…én voltam a navigátor. ennek örömére majdnem eltévedtünk, mert miért is ne… tegnap Csőszön jártam, Árpád-házi fesztiválon. ^^ láttunk\hallottunk\kipróbáltunk érdekes dolgokat. íjásztam megint… persze talán mondanom sem kell, hogy a három lövésből négy nem talált… végighallgattunk egy rovásírás előadást, megint sok új és érdekes dolgot tudtam meg. és mit láttam? Gárdonyi Géza Egri csillagok című műve – rovásírással! csak néztem nagyokat, hogy ‘hűha, ilyet is lehet látni?’ az egész napos kulturizálódásnak megvannak a maga kellemetlen hatásai is: nagyon csúnyán leégtem, a kezem, a vállam, még az arcom is, ráadásul valami enyhe napszúrás-félét is összeszedtem.alig bírtam tegnap este aludni, sőt még ma is fájt folyamatosan a mindenem. és hogy még ez se legyen elég, kora délután bokám, estefelé pedig a térgyem is megadta magát…

a képet pedig hazaérkezés után csináltam, még olyan egyáltalánmajdhogynem hullafáradtan képes voltam kicsattogni fotózni… (:

” … hideg téli éjszakán … “

Görög műfajok virágkora időrendben:

Eposz (és tanköltemény)– Homérosz (id. e. 8-7. sz.) Iliász és az Odysseia eposzok „szerzője”, Kis-Ázsia görögök lakta területein vándorolt, az énekmondói hagyományok kiterjesztője volt.

Lírai műfajok (id. e. 7-6. sz.)

Kardal költészet (id. e. 6. sz.) – A görögök közösségi Ünnepeiken igényelték. Változatai: dithyrambosz, nomos (Apollón tiszteletére), epinikion (győztesek tiszteletére).

Drámai műfajok – Tragédia, ókomédia (id. e. 5. sz.)

Újkomédia (id. e. 4. sz.) – Arisztotelész (384-323)    Poétika c. alkotása: 4. sz. közepe. „A kötészet lényege     az utánzás.”    Axióura: intuitív ismeretek, egyedi tapasztalatokból    szűrődik le, tapasztalattal igazolható. Tudományok és    tudás intuíciókon nyugszanak.

A műfajok különbözősége Arisztotelész szerint mit (pl. hitvány vagy nemes embert), hogyan (pl. elbeszéléssel), mivel (pl. prózában) utánoznak. Ezt a Poétika c. művében fejtette ki.

Mimézis: utánzat készítését jelenti negatív (másolás) és pozitív (képmás készítése, ábrázolás, modellezés) értelemben.  Eljátszást, megszemélyesítést, színészkedést is jelent. A költészet az általánosra törekszik, azt ragadja meg, ami lehetséges, vagy ami történni szokott.

Komédia: Nálunk hitványabbakat utánoz, dramatikus, metrikus szövegek és dalbetétek jellemzőek rá. A nevetséges nevetségessé tételével katarzist vált ki. Olyan hibát gúnyol ki, mely nem okoz fájdalmat vagy bajt. Jelmezek: nagy has és/vagy lógó mell, nagy fenék, phallosz (test nyílásai erőteljesek, kitüremkedőek), anyagcserét fokozó testrészek és működésben lévő nemző testrészek kihangsúlyozása.

