Rég találkoztunk Ausztrál Tommal, én pedig semmi mással nem tudok most szolgálni, úgyhogy itt van rögtön két videó is, hogy legyen mit tanulni. Mi meg majdcsak kimászunk az alkotói válságból és az “értelmetlenség hiányából”

Soha nem értettem, miért kell egy vegyes közönséghez írt előadást szakszavakkal, sőt magyarra bármikor lecserélhető idegen szavakkal nehezíteni. Talán jobban elismerjük majd a szerzőt, mint tudóst? Tényleg ezzel akarja a mondanivalójának színvonalát emelni? Egy előadásnak mindig az lenne a feladata, hogy a beszélő gondolatait, kutatási témáját átadja a közönségnek, de a nehézkes szövegek előadása (rosszabb esetben felolvasása) semmi mást nem eredményez, csak lankadó figyelmet, kókadó fejeket.

Két napig aludtam egy tudományos konferencián, és azon töprengtem, hogy vajon egyes egyetemi tanárok, professzorok hol a búbánatos francban élnek? Úgy szellemileg. Mert a közvetlen emberi valóságban nem igazán. A mai politikai bizonytalanságról beszélgettünk, és mindenhol alapvető következtetés volt, hogy az embereket bizony tájékoztatni kell mindenről, politikailag függetlenül; elérhetővé kell tenni az információkat, és előadásokban beszélni kell konkrét problémákról. Beszélni kéne az emberekhez, ez igaz, de miért olyanok próbálják ezt nehézkesen megfogalmazni, akik amúgy nem képesek az átlagemberek nyelvén megszólalni? Tisztelet persze a kivételnek.

Az információáramlás formáiról már így is van egy esszém, de valahogy úgy érzem, nem lesz elég, és még sokat fogok kárálni emiatt. Minden intellektuális veszélyforrás, politikai és gazdasági válság ellen a legjobb védekezés a tudás, de ha a tudás nem képes a fejekbe menni (már ha egyáltalán valaki szorgalmasan próbálná átadni), akkor ott bizony az előadó, a tanár a hibás. Minden embernek joga van megismernie a világot, amelyben él,  de hogyan lenne kedve ezt megtenni ilyen álmosító, untató előadások során? Ha már a média a butaságot és az intellektuális lustaságot építi, nem kellene legalább a tanároknak észrevenni, hogy miért nem kíváncsi rájuk senki?

Inside joke. (Zsófi boldogblogja)

(Inside Joke by kmlewis)

Kicsit ma felhalmozódtak a dolgok, úgyhogy itt van egyből két videó is:

Az első egy újabb lépés (számszerint a 3.) a szerkesztői állás kiérdemlése felé.

Az ukrán Csillag születik. Csak kevesebb felhajtással. Képzeljétek csak el, mi lett volna, ha mindezt a stábon és a zsűrin kívül még az egész nézőtér is látja. Hát nem tudom… én alig hittem el, amit látok. Megnéztem egyszer, aztán mégegyszer, aztán full screen mode…
Tényleg lelövi???
Kicsit utánanéztem, találtam más videót is, eredeti hanggal. Megnéztem a hozzátartozó kommenteket. Volt aki azt állította, hogy ez egy valós dolog, a hírekben is benne volt. Van aki viszont úgy véli, ez kamu, csak egy paródia, csak a zsűriről készült felvételek a valósak…
A kérdést nyitva hagyom, mindenki döntse el miről is van itt szó!

A következő pedig: Tanulj ausztrálul egy magyarul tanuló ausztráltól!

Hihetetlen! Már maga a tény is, hogy egy magyarul alig tudó ausztrál srác tanít minket, magyarokat ausztrálul…
Ráadásul ő is az interneten keresztül tanulta meg a mi nyelvünket.
És a helyzet csak fokozódik, ez még csak amolyan bemelegítő óra… mondjuk én már most bajban vagyok a kiejtéssel…

Szóval eljött a nagy nap, most itt tartózkodásunk ötödik hetén máris fogadott bennünket a Federal Police itten. Október 1. Nem siették el. Az úgy volt, hogy jött a Paula, és elvitt oda bennünket csütörtök reggel. Pauláról annyit, hogy annak a cégnek dolgozik aki a hivatalos papírjaink intézéseben segít. Jaéshogy mi vagyunk az elsők akiket egyedül visz el ügyet intézni, mert szeptemberben kezdett. Jihááá, nembaj az attól még lehet ügyes.

Szóval elindultunk, kicsit késve a hoteltől, a szolgálati autóval ami picit leharcolt volt, de attól még harapott ha kellett. Kedélyesen elbeszélgettünk az út során mi minden van még hátra, például hogy jogositványt azt úgy kell hogy: első körben 180 napig vezethetsz, ha simán lefordíttatod a magyar jogsid. Háhh ez király.Ugye. Viszont. Utána kell itteni jogsi amihez ugye vizsga kell. Három körös a szentem elméleti része, egy pszichológiai alkalmassági, egy teszt ahol ültök szépen többen és megírjátok, és egy személyes. One on one ha úgy akarod. Végül van egy gyakorlati. Namármost nemtom említettem e már, de nem annyira sokan vannak errefelé olyanok akik nagyon szorgalmaznák az ánglus nyelv bájainak és fortélyainak elsajátítását. Valahogy nem szerettek bele. Igen kitaláltad: nincs angol nyelvű vizsga. Ahhh igen. Akarom

Mindegy a másik ami kell még a munkakönyv. Hehh nemtom ki turkált otthon anyuék cuccai között, á cocializmusban állítólag voltak ilyen dolgok, én még túl kicsi vagyok, hogy tudjam, de az iratokat megtaláltam, egész közel a CSÉB könyvecske mellett. Na nekem ez jutott eszembe, zárójel bezár. Szóval majd kell az is természetesen másik iroda máshol, ugyanúgymindenféleiratothozzálhaakarsz módon. Ez majd valószínűleg a jövő hét zenéje. Brazília: bürokratikus ország a te neved.

Na oda is értünk a rendőrség épületéhez, és már csak a fotókat kellett megcsinálni, mert ugye azoknak is annyira újnak kell lennie, hogy ha már egyik hajszálad másképp áll, nem ismernek fel. Van is a rendőrséggel szemben egy takaros épület, ahol igazolványképeket lehet csinálni. Ugye. (A képet hamarost mellékelem.) A nagymamám hátsó udvarán a csirkék előkelőbb kvártélyt kapnak vázzz. Mind1. Bementünk, hosszas portugál beszéd Paula intéz a nénivel. Ohóóó, no power, és ha nó póver akkor nincs kép. Yess, nem gáz 9:55 van, és 10:00 től van a drágán megszerzett időpontunk a szomszédban, úgyhogy átmegyünk és megbeszéljük a helyzet. A irodisták viszont minden bürokrácia ellenére jófejek, sőőőt áhh, elmész, beszélnek angol!

