ΕΝΟΙΚΙΑΖΟΜΕΝΑ ΔΩΜΑΤΙΑ ΣΤΗ ΚΕΡΚΥΡΑ 

 ΚΕΡΚΥΡΑ ΕΝΟΙΚΙΑΖΟΜΕΝΑ ΔΩΜΑΤΙΑ

http://sokrakivillas.gr/

Για  τον  απαιτητικό  επισκέπτη της Κέρκυρας όπου στις διακοπές του  δεν  αναζητά  μόνο τον  ήλιο 
και  την  θάλασσα ,αλλά  και  την ευκαιρία  να ξεκουραστεί και  να χαλαρώσει σε ένα ήσυχο  περιβάλλον
  κοντά στη φύση και  κοντά σε απλούς  ανθρώπους 
του  χωριού που είναι  ακόμα  δεμένοι  με τη  γη  και  την  παράδοση ,για  όσους  θέλουν  να γνωρίσουν  από  κοντά τα  ήθη και τα  έθιμα της ελληνικής  υπαίθρου, να ζήσουν και  να χαρούν την ανθρώπινη φιλοξενία  και  την  αυθεντική  καλοσυνάτη  συμπεριφορά.

Ο περιβάλλων χώρος διαμορφωμένος σε διαφορετικά επίπεδα, είναι στρωμένος με σταμπωτά δάπεδα σε διάφορα σχέδια και χρώματα έχοντας μεγάλη ελεύθερη επιφάνεια με πολλούς χώρους για κάθε χρήση. Τραπεζάκια με καρέκλες, κήπο με ποικιλία φυτών και διακριτικό φωτισμό για τη νύχτα. Σε ένα απο τα επίπεδα του περιβάλλοντως χώρου, υπάρχει η πισίνα – καταρράκτης, με ελεύθερη θέα προς τη θάλασσα ενώ κολυμπάς. Γύρω από την πισίνα υπάρχουν ξαπλώστρες και ομπρέλες ,πολυθρόνες και τραπεζάκια για να χαρείτε τον ήλιο και να απολαύσετε το ποτό σας αγναντεύοντας τη θάλασσα και την πόλη της κέρκυρας. Κάτω απο την πισίνα υπάρχει η ταβέρνα, χωρητικότητας 40 περίπου ατόμων στην αίθουσα και 60 ατόμων στον περιμετρικό χώρο. Σε ένα χώρο ζεστό και όμορφα διακοσμημένο, μπορείτε να απολαύσετε το πρωϊνό σας, τον καφέ σας και τις ντόπιες σπεσιαλιτέ.   

Διακοπές στη Κέρκυρα - SOKRAKI VILLAS

Ενοικιαζόμενα διαμερίσματα - ΚΕΡΚΥΡΑ

Διακοπές στη Κέρκυρα - Sokraki Villas

Διαμονή στη Κέρκυρα - Sokraki Villas

Κέρκυρα διακοπές και διαμονή - Sokraki Villas

ΕΝΟΙΚΙΑΖΟΜΕΝΑ ΔΩΜΑΤΙΑ ΣΤΗ ΚΕΡΚΥΡΑ 

 ΚΕΡΚΥΡΑ ΕΝΟΙΚΙΑΖΟΜΕΝΑ ΔΩΜΑΤΙΑ

http://sokrakivillas.gr/

==================== 

ΚΕΡΚΥΡΑ ΕΝΟΙΚΙΑΖΟΜΕΝΑ ΔΙΑΜΕΡΙΣΜΑΤΑ 

 ΕΝΟΙΚΙΑΖΟΜΕΝΑ ΔΙΑΜΕΡΙΣΜΑΤΑ ΣΤΗ ΚΕΡΚΥΡΑ

http://sokrakivillas.gr/

Η κάθε βίλλα συνολικής επιφάνειας 80 τ.μ., αποτελείται από 3 επίπεδα. Η είσοδος οδηγεί στον πρώτο όροφο που βρίσκεται το καθιστικό με το τζάκι και η κουζίνα με την τραπεζαρία. Η εσωτερική μαρμάρινη σκάλα μας οδηγεί στα άλλα δύο επίπεδα της βίλλας. Στον ημιόροφο υπάρχει ένα λουτρό και το υπνοδωμάτιο με  δύο μονά κρεβάτια, που φιλοξενεί 2 άτομα ή ένα ζευγάρι. Στον επάνω όροφο βρίσκεται ένα ονειρεμένο, ρομαντικό υπνοδωμάτιο με διπλό κρεβάτι και δικό του μπάνιο. Όλα τα δωμάτια και το καθιστικό έχουν μπαλκόνια με πανοραμική θέα προς τη θάλασσα, το βουνό και την πόλη της Κέρκυρας.

Κέρκυρα διαμονή και διακοπές

Οικογενειακές διακοπές στη Κέρκυρα

Κέρκυρα ενοικιαζόμενα δωμάτια

Κέρκυρα ενοικιαζόμενα διαμερίσματα

ΚΕΡΚΥΡΑ ΕΝΟΙΚΙΑΖΟΜΕΝΑ ΔΙΑΜΕΡΙΣΜΑΤΑ 

 ΕΝΟΙΚΙΑΖΟΜΕΝΑ ΔΙΑΜΕΡΙΣΜΑΤΑ ΣΤΗ ΚΕΡΚΥΡΑ

http://sokrakivillas.gr/

=====================

KORFU URLAUB & KORFU ZIMMER – SOKRAKI VILLAS

http://sokrakivillas.gr/

Die Zimmer auf Korfu, Griechenland.

