Azt hiszem itt az ideje, hogy benyújtsam nektek Karácsonyi listám:

Ilyen pici aranyos pónit kérek!!!! Tök jó helye lenne a koleszban!!!

JJaaaaaajjjjjj!!!!!!!!!!!! Nem akarok visszamenni a koleszba!!!!!!!!!!!!!!!!!! Segítsetek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

ÁÁÁÁ, bulizni akarooookkk!!!!!
ÁÁÁÁ, aludni akarooookkk!!!!
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!!!!!

Hát akkor további kellemes hétvégét kívánok!!!!

Most pedig megint megyek, elfelé. Kifelé. Csak mert nekem jó.

Hogyan lehet fényképezni az őszt? Minden, ami látszik belőle – beleértve az apró, vérvörösen erezett leveleket – már annyira kézenfekvő.
Megmutatni másképpen, ez nem megy, akárhogyan is próbálom. A furcsa mezők és a hideg fehéregyensúly talán mondott valamit, ahogy a nő a kutyával a vasárnap hajnali ködben, de az erdő színei, amire vártam, az megszokott és ugyanolyan mint volt ezelőtt negyvenszer.
Meg én is.
Csak a tárgyfotók, talán.

A papírbolt pénztáránál ülő lány minden rohadt mozdulata, mint az övé, ugyanolyan rövidlátón hunyorgó mosolygós szemek, ugyanaz a magabiztos és fennsőbbséges kérdezés, hogy majd ő megcsinálja helyettem, összehajtja a fekete kartont, nem férfimunka – és ugyanolyan fakulós szőke haj, kócos nagyon.
Mindig akkor emlékeztet rá valami, valaki, amikor egy klassz és egyszerű nap közepén azt hiszem:  minden rendben van már, a belenyugvó átlagemberségem még mindig szétszabdalja havonta egyszer; pont annyira, hogy ne felejtsem el, hogy tudjam, tudjam pontosan és jól.

Amikor bár bebódultál a Cherrys vízipipa füstjétől, és épp egy szerelmes kalandodat meséled nagy hévvel, s közben teljesen beleéled magad, akkor csak fújsz egyet, és valami ösztön után, megpróbálsz fújni.

Először halvány, eldeformálódott. Kicsit próbálkozol még, erősödik, és kezd szabályos lenni.
Mikor végre sikerült, akkor már csak bódultan nézed, hogy hogyan tűnik el. A semmiből jött, a semmibe távozott.

Már csak nevettek, s mindketten átélitek, a saját életetek jó pillanatait Vele.
A szén fogy, a füst halványul. Veszít az aroma. “Gyújtok még egyet.” Hangzik a varázsszó.

Kacagás hallatszik. Egymásra néztek. Hiába, ugyan arra gondoltok. Milyen jó is ez, meg bírnám szokni.

A szemed előtt lebeg még a tegnap. Az ölelés, a puszi és a szeretlek.

Kicsit publikáltam, izzadtam is, arany egyensúly! – de az alapállapot valami zümmögő idegesség: van mit folytatnom, és az az eddigieknél fontosabb. Mindenféle megcsinálni való dolgok várnak, de ezt úgy szeretném, hogy ne szóljon hozzám senki, please… mer’ úgy nem megy.
Szakmai és emberi dolgok, olyan magánügy-féle befejezni valók. Nem jó erőltetni.

Menni fotózni és intézni amit kell, ne ez a nyűgös középszerűség, tespedt hülye lustanapok és béka-tegória.
De jó szó. Jé.

Fel kell dobnom magam.

Újsághír

Nem sokkal éjfél után riasztották a mentőket a K. utca egyik társasháza elé, egy, a házban lakó negyvenegy éves férfihez.
Az illető súlyos vágott és horzsolt sebekkel, sokkos állapotban hevert a járdán lakása kitört ablaka, illetve a  leeresztett, de erősen roncsolt redőny alatt. Kórházba szállításáig nem tudta összefüggően elmondani, hogyan került a ház elé.
Az előzetes rendőrségi és szakértői vizsgálatok szerint baleset történhetett, amit egy közeli hipermarketben vásárolt akciós “extra feszes” kínai gumis lepedő okozott.

“A fiatalság mércéje nem az életkor, hanem a szellem és a lélek állapota: Az akarat- és képzelőerő, az érzelem intenzitása, a jókedv és kalandvágy győzelme a lustaságon… Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség: mind hosszú évek, melyek nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a lelket is. Az ember – akár tizenhat éves, akár hatvan – csodára szomjazik, elámul a csillagok örökkévalóságán, a dolgok szépségén: nem fél a kockázattól, gyermeki kíváncsisággal várja, mi lesz holnap, szabadon örül mindennek… Csak akkor öregszel meg, ha már nem szárnyalsz, és hagyod, hogy a pesszimizmus és a cinizmus megdermessze a szívedet.”
Albert Schweitzer

Mikor is indultam el úgy valahova, hogy azt mondtam rá: nyaralni megyek? És ez az volt? Nope.
Az első képet Uzsabánya-Alsón, az ottfelejtett vasútállomáson csináltam, aztán a következőket fent a hegyen, a Varázsbogyó-barlangnál; úszni elhagyott partszakaszt kerestem és hajnalig maradtam gépelni, mert ígértem echo-t, meg különben is: haladnom kell az írással, most technikailag. Másolás vázlatfüzetből gépre, na.
Tényleg. Úgy tűnik, P nem válaszol megint, talán most tényeket vár és nem kifogásokat. Nem t’om. Talán nem is vár. Sosem egyszerű. Talán ezért is kedvelem; meg a tehetségét is.

