Egy nem túl szép napon, sőt inkább mondanám borongós napnak,szóval a borongós nap reggelén magamra vettem a kabátom és elindultam abba az irányba, amely sok épület útját keresztezi, majd balra fordultam, áthaladtam egy úttesten és megérkeztem ebbe a szörnyű intézménybe, ahol az ifjakat okítják, de gondolkodni nem tanítják meg, ezért lesz mindenki nagy korában üres és szürke. Mielőtt áthaladtam volna a 2. ajtón egy kéz fogta meg a vállam, az osztálytársam volt, aki mosolyogva köszöntött engem és én is. Rövid diskurálásba kezdtünk a tárolószekrény fele menet. Majd elváltunk és elmentem inni egy kávét. A kávéban az a jó, hogy általában megéri az árát, de… De miután lecsúszott az automatából a műanyag pohár, kezembe vettem és úgymond műkávéval találtam magam szembe, ami túl forró volt, hogy eltudjam fogyasztani, de a pillanat törtrésze alatt hirtelen túl hideg lett. Épp próbáltam megszabadulni tőle egy műnövény mögött, amikor műemberek mászkáltak előttem. Magamban megborzongtam, hogy képesek mind zombi módjára viselkedni. Ráültem az egyik fűtőtestre, ami langyosnak bizonyult, majd megállapítottam, hogy ez az egyetlen, ami 15 celsius fok feletti hőmérséklettel rendelkezik. Fülemben szólt egy lágy dallam, amit az Anti Fitness Clubnak köszönhettem, hiszen az új albumukról egyetlen szám van, ami pontosan megfelel az ízlésemnek, amely nem más mint a “Hetedik“. Zaj csapta meg a jobb fülemet, igen a csengő volt, utálom ezt a hangot, annyira degradáló, hogy miért? Mert a kutyákat is csengővel tanítják meg alapvető reakciókra. Előttem elsétált egy nagyon pici, terebélyes ember: ez elég nagy kategória. Elsétált előttem egy nagyon pici, terebélyes, általam nem kedvelt és a történelem óráimat tartó ember: ez szűk kategória. Nagyon szűk.
Következett a mártírhalál ott a folyosón, baljós tekintettel elindulni az osztályterem felé és közben levegőnek nézni minden buta embert, aki gúnyolódik, majd felvenni a vállamra nehéz táskámat, ami börtönláncként tekeredik körém és majd megfolyt a hatalmas tudás, mely a táskában található könyvekben található. Leültem a helyemre, kinéztem az ablakon és láttam a borús égboltot mely apró cseppekben könnyezett. “Szomorú…” – szóltam fennhangon. – A következő pillanatban már öltönyben álltam az eső közepén egy fekete esernyővel kezemben. Felnéztem és szemüvegemet nyomban ellepte pár csepp az égi áldásból. Elindultam, cél nélkül bolyongtam ide-oda. Közben a szél egyre jobban tépázta ballonkabátom alját, ami zászlóként lobogva követett utamon. Elhaladtam a már jól ismert kávéház előtt és benéztem az üvegen, majdnem teljesen üres volt,de…

Ott volt megint a szőke lány. Írogatott a kis füzetébe és egy teát fogyasztott. Két választásom volt. Bemegyek és kockáztatom azt, hogy még jobban kiismerjen és esetleg megszeressem csak egy kicsit is vagy tovább haladok és nem törődök az egésszel. Természetesen tovább haladtam.Az úton található volt egy kis bolt, egy billiárdterem, egy ingatlaniroda és egy étterem a kávéházon kívül. Beléptem az étterembe, levettem ázott kabátom és leültem az üveg mellé. A hely fekete-fehér újságokkal volt tapétázva, a hangulatvilágítás narancsos színekben játszott az falon és az asztalokon kis mécsesekben apró gyertyák szolgáltatták a fényt, bár nem sok sikerrel. A szék kényelmes párnázott volt és miután megtöröltem szemüvegem figyelmes lettem egy alakra. Szívélyesen fogadott az egyik pincér, majd a kezembe adott egy étlapot. Megköszöntem, rendeltem egy tonicot és elkezdtem vizsgálni a menüt. A háttérben szólt a “Kicsit szomorkás” című szám és bevallom jobb zenét keresve se találhatott volna a rádióban a műsorvezető, hogy hangulatom jellemezze. A pincér visszatért és én mosolyogva rendeltem egy sajtmártásos pulykamellet krumplikörettel és párolt zöldséggel, a pincér megköszönte rendelésem és távozott a konyha felé. Tovább néztem az ázott utcát, melyen kis cigarettacsikkek úsztak lefelé a járdáról. Pár lelket láttam csupán a esőben, kik bebugyolálva ruháikban alig látszottak ki. Volt pár egyén, akiknek a nemét sem tudtam volna megállapítani hirtelen. Még tízperces mélázás után megérkezett az étek melyre vártam. Szép lassan elkezdtem falatozni, egyszer csak jelzett az egyik érzékem, hogy valami nincs rendjén. Furcsa érzés a tarkómon, a gyomrom összeszűkült, a szívverésem felgyorsult és akaratlanul is jobbra tekintettem. Az üveg mögött állt a szőke lány. Gyönyörű mosolyát még a borús idő sem tudta megcsúnyítani, intett nekem, én visszaintettem és próbáltam mosolyt színlelni. Nem örültem, hogy meglátott. “Úristen, bejön!” Huszonöt másodperc múlva már a kabátját segítettem le és akasztottam fel a fogasra, mármint a kabátját.
-Nos, szervusz George! – köszöntött.
- Szia! -mosolyogtam.
-Hogy telt a napod? – kérdezte.
-Tűrhető volt és Neked? – válaszoltam, majd megköszörültem torkom.
-Remek volt. – mosolygott.
Végignéztem, ahogy ő is rendel egy fogást és megérkezik rendelése.
Kisebb kínos csendben való evés után halkan így szólt: -És mikor akarod megmondani az igazi neved?
Felkaptam a fejem és bent ültem a teremben, ahol történelem óránk volt. Most a csengő mentett meg.

Üdvözlettel: Még mindig George alias Winti

Ez a mai nap igazán élmény volt, a Ladino egy meglehetősen kulturált hely. Nagy belső tér, nett kis asztalok (meg nagyobbak is), kedves személyzet, ízléses berendezés és jóleső étkek.

Mogyi megint jött, meg Anna is, úgyhogy megint nem voltam egyedül. Köszönöm mindenkinek, hogy egyszer sem kellett még egyedül reggeliznem (remélem közben ti is jól érzitek magatokat).   Mindenek előtt persze kértünk kávét meg narancslevet (Anna teát a kávé helyett), 550 pénzért, ami – ha jobban belegondolunk – annyira nem is sok. Ilyent lehet kérni a reggelid mellé, ami lehet mindenféle tojásos étel, vagy peanutbutter jelly time-os pirítós olcsóért (már ha elfogadjuk, hogy nincs olyan, hogy abszolút olcsó, csak relatív olcsó. ha azt már elfogadtuk, hogy a pohár eltört, ez nem is lesz olyan nehéz. ), vagy természetesen bármi, amit az étlapon találsz.

Én a kolbászos rántottáról tudok nyilatkozni, amit ízlésesen steak krumplival szolgáltak fel, valamint arról, hogy ha kihozzák a kávédat és evés után akarod meginni, akkor: NE! A lehető legrosszabb az, ha kicsit ki vagy száradva a krumplitól, meg a rántottától és kihűlt kávét kell kortyolgatnod (amit ráadásul bénán ízesítettél be…  senki sem tökéletes ). Nade a lényeg: iszonyat jól esett, még úgy is, hogy velem szemben Mogyi úgy tömte magába a vajas-mogyorókrémes-lekváros kenyeret,

mintha finom lenne; kaptam is kulináris kioktatást, hogy az a cucc annyi energiát tartalmaz, hogy ezt adják az amerikai szülők a kölkeiknek, hogy azok

egész nap körbe-körbe rohangásszanak és aztán este eldőljenek, mint valami lemerült duracell-nyuszi. Innen hát a peanutbutterjellytime és a hiperaktív butító banán .