Fuer den anspruchsvollen Besucher von Korfu, der waehrend seiner Ferien nicht nur die Sonne und das Meer sucht, sondern auch die Moeglichkeit sich auszuruhen und zu entspannen in einer ruhigen Umgebung. In direkter Naehe zur Natur und den einfachen Dorfbewohnern, die noch immer eng verbunden sind mit Land und Traditionen.

 Wir laden sie ein in die Sokraki Villas zu kommen um die wunderschoene und ruhige Umgebung, sowie den wunderbaren Panorama-Meerblick zu geniessen. Abgesehen davon sollten sie auch einen Spaziergang zum Berg und die leckere, landestypische Kueche in unserer Dorfschenke „Kapileio geniessen.

CORFU ville appartamenti. CORFU VILLAS APARTMENTS. CORFU HOLIDAYS.
ΚΕΡΚΥΡΑ ΕΝΟΙΚΙΑΖΟΜΕΝΑ ΔΩΜΑΤΙΑ. ΚΕΡΚΥΡΑ ΕΝΟΙΚΙΑΖΟΜΕΝΑ ΔΙΑΜΕΡΙΣΜΑΤΑ.

Agios Georgios – eine herrliche Bucht, ein wunderbares Hotel direkt am Meer, kaum Touristen, Sonne, Meer und WÄRME!!

Die Bilder sprechen für sich! Was will man mehr – außer mehr davon…

Ahogy a címből olvasható, vagy legalább sejthető, elérkeztem egy olyan pontra amikor muszáj tennem valamit, jelen esetben muszáj blogolnom, mert már olyan méretű megörökítetlen esemény gyűlt össze, és már olyan rég nem írtam semmit. Persze valahogy mindig elmaradt az írás, még akkor is ha lett volna rá igény, vagy kedv, mert nem volt időm, nem volt elég ihlet vagy ilyesmi. Volt olyan is, hogy elkezdtem, ment is, de aztán közbejött valami és később nem volt kedvem folytatni. Persze most nem fogok mindent bepótolni de megpróbálom. Volt egy szánalmas próbálkozásom arra, hogy a szlovákiai szakmai gyakorlaton készített kézzel írt blogot egyszer elektronikussá teszem, de valahogy nem volt rá érkezésem, hogy begépeljem és még képeket s válogassak hozzá. De azért lássuk most mi van, illetve mi volt még a nyáron.

Szlovákia után, melyről egyszer tényleg írok majd, jöhetett még két hét melyet máshol kellett eltölteni. Ez másoknál, vagy más modulokon úgy zajlott, hogy elmentek külföldre, írtak róla blogot, de kb. ugyanazt csinálták mint itthon, csak láttak világot, meg ilyenek. Nuki modulon viszont a legtöbben itthon maradtak. Vagy töltöttek két hetet a KFKI-ban, vagy otthonról nyomták, vagy mint én ültek 2 hetet az elektronika laborban. Roppant élvezetes volt mondhatom. A feladatom lehet nagynak számított, vagy csak jó indulatból a témavezetőm így állította be, de egyáltalán nem éreztem valami felemelőnek egy már megírt kódot értelmezni és windowsra idomítani. Na jó, el lehetett vele baszni napokat, hogy végül kihozzuk, hogy a kódot át kell írni, mert a windows házörző kutyáját (watchdog) nem lehet megkerülni sehogy sem.

A témával persze azóta sem haladtam sokat, pedig feladatom azért lenne, csak még egyáltalán nem sikerült belerázódnom az iskolába. Jó mondjuk ez meg azért hülyeség, mert általában vizsgaidőszakig nem rázódok bele, vagyis inkább egyáltalán. Megfáradtam az utóbbi öt évben, és igazából már csak az ELTE-n tanult limonádé tárgyak tartják bennem a lelket. Persze a fele annak is faszság, de legalább értem. Na de vissza a nyárhoz.

A két hét után végre kedvesemmel is tölthettem egy kis időt. Jobb ötletem nem lévén elmentünk az erdőkertesi telkünkre egy kicsit “nyaralni”, azonban egy interneten lógó párnak az offline élet hamar beüt. Ugyan autózgattunk jókat, főztünk egy-két finomat meg kicsit biciklizgettünk is a dombokon, azért a legjobb mégis csak a wifi-vadászat volt, meg a hazajövetel. És a jégzselé sem sikerült olyan jól mint ahogy Szemesen szokott.

Utána jöhetett a már említett balatonszemesi szokásos összejövetel a középiskolás barátokkal, valószínűleg utoljára. Legalább is az utolsó olyan nyár, hogy akár egy hétig együtt lehettünk. Már így is többen a munka miatt csak napokat maradtak velünk és jövőre, ahogy még többen lediplomáznak ez a helyzet csak romlani fog. De azért a program megmarad majd akkor is. Filmnézés, Balaton, bográcsolás, móló-látogatás, éjszakai fürdés, ilyenek.

Balaton után, anyám zseniális ötlete és szervezése után családi nyaralást tartottunk Korfu szigetén, Sidariban. Egyszer erről is lesz bejegyzés, vagyis nem, de azért jó megígérni. Anyám azóta is sóvárogva gondol vissza arra az egy hétre, melyen csak ront, hogy munkahelyén Korfu-s háttér és képernyőkímélő van. Igazából teljesen jó kis nyaralás volt, de számomra főleg azért, mert baromi jókat tudtunk iszonyat nagy összegekből kajálni és mert Korfun mindenhol lehetett védtelen wifit találni.

Még elutazás előtt kedvesem felugrott egy napra, egy állásinterjúra, mely inkább gyakornoki állás volt, de egyelőre azóta is ott nyomja az ipart. Ott az AXN-nél, mint gőzöm sincs mi, de vicces dolgokat csinál és ha megköti végre a szerződést a diákszövetkezettel akkor pénzt is fog kapni érte. Így végül is Korfu óta elég sokat van nálam, mert felvették a Károlira, japán szakra és a kollégiumba is, úgyhogy most sok időt töltünk együtt, főleg mert nem szeret a koliban aludni. Vagyis ez nem igaz, de velem mégis csak jobb

Nachdem – um auch den dritten Blog in Serie damit zu beginnen (danach ist Schluss mit nachdem). Also: nachdem es in Wien zwar durchaus zum Aushalten ist, aber manchmal ein Tapetenwechsel auch nicht schadet, ging es für eine Woche nach Roda auf Corfu (http://tinyurl.com/corfuroda). Auf dem Programm stand nicht viel: Sonne, Strand, Meer und gutes Essen (sowie der eine oder andere Ouzo). Erholung halt. Vor allem, da es im Frühjahr nach London ging und Städtetrips zwar wunderbar, aber selten ruhig und erholsam sind.

Somit wird sich dieser Blog nur drei Dingen widmen – da die Beschreibung des ‘Am-Strand-oder-Pool-liegens’ ziemlich bald erschöpfend ist – und zwar: gutem Essen, Urlaub mit five fingers und auf ein paar fotografische Impressionen verweisen.

Beginnen wir mit dem Essen. Dieses war überall sehr gut, aber im Roda Park Restaurant (http://www.rodapark.com) mehr als ausgezeichnet. Das wichtigste Alleinstellungsmerkmal des Restaurants war aber die wunderbare Atmosphäre die darin vorzufinden war. Das Betreiberehepaar und seine Mitarbeiter kümmerten sich mit Aufmerksamkeit, Charme und Witz um alle Gäste. Dies führte dazu, dass abseits des Essens immer etwas zu beobachten war und wir mehrmals wieder kamen.

Zweitens: Urlaub mit den five fingers. Diese sind für einen Trip an Strand und Meer mehr als geeignet, da sie sowohl gelände- als auch wassertauglich sind. Im Wasser haben sie den Vorteil, dass sie perfekt am Fuss halten. Der einzige Wermutstropfen kam gegen Ende des Urlaubs, als sich der Sand in der Naht verfing und dem Träger der Schuhe dadurch eine Blase verschafft hat – hier wäre vielleicht eine Nummer größer doch besser gewesen.

Aber alles in allem: ein schöner und erholsamer Urlaub auf einer ruhigen und grünen Insel mit einer Mischung von Sand- und Kiesstränden, viele lukullische Genüsse und ein weiterer erfolgreicher Feldtest der fingers.

Impressions @: http://tinyurl.com/corfufotos

Het is beslist: we gaan nog een weekje naar Korfu!

Het ging tussen Korfu, Tenerife, en ergens in Italië. Vorig jaar zijn we naar Mallorca geweest, en ook al was het niet slecht vertoeven daar, het is me toch een slagske te toeristisch. On your left hand side: de helft van de Duitse bevolking. On your left hand side: de helft van de Britse bevolking. De nachtelijke dronkemansgezangen waren voor hunzelf waarschijnlijk dolle pret, voor ons not so much. Een paar jaar geleden zijn we naar Kreta geweest, en ook al is het daar uiteraard ook al toeristisch, het eiland voelt toch veel authentieker aan dan Mallorca en, zo neem ik aan, Tenerife. De foto’s in de reisbrochure vertellen me ook zoiets: typische hotelblokken, neergepoot aan een of ander strand, zonder al te veel inspiratie, terwijl het hotel op Korfu er wel origineel uitziet en niet die grijze jaren 70-feel heeft.

I can hardly wait!

Helyi idő szerint hajnali kettőre valahogy csak megérkeztünk Korfura, azon belül pedig Sifari, de nem volt egyszerű. Hosszú nap van mögöttünk. Nekem konkrétan fél hatkor kezdődött, mikor is ébresztett az óra, felkeltettem kedvesem és kikísértem a Nyugatiba. Könnyes búcsú aztán mire hazaértem, jöhetett a lázas készülődés. Voltam boltban, dm-ben, gyógyszertárban, apám meg volt tescoban bőröndért. A reptérre 4re vártak, a taxit negyed 4re kértük, de már 3kor ott volt és valami különös okból hirtelen mindenki felkapta a cuccát és és elindult. Még jó, hogy előtte már minden zipzárt behúztunk, így remélhetőleg semmi fontos nem maradt otthon.

