Naša deca – to je naša radost. Pravilan odgoj – to je naša srećna starost; loš odgoj je naša buduća nesreća, naše suze, naša krivica pred drugim ljudima, pred čitavom zemljom

Makarenko

Foto: Alice Drogoreanu

Deşi în plină lună Mai, cerul plumburiu induse în sufletul domnului plutonier-major Onici o stare tulbure, ce-l făcu să-şi reamintească de vremuri apuse:

            – Era în ianuarie 1983… Cerul, tot ca acum, întunecat. Fireşte, mult mai frig, dat fiind că ne aflăm în Ianuarie. Pretutindeni, ţurţuri enormi atârnau de streşini… Pe atunci, nu puteai să bei nimic până la ora zece. Pălmaşii cereau, ce-i drept, câte-o cafea îmbunătăţită, dar, cum eu lucram în Miliţie, ar fi fost sub demnitatea mea să beau romul în ceaşcă de cafea! Astfel că am decis să patrulez. Privind la luciul ţurţurilor şi căzându-mi privirea pe unu’ supradimensionat, îmi trecură prin minte în mod natural câteva stihuri: 

Voinic creşte un ţurţure,

E plin de sine-un ţurţure,

Deasupra lumii gureşe

Atârnă ca o sabie!…

Mă întrebai, apoi, cine-o fi scris chestia asta… Esenin? Evtuşenko? Maiakovski? Dracu’ mai ştia, că au şi ruşii ăştia nişte nume de nu poţi ţine minte care-i unu’ şi care-i altu’!… Aşa, de reţinut, l-am reţinut pe Makarenko, că din ăsta am citit cel mai mult, când eram responsabil cultural la Penitenciar…

- Şi de ce n-ai rămas acolo? – deveni curios Teodosie.

- Cu cine? Că toţi erau nişte cretini! Am repartizat, la camerele de frontierişti, Eugen Ionescu, Blaga, Caragiale, Eminescu… Crezi că s-a prins vreunul? Rupeau foi din cărţi ca să se şteargă la cur! Dă-i în…

După această paranteză, domnul plutonier reveni la istoria zilei geroase de ianuarie dintr-un alt an:

- Cum ziceam, la birt încă nu puteam merge, iar pe autorul versurilor nu reuşeam să-l identific, astfel că eram iritat. Pe când gândeam să iau ceva de la Alimentara şi să merg în parc, ţurţurele cel mare se desprinde şi-l pocneşte pe unu’ în creştet…

„Ia uite!” – mi-am zis, amintindu-mi finalul poeziei:

Oraşu-atent priveşte-l,

Toţi trec prin dreptul tău:

Să-i cazi taman pe creştet

Omului cel mai rău!

„S-a adeverit!” – îmi continuai meditaţiile şi mă îndreptai către răufăcător. M-am prezentat, apoi l-am întrebat direct:

- Cu ce ocazie pe aici?

- Dă-mi pace, omule! Nu vezi că sângerez? – zice tipul.

- Lasă vrăjeala! Prezintă buletinul şi legitimaţia de serviciu! De ce nu eşti la lucru la ora asta?

- Păi, sunt diagramist la Gaz metan…

- Aha! – îi spun, dumirit. Şi, în loc să-ţi vezi de treabă, tu umbli la cafe-bar, să bei rom în ceaşcă de cafea! Uite în ce hal eşti, încă din zorii zilei…

- Dacă m-a lovit căcatul ăsta de ţurţur… – zice individul, în cel mai trivial mod cu putinţă.

Deoarece pe stradă ar fi putut trece femei, i-am împuşcat individului o pereche de palme, ca să înveţe cum trebuie să se poarte.

- Aici te afli în mediu urban, aşa că nu spui tu pe stradă c… anumite porcării! Că nu eşti la mă-ta-n Cărpiniş! – adăugai, observând în buletin localitatea de domiciliu. De când lucrezi la Gaz metan?

- Din septembrie 82… – făcu contravenientul, pe un ton mult mai umil.

- Zăău? – i-am zis ironic. Şi flotantul de ce-l ai abia din noiembrie? Aşa…, la şmecherie? Te ţii de cioace cu Miliţia?… De ce n-ai fost atent la ţurţuri? Când ai semnat fişa de Protecţia Muncii, n-ai fost prelucrat ca, dacă lucrezi pe teren, să te fereşti ca să nu-ţi cadă ceva-n cap?…

- Ba da… – îngăimă infractorul.

