happy birthday NJA!!!
dragon soup was posted one year ago today.
since then there’s been 706 entries into the retard record.
let’s keep this deflated guatemalan soccer ball rolling through another year.
chio in tha mo’nin, ya hearrrrrrd??

11.Dezember, ab 20 Uhr MS HEDI (Landungsbrücken)

Baby shower. Cupcakes. UT game. Big 12 Champs! Snuggie. Crash. Partytime. Cold. Pecan Beer. Too many Jeff’s. Chill. Chat. Sleepover.

Tyle się ostatnio wydarzyło, że tradycyjnie zapuściłem bloga. Przeżyłem weekend mocnych wrażeń. Zaczął się w piątek kiedy urwałem się wcześniej z zajęć i o 15 jechałem o Lubina na mecz z Zagłębiem. Autokar LPU, zabawa na całego. Na meczu zajebście – oprawa wreszcie nam wyszła petarda, poza tym zajebisty doping. Powrót to zabawa na całego i hit – Gdy idę korytarzem… czyli piosenka ŁKSu do tego 50ty wyjazd G. W sobotę na 18 do EKOSu na spotkanie absolwentów. Stare czasy, wspomnienia, pogadanki, dostało mi się za kibicowski styl życia, trochę śmiechu z przylizanego Grubasa, głupie wixy z Rybą, obowiązkowy wyskok na Małe Mocne za dawną Cytrynkę gdzie tradycyjnie spotkaliśmy wszystkie pokolenia które także tą tradycję podtrzymywały. Kilka osób spotkanych – na plus, kilka zachowań na minus, szczęśliwie też udało mi się ominąć osobę której spotkać nie chciałem. Potem średnio przyjemna podróż do Poznania umilona przez najebaną grupkę osiedlowych bambrów. W Poznaniu najpierw Fyrtel gdzie spotkaliśmy Czarasa potem na chwilę do Charyzmy gdzie wbiliśmy wyglądając co najmniej jak jakieś nasłane typy z mafii. Potem już Wrocławska i urodziny Owcy. Zajebaliśmy się totalnie. Nie do końca pamiętam jak dotarłem do domu. Niedziela ekstremalnie rano i kolejny epizod z cyklu Extreme Hobby – KMWTW. Wreszcie wieczorem znów Fyrtel i urodzinowy klimat – wódka, piwo, cytrynówka i Gianni Wąsacze. Pozdro dla wszystkich którzy w ten weekend byli ze mną.

Jeszcze małe post scriptum. Wróciłem z UK – opisuję wyjazd w osobnym poście i zdeterminowany trochę przez rozmowy z Matim, ale też przez przemyślenia i rozkminki na które miałem trochę więcej czasu jestem blisko pewnej decyzji która może ubarwić moje życie. Jak nie zabraknie mi jaj to być może jeszcze w tym roku będę szczęśliwszym człowiekiem.

“You… you… you, you act like you are only three!”

To the seven year old site-kiddie he was tussling with on the bouncy castle at a rough little festival. Caleb got really upset at the dreadful diss.

‘we some people who do parties in the underground,that means downstairz…we play some early dayz rap musik,disco boogie,oldschool elektro, dancehall,some grime,some new jack swing,you name it!we call it just dance musik played with an oldschool attitude alongside some stoopid gimmicks like 1liter beerz in paperbags+geddo gamblin’ with smokin’ dices… you might not read about this shit in magazines or hear about it on the radio, but we know how 2 rock party and we show all the mainstream catz how it should B done downtown in this city man, BELIIIEEEEEEEEDAT!!!!WORD!!!!C-YA!!’  quote by EZ

SO YOU PEOPLEZ OUT THERE, IF YOUN DONT HAVE KIDZ TO LOOK AFTER, A JOB OR SOMETHING ELSE TO DO – GET YOUR ASS TO THE BASSMENT CLUB AND DANCE IT OFF.. PLEASE!!!

