nem tudom és nem is akarom tudni melyikőtök ötlete volt belőve vezetni, de bizonybizony durci van.

nagyobb bajotok is eshetett volna… és ha belegondoltok, melyikőtök menne át most egy drogteszten? idióták. nem vagytok már amatőrök, se gyerekek, ne is viselkedjetek úgy. nevetséges. a zolifiú anyukája azóta ENGEM bombáz hívásokkal, ezt köszönöm szépen. miért is kell falaznom neki? még csak nem is ismerem, de már 9 órája három hónapja LYárunk. hát igazából, kapja be mindenki. szarokvagytok,kurvára. pf.

valószínűleg, mire ezt olvassátok már nem leszek mérges, de most még az vagyok, mert ezzel sikeresen cserbenhagytam valaki mást, de velemmegmással_neistörődjetekdrogosg_cik. és hamár itt tartunk, HÉKÁS! sajnos még mindig képtelen vagyok átfolyni a rácson, tehát remélem holnap még négy előtt sikerül hazajutnotok (mucsaröcsögealsóról), mert a mai nap után már semmi, de SEMMI kedvem nincs itt dekkolni egyedül.

ps_ kedves viktor. megfogadtam a tanácsod és telenyomtam magam altatóval, de NEM LETT JOBB A KEDVEM.

Aici voi posta articolele lui Victor. Sper ca în acest blog să fie mai citite decât in ziarele provinciale cu tiraj foarte mic în care le publică.

Bálint letett egy béna műanyag díszpoharat a tűzhely mellé, én meg kávétfőztem. észrevettem, hogy a pohár túl közel van tűzhelyhez így arrébb akartam rakni. buta voltam. (:DDDD) csak úgy kézzel arrébb akartam tolni, de a műanyagpohár oldala már olvadozni kezdett, s mikor én hozzáértem, cseppfolyóssá vált és ráfolyt a kezemre. háát enyhén. ÁÚ. szerencsére csak két cseppnyi részt vesztettem a hámrétegemből. és ez tényleg mázli, ahhoz képest, hogy a fél pohár (szószerint) ráfolyt a kézfejemre. két pötty. mintha lekaptak volna egy darabot a  bőrömből. fehér kráter. najó, azért túlzás, hogy kráter, de hasonló és fehér. (:D) körülötte a bőr meg van duzzadva, és piros, de annyira már nem is fáj, mint akkor…

Az elsőfokú égésben csak a bőr legfelső rétege, a felhám – az epidermisz – károsodik. Az égett terület vörös, a bőr feszes, sima és igen fájdalmas. A leggyakoribb elsőfokú égésnek a Nap és a szolárium által okozott égési sérülések számítanak.

A másodfokú égés az epidermisz minden rétegét és az irha – a dermisz – több rétegét is károsítja.

A felületes másodfokú égések a dermisz felső rétegéig hatolnak, felszínük nedves, hólyagos és kifejezetten fájdalmas. Küllemére jellemző a vöröses-rózsaszín márványozottság, amely nyomás hatására elfehéredik.

A másodfokú égések mély formája a dermisz mindkét rétegét érinti. A sebfelszín általában fehér és hólyagos. Ha képződött hólyagok megrepednek, a belőlük kiáramló vérplazma – amely befertőződhet, begennyesedhet – nedvessé teszi az égett területet. A fájdalom igen erős.

A harmadfokú égés az epidermisz és a dermisz teljes károsítása mellett a bőr alatti kötőszövetet is eléri. A felszín piszkosszürke vagy nagyon halvány, szenes, pergamenszerű, a képet a szövetelhalás uralja. A seb fájdalmatlan, mert a terület idegvégződései elhaltak.

A negyedfokú égés a szövetek elszenesedése, amely magában fogalja a bőr alatti kötőszövet, az izomszövet és a csontszövet égését. Felszíne nem különbözik a harmadfokú égésétől.

tök jól indul a napom; a szokásos nulla óra alvás, égési sérülések.. háh. és ma Böbe néni átjön. kávézunk-teázunk, és lehet, hogy sütünk valamit. tökizgi, nem?

na most megyek és bekenem valami hidratálókrémmel a Zégési sérülésemet, hátha begyógyul… mondjátok, hogy ennek nem marad nyoma, léccciiii. DDDD

szóval most ott tartok, hogy kb fél órája értem haza, hulla vagyok, mocskos és feldúlt. meg éhes. és szomjas. a napomat megint nem fogom elmesélni, csak később, ha lesz türelmem hozzá. mostmár tényleg hulla vagyok. ehh. és nem akarok suliba menni, nagyon nem, de ha most nem  megyek be, lemaradok egy tézéről, és nem kéne.. az elmúlt 24 órában amúgy több, mint 300km-t utaztam és 4(+1) ember ordibált velem telefonon át, csak mert láv. sajognak a lábaim.. le kéne szoknom az ilyen kiruccanásaimról. tényleg le. azt hiszem megyek zuhanyozni, aztán vagy betépek, vagy átnézem a törit..

