[23/11/09] La construcción comenzó en agosto de 1966. Según data un artículo de la época, en la excavación se extrajeron, en total, 11.500 metros cúblicos de tierra. Una imagen de la envergadura de la estructura de la fundación la dan las siguientes cifras: superficies de la platea, 1.056 mestros cuadrados; espesor de la losa-platea, un metro, doble armada; las vigas de la platea tienen 0,90 por 2,10 metros de sección; se utilizaron en total 63 toneladas de acero de alta resistencia. 40 años de historia El edificio se entregó el 4 de diciembre de 1969, un poco más de tres años demoró en realizarse semejante estructura que hoy se erige como la más alta de la ciudad. Tiene en total cuarenta pisos que hacen 125 metros de altura finales. A lo largo de éstos 40 años, el Edificio Demetrio Elíades, más conocido como Havanna, se convirtió en una postal recurrente de todas las fotografías que millones de marplatenses y turistas han sabido captar con sus cámaras fotográficas. Festejos En el marco de las actividades planteadas por el 40° aniversario del Edificio Demetrio Elíades, la Administración de dicho edificio y el Consejo de Administradores ha puesto en marcha una serie de fechas que se sucederán hasta llegar al viernes 4 de diciembre próximo con un gran festejo a realizarse en el hall del lugar. Esa noche de diciembre, autoridades nacionales, provinciales y municipales, serán las encargadas de brindar un marco protocolar al encuentro de consorcistas y figuras destacadas de la ciudad que festejerán entre todos en una amena velada los 40 años del Demetrio Elíades. Historia Las décadas de 1950 y 1960 fueron testigos de un crecimiento inédito en la historia de la construcción no solamente de Mar del Plata sino también en la República Argentina de los edificios de propiedad horizontal. No cabe duda que estos edificios en torre fueron portadores y aún lo son de ideas e imágenes asociadas a la modernidad y al progreso. Para que esto sucediera confluyeron tres importantes factores: la acumulación de población en algunas ciudades, el uso de nuevos materiales y la aparición de la figura legal de la propiedad horizontal. En este contexto la ciudad de Mar del Plata compitió palmo a palmo con la ciudad de Buenos Aires en el desarrollo de edificios de altura, siendo por décadas la ciudad que contó con los edificios de mayor altura fuera de la capital del país y la que tuvo los mayores índices de construcción de todo el país. El principal referente de ese momento histórico es el Edificio Demetrio Elíades. Ubicado en las calles Olavarria y Boulevard Marítimo su construcción se inició en el año 1966 y finalizó en el año 1969. Cuenta con cuarenta pisos y una altura de ciento veinticinco metros, siendo actualmente el edificio más alto de la ciudad. De acuerdo a los parámetros de la época se buscaba asemejar el adelanto de las más importantes ciudades de los Estados Unidos pero sumando a esto “el espectáculo inmejorable de las playas y el mar en consubstanciación de naturaleza, de vida y de esplendor”. Las autoridades municipales avalaron éste impulso de la propiedad horizontal como una forma de publicitar el progreso de la ciudad en el mundo mediante fotografías, postales, estampillas y los medios disponibles en la época, a fin de fijar definitivamente el eslogan de Mar del Plata “Ciudad Feliz”. El proyecto de construcción correspondió a la empresa Delco que era propiedad de Demetrio Elíades. Éste importante empresario de la época había nacido en la isla de Creta y llevaba sobre sus espaldas la fama de una vida de fábula y una enorme capacidad de trabajo, ya que como recuerda el escritor marplatense Enrique David Borthiry…”Ha vendido medias y tabaco en las calle Lavalle de Buenos Aires y se le atribuye relación con Aristóteles Onassis…” Con esta fama se instaló en 1952 en un local de ventas de dulces en Buenos Aires y Rivadavia y muy pronto se convirtió en el principal referente de la industria del alfajor en sociedad con Benjamín Cisterna y Luis Sbaraglini desarrollando una empresa que creó una imagen fuertemente asociada a la ciudad como Alfajores “Havanna”. Esta empresa aprovechó el crecimiento constante del turismo en la ciudad que duplicó la cantidad de visitantes en menos de una década. La del ´60 fue el apogeo de ésta forma de turismo que satisfizo plenamente las pretensiones del comercio y la industria de la ciudad gracias al buen nivel adquisitivo de los veraneantes y las largas estadías favorecidas por el boom de la propiedad horizontal que permitió a muchos argentinos disponer de una propiedad de veraneo de por vida. Gracias al fuerte impulso del éxito de Havanna, Elíades creó la empresa constructora Delco y se constituyó como uno de los “zares” del apogeo de la construcción horizontal en la ciudad. El principal arquitecto de la empresa de Elíades fue Juan Antonio Dompé que desde 1957 proyectó y construyó el conjunto de edificios que conforman el frente costero entre Avenida Luro y San Marín, que repiten la morfología de fachada del Conjunto Casino y Hotel Provincial y luego distintos edificios de la ciudad. Entre ellos, edificios de altura como el Palacio Jardín (San Martín y Santa Fé), el Palacio Edén (Bolívar y Buenos Aires) y el Edifico Cosmos (Sarmiento y Av. Colón) todos de la ciudad de Mar del Plata. La publicidad de la empresa reflejaba el espíritu de la época: “Se trata de alcanzar el cielo. Alcanzarlo mediante la fuerza que da el trabajo y las posibilidades que ofrece a toda empresa una ciudad de las características de Mar del Plata”. Con éste espíritu se inició en 1966 la construcción del Edificio Demetrio Elíades en la esquina sudoeste del Boulevard Marítimo y José de Olavarría y se perfiló así frente al mar muy cercano al complejo Casino – Hotel Provincial, lo que lo ubicó en el área central de la imagen de la costa marplatense. Tanto por su ubicación, su altura, su volumetría y su resolución de fachada, se ha destacado desde su construcción en el tejido de la ciudad y ha conformado una parte por demás importante del perfil del tejido urbano de Mar del Plata, constituyendo así de una de las imágentes más conocidas de nuestra ciudad repetida en infinidad de veces. Fuente: http://www.enelcielodelaciudad.com.ar