Fél egykor megkezdett barackpálinka profi szaktárssal, sötétben (Tesco-s 40W légy***ros lámpa alatt) félkézzel ellőt makroképek a pohárról, manuál fókusz, záridő 1/15 és itthon néztem meg:  nem mozdult be egy sem!
Vannak hülye dolgok a világon.

silent night

Keszthely ilyenkor persze nem az a menedékhely, ami május elejéig volt, de még (vagy már?) érdekes, eltöltöttem ott egy kis időt. Meg két nap múlva is. Láttam a rács mögötti hintalovat konnektorba dugva, gyerekre és érmére várva, persze hogy eszembe jutott amikor még… de túl sok volt a nép megállni és belemászni valamibe, ami mellesleg nem is helyes gondolatmenet. Vagy mi.

Voltak páran, akik megragadták a figyelmemet, de kevesen: egy lány mindkét nap ott volt és valami teniszütőhöz madzagozott labdából álló játékkombinációt árult (bizonyosan reggeltől késő délutánig, mert a fények miatt kétszer mentem másnap, és még ugyanúgy), de olyan nyugodt volt és nem oda való…  aztán a hajósok, a swiss made pecás a mólón, és a délutáni német nő a kikötő végén, ahogy nézte a tavat.

A hajók… nagyon zavart az a kellékszerűségük, ahogy hasonlítani akartak valami másféle, romantikusabb dologra; lapátkerék és kalózlobogó? Ugyan.
Bezzeg a Csobánc.

fair play

Esti labdajáték, szövegszerkesztés szúnyogok között, romantikus.

Végigfotóztam, aztán hazajöttem és válaszoltam Anette üzeneteire, aki nagyszerű helyekről készít nagyszerű képeket, majd rájöttem, hogy leégett a hátam és hogy ez – már emlékszem – pocsék…

Anyám mesélte, amikor gyerek volt, éltek folyami rákok a Gyöngyösben és a Perintben;  irigyeltem érte.
Mire én elkezdtem szökdösni otthonról a kis szigetemre a malom előtt, már nem volt rák, sem hal. A textilgyárak festékei kiirtottak mindent, cserébe volt piros, kék, sárga patakunk.

Ma megszokásból vittem magammal a Canont, és jól tettem: ahogy meditáltam (elbambultam, no) magam elé meredve a városhatáron kívül sekély vízbe nézve,  ő nézett szembe velem:

néz

Ketten voltak.
És ez  szerintem jó jel, nagyon jó jel.

Ööö, na igen. Valami ilyesmi. Ha most elkezdem sorolni, hogy mi van, vagy mi nincs, akkor egy életre itt lehetne ragadni. De a jó, hogy most nincs semmi. Csak annyi, hogy vagyok… méghozzá VIZSGÁN!!!! Wááá, kiakadás. Egy rész már megvan, igaz kövi héten mehetek pórolni kettőt, de az a legkevesebb. Eddig a többi megvan ^^ (büszke magára, na jó, annyira azért nem -.-’).

Más: aki ismert, azt tudta, hogy -elvileg- hosszú hajam volt. Vagyis hosszabb, mint ami most van. Képet nem mutogatunk róla ( @_@). Hmm, elől mind a két oldalt maradt egy-egy hosszabb tincsecske, a többi rövid és hátul tépett. Nem, nem fodrász mívelte, hanem Selymes Alex (LOOOOL), aki ért hozzá. Innen is arigatou goseimasu ^^.

