ez a mese is madarakról szól…de már nem a hajlani rigókról. de szép ez is…valahogy sokkal  csendesebb mese. Hadley Hutton rajzolta, festette.

Szines madark , Linda Solovic oldaláról. Kedevesek….és olyanok, mint Szabó Lőrinc hajnali rigói verse… itt a Kaláka megzenésített változata.

Katt a fotóra a videóért!

“Australian newsreader Peter Hitchiner has been surprised by a special guest during a bulletin – a giant seagull. The bird stole the show as it walked past the studio’s camera filming the Melbourne skyline. The Channel 9 newsreader was reading a story about a 27-year-old being murdered at the time.

Peter Hitchiner told a Melbourne radio station: “I was reading away…and I suddenly thought ‘Oh gosh that seagull’s back again’, because we had a bit of a problem last night.”

via

Mivel is kezdjem? Bóbita gubbaszt! Nagyon meg vagyok ijedve, Peti szerint nem lesz baj. A játékát még mindig üldözi, de a párjának ha az közeledik oda-oda csap, egyébként pedig borzol.

A zebrákat elszúrtam! Mindkettő hím! Magam alatt vagyok, ennyit a zebrapinty tudásomról!

Bogyó még mindig hisztis, katasztrófa a közelében lenni. Amikor kint vagyok vele állandóan a nyomomban van, ha otthagyom (kint) akkor is üvölt. Én egyszerűen nem értem mi esett  bele. Ennyire társasághiánya lenne?

Tegnap kivettük az amandina párt egy külön kalitkába. Erre Peti kitalálta hogy rendezzük át a szobát, legyen helyük a madaraknak. Tegnap éjjel 2-ig rendezkedtünk, persze még mindig katasztrófa a szoba. De most befér egy plusz szekrény (a madaraknak).

Tömören ennyi! Most két napig nem írok, mert hazamegyek. Addig Petire lesznek bízva az állatok, remélem mind életben marad!

Claire Morgan Belfastban született. Az Ulster és a Northumbria egyetemenen szobrászként diplomázott. Londonban él és alkot. Az elmúlt öt évben installációkat készít, melyek nagyon aprólékosak és kidolgozottak. Az eredmény nagyon tiszta és nagyon izgalmas.

from www.whokilledbambi.co.uk

A megfejtést a blog “Szólj hozzá” részében várom, nem a Twitteren vagy a Mobypicture-ön!

Egyébként nem olyan nehéz a megfejtés!

Időközben LCS által megfejtve.

- Posted using MobyPicture.com

Tegnap nem írtam, nem sok minden történt. Bogyó a vasárnapi kerti parti poharaiból összetört egyet, elegánsan leugrott az asztalról, csak az a fránya pohár volt útban! Tegnap új módszert fejlesztett ki a száraz zsemle összetörésére. A szájába veszi majd bólogató mozdulatokkal a motor kerekéhez csapkodja! Leleményessége már szinte határtalan.

Ma rosszul kelt. Egész reggel kiabált, mire kiderült: -a föld is körülötte forog- éhes volt, és akkor rögtön de azonnal meg kell etetni. Most hogy evett nyugi van. A szomszédokkal Peti vitatkozik!

Tegnap csináltunk a csibéknek homokfürdőt! Egy autógumit leásott Peti a földbe úgy negyedig, ezt feltöltöttük homokkal. Jól sikerült! Találtunk két nárcisz hagymát, és a csibék élvezik a kiásott földet. A homokra rá sem hederítetek.

A galamboknak is csináltunk fürdetőt, hogy ne Bogyó vízét borogassák ki. Ez legalább tényleg jó volt. A galambok megrohanták, jót fürödtek benne.

Az éjszaka Kázmér együtt aludt Wales-ékkel és még jelentem él! Örülök hogy végre ki tudtuk rakni a kacsaólba.

A szobamadarakkal nincs sok újság. A sirálykák, amandinák fészkelnek. A zebrák szöknek, a fürjek szelídülnek (már a hím is kézből eszik), Bóbitáék az odúból ki be járnak.

