Az egyik kedvenc olívás receptem. Próbáljátok ki, garantálom, hogy nem fogtok csalódni! Ajándéknak pedig tényleg rendkívül mutatós.

60 dkg friss kecskesajt (lehet feta sajt is), fűszerek: 1-2 gerezd fokhagyma, szemes bors, rozmaring ág, 1 db szárított chili paprika , olivabogyó, szárított paradicsom ( nem feltétlenül szükséges), 6-7 dl extraszűz olivaolaj.
A kecskesajtot a fűszerekkel és az olívabogyóval együtt tegyük egy zárható tetejű befőttesüvegbe. Öntsünk hozzá annyi olívaolajat hogy a sajtot teljesen ellepje és 2-3 napig pácoljuk.
Salátához is adhatjuk, a húsvéti sonka mellé vagy pirított kenyérszelekhez, de az üveget szalaggal átkötve ajándék is lehet.

Derítik a földet
tavaszi záporok,
fényben s könnyű szellők
illatában forog.

Virágzik szívem is,
fénytől derűs vagyok,
fénytől, mely az üres
sírból biztat, ragyog:

– Vádol a bűn?… elrejt
a keresztfa árnya,
Jézus vére rajtad
üdvösség virága!

Vér, vágy, test bár űz még,
hogy lelked elvessze,
ha Ő éltet, lassan
elhal a bűn teste

s valami új készül
benned, mint a földben
kelő mag, s terem, nő
áldva, éltetően.

Újjászül, hogy minden
meggyőzetve vallja:
– Él az Úr, és ma is
látszik a hatalma.

S néked a halál se
több, csak rövid álom,
mert feltámaszt Ő, ki
győzött a halálon!

Bódás János

„A húsvét héber neve a pészah.” Remélem, sem a rabbi, sem a lelkész nem olvassa…

Nem könnyű ám itt kiigazodni, Húsvét táján. Először is itt van ez a nyúl dolog, amitől minden tisztességes biológiatanárnak égnek áll a haja: vajon hogyan lehetett összekombinálni ezt a derék emlőst a tojással? Aztán itt van ez a bárányvére-történet – hogyan kerekedett ki ebből az asztalon a disznósonka? A lányokat lelki életét sem könnyű ám megérteni, nem elég, hogy alaposan leöntik őket, hogy csuromvizesek lesznek, hogy teljesen eláznak, hanem az efölött érzett örömükben még kedveskednek is valamivel a rájuk támadó daliának. És vajon a gondos morzsaseprés ellenére hogyan kelt meg mégis az a tészta, és hogyan gömbölyödött ki kalácsnak?

 S hogy e zűrzavar áthatóbb is lehet, talán mutatja, hogy ez áll a minden bölcsesség megbízható forrásában, a Wikipédiában: „A húsvét héber neve a pészah.” Remélem, sem a rabbi, sem a lelkész nem olvassa…

Még szerencse, hogy Gábor fiam fejében rend van. Boldog, mert tudja, hogy hétfőnként mindig jó idő van, a kertben meg egy bokor alatti fűfészekben, esetleg a faágra akasztott csillogós zacskóban a napsütéstől a semmiből is kinő egy csomó finomság: csokoládé, sütike, gumicukor…, ha pedig tovább keresgél, biztos talál valami még különlegesebb ajándékot. Mondta is idén nekünk, hogy ő ám tudja, hogy nem a nyúl hozza ezeket a meglepetéseket. Hanem szerinte a csokit az Apa, az ágyba bújt plüssnyuszit meg az Anya. Más ezen kívül nem foglalkoztatja.

