Nemrég Szonja írt egy bejegyzést a zaklatókról, és leszögezte, hogy nő természetéből fakadóan képtelen hasonló atrocitásokkal terhelni környezetét. És valóban: a gender-studyk szerint a tesztoszteron szexuális agresszióhoz vezet. Persze fokozatok mindenképpen akadnak…

1. A legenyhébb ** kategória:  A beszólogatók

Már többször gondoltam arra, hogy létezik valami számomra ismeretlen fizikai törvény, miszerint a
a, csoportosan közlekedő cigány férfiaknak
b, utcai építkezésen szorgoskodó munkásembereknek
KÖTELEZŐ beszólniuk, valahányszor magányosan sétáló nőnemű egyed halad el mellettük. Nehéz olyan esetet találni, amikor ez nem így történik, egy barátnőm például érzékeny tiniéveinek végén szorongva varrta össze a szoknyáján a vágást, mert a szomszédjában munkások betonoztak. Inkább járt apró gésalépésben és nyáron is garbóban, minthogy elviselje a napi szintű közönségeskedést. Én legutóbb – pár napja – a buszmegállóban futottam össze a négy nem idén barnult, overállos fickóval, akik már messziről méregettek, láttam, hogy mentális brainstorming megy épp, mivel lephetnének meg. Pechjükre nem volt rajtam semmi különös: zöld hosszúujjú pulcsi, terepmintás hosszúnadrág, sportcipő, nulla smink, haj lófarokban, napszemüveg. Amint elhaladtam mellettük, jött az elmés beszólás a falkavezértől, amire a jó 30 másodperces agytorna után futotta: “Na, mi van, kis foltos?!” – röhögés, mintha az évezred poénja hangzott volna el. Gondoltam, elég zsúfolt a terep, két mélabús rendőr is üldögél öt méterre tőlünk, egy életem, egy halálom, végére járok már a jelenségnek, elvégre újságíróféleség volnék, vagy mi.
- Gyerekek, kérdeznék tőletek valamit, de esküdjetek meg, hogy nem sértődtök meg! – a fickók úgy meglepődtek, hogy csak bambán néztek. – Szóval, az van, hogy engem baromira régóta érdekel, miért van az, hogy ha négy overállos fazon dolgozik az út szélén, muszáj minden nőnek beszólniuk valami frappánsat, akkor is, ha nincs ötletük, mi legyen az.
- Mi ‘an? – kérdezte az egyik, a legokosabb.
- Hát csak arra volnék kíváncsi, mi ennek az oka? – az ipsék erre azonban úgy meglepődtek, hogy szóhoz sem tudtak jutni. Egy darabig álltunk ott egymással szemben, igazi drámai pillanat volt, amilyen a filmekben szokott lenni. Már vártam, hogy simán leütnek, amikor kis fejvakarás után a “na, mi van, kis foltos” jogtulajdonosa a következőt szólta:
- Na, gyere anyukám, tegyük össze, amink van!
All in all, a beszólások pszichológiai mozgatórúgóját ők maguk sem ismerik. Vajon hol az igazság?

Nem bírják ki, egész biztos, hogy nem bírják ki, ha fejen pörögnek, se bírják ki

2. A középsúlyos kategória – a farokdörzsölők

A farokdörzsölőket mindenki ismeri, aki nőből van és utazott már zsúfolt tömegközlekedési eszközön. Mögéd állnak, farcsontodhoz nyomják a pöcsüket és le-föl mozognak, és mindig visszatalálnak hozzád, hiába lököd arrébb őket. Miután látványosan átcsuszmákolsz a jármű másik felére, új áldozattal kezdik ugyanezt, nekik mindegy, kihez dörgölőznek. Ha izegsz-mozogsz, nekik csak jobb lesz, ha pedig hangosan küldöd őket melegebb éghajlatra, megspórolsz nekik egy borsos S/M-szolgáltatást. A legjobb ilyenkor leszállni a következő megállónál, még mielőtt kezedbe adják a kabát alatt rejtegetett lucskos szerszámot (igen, egyszer, a 4-es villamoson, a Blahánál, majdnem okádtam).

A fajta természetes lelőhelye a zsúfolt busz és villamos, kedveli a publicitást

3. A súlyos kategória – az aktív perverzek

Tettlegességgel a fenti esetet leszámítva soha nem volt szerencsére dolgom, de a legdurvább eset azért így is gyomorforgató. Hetedikes voltam, egy barátnőmmel gyakran látogattunk a közeli lemezboltba suli után, ahol exkluzív régiségeket lehetett kapni. A boltos egy 50 körüli, magas, ősz pali volt, fura félmosollyal az ajkán, állítólag aktív MIÉP-es. Egy alkalommal zárás előtt pár perccel érkeztünk, és a fickó idő előtt kitette a ZÁRVA táblát, amíg mi nézelődtünk. Közben mögénk lopózott és elkezdte mondani, hogy a kisfia is annyi idős, mint mi vagyunk, és ők bizony együtt szoktak maszturbálni. Higgyük el, a kisfiának korához képest óriási farka van, már szőrös, és mindig egyszerre mennek el. Persze az ő farka azért nagyobb, mint a fiáé, ezt bizonyítani is tudja, ha érdekel bennünket. Szerencsére megőriztük lélekjelenlétünket, és hűvösen közöltük, hogy nem élnénk inkább a lehetőséggel, és azonnal engedjen ki minket, vagy feljelentjük a rendőrségen. A pasas kiengedett minket, ezt bizonyára túl felnőtt hozzáállásnak tartotta ahhoz, hogy felizguljon tőle. Utána persze elkerültük a boltját (és a botját is), ő viszont még sokáig perverz vigyorral köszönt nekünk az utcán, és a barátnőmet egyszer hazakísérte, közben a farkáról mesélt neki. Szerencsére ettől komolyabb dolog nem történt, pláne miután barátnőm apukája kicsit “elbeszélgetett” a szánalmas senkiházival, nem épp virágnyelven. Később egyébként sem érdekeltük már: túlzottan is felnőttünk, ugye.

