I said in my original post about this set that I was lucky enough to get the full set of figures except for the secret figure. Well, I was wrong. I was actually lucky enough to get the full set of figures. The secret figure is, as strongly suggested on the packaging, an angel version of L. The reason I didn’t notice the secret figure to begin with is that it is extremely similar to the non-secret L that comes with a red chair. In my haste, I think I just saw the chair and assumed it was a double, but on closer inspection there are a few key differences: the left arm is not raised, the facial expression is different, and he comes with a halo and a pair of angel wings.

The halo is pretty fragile – the stand that connects the halo with L’s head was already broken right out of the box – but a little bit of glue (or even blu-tac in a pinch) will fix that, and considering that’s the only issue this otherwise excellently made set, it’s hard to complain. This really is a fantastic set of figures; I’m very pleased to have the full set and look forward to doubling the size of the collection with Case File #02 early next year! Thank goodness they’re puchi, not full-size Nendoroids. This concludes the photos of the puchi Death Note characters… for now.

Pois é gente! tem novo post aki no CPFish! E é esse mesmo! Nele você vai encontrar onde está o novo pin……

E você vai me encontrar falando que aki tem um novo post, mas isso não é novidade, porque se  você já está lendo o post, é porque tem novo post!

Tchau!

Pengujack9 que cansou de assinatura de imagem

Those with power can wipe the past clean, and can rule the future.
Master Erigor

How History is Written…

In writing these plays, Shakespeare had nothing to help him except the standard history books of his day. The art of the historian was not very advanced in this period, and no serious attempt was made to get at the exact truth about a king and his reign. Instead, the general idea was that any nation that opposed England was wrong, and that any Englishman who opposed the winning side in a civil war was wrong also.

History Is Written by the Victors, Insights, 1994

After some experimenting with the Lumix GF1 and different photoshoot set-ups, I’m ready to give you a better look at Good Smile Company’s Nendoroid Puchi Death Note Case File #01. I’m really pleased with the detail that the GF1 was able to capture without a macro lens (I’m using the 14-45mm kit lens) as well as how the lighting turned out. There’s nothing overly complex about the set-up, so I’ll just let you see for yourself instead of going into any further detail. I hope you like these first photos; stay tuned for parts two and three over the next week or so to see the whole set!

Cím:  Láz

Szerző:Yuuki Ai, Kiru Nagato

Fandom: Bleach

Szereplők: Abarai Renji, Aizen Sousuke, Grimmjow Jeagerjaques, Hisagi Shuuhei, Ichimaru Gin, Kuchiki Byakuya, Kurosaki Ichigo, Orihime, Sado Yasutora (Chad), saját szereplő, Tousen Kaname, Ulquiorra Schiffer, Urahara Kisuke, Yamamoto Genryuusai