most valahogy képtelen vagyok írni. szétestem. az átlagomnak annyi. 11 évig voltam kitünő. ezvan. persze, ez nem azt jelenti, hogy most akkor hagyom a francba. azért igyekszem visszatérni.

nagyon sokmindenről írhatnék most. összefoglalhatnám ezt az egy hónapot, de nincs hozzá hangulatom. pedig elmesélhetném..

mi történt velem a napokban,
hogy buktam meg az egyik negyedéves vizsgámon,
hogy késeltek meg / raboltak ki majdnem tegnap a vonaton,
hogy futottam össze hétfőn Milánnal,
hogy miért ck céká,
hogy főz Bálint krumpliból rántottát,
hogy megint szerelmes lettem Alföldi hangjába,
hogy a negyedéves vizsgám miatt lőttek a pénteki bécsbe menetelemnek (BAZDMEG.),
hogy elhagytam a zöldeskék kendőmet (BAZDMEG.),
hogy smároltam Marci új barátnőjével,
hogy megutáltam a krumplit,
hogy Jancsival megosztottam egy szokásomat, amit mással még sosem,
hogy szeretek régi nóták éneklése közben takarítani,
hogy mennyire hiányzik az öcsém,
hogy miért szeretek nyelvtörőkkel kínozni másokat,
és hogy miért fogom áthívni a hétvégén Böbe nénit egy kávéra.

de nemteszem, és inkább letudom ennyivel.

Lüktet a fejem… mintha egész este nem aludam volna. Kegyetlen…
Pont olyan, mint a bulik után szokot lenni. Széthasad a fejem, kiszáradt a szám… zavaros képek… apró jelenetek, miket helyre kéne tenni. Csak most nincs olyan érzésem, amikor sikerült, hogy “basszam meg…” Fáj minden porcikám… a semmitől.

Hát persze… nem vettem be Xanaxot az este… csak Frontin volt itthon. Picsa egy nyugtató… valamennyit aludtam, na de hogy?

…

Tegnap nem tudom mi ütött belém. Elmentem 5kor az usziba. Megtartottam szegény szerencsétleneknek az oktatást. Lehet, kicsit túl keményen, utolsó negyed órában már bele akartak fulladni… Szóval, 6kor végeztem. Kimentem a szokásos edzés utána egy szálat elszívni. Csalódott voltam, hogy nem hívott, nem írt… még csak meg sem próbálta. Tudom, hogy alapozatlan ez mind, de akkoris. Ennyire önző lennék?
A végén letudtam magamban a hülyeségemet és indultam haza. Felmentem msn-re. Nem volt fenn. Félelem kerülgetett. Az egyetlen akinél azt érzem, tényleg odafigyel rám. De tudván, hogy nem az a típus aki ha letudták a dugást utána együttmarad a csajjal… nos… ez kicsit elgondolgodtatott. Azt mondja “valamit tudhatok” mivel még mindig együtt vagyunk. De akkoris… jobb szem előtt tartani, hogy általában milyen is. Kivétel vagyok… de a kivétel erősíti a szabályt! Pedig én sem vagyok az a fajta aki sokáig megtűr egy kant maga mellett. Ráadásul, majdnem mindhez közömbösen viszonyultam… van-van… nincs, hát nincs! De most ha akarnék se tudnék közömbös lenni. Nincs rózsaszín köd az biztos. Csak most érzem igazán, hogy valakiben megbízok… meg akarok bízni benne!
Na igen, amikor meg feltolta a képét én lettem leszólva, hogy nem írtam, amikor végeztem… jellemző! De jól esett.

Egy ideje elhatároztam, hogy nem mehet ez így tovább. Elkezdtem meglágyítani magam. Sokszor úgy érzem, túlságosan is sikerült. Több gond van vele… több fájdalom. Fárasztó. Mostmár legtöbbször olyat csinálok, ami másnak jó, megvan elégedve a munkámmal, de én… én a hátam közepére nem kívánom a dolgot.
Anno is pont ezek miatt menekítettem meg magam az elhidegüléssel… érzéketlenséggel.

Vajon most meddig bírom?