Ich hatte Hunger und wollte nicht in meine üblichen Verdächtigen, also hieß die Devise: Raus aus Godesberg und weg von der City.

Nach 30-minütiger Irrfahrt erinnerte ich mich an das schöne Poppelsdorf, das ich in den vier Bonner Jahren bislang eher stiefmütterlich behandelt und höchstens dreimal besucht habe.

Wie immer die Überraschung für das Kurzzeitgedächtnis, das Poppelsdorfer Schloss ist wahrlich schön. Nach einem kurzen Rundgang und anschlendern der Hauptstraßenpromenade trieb mich der Hunger schließlich ins Vorzelt der Havanna-Bar. Vorzelt deshalb, weil im gut durchgestylten Café noch keine Menschenseele weilte, das Zelt hingegen gut gefüllt war.

Direkt mir gegenüber hatte sich ein Paar, Mitte 40, niedergelassen, welches während des Essens von einem Weißwein trinkenden Rentner mit Lebensweisheiten beglückt wurde.

So erzählte er über 1926, als das Wasser des Rheins während der Messe in Bonn-Beuel bis zu den Kirchenstufen der Pforte stand – wobei er dies ebenfalls nur durch seine Mutter erfuhr.

Als das Paar gegangen war, setzte der im Januar 79 Jahre alt werdende Herr das Gespräch mit mir fort, berichtete mir von seiner Vertreibung aus Breslau in den 40ern und den Vorzügen des Rheinlands gegenüber dem Ruhrgebiet, meiner Geburtsregion.

Das Wetter sei in Bonn beispielsweise fast immer toll und stets wärmer, als im Rest des Landes. Bedingt stimmte ich ihm sogar zu.

Neben dieser spannenden Unterhaltung hatte ich trotzdem Gelegenheit, meine wirklich scharfe Pizza Vulcano zu genießen, hervorragend zubereitet und mit sehr guten Zutaten garniert. Der dazu passende Rotwein war ebenfalls sehr gut und unterstrich das großartige kulinarische Erlebnis.

Generell bietet die Karte eine große Auswahl zu günstigen Preisen, die Bedienungen sind sehr freundlich, schnell und aufmerksam.

Also alles in allem ein schöner Nachmittag mit gutem Essen in angenehmem Ambiente und bei netter Gesellschaft. Durchaus eine Wiederholung wert.

Bulvaros.hu:

Történelmi múltja, és jelenlegi szocialista berendezkedése hívogató a turisták számára. Kuba pezseg nappal és éjszak egyaránt, mintha ez a karibi ország sohasem pihenne. Az utakon szinte már antiknak számító autómatuzsálemek döcögnek, s az utcai zenészek és táncosok kavalkádja valósággal elbódítja a kíváncsi utazókat.

Havanna, Hotel Nacional de Cuba

A helyiek rendkívüli vendégszeretete, életöröme, nyíltsága és kedvessége minden bizonnyal megnyeri magának az oda utazó külföldi embereket. S valószínűleg éppen azért fogadják az “idegeneket” ilyen szívélyesen, mert kubaiak lévén ők nem utazhatnak külföldre. Így természetes, hogy ennyire érdeklődnek más nemzetek utazói iránt. Kuba rengeteg turisztikai lehetőséget rejt magában, ám politikai berendezkedése miatt nem tudja ezeket felszínre hozni.

