Aquí dejo un video que realizamos para promocionar la proyección conjunta al colectivo de video arte Haz!.

More

O atitudine pozitiva, bravo berzei

forrás/részletek

Stella Artois a cumparat Bud. Sau mai corect spus, compania belgiana InBev NV, producator printre altele a marcii de bere Stella Artois, a cumparat producatorul american de bere Anheuser-Busch Cos Inc, in al carui portofoliu troneaza marca Bud, prin cea mai mare tranzactie cash din istorie: 52 de miliarde de dolari. Noua companie va produce un sfert din berea lumii.

Dar cui ii pasa? Aici vorbim de marci. Chiar daca Bud nu e foarte populara in Romania, reclamele ei sunt cu siguranta, printre internauti. Pentru ca isteria “wassup” generata de clipurile video a depasit asteptarile cu foarte mult iar granitele s-au topit. Mai multe dupa prima reclama.

Ce nu stie toata lumea e ca cei cinci actori sunt prieteni in viata de zi cu zi. Realism deci cat cuprinde.

..chillin’, watching a game, having a Bud.. True. A treia reclama sparge barierele culturale si atrage publicul asiatic prin hazul provocat de asemanarea dintre wassup-ul deja consacrat si condimentul wassabe. Din fericire producatorul a stiut cum sa impuna o limita asa incat asiaticii sa nu se simta jigniti, batand realmente cu pumnul in masa. Detalii..

De la extaz la disperare e doar un pas, mai ales cand iti tradezi prietenii..

.. pentru ca in final, pentru a-si arata dominatia, atat a berii cat si a advertisingului, producatorii duc wassapul si mai departe. Enjoy it!

Több itt!

efectele secundare ale vaccinului gripei porcine

porcina

Medicii s-au declarat extrem de incantati de reusita.
Vaccinul creat va fi distribuit in intreaga lume, iar vaccinarea va fi obligatorie!

LOLCATS.COM – Hovercat
IMO, one of the greatest LOLcats of all time. Made me lol hysterically the first time I saw it.

manifestările cronice ale viermilor

se duc mai adînc pe canal

cortul cu vitrine ascuțite toarce

mort simandicos

cai supli peste varicoasele note

dimineața superbă de gală

încordare pe ciupercile simple

contează trei direcții cînd floarea s-a ofilit

trupul ei nemărginit

scînteie în ninsoare

Több ITT!

Tegnap elmentünk Bencével sétálni egyet, miután hazajöttem. A kis lurkó mindig ki akar menni, akármilyen idő is van. Szerencsére akkor épp napsütéses este volt, bár miután lement a nap, gyorsan elillant a meleg.

Nagyon tetszik neki ez a focilabda, meg a garázsajtó távirányítóját imádná birizgálni, ha engedném neki

Még nem tudja, hogy ezt a játékot nem teljesen így játszák. Esetleg kapus akar lenni. Vagy inkább úgy gondolja, hogy ő írja a szabályokat!

A zuccábó’ meg ilyen a kilátás:

Szeressük is nézegetni, csak ne lenne ilyen hideg!

Base, Crin, Oprescu, Geoana

…mic haz de necaz politic, ca in rest avem multe necazuri. tot romanu’ e biblic nascut din necaz:))

Bár Gabiék hétfőn érkeztek, de mivel reggel f8-ra (legalábbis akkor még azt hittem), már előző nap elrepültem Aucklandbe. Sajnos túl korai gépet választottam, de legalább egész jó idő volt, úgyhogy könnyen eltöltöttem a délután nagy részét (másfél órát egy könyvesboltban is üldögéltem régi Pókember képregényeket olvasva, a melegtől kókadoztam is kissé, mert előző éjjel nem aludtam ki magam).

Aztán a szállás felé sétálva (10-12 km) már kezdtem aggódni, hogy Gabi miért nem ír SMS-t Szöulból, meg hogy hívni sem lehet. Mielőtt nagyon belelovalltam volna magam az aggódásba, bizakodni kezdtem, hogy biztosan a roaming ottan nem műkszik (és valóban), de azért elhatároztam, felhívom a Korean Air-t, hogy a Prága-Szöul járat rendesen megérkezett-e. Szerencsére Zsanett (náluk aludtam) pikk-pakk megnézte nekem a Korean Air honlapján, hogy igen. Na, innentől megnyugodtam, és nekiláttam a másnap reggeli, reptérre való kiutazás megszervezésének, ami nem is volt olyan egyszerű, mint gondoltam.

