Még mindig a világot szemlélve, Róbert Gida kinyújtotta a kezét, és megérintette Micimackó mancsát.

- Micimackó – mondta komolyan Róbert Gida -, ha… ha én talán nem egészen… – Abbahagyta, újra próbálta: – Micimackó, akármi történik, ugye, te meg fogsz érteni?

- Mit fogok megérteni?

- Á, semmit! – Róbert Gida nevetett és felugrott. – No gyere!

- Hová? – kérdezte Micimackó.

- Akárhová – mondta Róbert Gida.

Ez az részlet még most is könnyeket csak a szemembe, elérzékenyülök, na; a szöveg közben mint a hologramm-kép ide-oda cikázik. Ez az Én és Te együttábrázolása, a Semmi és a nem-Semmi elmesélése, két oldalon kibontva.

A változását megérteni nem tudó ember regény-töredéke, megérteni nem tudja, mert benne él. Az alap a változás, és az állandó a Semmi.

És ha nem lehet csinálni a Semmit, mert nem engedik…vagy…

Ha… én… ha.. többé már nem csinálok semmit……

…

- Róbert Gida – mondta -, mi azért vagyunk itt, hogy elmondjuk Neked, hogy mi Tetőled… meg van írva, mert leírtuk… mindnyájan… mert izé… mi úgy hallottuk, vagyis tudjuk is valamennyien… hát igen, ez így van már… mert Te… és mi… hogy rövidre fogjam, erről van szó. – Mérgesen fordult hátra a többiekhez: – Jaj, mindenki ebben az egy Erdőben van. Alig van itt már hely. Soha életemben Ennyi sok Állatot nem láttam együtt, és egyik sincs ott, ahol kellene neki lenni. Nem látjátok, hogy Róbert Gida egyedül szeretne maradni? Na, én megyek. – És eloldalgott.

Bár nem tudták egész biztosan, hogy miért, a többiek is kezdtek eliszkolni. Mire Róbert Gida elolvasta azt, hogy VERS, és felnézett, hogy azt mondja: "Köszönöm", már csak Micimackó volt ott.

- Nagyon kedves, nagyon vigasztaló – mondta Róbert Gida, és összehajtotta a papírt. – Jöjj, Micimackó! – És elindultak együtt.

- Hová megyünk? – kérdezte Micimackó, utána szaladva. Nem tudta, hogy mi lesz, vagy pedig az lesz, hogy "Micsináljunkhogycsináljukhisztudodmármit?" – Hová megyünk?

- Sehová – mondta Róbert Gida.

El is indultak arrafelé, s miután egy darabig haladtak, Róbert Gida megszólalt:

- Mondd, Micimackó, mit szeretsz te a világon a legjobban csinálni?

- Mit szeretek? – Meg kellett állnia, hogy gondolkodjon. Mert mézet enni, ez csakugyan jó dolog, mielőtt nekikezd az ember, olyan az a perc, hogy szinte jobb, mint mikor már nyalja – de nem tudta, hogy hívják az ilyesmit. Azután arra gondolt, hogy Róbert Gidával együtt lenni is egész jó dolog; ha Malacka velük van, barátságos és kedves dolog az is. Mikor mindezt átgondolta, azt mondta: - Legjobban azt szeretem a világon, ha mi ketten Malackával elindulunk, hogy Téged meglátogassunk. Te meg azt mondod: "Na, nem kellene egy kis Izé?" – És én azt mondom: "Én nem bánom; elkelne egy kis Izé. Hát tenálad, Malacka?" – És különösen, ha ilyenkor szép idő van odaki, minden cseng-bong, és a madarak is énekelnek.

- Ezt én is szeretem – mondta Róbert Gida. – De hogy mit szeretek legjobban csinálni? Semmit.

- Hogy csinálsz Semmit? – kérdezte Micimackó, egy darabig elgondolkozva.

- Úgy, hogy mikor rád kiáltanak, éppen mikor indulsz, hogy csináld: "Mit csinálsz most, Róbert Gida?" – és azt feleled: "Ó, semmit!" – és mész, és csakugyan nem csinálsz semmit.

- Ahá! – mondta Micimackó.

- Most majd ilyenféle dolgot csinálunk, ami semmi.

- Ahá! – mondta újra Micimackó.

- Az ember csak megy, odahallgat olyasmire, amit úgysem hall, és nem izél semmivel.

- Ahá! – mondta Micimackó.

Továbbmentek; gondoltak Erre meg Amarra; lassan meg is érkeztek az Erdő mögött az Elvarázsolt Völgybe, ahol Majdnem-Hatvan fa áll körbe, Róbert Gida tudta, hogy ez el van varázsolva, mert soha senki nem tudta megolvasni, hogy hatvanhárom vagy hatvannégy fa van-e ott, még akkor se, ha egy madzagot kötött minden fára, amit már megolvasott. S miután el volt varázsolva, a földje se olyan jó, mint az Erdő többi része, göröngyös és töredezett, hanem szép sima fű nőtt rajta, bársonyos és zöld. Az egyetlen hely az Erdőben, ahol az ember gondtalanul megpihenhetett anélkül, hogy rögtön fel kellett volna kelnie és mással törődni. Ott volt előttük az egész világ, amíg csak nem ért az égre, s ami csak előfordult a világon, az mind ott volt velük a Völgyben.

Róbert Gida hirtelen elkezdett mesélni Micimackónak mindenféle dolgokról: hogy az embereknek van ám Királyuk és Királynéjuk, és vannak Vezérek, de van Európa is, annak hívják, meg a tengerben van egy sziget, ahová nem is jár hajó, meg hogy csinálhat az ember magának igazi vízi szivattyút (ha nagyon akar), és hogy mikor ütötték Lovaggá a Lovagokat, meg mik jönnek Brazíliából. Micimackó nekitámasztotta a hátát egyik Majdnem-Hatvannak, összekulcsolta a mancsát, és azt mondta: "Jé" és "Nem is tudtam!" – és arra gondolt, hogy milyen jó volna, ha Igazi Esze volna és nemcsak olyan játékesze, akkor ő is megérthetne vele sok mindent. Lassan-lassan Róbert Gida elmondta mind a dolgokat, és elcsendesedett; csak ült, és nézte a világot, és gondolta, jaj, csak ne lenne vége.

De Micimackó is gondolkodott; és hirtelen azt mondta Róbert Gidának:

- És az olyan nagyon nagy dolog, amit mondtál, ha az ember olyan izé, ló?

- Olyan mi? – kérdezte Róbert Gida lustán, mert másra gondolt.

- Izé-lovon.

- Ja, lovag?

- Persze; igaz is! – mondta Micimackó. – Mert én azt hittem… Az is olyan nagy, mint a Királyok és Vezérek és a többiek, amit mondtál?

- Akkorák nem, mint a Királyok – mondta Róbert Gida, de mikor látta, hogy Micimackónak ez nem tetszik, gyorsan hozzátette: – Azér a Vezéreknél nagyobb.

- Medve is lehet?

- Persze hogy lehet! – mondta Róbert Gida. – Csinálok is belőled egyet. – Egy vesszőt ragadott fel, ráütögetett Micimackó vállára, és azt mondta:

- Kelj fel, Micimackó úr, Lovagjaim Legnemesebbike.

