1. I do think my life is going perfectly well my family members are so great, i have lots of friends. don’t be surprised, because i’m in college now, and i only weight 44 kilograms.

2. just so you know, I have a twin sista and her name is Rita kurniasih.
i love her so much, that it makes me always having a fight with her LOL. but she is so nice and i think she is beautiful (buahaha in her dreams).

3. ok first i’ll just inform you that my real name is SARAH KURNIATI.
and my friends call me SARAH/SARKUR, My family call me YAYAH, it’s just because hmm…i dunno..Maybe they loved me so much! i dont like it when people ask me why my fam call me Yayah. because i am tired to tell you, dude! LOL

4. i love to make friends. i am friendly (i think) lol. but my friend said that when they first met me, (all of them) think that i am wicked, a shy girl hahahaha.

5. my first birthday present from my parents when I was in a junior high school is a guitar and asketchbook .. I love art and now I’ve forgotten the notes played guitar since  “tersentuh” tarbiyah,, hehe .. and now i know, It is a guidance.

6. i dont know why i just love to speak in basa sunda so much .. but since lived in Depok has started plat B.

7. Man that i really want to meet, Muhammad SAW . I really love him. he’s such an idol of the world. i love his personality, i love his everything on him. Hopefully I can hold him in the Surga

8. my favorite movies are School of Rock, laskar pelangi, and across the universe,, and many more hollywood, korean drama, japanese movie coz I loved the movie .. to learn english .. haha. and also I like Japanese comics that I liked most was SlamDunk, Conan. I think the two comics were very good,, do not contain elements of violence especially pornography.

9. My ideal would be a teacher..serious ! But who knows..

10. my lifetime bestfriend is a holy qor’an and …banyak euy… they’re such a great girlfriend, i cannot say more .. They help me whenever i need them!

11. i have a fish pond. And if one day we want to eat fish, so stay take it. I really like to eat ikaaaan.

12. I really like yhogurt. It can refreshing my mind

13. i have this sickness stuff when i was maybe 8 or 9 years old. something happened with my blood. and i started to getting sick easily. i have to check my blood every month, for 4 years, and go see a professor. thank god, the thing is gone now, and my health problems is not as bad as my young times.

14. My parents always told me that i have to jump, or jump with skipping rope, to make my body taller. i want to be taller, but i dont know, i am just too lazy to do that jumping stuff, so til now, i am still short. hahaha.

15. I love all fruit except the durian! Mango and banana is a fruit which I liked best. “ biasanya kalau makan pisang dalam satu kali lahapan”,,hehe

16. i love my stuff such hp, laptops, and the other. i can’t live with mobile phones. i love them. cannot get rid of them. if there is any one person steal my stuff, i will curse him / her to death .. kidding! I’ve lost my mobile phone three times .. and that’s why I was not trusted by my kakak2 to hold valuables thing.

17. i love Ikhwan!! haha .. coz I’m normal. He must be religious than me, smarter than me (emangnya saya pinter? Hehe), freak, humorous and also love my family and the most important is “sekufu dalam gerakan”

18. I’m the type of people anxious and sensitive but very cheerful

19. in my family, i am the one who has the black skin . i mean i am not as black as the negro, but among my family, i am the most black hahahahaha..hitam manislah..

20. yuck i hate sports (except walking and basketball). That’s why my body is not healthy and proportional.

21. i love travelling!!

22. i always (really mean it) sprinkle my body with Johnson’s baby powder, every night before i sleep.

23. my twin was married and so what ??just wait..

24. I thought I was too childish,, maybe i’m the last girl besides my twin

25. first time i took a tablet of medicine (surbex-t) is when i was maybe 7 or 8 years old, and i cried like a baby because i dont like to drink medicine, and my teacher took a photo of me when my face was lyk ‘HUAAAAAAAAAAAAA T_T’ is just so bad. ew. hahaha. thank God the photo is missing. HAHAHA

• 9 Zulhijjah: Perjalanan dari Kuala Lumpur ke kampung halaman kali ini rasanya mengambil masa yang begitu lama (hampir 6 jam). Purata kelajuan sekitar 60km/j. Pon begitu Alhamdulillah tiada perkara2 buruk sepanjang perjalanan. Hikmah yang dapat di ambil adalah aku sekadar menggunakan separuh tangki bahan bakar untuk keretaku (jimat). Perjalanan panjang itu di isi dengan jeritan aku menyanyikan nasyid2 dari Album Ku Berlari dendangan Kumpulan Firdaus. Lagu Menangislah Di Bahuku aku nyanyikan bersungguh2. Sungguh. Tidak akan aku lupakan …

~Terima kasih sahabat kerna meminjamkan bahumu…~

• 10 Zulhijjah: Usai Solat Jumaat, bersama Mak, Along dan Bura. Kami bertolak ker Tanjung Malim. Perjalanan lancar. Pasti ramai yang masih bersenang2 di kampung masing2. Maklumla cuti sekolah beserta jatuhnya 10 Zulhijjah pada hari Jumaat. Apa lagi… Sampai di rumah Bura Mak dan Along menggoreng Pekasam. Baunya sampai kena bukak semua tingkap. Fuh… terangkat beb. Nikmatnya dapat makan bersama… Musafir ini berikutan sikap Bura yang tidak membuat perancangan awal untuk bercuti. Semua tiket ke Tanjung Malim telah Sold Out. Keretapi juga bas… Ambillah Hikmah dari Ayat-ayat Allah serta kisah mimpi  Raja Mesir pada zaman Nabi Yusof. Berdepan dengan tugas itu, Nabi Yusuf ternyata tidak hanya mentakwilkan mimpi saja, bahkan baginda memberi petunjuk supaya membuat perancangan untuk mengatasi kesukaran dan bahaya kelaparan yang diramalkan akan menimpa Mesir. Betapa Islam menekankan betapa peri penting nya membuat perancangan.

