et vive les cigognes!

Le gouvernement ne touchera pas aux retraites des mères de famille

20/09/2009 | 14H17

Xavier Darcos, ministre du Travail et des Relations sociales, invité du Grand rendez-vous Le Parisien/Aujourd’hui en France – Europe 1, a annoncé dimanche matin qu’il ne toucherait pas au dispositif de bonification des retraites des mères de famille comme cela avait été envisagé en décembre dernier, dans un rapport arrêtant des pistes de réforme.

A lire sur Leparisien.fr

Ne vous fiez pas aux apparences, Chris Brown et Teyana Taylor ne sortent pas ensemble. Enfin, Teyana prétend qu’ils sont juste “amis”, que Chris est son “grand frère” et que tous les deux sont “célibataires”. De mémoire, le dernier couple à avoir dit ça, c’est The-Dream et Christina Milian. Résultat? Une bague de fiançailles et un photohsoot nu dans le dernier numéro de Vibe. Allez, on y croit tous Miss Taylor.

Ne vous fiez pas aux apparences, ce n’est pas Serena Williams qui sort de son hôtel après une nuit de folie avec Common pour fêter sa victoire à Wimbledon, mais bien la Gloire du passé Whitney Houston. Un conseil: ne touchez jamais à la cocaïne. Ou si vous tombez dedans, n’arrêtez pas, le résultat serait tout aussi catastrophique.

Ne vous fiez pas aux apparences, ce jeune cavalier enjoué a d’autres talents que le chevauchage d’étalons fougueux ou le ramassage du foin dans une grange au milieu de la campagne. En effet, il n’y a pas si longtemps, Pharrell Williams faisait des beats, avant de vriller complètement et de plonger dans une sphère de la hype connue de lui seul. Ca laisse présager du meilleur pour la collection Automne/Hiver de Billionaire Boys Club.

Ne vous fiez pas aux apparences, ce n’est pas Solange et son camel toe (entrejambe féminin assez volumineux en anglais) qu’il faut remarquer sur cette photo, mais bien Bow Wow et son rouge à lèvres sexy. La version officielle, c’est qu’il est en clash avec une blogeuse qui s’amuse donc à faire des montages de ses photos. La vérité, c’est que c’est juste marrant et qu’on s’en fout de l’explication.

Ne vous fiez pas aux apparences, ce ne sont pas des blédardes zaïroises qui proposent de vous poser des extensions pour cheveux en poils de cheval dressé par Pharrell, mais bien les femmes officielles de T.I (Tiny, à gauche) et Lil Wayne (Toya, au milieu), qui font la promo de leur show de Tv réalité commun. Vous êtes choqués? Bah, dites vous que c’est comme les femmes de footballeurs ou de PDG, elles ne sont que les principales courtisanes.

Ne vous fiez pas aux apparences, la famille Kardashian au grand complet ne pose pas sur le bord d’un podium lors de la fashion week, mais bel et bien dans les tribunes VIP du Staples Center lors des funérailles de Michael Jackson. Franchement, malgré la tristesse ambiante et l’émotion, si j’avais vu Kim, Kourtney et Khloé côte à côte, je crois que j’aurai fait le moonwalk de ma vie pour essayer d’attirer leur attention. Et même si Kim est sortie avec un des 3T quand elle était ado, je lui aurai pardonné.

Ne vous fiez pas aux apparences, Amber Rose n’a pas décidé de se faire rebaptiser Amber BlueGreenYellowFlash, elle essaie juste de trouver une coupe originale pour créer un buzz similaire à celui de Cassie. Ou alors, elle essaie d’attirer l’attention sur autre chose que son pied en forme de main. Au choix.

Ne vous fiez pas aux apparences, Passe-Partout vit super mal l’anniversaire des 20 ans de Fort Boyard, et cherche à tout prix à retrouver sa jeunesse perdue, son innocence d’antant, et sa joie de vivre naturelle. Je sais, c’est pas évident de s’amuser à un anniversaire organisé par France Télévision, surtout quand le petit frère de La Boule met un leggings psychédélique et que le Père Fourras vomit ses énigmes au premier plan, mais il y a des choses avec lesquelles il faut vivre.

Je suis outrée ! Je vous concocte chaque vendredi (ou presque) un petit billet plein de charme et vous, dès qu’il en manque un, vous dites rien !?! Bon, c’est pas grave, comme je n’ai aucune fierté, je vous sers un billet à retardement, et plein de bonne humeur et de tendresse… oui, je vais encore vous bassiner avec mes enfants, et alors ? Ceux qui sont pas contents ben… z’ont qu’à lire tout l’article, ça leur fera les pieds !

Alors voilà, fête des mères aujourd’hui… et si ça fait plein de temps que je suis dispensée de m’y adonner parce pas gâtée de ce côté-là, ça fait quelques années que je suis l’heureuse destinataire de cadeaux plus mimis les uns que les autres et à ma grande chance, toujours sympa à utiliser (si, si).

Cette année, réveil de mes loulous vers 8h00 (premier cadeau, sont trop adorables), et le grand d’annoncer la couleur :  “c’est la fête des mères maman !”, au second d’enchainer : “bon anniversaire maman !”. J’ai trouvé ça génial ! Et au dernier de finir par : “je vais chercher le cadeau de moi pour maman !”… (souprire)

Tout le monde récupère son cadeau, qui dans l’entrée, qui dans la voiture, qui dans son cartable, et on commence par le plus petit. Une boule de papier rouge enveloppé en bonbon dans du papier cristal, que j’ouvre délicatement, pour découvrir…

so cute ! Une boite à bijoux jaune, avec des petits coeurs ! Mais c’est pas fini lecteur, non, non ! J’ouvre la boite (qu’avait un peu collé mais j’ai fait tout doucement, n’écoutant que mon instinct de maman, car le petit, pour lui, le cadeau, c’était la boite) et y découvre… tadââââm !