Micimackó felkelt, aztán újra leült, és azt mondta: – Köszönöm! – Mert ezt kell mondani, ha az embert lovaggá ütötték. Aztán újra álmodozni kezdett, látta magát Vitéz Szivattyúval és Vitéz Brazíliával, amint valamennyien együtt laktak egy lóval, hol is hű Lovagok (kivéve a vitézeket, mert azok a lovaknak viselték gondját) a jó Róbert Gida Király körül csoportosultak… itt-ott megrázta a fejét, s elmondta magának: "Valahogy nem egész jól csinálom." Aztán mindazokra a dolgokra gondolt, amiket Róbert Gida majd elmond neki, ha visszajön onnan, ahová menni akar, és hogy milyen nehéz dolog egy Csekélyértelmű Medvének, mikor mindezeket el akarja gondolni. – Talán – mondta saját magának bánatosan – Róbert Gida nem mond el nekem több dolgot – s azon tűnődött, hogy vajon a Hű Lovag annyit jelent-e, hogy az ember hű valakihez, aki már nem is mond el neki semmit se, és az illető mégis hű marad.

Róbert Gida, aki még mindig a világot nézte, állával a keze fején, hirtelen megszólalt:

- Micimackó!

- Nos? – kérdezte Micimackó.

- Ha én… Ha… Micimackó!

- Nos, Róbert Gida?

- Többé már nem csinálok Semmit.

- Soha többé?

- Most már majd nem annyit… Nem engednek…

Micimackó várta, hogy folytatja. De Róbert Gida újra elcsendesült.

- No, Róbert Gida? – kérdezte segítségre készen.

- Micimackó, ha majd… hiszen tudod… ha már majd Semmit se csinálok, eljössz ide néha hozzám?

- Még hogy én?

- Te, Micimackó.

- Te is itt leszel?

- Itt leszek, Micimackó… Igazán itt leszek… Megígérem, Micimackó.

- Így jó lesz – mondta Micimackó.

- Micimackó, ígérd meg, hogy nem fogsz engem elfelejteni. Akkor se, ha már százéves leszek.

Micimackó gondolkodott darabig.

- Én akkor milyen öreg leszek?

- Kilencvenkilenc.

Micimackó bólintott.

- Megígérem – mondta.

Még mindig a világot szemlélve, Róbert Gida kinyújtotta a kezét, és megérintette Micimackó mancsát.

- Micimackó – mondta komolyan Róbert Gida -, ha… ha én talán nem egészen… – Abbahagyta, újra próbálta: – Micimackó, akármi történik, ugye, te meg fogsz érteni?

- Mit fogok megérteni?

- Á, semmit! – Róbert Gida nevetett és felugrott. – No gyere!

- Hová? – kérdezte Micimackó.

- Akárhová – mondta Róbert Gida.

Így aztán együtt elindultak. De akárhová mennek, és akármi történik velük útközben, az Erdő végében, az Elvarázsolt Völgyben a kisfiú meg a medvéje mindig játszani fognak.

(Micimackó kuckója, A.A.Milne, kiemelés tőlem)

Az Új Akropolisz ismét meghírdeti mesepályázatát:

A számítógépes szuperhősök, robotemberek és űrlények korában vannak a tarsolyodban valódi, hiteles emberi értékeket ábrázoló történetek?

Ha még nem vetetted őket papírra, vagy nem kattogtak a billentyűzet gombjai az ujjaid alatt…
Ha az asztalfiókodból előkerülhetnek félbehagyott, félkész vagy már majdnem befejezett, de egy ideje ott lapuló írások…

A XVI. Történet- és mesepályázatunkra olyan írásokat várunk, amelyek megragadják az erkölcsi értékek szerepét korunkban – vagy bármely más képzelt vagy valós történelmi korban –, és segítenek a ma emberének az igazság, szépség és jóság keresésében.

Bővebben

Però ieri sera il Toro ha retto il confronto con il Cesena dalla difesa meno battuta d’Europa e sconfitto in casa una sola volta alla prima di campionato senza deludere.

Colantuono, perso Saumel all’ultima curva, ha ovviato all’influenza dell’austriaco insistendo su Belingheri a sinistra e ha sdoganato Gorobsov e Vantaggiato al posto di Loviso e del convalescente Di Michele.Il Cesena ha confermato tutto quanto di buono si sapeva sulla sua solidità difensiva.

Nel primo tempo, infatti, il Toro non produceva nulla, mentre il Cesena sfiorava subito il gol con Malonga (salvataggio di Pratali) e poi con Giaccherini.Era una battaglia che la squadra di Colantuono combatteva con lo spirito giusto a differenza delle ultime, imbarazzanti uscite lontano dall’Olimpico.

E al 26′ del secondo tempo raccoglieva un vantaggio piuttosto casuale, ma non immeritato per come non aveva mai firmato la resa.La rete era una beffa per il Cesena: punizione da fuori area di Leon che attraversava tutta l’area e si adagiava sulla sinistra di Tardioli.

Fonte:

http://www.lastampa.it/sport/cmsSezioni/quitoro/200911articoli/23860girata.asp

Ennek a mesének a dalait öntudatlanul is dúdolgatom, énekelgetem olykor. Ma is, és Csivit kíváncsi lett, hát megnéztük együtt, a youtube-nak hála. Nekem is megvolt valaha, de elveszett. Hiányzott is már sokszor, de eddig nem gondoltam rá, hogy ezen az oldalon megkeressem.

Talán nem kell sokat magyarázni, hogy miért áll olyan közel hozzám. Külsőleg talán nem lehet párhuzamot vonni köztem és Belle között, de abban mindenesetre hasonlítunk, hogy kissé álomvilágban élünk, és a mindennapok egyformaságában várjuk, hogy megtörténjen velünk a csoda, és egy mese főszereplőivé váljunk. De már nem kell várni tovább. Az életem egy csodálatos mese.

Ma is végigizgultam újra. És a dalok annyira jók, lehetetlen nem énekelni, és olykor nehéz nem táncra perdülni. A Disney gyakran elbénázza. De ez nagyon jó lett, szerintem.