“Yusuf, wahai orang yang amat dipercayai, terangkanlah kepada kami (mimpi) tujuh ekor lembu betina yang gemuk-gemuk yang dimakan oleh tujuh ekor lembu betina yang kurus-kurus; dan tujuh tangkai (gandum) yang hijau dan (tujuh) lainnya yang kering (terangkanlah takwil mimpi itu) agar aku kembali kepada orang-orang (yang mengutus itu), semoga mereka akan mengetahuinya.”

[Surah Yusuf, ayat 46]

• 11 Zulhijjah: Aku terlepas untuk menghadiri Majlis Korban di Surau Khariah ku. Segalanya berpunca dari sikapku yang kembali menarik selimut selepas Solat Subuh. Mungkin terdorong oleh kepenatan musafir semalam. Beta ruginya aku untuk bersosial dengan penduduk setempat. Inilah masa-masa yang sesuai untuk aku bersosial di kampungku memandangkan aku sejak menengah rendah telah berhijrah.Tidak ada hukum yang diletakkan kepada merka yang tidur selepas subuh. Namun begitu sesiapa yang keluar berkerja selepas subuh,maka itu lebih baik baginya.

Hadis riwayat Anas bin Malik dia berkata:

Rasulullah S.A.W bersabda: Sesungguhnya keluar pada pagi hari di jalan Allah atau pada siang hari adalah lebih baik dari dunia serta isinya.”

[Hadith riwayat Muslim]

In continuarea celor 99 de lucruri despre mine:

34. sunt incapatanat.

35. sunt mandru.

36. sunt destept.

37. imi place cand sunt apreciat.

38. imi place sa fiu rasfatat ( desii, nu prea recunosc asta).

39. sunt un romantic.

40. fac masaj doar pentru a atrage in pat.

41. am un stil propriu de imbracaminte.

42. in momentul asta as face sex.

43. doua foste mi-au zis ca sunt obsedat sexual. eu cred ca sunt normal. nu aveau ele libidoul normal.

44. cand ma enervez, tac.

45. cand se aduna mai multe in mine, explodez si spun lucruri pe care uneori le regret.

46. sunt lenes.

47. cheltuiesc mult pe nimicuri.

48. nu, nu am dat niciodata bani sa fac sex.

49. ma uit la filme porno.

50. imi place ca cineva sa faca streep-tease pentru mine.

51. nu, eu nu fac asa ceva.

52. gatesc doar cand ma satur de mancarea din frigider.

53. in esenta mea, sunt un familist convins.

54. imi plac copii. as vrea sa am vre-o 3.

55. imi plac cainii. imi doresc un golden retriever.

56. imi doresc o sotie frumoasa, dar sa fie la fel de frumoasa si dupa ce naste un copil.

57. sunt superficial cateodata.

58. uneori sunt egoist.

59. imi place sa fac fotografii.

60. imi place sa calatoresc mult.

61. vreau sa vizitez fiecare tara a Europei.

62. vreau o masina sport.

63. nu imi place sa ma barberesc.

64. folosesc gel de dus pentru  femei. imi place cum imi lasa pielea.

65. dimineata imi place sa fac sex.

66. tot dimineata, imi place sa beau cafeluta cu tigara pe Bob Marley.

Restul zilele urmatoare.

Tonight was very exciting!! Yuhuuuuuuuuu…
Singing along with two friends!! Call it R and E. Yup, hiphiphoraayyy!!
U know what the most exciting thing is that when my frend “si E”  got a call from “ketua AG” call it R.A.P,, “si E” was terrified, while I and R laughter,, haha lol .. i dont care if he heard the noise sound ..

but we just sing a song together!!

I CAN SING.

YES, I CAN SING.

I really love to sing, but somehow, I don’t consider it as a hobby. Although, I sing like evvvverryyyyday! But still, I won’t put it in any of my resume. Because it would be too common, too usual, and somehow, nothing so special about it. Because, well you know, every girls can sing.

Do you know what will happen if a girl admit that she could sing?

Yes, people will ask her to do that.

Honestly, I’m not really that type of girl. I am soo not a girl who likes showing off in front of a lot of people. I still have that narcissistic talent, though. But I prefer to do that thing behind the scene and after it’s finished, I’ll show it all to you. I still don’t like the way I have to show my process in front of people. I have told you that I’m actually a shy girl, haven’t I?

But now I really want to show you guys that I can sing! I can even sing better than the girls who admit that they can sing in my class! Woohoo, that’s a hidden talent I’ve told you. But I’ve never had that chance to sing on stage, also I haven’t find the right people to be my team. Singing needs a band. And that band, well, I’ve never found one.

I can scream, I can do down-low, high pitch,
Any kind of genre, test me. I can beat that.

Curious?

…..

Tiada apa yang silap.

Cuma hari semakin hampir.

Ingin sahaja kusingkap masa yang ada.

Memerhati setiap ruang dan sudut. Agar ada kebaikan dan potensi yang boleh dibawa.

Tiapa yang ingin kuharapkan.

Cuma, biarlah ianya menjadi suatu laluan untukku meneruskan kehidupan dan pelajaran. Seterusnya mengecapi kejayaan dan kecemerlangan.

Akhir kata, biarlah ku belajar mengenal erti perjuangan dan kepayahan untukku meneruskan kehidupan, agar ku sering tidak terlupa dan terleka, yang dunia ini sifatnya hanyalah sementara. Setiap manusia tetap akan sampai ke penghujungnya.

Ya Allah, rahmatilah diri ini dalam meneruskan sisa2 perjuangan ini. Aku mendambakan kasih sayangMu, wahai Tuhan yang Maha Pemurah dan Maha Pengasihani.

Bimbinglah jiwa ini sentiasa pada rahmatMu.

Jauhkanlah jiwa ini daripada laranganMu.

Mudahkanlah segala urusan duniawiku.

Rindukanlah jiwa ini pada kebahagiaan dan keabadian cinta AkhiratMu.