Legfeljebb a tévé… Azt ugyan nem tudja, hogy a műsorban az erkélyen ki az a fehér sipkás öregember; meg is kérdezte ártatlan mosollyal, hogy miért szerepel és miért örülnek neki annyian a nézőtéren, mikor gólt sem rúgott. Azért nézi, elégedett vele, hogy magyarul is tud, bár ő még úgy ismeri, hogy a Jézuska, nem pedig Krisztus…

A hiányokat persze idővel pótoljuk. Mondta is a feleségem, hogy Gábornak majd jövőre peszáchra süt macesztortát, mákkal, állítólag egész finom, széderkor meg kiokosítjuk a megszabadulásból. Hogy neki se legyen annyira egyértelmű az élet.

Úgy gondolom a fenti cím mindenkinek ott van a fejében még akkor is ha már felnőtt. Csendesen megjegyzem néhány élelmesebb gyerekfejben is, de erről kicsit később.

Gyerekkoromban a húsvét több volt mint egy keresztény ünnep. Leginkább készülődés és várakozás .Tojásfestés (természetesen erősen favorizálva a piros színt) és sütés- főzés. Aztán vártuk a locsolókat akik olyan nagyon tudtak örülni a saját kezünkkel festett tojásnak, még ha az oly messze is állt a széptől. A locsolkodás persze versikével kezdődött majd annak rendje-módja szerint az elmaradhatatlan vödrös-szódásszifonos tradícióval zárult. A családdal késő estig nagy evészet és beszélgetések.

Felnőtt lettem és valahogy innen nézve ez már nem is olyan felhőtlen készülődés. Közhellyel élve kissé stresszes és üzletalapú lett a húsvét. A készülődés kimerül abban, hogy valamelyik szupermarketben verekszel az utolsó sonkán és mindent megveszel pánikhangulatodban, lévén két napig nem lesz nyitva semmi. A locsolók is jönnek de valahogy jobban örölnek egy kis pénznek cserébe, mint a régi idők festett tojásainak (megjegyzem ha tetszik-ha nem én elvből nem adok pénzt). És akkor is vissza is kanyarodnék a bevezetőmre. A nyuszira és az általa tojt dolgokra. Idén beleestem abba a hibába, hogy a nyuszi biciglit tojt. Az én kisfiamnak meg eleddig valahogy elhesegettem a fejében azt a képet, hogy a nyuszi csokitojást tojik, de a biciglit látván erősen szkeptikus lett. Tanultam a hibámból és jövőre semmi nagyobb ajándéknem lesz , hogy elkerüljek minden kínos magyarázkodást és ő is még sokáig higgye azt, hogy húsvétkor a tojásfestés és locsolkodás mellett a legizgalmasabb dolog megkeresni mit is tojt a nyuszi.

Örömmel jelentem, hogy mindannyian túléltük a húsvétot.

Repertoárunkban szerepelt többek között:
- kiskutyatalálás (doggy, akit bántottak: mi megitattuk és próbáltunk neki segítséget szerezni)
- domboldalról leguruló bajnokság (ki tudja, miben leszek még olimpiai bajnok)
- csurdítás (a mi szalonnánkon kolbász is volt, bibi!)
- tűz körül táncolás zenére

Képeket és videókat főleg Emke csinált (a dombrólgurulás youtube-esélyes), én nem kattogtattam most sokat. Frissítek, ha Emke átküldi a terhelő bizonyítékokat, addig is:

It wouldn't be a holiday without seasonal socks from my Mom!

So the Hungarian version goes something like this:  When Jesus was dead (or maybe not—I watched a great Discovery Channel hour on an alternative theory this weekend, called “Did Jesus Die?”) in the crypt, all of the women went there and were pacing and crying and shivering and generally SO HYSTERICAL that the men had to throw water at them.  Not like a water hose—though that is what I imagine—but rather just some sprinkles.  So now, on every Easter Sunday, the tradition demands that women wait around at home and men that know them come to their doors and sprinkle water on them.  Fortunately we live far enough away from male family members that we remained safe from the water throwing, though this little guy has been tracking a lot of water around (especially post-long-run-in-the-warm-weather):

It was a really lovely long Easter weekend actually.  The weather was totally gorgeous and we had time to catch up on some spring organizing, fondant-covered-cupcake decorating, and a small get-together on Sunday night.