Ugyanis az Eastern Line (keleti vasútvonal) – Manukau Airport kombinációt szoktam választani, mert olcsóbb jóval, mint az Airbus. Na igen ám, de hétvégén a vonatok 7:40-kor kezdenek el járni, az meg azért késő. Meg mintha már vasárnap sem az én menetrendem szerint jártak volna.

Közben megnéztem Gabiék repjegyét, és csodálkozva vettem tudomásul, hogy 8:25-re érkeznek aszerint. Pedig mintha ugyanúgy jönnének, mint én (a megoldásra később jöttem rá). Szóval úgy döntöttem, marad az Airbus és a korai érkezés.

4:15-kor keltem fel, 4:30-kor indultam el. Mivel más busz még nem nagyon járt, gyalog mentem el a Mt. Eden Roadig, ez kb. 10.6 km a gugli térkép szerint. Ki mondta, hogy nem lehet Aucklandben autó nélkül meglenni?

A végére már untam, de eggyel korábbi járatot értem el, 6:35-kor már rajta csücsültem,7 előtt értem a belföldi terminálhoz. Gondoltam, a beszállókártyákat lekérem, ne kelljen ezzel szórakozni majd később. No, a csomagra ragasztandó matricákat kiadta a gép, a beszállókártyák közül viszont csak az enyémet, utána kiírta, hogy “out of order” Az ott állomásozó NZ Air hölgy meg nem adta oda, mert csak én voltam ott egyedül.

Ezután átballagtam a nemzetközi terminálhoz és vártam, olvastam, majd kinéztem a kilátó teraszra, ott vártam a késésben lévő Korean Air jumbot. 8:43-kor szállt le (ami augusztus 6-án még csak 7:43 volt, mert azóta bizony itt is óraátállítás volt). Lebattyogtam az érkezési részhez, és vártam.

9:10 – megjelentek az első koreaiak (addig a los angelesiek jöttek),

9:25 – egyre sűrűbb óranézegetés, utasok számlálása

9:40 – gondolkodás, hogy mi lesz, ha nem érjük el a 10:30-as gépet

9:41 – hn-kor kijönnek, biztosan (biztattam magam)

9:45 – megláttam őket!

Gyors üdvözlés, Benci nem is tudta mi a helyzet, bágyadt volt szegényke, de menni kellett át a belföldi terminálhoz, mert 10-ig van csomagleadás. 9:55-re értünk, ráragasztottuk a csomagokra a matricákat, kikértem a beszállókártyákat, és 10:05-kor már eltűntek a csomagok a futószalagon…

Huh, ez megvolt. Innentől már lazábban voltunk, bár Gabiék annyi kézipoggyászt hoztak, mintha itt semmilyen bolt nem lenne…

Bence nagyon aranyos volt a reptéren is, ahol letettem a kezemből, mert pakolni kellett, ott mindig megállt, gyűrögette a naciját, nézett álmatagon és egyhelyben toporgott Az eddigi utat nagyon jól viselte, aludt, énekelt, játszott, egyáltalán nem hisztizett egyik gépen sem!

A wellingtoni járaton is lapozgatta a repülős magazint, mutogatta nekem benne az autókat, buszokat. Mikor leszálltunk Wellingtonban, napsütés volt, csodaszép, szikrázó napsütés!

Elszaladtam a kocsiért (nem a reptéren parkoltam, mert nem akartam $35-t kifizetni egy napra, hanem Miramarban. A verda még ott volt, visszagurultam, bezsuppoltunk, majd irány HAZA! Nem az autópályán mentünk, hanem végig a víz mellett, így meg tudtam mutatni, hol laktam eddig, melyik az irodám, meg amúgy is szebb a waterfront, mint az autópálya.

Lower Hutt és a Wainui út is gyönyörűen tárulkozott fel előttünk, a házban kicsit hűvös volt, de élettel töltöttük meg, és ez mindent felülmúlt!

Némi pihenés után rávettem a lányokat, hogy használjuk még ki a Labour Weekend leárazásait, meg így a jetlag-et is tán könnyebben átvészelik, úgyhogz még bementünk Lower Huttba vásárolni meg aztán ettünk is.