Így hirtelen ennyi.

A bélyeg kiadásának idején még Balaton-felvidéki Nemzeti Park néven illették, majd átnevezték Balatoni Nemzeti Parknak. De a honlapján még mindig a régi néven fut. Vajon mi az igazi neve?

- Posted using MobyPicture.com

Madárcsicsergés az ablakodban.

(The Birds of the Bosphorus by Artishock21)

Először is: tudom hogy ez nem állatos téma, de fontos az életben: Peti megkérte a kezem!!!

Most vissza az állatokhoz.

Bogyó: nagyon megbántódott hogy a hétvégén nem vittük magunkkal. Pedig próbálkozott! Mikor takarítottam a kocsit, beugrott és elhelyezkedett a helyén az jobb első műszerfal alatt. Miután kipateroltuk dühösen összeugrálta a kocsit, csupa karc lett! Ma hajnalban a kecske sírására keltünk, 6 órakor már éhen akart halni, a szomszédok lassan a …… kívánnak!

Bóbita: nagyon nézegetik már a fészket! És Bóbitka teszi a szépet a lánykának (neve még nincs) széttárt farokkal repked körülötte és ha leszáll felborzolja a bóbitáját, hogy minél szebbnek látsszon.

A kismadarak is jól megvannak! A sirálykák felfedezték, hogy a fürdés jó! Azóta nagy a pacsa! Az amandinák pedig különköltöztek, már nem közösködnek a sirálykákkal, van rá helyük. És a pár már elkezdett fészkelni. Peti elnevezett párat belőlük: Nótafa, az Apuci új neve Blue, a féllábú fióka Deák Bill lett. A többi név még várat magára. Azt hiszem Nótafát láttam udvarolni a fiókának. Először a lábát piszkálgatta szertartásosan, majd magasra ugrálva közeledett kiszemeltje felé. Na ekkor rontott be Peti, így hogy mi lett volna a vége nem tudom.

A zebrák is fészkelnének! Csak még nincs hova, ezért a hím ügyesen a libikókába szövögeti a fürtös köles szárat. Szépnek szép, de nem túl praktikus.

Tegnap nem tudtam írni, nem volt rá időm, úgyhogy ezt ma bepótolom. Tegnap Peti itthon maradt nem ment dolgozni és egész nap az új madaraknak csináltunk nagyobb kalitkát. Nem volt egyszerű munka, de az eredmény magáért beszél! A madarak élvezik, ide oda röpködnek és mivel van helyük szét is csoportosulnak, nem ülnek egy rakáson mint eddig. Van egy nótafa amandina (piros fejű, lila mellű, sárga hasú, zöld hátú gyönyörűség) ő állandóan énekel, a többi hím körbeállja és szinte közel hajolnak hozzá, mintha az éneklést tanulnák. Máskor meg Apuci a fiókának az apja (ő szürke fejű, lila mellű, fehér hasú, kék hátú) kórusban énekel Nótafával! Élvezet őket hallgatni! De ha ár a leírásoknál tartok: Anyuci, ő szinte teljesen fehér, egyedül a melle halványlila. A féllábú kis hím: fekete fej, lilás mell, még zöldes has, zöld hát, de még most vedlik át. A fióka színeit még nem tudom, egyenlőre zöld. A sirálykák kávébarnák, az egyik kis tojó búbos.

A zebrákat elnevezte anyósjelölt dudáknak, ahányszor bejön valaki mindjárt rázendítenek! A Bóbita játékaiból ottmaradt egy libikóka a kalitkába, hát azt hogy élvezik! Néha órákon keresztül csak a libikóka pufogását lehet hallani. Szeretnek hintázni.

Bóbitáék egyre szerelmesebbek! Már ott tartunk (4 nap után), hogy a kis tojó bent ül a fészekben, Bóbita pedig kintről őrzi. Ezt azért nem hittem volna, főleg nem ilyen gyorsan.

Bogyónak pedig új kedvence van! A mókus után itt maradt egy kis mazsola, gondoltam megkapják a csirkék, de jött Bogyó kíváncsi volt ezért kapott egy darabot, rögtön felmérte hogy ez finom, úgyhogy majdnem az egész zacskóval megette.