Korhatár: 16

Kelt: 2009/08.14-

Figyelem: Szereplő halála, trágár beszéd

Sorozat: Árulók

Másnap reggel nagy meglepetésére nem szólt a zene. Kinyitva szürke szemeit megdöbbentő látvány fogadta: Sponge Bob-os párnája helyett egy kidolgozott, mozgó mellkasra hasonlító izét ölelt. Azonnal felül és szerintem nem kérdés ki feküdt mellette. A vér szélsebesen futott a fejébe, de ugyanolyan gyorsan cserélt helyet egy ördögi vigyorral. Előhalászott a szekrényből egy sálat, összekötözte „párnájának” kezeit az ágytámlával, és elhelyezkedett annak derekán. Simogatni kezdte a kidolgozott hasfalat és annak gazdája – csupán egy érintéstől-, felnyögött. Még egyszer megismételte a műveletet, mire Grimmjow szemei kipattantak. Megrökönyödve vette tudomásul, hogy kezeit lekötötték, de ami még rosszabb, hogy CSAK egy kis simogatástól feléledt fegyvere. Kiru elvigyorodott és bal válla felé dobva kócos haját, rádőlt a férfi mellkasára és a fülébe suttogta a szavakat.
- Igaz, milyen kibaszott szar érzés, ha nem érintheted meg, azt, amit annyira kívánsz? Hm? És ezt a tegnapiért kapod. Talán, ha nem csapsz ekkora cirkuszt, akkor nem kötöm le a kezeid. – a kiszolgáltatott Espada ismét felnyögött, ahogy a lány cirógatta fültövét. Kiru felült, majd leszállt áldozatáról és elővette fényképezőjét. Csinált néhány képet a tehetetlenül vergődő, felizgult arrancarról, majd a géppel a kezében, vigyorogva elhagyta a szobát.  A nappaliba leérve Kiru kupaktanácsot hirdetett. Az asztalhoz ülve a vörös felvetette a felmerülő problémát melynek neve: Aizen és bandája.
- Na, gyerekek, eddig Hawaii-dizsi-napfény volt az élet. Eddig. Vagyis: Őnagysága rájött, hogy hoppá elárultak ki kéne nyírni őket. Tehát Itt az ideje, hogy felkössük a gatyát.- szónokolt Kiru. – Valakinek, valami jó ötlet?
- Kémkedni kellene, hiszen mindig jó, ha mi tudunk valamit az ellenségről, de az semmit sem tud rólunk.- szólalt meg Harribel.
- Nem rossz ötlet. Ellenvetés? – a többiek csak a fejüket rázták – Ki vállalja?
- Majd én. – állt fel a szőke. – Éppen itt lenne az ideje, hogy én is csináljak valamit.
- Rendben. De vigyázz nehogy észrevegyenek, és ha estére nem érsz vissza, utánad megyünk. – állt fel Yuuki is.
Harribel megnyitotta a gargantát és pillanatokkal később el is tűnt.
- Mi a baj fiúk? Olyan hallgatagok vagytok. – kérdezte a csendesen gubbasztó férfinépre meredve Kiru. Szayel csak megrázta a fejét és sóhajtott egyet.
- Jézusom! Grimmjow! Beteg vagy? – tette kezét a férfi homlokára Yuuki. – Kemény 10 perce nem szóltál be Kirunak.
- MINEK JÁR A POFÁD?! – ordította vörös és elkezdte kergeti a barnát az asztal körül. A fiúk csak sóhajtottak egyet.
- Hát ők nem vették észre. – szólt halkan Szayel.
- Persze. Hiszen nem ismerik annyira, mint mi – válaszolt a kék hajú. 10 perc hajkurászás után a lányok a konyhaszekrénynek dőlve lihegtek, amikor kaparászásra lettek figyelmesek.
A fürdőből. Szayel lassan felállt és óvatosan benyitott. A lányok kíváncsi természetüknél fogva oda tódultak.
- Szerintem ezt ne… – kezdett volna bele a tudós, de a lányok közbe vágtak.
- MEGVAKULTAM!!! – és mint két zsák krumpli eldőltek a földön.
- …m kéne. – fejezte be a mondatot a rózsaszín. Az ajtó mögött ugyanis egy meztelen, gúzsba kötött Ichigo vergődött a földön.
Szayel elvonult a fiúval, hogy visszaadja neki az önbecsülését, míg Grimmjow drasztikus lépésekhez folyamodott a lányok felélesztését illetően. Oda hajolt Kiru fölé, és ajkait az övéire tapasztotta.
A lány szemei azonnal kipattantak.
- PERVERZ KÖCSÖG!!!- ordította teli torokból és lerúgta magáról a férfit, aki a barna lányon landolt.
- Ááá!!! – kiáltott fel Yuuki is. – Meg akarsz ölni Kiru?! – kérdezte miközben kimászott az Arrancar alól.
- Neki köszönd. – válaszolta ingerülten a vörös. – Még egy ilyen és gondoskodom róla, hogy ne tudd használni azt ott a lábad között.
- Hh. Pedig meg akartam mutatni mire képes az ott a lábam között. – vett egy gúnyos pillantást a vörösre, mire az összeszűkítette a szemeit.
- Pedig, ha tudnád, hogy ő csinálta azt Ichivel… – szólalt meg Yuuki.
- Pofád lapos! – vágta rá egyből az ex-hatos.
- Upsz… ezt nem kellett volna… – mosolygott ártatlanul a barna.
- De nagyon nem! – nézett csúnyán a lányra.
- Én a helyedben nem Yuukival foglalkoznék Arrancar! – ült Kiru lehajtott fejjel és haja meglebbent az őt körül vevő piros-fekete aura miatt. Az egész úgy festett, mint az ördög női testben.
- K-Kiru…  M-megtudom magyarázni… – kezdett hátrálni Grimmjow.
- Betelt a pohár… – oldalazott ki a helységből Yuuki.
- Miközben nyúzlak, megmagyarázhatod, persze csak, ha szóhoz fogsz jutni a nagy ordítás közepette. – a lány felemelte a fejét és szürke szemei őrülten megcsillantak.
- Asszed megijedek tőled? Fél kézzel lenyomlak! – menősködött az ex-Espada.
- Igen? Akkor ehhez mit szólsz? – csettintett egyet és Grimmjow körül lángkör jelent meg.
- Szóval az úúúgy volt… – kezdett bele ismét a férfi, de Kiru csak vetett oda egy fölényes mosolyt és a lángkörben hagyva a férfit felment a szobájába.
Az Espada nem tudta mire vélni a lány furcsa viselkedését. Az egyik pillanatban még rajta ül és elég félre érthetően beszél,  a másikban pedig trófeát akar csinálni, abból, ott a lábai közt. Most még a módosított lélekre sem foghatta dolgot, hiszen senkit nem rabolt el Gin.
Amíg ezen rágódott, Kiru visszatért kezében egy papír lappal.
- Az meg mi?
- Emlékszel még… Erre? – azzal megfordította a papírlapot, amin az a kép díszelgett, amit a lány nem sokkal ezelőtt készített.
- Mit akarsz vele csinálni?
- Túl sokat kérdezel… Azt hittem egyértelmű. – közben oda sétált a hűtőhöz, levette a szivecskés mágneseket, és szépen kiplakátozta a képet a hűtőre, hogy jól látható legyen, majd aláírta piros tollal. Grimmjow szemei kistányér méretűre duzzadtak, álla, pedig a padlót verdeste. A legjobb mégis az volt, mikor fülein szürke füst szivárgott kifelé. Szerintem mindenki tudja, mi jön most: armageddon.
Kiru sem volt ám a fejére ejtve így a Gyalog Kakukkot is megszégyenítő gyorsasággal illant ki a helységből, még mielőtt a huszadik szomszédig elhallatszó bomba robbant volna.
- KIRU!!! CSAK KERÜLJEK KI INNEN TE BASZOTTUL HALOTT LESZEL ÉRTED?! LECERÓZLAK HALLOD?!- eközben az emeleten, a kis hangszigetelt szobában a másik három szétröhögte a vakbelét. Néhány órával később Kiru vidáman sétált le az emeletről, amikor is eszébe jutott, hogy, Grimmjowot a lángkörben hagyta. Ijedten kapta oda a fejét, ám a férfi nem volt börtönében. Annál inkább a nappaliban. A kanapén ülve, görnyedt az asztal fölé és valami kitömött zoknit – rajta piros madzagokkal – szurkált gombostűkkel.
- Te most… Voo-doo-zol? – vágott hülye képet a lány.
- Minek néz ki? – válaszolt flegmán a férfi.
- Látom megpróbáltad leszedni a képet.
- Ja, csak a kibaszott védő mágiád… – mielőtt a lány vethetett volna egy győzedelmes vigyort, megnyílt mellettük egy garganta és Harribel lépett ki rajta.
- Ez gyors volt. – jegyezte meg a vörös, mire a szőke megengedett egy mosolyt, és vetett egy furcsa pillantást a Grimmjow kezében lévő zoknira.
- Mi akar az lenni?
- Asszem én lennék Voo-doo babaként. Így akar megölni. – nevetett a vörös.
- Vagy éppen az ágyba csalni. – nyalta meg a szája szélét az ex-hatos.
- Eszedbe se jusson! KUPAKTANÁCS! – kiáltott fel, mire Szayel és Yuuki is levánszorgott az emeletről. Alig ültek le az asztalhoz, csengettek.
Yuuki szaladt ajtót nyitni, mire Renji vörös lobonca bukkant fel az ajtó mögül.
- Yuuki, beszélhetnénk négyszemközt? – kérdezte komoly hangon a hadnagy.
- Persze. – azzal kimentek a teraszra.
Yuuki és Renji kinn álltak a teraszon, mind a ketten a naplementét nézték.
- Hát esküszöm, Grimmi se normális… ilyen féltékenységi jelenetet lecsapni a semmiért. – sóhajtott Yuuki és az alattuk elhaladó autókat kezdte nézni.
- Szerintem… nem tudom… szerintem én is így viselkednék, ha rólad lenne szó. – mondta Renji és Yuuki felé fordult. A lány pár percig nézte a vöröst majd hangosan felnevetett.
- Ne bomolj vörös! – csapott rá Renji hátára. – Mostanában mindenki ilyen romantikus kedvében van? Kész röhej. – vágta tarkóra a kezeit majd elindult befelé.
- Várj Yuuki. – kiáltott utána Renji.
- Hmm? – kérdezte a lány hátranézve a válla fölött. Renji nem szólt egy szót se csak ide-oda nézelődött.
- Hát, ha nem mondasz semmit, akkor mennyünk be, kezd hideg lenni. – mondta Yuuki és elindult befelé.
- Na, mi van Yuu? – kiáltott oda Kiru, aki az asztalnál ült további hét ember társaságban.
- Semmi, mi lenne? Csak hideg van. – vonta meg a vállát a barna majd elindult a szobája felé. Renji amint észrevette, hogy Yuuki elég messze jár a többiektől egyből utánaeredt.
- Yuu. – szólt halkan, hogy csak a lány halja. Yuuki megállt és kérdően nézett Renjire.
- Igen? – kérdezte mosolyogva.
- Járj velem. – mondta ki Renji a bűvös mondatot. Csak hát nem ők voltak az egyetlenek, akik hallották ugyan is a beszélgetés lehallatszott az előtérbe is, és mindenki tisztán hallotta hogy Renji mit mondott. Yuuki sokkolva állt a szobája kilincsét szorítva. “Hülye vagy?!” – üvöltött magában a lány.
- Renji… én… nem tudom… mit mondhatnék erre? – nézett fel a shinigamira.
- Amit gondolsz. – mondta a másik. Yuuki pár percig csak a padlót nézte, közben néha-néha felpillantott Renjire is.
- Én. – kezdett bele síros hangon a lány. – Renji, én sajnálom, de csak bátyámként tekintek rád. – Azzal úgy, ahogy volt mindenkit kinn hagyva berohant a szobájába.
Néma csend ült az egész házra amit Grimmjow tört meg.
- Buk-ta! – szótagolta a szót. – de nem is kicsit. – azzal röhögve állt fel az asztaltól.
- Kussolj! – morogta Kiru majd ő is követte az Espada példáját és felállt az asztaltól. Majd megindult Yuuki szobája felé. Az ajtó előtt megállt, egyik kezét az ajtóra simította, majd lassan oda hajolt.
- Maradjatok egy kicsit csöndbe. – nézett hátra a társaságra, majd visszafordult az ajtóhoz és lehunyta a szemét. – Sír… – mondta halkan – és, rajzol, hallom a ceruzasercegést.
Azzal sóhajtott egyet majd elindult a konyha felé, de még megállt Grimmjowék előtt.
- Ha bármelyikőtök beteszi a lábát Yuuki szobájába, annak velem gyűlik meg a baja, és most nem csak játszunk. – azzal Byakuyáék felé fordult. – Ez rátok is vonatkozik. – majd ment tovább a konyha felé.
Eközben a szobában…
Yuuki ült az ágya sarkában, egy rajzlappal és egy ceruzával a kezében, és szorgalmasan rajzolta, amit lát. Közben próbálta visszatartani a könnyeit. A rajzlapon lassan kirajzolódott egy szekrény alakja. Pontosabba a szekrényé ami Yuuki ágya mellet található. És már neki is látott a másiknak. A félhomályban ülve is tisztán látta a vonalakat, mit hova kell húzni. Már lassan tíz perce ült benn a szobájában, amikor letette a ceruzát. Lassan eldőlt az ágyon majd lehunyta a szemeit.
Eközben kinn…
- Szerintem be kéne menni. – mondta Szayel.
- Én aztán nem. – mondta unottan a sexta Esapda.
- Csak nem félsz Kirutól? – szólt közbe gúnyosan Losy.
- Nem félek én senkitől! – mondta dühösen Grimmjow és megragadta a kilincset.
- Be ne nyiss! – kiáltott torkaszakadtából Kiru, de elkéset. Ugyanis drága Grimmjowunk kinyitotta az ajtót, de azon nyomban vágott egy hátast.
- Én szóltam! – sétált felé Kiru.
- Mi a fasz van ennek a szobájában? Buzibár? Hát undorító. – mondta Grimmjow és felállt.
- Mond ezt hangosabban, és fej nélkül maradsz estére. – mondta Kiru. Grimmjow semmibe véve a lányt Szayel felé fordult.
- És te vele alszol egy szobába… hogy bírod? – kérdezte lenézően.
- Nem nézek a falra, ennyi. – nos, hát igen, drága Yuukink szobája ugyanis Yaoi mangás, és animés poszterekkel volt tele, de nem is abból az enyhébb fajtából. Grimmjow morogva hagyta el Yuuki szobáját és egy életre megtanulta, hogy yaoi fan szobája közelébe nem megyünk. Kiru és Szayel kinn álltak a szoba előtt.
- Nem tudom Grimmjow mit hisztizik, hiszen sötét van, alig lehet látni valamit. – mondta halkan Kiru.
- És Yuuki? Alszik? – kérdezte felé fordulva Szayel.
- Szerintem igen, úgyhogy jobb, ha el is me… – fejezte be Kiru a mondatot, ugyanis az ex-nyolcas minden szó nélkül besétált Yuuki szobájába egészen az ágy elejéig.
- Tényleg alszik. – nézett le Szayel a lányra.
- Idióta! – szólt rá suttogva Kiru. – most rögtön gyere ki, mielőtt felébred. – mondta halkan a vörös, amikor Yuuki hirtelen fordult egyet. A haja hátra volt kötve egy coffba a frufruja meg elcsatolva.