Son premier cadeau de fête des mères, et drôlement réussi en plus ! Je l’ai au poignet et je peux vous dire que c’est une petite merveille, presque assortie à mes yeux… il a enfilé perle de verre sur perle de verre tout seul, c’est lui qui me l’a dit !

Mon second à présent, qui me tend une carte jaune avec un beau coeur fleuri et surtout, surtout, LE poème derrière, à réciter pendant que maman lit… un pur moment de fierté et de tendresse… “il y a plus de fleurs, pour maman dans mon coeur, que dans le monde entier… plus de merles rieurs, pour maman dans mon coeur, que dans tous les vergers… et bien plus de baisers, pour maman dans mon coeur, qu’on pourrait en donner…”, déclamé avec sa petite voix timide du matin, toujours un peu éraillée, c’était mignon comme tout… et dans l’emballage en papier kraft, attention, création !

J’en suis folle ! Il a choisi les photos avec l’atsem et collé les coquillages où bon lui semblait… il a fait lui-même la forme du poisson et du soleil, tout en choisissant les couleurs qu’il préférait… avec un petit crochet derrière… ma bouille d’amour (cachée par sa carte jaune, et tout en bas, c’est une photo de lui et moi)…

Au grand maintenant, un poil plus solennel, surtout  gêné en fait, mais impatient tout de même ! Il sort mine de rien les photos d’école que l’on attendait en précisant “premier cadeau” (t’as raison, y’a pas de petit profit mon grand), puis sort un sac carrouf, super top fashion, et me demande d’y plonger la main pour choisir le premier cadeau (parce qu’il y en a plusieurs !!!) et j’en retire une carte faite main, avec en son centre une fleur avec des mots d’amûûûr pour sa maman (maman je t’aime avec un tit coeur,  bonne fête maman), et sur la couverture, des fleurs d’un côté et LE poème de l’autre (trois fois plus long que le précédent, trois ans de plus, quand même), et là, pendant qu’il récitait sa poésie, ben… j’ai pleuré…

“Maman, sur chaque fleur que j’ai cueillie, ma bouche, un instant s’est posée, ainsi pour toi, maman jolie, j’ai fait un bouquet de baisers… les fleurs savent bien pourquoi je les caresse à mon passage, c’est pour que ma maman à moi ait ma tendresse à son usage… j’ai prononcé des mots charmants, tout bas au fond de leur corolle, au coeur de ma chère maman, leur parfum dira leur parole…”

C’était… ben y’a pas de mots pour décrire la fierté, l’amour, le trop plein dans mon petit coeur, de voir mon grand d’habitude si fier, si “chuis un grand”, réciter sa poésie sans chichis ni honte, me regardant dans les yeux et acceptant mon baiser de fin… sans s’essuyer derrière.

Deuxième main plongée dans le sac de toute élégance et j’en tire un paquet en crépon bleu (j’adore les papiers faits en crépon, sont toujours faciles à ouvrir) et je découvre une boite à bijoux bleue, qui ne sera pas de trop dans ma collection, comme mon grand en a pu s’inquiéter au début, voyant l’oeuvre de son petit frère…

J’ai passé un excellent moment… mes enfants sont tout simplement merveilleux…

(rappelez moi ces mots quand j’aurai envie de les tuer la prochaine fois qu’ils n’en feront qu’à leur tête)

C’est LA chanson de mes enfants, celle qui me donne les larmes aux yeux tellement elle peut correspond à ce que j’éprouve pour eux, même si certaines paroles ne font pas penser à l’amour maternel, la plupart sont totalement en accord avec ce qu’ils sont pour moi… sans parler du genre musical, qui est de celui que l’on préfère pour les délires en famille… enjoy !

Pour M.C.