Ma is egy élménnyel lettem gazdagabb. Kiültem rajzházit csinálni a Margit -szigetre (az ami a hídon fogadott megintcsak élmény volt, nem is rólam lenne szó, ha nem túrták volna fel az egész mindenséget, amikor én egyszer az életben oda megyek).
Leültem egy padra, rajzoltam, aztán hallom, valami matat mellettem. Tőlem kb. 4-5 méterre egy varjú (vagy mifene) szórakozott a kukazsákkal.

Addig – addig ügyködött, míg fel nem húzta a zsákot annyira, hogy bele tudjon nyúlni, és valami ehetőt találjon benne. Mindezt úgy, hogy ha madár lennék tuti nem jutna ilyen eszembe. Két lábával odafogta a zsákot a szemetes széléhez, a csőrével lenyúlt amennyire tudott, megfogta a zsákot, felhúzta, a felhúzott részt szintén odafogta a szemeteshez, megint lenyúlt, felhúzta, odafogta… Ezt folytatta addig, amíg el nem érte a szemetes tartalmát. Az akciónak pedig ez lett a vége:

A minőségért én kérek elnézést, a telefon ennyit tud ilyen távolságból. Ez a spontaneitás átka. De a lényeg látszik.
És történt ezalatt a 4 óra alatt mégvalami, amiről akkor, abban a percben úgy gondoltam érdemes lenne elmesélni, de akárhogy agyalok, nem tudom mi volt az. Nem a kutya, akire rászóltak, hogy jólvan, szia, én megyek, a kutya meg mint aki érti, egyből szaladt. Nem is a sok túrista, ás a mégtöbb futó….
Egyszer úgyis eszembe jut…..

Tegnap este, mikor Peti már hazaért, egymás mellett ülve jóleső elégedettséggel szemléltük új jószágainkat. Mindeközben bóklásztam a neten. És találta egy kihagyhatatlan lehetőséget! Petivel még az este kocsiba vágtuk magunkat, és éjszakára 5 gould amandinával és 4 sirályka pinttyel lettünk gazdagabbak! Ez valami hihetetlen, szinte el sem hiszem! Bár a madarak nem voltak túl jó állapotban, piszkos, elhanyagolt volt a helyük, éhesek és szomjasak voltak. De már itt vannak nálunk és szépen kitakarítva, megetetve, úgy tűnik elégedettek.

Tegnap még letojt az egyik törpefürj tojó, ez gyorsan ment! Szép zöldes színű tojás, a tojó méretéhez képest elég nagy.

A reggeli etetésnél elengedtem véletlenül mindkét zebrát, olyanok mint a kis gyíkok, csak úgy kúsztak ki a kezem alatt. Jó félórámba telt mire megfogtam őket újra, erre megoldást kell találni!

A Bóbita nézegeti az odút! Úgy tűnik komolyan gondolja a családalapítást! Tegnap este a Peti kitalálta: olyanok mint Wall-e és Eve. Bóbita probál és probál, de egyenlőre csak süket fülekre talál.

Ma eladtam 6 gyöngyit, a srácok akik jöttek érte oda vissza voltak Bogyóért. És a gyöngyösök is tetszettek nekik.

A hétvégén volt a nagy monori börze. De nem mindjárt a börzével kezdeném. Inkább visszamennék tegnapelőttre. Bogyó szerzett magának egy száraz zsemlét, de mivel nem tudta megrágni (túl nagy volt), jött az okos gondolata. Lerakta a földre és elkezdte a lábával ütögetni és még a szarvával is kicsit megbökdöste, ami pedig lehullott a zsömiről az nagy elégedettséggel befalta!

Tegnap este a párom egyik professzorával vitáztunk vagy két órát. Nagyon rákattantam, mikor kijelentett: -”az állatok nem kommunikálnak!”Ezt nem kellett volna! Este fél tízig ültünk a kocsiba és hoztuk fel az érveket. De legalább gondolkodásra késztettük.

