Mikor álmodsz, a legcsodálatosabb helyeken jársz, a leglehetetlenebb helyzetekben vagy és a legtitkosabb vágyaid is valóra válnak.. mikor álmodsz, elfelejted a problémákat, a rád nehezedő nyomást és a fájdalmat, amit okoztak neked vagy okoztál magadnak..

Mikor pedig felébredsz és kinyitod a szemed, összeomlik minden.. rá kell ébredned, nem vagy Hercegnő, a Herceg elnyargalt a hófehér paripán; a boldogságod csupán csak látszat volt..

..és neked összetört a szíved..

Fekete lyukként tátong benned az űr, keresed kutatod a nyomait magad mellett.. a hiány a legmélyebb mélységekig beléd hatol és bárhogy próbálod, nem tudod megakadályozni, hogy ne zuhanj a mélybe..

2hete ekkor szépet álmodtam..

..mára már csak az üresség maradt..

Most legszívesebben azt ordítanám, hogy: SZERETLEEEEKKKK!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Nincsen különösebb oka, csak megint ez a “szeretek mindent és mindenkit” kedv van.

Olyan elégedetlen vagyok az életemmel.  Részben jogosan, mivel most is éppen blogolok ahelyett, hogy a hétfői pszichológia zh-ra tanulnék… De nem ez az egyetlen oka az elégedetlenségnek. Nem találom a helyem sem otthon, sem Esztergomban. Egy szóval sehol. Kezdek az otthoni légkörből kiszakadni, a sok gond miatt Esztergomba vágyom, viszont a koleszból is menekülni akarok. Amióta meghalt a papi, inkább szétesőben vannak a dolgok. Hihetetlenül hiányzik, és semmi nem tudja pótolni a hiányát. Ő az első ember, aki ennyire közel állt hozzám és el kellett veszíteni. Nem tudom, hogy mi értelme van az életnek akkor ha végig kell nézni, ahogy a szeretteink meghalnak.  Nem lehetne ezt valahogy kikerülni? Mondjuk, hogy egyszerre haljunk meg és akkor senkinek sem fáj?

Barátokban sem találom a másik felem. A Rékával olyan jó volt minden!  Számomra olyanok voltunk mint borsó és a héja, persze neki is meg volt az a barátja akivel így érezte. Sajnos az egyetem és a távolság szétválasztott. Nem hinném, hogy találok még egy ilyen barátot az életben. Néha úgy gondolom, hogy jobb egyedül, de mindig rájövök, hogy nem.

Na, nem akarom tovább fokozni ezt a depressziós hangulatot. Inkább feladok egy hirdetést, hogy ki akar a legjobb barátom lenni? (persze ez csak vicc volt)

fáj,jobbtérd,pont mint 3 éve… XDD
mekkoratáposvagyok..
csakmost ezmár az a szint,amikor nemtudok felkelni sem O.o
nyááá

Az gáz,hogy a lábamnak így kellene állnia: | ésmost konkrétan így áll:   \  ??