Ya Allah, benarkanlah diri ini membawa dunia sebagai keperluan dan memenuhinya dengan kebaikan. Jauh sekali mengharapkan kesempurnaan, namun biarlah dunia ini menjadi kebaikan pada sebuah perjuangan.

Buat kata-kataku yang terakhir buat kali ini, salam eiduladha 1430H, buat sekalian ummat Islam di bumi Allah ini.

O amica mi-a sugerat sa scriu cateva lucruri despre mine. Am cam evitat, de fapt mi-a fost lene si cand nu imi era lene, preferam sa fac sex decat sa scriu pe blog. Neah..ca v-am zis-o si pe asta. Sa incepem:

1. imi place muzica. de fapt, fara muzica nu stiu ce ar insemna viata asta…

2. imi place sa fac sex. mult.

3. nu pot saruta (implicit sa fac sex cu) o femeie decat daca e frumoasa. (ce manelistic suna cuvantul femeie in contextul asta). trebuie sa aiba si corp frumos.

4. fumez un pachet de tigari, chiar doua pe zi. cred ca de la anu’ ma voi lasa….am zis cred.

5. imi place sa ma plimb cu masina. de fapt iubesc sa ma plimb cu masina. sa conduc.

6. imi place meseria mea.

7. urasc sa ma trezesc dimineata la 6:30.

8. imi place sa ma uit la seriale. That 70’s Show, Friends, Two and a Half Men si ze best, Californication.

9. imi plac filmele bune.

10. mi-am dat seama ca ultimele femei cu care am avut de-a face, s-au indragostit de mine.

11. adevarul e ca stiu foarte bine cum sa ma port cu o femeie.

12. imi place sa lenevesc cat mai mult.

13. nu suport femeile frumoase care isi acorda prea multa importanta.

14. urasc femeile urate care isi acorda prea multa importanta.

15. nu imi place fotbalul.

16. sunt un om foarte calm si relaxat. rareori ma agit.

17. stau singur intr-un apartament mare si imi place.

18. stiu sa fac de mancare, de fapt, gatitul este unul din lucrurile pe care le fac pentru o fata pentru a fi a mea. si merge.

19. nu beau vin. doar cand am pe cineva la cina. vezi punctul de mai sus.

20. imi place wiskey-ul. cu gheata si un pahar de apa langa.

21. imi place sa ma plimb cu castile in urechi.

22. imi place ploaia de vara si mirosul ei de dupa.

23. imi place sa o mangai dupa ce facem sex.

24. imi place sa o tin in brate cand dormim.

25. imi place cafeaua de dimineata.

26. am 1.85 si 81 de kg.

27. sunt un gurmand.

28. ascult muzica tare in masina.

29. imi place sa merg la concerte.

30. mai am vre-o 2 bloguri.

31. imi place sa fac sex.

32. urasc prezervativele, dar daca-i musai….ne’ntlegem.

33. imi dau seama daca are sau nu orgasm.

Deocamdata cam atat. Urmatoarele 33 mai tarziu.

I was sooo not in a wonderful mood today. I didnt eat dinner yesternight (use Nad’s word) because i felt sick, and i also (tried) to not eating my breakfast this morning because i’ve already promised my friends to eat at Campus before going to mbrc. And yes, my body felt motherfucking sick. I was really mad with lamya when he fetched me today at campus, and i dont know the reason why! I kept telling her that i wanna die soon.
I wanna be sick, and those words annoyed her a lot. But BIG BIG thanks to mba2 di takor …yoghurt, you really refreshed my mind, woohoo i l.o.v.e you oh so much.

I know, i have not post anything for such a long time. It’s because of my assignment!
I am so exhausted. Even right now, i feel sick. I actually really wanna share the  story about me today but i am too tired to tell U guys .

amboi kau pun nak ada wishlist ye shad. macam sambut xmas je. ha.

anywayyy. yeah, i have things that i want for december. year end sale kan kan kan XD

1. a pair of decent looking crocs. i don’t want the ones with holes… sorry to whoever owns them but i just don’t like it. maybe a pair that looks like flats/mary janes would do.

2. more hijabs.

3. auto-brakelock for the car. i wonder why new Saga doesn’t come with that feature.

lapa lapa lapa. mana la x naik berat. isk.

Nem vallomás akar lenni, hisz szükségtelen lenne marhaságokkal terhelni a kedves olvasót, viszont egyik kommentelőm megkérdezte, hogy mi is bajom tulajdonképpen. Jogos a kérdés, ezért hát tartozom egy kimerítő válasszal neki, mindenkinek és legfőképp magamnak is.

Köztudott, hogy mindenkinek vannak hangulatingadozásai, hisz az ember állandó és mindenkori temperamentuma sohasem tekinthető egy stagnáló szintre beállított szabályzókapcsolóra. Vannak hullámhátak és hullámvölgyek… Ezeknek a váltakozása minden embernél természetes jelenség, melyre igen sok tényező van kihatással, mint pl. időjárás, családi élet, barátok, társadalmi és szociális kapcsolatok, munkahelyi viszonyok és sorolhatnám még napestig, hogy mennyi tényező befolyásolja a hangulatot.
Az egészséges embereknél ez a folyamatos változékonyság természetes, viszont az is igaz, hogy bizonyos határok között mozog.