Úgy látszik, a hónap 14. napjai mindig betalálnak engem – ami a nagy eseményeket illeti az életemben. Lehet ma egy olyan dolgot kezdtem el, ami 90%-ban be fogja folyásolni a jövőmet. Persze ezt is lehet még fokozni, hisz a mai nap tortájának a habja -

THERAPY SESSION.

A tavaly őszire sajnos asztmám miatt nem tudtam elmenni, szóval most is már féltem, mikor jön elő.. Hál istennek ma reggelre már jobban voltam, szóval már csak édes anyucikámat kéne meggyőzzem, hogy hadd menjek… Könyörögöm. Most főztem meg a pörköltnek indult vadast, hozzá tésztát és ezek mellett még grillcsirkét is krumplival, szóval a főzés most 3 napra le van tudva. pipa.

Therapy után egy gyors alvadást követően nekiállok tanulni, mert még egy egész fizikafejezetet be kell vágjak és félek, megint kapok egy szép karót. Valaki nem akar nekem segíteni? *-*Na de előtte… Ha összejön valami, akkor esküszöm, hogy therapy után be fogok menni a templomba a 9 órási misére dobni egy miatyánkot.ámen,

Mit lehetne még írni…Megyek hajatfesteni.:D Már kezd fehéredni de viszont a fehéredés egyenesen arányos a lenőtt részekkel… Szóval aranyos. Majd írok egy beszámolót erről a terápiáról, hogy mi lett a hatásos eredménye – de csak jó lehet.

TO GET YOU IN THE RIGHT MOOD ITS NOT JUST ABOUT THE DANCIN’, CHECK THE OUTFITS.. LETS GO BACK TO MORE SOPHISTICATED INSTEAD OF FREAKY ALL THE TIME..

• Happy Helloween!

Vaheaeg on karmilt alanud, see on fakt! Ja eks ma pean tagant järgi kõik ära rääkima ..või pean ikka? Noo mul nkn praegu midagi targemat teha pole:D

Laupäev: Hommik hakkas poole päeva pealt. Getteriga ostsime säästust 2 šhampat õhtuks. Sugulastele külla, kus oli nenede megaarmas saksa lambakoera kutsikas. Allari poole 2tunnise hilinemisega:/ Inimesed ei olnud konditsioonis. Ma ka vasrti ei olnud. Tegin kõikidega bättelit karaokes, nii kõva oli:D Oma lemmiklauludes, tegin küll kõigile ära kõvasti. Häälega Pärteli soolakale Getteriga, kus ei toimunud enam midagi, sest sinna olime ka rämedalt hilinenud. Pidin suhteid hoidma:S õõh. Getter läks koju, ma häälega Allari poole tagasi. Olin ainuke tüdo. Ai Tiirik oli ka seal, kõik mõnitasid teda ja Arlet:S Siis mingi 8 hommikul või midagi sinnakanti jäime tuttu.

Pühapäev: Hommik lükkus jällllle lõunasse. Tegin taksojuhile(ummile) külma ja jäin bussist maha, see ajas rämedalt närvi. Koju sain, siis jäin kohe magama.

Esmaspäev: Plaanid Getteriga Viljandisse minna jäid ära, sest me ei viitsinud lihtsalt. Käisin issiga tehnikapoodides …otsime uut pörfi telkut! Sain uued teksad ka(L). Autokooli teooria jäi ära, segastel põhjustel. Sain Evvuga kokku, läksime kinno Orbu vaatama, täitsa pekkis film ju:D Mul oli pärast pool tundi halb olla. Me ei läinud püssi ka, kuigi Kristen ja Juks kutsusid. Olime Evvu pool ja me ennustasime ingli kaartidega, jumala täppi läksid kõik asjad, müstika.

Teisipäev&Kolmapäev: Teisip olin Evvu pool ja ta tegi mulle praemuna:) ja niisama munesime. Täna olen kodune olnud. GG’d lugenud, söönud …midagi erilist. Mõtlen päris mitmele inimesele, see ajab segadusse.