A múlt hetem tele volt. Haza kellett utaznom hétfőn ‘x’ okok miatt, Hadházra. Nem örültem neki, de ez van/volt. Csütörtökön visszamászva mehettem is Alex(!) barátom ballagására, ami mit ne mondjak vicces volt. Hajnalban utaztam vissza Bp-re. Ballagásán összefutottam a többi haverommal (Chizu, Maya, Gitta, Hiro és a többiek). Ballagás lezavarása után mehettünk Vecsésre Nikhez ^^ Onnan vissza ELTE vetítésre délután, majd go bulizni az éjszakába. Meg nem mondom így hirtelen, hogy kik voltak ott, de voltunk jóóóó páran. Boyo és én voltunk azok, akik legények /leányok voltak a talpukon, hiszen nem voltunk olyan állapotban, hogy ne tudjunk magunkról. Én nem is ittam… Jeh!(most tényleg büszke magára ^_^) Az éjszaka hosszú volt. Jó, hogy fel voltam rá készülve, hogy mibe mentem bele Jól éreztem magam. Mizo nagyokat alakított, Zso szintén XD És mindenki más is, aki ott volt. A csapattal Boyo távozása után egyedül maradtam, de jött Zoli és lett nootebook és yup, lett zene (no meg anime és cserebere, ahogy elnéztem őket) Visszakerültünk Örsre (a nem tudom, hogy milyen utcából >.< ), de mákunk volt, hogy nem az első csapat verziójával tartottunk. Villamos. Khm, hát igen, éjfél magasságában aktívabbak az öngyilkosjelöltek. Itt sem volt másként, de inkább csak szimpla balesetnek nevezném, ami volt. Csúnya balesetnek. Mi, akik még maradtunk kicsit Zsora várva, elértük az uncsó buszt, ami ment. Ekkor láttuk, hogy mi volt. A villamossal utazott barátaink közben infót küldtek arról, hogy mi a helyzet. Ööö, kb ennyi. Örsnél elváltak útjaink lassan a csapat tagjainak egy részével. Szulihoz elment Gabi éjszakára, Szabolcs felett gardedámkodtam egy sort, hogy ne legyen para, ha jönnek érte… Maradtunk Nikkuval, Mizoval, Zsoval, Istivel, Zolival az este folyamán (nem hagytam ki senkit? Foggalmam sincs >.<). A reggel még túl messze volt, így maradt Örsös verziónk B-terve: avagy – üljünk be a nyitva álló bódában és érezzük jól magunkat. Ismét lélekmelegítőket vettek, de a piálás ezen köréből is kimaradtam. (Büszke ^___^) No mindegy. Eljött a hajnal és csatlakozott hozzánk két srác XD Az egyik az ‘öcsém’ lett reggelre XD A másikuk Mizo nagy ‘barija’ lett (jesszusom,  ez a szó, aki kitalálta -.-’).
Eljött a reggel, lassan elváltak útjáink. Zoli, Isti és Zso hazamentek. A két újonnan megismert srác is így tett, mi pedig Mizoval és Nikkuval elmentünk haza szintén. Mivel nekem Nikunál volt szállásom vasárnapig, így vele tartottam. 10 magasságában kerültünk haza, majd ágyikót is láttunk. (Ekkor már örültem neki, mert egy huzamban 3 napot voltam fent XD). Délután felkeltünk, este aludtunk és eljött a szombat. Huh, szombat sem volt semmi…

Taliztam Tukival, Ronjával, U-channal, Naru-channal, Lyrával. Con előtti karaoke volt ^.^ Jup-jup! Nagyon jó volt!!! Rengeteg kép készült!!!!! (sajna, én sem maradhattam ki ebből tehe…)Moszkván bevártam Narut és Lyrát, majd 139-sel go Tukiékhoz. Ott elvoltunk egy darabig, és nem sokkkal később beesett Ronja is! ^_^ A pizzarendelés vicces volt… khm… majd 2 óránkba fájt, hogy kijöjjön… Éhesek voltunk!!!!! O.O De megérkezett ^^ (Murphy törvénye XD) Sajnos el kellett válnunk ezt követően nem sokkal, hiszen mind Narunak, mind Lyrának, mind nekem ment a vonatom. Elbúcsúzva a lányoktól elindultunk a buszhoz. Megeggyeztünk abban, hogy teljesen jó volt, hogy talizhattunk mindannyian ^^ (és a pizza is fini volt, nyami) Huh, Naruval a busznál váltunk el. Másfelé ment, mint mi Lyrával. Ő a Nyugatiba, mi a Keletibe. Keletibe érve, Lyra elérte a vonatát (remélem, hogy tényleg…) és én is az enyémet ^^ Mehettem ki Szőlőstelepre, ahol már ott voltak a többiek. Nikku, Vörös, plusz még két jófej haverjuk és Zöld vártak. Sajna egyik sráctól elváltunk, mert menni kellett haza. Őt feltéve a vonatra elindultunk a ‘buliba’. Maradtunk pár órát. Jól érzetük magunkat. Majd go vissza Bp-t. Vidám emberkéket ismertem itt meg, aranyosak és jópofák voltak XD Jó volt a hangulat. A Keletiben elváltak útjaink. Páran gyrost ettünk, és go vissza a szállására mindenkinek. Nikkuval és Mizoval elértük az uncsó vonatot! A srácok be is aludtak rajta, én megmaradtam a Tukitól kapott Árnybíró 9-es kötetének olvasásánál ^^ (Arigatou Tukeinon!!!!!)
Vasárnap visszamentem kolimba.

Hétfő óta pedig vizsgázom. Hétfőn még elmentem vetítésre az ELTE közelében található koliba. (bah, a neve nem jut elsőre eszembe) Jó volt a hangulat. Találkoztam Zearlonnal és Eijivel. Még Chirikoval is összefutottam ^_^ A vetítésen megismertem pár emberkét, akik viccesek voltak. Jó és pozitív értelemben, csak jelen esetben a nyelvtani szótáram eléggé ki van merülve… Le van szívva az agyam >.<   Múlt héten A-channal is taliztam vetítésen ELTE-n. Örültem neki, hogy taliztunk. Ezer éve nem láttam XD .  Kedden egész nap vizsga volt… Nyüsz, ki voltam teljesen. De megérte. Igaz kövi héten pótolok, de nem baj. Legalább tudom, hogy mi kell még.

