Mike Giant fest ilyen szépeket. Téged mire inspirálna egy 64-es Cinelli Supercorsa Pista?

via Velo Ship

Hétvégén is sikerült folytatni a pénteken elkezdett olvasgatást, tallózást, így végre a TEDig is eljutottam. Rengeteg érdekes előadás került fel az oldalra az elmúlt időszakban, most mégis csak kettőt ajánlanék. Egymás után érdemes megnézni őket, legalábbis szerintem, mert bár mindkét előadásnak megvan a maga tanulsága és mondanivalója, együtt – egymást erősítve-gyengítve, egymáson túlmutatva, és szembeállva egymással – egyébről és többről és szólnak, mint külön-külön.

Az egyik előadó Mallika Sarabhai, egy indiai előadóművész, aki a művészet és ma világának kapcsolatáról beszél (pontosabban: ad elő). A másik előadó Mike Rowe, aki a Dirty Jobs című reality show szerű valami arca. Ő a kétkezi munka és a mai világ kapcsolatát boncolja, a saját szemüvegén keresztül.

Mallika Sarabhai:

<

Mike Rowe:

Amikor ezt a videót nézem, mindig arra gondolok, hogy de jó sorsom van nekem itt, Magyarországon.
Ők így is tudnak mosolyogni.

Azon gondolkozom, hogy a magyar egyetemeken/főiskolákon történő oktatás felépítése, és annak tartalma célravezető-e ebben a “kapitalista” rendszerben ( a non materialista 21. században)?

Magyarországon a legnagyobb probléma nem a gazdasági válság, vagy a kisebbség kérdése, hanem a mindennapi megélhetés, a boldogság megszűnése. A pénz nem boldogít mint tudjuk, de szükséges hozzá. A politika, az állam a legnagyobb befolyásoló erő, Ő értékrendet ad polgárainak, mutatja az utat. Országunkban ez közel sincs így, jelzem nem is volt így amióta én élek. Tanulj—>dolgozz—>fizess—> ne “élősködj” kisnyugdíjon! (kimaradt az élni, és a hagyj hátra valamit az utókorra kifejezés a magyar felfogásból).

Számos országban azonban többre értékelik a kreatívságot; a ténylegesen elvégzett, kézzelfogható munkánál.
Mit takar maga a kreatív szó számomra? Az alkotás képességét, valami új létrehozását. Ebben segíthetne az oktatás, hogy ne csak tanuljunk(magoljunk, megértsünk), hanem tovább is gondoljuk amit ‘leadnak” – talán így lenne még kreativitás. Ehhez kapcsolódóan három, többek számára ismerhető mondatot írnék, kissé más formában, mint az eredeti:

A teremtő tevékenység fárasztó, de örömöt okoz.
Pénzkereseti lehetőséggé vált az öröm?
Nem mindenki képes az alkotásra.

A monoton, egyhangú munka, mint tudjuk „megöli” az embert. Sajnos az állások 4/5-e ilyen. Így sokaknak ilyen munkát kell vállalniuk, ez azonban nem lehet ok a „feladásra”. Válasszunk egy hobbit, vagy bármit, amiben kifejezhetjük önmagunkat, adjunk értelmet létezésünknek, tegyünk hozzá a világhoz.

Azon gondolkozom, hogy a magyar egyetemeken/főiskolákon történő oktatás felépítése, és annak tartalma célravezető-e ebben a “kapitalista” rendszerben ( a non materialista 21. században)?

Nem láttam még jobban megkomponált képet!
Egyszerűség, mégis vagány design… és a háttér?
Most jó értelemben, az egész olyan aranyosan lázadós, amikor megjelent első alkalommal Magyarországon a farmer, és mindenki felvett hozzá egy napszemüveget és egy kényelmes sportcipőt… Igen mi voltunk azok, ezen generáció, és lazán beült egy sörre valahova a graffitis fallal szembeni vasútállomás füstős sörözőjébe, ahol mindig jó volt a hangulat..  bár nem hallottad a másik szavát és vágni lehetett a füstöt, de legfeljebb kiült az ember a teraszra a betonból készült virágtartó szélére…. Kőbányai Világos… 6 Ft / ü…  mosolygó áttörés a kamaszkor felől a felnőtté válás útján… A szülők felháborodva ránk csapják az ajtót… vagy mi rájuk… Ők szimfóniát hallgatnak és hippinek neveznek minket a farmer miatt… (Ma már ők is azt hordanak szépen és csendben) A rádióból még szól a Beatles és Elvis, de már többet halljuk inkább Máté Pétert, Szécsi Pált, vagy az Apostolt és éppen ez szól:

“Ma este felmegyek majd hozzád, és mindent elmondok neked…”

Régi szép idők…

Csak azt akartam mondani, klassz vagy!

