Com as estações mais quentes do ano, é preciso renovar os acessórios! Com cores mais vivas e materiais mais leves!

Por isso a Macadâmia trás até você o que há de mais novo em colares!

São peças renovadas em acordo as tendências da moda. Muito brilho (cristais e strass) para as festas e materiais naturais (fibras, madeira, coco, conchas, contas), além da leveza dos tecidos (filó, fita, cordão, tira de couro) e todas as cores das miçangas e pedras.

Tudo de excelente bom gosto, para você ficar fashion, luxuosa, style, lindaaa!!

Apple strudel, when I was a kid, was something you bought from Safeway, or perhaps made from a Pillsbury box. It was sickly sweet, jammy, rather artificial-tasting, and absolutely wonderful hot out of the oven. I’ve been thinking of making a proper strudel for years, so when I saw an article about it in last Sunday’s Observer Food Monthly, I decided to make up my own version.

I admit, the tension-relieving factor would have been much higher if I had made the pastry myself. It would have been astronomical if I had made filo myself! However, I was a bit lazy today, so I used store-bought filo, which actually didn’t turn out as well as I had hoped. I know the real Viennese strudel does not use filo at all, but a flour and oil based pastry; however, I don’t have a rolling pin so had to compromise a bit.

I also didn’t peel the apples. I HATE peeling apples, but I also managed to get some of the most brilliant archetypically red (and Austrian!) apples, so I hoped the peel would add a nice visual touch to the strudel.  (It didn’t, but it also didn’t hurt, and perhaps added some needed vitamins.)

So, here we go:

Viennese Apfelstrudel
110g filo pastry

100g non-dairy, non-hydrogenated margerine
two slices white bread (approx. 130g), stale or fresh and toasted

65g dried currents (or raisins)
40mL rum or brandy
40mL fresh orange juice
4-5 Braeburn apples, unpeeled
150g granulated sugar (or 100g granulated and 50g light muscovado)
zest and juice of one lemon
1 stick cinnamon, grated (or 1-2 teaspoons ground cinnamon)

about 150g margarine, for brushing

confectioner’s sugar, for dusting

Preheat the oven to 200 degrees Celsius.

Start by soaking the currents in the orange juice and rum for about half an hour. It won’t hurt them if they’re left longer.

While the currents are soaking, make bread crumbs. First, remove the crust. If the bread is stale, just crumble it with your fingers. If it’s fresh, toast it lightly before crumbling. Melt 100g margarine in a small pan and add the bread crumbs, stirring until saturated. Remove from heat and set aside.

Chop the apples into a rough dice (about 1cm cubes) and stir through sugar, lemon zest and juice, cinnamon, and soaked currents.

Prepare the filo. Melt 150g margarine, then generously spread a baking tray with it. Place one sheet of filo on the tray, then brush again with butter. Repeat until all the filo sheets have been used, ending with a layer of margarine. Spread the breadcrumb mixture over the filo stack, leaving a 3cm border on all sides. Pile the apple mixture over the breadcrumbs, then bring the edges of the filo over the filling and pinch to seal into a long rectangle centered on the baking tray.

You will then need to flip the parcel over. Take a second baking tray, place it upside-down on top of the strudel (to make a sandwich), then hold the trays together and flip over. You should have an upright strudel. Brush it with a generous amount of margarine, then use a sharp paring knife to slit the filo layers in one-inch diagonals.

Bake at 200 degrees for 20 minutes. Reduce oven temperature to 170 degrees, tent the strudel with foil (to prevent it from browning too much), and bake for a further 40 minutes.

Immediately upon removing from oven, take the strudel off the tray and place on a serving dish or cutting board. Don’t leave it on the tray, it will get soggy. Place a small amount of confectioner’s sugar in a sieve and dust the strudel.

Woonden we vandaag nog steed zoals in de oudheid, tussen de bomen in hutten en koten, dan waren we ferm gescheten. Natuurgeweld beukt op ons in. Dankzij de evolutie kunnen we ons enerzijds gelukkig prijzen dat de gemiddelde mens zich kan omringen met een viertal bakstenen muren en een paar dozijn dakpannen. Anderzijds is de klimaatverkloting enerzijds de oorzaak van langdurigere droogtes, anderzijds van korte periodes van heviger natuurgeweld. Los van klimatologische bezwaren, moet ik bekennen dat ik natuurgeweld heerlijk vind. Ik hou van een enorme stortbui, ik geniet van onmenselijk onweer, ik kijk met een lach op het gezicht naar helse windvlagen. Gesteld dat ik me, luxedier als ik ben, goed beschermd in huis of auto bevind, natuurlijk. En dan nog! Zo eens door een stortbad van hemelse regen lopen, kan mij enorm op het gemoed werken. Positief dan.

Natuurgeweld is magisch, neem het van mij aan. De mens is een fragiele bewoner van moeder natuur’s thuis. We mogen als mens dan wel massaal die thuis naar de kloten helpen, als puntje bij paaltje komt, dan is en blijft moeder natuur de baas. De mens vergaat, moeder natuur blijft. Enfin, toch iets langer dan de mens. Heerlijk weze momenten waarbij moeder natuur meer liters water uit de lucht laat vallen dan de grootste meren der aarde ooit slikken kunnen, momenten waarbij moeder natuur donders en bliksemschichten door de hemel schiet en er de meest gemene jachthond mee op stang jaagt, en momenten waarbij moeder natuur met haar gezucht zelfs de Eiffeltoren laat vrezen voor zijn rechtopstaand bestaan. Noem mij fatalistisch, maar ik hou ervan.