Nagyon plusszos volt a helyben a kiszolgálás, pl. rögtön az elején körbekínáltak mindenkit vízzel, ugye mivel elvileg az összes étteremben kötelező lenne ingyen adni a vizet (mégis mennyit kérnének el érte? :S), sok helyen láttam már, hogy húzzák a szájukat, amíg kitöltik neked, még te érezd magad szarul, hogy nem gyömbért kértél két decit 600 forintért…

A wifit sajnos nem tudtam kipróbálni, mert mostanában még nem viszek magammal laptopot, akármennyire is metál neonomádkodást szeretnék művelni, de van az is (előbb kell egy olyan gép, amin nem szaggat, legalább a blogolás, meg talán kisebb is gondolom egy netbook majd egyszer megteszi erre a célra).

Mindent összevetve a Bar Ladino egy tökéletes reggelizőhely, még ha elsőre egy kicsit talán többet is hagytam ott, mint gondoltam, de ehhez hozzátartozik, hogy majdnemhogy három emberért fizettem, mert ennyire gáláns vagyok B-) [note to self: ezt nem emlegetni, mert még a végén elkezdenek velem járni reggelizni pedig semmi előnye... fincsi reggeli, kis self management, néha egy-két embert meghívok kávéra. a végén meg elfogyok ] . Szóval ha a Dob utca környékén jársz, szerintem nézz meg. A redditnek meg köszönöm az ajánlást, még ilyet.

Holnap szombat. Reggeli Tiffanynál. Ja nem. Nálam.

“wee” – mondaná az átlag mókuskerék-munkás, ezt mondom hát én is. Most viszont meginvitállak Téged egy reggelire hozzám, mert Pesten leszek. 8 órakor fogom tálalni az eledelt a Schönherz Zoltán Kollégium 9. emeleti konyhájában, ha minden jól megy, akkor valami hatalmas kulináris bravúrt fogok végrehajtani (csinálok rántottát, jól). Jelentkezni, hogy jössz, itt lehet a kommentekben, illetve sírni, ha mást szeretnél enni (jó ötlet mindezt időben, mert ha 8kor kezdenénk az evést és mégis olyat eszünk, ami másnak ízlik inkább, akkor ahhoz valószínűleg be kell vásárolnom még. ).

Felmerülhetős parák:

- nem ismerlek, nem tudod a számom és nem tudom a számod. Nem baj. Szeretek megismerni új embereket, itt meg ráadásul szép a kilátás, nem hiszem, hogy más esetben túl könnyen bejutnál ide (ez egy erődítmény, genyó ). ==> Jelentkezz te is itt és még este megbeszéljük, hogy hogy jutsz be (pl találkozunk a Schönherz portán 7:55-kor, rajtam rózsaszín kiskosztüm lesz, rajtad meg egy szál kalap ).

- hirtelen mindenki megtalálja ezt az oldalt, a világ legjobb ötletének kiáltja ki, hogy csinálok reggelit (esetleg ebbe is be lehet szállni – ugye pingwin), és egy hatalmas network marketing gráf élein elterjed a világban és annyian leszünk, hogy meg kell oldanunk a világéhség problémáját. ==> Nos ilyenkor egész egyszerűen beugrós jellegű lesz a reggeli, mindenki hoz 1 tojást és egy kis fej hagymát (vagy ilyesmi). Ezt majd ha nem látom a kommentek végét és kevés lesz a 10-15 házi tojás (lehet az lesz), akkor jelzem mindenkinek még ma.

- nem tudod, hogy hol a gyíkban van az a Schönherz. ==> itt.