Most szerda van. És vizsga. És oopsz, még a gazdaságin nem vagyok túl. Hmm, holnap lesz még egy vizsga, kövi héten két javító és finish!!!!!!!!!!!!!!

Jöhet a SakuraCon!!!

Mata ne next time! ^^

ha azt mondanám, hogy mostanában eseménytelenek a napjaim, azért nem írok, hát óriásit hazudnék.
azért nem írtam, mert igenis eseménytelj… telj.. teljesek. eseményteljesek voltak.
hétfőről nem mondtam el azt, hogy kóruson, aki tudta, hogy Kotta (zenetanár becézése) járt nálunk, jött oda hozzám, hogy akkor megyek-e Temesvárra. mondtam, hogy valószínű, erre ők, hogy jajj, de jó. szóval… jól esett hogy ennyien örülnek a jelenlétemnek… vagy nem.
keddenizé… megírtam a Szent Istvános dolgozatot csütörtökre. másfél oldal lett. föltétlen kellett csütörtökre, hogy a tanárnéni pénteken beadhassa a pályázatra a legjobbat. nagy szerencsém volt, mivelhogy szerdán egésznap nem volt netünk… áááhh ezek a női megérzések rettenetesek. szerdán a suliban valami fantasztikus volt. a román órák mindig feldobnak. mindig csoportokat alkotunk, és az egészet végigröhögjük. szerdán mellesleg két román óránk van, szóval na. délután zongoraórán voltam, és mivel kedden vagy szerdán nemtudom.. újra nekikezdtem a Twilight olvasásának (ma fejeztem be), vittem magammal arra a 20perces autóútra. persze nem olvastam, mert lehánytam volna, de azért vittem. xD ott el kellett mesélnem a Twilight tartalmát, mivel mondtam a tanárnőmnek, hogy honnan ered a Bella’s lullaby. visszafele megálltunk egy supermarketnél, és olyan hüüülye vagyok, hogy letakartam a könyvet, nehogy ellopják… na ez már fantasztikus. xD az estét végiguntam net nélkül. kaptam pár izgalmas játékot valahol a számítógép mélyén. azért kiváncsi lennék, hogy hogy lehet a számítógép mélyén játékokat kapni, de na. másnap, csütörtökön..suliba megint jóvolt. két lyukasóra… igaz az egyiket elkérte a magyar tanárnő, de a másikat végighülyéskedtük annak ellenére, hogy egy hülyepicsa romántanárő bejött. az osztály amolyan loserével töltöttük az időt, szedtük ki a szemöldökét, hogy bombanőt csináljunk belőle. ) természetesen én, Ági és Andi. nem tudom, mi baja van mindenkinek vele, igaz, hogy bukott, de annyit lehet azon a leánkán röhögni hogy csak na. múlt héten Andival összeállítottunk neki egy listát a tökéletessé váláshoz, és kezd fejlődni. és egész nap szerencsétlen voltam. nem elég, hogy levertem mindent, amit egyszer le lehetett, de még az én dolgozatom lett a legjobb. s az Andié. úgyhogy suli után ott kellett maradjunk egy kicsit, hogy a tanárnővel megbeszéljük, mit kell még alakítani rajta, s átküldjük neki e-mail-be, noha suli utánra egy jókis shoppingolást terveztünk. én, Andi, s Ági. hamar befejeztük, úgyhogy a délután többi részét vásárlással töltöttük. nagyon, nagyon jól éreztem magam. persze a boltokba mindent levertem. megfordítottam egy állványt, erre az vészjóslóan nyikorogni kezdett. le akartam venni egy blúzzot, erre másik kettő leesett. és ez így ment minden üzletben, mígnem megjegyeztem, hogy igenis többet nem érek semmihez hozza. még csak rá se akartam nézni a gatyára, amit Ági mutatott, nehogy elrothadjon a kezében. csak háttal kellett álljak egy rend ruhának, máris az első a földre zuhant. már idegesítő volt. két boltban is megjegyezték az elárusítónők, hogy milyen jól nézek ki… mármint az öltözékem. meglepett. hát, nem is tudom, inkább úgy nézhettem ki, mint egy asztalterítő vagy piroska. a kabátom fekete-piros kockás, alatta egy piros blúzz, rajta egy kaki póló. gatya piros és kicsi kakikockás. fehér cipőmben fekete és piros cipőfűző. szokásomhoz NEM híven zöld hajkötővel meg volt kötve a hajam, és egy piros meg egy zöld csatt éktelenkedett a frufrumnál. (viszont a csattos dolog már kezdett szokássá válni.) egyáltalán nem mondhatnám, hogy egyedi vagyok, de utálok úgy öltözni, mint a többiek. nem öltözöm egy stílus szerint sem. egy ideig rockerféle voltam, még valamikor kétéve. pfuj. mostmár… hát, nem lennék. xD imádom, egyszerűen imádom a kockákat, és nem a divat miatt. amiket az üzletekben vesznek az emberek kockást, az nemtetszik. kizárólag csak az tetszik, amit anyám varr. xD legalább…senkinek sincs olyan. ja, még nem is említettem, hogy egy piroskockás harisnyát szorongattam a kezemben. mármint a csütörtöki körúton. szóval tisztára, mint egy abrosz. ennyit vettem aznap. egy harisnyát. sosem kapok semmi jót, és mivel kevés a ruhaüzlet Kézdin, mindenki ugyanazt hordja. inkább elmegyek Sztgyörgyre vagy Brassóba s ott veszek valamit, drágábban.
naszóval a csütörtök egész jó volt.:D este kiegészítettem a dolgozatot, átküldtem a vallás tanárnőnek. és be kell vallanom, egész szép lett.
tegnap egy jókis kórustalálkozó várt rám. későn keltem, mivel nem volt suli, takarítottam meg ilyenolyan dolgok, aztán félötre suliban kellett lennem. onnan indultunk a templomba szerepelni. természetesen belesültünk. a többi kórusra őszintén szólva nem nagyon figyeltem, csak Snaps Vocal Bandre, ami most nem volt olyan nagyon fantasztikus, mint máskor, meg egypárra felfigyeltem, de amúgy Julival és Annával végigröhögtük az egészet. nem győzném hangsúlyozni, mennyire, mennyire jól telt. persze uganolyan szerencsétlen voltam. mindent, az égvilágon mindent elejtettem amit a kezembe adtak. mikor mindenki befejezte a tapsolást, és én elmélyülten beszélgettem Annával, tapsoltam tovább egyedül. mikor énekeltünk, s valami magas hangot kellett megütni, s ugyebár felső szólamos vagyok, véletlenül áriázni kezdtem. szerencsére csak a mellettem lévő hallotta meg, kezdtünk is vihogni. mindig mindennek nekimentem, s mikor mentünk ki a templomból a nagy tömegben nem tudtam a lábam elé nézni. odaszóltam Annának, hogy mindjárt orra esek, erre megbotlottam s szinte elütöttem az előttem haladót. szóval Juli s Anna egész este a bangóságaimon röhögtek. aztán átmentünk az ingyenkonyhára, másnéven szociális étkezdére, ahol kaját osztogattak nekünk. már az oda bejutás is óriási röhögéssel járt. az első ajtót Juli még valahogy félősen kinyitotta, de mivel nem tudtuk, pontosan merre kell menni, csak úgy találomra lenyomtam egy kilincset s továbbrohantam, erre mindenki kezdett röhögni. kiszólt egy néni egy másik ajtóból, hogy nem, nem oda kell menni. mindenki két darázsfészket kapott, volt, aki négyet is, nekem persze egy jutott. ültem Juli és Anna között, errefel a néni kiosztotta Annának s Julinak, nekem meg nem. kezdtem integetni s ordibálni neki, de nem volt hajlandó rám figyelni. a programomat szétterítettem magam elé abroszként, a kólámat meg az asztal közepére raktam, hogy nehogy leigyam magam. aztán 10kor hazavergődtem. fogalmam sem volt, hogy ennyire eltelt az idő, teljesen meglepődtem, mikor anyám rámförmedt, hogy hol járkálok egy fél napon keresztül. és nem tudtam aludni.
ma 1kor keltem. aaaaaannyira széép idő volt, hogy bűn lett volna a házban ülni. meleg, nap, meg miiindeen. olyan igazi tavasz keletkezett, apám gereblyélt, anyám mosott, takarított s kint működött fel s alá. kivonultam a könyveimmel az udvarra, olvastam s tanultam s házikat írtam. aztán Ágival kimentem az utcára,egy másik Ági, ugyancsak szomszédunk ablakát megdobigálni, hogy jöjjön egyet tekeregni. ők görkorival jöttek, s elmentünk egy üzletbe fagyit venni, úgyhogy én kellett bemenjek. természetesen elbangóskodtam, a dobozos fagyihoz nem kértem kanálkát. így minden jókedvem elment. annyira elegem lett magamból és a folytonos bangóskodásomból… egy ideig vicces, meg minden, de aztán bosszantó kezd lenni. aztán már meg sem szólaltam, annyira szar kedvem lett, s hívtak ki, de persze nem volt túl nagy kedvem ülni a sarokban s nézni ahogy a többiek hülyülnek. le mertem volna fogadni, hogy anyám nem fog engedni, de azért megkérdeztem, mert mégis egy felem akart menni. persze, hogy nem engedett. ‘ülj még itthon is!’ hát persze, mert hétköznap nem vagyok itthon egyfolytában. cseppet túlzásba kezdi vinni az anyáskodást. de csak egyrészt.
édesisten, ez egy nagyon, nagyon hosszú bejegyzés lett. még 1001 dolgot le akartam írni, de úgy gondolom, az máskorra marad. mellesleg azt hiszem, gripás vagyok, meg kéne egy kiadós alvás is. esetleg megnézek egy filmet. és kéne egy új téma meg fejléc. a mostanábani (jóna, tudom, hogy nem helyes, dehát kitérdekel) folytonos jókedvemhez és tavaszhoz illő. ja, és kell pisiljek.