La vie n’a pas de fin

Venus dans ce courant un instant

Avons plongés sous les vagues dedans

Ne sachant respirer

Les yeux mouillés

Bouche ouverte

Riant pleurant

Une eau amère et pourtant rire

Jouant

Enfantant jeux d’enfants et de mères

Et mer nous-mêmes

Avec trident

Oui

Et de ces coquillages

Où hurle un vent des mers

Où chuchote

Modeste et doux

L’espoir

Et nous repartirons comme part le marin

Portant haut ses haubans et laissant un sillage

Où scintillent d’infinies étoiles

Jamais atteintes

Et avant nous un autre et après nous un autre

La vie n’a pas de fin

La vie n’a pas de fin

Na ha már tanul az ember ilyet a bme-n akkor gondolja megosztja, mivel olyan túl sok magyar nyelvű infó nincsen. Tegnap méricskéltük ezt a kis aranyocskát, ami a Linksys kis gyártmánya volt. Na de mi is az a PLC : hát PLC technology provides a Broadband Carrier for Ethernet frames and IP traffic , na szóval ez kb. Magyarul bedugunk 1 kis adaptert a villany konnektorba(elasztó állitólag lassitja) bele az utp és már megy is a hálózat ha van máshol is egy ilyen kis aranyoska(elektromos hálózat az átviteli közeg). Két újabb jobb szabvány létezik: homeplug av és upa powerline HD. Ezek elvileg 200 megabitet tudnak(na erre is kitérünk később) jó esetben, CSMA/TDMA-val és 200m-en belül. Ez a tech a 2-28Mhz es frekvenciát használja, kivéve 50hz többszöröseit. Ez azért jó mert nem zavarja a többi elektromos készüléket. Állitólag a homeplug amúgy a nyerő(a mi kicsikénkre nem volt ráirva melyik szabvány). Tudnak elvileg jó kis titkositást is ,ha ugyan azt a fázist használnák a szomszéddal(ilyen létezik???)  ő ne tudja megnézni a csomagjainkat. Egy kis kitérő még elvileg van a világon ahol ilyen technológiával netet szolgáltatnak, szóval 2-3km ről lövik be az emberhez a netet. Találtam egy spanyol szolgáltatót, hát jó nekik. Na, de előjön még egy probléma a fázis. Elvileg nem tud átmenni egyikről a másikra(sok helyen csak hatásfokot irnak). Most nálunk sztem van vagy 3. Ez gond mert elvileg igy nem is megy. Ilyen lakást is szivesen látnék ahol 1 fázison van minden.

Na és akkor a gyakorlatban:

Szép szép ez a 200mbit de sajna osztott közeg szóval 4 cuccnál már bukta és be kell érni kevesebbel. Ha elosztót használunk az még tovább lassit elvileg, gondoljuk csak ott is van kábelhossz meg amúgy is más is lehet bedugva. Laboron teszteltünk hát először alig akarták megtalálni egymást a srácok, de sikerült. El is értünk egy gyengécske sebességet. Majd sorozatos tesztek, linksys cucc egyik konnektorból másikba, switch kötözgetés ide oda. Az elrendezésről annyit, hogy volt egy server gép ami be volt kötve a switchbe és onnan linksys cucc még egy máshol és abból ment a másik gépbe a hálózat. Kipróbáltuk 4 eszközzel is milyen játszadozni, hát tényleg lassul főleg, hogy a túloldali srácoknak hosszabb kábelen ment a rendszer. A képek a sebességről ez esetben beszéljenek majd a képek.

Na szóval egy jó átlagnak mondható a 19 mbit/s, de két eszközzel a 60 is elérhető volt kb.

Szumma szummárum: aki szeretné kitenni a polcra, hogy ilyen is van csak tessék. Aki szereti a kábeleket marad a 100/1000, aki meg nem draft N es wifi. Viszont egy ilyen netszolgáltatót kipróbálnék azért. További képek a drágaságokról(tegyétek ki nyugodtan háttérképnek):

Dopo la “Sinfonia marocchina” é la volta di “Adieu Méres” (Addio madri) di Mohammed Smail che concorrerà agli Oscars 2009 nella categoria per il Miglior Film in lingua straniera. Il film ha luogo nel 1960 e racconta la storia di Brahim e Henry, il primo musulmano, l’altro ebreo, stretti da un forte legame di amicizia sin dalla loro infanzia vissuta in Marocco. Fatima e Ruth, le loro mogli, sono ugualmente molto amiche e lavorano insieme nello stesso ufficio di assicurazioni. Fatima é sterile e ama con trasporto i due bambini di Ruth, Avi e Aida, che ella considera quasi come suoi figli. Le difficoltà economiche e alcune vessazioni iniziano a farsi pesanti sulla popolazione ebrea. Un giorno, all’uscita dalla sinagoga, Mamma Hanna, madre di Ruth, subisce un aggressione da parte di giovani musulmani sotto gli occhi della sua famiglia. Benchètrit, agente incaricato di inquadrare la comunità ebrea assiste a questo incidente. La donna muore a causa dell’aggressione e Ruth cade in un profondo stato despressivo e di paura. Dopo questo, dietro consiglio dell’agente Benchètrit, la famiglia decide di emigrare per trovare un po’ di pace (effimera), ma partirà solamente Henry, che morirà sulla nave che doveva portarlo in Israele. Questo film é un inno alla pace e vuole provare quanto le azioni generose e solidali costituiscono la missione principale cui ciascuno deve prendere coscienza. “Attraverso il film che é avvolto da un atmosfera esemplare di amore verso il prossimo senza alcuna discriminazione, davanti alle tragedie della vita, si vuole trasmettere un messaggio che ognuno di noi nutre nel suo profondo: la speranza di vedere un giorno il lupo e l’agnello riuniti in tranquillità sul bordo di un lago“, ha dichiarato il regista. Un cast di tutto rispetto che riunisce un bouquet di attori marocchini e stranieri importanti come Marc Saluel, Rachid El QUali, Souad Hamidou, Hafida Kassoul e Nezha Regraoui. Auguri a questo film che mette in luce, per la seconda volta nella storia degli Oscars, un film marocchino.

Une cliente potentielle vient de me demander de lui donner des exemples de personnes avec qui j’ai travaillé dans le passé et je me suis dis que ce serait une bonne idée de partager avec vous aussi.

En effet le meilleur moyen de comprendre à quoi peux servir le coaching c’est de partager des histoires vécues. Alors voici la petite histoire du jour…

Je vais changer les noms pour conserver la confidentalité.

L’histoire de Céleste

Céleste est une maman de deux enfants de 4 et 7 ans. Elle fait de l’acunpuncture et propose des solutions pour éliminer les allergies par la médecine douce.

