, ne gleznošanā) šī diena bija jautra! ;D

Jā, gan jau šo bullšitu neviens neizlasīs, bet man vienalga! ^^. Man gribējās kaut ko uzrakstīt, jo pirmkārt, sen neko nebiju šeit rakstījusi un otrkārt, gribējās kādam pastāstīt par šo dienu. ;P Tā kā paši vainīgi, ja nelasījāt. ;D

Ā, jā starp citu vakar pabeidzu lasīt visideālāko grāmatu pasaulē -->> Džeimss Rollinss - Kaulu Karte <<-- Vienkārši tik ideāla grāmata!! (mm) Iesaku izlasīt visiem, kuri vispār kādreiz lasa grāmatas. Reāli tā tagad būs mana pati, pati mīļākā grāmata! ^^. Jaj! Es dievinu detektīvus. :> Heh. Tāks. Laikam vairāk neko es arī negribēju rakstīt. Ā, nē, kā jums vispār klājas? :> Nu jā, jums jau ir brīvlaiks (vēl pagaidām) nekā dažiem labiem, bet nu enīvej, man arī var iet tik pat jautri pa skolu kā jums pa brīvlaiku! ;]]

Huh. Tikko izlasīju visu to, ko biju sadrukājusi un palaboju dažus vārdus, kur iztrūka kāds burtiņš. Vispār nedomāju, ka sanāks tik gari. ;D Bet nu vismaz jums būt, ko darīt lasot.. :> He he. Nu jā, vispār es nedomāju, ka varu kaut ko tik garu arī kādreiz uzrakstīt, bet kā saka vienmēr pienāk pirmā reize. Ā, pareiz, man šodien ļoti iepatikās rasēšanas skolotājas mīļākais teiciens “Lai ir grūt, vajag spēt, stipram būt un pārrasēt” /Rainis/. :> Vai nav feins? ;D Nu jā, labi, tagad gan čau, vēl tikai pameklēšu, vai nav kāda bilde, ko ielikt. ^^.

(mm) Kediņas!! ;]] Dievīgi! ^^.

I’ve been screwing around on some doll makers recently, haha. I don’t really know why, but it’s fun, so who cares?

Attempt at Ely, Oliver, and Sam from AMFOKS.

Again, different maker.

I would’ve made Sam, too, but there was no hair that worked well enough.
I wish I could get good at making these myself (without a pre-done maker, haha). I doubt it, though. It’s hard.

I’m starting to like writing my journals here more than on Livejournal. I like that no one reads it. I like that I don’t have to explain things, or feel weird or awkward. It’s nice.

Anyway, I beat 358/2 Days. slfk awesome. I cried the whole time I was fighting Xion, haha. Luckily it was a pretty easy fight, because I don’t think I would’ve done too well, otherwise. I FUCKING LOVE AXEL. That scene where he goes to get Xion and they fight…beautiful. I love how the game added a theater section after I beat it, like Re:CoM did! I can watch the pretty scenes over and over without having to resort to poor quality YouTube vids. c: The secret journal entries are really ominous, haha. Gawd, Axel’s are so obnoxious in the beginning. I love it. He’s like, wtf, it’s not fair that I have to babysit this kid while you guys go to Castle Oblivion and do cool stuff. Haha, such a big baby. Honestly, Axel~ And then the other ones…besides Xion’s, are really unclear as to who’s writing them. Some of them I guessed Vexen, Saix, or Marluxia? I’m not sure, obviously, but that was what I got from it. Mmmm…KH2 is so mediocre compared to 358/2, seriously. It should’ve had better parts for Org XIII. They got gyped big time. I didn’t even remember all of their names after the first playthrough. Sad. I also love how 358/2 has so much extra stuff! Missions to clear and mission mode and challenges and everything~

Uhhh…other than that…still listening to The Decemberists today. Very pretty. They have really long songs! Limewire is my bff. Seriously.