Itthon Bencivel játszottam sokat, nagyon örült a focilabdának, és mindenhová követett, nem bízta a véletlenre, nehogy megint úgy járjon, hogy 2,5 hónapra eltűnök!

Ismét együtt a család, a repülöúttal minden rendben volt, bár Aucklandben majdnem lekéstük a wellingtoni járatot. Bence úgy bírta, mint a kisangyal, bár nagyon fáradt volt, mikor megláttam.

Sütött a nap nagyon szépen, mikor landoltunk, csak kedden volt esös, borongós idö.

Ma ismét napsütés, anélkül eléggé hideg van a házban, úgyhogy nagyon fütünk, de majd valahogy megoldást találunk erre is. A lényeg, hogy ismét együtt vagyunk, ez a két nap összehasonlíthatatlanul jobb volt, mint az eddigiek

Majd részletesen is írok az elsö napokról, most hogy már van net otthon is (csak most épp munkában vagyok).

Mare veselie în lumea chibiţilor din jurul fotbalului. Toată lumea râde cu gura până la urechi de păţania unuia dintre cei mai reprezentativi portari ai ultimelor decenii în Germania. Veteranul Jens Lehmann a fost făcut “măgăruş” de un copil de mingi din Nemţia. S-a dus bietul om în grabă să ia mingea pentru a o repune în joc dar copilul de mingi a aruncat-o peste el în hazul general al spectatorilor, reporterilor şi oficialilor.

Nu prea îmi vine să râd văzând că un puşti supraponderal şi lipsit de vreun dram de inteligenţă îşi bate joc de un om matur în primul rând. De un fotbalist realizat care a apărat de nenumărate ori prestigiul ţării în care locuieşte piticul grăsan, în al doilea rând. De activitatea pentru care a fost pus la marginea terenului şi pe care nu o îndeplineşte la modul normal, în al treilea rând. Dacă era nevoie de măscărici probabil părinţii îl îndrumau spre lumea circului. Chiar dacă fotbalul este un circ la vârsta lui nu e cazul.

M-aş fi bucurat ca, ajuns la vârsta maturităţii complete, portarul de aproape 40 de ani să fi avut amnezie temporară şi să-i aplice vreo două şuturi în dos puiului de neamţ. Aşa ca de la tată la fiu, să-şi vadă lungul nasului. Sunt convins însă că toată lumea l-ar fi condamnat, ar fi ajuns pe toate televiziunile şi posturile de radio omul negru, “eroul” negativ, barbarul. Victima ar fi devenit automat puştiul cu prea multe şunci la activ. Dar nu s-a întâmplat asta şi Lehmann a ajuns bufonul etapei, puştiul erou local iar păţania, izvor de umor nesărat. Cam aşa merg treburile într-o lume considerată civilizată, normală. Hazliu, ce să mai!

Nem sokat irtam mostansag a blogra, amit meg megis, az ugymond nelkulozte a komolyabb temakkal valo foglalkozast. Ezt most igyekszem potolni, hiszen vegre van idom: itt ulok Aucklandban a belfoldi terminalnal, ahol ingyen netezesi lehetoseg van (“brought to you by Auckland Airport and Airport Media” – szerintem nagyon rendes toluk) es meg a WordPress is bejon.

Vegyesen, omlesztve irom le, mik tortentek, de legalabb igyekszem idorendben:

Hetfo

Nyomi hetfok itt is vannak, ez nem orszag, hanem emberfuggo. Nem volt kedvem hozza, de legalabb nem szakadtam meg a munkaban. Nem azert, mintha nem lett volna, hanem mert nem volt rendes hozzaferesem egy cucchoz, ugyhogy legalabb intezhettem a kivandorlassal kapcsolatos ugyeket, meg ami a bekoltozeshez kell.

Delutan viszonylag hamar leleptem, mar 4 ora korul. Kenytelen voltam, hiszen a butorboltok itt mar f6-kor bezartam, es Rebinek mindenkepp kellett agyat vennem, aztan ha mar amugy is el kellett latogatnom Wainuiomataba, a lower hutt-i BigSave boltban vettem egy sima, single matracot $300-ert. A hazhozszallitasnal a fifty-t persze hogy fifteen-nek ertettem, szoval meglepodtem, amikor a fizetesre kerult a sor, de mivel en sem tudtam volna olcsobban megoldani, egye fene. Szerdan mar viszik is ki, es mivel Martin meg otthon lesz, takarit, ezert barmikor vihetik.