- Yuukinak van másik szeme is! – szólalt meg Szayel hangosan.
- Hülye! – kiáltott rá Kiru s befogta az Espada száját. De már késő volt, ugyan is a barna lány mocorogni kezdett az ágyon. Egyik kezével a szemét dörzsölte a másik a magasba volt és nyújtózkodott.
- Még nem lát minket, addig tűnjünk el, amíg lehetséges. – mondta Kiru pánikba esve.
- Kiru? – kérdezte álmosan Yuuki és a két “áldozat” felé fordult.
- I-igen Yuu? – kérdezte bizonytalanul Kiru.
- Elaludtam? – kérdezte a lány, majd felült.
- Jah. – könnyebbült meg Kiru majd Yuuki mellé sétált. – De nem vall rád, nem vagy lázas? – kérdezte és a lány fejére tette a kezét.
- Nem, de viszont éhes az vagyok. – sóhajtott Yuuki.
- Szerintem egy kis hőemelkedésed van, és mit kérsz?
- Tükörtojást. – mosolygott a barna, majd visszadőlt az ágyra.
- Megnézem, mit tudok tenni az ügy érdekébe. – mosolygott Kiru majd elhagyta a szobát. Yuuki és Szayel tartózkodtak csak a kis helységbe.
- Biztos jól vagy? – ült le Szayel a lány mellé.
- Persze, kutya bajom, mi lenne a gond? – kérdezte mosolyogva Yuuki.
- Hát… mindegy a lényeg, hogy már semmi bajod.
Yuuki felült és Szayellel szembe fordult. Az Espada kinyújtotta a kezét, és a lány homlokára tette.
- Szerintem Kiru tévedett, mert eléggé meleg a homlokod. – majd lecsúszott a keze a lány arcára.
- Mit csinálsz? – kérdezte Yuuki és Szayelre nézett. De az nem válaszolt továbbra is a lányt nézte.
- Ne csináld ezt! – szólt rá mérgesen Yuuki és elrántotta a fejét. – Miért viselkedik így velem mindenki?! Először Renji vallja be, hogy szeret engem és kéri meg, hogy legyek a barátnője. Most meg te kezded! – nézett dühösen Szayelre. – miért nem tudtok engem békén hagyni?! – Yuuki hirtelen a fejéhez kapott. – Kiru… – suttogta. – Szólj Kirunak gyorsan! – ordított a lány és már mind a két kezével a fejét fogta. “Mi ez? Mi ez az egész?! Mi a fene történik velem?! Ordított magában a barna. Kiru azon nyomban rohant fel az emeltre, egészen Yuuki szobájáig, majd hirtelen megtorpant az ajtónál.
- Álljatok hátrébb! Most! – üvöltött a mögötte álló kisseb tömegre. Amint ez megtörtént Kiru kinyitotta az ajtót, de azon nyomban be is csukta.
- Yuuki! – ordította az ajtónak támaszkodva. – YUUKI! Fogd vissza a lélekenergiád! Túl sokat engedsz szabadon! HALLOD?! YUUKI! – üvöltött Kiru.
- Ne… nem megy!! – mondta Yuuki az ágyról.
- Itt vagyok, már nincs semmi baj, Yuuki kérlek! Fogd vissza a lélekenergiád! – de semmi válasz nem érkezett a barna lánytól, az energia hullámok meg egyre erősebbek lettek.
- YUUKI!!!! – üvöltött Kiru torkaszakadtából amire a barna lány felkapta a fejét és az energia is csökkeni kezdett, de még mindig túl sok volt.
- Ez az Yuu. Itt vagyok, nincs mitől félned. – mondta Kiru és megindult a lány felé. – Még, még mindig túl sok Yuuki. – Kiru már az ágy mellet volt, és megragadta a barna lány csuklóját. – Itt vagyok. -          mondta mosolyogva Yuukinak.
- Kiru… – mondta Yuuki könnyes szemekkel és a lélekenergiája a minimumra csökkent. A vörös csak sóhajtott egyet majd leült az ágyra Yuuki mellé.
- Mi történt Yuu? Ilyen még soha nem fordult elő veled.
- Nem tudom…. – hajtotta le a fejét a barna. – azt hiszem túl sok volt ez a mai nap.
- Lehet. – sóhajtott Kiru. – de én mindig itt leszek, ne félj, soha nem hagylak el. – azzal Kiru fogta magát, és lefeküdt az ágyra. – Pihenjünk jó? – kérdezte mosolyogva. A barna lány csak bólintott egyet, majd lefeküdt Kiruval szembe. Pár perig nézték egymást majd Yuukit elnyomta a láz.
Amint a barna elaludt Kiru halkan felállt az ágyról és elhagyta a szobát.
- Hogy van? – esett neki mindenki a vörösnek a kérdéssel.
- Alszik. És nem szeretném, ha bármi bemenne hozzá. – majd Byakuya, Renji és Szayel felé fordult. – főleg ti nem. – azzal kiment a konyhába. Pár perccel később mindenki elvonult a saját dolgára kivéve Byakuyát, aki még mindig a lány ajtaja előtt állt. Többiek le voltak foglalva a napi dolgaikkal ezért nem vették, észre, hogy egy személy hiányzik. És épp megszegni készül Kiru parancsát. A kapitány hangtalanul nyitott be a szobába, majd zárta is be az ajtót. Sötétség uralkodott a szobán, aminek a sarkában egy kétszemélyes franciaágy foglalt helyet. Az ágyon pedig egy barna lány szuszogott békésen. Byakuya hangtalanul sétált az ágyhoz majd megállt mellette. Yuuki a hátán feküdt, egyik keze a mellkasán pihent, a másik a feje mellet. A kapitány nézte egy darabig a lány majd halkan megszólalt.
- Yuuki. – A lány egy kissé összerezzent, de semmi más nem történt. Byakuya sóhajtott egyet majd leült az ágyra Yuuki mellé. Egy darabig nézte a lány arcát majd felé hajolt.
- Yuuki. – suttogta a lány ajkai előtt pár milliméterrel. Az említett még mindig nem reagált a szólításra. Byakuya lehunyta a szemét és megcsókolta a lányt. Yuuki erre egyből felébredt, elkerekedtek a szemei, ahogy egy csukott szemű Byakuyával találta szembe magát, aki épp az ő ajkait veszi birtokba.
- Bhiya… – suttogta Yuuki mire a kapitány kinyitotta a szemét.
Yuukinak a torkába ugrott a szíve ettől a pillantástól. Majd a kapitány lassan elhajolt.
- Mit, keresel itt? – kérdezte Yuuki kissé lihegve.
- Aggódtam. – válaszolt a férfi.
- Aggódtál? – Yuuki akaratlanul is felnevetett. – A nagy Kuchiki Byakuya ilyet is tud? – Yuuki hirtelen a szája elé kapta a kezét. “Ez mi volt?! Én ilyet nem mondtam, de… de hogy mondhattam”
- Ezt azt hiszem megérdemeltem. – mondta Byakuya már-már kedves hangon. “Álmodom?” Yuuki kinyújtotta a kezét és megfogta Byakuya arcát. A férfi csodálkozva nézte a lányt, mintha nem is itt lenne. “Nem álom” állapította meg Yuuki, majd sóhajtott egyet és el akarta húzni a kezét, de Byakuya utána kapott.
- Yuuki. – kezdett bele Byakuya, a lány csak kíváncsi szemekkel figyelte a férfit. – Ha…. én is megkérdezném azt, amit Renji, mit válaszolnál nekem? – váltott vissza rideg stílusba a kapitány.
- Azt hiszem… nem tudom… – nézett bele Yuuki, Byakuya szürke szemeibe.
- Ez nem válasz. – viszonozta a pillantást a kapitány.
- Tudom, de… Byakuya. – fordult teljesen a férfi felé.
- Hmm?
- Miért van ez? Az egyik pillanatban még láthatatlan vagyok, a másikban meg mindenki így viselkedik velem. – kérdezte Yuuki könnyes szemekkel. Byakuya némán hallgatott. Nem tudott felelni Yuuki kérdésére.
- Miért nem mondasz semmit? – kérdezte most már sírva, Yuuki, de Byakuya még mindig hallgatott. Majd hirtelen megmozdult és magához ölelte a lány, de nem mondott semmit.
- Útállak! – motyogta Yuuki, Byakuya nyakába és még jobban elkezdett sírni.
- Tudom. – szólalt meg Byakuya. – De a kérdésedre akkor se tudom a választ.
Yuuki halkan felsóhajtott majd elhúzta a fejét Byakuya válláról, és a férfi szemébe nézett, majd közelebb húzódott, így már teljesen a férfi ölébe volt. Még mindig egymást nézték, amikor Yuuki lehunyta a szemét, és megcsókolta Byakuyát. A férfi először megdöbbent, majd lehunyta a szemét és viszonozta a csókot. Byakuya keze automatikusan indult meg a lány dereka felé, Yuuki halkan felnyögött, és erősebben szorította meg Byakuya hátát.
Eközben odakinn…
- Hiányzik valaki… – elmélkedett Szayel.
- Jó meglátás dokikám. Az a fekete hajú Shinigami fószer, aki úgy oda meg vissza van Yuukiért. – mondta Grimmjow és feldobta a lábát az asztalra.
- Veszed le a mocskos lábad most rögtön az asztalomról! – rivallt ár Kiru az Espadara.
- És különben is, már megint mit terveztek? – tette fel a kérdést a vörös, majd Szayelékre nézett.
- Semmit, neked nem hiányzik valaki? – célozgatott egy bizonyos fekete hajú kapitányra.
- Nem. Kéne? – nézett furcsán Kiru.
- Jah! – szólt közbe Grimmjow. – hogy is szoktátok mondani? Ja…  “Senbonzakura-kapcsi” hiányzik – szólalt meg Yuuki hangnemben a 6. espada.
Kiru azon nyomban felpattant a székről, és Yuuki szobája felé vette az irányt. Az ajtóhoz érve megragadta a kilincsét, ám egy halk nyögés hagyta el a kis szobát. Kiru elengedte a kilincset és tett egy lépést hátra. “Byakuya, ha azt csinálod, amire gondolok, hogy csinálod, halott kapitány leszel!” Tervelte el Kiru a kapitány végét, amikor egy újabb nyögést lehetett hallani. Kirunak se kellet több, azon nyomban megragadta a kilincset és az ajtó hatalmas csattanással tárult ki, ami egészen a konyháig lehallatszott. “BYAKUYA” zengett az egész ház Kiru hangjától.
- Mocskos gyorsasággal takarodj ki Yuuki szobájából, amíg szépen mondom! – itt Yuukira nézett – te meg itt maradsz, amíg vissza nem jövök.
Azzal becsukta az ajtót.
Eközben odakinn…
- Hát nem lennék a shinigami helyében. – röhögött Grimmjow és újra feldobta a lábát az asztalra. De amint megérezte Kiru növekvő lélekenergiáját, ami még gyorsabban közeled, rekord sebességgel szedte le a lábát.
- Nehogy már félj Kirutol. – nevetett Szayel. A kijelentést a lány is hallotta és ujjait tördelve sétált az Espada mögé.
- Bocs Kiru. – fordult meg Szayel. – De ez rajtam nem válik be. – itt a kék hajú felé nézett. – nem vagyok Grimmjow. – nevetett gúnyosan. Kiru csak sóhajtott egyet majd leült az asztalhoz.
A konyhában ülve Kiru, Hisagi, Renji, Ichigo, Losy és Grimmjow az asztalra borulva hallgatták, ahogyan Szayel kivallatja Byakuyát.
- Mit keresett a drága kapitány odafent, amikor Kiru szigorúan megtiltotta a bemenetelt Yuuki szobájába. – kérdezte a Sherlok Hoolms ruhába öltözött Szayel.
- Mi közöd hozzá? – kérdezte tőle megszokottan Byakuya.
- Kérdésre kérdéssel? Hmm… Nem fogsz ki rajtam. – miközben a rózsaszín lefoglalta a kapitányt, addig Ichigo és Grimmjow szeme nyírták egymást.
Ha az egyik ránézett Kirura, akkor a másik egy köhintéssel vonta magára a figyelmet.
- Hé, Hisagi! – szólt halkan Kiru, mire a hadnagy oda emelte a tekintetét. – Hol voltatok mostanában? Te is és Losy is. Egyszer még itt vagytok, másszor meg se híretek se hamvatok. Mi van veletek? Csak nincs valami baj?
- Nem, nincs semmi baj, nyugi. – kezdte Losy csendesen.
- Csak mostanában felgyűlt a papírmunka az osztagomnál – folytatta Suhhei. -, és a Főkapitány előszeretettel cibál vissza mindkettőnket.
- Értem. – bólintott Kiru, majd megbökte az idő közben bealudt Renjit, ám az csak mordult egyet és a másik oldalra fordította a fejét.
A lány hirtelen felkapta a fejét, kivágta maga alól a széket, úgy, hogy az hangos csattanással ért földet, magára vonva minden figyelmet, majd rohant fel az emeletre.  A többiek nem értették mi baja, így a lány után indultak. Kiru atombombaként robbant be Yuuki szobájába, ám az üres volt.
- Yuuki! – szólt idegesen, ám válasz nem érkezett. – Yuuki, ne szórakozz velem, azonnal gyere elő hallod?! – ismét semmi, csak a kísérteties csend.
Kiru kétségbe esetten kapkodta a fejét, amikor felfigyelt az ágyon egy cetlire. egy pillanata alatt ott termett és felkapva a papírdarabot fenn hangon olvasni kezdte:
-  Kedves Kiru! Ha te ezt a levelet olvasod, az azt jelenti, hogy mi már rég messze járunk. Úgy éreztem Ai-san, többre hivatott, mint, hogy itt üljön és rátok fecsérelje a drága idejét, ezért elvittem magammal.
U.I.: Amit láttál az nem tinta volt. Aizen. – a levél végére érve Kiru megsemmisülten meredt a papírra. Losy utat törve magának a szobába, kikapta a levelet a lány kezéből és ő is elolvasta, majd megmutatta az ajtóban álló kisebb tömegnek. az egész házra letelepedő döbbenetet Kiru elfojtott hangja törte meg.
- Ilyen… Nincs.
- Észre sem vettük. – hüledezett Byakuya is.
- Ez is… Az én hibám… – rogyott a földre a lány és maga elé meredve formálta a szavakat. – Ez… nem lehet igaz… Mindent elcseszek ebben a kibaszott életben…
- Kiru! Ne hibáztasd magad, nem tehetsz róla, te sem érezted a lélekenergiáját, akárcsak mi. – szólalt meg Hisagi.
- Mi történt? – botorkált fel Renji is. – Hol van Yuuki? – mindenki lehajtotta a fejét. – Mi bajotok? Mi történt Yuukival a francba is? – Losy a hadnagy kezébe nyomta Aizen levelét.
- Yuukit… Elrabolta Aizen. – válaszolt a fekete hajú Shinigami.
- Hogy mi?! – Renji úgy meredt Kirura, mint akit letaglóztak. – figyelj Kiru. Hagyd abba az önmarcangolást. Azzal, semmivel nem leszünk előrébb, ha depressziós leszel. Menj, mosd meg az arcod, a konyhában találkozunk! – a lány szó nélkül felállt, és elhagyta a szobát. A fiúk sóhajtottak egy hatalmasat, majd lementek a konyhába. Néhány perccel később Kiru is csatlakozott hozzájuk, Yuuki egyik sáljával a nyakában.