Bármi más felmerül, sikíts a kommentekben. Holnap találkozunk, ha holnap találkozunk.

Nem tudom, mi a neve ennek a helynek, de az ki van írva, hogy ’szendvicsbár’, meg NYITVA, meg ‘zárva’, meg minden, ami ki lehet írva. Amikor megérkeztem, még nem világított a NYITVA ledtábla, ám az ajtó nyitva volt és ketten már bent is beszélgettek (egyikük a tulajdonos(?) volt) , így kedvesen invitáltak be, hogy persze már nyitva vannak.

A mai napon Noncsival, Mogyival és Pingwinnel reggeliztem, ami bizony már négy ember velem együtt és már majdnem egy tömeg. Ne lepődjetek meg hát ezen poszt fotóinak profizmusán: nem egy ilyen béna csinálta őket, mint én, hanem Mogyi, akinek ez kicsit jobban megy. Nade mit ettünk?

Először is nem enni kértünk, hanem én meg Pingwin cappucino-t.

A kávé lágy íze, meg a tejhab (lehet lassan kávéfüggő leszek, bár csak reggelente iszom ), meg a tetején a fincsi kakaópor (már akinek, mert volt fahéj is). Bár mindig ezzel indulna a napom… várjunk csak! Mindig ezzel indul. Akkor jó.

Megpróbáltunk szerintem nem tudatosan, de minél többféle (azaz amíg Noncsi nem érkezett meg, addig 3 féle) dolgot kipróbálni a szendvicsek közül. Van olyan szendvics, ami sima szendvics, de nem éppen akkor csinálja, hanem már készen vár rád a pultban és kérheted, hogy jól grillezzék össze az ízeket. Van olyan, amelyiket kérheted, hogy most csinálják, az orrod előtt, friss összetevőkből (talán még a csirkét is ott vágják le, de sajnos ezt nem tudtuk meg, mert – mint az kiderült – a csirke még nem érkezett meg, olyan korán jöttünk). Aztán van olyan szendvics, ami óriásbagettes melegszendvics,

finoman rápakolják a feltéteket, meg a sajtot és aztán – gondolom -

kemencében megsütik neked. Ezen kívül amiket nem próbáltunk ki, de vannak: tekercsek (ez nemtommi. nem volt mellé írva, hogy ízlés szerint ellenállásokkal és tranzisztorokkal, úgyhogy sejtem, hogy nem valami elektronikai dologról van szó), lángosok (meglepően sok féle), hamburgerek, saláták, hot-dogok és óriáspalacsinták (!!) . Úgyhogy, ha reggelizni akarsz, akár amerikai jellegűt, akár fitnessz-vega jellegűt és mindezt a Műegyetem K-épülete mögött, közel a Gellért térhez, ezt itt mind megteheted. Én abszolút meg voltam elégedve a hellyel, az egyetlen baj talán az, hogy (hogy Noncsit idézzem: ) kicsit kicsik az asztalok és nagyok a tálcák, így nem nagyon fértek el négyen egy asztalnál, ha mind kajálni akartok. Persze nagyobb asztalok meg nem férnének be, mert amúgy a hely sem túl nagy – olyan közepesecske -, így a közlekedés nehézkessé válhat, ha befészkeled magad a női magazinok és FHM-ek mellé (amik ki vannak téve olvasásra). De hát valamit valamiért, ugye.

Napi fennkölt filozófia

A szépsége ennek az egész reggelizős mókának az emberek, akik eljönnek.