Neljapäev&Reede: Tahaks kokku saada Juksiga, kes on Eestis ja Hilsiga, keda pole näinud miljard aastat ja Kristenit võiks kaa näha ju iseenesest ja Getterit, kes on oma äralõigatud mandlite tõttu kodus jaa reedel Allan kutsus mind Place’i ja ma ilmselt võtan Kerli kaasa;D

Ein Blick auf den Kalender. Organisation. Herzklopfen. Kopf voller Pläne und Gedanken, voller Vorfreude. Viel zu tun – eine lange Liste Vorbereitungen. Eine Hand voll Menschen, die helfen – oder 2 Hände. Erschöpfung, die sich gut anfühlt, die man gerne in Kauf nimmt. Belohnungsmettbrötchen und die strahlenden Augen dazu.^^ Zusammenhalt. Wir schaffen das. mehr Herzklopfen. Ungeduld. Tag für Tag mehr vom Kalender abreißen. Und vorfreuen.

Schlaflos vor Freude, noch zu viele Bilder und Gedanken im Kopf um liegen zu bleiben. Händeschütteln. Umarmungen. Und Aufregung. Ihr kommt. Das Gefühl etwas Besonderes zu sein. Eine unerwartete Überraschung und die, auf die man wie verrückt gewartet hat, weil man verrückt gemacht wurde mit dieser ganzen Geheimnistuerei, die endlich ein Ende hat.;) Die Freudentränen. Ein lieber Gruß vom Unbekannten – ganz unverhofft. Kein Gruß von dir. Erkennen, wem man wirklich etwas bedeutet. Und das überwiegt. Ein Schlucken, Enttäuschung verdauen. Eine Priorität weniger, aber dafür nur noch Richtige. Und dann überwiegen die 120 Umarmungen in weniger als 30 Minuten. Kreativherzen mit verrückten Aufgaben. Keine Schlimmen. (Danke.) Du und ich. Wir alle. Gerührt sein. Und irgendwann dann vielleicht sogar schon durchgemixert bis zum Limit. Musik & Tanz – oder sowas ähnliches. Nebenbei Geschenke. Und was für welche. Überwältigung. Dass du am längsten bleibst. Strahlende Gesichter und Spaß Spaß Spaß. & Fotos, zur Dokumentation dessen, was man eh nie wieder vergisst. Positives Feedback – Zufriedenheit. Die Liebsten ganz nah. Und atmen. Einmal Standbild halten. Versuchen das Glück zu fassen, von dem einem ganz schwindelig wird. Abends dann vor den Erinnerungen sitzen, Auspacken, Lesen, Bilder begucken und wissen, wie sich ein perfekter Moment anfühlt, 25 Stunden lang. Irgendwie dann erwachsen. Zumindest auf dem Papier.

& an dieser Stelle nochmal ganz doll danke an alle, die an mich gedacht haben, die hier waren, die Überraschungen hatten, die gelächelt haben, die geschrieben haben (nochmal besonders zu erwähnen: der Simon, mit seiner lieben Eintragswidmung) und ein riiiesen happy birthday an meinen Zwillingsbruder, mit dem ich gerne teile, neben Freu(n)den auch 25 Stunden Geburtstag.(:

Haloo, tere, bonjour..okokk täna on 24.oktoober. Esimene ametlik vaheajapäev ja see muidugi möödub pohmaka tähemärgi all:D Tegelt ma olen praegu Getteri pool ja ärkasin umbes tund aega tagasi. Eilne ei olnudki kohe meeles ja siis järsku ..pauhh tuli kõik meelde.

Hullultrõvedaltpalju sai kõndida. Aina kablutasime mööda linna ringi. Mina olin muidugi valinud “parimad” jalavarjud selleks. Jalad siiamaani valusad:/ Plaane oli sada tükki, mida teha ja kuhu minna, aga lõpuks jõudsime ikka Maailma välja. Kivi, paber, käärid. Ja party oli hoos. Ja me nägime superhyperc00lid välja!!!!! Siis Kristen tuli mingi aeg maailma ette ja ta tahtis, et me taga kuskile peole kaasa läheks, aga Getteril oli kaks meest tules(nii ma ütlesin eile:D) ja me ei saanud veel lahkuda. Mingi bläkubläku ja veits wc’s laamendamist ..ning me lahkusime. Kristen oli niiiiiiii hea, väärt poiss noh:) Koju saime natuke taxiga ja natuke rohkem jala.

