Endelig fandt jeg mig tid til at skrive lidt.
I disse dage spiller jeg forestillinger med Sceptor, og jeg ville ønske at jeg havde ord for at fortælle om det. Tiden flyver afsted. Jeg lever i en helt anden verden. Det er fantastisk og utroligt. Jeg nyder det med hver en celle i min krop.
Fredag – 1 forestilling. Idag – 2 forestillinger. Og i morgen de 2 sidste forestillinger. Det gør mig så trist, men jeg prøver virkelig at glæde mig over at der er hele to forestillinger tilbage endnu. Jeg har mødt rigtig mange meget dejlige mennesker, som jeg vil savne helt ufatteligt meget. Kilde, Lars, Morten, Thomas, Marie, Nynne, Manja, Bjarne må nævnes. Også alle de andre. Meget fantastiske mennesker, som jeg ville ønske, jeg kunne tilbringe mere tid med til hverdag.
Klokken 12 i formiddags kom jeg op til stedet hvor vi spiller. vi sad og spiste lidt morgenmad sammen og snakkede om dagen i forevejen. Jeg var træt ved tanken om, at jeg havde en lang dag foran mig. Fællessamling. Noter fra dagen i forevejen og lidt grin og fjas og et par “held og lykke”r. Så var det allerede tid til at tage tøj og make-up på for at komme igang med første forestilling. Kaos. Ingen spejle til folk. Ingen kan finde sit tøj. Folk hoster og hakker og én græder fordi hun er så fysisk smadret. Jesper og Maria så forestillingen og de syntes den var rigtig god. Det var dejligt at se dem, det er længe siden. Nå, efter første forestilling var der lige spisepause og en halv times tid, hvor vi kunne slappe lidt af. Og så var der ellers nedtælling til næste forestilling. Opfrisker make-uppen og tager det rigtige tøj på. Lars pjatter og Michael har igen helt røde øjne… wonder why. Aftenforestilling. Far og Lena kom og så det, og var begge meget imponerede. Og Mette og Buster var der. Åh Mette, jeg savner hende sådan, når jeg ser hende. Hun var med i Sceptor sidst jeg var med i 2006 (må det være?), og jeg har faktisk ikke set hende siden. Hvor var det skønt at se hende, men hold kæft hvor jeg savner hende. Det er dejligt, hun har det godt. Efter forestillingen snakkede vi en times tid allesammen. Jeg var meget træt og var i et lidt underligt humør over det hele. Jeg var træt, udkørt og lidt trist. Så jeg tog hjem, og her sidder jeg så. Mega mega mega træt og smadret efter en meget fantastisk dag. Jeg glæder mig til og frygter i morgen. Jeg glæder mig til min mor skal se stykket  morgen eftermiddag, for jeg er sikker på hun vil synes det er fantastisk. Og så glæder jeg mig for sindssygt til at se Heidi og Jesper, som kommer i morgen aften. De var også med i 2006 og jeg har ikke set dem siden. Det bliver så fedt at se dem!! Nu må jeg hellere sove. Og jeg vil krydse mine små fingre under dynen og håbe på at i morgen bliver en ligeså fed dag og at forestillinger vil gå over al forventning. Jeg er glad, træt, melankolsk, lykkelig, trist. Godnat.

Jag vill så gärna komma igång med mitt skrivande här på bloggen, men det känns på något sätt svårt att veta hur jag skall börja. Jag funderar och funderar och kommer liksom inte fram till något bra. Vad jag egentligen vill börja med är nog ändå att få skriva av mig hur det HAR varit. Efter det känns det enklare att bara skriva om det som händer just nu.  Jag börjar nog lite lätt med det.

Jag har vuxit upp i Bromma med min mamma, min pappa och min fyra år yngre bror. I Bromma hade jag också min älskade mormor o morfar. Åh vad jag saknar dom! Min mormor är min absolut största förebild och jag önskar så att jag blir som henne när jag blir gammal. Jag tänker på henne varje dag och jag saknar henne varje dag. Trots att hon begravdes för drygt 1,5 år sedan har jag fortfarande kvar pappersnäsduken som jag grät i i kyrkan i jackfickan. Den är helt söndertrasad men jag kan inte slänga den. Att slänga den känns som att förlora det sista jag har kvar av min kära mormor. Det var jag som satt brevid och höll min mormors hand när hon drog sitt sista djupa andetag . Det var fruktansvärt men ändå fridfullt. Nu fick hon ro. Om min fantastiska mormor skall jag skriva mycket om, fast inte just nu.