Cím: „.. Miért nem jöttek Szayelék segíteni? ”

Szerző:Yuuki Ai, Kiru Nagato

Fandom: Bleach

Szereplők: Abarai Renji, Aizen Sousuke, Grimmjow Jeagerjaques, Hisagi Shuuhei, Ichimaru Gin, Kuchiki Byakuya, Kurosaki Ichigo, Orihime, Sado Yasutora (Chad), saját szereplő, Tousen Kaname, Ulquiorra Schiffer, Urahara Kisuke, Yamamoto Genryuusai

Korhatár: 16

Kelt: 2009/08.14-

Figyelem: Szereplő halála, trágár beszéd

Sorozat: Árulók

Írói megjegyzés!! : ELNÉZÉST!!! HÜLYE VAGYOK! VÉLETLEN A 7. FEJIT TETTEM FEL :S DE MÁR KICSERÉLTEM! MÉG 1X ELNÉZÉSETEKET KÉREM!!!

A gargantából kilépve egy sötét alak nézett  körbe a kopár sivatagon, majd elindult úti célja felé. A hatalmas kapu elé érve gondolkodás nélkül lépett be a magától kitáruló hatalmas ajtón.  Reiatsuját elrejtve shounpoval igyekezett megtalálni a hosszú folyosók rengetegében azt, amelyikben a célszemély sínylődik. Néhány perc keresgélés után ráakadt az ismerős lélekenergiára. Megkereste a megfelelő cellát és az őrködő Arrancart leütve kukucskált be a rácsokon.

- Kiru! – kiáltotta Yuuki felismerve barátnőjét.

- Css! Kihozlak innen, de ahhoz nem szabad, hogy észrevegyenek – suttogta, majd kardjával elkezdte lefeszegetni a zárat. Ám, ahogy ez megtörtént, nyílként hasított a vörös tarkójába a rá szegeződő pillantás érzése.

- Hova ilyen sietősen, Nagato-san? – a hang már-már csöpögött a gúnytól. Kiru felegyenesedve megfordult tengelye körül és farkas szemet nézett az előtte álló ex-taichouval.

- Ichimaru! – sziszegte fogai között, mire a férfi ajkain elterülő idegesítő mosoly még szélesebbre húzódott, már amennyire ez lehetséges volt.

- Ejnye-ejnye, Nagato-san! Hát így kell üdvözölni egy régi ismerőst? – lépett közelebb. – Régi ismerőst? Heh. A hátam közepére sem kívánnálak, Ichimaru.

- C-c, nem szép ilyeneket mondani. Olyan csúnyán hangzik. Főleg egy lány szájából. Nemde? – Kiru nem válaszolt, ezért a volt kapitány folytatta.

– És hol marad a másik három az ötből? Vagy csak egyedül, szólóban jelent meg? – Kiru! Ugye itt vannak a többiek is? – kérdezte aggódva Yuuki. A vörös az alsó ajkára harapott, majd magabiztos hangon megszólalt.

- Persze, hogy itt vannak. És csak arra várnak, hogy szétrúghassák a segged, Ichimaru.

- Hm. Dicséretes. De miért akarod elvinni Yuuki-chant? Még nem is beszélgettünk – lépett még közelebb a férfi.

- Beszélget veled a bánat! – sziszegte.

– Gyerünk, Yuuki! Futás! – kiáltotta, majd berúgta a cella ajtaját. Éppen csak annyi ideje maradt Yuukinak, hogy egy villámlépéssel eltűnjön. Kirut azonban Gin kardja tartotta vissza.

- Sakk-matt, Nagato-san! Kiru elvigyorodott és félrerúgva a nyakának szegeződő pengét ugrotta át a hátra esett Ichimarut, akinek még maradt annyi ereje esés közben, hogy katanájának pengéjét meghosszabbítva ejtsen egy ferde vágást a lány hátán. Az nem törődve a nyilaló fájdalommal futott tovább, Ichimarut pedig Aizen megjelenése tartotta vissza, hogy a szökevényeket elfogja.

- Aizen–Sama ? – kérdezte feltápászkodva Gin. – Hagyd csak. Fölösleges lenne utánuk rohanni. Yuuki előbb-utóbb úgy is vissza fog jönni. – A nagyúr ajkain baljós mosoly húzódott meg. Las Noches kapujában Yuuki már ujj tördelve várta barátnőjét, aki csakhamar meg is érkezett.

- Na, végre, azt hittem, már nem is jössz ki – sóhajtott megkönnyebbülten a barna.

- Még ne sóhajtozz, Yuuki. Még nem menekültünk ki a szarból – jelent meg a lány mögött egy sála shinigami. Kiru ledöbbenve meredt a férfira. Az kacsintott, jelezve a vörösnek, hogy minden oké, mire kicsit megkönnyebbült. Ám megnyugvása nem tartott sokáig, mert Ulquiorra és Nnoitora jelent meg felettük.

- Nocsak, nocsak. Kit látnak szemeim? – kezdte Nnoitora gúnyosan meredve Yuukira, aki köpni-nyelni nem tudott. „Basszus, ezeknek is most kell idetolni a pofájukat„ gondolták egyszerre a felmentősereg tagjai. Egymásra nézve bólintottak, Losy felkapta Yuukit az ölébe, Kiru pedig egy Ceroval elterelte a két üldöző Espada figyelmét és futásnak eredtek.