Le jour oú j’ai fait la connaissance de Céleste en janvier 2008, je rencontre une femme passionnée par son métier ….mais aussi découragée par la charge de travail qu’elle a devant elle, entre les enfants, la maison, ses clients et son profond désir de developper son activité afin de gagner des revenus significatifs ( payer le loyer, l’emprunt de la voiture…).

Céleste a très envie de contribuer à assumer la charge financière de la famille afin de pouvoir “soulager” un peu son mari qui avec l’arrivée des enfants a prit cette responsabilité depuis 7 ans.

L’Acunpuncture et l’élimination des allergies, ELLE MAITRISE mais en ce qui concerne le Business, elle ne sait pas par oú commencer…

Elle est convaincu que c’est difficille de développer une Entreprise et qu’il y a beaucoup de choses qu’elle doit SAVOIR pour réussir.

Elle a l’impression de n’avoir le temps de rien…

Pourtant sa fille rentrant en CP à la rentrée et elle est bien décidée à ce que cette rentrée soit aussi le symbole que sa vie de maman doit aussi laisser la place à sa vie professionnelle. Ensemble nous avons aussi travaillé à bien garder de la place pour sa vie de femme et d’épouse.

En février Céleste décide de m’engager en tant que Coach de Business. Nous avons travaillé sur son site internet, sur ses tarifs, sur ses relations clients et le marketing. Nous avons aussi beaucoup travaillé sur la gestion de son temps et sur sa motivation.

Le coaching a permis a Céleste d’être en relation avec son Coach ( moi !) qui lui permette d’avoir un regard objectif et extérieur sur les obstacles qu’elle a pu rencontrer. Ensemble nous avons avancé pas à pas avec ce que nous avions devant nous!

Comment faire quand les clients annullent les RDV en dernière minute ?

Comment faire venir plus de clients?

Comment éduquer les gens sur les techniques de médecine douces utilisées ?

Comment se faire connaître ?

Comment ne pas avoir toujours l’impression de courir sans avoir le temps de respirer ?

Comment ne pas baisser les bras quand les résultats ne sont pas immédiats, quand on se trompe…

Aujourd’hui Céleste a repris à son nom le cabinet qu’elle sous-louait. Elle a triplé sa clientèle en 6 mois. Sa petite dernière a commencer l’école et Céleste est lancée !

Kiegészítő feladat rendes elvégzése a jeles mérésosztályzat szükséges feltétele.

Házi feladat bebizonyítani.

Nos grands-mères nous disaient d’attacher nos cheveux, nos grands-pères les poursuivaient à la fourche. Mais nos enfants, dès qu’ils en voient une, s’extasient : « Oh, une chauve-souris ! ». Il faut dire que la belle de nuit est en voie de disparition. L’Europe a décidé il y a plusieurs années de protéger 41 de ses espèces et fait la promotion de ce bon élève de la biodiversité. Insecticide naturel, ce chiroptère avale en une nuit la moitié de son poids en moustiques et papillons de nuit voraces pour les arbres fruitiers. Il n’abîme pas le bois, ni la laine de verre. Un amour de bestiole, en somme. Alors ce week-end, c’est la nuit ou jamais pour faire définitivement la peau aux images d’Épinal sur les chauves-souris.tM. VDK.

AUJOURD’HUI

• Pique-nique en musique.-

La médiathèque de Faches-Thumesnil organise, le dernier vendredi d’août, un apéritif musical à partir de 18 h 30.

Principe : prendre le bon air autour d’une goutte et d’une envolée de notes, qui se poursuit par un pique-nique, ramené par chacun. •

ET DEMAIN

• Chauve-souris en scène.-

C’est la Nuit européenne de la chauve-souris. Pour rendre hommage à cet animal protégé, la ferme du Héron de V.-d’Ascq lui fait sa fête via une expo, jusqu’à demain et une pièce de théâtre. Des mamelles et des ailes, c’est à 20 h. •

C’est l’heure! J’vous ai expliqué le concept hier, je le redis plus. Votez! Vous avez le choix entre deux mères qui ont poppé des jumeaux y’a pas longtemps.

Angelina Jolie

Jennifer Lopez

Choix de Ninishka : Les deux sont très hot, mais j’ai toujours eu un faible pour Jennifer … Angie est rendue un peu trop maigre à mon goût.

Míg a folyamatok felmérése megmutatta, hogy hol is vagyunk most, illetve a mérőszámok, projektcélok nagyjából kijelölik, hogy hova is akarunk eljutni, addig a folyamatok fejlesztése jelenti ténylegesen az eszközt arra, hogy a kijelölt célokat el is érjük. Kérdés csak az, hogy milyenek is legyenek az új folyamatok?

Sok folyamatmodellezésre alkalmas eszköz lehetőséget biztosít arra, hogy az újonnan kialakított folyamatokat elemezzük a hatékonyság szempontjából, illetve ezen folyamatokra vonatkozóan szimulációkat futtassunk (pl. Adonis, Aris, QPR, Ultimus). Ennek feltétele természetesen a meglévő (as is) és a kifejlesztett (to be) folyamatok paraméterezése, melyek lehetővé teszik az elemzéseket. A szimulációk akár már az aktuális folyamatok működésénél rámutathatnak a problémás területekre, és így könnyebb a folyamatok javítására koncentrálni. Ráadásul a szimulációs megoldásokkal több lehetséges új folyamatmodell (to be) is elemezhető, és összehasonlítható.

