Meine Suche nach guten Covers wird langsam eine richtige Herrausforderung. Ich stelle mir immer häufiger die Frage, welche Künstler überhaupt gecovert werden dürfen. Gibt es welche, deren Songs überhaupt nicht “verändert” werden sollten? Bis wohin geht ein Cover? Sind es auch Künstler die auf ihrem Sofa, in den eigenen 4 Wänden eine ganz neue Version, mit verschiedenen Instrumenten erschaffen? Das ist wirklich schwierig, aber ich habe da noch ein paar gute Sachen auf Lager und stelle sie auch bald mal hier vor.Vielleicht gibts ja nächste Woche eine “No Name Interpret- Original versus Cover Week”  Was haltet ihr davon?

Heute gibts nochmal ein gutes Cover von einer auch hervorragenden Sängerin: Katy Perry covert Electric Feel von MGMT

0,78125

(1) 100 : 2 = 50

(2) 50 : 2 = 25

(3) 25 : 2 = 12,5

(4) 12,5 : 2 = 6,25

(5) 6,25 : 2 = 3,125

(6) 3,125 : 2 = 1,5625

(7) 1,5625 : 2 = 0,78125

helószija.
igen, új külsőt kapott a blog.
bár ez is egy alap-design, azért a váltás néha nem árt.
szerintem szép^^
egyszerű, de szép.

nos, ha már ráadtam a fejem, hogy irjak egy bejegyzést, valamit kéne irnom magamról is ugye?
nem?
kit érdeklek?
kérlekszépen, akkor minek olvasod a blogom?XD
na jó.
szóval ma… vagyis tegnap (mert már megint vagyok akkora kocka, hogy éjjeli 1-kor álljak neki blogbejegyzést irni) átjött hozzám egy volt osztálytársam, Andi, és tök jól elvoltunk.
ismeritek a Word’s Funniest Dinner Trick-et?
mi ezt csináltuk meg xD
be is teszem ide… ha rájövök, hogy kell.

heuréka, jól van cybi, ügyes jány vagy te =D

szóval ezt csináltuk meg… xD
csak mandarinnal.
el lehet képzelni azokat a fejeket… XD
jah, igen.
fényképezkedtünk is. szóval nem kell a fantáziátokra hagyatkozni.
vagyis de…
mert elég nagyok a képek, nem teszem be ide őket.
de myvipen még mindig elérhető vagyok, ahogy a képek is XD
remélem nem felejtettétek még el a nevemet! oO
vagy mégis?…v_v”
jó, akkor csak irjátok be a keresőbe hogy cчвι
és megtaláltok^^”
nos igen. kreativ név… tudom én is.

de irok már még valamit, ne csak ennyi legyen a bejegyzés no XD

pénteken ugyebár az a nap van, amikor én hazaszabadulok az internátusból.
rend szerint 1 órakor.
oké, szépen lemegyek a cuccaimmal 1 előtt öt perccel, és várom az én jóapámat.
12 óra 58 perc. semmi. ilyenkor pedig általában már hiv… de nem baj.
1 óra. még mindig semmi. ez már kezd kicsit fura lenni… mind egy, biztos pirosak a lámpák.
1 óra 5 perc. a telefonom még mindig nyugalomban van. oké, cybi, ne aggódj, apuci is késhet egy picit.
1 óra 10 perc. na már most azért még is csak fel kéne hivnom, hogy mi van már…

fel is hivtam.
- szia cicám, mondjad!
- hali… mikor jössz?
- miért, mennyi az idő?oO (de ilyen tök meglepődött hang)
- 1…
- úúú, ne haragudj kiscicám, épp Jászberényben vagyok, dolgozom, olyan 3 óra körül tudok csak menni.

na kész…
akkor és ott minden féle szép dolog megfordult a fejemben, hogy mit vágok apucihoz, de még az is, hogy a naptár felfordult és április elseje van, de nem, ez a zord valóság volt.
szóval beletörődtem, visszacigöltem a mindenséget az emeletre, a folyosó végére a szobámba, és ott rohadtam még 2 órát, amit jobb tevékenység hiján A Kőszivű Ember Fiai-nak átnyálazásával töltöttem.