Én klinikai depresszióban szenvedek, annak is egy alfajában: bipoláris elmezavarban alias mániás depresszióban. Igen, mondhatni, hogy őrült vagyok! Nem haragszom meg érte, mert így is van.
Ahhoz , hogy pontosan megértsük a betegség mibenlétét, kezdjük azzal, hogy mi is az a depresszió.
A fentebb már taglaltuk az egészséges emberek természetes hangulatváltozásait, melyet az saját ego ún. Felettes Én része szabályoz (Freud után szabadon, persze csak nagyvonalakban). A szellem ez a része felelős a gátlásokért, melyek emberileg normális szinten tartják a szexualitást, a devianciát, az érzelemkitörést, vagy éppen a gondolkodásmód elemibb részeit.  Mindenkinek van.
A depresszióban szenvedő egyénnél a Felettes Én felerősödik vagy elgyengül – talán így a legegyszerűbb. A hangulat hosszan tartó mélyrepülésére először még a beteg sem figyel fel, a környezete előbb veszi észre a változást. Folyamatosak a konfrontációk és belső vívódások az egyénen belül. Nem okoznak számára örömet az olyan hétköznapi dolgok, mint a depresszió megjelenése előtt, gyakori szimptóma az álmatlanság, az elveszettség érzése, az értéktelenség érzete. Az egyén lassan érzelmileg elkezd leépülni, már nem tud megfelelő válaszokat adni az őt érő ingerekre, elkezd érdektelenné válni, kerüli a társaságot. Folyamatos fáradtságot érez, bármennyit is pihenjen, szélsőséges esetekben pedig képtelen még az ágyból is kikelni,  vagy az alapvető hétköznapi dolgokkal foglalkozni (evés, tisztálkodás, stb.). Gyakoriak ugyanakkor az alvászavarok is.
Legvégül pedig elkezd az öngyilkosság gondolatával foglalkozni, mert úgy gondolja, hogy ez a legjobb megoldás. A legszörnyűbb, hogy tisztában van az állapotával és a leépülésével, mégsem képes tenni ellne semmit sem, mintha csak külső szemlélődő lenne saját egojának hanyatlásában.
A depresszió nagyon sok hajlamosító tényezőtől függ: traumák, gyász, szociális és anyagi helyzet, társadalmi megítélés, genetika. Akinek például a családjában volt már depresszióban szenvedő egyén a felmenői között, genetikai síkon hajlamos a depresszióra, persze ez nem azt jelenti, hogy mindenféleképp depresszióssá is fog válni.

A klinikai depresszió nagyon változatos formákban jelentkezik, nagyon sok altípusa van, értelemszerűen most esetemben csak a mániás depresszióval foglalkozunk.

A depresszió egyik legérdekesebb (és higgyétek el legkiakasztóbb formája) a mániákus depresszió. Ebben az állapotban két szélsőséges hangulat között ingázik az egyén: a mély depresszió és a mániás szakaszok között. Az előbbi a klinikai depresszióra jellemző tüneteket mutat, míg a másik szakasz egy felfokozott szellemi és lelki állapotot, melyben az személy hiperaktívvá válik, szinte fáradhatatlan és nincs szüksége pihenésre , sem alvásra.
A kép egyszerű: mániákus szakaszban gyorsul a beszéd, gondolatrohanások (kifinomodik az asszociációs érzék) jelentkeznek, megnövekszik az agyi aktivitás, fáradhatatlanul dolgozik, viszont nagyon felületessen. Egyik tevékenységből csap át a másikba, úgy érzi bármire képes. Majd ahogy a mániás állapot egyre erőteljesebbé válik, elkezd jelentkezni a hanyatlás: a beszéd zavarossá kezd válni, a döntőképesség csökken: magyarul túlmelegszik a motor. Majd a hanyatlás vége a teljes szótlanság, befelé fordulás, elidegenedés. A beteg vádolja magát jelentéktelen dolgok miatt, kényszerképzetei vannak, üldözési mánia vesz erőt rajta. És belesüllyed a klinikai depresszió legmélyebb mocsaraiba.

Személyes példa (talán kissé önéletrajzi jellegű, dehát ez van):