Gyönyörű, tiszta, fehér homokos, korallzátonyokkal tűzdelt tengerpartja mágnesként vonzza a turistákat. Trópusi éghajlata az év bármely szakában kellemes hőmérsékletet biztosít. A tengervíz tehát ennek megfelelően mindig 24-29°C körül mozog. A kubai nyár májustól októberig tart, ám a téltől sem kell tartanunk, hiszen ekkor az átlaghőmérséklet 26-28°C.

Az ide látogatók Havanna óvárosa prezentálja számunkra leginkább a kubai élet mibenlétét. Ám, aki az ízig-vérig nyaralás mellett teszi le voksát, annak a legmegfelelőbb választás Varadero városa. Itt ugyanis minden a nyaralásról szól. Sorra épülnek a szebbnél szebb és modernebb tengerparti hotelmonstrumok. A parton való pihegés mellett, aktív tevékenységek sora is rendelkezésre áll. A víz kiváló minősége búvárkodásra ösztönözheti a szépre érzékeny embereket. Persze más egyéb sportokat is lehet űzni, csupán a képzelt szabhat némi határt.

Noha egy kubai kiruccanás több százezer forintba kerül, az itt fellelhető és szerezhető élmények és emlékek minden pénzt megérnek. És ha már áldoztunk rá, akkor mindenképpen engedjük magunkat elcsábítani, egy mojitora, Cuba librére, szivarra és bármelyik kubai táncra. Ekkor érezhetjük ugyanis e csodálatos ország tényleges varázsát.

www.kubainfo.net – Kubai körutazás magyar nyelvű idegenvezetéssel

If you are into the resort type of living, Seri Maya is just the place for you. Located at Jalan Jelatek which is off Jalan Ampang, this condominium boasts some Balinese elements in it’s surroundings. The Putraline LRT is right opposite of this condominium. so going to KLCC is just one ride away. It is also close by to the Great Eastern Mall & Carrefour.

We have a few units for RENT:

1. In the Savanna block we have 2 units, fully furnished size of approx. 1,368 sf, 3 rooms 2 baths and in good condition. One of it has never been lived in before. Rental for each unit is RM3.4k per month neg.

2. In the Havanna block, we have a bigger unit of 1,785 s.f, 3+1 rooms 3 baths and has a KLCC view. It is also fully furnished and the rent is RM4.5k per month.

Call me at (+6) 019 237 8330 or melwalia@gmail.com for more info or to list down your properties with me.

Cheers!

Itbusiness.hu: Egy teljesen új és hipermodern kereskedelmi komplexummal turbóznák fel a Castro-birodalmat. A beruházástól Kuba gazdasági és kulturális fellendülését remélik a befektetők. Elkészültével érdemes lesz újradefiniálni a karibi gyönyöröket.

Merthogy Kuba eleddig a tüzes táncokról, a szemrevaló chiquitákról meg a jóféle koktélokról jutott az ember eszébe, no meg természetesen a jó öreg Fidel-ről. Castro birodalma azonban lassan, de biztosan teljesen levetkőzi a régimódi köntöst, hiszen a modernizációval kísért technológiai innováció a Karib-térségben is helyet követel magának.

Méghozzá egy ultramodern kereskedelmi komplexum megtestesüléseként. A WTC Accessory International LTDA brazil cég ugyanis az Aflalo & Gasperini Arquitetos mérnökeivel vállvetve úgy döntött, hogy megtervezik és kivitelezik a Havanna mellé álmodott monstrumot. Az épület konkrétan a Havanna Club melletti 200 ezer négyzetméteren terülne el és 180 méteres magasságig csúcsosodna.

Ami a kereskedelmi komplexum szolgáltatásait illeti; lesz benne egy hatalmas bevásárlóközpont és egy 800 szobás luxusszálloda, amely a világ minden tájáról érkező vendégeket fogadná. Ezen kívül szó van vállalati irodák és lakások létesítéséről is.

Az épületet úgy tervezték, hogy az egy komplett infrastrukturális csomópont legyen. Tetején helipad lesz, az alagsort pedig úgy alakítják ki, hogy az vízi járművek befogadására is alkalmatos legyen. Ami pedig a komplexum vendégeit illeti, minden igényüket kielégítendő kikapcsolódási lehetőségekkel várják majd őket Kuba új gazdasági és kulturális fellegvárában; a WTC Havannában.

www.kubainfo.net – Üzleti lehetőségek Kubában

Cocktail

Zutaten:

• 4 cl Rum
• 1/2 Limette
• Cola zum Auffüllen
• 2 bis 3 Eiswürfel

Garnitur:

• Limettenscheibe

Die Limette ausdrücken und den Saft in ein Longdrinkglas füllen.