- Kiru! Miért nem szólsz Szayeléknek? Ha? Azt mondtad, itt vannak! Akkor miért nem jönnek segíteni? Velük simán kinyírnánk ezt a kettőt! Kiru! Válaszolj! – kiabált Yuuki, miközben barátnője és Losy felváltva mértek egy-egy csapást az őket üldözőkre. A vörös helyett Losy válaszolt, mert Kirut épp lekötötte egy telibe talált Cero, minek következtében neki vágódott egy éppen arra járó sziklának.

- Képzeld azt, hogy te vagy a hercegnő, akit elrabolt a gonosz Gin sárkány és Losy és Kiru királyfik a megmentésedre sietnek. Szóval ne kérdezz semmit, majd ha kijutottunk innen, mindent meg fogsz tudni – Kiru nagy nehezen feltápászkodott a földről, nyitott egy gargantát és mindhárman eltűntek a sötétségben.   Karakura folyó partján Losy letette Yuukit és magukra hagyta őket. Kiru belemászva póttestébe, leült a partra. Most fogta csak fel igazán, mekkora nagy hülyeséget csinált valójában. És, hogy bármennyire is nehezére esik, de el kell mondania az igazságot Yuukinak. Hiszen ő sem most jött le a falvédőről.

- Kiru! – szólt komor hangon a másik. – Miért nem jöttek Szayelék segíteni? HM? Csak nem azért, mert…

- De. Azért nem jöttek, mert nem tudnak az egészről semmit. Nem tudják, hogy egyedül indultam el Hueco Mundoba.

- Egyedül? És Losy? – Fogalmam sincs,  hogy kerülhetett oda, de egy biztos: ha ő nincs, mindketten megdöglünk. Ráadásul belekevertem a szarba Soul SoCitye-t is. És a tetejébe még neked is hazudtam – hajtotta le a fejét a vörös. Yuuki leült mellé és vállára tette a kezét.

- Figyelj! Tényleg nagy hülyeség volt elindulnod egyedül és ha Losy nincs ott meg is halhattunk volna, de a lényeg az, hogy itt vagyunk mind a hárman épségben. Soul SoCitye pedig majd csak megérti.

- Az lehet. De hazudtam. És ez sokkal rosszabb számomra, mint ha megölnek. – Ne emészd magad! Én nem haragszom – mosolygott a barna, mire a vörös megölelte és egy „köszi”-t suttogott a fülébe. Nem sokkal később Yuuki lélek testben esett be házuk ajtaján, enyhén megtépázva. Losy, Szayel és Renji alig győzték a kanapéra támogatni a kimerült lányt. Harribel előkerítette a póttestét és nagy nehezen bele gyömöszölte. Majd Kiru is kirobbant szobája ajtaján és a kanapét is felborítva ugrott barátnője nyakába.

- Hát, te hogy kerültél vissza? – kérdezte Byakuya közelebb sétálva.

- Hát… izé… az úgy volt… – Kiru! Nem kap levegőt! – utasította a földre Harribel a vöröst.

- Szóval az úgy volt, hogy amikor Ulquiorra hozta a „vacsorámat” úgymond harcképtelenné tettem. – nevetgélt zavartan a barna.

– Aztán fogtam magam és kiosontam Las Nochesből, akadálytalanul (!) Naná, hogy a kapuban vártak rám, jól felhúztam magam Nnoitora hülyeségein azt én szívtam meg! – itt a combján lévő vágásra mutatott.

– Majd elegánsan távoztam egy gargantán keresztül – a többiek elismerően hümmentettek egyet, majd Kiru utat tőrt magának és nekiállt meggyógyítani a sebet; összecsapta tenyerét és a seb fölé tartva zöld mező jelent meg körülötte. Pillanatokkal később már nyoma sem volt a sebesülésnek. Ezt követően mindenki elindult a maga dolgára. Byakuya, Szayel, Losy és Renji kivallatták Yuukit, Harribel meglátogatta Uraharát (mostanában feltűnően sokat időzött a fószernél), Grimmjow pedig kiment zaklatni Kirut a konyhába.

- Na, akkor mikor indulunk? – kérdezte közelebb húzódva a férfi. – Hová is? – kérdezett vissza a lány, hangjából csak úgy sugárzott a flegmaság. Grimmjow először azt hitte, hogy csak viccel, de aztán látva, hogy Kiru tényleg nem tudja, miről van szó és leül tv-t nézni, elbizonytalanodott.

- Hát a parkba! – ült le közvetlen a vörös mellé. – Na, húzz a francba! – azzal ott hagyta a megszeppent ex-Espadat, aki nem értette a lány viselkedését. Az egyik pillanatban még AZT akarja csinálni vele, most meg le se szarja. Egyre jobban kezdett kirajzolódni a kép. Kiru közben beslisszolt a fürdőbe, felvette lélek alakját, gondosan ügyelve reiatsuja elrejtésére. Épp egy kisebb törülközőt kezdett bevizezni, mikor megjelent mögötte valaki, aki ökölbe szorított kezekkel mérte végig a lány hátát. Ő ezt természetesen akkor vett észre, mikor az illető megemelt hangon megszólalt. – Mit csináltál a hátaddal?

– Kiru a már-már szúróan ismerős hangra gépies lassúsággal fordult meg és szemei elkerekedtek a férfi láttán. – G… Grimmjow… – suttogta maga elé. – Mit csináltál a hátaddal? – ordított.

– Bassza meg, ne nézz ennyire hülyének! Asszed nem veszem észre, hogy eltűnsz és két napra rá Yuuki csak úgy, hipp-hopp, előkerül? Ezt nagyon elcseszted, hallod, mégpedig a módosított lélekkel. Legközelebb, ha át akarsz baszni minket, akkor ne egy pasivadász, nyomulós lelket használj, hanem valami olyat, amit tükrözi a jellemed! – Kiru köpni-nyelni nem tudott. Észrevették, lebukott. És pont az vette észre leghamarabb, aki elől a leginkább el akarta titkolni a dolgot. És ami a legrosszabb: még Yuukinak is képes volt hazudni. Ráadásul belekavarta a szarba az egész Lelkek Világát, amiért még súlyosan meg fog bűnhődni. És nem cipőpucolásra, vagy egy éjszakára gondolok Grimmjow mellett. Ez nyaralás lenne, ahhoz képest amit kapni fog. Az Arrancar egyre dühösebb lett a lány szótlansága miatt. Ismét ráordított és nem kis finomsággal nyomta neki a hideg kádnak Kirut, aki erre fájdalmasan felszisszent hátán lévő ferde vágás miatt.

- Mi a jó életet csináltál a hátaddal, bassza meg?!

- Én csak… Én csak… Vissza akartam hozni Yuukit. Rajta kívül… Rajta kívül nincs senkim – Grimmjow visszavett egy decibelt a hangerőből, de ugyanolyan indulatosan folytatta.

- És ezt mind egyedül akartad véghezvinni, mi? Nehogy már egyszer segítséget kelljen kérned. Nem, a világért sem. Amúgy meg nem sajátíthatod ki Yuukit, bármennyire is szereted, és nem csinálhatsz mindent egyedül, fogd már fel! Most lehet, hogy megúsztad, de mi lett volna, ha valami baj történik? Még szólni sem tudtál volna! És még pluszban ott van az is, hogy nagy szarba keverted Soul SoCityet is. Ja, és mi az, hogy rajta kívül nincs senkid? A Shinigamik, Szayel, Harribel, Kurosaki és Én? Mi is senkik vagyunk? – Kiru lehajtotta fejét, majd megragadta az ex-Espadat felsőjénél fogva, vállára borult és olyat tett amit az Arrancaron kívül senki nem látott tőle, még Yuuki sem. Sírt. Sírt, mert rájött arra, hogy mekkora marhaságot csinált ezzel a kis egyszemélyes akciójával. Nem csak magát, hanem Yuukit és Soul SoCityet is bajba sodorta. Félt a tudattól, hogy ezt nem ússza meg egy egyszerű ejnye-bejnyével, és fél attól, hogy soha nem láthatja többé a barátait. Sírt, ami nála nagy szónak számít. Mindig próbált erős maradni még a legkeményebb helyzetekben is, hogy Yuukinak legyen kire támaszkodnia, bár ez nem ment mindig olyan könnyen. És mikor már az összeomlás határán van, jön egy forrófejű Arrancar és egy nagyot taszít rajta, így egy végeláthatatlan szakadékban találja magát. Zuhan. Zuhan a semmibe, a halálba. Ráadásul éppen Grimmjow vállán sírja ki magát, annak az embernek a vállán, aki előtt végképp erős akart maradni.

- Segíts! – suttogta a férfi vállába, ám az eltolta magától a könnyes szemű vöröst és rideg, semmitmondó tekintettel nézett rá. Hangja sem tükrözött semmilyen érzelmet, vagy bármi effélét.

- Sajnálom, de ebben nem segíthetek. Te cseszted el, neked is kell helyre hoznod. Magadtól kell kapaszkodót találnod, hogy fel tudd húzni magad. – majd fogta magát és otthagyta a lesokkolt lányt. Aki felhúzta lábait és nem törődve az égő érzéssel, mi a sebét kínozta nekidőlt a hűvös kádnak és próbált lenyugodni, kevés sikerrel. Az éppen kilépő férfit Yuuki kapta el.

- Mit csináltál te a fürdőben? – kérdezte. – Tudtommal ott éppenséggel Kiru fürdik. Ha csak egy ujjal is hozzá mertél nyúlni…

- Nem nyúltam hozzá. Csak kérdeztem tőle valamit – szakította félbe a barnát Grimmjow ugyanazzal a ridegséggel, amit Kirunál alkalmazott. Az ex-shinigamit barátnője szakította félbe.