És a várva várt börze!!! Kimentünk reggel fél kilenc körül papagájt keresni (Bóbita mellé párt), keveregtünk, nézelődtünk, de találni nem találtunk megfelelőt. Beszéltünk egy emberrel aki szintén tart ausztralorpszokat, nagyon szimpatikus volt. És gyönyörű kakasokat árult. Elcsevegtünk kicsit a kaposváriakkal, megrendeltük a gyűrűket. Majd megkerestünk egy hölgyet, akivel a törpe dalmát rexekről beszélgetünk el. Nagyon rendes volt! Sokat segített! Mikor visszafelé jöttünk, találtunk egy madarászt aki elég meggyőzően értett a hullámosokhoz. Így kerestünk vele egy kis tojót. Ő -ahogy elöző gazdája mondta- vajsárga. (És Bóbita mellé rakva már Peti is elismeri, hogy Bóbita inkább zöld, mint sárga.) De visszatérve a madarászhoz: A Peti felvetette, hogy Bób régi kalitjába kéne tenni még valamit. Ahogy ott tébláboltunk a ketrecek előtt kitaláltuk legyen törpefürj. Az emberke mindjárt tartott egy gyorstalpalót a tartásukról, mi meghallgattuk, megjegyeztük, és boldog fürjtartók lettünk. Vettünk egy vadas fiút, egy sárga és egy ezüst tojóval. Mikor már búcsúztunk közölte, majd szépen összeszedik a kalit aljáról a szemetet. Tehát a fürjek mehetnek a papik alá, még mindig üres a kiskalit! Sétálgatunk, tanakodtunk mi is legyen benne, mire jött az ötlet: -zebrapinty! Tehát keressünk zebrát. Végül találtunk egy pingvin színű búbos tojót, és egy fekete pofafoltos hímet. Boldogan hoztuk haza őket. Most gondolkodhatok új állatneveken!

Itthon gondoltuk karanténba rakjuk a kis tojó hullámost, nehogy Bóbitkának baja legyen, de mikor beengedtük alá a fürjeket Bóbo úgy cuppant rájuk, húzogatta a szárnyukat, csipkedte a csőrüket. Kénytelenek voltunk az új “barátnőt” beengedni hozzá. a van papagájszerelem első látásra ez az volt! Bóbita odarepült puszilgatta, etetgette, rendezgette a tollait, majd közberöpködte, körbetáncolta, még meg is fürdött, rég láttam ilyen vizesnek!!!

Most úgy tűnik mindenki jól van. A pintyek eszegetnek, a fürjek rohangálnak Bóbita pedig még mindig hódítani próbál, egy kissé álmos tojókát.

Összességében jól sikerült ez a tegnapi nap!

Nem is tudom hol kezdjem. Bogyó nagyon “rosszul” volt  két napig, nő a szarvacskája és dörgöli mindenhova, miközben segítségért sírdogál. Ha kint vagyok próbálom enyhíteni neki vakargatással, dörzsölgetéssel, de ez csak ideig- óráig jó neki. Ha nagyok a fájdalmai próbálja magára felhívni a figyelmet, úgy hogy a lábamat is vakargatónak hiszi. Szóval a lábaim tele vannak kék- zöld foltokkal.

A héten csinált egy érdekes mutatványt Bogyóka. Anyósjelölttel éppen pakoltunk, és a kis drága persze ott lábatlankodott. Egyszer csak valami alól kifutott egy jól megtermett pók, erre Bogyó, mint a sáskahad vetette rá magát a pókra és már el is tűnt a szájában. Csak lestünk, ez mi volt? A kecske pókot eszik! Nem igaz ez a jószág!

Hápi vedlik! Ez abból áll hogy a régi tollait kicseréli újakra. A medence, a kacsaól telis tele van hófehér tollakkal. Mintha legalábbis megtéptük volna. Persze most nincs egy szál szárnytolla sem, és ösztönösen érzi hogy ilyenkor a víz biztonságos, úgyhogy ki sem száll a medencéből.

Tegnap végignéztem az ausztralorpsokat melyik milyen minőségű. Hát túl sok kiállítási példány nincs köztük.