Den Rum (am besten natürlich einen braunen kubanischen Rum) in das Glas füllen, die Eiswürfel hinzugeben und mit Cola auffüllen.

Die Limettenscheibe bis zur Mitte einschneiden und den Cuba Libre damit garnieren.

Mit Strohalm servieren.

Anmerkungen: Cuba Libre bedeutet auf Spanisch soviel wie „Freies Cuba“. Der Cocktail Cuba Libre stammt demnach natürlich aus Havana, Kuba. Inzwischen kann man jedoch sagen, dass er im ganzen Weltall zuhause ist.

Bem, fim de semana prolongado merece mais uma dica, né? E já que o tempo vai estar bom, que tal um almoço no Pobre Juan de Higienópolis? Eu adoro o lugar, um sobrado antigo, com dois andares e rodeado por plantas - há uma área externa de cobertura translúcida e um jardim com jabuticabeira e pitangueira!

Para quem, como eu, aprecia carnes macias, sugiro o bife de chorizo, acompanhado do mix de vegetais na brasa (pimentão vermelho, abobrinha e cebola) para deixar a refeição mais leve – e sobrar um espacinho para a sobremesa… o pudim feito de doce de leite Havanna é uma delícia.

Die Woche in Dimbaza war relativ unspektakulär….die Schüler haben alle ihre Präsentationen mit Powerpoint gehalten und wir hatten alle ziemlich viel Spaß dabei und haben uns sehr beömmelt:) Mittwoch gab es dann leider den ganzen Tag keinen Strom und die Präsentationen mussten ohne Powerpoint laufen. Ansonsten habe ich viele Computer bei Leuten zu Hause aufgebaut und repariert(okai oft einfach nur ein Kabel reingesteckt). Am Freitag war die Arbeitswoche auch schon wieder vorbei und ich habe mich wieder auf den Weg zu Paule auf die Farm gemacht.

Auf ebendieser war Donnerstag und Freitag auch nicht mehr viel los, ich habe mich weiterhin um die Flyer und Broschüren gekümmert, die mittlerweile mehr oder weniger druckfertig sind. Dann kam auch schon Laurens.

Um 13 Uhr haben wir dann auch schon das Wochenende eingeleitet:) Das Internet läuft auf der Farm nun auch wieder einwandfresi, sodass wir die chance nutzten und etwas geskyped haben! Dann ging es ans kochen und wir haben uns auf Fischstäbchen mit Spiegelei, Salat und KETCHUP geeinigt (Paul nur unter Protest, wobei Salat und Ketchup auch seinen Reiz hat). Dann ging es auch schon (nach einigen Dr House Folgen) ins Bett, schließlich hatten wir für Samstag einen Ausflug geplant. TOR DOONE!

Zu fünft (3 Deutsche, 1 Schweizerin, 1 Zimbabwerin)

Truppe -Mats

machten wir uns auf den Weg nach Hogsback, was ca 100km von King entfernt liegt. Dort kann man im Winter sogar Skifahren, wir waren jedoch fürs Kampfwandern hergekommen. Übrigens ist dort auch (angeblich) JRR Tolkien aufgewachsen und hat viele Ideen für seine Herr der Ringe Trilogie dort geschöpft. Laurens schwärmte so die ganze Autofahrt nur über Gandalf, Aragorn und co. Mit einem schönen Picknick an Bord kamen wir zur Mittagszeit in Hogsback an und wir waren voller Vorfreude.

Hoch?

Zuerst kletterten wir auf ein 15m hohes Baumhaus (eher Plattform, keinerlei Sicherung, betreten auf eigene Gefahr). Sehr geile Aussicht. Julia musste zwar etwas überredet werden, machte sich dann aber auch auf den beschwerlichen und spektakulären Aufstieg. Es sollte sich gelohnt haben.

Vom Baumhaus

Weiter ging es mit dem Picknick an einem kleinen Wasserfall (39 Steps) und schon machten wir uns auf den Weg nach TOR DOONE. Wie uns gesagt wurde ein mittelschwerer Wanderweg, der sich allerding als Kampfwanderroute entpuppte. Und wir dachten wir hätten die Bundeswehr umgangen. Jedenfalls sehr steil und sehr rutschig und sehr steil und sehr rutschig, aber nach einige Zeit hatten wir die 400 Höhenmeter doch überwunden und genossen die wunderbare Aussicht von TOR DOONE. Auf nichts.

