“Az embert nem a születés, a földi rang avatja előkelővé, hanem a szellem és a jellem.” (Goethe)

“A megpróbáltatás olyan, mint az erős szél. Mindent letép rólunk, ami letéphető, tehát olyannak látjuk magunkat, amilyenek valójában vagyunk.”
(Arthur Golden)

Én én vagyok.

Nincs a világon még egy ugyanilyen ember. Egyes részleteket tekintve sokan hasonlítanak hozzám, de egészében véve senki. Ennélfogva bármit teszek, azt magamnak tulajdoníthatom, hiszen én magam választottam.

Én rendelkezem mindenemmel –

a testemmel és annak minden mozdulatával;

az elmémmel, valamennyi gondolatommal és ötletemmel;

a szememmel és a képekkel, melyeket észrevesz;

az érzéseimmel, legyen bár az harag, öröm, csüggedés, szeretet, csalódottság, vagy izgalom;

a számmal és minden szóval, ami elhagyja, akár udvarias, akár durva, kedves, helyénvaló vagy sem;

a hangommal, legyen az hangos vagy kellemes;

minden cselekedetemmel, függetlenül attól, hogy saját magamra vagy másokra irányul.

Magam birtoklom a képzeletemet, az álmaimat, reményeimet és félelmeimet. Az enyémek győzelmeim és sikereim, kudarcaim és balfogásaim.

Mivel a magam ura vagyok, tökéletesen megismerhetem magamat. Ezáltal minden részemhez bensőséges szeretet és barátság fűzhet. Minden porcikámat érdekeimnek megfelelően használhatom. Tudom, hogy akadnak bennem érthetetlen vagy számomra még ismeretlen vonások, de amíg barátsággal és szeretettel viszonyulok magamhoz, addig bátran és bizakodva kereshetem a rejtélyek megoldását és önmagam jobb megértésének lehetőségeit.

Akármilyennek tűnök, bármit mondok vagy teszek, gondolok vagy érzek egy adott pillanatban, az mind-mind én vagyok. Bármely időpontban hitelesen képviselem saját magamat. Ha később visszagondolok arra, milyennek mutatkoztam, szavaimra, cselekedeteimre, eszméimre és indulataimra, talán ez vagy az tőlem idegennek tetszik majd. Akkor elvethetem azt, ami nem hozzám való, megtarthatom azt, amit lényemhez megfelelőnek bizonyult, és kitalálhatok valami újat ahelyett, amitől elfordultam.

Érzékeim és képességeim segítségével megállhatom a helyemet, közel kerülhetek másokhoz, eredményeket érhetek el, értelmet és rendszert vihetek az engem körülvevő személyek és dolgok tömegébe.

Bírok magammal, tehát irányíthatom magamat.

Én én vagyok, és így vagyok jó.

(Virginia Satir)

“A gyáva ember képtelen a szeretet kimutatására, az a bátrak kiváltsága.” (Mahatma Gandhi)

“Hitünknek valljuk, hogy a megtorlás a lét törvénye. Holott létünk törvénye: önmagunk legyőzése.” (Mahatma Gandhi)

“Úgy tűnik, sokkal nehezebb legyőzni a láthatatlan szenvedélyeket, mint fegyverrel meghódítani a látható világot.” (Mahatma Gandhi)

„Az akaraterő nem más, mint az a megingathatatlan elszántság, hogy végigcsináld, amit elhatároztál. Ha magam elé tűzök egy feladatot, tűnjék bármilyen jelentéktelennek is, elvégzem. Különben hogyan tehetnék szert arra az önbizalomra, amely lehetővé teszi, hogy ha úgy döntök, megcsináljak fontos dolgokat is?

…

Ezért aztán vigyázok, hogy ne kezdjek nehéz és célszerűtlen feladatokba. Szeretem, ha nyugodtan dolgozhatok, és marad időm a pihenésre is.”

George S. Clason: Babilon leggazdagabb embere

“A jellem – mondta lassan – az a képesség, hogy egy elhatározásunkhoz jóval azután is tartsuk magunkat, hogy már nincs velünk az az emelkedett hangulat, amelynek megszületését köszönheti.

…

De csak nagyon kevesen vagyunk, akik azok után is megtesszük, amit elhatároztunk, hogy elhagyott minket az emelkedett hangulat, és kezd magával ragadni a csábítások áradata.