I was recently enamored by Bakerella’s fondant cupcakes and so even though I despise baking because of having to measure things, I decided to give it a go this weekend.  Even though it was a little hot to roll and form the fondant, we had a lot of fun.

Easter dinner has always been kind of a blah dinner for me, especially because my #1 most-hated food is ham.  But since Gy is Hungarian and ham is one of the basic food groups, after sour cream, szalámi, paprika and pálinka, we decided to make a small little Easter dinner.  Seriously, how old school are deviled eggs (töltött tojás)?

On Sunday night we had some friends over for some drinks, wii, and dance party (once Zsolt and Szilvi arrived with the American oldies classics mix).  Szent Barnabás was in attention heaven moving from one guest to the next just waiting to be stroked and fed baked brie.

It was a wonderful time and considering that the house security guard had to ask us to be quiet only twice, I felt it was a swimming success.

We also made a very important discovery about Barnabás:  Even if you smooth his hair completely back on his head, he has a little patch by his eyes that stays standing, like a little canine mohawk.  So hardcore.

Igazából nagyon lefáraszt minden évben ez a nap. Azt hiszem ez az év legrosszabb kötelező ünnepe. Nem a vallási háttérrel van bajom, hanem amivé vált – ez is. És ez még rosszabb is, mint az egyéb legyünk együtt feeling, mert ilyenkor az öregek előszeretettel politizálnak, az emberek zöme részeg ésatöbbi.  A hányingerkeltő kölnikről nem is beszélve. #_# Én is voltam a rokonságnál a fiúkkal. Mit nem mondjak felért egy álomutazással a pokol szélére. ^________^” Szóval nagyon jó délutánom volt.
Délelőtt a nagyfiúval verset tanultunk, az is megvolt hamar (kb. 25 percbe telt és önállóan mondta), így igazából a nagy semmittevéssel telt a fél napom, mert én ilyenkor bezárkózom. (:

Egyébként mindenkinek minden jót kívánok a nap további részében, én részemről nem nagyon tudtam átszellemülni (mire?hova?mi??) ma sem.

És végezetül egy jó kis képet is találtam, amin legalább jót röhögtem. Tessenek parancsolni, mint a nyulak …valakinek itten nagyon jó … LOL vagy nem. XD

szerk. este 10-kor: Basszus, én most kapcsolok, hogy engem ma senki nem locsolt meg. XDDD Annyira el voltam foglalva a gyerekekkel meg a versmondással meg, hogy nagyon csokis e a ruhám már vagy még csak kicsit, hogy engem nem is büdösített össze senki sem. OMG Ez a legkirályabb húsvétom. XDDD Nem büdös a hajam…ez olyan komoly. Nagyon nehéz kimosni azt a sok szar kölnit a hajamból, minden évben szívok vele vagy 2-3 napot. A gyerkőcök azért rendesen kölnisek lettek (mindenük), főleg a Kristóf, akinek a piccelős üveg nyomkodása nagy szám volt – főleg, amikor a szemébe nyomta face to face módban az üveggel. XD Hát van ez így.

hali.

hát igen milyen jól megy annak, aki bezárkózik a szobába és nem enged be senkit, aki meg akarja locsolni. =P így hát megúsztam.
a húsvétról én már leírtam a saját blogomban (dojika.wordpress.com) a véleményem, de azért ide is leírom.
húsvét számomra nem más, mint egy idióta, fölösleges, értelmetlen, pénz és időpazarlásos “ünnep”.
na ezzel jól lerontottam azokat, amiket Amy és Sid írt, de köztudott, hogy hármunk közül én vagyok a legpasszívabb, legpesszimistább és a leg-anti-szociálisabb. de ez van, majd hozzászoktok. xD

am is, most össze vagyok zavarodva és csalódott vagyok, szal aki gondolja, gondolkozhat azon, hogy vidítson fel. állok élébe. =P