A reptérre gyorsan kiértünk. Kis séta, aztán jöhetett a becsekkolás. Persze tapasztalatlanok és türelmesek lévén valahol a sorok végén foglaltunk helyet, melynek az lett az eredménye, hogy senki nem került az ablak mellé, hanem a sor közepére kerültünk. A szolid vacsi egész ehető volt, de alapvetően csak arra volt jó, hogy elterelje a figyelmet a repülőútról. Igazából számomra a felszállás volt egy kicsit para, de még így sem volt annyira az, mint Szlovákiában a sífelvonón. A gép Szegedig emelkedett, utána nem láttunk mást, csak felhőket, ereszkedni pedig már csak Korfu szigetén kezdett. A leszállás kurva jó volt, pedig a kifutó rövidsége miatt rendesen kellett fékezni. A repülőtérről számomra meglepően egyszerű volt a kiút. Azt hittem lesz valami őr, kérdezget majd, útlevelet ellenőriz, de semmi ilyesmi nem volt.

Kint már várt is ránk két hölgy az utazási irodától. Az egyik hozta az autót. Ugyanis mi olyan merész dolgot műveltünk, hogy egy buszra meghirdetett útra repülővel jöttünk, mert a homokos tengerpartja miatt mindenképp Sidari-ba akartunk menni, így kibéreltünk egy autót egész hétre, úgyhogy szabadok vagyunk. A gond csak az volt, hogy a hölgyek nem tudták rendesen elmondani merre menjünk, térkép nem volt. A ledöbbentett, hogy még a benzinkúton se. Itt csak motorolajt lehet benzinkúton kapni, hihetetlen, de legalább a kutas el tudta mondani egyáltalán merre induljunk, meg utána egy útszéli újságosnál tudtunk térképet is szerválni, úgyhogy onnantól már sokkal jobban ment a tájékozódás.

Kicsit azért furcsa itt a közlekedés. Nem nagyon van piros lámpa, csak két sárga és rögtön zöldre vált, és nagyon magasan van. A kereszteződések pedig átláthatatlanok, a sofőrök össze-vissza mennek, aki meg tudja az utat, az dudál mint az állat, ha egy kicsit lassabban mész. Az út Sidari amúgy egy hegyen át vezet, de csak 35 km lett volna, de mi az éjszakában nem mertük bevállalni, ezért a szerintem sokkal durvább szintén szerpentines parti úton mentünk végig 20-30al. Kicsit durva volt, de izgi. Egy darabig követettem a térképen hol vagyunk, de aztán hamar rájöttük, hogy itt az jelzi a főutat, hogy csak a letéréseket jelzik rajta, szóval bármilyen tábla jön, arra nem szabad letérni. Ahogy elnéztük igazából utcák egyedül a fővárosban vannak, a többi csak egyutcás falu, melyeket legfeljebb csak nyitótábla jelez.

Az autónk még vagy új volt, vagy a hegyi utakra kalibrálták a fékjeit, mert nagyon durva volt, ezért nem is én vezettem. Majd talán holnap. Körülbelül Kasszópeiánál döntöttünk úgy, hogy valahol meg kell állnunk enni, de ekkor már majdnem késő volt. Több út menti éttermet is bepróbáltunk, de 11kor bezártak a konyhák. Vlgül valahol félúton Roda felé apám lassított egy avernánál a tulaj pedig intett, angolul is tudott, úgyhogy jól megkajáltunk. Nagybátyám tanácsára követtük az “ajánljon valamit, illetve az “azt kérem” elvet. Persze a dolog nem olcsó, de megkímél egy-két kellemetlenségtől. mint később kiderül, a hely ahol megálltunk nem túrista hely volt, hanem egy egyszerű halászfalu, vagy valami ilyesmi, de persze hal azért már nem volt. Viszont a pincér, vagy főnök, nem is tudom, nagyon rendes volt és mivel fingunk nem volt mit lehet enni, hozott négy féle előételt és négy fogást, hogy válogassunk, végül desszertként ingyen adott még egy kis gyümölcstálat is. Az 70 euróba fájt, de első estére, úgy hogy lényegében sehol nem kaptunk kaját simán megérte és a csávó is tök jó arc volt.

Hogy mit ettünk az jó kérdés. Mondta, el is magyarázta, de igazából semmi nem maradt meg. Borzasztó. De jóllakottan már legalább az út miatt nem fájt a fejünk. Persze aztán mégis fájt, mert hiába laposodott és szélesedett és hiába értük el Sidari-t pillanatokat alatt, a tájékozódási pontként megadott McDonnalds-ot nem találtuk sehol. Kicsit ránagyítva a képre derült ki, hogy a benzinkút viszont fel van tüntetve és ahhoz viszonyítva kiderült, hogy csak kb. 3x mentünk el az apartmanunk mellett. A gond az, hogy az utca felől nem megközelíthető, mert behajtani tilos, így igazából csak a part felől találtuk meg és azt is csak úgy, hogy előtte láttuk képen. Hajnali kettőkor persze már senki nem volt aki beengedjen, de itt szerencsére úgy szokás, hogy akkor az ajtóban hagyják a kulcsot, úgyhogy van hol aludni.

Persze fater nagy bátran kijelentette, hogy neki meg kell mártóznia a tengerben, de csak egy kis séta lett belőle térdig. A sötétben nem sok látszik, de ez egy öböl és elég sekélyen indul. Az alja hullámos a hullámoktól amiket most is hallok, a dübörgő diszkóval együtt. Igazából ez az egyetlen oka annak, hogy még nem alszom. Sok volt az élmény és hangos a négy-negyedes zúzás. Persze amint beléptünk az ajtón és lázasan wifi-t kerestem, nem is hiába. Valószínűleg amúgy a szomszéd netcafe-ból jön. Stabil, a jelerősség a 3-4as között ingadozik és olyan 1,5megabitet tud lefelé, szóval a sankakut kényelmesen nézhetem, nem úgy mint balcsin a GPRS/EDGE nettel, ezért lehet, hogy majd ki is fagyasztom a plörköm és minden este írogatok a blogra is, pláne ha itt minden este banzáj lesz.

Képeket egyelőre nem tudok prezentálni, de hamarosan újra írok. Addig is kellemes nyár végét az otthon maradottaknak.

Man missar en hel del när man jobbar hela sommaren. I och för sig har jag hunnit med en utlandsresa till Korfu och ett festivalbesök på Hultsfredfestivalen där fantastiska Kings of Leon och Ludacris underhöll. Jag har också hunnit njuta av solen i Sverige. Det är väl egentligen allt en svensk sommar bör innehålla.
Men en hel del går mig förbi, känner jag.
Som World Dwarf Games i Belfast som pågår just nu. Jag tycker att det har hamnat lite i skymundan. Hamnat lite i mediaskugga de senaste dagarna av Zlatans övergång till Barcelona och Sarah Sjöströms medaljer.
Dvärgar, eller people of restricted growth, är också människor.
Så här säger April Barret, den äldsta deltagaren i spelen till Irish Times.
“This is an average brain,” she says, jabbing her finger at her head.
“It has the same desires, fears, worries as anyone else’s. Yes, we’re dwarves. But we don’t live in a house where a lady bites an apple, or go around singing heigh-ho, heigh-ho.”
När jag var yngre, 18 år, förstod jag inte detta. Jag önskade mig en dvärg när jag fyllde år och min goda vän ringde till radio och försökte få hjälp av Gert Fylking i jakten på min present. Men det gick inte vägen trots efterlysningar i riksradio. Möjligen framställdes jag som en sjuk jävel.
Idag vet jag bättre.
Dvärgar sjunger inte “heigh-ho” eller bor med damer som biter äpplen.

Žinodamas mano domėjimąsi elektromagnetinio spinduliavimo poveikio tyrimais ir procesų nušvietimu žiniasklaidoje, vienas pažįstamas persiuntė nuotrauką iš Graikijai priklausančios Korfu salos. Be paaiškinimų nesupratau, po paaiškinimų vis tiek likau apstulbęs. Šitas antenų miškas pasodintas ant aukščiausio saloje esančio kalno. Didysis bokštas styro viduramžius menančio vienuolyno kieme, o visos likusios antenos įrengtos šalia vienuolyno tvoros. Esu technologijų gerbėjas, tačiau estetiniu požiūriu visa tai atrodo klaikiai.

Kitas požiūris – psichologinis-medicininis. Turint galvoje aistras, verdančias dėl kiekvienos nekaltos antenos Lietuvoje, Graikijos vienuoliai:

a. Neskaito lietuviškų laikraščių;

b. Netiki elektromagnetinės spinduliuotės pavojais;

c. Tiki, kad Dievas juos apsaugos. 

Atsakymo aš nežinau.

Nu är jag tillbaka i Borlänge efter en skön vistelse i Grekland.. Tog mig ut på en liten cykeltur idag, det blev 135 minuter med hårdkörning i alla backar jag hittade. Det var väl ett försök att chocka igång kroppen igen, men den var väl inte överdrivet pigg. Iofs inte så konstigt eftersom jag knappt rört mig på två veckor. Till en början var kroppen pigg men det saknades ändå tryck i benen, men mot slutet var jag riktigt mosig och det var riktigt skönt att komma hem och få stiga av cykeln.

Idag var det tänkt att jag skulle åkt till Sonisphere-festivalen i Hultsfred men bestämde mig för att sälja biljetten och hoppa över festligheten. Hade ju varit skoj att se Metallica ännu en gång, men efter resan hem från Grekland känns det skönt att få ta det lite lugnt..

Billigreisen nach Korfu gibt es teilweise schon für rund 300 Euro pro Woche, sodass man einen erholsamen und gleichzeitig günstigen Urlaub auf der bekannten griechischen Insel verbringen kann. Zerklüftete Felsküsten, einladende Strände und romantische Buchten sind ein Grund dafür, dass viele Menschen ihren Urlaub auf Korfu verbringen möchten. Auch im Sommer gibt es noch viele besonders günstige Lastminute Schnäppchen nach Korfu, damit auch spontane Urlauber im Juli, August oder September nach Korfu reisen können. Eine große Auswahl an Last Minute Reisen nach Korfu gibt’s hier:

Billige Reisen nach Korfu – jetzt zuschlagen!

Nu har vi spenderat tva dagar pa stranden och det kan sammanfattas med en jevla varme och hoga vagar. Ratt skont att ligga och glassa hela dagarna for att sedan dra i sig en och annan ol.. Hade inte trafiken varit helt galen i Grekland skulle korfu vara en grym cykelo. Grymma stigningar med sakerligen snittlutning over 10%. De ar till och med jobbiga att ga i!

Eftersom jag inte har nagon dator med mig sa blir det nog inte sa manga uppdateringar har pa bloggen. Men det gor sakert inget eftersom det mest bara ar strunt som star har.

Jag har med mig lopskor, forhoppningsvis tar jag mig ut ett par ganger under tiden jag ar har. For annars blir det traningsuppehall pa 2 veckor. Det kan ju inte vara bra!

Nu ska jag fortsatta dricka ol och se pa touren…

Det är dags för en liten uppsummering från dess att vi lämnade Korfu.

Den 23:a juli kom Lukas till Korfu for att segla de sista sträckningarna med oss upp till norra Italien. Redan dagen därpå lämnade vi Korfu och satte kursen mot Erikousa, en liten ö sex sjömil norr om Korfu. Vi kom dit några timmar efter att den dagligt gående turisttfärjan mellan Erikousa och Korfu redan hade skeppat hem alla turister. Därmed slapp vi ankaret i fören och backade in med aktern mot färjekajen.

Vi stannade bara en natt i Erikousa och vid lunchtid följande dag satte vi kursen mot Otranto i Italien. Sträckningen Erikousa – Otranto, som var vårt första stopp i Italien, var bara 52 sjomil.

Otranto i Italien var en fin liten medeltida stad. Vi lade Adriatica långsides på fiskekajen och begav oss in till gamla stan för att hitta en pizzeria. Pizza var första punkten på vår Italienlista. Och behövde inte leta länge innan vi hade ett flertal pizzerior att välja mellan. Utöver pizzor bör man köpa glass från någon av de bättre gelateriorna. Det kan ta en stund att hitta en bra gelateria. Men när man väl hittat den bleknar den glass tidigare ätit.

Vår medelhavssegling fortsatte vi dagen därpå och den föregick så som tidigare på i stort sett ett vindstilla och ett flatt hav.

För första gången var vi nu tre stycken ombord på väg norrut, vilket gav oss väldigt mycket mer fritid då vi kunde korta ned våra vaktskift till två timmar och dessutom dela på matlagningen.

Vi hade inte mycket mötande trafik men då och då passerade regn och åskbyar oss på våra bägge sidor. Med radarn till hjälp kunde vi dock undvika dem genom att tidvis köra slalom mellan de mest intensiva åskbyarna..

I Vieste som var vårt andra stopp i Italien lade vi oss i en marina. Vi promenerade upp till gamla stan som påminde om Otranto, men dock större och mysigare. Dagen ägnade vi åt att strosa omkring i både den gamla och nya delar av Vieste. Senare på kvällen hittade vi en mysig pizzeria där vi hade en väldigt bra måltid.

Att gå på restaurang i Italien behöver inte bli speciellt dyrt. Förutom enkla pizzerior kan man dela in restaurangerna i två olika kategorier. Den vanliga enkla Trattorian och den dyrare restauranen. Vi har hållt oss till trattorierna där man kan få väldigt bra mat för ganska lite pengar. Exempelvis kvalitetspizzor för tre personer, mineralvatten och en karaff med ett OK vin från distriktet har legat på omkring 40 Euro. En valig pasta bolognese till luch har kostat omkring 6 Euro. Helt överkomligt.

Från Vieste gjorde vi en två dygns segling till Venedig. Vi tog båten så långt in vi kunde komma på Venedigs vattenvägar och lade Adriatica i en marina mitt inne i centrum, mitt emot Markusplaten.

Venedig var en otroligt vacker stad. Definitivt en av de vackrare städerna vi sett så långt. Fascinerande med en stad byggd på vatten och där folk som transportmedel använder båtar istället för bilar. De större turistområderna var dock på dagtid så fulla av turister som trängdes likt boskap på väg ut på grönbete. Så vi höll oss på bakgator där vi kikade runt på egen hand och gick först tillbaka till de kända sevärdheterna när det på eftermiddagen hade lugnat ned sig. Den andra dagen flyttade vi Adriatica till en marina cirka en och en halv sjömil utanför centrum. Ganska dyrt även där men åtminstonde 30 Euro mindre per natt.

Istället för att betala för att åka gondol sjösatte vi jollen och körde in på Venedigs kanaler. Det var en och annan som drog på smilbandet när de såg oss. Men Venedigs kanaler är fria att användas med båt och vi hade ju egen båt. Så varför inte?

Efter två nätter och en dag i Venedig var det åter igen dags att ta sig vidare. Vi seglade österut till Trieste som ligger nära den slovenska gränsen där vi möttes av Lukas fru Natalie och deras lilla baby och även några av Lukas släktingar.

Det blev bara ett dygns stopp i Trieste. Tidigt morgonen därpå startade vi motorn och gick de sista 27 sjömilen av vår långsegling till Marina San Giorgio där vi den 6:e juli lyfte upp Adriatica på land. Efter två år, tio månader, en dag och en och en halv timma hade vi avslutat vår segling.