Mielőtt belevetik magukat a stresszes életükbe, van egy kis sziget reggel, ahol még feltehetik a lábukat a nyugágyban és elolvashatják a napi híreket, elkortyolgathatják a saját kis külön bejáratú kávéjukat és senki nem zargatja őket, amíg nem végeznek és erőtől duzzadó végtagjaikkal visszamásznak a mókuskerékbe, hogy arcukba zúdulhasson a világ. Erről az egészről az jut eszembe, amikor Freegyessel a Schönherz Qpa nevű villanykaros verseny-buli-rendezvényen az utolsó napon, a hajtáson (amikor minden órában végtelen kreatívan megoldandó feladatot kapnak a versenyzők és ennek ellenére, az idő szűke miatt gyakran kevés emlékezetes megoldás születik [de azok nagyon azok]) odamentünk a rendezőkhöz, beálltunk a sorba, mintha feladatot akarnánk beadni és azt mondtuk nekik, hogy:

noncsi

sziasztok. az van, hogy nem szeretnénk feladatot beadni. nem akarjuk a taknyunkat a hajatokba kenni és nem akarunk kézen állva ventillátorba üríteni, nem akarunk szarabbnál szarabb feladatbeadásokkal traktálni, abból volt már elég és ráadásul még csak alkoholt sem tukmálunk rátok, mert nagy valószínűséggel abból is elegetek van. itt van ez a gitár, ezzel andalító zenétjátszunk nektek 5 percig (de ha nem szeretnétek, azt is abbahagyjuk), addig pihenjétek ki magatokat. csukjátok be a szemeteket, ne gondoljatok semmire, eresszetek el egy mosoly, aztán nézzetek szét: ez a Ti qpátok. ezen dolgoztok egy éve és nemsoká vége lesz. érezzétek jól magatokat, mi pedig köszönjük.

Kíváncsi vagyok, hogy az emberek képesek-e ennyire kikapcsolódni reggeli közben is, vagy ez tökre nem számít? Az a cél, hogy megismerjek minél több helyet, ahol lehet enni, hogy egyek rendszeresen, hogy kicsit korábban keljek fel minden nap és ez rendet teremtsen az életemben, vagy az, hogy emberekkel találkozzak, lássam az arcukat, vagy, hogy kikapcsolódjak a minden előtt, hogy megtervezzem a napomat, hogy tervszerűbben éljek?

Talán kicsit mind. És talán csak azért reggelizek, hogy reggelizzek.

'köszönöm kérdését, igazán finom volt a kávé, Timothy.'

A holnapi nap még mindig nincs meg, de már vannak javaslatok, lehet nem leszünk közel (de azért jó lenne), így lehet javasolni, hogy merre menjünk.

Update: A Ferenciek terére megyek, a Centrál kávéházba – béla javaslatára. Szorri, hogy ilyen későn írom meg, cserébe menjünk oda fél 9-re. Tehát fél 9kor reggeli itt.

Pars kávézó, második esély. A semmiből sunnyogva törtünk rá álmos reggelizőhelyünkre, ami egyike azoknak a helyeknek a városban, amik 7kor nyitnak (pluszpont, ilyen kevés van).

A kakaó. Kár, hogy a kajákat elfelejtettem lekapni.

A villamosmegállóban állva 6 óra 52 perckor ijedten kaptam fel tekintetemet a könyvből, amit olvastam, hiszen valaki egy hatalmas ‘wooohooooo’- sikollyal suhant el az úton előttem biciklijén: Béla volt az (ezt amúgy egy mosollyal és egy metálvillával jutalmaztam, hiszen, hogy őszinte legyek, egyáltalán nem gondoltam volna, hogy tényleg eljön velem valaki reggelizni és ráadásul időben – ezt megcáfolta Jimmi, aki a villamoson pontosan annál az ajtónál várt, ahol én felszálltam).

Amikor beléptünk, még javában törölgették a pultot

csendélet.

(pedig már 7:02 volt!!!4!négy!), a lány meglehetősen kómás arcán pedig látszott: ő már megszokta a hallucinációkat, úgyhogy nem ijed meg tőlünk egyáltalán (piha). Mindenesetre a pulthoz oldalogtunk, talán ekkor eshetett le neki, hogy mi tényleg és tök komolyan reggelizni akarunk nálunk és a következő társalgás zajlott le:

- Pizza nincs még.