Mint a régi szép idők, oly mosolygós, egyszerű, de mégis felejthetetlen!

Francesco Brother – Bukdácsolásaim c. könyvéből

“Kőszálon termett sajgó liliom” – A magyar szecesszió bútortervezői előtt tiszteleg a kiállítás. Bútoraik – melyek formáival-díszeivel évszázados hagyományokkal szakítottak – „sajgó liliomok”, melyek egy kevéssé érett társadalmi rendbe, nem minden értetlenség nélkül születtek, „kőszálon termettek”. A stílus mulandósága hasonló a lilioméhoz: a szecesszió két évtizedes „pillanata” csak virágéletű volt, tárgyainak szépsége mégis örök emlékű.

A magyar szecesszió bútortervezőinek különleges alkotásaiból szeptember 25-én nyílt időszaki kiállítást a budapesti Iparművészeti Múzeumban. A Lechner Ödön tervezte Üllői úti palotában 2010. március 28-ig tekintheti meg a nagyközönség a századforduló művészeti alkotásait.

A Jungendstil vonalához tartozó tervezők szakítottak az évszázados hagyományokkal, ezért nevezi a kiállított bútorokat “sajgó liliomoknak” a tárlat kurátora. Somogyi Zsolt a stílus mulandóságát a liloméhoz hasonlította: a szecesszió két évtizedes “pillanata” csak virágéletű volt, tárgyainak szépsége mégis örökemlékű. A tárlaton harminc tervező több mint száz alkotását csodálhatja meg a látogató csaknem ötven eredeti terv és ugyanannyi archív fénykép mellett. A kiállított darabok felelevenítik a XIX. század utolsó éveinek hangulatát, amikor a magyarnak gondolt népi motívumkincsből új stílus bontakozott ki, a magyaros szecesszió. Megteremtője, Lechner Ödön követőivel, többek között Komor Marcellal, Jakab Dezsővel és  Bálint Zoltánnal tette elismertté az új irányzatot főként az építészetben, illetve a gödöllői műhely körében a textilművészetben.

Az építészet után a bútortervezésben is hamar megjelentek e motívumok, ugyanis az építészek teljes összhangban készítettek házat és berendezést. Az előbb felsorolt művészek mellett Faragó Ödön például a főúri körök számára is dolgozott: Erzsébet királyné kerti szobájának, amely az egykori budai királyi palotában volt, bútorai elpusztultak, de korabeli másodpéldányait a londoni Victoria and Albert Museum bocsátotta az Iparművészeti Múzeum rendelkezésére. Nem ezek a berendezési tárgyak az egyedüliek, amelyek hosszú utat tettek meg a budapesti kiállítóteremig: a szabadkai városháza két csodálatos karosszéke, amelyeket Komor Marcell álmodott meg, szintén messziről érkezett.

A magyaros szecesszió mellett a londoni, párizsi és bécsi hatások is színezték a magyarországi összképet. A nemzetközi tendenciák legnagyobb hazai képviselői Horti Pál, Spiegel Frigyes, Vidor Emil és a festő Rippl-Rónai József volt. Velük ellentétben a Gödöllői Művésztelep tervezőinek munkásságát a népművészet gazda forma- és  motívumkincse ihlette meg; Körösfői-Kriesch Aladár, Nagy Sándor, Undi (Springholz) Mariska és Kós Károly tartoztak ebbe az alkotói körbe.

Forrás: ELTE BTK Történelem Szakos Portál

E napon született Bernáth Aurél festőművész (1895)

1915-ben Nagybányán Thorma János és Réti István növendéke volt, a háború azonban hamarosan véget vetett tanulmányainak. Leszerelése után előbb Budapesten, majd 1921-től Bécsben, 1923-26 között Berlinben élt. Korai munkái az expresszionizmus és némiképp a nonfiguráció jegyében fogantak. Lendületes pályakezdéséről s a berlini sikerekről rézkarcai tanúskodnak. 1924-ben fordulat állott be művészetében: a látványélményből táplálkozó festészet útjára lépett.

1926-ban hazatelepedett, csatlakozott a budapesti Gresham kávéházban találkozó művészek csoportjához, akik továbbfejleszthető hagyományként fogadták el a nagybányai eszméket; a természet és a benne élő ember érzelmi és formai kapcsolatának festői megragadására törekedtek. A csoport tagjait jellemző számos közös vonás közül a legfontosabb a látott valóságból való kiindulás, amelynek festői eszközökkel történő újraalkotása személyes érzelmi világuk hű tükre. Bernáth Aurél festményeinek elsődleges célja a gondolat, érzelem, hangulat kifejezése. Határozott szerkezetű, a formák mesterien megalkotott téri rendjére épülő festményein ünnepélyes hangot üt meg, de egyúttal tartózkodó líra is árad belőlük.