A depresszió öröklődése apai ágon erősebb, mint anyai ágon – genetika: Az apai nagyapám öngyilkos lett (klasszikus depresszióban szenvedett) – én még nem éltem mikor ez megtörtént.
Apám ugyanúgy, ugyanott végzett magával (klasszikus depresszió, álmatlansággal – közrejátszott az alkoholizmusa), mint az ő apja. 14 éves voltam.
Ez érzelmileg (és most nagyon statikusan és objektíven próbálok fogalmazni) teljesen megrendített, az addig ismert világ megszűnt létezni. Két hétre rá meghalt az anyai nagyapám (erősen kötődtem hozzá), ami újabb érzelmi pofon volt az amúgy sem ép kis világomnak. Ez a két haláleset alapvetően meghatározta az életemet inentől kezdve. Nem volt kivel megbeszélnem ezeket a dolgokat és a gyászt sem voltam képes feldolgozni. Egy 14 éves tinédzser , aki addig szart az egész világra, megtanult befelé figyelni és befelé sírni.
Mivel egy faluban (8000 lakos) élek és többnyire jól ismerték a családunkat, az emberek szánalma volt a legrosszabb. A pék, a gyümölcs-árús, a boltos, az utcán szembejövők arcán mindig a szánalmat láttam, ez dühített. A tanáraim és a barátaim nem igazán tudták kezelni a dolgot. A tanulmányi eredményeim meredeken hanyatlani kezdtek, az összes barátom elhagyott. Természetes és nem is hibáztathatom őket érte, hisz őket jobban foglalkoztatta a hétvégi buli, a lányok bugyija, a pia és alkohol, na meg persze a jövő, mint egy szerencsétlen támogatása. Egyébként is úgy vettem észre, hogy igyekeztek távol maradni tőlem.
A középiskola lehetőséget adott az újrakezdésre, pláne, hogy városra kerültem a poros kis falumból, persze addigra már titokban gyógyszereket szedtem (nyugtatókat és altatókat), majd függővé váltam. A középiskolában sikerült barátokat szereznem és minden erőmet latba vetettem, hogy meg is tartsam őket, de el kellett fogadnom, hogy egyiküknek sem vagyok képes eléggé megnyílni, így csak „haverok” maradtak.
Egy idős házaspár, a szülőfalumból anyagilag támogatott, amikor nem volt pénzem a buszozásra. Minden vágyam egy számítógép volt – ami abban az anyagi helyzetben, amibe apám halála, és anyám elbocsátása után kerültünk, lehetetlennek tűnt. A házaspár fia Magyarországon , egy IT cégnél dolgozott és anyja unszolására vállalati, kiszuperált gépek alkatrészeiből összerakott egy kis teljesítményű PC-t nekem.
Akkor járt itthon utoljára, a falumban, és csak azért jött, hogy hazahozza azt a gépet. Szerettem volna valahogy meghálálni, persze nem tudtam, de elhatároztam, hogy ha még az internetet is beköttetem e-mailben tartani fogom vele a kapcsolatot. Nem tudhatta senki, hogy a fiú mély depresszióban szenvedett és két hónappal utolsó látogatása után öngyilkos lett… Ez újra összetört, ugyanakkor teljesen tisztává vállt benne, hogy ezt a gépet meg kell becsülnöm, mert tőle kaptam és csak ez miatt jött haza arra a két napra míg összeállította az alkatrészeket. Ekkor döntöttem el, hogy én is gépekkel fogok foglalkozni, mint egy emléket állítva neki és arra fogok törekedni, hogy minél jobb legyek, hogy én legyek a legjobb. Ma már a harmadik PC-m előtt ülve írom ezeket a sorokat, és jelenleg szülőfalumban is elismert szakembernek számítok.
A középiskola után nagyon szeretem volna egyetemre menni, magyar tanszékre, hogy tanár lehessek – már akkor is szoros kapcsolatban álltam az irodalommal és az írással. Ezen keresztül tudtam magamból kiírni a lappangó érzelmeimet. Az anyagi helyzetünk nem változott, az érettségi kirándulásra sem tudtam az osztályommal tartani, mert nem volt pénzem rá. A nyáron amikor lediplomáltam megindult az a házunk falai egy addig lappangó csőtörés hatására és kénytelenek voltunk elköltözni, ez végleg betett az egyetemnek. 2005 őszén , a beköltözésünk után két héttel meghalt apai nagyanyám (beteg volt), ami újabb csapás volt.
Ugyanakkor ezen ősztől kezdtem el dolgozni egy falu jobb sorsa is érdemes Teleházában, melyet addigra már széthordtak az előző adminisztrátorok. Egy civil szervezet munkatársaként, honoráris munkásként tevékenykedtem két éven át. Aztán jött a civil katonai szolgálat a falu általános iskolájában 9 hónapig, ahol újfent meg kellett tanulnom, hogy az emberek milyen álnokok is tudnak lenni, ha politikáról és egyéni érdekekről van szó.
Majd 2008 őszén felvettek jelenlegi munkahelyemre, ahol sikerült megfelelően beilleszkednem és jelenleg az adminisztrátori feladatkört és más beosztásokat látok el.
Először 2007 végén jártam orvosnál a folyamatos öngyilkossági gondolatokból kifolyólag, ahol major depressziót állapítottak meg és gyógyszeres kezelést javasoltak. A gyógyszerek szedését 2008 közepén abbahagytam, mert jobban éreztem magam – ugyebár nem kellett volna.
Aztán 2009 elején visszatért a depresszió, minden korábbinál erősebb tüneteket produkálva, a mániás és depressziós tünetek pedig Ultradián Ciklikus Zavarrá nőtték ki magukat – napjában többször is változott a hangulatom, mely nagyon megviselt engem is és környezetemet is. A munkahelyi teljesítményem esni  kezdett és a megnövekedett elvárásoknak képtelen voltam megfelelni. Elkezdtem vagdosni magam késekkel – kompenzálandó a lelki fájdalmakat és az értéktelenség érzését.

A végső lökés pedig közvetlen felettesemmel történő konfrontáció formájában materializálódott, mely kis híján tetlegességig fajult. Sajnos a sors iróniája, hogy ezen feletessem egyben talán egyik legnagyobb példaképem is – pszichológiai és társadalmi szempontból az utóbbi időszakban a legmehatározóbb egyén – egyben tekintek rá apámként, testvéremként és legjobb barátomként . És pont őt volt a legfájdalmasabb bántanom.  Aznap este nagyon sötét gondolataim támadtak és elég kevés választott el az első öngyilkossági kísérletemtől.
Másnap azonnal orvoshoz mentem, hogy újra megkezdjem a gyógyszeres kezelést, nem hagyhattam, hogy újra megismétlődjön a dühkitörésem és hogy vállaljam a kockázatot, hogy bárkinek is ártsak magam  körül.

A mentális állapotom 3 héttel a gyógyszeres kezelés után kezdett stabilizálódni…
Ma már viszonylag jól vagyok, de a lelki gátlásaim megmaradtak.
Szembenéztem a depresszióval és aki azt mondja, hogy ez nem betegség, annak fogalma sincs róla, hogy mit beszél. Nagyon sok depresszióval foglalkozó fórumot végigbújtam és a tagok akik úgyszintén depresszióban szenvednek egyhangúlag kijelentették, hogy bármilyen más betegséget jobban viselnének, ha cserélhetnének.
Igen, nehéz úgy őrültnek lenni,hogy tisztában vagyunk vele, hogy őrültek vagyunk és hogy a legjobb helyünk kényszerzubbonyban, egy gumiszobában, vagy egy ágyhoz kötözve lenne, telenyomva nyugtatókkal.

Nos ez az én betegségem kórlapja és története, ahogy még az orvosaim sem láthatták.