- Şi-atunci de ce nu beleşti ochii, băi, sabotorule? Duc eu acum diagramele la sediu?…

…

- Ca să scurtez povestea, individul s-a ales cu câteva zile de spitalizare şi cu desfacerea contractului de muncă, cu articolul 130 litera “i” (trei absenţe nemotivate). Aşa se făcea dreptate pe vremea aia şi aşa l-am întâlnit eu prima dată pe Caius…

- Ei, ce vremuri! – suspină Remus. Nu mai apucăm noi aşa timpuri… Acum, mai mult cu IPhone… – adăugă, fără nicio legătură cu subiectul.

Az első eset

Makarenkóról a legtöbbeknek Magyarországon az úgynevezett “Makarenkói pofon” jut eszükbe. Valójában két eset volt a Gorkij-telep, a Kurjázs és a Dzerzsinszkij Kommuna történetében, amikor Makarnko “testi erőszakhoz” folyamodott. 1920-ban rendkívül nehéz körülmények között kezdte el megszervezni a Gorkij-telepet. A polgárháború még javában tartott, a növendékek és a személyzet élelmezése, ruhával való ellátása nem volt megoldott. A telep első növendékei félig felnőtt tizenévesek voltak, akik addig a városokban, pályaudvarokon, vonatokon lopásból tartották fenn magukat (ők voltak az akkoriban ún. fiatalkorú bűnözők). Az első hónapokban ezek a fiatalok továbbra is bejártak a városba lopni, a Gorkij-telep kevés vagyonát is széthordták, Makarenko és a két pedagógusnő (Jekatyerina Grigorjevnya és Lidocska), illetve a telep gondnoka (Kalina Ivanovics Szergyuk) nem tudták sehogy sem tudta megakadályozni ezt a tevékenységüket. A fordulópontot az az eset jelentette, amikor Makarenko felszólította a növendékeket, hogy “Gyerünk ki fát vágni, mert elfogyott a tüzelőnk!”. Erre ők gúnyosan feleltek, hogy eszük ágában sincs, hiszen a pedagógusok és a gondnok úgyis kénytelen lesz fát vágni nélkülük is. Makarenko ekkor lekevert egy pofont a gúnyolódó növendéknek, Zadorovnak. Zadorov ez után kezet nyújtott Makarenkonak, és mivel a többiek előtt is tekintélye volt, innentől kezdve a fegyelem javulásnak indult a Gorkij-telepen.

A második eset

A második esetben a Gorkij-telepen bizonyos okokból elterjedt az antiszemitizmus: a zsidó származású kisgyerekeket folyton zaklatták és bántalmazták társaik. Makarenko mindent megpróbált, hogy végére járjon a dolognak, de a gyerekek nem mondták meg ki a bűnös, mert féltek a további zaklatásoktól. Előbb-utóbb mégis kiderült. Makarenko annyira ki volt kelve magából, hogy az asztalán lévő írógépet hozzávágta a növendékhez (nem találta el), majd egy székkel támadt rá. Ekkor már szerencsére többen lefogták és megnyugtatták.

Hirtelen ráhatás pedagógiája

A Makarenkói pofon legendájának ez lehet az egyik alappillére. A másik forrása valószínűleg a makarenkói hirtelen ráhatás pedagógiája. Ez alapján a makarenkói pedagógiából egyrészt a közösség szintjén megnyilvánuló magas fokú fegyelemre való nevelés tűnt ki elsőre, a másik pedig a hirtelen ráhatás módszere. Makarenkónál azonban sem a fegyelmezés, sem a hirtelen ráhatás módszere nem testi fenyítést jelent. Makarenko több tanulmányában leírja, hogy a testi fenyítést mélyen elítéli. A fent leírt két esetet pedagógusi pályájának mélypontjaként jellemzi. A hirtelen ráhatás pedagógiája a pedagógus részéről olyan váratlan mondatot, gesztust jelent, melynek hatására a növendék körül “megfordul a világ”, kicsúszik a lába alól a talaj. Makarenko írásaiban erre számos példát találunk. Makarenko szerint ilyenkor olyan folyamatok indulnak meg a növendékben, melyek során átgondolja eddigi viselkedését. Ennek oka, hogy valamilyen módon ellentmondásba kerül önmagával: például összeegyeztethetetlennek érzi saját ellenséges viselkedését a pedagógus váratlan nagyvonalú cselekedetével. Ilyen módon a pedagógus segít kilábalni a gyereknek a nehéz helyzetéből, méghozzá olyan módon, ahogyan direkt rábeszéléssel vagy a gyerekkel szembehelyezkedő fegyelmezéssel lehetetlen volna. Makarenko természetesen nem ezt tartotta a nevelés egyedüli módszerének, de tény, hogy sok esetben sikerrel alkalmazta. A gyermekközösségekben tapasztalható nagyfokú fegyelemmel kapcsolatban néhány megjegyzés a következő alcím alatt olvasható. A “Makarenkói pofont” tehát leginkább legendaként jellemezhetjük, mely a szájhagyomány útján terjed ma is, de valóságos alapja csupán kevés van.