Jag vill nog  börja med att berätta om två svåra bitar i mitt liv, som det nog inte är så många  som vet om. När jag har “avslöjat” det, då skall jag skriva mer om det glada, det roliga och det som man vill minnas av sitt liv. För egentligen vill man ju inte  älta det som har varit utan man vill ju blicka framåt. Det som varit kan du inte göra något åt men du kan välja och påverka  hur du vill ha det idag, imorgon och i framtiden.  Jag skriver mycket “man”. När jag var på anhörigvecka på pappas behandlingshem mot alkoholism (där kom det första avslöjandet) fick vi lära oss att inte säga man. Man säger, man tycker, man vill, man ska – vem är man? Är det jag som vill? Är det jag som tycker? osv. Jag brukar tänka på det där, men ibland känner jag att det nästan fungerar som ett skydd att säga man. Då blir man (hm… jag menar så klart jag)  inte lika personlig liksom… förstår du hur jag menar?

Och när jag sedan gick på behandlig för min ätstörning (där kom nästa avslöjande) så var det samma sak där. Ni vi pratade om sjukdomen så skyddade man (…jag) sig bakom ordet man för det kändes för jobbigt att säga jag där. Vi var en grupp på 8 tjejer och när vi skulle berätta om hur vi mådde just idag, eller vad vi tyckte  och kände inför olika saker, vad vi var rädda för, hur vi ville ha det osv så var det otroligt mycket enklare att säga man än att säga jag. Konstigt det där men prova får du se. Jag lovar att du säger man oftare än jag. 

Pappas alkoholism och min ätstörning kanske jag också ska skriva mer om någon gång, vad tycker du?

Nej det här får nog räcka som början på Lena. Det blev välidgt osammahängade och varken hackat eller malet, men det blev ett inlägg…

Ya tengo ganas de encender en casa la cocina de leña. Nada más pensar en las untadas que hacemos día sí y día también y en el pellejo de cocho mmmmmmmmmm se me cae la baba.

Esa temporada procuramos comprar más pan para que sobre y hacer al día siguiente untada. Coges la barra de pan duro, la partes en dos, (como si irías ha meter jamón para hacerte un bocata) la metes a la cocina de leña para que se ponga un poco tostada, al sacarla untas bien de ajo y le echas un chorrillo de aceite y otra vez a la cocina de leña. Esperas un ratito y ta chán, “untada de ajo”. La puedes comer como aperitivo, en sustitución del pan o como postre. En nuestra casa nos encanta y tengo recuerdo de comerla desde que era una enana.

Otro manjar de los buenos buenos es el bocata de pellejo. El primer paso es conseguir pellejo, que solucionamos rápidamente gracias al Fulgen (apatxito de yogui) que es carnicero y nos da todo el pellejo de cocho que queremos. Lo metemos a la cocina de leña en una bandejilla de las de hace mil años, (la que usaba mi abuelito Silvio para hacer la misma labor). Una vez calentico el pellejo, lo metes entre pan y pan y ¡a hincarle el diente! El pan se queda bladito, blandito….

Cualquier día preparamos en el txoko merendola de untadas y bocata de pellejo, Además ahora que lo pienso en la chapa de estufa del txoko también se podrá ¿no? Luego ya nos sacaremos unas guindillas y una cebolla pa comerla con sal y así “paicernos a nueschos apatxus” jejejeje

 Una cosa que no viene a cuento. Me gusta más la palabra “bocata” que “bocadillo” Suena mejor ¿no?

Lena var på Örebrogala ikväll. Själv fick jag inte gå på någon gala. Jag satt i min ensamhet och kollade på en tyskturkisk film (som i och för sig var bra). Men jag fick i alla fall se henne – det var bra!

Le canapé est à gauche de la porte. Le fauteuil en cuir est à droite, près du canapé. Le fauteuil en tissu est à gauche, près du canapé. Devant le canapé il y a une petite table en cuir. La table ronde est à droite de la porte. A côté de la table, il y a huit chaises. Sur la table il y a une nappe blanche et un vase avec des fleurs. La commode se trouve à droite, en face de la table. Sur la commode, il y a une télé. Derrière la table, il y a un placard. Entre la commode et le mur, il y a un lampadaire. En face de la porte, il y a un petit balcon. (Ecrit par Lena)

God, what a weekend. Well, what a Friday night really.