Nüüd siis nii, et Getteri tehtud wrapp on kõhus ja hea on olla(kõht täis, tuju hea, sitahais käib üle pea:D:D:D okei ma ei tea miks am seda kirjutasin) Mulle tuli üks üliarmas sõnum ka:) Eks näis mis ma selles osas ette võtan. Täna on veel plaanis minna vanematega sugulaste uut kutsut vaatama ja siis Allari sünnipäev ja Barthol Lo Mejori soolaleivapidu, kus pidi saama suklaad ja šampaaaad;D tsau!

• federates

Ohja, und da dürfen sich jetzt die lieben Herzmenschen angesprochen fühlen, die ganz freiwillig und ohne dass ich lang betteln musste beim Zeltaufbau für den 18. Geburtstag von mir und meinem Zwillingshasen (: am Wochenende geholfen haben.

Und anschließend im Partyzelt gabs ein großes Mettbrötchenessen. Uiuiui.

Ich sag mal anticipation ist Programm.(: Herz.

..und damit Ihr auch was lernt, zeige ich Euch heute mal, wie für solche Fälle Motivation aussieht. (:

To support the Anattitude magazine non-profit project please get our special T-Shirts made especially for this issue. We proudly present graffiti writer Toofly from NYC and the DJ, producer & beatmaker A Cat Called Fritz from Paris.

Get your special shirt & support the movement.

Anattitude #4 – Hip Hop is…OUT NOW
For more informations go to http://www.anattitude.net/issue04/frame.html.

Anattitude Magazine is sold in selected (art-) bookshops, galleries and recordstores across Europe and the USA. Find the full, updated list of point-of-sales on www.anattitude.net

Also available in the Kandie Shop.

“Do you think we should paint the front room blue?

(pause)

Oh yeah, and different rooms could be different worlds – like this room could be Batman World, and the back room could be, could be, Tree World!

(pause)

We’d have to paint it green though.”

When talking about making things out of papiermache at a festival, and thinking about the papiermache fish in the front room he made at the last festival he remembers.

Nicole Blaze feat. Miyavi koncert

Ott voltál? Milyen volt? Mi történt? Elmeséled?
Ott. Jó. Sok minden. Elmesélem.
Sokan kérdeztétek ezeket, és mindig mindenkinek elmeséltem, miközben a szám fülig ért, és majd’ kicsattantam. De írni… Na azt nem tudtam. Hm, most se tudok. Nem igazán lehet szavakba önteni. Azért én megpróbálom.

Az elején elég rossz volt látni, hogy annyi szülő volt ott, sőt, volt egy 9 éves kislány is, de hogy minek? Én majdnem meghaltam, nem hogy ő! Szó szerint értem. Nem, nem volt olyan zúzós a zene – bár elfordult olyan is -, de a tömeg nem kicsit lökött, ráadásul meglehetett fulladni. Sokan elájultak, és én is majdnem, hogy őszinte legyek. És akkor jött a megmentő víz – már a koncert kezdete előtt is. Arra számítottam, hogy Miyavi rögtön az első szám után le fog izzadni, hisz reflektorfény, sőt, arra is számítottam, hogy minket is rögtön ki fog verni a víz, de hogy olyan szinten, hogy az első szám után lefolyt a kezemről az odarajzolt Myv kanji? Igen, ennyire volt csak meleg. Egy csaj pont előttünk ájult el. Azon kívül, ugye harmadik-negyedik sorban álltam, és amikor az a kb. 2500 ember elkezdrtt előre lökni, sőt még oldalra is – Miyavi behajolt -, akkor azért majdnem megfulladtam. Kárpótlásomra szolgáljon, hogy megfogtam Miyavi kezét, és 10 centire volt az arcom az ő arcától – ne tessék hülyeségekre gondolni, volt aki már megtette. Még a negatív jelzőkhöz megjegyezném, hogy elég egy ostoba közönség volt túlnyomó többségben. Kis picsa fangirlök, akik sikítoznak, hacsak meghallják Miyavi hangját, közben azt sem tudják mit mondott. Magyarázott a világ bajairól, kicsit sem vidám témákról, erre pár ember felsikít, és a többi hülye követi. Amikor hozzánk, rólunk, vagy az ő boldogságáról beszél, akkor rendben sikítsunk, de könyrögöm, máskor inkább tapsoljuk meg! -.-” Két variáció van. Az egyik, hogy Miyavi azért nem blogolt, mert nem tudja szavakba önteni, amit itt kapott. A másik, hogy azért nem blogolt, mert nem tud olyan pozitív jelzőt mondani, ami igaz lenne. Az emberek összeesnek, mert a közönség vadállat – meg is kérdezte egy lánytól, hogy jól van-e -, sikítanak amikor nem is kell, nem értik hogy mit mond, satöbbi. Nyilván létezik több variáció, és nyilván nem fogjuk megtudni, de abban biztosak lehetünk, hogy ha nem jön vissza, az az ostobák érdeme. Persze megígérte, hogy ha tud, visszajön, de mondani/ígérni sok mindent lehet. Hiába szeretné ezer meg ezer ember, és hiába imádkozik mindenki GazettE koncertért, ha jó híreket nem visz haza, akkor lemondhatunk arról is.