3 előtt 5 perccel ismét elfoglaltam egy fotelt az aulában, és vártam az én drága apámat, mikor jön már értem.
3 óra. semmi. kezdtem parázni, hogy már megint várnom kell egy órát rá, de lenyugtattam magam.
3 óra 5. csend. apuci sehol.
3 óra 10-15. a telefonom nyugalomállapotban. na jól van, tudod kivel szórakozzál! inkább Legyen Ön Is Milliomos-ozok…
3:20-kor végre megérkezett édesapám!
ahogy húztuk ki a cuccomat a kocsihoz, nem győzött bocsánatot kérni, és azt ecsetelni, hogy akár hiszem, akár nem, minden lámpa pirosat mutatott, és vagy 5 éve nem találkozott tanuló vezetővel, most meg egyszerre 3-mal is. mik vannak!oO

ja…mellesleg még pénteken valamiért fogat mostam ebéd után, a fogkefe megszaladt, és felnyomtam az orromba.
ezt csak úgy érdekesség gyanánt jegyeztem meg^^
amikor megtörtént, akkor is rögtön az első gondolatom az volt, hogy ezt le kell irnom a blogomba ;D
csak nektek.

na pá^^

do you ever come to accept you’re always second best?

one day i’ll be worth it.

always the inferior,

milk and apples

I was once like you. I had a soul and a heart that beats faster under the touch of a loved one. I had long brown hair that curled and puffed. Long eyelashes that tickled my own hands. I had warmth and felt pain when my tender tanned skin would be pinched.

Most importantly I had a name, how I long for a name, but a name requires an identity. A living something with soul and this is not me. It use to be…

Totally everything as condensed as possible

It’s interesting to observe people swimming. The different styles, the funny personal synchronies…not that I’m a swimming expert, no, I’m not. To be honest I’m a crap swimmer. But the point is the gracefulness in each armful, in each breath taken by the amateur swimmers.

Actually the funniest thing about observing those people (while I’m eating my gelatin fantasy and smelling the fascinating smell of my espresso cooling a bit down, waiting for me on the table) is that as long as they are floating and moving their style doesn’t matter. Either using the right or the wrong technique they are doing something, they are swimming. And this is the main beauty in life: to do things! To keep moving, even if everything around you seems to be too rough, or almost impossible, or if you just don’t know the proper way to achieve what you want. You are doing something and by that, proving to yourself your human value.

So if you are feeling low, lost, down, remember what Nike says: Just do it!

Aa, Bb, Cc, Dd, Ee, Ff, Gg, Hh, Ii, Jj, Kk, Ll, Mm, Nn, Oo, Pp, Qq, Rr, Ss, Tt, Uu, Vv, Ww, Xx, Yy, Zz.

Paris until 5/12/2009 10 rue Charlot Galerie Chantal Crousel Fengming, duration: 3 h 50 min, screenings at 11:00 and 15:00.  Man With No Name, duration: 92 min, continuous screening.  Chantal Crousel Gallery is pleased to present the first exhibition of the Chinese director Wang Bing.  Considered one of the most promising film-makers of his generation, thanks to the monumental West of the Tracks – a nine-hour-documentary on the dismantling of a huge industrial complex in China, acclaimed as a decisive work of the early XXIst century – Wang Bing stages his unique cinematographic grammar, through two intersected portraits. Fengming is a striking account of political and social reality in China. The protagonist recalls her memories, started in 1949, and unfolds more than 30 years of her life. Almost four hours long, the film translates the suffering of a fierce battle and the necessity to survive. Without any cuts, facing camera, Fengming refinds a speech too long repressed. Free of premeditated screenplay, the narrative unfurls like a path to follow, while the woman’s movements and silences become moments of respite.  Man With No Name is a metaphor based on a real person, whom Wang Bing has been filming since 2007. The man lives in a cave, isolated from Chinese society, and deals with his survival with dignity and determination. He never speaks, refuses his country’s system and assumes his marginalization. Living away from the worlds of matter and spirit, he constructs his own conditions of survival. Wang Bing’s cinema tackles the problematic of time and displacement. The notion of movement is essential; it is in the centre of the two portraits. Under Wang Bing’s eye the tragic becomes poetic, silence is magnified, time that passes becomes freedom. On the occasion of this exhibition, Chantal Crousel Gallery publishes an A.S.S.N. notebook with an essay by Alexandre and Daniel Costanzo. (Image: Man with no name)