Det här blev väldigt kortfattat. Men jag skyller på att vi har haft väldigt mycket att göra senaste dagarna. Jusst nu befinner vi oss i Österrike där vi hälsar på Lukas och Natalie. Vi kommer tillbaka ganska snart med mer text och fler bilder. Vår resa är ju faktiskt inte riktigt slut ännu. Först ska vi köra genom Europa. Planen är att dyka upp i Luleå omkring den 25:e juli.

Flygende jolle!

Styggvær på vei!

Otranto, Italia

Innseglingen tilVenezia:

Markusplassen, Venezia

Markusplassen, Venezia.

Markusplassen, Venezia.

Lukas og Johan på broen Rialto.

Utsikt fra Rialto.

Adriatica i Venezia.

Burano, den fargerike byen!

I Murano.

Trengsel i gatene!

Markusplassen.

Andrea Bocelli på Markusplassen.

Markuskatedralen, badet i lyset fra scenen på motsatt side.

Hørs!

W dniu 27.06 2009 na greckiej wyspie Korfu odbyło się spotkanie NATO I Rosji na szczeblu ministerialnym. Było to pierwsze oficjalne spotkanie po zeszłorocznej wojnie w Gruzji w wyniku której NATO zerwało stosunki z FR.

Pomimo diametralnej różnicy zdań w wielu istotnych kwestiach, zwyciężył pragmatyzm. Obie strony uznały że należy budować porozumienie na płaszczyźnie przecięcia wspólnych interesów, na dalszy plan odsuwając kwestie sporne.
Osiągnięto porozumienie w sprawach takich jak wojna z talibami w Afganistanie, walka z kartelami narkotykowymi i przemytem, zwalczanie terroryzmu, jak również niezwykle istotny dla tranzytu morskiego – problem piratów. Jedną z najważniejszych kwestii spornych pozostaje sprawa integralności terytorialnej Gruzji. MSZ Rosji oświadczył, iż Rosja nie zmieni swej strategii na kaukazie, w związku z czym, nie wycofa się z decyzji o uznaniu niepodległości Abchazji i Poł. Osetii. Biorąc pod uwagę  ewentualną perspektywę przyjęcia Gruzji w struktury NATO, problem kaukaski z cala pewnością powróci.
USA które grają pierwsze skrzypce w NATO zdecydowanie lobbują za objęciem Gruzji programem MAP. Może się to okazać niezmiernie trudne biorąc pod uwagę niechęć niektórych natowskich krajów i oczywiście Rosji . Pozostaje kwestia Abchazji i Osetii, nieuregulowany problem który pozornie uniemożliwia przystąpienie Gruzji do MAP. Pisze pozornie bo możliwy jest scenariusz w którym Gruzja uznając niepodległość zbuntowanych republik(które notabene przed wojna cieszyły się dużą autonomia) rozwiązuje tym samym kwestię sporów terytorialnych i teoretycznie spełnia warunki aby zostać objętą programem Map. Gruzja z uregulowana kwestią terytorialną wybija z ręki argumenty państw niechętnych jej integracji z NATO. Zdaje sobie sprawę, iż ekipie rządzącej ciężko było by przekonać opinie publiczna do tak drastycznych kroków. Rozegranie takiego scenariusza wiązało by się z całym szeregiem niezwykle trudnych decyzji. Jednak biorąc pod uwagę „determinacje” Rosji ciężko jest znaleźć jakieś sensowne rozwiązanie obecnej sytuacji . Szczególnie że NATO w obecnych realiach geopolitycznych jest skazane za współprace z Rosją. I w tym rozdaniu Rosja posiada co najmniej taka sama liczbę oficjalnych asów co NATO, oczywiście pomijając te ukryte w rękawie. Trudno jest w tym momencie przewidzieć jaki scenariusz odegra przyszłość. Jedno jest pewne, rejon Kaukazu na długie lata pozostanie punktem zapalnym i miejscem ścierania się wpływów obu stron. Pozostaje tylko pytanie w jakim stopniu wpłynie to na wzajemną współprace i czy ją wogóle umożliwi.

rossija.

Jag blir så trött på detta väder. Igår var det varmt och skönt men lååångt ifrån någon sommar värme…vad är detta för skitväder…varför har det blivit så? Jag vill ha sommar precis som vi brukar ha det…varmt och skönt med sol och varma långa sommar nätter.

Ut och shoppa är inte så kul då jag bara kan fönstershoppa av den enkla anledningen att jag måste spara pengar till våra kommande resor….augusti åker vi till korfu 1 vecka och i december 12 dagar till usa och som student har man ju inte mega mycket pengar så det gäller att spaaaara men det är det värt. 

 Nu håller vi tummarna så att vädret vänder.

I løpet av uka med Jesper og Krille på besøk var vi et par netter på Korfu, deretter seilte vi ned til Paxos med en overnatting på veien. På Paxos ble vi i to dager, og en av dagene leide vi bil. Det ble et par overnattinger på veien tilbake også, så vi fikk delt opp seilasene i etapper på et par timer. Skjønt det ble vel mest motorgang, for vinden var ganske fraværende. Bare et par timer langs Korfu fikk vi fin unnavind og kunne slå av treskverket for en stund.