wöh

Félek a holnaptól. Holnap megy el tőlem az én Egyetlenem…
Igazából nem tudom, hogy miért megy el holnap, amikor pénteken megy a busza Olaszországba. Tényleg nem tudom. Ennyire meg akar tőlem szabadulni?
Érdekes. Amikor tegnap mondtam neki, hogy mondja a szemembe, hogy már nem szeret, nem tudta megtenni. És még csak by the way sem tudta kimondani. Úgyhogy még mindig szeret. De akkor miért hagy el??? Miért megy el tőlem többezer kilóméterrel arrébb??? Nem értem. Komolyan nem értem. Fáj neki is, fáj nekem is, mindenki csak szenved. De akkor miért kell elmennie?!
Nem tudom, hogy mi lesz velem a holnapi nap után. Öngyilkos az nem leszek, tuti. De, hogy mi fog történni, mi lesz velem, mit teszek…. Nem tudom. Tanácstalan vagyok. Egyedül leszek. Teljesen egyedül. Nem lesz mellettem senki.
Igazából még mindig abban reménykedem, hogy majd az utolsó pillanatban, mielőtt felszállna a vonatra, meggondolja magát. De tudom, hogy ezek csak hiú remények, ez nem fog megtörténni. Bárcsak megtörténne.
Érdekes. Ha szeretek valakit, akkor nem hagyom el. Legalábbis ez az én feltevésem. Akármennyire is elegem volt belőle néha, a kis idegesítő szokásaiból, akkor sem hagytam el, és megpróbáltam mindent megtenni, hogy boldoggá tehessem.
Az apja szerint itt soha sem volt boldog. Hmm… Kemény szavak. És az apjának meg is fogom mondani, hogy bekaphatja. Most már úgysem érdekel. Majd az anyjának is írok egy kis ‘gratuláló-szöveget’, hogy megnyerte a háborút. Ugyebár mindig is az volt az anyjának a nagy álma, hogy az egész családját kiköltöztesse Olaszországba. Úgy néz ki, hogy most a nagymamán kívül mindenki kint lesz. Ezért igazán illik gratulálni, azt hiszem, mert sikerült a szerelmétől is elszakítania a saját lányát. Igazán tehetséges nő. Jól tudja, hogyan tegye tönkre más életét is…
A fájdalom már eluralkodott rajtam. Igaz, hogy ‘barátnőm’ még nem ment el innen, de már eluralkodott. Csak alkoholos mámorban bírom elviselni a hétköznapokat, az az egyetlen, ami segít, amíg az idő kipihenteti velem ezt az egészet. Sör, sör, és sör. Meg valószínűleg albérletet is váltani fogok. Igaz, nem amiatt, mert elmegy. Ez a lakás 2 személyre van tervezve, 2 személy jövedelmére. Így pedig egyedül maradok, nem tudnám fenntartani. Már van egy csaj (társalbérlő), akihez ma megyek megnézni az albérletet. Ha jó, meg minden klafa, akkor valszeg’ ki fogom venni tőle. Havi 15K+rezsi…. Na, majd azért a rezsinek annak erőteljesen utána kell érdeklődnöm. Nem akarom magam átbaszatni.
De talán jobb is, ha elmegyek innen. Itt minden csak Rá emlékeztetne. A konyha, a fürdő, a szoba… az ágy… Minden. Mindenhol ott van a DNS-e, és még hónapokig ott is lesz. Nem tudnám elviselni, hogy már nincs mellettem, ha itt maradnék. Bár, így sem tudom, hogyan fogom elviselni a kínzó fájdalmat… A nélküle létet.
A netes játékok is sokat segítenek. A legújabb kreálmányom egy Pingvinfarmeres játék. Tetszik. Farmot kell csinálni az Északi-/Déli-sarkon. De ezen kívül még a Khanwars-szal és a The-Westtel is nyomatom. De most ez mindegy, nem is erről szól ez az egész. Csak gondoltam leírom, azoknak, akik hasonló cipőben járnak mint én, hogy vonják el a figyelmüket valamivel. Nem lehet egész nap az alkohol mámorában úszni, elég az csak este. Napközben meg el kell foglalni magad. Én most éppen ezt teszem.

The Phantom Of The Opera | The Alamo Drafthouse special screening

Ha harcolsz veszíthetsz, ha nem harcolsz máris veszítettél.

Az egészben az a legrosszabb, amikor rosszindulatú, beteg emberek vesznek körül. Úgy kezdődik az egész, hogy olyan érzésed támad, mintha egy színházban lennél. Felfigyelsz arra, hogyan esnek emberek mások által állított intellektuális csapdákba. Felfigyelsz arra, ahogy téged probálnak a háttérbe szorítani, különösebb ok nélkül. Megpróbálod sajnálni őket, de nem vagy képes rá, mert olya mértékű gonoszságot és sunyiságot fedezel fel ami íránt, nincs olyan empatikus ember, aki 5 percnél tovább lenne képes elviselni az ilyen gigászi mennyiségű felhalmozodott fájdalmat. Felismered a taktikákat, felismered a szerepeket, felismered az eszközöket, amelyeket mások használnak ellened, vagy mások ellen.
Te csak ott állsz bambán, és azon gondolkozol, hogy hagyod, hogy darabokra tépjenek a vadak a harcmezőn vagy beszállsz a játékba. Tudod, ha beszállsz, lesüllyedsz a szintjükre és egy idő után olyanná fogsz válni mint ők. Vad leszel és könyörtelen. Nem kímélsz senkit és semmit, megszünik a tisztelet érzése, megszünik minden ami miatt embernek tartottad magad és a modern kor intellektuális vademberévé válsz, aki az eszével és érzelmi ráhatások, manipulációk, és hazugságok tengerében úszkálva lesz egyre romlottabb.
Vhol úgy érzem felelősség ez az érzés és a látvány. Felelősség, amivel még nem tudok mit kezdeni még. Meg kell védenem magam, de hogyan kezdjem. Különböző harcmódozatok jutnak eszembe. Sajnálom, hogy a munkahelyemen, harcművészetet kell alkalmaznom. Remélem találok helyet és időt arra, hogy kisírjam magam és ahol feltölthetem magam, hogy újult erővel vegyem fel a harcot az emberi gonoszág legaljasabb megnyilvánulása ellen. Hát ilyen helyen dolgozom én. Minden idillikus volt mindenkinek egy jó ideig, aztán egy éve elkezdtek az emberek minden ok nélkül lelécelni a cégtől, elmentek. Azóta a helyzet egyre rosszabb. Olyan ezt mint egy betegség. Azok az emberek akiknek beteg a lelke, nem bírják elviselni a tisztalelküeket, azt akarják, hogy a tisztalelküek is beteg lelküek legyenek, mert akkor velük egy szinten lesznek. Borzasztó.

