Kolozsvar, Cluj-Napoca, Romania, 2009

View Larger Map

Kolozsvar, Cluj-Napoca, Romania, 2009

View Larger Map

Sas István (1948)
reklámfilmrendezõ, média szakértõ, pszichológus

- Hétszeres Cannes-i Oroszlán-díjas.

- A magyar reklámszakma “doyenje” A “Magyar Reklámért” kétszeres kitüntetettje.

- Érdemes mûvész.

-Számos magyarországi és külföldi fõiskola elõadója, több tanulmánykötet és tankönyv szerzõje.

-  Korábbi tevékenysége: Mafilm (stúdióvezetõ), Y and R (kreatív igazgató), Filmiroda (mûszeti igazgató), Magyar Televízió (szórakoztató igazgató).

- Az Akadémia társigazgatójaként a kreatív módszertanért, az arculatért, a hazai és nemzetközi kapcsolatokért felelõs.

Várom az Urat – adventi keresztyén zenefesztivál Kolozsváron

Felavatják az észak-erdélyi autópálya első szakaszát

Megvan a BC Mures ötödik győzelme

Mandorlini irányítása alatt először lépett pályára hazai közönség előtt a Kolozsvári CFR, ebből adódóan először lépett a „pálya mellé” maga az olasz tréner is. Mandorlini – aki tüzes, szigorú tekintetű, szókimondó férfi de ennek ellenére Andrea a keresztneve – pénteken azt mondta a sajtótájékoztatón, hogy vizsgamérkőzés lesz számára a mai: egyrészt bemutatkozik a kolozsváriaknak, másrészt bebizonyítja, hogy a korábbi, Krajova elleni győzelem nem a véletlen műve, hanem a hatékony munka eredménye.

A vasutasok Peskovic – Panin, Cadu, Alcantara, Edimar – Dani, Mureşan, Culio – Deac, Koné, Dubarbier felállásban kezdték a meccset, és nem mutattak meggyőző játékot a találkozó elején. Csúszott a fű. El kellett volna szívni. De nem lehetett. Az első félidőt kissé fejetlen játék jellemezte, de egyre jobban megszokták a fiúk a locsogó füvet és a második játékrészre összeállt a csapat.

A 62. percben végre megszületett a gól: Deac szabadrúgásból beívelt, a labda a lábak mellett kezet is ért, végül Caduhoz siklott és a kapitány besuppintotta a hálóba. Néhány perc múlva Koné is betalált – reméljük ez azt jelzi, hogy formába lendült a hosszú ideig tartó sérülése után.

Az eredmény nem változott, maradt a 2–0. A Krajovát sikerült összeszidni – nem annyira, mint korábban Temesvárt, de az oltyánok sem panaszkodhatnak –, viszont szép pillanat volt, amikor Tricăt lecserélték és a CFR-drukkerek úgy tapsolták őt is, mint annak idején a vasutas-korszakában. És természetesen a „muie Steaua” sem maradhatott el Trică méltatása után.

Mandorlini egyelőre megnyugodhat, jó úton halad a csapat. Vasárnap délutánig még biztosan vezetjük a bajnokságot. A címhez azonban jóval több kell a mainál is: nem egy eget rengető dolog megverni a Krajovát itthon. De mindenképpen ma végre játékot is láttunk a fiúktól. Hajrá CFR!

Kovács Hont-Imre

Mivel a néhány hónapos rohanás után végre egy lazább nap is került a munkahelyemen, az időm nagy részét mindenféle irodalmi (és nem csak) folyóirat, internetes változatának böngészésével töltöttem. (Remélem e vallomás nem juttat a blogjaik miatt kirugott egyének sorsára.)

Sok érdekesség mellett, a Forrás folyóirat, neten fellelhető utolsó számában találtam rá VNP egy, a kolozsvári (kocsmai) irodalmi életről szóló írására. Az írás kicsivel korábbról indít, mint ahogy én – ha csak mértékkel is – szemlélőként részese lettem volna ennek az “életnek”, és egészen ez év májusáig követi a történéseket, változásokat.