Azonban. Az oroszokon kívül csak rólunk tett fel 6 videót, ami azért jelent valamit. Annyiban plusz jobbak vagyunk, hogy kedvencekhez is adott minket. Vele sírtunk, nevettünk, olykor meg is tapsoltuk – hál’istennek -, sikítottunk – amikor kell, akkor bizony, hogy pozitív jelző -, és vele énekeltünk – volt, hogy túl is üvöltöttük. Ez jól esik egy énekesnek/zenésznek, köztudott. Ezen kívül. Másokhoz aligha ment oda, de ha odament, akkor csak egyszer, és csak szolidan behajolt, míg nálunk rajtunk feküdt, és háromszor eljátszotta. Plusz megpuszilta egy lány maciját, és elvileg – bár sajnos nem ott álltam, így nem láttam – megsimogatta egy lány arcát is. Van egy lány, aki nem cska a Magyarországi koncerten vett részt, és említette, hogy ténylegesen velünk volt a legközvetlenebb. Oh, és igen. A szép magyar szavak, amiket mondott. “Szeretlek”, “köszönöm”. És ami már nem a széphez tartozik, viszont nagyon aranyos volt tőle: “Jól érzitek magatokat? Én igen!”, “Hogy vagy?”, “Még!”, “Óriás, óriás!”(valószínűleg óriási akart lenni), “Klassz?”, “Sziasztok!”, és sok más. Elvileg, és majdnem hogy gyakorlatilag is, csak nekünk mondta a saját nyelvünkön, hgoy szeretlek, szóval olyan rossz csak nem lehetett a koncert. Sőt, az a hat videó se semmi. Apropó, az utolsó kettőt egy héttel később töltötte fel, amikor már túl volt pár koncerten. Egy hét után is minket nézeget – talán mégis tetszett neki. Nem igazán tudom szavakba önteni, amit akkor éreztem, mikor énekelt, és akkor, amikor beszélt. Talán a legszebb pillanatai akkor voltak a koncerrtnek, mikor hozzánk beszélt. Az, hogy sírt, az, hogy láthatóan őszintén és szívből beszélt, mindenkit megsiratott a teremben – azt is, aki nem nagyon szokott sírni. Meghatottuk, ő pedig minket, ezt nem lehet leírni, elmondani, ezt érezni kell. Innentől nem tudok mondatokban beszélni, csak idézek tőle.

“No matter where you’re from. No matter what language you speak, or what colour you are. We are family, we’re one!”

“We have no time for sightseeing. But this town is very nice…….. Because of you!”

“If my wings are broken, I’ll never give up to try to fly.”

“I teach some japenese words for you, okay?”

“Aishiteru?”

“I love you, too!”

“My daughter was born….”