- Akkor kérek egy carbonara spagettit. (jimmi)

- Az sincs (lány)

- Akkor nem. (jimmi)

Valahol itt lehetett, hogy Jimmi inkább kikapcsolta agyának étel/italválasztó részét, mert ugyanazt ette és itta, mint Béla (lehet persze az is, hogy Béla jól választott ).

No akkor a menü (ami egyébként igen ízletesre sikerült):

- Tojásrántotta (omlett a gourmet-knak) szalonnával, baconnel, hagymával 3 tojásból + kenyér

- Ham&eggs a többieknek 2 tojásból meg hamből.

- két kakaó, nekem meg szivecskés cappucino.

Gondolatok meg tapasztalatok, meg ilyenek:

szívecskés.

A rántotta finom volt, a cappucino meg frissítő. Egyáltalán nem esett nehezemre a fél 6kor kelés és meglepő módon sokkal frissebb voltam egész nap azzal a kajával, ami a szervezetemben energiává alakult szép lassan. Csináltunk napösszerakást (én ott, Béla otthon, Jimmi nézte), vagy legalábbis elkezdtem, kaptam Bélától jó tippet, hogy a todo-k mellé okos dolog írni, hogy kb hány percet szánok rá, mert akkor nem akarom feltétlen egy nap alatt megváltani a világot, ha látom, hogy az egész listám 42 órát foglal be kb az életemből és így nem is bánkódom a végén, ha valami nem sikerült, viszont a dolgok nyomon követése is könnyebb. (ezt lehet, hogy csak én nem csináltam eddig, de nekem tetszett )

Aztán. Az első benyomás az, hogy az egész reggelizőhely meg volt lepődve rajtunk, hogy ott vagyunk. Mondhatni abszolút nem számítottak arra, hogy néhány idióta ‘hajnali’ 7kor már nyitáskor rántottát meg ham&eggset követel, ráadásul a pincérlány annyira alvajárós volt még, hogy nem ment neki annyira az összeadás-kivonás (még jó, hogy nincs olyan árlista, ahol két hamburgerfüggvény konvolváltját kell kiszámolni és abból jön ki a sajtos omlett…), de még ez is megoldódott, jól.

Holnap, ha minden igaz, megint megyek reggelizni, csak nem tudom pontosan, hogy hova – a reggel 7-es nyitás miatt, ugyanis 8-tól gyakorlaton vagyok, aztán 10-től laboron, így 7-től 8ig kéne megreggeliznem: az úgy a kényelmes.

Amikről tudok, hogy biztos nyitva vannak (és a XI-IX ker környékén):

- Pars (ugyebár)

- Bácsalmás Szendvicses

- Pékségek a Móriczon

Javasoljatok helyet és szavazzuk meg itt, hogy merre menjek. (Én javaslom egyelőre a Bácsalmást, mert ne menjünk legalább két egymást követő napon ugyanoda, meg van egy hely a Budafokin, ahol nem volt ma kiírva, hogy mikor nyit és nem kérdeztem meg… lehet erről lesz még update.)

Nos?

Update: A Bácsalmás nyert, reggel onnan jelentkezünk. Lehet csatlakozni, a holnapi reggel programja a chillout, a napra hangolódás és az akkorban élés.

Tehát: 7:00 – Bácsalmás szendvicses

Reggel kelés, ágyból kimászás: először van felelősség a vállamon, hiszen két olyan emberrel is reggelizem, akikkel eddig nem. Bizony, most jött velem el reggelizni olyan ember, aki nem a barátnőm.

El is késtem.