“Ahogy lassan felnövünk, megtanuljuk, hogy az az ember is (akitől nem is várjuk) okozhat csalódást. Összetörik majd a szíved, talán több,mint egyszer..és napról-napra nehezebb lesz. Te is összetöröd majd másokét,szóval emlékezz majd, hogy neked milyen érzés volt! Harcolni fogsz a legjobb barátaid  ellen..sőt,előfordulhat, hogy beléjük is szeretsz. Az új szerelmed vádolod majd egy régi hibái miatt. Sírsz majd,mert az idő túl gyorsan telik,és elveszítesz valakit,aki közel állt hozzád.Épp ezért készíts túl sok fényképet, nevess túl sokat és szeress úgy,mintha sosem bántottak volna: mert minden 60 másodperc,amit szomorúan töltesz,az egy perc boldogság..amit már sosem kapsz vissza!”

Az embereknek alapvetőleg boldognak kellene lenniük. nem?? hisz élünk. láthatjuk az új generációkat, a természet növekedését. a természetet ami néha megfélemlit de közben le is nyűgöz. vajon miért van mégis olyan sok-sok ember akiknek a pénz, a ragyogás számitt?? tényleg nincs nekik fontosabb dolguk?? sokszor ezeket az embereket kell sajnálni, mert aki a dolgoknak csak ezt a részét nézi nagyon sokat veszithet az életben.  de hát ki vagyok én, hogy eldöntsem?? eldöntheti ezt egyáltalán vki?? van vki akinek van joga ehez?? nem hiszem. szerintem nincs. saját magunknak kell eldönteni, h helyes-e ahogy cselekszünk…. hiszen lehet, h másnál más a fontossági sorrend. lehet, h vkik olyanokat éltek át ami a csillogást tette fontossá számukra … nekem pl. mások a fontosak. h valahol például éheznek ..ilyesmik… másnak lehet, h ez nem számit de nekem igen.. a pénz nem boldogit.. persze lehet vásárolni belőle meg minden.. de tekintve, hogy én utálok vásárolni..hát majd még irokk …

(:

sziasztok

ps.: ma megyek new style-ra diával táncolni ^^(: <3

ROMADopo che “Striscia la Notizia” aveva rettificato l’ipotesi di una presunta partecipazione del concorrente del Grande Fratello Mauro Marin ad una spedizione punitiva nei confronti del leader islamico Adel Smith, sono numerosi i blog e i siti internet che vorrebbero che il salumiere veronese sia un membro del gruppo rock vicino all’estrema destra filo-hitleriana ZetaZeroAlfa.

Anche grazie ai filmati dei concerti del gruppo presenti sui siti di video-sharing, sembra che Marin – si legge in una nota di Gay.it – sia proprio un componente degli ZZA, e precisamente il batterista, noto col soprannome di Atom Takemura.

Il loro brano più famoso è “Cinghia mattanza”, durante il quale il pubblico si toglie la cinta e mena quante più persone vicino a lui in modo da provocare lividi che vengono poi mostrati con orgoglio a simboleggiare il sacrificio per le idee.Alicata (Pd): nessuno scandaloDi opinione diversa è Cristiana Alicata (Pd), esponente della comunità “Glbt” che, insieme al deputato del Pd Paola Concia e al deputato del Pdl Enzo Raisi, fu ospite in via Napoleone III al tavolo di confronto con le associazioni glbt che proprio Cpi aveva convocato.

«Bisognerebbe superare il clima degli anni ‘70 – sottolinea Alicata – Credo che la nostra generazione abbia il dovere e la responsabilità di andare oltre, il che non significa dimenticare ma elaborare e superare».«Io ho incontrato i ragazzi di Casapound per un tavolo sull’omofobia», spiega Concia, facendo riferimento alle affermazioni di gay.it, che definisce Zetazeroalfa, la band di Casapound a cui apparterrebbe il concorrente al Grande Fratello, un »gruppo rock vicino all’estrema destra filo-hitleriana« e »francamente, non so a che cosa si riferiscano«.»Mi auguro che chi ha detto questo abbia elementi tali per fare queste affermazioni«, aggiunge.

Fonte:
http://www.lastampa.it/redazione/cmsSezioni/spettacoli/200911articoli/49479girata.asp

I love a lot of things about being vegetarian, but one thing I don’t love is entrees. You know the drill: you go to a family dinner, and you eat six sides for dinner. Or worse yet, six sides plus Tofurkey. Yikes! Sure, they’re probably excellent sides, but when it comes to tasty entrees, we’re often stuck with the short end of the awesome stick.

This recipe is here to solve that problem for you.

Now, I need you all to take a deep breath, because this recipe contains an ingredient I have recently learned many people are afraid of. But don’t worry! I have an awesome method to save you from the dreaded food.

The ingredient is filo dough, which is used here to wrap the herbed mushrooms into their adorable little parcels, and I promise, it will be fine even if you tear most sheets. I know, because I did!

Mushroom Strudel
Originally from The Complete Mushroom Book, via Leite’s Culinaria and Smitten Kitchen

1 pound mushrooms (my favorite mix is portabella plus shitake, but don’t forget to take the stems off the latter!)
1 onion*
3 T. butter
pinch of nutmeg
1 T. all-purpose flour
1/2 t. dried thyme (or sage, or use fresh if you have it, about 1 1/2 t.)
4-6 T. grated Parmesan
Salt and pepper to taste

18 sheets frozen filo dough, defrosted (this should be about one package; leave it on the counter for an hour or so to defrost)
1/2 c. (1 stick) butter
1 egg, beaten

Preheat the oven to 400°F.

Put the butter in a large skillet to melt over medium heat and mince the onion. When you’ve finished, throw the onion in with the melted butter.

Wash or wipe the mushrooms if needed to remove grit, and chop into smallish pieces, about 3/4 of an inch across. (Don’t forget to stir the onion occasionally while you’re doing this.)

Once the onion is soft, add the mushrooms and nutmeg, and turn the heat up a bit. The mushrooms will suck up all of the butter like little mushroom vacuums. Then they’ll start to soften and give off liquid. Keep cooking! It’s important to stir every few minutes here, especially if your mushrooms are more than one layer deep.