A mesék olyanok, mint némely derék ember: ahogy vénülnek, úgy szépülnek, s bizony ezt jólesik látni!
Jártál-e már falun, s láttál-e afféle zsúptetős, meszelt falú igazi öreg parasztházat? Zsúpfödelét felveri a fű, zöld moha párnázza, a kéményén meg gólya fészkel, mert az nem hiányozhat róla: Kidőlt-bedőlt a fala, alacsonyak az ablakai, s csak egyet lehet közülük kinyitni. A kemence úgy domborodik, mint egy gömbölyű pocak; a kerítésen kihabzik az orgonavirág, egy görbe derekú fűzfa tövében tócsa kéklik, kacsa bukdácsol benne a fiókáival. Hogy el ne felejtsem: még egy láncos házőrző is van ott; mindent és mindenkit megugat.
No, hát szakasztott ilyen parasztház állt egy faluvégen, öreg házaspár lakott benne, egy paraszt meg a felesége. Kevésen eltengődtek, s még fölös jószáguk is volt: a lovuk, amely ott legelészett naphosszat az országút szélén. A parasztember néha ezen lovagolt be a városba, máskor meg a szomszédok kérték kölcsön, s viszonozták ezzel-azzal, de hát több hasznot nem hajtott a ló. Ezért elhatározták, hogy vásárra hajtják a lovat, eladják vagy elcserélik hasznosabb jószágért. De mi legyen az?
- Azt te tudod a legjobban, apjuk! – mondta az asszony. – Éppen ma van hetivásár a városban, eredj, add el a lovunkat pénzért vagy más jószágért. Te mindig okosan cselekszel. Eredj hát a vásárra!
Megkötötte szépen az ura nyakravalóját, mert ahhoz ő értett jobban; kettős csokrot kötött rá, ami legényes külsőt adott az öregnek. Még a kalapjáról is leveregette a port, aztán megcsókolta, s az ember elkocogott a lován, amelyet vagy elad ma, vagy elcserél hasznosabb jószágért. Majd tudja ő, hogy lesz a legjobb!
Tűzött a nap, egy tenyérnyi felhő sem látszott az égen. Vásárosok verték föl az országút porát; ki kocsin, ki lovon, ki csak gyalogszerrel. Rekkenő hőség volt, egyetlen fa sem kínált árnyékot végig az úton.
Kocogott a mi emberünk a lován, s szembetalálkozott egy másik paraszttal, aki tehenet hajtott az országúton, olyan takarosat, amilyen csak lehet egy tehén.
“Ez biztosan jó tejelő – gondolta a paraszt, amikor szemügyre vette. – Hátha cserélnénk!”
- Hallod-e, koma! – szólította meg a tehenes embert. – Állj csak meg egy szóra! Megegyezhetnénk. Nézd meg a lovamat, többet ér, mint a tehened, de nekem a tehén jobb hasznot hajtana. Cserélsz-e velem?
- Cserélek én! – mondta az, s nyomban megkötötték az egyezséget.
A mi emberünk most már hazafordulhatott volna, hiszen amiért útnak indult, azt elvégezte. De ő már eltervezte magában, hogy avásárba megy, hát nem akart róla elmaradni. Ballagott hát tovább, hajtotta a tehenet, az is ballagott, s nemsokára utolértek egy embert, aki egy birkát vezetett az országúton. Szép birka volt, sűrű gyapjas, jól kihízott.
“Ez volna még csak jó nekünk! – gondolta a parasztember. – Ellegelészhetne az árokparton, télen meg bejöhetne közénk a jó melegre. Hasznosabb lenne, ha tehén helyett birkát tartanánk. Talán megalkuszunk.”
A birkás ember, persze, nem is kívánhatott jobb cserét, megkötötték hát gyorsan a vásárt, s a paraszt továbbhajtotta a birkáját az országúton. A keresztútnál szembejött vele egy ember, jókora ludat vitt a hóna alatt.
- Ez aztán a kövér lúd! – szegődött mellé a mi parasztunk. – Milyen szép hájas, milyen finom a tolla! Madzagot kötnénk a lábára, elúszkálhatna nálunk a tócsában. Legalább nem kellene kidobni az anyjuknak a kenyérhaját. Hányszor mondta: “Ha egy libánk lehetne!” Hát most megkaphatja, ha ugyan cserélsz velem! Megköszönöm szépen, ha odaadod a birkámért!
Hogyne adta volna! A mi emberünk elbúcsúzott a birkájától, s tovább-baktatott a lúddal.
Közel volt már a városhoz, egyre sűrűbben jöttek-mentek az országúton a vásárosok, emberlárma, állatbőgés hangzott mindenütt. Árokparton vezetett az út, a sorompóőr krumpliföldje mellett, ahová a tyúkját szokta kikötni, hogy világgá ne fusson. Suta farkú tyúkocska volt, kancsal is egy kicsit, de különben elég takaros formájú. “Koty, koty! – mondogatta, hogy mit gondolt közben, nem tudom, de a mi emberünk azt gondolta, ahogy meglátta:
“Sose láttam szebb tyúkot, mióta a világon vagyok! Még a papék tojójánál is szebb! De jó lenne nekünk! Egy tyúk mindig talál szemet, még a vak is, ahogy mondják; maga keresi meg a kenyerét. Jól járnék, ha megkaphatnám a ludamért!”
- Cserélnél-e velem? – kérdezte a tyúk gazdájától.
- Biz az nem volna rossz! – felelte ravaszul a sorompóőr, s már kész is volt a vásár. A paraszt nagy vígan tovább-bandukolt a tyúkkal.
Bizony, elég sokat végzett útközben, míg a városba tartott. Meleg volt nagyon, fáradt is volt a mi emberünk, s igen megkívánt egy korty pálinkát, egy falás kenyeret. Útjába esett egy kocsma, hát gondolta, betér egy kicsit. Éppen be akart menni, amikor kinyílt a kocsmaajtó, s a csaposlegény lépett ki rajta; teli zsákkal a vállán. Az ajtóban egymásba botlottak.
- Mit viszel a zsákban? – kérdezte a paraszt.
- Rothadt almát – felelte a csaposlegény. – Jó lesz a disznóknak.
- Kár azoknak! – mondta a paraszt. – De szeretném, ha az anyjuk láthatná ezt a tenger sok almát! A mi öreg fánkon egyetlenegy szem termett az ősszel. Fel is tettük az almáriumra, ott állt, amíg el nem rothadt. Ez is valami – mondta az anyjuk. – No, most láthatná, mi a valami. De megörülne!
- Odaadom én, de mit adsz érte? – kérdezte a csaposlegény. – A tyúkomat!
Odaadta a tyúkját, megkapta a rothadt almát, s bement a kocsmába. A zsák almát nekitámasztotta a kemencének – nem gondolt vele, hogy befűtötték. Tele volt a kocsma: lókupecek, marhahajcsárok ittak odabenn; két ánglius is volt köztük; olyan gazdagok valamennyien, hogy majd kirepedt a zsebük a sok aranypénztől. Poharazgattak, s fogadásokat kötöttek, hogy milyeneket, mindjárt megtudjátok.
- Sisss! Sisss! – Mi sustorog a kemence mellett? Sülni kezdett az alma a zsákban.
- Hát ez meg mi?
Megtudták hamarosan. A mi emberünk elbeszélte nekik, milyen jó vásárt kötött: egy tehenet kapott a lováért, azért meg egy birkát, elmondott mindent rendre, egészen a rothadt almáig.
- No megállj csak, ad neked az anyjuk, ha hazamégy! – mondták az ángliusok.
- Ad hát – csókot ad! – felelte a paraszt. – Azt mondja majd: “Jól van, apjuk!”
- Kössünk fogadást! – mondta a két ánglius. – Fogadjunk egy hordó aranyban. Száz aranyat teszünk egy ellen, hogy szorulsz ma az asszonytól! – Nem kell egy hordó, egy véka is elég – mondta szerényen a paraszt. – De én csak egy zsák almát tehetek föl, no meg magamat és az anyjukomat, ha beéritek vele.
- Üsse kő! – mondták az ángliusok, s a markába csaptak, megkötötték a fogadást.
Befogták a kocsmáros szekerét, felültek az ángliusok, felült a mi emberünk is, földobták a rothadt almát, s elhajtottak a paraszt házához.
- Adjon isten, anyjuk! – Fogadj isten, apjuk!
- Elcseréltem a lovunkat.
- Hiszen érted te a dolgodat! – dicsérte meg az asszony, s megölelte az emberét; nem törődött se a zsákkal, se az ángliusokkal.
- Egy tehenet adtak érte.
- Istennek hála, lesz tej a háznál! – örült meg az asszony. – Aludttej kerül az asztalunkra, sajt meg friss vaj! De jó cserét csináltál!
- Az ám, csakhogy a tehenet meg odaadtam egy birkáért!
- Okosan tetted! – szólt az asszony. – Neked mindig helyén van az eszed! Nemcsak juhtejünk lesz, meg juhsajtunk, de gyapjúharisnyánk meg gyapjúujjasunk is! A tehén nem ad gyapjút, kárba veszejti a szőrét! Jól van, apjuk!
- Hanem a birkát elcseréltem ám egy lúdért!
- Te mindenre gondolsz! Mártonnapkor hát libapecsenye kerül az asztalunkra! Azt se tudod, mivel szerezz örömet nekem! Kikötjük a libát a tócsa mellé, s még hízik is Mártonnapig!
- De nincs ám meg a liba se! Elcseréltem egy tyúkért! – mondta az ember.
- Tyúkért! Azt tetted még csak jól! Lesz tojásunk, lesz kiscsirkénk, egész fészekalja! De régóta vágyom rá!
- Úgy ám, de a tyúkot meg odaadtam egy zsák rothadt almáért!
- Jól van, apjuk! Igen jól van! Mindjárt megcsókollak érte, te kedves! Mert tudod-e, mi történt velem?
Amikor elindultál a városba, azt gondoltam, valami igen jót készítek, mire hazajössz: hagymás rántottát. Tojás még csak volt a háznál, de hagyma egy szem se. Gondoltam, átmegyek a tanítóékhoz, mert nekik termett hagymájuk, tudom. Hanem az a vén tanítóné olyan zsugori, hogy még egy szem hagymát is sajnált tőlem. – Hagymát? – azt mondja. – Nem termett a kertünkben semmi, még egy rothadt almám sincs! Még azt se adhatok! – No, én most adhatok neki tízet is vagy akár egy teli zsákkal: Jól van, apjuk, igen jól van! – Azzal megcsókolta az urát nagy örömében.
- Ez aztán igen! – kiáltott fel a két ánglius. – Elkótyavetyélte mindenét, de a jókedve megmaradt. Ez csakugyan aranyat ér!
S egyteli véka aranyat adtak a parasztnak, aki kapott a feleségétől – nem szidást, hanem csókot!