Hasznos linkek:

DEPRESSZIÓ , MÁNIÁS DEPRESSZIÓ (BIPOLÁRIS ZAVAR)

A gyógyszerem: Zoloft, egy szelektív szerotonin visszavétel gátló inhibitor, amely megakadályozza, hogy a szerotonin (boldogsághormon, illetve az agysejtek közötti átviteli anyag az az neurotranszmitter) visszaáramoljon a szinapszisokba az által, hogy a Zoloft hatóanyag lép a helyére és ezt veszi vissza a szinapszis, békén hagyva a szerotonin molekulákat, hogy impulzus esetén azonnal fel tudjonak szabadulni.

se intampla sa ajung obosita acasa, ingreunata de grija asta institutionala a surprizei fizice sau poate de ce nu?, de deznodamantul psihic al martirismului meu… se intampla sa mai vad obrajii imbujorati ai barbatului in al carui pat ma trezesc in fiecare dimineata, si expresia neverosimil de fericita pe care o are pe fata la confirmarea certutidinii ca ma intorc din nou -tot la el in brate. se intampla sa ma ascund in palmele sale moi si la pieptul sau noduros, sa ii simt buzele calde si revoltator de posesive, intr-o lunga desfatare. se mai intampla sa mai gasesc cate un trandafir  “adapostit” prudent prin vreun colt al casei, asa.. ca din uitare, sprijinit de vreo intentie pasionala. se mai intampla, de asemenea, sa ma adapostesc in casa asta, a mea, si a lui totodata, ca de o furtuna ingrozitoare, ca de vreun monstru turbat, hotarat sa imi cotropeasca nelinistea.

poate ca sunt singura dintre toate femeile de pe aceasta lume, in stare sa se impiedice in prag, si asta nu din neatentie, ci mai ales cu buna-stiinta.

i’m stress out cos of my assignments. it’s like never ending assignment. i hate it. it takes me everynite to do my never ending assignment. it makes me bad mood. headache. sick!

„M-am întâlnit ieri cu el,

L-am văzut, am leşinat,

Am simţit nevoia să-i sar în gât,

Să-l sugrum, să-l sărut…

Azi noapte a venit la mine pe geam, în zbor,

Am fugit în gândul lui

Şi cu gândul ne-am iubit.

Frumos ca un zeu slab dar puternic,

Întunecat ca lumina pierdută în neant,

Radiând de frumuseţe intelectuală

Îmi vorbi în termeni necunoscuţi de mine

sursa: pics.hi5.com

Şi îmi mărturisii că mă iubeşte.

Atunci a venit lângă mine,

Ne-am aşezat pe bancă sub un copac

Şi porumbeii înroşiţi

De sângele iubirii zburau…

Ne-am sărutat,

L-am privit

Şi i-am spus ce-mi spuse şi el,

Dar cu cuvintele mele.

Luna veghea deasupra capului lui

Înarmându-l cu puterea dragostei.

sursa: freewebs.com

Şi valurile mării ne atingeau picioarele

Goale şi înfierbântate, iar nisipul

Sfârâia de frumos.

Ne-am privit până la venirea zorilor

Şi apoi m-am aşezat pe canapea.

El plecă în zbor,

Ieşi pe geam, urmat de o furtună

Însoţit de tunete şi fulgere… de nori cenuşii,

Şi ieşi…

apoi ne-am sărutat

Şi nu ne-am mai oprit

Nici până acum.”

sursa: mirelablog.supereva.ro

Di mana?

Pusing-pusing…. tak jumpa2.

Cari apa?

Pusing lagi…. tak jumpa….

Di mana ya?

Mungkin sorok dalam almari… laci… beg…. motor…

eh… xda juga. Mana dia benda ni disimpan?

…….

Hoh lupa!

Rupanya dalam ‘ni’!

Eh, apa pula nak melalut ni?

“sakit?”

…..

…tak…

sedikit kehilangan yang ingin kudapatkan…

perkara ini tak wujud dalam bentuk kebendaan… ia wujud dalam hikmah yang nyata tersimpan…

Bagaimana ingin kuperolehnya kembali?

Perkara itu adalah mudah… jika dirimu penuh dengan taqarrub fi ilahi wa insani….

Mindamu bijak melahirkan rasa agung akan kuasa yang Maha Pencipta. HidupMu penuh dengan pengharapan dariNya…

Kamu melihat pada dunia… kamu mencari-cari… apakah dunia ini perlu kumiliki…

Perhatikanlah dunia wahai diri… ia tetap akan berputar…berputar…. tiada satupun yang akan menunggu dan memandang sekilas pada dirimu…

Jadi bagaimana inginku melihat pada dunia? Bagaimana ingin kumenguruskan diriku pada dunia?

Ku kembali pada titik asalan atau permulaan…. Apakah tujuan hidupku di dunia? Perlukah ia diubah?

Sekilas lagi kumemandang jauh ke masa yang telah kebelakang… kumencari-cari erti diriku mengenal Rasulullah yang Teragung…

Bagaimanakah kehidupan asalan baginda, ketika dirinya sahaja yang wujud, menyembah Tuhan yang Esa…

Tiada siapapun ingin percaya…

Tiada siapa yang ingin mengikuti baginda…

Tiada siapa memandang kepercayaannya…

Walaupun masyarakat menyedari dirinya adalah Al-Amin… tak pernah menipu atau memungkiri janji…

Sekalian manusia senang akan tindakannya…

Hatinya mulia… seorang yang jujur dan amanah…

Tidak pernah menipu mahupun menyembah berhala…

Hatinya suci… ingin melihat masyarakat sekelilingnya mengenal Tuhan yang Maha Berkuasa dan Pencipta seluruh alam sarwajagat ini…

Dia sentiasa menyendiri… ber’uzlah… menenangkan diri… di samping menjauhi amalan2 kaumnya…

Sehinggalah diwahyukan oleh Allah menjadi seorang Rasul, memimpin umat yang sedang hanyut dibuai syaitan, dilagukan halwa neraka…

Kuberhenti seketika… kulihat sekeliling…

Ku suka berjalan dan memandang sekalian alam…

Tasik yang penuh dengan biawak… burung2 yang berkicauan, kura2 duduk atas tayar.. awan yang sentiasa berarak… malam yang penuh dengan bintang dan bulan punama di langit…

Sungguh indah.. semuanya hidup.. semuanya membahagiakan!