Sajnos vannak olyan alapvető hibáik amiket még ki kell küszöbölni. Azért egy 5 darabot felkészítek az elkövetkező időkre.

És összeírtam a gyűrűrendelést is. 9300 ft lesz a jövő évi gyűrűmennyiség. Egy újabb kiadás!

Így hirtelen ennyi jut eszembe.

A tyúkokat inkább gazdasági hasznuk és kiállításokon való fellépésük miatt tartjuk. A galambokat is a kiállítások miatt.

Az ausztralorpsok a nagy tojáshozam mellett kitűnő kiállítási madarak. A keverék tyúkocskák a tojástermelés mellett kiváló kotlósok.

Ők egy nagy tyúkólban vannak tartva, amihez egy kifutó csatlakozik. Mindenük megvan! Tyúkülők, tojófészkek és egy szénarács (bár ez Bogyóé is). A Peti látta egy ismeretterjesztő filmben, hogy a tyúkok akkor boldogok, ha labdázhatnak. Ezért kaptak labdát is. És legnagyobb megdöbbenésemre ezek tényleg labdáznak! És szeretik az esőt is!!! Ahogy anyósjelöltem mondaná: -”nincs normális állatunk!”

Egy pár mondattal bemutatnám ezeket a madarakat, hogy tudjátok hogyan is néznek ki. Az ausztralorpsok: nagy testű, jól tojó fajta. Aminek az különlegessége, hogy zöld színű! Ezt nem úgy kell elképzelni, hogy zöld tollak nőnek a tyúkon, hanem a fekete tollaik zölden irizálnak. Első ránézésre a tyúkoknak csillogó fémes zöld színűk van. Nagyon gyönyörűek! (szerintem) Van még kék és ezüst színű is, de ők nem irizálnak zölden.

A galambokról: ők leginkább csak miattam vannak, mindig voltak galambjaim, nélkülük üres lenne az életem. Szóval a birminghami-ek: ők azért vannak -1 pár- amit a levegőben csinálnak. Mivel ők pergő galambok, repülés közben bukfenceket csinálnak a levegőben. Imádom nézni a mutatványaikat. Az észak kaukázusiak és a rosztovi keringők gyakorlatilag ugyanúgy néznek ki, csak az utóbbinak nincs fésű a fején. Őket -3 pár- azért tartom,(azon kívül, hogy ritka orosz fajták) mert mindig vonzottak a hát nélküli galambok. Ez azt jelenti, hogy a farokvonaluk mindjárt a nyakukból indul. Nagyon elegánsak tudnak lenni. Ők is bent laknak a tyúkólban, nagy ól sok hellyel.

Most hogy minden állattal megismertettem lehetséges olvasóimat visszatérek a mindennapjainkhoz. Ennyi állat mellett mindig történik valami érdekes. Kisebb- nagyobb történetek, akit érdekel szívesen várom hozzászólásaikat, megjegyzéseiket. Előre is köszönöm!

Wales és Hápi egy nagy ólban él amihez egy medence is tartozik. Sajnos Kázmér még nagyon fiatal, Wales nem nagyon szíveli, ezért ő még nem él kint az ólban. Az etetés mindig reggelente van, ez segít rendszert tanulniuk. Szóval Hápiék minden etetésnél kapnak egy kis “bónusz” csemegét. Vörös szúnyoglárvát a medencébe beszórva. Imádják leszűrögetni a víz tetejéről. Szóval reggelente amikor megyek kifelé Hápi már az ajtóban toporzékol (szó szerint) hogy mikor kapják meg a finomságukat.

Imádnak fürdeni! Wales pl. lebukdácsolni a víz alá. Ami azért vicces, mert elég nagy liba és Hápit simán kisodorja az általa keltett áramlatokkal. Egyik pillanatban még a vízen tempózik, a következőben a medence széléről pislog.

Kázmér pedig most kezdi megismerni kacsa mivoltát, eddig nem mert belemenni a vízbe. Bár még most is szívesebben fürdik a parton állva, nehogy túlságosan vizes legyen.