Feladom! A mai nap rendesen betett. Következő az állás… holnaptól egy falat se. Addig megyek amíg kórházba nem kerülök, már csakazértis, hogy onnan írogathassak majd szebbnél szebb bejegyzéseket.

Tököm tele, mindennel és mindenkivel. Nem akarok és nem is várok semmit el a jövőtől. Életművész leszek, már ha megélem.

Kész is a terv… tömény ecettel szétroncsolom a gyomrom. Plussz ugye nem eszek. Erre rájön majd a cigi, ami se a tüdőnek se a gyomornak nem jó. Meg egyéb hívogató gyógyszerek szedése, ami nem kéne.

Igen, vannak elmebeteg dolgaim. Nem is skizofrén, hanem mazoista. Vagy mind a kettő! xD

Az meg, hogy a nem evés miatt hogy fogok kinézni… nem érdekel. Nem sajnáltatom magam, csak szeretethiányom van, mint úgy általában. Mégis undorodnék ha közeledne most felém valaki. Mindig olyan kell ami lehetetlen.

Nem akarok már feltörni a jövőt illetően olyan magasságokba, amit terveztem. Kicsit dühít, hisz képes vagyok rá… de… elég volt. Nekem nem ez kell.

Már nem akarok SEMMIT! Nyugalmat… ennyi a kérésem. Meg egy kis odafigyelés. De ezt már luxusnak tekinteném.

Blogot írok… na jó, inkább ne tudatosuljon ez bennem, mert elfog a rosszullét.

Szánalmas!!! Az egész blog írás az!

Kivéve…

…

… ha nyomós oka van. Amiért most én is ezeket a köröket szennyezhetem! Valahol muszáj kiírnom a bennem lejátszódó dolgokat. Igaz, ezek legtöbb része düh. Nem volt mindig így…

Lassan már én is úgy érzem, hogy az őrület határán állok. Bellülről emésztem magam. Másoknak a napi gondjaimat, örömömet meg mi egyéb unalmas cuccost úgysem mondok el… túl nagy a büszkeségem, emellett szánalmasnak is tartom. Igen-igen, magamat is! De valahogy el kell viselnem. Próbálom elnyomni minnél jobban ezt az érzést. Többek közt ez… na meg azt, hogy mizantrop vagyok. Legalábbis mostani hangulatom nagyon az… jó ideje… -.-’

Suliba sem volt kedvem pont ezért bevánszorogni. Na meg délután megyek melózni… nem árt előtte lélekben felkészülni.

Ha megtudná “drága” munkaadóm, hogy milyen állapotban vagyok, biztos nem engedne gyerekek közelébe. Főleg nem sérült gyerekek közelébe.

Csak a pénz miatt vállaltam a melót… sajnálatot éreztem irántuk… egy kicsit… meg hogy nincs ebben semmi nehéz. Viszont egyre idegörlőbb az egész!

Egész életemben pörögtem. Mentem ilyen programra, amolyan programra, mindig volt tennivalóm. Mostmár elég! Pihenni szeretnék… és pont most nem lehet. Suli mellett meló, sport és még haverjaimra is kéne dőt fordítani. Én vállaltam ezeket… de felét muszájból. Vagy menekülés gyanánt az itthoni vitál elől.

Erről jut eszembe… elgondolkodtam… könnyen meglehet, hogy skizofrén vagyok. Itt van az előző mondat is… “menekülés gyanánat”… félek a vitáktól és elgem volt belőlük. Fáj, hogy folyton hibát keresnek bennem. Nem szeretem ha bántanak, kihasználnak… érzékenyen érint. Olyankor magambaroskadok, befészkelem magam egy sarokba és sírok. Olykor-olykor elszívok egy cigit nyugtatásképp, majd újra elkap a sírás az előtörő emlékektől. Sokan mondták, hogy túl érzékeny vagyok.

Ellenben… az érzelmeket szánalmasnak tartom, ahogy magamat is. Elfog az undor, ha az emberekre gondolok.

Mégis… van akit tudok szeretni… Na most ez vagy kezdetleges skizofrénia… vagy pusztán hülye vagyok, mint a segg! A választás jogát ráhagyom másokra. Mindegy, hogy én mit gondolok, nehezen változok, még ha akarok is… ráadásul önnön viselkedésemről van szó, így reálisan nehezen tudnék választani.

Mindig ellentétes érzelmek kavarognak bennem és mindig egyszerre… mostis szánalmas amit csinálok… mégis jólesik, ahogy a bennem felgyülemlet dolgok elkezdenek apadni… ez a folytonos elentét zavar. Miért nem tudok csak örülni, vagy csak szánakozni???