Ma egesz delutan sutott a nap, de mire kiertem a hazhoz, nem elbujtatta bajos orcajat a felhok moge? Hat de! Igy kicsit mas hangulata volt a haznak, hogy kipakolofelben lattam. Ami viszont kellemes fejlemeny, hogy bonuszban kapjuk a kovetkezoket: huto, mosogep, dupla agy, a butorok egy resze ottmarad, hogy eloveteli jogunk lehessen, mikor Martin el kivanja adni oket. Persze ez neki is jo, mert amugy nem tudna hova tenni oket szerintem. A lenyeg viszont az, hogy butorozott hazhoz jutunk, legalabbis az elso idoszakban, ami azert nagy konnyebseg!

Mar koszontunk el egymastol, amikor eszrevettuk, hogy a jobb elso fenyszoromat betorte valami kavics es szetzuzta az egot (ooo… azota is igy van – csunya, rendetlen autotulajdonos vagyok /es sajnos felelotlen autos is ebben/), hazafele azert meg gondoltam belefer, nem volt olyan sotet. Meg is erkeztem majdnem idoben. Meg egy kis PS2-es focizasra is jutott ido Louis-val!

Kedd

Reggel idoben bertem, Gabival terveztuk az elokeszuleteket, meg fokepp Barnabas ugyeben kaptunk uj informaciokat. Az Airmax Cargo adott egy 1825 euros ajanlatot Bp – Aucklandre, ez kb. 485e Ft, es bar oltari sok, meg mindig a legkedvezobb. (A kontaktszemely iranti erdeklodest megjegyzes utjan varom, ha felmerul az igeny.) Meg mult heten felvetodott, hogy a Lufthansa a poggyaszterben elszallitja 40 EUR/kg egysegaron, ami kb. 300e Ft-ot jelentett volna, csak kisero kell hozza. Na, kiserot is majdnem sikerult talalni, illetve egy kedves es lelkes Olvasom megtette volna nekem ezt a hatalmas szivesseget, de egyreszt ha minden igaz Koreannal jon, azok meg nem engedik, masreszt tul hamar ahhoz, hogy meglegyenek a vizsgalatok. De azert jo tipp volt!

Napkozben torekedtem arra, hogy az SSIS package template-emet tokeletesitsem (mivel ez a teljes Olvasokozonseg igencsak periferikus reszet erdekli, ezert a reszleteket kihagyom), ebed a Great Indiaban, ami egy nagyo jo hely. $10-ert az PQS az Infoparkban nem ad ekkora adagot, es csak fele ilyen minoseget.

Munkaido utan SQL Server Users Group talalkozo, ez amolyan havi egyszeri alkalom, amikor a helyi SQL-esek osszeroffennek, meghivnak valami neves eloadot, es hallgatjak fel oran at, ahogy beszel. Persze ez csak a felszin, a lenyeg az, hogy elvileg 17:30-kor kezdodik, de valojaban akkor csak a pizzak erkeznek meg, a sor meg mar ott var, szoval eves-ivas 6-ig, akkor egy kis szakma, majd irany haza.

Illetve en vissza az irodaba, Gabival csevereszni. Ugyhogy sotetben sikerult hazaerni, pakolas meg elmaradt. Mondjuk kozben kiderult, hogy a szerdai koltozes amugy is tolodott, de annyira nem is baj. Azert Bessnek emlitettem, hogy csutortokon kikoltozom, a masnapi vacsorarol meg mar irtam.

Szerda

Ma kozos reggeli a munkatarsakkal (amit en megeloztem egy reggelivel Bessnel, ha mar Bed&Breakfast, nem hagyom ki), ok ettek en hallgattam. Ez amolyan heti egyszeri megbeszeles, kajalassal egybekotve. Clive nagyjabol kiosztotta a heti teendoket, aztan ment egy kis szocseples, amit biznisz emberek szeretnek, az en eszem meg mason jart.

A munka ma mar kemenyen ereztette, hogy penteken hatarido, es Haidirral (a malaj kollegam) neki is ultunk szorgalmasan. Nem mondom el a reszleteket, de aki ismeri az SSIS-t tudja, hogy arra sosem szabad szamitani, hogy egy SSIS csomag, amirol azt halljuk, hogy “Regen jol ment.” most is rendben lefut. Na, nem is. Ennek eredmenye viszonylag hosszabb munkanap lett, de azert f7 fele elindultam a vacsira.