Fakin Arany János utca. Miért dugják el ennyire az ilyen helyeket? Leszállsz a metróról, a térkép otthon azt mondta, hogy ott van a metró mellett. Mész, Podmaniczky tér. Ez nem az, biztos a túloldalon van. Persze. Most elmondom: börgerking a sarkon, na AZ az Arany János utca. (és tényleg a metró feljárótól jön a dolog)

Mire végre megtaláltam, – mármint az utcát, magát a helyet már nehéz volt eltéveszteni – már jó 20 perces késésben voltam. Messziről látszott a cégér egészséges zöld színe, az étkezde nagy üveg ablakai előtt egy beugrós részen fűvel volt borítva a beton, rajta mindenféle növények cserépben. Amikor beléptem, az volt első benyomásom, hogy itt szeretni fogják az embert és hogy itt biztos mindenki fitnesszőrült – kiwis képek a falon, frissen facsart gyümölcs dzsúzok a pulton, mögötte a gyümölcs facsaró gép, rajta friss narancsok, és miegymás. Egyszóval: zsír(szegény).

Mint kiderült, nem én késtem a legtöbbet, de erről majd később. Kértem egy csirkés mézes citromos baguett-et és egy espresso macchiato-t.

Finom. Ropogós, ízletes. Jó vót. Közben nagyon jót beszélgettem Tecával, alkalmi reggelizőtársammal, és később Noncsi is beesett. Sajnos az újdonság varázsa miatt, valamint azért, mert örültem, hogy láttam rég-nem-látott barátaimat, a napi célok és mindenek realizálása még nem valósult meg, de ami késik (lásd.: én reggel), nem múlik.

A hely amúgy nyugodt, kényelmes, volt egy kevéssé adekvált asztaltársaság nem sovány urakkal, de az idő vasfoga őket is elrágta a helyről. Van 3 ilyen beülös sarok, ahol nagyon kényelmes párnáknak dőlve emésztheted meg az imént elfogyasztott étkedet.

Tényleg ilyent ittam. A középsőt.

Abszolút megéri, de természetesen nem csak az étel miatt, hanem, hogy Tecátidézzem: “amíg nem értél ide, figyeltem az embereket az utcán, ahogy elhaladnak az ablak előtt, ahogy tükröt tartanak nekem: rohannak, az órájukat nézik, sietnek a munkahelyükre. Pedig milyen jó most itt leülni egy picit, lelassulni és megreggelizni.” és aztán megköszönte, hogy késtem .

Hát én köszönöm nektek, hogy eljöttetek, teljesen feltöltődtem.

Ja még valami: a végén még kértem egy 3 decis frissen facsart narancslevet. Többet ér, mint bármelyik energiaital (és az ára is több, mint bármelyik energiaitalnak). Ha otthon tudsz facsarni narancsot frissen, ne habozz. Facsarj!

Ennyi hát a Fruccola, ide is megyünk még, meg kell kóstolnom az omlettjüket. Most hétvégén nem megyünk reggelizni, otthon leszek kivételesen, de azt találtam ki, hogy a korábban kelés reggelis szokás hétvégére is vonatkozzék (még akkor is, ha a reggelizdék hétvégén zárva tartanak), úgyhogy hétvégén én ‘főzöm’ a saját reggelit és elmondom, hogy milyen volt. (még képt is töltök fel, ha lesz végre fényképezőgépem )

A jövő hétre várok javaslatokat, hogy merre menjünk (igen, gyertek Ti is és reggelizzünk együtt), eddig a MOM parknál lévő Tschibo kávézót hallottam, mint javaslatot, valamint a pékséget a Móriczon és van még 2-3 hely a Rádayban is, ahova be lehetne ülni, valamint a Wesselényiben is van 2-3 szendvicses, ha jól emlékszem. Javasoljatok, gyertek és találjuk ki a világot. :]

]]> http://breakfastinbudapest.wordpress.com/2009/10/29/pars-kavezo-boraros-ter/ Thu, 29 Oct 2009 11:26:35 +0000 merunning http://breakfastinbudapest.wordpress.com/2009/10/29/pars-kavezo-boraros-ter/

Láthatóan haladunk kifele a Ráday felől a Petőfi híd felé, de sebaj – holnap majd valami tök alternatív, tök messze helyre megyünk, de erről majd később. Előbb a Parsról. Először is szeretnék elnézést kérni azoktól, akik 8kor a kávézó előtt ( ) vártak, sajnos csak tízre értem oda.