Pénteken lettem beoltva. És most fáj eddig a legjobban a karom. Este nem tudtam, hogy forduljak, hogy ne fájjon. Nem is aludtam túl sokat..

“Az állatok közül egyedül az ember kegyetlen. Egyedül ő az, aki azért okoz fájdalmat, mert örömét leli benne.”

Mark Twain

!!!A Szövegben a linkeket, kérlek csak azon esetben nézd meg, ha lelkileg készen állsz a legrosszabbra, gyenge idegzetűek MEG NE NÉZZÉK!!!

Az állatkínzás egy szörnyű, és hátborzongató dolog, de elhihetitek, ez közel sem a legdurvább. Az emberek számtalan kegyetlen, erkölcstelen, és már már félelmetes dologra képesek. Van aki állatot kínoz, ez szörnyű…De van aki embert, van aki eladja a szerveid a piacon, van aki bombákkal pusztítja az embereket, van aki szórakozásból megmérgez másokat, van aki kipróbálja, hogy ‘Milyen ízű lehet az ember hús?‘ Van aki lop, van aki hazudik, megaláz és higgyétek el ezek is legalább olyan szörnyűek, jah és a legdurvább, hogy valaki ebből viccet űz, lásd . Ezeket leírtam, de higgyétek el,hogy ezeknél is vannak kegyetlenebb embertelenebb dolgok. Például a II. Világháború, szerintetek nem kegyetlen emberek millióit faji, vallási okokból megölni? Melyik a rosszabb? Mért vagyunk emberek, ha már nem csak a környezetünket, hanem már magunkat is pusztítjuk? Kérdem én, emberek vagyunk, vagy a legundorítóbb, aljasabb állatfaj?

“Azt mondják, az idő minden sebet begyógyít. Szerintem ez nem így van. A sebek megmaradnak. Idővel az agy, hogy megőrizze józanságát, szövetekkel vonja be a sebet, és csökken a fájdalom, de sosem múlik el.”

Rose Kennedy

Ma tudtam beszélni Vele, de nem lettem boldogabb. Csak még szomorúbb. Nagyon hiányzik. Valami nincs rendben, és ezt mindketten érezzük. de nem tudom, pontosan mi a baj. Talán az, hogy túl keveset találkozunk. Nem tudom. A héten sem fogom már látni. Pedig őszi szünet van, és megbeszéltük, hogy együtt leszünk, de mégsem. Szeretem. Várok, mert megéri Érte várni, de ezt a várakozást valamelyikünk meg fogja unni, és félek, hogy nem én leszek az. Nem akarom elveszíteni. De félek, hogy el fogom….

Teljes hullámvölgy..

Bevallom, gyűlölöm, hogy nem tudom, melyik nap mit fog hozni, boldogságot vagy szimpla szúró fájdalmat.. tudom, ilyen az élet; ki is mondta, én alakítom? Peti.. azt hiszem Te.. de miért van az, hiába szeretném irányítani, ha az úgy megy, ahogy akar??…..

Pénteken vártam BabuCycusom, de nem jött.. mérges is voltam rá, de végül is lenyugodtam.. este TBre mentem, örültem is rendesen..:$ ott is aludtam.. és jól is éreztem magam..(L)

A tegnap is jól sikerült; itt voltak apáék Hugival; aki tegnap volt 8hónapos nagylány.. jól éreztem magam, sokat nevettem.. talán túl sokat is..

Az este is jó volt Szandyékkal a BBárban, picit iszogattunk Robival, segítettünk piciAlszámnak; táncolni nem mentünk, csak ültünk és beszélgettünk.. nem is kellett volna több -talán csak 1valaki……- ez így volt jó, hazaértem fél3után, megfürödtem és lefeküdtem aludni..

…és ahogy ma felkeltem sejtettem, ez a mai nap nem lesz leányálom.. és nem is az.. BabuCycus ma sem fog hívni.. ide nekem százmilliót..:/:/ pedig most mindennél nagyobb szükségem lenne egy barátnőmre, aki átjön és megölel, hogy minden rendben lesz, és bár nem így van, én csak mosolyognék, magamhoz szorítanám és kicsit el is hinném.. így talán el……