Merlyn, a varázsló egy este vendégül látta várában barátját, Lancelott lovagot. Borozgattak, beszélgettek, de látszott, hogy Lancelottal valami nincs rendben.
- Kedves barátom,- kérlelte a varázsló – mi bánt, mond el!
Lancelott már egy kicsit a bor hatása alá került, így megeredt a nyelve, panaszkodni kezdett.
- Szerelmes vagyok a királynéba, de én sohasem érhetek fel csodálatos lényéhez, olyan gyönyörű, olyan szellemes. Szinte hason csúszok előtte, Ő pedig mindig belém rúg. Még ezt is szívesen elviselem, csakhogy láthassam, a közelében lehessek. Most pedig elküldött magától, messzi földre kell
mennem, mert a sárkány elrabolta az ezüst cipellőjét. Vissza kell szereznem.

Merlyn nagyon megsajnálta a lovagot, és amikor az az elfogyasztott jó boroktól mély álálomba merült, csendesen oda osont hozzá egy üres palackkal. A szerelem éppen ott üldögélt Lanszelott szája szélén. Láthatóan unatkozva lógázta a lábát. A varázsló egy ügyes mozdulattal az üvegbe billentette, és gyorsan bezárta, hogy nehogy megszökhessen.
A lovag reggel, amikor felébredt, bár még egy kicsit zúgott a feje az esti borozgatástól, frissnek, vidámnak, szabadnak érezte magát.
Még eltöltött néhány napot barátjánál, aztán visszatért a királyi palotába. Nem sietett úrnőjéhez, nyoma sem volt lelkében a korábbi lángolásnak. Közömbösen kezébe vett egy könyvet, leült a kertben egy fa alá, és olvasgatni kezdett. Ginevra éppen arra sétált udvarhölgyei társaságában, és amikor meglátta az üldögélő, olvasgató lovagot, alig hitt a szemének. Lanszelott visszajött, és nem veti magát azonnal, alázatos szolgájaként lábai elé?

Duzzogva megszólította hűtlenné vált lovagját:  hol van a cipőm, vissza hoztad?
Lanszelott csodálkozva nézett föl. Cipő? Milyen cipő, hűű, a fenébe, elfelejtettem, villant át rajta a gondolat, de nem érzett semmit, sem megbánást, sen félelelmet a kegyvesztettség miatt.
A királynő duzzogva elrohant. Miközben távolodott, Lanszelott azon tűnődött, hogy már nem is olyan szép ez a hölgy. Minha már egy kicsit öregedne is, talán a csípője is túl széles.
A lovagnak rengeteg hasznosan eltölthető ideje lett.
Belevetette magát a tudományokba. Utazgatni kezdett, és több nyelvet megtanult. Boldog még sem volt. Üres lett az élete. Amikor újra
meglátogatta barátját, a varázslót, haragosan rá rontott:
- Mit tettél velem te gazember, üres lett az életem, egy fabatkát sem ér! Ölj meg, vagy add vissza azt amit elvettél!
Merlyn hümmögött egy kicsit, nem értette a dolgot, hiszen csak jót akart.
Levette a polcról az üveget. A szerelem ott üldögélt felhúzott térdekkel, huncut mosollyal a szeme sarkában, a palack fenekén. Merlyn megfogta gallérjánál fogva és vissza tette a lovag szájára. Az nagyot nyelt és boldogan elrohant, alázatosan szenvedni királynéja lábai előtt.

Nei primi dieci mesi del 2009 le radiazioni sono aumentate del 4,9% per le auto, del 12,3% per le moto e di 3,9% per tutti i veicoli.I dati sono riportati nell’ultimo bollettino mensile Auto-Trend, l’analisi statistica dell’Automobile Club d’Italia sui dati del PRA, consultabile sul sito www.aci.it Perdura il momento negativo per il mercato dell’usato delle quattro ruote e delle due ruote.

Il mercato dell’usato nei primi dieci mesi del 2009 ha fatto rilevare una diminuzione del 7,6% per le auto, del 6% per le moto e del 7,2% per tutti i veicoli.DUE E QUATTRO RUOTE A OTTOBRE RADIAZIONI PASSAGGI DI PROPRIETA’ OTT 08 OTT 09 % OTT 08 OTT 09 %AUTO 146.117 169.352 + 15,9 276.335 257.782 – 6,7MOTO 9.702 11.439 +17,9 50.196 46.754 – 6,9TUTTI I VEICOLI 172.112 195.855 + 13,8 373.470 349.763 – 6,4Fonte: ACI ‒ Automobile Club d’Italia2009: RADIAZIONI AUTOVETTURE SECONDO LA CLASSE EURO (%) GENNAIO FEBBRAIO MARZO APRILE MAGGIO GIUGNO LUGLIO AGOSTO SETTEMBRE OTTOBRE TOTALE COMPLESSIVOEURO 0 34,3 28,4 23,4 23,0 23,1 22,2 21,7 23,5 25,0 27,0 24,9EURO 1 30,5 28,1 27,7 27,9 27,7 27,1 26,7 26,8 25,5 24,3 27,2EURO 2 22,8 27,9 35,0 36,2 35,8 36,5 36,4 35,8 34,5 33,7 33,8EURO 3 9,8 11,7 9,5 9,3 9,4 10,1 10,7 9,8 11,5 10,6 10,2EURO 4 2,6 3,9 4,4 3,6 4,0 4,0 4,5 4,2 3,5 4,4 3,9Fonte: ACI ‒ Automobile Club d’ItaliaAUTO: IL QUADRO PROVINCIALE (Ottobre 2009) RADIAZIONI PASSAGGI NETTIProvincia 2008 2009 % 2008 2009 %AL (Alessandria) 1.191 1.342 12,7 1.858 1.883 1,3AT (Asti) 563 677 20,2 967 993 2,7BI (Biella) 478 620 29,7 1.056 923 -12,6CN (Cuneo) 1.721 1.980 15,1 3.152 3.066 -2,7NO (Novara) 1.084 1.130 4,2 1.482 1.282 -13,5TO (Torino) 5.787 7.782 34,5 12.671 11.190 -11,7VB (Verbania) 499 515 3,2 576 531 -7,8VC (Vercelli) 489 551 12,7 792 835 5,5PIEMONTE 11.812 14.597 23,6 22.554 20.704 -8,2AO (Aosta) 672 1.080 60,7 1.017 1.044 2,7VALLE D’AOSTA 672 1.080 60,7 1.017 1.044 2,7BG (Bergamo) 2.921 3.569 22,2 4.382 4.090 -6,7BS (Brescia) 3.013 3.671 21,8 6.236 5.855 -6,1CO (Como) 1.749 2.026 15,8 2.629 2.432 -7,5CR (Cremona) 906 1.135 25,3 1.368 1.199 -12,3LC (Lecco) 909 1.033 13,6 1.145 994 -13,2LO (Lodi) 634 694 9,5 788 647 -17,9MN (Mantova) 1.031 1.181 14,6 1.559 1.577 1,2MI (Milano) 11.206 13.132 17,2 18.600 16.002 -14,0PV (Pavia) 1.757 1.812 3,1 2.487 2.196 -11,7SO (Sondrio) 531 562 5,9 970 1.063 9,6VA (Varese) 2.831 2.961 4,6 4.030 3.666 -9,0LOMBARDIA 27.488 31.776 15,6 44.194 39.721 -10,1BZ (Bolzano) 1.268 1.296 2,2 1.961 1.980 1,0TN (Trento) 1.286 1.439 11,9 1.942 1.979 1,9TRENTINO A.A.

3.743 4.019 7,4 5.260 4.951 -5,9GE (Genova) 1.687 1.975 17,1 3.059 2.930 -4,2IM (Imperia) 478 556 16,2 831 821 -1,2SP (La Spezia) 472 608 28,8 956 873 -8,7SV (Savona) 652 760 16,5 1.296 1.199 -7,5LIGURIA 3.289 3.898 18,5 6.142 5.822 -5,2BO (Bologna) 2.356 2.936 24,6 4.081 3.664 -10,2FE (Ferrara) 957 1.240 29,5 1.369 1.215 -11,2FO (Forlì) 1.015 1.242 22,4 1.500 1.453 -3,1MO (Modena) 1.717 2.037 18,7 2.917 2.979 2,1PR (Parma) 1.151 1.348 17,1 1.698 1.637 -3,6PC (Piacenza) 836 836 0,1 1.191 1.198 0,6RA (Ravenna) 1.090 1.408 29,2 1.750 1.535 -12,3RE (Reggio Emilia) 1.352 1.658 22,6 2.228 2.192 -1,6RN (Rimini) 819 974 19,0 1.396 1.243 -10,9EMILIA ROMAGNA 11.293 13.679 21,1 18.130 17.118 -5,6NORD 73.467 86.081 17,2 121.001 111.598 -7,8AR (Arezzo) 804 1.087 35,2 1.789 1.624 -9,2FI (Firenze) 3.054 3.183 4,2 4.565 4.401 -3,6GR (Grosseto) 578 727 25,8 1.133 1.105 -2,5LI (Livorno) 911 1.017 11,7 1.445 1.387 -4,0LU (Lucca) 1.129 1.267 12,2 1.834 1.767 -3,6MS (Massa Carrara) 544 563 3,6 882 766 -13,1PI (Pisa) 938 1.168 24,5 1.570 1.464 -6,7PT (Pistoia) 1.028 1.051 2,3 1.780 1.561 -12,3PO (Prato) 631 637 1,0 1.156 1.062 -8,1SI (Siena) 653 847 29,7 1.167 1.066 -8,6TOSCANA 10.270 11.548 12,4 17.321 16.205 -6,4PG (Perugia) 1.826 1.998 9,4 3.324 3.313 -0,3TR (Terni) 568 745 31,1 1.184 1.049 -11,4UMBRIA 2.394 1.998 -16,6 4.508 4.362 -3,2AN (Ancona) 1.122 1.219 8,7 2.007 1.793 -10,7AP (Ascoli Piceno) 844 983 16,4 1.584 1.525 -3,7MC (Macerata) 724 820 13,3 1.460 1.451 -0,6PU (Pesaro e Urbino) 806 821 1,9 1.292 1.218 -5,7MARCHE 3.496 3.843 9,9 6.343 5.988 -5,6FR (Frosinone) 1.055 1.231 16,7 2.652 2.393 -9,8LT (Latina) 1.199 1.586 32,3 2.566 2.462 -4,1RI (Rieti) 348 481 38,1 637 543 -14,7RM (Roma) 11.035 13.138 19,1 22.069 20.003 -9,4VT (Viterbo) 890 963 8,2 1.462 1.448 -1,0LAZIO 14.527 17.399 19,8 29.386 26.849 -8,6CENTRO 30.687 34.788 13,4 57.558 53.403 -7,2AQ (L’Aquila) 660 826 25,1 1.255 1.111 -11,5CH (Chieti) 804 1.086 35,1 1.798 1.671 -7,1PE (Pescara) 724 764 5,6 1.444 1.373 -4,9TE (Teramo) 690 856 24,1 1.292 1.413 9,4ABRUZZO 2.878 3.532 22,7 5.789 5.568 -3,8CB (Campobasso) 424 585 38,0 1.128 1.052 -6,7IS (Isernia) 162 220 35,5 441 478 8,3MOLISE 586 805 37,4 1.569 1.530 -2,5AV (Avellino) 891 1.093 22,7 1.857 1.789 -3,6BN (Benevento) 527 633 20,2 1.200 1.289 7,4CE (Caserta) 2.011 2.017 0,3 4.676 4.391 -6,1NA (Napoli) 6.481 6.511 0,5 16.334 14.248 -12,8SA (Salerno) 2.053 2.286 11,4 5.419 5.362 -1,1CAMPANIA 11.963 12.541 4,8 29.486 27.079 -8,2BA (Bari) 3.628 4.185 15,4 7.836 7.412 -5,4BR (Brindisi) 960 1.108 15,4 2.446 2.499 2,2FG (Foggia) 1.470 1.538 4,6 3.525 3.326 -5,6LE (Lecce) 1.998 2.305 15,4 3.701 3.827 3,4TA (Taranto) 1.278 1.547 21,0 3.114 2.868 -7,9PUGLIA 9.334 10.683 14,5 20.622 19.932 -3,3MT (Matera) 410 429 4,7 1.003 862 -14,1PZ (Potenza) 706 806 14,2 1.461 1.543 5,6BASILICATA 1.116 1.235 10,7 2.464 2.405 -2,4CZ (Catanzaro) 640 773 20,9 1.584 1.647 4,0CS (Cosenza) 1.228 1.405 14,5 3.077 2.825 -8,2KR (Crotone) 295 284 -3,7 609 557 -8,6RC (Reggio Calabria) 915 985 7,7 2.400 2.321 -3,3VV (Vibo Valentia) 263 378 43,6 586 659 12,4CALABRIA 3.341 3.826 14,5 8.256 8.009 -3,0AG (Agrigento) 806 972 20,6 1.976 1.985 0,5CL (Caltanissetta) 514 560 9,0 1.219 1.179 -3,3CT (Catania) 2.077 2.373 14,3 5.526 5.579 1,0EN (Enna) 297 344 15,8 674 676 0,3ME (Messina) 1.219 1.371 12,5 2.532 2.311 -8,7PA (Palermo) 2.115 2.648 25,2 4.770 4.464 -6,4RG (Ragusa) 594 752 26,6 1.649 1.661 0,7SR (Siracusa) 884 943 6,7 1.879 1.750 -6,9TP (Trapani) 848 1.010 19,1 2.105 1.839 -12,6SICILIA 9.354 10.973 17,3 22.330 21.445 -4,0CA (Cagliari) 1.190 1.340 12,6 2.928 2.656 -9,3CI (Carbonia-Iglesias) 242 321 32,8 537 526 -2,1NU (Nuoro) 320 395 23,5 614 616 0,4OG (Ogliastra) 120 132 10,2 249 204 -18,0OR (Oristano) 299 496 65,9 625 579 -7,3OT (Olbia-Tempio) 309 440 42,4 668 589 -11,8SS (Sassari) 697 803 15,2 1.324 1.317 -0,5VS (Medio Campidano) 214 215 0,6 315 325 3,2SARDEGNA 3.391 4.143 22,2 7.260 6.814 -6,1SUD E ISOLE 41.963 47.739 13,8 97.776 92.781 -5,1Fonte: ACI ‒ Pubblico Registro Automobilistico.