Végülis oly’ mindegy… lehet engem szeretni vagy gyűlülni… de hogy mostantól én itt rontom a levegőt az fix!!!

“megnyalta az ujját és hozzám akar érniiiiiii…segítséég”

_

kettőkor értem haza, fürödtem, bezabáltam és most itt vagyok.nem tudok aludni. basszuskulcs. és a gépem se jó. megint csak csökkentettmódban tudom használni, Bálintcica hagyott üzit a hűtőn. decuki. hagyott nekem vacsit, ha éhes lennék. ismétlem; decuki. aztán találtam még egy cetlit a mosogatón, hogy holnap lemegyek én, vagy menjen ő mosószerért.. harmadszorra ízléstelen lenne, de akkoris… decuki. igazából, ez volt a legjobb pillanata az estémnek. megint antiszockodtam, és nagyon sajnálom most azokat az embereket, akiknek velem kellett tölteniük az estét. még jó, hogy azért voltak jobb pillanataim. mondjuk az elején… meg a legvégén. ahhh. ::D:D istenem. najó. befejezem a pötyögést, mert elsüllyedek az önmarcangolásom mély tengerében, ahhoz meg most nincs türelmem.

jut is eszembe tanulnom kéne. a hétvégét valszeg ezzel töltöm. jövőhéten próbaérettségi. blőe.

na benyomok egy jó kis femiligáj részt és megpróbálok aludni.

[ 4. napja vagyok lázas, de most úgy döntöttem pontleszarom és nem megyek orvoshoz ]

apuci, reggel… 11kor hívott fel, hogy mi lenne ha ma találkoznánk és beszélgetnénk egyet. persze, rávágtam, hogy ráérek és már meg is lett beszélve, hogy fél négykor arénapláza.

apánál amúgy, a beszélgetés annyit jelent, hogy beülünk valahová egy gyors kávéra és közben azt ecsetelgeti, mennyire fontos neki a családunk, ami széthullott blablabla. végeredményben, tőlem semmit nem kérdez, nem is érdeklődik felőlem, csak kéri a számlát, borravalót hagy – és mivel mindig plázában találkozunk, megkérdezi szükségem van-e valamire. általában nem várja meg a választ, csak előkapja a pénztárcáját és random kivesz belőle pár húszezrest. aztán, mint egy igazi apa büszkén mosolyog és faképnél hagy a pénzzel.

én legtöbbször erre ingerült leszek és elköltöm az egészet ruhára alig 2 óra leforgása alatt, de azt hiszem, most kifejezetten örülni fogok neki és jókislány leszek; nem teszek megjegyzéseket a mondanivalója közepén, csak figyelmesen hallgatom és bólogatok. ilyen apucikicsilánya, nem?

szóval tegnap összekaptunk Andorral, mert az valami hihetetlen, hogy szóban lehozná értem a csillagos eget, de közben egy apró dologra képtelen, ha megkérem. persze még hajnalban elkezdett térdencsoszogó esemeseket küldeni, de akkor épp Bálinttal beszélgettem, az ő szobájában, így csak akkor vettem észre, mikor kivonszoltam magam kávét főzni. hétkor. a szokásos,  jaaaajemma-nemtudom-mi-történik-velem,jaaajemma-ígymegúgy-szeretnék-veled-lenni.. túlságosan nem hatott meg, aztán jött, hogy emma-ittvagyok-pesten-van-egy-kis-gondom, na ezen már elgondolkoztam, de mikor megláttam az sms idejét, levágtam a telóm és beálltam a zuhany alá.

még tart az összekapás Andorka. cöh.

Ce este singurătatea?

Care este mecanismul după care acţionează societatea atunci când spune că însingurarea nu este un deziderat?

Ce înseamnă a socializa?

Cuvântul care m-a atras cel mai tare înainte să-i ştiu sensul:  mizantrop. Unul dintre sensurile lui care m-au atras cel mai mult - Persoană care manifestă aversiune faţă de specia umană. Aici trebuie să aduc o lămurire: a fi atras de ceva foarte tare nu este acelaşi lucru cu a te lăsa atras. Nu întotdeauna.

Cine ştie răspunsurile primelor trei întrebări înseamnă că nu ştie ce este singurătatea şi nu ştie ce înseamnă a socializa.

Ce înseamnă eu  îţi ofer, tu primeşti, tu îmi oferi, eu primesc, tu te apropii, te contopeşti şi apoi dispari, eu mă apropii, mă contopesc, apoi rămân.

