Egyik ismerősöm ajánlotta ezt az animét. Rákérdeztem, mégis miért kellene megnéznem, miben különbözik ez a többi shounen-től? A válasz: “Mert ebben kenyeret sütnek b’meg!”
“What the véres lóf*sz!?” – gondoltam magamban, de a szokatlan témaválasztás felkeltette az érdeklődésemet, úgyhogy gyorsan le is töltöttem a 69 epizódból álló pékanimét. És meg kell mondjam, fantasztikus!

Leszámítva a témáját, az egész teljesen olyan, mint egy shounen-fight anime. A főszereplő srác, Azuma Kazuma is csak egy átlagos 16 éves, céltudatos fiú, aki péknek tanul. Célja, hogy létrehozza a japánok nemzeti kenyerét, a Japan-t (ez egy szóvicc, a pan japánul kenyeret jelent). Ez annyira nem is könnyű vállalkozás, hiszen alapvetően a japánok fő élelmiszere nem a kenyér, hanem a rizs. De Azuma szerencsére rendelkezik egy különleges veleszületett képességgel, az úgy nevezett Solar Hands-el, ami tulajdonképpen azt jelenti, hogy meleg a keze. Ezáltal viszont a kenyértészta már a gyúrás közben is kelni kezd. Tehát ez, jelen esetben igen értékes adottság.

Azuma céljától vezérelve Tokióba megy, hogy egy neves pékségben, a Pantasia-ban dolgozhasson. A felvételi vizsgán ismerkedik meg Kawachi “Naniate???” Kyousuke-val, aki később a legjobb barátja lesz, illetve Azusagawa Tsukino-val, aki a Pantasia tulajának unokája, és a dél-tokiói üzlet tulaja. Nála fog dolgozni Azuma és Kawachi is, az üzlet afro menedzserével, és egy gombahajú sráccal (tulajdonképpen ő az egyetlen aki valóban dolgozik).

Természetesen, ahogy az egy shounen animéhez illik, a srácok folyamatosan újabb megméredtetések elé kerülnek. Számtalan versenyen és bajnokságon indulnak, ahol profi pékek által készített különlegesebbnél különlegesebb kenyerek ellen kell bizonyítaniuk.

Szóval az egész tényleg olyan, mint egy shounen-fight, leszámítva hogy itt nem harcolnak. És bár itt nincsenek különleges, hosszúnevű támadások, de vannak különleges kényérdagasztási-, sütési-, kovászolási- és mit tudom én milyen technikák (és volt egy hosszúnevű kenyér is; “Super Vapor-Action Croissant Six Hundred Forty-Eight!!!”). És vannak különleges reakciók. Valahogy ugye érzékeltetni kell a nézővel, hogy a látott kenyerek igazán finomak, ezért akik belekóstolnak, azok különféle nyakatekert módon reagálnak (Az egyik részben Azuma készített egy olyan kenyeret, amiért érdemes volt meghalni. Aki megkóstolta, ideiglenesen a mennybe jutott.)