- Nyugi, nem nyúlt hozzám, csak megkérdezte, hogy hol lakik Ichi.

- Ichi? Mit akar ő ott? – Honnan tudjam? Nem kérdeztem – vont vállat a vörös, majd felment a szobájába, maxra vette a hifit, benyomta a gépet és már épp merült volna vele a böngészésbe, mikor észrevett egy növekvő Szayel energiát közvetlen az ajtaja elől. Lejjebb tekerte a hangerőt és beengedte az ex-nyolcast.

- Mi az?

- Mi az, ami aggaszt? – tért a lényegre a tudós, amit nagyon tudott Kiru díjazni. Nem szerette a sok fölösleges dumát.

– Ne is tagadd! Lerí rólad, hogy valami gubanc van. Nekem elmondhatod, nem mondom el senkinek. Csak nem drágalátos Sexta Espadank mondott valamit? – Kiru habozott egy ideig, hogy elmondja-e vagy egyszerűen kenjen mindent Grimmjowra. Sóhajtott egyet majd belefogott:

- Szóval te is észrevetted? Jellemző. Tehát, ezzel a kis „kiruccanásommal” bele kevertem a tutyiba a Lelkek Világát is és beszéltem tegnap a főkapitánnyal, aki azt mondta, hogy ha vége lesz ennek az egésznek, akkor… Nagyon kemény büntetésben részesülök – az utolsó tagmondatot olyan ridegséggel mondta, hogy azt még Byakuya is megirigyelte volna. Szayel köpni-nyelni elfelejtett, annyira ledöbbent. Ott ült legalább öt percig, mire ugyanazzal a döbbenettel lépett ki a szobából. Kiru ismét sóhajtott, majd számot váltott a hifin. Úgy este 11 óra tájban ajtócsapódásra és egy „Megvakultam!„ kiáltásra lett figyelmes. Kivánszorgott az ajtaja elé és szerintem nem meglepő, ha azt mondom, hogy egy meztelen Szayel Aporróval találta szembe magát. Yuuki pedig kifolyt szemekkel vált épp cseppfolyóssá a küszöbön. A zajokra a másik két ex-Espada is felvánszorgott és mindhárman egyszerre szólaltak meg unott hangon.

- Már megint nudizik – azzal a szélrózsa minden irányában távoztak volna, ha nem lettek volna a falak. Így Grimmjow és Harribel visszavánszorgott hálóhelyére, Kiru pedig feltörölte a szétfolyt barátnőjét, majd a szobájában próbálta belecsalogatni az öntőformába, hogy visszanyerje eredeti alakját. Másnap reggel Szayelt ugyan úgy találták, ahogy hagyták, Yuukinak pedig már csak a szemei hiányoztak. Kiru egész éjszaka azzal szarakodott, hogy darabonként ragassza össze a barnát, mert az nem volt hajlandó belefolyni az öntőformába. Reggelihez ülve szóba került Aizen, a harcok és mi egyéb, mikor Szayelnek eszébe jutott valami.

- Tényleg, drága Yuuki. Hová tűnt mostanában az a Shinigami barátod? Tudod, akivel a bálon táncoltál. Csak nem sluttyogott vissza Soul SoCityebe szégyenében, azután, hogy hagyott téged elrabolni? Azt hittem, van benne annyi önérzet, hogy magára vállalja a feleősséget – hangjából szinte sütött a gúny.

- Losyt visszahívta a főkapitány, Byakuyával és Hisagival együtt valami megbeszélésre – válaszolt az „éppen arra járó” Ichigo. – És különben is, ahogy elnézem, Yuuki most jobban aggódik Morci- kapitányért. Milyen kár, hogy felhők közt jár és lukba botlik – incslekedett a helyettes Shinigami.

- Hová nem lukkadsz ki, édes Ichigo? – kapott az alkalmon Kiru. Az „édes Ichigo” kifejezésre Grimmjow is felkapta a fejét.

- Én? – adta az ártatlant a fiú. – Hát, csak, hogy a lukat be kell tömni és nincs botlás veszély.

- Ez minden vágya a mi Szayelünknek is. Nem is tágít mellőle soha! – mondta az ex-hatos hülye hangsúllyal.

- De, ha betömi… Tágítja is – folytatta, Kiru mire mindenki nevetésebn tört ki, leszámítva a kómásan ülő Yuukit.

– Nem? – a barna csak akkor tért észhez, mikor Renji betoppant az ajtón. Ekkor fogta csak fel, hogy miről is van szó. Egyből felpattant, és két kezébe fogva a hadnagy arcát suttogni kezdett.

- Na végre, Renji. Már mindenhol kerestelek – leültette előző helyére ma megszeppent Shinigamit. Üzenetet hoztam… Gintől. Keres.

- És, mi az üzenet? – kérdezte kissé felocsúdva.

- Hát ez! – azzal nyomott egy puszit Abarai hasára. – Puszikálja a hasikádat. Amiért ennyire béna voltál. Ja és még azt üzeni, hogy, ha még egyszer szembe jössz vele a vidámparkban, megetet veled mindent, ami csak létezik és felültet Byakuya mellé a hullámvasútra – öltötte ki nyomatékkép a nyelvét. A többiek még nagyobb hahotában törtek ki, mint az előbb, látva Renji hülye arckifejezését. Yuuki arcára pedig elégedett vigyor ült ki. – Hát mégiscsak jól raktalak össze – röhögött még mindig Kiru, mire Yuuki is nevetésben tört ki. Renji pedig folyékonnyá válva szivárgott ki a küszöb és az ajtó rése között.

- Bevette! – ordította egyszerre az öt Arrancar. Alig, hogy lecsillapodni látszottak a kedélyek, befutott Urahara, Ururu, Jinta, Byakuya és Losy. Látva a nagy viháncolást, Urahara Ururu felé nyújtotta tenyerét és nyálas hangon megszólalt.

- Ururu! – a kislány szórakozottan Kisuke bácsi tenyerébe csapott, mire Jinta fejbe vágta, majd a fradistának kinéző hapsi ismét megszólalt:

- A legyezőmet! – a kislány gyorsan főnöke kezébe nyomta az áhított tárgyat. Kiru is észbe kapott és folytatva előző hülye hangnemet megszólalt.

- Ururu! Add oda neki, na! Mivel a legyezője – itt a többiek felé fordult -, a szebbik arcaaaa – az utolsó szót térdre rogyva, arcát kezeivel legyezve, gúnyosan ejtette ki.

- A te csúnya szádnál még az én alsó felem is sokkal szebb! – válaszolta nyugodtan a férfi, amelyet a többiek Byakuya kivételével egy hangos „Húú” –val jutalmaztak, majd helyet foglalt, a többi jövevénnyel együtt. – Jó napot, jó napot! – próbálta terelni a szót a Kapitány.

- Jó napot neked is… Kapitááány! – kúszott közelebb, Gint is megszégyenítő gúnnyal a hangjában Szayel. – Kit kívánsz? Hm?

- Szerinted? – jött az egyértelmű kérdés Grimmjowtól. Harribel is kapott az alkalmon és megragadva Yuuki karját a Kapitány ölébe rántotta, minek következményeképp ajkuk összeért. De nem sokáig élvezhették a pillanatot, mert Kiru kirántotta barátnőjét a férfi öléből.

- Yuukit! – kiáltotta el magát Losy.

- Ez ám a kívánós uraság! – ugrott egyet a levegőbe Jinta és karjait maga felé húzta.

- Jajj, közel ne menj, Kiru! – pattant fel Ichigo. – Aki ennyire kanos, annál minden hús elég! – Byakuyát leszámítva mindenki hangos nevetésben tört ki. Kapitány-sama teljesen nyugodtan ült a helyén és szürcsölte az azóta megkapott kávéját, majd egy sóhajt megeresztve így szólt:

-Megnyugodhatsz, nincs szükségem Nagato-sanra.

- De Yuukira annál inkább! – gúnyolódott tovább az ex-hatos ám ezt a megjegyzést Byakuya már elengedte a füle mellett.

- Yuuki, de elcsendesültél… – jegyezte meg Urahara.

- Csak gondolkozo. – kapta fel a fejét a lány.

- Hoppá. Akkor itt már nagy baj van – csipkelődött a kék hajú, mire Kiru elméletben a fejébe állította Hanahit.

- Mivel itathatta át a Kapitány az ajkát? – gondolkozott hangosan Harribel. Felállt ültőhelyéből és odalépett a konyhaszekrény előtt álló lányhoz és lopott egy szájra puszit. A többiek érdeklődve figyelték az eseményeket, míg Yuuki rohant fogat mosni.

- Érzem – szólalt meg Harribel, mint, ha héliumot nyelt volna. – Szállok! Lebegek! Uhuhuhuhú! – táncolta körbe az asztalt, majd a vörös lány előtt állt meg.

- Kiru! – kiáltotta mire a lány egy kérdő fejmozdulatott intézett a nő irányába. – De szép vagy! – suttogta. Kirunak sem kellett több. Heves tiltakozások közepette rohanni kezdett az ajtó felé.

- Ne… Nem, én ronda vagyok! – kiáltotta immáron az udvarról.

- Te gyönyörű vagy! – futott utána Harribel és üldözni kezdte a lányt a ház körül. 2 kör után Grimmjow megelégelte a dolgot és berántotta a vöröst. Harribel természetesen utána ugrott így mindketten a földön kötöttek ki.

- Le lehet szállni róla Harribel. Ő az enyém, vili?

- Miért pont a tiéd? – toppant be Ichigo is. Kiru közben intett Yuukinak, hogy hajtsa haza Uraharáékat, míg ő kikászálódik a teraszra, magára hagyva a veszekedő hímeket. Úgy öt perc után Ichigo megelégelte és ő sem maradt tovább a házban. Követte a vöröst a teraszra.