Korai művei bársonyos felületű pasztellek. A 30-as évektől készülnek tüzes színű olajfestményei. A 40-es évek derekától ismét műveli a pasztelltechnikát, képeit az otthon melege, meghitt légköre inspirálja. Olajképei ez időben főleg balatoni és budapesti tájképek, illetve állami megbízásra készült életképek. Táblaképeinek sorát 1950-től monumentális kompozíciók bontják meg. A tervezés szintjén abbahagyott művekre és az elkészült falképekre egyaránt jellemző a nagy felületek kompozíciós összefogására való igény, s a téma gondolati tartalommal való feltöltésének szándéka.

A kiváló írói adottságokkal is rendelkező festőművész egyúttal számottevő írói tevékenységet is folytatott. Számos esszéjét többkötetet visszaemlékezései követték. Bernáth Aurél festőművészi és írói munkáját 1945-től művészetpedagógusi tevékenység egészítette ki. A Képzőművészeti Főiskola tanáraként tudatosan is végezte azt a hagyomány-átörökítő feladatot, amelyet művészi alkotómunkájával már a 30-as évek elején megkezdett. Több más kitüntetés mellett 1948-ban és 1970-ben Kossuth-díjat, 1950-ben Munkácsy-díjat kapott. 1958-ban pedig elnyerte a brüsszeli világkiállítás aranyérmét. Bernáth Aurél egyike azoknak a mestereknek, akiknek munkássága által fennáll a kontinuitás a 20. századi magyar festészet alapjait megvető nagybányai művészettől napjainkig.

Forrás: Képzőművészet Magyarországon

Arts and Crafts: Blogs about tehetség és a kreativitás

Művészi kreativitás egyik legjelentősebb jellemzői az emberek: miért kell, hogy kifejezzék érzéseiket, vágyak, félelmek és hagyományok nyelv segítségével, jelek, hangok és manufacts valóban lehet tüntetni, mint az egyik elem, amelyek megkülönböztetik az intelligens lények, és érző lények kevésbé fejlett életformák. A történelem során a roppant változatos tartalom, kultúrák, tudományok és üzeneteket is képviselteti magát rajzok, festmények, graffitis, versek, dalszövegek, szobrok, könyvek, táncok és coreographies, minden országban és minden korban, a legkülönbözőbb célokra. Azonban ezen a rendkívül differenciált panoráma kreatív termékeket, azt is elismerik a folyamatos kutatás a minőség, a szépség, az eredetiség és a kiválóság, amely valóban néhány alapvető fogalmát, amit egy művész kell követnie, amikor a művészet meghatározása a készség és a szakmát.

References: hiphopmusic, electronicmusic, housemusic, heavymetal, drawing, rapmusic, ballet, classicalmusic, canvas, broadwayshow, cast, tablet, sing, artauction, artcollection, artdealers, dailyhoroscope, lovepoem, virgo, poems,

Art is biztosan consacration, provokáció, örökölt és kihívást jelentenek a társadalom felé, az állami és a kritikusok, vagy ki van téve, négyzet vagy tartósított múzeumokban. A művészet is gazdag piacot gyűjtők, tudósok, kereskedők és az árverési is. Tudatában vagyunk arra, hogy az internet hogy tájékoztassa az embereket a művészi és kreatív tartalom, ezért voltunk itt felsorolt néhány, a webhelyek és http://www.thenew.com http://www.euroserve.cn (a http : / / www.esw3.eu dns szolgáltatások) dolgoztak, hogy te híreket és tények a kortárs esztétika, a Visual Creativity, Design Services és Artwork Market

References: rapper, painters, postmodern, taste, graffiti, symphony, archaeologists, archaeology, abstractart, acrylic, architects, artdealer, artfair, artadviser, artadvisor, artconsultant, artindex, artistsretreat, auditions contemporaryart,

Egy tökéletes smink.

(makeup study by ValentinaKallias)