egész jó volt…pár nap blogolás nélkül. felgyülemlett bennem, de legalább nem írtam kényszeresen.
ma megint voltam bolyongáson… akárhányszor végig tudnám nézni. ezt nem lehet megunni… csodálatos. a végén ugyebár mindenkinek átnyújtanak egy-egy gyertyát… és van egy kurvaédeske. szinte mindenkinek volt már gyertyája, én pedig magamban imádkoztam (najónem), hogy az a handsome guy adja át. és igen!!! :D vááá. odáig voltam az örömtől. xD Tamarának is az a kedvence. elragadó… ha belegondolok kicsit hasonlít Josh Farro-ra a Paramore-ból. ) bár lehet, hogy annál kicsit jóképűbb. nem is tudom. Josh Farro-val sem ér fel azért senki… xD najó… most egy hétig ezzel leszek el.
annyira nem lenne okom rá, és mostanában mégis folyton jókedvem van. nemmintha neheztelnék rá. mármint a jókedvemre. pénteken meg volt a várva várt kirándulás, kurvaszar volt. xD hát igen. untuk. aztán meg is fagytunk. csak az volt fasza, amikor visszamentünk este 8-kor a suliba a táskáinkért. a főlépcső mellett van a kapusszoba ablaka… úgyhogy ott ügyesen fel kellett másszak s be kellett kopogtassak, mert zárva volt minden. máskor a benti nagylépcsőn sosem engednek fel, de most ott közlekedtünk ahol akartunk. minden makulátlanul tiszta volt (kivéve ami nem). teljes sötétség, csak itt-ott szűrődött be vagy ki egy kis fény. Éjszaka Tilosban. kéne írjak egy könyvet… igen. najó, nem. vicceltem… milyen jó vicceim vannak… 
na de. az egész izé után szomszédommal, Ágival rendeztünk egy kis partit. náluk se volt senki, nálunk se. előszőr felmentünk hozzájuk, elhoztunk minden finomat és ehetőt, aztán átrohantunk hozzánk, 9-kor megebédeltünk, ettünk, aztán vártunk. vártuk, hogy anyámék elengedjenek hozzájuk aludni. elengedtek. váááá. szóval az egész péntekem ilyen kis rohangálásokból állt. egész nap két órát voltam itthon. nemis baj. úgyis jobb szeretek máshol lenni.
na és jó volt. csomót fényképeztünk, meg mindenfélét, amit két hülye el tud művelni. másnap 1-kor jöttem haza, este mentem ki, vagyis Tamaráékhoz. rettentő jókedvem volt. életemben előszőr nem érdekelt, hogy Tamara nagyszülei mindent hallanak, hogy komolytalan vagyok, hogy kiborítom a popcornot, hogy hányingerem van és hogy mit gondolnak rólam. mondjuk úgysem baj, hogyha Tamaráék azt gondolják rólam, hogy hülye vagyok. tudják már. különben sem szoktak gondolkozni. ugye?
az este itt volt a zenetanárom. hát esküszöm, rettenetes ez az ember. fogott a görcs végig. nem normális. mondjuk úgyis tudtam már. nem számítottam jobbra. de azért le voltam taglózva, hogy hogy lehet az ember ilyen hülye. figyelembe véve is, hogy 70 éves, nem lehet valaki ilyen dilis. vagy igen. élő példa…. végül asszem elengedtek Temesvárra. hurrá. már mintha nem is akarnék annyira menni.
ma suli, németből 9-es, jókedv, töriórai görcs, jókedv. HP. majd Ági itt volt. ettünk. majd kórus. ott is egyesek annyira bolondok. csakennyi. majd tanulás. majd bolyongás… és most szerelembe estem.
az egész műsorba… még egyszer megnézem.