TOR DOONE

20m Sichtweite. Maximal. Vielleicht auch nur 15. War aber trotzdem schön. Ziemlich. Nach einer kleinen Erhohlungspause machten wir an den Abstieg,

Herr der Ringe?

der überraschenderweise deutlich entspannter war. Nun mussten wir allerdings auch wieder nach Hause. 1830 Uhr. HSV – Leverkusen. Wiichtig.

Grill und Webradio angeschmissen, verfolgten wir das müde 0:0 und genossen statt dessen die Chakalakawürste. Nach ein paar Bierchen (für Laurens) und merkwürdigen Trinkspielen aus Zimbabwe (alle beide) fiele wir gegen 3 Uhr müde ins Bett. Schließlich hatten wir TOR DOONE bezwungen.

Kein Grund am nächsten Morgen nicht eine Runde joggen zu gehen. Sehr genial. Heute ist auch das Wetter wieder richtig gut. Könnte so weiter gehen.

Morgen geht es dann wieder an die Arbeit, Laurens nach Dimbaza, Paul nach Alice, aber das nächste Wochenende kommt bestimmt. Gerüchteweise geht es nach Grahamstown.

Haut rein, uns gehts gut

Lauri und Paul

]]> http://kubainfo.wordpress.com/2009/09/19/bekekoncert-havannaban/ Sat, 19 Sep 2009 07:12:47 +0000 kubainfo http://kubainfo.wordpress.com/2009/09/19/bekekoncert-havannaban/

NOL.hu:

Havanna népe vasárnap délután a José Martí nevét viselő Forradalom terén lesz, de ezúttal nem tömeggyűlés vagy felvonulás miatt. A latin rock napjaink talán legnépszerűbb énekese és dalszerzője, a kolumbiai Juanes (Juan Esteban Aristizábal Vásquez) ad koncertet másfél tucat popsztár társaságában. Aki nem ismerné a nevét, a dalait (La Camisa Negra, Fijate bien, Me enamora), nyomatékként említhetjük; 17 Latin Grammy-díj birtokosa.

Amióta előállt ötletével, hogy az egy évvel ezelőtt – Kolumbia és Venezuela feszült viszonya közepette – rendezett, a Béke határok nélkül elnevezésű koncertjéhez hasonlót celebrálna a kubai fővárosban, Juanes sokaktól kapott bátorítást, fenyegetéseket is. Ez utóbbiakat elsősorban jelenlegi lakhelyén, Miamiban a Castro-ellenes kemény mag hangadói címezték neki. Nyilvánosan összetörték a CD-it, mert hajlandó a diktatúra szimbolikus központjában, a Plaza de la Revoluciónon fellépni, amely Fidel Castro beszédeinek is a színhelye volt.

Juanes azt nyilatkozza: tudatosan időzítette a béke világnapjának előestéjére a koncertet, mert csak a megbékélés viheti előre a dolgokat. Megállapítása kimondatlanul is vonatkozik Kuba több mint tízmilliós lakossága és a másfél-két milliónyi, külföldön élő kubai viszonyára, miként Kuba és az USA kapcsolatára is. Barack Obama elnök éppen a napokban hoszszabbította meg egy évre azt a törvényt, amelynek alapján 1963 óta embargó sújtja a karibi országot. Ám a hangerősítő falakat, videoberendezéseket hét konténerben Miamiból elindíthatták Kubába, az amerikai kereskedelmi minisztérium külön engedélyével. Juanes menedzsere szerint ez annak a jele, hogy a hatóságok “megértették” a koncert jelentőségét.

A szervezők arra kérték a résztvevőket és a közönséget is, hogy öltözzenek fehérbe, a béke színébe – érzékeltetve, hogy politikamentes a koncert. Az Efe spanyol hírügynökség jelentése szerint a 2003-ban elítélt 75 ellenzéki közül több mint húszan – így olyanok is, akikre 25 évi börtönt szabtak ki – támogatásukról biztosították a “valamennyi kubai közötti megbékélésre” felszólító eseményt.

Tizenöt művész igazolta vissza, hogy részt vesz a zenei ünnepen, amelyre több mint félmillió embert várnak, minthogy nem szednek belépőt. Kubai részről fellép a társszervező Silvio Rodríguez dalénekes mellett többek közt az Orishas és a Van Van együttes, valamint a New Yorkban élő Cucu Diamantes Yerba Buena zenekarával. A vendégfellépők között lesz a spanyol-olasz Miguel Bosé, az öt Latin Grammy-díjas Olga Tanon, a spanyol Víctor Manuel és az olasz Jovanotti is. A Puerto Ricó-i Tanon a részvételét bírálókkal szemben azt fejtegette: majd az idő mond ítéletet, hogy helyes döntés volt-e a koncert. A részvételt visszautasította Miamiból Gloria Estefan, mondván, hű marad elhatározásához: bármennyire szereti az otthon élőket, csak a szabad Kubában hajlandó énekelni.

www.kubainfo.net – Hírek Kubáról, hírek Kubából

Korábban beszámoltunk arról, hogy a latin pop csillaga, Juanes több fenyegetést is kapott, mellyel szeptemberi, havannai koncertjének lemondására akarták “ösztönözni”.

