Jó régen nem született már új bejegyzés, úgyhogy összekaptam magam egy kicsit és megnéztem ezt a kellemes filmecskét, ami meglehetős ideje ott pihen az egyik partíció eldugott sarkában.

A sötét és véres középkori Kínában járunk, ahol a békesség ritka vendég és az uralkodók gyakorta cserélődnek a természtes elmúlásnak és különféle udvari intrikáknak köszönhetően. Történetünk rögtön egy kellemetlen eseménnyel indul, ugyanis az aktuális császár éppen ezidőtájt szenderül jobb létre.

Mintegy 500 fős háremének legrangosabb tagja, a seihi, az egyetlen asszony aki a továbbiakban a palotában marad, ám a gyász helyett inkább azt szorgalmazza, hogy a koronaherceg helyett az ő fia legyen a következő uralkodó a trónon.

Az új császárnak – bárki is legyen az végül – természetesen feleség is jár, ezért az illetékes hivatalnokok szétszélednek az országban, hogy a hajadonok között önkénteseket toborozzanak, akik egy alapos válogatáson átesve megfelelő képzés után megméretnek és ennek eredményétől függően császárnői illetve udvarhölgyi funkcióban folytathatják karrierjüket.

A fényűző, gondtalan élet reménye sok fiatal lánynak kelti fel az érdeklődését és ezzel pontosan így van főszereplőnk, Ginga is, aki egészen idáig egy vidéki városban éldegélt özvegy apjával. Ginga úgy dönt, hogy megragadja a kínálkozó lehetőséget, amiben jelentős szerepet játszik, hogy tűzrőlpattant, energikus személyisége megnyeri Mano eunuch tetszését aki magával viszi a fővárosba.

Utazásuk gondtalanul zajlik, pláne, hogy Mano felbérli a környék legerősebb rablóbandáját, a Gikyoudant testőrségnek, így különösebb támadástól sem kell tartaniuk útjuk legveszélyesebbnek ígérkező szakaszán.

A menet gond nélkül meg is érkezik a fővárosba és Ginga beköltözik új szállására, ahol mostantól kezdve 6 hónapot kell eltöltenie, mialatt a palota erre kijelölt személyzete elméje és viselkedése pallérozásán fog munkálkodni.

A mai bentlakásos iskolákéra megszólalásig hasonlító élet a kezdeti ismerkedést és izgalmakat követően idővel átlagos mederbe terelődik; a feleségjelöltek teszik a dolgukat, az alkalmatlanok pedig lemorzsolódnak. Ginga és szobatársai jól veszik az akadályokat és végül mindannyian komoly esélyesként állnak az új seihi-választó záróvizsga előtt.

Nyugodtnak remélt életük azonban hamarosan szertefoszlani látszik, ugyanis ezalatt az idő alatt lázongások törnek ki ez egyik tartományban, amihez a változást remélő vidéki lakosok közül egyre többen csatlakoznak. Seregük sorban igázza le az újabb és újabb városokat és természetesen csak idő kérdése, hogy a felkelők mikor fordulnak a főváros és az ott székelő uralkodó ellen.

A dologban mindössze annyi az érdekes, hogy a felkelők vezérei a korábban Ginga védelmét ellátó rablóbanda vezetői, akik nem sokkal azután ugyan jó útra tértek, ám hamar beleuntak a becsületes életbe és új izgalmak után vágytak. Úgy gondolták, hogy az udvari és politikai csatározások kellően lefoglalják az uralkodót ahhoz, hogy ők ezalatt nyugodtan verekedjenek egy jót.

Az Udvarban a lányokat persze egészen más dolgok foglalkoztatják. A záróvizsgákon eldőlt rangsor alapján Ginga lesz a császár első felesége, főhősünk győzelme felett érzett örömét azonban némileg beárnyékolja, hogy még soha az életben nem látta jövendő élete párját.

Melankolikus hangulata azonban hamar megváltozik, amikor megismeri az érintettet, aki korántsem idegen a számára, hiszen a jóképű és nemes Koryuunnal már többször találkozott a palotában töltött ideje alatt, csak éppen nem tudta, hogy valójában kit is tisztelhet a szimpatikus fiatalemberben.