Angin yang tiupan sepoi2 bahasa di malam hari… langit yang cerah menambah seri…

Ahh… kumenghirup udara yang nikmatnya tak terperi…

Kumemandang lagi pada dunia…

Di kala sepi.. tiada keriuhan suara manusia menempik sana sini…

Kusedar… Rasulullah telah lama pergi dan meninggalkan wasiatnya di alam yang semakin tua ini…

1430 H telah berlalu…

Kumerenung lagi…

Hadithnya buat akhir zaman… benar2 berlaku…

Kumerenung lagi…

Kumerenung lagi…

Masa yang ada buatku dunia ini… tiada siapa yang tahu…

Kumelihat ke dalam diri…

Kubukanlah orang yang meminta-minta disanjung-sanjung, kubukanlah orang yang ingin dijulang-julang, diheboh-heboh…

Biarlah ku menjadi diriku…

Membetulkan dan sentiasa ingin memperbaiki diriku…

Buat kebaikan pada ketika akan datang, buat kebaikan insan yang akan hadir dalam diriku…

Biarlah diriku, keluargaku, anak2ku….

Kumemenuhi tuntutannya buat agamaMu…

Memelihara dan memohon dipelihara akan dalam utuhnya tiangnya agamaMu…

Bukanlah diriku ingin dijulang, dipanggil sebagai pemimpin…

Namun, biarlah diriku menyumbang apa kumampu buat masyarakat di sekeliling…

Biarlah diriku memenuhi keperluan untuk kebaikan buat kehidupan di dunia.. biarlah diriku membawa kebaikan contoh teladan buat pembawa agama yang berjaya di dunia… mendambakan kasihNya di sana…

Coretan buat hamba yang sentiasa lemah… kelak akan kembali pada Tuhan yang Esa…

Buat duniaku yang sementara…. janganlah dimehnah dan fitnahnya diriku, keluargaku, dan jua anak2ku… wahai dunia!

Kami sentiasa merindui syurga yang abadi di sana!

“Kau bila nak kahwin?”

What do u think my answer will be?

A. Bulan 5. Tahun tak tahu lagi.

B. Calon takde. Kau cari kan la?

C. Muda lagi lah. Tak habis enjoy duit sendiri lagi.

D. Ada tu nanti aku tak lupa jemput, don't you worry.

If you wanna know, I never asked this question to any of my friends. Even my best friends. I think the question is very subjective, jodoh tu semua ketentuan Tuhan. I don’t play around with God’s business. If I meet someone suitable to spend the rest of my life with, I will announce it, celebrate it and of course, feel grateful.

I don’t really like being ask such question. It’s a Malay thing I guess, because I don’t see my non-Malay friends asking me “When are you gonna get married?”. When I know that my friends are going to get married, the one thing that I will always feel is happy for her/him. Congratulate and celebrate with them. No matter who she/he chooses, be happy for that person. 

I wish everyone can understand this. Cepat atau lambat jodoh kau, yang penting, kau gembira untuk kawan kau, sebab tipu lah kalau kau tak nak kawan2 kau gembira untuk kau bila smpai jodoh kau.

Im zweiteiligen Lebenswerk Goethes – “Faust” – tritt die Hauptperson Faust zu Beginn des ersten und des zweiten Teils mit einem Monolog auf.

Der folgende Vergleich zeigt die Parallelen und Unterschiede dieser beiden Monologe auf.

Faust wird in der Nachtszene (Faust I) als eine stets strebende, jedoch monologische und weltlose Existenz vorgestellt, die das Höhere sucht, ohne es überhaupt erfassen zu können.

In seinem pulsierenden Monolog in einer anmutigen Gegend (Faust II) zeigt Faust sich zwar immernoch als Strebender, jedoch hat er eine bedeutende Entwicklung erfahren, welche ihm ermöglicht, das Wirkliche neu zu definieren und es zu erfassen, um so sogar zu einer Erkenntnis zu kommen.

Dieser bedeutende Grundunterschied in den beiden Monologen ist elementar für die Veränderungen in Faust, für seine Weltanschauung und für seinen Umgang mit Natureindrücken.

Goethe stellt Faust in beiden Szenen in den Mittelpunkt seines Daseins; zum einen in die Wissenschaft, zum anderen in die Natur. Beide Male stellt er eine im Grunde bedeutungslose Existenz dar, welche in einem “hochgewölbten Zimmer” und in einer anmutigen Gegend von unbegrenzter Größe ausgesetzt ist, hiermit aber das Verloren-Sein uns das Irren der gesamten Menschheit vertritt. Faust repräsentiert in der Nachtszene der Spiegel von Höhen und Tiefen, von Diastole und Systole, womit er auch das Menschenbild Goethes hervorbringt. Der Mensch ist strebend, muss aber erst im Laufe des Lebens lernen, das Angestrebte wahrzunehmen und zu verarbeiten.

Der Erdgeist (“Du gleichst dem Geist, den du begreifst, nicht mir!”; V. 512) und die Sonne (“Sie tritt hervor! – und leider schon geblendet”; V. 4702) sind die zentralen Motive, die die Schwierigkeit des Erfassens des Höheren aufzeigen. Im Monolog aus dem zweiten Teil werden allerdings das ständige Verfallen in Depression und das blinde Verlangen nach Allheit verlassen und Faust in die Gegenwelt zum “Kerker”, die freie Natur, gesetzt. Nach dem Durchleben zahlreicher Ereignisse und der Reinigung im Heilschlaf werden zum ersten Mal Lehren aus den Natureindrücken Fausts möglich. Das Empfangen der Schönheit des Tagesanbruchs (“Ätherische Dämmerung milde zu begrüßen”; V: 4681) lässt die Sinne Fausts wie auch in der Nachtszene “sich erwühlen” (V. 479), jedoch findet ein Umschwung seines Strebensmotives statt. Es erfolgt nicht mehr ein Sich-Gleichsetzen mit der Götterebene (“Ich Ebenbild der Gottheit”; V. 516). Faust sucht dementsprechend die Wahrheit nicht mehr in dem, was ihn zugrunde gehen lassen würde, sondern erkennt, dass eine unmittelbare Anschauung des Göttlichen dem Menschen vorenthalten bleibt. Die Reflexion der Sonne im Wasser, welche Faust betrachtet, stillt deshalb seinen Erkenntnisdrang und lässt Faust in diesem Eindruck eine Hindeutung auf das Göttliche sehen, welche für Zufriedenheit im Strebenden sorgt (“Am farbigen Abglanz haben wir das Leben.”; V.4728).