Jah és Amy. most nem fogom letámadni az unokaöcséd, mert ha most eltűnne, akkor rögtön rájönnétek, hogy én voltam. szal várok még 1-2 évet, addigra már úgyis hosszabb lesz a HAJA meg ilyenek……. =P xD

na további jó bűzölgést a szomszédok által 100 forintos boltból és tescoból vásárolt kölnitől.^^ xD

Sajt.<3

Puding °°, !!!

Jó reggelt, delet stb. ^^

Ma húsvét Hétfőn,már most bűzlik a fejem a sok locsolástól xD Reggel 10-kor kikászálódtam az ágyamból, majd a reggeli rutin után, írány le xD reggelizni sem volt időm,mivel megérkeztek a locsolók. Kellemesen szar meglepetés volt xDDD

Na igen, ez ezzel jár De úgy délután 3 után már mi is menekülünk ki a pincénkhez he he he xD

Viszont a mai jó kedvem nem igazi jó kedv…szegény öreg kutyánkat,sajnos való színűleg hogy Szerdán elaltatják :’( 13 -éves , most már csont sovány,pedig enni kap rendesen, és meg is vakult. =( Lényegében már 3 éves koromtól velünk van, és annyira jó kutya volt. Ő tanította meg ugatni a másik (mára már elpusztult) kutyánkat.

Szomorú tény =(

De egy jó hír is van =) édes drága, papagájaim, ha minden igaz boldog büszke szülők lesznek 1 hónap múlva xD mivel láttam őket pározni =) ez egy jó jel. Viszont gond,hogy hamar össze kell kapnom a Volierjüket.

Ezzel pedig soka  munka…meg drága is az anyaga….de nem baj:D Sose azt nézd xD

mivan még…Óh, igen   A mamám és az apukám ajándékát. A mama egy babát kap tőlem amit kézzel készítek el,apukám pedig egy szívet amiben a tenyérnyomom van . Anyukámnak is hamar itt lesz de azt köszözes adjuk ^^ .

Nem sokára vége lesz a szünetnek…:( de nem baj annyira xD Nem sokára vége az egész évnek..felkell tuningolnom a német jegyeim xD

Na mára ennyi tündérkéim <3 ^^ puszzzillllak titeket <3

A húsvéti édesség dömping, mint csepp a tengert, jó mutatja a piac természetét.

Húsvétkor annyi édesség zúdul minden gyerekre (és felnőttre), hogy az ízlelőbimbói teljesen eltompulnak. Csakúgy, mint ahogy a piacot elárasztják az átlagos (értsd: vacak) termékek.

Hogy lehet ebből a zajból kiemelkedni?

Ízzel nyilván nem. Még akkor sem, ha a termék sokkal finomabb, mint a többi – az eltompoult ízlelőbimbók nem érzékelik a különbséget.

Ráadásul az íz nem terjeszthető. Hiába mesélem el valakinek, hogy milyen finom, krémesen olvadó csokoládét ettem, nem fogja a szájában érezni.

Terjeszthető viszont a kép, és a sztori. Még jobb, ha a doboz érdemes arra, hogy fogyasztás után megőrizzék, és jövőre már a gyerek kifejezetten ilyet fog kérni.

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak!

A lányoknak sok-sok locsolót, a fiúknak sok-sok pálinkát pirostojást. A bejegyzés időzített, szóval valószínűleg még az igazak álmát alusszuk, vagy vödörrel riogatjuk a lányokat. A tovább mögött pedig virtuálisan meglocsoljuk az általunk fordított sorozatok kislányait, nagylányait, asszonyait, nehogy elhervadjanak még a végén.

Elsőnek Amanda Tappingnél jártunk, aki a Sanctuary c. sorozatban Dr. Helen Magnust alakítja.

