• This is the last week of classes before finals, which are next week, so there’s been a lot of “wrap up” kinds of activities as well as reviews for tests, etc.  I finally finished glazing my ceramics pieces, and the remaining 3 pieces will go in the kiln tomorrow to hopefully be ready for Friday’s critique.
• Monday was seriously a “stereotypical Monday” for me, as I went to FRL (the new learning institute I’m at) and had no desire to work on anything.  I felt really bad that I was probably not in the best place to be patient and to persevere, but it was just one of those days.
• Today was probably the best day this week so far.  I got up and did some errands and last-minute things, went over to FRL for my 3hr session, felt really awesome as I left, got called to go do Zumba at 24hr Encinitas, and had a blast!  I’m pretty much just feeling really good about myself right in this moment (something that I’m sure you guys all know is a rare moment: to feel completely satisfied and confident about your appearance, everything you do, how your life is, etc.)

Tomorrow is my last day of “class” in Human Sexuality as well as Stats!  I’m SO excited to be done with them… almost!  Only things left are the finals on Tuesday and Thursday that I’m trying to ace.

Tonight I came up with a Competing Response for my shoulder tic, as my mom and I continued her CBIT/ Habit Reversal training (If you have no idea what that means, you can read about it here).  It’s going to be a struggle in the next week or two to just have enough energy and patience to follow through with said Competing Response, but I’m confident I can do it.  It would be really incredible if I could suppress my shoulder cracking tic by simply doing the Competing Response in response to the “urge” of doing my tic.  That would mean that I wouldn’t cause incredible amounts of pain to myself due to my facet joints moving and getting stuck on nerves in my back, which then causes me to tic more and make it worse as well as pass out from all of the pain I’m experiencing.  Wouldn’t that be a miracle???

If you have any questions about CBIT/ Habit Reversal let me know.  I’m thinking about writing a post explaining it more in simpler terms.  Would that be helpful/ desirable?

Hakuna Matata.

 This weekend I was thinking about my motivation. My motivation to learn, to be a better person, to just be. Welcome to my Monday Motivation. This is where I am contemplating how I want the rest of my week to go. This where I am allowing my YES and NO to combine, divide, multiply, add and subtract to make my goals and dreams my reality. Today on this snowy Monday my Motivation is my future. The things in my life that I know are suppose to happen but are unable to occur if I dont put my best foot forward. Today I am motivated to write the best, encourage the most and strive for the things I want. My Monday Motivation is my family! The strides they took so that I can be who I am is my Motivation. I am Blessed to be in this space and this time and grateful for this Monday to Motivate myself to be better and do better then I did before.

Today I welcome Monday with everything it has to offer; the good, the bad, the EVERYTHING!!

I am a writer who is Motivated by Monday!!

Salió a la venta el 28 de febrero y en una semana ya estaba agotado. Es sin duda la pieza icono de la temporada, y no vale más que 19,99. Se trata del jersey en colores pastel de la nueva colección low cost de Mango. (Low Cost porque hay que recuperarse: Isak Andic ha perdido 1000 millones de euros y baja del 159 al puesto 221 en la lista Forbes!).

No sabría decir si el gran éxito de este jersey que ahora vemos en todas partes es Kate Moss o la moda pastel, o una combinación de todo, mezclado con el precio (of course, porque hay otros jerséis bonitos y del estilo en Mango, pero ya no cuestan 19,99). Pero sean cuales sean los factores, el resultado es un éxito rotundo.

Si yo fuera alguno de los otros jerséis que compartían estante con él, le hubiera preguntado “¿qué tienes tu que no tenga yo?”, y es que si lo analizamos fríamente tampoco hay para tanto: el pastel ahora está en todas partes, solo tiene un dibujo de rombos aztecas en el centro, parece hasta un poco Vintage o usado, y… creo que no me dejo nada. Sin embargo, Mango lo ha sabido hacer muy bien: simple pero con todo lo esencial. El rosa y el azul son claves, no hace falta ir a buscar nuevos matices, la anchura modo “me pongo los jerséis de mi novio” que tanto gusta, el grosor justo, perfecto para llevar encima de cualquier camiseta de tirantes, com vaqueros largos o con shorts. En fin… que no tiene nada pero lo tiene todo.