Nota: I dati sui passaggi di proprietà sono al netto delle minivolture (i trasferimenti temporanei a nome del concessionario in attesa della rivendita al cliente finale).

Fonte:

http://www.avvenire.it/GiornaleWEB2008/Templates/Pages/ArticlesInItaliaCresce.aspx?IdArticolo=899c31c5-7529-4b9d-9827-5e90947bc41f

La borsa di Milano è aperta: 6 ore e 57 minuti alla chiusura

(Adnkronos) – ”Nel mese di ottobre 2009 l’indice nazionale dei prezzi al consumo per l’intera collettivita’ comprensivo dei tabacchi e’ stato pari a 138,0, registrando una variazione di piu’ 0,1 per cento rispetto al mese di settembre 2009 e di piu’ 0,3 per cento rispetto allo stesso mese dell’anno precedente; al netto dei tabacchi l’indice nazionale dei prezzi al consumo per l’intera collettivita’, pari a 137,3, ha presentato nel mese di ottobre 2009 una variazione congiunturale di piu’ 0,1 per cento e una variazione tendenziale pari a piu’ 0,2 per cento”.

Questa funzionalità richiede un browser con la tecnologia JavaScript attivata.

Per occuparsi dei propri averi ci vogliono competenza e attenzione.

Fonte:

http://www.soldionline.it/notizie/economia/inflazione-istat-ad-ottobre-0-1-su-mese-0-3-su-anno

Spongyabob Kockanadrág-függő lettem negyven rész erejéig, ez részben összefügg mentális állapotommal. Egyre rövidebb időre tudom lekötni a figyelmemet, legalábbis filmet nézve. A mozifilmeket megválogatom, mert már a közepén unni kezdem és a szemem is elfárad, a sorozatokból 40 perc az ideális epizódonként.
Altatóként előkapartam Spongyabobot, miután a Sarah Chronicles, Trueblood2, Scrubs I-IV. elfogyott és az olvasás sem köt le már (ez szintén a látásromlás jele). Bob vihogása hangulattól függően ellentétes érzelmeket vált ki. Vagy belevágnád a kis asztalt a plazmába, vagy leköt, nincs átmenet. Manó azt mondta az imént, hogy ha lesz macskánk egyszer, Csigusznak fogja hívni

Sajnos azonban – hármasával fogyasztva – gyorsan kimerült a készlet. Ma látom, hogy egy jótét lélek felrakta a másik epizódot is kedvenc honlapomra. Jöttem, Láttam, Töltöm. S ha már 48 órám van csemegézni, körbenéztem a frissen felkerült mesék között (nem reménykedve kezdődő figyelemhiányos tüneteim csillapodásában). Mit néztem gyerekként és mit néznek a fiatalok is a hatvanadik ismétlés alkalmával?

A Mézga család (#46)

Mézga Géza, Paula, tinédzser Kriszta lányuk és hát az a nyughatatlan legkisebb gyerek, Aladár. Szóval ők a Mézga család, persze lehet, hogy még Máris szomszédot is ide kellene számítani. Mindig rendkívül különös kalandokba keverednek, részben az Aladár által felfedezett “távoli” rokon, MZ/X-nek köszönhetően, részben saját erőből. Aladár saját készítésű, rádióból átalakított adóvevője segítségével lépnek kapcsolatba a köbunokai fokon harmincadik századi rokonnal.

A nagy ho-ho-ho horgász (#16)

Csukás István és Dargay Attila rajzfilmsorozatának hőse a mindenre elszánt horgász és barátja, aki ki más lehetne, mint a csali. Nyáron a hőségben nincs is jobb, mint a hűs víz partján üldögélni. Horgászszenvedélyének hódol főhősünk is, aki folyamatosan sok-sok kalandba csöppen. De a szenvedély azért szenvedély, hogy minden akadályt legyőzzön.

Frakk a macskák réme (#85)

A sorozat főszereplője Frakk, egy magyar vizsla (Károly bácsié), aki ki nem állhatja Irma néni két cicáját, Lukréciát és Szerénkét.

Gusztáv (#43)

Csak simán GUSZTÁV!

Kis vakond (#14)

Sorozatunk hőse a kis vakond, aki nemcsak a föld alatti kalandokat kedveli. Kalandjai során megismeri a fenti világ izgalmait és barátokat is szerez. A meséket kicsiknek és nagyoknak egyaránt ajánljuk, hogy együtt elevenítsük fel azokat a régi szép emlékeket, amelyeket ez a bájos rajzfigura, a Kisvakond idéz fel bennünk.

Magyar népmesék (#38)

A Kecskeméti Stúdió egyik legnagyobb sikere a Magyar népmesék (1977-től), mely a hazai rajzfilmgyártás aranykorából való. A rendezők: Horváth Mária, Jankovics Marcell, Nagy Lajos, a mesélő: Szabó Gyula.

Mekk Elek (#50)

Ezen eszes kecske-egyed egy percet sem hever csendben kereveten, helyette felkel, s mekkent: “Mekk! Gyertek! E helyt segedelemre leltek!” Mert Mekk Mesternek sem ez, sem emez nem lehetetlen! Mekegve szegel, reszel, teker, kever, s rendre remekel! Esetleg nem? Esetleg lehetnek defektek? Esetleg nem teljesen perfekt? Meglehet…

Mikrobi (#21)

Galaktikus mesék a következő évszázadból. Gyerekek és kalandok az űrben és Földön.