Az egyszerű életről, a mindennapos, csendes názáreti létről szeretnék beszélni. Ha a megváltást EU-s projektből finanszírozták volna, milyen komplikált lett volna! Mikor elterjedt a mennyországban a hír, hogy Jézus Krisztus, a második isteni személy a földre jön, gondolom, az angyalok elkezdtek nyüzsögni, hogy vajon hogyan lesz, mint lesz. Döbbenetes, hogy Isten kisbabaként egy istállóban születik meg. Gyakorlatilag semmilyen forrásfelhasználás nélkül, zöldmezős beruházás, önköltség nélkül. Megszületett az Isten közénk. Szeretem csodálni ezt az isteni egyszerűséget. Tudjuk, hogy menekülniük kellett Egyiptomba. Nincs a megtestesülés évekre előre pontosan megírt forgatókönyve évekre a Szűzanyának és Szent Józsefnek átadva. Isten csak úgy spontán odaszól, hogy menekülni kell Egyiptomba: nincs hiszti, nincs kiakadás. A Szent Család útra kel, mert ez az, amit éppen tenni kell. A szülőföld iránti szeretetet is meg lehet tanulni a Szent Családtól, mert Egyiptomban a Szűzanya gondolkozhatott volna úgy is, hogy Alexandriában vannak a legjobb iskolák, a Megváltónak mégiscsak jó lenne, ha jó képzést kapna. Józsefnek amúgy is sikerült már egy kis egzisztenciát teremtenie, egyre több a megrendelés, ezért nem lenne jó visszamenni a poros sárfészekbe, Názáretbe. Jól ellesznek a nagyvárosban. Milyen szép, hogy a Szent Család hazamegy! Mi fogadhatta őket otthon? A szent hagyomány szerint talán 5-6 évig voltak Egyiptomban menekültként. Gondolom, hogy a vesszőből, sárból épített kis kunyhójukat elmosta az eső, valószínűleg csak azt a domboldalt találták meg, ahol a kis kunyhójuk, házuk állt. Két kezük munkájával újraépítik a családi fészküket, és elkezdődik az élet. Szeretem magam elé képzelni, kiszínezni ennek a názáreti életnek egy-egy mozzanatát, egy-egy jelenetét. Szeretem elképzelni, hogy a Világmindenség Ura odaáll az édesanyja elé, és azt mondja: „Anyu, kiengedsz a fiúkkal egyet focizni?” Amikor először elgondolkoztam ezen, egészen mellbevert, hogy a Világmindenség Ura eljött azért, hogy „ipiapacs, ki vagy ütve!” játékot játsszon, hogy kergetőzzön az emberek fiaival. És így van. Mielőtt Jézus egyetlen csodát tett volna, egyetlen nagy beszédet tartott volna, játszott az emberek fiaival. Olyan jó elképzelni, hogy szalad a kis Jézus elöl, utána a többi gyerek: „Meg vagy fogva, kis Jézus, bújjunk el, most te vagy a hunyó!” Ez mind olyan szép! Szeretem magam elé képzelni, hogy a Szűzanya a mindennapi munkáját befejezve kihajol a kisablakon, és szól Jézusnak, hogy menjen és szóljon az atyjának, hogy jöjjön vacsorázni. Jézus odafut, és segít az apukájának elrakodni a szerszámokat. Leülnek a názáreti kis házban. Milyen egyszerű lehetett! Úgy vélik, hogy a keresztesek megtalálták a Szent Család házát, melynek maradványait elhozták Olaszországba, Lorettóba. Úgy tartják, hogy a názáreti Szent Család háza egy kis barlang és előtte egy szobácska volt. Nem tudjuk pontosan, de úgy gondolom, hogy biztos van benne valamennyi igazság, hisz szél fúvatlan nem indul, és egyházilag dokumentált tény, így valószínű, hogy a názáreti házból vannak ott elemek. De nem ez a lényeg, hanem az, hogy lélekben mi is próbáljunk odaülni a Szent Család mellé az asztalkához. Egy durva faragott asztal, mely Szent József keze munkáját dicséri. Az asztalon néhány agyagtányér, párolog benne a lencsefőzelék, megfogják egymás kezét, hálát adnak a Mindenhatónak a mindennapiért. Nekiülnek szerényen elkölteni a vacsorát. Milyen egyszerű! Ott nincs se mobiltelefon, se tévé, se légkondicionáló. Én mégis úgy gondolom, hogy ezek az emberek végtelenül boldogok voltak ott. Jó volt nekik együtt lenni. Azt is szeretem magam elé képzelni, hogy kiültek a kispadra a ház elé, fölöttük