Amy Acker, a Dollhouseban a mindig csendes Dr. Saunders.

Amy Jo Johnson, a Flashpoint harcias Jules Callaghanje.

Bridget Regan, a Legend of the Seeker csodaszép és halálos Kahlan Amnellje. A háta mögött csokitojást szorongat.

Dichen Lachman (Dollhouse – Sierra) az ajtóban várta a lelkes locsolókat.

Eliza Dushkut (Dollhouse – Echo ) egy partin érte utól a virtuális locsolóbrigád.

Emilie Ullerup (Sanctuary – Ashley Magnus) a jPod-beli munkatársa, Torrance Coombs társaságában.

Jessica Steen ( Flashpoint – Donna Sabine ) mereven elzárkózott a locsolástól, munkatársa, David Paetkau egyből a segítségére sietett. Nem volt éppen kiegyenlített küzdelem, de azért sikerrel járt a kölni-kommandó.

Miracle Lauriet ( Dollhouse – November ) a TV Guide partyján sikerült elcsípnünk.

Molly C. Quinn, a mindig vidám Alexis Castle szerepében. ( a képen épp nagy erőkkel igyekszik komoly fejet vágni.)

Olivia Williams ( Dollhouse – Adele Dewitt ) a kertben fogadta a locsolókat.

Stana Katic ( Castle – Kate Beckett ) még ilyenkor is nagyban dolgozik.

És végül, de nem utolsósorban Susan Sullivan, Castle fáradhatatlan édesanyjának szerepében.

Miután jó alaposan meglocsoltuk őket, már biztos hogy jövőre is ugyanilyen szépek – ha még nem sokkal szebbek – lesznek. Reméljük, hogy még jó sokáig élvezhetjük a játékukat a kedvenc sorozatainkban:

Castle (ABC), Dollhouse (FOX), Flashpoint (CBS), Legend of the Seeker (trükkös, szindikátusi sugárzás), és Sanctuary (Sci-fi Channel akarom mondani Sy-fy).

]]> http://ohmylullaby.wordpress.com/2009/04/12/lusta-nyul/ Sun, 12 Apr 2009 21:39:36 +0000 Laura http://ohmylullaby.wordpress.com/2009/04/12/lusta-nyul/