A kubai hír folytatása >>

Egy nemrég elfogadott kormányrendelet alapján hamarosan elérhető lesz az internet Kubában, a postahivatalokon.

A kubai hír folytatása >>

A Galletita é uma delícia por definição cara e rara, he he, é porque as doses são pequenas (25g), pra quem está acostumado a comer meio pacote de bolacha… aaahh, mas compensa experimentar, a naturalidade do sabor de limão nessa espécie de bolacha recheada é difícil de se encontrar… ao menos eu nunca provei algo assim em termos de recheio de limão. É um sabor bem presente, embora suave, o recheio parece realmente (e não só como diz as muitas propagandas) derreter na boca e espalhar sabor. Já as bolachas são levemente crocantes e para dar uma idéia, é como se fossem da massa da passa tempo só que mais aprimoradas, mais macias a fabricante é a argentina Havanna – marca muito conhecida pelos seus alfajores. Essa aí da foto eu ganhei de uma amiga que me trouxe da Argentina, Mari, muito obrigado!

Mas você pode encontrar por aqui em São Paulo em quiosques em alguns shoppings como Center 3, Eldorado e Villa Lobos, vou dar uma olhada no valor e escrever nesse post. Deixa eu comer o restinhos que sobrou da minha.

Ah, também experimentei o chocolate ao leite da Havanna, a opinião está aqui.

Pra quem quiser dar um pulinho no site da Havanna, o link:  http://www.havanna.com.ar/

Quanta expectativa para experimentar o chocolate argentino da marca Havanna! Conheci, por intermédio de uma amiga, a bolacha Galletita (veja o post) que adorei, depois descobri que também havia chocolate ao leite, logo imaginei que também eram de outro mundo, aliás, a marca também é reconhecida pelo seus Alfajores. E corri muito atrás, por aqui, nos quiosques da marca, mas  ele nunca que chegava e, depois de meses, uma amiga minha, a Mari, trouxe de uma viagem a Argentina o tão esperado chocolate. Muito obrigado Mari, enfim eu pude experimenta-lo, eis a opinião:

É melhor se apegar à Galletita, o chocolate não desponta da mesma forma, ele é gostoso, mas não chega a empolgar, é como se fosse o nosso chocolate de marcas nacionais correntes com um pouquinho só mais de: cremosidade, sabor forte e menos doce. Fica elegante, não digo que não, mas é que por aqui você vai encontra-lo por R$ 13,00, acho muito cara por ele. Pra quem quiser experimentar o chocolate ou a recomendada Galletita você pode encontrar por aqui em São Paulo em quiosques em alguns shoppings como Center 3, Eldorado e Villa Lobos.

Pra quem quiser dar uma olhada nos produtos da marca, segue o liink: http://www.havanna.com.ar/

Kuba blokkolja a nemzetközi internetes hívásokat.

A kubai íhr folytatása >>

Az abc.es, a konzervatív spanyol lap weboldala szombati hírei között szerepelt az ENSZ – közgyűlés elnökének megdöbbentő kijelentése, miszerint Fidel Castro Jézus legjobb tanítványa.

A kubai hír folytatása >>

Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke teljesen eltörölte a kubai amerikaiakra vonatkozó utazási korlátozást.

A kubai hír folytatása >>

Uniós diplomaták látogatták meg a bebörtönzött Darsi Ferrer feleségét Havannában – a kubai kormány elégedetlenségét fejezte ki…

A kubai hír folytatása>>

Az EU is aggodalmát fejezte ki egy Kubában bebörtönzött ellenzéki sorsáért…

A kubai hír folytatása >>

Újabb Fidel Castro videó volt látható a havannai televízió műsorán.

A kubai hír folytatása >>

Tudja már hol búcsúztatja a 2009-es évet? Ha még nem döntött, tekintse meg ünnepi ajánlatainkat, és töltse a szilvesztert Kubában!

Szilveszteri körutazás: a karácsony másnapján induló kubai körutazás során ellátogatunk Havanna, Pinar del Rio és Trinidad városokba, majd Varadero tengerpartján töltjük a szilvesztert egy hamisítatlan kubai buliban!

A kubai szilveszteri körutazás részletei >>

Szilveszteri üdülés: ha csak szeretné kipihenni a karácsonyi sürgés-forgás okozta fáradtságot, válasszon 6 különböző kubai üdülés közül és köszöntse a 2010-es évet Havanna, Varadero vagy Cayo Coco hoteleiben.