A dolog pikantériája: pár évvel később egy gyorsétkezdében láttunk viszont Mr. Pedót, amint az ex-nejét osztotta, hogy márpedig ő úgyis elintézi a bíróságon, hogy láthassa a fiát, senki nem veheti el tőle az apai jogait… Az asszony elkeseredetten ordította a pult mögül, munka közben: “Csak a testemen keresztül, te mocskos féreg!”

Ugye emlékszünk arra a részre, amikor Kennyék a pedo-klubban kötöttek ki egy csapat állópöcsű perverz között?

4. Az übersúlyos kategória – a tettleges zaklatók

Róluk inkább nem szólnék külön. A mocskos fajtájukat a 220-szal kellene análbakúrni, vagy felszeletelni a töppedt kis pöcsüket és megetetni velük öt kigyúrt kopasz gorilla szeme láttára.

"Végső megoldás" a probléma kezelésére

* A “férfi” szót az adott kontextusban szándékosan kerülöm.
** Legenyhébb, ettől függetlenül nem bocsánatos

“Jöttek a katonák és felvágták  férjemet három darabra. Láttam a fejét, a mellkasát és a lábait. A fejét és a nemi szervét elvitték a katonák. Rólam letépték a ruhát, miközben végignéztem, amint megölik a férjem. Kiabáltak közben, hogy öljük meg a nőt is. Megerőszakoltak négyen. Amikor végeztek ott hagytak véresen és a férjem lábait nekem adták.”

“Amikor azt hiszem, hogy nincs rosszabb, mindig jön egy rosszabb eset. Az egyik nap egy olyan nő jött be a kórházba, akit heten erőszakoltak meg egymás után. Mint orvos nap mint nap látok szenvedést…Sírtam.” ~ A kórház legfiatalabb lakója 2 éves, a legöregebb 85. A kórházban nemi erőszak áldozatául esett nők és gyerekek vannak. Később kiderült az is, hogy a nőt forró parázsra ültetve erőszakolták meg. Túlélte. Élet ez?

A megerőszakolt nők nem nevetnek. Tekintetük üveges és kietlen. A kongói nőket, ha megerőszakolják vagy belehalnak, vagy elbujdosnak. Férjeik ilyenkor már nem fogadják vissza őket.

“Miután megerőszakoltak fegyvert dugdostak belém. Megcsonkítottak, ellőtték a méhem.”

“Egyes népek elhurcolnak pár tucat nőt és szexrabszolgaként tartják őket az erdőben. Ha teherbe esnek akkor addig ütik őket, amíg kell. Vagy a hasukra állítják a gyereket és a szemük láttára megölik őket. Ha elvetélnek vagy véreznek, megetetik velük azt, ami kifolyik belőlük.”

“Megerőszakoltak. Utána a férjem kifolyt vérével itattak. “

Megmondom őszintén elég erősnek érzem magam ilyen dokumentumfilmek megnézéséhez. Persze van, hogy tévedek. Mint most is. Volt, hogy a film közben elsírtam magam. Főként azért, mert a film 2007-ben készült.

A Kongóban dúló polgárháború a nőket tizedeli. A katonák állatok módjára élnek és parancsba kapják, hogy erőszakoljanak nőket. A nemi szükséglet minden férfit érint, a katonát is. Harc ideje alatt fontos, hogy kielégült legyen a harcos. A nő nem adja magát, hát elveszik.
Ebben a társadalomban egyébként sincsen női egyenjogúság, de az elhúzódó polgárháború erre erős, lemoshatatlan bélyeget nyom.

Az erőszak áldozatai, akik túlélik, általában teherbe esnek. 11 éves lány volt a legfiatalabb gyermekkel a karján. Istenem az a sok kisgyerek…akiket eldobta magától az anya (ami igazából érthető) vagy belehalt a szülésbe (mert az átlagéletkor jó, ha elérte a 22-t). Bezsúfolva valami félhomályos zugba, ültek sorba, egymás mellet. Csapzottan. Siralmasan énekeltek a kis baba hangjukon. Milyen emberek lesznek majd egyszer? Emberek lesznek vajon?

Egy eset kapcsán egy 4 éves kislány erőszaktevőjét elfogták – de az megszökött.

Nem elemzem a morális kérdéseket. Nem merek belegondolni, milyen hatások fognak érvényesülni az említett társadalomban, ha egyszer lezárul a háború, ha mondjuk eltelik 50 év… Soha nem fogja elfelejteni egyetlen nő sem ezt a borzalmat és a szenvedés generációkon keresztül fog öröklődni.  És ez csak a jéghegy csúcsának darabja. Hisz az éhezés és nemi betegségek vagy bármi más társadalmat sújtó problémát még meg sem említettem. Különben milyen ember az, aki szenvedésbe dönt egy másik embert? Miféle világ ez, ahol ilyet engednek?Mert, hogy ez, mint minden más, köztudott dolog. Az ENSZ békefenntartók esetében 22 eljárás folyik nemi erőszak ügyében.

Ugyan Kongó messze van, de a világunk része, én nem tudok erről nem tudomást venni. Mint a mai Benyoblogon olvasható bejegyzésről sem.

Szomorú vagyok.

Tegnap este láttam ezt a dokumentum filmet: A legmélyebb csend: erőszak Kongóban.