Mirr murr kalandjai (#81)

Mirr-Murr, a kalandokra vágyó macska és társa, a rettenthetetlen Oriza Triznyák s a többiek a Téglagyári Megálló névre hallgató kutya, a kártyázó kóbor macskák és mindenféle társaik. És persze megelevenednek a kóbor macskák távoli barátai, a Hold, a messzi háztető és a füstölgő kémény is. Életre kelnek a színpadon a macska-kalandok ember-szereplői is: az ócskás Slukk Ödön és a hóbortos Piktor, a harcias Vica néni és a kormosképű Kéményseprő…

Pityke őrmester (#11)

rajzfilmsorozat címszereplője Pityke őrmester, aki mindenre elszánt rendőr módjára deríti fel a bűnügyeket, fogja el a szélhámosokat, a betörőket és a tolvajokat. Pityke barátai Kukucs, Szöszi, Kati, és a kutyája, Marcipán, aki “szirénaként is működik”. Hőseinkkel részt vehettek egy barlang felfedezésében, egy bankrabló elfogásában, egy közveszélyes szélhámos üldözésében, aki különféleképpen öltözve és maszkírozva csap be embereket, de Pitykén nem foghat ki. Ha figyeled a sorozatot, megtudhatod, hogy különböző manőverekkel miként lehet eltéríteni a gyerekeket attól, hogy egy daru tetejéről leugráljanak. A sorozat nyárra is tartogat kalandokat, mégpedig a strandolóknak, akiknek ruháit egy tolvaj lopta el, és amelyek természetesen főhősünk segítségével kerülnek elő. A sorozat a Pityke szabadnapja című epizódban pedig felhívja a figyelmet arra, hogy milyen veszélyeket rejteget autóstoppost felvenni. A fentieket összegezve, aki kedveli a krimit, és kalandra vágyik, az ne hagyj ki Pityke őrmester kalandjait.

Rumcájsz (#8)

Rumcájsz tisztességes életre vágyik, de ezt csak az emberektől távol, egy erdei zsiványtanyán találja meg, ahol boldogan éldegélnek feleségével, Mankával. Václav Čtvrtek népszerű meséi Rumcájsz zsiványos csínytevéseiről szólnak, amelyek igazságot szolgáltatnak Jičinben, és rendet teremtenek a fölfordult világban.

Süsü a sárkány (#20)

Süsü, a jószívű sárkány, ki gondolná, de Sárkányföldön született. A háromfejű keményszívű apa azonban nem tudta elviselni, hogy fia csak egy fejjel jött a világra, és mindenben eltért sárkánytársaitól. Ezért szegénynek nyakába kellett venni a nagyvilágot. Bánatosan járta a vidéket, miközben kedvenc versikéit dúdolgatta.

Vizipók csodapók (#12)

Vízipók barátunk földi pók társaitól eltérően nem a sarokban vagy a fákon szövögeti hálóját, hanem a vízben lubickol. Csodálkozik is ezen barátja, a kicsit morgós, folyton hitetlenkedő Keresztespók. De kapcsolatuk által megtanulja, hogy attól, hogy valaki más, mint ő, még lehet rendes (pók).

Annyi angol tudása azt hiszem mindenkinek van, hogy összeálljon a sztori, viszont az nagyon érdekelne, hogy egy angolul igen, de magyarul egyáltalán nem tudó valaki mennyire érti, mennyire tartja viccesnek…

Őrült álmaim és mikor azokat elmesélem valakinek. (Zsófi boldogblogja)

(Like a Ten Minute Dream by P0RG)

Sorvezető gyanánt az álmos, fényszűkös november közepére…

“Megkérdezték az öreg székely asszonyt úgy a kilencvenes évek elején, hogy él-e még Szent László király. Az öregasszony csak ennyit mondott: – Hát nem látja maga esténként azt a szép magyar csillagot?” (Gönczi Tamás)

“Szent László és testvérbátyja Gejza a Salamonnal való csatározások idején Vác tájára keveredtek…”és egyszer csak amikor ott állottak… ahol most Szent Péter apostol temploma áll megjelent nekik egy szarvas, agancsa telve égő gyertyákkal és futni kezdett előttük az erdő felé és azon a helyen, ahol most a monostor van, megállott. És amidőn a vitézek rányilaztak, a Dunába vetette magát és többé nem látták. Ennek láttára így szólt Szent László: – Bizony nem volt ez szarvas, hanem Isten angyala. És szólt Gejza király: – Mondd meg nekem, édes testvérem, mit jelentenek az égő gyertyák, melyeket a szarvain láttunk?

Felelt Szent László: – Nem szarvak azok, hanem szárnyak, nem is égő gyertyák, hanem ragyogó tollak, és azért állott meg, hogy megmutassa a helyet, ahová a Szent Szűz egyházát építsük és sehová máshová! És hogy az a hely, ahol először látták, ne maradjon épület nélkül, Gejza király és testvérei elhatározták, hogy ott Szent Péternek, az apostolok fejedelmének a tiszteletére kápolnát fognak építeni.””

“Szent László király mikor ama Gejza testvérével a Duna mellett harcolt. Látott bizony egy sötét mocsaras vidék szélén egy lángoló agancsú csodaszép fehér szarvast, minek szemei az végtelen múltnak az ajtajai, testén az ég abroszainak csillagai mutatták a múltból a jövőbe vezető utat. Minek utána meglátta azt Szent László a jó királyunk a csodaállat megállt, de csak egy percre még a szemeik találkozának majd hatalmas fénnyel a Dunába merült”

“Szent László az aki lovagja, királya és szentje is a jó magyaroknak nagy harcok közepette ott a Duna mellett látott ám egy csodaszarvast kinek fénylő testénél csak lángoló agancsai voltak fényesebbek. Mint csodaszép élő gyertyatartó lángolt bele a ott a magyar égbe. Meglátta ez állatot jó magyar királyunk és már tudta is dolgát és világra vitte az magyarok dolgát.”

…Az a bizonyos momentum, már ami a csodaszarvas meglátását illeti, igencsak döntő mozzanat úgy Gejza, mint inkább Szent László életében. A mogyoródi csata utáni hetekben vagyunk. A győzelem rányomja a bélyegét mint két történelmi alak cselekedetére. Gejza ekkor még ugyan herceg, de közvetlenül a koronázás előtt áll. A múltunk akkor már nem töretlen egyre kuszábbak a hatalmi szálak. Ebben a történelmi és mondjuk ki lélektani pillanatban jelenik meg, pontosabban szökken fel a Duna mocsaraiból a csodaszarvas, amit maga Szent László interpretál ősi fényállatként, fogalmazzunk így – szárnyas csodaszarvasként. Ha belegondolunk ez a fajta látásmód Szent László helyzetéből a lélektan mély ösvényein járva, az Árpádház sajátos látásmódját és sajátos kereszténységét figyelembe véve nem is olyan meglepő.

Abban a kitüntetett pillanatban, amikor Szent László meglátja azt a bizonyos csodaszarvast, a látványt isteni jelként fogadja és azokkal a képekkel asszociálja, amelyek benne ősi örökségképpen megszokott járulékai voltak a szarvasmítosznak. Ez a mítosz minden bizonnyal az Árpádház szakrális életében egy alapmítosz. Olyan alapmítosz, ami közvetlen kapcsolatban van a nép, a nemzet eredetével….

…

A csodaszarvas, mint Istentől küldött jel jelenik meg a természet tökéletességében. De itt a természet teljessége nem feltétlenül pozitívként jelenítődik meg. A természet ebben a mitológiává avatott jelenetben maga az anyagi világ, maga a sötétség birodalma ahová a lélek be van zárva. Itt egyértelműen megjelenítődik egy ősi, feloldhatatlan dualizmus. A sötétség birodalmából, a mocsárból (itt ír és perzsa analógiáról is beszélhetünk) előre szökkenő, feltörő, fogalmazzunk egyértelműbben felszabaduló fényjelképként jelenik meg a csodaszarvas. Ennek a csodaszarvasnak a szentlászlói olvasatában az állat agancsain égő, pontosabban fénylő gyertyákat találunk.

A csodaszarvas agancsainak különböző “magasságában”, mintegy különböző tudatfokozatain a Fény megjelenik, felszabadul, még pontosabban felszabadít….