Olga called me last night and we’re going to hang out on Monday. Sean wanted to know the name of my therapist and her number, because he doesn’t like his, I guess. Anyway, the point is that I’m gonna hang out with Olga. (:

For the rest of today…I want to make an outline of my essay due on Friday (lol, I know, but with that done, I really only need tomorrow to write it) and work on my FSTs. Maybe draw or color, we’ll see. Maybe read some more of Nickel and Dimed (for class). I’m ahead, but it’s pretty readable, and I thought it’d be nice to get out of the way and not have to read tons at once.

Um, so…essay. As far as that goes… I’m honestly having a hard time remembering what it’s about as of this moment, lol. Hmm, here’s what it says:
Your goal is to argue what would be the possible consequences of a proposed action (a measure/law/bill [like national healthcare]) or a yet-to-happen phenomenon (oil running out). You are to employ and properly document a minimum of 7 (a maximum of 11) sources to build your argument; this means you are to cite sources within your text and include a Works Cited (a separate page not counted in page total).

The page count is supposed to be a minimum of 4 full pages to a maximum of 6 full pages. Eeeehljlkfsj. I really couldn’t think of a good topic, and I settled on the death penalty becoming illegal/not a means of lawful punishment under California law.

As far as an outline…welll, let’s see…
Introduction/Thesis
Body 1
Body 2
Body 3
(More Body P’s as needed)
Conclusion

…uh

well, fuck
I guess I have to think of three or more things that would happen if it were banned, and then talk about each of them in the body paragraphs. The conclusion is just supposed to be kind of a wrap-up, paraphrase of the thesis, summary-ish kind of thing. As for the introduction, I guess I just have to say some stuff about the death penalty, like when it came into effect in CA, and how it’s implented or whatever. Then, I guess I just briefly state what I’m going to cover in the body. That’s about it, right? Um. Yeah.

As for sources…maybe I should find some now, so I’ll have less work tomorrow? Then again…I usually find sources while I’m writing, because otherwise I feel like I’m writing around the source and not just around my own thoughts. Hm. Well, whatever. I’m probably screwing myself, but I’ll do it tomorrow. (God, lol, I do this every single time I have to write an essay. Without fail. I did it for Essay 1 and I got a B! …well, it’ll be okay. Just annoying.)

Time to work on my FSTs! …lol i am so terrible

Elegem van abból, hogy hajnalig kell hallgatnom a részeg faszfejek ordibálását és a kurvák visongatását!

Livejournal is down for the rest of the night basically, and I have nowhere to talk about it. My immediate thought was “Oh, shit, Livejournal’s down! Better post about it on my Livejournal!” Lol, good one…wait. I love LJ. It is part of my soul.

Az imént voltam egy filozófia előadáson, aminek eredeti témáját most ha megfeszülök sem tudnám megmondani, de nem is nagyon érdekelt, hogy őszinte legyek. Jól elvoltam a kilencven perc nagy részében a James Herbert könyvemmel a leghátsó sorában az előadóteremnek, azomban egy mozzanatra mégiscsak felkaptam a fejem.
A szituáció a következő volt:
A tanár vázolta, hogy a férfinek félnie kell ha egy ‘jó nővel’ jár, viszont ha egy kevésbbé külcsíny alapján választott ( értsd:csúnya) lánnyal van együtt, akkor bizonyára semmi félnivalója. A professzor ezt eként írta le hasonlattal: Ha tortád van, nem szeretnéd megosztani a barátaiddal a darab szart viszont biztos, hogy eheted egymagad. Na kéremszépen ez felháborító! Párhuzamot vonni bármilyen tipusú nő, (de akár férfi is lehetett volna, nem vagyok feminista) és egy darab szar között, ráadásul puszta külsőségekből kiindulva, a világ legnagyobb gerinctelenségeinek a toplistáján szerepel nálam, és ennek hátterében (akárki akármit is gondol..) nem az áll, hogy persze, mert én sem vagyok egy ‘jó nő’. Ez a fajta becsmérlés, a mai ferde értékrendű világtársadalomnak sajnálatos módon sajátja, ám én hála a magasságosnak képtelen vagyok azonosulni ezen tipusú értékrendekkel. Ebből a szánalmas kis eszmefuttatásból végül kikerekedett a bizalom fogalmának megvitatása. Amikor tovább folytatódtak a sületlenségek, gondoltam kinyitom a szám, és beszállok a társalgásba, amit a professzor valami igencsak lelkes hallgatótársammal folytatott, de bár ne tettem volna….hihetetlen, mennyire sekélyes érzelemvilággal képesek egyesek rendelkezni!  Furcsa volt, hogy valami abszolút labilis pontnak írták le a két ember közti bizalmat a beszélgetésben, ugyanakkor a tanár leírása a bizalomra a következő volt: Ha Ő azt mondja, ugorj a kútba, nem kérdezel vissza, milyen mély a kút. Mély, feltétlen bizalomról beszélt valaki, aki percekkel azelőtt külsőségek alapján két táborra osztotta a nőket. Ez elég elgondolkodtató.
Persze…lehet, hogy csak én vagyok, a mai világba nem illő, sznob és konzervatív kis különc. De ha így is van, boldogan vállalom ezt a bélyeget.