ragyogtak a csillagok. A kis Jézus odabújt Máriához, és József elkezd egy csodálatos szép ószövetségi zsoltárt, énekelnek. Jó lehetett nekik ott. Egyszerű és szép. Szeretem elképzelni, hogy Jézus egy kicsit nőtt, és az apukájával együtt dolgozik, fűrészelnek. A fűrész egyik végét fogja az Isten, a másikat az ember. Talán bölcsőt készítenek vagy asztalt, vagy talán koporsót, nem tudom… Olyan jó látni azt, hogy Isten együtt dolgozik az emberrel! Egy család. Ha belegondolunk, Jézus Krisztus a hagyomány szerint harminc évig ezt a názáreti csendes életet élte. Abban az időben 28-29 év volt az átlagéletkor. Nagyon fiatalon haltak meg az emberek. Tehát Jézus egy egész emberöltőt egyszerű emberként élt le. Nem csinált semmi rendkívülit. A szentírás szerint az emberek azt mondják: „Nemde ez Mária és József fia, hát nem itt éltek közöttünk a rokonaikkal?” Tehát ha Jézus valami rendkívüli dolgot tett volna mint kisgyerek vagy fiatal, akkor egész biztosan mondták volna, hogy „Ez már gyerekkorában is annyi furcsaságot beszélt, nem is csoda, hogy most ide jutott.” De azt mondják, hogy Jézus olyan volt, mint mi, mint a többiek, élte a hétköznapi életet, és most hirtelen elkezd csodákat tenni. Csodálkoznak rajta. Harminc év názáreti csendes élet. Ez alatt a harminc év alatt a mi hétköznapi, egyszerű életünket Jézus Krisztus megszentelte. Olyan érdekes, hogy a gonosz lélek felviszi Jézust egy templom tetejére és mondja: „Dobd le magad, az angyalok úgyis a tenyerükön hordoznak, te leszel a nagy sztár, mindenki hanyatt esik, hogy milyen ügyes vagy, hogy ilyen sereget senki nem tud csinálni!” Jézus azt mondja: „Távozz tőlem, sátán!” Tehát a feltűnő, a fényes, a csillogó dolgokat, a „tűzijátékokat” kerüli. Nem hiányzik neki, hogy ilyen extra dolgokkal szórakoztassa a közönséget. A hétköznapi emberek életét éli. Jó elképzelni a huszonéves Jézust, ahogy a názáreti barátaival munka után leülnek és beszélgetnek: meghallgatja az emberek gondját-baját, figyel. Nem kapkodja el a választ, még nem érkezett el az ő órája. Milyen jó lenne, ha meglenne bennünk ez a végtelen türelem! Názáreti csendes élet. Megvan-e a szívünkben a vágy ezek iránt a dolgok iránt? Az ember sokszor nézi a televíziót és egyébről se szól, mint gazdasági válságról, hogy milyen nagy a probléma, nincsen pénz, hogy így, hogy úgy, hogy amúgy. Erről eszembe jut egy vicc: A székely bácsi hazafelé menet a sötétben nekimegy a villanypóznának és elkezdi körbe tapogatni. Megy körbe az oszlop körül, és egyszer csak felsikolt: „Jaj, istenem, be vagyok falazva!” Kicsit ilyen ez a gazdasági válság: tényleg van egy akadály, de azon kívül még annyi irányba mehetünk, annyi szép dolog van körülöttünk, amit a Jóisten felkínál! Milyen szép és csodálatos a családi élet! Milyen jó élni itt, Magyarországon a názáreti csendes életet! A Szűzanya és Szent József által kitaposott út mindannyiunk előtt nyitva áll. Hiszem, hogy azt, ami az embert igazán emberré teszi, a gazdasági válság igazán nem érinti. Az, hogy leüljél a feleségeddel és elbeszélgessél, elsétáljál valamerre, azt a gazdasági válság nem érinti. Ahhoz nem kell EU-s finanszírozás… Az, hogy a szomszédból a barátaidat áthívd, és egy pohár sör mellett egyet römizzetek, kártyázzatok, egy jót beszélgessetek, ahhoz sem kell nagy befektetés. Ahogy ahhoz sem, hogy a gyermekedet kézen fogd és elmenj vele virágot szedni és madárfüttyöt hallgatni az erdőbe. Nagyon szegény családból származó, úgymond szociális árvákat nevelünk az Alapítványunkban. Vakációkor a gyerekek – hiába árvák – ők is hazavágynak. Így volt három gyermekünk is egy családból, ahol az apuka, anyuka élt, de tudtam, hogy egy garázsban hajléktalanok, teljesen lecsúszott egzisztenciák, nem