Az igazi erősségei a sorozatnak azonban mégis a szereplői. Néhány szó a fontosabb szereplőkről:
Azuma Kazuma: Ő ugye a főszereplő, akinek álma megalkotni a japán nemzeti kenyeret. Egy igazi zseni ha kenyérsütésről van szó, pedig nem egy észlény. Solar Hands-el született, amitől az élesztő gyorsabban, és jobban erjed.
Kawachi Kyousuke: A másik főszereplő, a sorozat talán legviccesebb karaktere. Azuma legjobb barátja, és álma, hogy a Pantasia fő üzletében dolgozhasson (ami megboldogult apja álma is volt). A sorozat folyamán szert tett az úgynevezett Solar Gauntlet képességre, amivel felveheti a versenyt Azuma veleszületett meleg kezeivel.
Azusagawa Tsukino: A Pantasia üzletlánc tulajának unokája, a dél-tokiói bolt tulaja. Ő fedezte fel először Azuma és Kawachi tehetségét, és alkalmazta őket a pékségben. Két féltestvére van, akik gyűlölik őt. A nővére kegyetlen módon megalázza, és keresztbe tesz neki, ahol csak tud.
Matsushiro Ken: A dél-tokiói Pantasia üzlet nagydarab menedzsere. Legfőbb ismertetőjele az afro séró, és a napszemüveg. Általában csak az események megfigyelője, de néha igen hasznos tanácsokkal látja el a többieket (főleg Kawachi-t) a maga módján. Az anime folyamán ő magyarázza el a különleges kenyérkészítési módszerek működését.
Kanmuri Shigeru: Egy kifejezetten tehetséges pék, aki szintén rendelkezik Solar Hands-el. 16 éves korában végzett a Harvardon. Kezdetben Yukino-nak, Tsukino gonosz nővérének dolgozott. De miután elveszített egy versenyt Azuma ellen, Yukino felrobbantotta a laborját, ezzel megsemmisítve a kutatásait, és különleges élesztőit. Ezután csatlakozik Azuma-ékhoz, és ő is a dél-tokiói Pantasia alkalmazottja lesz.
Suwabara Kai: Samurai boy! A személyes kedvencem. Egykori kardforgató, aki letért a szamurájok útjáról, hogy kenyeret süssön. Ő is szert tett Solar Gauntlets-re, és Azuma riválisának tartja magát. A monacó-i bajnokságon Azuma és Kawachi mellett ő is a japán csapatot erősíti.
Kuroyanagi Ryo: “Kuroyanagi occh-… onii-san”, vagy “Kuro-yan” a Pantasia fő üzletének menedzsere. Szintén a Harvard-on végzett, Kanmuri senpai-ja. Kihasználva szenvedéjét és tehetségét az ételkóstolás iránt, a versenyek rendszeres bírája (kivéve a monacói bajnokságot, ahol mint a japán csapat kísérője van jelen, és legnagyobb bánatára csak megfigyeli az eseményeket). A különféle kenyereket és finom ételeket kóstolva lenyűgöző reakciókat mutat.

És persze ott van még számos egyéb szereplő, mint Pierrot, Kiddo, Koala-chan, Maister Kirisaki, az őrült kínai tésztakészítő-bérgyilkos és még sorolhatnám…

A végére néhány reakció:

és az egyik opening:

Ezt a mai kis kenyeret, vagy zsömlét – nem is tudom minek nevezzem!? – a kényszer szülte. Kb. 1 héttel ezelötti öreg tészta kornyadozott, dagadozott a hütöben és éreztem, vészesen közeledik  szavatosságának lejárati ideje. Valamit kezdeni kellett vele. Jó ideje már, hogy elmentettem magamnak azt a videót, amin tökéletesen bemutatják, hogy készülnek ezek a mini kenyérkék. Keresgéltem recept után is, de egyik sem tetszett igazán. Akkor jött az isteni szikra, hogy körül kéne nézni Limaránál, mert olyan nincs, hogy ö még ezt nem sütötte meg. Hát persze, hogy megsütötte, rá is leltem a receptre azonnal. Csodák csodája, neki is az a videó van segítségnek feltöltve, amit én is kiszemeltem magamnak. Más dolgom nem is volt, csak Marcsink jól bevált kenyér tésztáját bepakolni a gépbe, még 2x megnézni a videót és jöhetett a formázás, amiben ma igazán nagy kedvemet leltem. Csodás volt a tészta állaga, jót játszottam.