“I’ll never stop singin here for you, okay?”

“You’re my second family. And we are a big family.”

És a koncert legjobb számai: WHAT A WONDERFUL WORLD, BOOM-HAH-BOOM-HAH-HAH, 21st Century Tokyo Blues, AS U R, Kimi ni Negai wo, Neo Visualizm, Are you ready to ROCK?, stb.

És a moonwalk, amit sohasem felejtek el…

És az, hogy betegen ennyire kiengedje valaki a hangját…

Live-Performance,Music, Fashion, Pop, Feminism, Video-Art and Happening with NARCISSISTER (NYC),ANN LIV YOUNG (NYC),CHICKS ON SPEED an a lecture by DIANE PERNET.
well,i´m really curious!

start: 9.30pm

kampnagel

Ein paar Eindrücke..

The ‘FRANKY DEE’

‘Sein Gedeck’

‘Sein Patenkind’

]]> http://ethell.wordpress.com/2009/10/11/nows-the-only-time-i-know/ Sun, 11 Oct 2009 19:22:56 +0000 ethelokas http://ethell.wordpress.com/2009/10/11/nows-the-only-time-i-know/

Mis ma oskan öelda on seeeeeeee, et kõik on nii muutuv. Elu tähendab on. . .

alles sa oled koolielus passiivne tegelane..järgmine hetk juba pressad ennast ÕE’sse, kus on väga imelikud ja mitte üldse sinuga sarnased inimesed. Püüad mõista neid, olla tolerantne, aga kuidagimoodi ei kuku välja, sest ometigi peaksid ka nemad olema sallivamad või mida? Kõik asjad on kahepoolsed!

alles sa mõtlesid, et oh kool on lahe ja kodused tööd on isegi ok…ja nüüüüd istud siin ja ei tee midagi. Iga viie minuti tagant tuleb meelde päevikusse kirja pandud KT’de kogus ja mingid fakin’ tegemist vajavad asjad(nt uurimistöö), aga lihtsal ei viitsi, ja vist ei viitsigi viitsida ..kui imelik.

alles sa tunned tühjust südames…ning järsku on tundeid nii palju, et ei tea mida teha, mõelda ega öelda. Või siis vastupidi. Te teate täpselt millest ma räägin ..jah just Sina või siis Sina …või Sina seal! Jaa ega südant ei saa sundida, tegutseb nii nagu tahab ja mõistusega paraku ta ei konsulteeri, või kui siis väga harva.

alles ma mõtlesin, et ma kirjutan nüüd midagi tarka siia….aga nüüd ei tundu see kõik üldse enam normaalne. So ma pigem räägin reedesest päevast..

Nii jah. Trennis tuli välja see, et ma ikkkkagi pean koos Merliniga mängima võistlustel. Ma ei olnud üldse õnnelik. Tegelt ma olin täitsa vihane kohe ja kõik, kes ette jäid said möliseda, sorry selle pärast. Pärast koju, kus läks kiiremaks sättimiseks. Bussiga ma sinna ei oleks enam jõudnud.. hääletasin. Jaanuse vend võttis peale(väga lampi), andis rummi, tegi nalja ja viis mu Vahi tarre ära. Kõik olid JUBA täis. Tšekkisin rahvast ja pinda ja jooke. Viimast muidugi ainult ei vaatanud vaid ikka lahendasin. Siis hull tutvusin inimestega ja olin Dr.Love, sest kõik tulid oma armuprobleemidega minu juurde. Metsik:D Mu bi-seksuaalne eksklassiõde ütles, et “Ethel sa oled väga ilus tüdruk, aga sa pole minu maitse” …hahahhahaa, see oli nii naljakas ja samas haige, nagu mind kotiks mingi lesbo. Siis tansitud sai ka veits ja igast lolli juttu aetud. Solvusin ka ühe peale. Lõpuks tuli Ilja Mariliisile järgi ja ma läksin kaasa. Käisin ühest kohast läbi veel(ma ei räägi sellest pikemalt) ja koju.