Kādu laiku neesmu neko rakstījusi. Nebija jau arī ko un laika ( nē, nu labi laiks jau bija, bet ir tāda lieta kā slinkums :> ). Enīvej, šodien nolēmu, ka derētu kaut ko ierakstīt. Īsti jau nav ideju par ko, lai raksta un negribas tā vienkārši nopļurkstēt beztēmā (ko man iemācīja Pjānō! ;D ).

Tātad… Īstenībā pa šo laiku ir daudz kas noticies. Nezinu vai vajadzētu man jums visu stāstīt. Ja to kāds gribēs zināt, tad jau noteikti pajautās. Ne tā? :>  Fak. Es aizmirsu, ko gribēju rakstīt. ;[ Ā, nesen atklāju, ka ir viena dziesma, kura mani nomierina un  pie kuras es spēju padomāt. LeAnn Rhymes - The Right Kind Of Wrong. Man tā dziesma jau ir diezgan sen, bet nekad nebiju ievērojusi, ka tieši pie šīs dziesmas es spēju vissakarīgāk padomāt. Bet nu domāju, ka visiem ir kāda dziesma, pie kuras spēj pārdomāt visu.

Šodien atkal biju pie brāļa. Īstenībā, es priecājos, ka man ir brālis, jo citreiz ir tā, ka tu nevēlies būt draugu sabiedrībā, bet vēlies ar kādu izrunāties. Nu tad vienmēr tev blakus būs tavs brālis vai māsa, kuram vari uzticēties. Labi, varbūt dažreiz (nu labi bieži) viņš uzvedas kā kretīns, bet, enīvej, viņš ir un paliek mans brālis! ^^. (hug)

Jā, man šodien vajadzēja paturpināt taisīt manu mājas darbu zīmēšana (ko es protams nedarīju), huh. Visu vakaru ar brāli skatījāmies seriālu. Rēcīgi. ;D Nelietderīgi pavadīts laiks, bet tomēr vismaz bija jautrs vakars (kā jau katrs vakars, ko pavadu ar brāli). ;]

Vispār, man biaja domā uzrīkot kādu pasākumu, vaētu kaut kur aiziet un k aut ko padarīt ar sen neredzētiesm cilvēkiem. Tikai viena problēma, manas idejas ir diezgan apsīkušas. Kādam nav kāda laba un orģināla ideja, ko varētu padarīt? (Vēlams Rīgā, bet der arī jebkur citur). Paldies jau iepriekš.

Jā, paspēju jau arī sakrāmēt somu rītdienai un bik palasīt (obligāto) literatūru. Un man iepatikās viens dzejolis. :>

Draugam

Vai tev ir tik daudz asaru,

Ka vari dzejnieks būt?

Un tik daudz sāpju, sirdsdēstu,

Ka krūtis elpo grūt?

Daudz nakšu esi nomodā

Pēc patiesības slāpis,

Cik reižu esi izmisis

Un bezspēcīgs jau tapis?