• 2,7 dl víz (0,7 lehet tej)
• 2 csapott tk. só
• 2 ek. olaj
• csipet aszkorbinsav
• 2 ek. burgonyapehely
• 20-25 dkg öregtészta
• 20 dkg fehér tönkölyliszt (vagy BL 80 liszt)
• 30 dkg BL 80 liszt
• 1 tk. cukor
• 1 dkg friss élesztő

sokat gondolkoztam rajta, hogy tegyek-e fel kenyérreceptet. kb. egy éve van kenyérsütö a háznál, azóta 90%-ban saját sütésüt eszünk. sokmindent megtanultam már, de még több  mindent még csak ki sem merte próbáltam. az a helyzet, hogy van néhány jól bevált receptem, amelyeket olyan jó és kényelmes bevetni,  ha este munka után hazaesek és sütni kell. nem kell gondolkozni, keresgélni, az alapok mindig vannak itthon, csak vakon bele pakolni néhány dolgot a kenyérsütögépbe, és még mielött lefekszünk, ki tudom venni az illatos kenyeret a gépböl. de ezekben a mindennapi receptekben  nincs semmi extra, úgyhogy nem is akartam közzétenni öket. gondolom, mindenkinek vannak ilyen semmi extrás “hétköznapi kedvencei”.

ez a kefírrel, szárított paradicsommal és parmezánnal készült kenyér viszont tartalmaz némi extrát, 100% biztonsággal nagyon finom puhára sikerül és egyszerüen nem lehet megunni.

hozzávalók: 4 dl kefír, 4 ek olívaolaj, 2 tk cukor, 2 tk só,  40 dkg búzaliszt, 20 dkg teljeskiörlésü búzaliszt, 1 kocka élesztö, 6ek parmezán, 2 ek szárított bazsalikom, 12 apróra vágott szárított paradicsom.

a hozzávalókat a kenyérsütöbe teszem és fehér kenyér programon dagasztom/ sütöm. a paradicsomot csak a sípszónál adom hozzá, hogy a darabok egyben maradjanak. úgy is lehet, hogy már az elején hozzáadom, akkor a kenyér kellemesen vöröses színü lesz és a paradicsomdarabok nem láthatóak benne. ha nem munkahelyre készítjük,  lehet az elején egy szétnyomott fokhagymacikket  hozzátenni.

zutaten: 4 dl kefir, 4 ek olivenöl, 2 tk zucker, 2 tk salz,  40 dkg weizenmehl, 20 dkg vollkornweizenmehl, 1 hefe, 6ek parmesan, 2 ek getrockneter basilikumblätter, 12 klein geschnittene getrocknete tomaten.

im brotbackautomaten: programm weissbrot. wenn die tomaten gleich zu beginn mitdazugegeben werden, lösen sie sich auf und färben das brot rot. man kann sie auch erst beim piepton dazugeben, so bleiben sie “ganz”. wer das brot nicht im bürö isst, kann auch zu beginn eine zerdrückte knoblauchzehe dazugeben.

More

hü basszameg. ez kurvajó volt : DD
jézusom rákattintom valamire. najó már bezártam.

naszóval. kezdjük az elején, negyed nyolckor 32-es megálló - Réka Peti. na oké az már vicces volt én már épp sétáltam feléjük mikor Réka hívott. Peti nézett rám én meg meglóbáltam a karjaim erre kijön a megállóból integet erre elbújt.. mondom na bazdmeg D jó oké eltakartam az arcom (kurva jó nem láttam semmit én is okos vagyok xD jó lvan nem kell hülyének nézni a lábaimat meg a földet láttam..)

oké felszálltunk a buszra. majd mentünk-mentünk-mendegéltünk. azután hát. átszálltunk másik buszra eljátszottunk egy “itt a patak hol a patak” játékot és leszálltunk. ;D körülbelül ennyit az utazásról (ja igen és képek is lennének ha én okosan nem hagytam volna itthon Hubát – igen Zsuzsi, ügyes vagy gratulálok *simi-simi*) Zoliék háza előtt gyors telefon, hogy ugyan engedjenek már be. Rékával és Petivel kórusban énekeltük Gabi nevét. Réka szoprán – Én mezzo – Peti alt yooooo (H) <– ez napszemcsis szmájli.