Csutortok

Nem mondtam csutortokot, de egyre tornyosulnak a felhok, es hiaba jatszanak ossze Damoklesszel, nem sikerult elernem, hogy az a franya kard rest nyisson a felhok kozott. Ebedelni sem volt idom. Dolgoztunk egesz nap ketten egy gepnel, Haidirnak az ugyfelrol van megbizhato tudasa (meg SQL-ben is jo), en meg probaltam kamatoztatni az SSIS eloeletemet.

A koltozes meg egy nappal csuszik, mert Martin autoja bemondta az unalmast, szoval kell neki meg egy nap, de nekem sem gond. A matracot nem vittek ki tegnap, ugyhogy ma rajuk telefonaltam, ki is vittek 2 oran belul.

Munka estig, szerintem 8 utan indultam haza. Beszeltem Kedvesemmel telefonon legalabb egy orat (jo dolog a VOIP! es penztarca- vagy manapsag inkabb ugy kene fogalmaznom, hogy bankszamla-barat). Mar csak 2 nap es indulnak!

Pentek

Reggel hirtelen felindulasbol ugy dontottem, kikoltozom. Nem halasztom ebedszunetre, vagy delutanra, plane nem estere, mert ha ma is ugy alakul, ahogy tegnap, akkor mar a fene akar koltozni. Ugyhogy reggeli utan osszeraktam a cuccaimat, be a kocsiba, 9-kor indulas Wainuiomataba, ott kirakodtam, megbeszeltem Martinnal a reszleteket, majd irany a woburni vasutallomas Park&Ride parkoloja, es a 10:55-os vonattal suhantam vissza Wellingtonba.

A nap hasonloan telt, mint az elozo, de este 6-kor mar azert Haidirral elmentunk ebedelni/vacsorazni, de utana meg legalabb 10:20-ig szivtunk az ETL-lel. Akkor beszeltem 20 percet Gabival, majd szaladtam a 11 orasi vonatra. Utkozben koncentraltam, nehogy elfelejtsek tankolni, mert alig lotyogott nemi benya a tank aljan, de szerencsere meg kibirta a kb. 500 meterre levo benzinkutig.

Elso alvasomat Rebi uj matracan ejtettem meg, de takarom nem volt, csak takarohuzat, a gazkalyhat beizzitottam, de nem akartam egesz ejszaka egetni, ezert tobbszor arra ebredtem, hogy fazom. Nem is tudtam jol aludni, izgultam Gabiek utja es a melo miatt egyarant.

Szombat

F7 korul kidobott az agy, meg vagytam egy kis melegre. Eltekertem a boltba, vettem nehany olyan dolgot, amit evoeszkoz meg tanyer nelkul is lehet fogyasztani, otthon megettem. Kozben nem faztam, mert a deckre sutott a nap fenyesen, kellemesen meleg volt.

10-kor elindultam vasarolni. Pont jokorra sikerult idoziteni ezt a bekoltozest, mert a hetfoi Labour Day miatt ilyenkorr itt HATALMAS learazasok vannak, ugyhogy joval olcsobban jutottam mindenhez, szerintem osszessegeben 40-45%-ot sikerult sporolnom ma. A Queensgateben levo Warehouse, Farmers es a nem sokkal arrebb levo Briscoes kozott ingaztam egy picit, jegyzetelve, szamolgatva. A vege az lett, hogy a dolgok nagy reszet a Briscoesban vettem: dupla takaro, szimpla takaro, 3 parna, evoeszkozkeszlet, 3 edenybol allo keszlet, Benceparna, lepedok nehany dolgot a Warehouseban: kenyervago kes, evoeszkozok, vizforralo, kis takaro, tu a pumpahoz. A Farmersban pedig 2 dolgot szereztem be nagyon olcson: Remington birka(ez en volnek)nyiro es teflonserpenyo.

