Yra Kelių Eismo Taisyklėse toks 65-as punktas teigiantis:

Važiuoti dviračiu leidžiama tik dviračių takais, o kur jų nėra – tam tinkamu (su asfalto arba betono danga) kelkraščiu pagal eismo kryptį. Kai dviračių tako nėra, o kelkraštis netinkamas, leidžiama važiuoti viena eile važiuojamosios dalies kraštine dešine eismo juosta, kuo arčiau jos dešiniojo krašto, išskyrus šių taisyklių 111 punkte numatytus atvejus. Važiuodamas kelkraščiu, dviračio vairuotojas neturi trukdyti ar kelti pavojaus pėstiesiems.

Pradžia lyg ir aiški- jei šalia nėra dviračių tako ar netinkama šalikelė važiuoji pirma juosta. Deja toli gražu ne visi atkreipia dėmesį į tai kas parašyta, po žodžio “išskyrus”. O čia įrašyta labai svarbi išimtis – 111-am punkte numatyti atvejai:

Prieš sukdamas į dešinę, į kairę arba apsisukdamas (išskyrus posūkį į sankryžą, kurioje eismas vyksta ratu) vairuotojas privalo iš anksto pasitraukti prie pat važiuojamosios dalies, skirtos važiuoti ta kryptimi, atitinkamo krašto. Kelio ženklai ir (arba) ženklinimo linijos gali šį reikalavimą pakeisti.

Taigi, sukti į dešinę reikia iš pirmos, o į kairę iš pačios dešiniausios juostos, leidžiančios važiuoti ta kryptim. Ir štai kelyje sutinkam tokį ženklą:

Na ir kas čia tokio? Dešinėn sukam iš pirmos juostos, o kairėn- iš trečios. Viskas paprasta. O ką daryt, jei norim važiuoti tiesiai? 111-as punktas kalba apie sukimą, bet nieko nesako apie važiavimą tiesiai. Policijos išaiškinimas yra toks:

Kai kelias pažymėtas Jūsų pateiktu kelio ženklu, dviratininkas tiesiai privalo važiuoti vidurine eismo juosta. Jūsų cituojamas Kelių eismo taisyklių punktas šiuo atveju galioja toje apimtyje, kur kalbama apie tai, jog kelio ženklai ar ženklinimas (šiuo atveju kelio ženklas) pakeičia reikalavimą važiuoti važiuojamosios dalies kraštine dešine eismo juosta, kaip numatyta Kelių eismo taisyklių 65 punkte.

Deja policijos išaiškinimas nėra KET ir juo teisme greičiausiai nepasiremsi. Tačiau, nepaisant to kad ši situacija gali būti interpretuojama dviprasmiškai, saugiausia ir primygtinai rekomenduojama šiuo atveju važiuoti antra eile. Važiuojant tiesiai pirma eile dviratininkui kyla didžiulis pavojus būti patrenktam sukančio į dešinę automobilio (nes vairuotojas tikisi, kad ir dviratininkas čia suks į dešinę), be to sunku ir pavojinga už sankryžos vėl įsilieti į eismą.  

It is thought that Kentucky was home to the nation’s first commercial winery. After a drop in production during prohibition and the following decades, bluegrass vintners are making a comeback, even though they have limited options for hocking their wares.

If any of this is interesting to you, then you may want to tune in to KET on Thursday for Vintage Kentucky: The Vine To Wine Experience.

Business First reports that the 30-minute documentary is produced by “Louisville advertising, public relations and marketing agency New West LLC, the Kentucky Grape and Wine Council and the Kentucky Department of Agriculture.”

Here’s our take on the future of Kentucky wine.