erőst akartam hazaengedni őket, de ők mégis kérleltek. Gondoltam, elviszem és este visszahozom őket. Délután 3-4 óra körül elmentem értük, mert korán sötétedik, már félhomály volt. Nem volt bevezetve a garázsba a villany, két nagy vasajtó, középen egy szerelőgödör, egy ágy, az ágyban a három gyerek az anyukához bújva, a plafonon a lehelet kicsapódott a hideg betonra, a vízcseppek mint egy-egy gyémánt csillogtak. Nem láttam semmi nyomát annak, hogy karácsonyra vagy szilveszterre készülődtek volna. Hideg volt, sötét volt. Az apuka állt az ágy mellett, tördelte a kalapját, az anyuka nyakában csüngött a három gyerek. Szóltam, hogy „Gyerekek, gyertek, öltözzetek, megyünk vissza Dévára!” Ők persze tudták, hogy várja őket a meleg fürdő, a szép ruha, a kölyökpezsgő, a csillagszórók, minden, ami ilyenkor belefér egy ilyen intézeti karácsonyba. És akkor az egyik kisfiú azt mondta: „Pap bácsi, mi nem ünnepelhetnénk itthon, anyukámékkal?” Éreztem, hogy megáll bennem valami. A gyereknek nem arra van szüksége, hogy egy csomó kütyüt odavigyenek neki talicskában, hanem arra, hogy átölelje a nyakadat, hogy megpusziljad, hogy érezze azt a jóságot, ami egy szülőből árad. Egyfelől egy csomó limlom, másfelől az édesanya meleg nyaka és semmi más. És messzemenően az édesanya volt a nyerő! És akkor én azt gondoltam, hogyha Isten segít, ezt minden szülőnek elmondom… Pár gondolat még a gyereknevelésről: milyen szép, hogy amikor a kis Jézus elveszik, nem esik Mária Józsefnek, „Milyen férfi vagy te, a teremtés nagy koronája, így lehet rád bízni a gyermeket!”. És ugyanígy József sem kezdi el, hogy „Mit tudom én, mit kokettáltál a Szentlélekkel vagy kivel, halvány gőzöm sincs, honnan az a gyerek, fújd fel, én elmentem!” Milyen jó, hogy ők nem így civakodnak! Megfogják egymás kezét, baj van, gond van, meg kell oldani. Összetartanak. Együtt indulnak el megkeresni a kis Jézust. Képzeljük csak el, hogy eltelt egy nap, és nincs meg a kis Jézus. Összebújnak egy fa alatt (akkor nem voltak motelek), imádkoznak. Másnap folytatják a keresést, és harmadnap sem adják fel, nem mondják azt: „Isten adta, Isten elvette, legyen áldott az Úr neve!” Nincs bennük fatalizmus, hogy ha az Úr akarja, akkor megkerül, ha nem, akkor nem. Keresik a maguk kis egyszerű eszközeivel, hisz nem volt hangosbemondó, rendőrség. Keresik az Istent a földön. Milyen szép, amikor megtalálják! A végtelen alázat, amivel köszöntik: „Nézd, atyád és én aggódva kerestünk, miért tetted ezt velünk?” A család békéje újból helyreáll. Azt írja a Szentírás, hogy hazamentek, és Jézus növekedett bölcsességben és kedvességben, a szülei és mindannyiunk örömére. Én azt gondolom, hogy még a názáreti csendes életbe is belefér néhány ilyen jeruzsálemi kiruccanás, aggodalom, nehézség, válság… Milyen szép, hogy nem egymásnak esnek ezek az emberek, hanem együtt oldják meg a feladatokat, gondjaikat és bajaikat! Nagy-nagy szeretettel és örömmel állítom mindannyiunk számára példaképül ezt a názáreti csöndes életet. A kétezer év alatt nem került szebb eszme, szebb kihívás élő ember elé, mint a család. Ezt az életformát maga Jézus Krisztus szentelte meg. Adja az Isten, hogy ezen az úton járva a Kárpát-medencei magyar családok önmagukra találjanak! Ne olyan helyen keressék a boldogságot, ahol nincs, a kút mellett ne haljanak szomjan! Merjenek meríteni ebből az ajándékból! Merjétek szeretni egymást, merjétek megfogni a férjetek/feleségetek kezét, merjétek átölelni a gyermekeiteket, merjetek játszani, merjetek kirándulni, beszélgetni! Merjetek örvendeni annak, hogy ajándék vagy te is, és ajándék a melletted lévő családtagod is! Adja az Isten, hogy megújuljanak a Kárpát-medencében a magyar családok közösségei! Ámen.