Wie es von Anfang an Fausts Ziel war, kontemplative Prinzipien zu verlassen, ist ihm dies tatsächlich gelungen. Eine weitere Stufe der Selbsterkenntnis ist jedoch erreicht: das richtige Erfassen der Natur. Faust hat zwar nicht erkannt, “was die Welt im Innersten zusammenhält” (V. 382), er erlebt aber die Natur so stark, dass von ihm eine gewisse Ruhe ausgestrahlt wird, die sich in den rhythmisch harmonischen, aber auch impulsiven Versen äußert. Verzweifelte Knittelverse und deren Unregelmäßigkeit lösen sich gänzlich in einem freien Hochgefühl auf; der zweite Faustmonolog weist einen fast gesanglichen, feierlichen Charakter auf.

Die Erkenntniskrise Fausts scheint im Monolog aus Faust II vollständig überwunden und die Hybris verlassen. Fausts unersättlicher Wahrheitsdrang war Auslöser für Entgrenzungsversuche, die scheiterten, aber gleichzeitig den Hunger nach Leben stillten und sich schlussendlich in anderen Werten manifestierten. Die irdische Wirklichkeit wird nun als Gleichnis empfunden, welches der gesamten Menschheit zugänglich ist.

Die Bereitschaft zu Lehren und Erfahrungen auf dem Weg zur Wirklichkeit, das Überwinden von Tiefen und eine persönliche Bestimmung des Ganzheitsbegriffs sind dabei von immenser Wichtigkeit. Faust durchlebt diese Prozesse wie vom Schicksal bestimmt, in Wahrheit sind sie aber das Ergebnis einer unterminierten Eigendynamik, die vom Instinkt geprägt wird und der eigentliche Schlüssel zur Wirklichkeit ist.

ma imbrac in toamna asa cum un copil de 4 ani isi imbraca pelerina de ploaie si se roaga sa-si poata tine in mana umbrela. ma incalt in frunze, asa cum acelasi copil, de 7 ani acum, incearca sa treaca strada cu imaginea vie intiparita pe chip a unui alt copil care ar fi vrut si el sa se fereasca de masini, si acum e mort pe strada paralela. ma scutur de oameni, asa cum adolescentul de 15 ani paseste in gara cu oameni turbati si caini rapciugosi, plini de ciuma nefericilor urbane. mai caut sa intorc capul macar intr-o parte, cand stiu ca deja omul la 19 ani are degetele amputate de permanenta si insesizabila grija de a patrunde in mintea bolnava a celor ce le interzic curiozitatea. astept… astept si mi-e teama ca si pacientul de 30 de ani ce intra in depresii peisagistice , tribut acordat curgerii inevitabile a ceea ce se numesc “apucaturi de bairam”. cred ca m-am resemnat, ca si femeile cu uterul scos la 42 de ani si cu avorturi de copii de4 ani, in fata altor cadavre, de alti copii de 7 ani, plangand adolescenti de 15 ani, violati in garile marsave cu cersetori musulmani, ce n-au ajuns sa faca 19.  poate ca mi-e teama! poate ca mi-e teama de artroza genunchilor scosi, si a maduvei scurse, sau poate a sangelui atrofiat… ca si barbatul de 50 de ani in fata rateurilor sexuale.cu siguranta mi-e scarba! mi-e scarba de oamenii lungiti pe bancile din parcuri si-i infierez pe cei ce se iubesc, cu indolenta principiala a celui de 65 de ani ce aplica mentalitatea demodata a respectarii uzantelor…. cred ca nu mai merg.. si cred ca ma tarasc! sunt un batran de 73 de ani  care de abia isi mai taraste dupa sine scurgerile sufletului.. si sunt rani tare puroioase, atat de puroioase incat bandajele nu se mai incrusteaza in carne de atata uscaciune ci de abia daca ating pielea carunta si cad la loc, lasand loc altui puroi..

imi merge prost, cu adevarat prost!…

Trzeba przedzierać się kanałami, w tunelach ekskrementów. Niebieskookie koguty wyją bez przerwy. Akt szaleństwa. Wychodzę nocą na schody, zapalam papierosa i słucham. Hermopolis. Fabryka pracuje na pełnych obrotach, tłoczy to wszystko generując ledwo słyszalną częstotliwość fal. W głębinach jeziora dwóch noży powstało wielkie czarne jajo. Ten embrion nabiera kształtu z każdym dniem wypuszczając nową kończynę. Przebija ściany łamiąc każdy opór.

Patrzą w szyby inkubatora. Bękart ssie. Rusza palcami obracając złotą monetę.

Bękart ssie.

Rzuca urok.

Niepostrzeżenie.

Po cichu.

Z bezlitosną precyzją.

Hermopolis

(english translation by Marek Kazmierski)

You must wade through sewers, through tunnels of excrement. Blue-eyed cocks howl without pause. An act of madness. I go up the stairs at night, light a cigarette and listen. Hermopolis. The factory operates at full speed, generating a barely audible frequency of waves. In the depths of the two knife lake there is now a great black egg. The embryo takes shape, with each passing day releasing a new limb. Pierces through walls, overcoming all resistance.

Looking into the incubator. The bastard is suckling. Turning a gold coin in its fingers.

The bastard is suckling.

Casting spells.

Unnoticed.

Quietly.

With ruthless precision.