El resultado es que sea porque Kate Moss lo lleva o porque otras bloggers (os dejo el look de Laurelbis y de Laetitia’s Comptoir) o celebrities también, el jersey está “agotadísimo” según las vendedoras de Mango de Paseo de Gracia de Barcelona. “Y no habrá más”. Ya veremos… Pero de momento no se encuentra ni en Mango Online, ni en Asos (sí, también ha estado en Asos por 30 euros y tampoco está).

En las imágenes vemos a Clara Alonso y a Paula Echevarría.

¡La invasión del jersey ya está entre nosotros! Y claro.. no lo queremos porque ya lo tiene todo el mundo…¿no? : ) La verdad es que así a cualquiera le gustaría ser jersey…!

Monday is the day everyone hate.. I wonder why.. Maybe because it’s the first day of the week.. The first day everyone has to come back to their routines after spending a fun, happy, lovely weekend..

I used to hate monday as well.. But this Monday, i feel recharged.. Since i woke up this morning, I feel this energy and freshness.. I feel happy.. on a Monday.. Can you imagine? :p

Having those positiveness since morning, really brings good things.. It’s been a really productive day so far.. I have delayed all the things I need to do because of the events and episodes that has happened.. But I managed to finished some of that in less than half day on a Monday..

Maybe it’s because of the euphoria from yesterday’s event which i’m gonna tell you later about it..

Anyway, signing off now.. Hope your Monday is as great as mine

Cute, but loud. (Insert wife joke here)

In other news…

• Did you hear that Mike “Mad Science is the Best Science” Clemens is now a big-time author? Because he is. Go buy his book or be forever pursued by an automaton of his own creation.
• Did you hear Monda was back? No? For shame, Typospherian Neophyte. She is one of the brave pilgrims that came over from the old country, blazing the way for you young folks to be able to type in freedom. Go and heed her wisdom.
• Oh, and here is the link to Strikethru’s “typewriter of destiny” post. Like she needs the traffic, right?  

This week, Its all about Natural Phenomena. Rain or shine, there is always a movie about the weather or our planet that usually ends up in some kind of disaster or another. So tell us what your favourite movies are and leave your comments below.

I didn’t struggle too much with this one and was able to think of a few movies. First up is a movie that pioneered a lot of digital technology that we see in movies today, Twister. Strangely enough its a Bill Paxton movie and as we all know they can be quite tacky and, well, rubbish. This one however was a really good story and exciting to watch. Paxton is his usual self, but the film also stars Helen Hunt in the only role I have ever found her sexy in. Also starring is Cary Elwes as the “I’m better than you” guy and he does it with his usual style and smugness.

Next up is The Perfect Storm. One of the first movies I ever saw using the remarkable device called a DVD player. It all seems so long ago now, but not that long really. George Clooney is the biggest name here in a story about those mad fishermen that catch their fish in the harshest of conditions in the middle of the ocean. Also starring is Mark Wahlberg, John C Reilly and Mary Elizabeth Mastrantonio. Its just one of those movies that makes you realise just what a colossal force the weather is and the damage that it can do. Even when up against the craziest of people, there is only going to be one winner here.

So come on then, lets have your choices and please look at other blogs to spread the fun =)

“Beauty is in the eye of the beholder and it may be necessary from time to time to give a stupid or misinformed beholder a black eye.”  

- Miss Piggy

Bojja said, “Monda?”.

I asked, “Did you get your camera?”.

He nodded and it was fixed. I was heading to Monda Market finally! Though not for the first time, I never went there without a purpose.

Monda market. Lying on the way from the busy-ness of Secunderabad Railway Station to the business of General Bazaar, Monda is one of the oldest market places in Hyderabad. At around 7:30 in the morning, as we entered the lane, it was still calm to my surprise. Gunny bags filled with vegetables were moving in, from the backs of aged lorries, on the backs of sweat-wet men and women. Yesterday’s trampled green swept into small piles laid every here and there . While a few were sifting the vegetables into heaps of various sizes probably to attach different price tags, a few others were busy with their everyday morning rituals. While a few were half way through their first dose of the day’s Adrak Chai(Ginger Tea), others already got into their seats alongside their common balances. So this is how that vibrant, energetic and abuzz devil of Monda Market looked in its early morning laze! The beast still asleep, I wondered.

We walked around for a while, had two cups of Adrak Chai (Ginger Tea, if you are wondering) each, a plate Poori with Pappu and Koora, did some random clicking and ambled out. The Chai was awesome and the Poori, filling. It was indeed a ‘Good Morning’.

“If only a Poet is born into a family here to describe the beauty…” -Bojja Rajesh

P.S: I’ll try to update post with the Photographs snapped as and when I make time to take them from him.

Vou vendo algunhas contradiccións de intereses: entre preservar a terra húmeda e protexida, con palla e cousas sobre dela, e dar acobillo a ratos e outras plagas. Entre un ciclo de descomposición natural, e ter a terra á vista e “baixo control”…

O bancal cavado estaba mollado completamente, a terra semella lama máis que outra cousa. Éntranme dúbidas sobre a escolla de método. Pero non vou facer xiros: é un proxecto anual, e ata non rematar o ano non hei facer autocrítica global.

O galiñeiro móbil parece unha idea xenial. Teño moitas ganas de ter galiñas. A última hora, xa caendo o sol, achegueime ao galiñeiro para ver de botar un ollo. A herba alta, os can ao lado berrando, e un susto que me deu un gato agochado na herba.

Mentres tanto o montón de compost esta medio mollado por arriba (despois dun dia de choiva) e medio seco polo medio. E non lle vexo por ningures que vaia tomando unha certa temperatura. Suponse que ten que chegar aos 70º. Posiblemente sen triturar non sexa posible chegar á descomposición completa. Ademáis os restos que vas ter van ser ramallada apodrecida. Irán para o fondo dos seguintes bancais.

Puxen tamén seguindo os consellos do autor do galiñeiro portatil uns allos e unhas sementes de pemento a xermolar metidiñas nun papel mollado e cubertas por papel aluminio, enriba do router: unha fornte de calor constante e non moi alta. Disque as sementes xermolan na oscuridade (a luz non importa no proceso) e só precisan da temperatura para comezaren. Ímolo ver. Se van arriba xa teremos a metade do que preciso para a liña central do bancal A.

A semmi

(99.) Parosahassa-játaka -

Egykor régen, amikor Benáreszben Brahmadatta király uralkodott, a Bódhiszattva egy északi vidéken lakó bráhman családjában öltött testet. Takkaszilában minden tudományt elsajátított, de ezután minden világi örömről lemondott, és remeteségbe vonult. Elsajátította az Öt Természetfeletti Tudást és a Nyolc Tökéletességet, és a Himálajában időzött. Ötszáz remete szegődött hozzá. Egyik esős évszak alkalmával legidősebb tanítványa maga mellé vette a remeték fele csoportját, és elindult az emberi közösségekbe, hogy sót és ecetet szerezzen.
Eközben azonban elérkezett az ideje a Bódhiszattva távozásának az életből. Tanítványai utoljára megkérdezték tőle:
- Milyen felismerésre jutottál?
- Nincs semmi – mondta, és a Fénylők Brahma-világában született újjá.
Tanítványai így értelmezték:
- Tanítónk nem jutott semmire – és elhamvasztásakor nem adóztak illő tisztelettel.
Visszaérkezett legidősebb tanítványa, és megkérdezte:
- Hol van mesterünk?
- Elhunyt – hangzott a válasz.
- Kérdeztétek-e mesterünktől, milyen felismerésre jutott?
- Igen, kérdeztük.
- Mit mondott?
- Azt mondta, hogy nincs semmi, ezért nem is részeltettük különös tiszteletben.
- Nem fogjátok fel mesterünk szavainak értelmét. Mesterünk eljutott a Semmiség birodalmának felismerésére – mondta a legidősebb tanítvány. Azonban hiába érvelt, nem hittek neki.
- A Bódhiszattva észlelte az esetet:
- A balgatagok nem hisznek legidősebb tanítványom beszédének. Én magam fogom felvilágosítani őket.
Ezzel leszállt a Brahma-világból, varázshatalmával megállt a levegőben a remeték feje fölött, s vezető tanítványának bölcsességét dicsérve, ezt a verset mondta:

Ha összegyűlnek ezer meg ezer szám,
s üvöltik száz évig a balgaságot,
egyetlen egy, ki a lényeget érti,
többet ér, mint együttesen a többi.

Így fejtette ki az igazságot a Bódhiszattva a levegőben lebegve, észhez térítve a remetéket, majd visszatért a Brahma-világba. Elhunytuk után a remeték is a Brahma-világ lakóivá lettek. (Buddhista könyvtár)

Megjegyzés:

Formai sajátosságuk a dzsátakáknak, hogy mindegyik tartalmaz egy vagy több rövid, kétsoros (fordításunkban olykor négysoros) verset, amely összefoglalja a történet csattanóját, míg maga a történet prózai szövegű, és mintegy kifejtésül, magyarázatul szolgál a vershez. Ez a gyűjtemény létrejöttével magyarázható. A hagyomány csak a verset tekinti kanonikusnak, szent szövegűnek, tehát fiktív módon Buddhától származónak; a prózai rész a verseket értelmező, későbbi kommentárnak minősül. Ezért vezeti be a verset mindig egy sztereotip fordulat: “Akkor a Bódhiszattva (vagy ez és ez a szereplő) a következő verset mondta.” A történetek a versek mennyisége szerint vannak sorrendbe szedve: először az egy verset tartalmazók következnek (1-150.), utána a két verset tartalmazók (151-250.), stb., egészen a 786 verset tartalmazó utolsó darabig.

A “múltbeli eset”, amely magát a történetet képezi, túlnyomórészt a buddhizmustól független népmese vagy novellisztikus elbeszélés, amelyet erőszakkal alakítanak át erkölcsi példázattá. A buddhista szerzetesek ugyanolyan előszeretettel fűszerezték prédikációikat mesékkel és legendákkal, mint középkori keresztény kollégáik. Mondani sem kell, hogy e mesék egyike sem származik Buddhától. Buddha ugyan gyakran élt hasonlatokkal (éppúgy, mint fél évezreddel később Jézus Krisztus), de példázatait a való életből merítette (szintén Jézushoz hasonlóan), nem a mesék és fantasztikus kalandok anyagából. Hitelesnek tekinthető beszédeiben saját régebbi születéseiről (Bódhiszattva-múltjáról) sohasem tesz konkrét említést. Így a bevezető “most történt eset”-nek (legfeljebb néhány kivételtől eltekintve) nincs több köze a történeti Buddhához, mint a Krisztus és Szent Péter legendameséknek Jézus Krisztushoz.

A dzsátaka-történetek jelentős része bizonyára indiai népköltészeti közkincs volt. Számos történet más indiai mesegyűjteményekben, pl. a Pancsatantra állatmeséi között is előfordul (pl. az oroszlán és bika meghasonlása 349. sz. a Pancsatantra egyik könyvének keretelbeszélése). Némelyik mesének az ókortól kezdődő európai párhuzamai is vannak, pl. a táncoló páva (32.) motívuma már Hérodotosznál is szerepel, keleti eredetre utalva. A Mahábhárata című eposz egyik-másik története, és a Rámájana című eposz kivonata szintén szerepel a dzsátakák között. Nehéz megállapítani, hogy mit vettek át a dzsátakák ismeretlen szerzői a régebbi (akár Buddha korát megelőző) népköltészeti anyagból, és mi az, amit a későbbi indiai meseirodalom a dzsátakákból kölcsönzött. Mindenesetre a dzsátaka-gyűjtemény tartalmazza a legrégibb ránkmaradt indiai meseszövegeket; a Pancsatantra és a többi szanszkrit mesegyűjtemény később keletkezett. A Hármas Kosár szövegét (tehát a dzsátakák verseit is) a hagyomány szerint Kr. e. 240 körül rögzítették élőszóban, s hogy ezidőtájt a dzsátakák már igen népszerűek voltak, azt bizonyítja az a tény, hogy a Kr. e. 3-2. században keletkezett bharhuti és száncsíi sztúpa (síremlék) kőkerítésén számos dombormű található dzsátaka-jelenettel, sőt kifejezetten a “dzsátaka” megjelöléssel. Az egész hátsó-indiai hína-jána buddhista kultúrkörben elterjedtek a dzsátakák. (Vekerdi József)

Tune in later for my utter failure at crayoncasting.

I just really hope that nothing else is suggested to me this week!

Vagy félnapi járásra lehettek a pusztában, már az öreg körtefánál jártak, amikor ismeretlen fegyveres csapat került az útjukba. A futó szél meglobogtatta a csapat vezérének hímzett köntösét. Szép, veretes görbe kard csüngött a balján, derékövében kövek szikráztak, párduckacagányát díszes csat kapcsolta össze a vállán.

Álmos kardot rántott, mert nem tudhatta a vitáz szándékát. A kietlen pusztában gyakran tanyáztak kóbor lovascsapatok.

Az ismeretlen vitéz, azonban nem kapott a kardjához. Szelíd hangon így szólította meg Álmost:

- Dugd vissza kardod hüvelyedbe, jó fiam! Forgathatod majd hamarosan! Ne rongáld hiába!

- Ki vagy, jó vitéz?

- Nevem ne kérdezd! Ősi törvény tiltja, hogy eláruljam! Hadak Ura követe vagyok!

Álmos menten visszadugta övébe a kardját. Az ismeretlen ekkor így szólott:

- Amikor születtél, anyád csodálatos álmot látott. Sólyommadár szállott kebelére, s így szólott hozzá: nyoszolyád lábától ezüstös nagy folyó indul, tüzesen szalad végig a rónán, s nincsen erő, mely futását megakassza. A nagy folyó csak akkor pihen meg, ha eléri az aranyos szegletet. Álmos, te vagy e nagy folyó. Hadak Ura most megparancsolja: mire a hold megújul, minden népeddel indulj el, és meg se állj az aranyos szegletig!

Ámulva hallgatta Álmos a büszke vitéz szavait:

- Jó vezér, Hadak Ura parancsát megértettem. Teljesítem is. Mire a hold megújul, elindulok seregemmel. De maradj velünk te is. Állj be közénk…

Az idegen azonban megrázta fejét, meglibbent szép hajfonata:

- Büszke csapatommal – mutatott deli vitézeire – veled maradok és minden ivadékoddal! Ahol csak segíteni kell, a mi csapatunk ott terem majd. Látni nem láthatsz minket, de hallani fogod kardunk zuhogását.Most pedig búcsúzzunk!

Megrántotta a kantárszárat, kis csapata sarkon fordult és elvágtatott a végtelen pusztában.

Délibáb tündér mosolygott a puszta peremén, ránevetett a két álmékodó fiúra. Majd játékosan kiárta karját, s az ismeretlen vezért és csapatát keblére ölelte. Felemelte őket az ég aljára, s a csapat csillagúton vágtatott tovább.

Álmos erre el kiáltotta magát:

- Csaba és vitézei robognak a Hadak Útján! Jó Szovárd mesélt róluk. Ők azok jól emlékszem!

(Komjáthy István: Mondák könyve)

(folyt. köv)

- Jó fiam s jó vitéz, Ete! Engedjétek le a hadikopját. Szívem büszkén tekint le rátok. Hadd szóljak hozzátok!

A vezérek az ősz Ügyekre pillantottak. Arca sápadt volt, szemében titokzatos tűz lobogott. Szólítatlan, némán felálltak, s hűséges tekintetüket az ősz vezérre függesztették.