Ce mai înseamnă astăzi a convieţui?

Dar a alege de bună voie să trăieşti cum îţi dictează intuiţia?

Ce este fuga de sine?

Şi ce legătură are cu dorinţa de a socializa?

De ce unora le e frică de singurătate iar ideea de însingurare îi sperie de două ori mai mult?

Ţi s-a întâmplat vreodată să vorbeşti cu cineva ore întregi, zile în şir şi concomitent să te simţi mai singur decât cu tine?

Există în noi o a doua fiinţă care ne ţine de urât atunci când nu există nimeni care să ne ţină de frumos?

Această a doua fiinţă este salvarea sau celula noastră în care suntem închişi când nu e nimeni prin preajmă?

Există posibilitatea ca un om care a trăit singur întreaga viaţă să atingă o altă etapă în evoluţia lui spirituală, etapă total necunoscută societăţii contemporane?

Când eram mic visam o lume ciudată pe care n-o pot descrie prin cuvinte. O simt doar. Uneori. Când stau întins în pat şi privesc tavanul şi nu mă gândesc la ceva concret.

Este posibil ca lumea să devină mai suportabilă dacă am depăşi etapa cuvintelor şi am reuşi să comunicăm global altfel decât prin sunete şi litere?

Nu crezi că principala problemă cu care se confruntă omenirea azi este comunicarea?

Dacă am vorbi ca un singur organism nu ne-am mai face rău unii altora.

Nu crezi că a interpreta ce spun eu acuma reprezintă sâmburele discordiei?

Nu crezi că a merge chiar mai departe şi a-ţi spune punctul tău de vedere reprezintă o diferenţă între noi?

Nu crezi că diferenţa asta alimentată de alte diferenţe invocate prin cuvinte poate duce la o ruptură?

Nu crezi că orgoliul tău nu te lasă să recunoşti?

Nu crezi că orgoliul este produsul cuvintelor?

Iar cuvintele doar o etapă ce trebuie depăşită în grabă dacă vrem să supravieţuim?

La început a fost cuvântul.

Asta parcă e luată din Biblie.

Ce a făcut cuvântul?

Cu ce ne-au ajutat cuvintele?

Nu crezi că am dreptate când spun tot ce am spus mai sus. Pentru că amândoi ne exprimăm ideile prin cuvinte. Iar atunci când sunt exprimate prin imagini noi le traducem tot în cuvinte.

Există vreun tratament pentru miliardele de miliarde de litere care se aşează şi creează opinii, legi, discordie, invidie, populism, regi, regine, papi samd

Până la urmă ce legătură are singurătatea cu cuvintele.

Păi are.

La început cuvântul era singur.

Şi noi, de asemenea, suntem nişte cuvinte solitare.

hátigen. jóból is megárt a sok.

elaludtam, fél nyolckor ébredtem. így már semmi kedvem nem volt bemenni, itthon maradtam. sutavagyok. már akkor fel kellett volna ülnöm, mikor az a vörös csitri osont ki Bálint szobájából fél hat körül. nem lesz jó. remélem ofő nem hívja fel anyát. nem akarom, hogy halljon rólam bármit is. főleg azt ne, hogy nem járok iskolába. gr.

a melóról annyit, hogy nemigen fogok dolgozni. túl sok mindenre kéne figyelnem egyszerre és engem így is kikészít a suli, az átlagomról nem is beszélve. szóval megkértem apát, hogy segítsen be, ő meg persze, ha pénzről van szó, kész örömmel..hümm, igen. apucikicsilánya vagyok. most pont leszarom.

elfogyott a kedvenc cigim. pech. najó. inkább megnézek valami uncsi amcsi filmet.

a kertiparti nem volt rossz. bár a túl sok kan, a túl sok hülyepicsa, a túl sok szar zene és a túl sok jaaaajtevagyazemma?!.. enyhén kikészített..