Ja sāpēc esi mācījies

Smaidīt un klusu ciest,

Tad gribu tev kā dejniekam

It karsti roku spiest.

/Jānis Poruks/

Nu jā, šis bija kārtējais bullshit, bet nu ko, lai dara. Es as always aizmirsu, ko gribēju rakstīt un vienkārši sāku muldēt, bet nu gan jau jūs esat pieraduši. o.O

Azt hiszem mindenki jobban jár azzal, hogy csak most írom meg ezt a bejegyzést, és nem azonnal kerültek publikálásra az első benyomások, ugyanis azon esetben igencsak szükség lenne cenzúrára…

Két napja költöztem Szombathelyre, hogy belevessem magam a Nyugatmagyarországi Egyetem életébe. Két és fél óra vonatút után beérkeztünk a kollégiumba, ahol csupa-csupa izgalmas meglepetés várt, mint például a máló vakolattól tarka szobafal, a szűk és koszos szekrény, a ‘kitudjahonnanszármazóvajonműködőképes-e’ internetdoboz ami félig kilóg a falból, stb…deeee a külön kuriózum a koedukált fürdő, ahol is az ember lányának nem kell csodálkoznia, ha a szomszéd zuhanyzóból egy hímnemű egyén lép elő…áh és mindezt havi 9000 forintért, meg 8000 forint éves ‘kitudjamiremegyeldeelkérték’ hozzájárulással. Viszont: annak ellenére, hogy hobbiállat nem tartható a szabályzat szerint, azon kiváltságon kaptam magam, hogy mégis megajándékoztak cicákkal. Por-cicákkal. Hamár egyáltalán nem teszi be takarítónő az év folyamán a lábát a szobákba, legalább átadáskor kinézhetne valahogy…mindegy, a lényeg, hogy a fotókon imponáljon az intézmény, s ugyan kit zavar némi minőségbeli eltérés a valóságban…

Nade hogy ne csak szegény kollégiumi intézményen csattanjon az ostor:
Gólyatábor. 7000 forint. Csak tudnám mire fel…ok, kaptunk egy NYME-s pólót, ráadásul nem panaszkodom, mert az enyém piros, és van akinek csak a kukásnarancs jutott…nade a programok…persze, minden hasonló dolog attól függ ki hogyan áll hozzá, de jelen esetben ki kell jelentenem feketén-fehéren, hogy ez kéremszépen szar. Semmi érdekes program, ezidáig semmi igazán hasznos információ, sőt a mai nap konkrétan egészen pocsékra sikeredett, bár ez az időárásnak tudható be, ugyanis a Savaria-túra elejétől végéig szakadt az eső, így bár elmaradtak olyanok, mint a főtéri szökőkútban való pancsikolás, a víz amit csavarni lehetett a ruháinkból mire hazaértünk, bizonyára kárpótolta  a szervezőket a móka elmaradtáért. Az egyik programon megismertem egy tanáromat, aki külön kérette magához a magyarosokat (megjegyzem összesen öten vagyunk a táborban),kellőképp  megbizonyosodott tudatlanságunkról, mi pedig ‘kedvessége’ alapján meggyőződhettünk róla, hogy bármit is tanít, ha valamiből csúszásunk lesz, az gyaníthatóan az ő reszortja alá tartozik majd.
Hát ez van.
Nade hogy némi jót is említsek: a szobatársam felől igazán semmi kifogásom nem lehet, nagyon aranyos, és rajta kívül is találtam magamnak barátokat, akik közül ketten magyar szakosak szintén.

Tudom, csúnya dolog panaszkodni, de ez most kikívánkozott belőlem.  Azért még bizakodok, hiszen az, amiért jöttem, vagyis maga az egyetemi élet még előttem áll. Remélem azzal kapcsolatban több szerencsém és sikerélményem lesz majd.