oké oké üdvözlet hűtsük be a piákat. yooo vizes pohárból valami erős cucc kólával (legalábbis én kevertem azzal xD). hmm igazán jó. meg volt valami almás cucc is de arra nem emlékszem mi volt a neve ja hát éspersze vörösboroskóla nyamiii <3. a fiúk a meccset nézték (volna – tényleg megnézem ki nyert xD némá =O nyertünk juhuuu) aztán harc ment, hogy kikapcs-bekapcs de Gabinak sikerült kikapcsolnia, és megjegyezném, hogy ezt Zolinak egy órával később sikerült észrevennie – gratulálunk Zoli : )

akkor sikeresen eljártuk a táncunkat xD Rékával néptánc yohooo. (én vagyok a mikulás) – majd egy rövid cigiszünet. ahol kitárgyaltuk, hogy a sündisznók röfögve dugnak - ezt onnan tudjuk, hogy mesélte Zoli, hogy ment haza részegen és csak azt hallotta, hogy mikor megy be valakik röfögnek a lábánál. így lenéz és sündisznók dugnak a kertben. elég lazán tolják

aztán mivel mindenki kurva éhes volt akkor menjünk és együnk KENYERET (kenyér <3 - na már persze csak ha friss puha) meg kell dicsérnem Gabit igazán jó kenyeret választottál szivem Zoli és az elektromos kenyérszeletelő ojeee, köszönjük, hogy az életünkre törtél az a baj, hogy a vicces elszólásokra nem emlékszem de ki fogom deríteni! ígérem.. majd összeszedegetem a darabokat Gabiéktól xD

aztán, hogy sikeresen megvacsoráztattuk magunkat johoo uzsgyi le. Rékával megbeszéltük most énekelni fogunk! hát sikerült egy ilyet:

megegyilyet:

aztán olyan 11 fele járt már az idő szóval indulni kellett.. hüü buszig úristen volt, hogy futottunk volt, hogy távgyalogoltunk, bazdmeg ilyen nincs amit ott levágtunk az utcán, szakadtunk..

felszálltam 1-es villamosra, majd a kurvaanyját csak a kikáig ment, (nem, nem a róbert károly körútig, hanem a kikáig) oké akkor rohanás át a 901-eshez ami pont akkor jött majd utazni 2 megállót (hülye 1-es villamos..) alig vártam, hogy hazaérjek.. gyorsan fogat mostam lemostam a sminket gyorsan ledumáltam Karival a mai napot meg Doóval is beszéltem pár sort majd beestem az ágyba és nem keltem fel kb fél12

aztán most itt vagyunk, este képekkel teli (?) bejegyzés lesz ;D napápuszi
mindenkinek boldog tizedikét.

ezen élvezkedjetek én azt teszem. ááhhh <3

- Mi a neve a kenyérpirító operációs rendszerének?

- PirítOS.

Dalos vagy nem dalos, esetleg papagájmadarunk élelmezése is rendkívül praktikusan kordában tartható.
A papagájok 93%-a él ketrecben és 97%-uk gonosz.
A dalos madarak 100%-ban gonoszak, de csak 61,7%-ban élnek ketrecben.

Következésképp az elenyésző gonoszság deficitet nem számítva, a papagájokkal van mit kezdenünk.

Szintén kenyér lesz a megoldás.
Ez esetben 1 kiló.

Tuszkoljunk 1 kiló kenyeret egyben madarunk ketrecébe!

Madarunk, hiszen madár, repülni vágyik, de egy kiló kenyér társaságában nem fog.
Mint tudjuk a madarak azért esznek olyan kibaszott sokat, mert állandóan ugrándoznak, repkednek, rikoltoznak, párzanak, szarnak.
Na, madarunk az nem fog.
Így hát drasztikusan lecsökken az élelmiszer igénye is.
Továbbá, ha szerencsénk van, eléggé depressziós lesz a kenyérszomszédtól, s így egyáltalán nem szeretne lakmározni.