Sajnos Koryuunra éppen rájár a rúd: az özvegy császárné saját fia érdekében továbbra is meg akarja öletni, felkelők pusztítanak az országban ami egyébként sem áll túlzottan stabil lábakon, egyszóval eléggé siralmas a helyzet. A herceg azért igyekszik minél több időt tölteni újdonsült feleségével és szeretné jobban megismerni a neki kiválasztott lányt, akiben inkább lelki mint testi társat keres.

A feltartóztathatatlan lázadó sereg közeledtével a főváros elnéptelenedik. Aki teheti elmenekül, így gyakorlatilag csak a belső palotában élő asszonyok és néhány bátor alattvaló marad a helyén. Elhatározzák, hogy bármi történjék, megvédelmezik a császárt és a császárnét, akik természetesen szintén készek a harcra. A támadókat persze nem könnyű visszatartani, főleg, ha azt hiszik, hogy szabadon válogathatnak a palotában maradt – a szóbeszéd szerint ezer(!) – gyönyörű asszonyok közül.

Sikítva menekülő fehérnépek helyett azonban valóságos nőstényördögöket találnak, akik a rögtönzött kiképzés ellenére keményen állják a sarat és sikerrel verik vissza a kiéhezett csürhe újabb és újabb támadásait.

A változatosság kedvéért a lázadók vezetői között sincs egyetértés. Kontonnak mostanra már elege van a harcból és időszerűnek tartaná befejezni a csatározást, Iryuudát viszont elvakítja a hatalomvágy és uralkodói babérokra tör. A két egykor bajtárs szakítása a küszöbön áll.

A császár más kiutat nem látván megpróbál tárgyalni az ellenséggel, de csak azt éri el, hogy bebörtözik. Őt követve Ginga indul követként a felkelőkhöz és szerencséjére Kontonhoz vezetik, aki felismeri benne egykori védencét.

Szeretné megmenteni a szimpatikus lány életét és segít neki, hogy elbúcsúzhasson férjétől, akit valószínűleg soha többé nem láthat viszont. Együtt töltött néhány órájuk végén Ginga egy töltött pisztolyt ad Koryuunak a szökéshez, a herceg azonban önmaga ellen fordítja a fegyvert.

Ginga nem szomorkodhat sokáig hirtelen bekövetkezett özvegységén, hiszen további életek múlnak rajta, ezért Kontonnal közösen viszonylag egyszerű tervet eszelnek ki, hogy kiszabadíthassák a palotában körbezárt asszonyokat. Iryuuda végül enged a fenyegetésnek, de mint később kiderül, valójában régi barátságukra való tekintettel ily módon vett búcsút kedves bajtársától – azaz a szíve mélyén talán mégsem volt annyira romlott…

A történet tehát felemás hangulatban végződik. Gingáék megmenekülnek, de sikerük ellenére a lány mégsem lehet maradéktalanul boldog.

Az egykori rablóvezér hőn áhított uralkodása nem tartott sokáig. Birodalma hamarosan széthullott, őt pedig néhány év múlva elűzték trónjáról. Az ország egészen Kokuyoujyu császár – Koryuun és Ginga fia – uralomra kerüléséig megtartotta széttagoltságát, hogy aztán ismét egységes birodalomként születhessen újjá. Ez utóbbi eseményekről azonban már csak a zárszóból értesülünk, mint ahogy arról is, hogy Ginga a későbbiekben is megmaradt olyan kedves, élénk és természetes személyiségnek amilyennek mi is megismerhettük.

Különösebben nem vagyok oda a történelmi témájú animékért, de a ‘Like The Clouds, Like The Wind’ kellemes csalódást okozott ebben a tekintetben. Bár a története nem túl bonyolult, szerencsére nincs kellemetlenül hosszan elnyújtva, nem kell tehát attól félni, hogy idővel unalomba fulladna a hosszadalmas fejtegetés.

Szintén pozitívum, hogy a készítők a történelmi háttér mellett kisebb-nagyobb mértékben több más stílust is sikeresen ötvöztek a sztoriba, amelyekből a leglényegesebbeket az iskolai élet és a romantikus szál jelentik.

Elsőre kicsit furcsa volt, hogy egyes problémákat (a királynő és az áruló halála, illetve Koryuun egész lénye) talán túlzottan egyszerűen dolgoztak fel, de ez nyilvánvalóan jótékonyan hatott az anime hosszúságára és tulajdonképpen nem is volt annyira zavaró.

A látvány összességében tetszett. Bár nem új animéről van szó – 1990-es – szerintem egészen jól megállja a helyét a mai csillivilli CG csodák mellett is. A hátterek egy kissé elnagyoltak, ráadásul elég üresek, élettelenek. A távoli képek viszonylag ritkák, amitől az az érzésünk támadhat, hogy egy meglehetősen szűk környezetben, afféle “dobozban” játszódik a cselekmény nagy része. A palota esetében ezzel még nem is lenne gond, de a külső helyszínekkel sajnos ugyanez a helyzet. A karakterdizájn ezzel szemben igazán elsőrangú lett, kicsit Ghiblis, de amellett kellően egyedi ábrázolású. Megkockáztatom, néha még szimpatikusabb is azokénál.

A zene remekül illik a hangulathoz. A film közben hallott dallamok főleg a Laputát juttatták eszembe, az édesbús ending pedig tökéletesen tükrözi a Ginga érzéseiben jelenlévő – korábban már említett – kettősséget.

A szinkront az előbb említett tényezőkhöz hasonlóan szintén nem érheti panasz, a seiyuuk alaposan kitettek magukért, hogy életet adjanak a változatos szereplőgárdának.

Végezetül csak annyit mondanék, hogy azoknak ajánlom az animét, akikhez közel áll a Ghibli filmek hangulata (ez egyébként nem az!), de nem riadnak el attól sem, ha egy ahhoz hasonló környezetben valamivel több erőszakot látnak. Egyébként kellemes kis mozinak ígérkezik, mindenképpen érdemes belevágni, de azért ne a legkisebbekkel üljünk le elé.

Értékelés: 4/5.

Ismeretlen, titokzatos fiatal nő,Vianne Rocher érkezik a kis faluba, Lansquenet-be, és megnyitja “csokoládézóját” – a tenyérnyi kávézóval kombinált csokoládéboltot. Végre van egy hely, ahol elsuttoghatók a titkok, megszellőztethetők a sérelmek, kipróbálhatók az álmok. Amikor Vianne húsvétra csokoládéfesztivált szervez, a falu egész közösségét megosztja…

Ime az első olyan regény, amelyben a csokoládé elfoglalja a maga méltó helyét. A tartalmas, okos és franciásan pajzán könyv valamennyi érzékszervnek irodalmi ünnepet kínál.

A könyv alapján készült, világszerte hatalmas sikert aratott film már kölcsönözhető videokazettán és megvásárolható DVD-n.

Oldalak száma: 310
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Súly: 340 gr
ISBN: 9789632540030
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2007
Fordító: SZÁNTÓ JUDIT
Árukód: 2145950 / 1031438

Amikor tényleg nem kellesz eléggé, annak vannak jelei. Nem jó érzés észrevenni, de lehet, hogy még mindig jobb, mint amikor komplett hülyét csinálsz magadból…..néha viszont épp az jár jól, akinek van bátorsága hülyének lenni. Megint máskor….sóhaj, ez bonyolult.
Filozofálgassunk a párkapcsolatokról! Mindenkinek lesz egy-két tipikus és nem tipikus története és soha nem tudhatod, hogy a te életed épp melyik kategóriába tartozik.