…

A jellem az, ami rábírja önöket, hogy önfegyelmet tanusítsanak, és akármit is érezzenek, felkeljenek.”

“… előbb vagy utóbb rájön az ember, hogy ő maga saját lelkének főkertésze, életének irányítója. Felfedezi a gondolkodás törvényszerűségeit magában, és egyre pontosabban megérti, hogyan alakítják gondolatai jellemét, körülményeit és sorsát.” (James Allan)

Mily hitvány féreg, mily eltaposni való az ember. A végtelen Istent akkor hívja, mikor már senkije sincs, mikor mindenkiben csalatkozik, mikor mindenki elhagyja, akkor fut az Istenhez!

Kosztolányi Dezső: Napló (részlet)

Benjamin Franklin számadása életéről

(részlet)

Úgy kívántam élni, hogy ne vétsek soha, s legyőzzem a természeti hajlam, szokás és társaság kísértéseit. Mivel tudtam, vagy legalább azt hittem: tudom mi jó s mi rossz, elgondolkodtam miért is ne cselekedhetném mindig az egyiket és miért ne kerülhetném el a másikat messzi. Azonban hamarosan látnom kellett, hogy nagy fába vágtam a fejszémet. Míg minden igyekezetemmel egyik hibámat tartottam szemmel, észrevétlen becsusszant a másik; a szokás rajtaütött a figyelmetlenségen; a hajlandóság néha erősebbnek bizonyult a meggondolásnál. Végül megbizonyosodtam afelől, hogy magammal kötött elvi megállapodásom, mely szerint az erkölcsösség egybevág legszemélyesebb érdekeimmel, nem elegendő ballépéseim megakadályozására; megcsontosodott rossz szokásokat kell letörnöm, majd jókat megszereznem és elplántálnom, mielőtt viselkedésem egyenletes helyességében megbízhatnék. E célból a következő módszert dolgoztam ki.

Tizenhárom erény címszavába gyűjtöttem mindazt amit magam elé mint szükségest vagy kívánatost tűztem, majd minden címszóhoz mellékeltem egy rövid utasítást az erény mibenlétéről. Az erény címszavai s a hozzá fűzött címszavak így hangzottak:

1. MÉRTÉKLETESSÉG
Ne egyél a tunyulásig, ne igyál a részegségig.

2. CSÖND
Csak úgy szólj, ha a magad vagy mások javát szolgálod; kerüld a fecsegést.

3. REND
Legyen meg minden holmid helye; legyen meg minden tevékenységed ideje.

4. HATÁROZOTTSÁG
Határozz mit kell tenned; hiánytalanul tedd meg amit elhatároztál.

5. TAKARÉKOSSÁG
Csak úgy költekezz, ha mások vagy a magad javát szolgálod; ne pocsékolj.

6. SZORGALOM
Ne veszíts időt; hasznos dolgon munkálkodj mindig; mellőzz minden fölös tevékenységet.

7. ŐSZINTESÉG
Bántó módon senkit félre ne vezess; jámboran s méltányosan gondolkodj, s ha szólsz eképpen szóljál.

8. IGAZSÁG
Senkit igaztalanul meg ne sérts; iránta való kötelességed el ne mulaszd.

9. MÉRSÉKLET
Kerüld a végleteket; de légy türelmes a legvégső határig azok iránt, akik megsértenek.

10. TISZTASÁG
Ne tűrd sem tested,sem ruhád, sem környezeted tisztátalanságát.

11. NYUGALOM
Állj ellent az apró bosszúságnak; a hétköznapi és elkerülhetetlen hibák ne zavarjanak.

12. MAKULÁTLANSÁG
Ritkán élj a kéjjel; céljának egészségedet vagy a nemzést tekintsd; csömörig, erőd fogytáig, mások vagy magad békéjének, jóhírének rovására ne űzd.

13. ALÁZAT
Kövesd Jézust és Szókratészt

Lévén szándékom mindezen erényekből életmódot formálni, úgy véltem nem volna tanácsos, ha figyelmemet egyszerre osztom meg valamennyi között, hanem egyenként építem őket életembe; s mikor az egyik már véremmé vált, akkor térek a másikra, és így haladok tovább, míg végére nem járok mind a tizenháromnak. Minthogy pedig némely erények előbbi elsajátítása könnyítheti dolgomat a továbbiakban, e célszerűségi sorrend szem előtt tartásával formuláztam meg az erények lajstromát.