Böjte Csaba

Forrás:

Levélküldő: benczur.emoke@citromail.hu Benczúr Emőke

Tárgy: Böjte Csaba

Címzett: magyarkavics@windowslive.com Ezüstszegi Ferenc

Érkezett: 2009-10-31 18:10

E napon született Pásztory Ditta (Bartók Béláné) zongoraművész (1903

Bartók Béláné, Pásztory Ditta (Rimaszombat, 1903. okt. 31. – Bp., 1982. nov. 21.): zongoraművész, érdemes művész (1963). Somogyi Mórnál a bp.-i konzervatóriumban folytatta tanulmányait; 1922-től a bp.-i Zeneak.-n Bartók Béla növendéke, 1923-ban Bartók felesége lett. Tanulmányait férje vezetésével tovább folytatta. Első közös fellépésük (1938. jan. 16.); a Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre bázeli bemutatója volt. 1938-tól további kétzongorás hangversenyeket adott Bartókkal Európában és az USA-ban. 1940-ben a fasizmus térhódítása elől Bartókkal együtt az USA-ba emigrált. 1946-tól ismét Bp.-en élt, 1960-tól koncertezett itthon és külföldön, főként Comensoli Máriával és Tusa Erzsébettel. Vendégszerepelt Ausztriában, Belgiumban, Franciao.-ban, Hollandiában, Luxemburgban, Nagy-Britanniában, az NSZK-ban, Olaszo.-ban, Spanyolo.-ban, Svájcban és az USA-ban. Hanglemezfelvételei készültek Bartókkal (a kétzongorás Szonáta, 7 darab a Mikrokozmoszból); a Hungaroton Bartók-összkiadásában játszotta Bartók zongoraműveit, többek között a teljes Mikrokozmoszt és a Gyermekeknek sorozatot. Bartók 111. zongoraversenyét neki írta. Amikor férje halála után zongoraművészként a nyilvánosság elé lépett, szinte kizárólag csak Bartók-műveket játszott: hanglemezfelvételeken, hangversenyeken vállalkozott arra, hogy továbbadja Bartók műveinek eloadási stílusából mindazt, amit elsajátítani tudott. Bartók tolmácsolásában olyasmit mutatott fel a művekben, amelynek csak fölismeréséhez is az ő tehetsége, elmélyedése, személyisége kellett. 1986-ban megalapította a Bartók B. Pásztorty D.-díjat. Bartók életének utolsó hónapjairól visszaemlékezést írt (Österreichische Musikzeitschrift, 1965). – Irod. Somfai László: Elhunyt P. D. (Magyar Nemzet, 1982. nov. 23.); Wilheim András: P. D. meghalt (Muzsika, 1983. i. sz.); Palotai Erzsi: B. B.-né P. D. (Arcok fényben és homályban, Bp., 1986).

Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon

Kodama Mari japán kultúra estje
2009. november 2., 19:30
Zeneakadémia, Nagyterem

A japán-magyar diplomáciai kapcsolatok újbóli felvételének 50. évfordulója alkalmából a világszerte ismert orgonaművész, Kodama Mari ünnepi koncertet ad a Zeneakadémián. Előadásán az orgonamuzsikát hagyományos hangszeres népzene, japán citera, bambuszfuvola, valamint a sintó mitológiában gyökerező kagura-tánc teszi feledhetetlenné.

A japán citera, a koto több mint 180 cm hosszú, tizenhárom húros hangszer. A császárfából készülő citerát, Japán nemzeti hangszerét már a hetedik század óta használják. A kotohoz hasonlóan a bambuszfuvola, a több mint 50 cm hosszú sakuhacsi is évszázadok óta szerves része a japán kultúrának. A koto, a sakuhacsi és az orgona különleges hangzásvilága a koncerten az eredetileg a sintó természetisteneknek bemutatott zenés, úgynevezett kagura-tánccal egészül ki. A kagura története az ősi japán mitológiából ered és a béke és a világosság a földre való visszatérését meséli el. Kodama Mari a történetet korunk atmoszférájába helyezte és orgonakíséretet írt hozzá. Az újrafogalmazott történet szerint a művészetek istennőjétől, Amemeo Uzumétől egy gonosz ember elrabolja a békét szimbolizáló tükröt, amelyet az utasok és a földművelés istenei visszaszereznek, így helyreállítják a világ békéjét.

A koncertorgonista Kodama Mari maga is orgonadarabok szerzője. A tokiói születésű művésznő felsőfokú zenei tanulmányait a Musashino Zeneakadémián végezte, tagja az Amerikai Orgonisták Egyesületének, 1979 óta a világ 35 országának több mint 350 városában lépett fel. 1991-ben megszervezte a Japán Nemzetközi Orgona Fesztivált, amelyet idén nyáron immár a tizenkilencedik alkalommal rendeztek meg. E fesztivál vendége volt nemrég Pálúr János, a Liszt Akadémia orgona tanszakának tanára. Kodama Mari számos lemezt és CD-t készített, köztük a németországi Arnstadtban található Bach templom vezető orgonistájával, Gottfried Prellerrel közös fellépését a tokiói St. Mary katedrálisban rögzítették. Koncertturnéi során fáradhatatlanul dolgozik a japán kultúra népszerűsítésén, munkásságát 1989-ben a japán külügyminiszter kitüntetéssel ismerte el. A Béke Hangja Társaság elnevezésű, Kodama Mari által alapított művészcsoport közel másfél évtizede dolgozik egy új, a tradicionális japán művészeti ágakat a nyugati orgonazenével ötvöző irányzat létrehozásán. A műfaj mára a nemzetközi zenei fesztiválok népszerű színfoltjává vált.