Mire a vegere jutottam mindennek, 2 ora fele jart az ido. Fogtam magam, irany dolgozni. Az elejen nehezen tudtam ra koncentralni, de aztan Haidirral jol haladtunk. 8 korul elinditottunk egy kocka processt, ami legalabb 1 oraig tart, aztan eljottunk. Innentol majd Haidir atveszi, amit kedd reggelig kell befejezni, en meg mentem Gyorgyiekhez Lower Huttba, aki kolcsonoz nekunk babaagyat. Aztan a babaagy meg jo sok mindennel kiegeszult, meg a delelotti vasarlas eredmenye is a kivulrol nem tul nagynak kinezo Nissan Bluebirdben lapult, nem hittuk volna hogy bele fog ferni minden, de belefert! Eppen csak, de sikerult. Otthon le is fenykepeztem, miutan kipakoltam, hogy mennyi-mennyi cucc is volt ez!

Gyorgyi meg behivott egy teara, aminek az eredmenye az lett, hogy 11-ig beszelgettunk. Sok hasznos tippet is adott, pedig mar a babaagy meg a jatekok meg az etetoszek is mind hatalmas segitseg! Nagyon halas is vagyok neki, emelett pedig nagyon kellemes beszelgetotars, ugy nez ki Gabi nem lesz egyedul mar az elejen sem ilyen szempontbol sem.

Fel 12 korul gordultem be a garazs ele, kipakoltam, zenet hallgattam, enekeltem, megittam egy sort, osszeraktam a kisagyat es sokat-sokat gondoltam Gabiekra, akik mar uton voltak a repterre, es igyekeztem minel otthonosabba varazsolni a hazat a hazaerkezesunkre. Szerintem sikerult is sokat javitani rajta, a kisagy nagyon jol mutat a nappaliban

Ma mar az 500gsm (ez itt valami mertekegyseg arra, hogy mennyire meleg a takaro, ez majdnem a legmelegebb fajta) melegitett, es bizony jo is volt! Meg a futest sem kellett beinditanom, igy sem faztam. Azzal a joleso erzessel merultem alomba, hogy Gabiek mar minden perccel kozelednek es kozelednek hozzam…

E greu sa fii femeie. E foarte greu sa mai fii si o femeie frumoasa si cu principii. Si sa fii o transexuala unica printre putinele din Romania dar dorita de foarte multi barbati care cauta asa ceva e cumplit. Se zice ca cine se aseamana se aduna. Daca tot am vorbit de barbati in ultimul timp, si am fost felicitata de multe persoane pentru sfaturile date, hai sa continuam seria de parodie “Glume pe seama barbatilor”. Ei bine, nu doar eu ci si anumiti prieteni apropiati mie suntem considerate genu de persoane “inabordabile”. Nu foarte multi barbati au capacitatea de a intelege ca atunci cand te ai pe tine, nu ai nevoie de altcineva in viata ta. Barbatii nu inteleg in general faptul ca femeile atunci cand aleg pe cineva, trebuie sa fie cel putin la fel de bun ca ele , sau chiar mai bun pentru ca femeilor le place competitia. E adevarat ca “femeile aleg”. In realitate barbatii sunt ca niste studenti care isi baga dosaru pe la toate facultatile si raman unde sunt acceptati. E decizia fiecarei femei cu ce medie se intra in “facultatea” ei. Dar ce te faci atunci cand nu mai scapi de un tip care tot incearca sa-ti demonstreze ca el e cel mai bun si nu se da batut. De obicei barbatii care nu inteleg cand sunt respinsi sau refuzati in mod elegant, sunt barbatii pe care natura nu i-a inzestrat cu prea multa materie cenusie. Obisnuiesc de obicei cand sunt abordata de genu asta de persoane sa ma prefac uimita “ :O:O:O wow, nu mi s-a mai spus pana acum! Unde ai gasit replica asta pe net?”. Si oare nu am dreptate? Adica sunt anumite stereotipuri de conversatii atat de penibile, faze luate de pe net. Dar ce sa-i faci, nu oricine are imaginate si cretivitate. Ca sa nu mai vorbim ca un barbat e ca o pusculitza, cu cat are mai putine talente cu atat e mai zgomotos! Daca esti una din femeile puternice care s-a saturat sa fie abordata de reprezentantii sexului tare, prin metode penibile si jenante care nu te caracterizeaza am sa-ti dau cateva sfaturi. Din propria experietna am invatat anumite replici care “taie limbutza” oricarui barbat. Deci daca te-ai saturat de intrebari penibile si abordari ca pe vremea lui Flinstone, invata sa tai raul din radacina. Nu-i permite sa mearga mai departe. Fa-l sa-si doresca sa nu te fi cunoscut. Am notat mai jos pentru voi cititoarele sau de ce nu chiar pentru cititori cateva din cele mai “jenibile” dar si cele mai frecvente metode prin care un barbat incearca sa cunoasca o femeie. Sper sa va fie de folos doamnelor.
Este liber acest scaun? -> Da, iar al meu se va elibera in curand daca te asezi langa mine!
Pot sa-ti ofer ceva de baut? -> Nu, multumesc. Prefer oricand banii!
Te deranjeaza daca fumez? -> Nu m-ar deranja nici daca ai arde cu totul!
Este cam zgomot aici, nu? -> Atunci taci din gura!
Unde ai fost pana acum? -> Acolo unde vreau sa fiu si mai departe. Doar in visele tale.
Daca as putea sa te vad goala, as muri de fericire. -> Daca eu te-as vedea pe tine gol, m-as prapadi de ras.
Sunt fotograf si caut o fata ca a ta. -> Sunt chirurg plastician incepator si caut o fata ca a ta pe care sa experimentez.
Ce ai spune daca te-as ruga sa fii sotia mea? -> Nimic! As rade si as povesti tuturor despre oferta ta! Cum se face ca esti atat de frumoasa? -> Inca nu ai intervenit tu in viata mea!
Corpul tau este ca un templu. -> Da, dar azi nu este sarbatoare.
Stiai ca esti perfecta? -> Desigur! Eu sunt copilul pe care mama ta si-l dorea!
Vrei sa vedem un film impreuna? -> L-am vazut deja!
Cred ca as putea sa te fac fericita -> Cum asa? Deja pleci?
Sunt asa obosit, crezi ca mi-ai putea face un masaj? -> regret, mi-am uitat drujba acasa.

Ez a nap mar jol indult, hiszen tegnap utaltak az elso fizumat, ami mara erkezett meg a szamlamra. A munka resz huzos volt, de arrol majd maskor. Fel 7 utan indultam haza, remenykedve, hogy nem kesem le a vacsit, mert tegnap, amikor emlitettem Bessnek, hogy a mai lesz az utolso estem mostanra, megkerdezte, hogy van-e kedvem veluk vacsorazni. Naná, hogy volt, es nem fokepp a kaja miatt.

Szoval tekertem kemenyen hazafele, de szerencsere Bess is kicsivel kesobb ert, mint tervezte, ugyhogy mar keszult az etel, de meg a terites elott toppantam be. Mindharom gyerek otthon volt, Louis egesz este alig birt magaval, annyira izgatott volt a masnapi ozzi osztalykirandulas miatt: fel-le jarkalt, labdazott, pakolaszott, piszkalta a noveret, stb.

A vacsi kukoricalepeny volt, tesztasalataval, fott zoldbabbal. Nagyon izlett, de fokepp azt elveztem, hogy ez egy joizuen, kellemes hangulatban eltoltott, csaladi vacsora volt.

Mondhatnam, hogy ettol meg jobban hianyzott az en csaladom, es igy is volt, viszont ezzel egyidoben olyan joleso erzes volt, hogy rajuk gondolva nem a hianyerzet toltott el, hanem a varakozasteljes boldogsag, hogy nemsokara mar itt lesznek, es jonnek a szivarvanyszinu hetkoznapok, mert a szep, szeretettel teljes elet sosem szurkul el.

Az asztal leszedeset kovetoen meg jo sokaig ottmaradtam, Bess-szel beszelgettunk, ha nem is folyamatosan, de nem ereztem ugy, hogy minden pillanatban szolni kene, egyszeruen csak jol ereztem magam ugy, ahogy voltam. Louis meg sokaig virgonckodott, amikor lejottem f10 korul, meg kozel sem jott alom a szemere.

Szoba kerult, hogy ha majd berendezkedtunk, mindenkepp latogassak el majd a csaladdal, amit biztos nem fogunk kihagyni, sot terveim szerint viszonozzuk is majd, egy kellemes nyari napon.

——————————————————————–

25 napon at laktam itt (lehet, hogy lesz egy 26. is), es szerettem ezt a helyet. Persze azert nem olyan, mint az ember sajat helyen, otthon, de azt hiszem sokkal vidamabb, nyugodtabb volt igy az eletem ezen hosszunak megelt rovid szakasza, mint egyedul egy nagy hazban.