Adoration:

• Hannah Harley Young: you rock

• The police: OK, the Cordy House gang might not love you right now but when you get attacked in Soho the police are pretty much awesome…
• T-mobile: wow – who knew you can retrieve MMS from lost phones…?
• Everyone who sent me kind messages: Zoe, Amy, Sam, Armo, Nils, Matt, Mally, Nuala, Becky, Dee, , Sean, Rich, Matt W, Michael…And thanks to everyone on my speed dial too…x
• Neuhaus: thanks for all the lovely chocolate and champagne

• Lena on Gt Eastern St: without a doubt, the best bar in Hoxton-Hollyoaks

• Ben Osborne: glad you enjoyed Krakatoa!
• Nabokov Theatre company: OK so we did borrow some of your booze but we meant it with love (and will replace)

Disappointment:

• Yellow berocca: who came up with that idea? Vile…
• The torrential rain: it is like being in Noah’s Ark or something…(PS I have no idea what this is an advert for! Bad cat spelling?)

• Vanessa off Gossip Girl: GG is a guilty pleasure for Dan and I but we’re really not loving Vanessa at all. Team Carter -  at least he is properly bad!

This week Happy Birthday Guy Whittaker and Matt/Charli are you still up for drinks…?

PS I lost my blackberry so bear with me if I don’t have your number…

Firgas

We celebrated at our 2nd annual Goulden Touch Foundation / International Essential Tremor Foundation gala fundraiser in Chicago last night with some of our favorite people …

Talia Dolgin, Lauren Schmier, Lena Schwartz, Darren Schwartz, Stanley Finsilver, Shari Finsilver, Johannah Whitefield, Ari Dolgin, Julie Oleshansky, Michael Oleshansky

J’habite une maison à Purkersdorf en Basse-Autriche avec mon père et ma sœur. C’est une maison avec un étage, une cave, un grenier, un jardin et un garage. La maison a neuf pièces. Au rez-de-chaussée, il y a un salon, une cuisine, une salle de bains, une buanderie, un cabinet, la chambre de ma sœur Sophie, la chambre de mon père, ma chambre, un débarras et une sauna. Le salon a aussi un jardin d’hiver. Dans le salon, il y a un canapé blanc, un fauteuil très confortable en cuir et un fauteuil blanc en tissu, deux commodes, cinq fenêtres, un tapis, une cheminée, un miroir, la télé et  deux lampadaires. Les murs sont blancs. Le salon sert aussi de salle à manger, il y a une table ronde et huit chaises, un petit balcon, qui ressemble au  balcon de Roméo et Juliette.  Dans la cuisine, il y a une table en bois, deux chaises et une banquette, des plaques chauffantes, une lave-vaisselle, un four micro ondes, une machine à café, un réfrigérateur,  un congélateur et  deux grands placards. Dans les placards, il y a beaucoup de vaisselle : les petites assiettes, les assiettes creuses, les grandes assiettes …, les verres à eau, les verres à vin, les gobelets et les tasses. Dans une commode, il y a les serviettes, les couverts (les couteaux, les fourchettes, les cuillères à soupe, les cuillères à café, les couverts pour les poissons). Dans le placard, il y a les poêles et les casseroles. La salle de bains est petite, il y a une baignoire, une douche, un lavabo, une fenêtre, deux miroirs, un placard, deux tapis et un bidet. Dans le cabinet, il y a un lavabo, une fenêtre et un petit miroir. Dans ma chambre, il y a un lit et deux tables de nuit. Sur les tables, il y a une lampe de chevet. Il y a un grand placard, une table et une chaise, une étagère, un miroir, un tapis, une plante et une armoire  pour mes vêtements, c’est très important pour moi . Dans la chambre de Sophie, il y a un lit, une table de nuit, une étagère, un miroir, une table, une chaise et une armoire. Dans la chambre de mon père, il y a un grand lit, deux tables de nuit, un radiateur et une armoire. C’est une chambre avec de la moquette. Dans la buanderie, il y a une machine à laver, un séchoir à linge, un congélateur et une commode. Dans la cave, il y a une sauna, un rayon pour le vin, un garde-manger et une buanderie. Dans le grenier, il y a les choses dont je n’ai plus besoin. :) Voilà, c’est tout ! C’est notre maison !      (Rédigé par Lena)

Napok száma a Bécsi koncertig, ahol láthatom Billt: 136

***Lena*** üzenete:
Nia… te szereted Billt?

Milyen reményekkel mész koncertre?

*pofátlandetisztánakarlátni*

Bakancsos Nia. – aki szarrá veri Tomot pingpong-ban XD || kacsás(L)  üzenete:
Én rábíztam magam Istenre és elmondtam neki, hogy azt akarom, amit ő, mert az lesz mindig a legjobb, ha először nem is értem. úgy megyek oda, hogyha az a sorsom, amiben  hiszek, minden megváltozik majd, és életemben először valóra válik majd egy álmom. ha nem,  fájni fog. de erre most nem gondolok. inkább csak várok, nem aggódom.