én nem tudom mi jót-rosszat mesélt Viktor és Andor ezeknek az embereknek rólam, de hogy a sok alacsony-szőke-ribanc el volt ájulva tőlem, az hétszentség. legalább hat ismeretlen csitri jött oda ujjongva hozzám, hogy bemutatkozzon. ezmegmi? értetlenül igyekeztem a nyaljunkbetövigemmának-gyülekezet tagjaihoz jóképet vágni. ráadásul minden tag félre akart vonni, hogy beszélgessünk/ismerkedjünk. wtf?! még most sem vágom mi volt ez a mai, de engem igencsak idegesített. olyannyira, hogy inkább bevonultam Viktor szüleihez. szeretem Viktorcica hippiszüleit. rumot kortyolgattunk, vizipipáztunk meg ilyesmi. aztán persze Bálintnak feltünt, hogy nem vagyok sehol… nem volt nehéz megtalálnia. kivonszolt. megmondtam neki, hogy emberundorom van, de nem érdekelte.. “majd elmúlik“. végülis sikerült felvidítania és előadta a Bálintféle lowdenszét, csak nekem.. persze a sok ribi egyből beállt popsit rázni, de sajnos annyira röhögségesen csinálták, hogy felálltam és elkezdtem őket egyenként kifigurázni. mire végeztem kitört a csípőm, de megérte a butafejekért. jókat röhögtem rajtuk. korán leléptem, aminek a többiek nem örültek, meg én se.. de hát nekem holnap suli.. egyre szarabb az átlagom.. hamár tanulni képtelen vagyok annyit még megtehetek, hogy korábban megyek be angolt meg magyart magolni..

az előbb küldtem esemest Bálintnak, hogy kéne valami állatka a lakásba, most írt vissza..

“én már nem vagyok elég? XD kisköcsög amúgy életben van, csak épp húgoméknál. elhozhatjuk, ha szeretnéd“

kisköcsög egy hörcsög. ilyen csíkos törpehörcsög. úha. azt hiszem lesz egy közös hörcsögünk..

bepöccentem. tessék nektek INGYÉ’ REKLÁM bazdmeg.

legszívesebben tarkónlőném *tóthgabit, afc tomit, a simasunablogosokat, a napiszarosokat, a csibefaszosokat, a puruttyásokat de legfőképpen…

ENNEK a szerkesztőit / olvasóit. szánalmas.

egyáltalán miért “VÉLEMÉNYED!” a neve ennek a foskupacnak? egy kommentemet se publikálták a háromból

amúgy sem írtam semmi különöset, csak kultúráltam megkérdeztem, mégis mire jó ez a blog. hisz ilyenből van már vagy ötszáz. arról nem is beszélve, hogy mind az 500 oldal ugyanazokat a képeket tartalmazza. annyira primitívek az emberek, de tényleg. dühít. konkrétan felbasz. én nem vagyok agresszív, de az ilyeneket tényleg öldösném. mindenkit, aki fentvan, aki nézi és AKI SZERKESZTI.

az ilyen retardált népség minek vesz levegőt?

*ja bytheway tóthgabit és afc tomit most éppen EZÉRT lökném szakadékba.

úgy csinál, mint egy pár éves bébipöcs, amikor el akar bújni. rövid töprengés után kiválasztja a szoba legszembetűnőbb helyét, leül, majd a fejére terít egy takarót.  nem is pisszen. kis álszent. majdnem elhiszi, hogy senki se veszi észre. ül és vár. csak ezzel konkrétan rábaszott, mert én nem fogom eljátszani a mosolygó anyuka szerepét, hogy  jajhovabújhatottezakiscsibész? lófaszt. nem fogok én jópofát vágni hozzá, háromszor körbejárni majd nevetve leleplezni. nagyon téved, ha erre számít. ha rajtam múlik, örökre ott marad, mert vagy megtanul normálisan játszani, vagy kizárom a körből és nem játszunk együtt többé.

ennyi.

nem tudok hozzászokni, hogy még alhatok. túlbuzgó vagyok, de ez most jó.

a hatodik álláshirdetéses weboldalt nézem végig, miért nincs sehol semmi? hmmm. elvileg Báálint tud valami jót, de az se biztos. Atus is tud jót. hát meglátjuk.

nehéz napom lesz, diáktanárként persze csináltak nekem egy 8-9. órát. fakk. miért nekem kell a tanulás technikát átvenni a kilencedikesekkel? még én se tudom ezt a fost.

persze még ki is kéne pakolni. van egy csomó fekete zsák a szobám közepén. pf. sokmindent kéne még.

na jólvan. ez ilyen szétesős volt. bocs.

félkor ér ide Viktor, aztán elvonszol billiárdozni, hogy dumcsizzunk, mert már mindenki kétségbe van esve, mi van velem.

V- Sztif nagyon aggódik, azt mondja olyan vagy, mint valami élőhalott. Beszélgetsz, mosolyogsz, eszel, iszol, de még sem vagy ott. Blablabla. Fosnak, hogy sokáig leszel ilyen picsafasz.  Menjünk el ketten billiárdozni, tekerek neked egy zsírosat. Védtem a picsád, hogy nincs semmi bajod. Szóval remélem fél hatra kész vagy és vársz a kaputokban.