…

Ez a mitikus csodalény valóban egy négylábú griffé változik. A fényhozó szarvas itt nem pusztán csodaszarvas, túl nő a mesén, a mítoszon. Több fajta olvasat több fajta szintet feltételez. Szent László számára egyértelmű, hogy itt a szarvas valójában egy angelos. Egy égi küldött. Egy angyal. Ezért mikor Gejza kérdezi, hogy “Mond meg nekem édes testvérem, mit jelentenek az égő gyertyák, melyeket a szarvain láttunk”, azt mondja Gejzának, hogy nem szarvak azok, hanem ragyogó, fénylő tollak. Ebből a fényes megjelenésből a testvérek bizonyosságot nyernek. Nézzük a magyar eredetmítoszt, a két testvért a szarvas vezeti az új hazába. S most a Szent László csodaszarvasa esetében szintén két testvérről, két kiválasztott magyarról esik szó. S ez a két kiválasztott testvér nem más, mint Gejza és László. A csodaszarvas megjelenése által ők kapnak bizonyosságot arról, hogy immár nem Salamon a magyarok királya, hanem Gejza. S a látomásban ott rejlik a szakrális történelem nagy csodája is, az, hogy aki ott van Gejza mellett, s látja a csodaszarvast, az sem lehet más csak kiválasztott. Még pedig szakrális mércével mérve nagyobb lesz, mint a látomás pillanatában mellette lévő Gejza. A magyarok nagy királya és szentje lesz egykoron. …

…

Térjünk vissza a Hunor-Magor legendához, itt a legenda magva egyértelműen a vezetőállat motívum mögé csoportosul. S milyen különös, itt is megjelenik a mocsár, mint a sötétség és az anyagbazuhanás attribútuma. A csodaszarvast egy mocsár széléig üldözik. S ott a meotiszi ingovány mocsaras terület szélén hirtelen eltűnik a két testvér (Hunor és Magor) szeme elől a csodaszarvas. Éppen úgy, mint a másik két testvér (Gejza és László) esetében ott, is a csodaszarvas egy Duna környéki mocsaras terület szélén jelenik meg és a Dunába tűnik el. A magyar csodaszarvas tehát mindig a sötét világ határán materializálódik, hogy megmutassa a határt a sötétség és a világosság birodalma között. S egyik esetben sem az ő égi világába száll látványosan, hanem úgy megy el, hogy mégis itt marad. Gejza és László esetében az “élő vízbe”, a Dunába veti magát, hogy e szent állat örökre ott maradhasson a Dunához oly közeli szent templom közelében, amit az ő megjelenésére építettek. Hunor és Magornál maradva pedig úgy tűnik el a sötét ingoványba (az anyagi világ lehúzó birodalmába), hogy eltűnése pillanatában megmutatja a két testvérnek azt az alig látható, titkos bejáratot, ami nem más, mint Meotisz szigetének a bejárata, kapuja.

Ez a kapu legalább annyira spirituális, mint amennyire fizikális. Kézaitól tudjuk, hogy ez a hely Perzsiával határos és egy igen szűk, alig látható gázlón kívül minden oldalról a tenger zárja körbe. Ide a ki- és bejárás nagyon nehéz. Ezt a szinte láthatatlan kaput nyitja ki a két testvér számára a csodaszarvas. A “szűk kapun” való bejutás titka beavatást feltételez. S ehhez a beavatáshoz beavató fénylényre van szükség, ami a magyar mitológiában és szakrális történelemben nem más, mint a csodaszarvas.

…

Legyünk pontosak a csodaszarvas feltűnése és eltűnése egyazon helyen a sötétség birodalmánál történik. Ezért mondhatjuk, hogy a csodaszarvas a halálból születő élet szimbóluma is. Ebből az aspektusból válik érthetővé és szellemileg a legjobban megközelíthetővé a “pálosok haláltól újabb életet váró” reinkarnációs memento mori szellemisége. A sötétség birodalmából “diadalmasan előtörő, a fény jelével ékesített csodaszarvas nem más, mint jelképe annak a halhatatlan és örök világosságnak, ami mindig legyőzi az anyagba dermedt sötétséget. Ő a csodás fényállat maga a lehetőség arra, hogy az élet halhatatlan és örök oldalát meglehessen találni ott, ahol az élet körforgásának szamszára kereke egy fénylő ősmúltat kíván összetörni. …

A csodaszarvas fénylő, fényt hozó aspektusa szépen kiteljesedik, ha a magyar tradícióban jelenlévő Szent László képet vizsgáljuk. Itt is jelen van a szarvas kozmikus, égi-világító, de legfőképpen vezetőállat szerepe, ami Hunor-Magor esetében olyan egyértelmű volt. (S csak ezen az erős archeotipuson keresztül világolt át a tulajdonképpeni kozmikus szerep). De itt, Szent László esetében egy igen magasfokú spirituális transzfiguráció történik. Egy olyan mennyei alkímia, ami eleve egy igen komoly kiválasztottságot feltételez. S egész Európa szakrális történelmében csak igen ritkán történik meg. Ezért (és ezt mindenképpen hangsúlyozni kell) az Árpádház az európai uralkodóházak történetében igen sajátos helyet foglal el, már ami a mennyeiekkel való kapcsolatot jelenti. Ennek a spirituális kiválasztottságnak a tudata elevenen élt egészen Rákóczi koráig, s onnantól mintha kitörölték volna a nemzet tudatából.

…

Mi is Szent László tehát az utókor számára? Maga a világosság, a tisztaság, a bátorság, a hazafiság példaképe.

Hogyan is kezdődik Szent László legendája “Boldog László király kiragyogva kimagaslott Magyarország királyainak fényes nemzetségéből”. Tehát “kiragyogva kimagaslott” még a nagyon “fényes”-nek nevezett nemzetségből. Egyértelmű, hogy a világosságról és a Vele kapcsolatos hatalmas spirituális fényről emlékezik meg a róla szóló legenda első mondata is. De nézzük tovább, keressünk még esszenciálisabb, mélyebb gyökerekre visszavezethető emléket Szent Lászlóról a magyar hagyományban:
“Úgy ragyogott, mint a hajnali csillag a köd közepette,
eloszlatva az undok sötétséget,
és amint a telihold ragyog a maga idejében vagy mint
a fénylő nap, úgy világított népe előtt, mint a húsból
kiolvasztott zsír…”
Ez a pár sor szinte mindent elmond. A bátor szent hajnal csillaggá válik és akár a csodaszarvas eloszlat minden sötétséget úgy, hogy vezetővé válik. Szent László felveszi tehát a csodaszarvas attribútumait. Beköltözik ama csodaszarvas Szent László szellemiségébe és megkapja annak az adottságait. Vezet és világít, ott áll a sötétség birodalma előtt és elállja a rossznak az útját, akár a csodaszarvas oly gyorsan halad a lován. Hűs forráshoz vezet, s ha kell vizet fakaszt. Lovagruháját csillagok ékesítik, mint ama szarvas jobb oldalát. Szemeinek végtelen mélységében egy mitikus állat pihen. Ruhája és paripája világos színekben tündököl, mint ama csodaszarvas, amivel egykor találkozott. S hogy a mítosz örök arra elég egy példa. Megkérdezték az öreg székely asszonyt úgy a kilencvenes évek elején, hogy él-e még Szent László király. Az öregasszony csak ennyit mondott: – Hát nem látja maga esténként azt a szép magyar csillagot?

(forrás: Gönczi Tamás, http://www.magtudin.org/Csodaszarvas.htm, kiemelések tőlem)