Hiányzik Székesfehérvár.
Meg a szobám.
Meg az én Egyetlenem.
Meg a Tüncibaba hugom.
Még anyám piszkálódása is…

“The Devil is a Girl”
by Andi Almqvist and the Employees
Lyrics as transcribed by me (sovietbitch)

Notes: I’ve never been able to find lyrics to this song, so, I’m transcribing the lyrics myself. Note that the lyrics I post may be inaccurate, since this is all based on what I hear, which could easily be wrong. Words in parentheses are lyrics I was especially unsure of.

(Blue) notes from a (silver tongue)
Bad girl ran away from home, yeah
When you wish upon a star

Dead Joe had a (scare for) pain
He made a deal with a red, bright hand, hand
Don’t go diving for pearls, no, no, no
The devil is a girl

Blind Willie in the pouring rain
They shot his dog, then they broke his cane, hey
He was lost in the woods

Ruby Rose had a heart of stone
A red purse full of broken bones
Don’t go diving for pearls, no, no, no
The devil is a girl

J.C. sold his golden crown
He lit a match, burned his halo down, hey
Then, he walked on the water

Sweet Mona had a silver crack
Sugar Daddy had a heart attack, hey
Don’t go diving for pearls, no, no, no
The devil is a girl
The devil is a girl

Aku ingin mencintaimu dengan sederhana,
dengan kata yang tak sempat diucapkankayu kepada api yang menjadikannya abu,
Aku ingin mencintaimu dengan sederhana,
dengan isyarat yang tak sempat disampaikan awan kepada hujan yang menjadikannya tiada.
(SDD)

Puisi ini di kutip dari surat undangan pernikahan yang merupakan ciptaan seseorang, maaf tapi lupa siapa kepanjangan dari SDD,,
So sweet banget khaann,,,

Joining the 20 Somthing Bloggers network I have developed a newer-ish problem of spending most of my free time reading the blogs of new and not so new amazing people.

It has opened my eyes to the redonk amount of blogs that are out there and the awesome power of words to connect people. It has also caused me to take a look at myself as a writer and a 20 something. I have been asking myself lately – what are you doing?! The last couple of months I’ve been on a carousel riding the ugliest wooden liger on the round waiting to get off but not sure if I’m supposed to. I tend to have a weekly excuse for this insane carnival ride. I’m currently blaming it on wedding hangover from my sister’s shindig last weekend but really I think I’m just in one of those funks where I would love to change alot of things about my life but either A) lack the motivation, B) lack the fund$, or C) lack the courage. As many of you that know me in real life are aware I love to complain but I have tried to keep the complaining via this blog to a minimum because I don’t want to come off as a whiny bitch to all and any of the new/ish people who may end up here in my little piece of the web. I am also a fan of avoidance, denial, and total voluntary ignorance about certain things all of these wonderful traits only deepen my current funk.

Now that I’m talking about it my funk is seeming kind of stupid and is starting to smell like vinegary old stilettos. I’d really like to put a new pair of shoes on but these ones are so comfy…

Cik gan cilvēki reizēm spēj būt akli un tizli. Kad viņiem kkas ir, viņi domā, ka bez tā mierīgi spēs dzīvot, kā zaudē tā jūt savā dzīvē milzīgu tukšumu, kas viņus lēnām aprij. Un ja vēlāk kādam viņu draugam parādas tas pats, viņi kļūst greizsirdīgi un vēlas nodarīt pāri šai draudzībai, lai tikai iegūtu kāroto, lai tikai iegūtu to, ko jau sen ir zaudējuši un zin, ka vairs nekad neatgūs. Bet viņi negrib, lai draugam būtu šī lieta, ja jau viņiem nav, tad citiem arī tā nedrīkst būt. Un ja viņi šo lietu nespēj atgūt, tad vēlas iznīcināt tā, lai šī lieta nekad vairs neatgrieztos un neizraisītu greizsirdību un nespētu sabojāt labās attiecības ar draugiem. Un tā visu laiku. Un kad šis tavs draugs ir pazaudējis šo burvīgo lietu, kurai Tu esi tik ļoti pieķēries sirdī iestājas miers un Tu jūti, ka vairs nekas to nespēs sabojāt, vismaz tik ilgi, kamēr šī lieta nenonāks vēl pie kāda Tev tuva cilvēka. Un Tu jūties laimīgs, jo tagad Tu zini, ka šai lietai nav māju, Tu jūti, ka šī lieta jūtas tik pat vientuļa cik Tu. Un tas patiešām tevi ļoti iepriecina, jo tagad tā lieta, zin kā jūties Tu, kaut varbūt nemaz to neapzinās…

