Norah Jones-t filmben még nem láttam, de úgy voltam vele, ha csak fele olyan jól teljesít, mint a zenei pályán, akkor már megérte megnézni a filmet. Ráadásul a mellékszereplők névsora is  igéző ígéret. És nem is tévedtem. Csodaszép film, elbűvölő apró történetekkel, gyönyörű képekkel és minden képzeletet túlszárnyaló színészi teljesítményekkel, art mozis hangulattal. Tipikus esős estére való apró gyöngyszem.

Egy fiatal lány sétál be a new york-i kávézóba a kedvese után kutatva, akiről kiderül, hogy nem csak egy vasat tart  a tűzben. Az elkeseredett lány, Elizabeth (Norah Jones) társaságot keresve nap-nap után betér a kávézóba egy áfonyás pitére.  Elizabeth és a tulajdonos, a hasonló lelki tortúra kellős közepén járó Jeremy (Jude Law) egymás társaságát kereső, záróra utáni beszélgető- partnerekké válnak. Egy nap Elizabeth váratlanul elhagyja New Yorkot, keresztülszelve az egész országot előbb Memphisbe költözik, majd Las Vegasban köt ki. Szeretné újra megtalálni régi önmagát, feldolgozni a múlt fájdalmait. De Jeremy-től nem akar elszakadni, ezért képeslapokat küld a fiúnak mindenhonnan, ahol megfordul, és beszámol azokról az emberekről, akikkel a sors összehozza. Jeremy minden este várja Lizzie-t, egyre jobban hiányzik neki, de mivel a képeslapokon nincsen cím, így képtelenség megtalálni…

A szereplőgárda káprázatos, David Strathairn, Rachel Weisz (memphis-i történet), Natalie Portman (las vegas-i képkockák) mellékszereplők ugyan, mégis egyszerűen sütnek a filmvászonról. Norah Jones a saját világától kissé idegen pályán is remek volt (Gyúrmó neked: káprázat!) , a szerepe szerinti ártatlan, naiv figura jól illet hozzá. Jude Law-ról meg kell még valamit mondanom? Egyszerűen neki találták ki az ilyen szerepeket, pazar, veszélyes fickó.

Összességében a film egy melankolikus road-movie-ba ágyazott szerelmi történet, ami egyszerre reális és szürreális. Néha nem is igazán a történeten van a hangsúly, hanem inkább a hangulaton, ami néha sajnos belassítja a filmet. Ehhez az atmoszférához tökéletesen  illeszkedik a zene is, lassú, nyugodt hangvételű, de  nem egyhangú.

“How do you say goodbye to someone you can’t imagine living without?”

A conquista de Hollywood pelo diretor chinês Wong Kar Wai se deu plenamente com “Um beijo Roubado” (“My Blueberry Nights”), o primeiro longa que ele rodou em solo norte-americano, o primeiro falado em inglês e com astros de lá: Natalie Portman, Jude Law, Rachel Weiz e David Strathairn. A grande novidade veio com a estréia da cantora Norah Jones, protagonizando uma história densa, marcada por desilusões amorosas – tema recorrente na obra do esteta de Hong Kong.

A jovem pianista foi para o set de filmagens com um violão. Queria registrar a nova experiência em algumas composições. Ao final da jornada apresentou uma única canção, logo de cara aprovada para abrir a trilha sonora do filme, assinada por Ry Cooder.

A faixa inédita, “The Story”, não foge ao estilo jazzy e elegante da obra de Jones e ajuda a ampliar os climas melancólicos do road movie. O álbum ainda conta com músicas de Cat Power, Cassandra Wilson (versão de “Harvest Moon”, de Neil Young), Amos Lee e o próprio Cooder com suas faixas incidentais.

“Um Beijo Roubado” tem estréia nacional prevista para o dia 11 de abril. Confira o trailer:

ou Comment tout commence par une tarte aux myrtilles

Choisissez un Jude Law dans la fleur de l’âge

Une dose de Norah Jones ingénue,

Assaisonnez avec quelques seconds rôles pimentés : Rachel Weisz, Nathalie Portman

Une pincée de New York cliché

Quelques gouttes d’ancienne maîtresse russe

Un zeste d’amertume

Remuez à coup de Road Trip dans l’Amérique profonde

Faites se rencontrer ces trois femmes en perdition avec pour but final de se retrouver dans le même moule :

S’accepter, se reconstruire, s’adapter à soi pour se tourner vers l’autre.

Plongez dans une torpeur, une marinade jazzy et laissez reposer les images, au ralentis

Le tout est prévisible, goûtu mais attendu. Recherché, élaboré, mais connu.

Pas de (mauvaise) surprise mais rien de très excitant, si ce n’est le plaisir d’avoir profité d’un bon moment de cinéma.