Koreográfus: Katona Gábor (Harangozó-díjas)
”A hang energiaátvivő. A mozdulat formát öltött energia. Ahogy a hangok – mint rezgéshullámok – áramlanak körülöttünk, úgy változhat meg egy-egy mozdulatkép dinamikája is.
Belső hangjaink, rezdüléseink mozdulatokban öltenek formát, megváltoztatva ezzel a csendbe zárt testképek energiáját.”
Előadók: Asztalos Dóra, Eller Gusztáv, Gulyás Anna, Gulyás Oszkár, Hargitai Mariann, Horváth Adrienn, Katonka Zoltán, Kelemen Krisztián, Mádi László, Palcsó Nóra
Zene: Csodafarkas
Jelmez: Kiss Julcsi
Fény: Fogarasi Zoltán
Bemutató: 2009. október 30. (19.30)
További előadások: október 31., november 6., 7., 13., 14. (19.30)Közép-Európa Táncszínház

Flipflopinės cigaretės atleidžia skubėjimą. Virtualūs triženkliai pasimatymai su kreditkių palaiminimais. Nespėjame bendrauti tekstu ir kurti tekstą, nes dėmesys dėmesiausias reikalaujamas iš vienaskaitos. Galiu padėt tik su naujomis pažintimis, nes komunikabilumo banalumas susisuko  paragrafo formatavime, tad nuleidžiam elgsenos prisilietimų kartelę ir trinam savo nereikalingus talentus. Kuriam neadekvačius prioritetų mitus tam, kad sutrumpinti vasaros laiką, nes rytiniai nesusipratimai vakare virsta schemom.

Miután Dilis kijelentette, hogy többet is tud, hirtelen elhallgatott. Nem szólt egy szót se. A folyosó kilincsei hosszú percekig szólongatták. Volt aki, olyan ideges lett, hogy leesett az ajtóból. De Dilis továbbra is néma maradt csak halkan nyikorogtatta az egyetlen megmarad rozsdás csavarját, mely hanyagul volt odafúrva.

A délután, miután a találgatások és sóhajok abbamaradtak, feszült, néma csönd társaságában telt. Csak a jobb szárny fiatal kilincsei nevetgéltek. De ők kis csitrik, mit sem fogtak fel a körülöttük zajló eseményekből. A csendet végül Kettes törte meg:

- A fenébe is!-kiáltása csak úgy zengett a folyosón- Nem igaz, hogy ekkora idióta vagy. Azt hiszed ez jó móka? Az életünk sorsa dőlhet el a követező napokban, te meg némán…
-Nyugalom -szólalt meg lekezelő nyugodtsággal Dilis, aki eddig egy szót se szólt egész nap – nyugalom…. Ha eljön az idő elmondok, mindent.
- Hát persze, és mégis mikor jön el az az idő?- szólalt meg Egyes.
-Hidd el elfog jönni. -folytatta Dilis, még mindig higgadtan.- Elmondom idővel, de aligha lesz értelme. Hamarosan itt a vég…
-A VÉÉÉÉÉÉGG??!! -hangzott kórusszerűen a női osztály felől.
-Igen, a vég ostobák…

És Dilis ismét mély hallgatásba burkolódzott. Dilis a 10 éves kilincs, romániából jött. Azt beszélik valami, Goroni Romapescu kezemunkája. A ‘90-es évek végén került az országba. Először egy lakás nappalijában díszelgett és egy hálóba nyitott utat. Ekkor tört derékba az élete. Nem bírta ugyanis azt a látványt, amit a hálószoba nyújtot neki. A kövér asszony, akit a házban csak MÁDÁM-nak hívtak, olyan szörnyű látványt nyújtott, hogy azt el se lehet képzelni. Egyik alkalommal, úgy bevágták az ajtót, hogy elromlott  a zár. Ezek után ők kitették az ajtót, hiszen kőgazdagok voltak. Az ajtót egy arra járó nővér vette fel, aki gondolta jó lesz a korházba ez az ajtó. Így került ő a műtő mellé. Elég sokan használták , ami még jobban megviselte.

Ezért lett ő ilyen magába fordult és zakkant. Dilis, kezdettől, fogva mesélt történeteket, melyek csak “a Dilis fura történeteiként” híresültek el. A gyerekek élvezték a különös, ámbár rémisztő meséket a gyárakról, és a nagy LOMTÁRRÓL, ahol az Öreg dolgozott… Ellentétben a kicsikkel az idősebb kilincsek unták ezeket a meséket, hiszen ők csak egy zakkant és bugyuta alaknak tartották.

Ezen a napon azonban minden megváltozott. Dilis lett a beszédtéma az egész folyosón. A nap végére már a felsőbb szinteken és a földszinten is ismert lett Dilis.  De ő továbbra is hallgattott. Makacs volt és dolgozott benne az a harag, amit az elmúlt évek sérelmei szítottak.