Subhanallah,, gak berasa bentar lagi kita bakal ngerasain kolak lagi, ehh bulan puasa lagi. Sedeeh sebenernya. Kenapa? coz ramadhan kali ini aku uda gak dikosan lagi, hiikkkzzzz…
Teman2, kita akan berpisahhh,, but I’ll still love you all,,,

Bingung mau jawab apa kalo ditanya begitu,

:

Gampang jwb aja:

أَحَبَّكَ الَّذِيْ أَحْبَبْتَنِي لَهُ.

“Semoga Allah mencintaimu yang telah mencintaiku karenaNya.”

Jawaban yang sangat bijak bukan, ga’ cuma khayalan, kali aja ada yang bilang begitu jadi ya didoain ajaa…

Keep spirit with love!

” Di sekitar Arsy ada menara2 dari cahaya. Di dalamnya ada orang2 yang pakaiannya daricahaya dan wajah mereka bercahaya.Mereka bukan para Nabi dan syuhada, tapi paraNabi dan syuhada iri kepada mereka.” Ketikaditanya oleh para sahabat, Rasulullah SAW menjawab,” Mereka adalah orang2 yang saling mencintai karena Allah, saling bersahabat karena Allah, dan saling berkunjung karena Allah.” (HR.Tirmidzi)

Itu merupakan sabda Rasulullah yang menceritakan tentang mencintai karena Allah. Tentu kita sering mendengar kata2 ” Aku mencintaimu karena Allah!”, tapi apakah kita sendiri tau apa makna dari kata2 tersebut?. Sungguhkah kata2 seperti itu akan hanya  menimbulkan penyakit hati jika dikatakan oleh seseorang yang belum menjadi muhrimnya, maka berhati2lah jika berkata.

Tidaklah mudah untuk bisa merasakan cinta karena Allah, karena semuanya tidak hanya sekedar kata tanpa makna. Mencintai disini adalah cukup dirasa, karena cinta adalah rasa, taste, cinta itu hanya dari dalam hati. Cinta itu karena Allah, cintai itu dikala kita mencintai maka cinta kita kepada ALLAH akan semakinn bertambah.

Yang dimaksud dengan cinta karena Allah yang saya kutip dari shodiq.com ialah hal-hal yang termasuk ke dalam pengertian kesempurnaan cinta kepada-Nya dan berbagai tuntutannya, bukan keharusannya. Karena sesungguhnya cinta kepada Sang Kekasih menuntut yang bersangkutan untuk mencintai pula apa yang disukai oleh Kekasihnya dan juga mencintai segala sesuatu yang dapat membantunya untuk dapat mencintai-Nya serta menghantarkannya untuk dapat meraih ridha-Nya dan berdekatan dengan-Nya.

Tingkatan cinta ini adalah tinggi tingkatannya, sebab tidak semua orang yang bisa merasakannya. Cinta disini membutuhkan keikhlasan dan ketulusan serta semuanya semata2 hanya karena Allah.

أَحَبَّكَ الَّذِيْ أَحْبَبْتَنِي لَهُ.

“Semoga Allah mencintaimu yang telah mencintaiku karenaNya.”