Szó van benne Bretterről, Előretolt Helyőrségről, alternatív irodalmi csoportosulásokról és egyebekről is… akit a kolozsvári irodalmi élet érdekel, és nem követte közelről az eseményeket, annak ajánlott olvasmány.

Fellegvár, Kolozsvár, Romania, 2008

View Larger Map

Fellegvár, Kolozsvár, Romania, 2008

View Larger Map

Pár nappal ezelőtt még feltűnő jelenség lehetett, ma meg már az unalmas valóság: hatalmas, csuklós buszokat állított csatasorba a Ratuc.

Amint november 18-án hírt adott róla az egyik helyi hírportál, Párizsból hoztak tíz darab kiszuperált csuklós buszt, mindenki nagy örömére.

Külsőre láthatóan az előző párizsi szériához tartozó Renault buszok dizájnjára hajaz, annyi különbséggel, hogy azoknál sokkal hosszabb kolbász. Természetesen ezek is zöldek és Renault gyártmányúak.

Állítólag 25 ezer euróba került darabja, összesen 149 hely várja a tisztelt utazóközönséget (ami kolozsvári viszonyok között kb. 180, ha 30-as járatról van szó, hiszen a kolozsvári emberek évtizedek óta profi módon tudnak tömörülni).

Belülről a szokásos zöld tenger, némi szürkével és krómmal. Állítólag a Ratuc a 30-as, 24-es és 43-as vonalakra tervezi bevezetni ezeket a járműveket, mivel mindig tömötten, alaposan túlterhelve közlekednek ezek a járatok.

Buszos sztori millió van. Eszembe is jut egy, amit régebben a Perspektívában hoztunk le, mint viccecske:

A tömött 30-as buszon két barátnő beszélget:
– Képzeld, lehet, hogy gyerekem lesz!
– Hát ez nagyszerű, és kitől?
– Nem tudom… Te jobban látod, én nem tudok hátrafordulni.

Mivel az új buszokon több a hely, több ember is fér fel, annál több lehetőség lesz kapcsolatteremtésre.

Kedves kis országunkban mindent lehet és mindent szabad. Például erdőből fát kitermelni akár engedély nélkül, közpénzeket kampánycélra használni, autópályát négyszeres áron háromszor annyi ideig építeni.

Vannak persze ennél apróbb “ezt is szabad” dolgok, mint például lelógó távközlési kábeleket a forgalmas utcán csak úgy hagyni, hogy lógjanak tovább.

Reggelente, amikor munkába rohanunk, gyakran eszünkbe sem jut, hogy körülnézzünk, hogy mégis: mi történik a környezetünkben, a tágabb értelemben vett életterünkben. De minek is… a válasz: semmi. Még a Monostoron sem.

Két hónappal ezelőtt szakadtak le az alábbi képeken látható kábelek.

Kábelek a járdán.

Szerintem addig így marad ez, amíg “valamilyen véletlen folytán” valaki el nem vágja/szakítja ezeket a kábeleket és dühös előfizetők hada rohanja le a szolgáltatót, mert nem megy majd a net.

Szerencse, hogy az optikai kábelekben nem elektromos áram kering, hanem fénycsóvák.

Szerintem még hónapokig csodálhatjuk majd a műszaki fejlettség eme kézzel fogható bizonyítékát a porban heverni. Egyébként sem sietős visszahelyezni az oszlopra, maradt ott még elég.

A kolozsvári többnyelvűség kérdése már régóta kedvelt gumicsontja a helyi magyar nyelvű sajtónak. Végre van némi előrelépés a dologban, megjelent az interneten a többnyelvű kolozsvári tömegközlekedési térkép.

Bizonyára sokan emlékszünk még a trikolór térképre, ami jelenleg is látható a RATUC honlapján. Azon el lehetett igazodni ugyan, de nem sok idő elteltével a villamosvonalakat jelző vörös színt eltüntette a napfény, a trolivonalakat jelölő kék eredetileg sem volt túl erős, a buszvonalakat jelképező sárgáról nem is beszélve. Tehát akárhol szembesültünk a térképpel, egy halovány vonalábrát láttunk.

Részlet a régi térképből (Monostor):

Mintha nem is létezne egyéb szín, mint ama három. Jaj, be szép.

