Újdonság a mai “ördögi koalíció”? Korántsem. Csak a román történelem ismételgeti magát… Még Johannis sem újdonság: ő az a biznyos “idegen herceg”. Băsescu pedig nem más mint Alexandru Ioan Cuza “politikai reinkarnációja”. Egy bukott reformer. Lássuk csak meddig is ér a történelmi analógia…

Mikor Alexandru Ioan Cuza megvalósította a két “román ország” egyesítését, perszonálunió útján megalakult az első modern állandó román törvényhozás.

Benne liberálisok és konzervatívok “feszültek” egymásnak, de legfőképen a reformpárti államfőnek. Kogălniceanu és kormánya segítségével, többek között polgári törvénykönyvet, új alkotmányt, tanügyi törvényt alkottak, és véghez akarták vinni az összes reform legnehezebbikét: meg akarták valósítani a feudalizmus felszámolását egy földreform által.

Mikor a mindkét pártban többségi nagybirtokosok látták, hogy a Cuza-féle progresszív reformok kezdenek “túl messzire menni” összefogtak ellene.

Diktatórikus törekvésekkel vádolták meg…

Végül a katonaság segítségével a reformellenes konzzervatív és “liberális” képviselők átvették a hatalmat, de egymással szembeni ellentéteiket képtelenek voltak feldolgozni.

A megoldás Hohenzollern-Sigmaringen Károly “importálása” volt, mint kompromisszum-emberé. Így lett Románia (alkotmányos) monarchia.

Ez voltaképpen a mai helyzet történelmi előzménye. Most a reformok az ex-kommunista elit felszámolását célozták volna, ha az elnök és “pártja” ezeket véghez tudta volna vinni. Nem tudta, mert a diktatúrában vagy ennek utóhatásaként megvagyonosodott, mind a PSD-ben mind pedig a PNL-ben nagy számban képviselt, “újbojárok”-nak ez nem állt érdekében.

Öszefogtak az államfő ellen, diktatórikus tendenciákkal vádolták meg, majd egy ideológiailag vállalhatatlan koalícióba tömörültek ellene. Mindent csak azért, hogy Băsescu-t legyőzzék.

A győzelem azonban rövid életű lenne, hiszen a két “ellentétes” tábor előbb-utóbb piti gazdasági érdekből a másik létére törne. Johannis-ban látják annak garanciáját, hogy e folyamat kezdete előtt egy rövid szünet következik be, amíg a kormányzásból és szabad-rablásból eddig kizárt PNL+PSD koalíció jól megszedheti magát, felkészülve a következő nagy ütközetre, a leszámolásra gazdasági vetélytársaikkal.

Az igazságról kiderült, hogy jobban fáj, mint a hazugság..

Makacs vagyok, ezt már sokszor bebizonyítottam.. kos program; ez van.. de hogy ennyire az legyek, hogy ne figyeljek oda a jelekre, emberek intésére, ez már nem is makacsság, hanem szimplán nemtörődömség.. hogy majd én megmutatom, majd én bebizonyítom..

Bebizonyítottam.. és hogy mit? Hogy kib*szott naiv vagyok és hogy nem vagyok sebezhetetlen.. nagyon nem..

De kezdem megszokni, ebből is felállok majd.. és ismét tanultam valamit: csak magamban bízhatok..

Crin Antonescu kiesett… Utána meg kiborult… Megismételte azt a szégyentelen kirohanását (1:26:25-nél az érdekes rész kezdete) amit már az EP választás után is kifejtett, miszerint őt bezzeg meglopták! Majdnem a választás utáni hazudozás és vádaskodás eddigi nagymesterét, magát Vadim Tudort is felülmúlta, tegnap esti teljesítményével.

Szidta a mogulokat, szidta Băsescu-t és szidta az exit-pollokat előállító intézeteket, felváltva többször is. Az egyetlen akit nem szidott az Mircea Geoană volt… Mára ki is derült miért.

A liberálisok ugyanis bejelentették, hogy lepaktálnak a kommunistákkal szocialistákkal. Azokkal akiknek vérszegény jelöltje még egy győzelmi beszédet sem tudott elmondani írott szöveg nélkül és akinek speach-ét utána rendre egészítették ki hűséges elvtársai, Ion Iliescu (komisszárnak öltözve), Adrian Năstase (akinek már biztos, hogy 5 évig nem fogják megszámolni a tojásait) és Marian Vanghelie.

Közben érdemes olvasgatni egy kicsit a külföldi sajtót is ami nem arról ír amiről a hazai “közvélemény-alakítók” kárálnak. Ehelyett a valóságról tudósít, arról, hogy “a pro-szocialista média, melyben Băsescu sok ellenséget szerzett, éjjel-nappal támdja…” (BBC), vagy arról, hogy Geoană megválasztása esetén a korábbi kommunista elit kerül majd hatalomra. (Deutsche Welle).

A Wall Street Journal közben kifejti, hogy Geoană megválasztása jobb lenne a gazdaságnak, de egyben azt is, hogy Geoană vonta ki a szocialistákat a kormányzásról (nem Boc dobta ki őket, ahogy a hazai média-narratíva állítja) és ez okozta a kormányválságot.

FONTOS UPDATE(24.11.2009): Már az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet független megfigyelői is elítélik a RealitateaTV és az Antena 3 által folytatott manipulatív kampányt, kijelentve, hogy tudatosan rossz színben tűntette fel a két hírtelevízió Traian Băsescu elnökjelöltet.

Hasonlóan vélekedtek a Realitatea Caţavencu tröszt újságáról, a Cotidianul-ról,is mely 84%-ban (!) negatív hírekben szerepeltette az elnököt.

Ez nem semmi!

Az, hogy Antonescu a PSD mellett fogja letenni a garast a kezdetektől nyilvánvaló volt. Pártjában a Tăriceanu szárnyat nem győzte le véglegesen. Ha az elbukott elnökválasztás után nem tudott volna valamit kiosztani az őt támogatóknak egyhamar a torkának esnek.Az, hogy a kormányrajutáshoz szembe fordult pár hónapi retorikával és mellesleg a liberális doktrínával is melyet pártja névlegesen képvisel, mit sem számít.

A kérdés már csak az, hogy ezt a nyílt pofátlanságot a közrendbéli liberális szavazók le tudják nyleni vagy sem? Bukott elnökjelöltjük most a hatalom kedvéért, Klaus Johannis-szal zászlaján vonul majd be a vörösök mellett a hatalomba és a történlembe is, ha veszteg maradnak.

A rendszerváltás megint nem lesz véghezvihető, a kommunizmus újgazdajgai, az életfogytig politikusok (igen itt konkrétan Markó Bélára is gondolok) saját és családjaik szűk érdekei szerint kormányoznak majd.

Persze a legnagyobb csendben… Mert az elkötelezetten szocialista államapparátus és szakszervezetek nem fognak pisszenni sem. Nem lesznek általános sztrájkok, sem tömegmegmozdulások… Semmi a Băsescu korszakot jellemző “balhéból”. Csendesen fog a lakosság szenvedni, mint az első 60 év kommunizmus ideje alatt.

Csend az lesz… És hullaszag.

Mert a gazdaság jövő évtől mélyrepülésbe kerül: már hírlik, hogy a hűsneműk ára 40%-kal emelkedik jövő év elején.

Emlekednek majd az adók és járulékok is, mert a Nemzetközi Valutaalap dollár-milliárdjai nélkül az ország vagy csődbe megy, vagy élve megnyúzzák azt a pár vállalkozót aki még adót és társadalombiztosítást fizet…

Mi lesz az erdélyi magyarsággal? Nyilván semmi. Vagyis ugyanaz ami eddig is volt. Persze az RMDSZ több mint valószínű, hogy támogatni fogja a Johannis-féle bábkormányt, függetlenül attól, hogy ez a romániai magyarságnak ez mennyire felel meg vagy sem.

Már kitértem rá, de nem lehet eleget hangoztatni, hogy Johannis kisebbségi származását erényként mutatják be, miközben egyik jelöltben sem merült fel, akár egy egy pillanatra, mondjuk Kelemen Hunor-t miniszterelnök-jelöltnek kinevezni. Pedig ugyebár több a magyar Romániában mint a német s biztos mind elment volna szavazni, ha magyar a miniszterelnök-jelölt.

Semmi újdonság… Az udemeráj kormányzott már a liberálisokkal is meg a szocialistákkal is. Mindkét esetben sikereik egy kövér nullával számszerüsíthetőek.