Nesen uzzināju, ka divi man labi draugi/cilvēki (sauciet kā gribiet) ir cietuši autoavārijā pirms kāda laika un tikai viens no viņiem ir izdzīvojis. That sucks. Visu laiku tagad par to domāju.  Īstenībā skumji. Es domāju, ka zinu kā jūtas tas cilvēks, kurš izdzīvoja… Nāve tomēr ir tik tuvu, kaut gan mēs domājam, ka tā mūs tik drīz nepaņems… Jūtos bik stulbi, jo pēdējo reizi, kad satiku to cilvēku, es pret viņu neizturējos īpaši jauki, bet tagad es viņam atvainoties vairs nevarēšu… Sucks. Nu neko darīt. Gan jau viņš saprata, ka es tā nebiju domājusi (cerams).

So of course everything lately has been Marlowe Marlowe Marlowe…puppy puppy puppy…blah blah blah. What about Spud?!? Some of my tweeties have been asking how that new friendship/siblingship is going.

Well, they get along as much as an 8 wk old puppy and a crotchety rabbit could. We purchased a play pen for Spud so that he could have his own space outside of his cage where Marlowe couldn’t get to him. Spud seems to have had no problems with the reduced roaming space, Marlowe likes to chew on the pen thus getting her bottom jaw stuck in it emitting a deafening screech. Spud just stares at her. They do touch noses through the pen. That’s cute.

The other night we let Spud roam outside of his cage in an effort to let them interact some more. Spud has been friendlier than usual (some suggest that it is jealousy – I think he just likes me more because I feed him) and likes to get his head scratched while I’m playing with the pup. Spud crawled up in my lap while being petted (which he NEVER does) and after a few seconds launched himself onto Marlowe’s head. Keep in mind that Spud is almost twice the size of Lowe. It was funny and scary at the same time. I sense some sibling rivalry? As long as Spud keeps his chompers to himself we’ll all be ok.

Then, Monday night we “forgot” to put Spud back in his cage and when I turned the lights on at 5:15 am to take the pup out I spotted a bunny sitting on the arm of the couch looking really guilty. The first question is how did he get out of his play pen? It had not been moved. He obviously jumped or climbed out of it onto the furniture. A feate I would have loved to witness. As I chased him off the couch and removed the pellets from the couch cushion I noticed this…

 Take note of the remote on the right that happened to be on the arm of the couch where I found Spud. Look closely…

That’s right my friends…there are no buttons left. He chewed them flat to the plastic. Good thing I watch enough TV to know all the buttons by memory. Tim however does not and was really pissed about this. I looked at Spud and was like WTF?! And he gave me the classic Spud response…look away and act innocent. Jerk.

Hehhee,,,

wat para pengunjung mohon maaf atas kesalahan teknis pada pem-postingan yang double ituuhh.
Harap dimaklumi…

Na igen, körülbellül olyan gyakorisággal látható nálam új bejegyzés, mint ahogy a kirakatok szezonálisan cserélődnek.
Tervezgettem ennek a bejegyzésnek a vázlatát napok óta, ideje végre publikálni is…

Tegnapelőtt volt a huszadik születésnapom, Atimnak pedig kedden volt a huszonötödik.  Úgy gondoltuk, a barátainkkal megünnepeljük, bográcspartit terveztünk, ám ez az időjárás miatt átkonvertálódott, és nálam gyűltünk össze egy szokásos beszélgetős estére sok sörrel, és anyu nagy sikerű örökzöld pizzájával. Volt, aki nem tudott eljönni, és hiányzott nagyon, de azért nem estünk kétségbe, jól sikerült az este.

Lacit-Ati és Sosó ex-szobatársát nem ismertem igazán ezelőtt, most sem kerültem sokkal közelebbi ismeretségbe vele, de az eddigiek alapján jó srác-az ő esküvőjére vagyunk Atival hivatalosak 25.-ére (már ha a kedves menyasszony nem kap szívrohamot mikor megtudja, hogy a generációs öröklődésű jeggyűrű odaveszett a Balatonba).