Ha mégis megéhezne, ott a kenyér.
Egész életére elég lesz, így megússzuk 300 forinttal élethossziglan madarunk táplálását.

A madár vizet nem kíván.

Ha nem vigyázunk kitépi a szívünket és eladja!

Senkiházán is bevett szokás a böjtölés, mivel ez egy ájtatos falu, ami semmilyen írott, vagy íratlan parancsolatot nem akar megszegni. Az emberek nagyobbrészt vallásosak, legalábbis eljárnak a templomba, ha nem másért, hát azért, hogy szúnyodhassanak egy jót az ácsolt padok kényelmében.

Mint tudjuk a farsang után a kalendáriumban a nagyböjt, következik. Senkiházi tudósítónk alig heverte ki a Húshagyó keddi mulatozást, és a borkóstolgatást máris munkába kell, lendüljön, hogy lejegyezze a senkiháziak böjtölési szokásait. Mint az tudva van Senkiházán kicsitől nagyig mindenki, böjtöl, nincsen itt kivétel.

Először Hentes Jóskához vezetett az útja, Hamvazószerda reggelén. Beinvitálták egy kis reggelire, hogy ne éhezzék, mint otthon. Egy nagy szelet kaszáskenyeret nyomtak a kezébe egy csupor meleg tejjel. – Mink ezt esszük, mikó böjtölünk – mondta Jóska alázatosan és a család egyetértően bólogatott. A dundi gyermekek jóízűen harapták a kenyeret, bár nekik egy kicsit ropogósabb volt, mivel egy-egy szál kolbászt szorítottak a kenyér aljához, hogy ízletesebb legyen. Ezt persze úgy tették, hogy ne látszódjék és közben vidám arccal, bizonygatták, hogy milyen ízes a tegnapi kenyér a jó meleg tejjel.

Miután megvolt a reggeli, tudósítónk tovább folytatta körútját a faluban. Hagyma Lajihoz is betért, de mikor benyitott a vénember úgy dobta hátra ijedtében a megkezdett darab szalonnát, hogy az röptiben a kutyát fejen találta és a szegény pára iszkolt is ki az udvarra, mert azt hitte kővel, találták fejbe. Laji asztalán már csak hagyma volt s a bicskája. A kérdésre, miszerint mit fogyaszt böjtbe, azt mondta, hogy hagymát s fokhagymát kenyérrel. Szemfüles tudósítónk azonban miután eljött még belesett az ablakon és látta amint Laji leporolja az eldobott szalonnát, és közben mormog: – A nyavalya egyék hagymát, milyen fene büdös!

Kötél Marcival is találkozott a templomban amint éppen a szenteltvízbe kortyolt bele, de ijedtében ki is köpte, amint meglátta a riportert. Ő kéri alássan nemhogy húst, nem vesz a szájához Hamvazószerdán, de még ételt sem. Ezt bizonyítva, jó nagyokat kordul a gyomra a reggeli evés elmaradása miatt, hogy csak úgy visszhangzik az üres templomban. Talán ő az egyetlen igaz ember, aki tényleg megtartja a böjtöt Senkiházán. Persze ezt senki nem tudja.

Szolga Sáriék is böjtölnek. Éjjel tizenegy órakor leülnek, a kakukkos óra elé s várják, hogy az óra elüsse az éjfélt, hogy a kamrából leakasszák a kolbászt s a szalonnát s jót, egyenek belőle immár másnap.

Szegény Murok Pintyő nem kapott kolbászt, úgyhogy ő is nyelheti az éhkoppot. Az a baj hogy ő nem csak böjtkor böjtöl, hanem szinte minden napján az évnek.

Senkiházán sem másak ilyenkor a szokások, mint máshol. Mindenki úgy böjtöl, ahogy tud, vagy ahogy a kamrája engedi. Majd úgyis meggyónják a papnak Húsvét előtt.

Semmi extra, csak sima fehér kenyér; de annyira jól sikerült, hogy muszáj volt megörökítenem, az utókor számára.