Ete és Álmos leereszette kopjáját, az emelvény felé fordultak, s kíváncsian pillantottak az ősz fürtű öregre.

Ügyek szóra nyitotta ajakát:

- Jó fiam, aki szép vitézzé nevelkedtél, utoljára szólok most hozzád. Rád marad a hétmagyar birodalma. Eddig én vezettem, én oltalmaztam. Ne hagyd, hgy becsületünk palástján folt essen. Ezt a földet neked kell megoltalmaznod, s Attila elárvult birodalmát neked kell visszaszerezned. Apai örökségül, íme, ezt hagyom neked: tartsd össze kemény kézzel a néped, ahogy én összetartottam. Ha felharsannak a kürtök, s indulnod kell, mind a hét törzs, mind a száznyolc nemzetség kísérjen utadon.

Ügyek megpihent kicsit, várt, majd a törzsek uraihoz fordult:

- Utolszór szólok hozzátok, jó társak. Búcsúzom tőletek, törzsek büszkesége, Napkirály szeme fénye, Előd, Ónd, Tas, Kende, Huba, Töhötöm. Még egyet kérek tőletek utoljára. Egymást el ne hagyjátok! ne feledjétek: erős a vesszőnyaláb, amelyet szorgos kezek összefontak, de gyenge és törékeny a pálca egymagában!

A hat büszke vezér szeme összevillant, s Előd és a három vendég kabar törzs vezére, Bors, Ügyek elé léptek:

-Ügyek jó társunk! Előtted megfogadjuk, Hadak Ura úgy segéljen minket! Mi Álmost el nem hagyjuk! Jó sorban, rosszban vele tartunk!

Ahogy a két fiú megölelte, megcsókolta, lehanyatlott büszke Ügyek, ő, aki párduccal, oroszlánnal viaskodott. Mosollyal ajakán, vitéz fia előtt tért meg őseihez.

Hét nap, hét éjszaka ülték a halotti tort Ügyek sátra előtt. A hetedik napon este búcsút intettek Álmosnak a vezérek, s ki-ki a saját népéhez hazaindult, de előbb erős szóval megígérték, hogy amikor a Hadak Ura megfúvatja a kürtöt, és indulniok kell, nemzetségük élén Álmos sátra előtt gyülekeznek.

Alig fordítottak hátat a vezérek a palotának, Álmos vitézi ruhát öltött, felkantározta paripáját,  s Ravasz kíséretében elindult fel északnak, hogy Ajnót megkeresse, és a szép vitézségéről néki rendre számot adjon.

(Komjáthy István: Mondák könyve)

(folyt. köv)

Juhász Gyula
Emese álma

Ázsiai sátor mélyén,
Ázsiai éjek éjén,
Hulló csillag fénye mellett
Álmodott Don vize mellett.

Szépanyánk volt, sorsok anyja,
Álmodott föl-fölriadva,
Megborzongott babonázva,
Ázsiai éjszakába.

Szíve táján a jövendő,
Lelke mélyén ősi erdő,
Napnyugatra terjedendő,
Melynek méhe sohse meddő.

Álmodott és látta kéjjel,
Ágyékából messze, széjjel
Hódító folyam dagadva
Mint rohan borús Nyugatra.

Népek útján büszke haddal
Söpri gátját diadallal,
És föléje vén turulnak
Védő szárnyai borulnak.

És az álom egyre mélyebb,
Mélyebb, szörnyebb és sötétebb,
Ősi folyam vérrel árad
S égig nyúlnak szolgagátak!

Álom, álom, terhes álom,
Messze ázsiai tájon,
Mikor érsz már boldog véget
Anyaálma Emesének?