E következő kormányzás végösszege majd esetleg nulla a négyzeten lesz…

Egyik nap selejteztem a gépemen. Sorra töröltem olyan dolgokat, amik már nem illettek bele jelenlegi világomba.. azonban sok dolgot kimentettem a végleges elfeledés homályából..:):)

Nézegettem a mappáim, és találtam egyet, ami tele volt dalszövegekkel; régi számok szövegeivel, amiket egykor sokat hallgattam és jelentéseik vannak.. Egyikre kimondottan szívesen emlékszem vissza; málnaszörpös vodka, Requiem és egy mosolygós/sírós este..

Úgy gondolom, egy ilyen rendszerezés és kiszórás néha kell.. persze attól, hogy töröltem 1-2 dolgot, az emlékeket nem tudom kitörölni; és nem is akarom.. történt bármi, elmúlt barátság, kapcsolat vagy akármi, ha vissza nézek, csak a szépre akarok emlékezni.. ami meg olyan, külön mappában tárolom tovább..:)

Már nem neheztelek senkire.. ami történt, megtörtént, van, amit szívesen vissza csinálnék; de már nem lehet és ez így van jól. Valószínű lesz olyan, akivel soha de soha többé nem beszélek, nem találkozok.. de talán lesznek barátságok, amik nem örökre hűltek ki; és egy szép napon egy cukrászdában ülünk majd, sütit majszolunk és nevetünk azon, milyen butaság volt elszakadni.. ezért mondjuk azért nekem is kell tennem..

Optimista vagyok.. hiszek a csodákban és abban, hogy az emberek képesek változni, képesek változtatni.. nemrég még nem hittem; de már elhiszem..

Minden egyes csalódás vagy boldogság, könnycsepp vagy mosoly kellett ahhoz, hogy itt tartsak, ahol vagyok.. és hogy merre tovább? Ez nem csak rajtam múlik.. én igyekszem mindent úgy csinálni, hogy az helyes legyen..

Ami viszont biztos: akik engem szeretnek, azokat én is szeretem; és akikre számíthatok, azok rám is számíthatnak.. bármikor..

“A jóérzés társadalma”. Ez Crin Antonescu kampányának ideológiai alapja.

A betegséget Antonescu helyesen azonosította, azonban a gyógyszert nem. Erről érdemes egy kicsit írásban elmélkedni…

Ami óta személygépkocsit vezetek a következőre lettem figyelmes: az “ártalmatlan” gyorshajtók száma e pár esztendő alatt tapasztalataim szerint korántsem nőtt, míg az agresszív, szemtelen és másokat veszélyeztető elmebetegeké megugrott!

[Az utóbbi év újdonsága az, hogy belterületen 70-nel közlekedve, ahol az útviszonyok s a napszak megengedik, egy-egy őrült beáll mögém és lámpázással vagy dudálással ad hangot annak az elégedetlenségnek, hogy én lassan megyek, aztán (válhetőleg káromkodva) elhúz mellettem, és 120 fölé gyorsulva elhajt.]

A közlekedési morál a társadalom  értékeinek egyik legjobb indikátora…

A minden téren eláltalánosodott szemtelenség okai azonban (Crin véleményével ellentétben nem a példamutatás hiányában hanem) abban keresendők, hogy Romániában a lakosság egy részének vagyonosádása nem a kapitalizmusban megszokott képlet szerint zajlott. E képlet a következő lenne:

egyetemi végzettség + kemény sokéves munka + takarékosság + innováció + jó üzleti érzék -> egyre növekvő vagyon

E gazdagodási modell jóérzés és becsületesség-építő, erénygerjesztő, mert a személyek közötti bizalomra alapszik, és a sikert a keltett és megőrzött bizalom szintjétől és minőségétől teszi függővé. (Nem az én ötletem, részletekért l. Francis Fukuyama “Bizalom” c. könyvét).

Ehelyett a gazdagodás bevett módjának képlete inkább a következőhöz vált hasonlóvá:

kommunista párttag + kapcsolatháló -> kommunista vállalatvezető + (FSN/PDSR) párttagság -> sok haver  -> privatizáció bajnoka ->  profitadómentesség (+ adócsalás) + "kedvezményes kölcsön" a BancOrex/DaciaFelix-es haverektől + egy pár haver az összes közhivatalnál + védett piac a termékeknek és/vagy versenytársak kicsinálása fentemlített haverek segítségével + korrupt jusztícia ami az adósokat elítéli de a hitelesektől véd + haverek egy pár újságnál -> egyre növekvő vagyon + politikai szerpvállalás -> befolyással való üzérkedés -> még jobban növekvő vagyon.

Rövidebben:  kialakult egy generáció melynek sikeressége politikai elkötelezettségén és kapcsolatain később pedig vagyonán és befolyásán múlott. Haladásukhoz és felemelkedésükhöz semmilyen polgári erény birtoklására nem volt szükség! Sőt! A törvénytisztelés és az empátia, mint erények ezen egyének számára kimondottan hátrányosak voltak.

Ezek az újgazdagok, akiknek vagyonosodása személyi erényeiktől függetlenül zajlott lettek a mai társadalom hangadói.

Ráadásul ezek az egyének befogják a politikai spektrum teljes szélességét. Három mintapéldányuk:  Dinu Patriciu liberálisnak vallja magát, Dan Voiculescu nacionál-sovén “nemzeti konzervatív”, Gigi Becali kereszténydemokratának képzeli magát… De ők csak a csúcsragadozók. Regionális és helyi szinten egy egész gazdasági-politikai komplexum (mert nálunk nem lehet külön gazdaságról és politikumról beszélni) épült ki, melynek egyetlen létcélja saját hatalmának fenntartása és megerősítése.

Közben az értelmiséget és valódi vállakozókat/kisiparosokat melyeket a  szabad-foglalkozásúak tömege testesít meg, egy jól megtervezett tönkre-adóztatási folyamatnak vetették alá. A 16 %-os adókulcs előtt egy szabad foglalkozású nem tudott olyan keveset keresni, hogy ne a 38%-os adókulcsba legyen besorolva. Mindeközben a “vállalkozások” profit-adó kulcsa valahol a 0,3% körül volt.

Egy “cég” akármilyen befektetését adójából levonhatta, teljes működése alatt. Egy szabad foglalkozású csak fennállásának első 3 évében és akkor se bármilyen befektetését…

A függetlenül, szabadúszva dolgozó és gondolkodó értelmiség derékhada: orvosok, mérnökök, műépítészek, írók, költők, képzőművészek, közgazdászok, könyvvizsgálók, könyvelők, és ügyvédek nagy többsége kiszorult abból a vagyonosodási versenyből, melynek élén a korábbi pártállam elitje és az ezeket hűen kiszolgálók finiseltek.

A pofátlanság-cunaminak oka az, hogy a szabad-foglalkozásúak és csakis a szabad-foglalkozásúak esetén van közvetlen ok-okozati összefüggés a személyi erény és a gazdasági siker között egy normális társadalomban. Mivel Romániában csak az a szabad-foglalkozású örvendhet gazdasági sikernek aki politikailag jó oldalra helyezkedett, és ők kevesen vannak, az erényes viselkedést nincs ki a társadalom szélsesebb rétegei számára mint a jólét egyik alapfeltételét (saját példája által) propagálja.

Hiába erényes egy ember, ha nem gazdag: a kapitalizmustól ezt bezzeg eltanultuk…

Ezen a helyzeten Crin Antonescu nem tud változtatni.

Beléptünk egy ördögi körbe: a nyerőképlet az agresszivitás, a tiszteletlenség és az erénytlenség.

Minden nyerőképlet lényege, hogy minnél jobban működik annál többen és annál többet csinálják. Ameddig be nem áll az összetétel csapdája. (Az a helyzet mikor minél többen jönnek rá egy trükkre annál kevesebb haszon van az illető trükkből, míg a végén mindenki hoppon marad.)

Vegyük a következő példát:

Adott X aki szemtelen.

X minden alkalommal blattol mikor haza utazik, bár jócskán lenne pénze vonatjegyet váltani. Megvesztegeti a kalaúzt, és negyedáron teszi meg az utat. Szigorított ellenőrzés az adott vasútvonalon nincs mert a járat éjszakai, és amúgyis kevesen szoktak rajta utazni.

Sikeres utazásairól beszámol a vele egy városban lakó de szintén máshol tauló ismerőseinek, akik szintén rákapnak a blattolásra és a vonatozgatásra. Fél év múlva a pár vagonos szerelvény degeszre van tömve utasokkal, de egyikük sem vált jegyet.