E- Fél hat?!

V- Fél hat. Úgy is érted megyek.

E- Annyira ne siess. Lassan öltözök.

letette. szeretem, hogy ilyen spontán. de még mindig nincs a kimozduláshoz életkedvem…na mindegy. felöltöztem.

ma Bálint átjött reggel. a kis cukormókus sütött nekem tortát, aminek a felét be is vágtuk hárman(plusszegyÁron).  aztán megnéztük félig az új terminátor filmet, elkönyveltük uncsinak és fetrengtünk a földön. semmiről sem beszélgettünk, de mégis mindenről. azért nem tudta megállni, hogy ne cukkolja a micitacskós hálóingemet…… de hát sajnálom. nem vagyok hajlandó felöltözni. szombat van. PIHENEK. meg amúgyis, milliószor látott már mindenhogy, nemmindegy? szóval csak lustultunk, aztán ő elment én meg elkezdtem MTV VMA-t nézni és most morcos vagyok, mert BEYONCE nyerte az év videóklipjét a Single Ladies-zel (=ez miért jó klip?). felháborító. az olyan undorító. fúúúj. utálom. de a Taylor Swift vs. Kanye West jelenet nagyon mókás volt. :DDDD szerencsétlen. VMA hatására most elkezdtem új GreenDay-t tölteni, meg majd később ránézek Dzsekóra,  ezekután biztos, hogy szavazásra bocsájtom a Thrillert vagy a Smooth Criminalt (=de azt már lehet inkább Alien Ant Farm formában) osztálytánc zenének.

végezetül, megint elkezdtem Mad Caddiest hallgatni. höh.

uncsi punnyadós nap ez, de nem érdekel. élvezem a semmittevést, talán holnap kimozdulok.

Bálint és Marci és Andor és Ancsi és Viktor és Ádám és Norbi és Nikó, elképzelhetetlennek tartják, hogy pont nekem ne legyen megünnepelve a szülinapom, nem értik, hogy nekem ennél fontosabb dolgom is akadna, ráadásul igazából ki_szott-mód fáj minden porcikám. egész héten csak sprinteltem ide-oda, fel-le. lesz_rom az ünneplést és a vedelést. aludni akarok, aludni aludni aludni aludni. tudom, hogy értem van a dolog, de én fáradtvagyok menstruálok és ők már egy kicsit kabbeafaszom. láv van, de emmácska csak azért is otthon marad és aludni fog. meg zabálni, mert ma még Anett is megjegyezte, hogy kintvannak a bordáim. az meg undorítóó. szóval kivételesen hízókúrát tartok.

igazából. tisztában vagyok vele, hogy olyan vagyok mint valami zsémbes öregasszony. ezzel jár a tizennyóc. de komolyan mondom, hogy f_szkivan ezzel. a mai nap folyamán, most hívott fel a harmadik olyan kretén, aki még csak fel se köszöntött, de már arról érdeklődik, hány embert hozhat a bulimra.. és mikor rávágom;  honnanveszed,hogybulittartok? honnanveszedhogymeghívnálak?, van képe eljátszani a sértődöttet és elvárja, hogy ÉN kérjek bocsánatot, egy “csakvicceltem” kíséretében. nem. hátigazából nagyonnem találtad el kishaver. kéne egy nyomorult stresszlabda.

jaésigen. elbasztam az angoldogám. de igazából, azt sem tudom hogy. szerintem elaludtam, mert az egészre nem emlékszem, csak arra, hogy beülök, feladatlap, névírás és a nagy bumm, kicsöngettek?! - adják a dolgozatokat előre. azt sem tudom megírtam-e. Barbi megfordult és elvette a lapom, mielőtt megnézhettem volna. hát evvan.

meg még azis van, hogy holnap lesz Áron 8 hónapos és anya meghívta két barátnőjét látogatóba, persze eztis Babitól tudom, mert még mindig nem beszélünk, de már annyira hozzászoktam, hogy fel se tűnik, mert sosem vagyunk egyhelyen. gondolom nem meglepő, hogy nem köszöntött fel, ellenben Tibi igen, meg még valami vicceskedvű úriember is, aki virágot hagyott a kapuban névtelenül. nomindegy.

ééés most, hogy elpanaszoltam mindent sokkal jobban vagyok. vóv. lefekszem aludni.

köszöntem.

I’m takin’ my own direction.Evitand persoane,ignorand  sentimente.Macar de data asta sunt sigur de ceva,stiu ce simt,stiu ca te admir.Pacat ca nu-mi esti frate!