Szóval ezek a víziszárnyasaink!

Tegnap, vagyis ma éjjel fél egykor azt vitattuk meg Petivel ilyen színű is Bóbita. Én a neon zöldnek látom, de szerinte citromsárga.  A története emlékezetes számunkra, ugyanis ez a kis papagáj az első közös állatunk. Még csak pár hónapja voltunk együtt, és egy ismerős nénike megkért: hozzak neki a börzéről (Monori) egy hullámost. Jártuk a sorokat, de egy papagáj se tetszett igazán. Már a vége felé voltunk amikor megláttam a kis zöld-sárga madárkákat, nagyon fiatalok voltak, szinte gyerekek. Én benyúltam hozzájuk, hogy kicsit szemügyre vegyem őket. Az összes madárka egy kivételével a sarokba menekült. Ez az egy papagáj olyan bátorsággal és bizalommal nézett rám, hogy azonnal beleszeretem. Mivel még nem laktam együtt a Petivel kérdéses volt a kismadár sorsa, kihez kerüljön? ki gondozza? Nekem mindig voltak állataim, de ahol akkor laktam egy katasztrófa hely volt, nem akartam Bóbitát odavinni. Ezért maradt Petinél, egy monitorból csinált neki kalitkát, nagyon jó lett, Bóbita nagyon szerette. Most egy nagy 60×60x120- as kalitban éldegél bent a szobánkban.

Imád játszani. Mindenben amibe belebotlik játékot lát. Macskajáték, kulcstartó, hőmérő, karkötő, kiskanál, becsomagolt cukorka. Van egy mókusforgója, amiben úgy teker, ha nem látnám el sem hinném, ebben is alszik éjjelente. És egy kinder a szerelme, órákon át tud “neki” beszélgetni. Ezért azt gondoltuk itt az ideje párt kapnia, hétvégén a börzén vettünk mellé egy kislány papagájt. De ez egy későbbi történet.

Tömören ennyit Bóbitáról, még oldalakat tudnék írni róla, de most nem teszem.

Helló!

Kezdeném azzal, hogy sosem írtam még blogot. Most kezdem. Tehát én az állataink mindennapjairól szeretnék írni, leginkább miattunk, hogy az élmények ne vesszenek el!

Szóval akikkel együtt élünk: Egy kis neon zöld hullámos papagáj Ő Bóbita, egy őzbarna törpekecske Ő Bogyó, egy szürke lúd Ő Wales, egy hófehér törpekacsa Ő Hápi, egy kék futókacsa Ő Kázmér, három keverék törpe tyúkocska: egy fehér bóbitás Ő Hópihe, egy sárga fodros Ő Fodros és egy fogolyszínű Ő Mákos. Rajtuk kívül van még egypár australorps főleg kiállításokra, és pár fajta galamb (észak kaukázusiak, rosztovi keringők, és birminghami pergők). Ezt csak amolyan bemutatásnak szántam, ha valaki olvasná tudja miről is van szó.

 Még régebben írtam, hogy felrakok pár képet, úgyhogy most itt van “pár” kép. Nem raktam rájuk vízjegyet, nem volt kedvem és energiám, úgyhogy ha valaki úgy dönt, hogy felhasználja valamelyiket valamilyen tervéhez, előtte írjon nekem. Amúgy minden kép az eredeti verziójában van felrakva, csak éppen lekicsinyítettem őket tárhelykímélő szempontok miatt. A kék kép egy usb-s lámpáról készült, az utolsó piros pedig a debreceni nagy szökőkútnál sült el.

Nemrég kaptam egy nagyon szép jegyzetfüzetet ajándékba, amit Charley Harper illusztrációi tarkitanak. Ma reggel tiszta véletlenül rájuk találtam itt…a katicabogaras-leveles a legaranyosabb, amúgy a művész kedvencei a madarak.

A Nyíregyházi Főiskola “B” épülete mellett pusztult el.

Vajon milyen madárfaj? Ha tudod, szólj hozzá!

http://is.gd/19jqR

- Posted using MobyPicture.com