És hiányzott még valaki. Mondhatnám dacból, hogy senki sem hiányolta, fittyet hányok rá miért nem írt egy árva sort sem a (mostanáig) legjobb barátnőm a szülinapomra…azt hiszem most csúnyán megtört a barátságunk, mégha túl is lépünk majd ezen. A dolgok lényege egy csúnya nézeteltérés, pontosabban az, hogy én hiába állítok tükröt az orra elé, ha ő nem a valót látja benne, és a támogatásért cserébe a fejemen töri szilánkosra azt…Ha valaki már meghúzta a ravaszt, hiába is akarom kikapni a fegyvert a kezéből…mindenesetre nem gondoltam volna, hogy egy három éves barátság holmi f*****pók miatt így megtörhet….értem én, hogy a szív vakon szeret, de a szem azért van, hogy lásson. A barát pedig azért, hogy vezetgessen, ha mégis vak vagy.

Egyébiránt csodálatos ajándékot kaptam a páromtól: egy saját készítésű fa fényképtartót. Egyetlen akácfarönkből faragott ki egy szívet, ami a két tenyerembe fér csak el, és egy kis tratót hozzá. Maga vágta az üveglapot, ő festette és pácolta a fát, rengeteget dolgozott vele. Soha senkitől nem kaptam ehhez foghatót még.

Úgy egy hete jártam Győrben, találkoztam Saiddal. Több, mint három év is eltelt már az ezelőtti első és egyben utolsó találkozásunk óta, mindketten sokat változtunk, időről időre egyre kevesebbet beszéltünk, de mégis nagyon jól éreztem magam vele. Az a fajta kötődés, ami akkor kialakult bennünk, mindkettőnkben szinte sértetlenül megmaradt, és ez jó érzés nagyon. Jókor voltunk jó helyen, mikor megismertük egymást. És végre végre!!! Megkaptam a filmet, (Véletlenül szándékos) amiben játszik! Nem szeretem a krimiket, de ez tetszett-bár lehet, hogy van bennem némi elfogultság is. Ez az első filmje, és rögtön egy főszereppel indított, amit kitűnően alakít. A piacra újraszinkronizálva fog csak kerülni a film, de én persze kizárólag az eredeti hangjával voltam hajlandó megnézni.

És itt a film zenéje is, ami távolról sem az én stílusom, mégsem tudom kiverni a fejemből…

Remélem mostantól nem csak háromévente találkozom majd Saiddal…talán a nyáron is látom még, főleg mivel az augusztus jelentős részét Mosonmagyaróváron töltöm majd, közel Győrhöz. Dolgozni fogok a gyárban, ahol Atim is. Külön lakom majd vele az idősebb nővére lakásán, aki Németországban él. Hasznosnak ígérkezik ez az időszak a talpraesettségem fejlesztésére is, egyedül kell ellátnom majd egy háztartást, ami még ha csak ilyen rövid időre szól is, remélem hatásos lesz rám nézve. Attól, hogy össze leszünk zárva effektíve nem félek, hiszen eddíg is együtt laktunk tulajdonképpen nálam, ahol iskolaidőben is lesz majd, bár én ha felvesznek egyetemre kollégista leszek. Azonnal elfogadta a meghívást, mikor mondtam neki, hogy lakhatna nálunk suliidőben, ebből is látszik, hogy nem rövid időre tervez velem, ami boldoggá tesz nagyonis! Bőven van még csiszolnivalónk a kapcsolatunkon, de ahhoz képest, hogy csupán három hónap áll mögöttünk igen szoros a kötődés, ami nyilván az együttélésnek köszönhető. Nagyon úgy tűnik, hogy Ő a lehető legtökéletesebb társ számomra, mindent meg fogok tenni, hogy végleg mellettem maradjon, mindennél jobban szeretem!

Ááááá és majd elfelejtettem: Dean játszótársat kapott! Gombóc, egy nőstény, palotapincsi keverék kölyök a család legújabb tagja. Hihetetlenül cuki, kisebb mint a cicunk, és nem is nő sokkal nagyobbra állítólag. Kicsit gondozatlan a szőre, de a pajkos kis szeme ezt remekül ellensúlyozza, irtóédes egy kutyi.

Nakéremszépen ennyit mára, bezár a bazár, a következő szezonban újdonságokkal jelentkezünk, köszönjük, hogy betekintettek hozzánk.