állj állj ilyet többet ne csinálj!

valamelyik nap ez ment a rádióban énmeg magamból kikelve az ágyon ugrálva énekeltem ezt a számot. látszik a változás. fél évvel ezelőtt erre képtelen lettem volna.

gondolkoztatok már azon, hogy milyen lenne, ha az élet egy film lenne? lennének pillanatok, amiket megállíthatnál tovább növelve a varázsát.. vagy azokat a szakaszokat, amiket elrontottál, kitörölhetnéd…. hmm… mennyi minden törölnék, te jó ég mondjuk…októbertől november közepéig úgy kompletten. előtte meg megváltoztatnék jónéhány dolgot. ismerem én a hibáimat. át is láttam, hogy mit csinálok mégis folytattam. =S

sajnálom, hogy nincs lehetőségem életem filmjét változtatni. a jó oldala legalább az, hogy tanultam ebből. egy életre. és.. úgy gondolom hogy ez is változtatott rajtam. végülis mindig változunk…

van iwiwen egy kilencedikes képem. lottival. frankfurtban. annyira már a fejem, hogy hihetetlen. még teljes frufrum volt és hosszúhajam.

néha olyan szar barátnak érzem magam. nekem ő annyit ad és én mit tudok neki adni? elviseli minden hülyeségemet, én viszont rosszabb kedvemben a legkisebb kilengésére is élesen visszaszólok. tanácsot ad mindig, én meg még egy egyszerű esetnél is csak némán állok. szerintem nem is tudja,mennyire örülök, hogy jóban vagyunk. jóban vagyunk? sokkal több. barátok vagyunk.

sikerültsikerültsikerültsikerültsikerültsikerüüüüüült! én olyan boldog vagyok. idegeskedtem egy csomót, hogy vajon mi lesz az eredmény. ééééssss megvaaaaann   nagyonjóóó

a hétvégém unalmas volt. a péntek nem úgy jött össze ahogy terveztem, helyette itthon voltam. a szombat sem tartogatott semmilyen izgalmat, koradélután zártunk, lovazásból se sok volt, délután itthon voltam. vasárnap meg – a változatosság kedvéért – itthon voltam. néztem csöpögős szerelmesfilmeket tesómmal, közben beszélgettünk, meg olvastam is.

most olyan jó. nekem nagyon jó a kedvem. több. nem csak jó a kedvem. boldog vagyok. =) kiegyensúlyozott és boldog. ritka pillanat. ezért is kell ezt most leírni.

mostanában olyan hülyeségeket álmodok. ez a mai is… csak röhögtem rajta. new yorkban voltam és sétáltam az utcán papucsban és lovascuccban, amikor csörgött a telefonom az egyik kirakatban. átnyúltam az üvegen, láttam hogy B. hív. konkrétan ezt írta ki: B. hív. így rövidítve. felvettem, ő mondott valamit hogy beszélnünk kéne, énmeg kiröhögtem, mondtam, hogy na ne hülyéskedjen és kidobtam a telefonomat egy szemetesbe. utána eldöntöttem hogy én most teljesen szabad vagyok és világgá megyek, de előtte még felveszem a kékeszöld felsőmet, mert az megy a lovaglónadrágomhoz. és ekkor már itthon voltam és kerestem a szobámban mindenhol a felsőmet. ekkor anya mérgesen berontott a szobámba, hogy én ezt hogy képzelem, hogy göndör hajjal akarok világgá menni. így leültem és még gyorsan kivasaltam a hajamat, de közben nagyon mérges voltam, mert nem lett meg a felsőm. és ennyi. nem tudom hogy hová mentem világgá és mi lett belőle. de azért reggel leültem kivasaltam a hajamat, és felvettem a kékeszöld felsőmet – a valóságban azonnal megtaláltam.

Bekukkantani egy másodperc töredékéig egy idegen ablakon és belelátni idegen életekbe. (Zsófi boldogblogja)

(and from our window by LonelyPierot)

tegnap lementem a félegyes busszal a Hex-be. Vikivel meg Kingával elővettük az új favorit piánkat… a teqilát. 7 után nem számoltam mennyit iszunk. na de most se rugtam be. nem baj majd legközelebb. annyira jó volt, táncoltunk meg ugyebár a “buzibárrá” alakult iroda… Peti meg egy állat. jött a szódásflakonnal és konkrétan képen nyomott… persze nekem se kellett több. fogtam egy másik szódásflakont és csatáztunk. ahha… hátul az irodát, a folyosót és a raktárt eláztattuk a félórás küzdelem alatt. de már 10 centis víz állt mindenhol és ahogy szaladtam elcsúsztam és seggreestem és úgy csúsztam és mikor sikerült megállnom Peti felém állt és egy teljes flakont nyomott rám. oké… a hullámos hajam amit előtte csináltam meg… savarni lehetett belőle a vizet, a sminkem leázott. a felsőm is és a nadrágom is. okééé gyönyörű voltam állati volt. persze Peti fele annyit kapott. na de nem baj. mindenki együtt érzett velem és megöleltek így ők is vizesek lettek. na akkor Laci hazahozott kocsival én hazajöttem, gyors átöltözés meg smink lemosás és vissza le a Hexbe. vizes hajjal persze mert arra már nem volt időm, hogy megszárítsam. vissza értem Adrián a kezembe nyomta a 6cl whiskyét 1dl cólával. egy csapásra lehúztam…azt se éreztem meg. ment tovább a buli. reggel karaoke. 7-re hazaértem és délben kelni kellett mert hát családi kajálás egy étteremben. végre már itthon vagyok. mihelyst megkapom a tegnap esti képeket felteszek párat mert hát ez tényleg vicces volt… ahogy én kinéztem csak Ők. (L).

A Baj megtalál, mindegy merre jársz,

Mindegy hogy gyors vagy-e vagy lassú,

Utolér a vihar ereje, vagy reggel a sírás

Egy ideig jól érzed magad, aztán kizökkensz ,…

A Baj ott vár rád a sötétben

Ott vár rád a szívemben

Ott vár rád a kulisszák mögött

El kell játszania a szerepét

A Baj barát, a Baj az én barátom, igen

A Baj barát, de a Baj ellenség is,

Mindegy, hogy milyen táplálékkal etetem, úgy tűnik, hogy egyre csak nő és nő,

Látja, amit én látok és tudja amit én tudok,

Így hát ne feledd ahogy az úton haladva elernyedsz ….

A Baj ott vár rád a sötétben

Ott vár rád a szívemben

Ott vár rád a kulisszák mögött

El kell játszania a szerepét

A Baj barát a Baj az én barátom igen,

Így hát ne ijedj meg ha kézen fog téged

Nem fogom engedni neki hogy győzzön de bedőlök a csábításának

A Baj barát a Baj az én barátom igen,

Mennyire gyűlölöm azt, ahogyan érzek miatta

És mennyire próbálom eltávoztatni magamtól,

Próbálom, próbálom …

Amikor ezt a videót nézem, mindig arra gondolok, hogy de jó sorsom van nekem itt, Magyarországon.
Ők így is tudnak mosolyogni.

Egyfolytában azon gondolkozom, hogy miből tudnék kényelmesen megélni. Számomra azonban egy egyszerű munkahely maga a börtön, nem kíván semmi pluszt tőlem. Végezzem el a rám kiszabott feladatokat, mint egy beprogramozott mosógép.  A lehetőségek száma így be  is szűkült,  így inkább magamra hagyatkozom.

Fiatal korban (15 év körül) a gyermekeknek már  van elképzelésük, hogy mi lesz belőlük, mivel fognak foglalkozni, mivel keresik a pénzt.

Azonban nem mindegy, hogy ez az elképzelés milyen mértékű, egy kész elhatározás, vagy csak egy gondolat. Ami közös fiatalban – idősben egyaránt, hogy van célja. Minél magasabb fokú célunk, annál magasabbra juthatunk. Gondoljunk csak bele, ha a saját képességeimet egy áruházi eladó szintjére teszem, és nem is szeretnék előrelépni, nem is lesz belőlem miniszterelnök. Viszont, ha saját magamról alkotott képem és a magammal szemben elvártak arra buzdítanak, hogy elképzelt szakmámban a legmagasabbra jussak, és annak csak 50%-át teljesítem, elégedett lehetek. Célok nélkül nincs eredmény, és ez igaz az élet minden területére.

Azon gondolkozom, hogy a magyar egyetemeken/főiskolákon történő oktatás felépítése, és annak tartalma célravezető-e ebben a “kapitalista” rendszerben ( a non materialista 21. században)?

Magyarországon a legnagyobb probléma nem a gazdasági válság, vagy a kisebbség kérdése, hanem a mindennapi megélhetés, a boldogság megszűnése. A pénz nem boldogít mint tudjuk, de szükséges hozzá. A politika, az állam a legnagyobb befolyásoló erő, Ő értékrendet ad polgárainak, mutatja az utat. Országunkban ez közel sincs így, jelzem nem is volt így amióta én élek. Tanulj—>dolgozz—>fizess—> ne “élősködj” kisnyugdíjon! (kimaradt az élni, és a hagyj hátra valamit az utókorra kifejezés a magyar felfogásból).

Számos országban azonban többre értékelik a kreatívságot; a ténylegesen elvégzett, kézzelfogható munkánál.
Mit takar maga a kreatív szó számomra? Az alkotás képességét, valami új létrehozását. Ebben segíthetne az oktatás, hogy ne csak tanuljunk(magoljunk, megértsünk), hanem tovább is gondoljuk amit ‘leadnak” – talán így lenne még kreativitás. Ehhez kapcsolódóan három, többek számára ismerhető mondatot írnék, kissé más formában, mint az eredeti:

A teremtő tevékenység fárasztó, de örömöt okoz.
Pénzkereseti lehetőséggé vált az öröm?
Nem mindenki képes az alkotásra.

A monoton, egyhangú munka, mint tudjuk „megöli” az embert. Sajnos az állások 4/5-e ilyen. Így sokaknak ilyen munkát kell vállalniuk, ez azonban nem lehet ok a „feladásra”. Válasszunk egy hobbit, vagy bármit, amiben kifejezhetjük önmagunkat, adjunk értelmet létezésünknek, tegyünk hozzá a világhoz.

Azon gondolkozom, hogy a magyar egyetemeken/főiskolákon történő oktatás felépítése, és annak tartalma célravezető-e ebben a “kapitalista” rendszerben ( a non materialista 21. században)?

Egyfolytában azon gondolkozom, hogy miből tudnék kényelmesen megélni. Számomra azonban egy egyszerű munkahely maga a börtön, nem kíván semmi pluszt tőlem. Végezzem el a rám kiszabott feladatokat, mint egy beprogramozott mosógép.  A lehetőségek száma így be  is szűkült,  így inkább magamra hagyatkozom.

tegnap délután leugrottunk Vikihez egy kávéra a Hex-be. annyira jó ott ülni és dumálni az, hogy mindenröl eltudunk így hárman beszélgetni, hogy ennyire megvan a közös hang az tök jó. velük csak mindig nevetni lehet és mindig ott vannak ha szükség van rájuk. na meg persze jókat tudunk bulizni. és nem az állandó panaszkodás, stértődöttség, hanyagolás és a többi… ez tök jó.

na meg tegnap Bláthys szalagavató a rokiban. Dani miatt mentem végülis csak el. konkrétan annyi emberrel találkoztunk. ez a sok ismerős… a végén már azért fárasztó volt. de jó volt M-el, másfél év után újra beszélgetni, furcsa de jó. Dani meg… tyűűűű. hát én ilyen részgnek még sose láttam
kegyetlen volt. de már nagyon hiányzott, két hete nem találkoztunk mert ment vezetni stb. megláttam és olyan jó volt megölelni, hozzábújni mint még senkihez. bár cseppet elcseszték a végén a hangulatot a sok jóképességű de azért tényleg jó volt a buli. élveztük. Kinga… még jó, hogy az elején nem volt kedve kijönni, azt ő volt az aki haza se akart menni roki után kocsival meki. jajjj de jó volt enni
aztán Hex. jaa és hát kihagytam, hogy ott volt velünk végig Daniel is. remélem azért jól érezte magát és legközelebb is eljön. bár most is szerintem sikerült lerongálnunk… pláne mikor kritizáltuk az embereket.
tehát Hex. jó volt. Viki, hogy örült nekünk. :] bementünk Petivel hátra, boldog voltam, hogy végre megszabadultam a cipőmtől. aztán újra ki és nyomtuk a Karaokét. aztán 6-re sikerült hazaérni.

most meg megyek és találkozok apámmal. kajálás majd mozi és kabátvásárlás.
holnap pedig éttermes családi kajálás. vicces lesz? igen az.
hétfön kedden pedig suli. szerdától meg kezdődik a mikulásvonatozás. én leszek a krampusz. lesz farkincám meg minden 4 napig fogjuk ezt csinálni. kemény lesz… reggel8-tól este 8-ig.
szombaton pedig Woodooban mikulásparty. várom. elnéz Viki is. jó lesz. jó hét lesz. :]

Azaz Central/East Europe. Mostanában szokás, hogy a CD-kből készül egy ilyen változat is. Ez körítésként egy nagyon egyszerű, mindössze négy oldalas kis bookletet takar, illetve egy szimpla műanyag tokot. A füzetben természetesen nincs benne a szöveg. Errefelé úgyse értenek angolol. Gondolom így gondolják. Hát szép…

mese üzenete:
*vagyfordítva. kurvahelyes és addig magyarázod magadnak, hogy értékes, hogy annak fogod látni:D
(r)vikii.. üzenete:
*ezisigaz:D
*mint edward…szerintem.
*aztleszámítva hogy helyes..hátnemtudom.
*belül elég fora
**fura
mese üzenete:
*nekem meg mondjuk pont ez tetszik:D hogy olyan fura:D
(r)vikii.. üzenete:
*meg azért..kösznemkell olyan, aki csak így elhagy.seszósebezséd.
mese üzenete:
*8-) seszósebeszéd…
*::)
(r)vikii.. üzenete:
*hm.jónak mondom:D

“Ez a kor mintha már csak élni akarna, szerep és küldetés nélkül. Én azt hiszem, így nem lehet élni.” (Márai Sándor)

“   “És próbálnak neked segíteni de te nem vagy beteg
Nem vagy beteg és hiába hallgatsz ez csak feltűnőbbé teszi
A helyzetedet hogy semmi se jó így csak megfulladni lehet”

Nem vagy beteg csak üresen tátongsz, mintha egy méteres lyuk lenne a szíved helyén, amit mindenki lát és aljas módon belenéz. Amit oly nagy gonddal építettél fel, egy perc alatt leromboltad. Miért van az, hogy könnyebb rombolni, mint építeni? aztán körülötted mindenki szakértő hanggal és kioktató stílusban mondja ami számodra is világos. ők se jobbak, ők is rombolnak, és talán még fele annyi időt sem töltöttek az építgetéssel, mint én eközben persze el kell játszani, hogy minden a legnagyobb rendben van és nagyon jól vagyok. ez kb olyan, mintha a tengerben fürdenél és ömlene belőled a vér, de te letakarod a sebedet, hogy a cápák ne vegyenek észre. így van egy kis esélyed, máskülönben hamar megtalál és meghalsz. a túlzott jóakarattal lehet megölni bárkit. amikor szarul vagy és jönnek a barátok és olyan kérdéseket tesznek fel, hogy az a lyuk még nagyobb és mélyebb lesz, a végén meg már teljesen felemészt. felemészt és eltűnök, a gondosan felépített dolgaim meg már csak halványan felrémlő emlékképek lesznek. “

hű. egy augusztusi bejegyzésem részlete. úgy olvastam vissza ma a blogomat, mintha egy idegen gondolatait olvasnám. néha meglepődöm magamon, hogy mennyit változom. folyamatosan.nem feltétlen jó irányba.

ígértem linkeket.

Átváltozás , Az ördög és Prym kisasszony , Eclipse  - bár lehet ezt linkelni sem kell. , Parfüm

szóval ezek a mostani dolgok. kicsit elárasztottak a könyvek. az első kettő könyvtári és nemsokára lejár, a második kettő pedig kölcsönkönyv és sietnem kéne vele.  megnézzük ma este mire jutok.

…
My youth unknown to me
I’m walking by a wire
What’s left from me to breathe
Cold smell of fire
One day I will be free
I was born to be no one
My youth unknown to me
I walked behind the sun
…

amikor azt mondtam, hogy zsófifejem van hajvasaló nélkül, én nem vicceltem. nagyondurván göndör.

ezis egy topsecret képnek készült. de úgydöntöttem, hogy felteszem. valahogy így nézek ki, amikor itthonülős napot tartok, a pizsit leszámítva. (igen, az pizsi )

mostmár csak azt kell kitalálnom, hogy holnap hajlandó vagyok-e ilyen fejjel elmenni suliba. hozzá kell még szoknom ehhez a fejhez. régebben ilyenkor mindig kapcsoltam is a hajvasalót. nem tudom mi van most velem.

egyenesen meg ilyen. mi van velem mostanában? ez nem én vagyok. én nem nézek így ki. én nem nézhetek így ki…

Hát ez most egy olyan bejegyzés lesz, aminek a felét már kigondoltam egyszer, ami miatt valszeg nem is lesz olyan igazi. Merthát az ihlet ugye… De azért üsszefüggés az lesz, asszem.

Szal néhány hete jutott eszembe az az örökbecsű nóta , h indulj el egy úton én is egy másikon, hol egymást találjuk, egymáshoz se szóljunk, stb. És ennél tovább nem is jutottam, mert rádöbbentem, h ez már milyen igaz. Mármint, h mindenkinek a saját kicsi útján kell elindulnia, a sajátját kell járnia, aztán vagy találkozuk vagy nem. De tegyük fel, h találkozunk, mert ez a sors.  Mert egy helyre vitt minket és éppen akkor a másik is ott volt. Nem semmi. És akkor ma a várost járván, egészen kicsinek éreztem magam és egészen kegyetlennek és embertelennek Budapestet és arra gondoltam, h ezek a talákozások az életben milyen elképesztően esetlegesek. És hogy mégis hogyan lehet itt bárkivel is találkozni. Ebben a névtelen, érzéketlen, embertelen tömegben. Ebben a rohanásban, szürkeségben, koszban és zajban. Mintha kések állnának ki mindenhonnan, vagy fogak, igen, éles fogak, mintha meg akarna rágni és le akarna nyelni a város, és szürke masszává emészteni. Nem, nem panaszkodni akarok, ma MINDENKI, akivel személyesen találkoztam (ügyvédi kamara portáján ülő férfi, útlevél ügyintéző nő), valamint akivel telefonon beszéltem, mind mind NAGYON KEDVES ÉS SEGÍTŐKÉSZ volt. Hogy hogyan és miként őrizték meg emberségüket ebben a novemberi Budapestben, nem tudom, de köszönet érte. Szóval fájt nekem ma a város és fájtak az emlékek és szorongtam és kicsinek és bizonytalannak éreztem magam, mindaddig, amíg emberekkel nem beszéltem, mert attól jobb lett. Emberfüggő vagyok. Beszélnem kell folyton, folyamatosan, megállás nélkül. Asszem ez tart életben, de legalábbis ettől vagyok boldog. Attól, h a szürke porréteg alól mégiscsak kilátszottak az emberek egy pillanatra és megcsillant valami… És a bosnyák téren kispált énekelt két tizenéves fiú. Ilyesmi.

És akkor éreztem nagyon nagyon intenzíven, h milyen jó nekem. És hogy milyen sok találkozást megéltem már ebben az életben, a legtöbbet itt, Budapesten, de Gentben is és Stockholmban és Herrangben és Göteborgban is.  Hogy nekem micsoda elképesztő mákom van. És ez valahogy, ez valahogy fájt. nem tudom miért.  Mint mikor az ember a kezében tart egy kicsiny madarat és átérzi  ennek az apró és finom kis lénynek a sebezhetőségét, éltének esetlegességét. Hát úgy fájt nekem is az élet nagysága,  az, h az élet mennyivel nagyobb mint én.

És amikor túlvoltam ezen az érzelmi hullámon, akkor megint visszatértem az úthoz, amin mindenkinek magának kell elindulnia, és megtennie a saját maga kilométereit, és aztán valamikor, amikor időszerű, találkozni másokkal. Mert csak a magam útját tehetem meg. Csak a felét annak, ami pl. valaki máshoz visz. Mert ha én elmegyek egészen az ajtóig és becsöngetek, akkor esetleg annak az embernek az épp nem lesz időszerű, vagy épp a kádban ül, esetleg másokkal van éppen, vagy itthon sincs. csak félútig mehetünk, oda is csak tudatlanul, mit sem sejtve, mert az út másik felét a másiknak kell megtennie. Magától. Kényszer nélkül. Hogy visszafordulhasson, ha úgy tartja kedve, vagy elmenjen egy más irányba esetleg észre se vegyen. Mert csak ha ezek a lehetőségek megvannak, csak akkor lesz ennek a találkozásnak az a mindentelsöprő-megsemmisítő ereje. Csak ekkor lesz tökéletes.

Hát ezen gondolkodtam ma. Meg azon is, h nem szabad egymáshoz szólni, de erről majd esetleg máskor írok. talán.

Egy kedves történet, ismeretlen írótól.

A házunk éppen szemben volt a baltimore-i Johns Hopkins kórház épületével.
Az alsó szinten laktunk, a felső szintet pedig bérbe adtuk a klinika járó betegeinek.
Egy nyári estén éppen vacsorát készítettem, amikor kopogást hallottam az ajtón. Kinyitottam, és egy ritka csúnya öregembert pillantottam meg. Alig magasabb nyolcéves fiamnál, gondoltam, miközben végigmértem görnyedt, összeaszott testét.
A legvisszataszítóbb az arca volt, mely az egyik oldalon feldagadt, és vörös vadhús borította. A hangja meglepően kedvesen csengett:
- Jó estét. Azt szeretném megtudni, volna-e kiadó szobájuk egy éjszakára. Ma reggel érkeztem kezelésre a keleti partról, de csak holnap reggel megy busz visszafelé.
Elmondta, hogy dél óta igyekszik szobát szerezni sikertelenül.
- Gondolom, az arcom miatt van. Tudom, hogy rémesen néz ki, de a doktor azt mondja, még néhány kezelés és …
Egy pillanatig tétováztam, de amit ezután mondott, az meggyőzött:
- Elalszom a hintaszékben is a verandán. A buszom kora reggel indul.
Biztosítottam róla, hogy találunk neki ágyat, de addig is lepihenhet a verandán. Bementem a házba és befejeztem a vacsorakészítést. Amikor elkészültem, megkérdeztem az öreget, hogy csatlakozik-e hozzánk..
- Köszönöm, nem. Van elég ennivalóm – mondta, és felmutatott egy barna papírzacskót.
Miután befejeztem a mosogatást, kimentem hozzá beszélgetni a verandára.
Hamar észrevettem, hogy ennek a pici embernek a testében hatalmas szív dobog. Elmondta, hogy halászatból él és segíti a lányát, akinek öt gyermeke van és a férje egy súlyos gerincsérülés következtében nyomorék. Mindezt nem panaszkodva mondta. Minden második mondatában hálát adott Istennek az áldásaiért. Hálás volt azért, mert a betegsége, mely valószínűleg valamilyen borrák, nem jár fájdalommal. Megköszönte Istennek, hogy erot ad neki a munkához.
Lefekvés előtt beállítottunk neki egy tábori ágyat a gyerekszobába. Amikor reggel felkeltem, az ágynemű takarosan összehajtogatva feküdt az ágyon, és a kis öreg kint volt a verandán. Visszautasította a reggelit, de mielőtt elindult a buszhoz, akadozva, mintha valami nagy szívességet kérne, azt mondta:
- Lehetséges lenne, hogy legközelebb is itt szálljak meg, amikor kezelésre jövök? Nem okozok felfordulást, elalszom egy székben is.
Rövid szünetet tartott, majd így folytatta:
- A gyerekeinek hála nagyon otthonosan éreztem magam. A felnőttek általában megriadnak az arcomtól, de úgy tűnik, a gyerekeket nem zavarja.
Közöltem vele, hogy szívesen látjuk újra.
A következő alkalommal, valamivel reggel hét után érkezett. Egy nagy halat és egy kiló gyönyörű osztrigát hozott ajándékba, még sohasem láttam ekkorákat. Azt mondta, aznap hajnalban foga őket indulás előtt, így biztosan finomak és frissek lesznek. Tudtam, hogy a busza hajnali négykor indult, és elgondoltam, hánykor kellett felkelnie, hogy halászhasson előtte.
Az elkövetkezendő évek során többször megszállt nálunk egy-egy éjszakára, és sosem jött üres kézzel. Mindig hozott nekünk halakat, vagy osztrigát, vagy zöldséget a kertjükből. Máskor csomagokat küldött, mindig expressz küldeményt, halat és osztrigát vagy friss parajt, kelkáposztát, melynek előzőleg minden levelét gondosan megmosta.
Mivel tudtam, hogy három mérföldet kell gyalogolnia a postáig és nagyon kevés a pénze, kétszeresen értékesnek éreztem ezeket a küldeményeket. Miközben időről időre átvettem figyelmessége apró bizonyítékait, gyakran eszembe jutott a szomszédom megjegyzése, melyet akkor tett, amikor a halász először hagyta el a házunkat: “Maguknál aludt az a borzalmas külsejű öregember a múlt éjjel? Én kiutasítottam. Elveszítheti a vendégeit, ha ilyeneket szállásol el.” Lehet, hogy igaza volt, időnként néhányan miatta álltak tovább. De ha ismerték volna őt, talán könnyebben viselték volna betegségeiket. Tudom, hogy a mi családunk mindörökre hálás lesz neki, amiért megismerhettük..
Megtanultuk tőle, hogy a rossz dolgokat panasz nélkül kell elfogadni, a jó dolgokért, pedig hálát kell adnunk Istennek.
Nemrégiben meglátogattam egy barátomat, akinek melegháza van. Megmutatta a virágait. A legeslegszebb egy éppen nyíló aranyszínű krizantém volt.
Legnagyobb meglepetésemre egy horpadt, rozsdás vödörben állt. Azt gondoltam magamban, ha az enyém lenne ez a virág, a legszebb cserepembe tenném. A barátom szavai azonban jobb belátásra térítettek:
- Elfogytak a cserepeim, és mivel tudtam, hogy ez milyen szép lesz, úgy döntöttem, jó lesz neki ez a régi vödör is -magyarázta.
- Nem kell sokáig benne maradnia, úgyis nemsokára kiültetem a kertbe.
Biztosan elcsodálkozott rajta, amiért olyan jót nevettem szavain, de éppen ilyen jelenetet képzeltem el a mennyben: “Itt ez a különlegesen szép lélek. Nem bánja, ha ebben a kicsi, rút testben kell élnie.” De ez már egy másik történet. Isten kertjében régóta biztosan büszkén magasodik ez a drága lélek!

Az utóbbi időben orvostól orvoshoz, kórházból kórházba jártam. Végül tegnap kiderítették mi is a bajom. Budára, a Svábhegyi Gyógyintézetbe kaptam beutalót. Elvileg csak egy 8 perces futásterhelésre mentem, ennek ellenére reggel 9-től délután 4-ig (!) ott voltam a klinikán. Ha 15 vizsgálatot nem végeztek el, akkor egyet sem. Utána behívott a kezelőorvosom. Idézem “Hát barátosném neked elég erős és súlyos terheléses asztmád van” Ez azt jelenti, hogyha pl gyorsan sétálok, futok, vagy megeröltető mozgást végzek rámjön a roham. De (!) emellett még sima asztmám van, de az szerencsére gyenge. Ez most magyarázatot ad a rosszullétekre (szám szerint a durvábban 3), amit nem tudtam, hogy miért van, mi a bajom. Mostmár tudom. Sőt! A pláne, hogy a normális vérnyomás 110-120 között mozog, nekem pedig 135… Lehet, hogy emiatt is kell majd valamilyen gyógyszer vagy ilyesmi.