Sok kis történetet látunk különböző párkapcsolati traumákról. Közben ilyen gondolatokkal kommentáljuk az eseményeket. Igen, ezt ismerjük, pont ez volt a szomszéd csajjal. Jééé, ő pont azt csinálja mint a középiskolás osztálytársam. Nahát, így én is voltam már…
Főhőseink húsz-harminc körüli fiatalok. A nőknél többnyire már veszettül hangosan ketyegi a biológiai óra, házasság, gyerek. A férfiak meg többnyire frászt kapnak, hol a házasság, hol a gyerek gondolatától. Persze a szereplők néha önmaguknak okozzák a legnagyobb meglepetést, amikor rájönnek, hogy az olyan fontosnak reklámozott dolog, nem is olyan igazán fontos az életükben. Na, de akkor mi az, néznek a tükörbe tanácstalanul. Nem mindenki találja meg a válaszait. Önmagukra és néha a másikra vakul botorkálnak jelenetről jelenetre. Kínos, szomorú, vidám, kesrű, romantikus, erotikus helyzetek váltogatják egymást, hogy végül eljussanak egy ideiglenes vagy egy hosszabb távú megoldásig.
Ismerős neveket láthatunk a stáblistán. Valahogy minden színész megkapta a hozzá illő tipikus szerepet. Jennifer Aniston a bájos, vicces, öntudatos lány, Scarlett Johansson a szexi jógaoktató, Jennifer Connelly az idegösszeroppanás szélén eggyensúlyozik, de mindenkinek azt mutatja, hogy erős és így tovább. Láttuk tőlük már ezt valahol. Szerencsére a film nem fullad a romantikus filmek rózsaszínen csillogó, kicsit butácska habjába. Megmarad egy könnyed, de azért kicsit elgondolkodtató filmnek a szerelemről, amit cukorsokk nélkül lehet megnézni, akár pasikkal együtt is.

Elöljáróban annyit szeretnék mondani, hogy az első sorozat nagyon tetszett, a szerethetően ütődött karakterekkel, az extrém megjelenéseket többé-kevésbé hanyagoló karakterdizájnnal (bár emiatt összekevertem egyes szereplőket) és ha eltúlzottnak is éreztem a végén Nodame gyerekkori traumájának a hatását,  az alapját el tudtam fogadni. 8/10-re értékeltem, amikor tavaly nyáron megnéztem. Ezután természetesen nagyon vártam a folytatást.

Nodame ezúttal Párizsban viszi őrületbe Chiakit és az új ismerőseit agyalágyultságával, kettőjük még mindig nagyszerű komédiás párost alkot. Nodame hamar megkedvelteti magát az új lakótársakkal, az otaku Frankkal, de még az elkényeztetett pasivadász Tanya is összebarátkozik vele (miután a Chiaki becserkészésére irányuló kísérlete kudarcba fulladt.) Főszereplőink szorgalmasan nekikezdenek tanulmányaik párizsi folytatásának, Nodame számára ez nem problémamentes, Chiaki viszont egész könnyen veszi az akadályokat, a sorozat felénél már felhívást kap arra, hogy valódi karmesterként dolgozhasson egy valódi zenekarnál. (Ami szép és jó… lenne, ha az amúgy nagymúltú Roux-Marlet zenekar nem állna a szétesés szélén, a pocsék hangulatú próbákkal és az egyre-másra kilépő zenészekkel.)

Tanya és Frank

 Az első két rész nagyon bejött, tele voltak nagyon jó poénokkal, a történet is haladt előre, bár az egy rész alatt lezavart versenyt kissé összecsapottnak éreztem. Rá kellett jönnöm azonban, hogy a következő részekhez képest ez még mindig egész jó volt.

Mit szeretnél, melyiket viseljem éjszaka?"

 A 3. részben Chiaki hónapokra elhúzott egy világ körüli turnéra, de a rész végére már visszatért Párizsba, ez nem  nagyon segített abban, hogy átérezzem: főszereplőink  most Párizsban vannak.

A Roux-Marlet hangulata

A másik fő bajom pedig az volt, hogy megint megpróbálták drámaként előadni Nodame emózását. Az első sorozatban még elment a gyerekkori rossz emlék miatti önbizalomhiány, de amikor azután jött elő, hogy a tehetsége bemutatásával ÖSZTÖNDÍJAT NYERT PÁRIZSBA, bőven benne volt a LOLSZÁNALMAS kategóriában az egész műbalhé.Egyébként nagyjából ugyanazt kellett lenyelnie a nézőnek még egyszer, amit az első sorozatban.
A grafika is romlott, néha már zavaróan kerek feje volt a szereplőknek.
Szerencsére pár résszel később mind Nodame, mind az animációs stáb összeszedte magát, és javult a helyzet, továbbá végre a szerelmi szálon is történt előrelépés.