____________________________________

Csendes volt eddig Ügyek fejedelmi sátra. Csak a hajnali kürtszó verte fel az udvar hallgató csendjét. A nagyúr alig mozdult ki a palotájából, az egykori daliás hőst már a járás is fárasztotta, a vendégek is mind ritkábban lépték át át sátorpalotája küszöbét.
Bezzeg hangos lett a palota, amint Álmos hazaérkezett! Az öreg Ügyek is megelevenedett, nem bújta többé az árnyékos szobákat, hanem Álmos nyomába szegődött.
Messzi földön kihirdették a vetélkedést. A hívogatók felkeresték a híres vitézeket, és egy szálig meghívták őket Ügyek udvarába.  Jöttek is azok seregestül.
Három hét múlva Álmos megérkezése után már Ügyek udvarán táncolt a vitézek paripája. Kardjuk, kopjájuk csengett, kopogott, cifra sátraik az udvar lábjában domborodtak.
A kopjákkal körülkerített porondon, amikor megfújták a trombitákat, éppen háromszáz vitéz rugattott el Ügyek sátra előtt. Gyönyörű háromszáz vitéz volt! Tüzesek, táncos kedvűek voltak paripáik. Ki feketevércse-színű paripán, ki fehérszürkén, ki almásderesen szálldosott. Ott táncolt a sorban Piros Szárnya is. Ügyek szíve megremegett, amikor Álmos az aranyos páholy előtt eltáncolt.
Megkezdődött a a viadal.
A háromszáz vitáz derekasan küzdött, büszkén verekedett. Hamarosan tél lett, ekkor abbahagyták, de amikor újra kitavaszodott újra ott táncoltak paripáik. Csattogtak a kopják, villogtak a kardok. Derekasan verekedtek, hogy egymást kipenderítsék a nyeregből. Egyikük-másikuk hónapokig is ült veretlen a nyeregben, már a lovak is kidőltek alóluk, de ők csak nem lankadtak, csak nem fáradtak el a harcon. Végre két dalia maradt szilárdan a nyeregben, Álmos és Ónd fia, Ete.

Ekkor már messze-messze földre elszállt a vetélkedés híre. A fényes viadalra vezérek, fejedelmek siettek Ügyek udvarába. A győztes végső összecsapást várták. Eljött a hat testvértörzs vezére is. A nagyúr jobbján ült Ónd, Kende és Előr, a tarján, a kürtgyarmat, a nyék törzs feje, balján  jenő, keszi törzsek fejei,  a vasgyúró Tas, Huba, Töhötöm. Három szomszédos kabar törzs vezére is eljött. Mindnyájan gyönyörködve figyelték a vívók fürge mozdulatait, Ügyek fia kezében még csak meg sem rebbent a kopja. Olyan ügyesen forgatta, olyan könnyedén, mint a szél az erdőn a vékony gallyakat….(Komjáthy István: Mondák könyve)

(folyt. köv)

Kaptam viszont egy linket, amely a címben említett előadásra utal. Érdekesnek igérkezik, már készül az mpeg file, amiből aztán DVD íródik, mert lássuk be, úgy kényelmesebben tekinthető meg; nekem mindenképpen mert még nincsen olyan lejátszóm, ami tudja a pendrive-ot, viszont DVD-t meg könnyen lehet gyártani menüstől, mindenestűl.

A névtelen vallás

És az sem titkolt vágyam, hogy aztán ez a DVD-s anyag szépen elkezdje saját különálló életét… Így vagyok a korábban említett karácsonyi Papp Lajos professzor előadásával is. Nos: az egyik rokonom, már azóta, mióta látta, az esti imáját aszerint mondja, ahogy a professzor és megmagyarázza: a "Ne vigy minket a kísértésbe" helyett a "ne engedd, hogy kísértésbe essem" sort használja, ami akár kiesik a maintraiből, akár nem, sokkal logikusabb is. (Amúgy Bél Mátyás a XVII. szd-ban még így használja egy magyar rovásírásos emlék alapján) Isten a kísértésbe visz…a Sátán meg megment, mi???)

…………………………………………………………………………..

Aztán. Lassan fel kell venni a ritmust, ütemesen akadozva, mindenféleképpen végül, ez meg hátha segít, nem siettetem, úgyis indul, ha akar:

Gyorsító, ahogy a zene is beindul én is úgy:

Hazel O’Connor : Who needs it

A következő meg csodaszép.- Nem kell annyira sietni még ma…

H O’Connor: Will You