“Élünk, meghalunk és a halállal még nincs vége
Utazzunk tovább a rémálomba
Kapaszkodjunk az életbe. Szenvedélyünk kivirágzana.”

Két zacskó csipsz után már igazán kezdtem érezni a számban a káros hatásokat, így hát azonnal fogatmostam. IMÁDOK fogatmosni! Olyan jó érzés a fogaimnak. Mintha külön kicsi lények lennének, akiket a mosással megcsikizek, utána a mentholtól fél óráig buliznak és ujjonganak.
A mai napom nagyon jól indult. Egész délelőtt csak nevettem. Minden órán és minden szünetben, de mikor hazaértem el is repült hirtelen ez a jókedv. Az az igazság, hogy állitanom kell magamon. Rossz üzemmódban vagyok. Mindenkinek ártok és mindenkit megbántok. Nem másokkal van a probléma. Velem!

Nos, most leírom miket kell feltétlenül véghez vinnem a téliszünetben. Azért is írom össze, mert mindig elfelejtem, hogy miket kell csinálnom.
A lista:
1. emailt írni Rékának: társadalomismeret házi, matektanár
2. emailt írni a számtech.tanárnőnek: tételek
3. office cédé Krisztinek: szólni Zolinak
4. matek füzet átmásolása
5. töri tételek másolása
6. továbbtanulásos utánanézés, pontos döntéshozás (már ideje lenne) vagyis már csak a megerősítés hiányzik
7. ajándékkészítés
8. Zolinak, Attilának ajándék
9. cécét kíírni, megtanulni!!! SZIGÓRÚAN!!!!
10. myvipre szalagavatós képeket feltenni
11. sms Daninak
12. szombati rendrakás
13. társadalomismeret házi elkészítése
14. info. gyakorlás SZIGORÚAN!!! különben nem lesz meg az érettségim
15. öcsémmel foglalkozni (nem árt néha )
16. Sziszivel játszani, megtanítani a következőket: ül, áll, fekszik
17. körmömet szépre megcsinálni
18. görénnyel foglalkozni, mefürdetni, körmét levágni
19. elolvasni a könyvet amit az osztálytársamtól kaptam

Hú de szar ez a kávé amit most iszok, mint a méreg olyan íze van
Azt hiszem most hirtelen ennyi, muszáj mindent megcsinálnom!!!!

Van néhány dolog amit már teljesítettem, de persze egyik sem tanulással kapcsolatos:
1. küldtem emailokat
2. office cédé ügyben szóltam
3. vettem ajándékokat is
4. feltettem a szalagavatós képeket a myvipre
5. rendet is raktam
6. írtam a Daninak sms-t
7. elolvastam azt a pici könyvet is
8. foglalkoztam öcsémmel (most is, most éppen filmet nézünk, ezelőtt meg piros alkoholos filccel rajzolt sebesülési foltokat a lábamra, mamámnak megmutattam azt’ úgy megijedt… )
9. foglalkoztam a kutyával is, már jól megtanulta az eldobom a labdát te meg idehozod-at, az ül, áll, fekszik az nagyobb falat lesz

Hát igen… Még sok van hátra. Igyekszem.
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kívánok minden kedves olvasómnak!!!!
Tavaly még karácsonykor sem volt karácsonyi hangulatom, de most van!!!

Na, én már nem a szivárványon akarok túl lenni hanem ezen a héten. Vagyis csak a küzdelmen. Szalagavató. Úgy izgulok. Jajj, megjöttek anyuék… Sietnem kell.
Szóval ez a készülődés olyan kicsit mint amikor valaki összejön valakivel. Nehézkesen alakul,csetlik-botlik, sok az akadály, de mikor belejöttek akkor már minden jó és gördülékenyen halad tovább az eksön felé. Remélem ez is így lesz. Nos megyek is. Csak egy röpke bejegyzés.
Jah, tegnap este…. Füstölő, gyertya, sötét és forrófürdő… Imádom, ha lesz alkalmam ma is ezt fogom tenni… Relax, relax, relax…

Jól kezdődött a mai napom.
A tegnapi avatás is elég jól sikerült, és talán ez volt az egytlen dolog amit az osztály jobban meg tudott szervezni mint bármi mást. Sokan segítettek és ebben tényleg a legtöbb osztálytársam részt vett. Örültem neki. Meg a Mikulás. Zoli volt a suli Mikulása. Vicces volt, főleg amikor azt mondta, hogy elege van, többet már nem csinálja… Ekkor azt mondtuk a felsőbb osztályoknak, hát bocs, de a Miku most szabadságon van… Nem bírták az idegei… Voltak közöttünk krampuszok, manók is. Na, de ez a téma most engem sem érdekel, nemhogy mást.
De nem nagyon tudok most mit írni. Nem történt semmi érdekes. Tegnap nem tudtunk pizzázni az öcsémmel meg a barátjával, mert le volt foglalva az a k.. pizzázó. Pedig úgy beleéltem magam. Na mindegy, helyette biliárdoztunk a Faházban, ahol ma elvileg valami nagy Miku buli lesz. Úgy sem megyek… Inkább itthon relax… Meg Szombat esti láz, meg Megasztár. Az elsőt azért preferálom mert abból talán még tanulhat is valamit az ember, az éneklésből meg nem.
Jó hír: lehet, hogy lesz matektanárom. Egy a bibi, ez a nő csak hétvégén ér rá és akkor sem mindig, de legalább jobb mint a semmi. Meg olcsó is. Érdekes, hogy a fél osztálynak matektanárhoz kell járnia… Hogy is mondjam, elgondolkodtató…
Na, pápusz. Ezt a szót a Nóritól tanultam.

Van ez a labdadobálós játék, aminek az a lényege, hogy hét dolgot elárul az ember a blogjában, ami titokszámba megy, vagy amit még nem tud róla a blog legtöbb olvasója, majd felkéri hét ismerősét, hogy ők is tegyenek hasonlóan.
Bocs, Réka, hogy kimásoltam a fenti részt, de jól van megfogalmazva.

Nos, én nem titkokat szeretnék megosztani ebben a részben, mivel onnantól kezdve azok már nem lennének titkok, sokal inkább olyan dolgokat írok le, amiket fontosnak, érdekesnek, idekellőnek tartok, vagy amit tényleg nem olyan sokan tudnak:

1.: Szóval: kiskoromban énekesnő szerettem volna lenni. Ez még most is így van. Tudom, hogy nincs jó és tiszta mégkevésbé különleges hangom, de imádok kornyikálni, és amit én művelek az tényleg csak kornyikálás. Az életem, 50%-át az éneklés teszi ki. Minden nap gyötröm a családtagokat, de főleg az osztálytársaimat… Szegények… Miket kell átélniük…

2.: Imádom a táncokat és szívesen táncolnék latin táncokat, vagy hastáncot, csak mint tudjuk minden húzós pénzekbe kerül. Szeretem a mozgást, a ritmust, de tudom, hogy úgy mint az énekléshez, hát ehhez sincs semmi érzékem, viszont talán máshoz van.