- Tudod, – kezdett bele a helyettes shinigami – amikor a bálon táncoltunk, minden olyan békésnek tűnt, amikor a szemedbe néztem. Leszámítva Grimmjow hülyeségét – Kiru elmosolyodott.

- Igen. Az tényleg jó volt – tekintetét az égre emelte.

– Kár, hogy vége van – Ichigo bólintott, majd ő vette át a szót.

- Tudod, sokat gondolkoztam és… – nyelt egyet, majd nagy levegőt véve folytatta.

– Leszel a barátnőm? – Kiru kezéből kiesett a pohár és elkerekedett szemekkel nézte a zavarban lévő fiút. De nem csak ő volt meglepve, hanem a beszélgetést kihallgató Szayel és Yuuki is. Alig akartak hinni a fülüknek. Csak akkor tértek észhez, mikor Grimmjow csettintgetett az orruk előtt.

- Mi bajotok van? Úgy néztek, mint akik szellemet láttak.

- I… Ichigo… – nyögte Yuuki. – Ichigo azt kérdezte Kirutól, hogy lesz-e a barátnője… – hebegte. Nem gondolta volna, hogy Ichi pont Kirura vet szemet. Grimmjow fejét elöntötte a vér és a düh keveréke. Kivágta az elhúzható üvegajtót és sebes léptekkel haladt a shinigami helyettes felé. Mikor oda ért a gallérjánál felemelve megajándékozta egy jobb egyenessel. Kiru ebben a percben tért vissza az élők közé. A két verekedő fiú közé ugrott és lefogta az ex-Espadat, míg a segítségére érkező Szayel lefogta a hevesen kapálózó shinigamit.

- Normális vagy, hülye Arrancar?! – ordibált a narancs hajú.

- Kopj le a csajomról, nyomorék Shinigami! – üvöltötte az Arrancar.

- A csajod? Mióta is a csajod?

- Pontosan! – vágott közbe Kiru.

– Mióta is vagyok a csajod? Mert, hogy én erről nem tudok az fix.

- Most óta! – azzal kirántotta magát a vörös kezei közül és megfordulva ajkait a ledöbbent lány ajkaira tapasztotta. A másik négy személő – ugyanis időközben Haribel is megérkezett – elkerekedett szemekkel nézték, hogyan csúsztatja le a férfi Kiru derekán a kezét. És CSATT! A lány keze akkorát szólt, hogy a helye ott piroslott a hatos arcán. Aztán se puszi, se dögölj meg, Kiru beviharzott a szobájába, magára zárta az ajtót és zenét bömböltetve, besötétítve, eldőlt az ágyán, majd kedvenc Sponge Bob-os párnáját ölelve álomba merült.

What gets left behind
in the space between
the tip of my pen
and my mind
in the space that holds
this blue ink to paper
just lines.
blue lines that stretch
scratch tip words that unwind
a blue smile
that catches your eye
a reminder
a taste of a six hour sunrise
Sambucha cries softly
I’m blind
I remember.
a cheat besides
he twists and pleads
and lies (through his teeth)
as death’s creeping up from behind

Este é um filme que assisti já faz algum tempo, mas lembro que foi um filme que me chamou atenção por sua história diferente. O nome original do filme é Suwîto rein: Shinigami no seido ou Sweet Rain em inglês, e finalmente, Doce Chuva em português.

Agora, sobre a história, é um filme simples, com uma história também simples. Chiba é um Shinigami, um deus da morte, que tira a vida das pessoas com apenas um toque de suas mãos. Mas antes disto ele passa algum tempo com sua “vítima” para decidir se esta realmente na hora de levar a alma da pessoa ou não. Muitos irão reconhecer o ator que interpreta Chiba pois é Takeshi Kaneshiro, ator que serviu de modelo para o personagem Samanosuke Akechi de alguns jogos da série Onimusha para PS2.

O filme se divide em 3 partes na verdade, com 3 histórias envolvendo o Shinigami. São nestas 3 histórias que aprendemos que Chiba gosta muito de música, coisa que não existe no mundo dos Shinigamis, e que ele então admira muito alguém que consegue fazer algo tão bonito como a música. Ele também sempre usa luvas brancas por causa do seu toque, e sempre que ele esta na terra, chove. Ele nunca viu um céu azul. Chiba é acompanhado de seu cachorro, que na verdade é seu parceiro, mas este não aparece quando Chiba esta “trabalhando”.

Agora, porque o filme da tão certo? É, como já mencionei, um filme simples com histórias simples. Esta é a questão, por isso que o filme da certo.

A forma como as histórias são contadas é que nos prendem ao filme. Durante a semana que Chiba passa com a pessoa, conhecendo-a, analisando-a para ver se ela vive ou morre, aprendemos também a ver melhor o lado humano de cada um dos personagens, até mesmo do Shinigami.

Temos uma atendente de callcenter que recebe ligações estranhas de um sujeito, um ex-integrante da Yakuza procurado pelo seu grupo, e uma cabelereira idosa que tem como último desejo cortar cabelos de crianças. Mas o cinema japonês tem sua diferença nisto, a forma de contar uma história.

E com isto temos um belo filme com uma bela história sobre a vida e a morte, um assunto de certo forma pesado, mas entregue a nós de uma forma suave e bem feita.

É um belo filme, diferente para quem esta acostumado com outros filmes, e muito interessante para conhecer também o cinema japonês.

Recomendo!

Segue o trailer:

After months of anticipation, Good Smile Company’s first set of Death Note Nendoroid Puchis is here. This actually marks a couple of firsts for me: the first Nendoroids I’ve owned, and the first figures by Good Smile I’ve owned. Nendoroids have proven to be very popular and Good Smile has made quite a reputation for themselves in terms of quality, and with this set it’s not hard to understand either of those things.

This set has been released as blind-box trading figures, which means that you don’t know which character you’re getting when you buy an individual box. While this can be frustrating, blind-box figures are very common in Japan. There are eleven figures in this set, and in my box of twelve I managed to get all ten of the “standard” figures (the eleventh is a “secret” figure, although the silhouette on the box kind of gives it away). I don’t know if that’s standard or not – online stores all indicate that it’s entirely possible to not get the full set - but I’m very happy either way.

Of course, ten out of twelve means I have two doubles. And, of course, those doubles came very early in the opening process, which completely killed my optimism but made it all the sweeter as each box opened after that held a new figure. I suppose I’ll use eBay to find those doubles a nice new home. The spares are actually two of my favourites in the set – L with his chair and Ryuk with some apples – and I’m sure someone will want them. If you’re interested, let me know and we can sort something out.

It’s been a long time coming and I couldn’t be happier with the set. The poses and facial expressions are great, and the quality is exceptional. Despite the relatively diminutive stature of the puchis (65mm) the detail is astounding, from the text on the cover of the Death Notes to accessories like Misa’s necklace, the long-chained handcuffs and Watari’s glasses. A lot of creativity and care has gone into this set and it would make a great addition to any Death Note or Nendoroid fan’s collection. Case File #02 featuring characters from the latter part of the story was recently announced, and I can’t wait to get my hands on it in January.

You can expect to see some more photos soon (I have a Lumix GF1 on the way that will need plenty of playing with) but here’s a quick look at the very cute group.

Banshee

Banshee es un ser legendario, nacido del folklore irlandés y escocés (también aparece en el folklore bretón). Sus aullidos, según la leyenda, anunciarían una muerte próxima en la familia de aquel que los oye. Banshee es un término inglés derivado del gaélico “Bean Si” (Irlanda) o “Bean Sith” (Escocia) y significa “mujer del Sidhe”. Sidhe designa un cerro o una colina muy afamada de ser la morada de las hadas. Por ello, también se les denomina a estos seres “Bean Sidhe”.

Según narra la leyenda, las Banshee puede presentar varias apariencias. Así, las encontramos bajo la forma de una bella muchacha con la cara llena de lágrimas o, al contrario, bajo la forma de una vieja mujer horrorosa de los cabellos largos, vestida con un vestido verde y con un abrigo gris. Puede también aparecerse bajo la forma de una corneja, de una petirroja o de un reyezuelo.

El grito de las Banshee es el más horrible que uno pueda imaginarse. Es a la vez aullido del lobo, gritos de auxilio de un niño abandonado y gritos de un ganso salvaje. Los que lo han oído, afirman que este grito despertaría a cualquiera que durmiera en un sueño profundo y que sería perfectamente audible en medio de una violenta tempestad.

El aspecto más fuerte de las Banshee, es su don de profecía. Estos seres poseen un espíritu de profecía y de adivinación les permite saber eso que ninguno queremos escuchar, o que tanto tememon. Ellas tienen el don de predecir la muerte y lo anuncian a través de su grito. El que lo escucha sabe que la muerte está cerca, sea para él, sea para algun familiar o amigo cercano. Quizás por esto, las Banshee han adquirido a lo largo de la historia esa mala reputación que las acompaña.

Cuando una Banshee emite este grito, el que lo oye sabe que un miembro de su familia murió o está a punto de morir. La leyenda cuenta que en ocasiones más de una Banshee se ha reunido para aullar al unísono. Este grito unánime servía para anunciar una próxima gran catástrofe o una defunción de una persona muy importante.

También ha habido apariciones de Banshees cerca de un río y se las ve lamentándose lavando la mortaja del futuro fallecido

La banshee más famosa de la antigüedad se llamaba Aibhill, y rondaba a la familia real de los O’Brien. Según cuenta la leyenda, el anciano rey Brian Boru partió hacia la batalla de Clontarf en 1014 sabiendo que no sobreviviría, pues Aibhill se le había presentado la noche anterior, lavando la ropa de los soldados hasta que toda el agua se hubo vuelto roja de sangre.