Nagyonjó, kocsiba pattanunk és a közeli szupermarketbe megyünk képeket csináltatni. Valószínűleg, a kicsit ideges Paula (tod első nap) átmegy egy radaron, és még sosem kapott tiketet gyorshajtásért. Azért remélem nem, mert aranyos volt, és jól kezelte a nap történéseit. Megérkeztünk és találtunk egy kicsi fotóbolt. A kettősségek az országban nagyon érdekesek. High tech cuccok a boltban, ugyanakkor ezeréves ajtófélfa, és nemhogy legalább csokival kötnék össze a földből kijövő valószínű 110 et (van 220 is),  fenét, blankold meg Józsi oszt tojjá rá egy kis szigszallagot. De térjünk vissza a kép készítéshez, Andiról gyorsan megvolt a kép, viszont amit velem szenvedtek: nem akarta a fényképező az igazat. Egyszerűen annyira ronda a búrám, hogy a memóriakártya nem volt hajlandó rögzíteni ezt a digitális szennyezést. Meg kell jegyezzem Paulán ekkor látszott, hogy az izgalom a tetőfokra hág )) nem biztos, hogy sokkal többet elviselt volna. Na mind1 a néni a boltban megoldotta a helyzetet, egy másik masina csak kiköpte a rólam készült képeket (Az nem volt finnyás).  Happy end, innentől kezdve már olajozottan mentek a dolgok, mindenki megnyugodott.

Irány vissza, a bácsik nemhogy idegesek lettek volna szívélyesen vártak és összeállították a papírokat. A legjobb rész az volt, hogy ujjlenyomatot vettek. Vágod? Nem semmi, rögtön Scofield nek éreztem magam. Bad Muthafucka, óje már csak egy tetkó kell meg egy kis (sok) izom és ott vagyok! Végül megkaptuk az ideiglenes RNE t, ami a külföldi személyi kb. . A végleges plasztikot talán fél év múlva. Talán. . Whatever, megvan a szám maga, miénk a világ! De legalább is Brazil. Jöhetnek az otthoni összepakolt és magyarországi raktárban porosodó cuccaink, lehet bankszámlánk, telefonunk minden . Emberek lettünk Brazíliában.

Szeptember 4 én tehát megérkeztünk. A hotelbe melynek neve Pestana és a Comendador de Araújo 499 alatt található . Ha első körben azt gondolnád, hogy az csupán baki volt, hogy a srác aki elhozott a reptérről nem beszélt csak portugálul, akkor csak olvass tovább.

Ímhol a hotel és a recepció ahol egy kedves hölgy fogad bennünket és remekül beszél angolul, és megkapjuk végre a szobánkat. A londiner elkapja a csomagokat és hozza utánunk, mesés angolsággal beszél. Végre itt és a csomagok mind egy szálig megvannak! Mivel kora délután van és megmondták, hogy ha nem akarunk jetlag, akkor ki kell bírni estig, ezért kitaláljuk, hogy irány a város! Érdekes élmény, kicsit olyan mint a másnaposságod délutánja, fáradt vagy de csak mosolyogsz mindenen . Első utunk a Shopping Curitiba nemű hely felé vezetett, félig tudatosan, félig csak mert menni kell. Ez egy tipikus pláza, rengeteg világmárkával, szal nem kell megijedni, mindenhol van Subway (annyi Subway es kaját életemben nem ettem mint itt, a miért alább), McDonald’s, C&A, és egy rakás minden más. Ez attól függetlenül, hogy sehol sem vagyok egy tipikus törzsvendég, azért jóérzéssel tölti el a megszeppent külföldit. Egy kis kapaszkodó, hogy nem teljesen háló nélkül ugrasz. Itt ebben a plázában el is érkeztünk a valószínűleg legkardinálisabb kérdéshez jelen pillanatban számunkra, ez pedig a nyelv. A post címe portugálul ugye, hogy beszélsz e portugálul. Nohát, én nem . Viszont itt mindenki más igen, ami remek. Nekik. A külföldi nyelvek tanulása errefelé nemhogy nem divat, de egyáltalán nem divat . Ez lehet ám értékelendő, mert arra sarkall, hogy tanulj tinó. Nembaj hétfőnként és szerdánként már mi is belevágunk a nyelvtanulásba.

Szóval óriási lehetőség ez, még soha nem tanultam úgy nyelvet, hogy minden egyes új szó vagy kifejezés láthatóan egyszerűbbé teszi az életed. Pl próbáld meg elmagyarázni az étteremben, hogy elvinnéd a kaját és nem itt akarod fogyasztani .  Nos, izgalmasabb activity esték jutnak az ember eszébe, … igen az első szót mutogatod… répa!… nem dildó… a fenétmárbéla mutogasd a másikat. Ez addig jól működik míg a másik oldal partner a játékban. Ha tegyük fel olyan mint a néni egy Giraffas nevű hamburgeresben (kb. McDonald’s) aki csak áll mint egy ólomkatona bármiféle gesztikulálás nélkül és hajtogatja ugyan azt, … well barátom akkor nem nagyon fogunk előre jutni. KELL a nyelv, nem érti? AKAROM.

Szóval ezért esett első választásunk a Subway re mivel ott viszonylag egyszerűen, fejrázással avagy bólogatással elkészül könnyedén az étek. A másik nagy előnyünk az itteni ún. kilós éttermek, ahol svédasztalszerűen van az étel, és lemérik az összeválogatott dolgaid, majd a súly alapján fizetsz.

Visszatértünk hát a hotelba a jetlag, vagy hosszú út fáradsága, nevezd ahogy akarod, de már nem nagyon éltünk. Valamit még a recepción el akarunk intézni, de hoppá a bácsi nem annyira beszél angol. Umm okés. Kiderül hát hogy az a cukormázas álomvilág ahol is azt hittük, hogy legalább a hotelban és az irodában tudunk kommunikálni, már csak az irodában állja meg a helyét. Későbbi tapasztalat szerint a hotel személyzetének kb. 60% a beszél angolul.