A kubai szilveszteri üdülés részletei >>

Szilveszteri buli: akiket Havannában ér 2009 utolsó éjszakája igazi kubai szilveszteri bulin vehetnek részt a Katedrális téren vagy a Hotel Nacional de Cuba szállodában. Finom karibi ételek, remek koktélok, kubai zene, táncosok, igazi forró havannai hangulat…

A kubai szilveszteri buli részletei >>

Juanest kubai békekoncertje miatt halálosan megfenyegették, de a laton pop csillaga nem mondja le a rendezvényt.

A kubai hír folytatása >>

Egy, a Kubai Onkológiai Intézet orvosai által kiadott tanulmány szerint a kék skorpió mérge – csípése halálos – képes az emberi szervezetben kialakuló rosszindulatú daganatok fejlődését megállítani.

A kubai hír folytatása >>

Quart.hu: Bár halálos fenyegetéseket kapott, a latin pop világsztárja nem mondja le tervezett kubai “békekoncertjét”.

Juanes szeptember 20-án lépne fel Kubában, amit az országból elmenekült emigránsok nem néznek jó szemmel, mivel szerintük ezzel a kommunista Castro-rezsimet támogatja. A kolumbiai STÁR már évek óta Miamiban lakik, ahol jelentős kubai emigráns kolónia is van, akik közül többen a Twitteren fenyegetik most Juanest a menedzsere szerint. Fernan Martinez Maecha azt közölte az AP hírügynökséggel, hogy az énekes a rendőrséget is értesítette a fenyegetésekről, és komolyan megfontolta, hogy lemondja a fellépést: “A koncertet továbbra is meg tervezzük tartani, és Juanes igyekszik pozitívan hozzáállni a kérdéshez továbbra is. Viszont a fenyegetések őt is ugyanúgy érintik, mint minden apát vagy férjet, aki meg akarja védeni a családját” – mondta a menedzser. A koncertre egyébként a havannai Revolution Plazán kerülne sor, és a fellépésnek Maecha szerint “semmi politikai tartalma nincsen”, mert egy békekoncertről van szó. Hasonlót már csinált Juanes tavaly márciusban a kolumbiai-venezuelai határon, amikor feszültségeket okozott, hogy egy kolumbiai kommandós osztag Ecuador területére hatolva ölt meg egy lázadó vezetőt.

www.kubainfo.net – Utazás Kubába

Videofelvételt mutatott be a kubai televízió Fidel Castro, volt kubai elnökről.

A kubai hír folytatása >>

“Alla hatade honom. Alla turades om att stå längst fram och spotta honom i ansiktet.”

Så skriver Marcus Birro i Expressen, dagens datum (19 augusti). Den som alla älskade att hata var sångaren Björn Afzelius (1947-99), död i lungcancer för drygt tio år sedan. Birro skriver vidare:

“Under hela nittiotalet kunde det ironiska, coola, skitnödigt trendkänsliga media- och kulturetablissemanget inte få nog av att avsky honom. Ett tag var Björn Afzelius hemskare än krig. Alla hatade honom.”

Inte vet jag om det stämmer, jag kommer bara ihåg att Magnus Uggla drev med honom och andra kändisar i en låt där Uggla bland annat sjöng något i stil med att “Afzelius stuckit till Italien med alla pengar.” Ärligt talat var jag på den tiden inte speciellt intresserad av kommunisten Afzelius, som länge hyllade Castro-regimen på Kuba och andra diktatorer i främst Latinamerika.

Jag fick emellertid en annan bild av Afzelius genom en film som visades på SVT efter hans död. Bland annat framgick det att Afzelius några år innan han avled hade kommit på andra tankar om Castro och hans kommunism. Afzelius hade 1993 skrivit romanen En gång i Havanna, som sägs vara en uppgörelse med systemet på Kuba och som avslöjar Fidél Castro som en stalinistisk diktator. Jag kan naturligtvis tycka att den uppgörelsen kom väl sent – trots allt hade den kubanska diktaturen varit i full gång i 34 år redan då Afzelius skrev sin bok.

Men ändå. En kommunist som kommer på andra och bättre tankar får alla gånger en guldstjärna i min bok. Det sägs ju också att en syndare som likt den förlorade sonen i Jesu liknelse omvänder sig är värd mer än tio (eller var det hundra?) rättfärdiga.

Det här inlägget blir därför en hyllning till min favoritkommunist Björn Afzelius. Ty han skall mot slutet av sitt liv ha blivit medlem i Vänsterpartiet, så någon total omvändelse var det uppenbarligen inte fråga om.