When they’ve released all of their liquid, it will start to evaporate. When most of the liquid is gone, stir in the flour, herbs, and salt and pepper, and remove from the heat. (If you stop here, you’ll still have amazing mushrooms. I ate my leftover filling on toast!)

If you’re going to cook these immediately, preheat your oven to 400 F. (If not, you can freeze them on a baking sheet and then pop them in a freezer bag once they’re frozen solid.)

Now you need some serious counter space: enough room for a sheet of filo. Lay out your filo, egg wash, and Parmesan. Melt the stick of butter in the microwave or a saucepan. You’ll also want a damp dish towel.

Put a sheet of filo in front of you, covering the rest of them with the dish towel so they don’t dry out. Starting at a long edge, brush half the sheet with butter, and then fold it lengthwise so the butter is sandwiched inside. Repeat this process, brushing half of your long rectangle with butter and then folding it over. Now you have one long, skinny piece rectangle! If there are wrinkles, try smoothing them out, but it doesn’t really matter. If there are tears, you can ignore them, because you have four layers of filo to keep things together! Hooray!

Put a spoonful of mushroom filling on one end, and top with a sprinkle of Parmesan.

Fold the top corner over so the mushroom filling is inside a triangle. Continue to fold flag-style, flipping it over the edge closest to the bottom, until you get to the very end of the dough. (It takes a few folds before the mushrooms are fully encased; before that stage, they should be considered an escape risk.) You may need to trim off uneven ends of your dough with scissors.

Place the package seam-side down on the baking sheet, brush with egg wash, and sprinkle with more Parmesan.

To serve immediately, bake for 15 minutes. If you’re freezing, bake them for more like 22 minutes at 375 so you can get the centers warm without scorching the crust.

*There is pretty much no case in which I don’t believe that the best available onion for your purposes is a sweet one, but here you’ll never see it, so you could use purple ones (which taste fine but are ugly when cooked), white, yellow, or even leeks.

12h04 – É Seu Direito – Acidentes de Trabalho

12h35 – Plano Geral – Incentivo à Cultura

13h30 – CCJ ao vivo

14h30 – Sessão ao vivo

17h00 – PR399 – Sengés

– Serviços Públicos – Guarda Municipal

– O Dono da Rua – Mitsuzo Taguchi

– Sabe Como? – Doação de Sangue

– Tempero da Terra – Queijo Colonial

– Tá na Lei – Sociologia e Filosofia nas escolas

– Essa Casa Tem História – Solar do Rosário

– Aqui é Assim – Trâmite de Projetos

18h00 – TelejornAL ao vivo

18h30 – Marca Paraná – Emprego Temporário

19h30 – É Seu Direito – Acidentes de Trabalho

20h05 – Reprise Sessão

22h30 – PR399 – Sengés

– Serviços Públicos – Guarda Municipal

– O Dono da Rua – Mitsuzo Taguchi

– Sabe Como? – Doação de Sangue

– Tempero da Terra – Queijo Colonial

– Tá na Lei – Sociologia e Filosofia nas escolas

– Essa Casa Tem História – Solar do Rosário

– Aqui é Assim – Trâmite de Projetos

23h30 – Reprise TelejornAL

– Perfil Parlamentar – Teruo Kato, Valdir Rossoni

Sabato 21 novembre 2009, alle ore 17,30, presso il salone della Casa dell’Angelo in Via S. Memolo 24, a Bologna, l’associazione “Reginella”, di cui è presidente il dottor Giuseppe Maccauro, ospiterà lo scrittore salernitano Mario De Pascale per la presentazione del suo libro “Una coppia ed un cane padrone”, edizioni “Il Filo”. Il libro è già stato presentato con notevole successo a Salerno, a Villa Matarazzo a Santa Maria di Castellabate, durante la rassegna “Scrittori Meridionali” ed al Castello Aragonese di Agropoli durante la rassegna “Settembre culturale 2009” promossa dall’assessore alla Identità Culturale della città di Agropoli, dottor Francesco Crispino. Ben sei i libri pubblicati nella collana “Il Cilento Nuovo”: vol.1 “Cilento:articoli semiseri” di Catello Nastro – vol. 2 “Racconti stesi al sole” di Mario De Pascale – vol. 3 “Paestum fantasy” di Catello Nastro – vol. 4 “Dimensione mondiale di Paolo De Matteis” di Antonio Infante – vol. 5 “Origini della casata Infante” di Antonio Infante – vol. 6 “Poesie cilentane” di Catello Nastro. Dal libro di Mario De Pascale, di Salerno, sono stati tratti brani nella “Medicina del Sorriso”. Nel corso della presentazione avrà luogo anche la lettura di poesie in vernacolo napoletano tratti dal libro dello stesso autore “Racconti stesi al sole” seconda pubblicazione della collana letteraria “ Il Cilento nuovo”, diretta appunto, da Mario De Pascale, Antonio Infante e Catello Nastro. All’ottimo amico e valente scrittore i più cordiali auguri di meritato successo. Comunicato stampa di Renato Volpi

12h00 – É Seu Direito – Previdência Privada

12h35 – Urbanidades – Judeus

13h30 – Tempero da Terra – Cafés

– Sabe Como? – Centro de Referência da Mulher

– O Dono da Rua – Arthur Thomas

–Aqui é Assim – Comitê de Imprensa

– PR399 – União da Vitória

14h00 – Tribunal de Contas ao vivo

16h30 – Onde Você Estava? – FILO

– Serviços Públicos – Polícia Militar

– Essa Casa Tem História – Colégio Estadual

– Tá na Lei – Celulares nos Presídios

– Tempero da Terra – Bolinho de Aipim

– PR399 – Arapongas

– O Dono da Rua – Mateus Leme

18h00 – TelejornAL ao vivo

18h30 – Assembleia em Debate – ONGs

19h30 – É Seu Direito – Previdência Privada

20h05 – Sessão Gravada

21h30 – Urbanidades – Judeus

22h30 – Tempero da Terra – Cafés

– Sabe Como? – Centro de Referência da Mulher

– O Dono da Rua – Arthur Thomas

–Aqui é Assim – Comitê de Imprensa

– PR399 – União da Vitória

23h00 – Cine Pinhão – Mostra Direitos Humanos

23h30 – Reprise TelejornAL

– Perfil Parlamentar – Cleiton Kielse, Douglas Fabrício, Fábio Camargo, Francisco Bührer

Ela chegou hoje aqui em casa: chama-se Filomena, ou simplesmente Filó, para os mais íntimos.