lusta vagyok. mindig halogatok mindent. takarítást, blogolást, tanulást, mindent. nem ismerek magamra. de komolyan. semmit se csinálok egész nap. ülök s várok, hogy valami történjen. igaz, korántsem panaszkodhatnék arra, hogy unalmas az életem. nem. biztos sokan így meg úgy siránkoznak, hogy rutinos az életük, ugyanazt csinálják nap mint nap, és megunták. én sem csinálok semmi újat. mindennap ugyanazt. mégsem mondhatnám, hogy unalmas. ezt lehet értelmezni rossz és jó irányba. nekem mindegy. én is mindkettőbe értelmezem.
halogatom a blogolást, mert mindig az van, hogy úúú, most annyit kell írjak, majd holnap leírok mindent. dehát mi értelme az egésznek? hogyha halogatom, csak azt tudom leírni, amit csináltam (ájjj de utálom ezt a szóóót), az érzéseimet mindig elfelejtem.
vagy nem. nos, pár nappal ezelőtt nagyon büszke voltam magamra, hogy milyen diszkréten ki tudom szedni az emberből azt, amit akarok, anélkül, hogy bármilyen gyanút fogna. aztán meg adom a kis rendeset. aztán már jóban is lettünk. haha. érdekes.
a nagy jóbanlettünk az este addig folyamodott, hogy kezdtünk a családjainkról beszélni. régebb az ő szülei s az enyémek nagyon jóban voltak, az este azt is megtudtam, miért. aztán elköltöztek mellőlünk, összevesztek, de mostmár megint jóban vannak szerencse. na szóval utálom ezt a témát, de azért beszéltünk. hát igen. újabb kiakadás. egy ideig meghaltam. rájöttem, hogy annyira egyforma a sorsunk, olyan közel lehetnénk egymáshoz. (persze nem fiúról, hanem lányról van szó xD névszerint Karola) valahogy kicsúsztak a számon, vagyis inkább a kezemen xD olyan dolgok, amiket eddig a legjobb barátnőmnek sem mondtam el. pár perc vagy óra beszélgetés (neten) eredményeként úgy éreztem, ő jobban megértené, mint más. neki duplán rosszabb, azaz hogy neki elmondták a szülei a sötét múltat, nekem meg nem. vagyis neki se mondták direktbe, csak van, amikor megemlítik. nekem…semmi.
az este csak túrtam a hajamba percenként, vártam, hogy még milyen újdonságokat tud mondani az ÉN tesómról. már szinte sírtam, meghaltam itt a gép előtt, aztán szerencse nagy nehezen más témára váltottunk. azt mondta, mindent elmond amit tud, amikor találkozunk. hmm, fel kell majd készüljek egy csomag pzs-vel.
utálom, hogy ilyen izé. tabuba kell írjak, vagy nem tom hogy mondjam. semmit sem írok le nyíltan. egyszerűen.. félek. hogy alkalmatlan olvassa a blogom, hogy… nemtudom.
nagymamámat kiszedték kórházból már egy hete, ma voltunk náluk. szerencsére jobban van, viszont nagyapám vagy három napja már olyan mint az ágyu. van náluk egy óriási versenyzongora, a nagynénémé volt kicsikorában, több mint száz éves. azon játszodtam egész nap. kottám nem volt, de kaptam ott egyet, és megtanultam a Kalinka-t. olyan szép darab. és annyira más rendes zongorán, és nem szintetizátoron játszani. persze, eddig is játszodtam már ezen, de nem ennyi érzéssel, nem úgy, hogy szerettem. eddig is játszodtam a zongoratanárnőm zongoráján, de nem úgy, hogy egyedül voltam a szobában, hogy üttem-vágtam, nem. most viszont igen. egyedül voltam, üttem-vágtam, minden érzést beleadtam és úgy játszodtam ahogy én akartam, nem szólt bele folyton a tanárnő. annyira tartottam hosszan egy hangot ammennyire én akartam, kombináltam, újravettem, pedáloztam, felnyitottam a tetejét, tanulmányoztam. evés után köszönömarészemet felálltam az asztaltól s rohantam zongorázni. mit meg nem adnék, ha az enyém lehetne… aztán hazafelé az autóban kezdtem siránkozni, hogy igenis NEKEMIS KELL, s mikor apám elmondta, hogy száz éves megvan, hát azt hittem elájulok. nem elég, hogy versenyzongora, még ősrégi is!! jajjj, meg voltam halva. nagyanyámékat irigyeltem, mert ott volt a házukba! nagynénémet irigyeltem, mert ilyenje volt! már százszor leírtam, de imádom a régi dolgokat. aztán mikor apám bejelentette, hogy meg kéne vegyük tőle, én csak annyit bírtam kinyögni, hogy be se férne a házba. na hát ha a pincébe kéne tartsam, akkor is megtartanám. teljesen bele vagyok bolondulva. kezdtem faggatni anyámékat, hogy milyen hangszereken játszodtak, kiderült, hogy anyám is tudott valamennyire zongorázni, s benne is volt a kórusban. azt tudtam, hogy apám vérbeli zenész, rengeteg hangszeren játszott. szóval mindent kiszedtem.
itthon nem zongoráztam. elment a kedvem az egésztől ezzel a szar szintivel… na jó, egyáltalán nem szar, Yamaha, meg pénzbe is került, de mi ez egy olyan mellett könyörgöm?!
érdekes, hogy a lusta vagyok-ból hova jut az ember. amúgy meg tervezem, hogy átköltözök GP-re, csak alig tudom kezelni, szóval egy ideig még itt téblábolok. még ha nem is olvassa senki, olyan jó leírni, a naplóimat már meguntam.
ja és nyúl van. boldog nyulat mindenkinek pfú, ez paradox. nemolvassa senki, de azért boldog nyulat mindenkinek… hm, hülye vagyok valószínű. a tojásfestés már tegnap megvolt. nem volt nagy cucc. egyet se festettem sajnos. egyszerűen nem tudtam, hogy apám már festi. igazán szólhatott volna. xD
mellesleg utáloma locsitocsikat. s a húsvétot s mindent. rosszul leszek tőle. hálistennek lehet, hogy holnap elmegyünk hogy ne kelljen fogadni egyet sem. háhá.
na jó nyulas éjt. (tegnap egy nyúllal ébredtem a fejemnél, apám azzal költött, mivel megkölykezett az egyik nagynyulunk. xD)