På fredag dro karene heim igjen, og senere på kvelden ankom Magnhild. Det er tre år siden sist, og da har man en del å ta igjen! Vi synes det er kjempestas å ha besøk. Dessuten er vi glade for å ha en unnskyldning til å være ytterligere en uke i Hellas, for vi trives utrolig godt her.

Her er noen bilder fra vår dag med Jesper og Krille i leiebil på Paxos.

Grillings?

Utsikt

Og her er rapporten fra Sverigebesøkets siste stupekonkurranse. I våre stupekonkurranser er alle vinnere! (Til og med jeg, som alltid må sitte på sidelinja med ører som ikke tåler saltvann.)

Johan hopper

Jesper hopper

Krille hopper

Mer senere. Hørs!

Forrige fredag kom Jesper og hans lillebror Christopher på en ukes besøk til oss på Korfu. Vi hadde skaffet en ørliten leiebil for anledningen, og plukket dem opp på flyplassen. Etter en kjapp tur innom nærmeste supermarked hvor vi handlet inn mat og… ehm, leskende mineralvann dro vi til båten for å lempe av bagasjen og spise lunsj, og deretter dro vi likegodt på stranden.

Det er ikke hverdagskost for oss å ha bil, så senere på dagen la vi likegodt inn en liten sight-seeing også. Korfu er veldig fint og har hundrevis av nesten bortgjemte tettsteder, viker, strender og små tavernas med flott utsikt.

Utsikt fra ankerplassen.

Utsikt

I helgen la vi ut på tur med destinasjon Paxos -det ble andre gang på Paxos for vår del, og der var det stadig like fint.

Klassiker: Charterbåt pluker opp naboens anker.

I skrivende stund er vi tilbake på Korfu. Neste rapport kommer snart.

Hørs!

Lenestol for akterdekk -Jespers patent.

Semester med hela familjen.
Farmor. Farfar. Kusiner.
Härligt.

Die Strecke von Vlore nach Saranda, für die Busse eine halbe Tagesreise unterwegs sind, schaffte unser Fahrer in drei Stunden. Wir ließen uns zu einem günstigen Hotel am Hafen bringen. Tragflügelboote bringen täglich hauptsächlich griechische Touristen von der nahegelegenen Insel Korfu nach Sarande.  Sie wollen vor allem Butrint sehen, eine der größten Sehenswürdigkeiten, die Abanien zu bieten hat.

Den vom Albanienführer angepriesenen Charme des ehemals kleinen Fischerhafens, hat er durch die unkontrollierte Bauwut mittlerweile ziemlich eingebüßt. Alles was schön ist und Touristen anzieht, wird so allmählich kaputt gemacht. Hier wird uns kein verlöschender Blick mehr auf eine malerische Idylle gestattet.

Wir fragen uns, wer die Baugenehmigungen für die vielen Hotels erteilt, mit denen die Strände zubetoniert werden. Nie und nimmer können sie alle ausgelastet sein, wenn sie einmal fertig sind. Haben die Eigner sich verspekuliert, sind sie skrupellosen Immobilienhaien aufgesessen, oder wurde etwa ein Baustopp verfügt, und die Betonskelette warten mit ihren Armierungseisen, die den Bau des nächsten Stockwerks vorbereiten hätten sollen, auf ein Einsehen der Natur, das sie in tausend Jahren zu Zeugnissen einer barbarischen Architekturkultur machen?

Es sollte aber noch schlimmer kommen, doch will ich nicht vorgreifen. Noch  sind wir in Sarande, das im letzten Jahrhundert von den Griechen zerstört und geplündert worden ist, weil sie diesen Teil Albaniens für sich beanspruchten. Im Balkankrieg warfen sie hier die Truppen Mussolinis zurück, dann rollten die deutschen Panzer der Küste entlang über die Grenze nach Griechenland, die nur 35 km entfernt ist.

Um in der Gegenwart anzuknüpfen: Auf einer Hauswand finden wir ein Plakat, das zum “Nein” gegen den NATO-beitritt Albaniens aufruft, der allerdings schon im Mai stattgefunden hat. Nicht in der EU, aber in der NATO.  Geostrategische Interessen haben – wohin man schaut – doch immer Vorrang gegenüber Integration.

Leider wurde meine Lebensgefährtin von fürchterlichen Magenkrämpfen heimgesucht. Während sie das Bett hütet – endlich eine gut funktionierende Aircondition – mache ich mich auf den Weg zu einer Apotheke. Ich spreche eine Gruppe von Männern an, von denen sich einer sofort anbietet mich zu begleiten. Das Zeichen für Magenweh – kreisende Bewegungen über der Bauchgegend mit schmerzlichem Gesichtsausdruck – veranlassten meinen albanischen Führer, das Anliegen in der Apotheke, die ich von außen als solche nicht erkannt hätte, gleich auch in die Landessprache zu übersetzen. Es wurden dicke Bücher gewälzt, in denen alle Medikamente aufgelistet sind, es wurde diskutiert, telefoniert und solange verhandelt, bis das beste Mittel gefunden war. Ich frage: Wo kann solche Hilfsbereitschaft noch angetroffen werden?