A folyamatok fejlesztésénél érdemes figyelembe venni a rendelkezésre álló támogató lehetőségeket, így elsősorban az informatika adta lehetőségeket. Az informatikai eszközökkel javítható a dolgozók közötti együttműködés, az információáramlás, széles körben elérhetővé válnak ugyanazok az információk és szolgáltatások, sőt számtalan folyamat teljesen, vagy félig automatizálható, és így javítható a hatékonysága. Ha ezen lehetőségeket nem vesszük figyelembe, sokszor jelentős fejlesztési lehetőségeket szalasztunk el.

A folyamatok fejlesztésének egy kérdése, hogy vajon szükséges-e minden folyamat, minden tevékenység szervezeten belül tartása. Megfontolandó lehet bizonyos támogató folyamatok kiszervezése, hogy a szervezet az értékteremtő folyamataira tudjon koncentrálni, főleg akkor, ha ezen támogató folyamatok csak problémát jelentenek (sokszor az informatika, vagy a könyvelés kerül kiszervezésre, és ezen területeket hozzáértő profik végzik, sokszor hatékonyabban és/vagy olcsóbban). Veszély lehet ugyanakkor az értékteremtő folyamatok erősen befolyásoló, vagy stratégiai területek kiszervezése. Ha például a logisztika az alapvető versenyelőnyünk biztosítéka, akkor nehezen képzelhető el (bár épp elképzelhető) olyan helyzet, hogy ezt a területet érdemes lenne kiszervezni. De ha a kiszervezés mellett döntünk, akkor is feltétlenül szükséges az elvárások pontos formalizálása, és azok mérése.

Sokszor felmerül kérdésként, illetve folyamatfejlesztési kihívásként, hogy elérhető-e az tökéletes folyamat. Elméletben erre rámondhatjuk, hogy igen, de ekkor is hozzátesszük, hogy időlegesen, mivel a szervezeti és környezeti változásokhoz a folyamatoknak is alkalmazkodniuk kell. A gyakorlatban ez az időleges tökéletesség sem túl reális lehetőség, mivel hiába alakítjuk ki a tökéletes folyamatot, ha annak megvalósításához a szükséges feltételek hiányoznak, akkor nem fog működni (kompetenciák, elfogadottság, támogatás). Célszerűbb ezért időben megkötni a szükséges kompromisszumokat: inkább legyen egy majdnem jó folyamatunk, melyet sikeresen bevezethetünk, mint egy tökéletes folyamat, melyek képtelenség elfogadtatni a dolgozókkal. A későbbiekben mindig van lehetőség a folyamatos javításra, és tökéletességre való törekvésre.

Kicsit elgondolkoztató, hogy egy igen megalapozott business case kidolgozásához hasonló lépések vezetnek, mint a folyamatfejlesztési tevékenységhez végrehajtásához. Egy vállalati whitepaper inkább a business case kidolgozásra koncentrál, de gondolkodjuk szélesebb értelmezési körben, és lássuk meg a végrehajtási feladatokat is.

Milyen folyamatok lesznek a projekt részei? (Mit szeretnénk elérni?)

Tipikusan a projekt alkalmazási területének meghatározásának (scope) problémája. Ez tipikus projekttervezési feladat, de egyben meghatározza azt is, hogy mire készülhetnek majd el a megvalósíthatósági elemzések.

Érdemes a fast-win (gyors győzelem) taktika alkalmazása, azaz olyan folyamatok választása, ahol nagyobb a siker valószínűsége: ahol létező üzleti igény van, sok a probléma és panasz, de nem túl komplex folyamatrendszerről van szó (ennek is eljön még az ideje). De legalábbis egy projektterv során a szakaszolásnál, vagy pilot projekt esetén érdemes ilyen jól megfogható, politikailag nem érzékeny területet választani. Ha üzleti probléma megoldásáról van szó, akkor persze a lehetséges támogatói kör is gyorsabban, könnyebben azonosítható, ill. megnyerhető az ügynek.

Hogyan mennek most a folyamatok? (Hol vagyunk most?)

Ebben a lépésben történik meg a meglévő folyamatok dokumentálása. Látható, hogy ez már egy komolyabb feladat, mely nagymértékben megalapozza egy business case hitelességét, támpontot jelent a megvalósíthatósági tanulmányok elkészítéséhez, de már komolyabb erőforrások felhasználását igényli, azaz már a projekt része. Érdemes ezt a szakaszt egy projekt első szakaszának tekinteni, melyből akár több irányba is továbbléphetünk, illetve az első szakasz végén továbblépési döntéseket is meghozhatunk. De össze is vonható az üzleti igények és motiváció elemzésével is.

Ez egyben remek alkalom arra, hogy találkozzunk a dolgozókkal, megtudjuk, hogy egyes tevékenységekhez milyen kulturális és történelmi háttér tartozik (miért úgy van? kit zavar, ha megváltoztatjuk?), illetve kiderülhet, hogy a dolgozók most mivel nem elégedettek, hol van lehetőség a fejlesztésre. A modellezés egyben jó alapot is jelent a későbbi viták lefolytatására is, hiszen már van mire hivatkozni.

A dolgozókkal való találkozások rámutathatnak a szervezeten belüli erőviszonyokra, függőségekre, vagy éppen értelmezési problémákra is.