Összefoglalva azt mondhatom, hogy az erős kezdés utáni visszaesés csalódást okozott, amit a sorozat vége sem tudott feloldani, nem volt meg az a hangulat, amitől az első széria annyira nézette magát.

6,5/10

Az utolsó rész…

A záróepizód története ott folytatódik, ahol a legutóbb abbamaradt: a téli táborban. Szerencsére mindenki megvan épen és egészségesen, az idő gyönyörű, úgyhogy most már semmi akadálya, hogy a maradék időt értelmesen használja ki a két klub “legénysége”.

A sztori ebben a részben két külön szálon fut, az egyik Sakuék készülődését és utolsó estéjét mutatja be, a másik az otthon maradt Roma-kunre és Oumi-sanra fókuszál. Utóbbiak egyébként szerintem sokkal érdekesebbek a már számtalanszor elsütött csillagbámulásnál, hiszen kettejük kapcsolata, illetve ennek elmélyítése (sajnos) csak a vége felé került terítékre.

Szóval Oumi elhívja a tanulástól és a próbafelvételiktől már teljesen kimerült klubelnököt egy romantikus éttermi vacsorára.

Utána természetesen közösen megszemlélik a csillagos eget…

..és…

..és……

De nem. Oumi visszafogja eddigi rámenős énjét és mégsem mondja ki amit várnánk, de ettől függetlenül ez semmit sem von le a jelenet hangulatából és a nyilvánvaló tényből: ők ketten elindultak a közös úton.

A többiek a hegyekben talán épp ebben a pillanatban találják meg az este fénypontját a távcsővel való hosszas babrálás után.

Az aranyszín fénybe öltözött Szaturnusz láttán átélt közös élmény csak tovább erősíti a társaságban az összetartozás érzését, még ha tudják, hamarosan eljön a búcsú pillanata. Tavasszal többen új iskolába kerülnek, a régi klubokba új tagok lépnek, de a csillagok szeretete mindannyiukat elkíséri, bárhová is menjenek.

Egy kellemes zenés betéttel érzékeny búcsút veszünk a szereplőktől, de a zárójelenetben még egy kis időre visszatérünk az immár a tavaszi évnyitót ünneplő Souei Középiskolába.

Saku rövid kommentárjában megtudhatjuk, hogy mi történt az iménti események óta eltelt idő alatt…

A Csillagász Klub elnöke Mihoshi lett, aki töretlen lelkesedéssel (és rettegve a megszüntetéstől) az idei toborzás során is aktívan hajszolja az új tagokat.

Kotozuka-senpait ismét megválasztották a Diáktanács elnökének, úgyhogy Mii-chan félelmei talán nem is egészen alaptalanok. Na jó, azért annyira nem komoly a helyzet, hiszen a szigorú elnök szíve puha mint a vaj (főleg, ha Sakura gondol) úgyhogy nem valószínű, hogy normális esetben rajta múlna a szakkör jövője.

És hát hogy is végződhetne stílusosabban ez a vidám kis sorozat, mint Mihoshi első részben megismert nagybelépőjének újabb változatával és az égből aláhulló látványos csillagzáporral.

Vége.

Be kell vallanom, hogy ezt a sorozatot inkább csak egyfajta hirtelen felindulásból kezdtem el részenként blogolni, mert semmi mást nem találtam az őszi szezonban amiről érdemes lett volna ilyen részletesen írni. Jó, igazából erről sem kellett volna, de utálok félmunkát végezni és különben is; ha már egyszer elkezd valamit az ember, akkor igyekezzen rendesen csinálni.

Egyébként szerettem ezt a sorozatot, bár eleinte azt hittem, hogy végig a vígjáték vonal fog dominálni, ám ahogy a fenti ábra is mutatja, a romantika – sőt esetenként egy hangyányi dráma is sikeresen belekeveredett a sztoriba. Ahogy reméltem, a dolog nem ment el vészesen a tudományos irányba, bár az is igaz, hogy így eléggé egyhangú lett a folyton ismételgetett ugyanazon csillagászati rész. A fő hangsúly természetesen megmaradt a vidámságon, ebből a szempontból szerintem egész jól teljesített az anime, amelynek színvonala végig viszonylag folyamatos szintet képviselt. Ez – bár nem ér fel a legjobbakhoz – az átlagosnál mégis valamivel magasabb pontszámra érdemes.