Ekkorra viszont ez már nem nagyon zargatott bennünket (a későbbiekben inkább ) felmentünk a szobába, és várt ránk az édes álom, pálinkával, kovászos ubival, és tejfölös csirkével…

A: Most olvastam a neten, hogy 53 év felett nem ajánlatos a nyelvtanulás… Én pedig itt vagyok, pedig már elmúltam 54!!
B: Megmondom neked a tutit, amit olvastál, az egy nagy hülyeség!!
C: Persze, mert már 20 év felett is káros!!

Szóval elhagytuk a magyar földet, amint Ferihegyről elrugaszkodott madarunk. Akkor ugye nem fogja fel az ember, hogy mi is ez, és nem feltétlenül azon jár az agya, hogy úristen ez nem egy vakáció vagy üzleti út és nem jövök vissza pár nap múlva, pedig ez történik.

Az útiterv: Budapest-Frankfurt, Frankfurt-Sao Paulo, végül Sao Paulo-Curitiba. Business Class, Business Class, és végül Economy. A teljes menetidő mindennel együtt 19 óra.

Az út Frankfurtig viszonylag eseménytelenül telt ha jól emlékszem, a legelső utam az Üzleti Osztály-on, és ugye attól mégiscsak vagy valaki, de ahogy valószínűleg jól tudod, a kontinensen belüli járatokon ez annyi, hogy te ülsz elől, és picivel több helyed van, mert kettőtök között lehajtható az ülés. Persze üvegpohár, meg fém evőeszköz, meg újság a kézbe, de szerintem ez igy ebben a formában nem több (kicsit sarkítva) mint sznobizmus. Több vagy, mert Üzleti Osztály, rangod van (fizethetsz érte jó sokat, és mi más lenne jobb mérőszám annál, hogy valami mennyibe kerül nem? ha drága akkor csak jó lehet! és felvághatsz vele), gourmet kaját kapsz, ami szintén szép, de a gourmet ről már mindig is az a kaja jut eszembe amit egy nagyon elegáns étteremben ettem. Két gyűszűnyi husika, mellé valami zöld zőccség, leöntve nagyon művészien egy sötétbarna szósszal. Egy akkora tányéron mint a fél asztal. Ne érts félre, remek dolog a konyhaművészet, és ha éppen arra támad kedvem, hogy valami kreatívat és egyedit egyek, az íze és kinézete miatt, akkor ez egy csodás élmény. De ha az energiád újratöltése és a szervezeted tápanyagellátása a cél egy hosszú útra, akkor “Shove it, where the Sun doesn’t shine sweetheart”…  Na mindegy, koncentráljunk a klassz dolgokra, ami különösen tetszett az a fekete só amit adtak a kaja mellé kis dobozkában. Életemben nem hallottam még ilyet, de klassz, majd kipróbáljuk ha lesz valaha konyhánk.

Megérkeztünk Frankfurt behemót nagyságú repterére, és mivel igen igen nagy, itt sem maradt sok időnk kiélvezni a Business váró gyönyöreit, de azért ez a váró méltó volt a reptér méreteihez. Konkrétan igen nagy. Van egy vasút ami szállítja az utasokat a reptéren (Skyline, skytrain? nem emlékszem) de azt sajnos nem kellett igénybe vennünk, oh well, pedig izgi lett volna.

Végül eljött a mi időnk, és megkezdtük a felszállást a naagy madárra, hehe. Naaagy nagy, és mondtam már, hogy nagy? Persze sosem ültem még ilyenen, szal klassz volt az élmény, ráadásul elől, és bizony volt szerencsénk megtapasztalni, hogy mit is jelent a Business Class valójában. Ez már tényleg a döfi kategória. Külön kényelmes ülések, amelyek annyiféle pózt fel tudnak venni amennyit csak akarsz, kezdve onnan hogy szék, át azon, hogy félig döntött nyugágy, odáig hogy teljesen vízszintes ágyikó. Hehh, geek énem nagyon megörült a sok gombnak, rögtön ki is kellett próbálni mindent . A szék még el is tud menteni egy adott pozíciót, ahhhh. … mondjuk azt nem használtam. Nade, van külön képernyőd, egy rakat filmmel, sorozattal, zenealbumok, még egyszerűbb játékok is voltak, és a távirányitó ( nem mondtam, de minden gomb természetesen egy beépített, de kivehető távirányítón van) hátulja valójában olyan mint egy Playstation controller. Külön füldugó, szemellenző a fáradt kis szemednek, fogkefefogkrém, arckrém ilyenkrémolyankrém. Van párnád, pléded. A stewardessek valóban mindent megtesznek, hogy jól érezd magad, hozzák az italt, ha kell ha nem. Óhatatlanul a Cypher című film jutott eszembe, tudod mikor a srác még nem tudja kicsoda, és repül a gépen. Jön a stewardess és megkérdi mit szeretne inni: “Scotch, single malt… on the rocks” (szentségtörő e vagy ). Úh. én is valami hasonlót akartam magamnak, csak hogy meglegyen az érzés. Jött is a Jack Daniels ahogy kell, és ahányszor kell

Az egyetlen fura dolog ami azért akárhogy is nézem gáz, mégpedig a ételválaszték. Értem én, hogy ragadd meg a nagyot, de azért csak illene valami olyan, amit szinte mindenki szeret (persze nincs ilyen, de lehet ám rá törekedni ). Andi nem is talált magának megfelelőt, és a jóbarát steward annyit tudott tenni, hogy széttárta a kezét. Ez van. A turistán még azt mondanám, you got what you paid for, de itt, ehh ecsém, nézz utána mennyi egy ilyen jegy, nem hat számjegyű.

Az út maga amúgy kellemesen telt szerintem, sikerült aludnom, és noha, sokszor felébredtem, nem volt annyira vészes. Éjszaka repültünk a semmi közepén. Volt néha turbulencia, komolyabb is, akkor kapaszkodtam is takarómba mint a kisgyerek aki fél a mumustól az ágy alatt . A gépmadár valószínűleg közönyös tekintettel nézett a le fel ugrálásokra, és unottan konstatálta, hogy meg sem kottyan ez neki, és nem értette, hogy a kiscsikó odabenn ugyan minek markolja oly bőszen a takaróját.

Amúgy kevesen voltunk elöl, viszont volt egy érdekes bácsi, aki akár Marilyn Manson fia is lehetett volna. A srác vagy local celeb volt, vagy csak egy gazdag életunt rocker, de nagyon komolyan nézett ki. Ha éjjel arra ébredek hogy felettem áll, valószínűleg rögtön szörnyethalok. Persze az is lehet, hogy simán vámpír volt. De hál istennek valószínű feltankolt vérrel mielőtt felszállt, mert úgy néztem mindenki megmaradt. Habár a turistáról nem hiszem, hogy bárki is észrevenné ha egyel kevesebben lennének.

Ahh a turistaosztály. Naa az kemény. Őkirályifelséges trónunkból felkeltünk vala és hátranéztünk hogyan is néz ki a turistaparadicsom. Hehh hát nem az az életérzés amire feltétlenül vágysz. Kicsit umm, szükös. Haháá, lesz ám trónfosztás hazafelé karácsonykor :).

Végül gépünk lassan megérkezett a földre és mint a nagy felfedezőknek, nekünk is lehetőségünk nyílott először megpillantani a dél amerikai kontinenst. Még sötét volt, szal leginkább São Paulo éjszakai fényeit volt szerencsénk 5:00 AM tájt megpillantani, és eljött az ünnepélyes pillanat hogy visszaállítsuk óráink öt darab órával. Érdekes érzés.

A vámon viszonylag gyorsan átjutottunk, röpke 3 óra sorban állás. Pff. Viszont vannak tévék amiket lehet nézni, és ugyan mi más is menne hajnali ötkor a tévében Brazíliában? Az hát. Foci.

Végül kijutottunk, és először láthattuk, hogyan is néz ki a Brazil föld a földről szemlélve. Pálmafák …  .

Az utolsó átszállásunk már egész rutinosan ment. Egy órát késett a gép szóval egy órán keresztül csak kornyadoztunk a repülőben. Aztán egyszer csak elindultunk. Az út egy órácska volt, és gyorsan véget ért.

A reptéren már várt ránk egy kedves ember névtáblával, akit azért küldtek ide, hogy bennünket fogadjon. Nos ilyen sem volt még sohasenem . Az érdekesség, hogy a bácsit kirendelték, hogy külföldi vendégeket fogadjon, jópofizzon és elvigye hullafáradt testünk a hotelba… … … de … hoppá … dehisz ő csak portugálul tud. Érted, egy szolgáltatás ami arra specializálódik, hogy KÜLFÖLDI vendégeknek segítsen. Már most mondom, hogy ez visszatérő motívum lesz.

Mindezt leszámítva nagyon kedves, az út alatt mutogatunk mosolygunk, összességében jól elvagyunk, mint zombik a befőttben, és végül megérkezünk a hotelbe. Sikerült.

Idézetgyűjteményem első oldala, az Idézetek fülből is elérhető, amíg nincs második oldal addig fog bővülni.

“A regények voltaképpeni története az eljárásmód, amellyel az író a tárgyát birtokba veszi. Nem a tárgy az érdekes, hanem a tekintet, amely rászegeződik, és a hang, amely mesél róla. Ha jó, akkor belénk költözik, velünk marad, függővé válunk tőle, honvágyunk van utána. Nem érdemes olyat írni, amit csak egyszer érdemes elolvasni.” (Konrád György)

“Élj úgy, ahogy szíved súgja! Élj úgy, hogy azt más ne bánja!  Élj úgy, hogy ha visszanézel  Ne legyen, mit sajnálnod kell!” (Agaver)

“Lásd a világot egy homokszemben, A mennyországot kis virágban, Őrizd a végtelent két kezedben, Az örökkévalót egy órában!” (William Blake)

“Az egyház a gyenge ember támasza. A gyenge ember pedig az egyházé. Mindenkinek megvan a saját vallása, ami csak az övé és amit másoknak tiszteletben kell tartani. Az, hogy ez most megegyezik-e egy világvallással nem számít, lehet, hogy minőségében sokkal jobb. A vallás felszabadít, az egyház viszont sokszor nyomorba dönt.” (???)

“Éppen elég dolog van a világban, hogy kielégítse mindenkinek a szükségletét, de ahhoz már nem elég, hogy kielégítse a kapzsiságukat is.” (???)

“A magyar nyelv távoli és magányos. Pontos megértéséhez más nyelvek tanulmányozása rendkívül csekély haszonnal jár. Lényegében saját öntőformájából került ki, kialakulása és felépítése bízvást oly korszakra tehető, amikor a mai európai nyelvek többsége vagy nem is létezett, vagy nem hatott a magyarlakta térségre.” (John Bowring)

“A magyar nyelv logikus és tökéletes felépítése felülmúl minden más nyelvet” (Grimm Jakab meseíró )

“Olyan a magyar nyelv szerkezete, mintha nyelvészek gyülekezete alkotta volna, hogy meglegyen benne minden szabályosság, tömörség, összhang és világosság.” (N. Erbersberg)

“Bátran kijelenthetem, hogy miután évekig tanulmányoztam a magyar nyelvet, meggyőződésemmé vált: ha a magyar lett volna az anyanyelvem, az életművem sokkal értékesebb lehetett volna. Egyszerűen azért, mert ezen a különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta pontosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az ér zelmek titkos rezdüléseit.” (George Bernard Shaw)

“A magyar nyelv ősisége Magyarországon /…/ meglepő: úgy találom, hogy átmeneti kőkori nyelv, megelőzte az újkőkor kezdetét /…/ az összes helyben maradó nyelv közül a magyar a legrégebbi.” (Grover S. Krantz)

“Ma már, hogy van fogalmam a nyelv struktúrájáról, az a véleményem: a magyar nyelv az emberi logika csúcsterméke.” (Ove Berglund)

“Nem különös-e, hogy a magyar tudomány minden erőt bevetve igyekszik lefokozni a magyar nyelvet, ám a külföldi szakvélemények ennek az ellenkezőjét hangsúlyozzák: nyelvünk egyedülálló nagyszerűségét, ősiségét, mi több, van ki a magyar nyelv Kárpát-medence-i ősi volta mellett is kiáll.” (Varga Csaba)

“A lehetetlen csupán egy szó,amellyel a kisemberek dobálóznak,mert számukra könnyebb egy készen kapott világban élni,mint felfedezni magukban az erőt a változtatásra. A lehetetlen nem tény,hanem vélemény. A lehetetlen nem kinyílvánítás,hanem kihívás. A lehetetlen lehetőség. A lehetetlen múló pillanat. A lehetetlen nem létezik.” (???)

“Textbooks present science as a noble search for truth, in which progress depends on questioning established ideas. But for many scientists, this is a cruel myth. They know from bitter experience that disagreeing with the dominant view is dangerous – especially when that view is backed by powerful interest groups. Call it suppression of intellectual dissent. The usual pattern is that someone does research or speaks out in a way that threatens a powerful interest group, typically a government, industry or professional body. As a result, representatives of that group attack the critic’s ideas or the critic personally-by censoring writing, blocking publications, denying appointments or promotions, withdrawing research grants, taking legal actions, harassing, blacklisting, spreading rumors.” (Brian Martin)

Joulupukin poro oli lähtenyt Norjan puolelle harjoitusleirille. Ilmastonmuutoksen mukana on Suomessakin odotettavissa jäättömiä ja lumettomia talvia, jolloin hyvä uintitaito on tarpeellinen vesistöjen ylityksessä.

Tässäpä sopivan kylmä ja leveä joki alkuverryttelyksi.

Kamera valmiina?

Näin se sujuu hienosti.

Olipas virkistävä pulahdus.

Sitten vielä kunnon ravistus.

Nyelv, Varanginvuono, Norja. Kuvattu jo iltahämärissä, joten kuvat on tummasävyisiä.

A nyelvtudás és az azt igazoló nyelvvizsga “szükségtelen anyagi és erkölcsi áldozat”, aminek “semmi köze a felsőoktatási szolgáltatásokhoz”, ezért mielőbb el kell törölni “azt az etikátlan és diszkriminatív gyakorlatot”, ami megakadályozza a frissen végzetteket abban, hogy nyelvvizsga-bizonyítvány hiányában magukhoz vegyék diplomájukat – javasolja a Magyarországi Szülők Országos Egyesülete. Sőt, szerintük a nyelvvizsgáért járó többletpontok is sértik az egyenlő bánásmód elvét.

A nyelvvizsga ára: 2009-ben a C típusú középfokú ára 18 900 Ft

Azzal érvelnek, hogy a nyelvi képzés és természetesen maga a nyelvvizsga pénzbe kerül, az óriási “szellemi erőfeszítés” mellett tehát rendkívül komoly anyagi áldozatokra is szükség van ahhoz, hogy a nyelvvizsga-bizonyítványt fiókunkban tudhassuk. “Egyértelmű, hogy a sikeres nyelvvizsga vagy azzal egyenértékű emeltszintű nyelvi érettségi pontszám elérése nagyban függ a családok anyagi helyzetétől, a szülők iskolázottságától, a tanuló lakóhelyén levő iskolai nyelvoktatás színvonalától és a gyermek (tanuló, hallgató) egyéb helyzetétől” – állítják a szülők, akik számára – az EU-tól jó távol, a Szovjetu-hoz annál közelebb – nem jelent problémát az a tény, hogy honfitársaink 58 százaléka semmilyen idegennyelven nem tud megszólalni. Miért is jelentene, amikor két évente látogathatták volt-kommunista szomszédainkat, ahol munka és tanulás helyett a nyugatról beszivárgott lemezek, az irhabunda és a színestévé beszerzése volt az egyetlen felmerülő beszédtéma, ehhez pedig nem szükségeltetett C típusú középfokú nyelvvizsga, elég volt mutogatni vagy rajzolni. Ma ezzel szemben azonban a 18-25 év közötti magyar fiatalok kétharmada (67%) elképzelhetőnek tartja, hogy huzamosabb ideig külföldön vállaljon munkát.

Noha első blikkre valóban kissé abszurdnak tűnik az elképzelés, hogy diplomás szakemberek idegennyelv-ismeret nélkül is lehetnek naprakészek és széleskörűen tájékozottak, a magamfajta is teljesen egyetért a szülők követeléseivel, sőt: néhány friss kikötéssel is bővíteném a listát.

1. Rendkívül etikátlan attitűd, hogy a felsőoktatási tanulmányok megkezdéséhez a legtöbb helyen felvételi szükséges: egyáltalán nem biztos, hogy minden diáknak van pénze és ideje felvételi előkészítőkre járni, egyáltalán olyan iskolából érkezett, ahol az oktatás megfelelő színvonalú. Javaslatunk: vegyünk fel mindenkit egyetemre felvételi vizsga nélkül.

2. Erkölcstelen és felháborító, hogy az egyetem azoktól is megköveteli legalább tíz szemeszter elvégzését, akiknek a létért való küzdelem mezsgyéjén nincs idejük és pénzük bejárni az órákra, adott esetben két héten át napi 8-10 órát tanulni a nagyobb vizsgák előtt. Követeljük, hogy az abszolutórium az órák látogatása, a házi dolgozatok leadása és a vizsgák sikeres letétele nélkül is bárki számára megszerezhető legyen, “függetlenül a hallgatók vagyoni helyzetétől és társadalmi származásától”.

3. Mindenki számára ismeretes, milyen komoly, időigényes munka a szakdolgozat elkészítése, amelynek során a hallgató esetleg fizetőképességéből is veszíthet, hiszen nem ér rá közben munkát keresni vagy dolgozni. Éppen ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy a diploma a szakdolgozat elkészítése nélkül is kiadható legyen, hiszen annak vajmi kevés köze van a “felsőoktatási szolgáltatásokhoz”: írjanak az írók és a költők, a mérnöknek és az orvosnak ne kelljen holmi fölösleges szakdolgozatfélével pepecselnie.

Az idegennyelv-ismeret persze csak Magyarországon ró elviselhetetlen terheket az állampolgárra: Európa-szinten csupán a britek, az írek és az olaszok között akad több arc, akik csak anyanyelvükön képesek megnyilvánulni. Igaz, őket meg mindenki megérti, hiszen világnyelvet adott szájukba édesanyjuk – nekünk viszont meg kell küzdenünk a globális információszerzésért és kommunikációért. De talán nem válunk teljesebb emberré és ezerszeresen tájékozott szakemberré a folyamat során? De igen. És ez nem pénz vagy társadalmi háttér kérdése.

(fotó:http://www.tejutiskola.hu/)

Mottó: Amúgy a figyelem, ha van, akkor az szent legyen – a magyar nyelv is így tudja…

Bő egy hét múlva indul a kislányom a Tejút nyári buddhista gyerektáborába. De szeretnék vele lenni, részt venni abban amiben ő is fog! Nekem csupán a fuvarozás jut, ami azért, tekintettel a Bükkre, nem olyan rossz ….Értékes emberek között lesz és nagyon-nagyon jó dolgokat fog kapni. A pedagógus emberekben megbízom, ismerem némelyiket, írásaik alapján (Javaslap) ; a helyről (Uszo) is leinformálódtam már Pimnél.

   Ezt azért írom ide, mert éppen most kaptam tőlük egy levelet, idézem – remélem nem lesz belőle baj, de azt hiszem közérdeklődésre akár számot is tarthat és csak jó fényt vet az egészre; kicsit megvágom azért, biztos, ami biztos.

…Kérjük most azt is, hogy idén ha lehet, küldjenek a gyermekkel tányér(oka)t )elég kettő) és evőeszközt, s nem azért, mintha nem lenne elegendő Uszón, hanem ha úgy tetszik, “buddhista” és “pedagógiai” okokból. Nem gondolom, hogy nagyon szükséges lenne magyarázni, hogy mit miért teszünk, hiszen nyilván tudják, sejtik a szülők, hogy nagyon tudatosan átgondolt tábort, tevékenységeket igyekszünk évről évre kialakítani, olyat, amelyben minden korábbi év tapasztalatai csak segítenek finomítani a szándékaink megvalósítását, de erről az egyről talán érdemes mégis röviden írni.

Tavaly mindenki maga mosogatta el étkezés után a maga tányérját és evőeszközét és ez nagyon bevált, mondhatni nagyon egészséges szemléletet eredményezett, ezt szeretnénk “fokozni” azzal, hogy mostantól a saját tárgyaiknak szenteljenek figyelmet. Nem szokásunk didaktikus elemeket belevinni a tábor életébe, ez viszont – más tevékenységek mellett –nagyon életszerűen és egyszerűen teszi megélhetővé, hozza testközelbe azokat a belátásokat, amelyektől a buddhizmus értékei, anélkül, hogy nevesítenünk kellene őket, megtapasztalhatóvá válnak.

Kérjük, hogy valóban csak természetes alapanyagú szappant és fogkrémet küldjenek. Ezekre azért van szükség, mert Uszón szeretnék nagy gondot fordítani a természet védelmére. Amennyiben nem tudnak ilyet beszerezni, mi igyekszünk biztosítani.

A reggeli jóga mellett lehetőség lesz botgyakorlatok végzésére is. Ha valakinek van már botja, vagy a táborig tud vágni, szerezni, nem árt. A bot marokba illő, egyenes és a földtől szívközépig érő legyen. Akinek nincs, de szeretne, annak a táborban szerzünk.

Kullancs ellen homeopátiás szerek közül a Staphysagria D6 ajánlott, ilyet ha tudnak küldeni a gyermekkel, az hasznos….

(idézet a tábor főszervezőjének leveléből)

 

   Olyan tábor, ahol a gyerek maga után mosogat…(otthon még nem bevett szokás) …a tárgyaknak való figyelemszentelés. Ugye? A figyelmet szentelni kell? És tárgyaknak? Bizony-bizony. Ha van figyelem, akkor az szent kell legyen és minden fontos dolgunk felé így kellene történnie.

   A tárgyainkkal együtt élünk. A tárgyainkat csupán használjuk (?)… de szentelünk nekik figyelmet? Általánosságban azt hiszem nem, mert oly sokan vannak és különben is rohanunk és állandóan. Ehhez még vegyük hozzá, hogy mennyi fölösleges tárgyunk van?! Nem csoda ha nem, ha nem kapnak, sőt egyáltalán nem szentelődnek figyelemmel. Ezen tanulságos elgondolkodni. 

(…figyelem, ha van, akkor az szent legyen – a magyar nyelv is így tudja…)

   A táborban van víz, de nincs áram. Kell a természetes alapú kémia, nem a sok polivalami, meg a whitening xtra-protection…. De áram nélkül hogy lehet látni este? Hát igen, el vagyok lustulva, pedig csak bő száz éve van villany…

…Szívközépig ér a botod? Vagy netán 120-130-… 180 centis? Ugye milyen szépen szóló és pontos: a (túra?)botod érjen szívközépig….

De végül, egy szó mint száz: jó tábor lesz! És miért nem vagyok a lányom!

De mert jó a kedvem, és bár nem lehetek most a lányom –ezért csak I wanna be like u.

Annyiszor írtam már nektek török szavakat, de még eszembe sem jutott, hogy nem írtam le, hogyan kell kiejteni őket.

Pedig itt a nyár, és egyre többen jönnek a blogra ama nemes szándékkal, hogy eme országba jöjjenek nyaralni.

Az abc egy vicces szó. Ez azon kevés magyar szavak közé tartozik, amit nem úgy ejtünk, mint írunk. De még azt se lehetne mondani, hogy rövidítés, mert akkor abécé-t mondanánk. De a legjobb, hogy nem is fedi a valóságot, mert a magyar abc valójában aábc lehetne… persze úgy meg hülyén nézne ki.

De még viccesebb az, amikor a közért (ez is derossz egy szó) oldalán van, inkább volt felírva, hogy abc (ebből lett a fantáziadús cba elnevezés). Állítólag ez viszont tényleg rövidítés, mint általános bevásárlási centrum, vagy hasonló. Persze lehet, hogy ez már később alakult ki és tényleg azt jelenti, hogy minden benne van. De az is lehet, hogy ki a nevét adta, éppen hallotta, amint a gyerekek a másik szobában az abc-t gyakorolják…

Nade, vissza a törökökhöz.

A török nyelv egy jó nyelv. Mert ők mindent úgy írnak, ahogy mondanak. És ez szó szerint így van. Amikor Atatürkék a korábbi arab (oszmán) írásmódot leváltották, akkor fő cél volt, hogy az írás és a szóbeli használat megegyezzen. Hiába, Atatürknek volt szerencséje mindkét végletet tanulnia: nyugati írás, ahol többet írunk, mint mondunk, és keleti írás, ahol pedig többet mondnunk, mint írunk. De valójában mindkettőnél a kiejtés és az írás messze jár egymástól.

Szerencsére Atatürk már járt Magyarországon, és örömmel látta, hogy van még nép, aki nem őrült meg, és úgy ír, ahogy beszél…

Nemtudni, ebből mennyi igaz, mint ahogy azt sem, hogy az ö és az ü betűket valóban a magyar mintára vették be az írásba, mert a németben is megtalálható (az angol wikipédia szerint az ö svéd, míg az ü német). Erre minden alapunk megvan, hiszen a két nyelvnek rokon a hangzása, és az I. Világháború után a török-magyar kapcsolatok igencsak jók voltak. Állítólag még a mainál is szorosabb kapcsolatban voltunk.

Ismét vissza a nyelvhez és az abc-hez. Atatürk és nyelvújító csapata szerette volna az írást könnyebbé tenni. Ehhez az akkor már Európában elterjedt és megszokott írást vezették be. A munka nem volt könnyű, mert a magyarhoz hasonlóan, a török hangok sem igazán akartak illeszkedni az európai abc-hez. De míg a magyarban ezek a hangok fokozatosan eltűntek (pl. ly, vagy az u a kapu szó végén, ami azért rövid u, mert eredetileg nem u volt. a törökben ugyan ezt a szót kapı-nak írják és a jelentése is majdnem ugyan az. Hasonló a tanu – tanı is. Érdemes lenne utánanézni a többinek is), a török nyelv – ha lehet így mondani – még friss.

Végeredményben sikerült nekik egy olyan írásreform, amire a történelemben azóta sem volt példa. Alig néhány év alatt az arab írásmódról teljesen áttértek az európaira. Mivel pedig az új írás sokkal könnyebb volt, a lakosságban az írástudatlanok száma nagyon alacsonyra csökkent. Ebben rengeteg ember munkája benne volt. Gondoljuk arra mindez az 1930-as évek környékén történt, mikor még Európa szerte is magas volt az írástudatlanok száma.

Atatürk az új írásmódot tanítja a falvakban (Wikipedia)

Atatürk úgy látta, hogy a jövő mindenképpen az új írásban van. Neki fontos volt, hogy az emberek műveltek legyenek. Éppen ezért minden évben November 24-én megünneplik a Tanárok Napját (Magyarországon Pedagógusok Napja, 1952-óta június első vasárnapja).

Az új abc-ben tehát fontos volt, hogy egy hang egy betű legyen, és fordítva. Nincs olyan, hogy egy hangot több betűvel fejezzünk ki vagy több hangot egyetlen betűvel. Éppen ezért sem q, sem w, sem pedig x nincsen a török írásban. A taxi pl. taksi-ként van leírva. Ugyan így járt más idegen eredetű szó is, mint pl. a t-shirt törökül tişört.

Sajnos az új – elsősorban számítógépes – szavaknál már ez a varázs kezd megtörni. A CD (cédé) már náluk is szídí lett. De bár az egérből nem lett fare hanem mauz, viszont az írás követi a kiejtést. Rekordot mégis az mp3 viszi. Inglisül ugyebár empisztrí, magyarul empéhárom, törökül ezen szabályt folytatva, empeüç lett.

És akkor lássuk végre az abc-t: (táblázatfunkció hiányában randa lesz)

Török írás, török kiejtés, magyar hang – a sorrend

• a – a – magyar a, de mivel az a és á között jóformán csak mi teszünk különbséget, így egyszerre a és á és minden, ami közötte van. A valódi á-t sapkásan â írják (nem ér turbános á-nak nevezni ).
• b – be – b
• c – dzse – dzs. Míg a magyarban jóformán csak a findzsa és lándzsa klasszikus szavakban találkozunk vele, addig a törököknél percenként 5x összefutunk vele. Persze a findzsa és lándzsa is török szó… érdekes, hogy bár a kiejtése nem okoz nekünk gondot, mégse találkozni magyar szavakkal.
• ç – cse – cs. Ez az első nyelv, aminek van rendes cs hangja és még használni is tudják, tesóm, Csaba legnagyobb örömére. A törökök elsőre és századszorra is gond nélkül ki tudják mondani a nevét. Ellentétben mondjuk az olaszokkal, akiknek nem gond napjában negyvenezerszer csáózni, de mégse sikerült a Csaba-t vagy legalább a Csáááábáááát kimondani. Pedig szerintem ez már majdnem olyan, mint a csáááááó. Lett helyette Shaba, Dzsabba, Jabba, Habba, stb…
• d – de – d.
• e – e – erős e. Nincs é hang, csak e.
• f – fe -f
• g – ge -g
• ğ – yumuşak ge – nincs tényleges hang, de mégis van. Nekünk elég, ha a német h-hoz hasonlóan megnyújtjuk az előző hangot és nem ejtünk semmit. Valójában ez egy arab hangzás, amit fogalmam sincs, hogyan írhatnék le… Talán, mint a raccsolás…
• h – he -h
• i – i – i. Na, itt jön az első igazán mókás. Ugyanis a pontozott i, ami egy magas hang, ha nagybetűvel írjuk, akkor is pontozott marad: İ – İstanbul. Na ettől diliznek be a szoftverek…
• ı – ı – A pont nélküli i, ami valójában nem i. Egy mély hangnak kell lennie. Mindenki mást mond, milyen is valójában, mert a magyarban nincs ilyen. Egyese az orosz jerihez hasonlítják, nekem inkább olyan öu-nak tűnik. A törökök, hogy amikor a wc-n nem mennek a dolgok, akkor szoktuk ezt a hangot gyakorolni. Nagybetűs írásnál is pont nélküli lesz: I
• j – zse – zs. Elég ritkán találkozni vele, főleg francia eredetű szavaknál.
• k – ke – k.
• l – le – l.
• m – me – m
• n – ne -n
• o – o – o
• ö – ö – ö
• p – pe – p
• r – re – r
• s -sze – sz, mint ahogy bármely más nyelvben. Csak a magyar tudja, hogy kell pontosan leírni…
• ş – se – s. Ez is farkincás betű. Érdemes megnézni a török újságokban, hogy mennyire igényesek. A jó kiadványok szép, kacifántos farkincát használnak, míg ahol nem fontos, csak egy randa pontot.
• t – te – t
• u – u – u
• ü – ü – ü. Az angoloknak szóló török nyelvkönyvben oldalakat foglal el, hogyan tudják szegények kiejteni eme nemes hangot. Mi csak jeleztük a tanárnak, hogy ez nekünk nem probléma. Az ö és az ü gyakori használata miatt szeretik a nyugat-európaiak összekeverni a magyar és a török nyelvet. Nem szét tőlük… Egyszer majd leolaszozok egy angolt és fordítva, mert egyik sem használ ü betűt…
• v – ve -v
• y – je -j
• z – ze – z
• Különleges betűk. A török abc-hez tartozik még három betű, a sapkás gárda: â, î, és az û. Ők nem tartoznak hivatalosan az abc-hez. Csak akkor használják, ha két szó nagyon hasonló, de mégis más a jelentése, akkor így meg lehet őket különböztetni. Pl. a kar havat jelent. Viszont a kâr jelentése a profit. Ezek a sapkásak abban különböznek a “kopaszoktól”, hogy lágyabbak, hosszabbak. Ez hasonlít legjobban a magyar ékezetes hangokra. Vagyis a sapkátlan a a magyar a-nak felel meg legjobban, míg a sapkás â már inkább az á hang lesz.