Visszatérve az új térképre: végre úgy néz ki, mint egy akármilyen nyugati városé, a korábbihoz képest minőségi térkép.

A szerzője ismeretlen, vagy legalábbis a honlapon nem tüntették fel, ugyanakkor a térkép bal alsó sarkában világosan leírja, hogy ez nem a hivatalos, Ratuc-féle kiadvány.

A magyar nevek mellett a jelmagyarázat és a viszonylatokat felsoroló táblázat többnyelvűsége is figyelemreméltó.

Részlet az új térképből (belváros):

A szerző megpróbált minden negyedhez külön színeket társítani, ez a Monostor és a Grigorescu negyedek esetében érhető tetten igazán. A városközpont sokszínűsége jelzi, hogy tömegközlekedéssel szinte bárhová el lehet jutni. Persze a központ zsúfoltsága okozhat egy kis fejtörést a térképet szemlélőknek, de mindenképpen látványosabb és könnyebben értelmezhető, mint a régi.

Minden esetre szép próbálkozás. Legutóbb 2009. november 18-án frissült, tehát nem csak úgy be lett fröccsentve a köztudatba, hanem valaki javítgatja is.

A térkép a Wikimedia anyagában is fellelhető, ahol az is olvasható, hogy a cucc szabadon felhasználható. Szerintem hasznos kiadvány, éljünk vele.

Szabó D. Zoltán hívta fel rá a figyelmemet, aki két napja telefonnal le is fotózta; a madarat kb. 50 méterről fotóztam

- Posted using MobyPicture.com

Végzetes következményekkel járt a Prágai Sparta elleni Európa Liga-vereség Antonio Conceicao számára: a Kolozsvári CFR 1907 vezetősége a mai nap folyamán tudatta a vezetőedzővel, hogy nem számítanak többé a munkájára.

A mai nap folyamán, kölcsönös megegyezéssel bekövetkezett Antonio Conceicao, a CFR vezetőedzőjének a menesztése. A portugál szakember széke már jó ideje megingott, a Sparta elleni hazai vereség után pedig már a Ploieşti-i Astra elleni, első helyet érő siker sem segített Conceicao helyzetén. A klubvezetőség és Andrea Mandorlini közötti keddi megegyezés értelmében ma hivatalossá vált: az olasz szakember az I. liga legjobban fizetett edzője lett. Mandorlini ma megérkezett Kolozsvárra, holnap délben hivatalosan is bemutatják, majd délután az első edzést is megtartja.

A CFR-nél szükség volt valamilyen változtatásra, erre engednek következtethetni nemcsak az eredmények, hanem az utóbbi időben tapasztalt gyenge nemzetközi és bajnoki szereplések is. A vélemények azonban megoszlanak: az edző vagy a játékosok hibáztathatóak a kilátástalan és elképzelés nélküli játék miatt. Nyilvánvalóan a gondok mindkettőben keresendőek. Conceicao elveszítette tanítványainak a bizalmát, a játékosok pedig nemcsak hogy nem találják régi formájukat, de az utóbbi mérkőzéseken az odaadás és lelkesedés is hiányzott játékukból. Az edző és a játékosok közötti viszony visszatérő probléma a CFR-nél. Hasonló okok miatt menesztették Dusan Uhrin jr.-t is. Akkor az elvárásokon aluli játék mellett azt vetették a cseh edző szemére, hogy túl szigorú tanítványaival szemben, Conceicaonak pedig azt, hogy túl engedékeny, és elveszítette tanítványainak a bizalmát.

Mennyire sikerül azonban az új trénernek a Krajovai Universitatea elleni szerdai kupameccsig megismernie és kellő képen motiválnia csapatát? Maga a változás általában pozitív hatást eredményeznek. Milyen jelentős változásokat hozhat azonban Mandorlini néhány napon belül, amelyek nemcsak a kupában, hanem az őszi idényben is jó útra térítik a csapatot? A CFR-t korábban már két olasz edző is vezette, a vezetőség azonban – enyhén szólva – legalább az elsőt furcsa körülmények között menesztette. Cristiano Bergodi a történelmi UEFA-kupa szereplést jelentő bronzhelyezés, Maurizio Trombetta pedig a becsületes BL-helytállás és a hullámzó, de menthető bajnoki szereplés után távozott.

Mandorlinit szerződése azonban az idény végéig szól, és ha a csapat teljesíti a célkitűzést, tehát a bajnoki cím elhódítását, nagy a valószínűsége, hogy továbbra is maradhat. Conceicaohoz hasonlóan őt sem ajánlotta jelentős szakmai siker a vezetőedzői posztra, legjelentősebb teljesítményeként vezetésével feljutott az Atalanta az olasz élvonalba. Sajtóértesülések szerint Bergodihoz és Trombettához hasonlóan ő is a támadó focit, a 4-3-3 felállítást kedveli. Kérdés, hogy egyáltalán van kivel fellendíteni a támadójátékot? Vagy Pászkány Árpád tulajdonos szavaival élve: a gyenge szereplésért elsősorban a játékosok hibáztathatóak, így a téli szünetben ezen a téren is jelentős változtatásokra számíthatunk.

Sallai Loránd

E bejegyzés írásakor minden CFR drukker a „világ legboldogabb szurkolójának” vallhatja magát, mert kedvencük a tabella legfelsőbb fokáról tekinthet a többi vetélytársra. Jobb lenne most azt írni, hogy akkora előnnyel vezeti a bajnokságot, hogy távcsőre van szüksége ahhoz, hogy láthassa az üldöző vetélytársakat. De ez sajnos (vagy nem) nem így van – nemhogy távcsőre nincs szüksége, hanem az üldöző csapatok lehelletét is érezheti a tarkóján. És nem csak a második helyezettől kell tartania, jelen esetben például az 5. (!) helyezett is veszélyezteti az vezető pozíciót.

Hogy miként lehetséges ez? E bizarr helyzet annak köszönhető, hogy idén minden idők legszorosabb bajnokságának lehetünk szemtanúi. Így jöhetett létre az a fura szituáció, hogy ha a hétfőn este még csak az 5. helyen álló Steaua legkevesebb négygólos különbséggel verte volna a 16. helyezett Gyulafehérvár együttesét, akkor letaszította volna a vasutas gárdát a dobogó legfelső fokáról.

Mi, CFR-szurkolók jobban szeretnénk, ha csapatunk magabiztosan vezetne, de a semleges szurkolók számára egy álom (a tippmixen játszók számára rémálom) vált valóra azzal, hogy ennyire kiegyensúlyozott lett a bajnokság. Ez a kiegyenlített bajnokság azonban sajnos nem a színvonal növekedésének köszönhető. Sőt, valójában a színvonal romlása miatt lett ez a helyzet. A „nagy” csapatoktól több kulcsfontosságú játékos is távozott, ami csökkentette a bajnokságunk értékét. A CFR-nél nem volt kiárusítás a nyáron, talán ennek is köszönheti, hogy egy semmitmondó játékkal vezeti a pontvadászatot.

Ha a vasutas gárda egy borsószemnyit javítana a játékán, könnyedén megnyerhetné az idei bajnoki kiírást. Ha hagyjuk az edzőt dolgozni, akkor biztos a játékunk is javulni fog. De így is nekünk van a legnagyobb esélyünk a bajnokság megnyerésére, mert a mi csapatunk mögött áll a legkitartóbb szurkológárda. Hajrá CFR! Hajrá KVSC!

Szegedi János-Csaba

Három pontot szerettünk volna, egy sem jutott belőle. A matematikai esélyünk megmaradt a továbbjutásra, de a reális már közel sem reális a ma esti, Sparta Praga elleni vereség után. Utoljára a Rómától kaptunk ki hazai pályán, a veretlenségi sorozat megtört. És sokminden más is.

Bár mondhatnánk, hogy a korai gólok megtörték a csapatot, de ezt a csapatot nem kellett megtörni. Meg volt már eléggé. A 6. percben Holenda volt eredményes, majd a 13. percben duplázott és elhúztak két góllal a vendégek. A 25. percben Traore szépített, ez visszahozta a kolozsvári reménységeket. De a szurkolók türelmét ez sem hozta vissza. Egyre cifrább rigmusok követték egymást. „Demisia!”, „Ciao, ciao, Conceicao” – dübörgött a lelátó.

