Múlt hét csütörtökön jelent meg Payer Imre tömör kritikája a Betűemberről az Élet és Irodalom Ex Libris rovatában, amely ide kattintva olvasható el.

Október 30-án Szabályozatlan szorongás címmel megjelent Kálmán Gábor kritikája a Betűemberről a KönyvesBlogon. Az írás ide kattintva olvasható el.

Ma jelent meg Dunajcsik kritikája a Betűemberről Az árnyékos oldal címmel. Az írás ide kattintva olvasható el.

Tegnap jelent meg a PRAE.HU portálon Ayhan Gökhan kritikája a Betűemberről Horrorfilm, dalban elbeszélve címmel. Az írás ide kattintva olvasható el.

2009. október 3-án jelent meg a Népszavában Ambrus Judit kritikája a Telep-antológiáról Műszereket beültetni az emberi testbe címmel, az írás ide kattintva olvasható el.

2009. október 9-én az Élet és Irodalomban “szép embertelenség” címmel megjelent L. Varga Péter kritikája a Betűemberről, az írás ide kattintva olvasható el.

Egy 14 éves szecsuáni fiú éveken át benzinen élt, csak hogy a Transformers-karakterekhez hasonló bátor harcos váljon belőle.

Nos, igen. Azt hiszem döntő pillanathoz ért a filmszakma. Talán a film elején (a Transformers esetében)meg kellett volna jeleníteni azt az üzenetet, hogy NE IGYÁL BENZINT, MERT NEM LESZEL OLYAN, MINT OPTIMUS FŐVEZÉR!!!

Minden esetre nagyon sajnálatos ami történt, de mit lehet az ilyesmi ellen tenni?

A fiú mostanra teljesen függő lett, nem tud leállni, viszont az agya szinte leállt egy jópár szervével együtt. Nem tudom, a szüleinek éveken keresztül nem tűnt fel, hogy a fiú nyakalja a motorolajat???

Hát ez két kis előzetes a Twilight második részéből. Egy csajszi videózta ezeket és néha-néha úgy visít (persze, hogy meztelen felsőtestek megjelenésekor), hogy ajánlott lehalkítani a hangszórókat.

Új film, szerintem jó lesz, elég béna egy ügynököt játszik Matt, de szerintem jól csinálja. Ja, és nemcsak kövér, de kicsit buta is.

Szilágyi Cs. Tibor: Harakiri

Szilágyi Cs. Tibor 1973-ban született Szombathelyen. Dolgozott a Menhely alapítvány szociális munkásaként, részt vett drog prevenciós programban, próbálkozott nyakkendős állással is. Zenélt, írt, tökéletesen beszélt angolul és franciául.

A Harakirit 2004-ben, halála után egy évvel adta ki az Ulpius-ház. Önéletrajzi ihletésű mű, de nem önéletrajz. Nem vallomás, hanem kitárulkozás. Az könyv első sora így szól: „Huszonhét éves vagyok. Halott.”

Nem könnyű olvasmány, és nem olvastatja magát. Minden többszörösen összetett mondattal meg kell küzdeni. A bekezdéseket angol nyelvű dalszövegekből kiragadott, időnként egyáltalán nem odavágó gondolatok tagolják.

A mű objektíven nézve nem emelkedik föl a világirodalom gyöngyszemeinek sorába. Legnagyobb érdeme talán a feltétel nélküli őszinteség, amely sugárzik a sorok mögül. Nehezen megválaszolható a kérdés, hogy miről szól a könyv. Emlékek, bizarr álmok, hallucinációk és kábítószeres élmények töredékeiből összeállt, hipnotikus erejű látomás. Nincs története, történése van. A végkifejlet, ha nevezhetjük annak, hogy hősünket végül mégis diagnosztizálják paranoid skizofrénnek. „Keresd meg a halált… Suttogott egy hang utánam, olyan mély, mint a szél, és olyan fekete, mint a Hold másik fele”.

Szilágyi Cs. Tibor minden nap megivott hat-nyolc kávét, elszívott három doboz cigarettát, és beszedte a receptre írt gyógyszereit, amiket rendszeresen tömény szesszel öblített le. Alkalomszerűen élt könnyű és kevésbé könnyű drogokkal, túladagolta magát vagy öngyilkosságot kísérelt meg, melynek következményeként beszállították a megfelelő intézmények megfelelő osztályára. 

Közben elemi erővel küzdött azért, hogy normális legyen.

„És aztán néha arra is kell a cucc, hogy ne gyűlöljem magam, amiért viszonylag gyakran rúgok a gyengébe, megijedek a gyáváktól, és tisztelem a hatalmast, de kérlek benneteket, ne ezt a szörnyeteget lássátok bennem, ne erre emlékezzetek, hanem a gyerekre, aki a szőnyegen ült és pörgött és nevetett, pedig tudta egyszer bele fog halni.”

Álmában halt meg. Harmincéves volt.