Mint láthatjuk, igazán nem nagy kaland megtanulni a török írást. Kb. 10 perc gyakorlás után már bármilyen szöveget fel tudunk olvasni nekik. Ha Törökországban járunk éppen ezért érdemes a nevezetességek török nevét összeírogatni, így bárkitől könnyen meg tudjuk kérdezni, merre is van.

Bár mindegy, mert úgyis egy szőnyegboltban fogunk kikötni…

Ilyen lett az eredménye a május végi angol középfokú nyelvvizsgámnak:

Speaking: 65%

Listening: 55%

Writing: 60%

Reading: 60%

Translation: 73%

Grammar: 80%

Biztos tippek azoknak, akik nyelvvizsgázni akarnak (nem csak angol, bármilyen idegen nyelv esetén is hasznos tanácsok):

1. Nézzenek meg minél több GYEREKKORI KEDVENC filmeket! Amikor kisgyerekként magyarul tanultak meg beszélni, akkor az adott jelenetben a hangsúly, és a gesztus segíti a szó jelentésének megtanulását. A második nyelv megtanulásánál már könnyebb a dolog: tudjuk hogy magyarul mit mondott, csak azt kell megjegyezni, hogy hogy hangzik az a szó, vagy kifejezés angolul. Kiváló példa lehet erre a Micimackó angolul! A filmnézés a nyelvtanulásban olyan, mint a guggolásos súlyemelés az erőfejlesztésben: minden izmot megmozgat. A filmnézés fejleszti az összes készséget: fejleszti a ‘listening’ készséget, mert megtanuljuk, hogy mit is mond. Azonban ez fejleszti az olvasott szövegértést (reading), mert tudjuk, hogy kell leírni. A kifejezések a magyar nyelvben is fejlesztik a fogalmazás  készségét, azaz a writing-ot, de ha le lehet írni, akkor már ki is lehet mondani: a speaking készség is fejlődik. A kiejtés is ránk ragad.

2. Most már az Internet világa megkönnyíti a lehetőséget, hogy az idegen nyelvet élesben használjuk. Barátkozzunk angolokkal! Írjunk az ő videóikhoz is hozzászólásokat! Ha egy szó idegen, jelentését sokkal hamarabb megjegyezzük, mivel az a barátunkkal való beszéd tárgyává válik (válhat), mivel a nyelv élesben van használva. Egy idő után kénytelenek leszünk megjegyezni a sok addig ismeretlen szót, a szókincsünk végül észrevétlenül megnő. Ha a barát valami olyan szót használt, aminek a jelentését még a nagyszótár se tartalmazza, kérdezzük bátran vissza, hogy: ‘What does it mean?’

3. A nyelvvizsga időpontjához közeledve iratkozzunk be egy féléves nyelvtanfolyamra (!!!de ne olyanra, mint pl a villámangol!!!), hogy tudásunkat tudjuk mihez mérni. (“habár igazából a tanárok mérik meg”), viszont ez viszonyítási alapnak jó, hogy melyik készségeket kell fejleszteni. Ez egyben konkrétan a nyelvvizsga-előkészítő órákon is vegyünk részt, hogy majd a nyelvvizsgán a feladattípusokra közvetlenül tudjunk gyakorolni.

4. A legfontosabb a kitartás. Manapság mindenkinek minden azonnal kell, de a nyelvtudás csak lassan fejlődik (legalább 2-3 év)! Olyan, hogy “villámangol”, hogy 2 hét alatt a semmiből el lehet jutni nyelvvizsgaszintre, soha sem létezett! Az a nagyon kevés, aki mégis meg tudta csinálni, az soha sem fog azzal a tudással semmire se menni, mert az agy - ugyanúgy, mint az izmok – ‘emlékező anyagból’ vannak, vissza akarnak állni az igénybevétel előtti szintre. Így a gyorsan jövő tudás, gyorsan is megy el. Én már általános iskolás koromban kezdtem el a nyelvtanulást, a középiskolában igaz, döcögve haladtam előre. A középiskolás tanulás mellé a nyelvvizsga előtt legalább egy évig erőltetni kell a nyelvet az előző 3 pontban leírtak szerint.

5. Végül, de nem utolsó sorban: célszerű tornázni tanulás mellett, és izmot növeszteni. Minél több az izom (természetes izom), annál gyorsabb lesz a tanulás. Ennek egyszerű áramlástani okai vannak: Az izommennyiséggel egyetemben a szív által keringetett vér mennyisége is több lesz, ezzel az agynak is több oxigén jut.

Sok sikert mindenkinek!

Na, ezeket tényleg csak kiegészítésképpen rakom be, hiszen akit érdekel a téma rengeteg jó könyv jelent meg a magyarok eredetéről, főleg külföldi vagy kint élő nyelvészek, történészek tollából, mivel szűk hazánkban a finnugor elmélet, hát, hogy is mondjam… erősen dogmatikusan van tálalva, azaz eltérni nem lehet tőle, és más véleményeket egyes emberek meg se hallgatnak. Azért le kell szögezni, nem mindenki! Viszont az elmúlt időkből ránk maradt reliktumfajok, mint pl. a homo hungaricus ssp. finnugorus egyes képviselői még mindig meghatározzák az oktatás irányát, ami valljuk be, fontos lenne, hiszen ha az oktatás nem újul hogy újulhatna a felfogás?

Ezek a videók és a kommentárok elsősorban figyelemfelkeltő célt szolgálnak. Ha valakit érdekel a téma úgyis utána fog nézni előbb-utóbb, neten vagy a könyvesboltban, vagy megkérdezi a családját, barátját, ismerősöket. Én magam sem vagyok jártas még e téren, sajnos csak félinformációkból gazdálkodom, de nem is áll szándékomban megmondani a tutit, nem is az a dolgom. De ezek a dolgok azért mégis csak elgondolkodtatóak, hiszen rólunk szólnak, és valljuk be, a szívünket is jobban melengeti így visszatekinteni saját történelmünkre, tudván, hogy többek vagyunk annál mint amit a történelemórákon megismertünk…