Szóval nem azért nem írtam, mert nem tudtam mit, hanem mert nem jutott rá időm. Most jöjjenek a képek, mert bizony mozgalmas hetünk volt!

Hétfőn itt volt S. barátnőm, akit eléggé leférasztottak a gyerekeink, de azért reméljük jól érezte nálunk magát

Vele lehetett Jengázni is, sőt csudijó dolgokat épitett Áronnak belőle!

Aztán megjöttek Máriáék a messzi Angliából, és bár a tesójához érkezett, sokat játszottak a gyerekek együtt. Úgy élvezték! És persze minket is meglátogattak!

Aztán a nagybácsik is sorban érkeztek (tesóim), sőt nem is egyedül! Na őket sem hagyták unatkozni a gyerekeink, az biztos!

itt valami nagyon fontosat magyaráznak Áronnak...

Persze velük is volt Jengázás, a végére ilyet alkottak a fiúk!

Szóval elég gyorsan eltelt a hét ahhoz, hogy megint csak elmaradjon minden féle húsvéti dekoráció készítés, egyedül a tavaszi virágok vidámították otthonunkat. Viszont nem maradt el a húsvéti történet elmesélése a Bibliából, és talán ez a legfontosabb. Azért jövőre már szeretnék valamiféle húsvéti hagyományt kitalálni – addig agyalhatok rajta. Az a baj, hogy mióta a gyerekek megszülettek, mindig máshogy alakult a húsvétunk, így nem került sor semmiféle alapok lerakására – már ami a hagyományokat illeti. Na jó, annyi azért stabil, hogy péntek délelőtt istentiszteleten vagyunk! Íme:

Együtt énekelünk...

Ők is - én meg mutatom az éneket képekben

Aztán jött a szombat: a B. papa 60. szülinapja! Nagy buli volt, amire én is készítettem egy tortát. Beismerem a díszítést szeretem benne a legjobban – mármint a tortakészítésben.

...ezt a legalsót csináltam én, de a hátsók talán finomabbak voltak!

Ma is voltunk istentiszteleten, jó volt látni a gyerekeket, meg énekelni, meg egyáltalán csak úgy ott lenni. Az igehirdetésből most úgy az maradt meg, hogy sokszor észre sem veszük, hogy csoda történt, annyira arra figyelünk, amit látunk, ami várható, hogy történni fog. Pedig de jó megtapasztalni Isten csodáit!

A gyülekezet gyermekei

Nos, hát igazából csak unaloműzésből írok, mert elvileg mindjárt itt lesznek a vendégek… Kb. már 1,5 órája várunk rájuk. Sebaj. Amúgy nem szeretem a Húsvétot sem, mint a többi ünnepet. Igazából csak abból állnak ezek az ünnepek, hogy vendégbe jönnek, vagy mi megyünk és eszünk. Utána meg csodálkozunk hogy nem jön fel a gatya… Szerintem semmi értelme. Na de hát mit lehet tenni? Ez így lett kitalálva.

Nagyon meleg van kint. Szerintem sosem szokott ilyen hőség lenni ilyenkor. Klímaváltoás mi? Mi lesz nyáron? Ezt a hőséget sem lehet kíbrni. Lehet hogy ezzel csak én vagyok így?

Hahaa holnap jönnk majd locsolni. Igazából ennek sincs értelme sok. Attól még senki sem lett szebb, se jobb, és főleg nem fiatalabb. xD Na de nem is ez a lényege. Én csuromvizes leszek, ők meg jót röhögnek rajtam legalább. : D Ezt gyorsan majd megejtik holnap reggel, aztán szokásunkhoz híven elmegyünk rokonlátogatóba jó messze. Sok kedvem nincs hozzá… Aztán kedden meg az egész napom tanulással fog elmeni, mert eddig ki sem nyitottam egy könyvet sem… Nem baj. Legalább szerdán ismét láthatom a ’szőkehercegemet’. : P Na igen, nem véletelenül ez a neve, mivel szőke. Amíg látom addig is egy kicsit javul az általános kedélyállapotom, mert jelenleg kib*szottul szar. A hétvégére pedig remélhetőleg lesz program. Mondjuk ez még kicsit sem biztos… Fogalmam sincs, hogy hogyan fogunk onnan hazajutni hajnalban. De már régi vágyam, hogy eljuthassak Subscribe koncertre. És most eljött a remek lehetőség.

MÉG 5 NAP.

        Astazi este dubla sarbatoare: pentru majoritatea astazi sunt Floriile iar pentru altii astazi este Iepurasul.

        Am sa incep cu Floriile, o sarbatoare legata de ramurelele de salcie care sunt prezente in aceasta zi de sarbatoare. Nu am sa pun accent pe ceea ce inseamna aceasta sarbatoare si nici pe simbolismul crengutelor de salcie. In schimb, am sa amintesc ca, conform unor obiceiuri – astazi toti cei cu nume de flori isi sarbatoresc ziua numelui. Asa ca pe langa Florin si  Florina, mai avem si: Florentina, Bujor, Crina, Narcisa, Lacramioara, Camelia, Dalia, Brandusa si altele. Avem o multime de plante superbe care au dat numele celor din jurul nostru. Asa ca: tuturor celor care isi sarbatoresc astazi ziua numelui, le doresc LA MULTI ANI!!!

        Dupa cum stiti deja, eu incerc sa exploatez la maximum sarbatorile. Asta in sensul ca vine de doua ori Mosul… Prin urmare, desi Iepurasul este mult mai mic decat Mosul (la marime, ca statura ) si el vine tot de doua ori. Deci….cei care au fost cuminti, astazi au asteptat sa vada ce primesc bun si frumos de la Iepuras.

Inainte de a continua, pentru toti vizitatorii acestui blogulet, am sa va prezint o imagine specifica zilei de astazi:

-

-

         La noi in zona Banatului, fiind o “amestecatura” de minoritati, avem multe persoane la care astazi este Pastele si, la care vine Iepurasul. Ca tot spuneam de amestecul de nationalitati… din aceasta multime de oameni, unii au norocul sa il astepte si pe Iepuras de doua ori. Astazi a venit primul iepuras.

        Tuturor celor care astazi sarbatoresc Iepurasul, le doresc SARBATORI FERICITE!!! PASTE FERICIT! Pentru ca, la noi in zona, cei care sarbatoresc astazi Pastele – sunt fie germani, fie maghiari fie o parte din bulgari, am sa fac urarea de rigoare si in cele doua limbi: “KELLEMES HUSVETI UNNEPEKET” si “FROHE OSTERN”

Pentru cei apropiati, care astazi au fost vizitati de iepuras, am sa pun o felicitare specifica zilei de astazi.

-

-