A külsőségek tekintetében igazából semmi különöset nem tudnék kiemelni, kivéve, hogy időnként a szereplők ábrázolása talán nem sikerült tökéletesre. A karakterdizájn egyébként szimpatikus éppúgy, mint a szereplők jelleme. Ez utóbbit sajnos nem mindenkinél volt idő hosszasan boncolgatni, pedig néhány mellékszereplő elővétele üdítő változatosságot lophatott volna a történetbe. Az, hogy Saku szerelmi sokszöge végül sehova sem fejlődött, tulajdonképpen nem lett zavaró, hiszen tipikusan olyan lányok veszik körbe, akiket külön-külön nem tudnánk elképzelni mellette, viszont jelenlétükkel mindannyian a kellő mértékben fűszerezik főhősünk életét. Roma és Oumi viszonya nekem tökéletesen megfelelt a romantikus szál kifejtésének, sikeres egymásra találásuk pedig örömteli részét képezte a befejezésnek.

A zenék (OP/ED) különösebben nem lettek kiemelkedőek – azaz nem fogom éjt nappallá téve hallgatni – viszont a sorozat alatt kellemesen aláfestik a jeleneteket, a képekkel jól összhangban vannak. A szinkronra sem lehet panasz, még Mihoshi folytonos kiabálása sem volt annyira idegesítő. Úgy látszik, lehet ezt jól is csinálni.

Végezetül az animét azoknak ajánlom, akik könnyed szórakozásra vágynak, de nincsenek véresen komoly elvárásaik néznivalójuk iránt. Az erre a stílusra fogékony fanoknak biztosan tetszeni fog. Csak ki kell próbálni.

Értékelés: 4.

Többek között azért szeretem ezt a sorozatot, mert mindig beletesznek valamilyen nem várt ötletet amivel sikerül kellőképpen feldobni. Ez most sincs másként; ebben az epizódban a komolyabb vonal dominál.

Főhőseinket a 9. részben megismert Takami Középiskola Csillagász Klubja meghívja egy közös hosszú hétvégére a hófedte hegyekbe. A program természetesen a szokásos: csillagok, csillagok, csillagok.

Valljuk be őszintén; Sakuék nem igazán vették figyelembe barátaik hőmérsékletre és megfelelő ruházkodásra való ötletes, bár elsőre komolytalannak tűnő felhívását, ezért a vonatról leszállva egyből megcsapja őket a kegyetlen valóság jeges szele.

Kivételek: a tapasztalt felnőttek és az infantilis középiskolások…

Sakuék persze biztosítanak mindenkit, hogy hoztak ám meleg ruhát, csak azért nem vették fel, mert nem számítottak rá, hogy ilyen hamar szükségük lesz rá. Pedig de.

A klubelnök mellesleg Oumi-sannal a felvételi vizsgára való készülés miatt ezúttal igazoltan távol van, úgyhogy társainak magukban – természetesen tanári felügyelet mellett – kell boldogulniuk az elkövetkező 4 napban. A vendéglátók ismeretében lelkesedésből mindenesetre nem lesz hiány.

Minami-san és Kawamura-san bemutatják Mihoshiéknak Annt, az új klubelnöküket. Nem mintha bármit is számítana így az utolsó előtti részben egy-két új szereplő, de legyen.

Edogawa korábbi, lányokat fényképezni vágyó rémképe mindenesetre jó mély nyomokat hagyott az ártatlan lelkekben.

A vendégházba megérkezve a fiatalok nyugtázzák, hogy a hely igazán minden igényüket kielégíti; van saját teleszkóp a tetőn, melegforrás, toronyóra aranylánccal stb, bár apró szépséghibaként a fűtés éppen nem üzemel. Ez mondjuk a tél kellős közepén probléma lehet.

A társaságból mindenki hamar kienged, egyedül Hime nem találja meg önmagát, részint mert ő tényleg nem hozott sok meleg göncöt (a medveforma ruházat nyilván kevésbé vonzza a férfitekinteteket), másrészt eszi belülről a féltékenység, mert Mihoshi a maga természetes közvetlenségével mindig sokkal közelebb tud kerülni Sakuhoz, mint ő. Ezen gondolatoktól aztán a lány már az elejétől fogva eléggé frusztrált lelkiállapotban van.

A házban uralkodó csípős hideg mellett talán zaklatottsága is közrejátszik abban, hogy nem figyeli az időjárás-előrejelzést amely nagy hóvihart jósol a környékre és ezért is indul el egymagában (a többieknek sem szólva) a sötétedő világba, hogy az egyik helyi üzletben beszerezze a hiányzó télálló ruhadarabokat.

Heh, tipikus városi…

Társainak hamarosan feltűnik távolléte, a felismerésből támadó ijedelmüket azonban tovább fokozza, hogy Mihoshi is hiányzik: ő már korábban Hime után indult, amikor meglátta kimenni a házból.

A vihar persze tombol mint az állat, vaksötét van, úgyhogy senki nem tehet semmit és mindenki a legrosszabbra tud csak gondolni. Hmm, szép kis kirándulás…

Hime egyre elkeseredettebben küzdi magát előre a hóban, azt pedig talán már mondanom sem kell, hogy közben jól el is tévedt…

Látomásai a közelgő véget vetítik előre, ő azonban nem akarja feladni…

És ekkor…

Úgy tűnik, hogy egy időre megmenekültek, főleg amikor némi kalandozás után mindketten egy védettnek számító hóbarlangban kötnek ki.

Itt aztán van idő beszélgetni, Hime sír egy sort és közli Mii-channal, hogy számítson rá, hogy méltó riválisa lesz a jövőben. Ő természetesen Sakura gondol, Mihoshi viszont – mint később kiderül – egészen másra.

A végére szerencsére eláll a szél és abbamarad a hóesés, a házban maradtak megtalálják a módját, hogy egy “fényágyúval” jelezzék az útirányt, úgyhogy minden jó, ha a vége jó; az elveszett bárányok mindenki megkönnyebbülésére épségben térnek vissza.

Most már semmi sem áll a csillagnézés útjába.

A csomag tartalma: Corinne Hofmann – Afrikai szeretők A huszonhét éves, jómódú svájci üzletasszony kenyai nyaralása alkalmával első pillantásra halálosan beleszeret egy gyönyörű testű, megbabonázó szépségű, félig pucér maszáj vadászba. Környezete és a józan ész ellenére mindent felszámol, ami a nyugati kultúrához köti: lakást, kocsit, üzletet, kapcsolatokat, és elindul vissza, Kenyába, hogy új életet kezdjen.Hozzámegy álmai fekete harcosához, és belemerül egy hihetetlen kalandba, mely ekkor már nem is kaland, hanem számára maga az élet. Megtanulja, mit jelent a szex egy maszáj harcosnak, megtapasztalja, milyenek a mindennapok egy középkori körülmények között tengődő afrikai faluban. Megismeri a szerelem, a küzdés, a szenvedély és a szenvedés legmélyebb bugyrait. Gyermeket szül férjének, maláriát kap, üzletet nyit a faluban, harcol, hogy elfogadtassa magát férje, családja és az egész közösség által.Az Afrikai szeretők története a szappanoperák romantikus meséihez hasonlóan indul, de egy rendkívül erős asszony letehetetlenül izgalmas történetévé válik, aki a szenvedély és az emlékek erejével mesél szerelméről, csalódásairól és harcáról egyetlen gyermekéért.Corinne Hofmann ma ismét Svájcban él, önéletrajzi regénye a német nyelvű könyvpiac történetének egyik legnagyobb sikerévé vált. Svájci mindennapjainak sodrásában néha már ő is alig hiszi el mindazt, amit átélt a kenyai bozótok árnyékában, afrikai szeretője karjai között. Corinne Hofmann – Visszatérés Afrikába “Idestova már tizennégy éve annak, hogy másfél éves lányommal, Napiraijal a karomon elmenekültem Nairobiból. Még magam is alig hiszem, de itt ülök egy repülőgépen, hogy annyi év után újra visszalátogassak Kenyába. Izgatottságomban csak az jár a fejemben, vajon milyen lehet egykori otthonom. Mi maradt meg belőle? Mi minden változott arrafelé? Rá fogok-e ismerni Barsaloira, az észak-kenyai kis falura és az ottani emberekre? Mit fog szólni a volt férjem, a szamburu harcos Lketinga? És a mama? Vajon befogadnak-e újra maguk közé?” – írja a szerzőnő, Corinne Hofmann, akinek Afrikai szeretők című nagy sikerű önéletrajzi regénye az idei év egyik legnagyobb könyvszenzációja volt idehaza, szinte egész nyáron át uralta a fontosabb sikerlistákat. A világszerte több millió példányban, számos nyelven megjelent regény folytatása szintén bestseller. Corinne Hofmann, aki annak idején egy maszáj harcos szerelméért feladta fényes karrierjét, civilizált hazáját, biztos jövőjét, tizennégy év elteltével visszalátogat az egzotikus Kenyába, hogy szembesüljön múltjával, egykori önmagával és – nem utolsósorban – elhagyott szerelmével… Kuki Gallmann – Álom Afrikáról Corinne Hofmann Afrikai szeretők trilógiájának sikerén felbuzdulva az Ulpius-ház új szerzői sorozatot indít Kuki Gallmann regényeiből. A több mint húsz nyelvre lefordított memoár és a belőle készült film méltán lett világsiker. Kritikusai szerint: “Bravúrosan ragadja meg Kenya varázsos világát. Szépség és dráma, fájdalom és öröm különleges keveréke.” Kuki Gallmann Toszkána szépséges tájain nőtt fel, vágyai mégis Afrika vad és ősi világához vonzották. Huszonöt évesen szerelmével és első házasságából származó fiával Kenyába utazik, hogy valóra váltsa gyermekkori álmát… de a sors nem kegyes hozzá. Az újszülött kislányával magára maradt nő példás emberi tartással küzd az életéért, az álmaiért, a boldogságáért. Kuki Gallmann a szerelem, a család és Afrika bűvöletében élte, éli nem mindennapi életét. Szenvedéllyel teli könyve igazi egzotikus olvasmány.

3.499 Ft

Megjelent a(z) ULPIUS-HÁZ KÖNYVKIADÓ KFT.gondozásában.
Szállítás: 1-3 munkanap
Súly: 980 gr
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2009
Árukód: 2206157 / 1061957

Forks fölött mindig felhős az ég. Bella Swan, az érzékeny, zárkózott lány afféle önkéntes száműzetésre ítéli magát, amikor ide költözik apjához. Bella alapjáraton is mágnesként vonzza a bajt, ezúttal azonban nem csak a “mindennapi” csetlések-botlások fenyegetik. Hanem Ő… Ő, akinek aranyszín szeme van, titokzatos, szeszélyes, kiszámíthatatlan, félelmet keltő és biztonságot sugárzó. Ő, akit Edwardnak hívnak, mint valami ódivatú regény hősét. Ő, aki megmenti az életét. Ő, aki mégis a legnagyobb veszélyt jelenti Bella számára. Az indián rezervátumban furcsa, félelmetes mesék keringenek. És egy nap a legenda megelevenedik… A szerzőről: Stephenie Meyernek már nálunk is kultusza van, noha ez az első magyarul megjelenő könyve. Alkonyat (Twilight) című regényével üstökösként robbant be az amerikai irodalmi elitbe úgy, hogy közben tinédzserek és felnőttek millióit hódította meg. Twilight – A földkerekségen mostantól az Alkonyat a szerelem napszaka!

2.849 Ft - Listaár: 2.999 Ft

Megtakarítás: 5%

Megjelent a(z) KÖNYVMOLYKÉPZŐ KIADÓ KFT.gondozásában.
Szállítás: 1-3 munkanap
Oldalak száma: 502
Borító: PUHATÁBLÁS, RAGASZTÓKÖTÖTT
Formátum: A 5 210 X 148
Súly: 580 gr
ISBN: 9789639708952
Nyelv: MAGYAR
Kiadás éve: 2008
Fordító: RAKOVSZKY ZSUZSA
Árukód: 2165212 / 1049880