Beesteledett, a látogatási idő lejárt. Épp most hagyja el az utolsó rokon is a 134-es kórtermet, ahol a síbalesetet szenvedett 17 éves lány fekszik. Feltehetőleg az édesanyja volt az, aki még az ajtóból visszafordulva bekiáltott:

- Akkor holnap behozom az mp3 lejátszódat, és hozok töltött káposztát is. Tudom, hogy az a kedvenced.
- Jajj, jól van már anya. Menjél! Puszi. – hangzott a válasz a lánytól.

És az anyja kifordult az ajtón, majd elindult a lépcsőn. A műtőből két zöldruhás férfi lépett ki. Véres ruhájuk és a gumikesztyű jelezte, hogy egy igen komoly műtét áll mögöttük. Körülbelül 4 órája vitték be a beteget, aki állítólag autóbalesetet szenvedett.

- Hihetetlen.. -szólalt meg az alacsonyabb- pedig, hogy küzdött.
- Valóban. -tette hozzá a másik letörten- nem tudtuk megmenteni, egyszerűen olyan súlyos sérülései voltak.
- Közlöd a hozzátartozókkal? – kérdezte a magas kopaszodó orvos.
- Hát, ha nagyon muszáj megmondom én- azzal kiment az előtérbe.

A műtő ajtajával szemben álló mosdó ütött-kopott ajtajának kilincse, úgy döntött megpróbál beszélni Dilissel. Szarost, így hívták miután egy tébolyult beteg, mint ismeretes tavaly nyári ámokfutása során ott randalírozott, sem tartották sokkal többre az emeleten, mivel csak egy wc ajtajának kilincse.

Szaros várt a megfelelő alkalomra. jött egy mankós középkorú erősen pocakos férfi, aki eldöcögött az ajtóig, de nem zárta be azt, úgy ment a mosdóba. Ekkor Szaros igen közel került már Dilishez ahhoz, hogy csak Dilis hallja amit mondd.

- Te Dilis -kezdte mondókáját- ugye elhiszed nekem, hogy én nem tartalak olyannak, mint amilyennek a többiek. és azt is el kell mondanom, hogy elhiszem, azt is amit mondtál. Régen is hittem benned..
- Nem kell a duma.. Mondjad mit akarsz.
-Kérlek, kérlek Dilis. Tájékoztass minket. Miről tudsz?
- Nah jól van elmondom, holnap délben. Onnantól úgyis már csak 1 hetünk lesz itt, aztán kitudja hova kerülünk…

Ekkor hatalmas sikítás rázta meg a folyosót, amit persze csak a kilincsek hallottak. A csapóajtók felől jövő hangról, hamar kiderűlt, hogy Kettestől jött. Két marcona munkás, emelte ki a foglalatból az ajtót.

- Neeeeeeeeee! – ordított magából kikelve Egyes- Neeem! Nem veszíthetlek el most! Drágám, mi lesz így velem nélküled??!
- Szeretlek.. -szólalt meg Kettes, sírástól el-elcsukló hangon. – Remélem találkozunk még. Bízom benne! Tudom, hogy így lesz! Vigyázz magadra!

És a két munkás elindult végig  a folyosón a csapóajtó egyik felével..

selamat hari raya…maap zahir wal batin aku ucapkan..

masih lagi dalam bulan syawal,so,tak malu la kalau nak p open

house mana2 …haha…

kalau raya aku plak..memang tersangat meriah..biasa la,kampong..huhu..

raya 1 memang dh ramai org..selalunya anak2 murid mak aku yg dtg…dari yg dh ada family sampai yg dtg sorang2..haha..ngn jamuan nasi merah + ayam masak cili + sup tulang kaki ( nie terbaik)..+ sambal..waa..

nk hbq kat ampa..memang kaw!!..haha…

yg pasal2 family nie ..biar la..bosan plak nk citer..maklum la..asyik2 family,x dak citer len ka..

syok!!!..dpt jmpa ampa sume..member2 lma..kwn2 lama…teman2 lma..awek2 lma (yg jual mahal)..haha.

yahoo!!!!..bl plak bleh jmpa ampa..aaaa

wahai teman2!!!!..gud luck k..dh kahwin..jgn lpa jemput aku maaa…

doa yg terbaik utk kt sume..amin!!!…

adios!!!…

Wassup guys!?  Thanks for all of your support on taking my ME time   I know you guys would’ve stopped to eat lunch with me!!  I went out Saturday night with some girlfriends to dinner (Mexi food yayuhh!), and to watch our college football game…which is a West coast school and hard to find on TV over here…but we won- it was awesome!  I mosied home and woke up on Sunday for a leisurely day of major studying for my FIRST Anatomy test! :O

Breakfast was rediscovered old faves!!