Igen gyakori jelenség, hogy egy szervezeten belül a különböző részlegek, osztályok más szemléletmóddal rendelkeznek, más szakszavakat használnak, esetlegesen ugyanazon szavak alatt mást értenek. Ilyenkor a folyamatfejlesztő feladata nem csak a tolmácsolás, hanem a későbbiekben egy egységes értelmezési keret, mondhatni közös szókincs létrehozása is. Egy magyar mobil távközlési cég esetében éltük azt meg, hogy a különböző informatikai osztályok között lehettünk a közvetítők az értelmezés területén, mígnem az ITIL projekt kapcsán sikerült egy közös terminológiát elfogadtatni.

A folyamatmodell lehetőséget ad arra is, hogy kiszűrjünk bizonyos problémákat: pl. valahol keletkezik egy dokumentum, amit soha senki nem fog használni. Bizonyos modellező eszközök már alkalmasak az ilyen konzisztencia ellenőrzések elvégzésére. A folyamatok modellezése során éppen azért nem csak a tevékenységeket kell rögzítenünk, hanem az érintett dolgozókat, szervezeti egységeket (végrehajtók, döntéshozók, stb.), felhasznált és létrehozott dokumentumokat, illetve támogató (informatikai) eszközöket is.

A növekvő komplexitás miatt érdemes elszakadni a papír, vagy egyszerű ábra jellegű rögzítéstől (pl. Visio), és fejlettebb modellezési megoldásokat használni (Aris, QPR, Adonis, Ultimus), melyek lehetőséget adnak a gyors változtatásokra, vizualizációra, illetve az elemzések automatizálására is.

Mérni, mérni, mérni (Hova tartunk?)

A kitűzött célok értelmezése, illetve a fejlesztések sikerének értelmezése érdekében szükséges mérőszámok, mutatószámok meghatározása. Ezeket még a folyamatfejlesztés megkezdése előtt meg kell határozni, a kiindulási állapotban mérni, hiszen csak ezekhez viszonyítva lehet akár a célokat, akár az eredményeket értelmezni. Sőt, amit nem tudunk mérni, azt igazából nem is tudjuk hatékonyan kezelni, változtatni, éppen ezért olyan mutatószámokat kell választani, melyek nem csak hasznosak számunkra, de mérhetőek is, és a mért eredmények egyértelműen értelmezhetőek. [ábra]

A mutatószámok, illetve ezek rendszere egyben kijelöli a prioritásokat is: ami fontos, azt szeretnénk mérni. A mutatószámok, és maga a mérés egyben befolyásolja a dolgozók magatartását is (érvényesül a kvantumfizika egyik alapelve, miszerint maga a mérés már megváltoztatja a valóságot is), alkalmazkodnak a mért területeken való megfelelés kívánalmának. Ez egyben azt az üzenetet is hordozza, hogy a nem mért területek kevésbé fontosak, ezért megfelelő óvatossággal kell ezeket a mutatókat meghatározni.

A folyamatok esetében a mutatók a folyamatok 3 fő jellemzőjét egyaránt le kell, hogy fedjék: időbeli mutatók, minőségi mutatók ill. pénzbeli (költség) mutatók. Egy folyamat változatlansága mellett ezen ismérvek egy folyamat esetében csak egymás rovására változtathatóak, de egy folyamat átszervezése, újraszervezése során lehetőség nyílik olyan megoldások bevezetésére, mely egyszerre javítja ezen területeket.

A projekt alkalmazási területének meghatározása után már értelmezhető, hogy az abban kijelölt határokat, hogyan lehet az üzleti célokkal összerendelni, illetve ezekhez milyen mutatókat, mérőszámokat lehet meghatározni. Nem szabad elfelejteni, hogy a mérőszámokat nem csupán a folyamatfejlesztés kedvéért, hanem a szervezet sikeréért készítjük (amiért a folyamatfejlesztést is), ezért a mutatószámoknak nem csak a folyamatokkal, hanem a szervezet általános céljaival is összhangban kell lenniük.

Itt természetesen meg kell említeni, hogy a mutatószámrendszerek esetében alkalmazható a BSC (Balanced Scorecard), vagy MBO (Management by Objectives) megközelítés, melyek jellemzője a tevékenységhez, illetve jelent esetben a folyamatokhoz kapcsolás.

Szinte már közhelynek tűnik, de egy folyamatfejlesztési projekt kiindulási feltétele az erős vezetői támogatás megszerzése. Nem csak az erőforrások biztosítása miatt (bár ez sem mellékes), hanem a fejlesztések szervezeten belüli elfogadása miatt.

Meg kell jegyezni, hogy az sem mellékes, ki hajtja végre a szervezeten belül ezt a feladatot. Nem biztos, hogy ez az illető túl népszerű lesz a kollégák körében, és sikertelenség esetén még az állása is veszélybe kerülhet. Nem biztos, hogy olyan sokan akarják magukénak tudni ezt a projektet, és így a vezetés a saját fejére húzhatja az egész projekt irányítását (illetve delegálja egy nem túl lelkes dolgozónak). Ez persze megint csak egyenes út a kudarchoz. Éppen ezért az elkötelezett vezetők mellett kell egy elkötelezett végrehajtó is.