Fegyelmezés

Makarenko a híres fegyelmet a kommunában kíméletesebb módszerekkel tartotta fenn, mint amilyeneket a mai Magyarországon a pedagógusok elterjedten alkalmaznak. Talán rossz kifejezés az, hogy fenntartotta, ugyanis ahogy Makarenko pedagógiája fejlődött, úgy egyre kevesebbet kellett tennie a fegyelem fenntartása érdekében. Makarenko úgy tartotta, hogy a legkiválóbb pedagógus minden erőfeszítése sem elegendő, hogy a gyerekek viselkedését folyamatos kontroll alatt tartsa, állandóan fegyelmezze őket. A folyamatos fegyelmezés heroikus, ám reménytelen erőfeszítés, mely a pedagógus minden erejét elvonja attól, hogy más fontos dolgokkal foglalkozzon, mint például a tanítás, illetve azokkal a gyerekekkel való foglalkozás, akiknek éppen különleges problémájuk van. Erre a problémára olyan megoldást javasol, miszerint a nevelés nagy részét magára a gyerekközösségre kell bízni, és ennek érdekében az iskolát maximálisan demokratizálni kell.

Forrás: wikipédia

El presente libros de problemas es la traducción de la segunda edición de nuestro libro “Problemas de ecuaciones diferenciales ordinarias” esta destinado fundamentalmente para los estudiantes de centros superiores de enseñanza técnica y abarca casi todas las secciones del curso de ecuaciones diferenciales para los centros superiores

El libro contiene mas de 1000 problemas que se deben resolver

– Tatusiu a co to jest Prawda?
– taka gazeta. była. albo i jest. ale to już nie to samo co kiedyś…
– naprawdę?
– tak. i jak nadejdzie właściwy moment, zostanie opublikowana.
– co?
– no! prawda…
– a to teraz nie ma właściwego?
– właściwie to nigdy nie ma właściwego momentu na prawdę.
– czemu?
– albowiem zawsze kogoś ona zaboli…
– a ciebie?
– nie. mnie nie.
– a jak Mamusia…
– dość! to nie jest własciwy moment na przypominanie mi co robiłem wczoraj…
– a kiedy będzie?
– nigdy Drogie Dziecko. to już było. i nie wróci więcej. prawdy bowiem nie ma.
– jak to?
– tak to. ona się bowiem wyłącznie staje. a w moim przypadku stawała. wczoraj. ale dziś już się nie stawiam…

– Czy praca domowa jest nielegalna?
– co?!?
– Tak podejrzewa Rzecznik Praw Ucznia…
– że jak?!
– Właśnie zaczął batalię o uznanie odrabiania lekcji za nieobowiązkowe…
– a to się Nasze dzieci ucieszą…
– a co im to zmieni?!? i tak nie odrabiają.
– ale teraz będą tego nie robić legalnie…
– no… tak jakby.
– to wręcz ograniczanie wolności i prawa do wypoczynku dzieci, o którym mówi art. 31 Konstytucji i art. 31 Konwencji Praw Dziecka!
– acha. no to idę spalić swój Dyplom ze studiów. jako dowód Aktów przemocy i wykorzystywania mnie i Kajdany Ucisku.
– na szczęście myślenie też nie jest obowiązkowe. idę do Kuchni. tam moje miejsce…
– no to widać że jesteśmy Zdrową i Szczęśliwą Rodziną…

– Babciu a czy ty jesteś wykształcona?
– a broń mnie Panieboże…!
co też ci do głowy przychodzi?!? i wypluj te brudne słowa Dziecko a bo jeszcze ci z Buzi Żmija wyjdzie!