Közben a vasúttársaság látva, hogy az illető szárnyvonal egy fitying hasznot se hoz és, mert  úgy látják a jegy-eladásokból, hogy csak 1-2 ember utazik rajta, úgy dönt, hogy bezáratja a vonalat.

Innentől a blattolók pórul járnak.

A kalaúz közben minibuszt vesz magának a sok kenőpénzből és azzal szállítja haza – busás áron – a korábbi blattoló diákokat, meg azt a pár embert is akik soha nem blattoltak.

Koneč.

Emberek jönnek mennek az életemben, erre a mai a legjobb példa.. délelőtt kicsit kiborultam..:D nem is lényeg, csak a kezem bánta, a szívem a helyén maradt.. legutóbb odaragasztottam:D:D

A délutánom pokolként indult, de így estére mennyé változott:$ maradjunk annyiban, nem akarom elkiabálni -remélem megérted- de holnap talán úgy alakulnak végre a dolgaim, ahogy szeretném:):) Holnap 4óra a bűvös idő, amikor egy Herceg és egy Hercegnő találkoznak, szakadó esőben, fújó szélben, a többit meg a mesélőre bízzuk..:)

Hiszek a Sorsban.. egyre jobban.. talán tényleg igaz, hogy nem feltétlenül azt látjuk meg elsőre egy adott helyzetben, akit kellene..:):)

De valaki meglátott engem és a tudtomra adta.. és hogy mi a mese folytatása? Hamarosan kiderül.. holnap..:)

Wattacukor(L)

Mint ezt már mindenki tudja, múlt héten egy ORTT által kiírt pályázat keretében eldőlt a két országos lefedettségű rádiófrekvencia használati joga. Ezt a két frekvenciát eddig a Sláger Rádió és a Danubius Rádió birtokolta, előbbi úgy bő 11 éve, utóbbi pedig több, mint 20 éve. November 19-étől viszont két új tulajdonos, az Advenio Zrt. és az FM1 konzorcium fogja használni ezt a két frekvenciát, a nagyobb lefedettséget adó, eddigi Sláger frekvencián a Neo FM (Advenio), a kisebb lefedettséget adó, idáig Danubius frekvencián pedig a Class FM (FM1) lesz hallható, a jelenlegi állás szerint.

Mint köztudott, a Sláger és a Danubius az ország két legnépszerűbb, leghallgatottabb kereskedelmi rádiója, amit többféle adat is bizonyít. A közvélemény szerint pártpolitikai érdekek játszottak szerepet az ORTT döntésében, amelynek döntőbizottsága pártdelegáltakból áll. Miért is tartja ezt a közvélemény? Mert az egyik nyertes cég, az Advenio állítólag jobboldali, tehát Fideszes érdekkörökbe tartozik, míg a másik nyertes pályázó, az FM1 konzorcium állítólag baloldali, MSZP-s háttérrel rendelkezik. Mindkét nyertes cégnek már van kötődése fővárosi rádióhoz (Advenio – Lánchíd Rádió, FM1 – Radiocafé).

Arról, hogy a nyertes pályázók formailag hibás/hiányos pályázatokkal, teljesíthetetlennek látszó piaci tervekkel, kiskapukat használva, a meglévő budapesti rádiók miatti összeférhetetlenség okán engedményeket kialkudozva nyertek, nem is szólok. Sose érdekelt igazán a politika, és sose ástam bele magamat egy ilyen undorító témakörbe, de meggyőződésem, hogy itt most politikai döntés született. Mint köztudott, az ORTT független elnöke, Majtényi László, akinek nem volt beleszólása a döntésbe, az eset után kifejezte ellenvéleményét, és lemondott tisztségéről. Az ügyről (az eredeti hírt idézve) itt olvashattok bővebben: http://butyok13.wordpress.com/2009/10/30/az-ortt-dontott-bucsu-a-legnagyobb-radioktol/

Akartam is erről az egészről, erről a “pártmutyiról” írni, hogy – a netes aláírásadások mellett – támogassam a Sláger és a Danubius ügyét, de eddig hagytam a témát, mert hát ugye politikai színezetű, ha már mutyizás, politikához köthető dolgokról meg nem szoktam írni. De a sok gerinctelen, nagyképűsködő, mocskolódó, internetes komment miatt, ami éljenzik a döntést, úgy éreztem meg kell írnom, mi is erről a véleményem.

Mindenekelőtt leírom, én ki vagyok. Felvállalom a nevemet, ahogy gerinces emberhez illik, tehát Daróczi László vagyok, “mindössze” 22 éve születtem, és nem tartom magamat bunkónak vagy kulturálatlannak. A Sláger Rádiót családilag szoktuk hallgatni, úgy körülbelül 5-6 éve, a Danubiust sajnos nem ismerem, mert nem szoktam hallgatni. A jövő évi választásokra talán megyek, talán nem. Politikai álláspontomat még mindig alakítgatom, de valahogy nem tudom szeretni egyik pártot sem, és elítélek mindenkit, aki elvakultan egy pártot támogat és egy másikat szidalmaz. Nekem az egész magyar politika úgy nem szimpatikus, ahogy van, mindegy, hogy a szerencsétlen baloldalról, vagy a szerencsétlen jobboldalról van szó. Ahogy a kapitalizmus sem jobb a kommunizmusnál. És sajnálom, hogy igazi demokrácia nem létezhet, mert a hatalmon lévők érdekei mindig fontosabbak lesznek a nép érdekeinél, akiket képviselnek. Én így gondolom. A két rádió megszűntetése pedig igenis ellenérzéseket vált ki belőlem, és szerintem abszolút jogosan.

Ami felháborított, az a sok mocskolódó hozzászólás, amikben embernek nevezett lények helyeslik a két nagy kereskedelmi rádió megszűnését, hovatovább lenéző szavakkal jellemzik a két rádiót, a műsoraikat, a műsorvezetőiket, és ami a legnagyobb pofátlanság, a hallgatóikat. Elegem van abból, hogy többszázezer embert – köztük engem is – egyszerűen birkának, agymosottnak, proletárnak, idiótának, fanatikusnak, médiatalpnyalónak neveznek. Elegem van abból, hogy a két rádiót média- és kultúrszennynek, liberális mételynek, totálgagyi reklámrádiónak, pénzéhes médiaszörnyetegnek, csatornába való hulladéknak nevezik. Hadd idézzem kommentemet az előbb linkelt blogról…

“Azt szeretem, hogy a döntést éljenzők folyton azt hozzák fel, hogy bunkó és unkultúr műsorvezetők voltak a két rádiónál. Milyen érdekes, 3 és félmillió ember szerint nem. És ha valakinek zavarták is a szépérzékét, akkor el lehetett hangolni, nem? Szerintem nem voltak túlzottan bunkók (Bochkorékról tudok csak nyilatkozni), amennyire azok voltak, az meg karaktert adott nekik. Egyébként meg rendes emberek, akik szívesen segítenek másokon, ráadásul megmondják, kimondják a kimondatlan igazságokat a nagy magyar valóságról, amit a kereskedelmi tévék természetesen titkolnak, illetve burkolnak. Ráadásul ezt szórakoztató, emberközeli, megmondós stílusban, ami reggelente emberek tíz-, ha nem százezreit röhögtette meg, ezáltal is jobbá téve a hétköznapjaikat a nagy magyar valóságban. És akkor még nem mondtam azt, hogy a legigényesebb zenei kínálata a Slágernek van, és nem a legújabb műanyag popfosokat nyomják naponta nyolcszor. Ennyit erről. Aki ezekután is örül a megszűnésüknek, annak küldök egy laza nyasgemet.

A hallgatók meg természetes, hogy összefognak, ha szinte családtagként, vagy barátként tekintenek a rádiókra. Igen, vannak súlyosabb problémák is az országban, mint hogy pár millió embernek megszűnik a kedvenc rádióadója, de annak a pár milliónak egy nagy darabot tépnek ki a szürke hétköznapjaiból, amik ezáltal még szürkébbek és depressziósabbak lesznek. Ahogy a hallgatók kedve is.

Magáról a döntésről nem tudnák nyomdafestéket tűrően nyilatkozni. De nem is kell, egyszerűen szánalom ez az ország. Ez a nagy magyar valóság. Hé, csodálkoztok, hogy vezetünk az öngyilkossági statisztikákban?
Magyarország, én így nem tudlak szeretni.”