Hommikul ärkasin liiga hilja ja vajasin taksot. Võistlused olid mõttetud ja särk oli kahtalne…alguses vaatasin, et wtf miks kõigil särgid valetpidi seljas on(aga nii oligi õige). Paha oli olla ja POHMAKAS oli mulle otsaette kirjutatud.

Ma olen nüüd pm nv maha maganud ja õppida ma ei viitsi. Aga Reedese päeva tegi ainult ÜKS inimene heaks. Ta muidugi ise seda ei tea, kui just see teine ei ole talle juba rääkinud. Aga kui ta teaks, ei tea mida ta teeks? Mida ta mõtleks? niiiiiiiiiiiii pallllljuuuuuuuuu küsimusi. Kohtumine oli anyway hu-vi-tav!

FEVER RAY on AWESOME!!!!!!!!!!!!!! ……jaa issi on kodus;)

Wczoraj wizyta w “Kołobrzegu” potem Czechy – Polska w “Babilonie”. Potem wizyta w pokoju u nowych koleżanek. Potem “Pod Minogą”. Efekt? O 4 w chacie. Dzisiaj oczywiście kazanie i apele żebym zmienił swoje życie.

Teraz nuda, Fifa 10, ćwiczenia z ruska których pewnie nie ruszę i rozkminki jak to się mi nic nie chce.

Ściągnąłem sobie i oglądam “Alfabet Mafii” o Pruszkowie, Wołominie, Carringtonie, Krakowiaku… Polska lat dziewięćdziesiątych. Mega. Polski świat przestępczy z lat kiedy już byłem na świecie ale którego przez młody wiek nie ogarniałem. I żałuję. Polska lat dziewięćdziesiątych, transformacja, kariery wszystko w polskim, swojskim, trochę kmiockim i mocno folklorystycznym klimacie. Ale to dodaje właśnie uroku. A kibicowsko? Złota wolność, wolna jazda, wojna w całym kraju. Na ulicach to samo. Żeby przeżyć trzeba było umieć kombinować albo po prostu być penerem. Żaden z wyżelowanych lalusiów którzy teraz bujają się po SQ czy innej Czekoladzie z fajną lachą i myślą że są panami miasta i królami życia by wtedy nie przetrwał nawet chwili. Chuj mnie strzela jak widzę całe watachy frajerów na mieście którzy myślą że Władek Jagiełło załatwi im wszystko. Ale daj takiemu w ryj to tatuś góry przeniesie żeby cie wjebać w kłopoty z psiarnią.

PS. Wypowiadam oficjalnie II wojnę z palactwem papierosów przy osobach niepalących czyli z tzw. “biernym paleniem”. Pierwsza w gimnazjum – zwycięska chyba kiedy to wypraliśmy palaczy z popularnego “kącika” w Ekosie. Straty materialne były – wypalona ziemia, rozjebana ściana i smród – ale palacze się wynieśli. Oczywiście wszystko było zaplanowane zgodnie z regułami żeby nikogo nie wsypać i nie zagonić. Teraz wypowiadam drugą wojnę – dosyć już mam wietrzenia rzeczy lub ich prania po jednej wizycie w klubie albo jednej imprezie w domu przy zamkniętych oknach. Koszmar. Dławiący, chamski dym wzbudza mdłości i wgryza się w ubranie i skórę. Ohyda. Jeszcze zielsko albo smakowy tytoń w smakowej bletce – ok, da się przeżyć, ale przeparszywe pety to jest kurwa skandal. Czas opracować strategię i wyeliminować z życia ryzyko biernego wędzenia.

I jeszcze jedno – czy ktoś mi może wytłumaczyć dlaczego za picie alkoholu w miejscu publicznym psiarnia daje mi mandat a jak stoi typ i dmucha mi w ryj chmurą duszącego dymu który mnie truje to nic mu się nie dzieje?

THURSDAY  OCTOBER 15th

MADAME ROYALE 

6423 YUCCA STREET (Between Wilcox and Cahuenga)

DJS:

SCOTTY COATS (DFA, RONG)

CASUAL TOUCH

POSSO

SEE YOU ON THE DANCE FLOOR!

xo