Filomena de olho em você!

Para ver mais fotos dela, clique aqui.

My mom and I were making some spanakopitas the other night and we had a couple of sheets of leftover phyllo dough. I thought it would be a good idea to cut the dough into squares, stick them into a muffin tin and bake them to make little cups for a dessert. I then made a less-complicated version of baklava filling on the stove top and spooned it into the pre-baked cups. It was so easy and tasty!

You can make it even easier by buying already-made phyllo cups at your grocery store. But for those who like working with phyllo, I’ve included directions below on how to make these.

I love desserts that use nuts and honey and the wonderful thing about this shortcut baklava is that you can taste as you go and adjust flavors to your liking. Don’t like cloves? You can substitute allspice instead. Only have pistachios in your pantry? Just use a cup of those! This would also be tasty with some lemon zest or some almond extract. Experiment and see what you get! I promise you won’t be disappointed.

Shortcut Baklava Recipe

makes 12 individual dessert cups

12 phyllo cups or shells or 24 mini cups (these are sold in the frozen aisle of many grocery stores, or you can make them yourself [instructions are below])
1/2 cup walnuts
1/2 cup almonds
1/2 cup water
1/2 cup honey
2 tablespoons butter
1 teaspoon ground cinnamon
1/2 teaspoon ground cloves
1/2 teaspoon vanilla extract

1. If phyllo cups are raw, bake in the oven according to package directions. If not, set them aside.
2. In a dry skillet over medium-low heat, toast the walnuts and almonds for a couple of minutes until they just start to brown and smell fragrant. Remove from heat and let cool.
3. In a saucepan over medium heat, combine  remaining ingredients and allow to simmer and reduce into a glaze, about 10-12 minutes. Stir often so it doesn’t stick.
4. Pulse cooled nuts in  a food processor until they are small and chunky, but not a paste. Combine nuts with glaze and then drop spoonfuls into the baked phyllo cups. Allow to cool before serving.

Phyllo Cups

Ingredients:

5 sheets of thawed phyllo dough
4 tablespoons unsalted butter, melted

Special Equipment:

Moistened paper towel or tea towel
A work surface larger than your sheets of phyllo
A pastry brush
A sharp knife or pizza cutter
A cupcake or muffin tin

1. Preheat your oven according to the directions on your package of phyllo dough. Ours indicated a 350°F temperature but yours may vary slightly.
2. Working quickly but gently, spread your first sheet of phyllo dough on the work surface. Cover the other sheets with the moist towel. Make sure it’s not wet — just slightly damp — and it will keep the thin sheets of dough from drying out.
3. Using the pastry brush, brush the entire sheet with melted butter. I brush the edges first and then fill in the middle since the edges seem to dry out faster.
4. Gently remove the next sheet of phyllo dough and place on top of the first sheet. Try to line up the corners, but it doesn’t have to be perfect. Brush the next sheet with the butter and continue for the remaining sheets.
5. Now it’s time to cut the dough. The size that you cut it depends both on the size of the sheets and what kind of tin you’re using to bake the cups. Cut the sheet into squares that are roughly twice the size of the baking cups. I used a muffin tin so my squares were pretty large – about 3″ x 3″ – but I should have made them larger. I just cut the sheet in half the long way and then made horizontal cuts to turn them into squares.
6. Grease the muffin or cupcake tin and put a square of dough into a cup. Mold it into the inside of the cup using your fingers. Once I molded each square of dough into cups, I used the bottom of a glass to press the dough down and make sure everything was even.
7. Put the tin into the oven and bake until edges of cups are crisp and golden. Ours took about 10 minutes, but times will vary according to the size of the cups and the instructions on your package of phyllo.
8. Let cups cool before adding hot filling.

I shaped the phyllo dough into the muffin tins and then pressed it down with the bottom of a glass to ensure a nice shape and a flat bottom.

I added heaping scoops of filling to each cup. It was nutty and toasty and sweet and full of spices. These were absolutely delicious and I will definitely make them again.

Régen írtam. Egyrészt, mert számomra oly fontos személlyel töltöttem időm nagyrészét, másrészt, amikor mégis lett volna kevéske időm, lusta voltam. A hétfői edzést nagyon élveztem, függetlenül attól, hogy Jani harcképtelenné tette ártatlan kis hüvelykujjamat egy jól irányzott csapással. Peti s Gábor segítségével bemelegítésként megízlelhettük egy kicsit a vívás adta örömöket. Azt hiszem elmondhatom, hogy szép volt, s őket nézni amikor bemutatták maga volt a gyönyörűség. Annál inkáb éreztem magam kicsi, tehetetlen, ügyetlennek mikor nekünk is ezt kellett gyakorolgatni, de azt hiszem kihoztam magamból amit tudtam, s nagyon élveztem amit csináltam.
A mai nap kissé szomorkás, mondjuk úgy erősen depressziós. Tettem egy ígéretet amit nem tudtam betartani. Pocsékul éreztem, s érzem magam miatta még mindig. Azt, hogy nem sikerült elmerülnöm az önsanyargatásban Csabának köszönhetem. Ha nincs mellettem valószínűleg az egész napom lelki önpusztításból állt volna. Köszönöm ezúton is neki, hogy van.
Apró megjegyzés. Vasárnapom egy részét ismét Ercsiben töltöttem, s matekoztam. Jobban mondva csak segédkeztem, egy aranyos lánynak aki egyre jobban kezd a szívemhez nőni. Remélem jók lettek a megoldások, és nem mondtam neked túl nagy hülyeségeket.
Ida még mindig nincs, s erőteljesen hiányolom. Igaz beszélek vele néha msn-en, de az nem az igazi. Egyszer begorombulok, s levonatozok hozzá. Biztos lesz nagy meglepődés, de egyszer csak így találkozhatok vele fizikálisan is akkor megéri.

Al igual que ayer os traemos otro videoclip de la maqueta de LA JOTA NOSTRA, en este caso del track 3 – EL PRESENTE TRAE EL SEGUNDO.

Para esta ocasion han contado con la colaboración de BIG MOON a los coros.

Ya esta disponible el videoclip de BIG FISH, el segundo tema de la maqueta de LA JOTA NOSTRA, las letras corren a cargo de MARIN, FILO, SERON, y SIMPLE. DJ SAFOK esta a los platos y BOMBONY MONTANA en la producción y la masterizacion.

La realizacion audiovisual del videoclip a corrido a cargo de SERON.

Para mas info sobre LA JOTA NOSTRA:

http://www.myspace.com/jotanostra

Ele fala inglês, francês, português, alemão, espanhol, italiano, russo, tcheco, grego, latim, yorubá, azerbaijanês, árabe, japonês, chinês, coreano, eslovênio, lingua do P, brincadeira do 1-2-3-PIM e o que mais for necessário para se corresponder com o resto do planeta!
Uma homenagem ao Mestre Economista, Filósofo, Socialista, Letrista e Internacionalmente conhecido: Luizir de Oliveira!

Éppen most láttam egy filmet, A szabadság útjait. Sokáig vártam vele, hogy megnézzem, mert nem tudtam róla szinte semmit, ma este viszont hirtelen rájöttem, hogy ennek a filmnek köze van hozzám és meg kell néznem. Nem akarok sokat mondani, mert biztos vannak, akik nem látták még, de szerintem érdemes megnézni. Borzalmas dolgokról szól, de fontos dolgokról. Nem akarok mindig ugyanazzal jönni, főleg nem azzal, hogy minden, amit olvasok, hallok vagy látok, mekkora hatást tesz rám, de amikor épp sok dolog emészt és mégis nyitott maradok a hatásokra, olyankor szinte minden meg tud érinteni.

Ez a film is olyasmit mondott, amit már tudtam, mégis másképpen mondta és ez is fontos lehet. Pontosan ilyen szemszögből még nem néztem, mi a szabadság. Kezdek biztos lenni abban, hogy eddig nem egészen a nekem való úton jártam. Azt még nem tudom, hogy most vagyok-e valamilyen úton, mert képtelen vagyok döntéseket hozni és a jövőmet csak egy alaktalan masszának érzem pillanatnyilag. Viszont úgy érzem, nem azzal foglalkozom, amivel kellene és ezt csak abból tudom, hogy nem tesz boldoggá és nem tudok neki igazán örülni. Sok döntés vezetett oda, hogy most hol vagyok, mit csinálok és miért… de szerintem nem mind volt helyes. Régebben, ha valamilyen határozott elképzelés kialakult bennem, akár véletlenül is, akkor már nemigen kérdőjeleztem meg, pont azért, mert célokat jelentett és állandóságot. Ezenkívül most úgy látom, hogy eddig szerettem beskatulyázni és keretek közé szorítani magam, így bizonyos dolgokban soha nem kellett próbára tétetnem.

És van itt néhány más dolog is… Úgy érzem, nem mindig kell elmélyülni valamiben ahhoz, hogy értékelni tudjuk. Mindenek felett szeretem például a szépséget, de nem tudom, hogy akarok-e róla így tanulni… és nem biztos, hogy akarom tudni, hogy miért szép, ami szép. Említettem a múltkor is, hogy nem mindig a válaszok érdekelnek, sokkal fontosabbnak tartom a kérdéseket, mert nekem úgy tűnik, azokban már benne van a lényeg. Igazán szeretem, amit tanulok, de nem szeretnék semmit kezdeni vele a későbbiekben és ez talán nem sok jóra vezet. Nem érzem úgy, hogy rossz döntést hoztam azzal kapcsolatban, hogy mit akarok tanulni, egyszerűen nem vagyok benne biztos, hogy mit szeretnék kezdeni az életemmel. Nem akarok tudós lenni, bármennyire is ezt hitettem el magammal egész eddig. Nemrég történt valami elsöprő erejű velem, de nem vettem észre, hogy mi és pontosan mikor… viszont mindent megváltoztatott. A legnagyobb felismerések ideje körülbelül két éve, télen volt, azóta pedig mintha csúszós talajon állnék, bár talán nem is ez a legjobb hasonlat, mert inkább úgy érzem magam, mint aki észrevétlenül mindig máshol találja magát, mint egy alvajáró, akit időnként meglep, hogy hol ébred fel.

Eddig azt hittem, semmire nem vágyom annyira, mint tudást szívni magamba, egyetemre járni, fényes karriert befutni és valamiképpen “kitörni” a környezetemből. Most viszont szeretnék tudni dolgokat, de egészen másféle dolgokat, mint amiket az egyetemen tanítanak; szeretnék valamit alkotni, de nem azért, hogy tudják, ki vagyok, csak az alkotás öröméért; szeretnék sokakról gondoskodni és végre nem csak magamra gondolni és szeretném igazán jól érezni magam, bármit is csinálok, mert ebben még szinte egyáltalán nem volt részem és ez az, amire vágyom és ez az, amivel tényleg ki tudnék törni. Nem tudom még, hogy hogyan fogom ezt csinálni, de azt hiszem, nem kell sok dolog hozzá és végre nem csak beszélni és tervezni akarok, hanem megvalósítani is. Amint kitalálom, hogy mit akarok csinálni, meg fogom tenni és nem akarok mérlegelni, sem józanul megfontolni.

Én nem akarom úgy végezni, mint azok az emberek a filmben! Meg mint olyan sokan mások! Régen azt hittem, amiatt leszek más, mert én tanulni fogok és nagy tudásom lesz és az majd megóv mindentől, de főleg attól, hogy hibákat kövessek el. Persze ez nem így van. Most úgy gondolom, csak az védhet meg ettől, ha mindig azt csinálom, amit szeretnék. Ez így önzően és gyerekesen hangozhat, de egy cseppet sem az, mert ha kitalálom, hogy legyen végzettségem és legyen karrierem, akkor olyasmiért élek, aminek önmagában nincs értelme és én azt szeretném, ha az életnek önmagáért lenne értelme, nem valamiért, ami idegen tőle.

Tudom, hogy sok dologra vágyom, ami nem fog megvalósulni úgy, hogy egyik napról a másikra élek, de nem is ez a tervem. Szeretnék egyensúlyt. Olyasmit akarok csinálni, aminek van értelme, nem kell feltétlenül kézzelfoghatónak lennie, csak tudjak hinni benne és tegyen is boldoggá. Néha máris azt hiszem, hogy tudom, mi lehetne ez, de ez nem olyasmi, amire készülni lehet, ami tudatos elhatározás kérdése, ráadásul a körülmények is sokszor ellenem játszanak.

Nem akarok mindig rejtélyeskedni, de sokszor nevetségesnek érezném a nagy dolgokat leírva vagy talán csak elveszítenék azt a dicsfényt, ami lebeg körülöttük, amíg csak a fejemben vannak. Ezt is nehéz elmagyarázni, de ha valamiről túl sokat és túl nyilvánvalóan akarok beszélni, előbb-utóbb már nem is fogok benne igazán hinni… ezért szoktam ide is úgy írni, hogy inkább csak körülírom, amit érzek. Talán nem akarok túl sokat kiadni magamból. Bár így is rengeteg írok, ez nagyon apró töredéke annak, amit érzek és gondolok.

De mindegy, kezdek nagyon elkalandozni. Nem mintha számítana. Nem akarok semmit úgy igazán megfejteni és most sem akarok válaszokat. Ami fontos, hogy milyen kérdések jutottak eszembe ma.

Mi vár rám? Ura vagyok-e annak, hogy mivé leszek végül? Kell-e félnem attól, amitől a legjobban félek? Mire vágyom a legjobban? Mi tehetne boldoggá? Vajon boldogságra is születtem vagy mindig csak ez a sivárság lesz, amit most érzek? Milyen úton járok és hová vezet…?

Nos, most nincs sok változás a legutóbbi bejegyzésem óta, azt hiszem. Bár most őszi szünet van és nagyon jó itthon lenni, természetesen most sincs minden rendben. Röviden annyi, hogy mintha mostanában semminek nem lenne értelme, amit csinálok és semmi nem tartana sehova se. Unom, hogy mindig van valami problémám és én tényleg próbálok felülemelkedni rajta, de egyre nehezebben megy és mindig csak nagyon kis időre tudom elterelni a figyelmem.

Akkor egy kicsit a jó dolgokról is! El sem mondhatom, mennyire boldog vagyok most itthon! Jókat alszom a kényelmes, puha ágyamban, a jó illatú szobámban, minden reggel van időm ráérősen reggelizni és teát szürcsölni. Sok időt töltök anyukámmal, általában beszélgetünk, filmeket nézünk vagy a konyhában találunk ki valamit. Csomót tudok játszani a kedves kis állataimmal, akik amúgy is nagyon hiányoznak mindig. A hely, ahol élünk, sem fogható semmi máshoz… annyira tiszta és friss a levegő, a táj olyan szép és olyan sok mondanivalója van, hogy ilyenkor nem is hiszem el, hogy az idő legnagyobb részében hogyan bírom ki máshol. Túl meghitt a viszonyom ezekkel a helyekkel, az ismerős dolgokkal… Furcsa, hogy ilyen nehezen bírom a távollétet, de főleg attól borzalmas olykor, hogy úgy érzem, kicsúszik a talaj a lábam alól, nincs kapaszkodóm, a semmi szélén ácsorgok és mintha a leghalványabb sejtelmem sem lenne, mi vár rám.

Különben is, nagyon sok szempontból olyan, mintha semmi sem változna az idő múlásával, mintha csak körbe-körbe haladnék és ez igazán kétségbeejtő tud lenni. Évek óta alig változik valami az életemben és kezdem megelégelni a helyzetet. Sokáig élveztem azt, ahogyan élek, még a gondjaimból is tudtam vigaszt meríteni, mert tudtam, hogy én választottam ezt az egészet. Újfent viszont gyakran elgondolkodom, hogy jó-e ez egyáltalán így és hogy tényleg ezt választottam-e? Nagyon nehéz ezekre felelni, de még rájuk gondolni is. Teljesen össze vagyok zavarodva. Mehetnék homlokegyenest az ellenkező irányba, mint eddig, de az biztos, hogy nem én lennék. Olyan fura az egész, tudom, hogy soha nem csak két választási lehetősége van az embernek, hanem legalább egymillió… és a legjobb nem is választani közülük. De nem bírok csak úgy ülni egy helyben és a nagy semmivel foglalkozni! Nem bírok “önmagam” lenni és most épp azt sem tudom, milyen az… Mi az, ami igazán fontos belőlem?

És azt is érzem, hogy ide is ugyanarról írok már évek óta. Főleg emiatt írok egyre ritkábban, ha lenne miről, úgyis találnék időt rá… De minek ismételjem magam szüntelenül? Néha visszaolvasom, mit írtam és sokszor még a szavak is ugyanazok, mint amiket évekkel korábban használtam valamivel kapcsolatban. Nem tudom, mi a teendő. Az egy jól hangzó tanács, hogy ne akarjak hirtelen semmit és senkit megváltani, nem kell életre szóló döntéseket hozni minden nap, csak üljek a seggemen és a dolgok úgyis alakulnak valahogy. Meg hagyjuk megtörténni a dolgokat. Élvezzük, ami van… A legtöbbször ezeket hallom, de mondani ilyesmit teljesen más, mint átélni. Nem bírom már a semmittevést! Nem lehet hagyni megtörténni a semmit és nem lehet élvezni a semmit! Akkora indulatok feszítenek, túlnőnek rajtam az érzések, túlcsordulnak rajtam a vágyak, néha már úgy érzem, mintha patakokban csordogálnának belőlem a pórusaimon keresztül; mintha az egész testem egy nagy csomó villamosság lenne; mintha ki kellene hánynom magamból a felesleget (bocsánat a kifejezésért), mert nem tudok már mit kezdeni a sok élettel és a szavakkal, amik felbugyognak a torkomon. De mindig kénytelen vagyok visszanyelni az egészet és így már talán sejthető, hogy ez milyen érzés… minden egyes ki nem mondás, minden egyes egy helyben maradás és minden hiábavaló visszafogottság időtlen időkig kísért.

És most már nem elég a tanulás, mint régen. Sajnos muszáj beismernem, hogy már nem vagyok mindig ugyanannyira lelkes, nem feltétlenül elégít ki az, hogy tudást halmozok fel. Vagyis igazából önmagában nem elég. Így, hogy a környezetemtől egészen elidegenedve érzem magam, nem tudok mit kezdeni azzal, hogy megtanulok valamit, sőt, kicsit sem tesz boldoggá.

Időről időre kitalálom, hogy mire vágyom valójában, de néha az is eszembe jut, hogy talán teljesen őrültség mindez. Van, hogy utazni szeretnék, menekülni, ha úgy tetszik, kalandozni, új életet kezdeni, de talán sehol nem lennék boldogabb. Eléggé hiszek abban, hogy nem a körülmények számítanak, hanem amit magunkban felfedezünk. A kalandoktól tapasztalatokat, nagy felismeréseket, bölcsességet remélek, de az is lehet, hogy a legnagyobb dolog, amit így megtanulhat valaki, az az, hogy mindegy, hol vagyunk, ha nem tudunk kibékülni magunkkal valahogy.

Néha pedig azt találom ki, hogy ki az, aki boldoggá tehetne engem. Ebből talán még nagyobb hülyeségek sülnek ki, csak nekem persze fogalmam sincs róla valójában. Biztos csak idealizálok embereket. Vagyis egy embert. De honnan tudhatnám? Miből lehet észrevenni, hogy nem látunk tisztán?

Nem azért teszek fel kérdéseket, hogy valaki válaszoljon rájuk, ez fontos. Azt vettem észre, hogy szinte soha nem várok választ, ha kérdezek. Nem hiszem, hogy bárki is tudna jó tanáccsal szolgálni, egyszerűen csak ez a módja annak, ahogy töprengek. Úgyis lényegesebbek maguk a kérdések, mint a nevetséges válaszok, amik adhatók rájuk.

Tudom, hogy ez a teljes kétségbeesés csak ideiglenes, majd túl leszek rajta, mint már sokszor, de attól még nagyon nehéz. Tudom, hogy van otthonom, de nem lehetek ott, tudom, hogy vagyok valamilyen, de nem tudok olyan lenni, tudom, hogy szerethetne valaki igazán, de nem szeret. Lényegében ennyi az egész. Na mindegy, még itt sem szoktam ilyen kitárulkozó lenni. Csak most már túl szomorú vagyok és kezdek belebetegedni.

“Was that the wrong pill to take? You made a deal and now it seems you have to offer up, but will it ever be enough?”

Ezt hallgatom: [Florence + The Machine - Rabbit heart]

Hoy hace un día magnífico, un sol increíble, los pájaros cantan, las nubes se levantan, pero no estoy tranquilo… Las dudas me atormentan, tengo que escribir, otra vez aquí… para castigo de todos incluido yo mismo, sobre algo y no se sobre qué!  Hay muchos temas sobre los que podría hablar pero no se… ninguno me convence.

Puedo hablar de música, una crítica sobre el nuevo disco de Fito & Fitipaldis estaría bien… pero como no me ha hecho gracia, me ha parecido una repetición del anterior, pero de peor calidad, los fans de Fito Cabrales me pondrían verde…

Ni se me pasa por la cabeza hablar de religión, aunque últimamente estoy pensando seriamente el hacerme de la iglesia del Pastafarismo. Me seduce la idea de que el Dios de esta religión sea un monstruo de espagueti volador, pero me asusta el hecho de tener que hacer la Guerra Santa contra restaurantes italianos e italianos en general, los cabrones se comen a mi nuevo Dios a diario. Descartado este tema.

Siempre se puede  hablar de Deporte, en este país el deporte se reduce al Fútbol, y en concreto a Barça y Madrid, y como los medios de comunicación me tienen frito con CR7… sobre su vudú o sobre si ayer se desayuno porras con café… voy a pasar de escribir nada al respecto.

El último tema que se me pasa por la cabeza sería el hablar del tiempo meteorológico, dicen que siempre se da este tema de conversación cuando no se tiene nada sobre lo que hablar… llegado a  este punto me he dado cuenta de que he empezado hablando del tiempo.

Algunos de los preceptos del Pastafarismo:

• El día sagrado de los pastafaris es el viernes. Los pastafaris devotos deben vestir completamente con atuendo de pirata.
• El símbolo principal es una cruz, que en vez de tener un Jesús crucificado, tiene un tenedor para comer espaguetis.
• La creencia central es que un mostruo de espagueti volador invisible e indetectable creó el universo, después de beber mucho. La borrachera del mostruo explica las imperfecciones del mundo creado.
• La creencia Pastafari del cielo hace hincapié en estos dos puntos:

1. Tiene volcanes de cerveza hasta donde alcanza la vista.
2. Tiene una fábrica de bailarines/as de striptease.

• En cambio, en el infierno:

1. Hay también volcanes de cerveza, pero está caliente.
2. Los bailarines/as de striptease tienen enfermedades venéreas.

Booooooti

To celebrate the end of summer and the start of half term holidays, we had an impromptu supper round ours last night. It is a sorry state of affairs when you can call round a group of friends at 24 hours notice and none of us have anything planned so rather than another night in front of X factor and endless repeats of Live At The Apollo, we enjoyed a few glasses of wine, a selection of summery Middle Eastern inspired dishes and heated debate about the state of Britain and the world.

This is all I could fit into shot and as everyone was hungry, I wasn’t allowed much time to take photos. In addition to what you see here we had hummus and potatoes fried with chili

Beetroot and Radish Salad

Taze Fasulye

Filo triangles stuffed with feta, spinach and pine nuts

Ful Medames

Sok mindent írhatnék arról, amit érzek. De nem hiszem, hogy értelme lenne. Csak egy torz képet mutatna, a tiszta egészről. Annyit azért leírnék, a tisztánlátás végett, hogy kedves edzőtársam Csaba-san, mostanra több lett a szívemben egy edzőtársnál és egy havernál. Ha jól számolom ez már picivel több mint két hete így van.
Az elmúlt 5 napban pedig egyszerűen boldog voltam, hogy vele lehettem. Talán fél évvel ezelőtt megijedtem volna ettől, megpróbáltam volna eltaszítani magamtól. Nagy és hülye döntéseket képes lettem volna megtenni annak érdekében, hogy ez ne így alakuljon. De vannak, akik szerencsére ismerik a hibáimat s megígértették velem, hogy nem zárkózom el semmi jó elől. Örülök, hogy vannak, s örülök annak is, hogy Ő van.
Sok apró “kalandot” átéltünk már rövid idő alatt, s igyekszem kiélvezni minden pillanatot míg együtt vagyunk. Ami számomra vicces volt, hogy a barátainkból egytől-egyig csak egy “Na végre!” tört fel. Ezek szerint, csak mi nem vettünk észre semmit?
Teljesen mindegy…a lényeg a jelen. Függetlenül attól mennyire hullák voltunk pénteken éjfélkor, azért mégiscsak kész lett az a tészta. Sikerült felkelni, és 9-re kiérni Tomiékhoz, ami emlékeim között azt hiszem egy felejthetetlen nap lesz. A Senji-hez viszont még mindig nincs érzékem, ám a hangulat jó volt és sokat nevettünk. A szívem a torkomban dobogott vasárnap, s hála egy aljas kutyának kedvesem egy enyhe verésben részesítettem, ugyanis az idegeim pattnásig feszültek. Ám a találkozás jól sült el, meg persze sült sok palacsinta, amiből pukkadásig ettük magunkat. Sikerült közelebbről megismerkednem, egy hihetetlenül aranyos és kedves lánnyal, aki nem mellesleg Csaba húga^^.
S persze az elmaradhatatlan melegszendvics, kisebb-nagyobb égési sérülésekkel körítve. S lassan Star Trek-ből is szakértő leszek^^.
Nehezen szakadtam el, de remélem nem sok időre. A koli üresen kongó, s tetézi, hogy szobatáraim sincsenek jelen. De nem bánkódom, örülök az életnek, s ami a legfontosabb: SZERETEK.

12h04 – Tempero da Terra – Picado na chapa

–PR399 – Lapa

– O Dono da Rua – Getúlio Vargas

– Aqui é Assim – Coral

– Essa Casa Tem História – Catedral de Maringá

13h05 – Resumo da Semana

13h30 – Mundo da Fotografia – Foto, Decoração e Estilo

14h00 – Ciranda Cultural – Silvio Rocha

14h45 – Construtores do Brasil – Dom Pedro I

15h00 – Onde Você Estava? – FILO

15h35 – Plano Geral – Tamanho do Estado

16h35 – Serviços Públicos – Polícia Militar

– O Dono da Rua – Praça 19 de Dezembro

– Sabe Como? – CNH Nova

– Essa Casa Tem História – Unilivre

– Tá na Lei – Acesso a calçadas

17h05 – Mundo da Alimentação – Ambrosia, manjar dos deuses

17h20 – Essa Casa Tem História – Erbo Stenzel

17h35 – Reprise Resumo da Semana

18h00 – Tempero da Terra – Picado na chapa

–PR399 – Lapa

– O Dono da Rua – Getúlio Vargas

– Aqui é Assim – Coral

– Essa Casa Tem História – Catedral de Maringá

19h00 – Ciranda Cultural – Silvio Rocha

19h45 – Construtores d Brasil – Dom Pedro I

20h00 – Reprise Resumo da Semana

20h25 – Balaio Brasil – Caminhos de Pedra

21h30 – Plano Geral – Tamanho do Estado

22h30 – Serviços Públicos – Polícia Militar

– O Dono da Rua – Praça 19 de Dezembro

– Sabe Como? – CNH Nova

– Essa Casa Tem História – Unilivre

– Tá na Lei – Acesso a calçadas

23h00 – Assembleia em Debate – Bingos

– Perfil Parlamentar – Mauro Moraes, Ademar Traiano, Cida Borghetti, Durval Amaral