Kaptam egy puffot (én csak így nevezem. filmekben, vagy valahol biztos láttatok ilyet) amit akkor kell használnom, ha nehezen kapok levegőt, rosszul vagyok. És megkaptam a legerősebb asztmagyógyszert. Ráadásul nem is gyerek, hanem felnőtt adagot. Fél óra múlva kell bevennem (fél 11).

Nos hát ez a nagy helyzet. Ezért tűntem el sok időre. Részben. Másrészt pedig azért, mert próbálok néhány dolgot helyrehozni. Kisebb-nagyobb sikerrel…

Ezen kívül tudjátok mi a legrosszabb? Feladtam egy álmom. Azt az álmom, amely sok ideig az életet jelentette számomra. Úgy éreztem, anélkül senki vagyok. Erre teremtettek, ezt szeretem csinálni. A tánc. Most viszont valóban le kell erről mondanom… Tudjátok milyen érzés mikor 8 évig csinálsz valamit, és egy pillanat alatt egy idegen mondata eldönt mindent?! Pocsék érzés… Imádtam, de ennyi volt. Szeptember óta nem voltam táncon. Szívem mélyén abban reménykedtem, hogy talán a vizsgáltok után kiderül, hogy semmi bajom, és újra táncolhatok. De nem így lett. Talán egyszer újra a színpadon állhatok. Azon a színpadon, amely mindennél többet jelentett…

Örökké (L)

A másik dolog a lovaglás. Bár az nem olyan megerőltető, mint a tánc, de talán abból is vissza kéne vennem. Nem akarom. Miért pont én?! Megszoktam már, hogy valami mindig rosszul sül el, de miért pont az ami az életem jelentette?! Akkor sem fogom abbahagyni. Az úszás elvileg segíthet a gyógyulásban, de arra számíthatok, hogy ezzel egy darabig szenvedni fogok. Jobb esetben felnőttkoromra elmúlik.

Jövő hónapban vissza kell mennem az orvoshoz, aztán 2-3 havonta folyamatosan. Majd csak lesz valahogy…

__________________________

Pénteken Miénk a Színpad rendezvény lesz a suliban. Az angolsokkal, és az angoltanárommal betanultunk egy számot. (Michael Jackson: Usa for Africa – We are the world) 5-en szólózunk, köztük én is Ma színpadi próbát tartottunk, mikrofonpróba etc. Holnap is fogunk. Du. továbbtanulási szülői volt, aztán kémiáztam, és most itt vagyok.

Hamarosan újra írok, de a próbák és a suli eléggé lefoglal.
Vigyázzatok magatokra.

Miley M.

nyár. bükkszent. kintalvás. kedd. tábor. nagy szétesés 2009.

nyarat akarok

kintalvást akarok

MOST!

ma Donáttal meg Kingával szoli. ők mindenkinél jobbak, imádom őket. végignevettük az egész napot. kajáltunk stb. de hát már sírva nevettem. holnap Gábor Áron napok lesznek. fél7-re kell beérnem suliba. jövöhéten pedig Miskolcon nyílik egy olyan bolt mint ami eddig nem volt. Világítós pólók, napszemüvegek és övek. és mi leszünk a hosteslányai annak is egyre több helyre hívnak. jövöhéten decemeber 5-én Woodoo Mikulás party.
kis csini mikuláslány ruhánk lesz. meginnt lesz mixershow. alig várom. holnap veszek még egy cipöt
meg sztem kabátot is. pénteken rokiban szalagavatós bááál. Dani miatt megyek. egyetlenem, nagyon hiányzik a feje. meglátom megölelgetem. nemsokára érettségizik a lelkem