I forgot how much I heart: Laughing cow + English muffins + jam + eggs

Lunch was banana oatmeal with PB and Gossip Girl = study break!!

Please note: this our actual TV set up in the background.  HA sophisticated no!??

We are still in the transitional-move-in-phase so bear with me

Pita chip/chicken/broccoli/hummus salad for dinner.

I had class today, hopefully rocked my ANAT test! AND I got a 98 on my Statistics test from last week   Having not taken a math class since high school…I am very pleased!!

Off to dinner with friends, and my roommate comes back tonight!  She texted me today that she “kind of misses Boston”, haha I told her it missed her too!

Good night friends!

The definitive Graffiti Art Documentary, BOMB IT, is now availalbe on Babblegum where you can stream the entire movie. Bomb It features Aki 183, Cornbread, Stay High 149, T-Kid, Cope 2, Zephyr, Revs, Os Gemeos, KET, Chino, Shepard Fairey, Revok, Ron English, Mear One and many more and takes you through the deep world of Street Art. You can watch it at BabbleGum for free…right here.

Okul binasının tadilatta oluşuyla ders olmaması, kitap okumak ve dizi izlemekten başka yapabilecek bir şey bulamayan bünyenin can sıkıntısı ve iyiden iyiye aktif olan özlemek eylemi, lise boyunca sakladığım sakız kabuklarını, defterlerin köşelerine yazılmış yazıları, tren biletlerini ve el yapımı hediyeleri yatağımın üzerine döktürdü.

 Ajandama bakındım. gömleğime yazı yazdırmak yerine, verdiğim kağıtlara yazılmış yazıları okudum, elim en son Buket’in yazdığına gitti, turuncu kağıt, baştan sona Ket’in el yazısı…

Öylesine bir olabilmişiz ki; her cümlesinde birlikte dinlediğimiz şarkılardan kelimeler, her kelimesinde birlikte güldüklerimizden yankılar, sevdiği şiirlerden aldığı mısralar… kağıtta, ocakta kaynayan suya kavuşturulan bir paket makarnaya hazırlanan sihirli sosun, ve de insanı parmak uçlarına kadar ısıtan bir bardak kahvenin kokusu da var. tamamı bir turuncu kağıda sinmiş, mis gibi Bentli Ket‘ti elimde tuttuğum kağıt:

Ve 3 yıllık FenA maceramız son buldu bugün itibariyle… Fakat kopmaz sigma bağları bizi en sıkısından bağladı

Bu küçük sınıfta kocaman yürekli insanlardan, en kıvırcığı, en harbisi, esktra enerjilisi benim Bentjotemurtze’mdi kuşkusuz. Birçok güzel şeyi bir arada yaşatan nescafe 3ü bir arada’dan da çok şeyi bir arada tutabilen ender insan   “Sen”li cümlelerde “keşke” diyebileceğim tek olgu daha çok Bent’li dakikaya sahip olmaktır elbette. Maskeli balo tadındaki şu hayatta dünkü haliyle (doğallığıyla) kalabilen can dostum, ne kadar teşekkür etsem azdır sana…

Boynumdaki kelebekten, midemdeki makarnaya, hücrelerimdeki patates püresinden, yazdığım kağıda kadar, her şey bana seni yaşatıyor Buklelerinde kaybolma isteği, gülüşünle buralardan silinme arzusu, içimde yanan birer alev olacak dünya döndükçe. Gözlerime dolan yaşları merkezkaç kuvvetiyle  gözyaşı kanallarıma çekmek o kadar güç ki. Her anı birlikte geçirmek isterken şu aptal sınav yüzünden aramıza sadece bir kara tren girdi. Ama sadece bir kara tren. Asla daha fazlası değil. Seni her halinle seviyorum Bent. Her anı çok özlicem. Her an içimdesin her an kalbimdesin seni seviyorum seviyorum…