Am crezut c-am incetat de mult s-accept intepatura dezamagirii,dar uite din nou si-a lasat aplombic urma.

Un amalgam de sentimente,de fiori bizari si de temerare ganduri,inavuabile unele,ce-mi incetoseaza mintea si ma face sa plutesc printre imuabilele  miliarde de particule de praf,prin zadarnicul fum de tigara de la fumatoarea scolii..acel fum pe care-ncerc a-l evita,dar inconjurat de aprigi fumatori,nu prea.Priving in gol,privind prin tine.Acel tu,cu-aceeasi deosebita privire,minunata gandire,acel tu insurect!

-Te-ai schimbat.Nu mai esti ca la-nceput.Stii,ca-nainte.

Ca la-nceputul cui,frate?Nu ma cunosti,no one does,really.Nu  ma las descoperit.

Nu tre’ sa fiu acelasi tot timpul,nu-mi place sa stagnez,sunt diferit,o stiu si-mi place.

E vremea ta acum de-a fi-nvaluit plenar de mizantropie,blazare.I’ve been there,I’ve felt that.Inteleg.Te inteleg. O lume plina de adulatori,fiecare pentru sine.O tara impanzita de anagramati,incultura,da.

Ti se citeste si tie dezamagirea si blazarea-n acvilina privire..

Da,cred si eu ca m-am schimbat.Mi-am contruit in juru-mi un zid de rosii caramizi,mult prea inalt pentru a putea zari tu gradina de dincolo de el.Si de ce asta?Deoarece prea  multa lume a privit vegetatia gradinii-mi interioare,otravind-o cu pesimismu-i,cu disparitia  lor din substantele hranitoare pentru fertilu-i pamant,cica,si cu impasibilitatea-i-a lumii,da;fructele se stafidisera.Pan-am deschis complet ochii si m-am cutremurat la gandurile biciuite de dubla austeritate specifica-mi.

Iar acum totu-i bine,fructele au un colorit  minunat natural,florile-mprastie ametitoarea mireasma.

[sa lasam un pic vrajeala.]

Si deoarece persoanele la care am tinut cu-adevarat,deci de care m-am atasat,au disparut/distantat complet din sinuoasa-mi viata,m-au facut s-adopt o defensiva atitudine,si mai distanta.Evit sa stau cu tine mult,sa te cunosc mai bine,c-o sa dispari si tu si o sa iau totul din nou de la zero.Un nou inceput mereu.Si iar,si iar,si nu.

[Dar!Inca mai cred in tine si sper sa-ti fie mai bine.Asta-i lumea-n care traim,tre' s-o luam ca atare.Nu-ti voi spune probabil nimic,raman laconic,nazdravanule!]

Indiferenta doare.Vrei sa pari tare si chiar reusesti,dar in sinea-ti stii ce-i mai bine pentru tine.Dar oricum,nu conteaza pentru tine,ca daca altuia nu-i place,tie poate nu-ti face.Dar tu invers,nu-i dai pace!

Astept sa fie bine,te admir si cred in tine!

voltam billiárdozni bálinttal és marcival. sikerült befordulnom. segíteni akartak de kb. semmi nem jött át. nem láttam, nem hallottam, csak lökdöstem a golyókat. sajnálom.. elszúrtam.

a kapuban amúgy nagy meglepetésemre találtam egy szál vörös rózsát. szép szalagokkal és masnival, boldogszülinapotemmás káryával. persze, természetesen névtelenül. kinek köszönhetem?

]]> http://emma4insomnia.wordpress.com/2009/09/16/puffpuf/ Wed, 16 Sep 2009 20:22:41 +0000 emmácska http://emma4insomnia.wordpress.com/2009/09/16/puffpuf/

tizennyóc lettem. azt hiszem ebben semmi örvendetes nincs. csak kimerültebbnek érzem magam. háát ezis eljött. nem igazán szeretném megünnepelni, de Bálint meggyőzött, hogy muszáj lesz szivaroznunk hárman(=plussz egy Marci). szóval majd szivarozunk, aztán falcongate szombaton. amilyen életkedvem van, nem biztos, hogy megyek, de hátha.

még mindig unom, hogy egy darab hús vagyok. :DD:D:D de biztos megérdemlem. ez így van. köszisömi.

Upsz (=RZ) nem hagy békén az e-mailjeivel, megint azon van, hogy visszacsempéssze magát valahogy az életembe, de nem fog neki sikerülni. elég volt, áááááh.

még mindig szeretnék így nevetni:

püffpüff. vajon én mikor leszek majd ilyen vidám? bytheway, köszönöm a köszöntéseket.