***Lena*** üzenete:
Nia… te.. nem vagy kavics
nagyon is szép fiatal lány vagy…

Bakancsos Nia. – aki szarrá veri Tomot pingpong-ban XD || kacsás  üzenete:
nem tudom… ebben én annyira nem vagyok biztos… de igyekszem magam már egy ideje elfogadni…
tudod, Lena…
köszönöm neked
mindig mindenki csak beszél
de te vagy az első aki
feltette a kérdést h miben reménykedem?
és elgondolkoztam…
és rájöttem h a Lehetetlen maga amit akarok.
…
de még nem tudom feladni.

***Lena*** üzenete:
nem szeretném ha összetörnél nia…
senki sem ér annyit
h lássalak érte
szenvedni…
Bakancsos Nia. – aki szarrá veri Tomot pingpong-ban XD || kacsás  üzenete:
félek…
rettegek Lena

***Lena*** üzenete:
tudod nia mi a baj az emebrekel?

Bakancsos Nia. – aki szarrá veri Tomot pingpong-ban XD || kacsás  üzenete:
micsoda?

***Lena*** üzenete:
mindig a távolba néznek… mindig el akarnak kapni valamit ami nagyon messze van. és miközben vágyakoznak, az élet, és a perceik elsiklanak mellettük.
Először egészen kis dolgokat kell értékelnünk…
akkor kapunk nagyokat

Bakancsos Nia. – aki szarrá veri Tomot pingpong-ban XD || kacsás  üzenete:
de már olyan régóta várok… miért nem kaphatnék egyszer egy icipici csodát én is?

***Lena*** üzenete:
Nia.. hiszen már rengeteg csodát kaptál
amik talán fel sem tűntek, de már a tiédek.
Te remek ember vagy… ne hagyd kérlek h az álmok megrészegesítsenek.
minden lehetséges…
ez valóban igaz.

Bakancsos Nia. – aki szarrá veri Tomot pingpong-ban XD || kacsás  üzenete:
gyenge vagyok. és ez lesz a vesztem. mert mi lesz ha nem válik valóra? de mi lesz ha mégis?  hiszen nem is tudom h kell megélni egy álmot… könnyen meg is ölhet, jól tudom. és még olyan hosszú az idő…

***Lena*** üzenete:
Szívből kívánnám neked h legyen valóság
az amiről álmodsz.
mert megérdemled…
de tudod, nem szeretném ha összetörnél…

Bakancsos Nia. – aki szarrá veri Tomot pingpong-ban XD || kacsás  üzenete:
amikor minden nagyszülőmet elvesztettem tavaly, teljesen bekattantam. és azóta is rettegek a haláltól. mások halálától. mert nem akarok egyedül életben maradni… nem akarok egyedül lenni soha! és bár a  hitem megerősödött és rábíztam magam Istenre, attól még vannak hülyeségeim, mint pl. h mindenkinek aki fontos, azt mondom h “szeretlek” mert félek h nem mondom elégszer. éhezem a boldogságot…

***Lena*** üzenete:
Tudom mit érzel.
tudom hányszor gondolod el Bilell… h mennyire vágysz rá, testileg és lelkileg is…
de ez a vágy, felemészt…

Bakancsos Nia. – aki szarrá veri Tomot pingpong-ban XD || kacsás  üzenete:
én próbálok élni. én próbálok nem “halott” lenni nélküle. én tényleg. csak most úgy érzem, hogy talán…. nem tudom. el akarok menni a koncertre és bízok benne h Isten vigyázz rám. kicsit túl közel kerülök majd a tűzhöz, ezt tudom jól. de ha meg is égetem magam, a sebek begyógyulnak idővel. úgy érzem h meg kell próbálnom. csak azért is, mert a kérdésre amit legelőször feltettél, a válaszom: igen. szeretem.

***Lena*** üzenete:
Hát jó…
megértelek, de remélem tudod
h ha visszajössz is
akkor is itt leszek.
ha összejön, akkor is^^

Bakancsos Nia. – aki szarrá veri Tomot pingpong-ban XD || kacsás  üzenete:
igen. tudom. köszönöm. nagyon köszönöm neked. hogy kitartassz mellettem. hogy törődsz az érzéseimmel. hogy meghallgatsz. h te mindig elmondod h szép vagyok. hogy vagy. hogy ismerhetlek. h a barátomnak hívhatlak. hogy  hiszel bennem. tényleg nagyon köszönöm.
Szeretlek.

***Lena*** üzenete:
én is téged
és tanuld meg magad értékelni…
csodálatos ember vagy. és ha ezt te is hiszed
mindekinek könnyebben feltűnsz:_P