“Her son yeni bir başlangıç!” diyerek çığlık atan 2 küçük kız, hayatlarının acı, tatlı her sınavını, mülakatını, sözlüsünü; omuz omuza, yürek yüreğe aşmaya ant içmişti. Ve elbette “Her şey insanlar için.”di. Bazen zor da olsa. Gerçek ipeğin asaletindeki o masumiyeti özünde saklayan biricik Bentjotemurtze’me sevgilerimle…

En güzel deniz henüz görülmemiş olandır,

En güzel çocuk henüz büyümedi.

Ve sana söylemek istediğim en

güzel söz henüz söylemediğimdir..

Yaşamak bir ağaç gibi,

Tek ve hür

ve bir orman gibi;

Kardeşçesine..

( Bu kağıdı senden daha

anlamlı kılacak kimsecikler

yok lûgatımda. )

Ketjotemurtze’n

11.04.2009

03:10

***

O gece Ketlerde kalmıştım, yine. “Sana en son ben yazı yazmak istiyorum...” demişti ve yazısını noktaladığı o saatte, hatırladığımla, ben uyku sersemimsi bir halde dolaşırken o bunları çiziktirmişti.

***

Polatlı’ya gitmem için bir tren yeterliydi, Ket treni hem sever hem sevmezdi, sabahları beni Polatlı’ya Ket’in sevdiği tren getirirdi ama, akşam da sevmediği tren uzaktan sesini duyura duyura gelir, eve götürürdü.

Ve şimdi, çok özlemişim turuncu kağıttaki Ket&Bent’i… “sana kendi ellerimle meyveli kup yaptıııııım!“ diye haykıran Ket’i, ”Bana pijama ver Keeet!” diye bağıran Bent’i, saçmalayan Bent’e “Salaaak!“ diye gülerken yatağında tepinen Ket’i, dişlerini fırçaladıkları sırada konuşma çabalarını, çalışma masasında kahve buharıyla karışıp giden konuşmalarını… öz-le-dim. her şeyi.

ket&bent

-Keeğt, yine sabah oldu lan…

-Harbi haa… nası kalkcaksak?..

It’s probably the worst sort of Korean I could come across. I’ve always thought that the Koreans were a bit ‘culturally slow’. Yesterdays encounter proved it. It always tends to be the older generation, who insist on ignoring me since I’ve never been introduced.
It-is-so-f**king-annoying. A prime example being an older male teacher at the school, who obviously thought he is king of the roost. Clearly I was standing next to him, clearly I was talking to my contact teacher there. link. He had to know who I was, but insisted on talking to my contact teacher.

Some of my feelings at the time can be surmised by the following quotes:

It’s a Samoan, young guy, dick thing – Falani, Outrageous fortune, S5 E16
Clearly I’d have to modify the quote to fit, but the intent is clear.
You’re a dick – Wolverine, X-men
Nah, he’s not going to get it.

On their part it’s insecurity, passive-aggressiveness, xenophobia, even ignorance or all of the above. It’s the rougher side of the culture, something I hope that they’ll smooth over with time.

Évadnyitó Színházi Fesztivál,

2009.09.19. Andrássy út

Bakelit M.A.C., KET, Mozdulatművészeti Stúdió, Nemzeti Táncszínház

Évadnyitó Színházi Fesztivál,

2009.09.19. Andrássy út

Carneval – Duda Éva – KET

Évadnyitó Színházi Fesztivál,

2009.09.19. Andrássy út

I was offered, and, I accepted a job at a technical high school (thereafter known as ‘Semi-conductor High school’). Teaching two hours every Thursday for 50k an hour. It would mean about a 45 minute trip, all-up just to get there.

“How long do they want me?” was my question. A polite shrug from my KET was the response. If the new guy coming in is too green, and if they like me… well it’s mine for as long as I please. Teaching in the countryside lends to a very workman like regime.

The type of insurgent, I’ve dealt with before, and with the promise of a KATUSA at my side, I began to turn over possible lesson plans in my mind.