Egy haz akkor lesz otthon, ha elet es szeretet tolti meg. A mienk nehany nap mulva lesz ilyen, addig pedig vendegkent igazan jo volt belecsoppenni es kicsit reszt venni egy masik csalad mindennapjaiban.

Visszagondolva: ok voltak az elso kiwik, akikkel erdemben kapcsolatba kerultem… hat csoda ezek utan, hogy megszerettem ezt az orszagot?

Produced by Haz

Check it out – Some more good shit from NZ!

Download link: http://www.mediafire.com/?yd2y5g2yy22

Szerdan megkottetett a dolog. No ez csak a masodik hazassagom, bigamista nem vagyok, mert feleseg tovabbra is csak egy van, de most lett egy (berelt) haz is. Vegulis Wainuiomata-t valasztottam (de szivesen irtam volna, hogy valasztottuk, de ebben sajna egyedul kellett dontenem, onnan hazulrol, csak kepek alapjan, helyismeret nelkul bizony nehez erdemben hozzaszolni, plane azutan, hogy “Ez az, amit kerestem!” erzessel toprengtem azon, hogy igen vagy nem), es az idotartamot illetoen is kiegyeztunk egy koztes megoldasban: en 3 honapot irtam volna ala, a tulaj 1 evet szeretett volna, a vege 6 honap lett. Ugyhogy itt fogunk elni fel evig (vagy keresunk magunk helyett mas lakot).

/Gondoltam, hogy mivel a cseh srac (azert nem hasznalom a nevet, mert Martinnak hivjak, es hogy ne legyen zavaro a rokon hangzas) kedvenc egyuttese az Omega, ezert szerzek neki valami dedikalt cuccot, de mint a nemregiben kozolt, nyilvanossagra hozott levelvaltasombol sejteni lehet, ez nem jott ossze./

Na, most hogy igy attekintettem a negativ forgatokonyv eseten rendelkezesre allo lehetoseget, jojjenek inkabb a kellemesebb reszek: igazabol nem hiszem, hogy ne tetszene a lanyoknak is (a kis fickokrol nem kell kulon szolnom, mert Bence imadni fogja az udvart, Barni meg hasonlokepp /a 4-labu kiutazasa kozben igen erdekes fordulatot is vehet, de errol majd maskor/ szoval a cerkasokert nem aggodom ), szoval kalandra fel!

Rezsit illetoen talaltam egy jonak latszo csomagot, de szivesen varom az eszreveteleket, hogy szelessavu kabelnet (10giga) + telefon + kabelTV $125 dolcsiert havonta az mennyire jo vagy nem jo ar? Bar lehet, hogy az elejen marad kizarolag a net (egyreszt mert svab vagyok, masreszt ugysem lesz meg TV-nk az elejen, harmadreszt ha van net es VOIP meg 10 euroert olyan VOIP csomag, hogy NZ es magyar vonalas szamokat ingyen hivunk 90 napig, akkor a telefonnak nem biztos, hogy sok ertelme van) 10 giga $55-ert. Aztan ha nagyon nem birjuk valamelyik nelkul, akkor majd valtunk.

Tegnap voltam ágyat nezni is, a jelek szerint most meg maradunk annal, hogy veszunk egy jobbfele matracot, mint TradeMerol egy olcso agyat (nem, meg nem utazom szervkereskedelemben!), es japan/indiai modra a foldhoz kozel alszunk. A gyerkocoknek is kineztem egy jot, ha a TradeMe szelleme is ugy akarja, akkor jo aron tudom leutni eztet:

Meg egy olcso frigo, aztan a kisteherauto (azt csak berlem, nem veszem), es mar mehet is a koltozes. Csak persze kell egy idopont, hogy mikor is. Ami meg fuggoben van. Na persze nekem igazabol mindegy, a lenyeg hogy jovo hetvegen legkesobb tudjak menni es cuccokat vinni.

Mar nagyon varom, hogy ott legyunk egyutt, es minden reggel/este nagyon nagy atelessel kivanom, hogy szep ido legyen, mikor leszallunk majd Wellingtonban oktober 26-an. A szel fujhat (ugyis fog), de susson a nap! Ha csak nehany orat, mar orulni fogok neki, hiszen az elso benyomas nagyon fontos; emlekszem, amikor en eloszor ideerkeztem, nekem is napsutesben pompazott a varos es nagyon megtetszett.