Elsőül állítottam a Mértékletesség-et, mert az elmében hűvös tisztaságot teremt, mely oly fontos, ha résen kell állnunk megcsontosodott szokásaink szüntelen vonzása és az örökös kísértések ellenében. Emez erény teljes birtokában könnyebb megfelelni a Csönd parancsolatának. Vágyam az volt hogy tudásom is gyarapodjék, míg erényeimet öregbítem, és meggondolván hogy a beszélgetések során több tudományra tehet szert az ember a füle, mint a nyelve útján: igyekeztem tehát letenni a fecsegés, szójátékfaragás, tréfálkozás szokásáról, mely csak a semmirevaló társaság előtt kedves, épp ezért az erények sorában második helyre a Csönd-et tűztem. Ettől s a soron következő Rend-től reméltem, hogy több időt biztosítanak mind erénytervezetem valóra váltásához, mind tanulmányaimhoz. Ha pedig a Határozottság egyszer véremmé válik, megerősíti majd akaratomat a további erények birtokba vételéhez; Takarékosság és Szorgalom megszabadít megmaradt adósságaimtól, majd jóléthez és anyagi függetlenséghez segítvén megkönnyíti az Őszinteség és Igazság gyakorlását, etc., etc.

Majd eszembe vettem, hogy Püthagorasznak az Arany Versek-ben adott tanácsához híven önvizsgálat volna szükséges naponként; ehhez pedig a következő rendszert dolgoztam ki. Kötöttem egy kis könyvet, melyben minden erénynek külön lapot nyitottam. A lapokra hét-hét hosszanti vonalat húztam, megjelölvén mindeniket egy-egy erény kezdőbetűjével. E keresztvonal mentén, a hét megfelelő napjánál kis fekete ponttal jelölhettem, milyen hibát találtam a napi önvizsgálat során.

Egy lap képe:

Úgy határoztam hogy egyheti szigorú figyelmet szentelek minden soron következő erénynek. Ilyenformán az első héten legfőbb gondom az volt, hogy legcsekélyebbet se vétsem a Mértékletesség ellen, a többi erényt pedig sorsára bíztam, csupán a táblázaton jelöltem esténként a nap egyéb vétkeit. Az első héten sikerült is tisztán tartanom első soromat, melyet az M betű jelölt, s föltehettem, hogy az erény immár szokássá erősödött bennem; megkíséreltem tehát figyelmemet a második erényre terelni, hogy a következő héten már a két első sorom tisztán álljon. Ily módon járván az erények végére, egy tanfolyamot tizenhárom hét alatt fejeztem be, s minden évben négy tanfolyamra jutott idő. S miként a kertész sem esik a gyomlálásnak kertszerte, mert erejéből nem telnék minden dudvára-gazra, hanem sorra veszi az ágyásokat, hasonlóképpen reméltem bátorítást és erőt a lapok fokozatos megtisztulásától az erényekben való öregbedésemhez, míg majd néhány tanfolyam után boldogan lapozgathatok makulátlan könyvemben naponkénti önvizsgálataim során.

“Akiben zűrzavar van – zűrzavart hoz létre környezetében. Akiben rend van – rendet teremt maga körül.” (Popper Péter)

“A legérdekesebb tünemény, mellyel az emberi életben találkozhatunk, az emberi jellem. Semmi nem olyan érdekes, meglepő, kiszámíthatatlan, mint a folyamat, melynek során egy ember elárulja jellembeli sajátságait. Bármit mutat is a világ: tájakat és természeti csodákat, a földi flóra és fauna beláthatatlan változatait, semmi nem olyan sajátos, mint egy-egy ember jelleme. Mikor érdeklődésünk eljut a világ dolgainak szemlélése közben az emberi jellem ismeretéhez, egyszerre úgy érezzük, ez volt igazi feladatunk az életben. Minden más, amit megismertünk, csak ismereteinket gazdagította. De lelkünk csak a jellemek ismeretétől lesz gazdagabb. Mert ez a legközvetlenebb emberi tapasztalás, igen, a jellem maga az ember. S mert a jellem maga az ember, hasztalan iparkodunk eltitkolni azt: jellemét éppen olyan kevéssé rejtegetheti az ember, mint ahogy testi lényét nem tudja elrejteni semmiféle ködsapka. Ideig-óráig viselhetünk az életben álszakállt és álruhákat, de egy pillanatban lehull rólunk minden jelmez és megmutatkozik a valóság. Egy mozdulat, egy szó, egy cselekedet végül is elárulja igazi jellemünket: az álarcosbál csak alkalmi lehet. S a találkozás egy jellem valódi sajátságaival a legnagyobb emberi élmény, melyben részünk lehet.”
Márai Sándor

“Nem könnyű dolog szembesülni a kudarccal. Akadnak emberek, akik elmenekülnek és belső védőbástyáik mögé rejtőznek előle; mások igyekeznek megfeledkezni róla, mintha meg sem történt volna; megint mások agresszíven tagadják, hogy ilyesmi megeshet velük, és a legundorítóbb fajta önáltatásba menekülnek. Csak kevesen vannak, akik valóban beismerik, ha valami nem sikerül nekik, és nem hárítják másra a felelősséget, hanem készek vállalni hibáik következményeit. Az ilyen ritka személyiségeket sokféle hajtóerő ösztönözheti; egyaránt megtalálható közöttük az őszinteség talpig becsületes megszállottjait és a hidegvérű, minden erkölcsöt lenéző cinikusokat. Általában ezen a ponton szokás megvonni a határvonalat a jó és a gonosz, e két, alapjában véve tartalmatlan morális kategória között; pedig az igazi mezsgye egészen máshol húzódik, és nem filozófia kérdése – a gyönge és az erős jellemű embereket választja el.”
Raul Reiner: >Korona és kehely – részlet –

“Ha azt akarod, hogy emlékezzenek rád halálod után, írj valamit, amit érdemes olvasni, vagy tégy valamit, amiről érdemes írni.” (Benjamin Franklin)

Krisztus isteni vallásának legszebb alapja a szeretet, s kinek kebelében Isten és emberek iránt lángoló forró szeretet nem lakik, az Krisztusnak isteni vallását csak külső formában gyakorolja, de szíve vallást nem ismer.

Deák Ferenc: Gondolatok (részlet)

Más emberek egészen mások, mint mi, s… nekünk ezt mindig egy-egy fájdalmas érzés árán kell megtanulnunk.

Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk (részlet)

A kettősszívű (kétkedő) ember állhatatlan minden útaiban… Aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amely a szelektől megmozdíttatik és ide s tova hányattatik.

Szentírás – Szent Jakab levele (részlet)

Az az ember, aki csak a maga boldogságára törekszik, rossz; az is rossz, akinek végső célja az emberek jó véleménye. Az az ember erényes, aki mások boldogságára törekszik. Az az ember nagy, aki Isten felé törekszik.

Lev Tolsztoj naplója (részlet)

“Jobb a saját ruhát megfoltozni, mint újat kérni kölcsön.” (kínai közmondás)

A magyar vendégszerető, lovagias, harcias, büszke, bátor és nyílt. De ha megkérdem a castiliait vagy a szerbet, egészen bizonyosan az is vendégszerető, lovagias, harcias, büszke, bátor és nyílt. Sőt a japán vagy az arab is ilyen. Valamennyi jogot formál e primitív erényekre.

Babits Mihály: A magyar jellemről (részlet) 

“Ha kitör a vihar, mindenki a természete szerint cselekszik.
Van, ki elnémul a félelemtől. Van, ki menekül. Van, ki elbújik.
És van, aki szárnyát kitárja, és sasként szárnyal a szélben.”
(Elizabeth: Az aranykor)

“Dolgozz keményen a munkahelyeden és meg fogsz élni belőle. Dolgozz még ennél is keményebben önmagadon, és egy vagyonra fogsz szert tenni.”
(Jim Rohn)

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy másodikos unokahúgom. Ez az unokahúg – nevezzük Annának, mert így hívják a szentemet – a család bölcsészágát képviseli: még csak másodikos, de olyan könyveket (is) olvas, melyekhez én még egy ideig nem fogok nyúlni. (Nem. KURRRVÁRA nem a heripotter-díszkiadásra gondoltam. ) Fontos tudnunk Anna olvasási szokásairól, mert ez – rövidke történetem végére – igen lényeges információ lesz. Történt a minap (egész konkrétan a múlt héten), hogy Anna és kis osztálya írásórán játszani kezdtek a tanító nénivel (Nem. Nem a Fazékban történt, ezt is fontos hangsúlyozni.). A játék lényegét egy mondatba össze tudom foglalni: a tanító néni felhelyezett a táblára sok-sok betűt, és azokból kellett értelmes szavakat összeilleszteni. Történt, hogy a táblán már csak három betű, a K, az R ész az U maradt fönn. Normális másodikos ezekből aligha tudna értelmes magyar szót összerakni, de az én Annám jelentkezett: “Klári néni, ezekből ki lehet rakni a Kur szót!”. Ostoba röhögés, Klári néni vérnyomása a csillagos égben. “Anna, hogy merészeled, ilyen kislány ilyen csúnyát mond blablabla!” Anna próbálta megmagyarázni, hogy a Kur szó létezik: Arany János még egyik művében is említi – folyónévként. De Klári néni hajthatatlan volt, ő tudta, hogy Anna tizenakárhány évesen a “kúr” igére gondolt, sőt ezért Anna rögtön gazdagabb lett egy figyelmeztetővel. Tudjátok. Az olyan “Tisztelt Szülők! stb.” típusúval (én az ilyeneket kisollóval operáltam ki az intőfüzetemből az udvaron). Klári néni legnagyobb reakciója egyébként ennyi volt Anna – helytálló – magyarázkodására: “Én erről még nem hallottam, kislányom!”. Teccikérteni?

Mi a történet tanulsága? Egyrészt: Klári néni ez évben kezdte el Annáékat tanítani, méghozzá az oktatási reform keretében. A régi, kb. félszáz éve a pályán lévő tanító nénit kirúgták (“nyugdíjazták”, ahogy ezt hiller sztyopa magyarázta), és helyette megérkezett a félművelt Klári néni, aki nem csupán Arany munkásságával nincs tisztában, de ráadásul lelkileg sem ostromol parnasszusi magaslatokat. Gusztustalannak tartom, hogy Klári néni egy művelt, olvasott lányt potenciális félhülyének néz, csak azért, mert ő még kicsi. Mert ő nem tudhatja. Mert ő nem érteheti még. … Másodszor: Anna könnyes szemekkel hozzám jött panaszkodni (elvégre én lennék a család “másik” bölcsészága *sóhaj*), hogy mitévő legyen ebben a helyzetben. Kölcsönadtam neki az Arany-kötetem, és bejelöltem a Rege a csodaszarvasról című költeményt. Remélem, Klári néni már hallott valamelyikről…

Alább az idézett versszak:

“Értek vala éjszakára
Kur vizének a partjára;
Folyóvíznek partja mellett
Paripájok jól legelhet.”

Más. Szintén a napokban történt, hogy egy lány (mivel olvassa a blogt [nem. nem így kell írni. de így viccesebb. XD], nevezzük “vitaindító lány”-nak Zsuzsit ) megkérdőjelezte egyik központi tételelem, vagyis azt, hogy az ember természetét tekintve nem változik (és nem is változhat). Szintén a vita középpontjába került a “Mindenki hazudik”-teóriám igazságtartalma, létjogosultsága is. Mivel a “vitaindító lány”-nyal sajnos gyorsan elszállt az idő (*pirulás*), úgy döntöttem, a blogban fogok több részes magyarázatot, okfejtést, miegymást tenni filozófiai-antropológiai emberképem és az ún. antropológiai pesszimizmus (fő ismérve, hogy az emberi természet megváltoztathatatlan) mellett. Ennek első lépéseként – valószínűleg – az emberi természet mibenlétéről írok nagy okosságokat (*széles vigyor*).

Csupán kíváncsiságból (igen, Robi. tényleg hosszú í.) és a témára való ráhangolódás érdekében ezen az oldalon kitöltöttem egy “personality test”-et, vagyis egy olyan tesztet, mely a jungiánus pszichológia állításai szerint megmutatja a jellemünket. Ha valaki esetleg nem ismerné önnön magát.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy rögtön három tesztet is készítettem (ejj, de ráérek), de természetesen nem egyszerre (annak vajmi kevés értelme lenne), hanem kb. fél éves eltérésekkel. Alább közlöm mindhárom eredményt. Erre lehet – elvileg – azt írni, hogy ilyen vagyok. Ezzel Dobosnak egy életre elegendő muníciót adtam. XD