Műsor:

Kodama Mari: Variációk „A hold a várrom felett” című dalra (koto, shakuhachi, orgona)
Kodama Mari: Xavéri Szent Ferenc lábnyoma (koto, shakuhachi, orgona)
Michio Miyagi: Éjjeli eső Londonban (koto)
Michio Miyagi: A tenger, tavasszal (koto, shakuhachi)
Kodama Mari: Etenraku fantázia (koto, shakuhachi, orgona)
Kodama Mari: A világot betöltő békéltető fény (orgona és kagura tánc)

Közreműködnek:

Kodama Mari (orgona)
Toshiko Suda (koto/japán citera, orgona),
Yoichi Iwahashi (shakuhachi/bambuszfuvola),
Yoshimitsu Kai és a Takachiho kagura csoport

Forrás: Hangszer és Zene Online

Kattints az alábbi linkre,

mely tartalmazza a feltöltött zenei anyagot.

http://downloadmusic.freeblog.hu/categories/Download_Music/

Az anyagot feltöltötte:

Katolikus Társkereső közösség

A közösség Email címe:

katolikustarskereso@windowslive.com

A közösség létrehozója és vezetője:

Ferenc, alias Magyarkavics

Életének 83. évében elhunyt Dargay Attila animációs filmrendező – közölte a Magyar Filmművészek Szövetsége.

(fotó: MTI)

Dargay Attila 1927. június 19-én Mezőnyéken született. 1945-től a Képzőművészeti Főiskolán tanult, de 1948-ban “osztályidegenként” kitették az intézményből. 1951-ben a Nemzeti Színházhoz került díszletfestőnek, a rajzfilmgyártásba 1951-től kapcsolódott be gyakornokként. 1954-től rajzfilmtervezőként, 1957-től rajzfilmrendezőként tevékenykedett a Pannónia Filmstúdióban.

Bár első önálló munkája, a hatvanas évek változásainak mintegy előfutára, a Ne hagyd magad emberke (1959) karikaturisztikus elemeivel, filozofikus gondolataival a felnőtteknek készült, szinte egész alkotói pályáján a gyermekekhez szólt. 1963-ban készült a Dióbél királyfi, 1970-ben a Rendhagyó történetek. Az 1967-es Variációk egy sárkányra című alkotását a felnőttek élvezhették, és említésre méltó a Hajrá mozdony (1972), a Három nyúl (1973) és a Visszajelzés (1977) is.
Dargay Attila rajzfilmsorozatai 1960-61-ben az Arthur, az angyallal kezdődtek, a Nepp Józseffel és Jankovics Marcellel készített számtalan Gusztáv-epizód (1965-1968) rendezőjeként a maga munkáját a főhős körül lábatlankodó valamilyen kis állattal tette felismerhetővé. Francia megrendelésre készített egy aktualizált La Fontaine meséi (1969-1970) sorozatot, a Marci (1964-1965) és a Vili és Bütyök (1969-1970) után pedig megalkotta a Pom Pom meséit (1978-1982) és A nagy ho-ho-ho-horgászt (1982).

Hihetetlen érzékkel talált rá a veretes irodalmi alapanyagra, amely alapján kedves és szeretetre méltó, de kicsit kajla és vicces figurákat rajzolt. Hallatlan népszerűségét több gyermekgeneráció előtt olyan egész estés rajzfilmjeivel érte el, mint a Lúdas Matyi (1976), amelynek Matyival egyenrangú, fontos főszereplője a csalafinta, gazdáját segítő liba. Még nagyobb népszerűséget hozott számára az előbb részekként készült, majd egész estés filmmé összeállított Vuk (1981). A rajzfilm páratlan sikere a bevezető dal és az élelmes kis rókát megörökítő játékfigurák népszerűségében is megmutatkozott. További egész estés filmje volt a Szaffi (1984) és Az erdő kapitánya (1987), keze nyomát őrzik a Dörmögő Dömötör gyermekújság, illetve mesekönyvek illusztrációi is.
Dargay Attilát munkássága elismeréséül 1968-ban Balázs Béla-díjjal tüntették ki, 1978-ban érdemes művész, 1983-ban kiváló művész lett. Az Ifjúsági Díjat 1981-ben, a Gyermekekért Díjat 1987-ben kapta meg, 1998-ban MSZOSZ-díjjal jutalmazták. Filmjeivel számos díjat nyert a különböző fesztiválokon, az 1961-es Rövidfilmfesztiválon I. díjat, 1982-ben a Játékfilmszemlén rendezői és 1986-ban a Játékfilmszemlén közönségdíjat kapott. 2006-ban a Magyar Filmszemle Életmű-díjával tüntették ki, 2007-ben Budapest díszpolgára lett.

Forrás: FIGYELŐNET