Je fais remonter un post que j’avais ouvert à l’époque sur Onlinetri…le sujet concernait mes interrogations sur les roues montées en Asie et les améliorations que nous pouvions y apporter. Le tout étant de se faire une idée sur les différences entre des roues No-Name qui inondent le marché depuis 2-3 ans,et les roues de marques réputées.

L’intérêt de ma démarche était d’obtenir des réponses de gars qui savent de quoi ils parlent …et méme en discutant avec des spécialistes vous constaterez que mon entêtement à obtenir les bonnes réponses ne fut pas inutile!!!

Le lien du post

In seara asta am invatat un lucru valoros: sunt prea batrana sa mai atarn prin cluburi.

De 3 saptamani am tot planuit sa ies intr-o birtoteca, sa dansez si eu ca tot omul in vazul lumii, nu doar in intimitatea casei mele, si s-a dus dracului tot in seara asta. M-am imbracat, m-am facut mai urata decat eram, si am pornit catre No Name toata entuziasmata ca nu voi mai dansa de una singura. Am ajuns, am beut o Cuba Libre desi am promis intr-un post ca nu mai pun gura pe alcool, am vazut si…am plecat. Am stat o ora juma’ in club! Nici alcoolul nu m-a mai ajutat. Sunt o cauza pierduta mai ales ca am realizat ca mai bine stau si dorm cu matza decat sa-mi pierd vremea intr-un birt in care nici muzica nu-mi place.

Asta e, trebuie sa ma resemnez ca voi dansa cu oglinda pentru tot restul vietii mele. Sau cu Claudiu, in cel mai rau caz. Pentru cine nu stie, Claudiu este prietenul meu imaginar.

V-am pupat pe toti care ati imbatranit ca mine!

Ah da, si..Happy Halloween! Sau condoleante?!

na kinek megyek már az agyára a nyivákolásommal?
bátran, tegyétek csak fel a kezeteket. úgyis tudom, hogy mindnyájatoknak.
de ez egy blog.
egy személyes blog.
ahol kiönthetem a lelkem mindenről és mindenkiről, mindenkinek.
most is ezt fogom tenni…
mert már nagyon elegem van…

kiből?
lehet tippelni.
igen! eltaláltad!
W-ből.

mit tett már megint szerencsétlen lány,hogy panaszkodsz?
semmit…

ez most valami vicc?
nem. tényleg semmit nem tett. és épp ez a gond…

na csicseregj csak!
nos… tegnap nagyon rossz hangulata volt.
ezt láttam, és megpróbáltam felviditani. vagy legalábbis beszélgetni vele, mondja el, mi bántja, akkor jobb lesz.
nem hiszem hogy olyan sokat használt, mégis, én azt mondom, hogy legalább megpróbáltam.
ma pedig nekem volt rossz kedvem.
az nem fontos, hogy miért.
a lényeg, hogy kurva szarul éreztem magam.
szerintem ő ezt észrevette, még sem tett semmit.
szart rám magasról.
nem irt nekem msn-en.
önző volnék?
az hát.
de mégis…
ez annyira…
annyira rosszul esett nekem, hogy nem birom elmondani.
de nem gond… ő most… boldog.

és ez számit…
mert milyen barát lennék már,ha ráerőltetném magam? =(

mellesleg nagyon hálás vagyok Hiyono-nak…=)
ő volt az egyetlen jóformán, aki ma törődött velem.
köszönöm Hiyono-chan… <3

White is a color. Its perception is evoked by light that stimulates all three types of color sensitive cone cells in the human eye in nearly equal amounts and with high brightness compared to the surroundings.

no…
mostan 2 napról irnék. a mairól, és a tegnapiról.
kezdem a tegnappal.