A 2–1-es prágai vezetés kitartott a félidőig. Fordulás után az első játékrészben látott prágai irányítás eltűnt, a CFR kezdett magához térni és lassan a mi javunkra billent a mérleg. Számos pontatlan passz és játékvezetői hiba törte meg a játékunkat, az ultrák pedig hátat fordítottak – szó szerint! – a csapatnak.

A 64. percben Mureşan bezsebelte a második sárgáját, így a hátralevő fél órát emberhátrányban játszodta a CFR. De a hátrány tovább nőtt, miután a csereként beállt Mara is pirosat kapott. Egy rosszul elvégzett bedobás (?) után a kispad felugrott reklamálni, az ezt követő ricsajban „Obsession Mara” – ahogy a szurkolók nevezték – megkapta az említett piroslapot, és a kispadról is besárgult valaki.

A küzdőszellem ekkor mutatkozott meg a legjobban: mindent bevetettek a hazaiak az egyenlítésért, de a hibák most sem maradtak el. Végül Dubarbiernek sikerült betalálnia a 91. percben, és az egész stadion talpon állva szurkolt az újabb gólért.

Volt is esély a győzelemre. A találathoz Peralta állt a legközelebb, de sikertelenül próbálkozott az ellenfél kapuja előtt. Az ellentámadásból kapufa született, a legközelebbi lefutásnál azonban büntetett a vendég csapat: Wilfried találatával elveszett az az egy pont is, ami életben tartotta volna a reális továbbjutási esélyeket. Ahhoz, hogy tovább meneteljünk, mindenképpen győznünk kell a Koppenhága otthonában, és a PSV-t is le kell győznünk itthon. Ez sem elég, mert a Sparta nem szerezhet többet egy pontnál.

A csoport másik mérkőzésén a Koppenhága 1–1-es döntetlent ért el a PSV ellenében.

És akkor térjünk vissza a kérdésre: mit vesztett a CFR?
1. Egy súlyos tétmérkőzésen három pontot. Ha elnézőbbek vagyunk, akkor egyet.
2. Két játékost a meccs alatt (Muri és Mara).
3. A továbbjutás reális esélyéhez szükséges megnyugtató eredményt.
4. A szurkolók bizalmát.
(5. Az edzőjét?)

Folytasd a sort, biztos van ötleted. Hajrá CFR, talpra lehet még állni!

Kovács Hont-Imre

Őszintén bevallom, ezzel a videóval azt szeretném elérni, hogy minél többen nézzék meg! És azt, hogy a blogom látogatottsága ha nem is az egekbe, de legalább olyan hatezer fölé ugorjon. Mert akkor NAGY reklámot csiáltam a VAU (Várom Az Urat)-nak! S ha a nézőknek fele jön el, akkor simán megérte! Sz’al hajráááááááááááááá!

Ja, itt a honlap!

Amíg a munkára pazarlom az időm, addig a kinti világban zajlik az élet. Sok egyéb mellett a Bretter Kör is útjára indította az új évadot. Változások vannak: új elnök, új helyszín, a többit meg majd meglátjuk.

Az eddig három bretter közül, kettöre sikerült elérjek.

Az egyiken egy 16 éves lány versei kerültek terítékre. Kár volt elsietnie, simán ráért volna 2-3 év múlva bemutatkozni ez előtt a közönslg előtt. (Az est fénypontja talán az volt, amikor a jelen lévő anyuka, elkezdte megvédeni a kislányát, hogy mostanig akárhány pályázaton nyert stb. – erre használják bitonyos körökben azt az angol kifejezést, hogy: epic fail!)

A tegnapi esti kör vendége a kör jelenlegi elnöke, Potozky László volt, aki novelláival, karcolataival az idei évben kezdett bekerülni publikáló írók sorába.

A két felolvasott prózai mű teljesen rendben levőnek tűnt, bár nem nyerték el a tetszésemet, viszont ez semmit sem von le az értékükből. A felolvasás után kellemes kis beszélgetés alakult ki, ahol elhangzottak vélemények a szövegek mellett, illetve nem mellettük (az ellene azért erős lenne – senki nem firtatta az írások értékét). Kedvenc jeleneteim, amikor a körön jelenlevő legnagyobb nevek, Szilágyi István és Bréda Ferenc eldiskuráltak az aktuálisan felvetett kérdésről, végül pedig teljesen ellentétes véleményeket fogalmaztak meg.

Egy dolog viszont kifejezetten nem tetszett, ez pedig az író utolsó szó, védő beszéd gyanánt elkövetett megnyilvánulása. Az, hogy valaki egy szöveget az eredeti terjedelmének felére csökkent, azáltal, hogy “meghúzza”, még egyáltalán nem jelenti azt, hogy a szöveg elég rövid/tömör lett, és érvként semmiképp sem állja meg a helyét az, hogy: Felét kihúztam, ne mondja senki, hogy túl hosszú! (nem az író szavai, csak az ami bennem lecsapódot belőlük).

Végül a hazaúton a kedvesemmel is elbeszélgettünk a szövegekről, és ismét rájöttem, hogy mivel teljesen másképp néz bizonyos dolgokra, illetve engem túlságosan leköt a magam kis világa, rengeteg olyasmit felfedezett a szövegekben, ami abszolút pozitívum, ám az én figyelmemet elkerülte.

Mindezek ellenére, az est tanulsága mégis az, ami Bréda szájából hangzott el néhány általam is megfogalmazott kifogással kapcsolatban:

Ez szépirodalom, és a szépirodalomban az olvasó cinkosa az írónak.

A tavaszihoz hasonlóan fair play-mentes mérkőzést játszott a Kolozsvári CFR és a Temesvár. Rég nem látott mennyiségben folytak be a nézők a stadionba, és a szokásosnál is nagyobb mennyiségben ömlött a trágárság a szurkolók szájából – lejárt az az idő, amikor ez meglepő volt. Annyi anya talán nincs is a világon, amennyi szóba került két óra leforgása alatt a Gépész utcai stadionban.

A kezdőrúgás pillanatában fényfáklyák gyulladtak a temesvári szurkolótáborban, a vasutas-fertályból pedig valami „hosszabb távú mütymüttyel” leakasztottak egy vendégjátékost. A petárda (nem tudom pontosan, mi a bánat lehetett) akárkit eltalálhatott volna, de lehet, hogy a „tüzelő” éppen arra a játékosra – mint nemrég megtudtam, Bonfimra – célzott. Na mindegy. Lényeg, hogy folytatódhatott a meccs.

Az első félidő elég vékonykára sikeredett, nem sokat játszottak a fiúk. A lelátóról úgy tűnt, hogy a temesváriak javára billen a mérleg. Ők sem mutattak sokkal többet, mint mi, az első játékrészt megúsztuk.

Fordulás után beindult a „mozdonyunk”. Traore rögtön a kapura tört, és a lendület kitartott. Védekezésre kényszerítettük a bánságiakat, és akadt néhány alkalom, amikor vezetést szerezhettünk volna. Sajnos ezeket a helyzeteket megkésve dolgozták ki a fiúk, azután, hogy Traore a második sárgáját követően az öltözőbe vonult.

Minden esetre a meccs végére tíz emberrel is jobbak voltunk, mint a temesváriak tizeneggyel, de gól nélkül ez nem vigasztaló. Továbbra is holtversenyben állunk a bánságiakkal, akiket a gólarányuk az első helyre sorol.

Elkeserítő, hogy mennyire nem tudjuk tisztelni egymás szurkolótáborát. Elkap a lendület, jönnek az anyázások, a beintések, a provokálás. Éppen a Temesvár az a csapat, akikkel a legnagyobb „szurkolói csatákat” vívjuk. Miért? Mondjuk ki: akkora gyökérevő táboruk van, hogy a belőlünk is kihozzák a balkáni szurkolót. És miért hozzák ki? Ezt is mondjuk ki: mert kaphatóak vagyunk rá.

Kaland volt ott ülni a csóró 27-es lelátón, a temesvári szurkolók szomszédjában, de az igazi kalandot a győzelem jelentette volna. Ha majd lesz a Polival egy olyan meccsünk, ahol a pályán érdekesebb dolog történik, mint a lelátókon, akkor az két dolgot jelenthet:vagy világklasszis csapatokkal vonulunk pályára, vagy pedig normális szurkolók vagyunk. Hajrá CFR!

Kovács Hont-Imre

A Román Pozitív Pszichoterápiás Egyesület szervezésében Schultz-féle Autogén Tréning csoport indul novemberben, Kolozsváron

Minden jelentkezőt szívesen látunk!

Mi az autogén tréning lényege?

Rendszeresen, tréningszerűen végzett gyakorlat, amely során a teljes ellazultság testi és pszichés állapota érhető el.

Kinek szól az autogén tréning?

• Mindenkinek, aki szeretné megtanulni és bárhol, bármikor tudatosan alkalmazni a módszert teste ellazítására, szellemi és közérzeti állapotának megnyugtatására.
• Pszichológusoknak, szociális munkásoknak, magas pszichés terhelés alatt dolgozó személyeknek
• Vezetőknek, menedzsereknek
• Trénereknek, előadóknak, rendszeresen “szereplő” személyeknek
• Saját teljesítményüket fokozni kívánó személyeknek.
• Tanulóknak, képzésben résztvevőknek, rendszeresen vizsgázóknak, sportolóknak.

Mire leszel képes ha megtanulod?

• Könnyebben és tudatosabban elérni a belső nyugalmat
• Csökkenteni a stresszt, a szorongást és a fájdalmat
• Növelni a teljesítményt és a személyes célokat hatékonyabban elérni
• Javítani a koncentrációs, tanulási és emlékezeti képességeket
• A nemkívánatos szokásokat leépíteni és új, pozitív szokásokat kialakítani

A képzés  időtartama: 4 hónap; a találkozások gyakorisága hetente egyszer 2 óra

A helyek száma: 10-12 személy/csoport

Anyagi befektetés: 30 RON/találkozó

Helyszín: Kolozsvár

Iratkozni lehet 2009 nov 6-ig

Web: http://autogentrening.wordpress.com/

Elérhetőség:

Seer Szeréna – 0757 048 569, cabinet@szerena.eu

Deiac Margit  – 0741 603 743, deakmargit@freemail.hu

A képzés befejeztével, a Román Pszichológus Társaság által elismert diplomát nyújtunk.

A múlt héten Kolozsváron az idő annyira pocsék volt, hogy az ember inkább ki sem tette a házból a lábát. Zuhogott az eső, az európai szabályzatnak tökéletesen megfelelő módon megoldott kanalizálás meg öntötte magából a sáros lagyakot. Gondoltam dobok egyet a hangulatomon, s mint a nők általában, ahoz a megoldáshoz folyamodtam, hogy tűsarkakra álltam, s egy nagykabát alatt kis fekete kosztümkében libbentem ki az ajtón. Jól szituált egyetemistaként természetesen nem szálltam fel semmilyen közlekedési járműre, gondoltam úgy is pár utcára az egyetem így egy a szélben imbolygó esernyővel védtem magam a szakadó esőtől. Ahogy balettezem már az egyetemtől csupán pár méterre a pocsolyák között, elmegy mellettem egy nagyon aranyos és jóindulatú kamionsofőr által vezetett bazi nagy tírautó és a járdától tíz centire eső körülbelül három méter széles és tíz centi mély pocsolyából, az összes vizet a nyakamba , a számba és a rajtam levő ruhák minden egyes négyzetcentiméterére zúdította. Persze mert neki a Romániára jellemző egy és félsávos úton előznie kellett. A jelen esetben a kezemben fityegő ernyő maximum arra lett volna jó, hogyha esetleg szuper erőkkel rendelkezem és ki tudom ráncigálni a pasast a volán mögül, max jól fejbeverjem…

De hát nem rendelkezem szupererőkkel és tudtommal senki  Kolozsvár gyalogosan közlekedő lakói közül, így felhívom mindenki figyelmét hogy a Közgazdasági egyetem előtt, esős időben el ne merjen menni megfelelő óvintézkedések nélkül, ha nem akar két, három, esetleg  több órán keresztül csuromvizesen vacogni …