Egy hitelezési kérdésekkel foglalkozó cég esetében láthattuk, hogy a BPR tevékenység a dolgozók fejében csak a meglévő gyakorlat dokumentálását jelentette, illetve annak legitimációját, amit csinálnak. Ez természetesen nem BPR. Nem is folyamatszervezés (BPM, mint menedzsment). Inkább folyamatmodellezés, ha már valami címke kell rá. És a belső akarat hiánya miatt inkább visszafelé sült el az egész dolog: rossz gyakorlatokat rögzítettek, egyéni ambíciókat, informális hatásköröket betonoztak be. Ebben az esetben hiányzott mind a vezetői, mind a dolgozói támogatása a folyamatfejlesztésnek, és persze felmerül a kérdés: akkor miért vágtak bele?

A Magna Powertrain (egy autóipari beszállító) egyik gyárának esete pont az ellenkezőjét mutatja: nem csak, hogy megvolt a vezetőség aktív támogatása, de megtalálták azt az embert is, aki az egész projekt gazdája lehetett: érdekes módon a folyamatfejlesztési projektben nem is volt aktív formális szerepe, csak éppen mindig ő lökte tovább a projektet, egyeztetett minden részleggel, bent ült minden fontosabb megbeszélésen, közvetített a projektvezető(k) és a tanácsadók között, azaz kézben tartotta az eseményeket. Kevés helyen lehet találni ilyen lelkes és elkötelezett embert a feladat végrehajtására. (A projekt egyébként sikerrel zárult.)

Mind a vezetőség, mind a végrehajtók figyelmének felkeltésére szolgálhat egy business case összeállítása (melyet többnyire vagy a végrehajtóknak, vagy belső/külső tanácsadóknak kell elkészíteniük), mely bemutatja, hogy milyen erőfeszítések mellett milyen hasznok várhatóak a folyamatfejlesztési projekttől.

Persze ez megint egy elgondolkodtató dolog, hogy ki is egy ilyen business case célközönsége. Hagyományos gondolkodás mellett ez a döntéshozóknak szól, ezért teljesítményről, minőségről, időről, de legfőképp pénzről kell szólnia a történetnek.

De mi a helyzet a dolgozókkal, akik aktív részesei a folyamatoknak, hiszen ezekben dolgoznak? Nem biztos, hogy egy hatékonyságot javító folyamatfejlesztéssel ők is maradéktalanul elégedettek lennének, hiszen megváltoznak a feladataik, megváltoznak a velük szemben támasztott követelmények, és egyáltalán: megváltozik az életük. Nehéz elvárni, hogy az ilyen változásokat mindenki maradéktalanul, szó nélkül támogassa. És ha a business case az üzletről, üzleti megtérülésről szól, akkor valamit nyújtani kell a dolgozóknak is: milyen jövő vár rájuk, miért szükséges a változás, mi történik velük, mi lehet a szerepük a változtatásban, ill. a jövőben?

Éppen ezért a business case nem csak egy pénzügyi és projekt megvalósíthatóságot kell, hogy takarjon, hanem a megvalósítás keretében ki kell térni az érdekcsoportok (stakeholderek) elemzésére, és bevonásukra is.

A folyamatszervezés, -fejlesztés, -újraszervezés, -modellezés, -menedzsment napjaink egyik olyan területe, mely iránt újra megnőtt az érdeklődés. Elmúlott már a BPR korszak utáni nagy kiábrándultság, de hasonló megközelítéseknek mindig nagy divatja van. Gondoljuk a Lean menedzsment, Six Sigma megközelítésekre, vagy pedig az ITIL vagy SPICE folyamat alapú érettségi modelljeire.

Azt is láthatjuk, hogy az útkeresés közben az üzleti folyamatszervezés és fejlesztés a hatékonyságjavításnak egyik feltételévé vált. Tételezzük fel, hogy egy vállalat sikeresen BPR-on (üzleti folyamat újraszervezésen) esett túl, és az új folyamatok hatékonyak, megfelelnek a vállalat igényeinek.

Mi a helyzet 5 év múlva (bár lehetne kisebb időtávot is mondani)? Megváltozott az üzleti környezet, megváltoztak az ügyféligények, megváltozott talán még a vezetés is. A korábban kialakított folyamatok vajon hogyan viszonyulnak ehhez a helyzethez?

Még szerencsés az eset, ha a folyamatok nem változtak, mert igen gyakran a kialakított és optimalizált folyamatokat a gyakorlatban sokszor elbonyolítják. Kevés esetben láthatjuk, hogy a folyamatok összhangban vannak a szervezet előtt álló kihívások változásaival, illetve az üzleti igények megváltozásával.

Mégis, egy folyamatszervezési feladat nem tartozik a népszerű projektek közé. Még akkor sem, ha hasznos hoz. Hiszen – mint minden változás – ez is érdekeket sért, viselkedésváltoztatásra kényszerít. Így egy sikeres folyamatmenedzsment projekt egyben sikeresen kell, hogy kezelje a változtatási kérdéseket is.

Érdemes talán egy kicsit a fogalmak közötti különbségeket is tisztázni. A folyamatok változtatásának radikálisabb módja a BPR (Business Process Reengineering), melyben érdemes elfelejteni a meglévő folyamatokat, és célorientáltan meghatározni a szükséges tevékenységeket. E köré már felépíthető a szükséges szervezeti struktúra (hatáskörök, felelősök).

A kevésbé radikális területre már több egymással versengő fogalom is létezik: folyamatszervezés, folyamatfejlesztés (BPI – Business Process Improvement, illetve CPI – Continous Process Improvement). Természetesen kicsit más a nézőpont, de mindegyik igen nagy átfedést mutató megközelítés célja a részenkénti változtatás és fejlesztés. Ebben az esetben elhúzódó változtatásra, vagy akár olyan szervezetre is számíthatunk, amelynek lételeme a változás. (A kínai Yin/Yang filozófiát már sokszor átemelték a menedzsment területére, de érdemes megismételni: „Semmi sem állandó, csupán az örök változás.”). A következőkben én a folyamatok bármilyen módszerrel végrehajtott változtatására, fejlesztésére a BPM általános rövidítést fogom használni.

A BPI/CPI megközelítés, mivel lépésről-lépésre halad, ezért nem igényli, hogy minden problémával egyszerre küzdjünk meg. Sőt a problémákkal való küzdelem során nem is kell feltétlenül azonnal a legjobb folyamathoz elérni, ezt több lépésben is megközelíthetjük. A különbség a BPI/CPI között talán az lehet, hogy míg a CPI egy folyamatos vállalati filozófiát, hozzáállást jelent, addig a BPI már inkább projektszerűbb, de kevésbé radikális változtatásokat takar.

Tehát összefoglalva:

• BPM: Business Process Management – az üzleti folyamatszervezési, -fejlesztési megközelítések összefoglaló megnevezése, bár elsősorban a már kialakult folyamatok teljesítménykontrolljára használják: teljesítménymérést, folyamatköltség, indikátorrendszerek.
• BPR: Business Project Redesign/Reengineering – Üzleti folyamatok radikális újraszervezése
• CPI: Continous Process Improvement – A folyamatok teljesítményének folyamatos mérése és fejlesztése (itt érdemes párhuzamot vonni a TQM alapú megközelítésekkel, ahol szinté a folyamatos fejlesztés áll a középpontban)
• BPI: Business Process Imrovement – A folyamatok projektszerű, nem radikális újraszervezése, teljesítményjavítása, fejlesztése

A BPM megközelítések esetében érdemes a hatékonyság mérésére is hangsúlyt fektetni, hiszen honnan tudnánk, hogy jó irányban mozdultunk-e el, illetve eredményesek-e a változtatások. Persze ez is egy ellenállási pont: a dolgozók sokszor nem hiszik el, hogy nem az egyéni teljesítményüket, hanem a folyamatok hatékonyságát méri a vállalat, és ezért szabotálhatják a fejlesztéseket.

Az Intel lengyelországi leányvállalatának általam is vizsgált esetében felmerült az a veszély, hogy az egyes folyamatokhoz kapcsolódó tevékenységek alapjául szolgálhatnak az egyéni vagy csoport teljesítmény mérésére. Így például hiányosságokat regisztráló rendszer használata rossz fényt vethet a fejlesztőkre. Éppen ezért a dokumentálás helyett inkább az informális utakat (telefon, feljegyzés) választották. Ez a folyamat ronthatja a folyamatok és végső soron a termékek minőségét is. Az Intel esetében ezért élesen elválasztották a teljesítményértékelést a fejlesztési folyamatoktól, azaz a fejlesztési folyamatokból származó információk nem használhatóak fel az egyéni vagy csoport teljesítmény értékelésére. Az emberi erőforrás menedzsment osztály külön folyamat keretében végzi el az értékeléseket.

Egy másik esetben a Volvo Information Technology (A Volvo IT szolgáltatóközpontja) a fejlesztések eredményének mérésére, már a változtatási projekttel egyidőben megtervezték annak értékelését is. Ez a visszacsatolás a projekt eredményességét vizsgálta, és alapjául szolgált a későbbi fejlesztéseknek, változtatásoknak is. Annak érdekében, hogy az eredmények egyértelműen láthatóak legyenek, a folyamatok értékelését mind a változtatások előtt, mind utána elvégezték, és ezeket összehasonlították. A projekt lefutása után nem csak a mérhető eredményeket vették figyelembe, hanem hosszú interjúsorozat keretében az érintettek véleményét is meghallgatták. A tapasztalatok alapján a későbbi projektekben résztvevőknek már további újításokat, vagy javítási lehetőségeket tudtak javasolni. A vállalat szerint ez az értékelési módszer lehetőséget biztosított a fejlesztési csoportok és a különböző módszereket kidolgozó csoportok közti kommunikáció javítására, az elméleti megfontolásokról gyakorlati visszajelzés kinyerésére, illetve magának a módszertannak a fejlesztésére.

Egy komoly problémája lehet a BPM megközelítéseknek az a változás, melyre büszkék is lehetünk: még ha a dolgozók el is fogadják a folyamatos változást, napi tevékenységükbe, rutinjukba nincs idejük és energiájuk ezt beilleszteni, vagy egyáltalán tudni, hogyan is történnek aktuálisan a folyamatok.

Az igazság – mint mindig – valahol a BPR és BPI megközelítések közötti területen található: mind a túl gyakori, mind pedig a túl nagyméretű változások bizonytalanságot, és rövid távú hatékonyságvesztést okozhatnak.

Une maman Ambitieuse qui parfois aimerait être Célibataire !

Une porte ouverte à la discussion sur le Sujet des Femmes et de leur Carrière.

Voir la Bande Annonce ICI.

une autre ICI

Je me sens très très vieille en ce moment! non seulement j’ai pris une année à mon âge, mais en plus je sens bien que je résiste bien moins à la fatigue, même pas fait de nuit blanche, mais c’est comme si, niveau fatigue.

sans compter mes commerçants…