Andihoz indultam, de aztán úgy döntöttünk, kimegyünk a parkba. Igy is lett. felhivtunk 2 embert, hogy nem érnek-e rá, de sajnos egyiküket nem engedték, a másiknak énekpróbája volt 5 perc múlva.
mit volt, mit nem tenni, kimentünk ketten. aztán elsétáltunk a régi iskolámhoz is, és felhivtuk még egyszer az egyiküket, akinek kiderült, hogy mégsem lesz énekpróbája, igy kijött hozzánk. egy sráccal együtt. először nem nagyon örültünk neki, de végül kiderült, hogy a srác tök jó fej, és tök jól lehet vele hülyülni. kimentünk a búcsútérre is. egészen sötét volt már,mikor elindultunk haza.
út közben a Maja és a Misi elkezdtek lökdösődni, amibe hamarosan az andi is beszállt, és belelökte szegény srácot az árokba. pontosabban átlökte rajta, Misi vetődött egyet, és nemsoká a seggét fogva állt fel a földről, mondván: “volt egy mp3-am…”
a másik emlékezetes eseménye a hazamenetelnek az volt, mikor a srác elkezdett futni,és orditozott: JÖN A KUTYA!!!
Andi és a Maja sikitva elkezdtek futni, kutya persze sehol sem volt.

és most pár szót a mai napról.
nos, ma voltam a régi sulimban könyvtárat takaritani. találkoztam a volt osztályfőnökömmel, pár osztálytárssal, sőt, a matektanárommal is!O_O na vele aztán nem nagyon akartam XD
mindegy, ha már igy alakult, megkérdezte, hogy megy a matek, mire azt feleltem hogy jól, 4-es vagyok. szóval szivta a kugli drága =)
biztos azt hitte, hogy rontani fogok. de pechjére nem igy lett.
aztán délkor hazajöttem, és azóta itt rohadok.
a szerepjátékról már letettem… W-vel azóta sem játszottunk.
tudom, önző vagyok.
de már… már lemondtam róla, hogy még fogok vele játszani.
mind egy… én nem fogom erőltetni.

ennyit rólam, bye =)

Oo jaa… Kuivik sai õue. Öösel. Koos sõbrantsi ja alkoholiga. Tulemuseks on ära nähtud kõik vanad ja uued toredad voodikaaslased ja 3 Long Island Ice Tead,  mõned siidrid ja räige peavalu hommikul ärgates. Poole seitsme ajal maandusin ja üritasin vist võtmega lifti lahti keerata. Taksojuht oli ka igati tore, rääkisin talle kõik õhtu lahedamad osad ära ja siis tuli välja, et ta on vene rahvusest ja eesti keelest väga hästi aru ei saa.

Tegelikult tulin eile õhtuse rongiga maalt ja enne rongile minekut kaks tundi Rakkes oodates leidsin et kindlasti peaks täna Rock Cafee`sse minema. Kui ma vanalinnas sõbrantsi oma “Rock Cafee`sse” viisin,  siis oli see nime muutnud Von Krahliks. Taun.

Siis käisime uruaukudes, kuhu oma nina ja jalga enam ei tõsta ja lõpuks leidsime nii sujuvalt tee vana hea koha juurde. With no name.

Võtsime kohad sisse  “meie kohas” ja siis hakkas tulema… Minema… Kaduma ja leidma. Damn kui mõnus oli. Hommikuks oleks kellegi tundmatuga Õnnepaleese jõudnud, aga õnneks see lõppes enne kui algas.

Pole suuremat rahulolu kui minna rokkima ja olla vallaline, sest siis ei ole sul muid piiranguid ja kohustusi kui oma väärikuse piirid. Ja need on mul isiklikus elus kaugele lohistatud, sest põdemine pole minu ala ja lõbus peab alati olema.

Sõbrants küsis kas järgmisel nädalavahetusel jälle. Mina eee… noup.  Kuivik läheb esmaspäevast oma kauaigatsetud kontorisse tagasi ja hakkab normaalse ahvi moodi tööd rügama. Vot tak.

Hommikupäike otse voodist, varjutatud meigijääkide ja soenguga, mis tekkis padja ja juuste koostööst: