Még egy lépést haladt Románia az “európai” diktatúra irányába, miután egy az állampolgárok kolletív “rabosításával” egyenértékű törvény lépett hatályba. A szóban forgó 298/2008 sz. Törvény (szövegét lásd itt) akkora visszalépés a személyi jogok terén, hogy éghet az arca a szégyentől minden egyénnek és szervezetnek aki nevét adta hozzá!

Az agyrém eredete a 2002/58/EK és az ezt módosító (voltaképpen kiegészítő) 2006/24/EK Irányelv, melyeknek az említett törvény a román fordítása.

Egyes publicisták felhívják a figyelmet azokra a “tévhitekre” melyeket a “média” (az a fránya szabad sajtó!) szerintük propagál.

A legtöbben azoban mélyen ellenzik a tényt és folyamatot amit e törvény és a hozzá vezető irányelvek jelentenek. A tényt, hogy a technológiai fejlődés nem az egyéni szabadságot és az individum hatalmát hanem az állam elnyomó erejét növeli, és azt a folyamatot, hogy mondva-csinált indokkal ártatlan álampolgárok millióit egyre jobban figyelnek és figyeltetnek, a bűnösség vélelmének alapján.

Valóságok és tévhitek a törvény rendelkezéseiről…

Lássunk egy pár pro- és kontra BigBratyó tévedést:

Első tévhit: a törvény csak olyan magatartást szabályoz amit a kommunikációs cégek már eddig is követtek, mert ez elengedhetetlenül szükséges a számlázáshoz… Ez egy fél-igazság: igen a cégek eddig is tárolták a hívások kezdő időpontját, időtartamát, befejezését, a hívót és a címzettet, mert ez kellett a számlázáshoz.

– Azonban nem olyan formában, hogy akár 6 hónap után is át tudják adni őket az “illetékes hatóságoknak”.

– A cégek továbbá NEM tárolták a cella-információkat (a hívó és címzett eleve bemért földrajzi helyzetét). Ez nem kell az “in extenso” számlához.

Érdekes, hogy miután Romániát elmarasztalták, mert az egyetlen szolgáltatásban ahol kell a cella-információk ismerete (a 112-es sürgősségi hívószolgálat) ezek nem állnak rendelkezésre, most megszületik az a törvény amivel a nemzetbiztonság (és nem a balesetet szenvedett egyén bizonsága) nevében kötelezik a cégeket, hogy ezt az infót is tárolják, és szükség szerint szolgáltassák ki … a hírszerzésnek!

Második tévhit: a felvett adatokat csak súlyos bűncselekmények felderítésére használják. Ez egy szégyetelen hazugság! Lássuk csak mit ír a Büntető-Eljárási Törvénykönyv (BeJTK), pontosan milyen “súlyos” cselekményeknél is lehet ezeket az információkat felhasználni? Ezt a szabályt a BeJTK 91^1 (a mellékelt szövegben 911-de ez gépelési hiba) szakasza 2. bekezdése tartalmazza.

- Ha megnézzük a felsorolást látjuk, hogy az nem kimerítő, s akár piti bűncselekmények esetén is lehet ezeket az adatokat használni ha azt egy (elszámoltathatatlan) bíró “súlyosnak” tekinti, vagy a “telekommunikációs eszközökön elkövetett” bűncselekményről van szó: szóval jaj a telefonbetyároknak!

Harmadik tévhit: a beszélgetések tartalma is rögzítésre kerül. Ez hamis! Egyes sajtó-orgánumok ahol a jogászhiány már sokszor érződött a közölt hírek minőségéből (Antena3 és RealitateaTV pld.) azt állították, hogy a beszélgetés is felvételre kerül. Bárkinek aki ezt állítja javaslom a törvényt megnézni.

Persze a helyzet azért nem ennyire egyszerű: a híváslista ismeretében a lehallgatások kiterjeszthetők ártatlan emberekre is és a titkosszolgálatok a tartalom ismerete nélkül is  spekulálhatnak erre. De ettől nem kell annyira megijednünk: már rég ott az iwiw, ahonnan most is bármelyik titkosszolgálat vagy érdeklődő “magánzó” azonnal megtudhatja kit ismerünk (és sokszor azt is mennyire)… csak egy meghívó kell.

Negyedik tévhit: a törvény egymagában garantálja, hogy a titkosszolgálat (vagy a szolgáltató) nem sérti meg az adatok kezelésére szóló szabályokat. Ez sajnos egy idealista logikai tévedés! Attól, hogy a törvény az adatkezelési szabályok megsértését büntethetőnek nyilvánítja, még nem jelenti azt, hogy valaha valaki ezért meg is fog bűnhődni. A minap állította Caludiu Săftoiu, a Külföldi Hírszerzési Szolgálat korábbi elnöke, hogy az államfő lehalgatások által értesült egyes politikusok beszélgetéseiről.

– A legbiztosabb az, ha se hírszerzés, se magánszemély nem rendelkezik a kapacitással, hogy mások kommunikációjában turkálhasson!

Ötödik tévhit: [bevallom ezt még nem vetette fel a sajtó, eddig, de kellene róla beszélni kicsit] Ha EU-s norma akkor biztos jó kell legyen. Az EU végülis demokrácia, nem? NEM! Az EU nem demokratikus. Az irányelveket az EU Bizottsága terjeszti be, mely egy technokratikus “kormány” amit nem lehet semmilyen reális formában felelősségre vonni.

Elszámoltathatatlan bürokraták “minisztertanácsa”. Az EU-ban nincs valódi “államhatalmak szétosztása”, nincs “népi szuverenitás”, és az államok viszonylagos súlya nem egyenlő: itt is látszik az Amerikai és Francia befolyás.

Az irányelvek melyek a polgári szabadságok nyílt szembeköpését jelentik egy olyan szervezet részéről mely “polgárainak” érdekeit megvédeni nyilvánvalóan alkalmatlan, jogaikat csökkenteni azonban annál alkalmasabb, az európai építkezés eddigi legszembetűnőbb szégyene.

Hatodik tévhit: A terrorfenyegetés igazolja ezt a lépést. Melyik? Egyetlen “terrorista” létezett Románia történetének utóbbi éveiben: Omar Hayssam. Gond nélkül kisétált az országból, állítása szerint “öltönyben és beparfűmözve”. A terrorizmus egy mondva-csinált indok, mivel bármely állam titkosszolgálata jogosult a potenciális terroristákat lehalgatni.