Ókomédia: Arisztophanész – Felhők c. művének, 423-ban volt bemutatója, de megbukott, mert csak harmadik lett a három versenydarab közül. Elkezdte átírni, de sosem készült el vele. A mai ismert mű a két mű keveréke, az egyik legnépszerűbb dráma lett. Sztrepsziádész→Előkelő származású nőt vett el, bár ő maga vidéki származású, eladósodik a fia miatt. Közeleg a hónap vége, a törlesztés napja, beíratja fiát Szókrátészhez, hogy tanulja meg hogyan lehet pert nyerni a hitelezők ellen. Alaphelyzet: a középpontban áll egy átlag állampolgár hétköznapi problémával (egyéni szemszög). A probléma megoldásához kell egy zseniális ötlet. →Nem szokványos a Felhők c. mű alaphelyzetében, a kettős kötődés→városi kultúra módszereit akarja alkalmazni↔egyszerű neveltetésű, alkalmatlan rá. Tisztességtelen módszerek megjelenése. Fia nem hajlandó Szókrátészhez elmenni, ezért ő megy el, de kirúgják. Végül beiratkozik a fia. Sztrepsziádész sikeresen alkalmazza az érveket, amit fia tanult. Fia megveri, majd elmagyarázza miért tette. Sztrepsziádész dühében felgyújtja a Gondolkozdát? Ezzel zárul a mű.

→Mit tanít Szókrátész:

Hány bolhalábat ugrik a légy? Hogyan zümmög a légy?

Az igazi Istenek a „felhők”

Tőlük származnak a gondolatok

Szellemi elit megjelenése→tudományos dolgok→értelmetlen időpocsékolás az átlagember számára

Nyelvészeti problémák – hím galamb helyes megnevezése: „galambfi”

Anaxogorasz híve volt

Gazdag családok gyerekeit tanította

Tudatlanságra való ráébresztés – számos hagyományos istenképzetet kétségbe vont

Racionális elemzés + meggyőzés módszere

Arisztotelész: Poétika

1.A költői műfajokat a következők alapján lehet megkülönböztetni:

Milyen eszközökkel, mit és hogyan utánoznak.

Az eposzírás, a tragédiaköltészet, a komédia, a dithürambosz-költészet, a fuvola és a lantjáték mind utánzás. Más eszközökkel, mást és máshogyan utánoznak.

A szavak művészete a ritmusok alakításával utánozzák a jellemet, szenvedélyeket és tetteket. Még azt is „költészetnek” szokták nevezni, ha valamilyen orvosi vagy természettudományi tárgyat foglalnak versbe. Költő az, aki mindenféle versformát keverve végez utánzást (pl. Khairémon Kentaurosz c. műve).

A dithürambosz – és a nomoszköltészet, a tragédia és a komédia a ritmust, a dallamot és a versmértéket is használják, de abban különböznek, hogy egyesek egyszerre mind hármat használják, mások felváltva. Tehát a művészeti ágakat az különbözteti meg, hogy milyen eszközökkel végzik az utánzást.

Mivel az utánzók cselekvő embereket utánoznak, azoknak nálunk jobbaknak, vagy rosszabbaknak, vagy hozzánk hasonlónak kell lenniük.

Az említett utánzások mindegyikében megvannak ezek a különbségek, de mást-mást utánoznak, és ez különbözteti meg őket. A tragédia és a komédia abban különböznek, hogy a tragédia jobb embereket, a komédia hitványabb embereket utánoz. A harmadik különbség az, hogy az egyikben a költő maga beszél és mást is megszólaltat, a másikban csak a költő szólal meg, a harmadikban az utánzott személyek tevékenykednek és cselekednek. Ez a három különbség van meg az utánzásnál. Drámának nevezzük azt, amikor a cselekvő és a tevékenykedő embert utánozzák.

(Órai jegyzet: Arisztotelész az intuitív ismeretekre alapoz

- intuitív ismeretekből alakul ki a tudás, majd a tapasztalattal igazolható

- az egyes műfajok aszerint különböznek egymástól, hogy:

- mit? (nálunk nemesebb vagy hitványabb embereket)

- hogyan? (elbeszélés, szerzői hang, dramatikusan, cselekvéssel, csak a szereplőket megszólaltatva)

- mivel? (prózában, ritmikus prózában, metrum, dallamok) ábrázolnak

- Arisztotelész szerint a dialógus (és itt Platónra gondolt, aki valszeg nem örült ennek) is költészet)

A komédia meghatározása:

A komédia a ritmust, a dallamot és a versmértéket is használja, de abban különbözik, hogy egyesek egyszerre mind hármat használják, mások felváltva.

Homérosz jelölte ki a komédia formáját. A „Margitész” olyan viszonyban van a komédiával, mint az „Iliász” és az „Odüsszeia” a tragédiával.  (Margitész a Kr. e. VII-VI. században keletkezett görög epikus költemény, szerzőjének Homéroszt vagy Pigrészt tartották. Főhőse az ostoba Margitész, aki „sok dolgot tudott, de mindent rosszul tudott”. Felnőtt fejjel nem tudta, apja szülte-e vagy az anyja, feleségének csellel kellett rávennie arra, hogy házaséletet éljen, meg akarta mérni a tenger hullámait stb. Margitész szülei dúsgazdag emberek voltak, a költemény szerzője hősében talán az epikus hős komikus fordítottját ábrázolta művében.

A komédia kezdetben rögtönző jellegű volt. A városban lakó most is dívó phallikus dalok előadói fejlesztették ki.

2. Az agón meghatározása: Küzdelem, verseny, kihívás, melyet vallási fesztiválokon tartottak.

Az ókomédiában jelentése formális szabály, egyezmény alapján vívott szópárbaj. Vita a pozitív és a negatív főhős között, kórussal, mely általában a bíróságot alkotja. A győzelem a második beszélőé és az övé az utolsó szó joga is.

Kik között játszódik le agón a Felhők c. műben? Milyen eredménnyel?

Pheidippidész, Sztrepsziadész fia és Sztrepsziadész között zajlik le agón. Vitáznak arról, hogy helyénvaló-e, hogy Pheidippidész megveri apját. A vitát Pheidippidész nyeri és meg is veri apját. Apja erre dühbe jön és felgyújtja a Gondolkozdát, ahol fia a vitázás művészetét Szókrátésztől tanulta.

3. Miért kapta Arisztophanész komédiája a Felhők címet? Mi a szerepük a cselekményben?

Arisztophanész komédiája azért kapta a Felhők címet, mert Szókrátész azt állítja, hogy Zeusz nem létezik, és nem ő adja az esőt, hanem a felhők. Sztrepsziadésznak magyarázza, hogy a villámokat és mennydörgést sem Zeusz generálja, hanem a felhők. Szókrátész tudományosan támasztja alá azokat a jelenségeket, melyek annak előtte Istenségeknek tulajdonítottak.

(mintha lovasi mondott volna ilyesmit)

..úgy mindenki.de éppen hogy csak egy kicsit.mindenki megáll ahol van,önti a tejet vagy pornót néz,kötélről ugrik a mélybe,sebészeti beavatkozást végez.csak egy mély levegő,és benn tart.csak egyszer.a gépek leállnak,csak a semmiség zúg,az árfolyamok nem ingadoznak,a füst megáll a tüdőben és a hang nem terjed tovább.
csak egy percet kérnék,talán egy órát,esetleg egy napot.hogy a szúró és ítélkező tekintetek helyett üres szemek kövessenek végig az utcán.egy esőcseppre nézek,ami éppen a kertésznadrágos lány vállán döntött úgy,hogy több,kisebb vízcsepp formájában vesz búcsút magától,mielőtt a nap felszárítja a belváros repedezett,galambszaros talaján.
megkerülöm a lányt,kezemet végig húzom a derekán,mintha már láttam volna,de már nem ismerem fel.folytatom az utam a most olyan csendes sárgolyón,mintha csak én tekerném magam alatt,mint holmi mókuskereket.kicsit ijesztő,hogy a felhők sem mozognak és a szél sem fúj.most könnyen eltudnám kapni a madarakat,amiket kiskoromban annyit kergettem,de nem teszem.
sok ismerős és ismeretlen arc bámul a semmibe,papírokkal sietnek át a zebrán az ideges autós előtt.kicsit arrébb
lefekszem a fűbe,és felnézek a mozdulatlan égre.a napsugarakat összefonom,elgörbítem,játszom velük,kicsit égetik az ujjaim.végül megunom,és az égre rajzolok,a bárányfelhőkből bárányokat formázok,és ha kicsit feljebb ágaskodom a csillagokat is elérem,hogy a juhász szemét befejezzem.a többit zsebre vágom.végül ezzel a szórakozásommal is felhagyok,a zebránál álló srác füléből hangjegyek lógnak.elmegyek mellete,egy autó kipufogójából formálódott füstbálát szórakozottan arréb rúgok.
nem is érzem magam egyedül,bárkihez szólhatok és végre egyszer hallgatnak.megint a lány mellet megyek el,a kezébe nyomom a maradék csillagot,”ezt neked hoztam”,és már ott sem vagyok.
a teljesség érzése önt el,szinte szédülök, ez lehetne a saját világom,ahol bármit megtehetek.
éppen hogy fellépek a járdára,a forgalom megindul,a bárányok hallgatnak,a juhász kacsint csillogó szemével,és felzúgnak az ismerős zajok.és ő mit kezd a csillagokkal?emlékül adtam,nem igazán ajándékba.csak emlék?
a füst kiszáll a tüdőből.

Björk dalok mennek végig, egyik se vidám. The Next To Last Song, Scatterheart, I’ve Seen It All, Possibly Maybe, Pagan Poetry, Hyperballad, The Dull Flame Of Desire, You’ve Been Flirting Again. Van még Rick Rowan dal is, a Bridge To Nowhere.

Élni akarok, tovább. Halhatatlannak lenni. Itt akarok maradni örökre. Nehéz lenne, tényleg?
Egyre biztosabb vagyok abban, hogy a szívemmel baj van, de erről úgyse beszélhetek – mégis meg kell tennem. Legalább hagyok is valamit magam után. Talán…
Egyre gyakrabban ver rosszul a szívem. Vagy mintha egy plusz verés lenne, vagy mintha egy kimaradna, de nem tudom melyik. Hol vagyok én ahhoz, hogy ilyesmit megállapítsak, de ami a lényeg, azt tudom; valami nincs rendben. Néha sokkal közelebbinek érzem a halált, és ez nem helyes. Én vagyok az, aki mindig vidám és nevet, tele van tervekkel, vágyakkal, szeretettel. El kell vonulnom néha, mert mások nem láthatják, hogy ilyen gyenge lennék. Az emberek többsége nem is tudja, hogy mennyire érzékeny is tudok lenni. Talán az egyik hozzám legközelebb álló ember el se tud képzelni engem ilyen helyzetben. De hogy is lehetne? -Szinte- sose vagyok ilyen mások előtt. Ha sírok, gyenge vagyok. Ha elmondom, hogy úgy érzem néha túl közel van a vég, gyenge vagyok. Ha elmondom, hogy a lépcsőzéstől/sétálástól kifulladok, gyenge vagyok. Ha mégis valakiben felvetődik a kérdés, hogy jól vagyok-e, a válasz adott: “Jól vagyok”.
Orvoshoz akarnék menni, hogy tudjam. Mégis félek az egésztől. Csak egy nagy zavargás lenne az egészből, és ha kitudódna, mindenki máshogy nézne rám. Még szerencse, hogy ezek az emberek szinte biztos nem olvassák e sorokat. Legalább ez megnyugtat. Inkább csak sok, ismeretlen, és ez így helyes. Így kell lennie.
Mégis élni akarok – tovább – mert halhatatlan leszek.

most, hogy végre készen lett az internyetes fotoalbumom, lehet, hogy bezárom ezt a blogot… fene se tuggya… de még ebben az évben eldöntöm…

ehhez a képhez egyébként szép emlékek kötnek…

…

sajnos mára már csak az emlék maradt meg belőle…

ez egy olyan kép, amin látszólag semmi érdekes nincs. sőt (nem sört ) tulajdonképpen semmi nincs a szürkeségen kívül. de mégis egy olyan kép, amiről mindig eszembe jut, ahogy nem szabad feladni az álmaimat, és az eddig elért céljaimból kell erőt merítenem az előttem állók megvalósításához. és különben is… ha másnak sikerült, miért pont nekem ne sikerülne… bárcsak mindig így tudnék gondolkodni…

,,ahogy ott a mélységbe bámulva gondolkoztam és zenét hallgattam, egyetlen mondat jutott eszembe: ,,mindig van új alkalom”. nem tudom, miért pont ez jutott eszembe. talán azzal lehetne magyarázni, hogy a ködön túl bármi lehet… és legyen most bármilyen kilátástalan is az életem, a köd mögött ott van az új alkalom. el kell zavarni a ködöt, hogy tisztán lássam a célt, és az ahhoz vezető utat. és lehet, hogy elbukok, legyőznek, vagy csak erőm nem lesz végigcsinálni, de elindulok az úton, megpróbálok végigmenni rajta, és ha eléggé hiszek benne, talán sikerülni fog. ha meg nem, elmondhatom, hogy megpróbáltam. de akkor is újra talpra kell állnom, fel kell ismernem a hibákat, és újra meg újra megpróbálnom…”

ezt a képet egyébiránt tátrai nyaralásunk alatt készítettem a Lomnici-csúcson, és néhány nappal utána írtam ezeket – már itthon. de azóta sem tudtam jobban megfogalmazni, mit is gondoltam\éreztem akkor, így ,,kénytelen” voltam a saját blogomból ellopni azt az idézetet. ezúton kérek elnézést magamtól.

vagy meg… meg… meg… nem találom a megfelelő szót… fogalmazzunk úgy, hogy megkezdem ezt a blogolósdit egy olyan képpel, amit én nagyon szeretek. illetve nem is jó, hogy megkezdem… folytatom inkább, csak egy másik címen (is). mindegy. lényeg, hogy ez egy képeskönyv helyett képesblog lesz.

és háháháááá!!!! itt is van vigyorgótökfejem…

Tudtátok, hogy az időjárás péntek óta nagyon szar volt nálunk? Pont péntek… Rémes volt akkor az időjárás. Mintha csak belőlem jött volna az egész. Aztán tegnap délután óta… az időjárás kezdett helyreállni. Sütött egy kicsit még a nap is. Annyira örülök ennek Úgy érzem lassan (de tényleg csak lassan) én is kezdek helyreállni. Persze néha jönnek a felhők, ahogy a hangulatomnál is… Ma is láttam. Az ablakon keresztül. Talán örökre elmúlnak majd a felhők? Lehetséges lenne?

Ma megnéztem az Eszterrel és az Elekkel a Casanovát. Klassz volt, legalábbis mi élveztük. Holnap pedig a Dávidka fog Bajára jönni, ha minden igaz. És én nagyon remélem, hogy minden igaz XP

Végre beszerkesztettem HTML-be egy, még tavasszal megírt cikkemet a különleges felhőkről.

Ide tartoznak például a:

• poláris sztratoszférikus felhők, gyöngyházfényű felhők
• éjszakai világító felhők
• vulkanikus felhők
• kondenzcsíkok
• gyárak, üzemek fölött kialakuló gomolyok
• nagy tüzek felett képződő gomolyfelhők
• vízesések felett keletkező felhők

Kép forrása: http://www.atoptics.co.uk/highsky/nacr1.htm

… esőt hozok nyári éjjen, villám fénye ébredésem, menydörgés a szívverésem …

… ha kell, búgó csermely leszek, szomját oltom az embernek, s mikor vízzel kereszteltek, lélek tükrét tartom nektek…

… leszek tölgyfa pusztaságba, arany levél koronába, s aki évgyűrűit számlálja, csak a múló időt látja …

… ha kell, hideg acél leszek, köszörűkövön éleznek, vér festi be majd testemet, hogyha egyszer elővesznek …

… visszhang leszek hegy gyomrába, szavam a föld sóhajtása, sorsom titkok hallgatása, válasz minden vallomásra …

… ha kell, tisztító tűz leszek, izzó parázsban születek, haragomban lángot vetek, mikor egy nap megismertek …