Miért nem tetszik nekem, ha mások ostorozzák a két kereskedelmi rádiót? NEM AZÉRT, mert én fanatikus hallgatójuk lennék. Hanem azért, mert ez a két rádió nagybetűs SZEREPET tölt be sok, ismétlen, nagyon sok ember életében! Én teljes mértékben meg tudom érteni, hogy emberek ezért képesek összefogni, és szimpátiát nyilvánítani.

Most pedig üzennék azon degenerált tudatú, sznob embereknek, akik a döntés után a két rádió kapcsán mocskolódtak, és degradálóan írtak róluk, és a hallgatótáborukról. Előre szólok, sajnos itt-ott nem fogom tudni megállni a jó öreg “kurvaanyázós” liberális stílust, de azthiszem, ezek az emberek – ha egyáltalán azok – meg is érdemlik.

- Nem vagyok birka, az a jó édesanyád volt, aki megszült Téged, kedves barátom.
- Nem érdekel mennyit keresel, milyen presztízsed van, hány diplomát szereztél, mert az csak és kizárólag rólad állít ki egy nem túl hízelgő szegénységi bizonyítványt, ha emberek százezreit alacsonyítod le, azért mert meg akarnak védeni valamit, amit szeretnek.
- Nem érdekel milyen sznob és álkultur ízlésvilágod van, ha nem tetszik a Sláger vagy a Danubius, megerőltetheted idegpályáidat, és áthangolhatsz egy másik, szívednek és értelmednek kedves rádióállomásra. Idióta barom.
- Bármilyen nehéz is ezt a HVG-hez, Dosztojevszkijhez és jazzhez, vagy bármilyen más “magas kultúrához” szokott szürkeállományodnak feldolgoznia, rengeteg ember, családanyák, pékek, futárok, gimnazisták, sofőrök, szobafestők, nyugdíjasok, tanárok, rokkantak, katonák, és mindenféle-fajta ember szereti a Slágert vagy a Danubiust. Megint csak önnön kisebbrendűségedet bizonygatod, ha ezeket az embereket egy kalap alá veszed, és rájuk aggatod a “birka” vagy a “proli” jelzőt, csak azért, mert neked túl magas az ingerküszöböd kulturális téren.
- Nem nyafogunk, és nem tüntetünk, kedves barátom. Ahogy a rádiók műsorvezetői sem kértek erre senkit. Természetesen Te jobban tudod, hiszen Te nem is vagy a hallgatóság része. Hogyne.
- Fel kéne fognod, hogy egy rádió NEM CSAK a műsorvezetőket és a reggeli műsort jelenti. Ez talán az újdonság varázsával hat, de mindkét rádión van több műsor is, és változatos – a Sláger esetében mindenképp igényes – zenei kínálat is. Talán neked kell komolyzene, vagy jazz, van akinek nem, különbözünk egymástól, gondolom megérted. Ha egyiken sincs kedvedre való zene, nagyon tudlak sajnálni.
- Engem valahogy nem tud zavarni, hogy a Bochkor-Boros-Voga trió állítólag a “bunkóság és degeneráltság megtestesítője”. Ahogyan ez valószínűleg Sebestyén Balázsnál, Vadon Jánosnál, és Rákóczi Ferencnél se zavarna. Akkor most proli vagyok, vagy birka, így 22 éves fejjel? Vagy csak egyszerűen nincs igényem a kultúrára? Ezt nem Te fogod megmondani nekem, nekünk, barátom. Mert úgy érzem, van igényem a kultúrára, csak nem ott és nem úgy, ahogy az neked jólesik. Nem tudom, Te vajon szoktál-e röhögni. Az egy jó dolog, én – örök pesszimistaként – szoktam néha, amihez nagyban hozzájárul a Bumeráng is, Bochkorborosvogával is, és nagy ívben TESZEK RÁ, hogy isteneknek hiszik-e magukat, vagy sem, MERT ENGEM SZÓRAKOZTATNAK. Sok más emberrel együtt, ami a mai nagy magyar valóságban kincset ér. Mert pl. amíg egy közgazdászon vagy egy jogászon, akik nagyon okos és kulturált emberek, rajtuk nem lehet derülni. Ezzel szemben Bochkorék kimondják, amit gondolnak, és görbe tükröt tartanak a magyar társadalom elé, mindezt egy egészséges egoizmussal és idiotizmussal, ami nem káros senkinek az elméjére sem. Reggel pont ez kell sok embernek, hogy ökörségeket halljon, és ezeken szórakozzon, mert a Fővinform vagy a BUX-index nem igazán alkalmas erre a célra.
- Nem érdekel, hogy állítólagosan ezek a rádiók hogy jutottak frekvenciához tizenvalahány éve, csalással, szerződésátírással, vagy kismanók segítségével, és hogy utána hogy szegtek meg mit, az a lényeg, hogy azóta mi lett, hogy jól csinálják, amit csinálnak, és hogy sokan szeretik őket. Úgyhogy egy olyan országban, ahol kiemelkedően magas az öngyilkossági ráta, ahol sok a krónikus depressziós, pesszimista ember, ott eléggé elcseszett egy döntésnek tartom, hogy holmi “gazdasági” érdekekre hivatkozva elvegyenek nem is többszázezer, hanem többmillió átlagembertől valamit, amihez már szinte hozzánőttek, ami a reggeli életük része lett 12-20 év alatt. Barátom, gondolj bele egy kicsit, ez nem Szomszédok, ez a “nép két rádiója”, és ha van is absztrakciós készséged, beláthatod, hogy a mai Magyarországon egy ilyen döntésnek – ha nem is egetrengető, de sokakat érintő – pszichológiai, morális hatása is van. Mert igenis van egy közösség a Sláger és a Danubius körül, amit Te egy szemellenzős stílusú legyintéssel elintézel.
- Még annyit, hogy mi értékes, és mi nem… Vegyük például a Slágerangyal Alapítvány és a Sláger stábjának egyéb jótékony akcióit/gesztusait. És most kérlek, gondolkozz el, ki a hasznosabb a magyar társadalom számára, a Sláger, vagy te, aki fontoskodsz, és osztod a magas lóról az észt a pórnépnek? Ugye-ugye?

Aki ezekután is éljenzi a döntést, és mocskolódik a két kereskedelmi rádió kapcsán, annak nem tudok mit mondani. Mindössze azt, hogy bekaphatjátok a faszomat az összes politikussal együtt. Köszönöm a figyelmet!

A tegnapi délutánomat Lillával töltöttem, akit csak nagyon ritkán látok, mivel hát mondjuk úgy – az élet egy kicsit messzire sodort egymástól. De ennek ellenére a barátság megmaradt és még mindig rengeteg mindent ugyanúgy látunk és gondolunk a világról, a minket körülvevő emberekről. Bár már talán említettem, hogy mindketten hatalmasat változtunk ebben az elmúlt csaknem 2 évben – de egy biztos, hogy az a régi tudat megmaradt. Mondjuk azóta talán érettebbek és tapasztaltabbak lettünk, és így ezáltal új formát öltöttek a dolgok.

Már régebb óta elgondolkoztatott a téma, és fontolgattam is hogy írok róla valamennyit. Ami főként erre vezetett az egy könyv elolvasása volt, ami nem más, mint Anthony Burgess-től a Gépnarancs. Miután végeztem a könyvvel szándékomban állt egy egész átrágós, véleménnyílvánítós post-ot  írni, de aztán sohasem volt időm meg kedvem az egészhez. Pedig egy olyan témát dolgoz fel, ami tényleg nagyon megérintett. Az az igazság, hogy az egyik kedvencemmé vált, ami lehet hogy egy icipicit furcsa, mert hát az erőszak nem az én világom. Így bepillantást nyerhettem ezáltal egy kissé idegen világba, amely nagyszerű szellemi kalanddal gazdagított. Bár a téma nem egészen ide tartozik, de mégis némi köze van hozzá. Na de nem is szándékozok többet írni a műről, mert bárki utánanézhet, sőt el is olvashatja – szerintem nagyos is érdemes.

Na szóval visszatérve kaptam egy papírt Lillától, hogy olvassam el, mert tuti érdekelni fog a téma. Természetesen ez pont azt takarta, amire próbáltam az előbb kilyukadni, hogy egyes dolgokban mindig megegyezett a véleményünk. Hát ez a kis szösszenet éppen erről szól. Csak egy részletét, vagyis az elejét másoltam be, mert a lényegi részét ez takarja.

“A látszat az, hogy manapság az élet borzasztóan egyéni és iszonyúan szabad. Mint egy duhaj másságosdi-verseny. Ki-ki úgy viselkedik, ahogy akar, úgy nyíratja a haját, úgy beszél, káromkodik, ha tetszik, ugat, ahogy a torkán kifér, ha jól esik neki, és még az Isten sem üt a szájára. A legfontosabb az egyéniség, a különbözés: a szülők égő gondja, hogy gyermeküknek olyan nevet eszeljenek ki, amilyen nincs több a suliban. Így lesz a srác – mondjuk – Kaligula. És nem őrület? Egyike az osztály nyolc Kaligulájának… Hogy ne vesszen bele a tömegbe, egyre drágább és drágább farmereket meg tornacipőket vesznek neki, ne má’, hogy elmaradjon a druszáitól! Mielőtt a menedzser-öltöny uniformisba bújna, föllázad. Ronggyá tépi ruháját, ő különbözni fog, ha belezöldül is. Nosza, zöldre festi a sörényét, kopaszra borotváltatja, vagy a kettőt egyszerre. És mire belezöldül, pont olyan egyenzöld lesz, mint százezer más gyerek.”

A kérdés jogos lenne, hogy miért is zavar engem ennyire a manapság igen népszerű ‘tömeggyártás’, amit nem a szó szoros értelmében kell értelmezni. Nos, ez alatt az akarom érteni, hogy bizonyos dolgok olyan mértékben népszerűvé, vagy ha úgy tetszik trendivé változott az emberek szemében. Persze, ha most egy kicsit is jobban beleássa magát bárki is a témába, azonnal a ‘celebkedés’ jut talán az eszébe. Elgondolkodtató kérdés, hogy miért akar manapság mindenki híres, ismer személyiség lenni. Miért csinálnak egyesek szinte már felháborító dolgokat csak azért, hogy némi hírnévnek örvendhessenek? Ez csak egy dolog a sok közül. De sok-sok apró vezetett ehhez is. Szokták gyakran emlegetni, hogy minden korszaknak meg voltak és meg is vannak a maga ‘hóbortjai’, ha egyáltalán szabad ennek nevezni. Most egy ilyen világot élünk. Na de mégis gondoljunk ennél kisebb dologra. Például vegyük csak a divat alakulását. Mindig kitalálnak olyan dolgokat amelyekkel bizonyos szinten lehet hülyíteni elsősorban a fiatalokat. Aztán onnéttól már csak  maga a pénztárca szabhatja meg a határt. Na meg persze a kedves szülők is akik a legjobbat akarják a gyereküknek. Néha ez szerintem olyan mértékben elfajul, hogy valóban semmi határt nem állítanak fel a gyerek elé, aki teljesen szabadon van eresztve a nagyvilágban és jóformán azt csinál amit akar. Valahogyan ennek a kettőnek az összefonódásából tudom elképzelni a feltűnési viszketegség kialakulását. Na de félreértés ne essék, nem arra gondoltam, hogy ezzel bármi problémám is lenne. Hiszen ha valaki nem mer újítani, nem mer lázadni, aki jóformán semmit sem csinál, az mivé válik? A választ bizonyára mindenki tudja. Lehet ezt felfogna egy új szintnek, egy lépcsőfoknak. Bár szerintem ez még csak most kezdi betenni lábát kicsi országunkba.

Szóval, ami igazán érint a dologban, az nem más, mint az ezáltal kialakult verseny, már ha lehet ennek nevezni. Túl sok az egyforma, a sablon. Próbál mindenki az egyediség felé haladni, valamivel kitűnni. Nem feltétlenül arra gondolok hogy például ‘na mennyi piercing van pofádban?’. De akár ez is remek példa lenne rá. Sokszor tényleg csak az vezérel – akár engem vagy téged is – hogy valamit meglátsz a másikon és addig hajtasz amíg szert nem teszel te is egyre. Körülbelül így leszünk mind egyformák. Sajnos már legtöbbször ezekkel a külsőségekkel veszünk magunknak személyiséget is. Ez pedig szomorú. És végül ide jutottunk a nagy feltűnősködéssel, az abnormális viselkedéssel és még sorolhatnám a végtelenségig. Szükség van erre? Bizony igen. Valószínűleg akkor túl nyugis lenne minden. Így hát van min háborogni, egymás haját tépni, megölelni egymást és a másik fülébe súgni hogy ‘bazdmeg’. Ha meg nem csinálod eleve kirekesztett vagy, vagy inkább nem tartozol sehová sem. Furcsa dolgok ezek. Szerintem mindenképpen elgondolkodtató, már csak a saját helyzetemből szemlélve a világot innen egy kisvárosból. De talán rajtam is úgymond ott van a súly, szóval nem csak beszélek róla, hanem tapasztalom is. Aztán lehet, hogy nincs is igazam. Ezt mindenki döntse el maga.

Hát igen új trend hódít. Tegyünk fel mindenkit a Napiszarra! Drágalátos iskolámban ismét tombol a szarkavarás(mint mindig). Ezúttal új eszközzel ismerkedtek meg szarkavaróink, csodafegyverük egy Napiszar nevű oldal. Igen, elég sok időbe telt míg rájöttek az itteni kavarógépek, hogy ilyen is van….

Szóval van ez az oldal, ahova mindenféle undorító vagy éppen vicces képet felpakolnak és azon röhögnek meg fikázzák. Persze van amikor értelmes képeket raknak fel, de hát ez van.

Na de vissza a sulihoz. Mivel szart kell kavarni, ezért képeket kell felrakni. Sima, tiszta ügy. És mire az emberek szállingóznak be az ajtón találják szembe magukat sok-sok nyomtatott lappal amire az van írva „Már a gimiben is csillag születik XD”. Hát gratulálok hozzá fiacskám, hogy reggel 7kor nem volt jobb dolgod így szétszórtad a vackaidat. Nem mintha addigra nem látta volna mindenki a képeket.

Ma pedig ismét tele lettek szórva a folyósok újabb Napiszarral a változatosság kedvéért. Már komolyan mondom kezdem unni lehetne bennük több fantázia is. Nem csak mindig Napiszar Napiszarral.

… hogy utoljára írtam. Most sem tudom, miről kellene, csak épp unatkozom. Általában a hétvégéim eddig elfoglaltak voltak, hisz augusztus közepe óta minden hétvégém Pesten töltöttem. Voltak jobb és rosszabb pillanatai ezeknek a hétvégéknek, de általában ez éltetett hétköznaponként. Már a suli is megkezdődött, lassan másfél hónapja, hogy járunk ugye. Itt jön, hogy új suli, új osztály, új emberek…

Őszintén szólva utálok odajárni. Azt hittem, sokkal jobb lesz. Körülbelül 2-3 embert leszámítva utálom az egész osztályom. Nekem csak azzal van bajom. [ Remélem egyikük se olvassa/fogja olvasni a blogom. ] Igazából elég stílustalan az egész, pedig azt hittem egy fodrász osztálynál legalább lesz valami.. hát tévedni emberi dolog. Szünetekben általában átmegyek Alexáékhoz, aki most évfolyamtársam lett. Újra 11.-es lettem, ha nem is büszke, de diákja az 1/11/F osztálynak, haha. : D Egyik tanárom ráadásul régről ismerem, de erről nem írok, elég, ha annak mondom el a problémám, akinek akarom. Eddig jól megy minden, de nem akarom elkiabálni. Gyakorlat is van, minden héten két nap. Remélem azért őszi szünetben nem kell bemenni, bár ezt még nem tudom. De jó lenne egy kis szünet, hisz itt lesz Roli és Cupp és azért szeretnék velük lenni egy kicsit, na és persze kellene már menni Pestre is és összehozni egy jó kis lépcsős összejövetelt. : } Hiányoznak a pesti hétvégék, meg Gergő és Bori meg a mókázások.

Igazából nem tudom, miről kellene még írnom. Az állandó rosszkedvemről? Ugyan, kit érdekel. Arról, milyen rossz életem van itt? Ugyan, melyik ismeretlenre tartozik? Szükségem lenne valakire, de nagyon. Egy ismeretlen, a társaságomtól teljesen független valaki, akinek elmondhatom a bajaim, akit megölelhetek, ha arra van szükségem, akivel elmehetek csak úgy a városba sétálni.. sokkal jobb lenne nélkülözni a társaságot, de ez szinte lehetetlen, mindig van valaki, aki a túlzott függésével és ragaszkodásával nem hagyja, hogy éljem az életem egy kicsit nyugodtan. : S Ah mindegy is, ez a hétvége nagyon nem adja magát. És nem érzem azt sem, hogy kötődnék valakihez, mint régen. Senki nincs… és ez olyan, mintha egy szakadék szélén állnék, ahonnan bármikor leeshetek. Kellene valaki, aki visszaránt. :’}

Mellesleg egy nap híján 11 hónap. :’}  Hihetetlen, hogy már ilyen régóta ismerlek. :’} ( L ) Még egyszer boldog szülinapot utólag és Naonak pedig mára nagyon boldog szülinapot. : } ( L )

Na mára azt hiszem ennyi voltam, még kell munkavédelmet tanulnom, meg kell varrni pár ruhám és akarom még a szobámat díszíteni. Apropó erről jut eszembe DE JONGE DORINA, köszönöm az ajándékod. : $ *-* ( L ) Na sayonara a következő viszontlátásig. ; D

U.i.: REKLÁM KÖVETKEZIK: Van pár eladó, nem használt, vagy csak néhány alkalommal használt cuccom. Kattints IDE, ha kíváncsi vagy rá és ha érdekel is valami, akkor írj ott vagy myVIP-en levelet vagy kommentet. Továbbá Cuppnak is van néhány, ezekért kattints IDE vagy keresd myVIP-en Cupp Church néven. Köszike : }

Akkor most az RMDSZ csatlakozik, vagy csalatkozik?

Egy újabb bizalmatlansági indítvány a PNL részéről alkotmányellenes lenne! A liberálisoknál a kormányváltó hangulatnak várnia kell, ugyanis Románia alkotmányának 113.-cikke kimondja, hogy egy elbukott bizalmatlansági indtívány kezdeményezői nem nyújthatnak be egy újabbat a parlamenti ülésszak végéig. (Meglátszik, hogy a miniszterelnök alkotmányjogász…)

Következésképpen az egyetlen opció ha a PNL-sek meg RMDSZ-esek szavazzák meg a PSD indítványát! Vagyis lepaktálnak a szocialistákkal.

Namármost, ha ebben a helyzteben nem a PSD fogja megszavazni a PNL indítványát, hanem fordítva, a PNL a PSD-ét, az ”jót tesz” majd a liberális elnökjelölt Crin Antonescu választási esélyeinek.  A szocikkal való újabb mésalliance csillogó bizonyítka, hogy a PNL tulajdonképpen nem liberális, csupán egy opportunista párt aminek egyetlen létcélja az államelnök megbuktatása, majd az együtt-kormányzás a szocialistákkal.

Persze ezúttal az RMDSZ is be(le)lépett a … buliba. Bukaresti érdekvédőink megint nem gondolkodnak… Eddig a PD-L nem utasította el őket, és ”követeléseiket” nyíltan, csak abban a mértékben, amelyben a többi párt legjobb pillanataiban is elutasította volna ezeket.

Most mégis letámadják a demokrata-liberális kormányt. Nem mondom, hogy nyíltan támogatniuk kellene, de az sem egy jó ötlet, hogy a többségi lakosságban kikristályosítsák azt a tudatot, hogy az RMDSZ reformellenes proxi-baloldali zsebpárt, a szocialista-liberális konzorcium állandó ölebe.

A PSD és a PNL nyíltan magyarellenes, Băsi, a PD-L “feje” csak nyíltan autonómiaelellenes, de a magyarokkal szemben még nem nyilvánította ki azt a bennsőséges gyűlöletet amit Crin Antonescu sem azt a csendes de kitartó megvetést amit Mircea Geoană és pártja.

Ne feledjük, a PSD ragaszkodott hozzá, hogy a PD-L-vel kormányozzon “kizárólagosan”. Emiatt nem volt az udemeráj kormányon eddig. Băsi mindíg is rá volt szorulva a magyar választókra, és ez megintcsak hasznosabb személlyé teszi mint Antonescu-t vagy Geoanăt.

Vajon mit tesznek majd, ha Băsescu szokásához híven megint nyer? Beállnak sztrájkolni a magyarok is a köztisztviselők mellé? Tiltakozik majd a magyarság “képviselete” is egy elnök demokratikus megválasztása ellen, vagy csatlakozik a PNL+PSD+PC koalícióhoz, és megbuktat bármilyen PD-L vezette kormányt amit a régi/új államelnök javasol majd… Majd az előrehozott választásaokon amit a PNL-vel és PSD-vel együtt kiprovokálnak (mert erre megy ki a játék) ”érdemeiknek” hű jutalmaként végre kiesnek a parlamentből?

A legjobban tennék, ha békén hagynák az elnököt, vele ezt az egész nyamvadt helyzetet, és kivonulnának a parlamentből a bizalmatlansági indítvány megszavazásának idejére, bizonyítva, hogy nem vállalnak szerepet ebben az ocsmány kínai árnyjátékban, melynek egyetlen tétje az ókomcsik és “liberális” partnereik hatalomra emelése.

Szóval eljött a nagy nap, most itt tartózkodásunk ötödik hetén máris fogadott bennünket a Federal Police itten. Október 1. Nem siették el. Az úgy volt, hogy jött a Paula, és elvitt oda bennünket csütörtök reggel. Pauláról annyit, hogy annak a cégnek dolgozik aki a hivatalos papírjaink intézéseben segít. Jaéshogy mi vagyunk az elsők akiket egyedül visz el ügyet intézni, mert szeptemberben kezdett. Jihááá, nembaj az attól még lehet ügyes.

Szóval elindultunk, kicsit késve a hoteltől, a szolgálati autóval ami picit leharcolt volt, de attól még harapott ha kellett. Kedélyesen elbeszélgettünk az út során mi minden van még hátra, például hogy jogositványt azt úgy kell hogy: első körben 180 napig vezethetsz, ha simán lefordíttatod a magyar jogsid. Háhh ez király.Ugye. Viszont. Utána kell itteni jogsi amihez ugye vizsga kell. Három körös a szentem elméleti része, egy pszichológiai alkalmassági, egy teszt ahol ültök szépen többen és megírjátok, és egy személyes. One on one ha úgy akarod. Végül van egy gyakorlati. Namármost nemtom említettem e már, de nem annyira sokan vannak errefelé olyanok akik nagyon szorgalmaznák az ánglus nyelv bájainak és fortélyainak elsajátítását. Valahogy nem szerettek bele. Igen kitaláltad: nincs angol nyelvű vizsga. Ahhh igen. Akarom

Mindegy a másik ami kell még a munkakönyv. Hehh nemtom ki turkált otthon anyuék cuccai között, á cocializmusban állítólag voltak ilyen dolgok, én még túl kicsi vagyok, hogy tudjam, de az iratokat megtaláltam, egész közel a CSÉB könyvecske mellett. Na nekem ez jutott eszembe, zárójel bezár. Szóval majd kell az is természetesen másik iroda máshol, ugyanúgymindenféleiratothozzálhaakarsz módon. Ez majd valószínűleg a jövő hét zenéje. Brazília: bürokratikus ország a te neved.

Na oda is értünk a rendőrség épületéhez, és már csak a fotókat kellett megcsinálni, mert ugye azoknak is annyira újnak kell lennie, hogy ha már egyik hajszálad másképp áll, nem ismernek fel. Van is a rendőrséggel szemben egy takaros épület, ahol igazolványképeket lehet csinálni. Ugye. (A képet hamarost mellékelem.) A nagymamám hátsó udvarán a csirkék előkelőbb kvártélyt kapnak vázzz. Mind1. Bementünk, hosszas portugál beszéd Paula intéz a nénivel. Ohóóó, no power, és ha nó póver akkor nincs kép. Yess, nem gáz 9:55 van, és 10:00 től van a drágán megszerzett időpontunk a szomszédban, úgyhogy átmegyünk és megbeszéljük a helyzet. A irodisták viszont minden bürokrácia ellenére jófejek, sőőőt áhh, elmész, beszélnek angol!

Nagyonjó, kocsiba pattanunk és a közeli szupermarketbe megyünk képeket csináltatni. Valószínűleg, a kicsit ideges Paula (tod első nap) átmegy egy radaron, és még sosem kapott tiketet gyorshajtásért. Azért remélem nem, mert aranyos volt, és jól kezelte a nap történéseit. Megérkeztünk és találtunk egy kicsi fotóbolt. A kettősségek az országban nagyon érdekesek. High tech cuccok a boltban, ugyanakkor ezeréves ajtófélfa, és nemhogy legalább csokival kötnék össze a földből kijövő valószínű 110 et (van 220 is),  fenét, blankold meg Józsi oszt tojjá rá egy kis szigszallagot. De térjünk vissza a kép készítéshez, Andiról gyorsan megvolt a kép, viszont amit velem szenvedtek: nem akarta a fényképező az igazat. Egyszerűen annyira ronda a búrám, hogy a memóriakártya nem volt hajlandó rögzíteni ezt a digitális szennyezést. Meg kell jegyezzem Paulán ekkor látszott, hogy az izgalom a tetőfokra hág )) nem biztos, hogy sokkal többet elviselt volna. Na mind1 a néni a boltban megoldotta a helyzetet, egy másik masina csak kiköpte a rólam készült képeket (Az nem volt finnyás).  Happy end, innentől kezdve már olajozottan mentek a dolgok, mindenki megnyugodott.

Irány vissza, a bácsik nemhogy idegesek lettek volna szívélyesen vártak és összeállították a papírokat. A legjobb rész az volt, hogy ujjlenyomatot vettek. Vágod? Nem semmi, rögtön Scofield nek éreztem magam. Bad Muthafucka, óje már csak egy tetkó kell meg egy kis (sok) izom és ott vagyok! Végül megkaptuk az ideiglenes RNE t, ami a külföldi személyi kb. . A végleges plasztikot talán fél év múlva. Talán. . Whatever, megvan a szám maga, miénk a világ! De legalább is Brazil. Jöhetnek az otthoni összepakolt és magyarországi raktárban porosodó cuccaink, lehet bankszámlánk, telefonunk minden . Emberek lettünk Brazíliában.

Szeptember 4 én tehát megérkeztünk. A hotelbe melynek neve Pestana és a Comendador de Araújo 499 alatt található . Ha első körben azt gondolnád, hogy az csupán baki volt, hogy a srác aki elhozott a reptérről nem beszélt csak portugálul, akkor csak olvass tovább.

Ímhol a hotel és a recepció ahol egy kedves hölgy fogad bennünket és remekül beszél angolul, és megkapjuk végre a szobánkat. A londiner elkapja a csomagokat és hozza utánunk, mesés angolsággal beszél. Végre itt és a csomagok mind egy szálig megvannak! Mivel kora délután van és megmondták, hogy ha nem akarunk jetlag, akkor ki kell bírni estig, ezért kitaláljuk, hogy irány a város! Érdekes élmény, kicsit olyan mint a másnaposságod délutánja, fáradt vagy de csak mosolyogsz mindenen . Első utunk a Shopping Curitiba nemű hely felé vezetett, félig tudatosan, félig csak mert menni kell. Ez egy tipikus pláza, rengeteg világmárkával, szal nem kell megijedni, mindenhol van Subway (annyi Subway es kaját életemben nem ettem mint itt, a miért alább), McDonald’s, C&A, és egy rakás minden más. Ez attól függetlenül, hogy sehol sem vagyok egy tipikus törzsvendég, azért jóérzéssel tölti el a megszeppent külföldit. Egy kis kapaszkodó, hogy nem teljesen háló nélkül ugrasz. Itt ebben a plázában el is érkeztünk a valószínűleg legkardinálisabb kérdéshez jelen pillanatban számunkra, ez pedig a nyelv. A post címe portugálul ugye, hogy beszélsz e portugálul. Nohát, én nem . Viszont itt mindenki más igen, ami remek. Nekik. A külföldi nyelvek tanulása errefelé nemhogy nem divat, de egyáltalán nem divat . Ez lehet ám értékelendő, mert arra sarkall, hogy tanulj tinó. Nembaj hétfőnként és szerdánként már mi is belevágunk a nyelvtanulásba.

Szóval óriási lehetőség ez, még soha nem tanultam úgy nyelvet, hogy minden egyes új szó vagy kifejezés láthatóan egyszerűbbé teszi az életed. Pl próbáld meg elmagyarázni az étteremben, hogy elvinnéd a kaját és nem itt akarod fogyasztani .  Nos, izgalmasabb activity esték jutnak az ember eszébe, … igen az első szót mutogatod… répa!… nem dildó… a fenétmárbéla mutogasd a másikat. Ez addig jól működik míg a másik oldal partner a játékban. Ha tegyük fel olyan mint a néni egy Giraffas nevű hamburgeresben (kb. McDonald’s) aki csak áll mint egy ólomkatona bármiféle gesztikulálás nélkül és hajtogatja ugyan azt, … well barátom akkor nem nagyon fogunk előre jutni. KELL a nyelv, nem érti? AKAROM.

Szóval ezért esett első választásunk a Subway re mivel ott viszonylag egyszerűen, fejrázással avagy bólogatással elkészül könnyedén az étek. A másik nagy előnyünk az itteni ún. kilós éttermek, ahol svédasztalszerűen van az étel, és lemérik az összeválogatott dolgaid, majd a súly alapján fizetsz.

Visszatértünk hát a hotelba a jetlag, vagy hosszú út fáradsága, nevezd ahogy akarod, de már nem nagyon éltünk. Valamit még a recepción el akarunk intézni, de hoppá a bácsi nem annyira beszél angol. Umm okés. Kiderül hát hogy az a cukormázas álomvilág ahol is azt hittük, hogy legalább a hotelban és az irodában tudunk kommunikálni, már csak az irodában állja meg a helyét. Későbbi tapasztalat szerint a hotel személyzetének kb. 60% a beszél angolul.

Ekkorra viszont ez már nem nagyon zargatott bennünket (a későbbiekben inkább ) felmentünk a szobába, és várt ránk az édes álom, pálinkával, kovászos ubival, és tejfölös csirkével…

hü baszki. jó hát akkor kezdjük elsősorban én most kurvafáradt vagyok. suliban sikerült alkotnom magyardoga – Tartuffe. kérdések:

Mariane miért nem ellenezte a házasságot?
- : D mert azért mégis volt kedve hozzá
mekkora összeggel támogatta Elvira vagyki Orgonék szökését vagymi?
- naggyal.
mit parancsolt Lojális úr Orgonéknak?
- legyenek lojálisak najó nem : D
hogyan leplezte le nemtom ki Tartuffe-t
- tőrbe csalta.

ez volt a suliban az egyetlen érdekes dolog. jee.

aztán. hegedűóra.ok majd találkoztam Karival (előtte anyám felbaszott de ez most részletkérdés.. : ) )

voltunk Burgerben.. na most ez így valami volt. de nem emlékszem majd Kari ideírja ha emlékszik xD

nem emlékszem.

ez hüüüdegonosz. ja volt itt valami.. majdnem kiköptem az IceTea-t de arra se emlékszem, de azt tudom, hogy hüü nagyon viccesvolt xD

valami olyat mondtam hogy ez jókép lett kééérlek alássalan vagy hasonlót.

egyszerűen gyönyörűek vagyunk.. : )két ilyen eszeveszett csinos radír volt a leltárban. : )azt a rajzot oda a vászonra !ja valahogy így.. : D
ezt én alkottam.. még nincs kész ;D

aztán egy háromórányi festés/rajzolás után kilépve a nagybötűsvalóságba. érted ennyi embert egy rakáson és ennyi szerencsétlen hát ott rohadjanak már el.. komolyan ilyen nincs, egyszerűen ilyenkor nem bírom tolerálni az embereket. dumálják a faszságaikat, hogy a BéKáVé a hajukból él meg bazdmeg érted neeeeeem paradicsomtermesztésből úristen nee kérlek. tehát én ezt így nem bírom.. nyáron is több, mint egy hétig nem mozdulhattam ki, mert tüszős mandulagyulladásom volt (jó mi? pont nyár közepén : ) ) tehát így kiléptem és megláttam az embereket. mondom ez mi?? én itt élek? komolyan? ne ilyen nincs… azt a szintű parasztságot, igénytelenséget, amit az emberek itt produkálnak hát azt köszönöm inkább nem. nem jön ki egy értelmes mondat a szájukból (tisztelet a kivételnek) de most komolyan hova kerültünk??

kaki ez a hungaride elmondom velem mi volt ma:D
voltam a iskoláába és irtam földrajz megmondóslapot:D

amugy semmi érdekes.Voltam azt helló.Szegény gyerekek a harmadik világban sajnáljuk öket meg ilyesmik.
jóhá’ sajnáljuk és attól most jó nekik?
ja meg az ééc a melegek közt jobban terjed nekem meg épp e téma közben kellett pisilni mennem..
másfél órát vérzett az orrom.Ja ez az új hobbim.

Festettem meg fáztam meg nevettem meg csini voltam mint mindig.

Apám megint hozta este a formáját.
kurvára rühellem ezt az állapotot.,

nemtudom most nincs jo kedvem nem poénkodom mert ugyis hülye vagy.

joéjt.

]]> http://szekelyj.wordpress.com/?p=415 Mon, 05 Oct 2009 19:02:38 +0000 szekelyj http://szekelyj.wordpress.com/?p=415

Románia aktív népességét a CIA 9,32 millió körülire becsüli. Legyen az a szám a kiindulópont. Számoljunk egy kicsit…

Amit a CIA “ténykönyve” nem említ, az, hogy az aktív lakosság hány százaléka dolgozik külföldön. A BNS (Blocul Naţional Sindical – a mai sztrájk egyik fő szervezője) 2007-ben a külföldön dolgozó lakosság számát hozzávetőlegesen 3,2 millióra tette (l. itt is, biztosabb forrásból 3,4 milliós becslés), az alkalmilag külföldön dolgozókkal együtt. Vegyük ezt a számot figyelembe. Mivel ez 2007-es adat, csökkentsük le 400.000-el, és tegyük fel, hogy ennyien már munkanélküliek lettek, és vegyük csak a megmaradt 3.000.000-t. Abban azért egyezzünk ki, hogy aki külföldön lett munkanélküli nem valószínű, hogy hazajön, munkát keresni, különösen hoszabb külföldi tartózkodás után.

Ezt levonva a CIA becsléséből 6,32 millió aktív lakos marad.

Ebből, október elsejei adat szerint kb. 700.000 munkanélküli. Vagyis papíron 700.000 állással van kevesebb belföldön, mint alkalmazott. Az adat egy “kozmetikázott”, a nyilvántartott munkanélküliek számára alapuló statisztika lehet, ugyanis a Nemzeti Foglalkoztatási Ügynökség vezetőjének október elsejei kijelentése szerint a valós munkanélküliség valahol 10% környékén állhat, ami emberi számítás szerint kb. 900.000 munkanélküli.

Ha ezt levonjuk marad 5,42 millió aktív lakos.

Most jön csak a fekete leves.  A lakosság 29,7%-a a mezőgazdaságban, 23,2%-a az iparban, és a maradék 47,1%-a a szolgáltatásokban dolgozik (szintén CIA ténykönyv szerint). Amit nem ír benne az, hogy a mezőgazdaságban “foglalkoztatottak” túlnyomó része tulajdonképpen munkanélküli, aki az éhhalál elkerülésére dolgozik ebben a szektorban. Ők nem adóznak, jövedelmük olyan alacsiony, hogy alig tudnak megélni.

Akik nem szubzisztenciális mezőgazdaságban dolgoznak, vagyis profitért termelnek, (és ide tartozik sok magán farmer kisebb birtokokon) szintén túlnyomórészt még életükben adóbevallást nem láttak. Csak a mezőgazdasági termelőszövetkezetek állítanak elő nagyobb profitot (már amennyiben a könyvelőjük megkergült), az viszont a “tőkéseké” (fejeseké), nem az ilyen helyen a gépesítés miatt újabban kevés alkalmazotté.

A korrektség kedvéért mégsem vonjuk ki őket mind a statisztikából. Csupán lecsökkentjük az 5,42 milliós számot a 2007-ben összesen foglalkoztatottak becsült létszámáig, 4,5 millióig. (Kb. itt állhatunk a valóságban most is, ha csak a “munkakönyvvel” dolgozókat nézzük, és a szabad foglalkozásúakat, vagy talán kicsit rosszabbul.)

Maradtunk tehát 4,5 millió aktív személynél. Ezekből a közalkalmazottak száma 1.394.000 volt idén augusztus végén.

Ha ezt is levonjuk, az aktív lakosság száma 3.106.000-re csökken.

Ezt a legutolsó levonást azért eszközöltük, mert a közalkalmazottak fizetése az összes többi dolgozó jövedelemadójából, más adóiból és illetékeiből, a szabad foglalkozásúak jövedelemadójából és a vállalkozások profitadójából valamint az ÁFÁ-ból származnak.

Az állami alkalmazottak nem “termelnek” a szó szoros értelmében, ugyanis jövedelmeik és fogyasztásuk, még adóköltségeik is tulajdonképpen a lakosság fennmaradó, kereső hányadának jövedelméből származik. Kommentátorok figyelmébe: nem kérek a kisiskolás példákból, amik a közszektor és az állam létjogosultságát igazolják. Ezek létjogosultságát nem vitatom… Nem állítom azt sem, hogy a közszektort ki kellene szervezni. Azt viszont igen, hogy nem ártana a tények irányába kicsit matúrabb magatartást tanusítani.

Az ország lakossága 22.215.421 a már “rongyosra nyűtt” online CIA ténykönyv szerint (2009 júliusi becslés).

Ennek fényében összesen a lakosság 13%-a járul hozzá a fennmaradó 87% eltartásához és az állam fenntartásához!

Megértve a közalkalmazottak összes panaszát, és hozzátéve, hogy a közalkalmazotti jogállás általában sokkal nagyobb megélhetési biztonságot nyújt, mint ha valaki a magánszférában próbál meg hosszú távon elhelyezkedni, szerintem a mostani sztrájk KÖVETELÉSEI NEM REALISZTIKUSAK!

FELHÁBORÍTÓNAK TARTOM, hogy egy átlagon felüli megélhetési biztonsággal rendelkező társadalmi osztály tagjai összehangoltan az ország megbénítására, és a POLITIKAI SZABADSÁGJOGOK GYAKORLÁSÁNAK (az elnökválasztásnak) AZ AKADÁLYOZÁSÁRA törekszenek.

E SZTRÁJK BÁRMILYEN ERKÖLCSI ALAP NÉLKÜL ÁLL!

Ahh cultural diversity. Akik még nem dolgoztak, tanultak külföldiekkel, vagy éltek, nyaraltak hosszabb ideig külföldön, ez a szó nagyjából két dolgot jelenthet. Egyrészt vagy egy üres tartalommal bíró szó, amire egy valódi emós csupán megrántja a vállát és  egyik fülön be másikon ki, avagy a romantikus lelkületűek számára egy csodás dolog, amely tele lehet izgalommal érdekességgel, a megismerés ígéretével, ami egy kíváncsi természetű ember hajtóereje.

Visszatérve a poszt címére, egy régi vicc, ami csak szemtől szembe, személyesen lehet hatásos, és kb. középiskolában nevettük magunkat halálra rajta, manapság már érettebb fejjel (józanul) nem annyira. A kérdező az értetlen fejre jól megszívja az orrát, és ekkor Pityu és Béla a menza előtt a suliban teli torokból nevetnek. Nos. Fogalmazzunk úgy, hogy errefelé nem szokták feltenni ezt a kérdést, hanem rögtön a poénnal kezdik… És bárhol. Az utcán, a boltban, az irodában melletted, ha fiú vagy ha lány(!) vagy (igazán vonzó tud lenni, gondolj el egy gyertyafényes vacsit ), vagy egyszerűen csak a hotelban mögötted, mikor jóízűen ennéd a reggelid a jó életbe…

Nemtudokmitmondani. Kérem kapcsojjaki.

Azt hiszem sosem leszek képes a múltamról úgy igazán beszélni, mióta itt vagyok, ahol vagyok, nem is találtam rá méltó embert. Sajnálom, én vagyok csak ilyen szerencsétlen. A dolgok annyiszor úgy alakulnak, hogy az ember meg sem gondolta, hogy az életében ekkora változásokat okoz. Egyszer..még óvodában kívántam valamit, nem is. Kijelentés volt, tisztán emlékszem mit kellett csinálni, a Peti nevű gyerekkel voltam együtt, rajzolni kellett. Petivel amúgy párszor festett körömmel mentünk óvodába, az óvónő meg is szólt érte minket : D.
Naszóval..egyszer óvodában mondtam valamit, amire az esély 0% volt, hogy be is teljesül, de úgylátszik mégsem. A nem az én általam eltervezett kijelentés, egészen a pokolig vitt, ide a Dél-Alföldig, hát ez maga a pokol. Ha Magyarország legrosszabb helyét kéne kiválasztanom ez lenne az. Több dolog miatt is hibáztatom magam, persze egyáltalán nem tehetek róla, de vannak amiknek nem így kéne történniük. Látni dolgokat amik ellen nem tehetünk semmit, az egyik legrosszabb dolog. Persze lehet ha az iylen dolgokban közbe is léphetnénk sem úgy alakulnának, ahogy szeretnénk, sőt, biztos is.