3.: Ez a más a hülyéskedés és a nevetés. Életem másik 50%-át a nevetés teszi ki. Aki ismer az márcsak tudja. Háháháháhháhháháhhá Imádok nevetni, ez az éltető erőm, és imádom azokat az embereket akik igazán meg tudnak nevettetni.

4.: Hirtelen nem is tudom mit írjak most. Milyen jó tulajdonságaimat… Nem is tudnám felsorolni… Annyi van…. Háháháh nem ám, csak most megint jó kedvem van, pedig ma jól elvették a kedvem. Akkor írok rossz tulajdonságot: nagyon sértődékeny lettem az utóbbi időben. Nem tudom, szerintem ez a sok stressz miatt lehet, de szerintem ez már így marad.

5.: Mindjárt elkészül a sült szárny. Nyami… 5-ödik dolog, amit fontosnak tartok most megemlíteni, hogy imádom a kávééééét!!!!! Az erőspaprikát és a fűszereket!!!!!!!!!!!!! IMÁDOM őket!!!!!!!!!!!!! Óóóó, a fűszeres, erős ételek!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! NnnnyYYAMMIII!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! MEG A FINCSI KÁÁVVVÉÉÉÉÉÉÉ! Hops, a caps lock, bocsi

6.: Ami az én legnagyobb hibám, az hogy képtelen vagyok utálni embereket. Egyszreűen nem tudom elképzelni, hogy létezhet olyan, hogy valakit szívből utálunk. Pontosabban el tudom képzelni, csak átérezni nem. Szeretem az embereket. Nagyon naív vagyok és ezért sem tudom őket utálni. Persze vannak olyanok akiket nem kedvelek, vagy nem szeretek, vagy semlegesen érintenek, de még az utóbbi eset is ritka.

7.: Még egy rossz tulajdonság: elég kényes is lettem mostanában. Főleg a hideg miatt kényeskedem. Nem bírom a hideget, nyáron is szinte paplan alatt alszom, de szánkózni viszont akarok!!!!!! Ha jó a társ, a hideg nem számít!!!!!!!!! Annyira.

Hát szerintem csak ennyi, meg majd még úgyis írok dolgokat magamról. Mindenki szeret magáról beszélni, hát én is. Nem hiába van blogom.

Most úgy szeretek mindenkit. Mert egyvalaki mindig fel tud vidítani!! Köszönöm Ez most nem jelszavas, azt majd később.

Ja, ezt a kört itt megszakítom. Nincs hét ismerősöm akinek tovább passzolhatnám a labdát, akiket meg ismerek azok mind megkapták.

Hmmm… Szombat. Ma reggel egészen korán felébredtem a hétvégi ébredésekhez képest: 07:23- kor. Ez elég korainak minősül.
Mostanában eléggé izgatott vagyok: szalagavató: tanárparódia, osztályfőnöknek szánt meglepetés, tánc, táncpartner keresés, after party ; akkor: itt a kicsikutyus, olyan édes, úgy szeretem ; aztán: Zolis meg nem Zolis dolgok ; érettségi: november van és számtechból csak 2 órám volt ; továbbá: este elmenjek bulizni vagy ne ; van egy jó könyvem: történet: pasi kiszeret a nőjéből, 10 éven keresztül nem is beszélnek és alig találkoznak egymással mert a pasi újságíró és járja a világot, de 10 év után kiderül, hogy a nője kerítőnő és a saját lányát is beállítja prostinak. Eléggé elmélkedős és részletes a könyv az eleje fele, de egyben izgalmas is. Tetszik a fogalmazásmód, remélem lesz időm kiolvasni. Az is zavar most, hogy kötelezőt kéne inkább olvasni, és én azt olvasom. Majd akkor párhuzamosan. . Ez az izgatottság nem igazán rossz értelemben értendő. Egy része boldog izgatottság, mint amikor a gyermek egy nappal a Karácsony előtt azon izgul, vajon mit kap ajándékba. Ó, azok a régi szép idők. Milyen jó is volt. A karácsonyfa előtt állva a családdal mikozben szól a Mennyből az angyal, és szinte már izzadtam (sőt nem is szinte, hanem tényleg izzadtam) a boldogságtól és az izgalomtól. Az év fénypontja a Karácsony. A legbensőségesebb, és a legjobb családi érzés ami csak lehet, persze a veszekedések utáni kibékülés után, nem inkább előtt.
tehát, fele izgalom a boldogságnak fele pedig az idegeskedésnek tudható be. Úgy érzem olyan nagy energiák halmozódtak fel bennem, amit le sem lehet vezetni. Egyszer örömkitőrés máskor síróskitörés. Na, de most nem akarom elrontani a kedvem, úgyhogy nem írok több negatív dolgot.
Megyek és olvasom ezt az új könyvet, ami egyébként már nagyon régi, közben játszok a kis Sissy hercegnővel, a legszebb tacsival a világon, aki díjnyertes családból származik. Olyan büszke vagyok rá!!! Olyan szép kislány!!!! ÚÚÚÚÚgggyyyy, szeretem!!!!!!!!
Örömkitörés!!!