Szóval: egy egész kultúrált helyről van szó, nettül elrendezett asztalok és székek, a falon egy plazmatévé hang nélkül sugározza az ertéelklubból a topsopot és a kövérből sovánnyá lett embereket, egy fiatal pultos lány van, aki kedvesen kiszolgál és mindenben segít (tőle kell kérni a wifi kódját, ha nincs kéznél backtrack linux, amivel elszniffelheted valahonnan, vagy feltörheted).

Szendvicsek, pizzák, tortillák és hamburgerek a választék és bár csak a tortillákat kóstoltuk meg (vissza kell majd még menni szendvicsezni egyet, amik amúgy frissen készülnek, amik ki vannak téve, azok csak dekoráció), a pizzáknak is egész baráti áruk van: 890 egy 32 cm-esért, ami pesti viszonylatban elég jó ár.

Tehát tortilla öccáz pénzért: ne egyetek reggelire. Bármelyik másik étkezésre el tudnám képzelni, de most valahogy nagyon buta voltam… Reggelire valami tényleg nagyon frisset és egészségeset és könnyűt kell enni. Nem pedig tortillát. Persze lehet, hogy csak egyszerűen valamiért nem ízlett… valami hiányzott belőle, talán a csirkehús volt furcsa ízű.

A cappucino viszont igen finom volt . A tetejére csokireszelék került fahéj helyett, amit kedvesem meg is jegyzett, hogy az finom. A hangulat kellemes, célokat tökéletesen lehet realizálni a helyen. Megyünk még majd ide.

Holnap pedig javaslatra a Fruccolába megyünk. 8-kor, az Arany János utcában. Addigra szerválunk fényképezőgépet és lefényképezzük, hogy milyen ügyesen eszünk mit.

Turizmus online: A magánkézben lévő havannai kisvendéglők számára új korszakot nyithat az, hogy Raul Castro kormánya nemrég elrendelte az állami támogatással működő üzemi étkezdék bezárását.

Az intézkedés része annak a reformnak, amely a pénzszűkében lévő kommunista állam “túlzott szubvencióinak” lefaragását tűzte ki célul. A kubai főváros négy minisztériumának hivatalnokai már a múlt héten zárt ajtókba ütköztek korábbi ingyenes üzemi konyháik bejáratánál. Az egyelőre kísérleti stádiumban lévő intézkedést ki akarják terjeszteni a szigetország 24 700 kantinjának mindegyikére. Ezek a 11,2 millió lakosú Kubában 3,4 millió alkalmazottat szolgálnak ki.

Raul Castro elnök 2008. december 28-án jelentette be a “túlzott támogatások” felszámolását, tekintettel az állam súlyos gazdasági válságára, de azért is, hogy felvegye a harcot a lopás és az élelmiszerek fekete kereskedelme ellen. A kantinoknak szállított élelmiszer gyakran a feketepiacon kötött ki, most a kormány inkább mintegy 60 százalékkal növelte az alkalmazottak egyébként igen szerény jövedelmét. A pluszpénzt szabadon költhetik el. Az üzemi étkezdék pazarlása és szervezetlensége 2008-ban Marino Murillo gazdasági miniszter szerint 35 millió dollár veszteséget okozott, miközben az élelmiszerek 84 százalékát importálni kénytelen az ország.

www.kubainfo.net – Kubai utazás

Csípős-savanyú leves, 3féle főétel tojásos rizzsel és édes-csípős káposztasaláta. Szép nagy adag volt. Alig bírtam legyűrni! Azért megoldottam.

- Posted using MobyPicture.com

- Posted using MobyPicture.com

…it’d be funny if there swam a diver attacking some fishes with a harpoon…and the waiter would offer no menu, he’d just ask the guest to show over its head which fish it wanted to eat…