Så här såg han ut, min favoritkommunist…

Björn Afzelius föddes i Huskvarna den 27 januari 1947 men flyttade med familjen till Hökarängen i Stockholm 1955. 1961 drog flyttlasset till Landskrona och 1963 till Malmö. Slutligen valde Björn att slå upp bopålarna i Göteborg. Enligt uppgift i Wikipedia blev han mobbad i Stockholm på grund av sin småländska dialekt och i Skåne på grund av sin stockholmska. Följderna av mobbningen blev att han lärde sig tala med såväl stockholmsk som skånsk dialekt, men det är den senare han sjunger på.

Detvar 1970 som Björn Afzelius tillsammans med Mikael Wiehe och Peter Clemmedson bildade det legendariska proggbandet Hoola Bandoola Band, uppkallat efter den myra som i den censurerade filmsnutten om kriget mellan Kalla Anka och myrorna i Disneys julaftonsfilm hojtar “A-hoola-bandoola.” Hoola Bandoola förde onekligen proggmusiken till en ny och högre nivå med låtar som “Cheops pyramid”:

http://www.youtube.com/watch?v=yFH_q7tEqdg

Björn Afzelius var emellertid inte bara kommunist utan också individualist, hur nu det gick ihop. 1974 gav han ut sitt första soloalbum i form av “Vem är det som är rädd?” men fortsatte, parallellt med solokarriären, att vara med i Hoola. 1976 kom “För kung och fosterland”. Jag är rätt säker på att Marcus Birro överdriver något när han påstår att Afzelius skulle ha varit så enormt hatad bland det fina folket på kulturredaktionerna, men i vilket fall som helst var han större i både Norge och Danmark än han var här hemma.

 Totalt sålde han intill sin död 2,5 miljoner album i Norden, mer än någon annan artist som sjungit på svenska!

I Norge slog Björn ihop sina påsar med den norske artisten och låtskrivaren Åge Aleksandersen, som han ofta framträdde tillsammans med. Aleksandersens sentimentala ”Lys og varme” blev, till kulturknuttarnas förfäran, en monsterhit i Norge. Här en duett med Afzelii “Sång till friheten”:

http://www.youtube.com/watch?v=ORJICldJIOU

Och så “Lys og varme” av Aleksandersen, den perfekta nordiska countrylåten:

http://www.youtube.com/watch?v=6loYxWmfzpM

För att inte tala om Afzelii “Tusen bitar”:

http://www.youtube.com/watch?v=iByI8ilq8Ro

Skickligheten att skriva och sjunga om komplicerade mänskliga relationer kommer fram i “Ett dockhem” och “Fröken Julie”:

http://www.youtube.com/watch?v=1NCdO7CF9R8

Jag måste dock tillstå att Björn Afzelius spred en hel del dynga också. Som när han i en hyllningslåt till Kuba – “Tankar i Havanna” - berättar om hur, när han befinner sig i Havanna och ser hur bra allting är där, tänker på “hur vi har det därhemma” i det sossestyrt kapitalistiska Sverige…

http://www.youtube.com/watch?v=RMyXnd00Tl4

En naivare hyllning till kommunismen är i sanning svår att finna.

Björn Afzelius gjorde nu inte bara finstämda låtar med en dragning åt det sentimentala. Hans absolut råaste angrepp på de så kallade högerkrafterna torde väl vara “Svarta gänget”, som skrevs till valet 1985 och framställde Ulf Adelsohns beskedliga moderater som fascister. Följande länk går till en ny videoversion av “Svarta gänget”, framtagen till valet 2006; här är det Reinfeldts ännu beskedligare “nya moderater”, svåra att skilja från socialdemokraterna, som blir piskade:

http://www.youtube.com/watch?v=bE57-6yr1JY

Det är dock inte som den fanatiske agitatorn jag vill minnas Björn Afzelius. Mina hågkomster gäller den finstämde och känslige trubaduren som stod på scen och framförde sina nummer med en cigarrett i handen och med lågmäld publikkontakt. Den idylliker som gärna reste till sitt hus i italienska Ligurien och drack vin och umgicks med goda vänner.

 (Foto: Aftonbladet)

Och inte minst den emotionelle kommunist som, långt om länge, fick upp ögonen för det stalinistiska förtrycket på Castros fängelseö, och som under sina fortsatta resor dit hade i hemlighet med sig gåvor och pengar till folk som hade det svårt.

Björn Afzelius är, tio år efter sin för tidiga död, en del av det svenska kulturarvet. Därför tvekar jag inte, som den sverigedemokrat jag är, att sända  en hyllning till honom var i världen efter denna han nu än råkar befinna sig. Det är säkert någonstans där han får röka sina cigarretter utan att behöva riskera att dö i lungcancer.