Shinigami

Un shinigami (Dios de la muerte) es una personificación de la muerte en la mitología japonesa.

Los shinigamis son el equivalente japonés a las Valkirias o La Muerte en occidente. Según la mitología su función es velar y decidir quien muere y cómo, a veces hasta alimentándose de las almas humanas. Existe un gran misticismo alrededor de esta figura ,ya que no se puede delimitar si es buena o mala, aunque – en las narraciones – muchas veces sus decisiones parecen cruentas y horribles.Pero a pesar de que las distintas religiones que les han dando un carácter demoníaco, su carácter es más neutral. Pertenecen a la casta baja de los dioses. Hay relatos que cuentan que estos dioses ayudaron a los humanos a cumplir ciertas tareas, y se dice que los shinigamis custodian la entrada a los dos Mundos en un plano que se podría denominar el Ethero.

Leprechaun

En la mitología irlandesa, un leprechaun es una clase de hada masculina; se dice que habita en la isla de Irlanda. Forman parte del folklore de la zona, asociado al Tuatha Dé Danann y a otras razas antiguas. Las leyendas populares relatan que estas criaturas habitaban Irlanda antes de la llegada de los celtas.

Los leprechauns y otras criaturas de la mitología irlandesa son asociadas con “fortalezas de hadas” o “hadas sonoras”. Se afirma que prefieren observar el mundo desde sitios elevados, como los cerros.

A veces adquieren el aspecto de ancianos a quienes les gusta realizar travesuras. Suelen ser zapateros muy ricos, porque guardan tesoros enterrados desde los tiempos de la guerra.

Cuenta la leyenda que, si cualquier persona mantiene la vista fija en uno de estos seres, él no podrá escaparse. Pero en el momento en que el observador pestañee o mire hacia otro lado, el leprechaun desaparecerá de inmediato.

Existen diferentes hipótesis acerca de la etimología de la palabra leprechaun. Una de las teorías más extensamente aceptadas es que el nombre proviene de la palabra gaélica irlandesa leipreachán, definido por Dinneen como pigmeo o hada. Pigmeo, por su parte,

quiere decir “mitad del cuerpo” o “cuerpo pequeño”. Ésta es la etimología ofrecida por el diccionario inglés Collins.

Una versión alternativa del origen, propuesta por el diccionario Oxford, es zapatero. El leprechaun se conoce por ser el zapatero de hadas de Irlanda, y es a menudo retratado con un solo zapato.

Otra derivación de la palabra “leprechaun” es luch-chromain, que significa “Lugh inclinado”, donde Lugh es el nombre propio de un líder de la antigua raza Tuatha Dé Danann.

El vocablo leprechaun fue registrado por primera vez en lengua inglesa en 1604 por Middleton y Dekker´s. Algunas pronunciaciones históricas del término son leprechawn, lepracaun y lubberkin. La variante leprehaun también se ha utilizado.

Yama-uma

Yama-uba parece una vieja mujer, generalmente horrible. Su pelo es blanco largo y de oro, y su kimono (generalmente rojo) es asqueroso y hecho andrajos. Se dice que a veces,su boca, cubre la anchura entera de su cara(similar que Kuchisake-onna ), y algunas pinturas le dan una segunda boca en la tapa de su cabeza. Ella puede cambiar su aspecto, y utiliza esta táctica para el éxito de capturar a sus víctimas.

Yama-uba habita los bosques profundos de las montañas de Japón, incluyendo Sabana (donde suponen que una vez vivió en la base del Monte Nabekura), la región de Tōhoku y las montañas de Ashigara. La mayoría de las historias dicen que ella vive en una choza. Yama-uba caza a los viajeros que se pierden en sus bosques.Sus tácticas exactas varían de historia a historia. A veces, ella cambia su aspecto al de una mujer hermosa o a la persona amada de alguna de sus víctimas.

Otras veces mantiene su forma real y se hace pasar por una vieja mujer desamparada. Una vez ganada su confianza los atrapa y los come. Ella es capaz de animar su cabello o convertirlo en serpientes, las cuales toman a la víctima y la levantan por encima de su cabeza. Ella puede también ofrecer a la “ayuda” el alma perdida y después conducirlo a un área peligrosa de la montaña adonde cae a su muerte y permite que ella alimente.Alternativamente, ella puede ofrecer alojar a la víctima en su choza. Yama-uba es experto en los artes de la brujería, de las pociones, y de los venenos. Ella negocia a veces este conocimiento a los seres humanos si le traen una víctima substituta comer o satisfacer un cierto negocio semejantemente travieso. A pesar de su naturaleza rapaz, Yama-uba tiene un lado benévolo. Por ejemplo, ella crió al héroe huérfano Kintaro, que hizo el guerrero famoso Sakata No Kintoki, una relación que forma la base para el drama Yama-uba del noh. En esta historia, Yama-uba se retrata como madre cariñosa, que ha influenciado más cuentos modernos. Algunos incluso le hacen una representación de amor. Otros historiadores dicen que ella es solo un alma solitaria que se halla en armonía con la naturaleza.

Cím:  „…A sajnálatod nem hozza vissza Yuukit!”

Szerző:Yuuki Ai, Kiru Nagato

Fandom: Bleach

Szereplők: Abarai Renji, Aizen Sousuke, Grimmjow Jeagerjaques, Hisagi Shuuhei, Ichimaru Gin, Kuchiki Byakuya, Kurosaki Ichigo, Orihime, Sado Yasutora (Chad), saját szereplő, Tousen Kaname, Ulquiorra Schiffer, Urahara Kisuke, Yamamoto Genryuusai

Korhatár: 16

Kelt: 2009/08.14-

Figyelem: Szereplő halála, trágár beszéd

Sorozat: Árulók

Eközben Losy a folyópartot rótta Yuuki lélekenergiáját követve, amikor meglátta a lányt, de az nem volt egyedül.

- Jobban teszed, ha nem ellenkezel, Yuuki-chan – mondta Ichimaru, miközben kirántotta a kardját.

- Heh? Majd hagyom magam elkapatni, mi? – gúnyolódott Yuuki.

- Hát, én úgy gondoltam…

- Olyat is tudsz? – vágott közbe cinikus hangnemben a lány.

- Veled ellentétben én tudok – gúnyolódott Ichimaru is.

Losy eközben csendben figyelte az eseményeket, készen arra, hogy bármikor rátámadjon Ichimarura.

- Losy-saaan, meddig akarsz még bujkálni? – fordult felé Gin. A fiú először nem akart előjönni rejtekhelyéről, de végül mégis azt tette.

- Losy, mit keresel itt?! – lepődött meg Yuuki.

- Vissza akartalak vinni, de ahogy látom, Ichimaru megelőzött – azzal a barna lány elé sétált. – Ugye tudod, hogy nem viheted magaddal Yuukit? – nézett az ex-kapitány szemébe, kirántotta Harikeen-t a tokjából és Ichimaru felé szegezte.

- És majd pont te fogsz megállítani? – nézett le gúnyosan Ichimaru a shinigamira.

- Pontosan. – Azzal felemelte a kardját a levegőbe. – Tatsu! Harikeen [Törj ki! Szélvihar] – kiáltotta hangosan, és Ichimaru felé irányította a zanpakuto-ját. Az ex-kapitány ügyesen kitért a támadás elől, és Losy háta mögé került.

- Lassú vagy, Losy-san – mondta Ichimaru, miközben Losyra támadt a kardjával.

“Valamit tennem kell”, gondolta Yuuki és már nyúlt is volna a kardjáért. “Picsába… nincs rajtam az a baszott karkötő, nincs más választásom”

- Kóbor bestia csontja, torony, karmazsin kristály, acélkorong, amikor a szél fordul, és az üresség megszűnik, hadd zendüljenek keresztül a lándzsák a felszabadult kastélyon. 63. pusztító módszer! RAIKOUHOU! – Yuuki egyenesen célba vette Ichimarut és felé célzott.

- Nem rossz, Yuuki – jelent meg a lány háta mögött az ex-kapitány. – De nem is a legjobb. 1. Ártalmatlanító módszer! Sai! – azzal az Arrancar lányt láthatatlan béklyók fogták le. – Te csak szépen maradj itt, ne avatkozz bele a nagyok dolgába. – Azzal otthagyta a lányt.

Yuuki egy jó darabig próbálkozott kiszabadítani magát a béklyók fogsága alól, amikor egy hatalmas puffanásra lett figyelmes. 2-3 méterre tőle hatalmas porfelhő kerekedett, ami lassan csitult csak el.

- LOSY!!!!!! – Yuuki torkaszakadtából üvöltött, amikor meglátta a shinigamit vérben feküdni a földön.

- Jobban tennéd, ha nem kiabálnál – jelent meg a lány háta mögött Ichimaru és a lány torkának szegezte zanpakutoját.

Yuuki nem mert megszólalni, még mindig Losy-t nézte, aki mozdulatlanul feküdt a földön.

- Akkor indulhatunk? – tette fel a kérdést Ichimaru és a garganta már meg is nyílt mellettük…

A messzi tájat, mely egy kis erdőt rejt magában, most párafelhő takarja. A fák formája, mintha megannyi ménes ágaskodna farkasszemet nézve a felkelő nappal, mely aranyszínbe öltöztette az alatta elterülő folyót. A napfelkeltével szemben két alak állt.

- Kiru – szólalt meg a sötét hajú fiú, a vörös lány fájdalmasan fordult felé.

- Mit akarsz? – kérdezte érzéketlen hangsúllyal Kiru.

- Sajnálom – mondta Losy.

- Sajnálod? SAJNÁLOD?! Csak ennyit tudsz mondani? A sajnálatod nem hozza vissza Yuukit! – ordított magából kikelve a vörös és otthagyta a megdöbbent shinigamit.

Másnap reggel Grimmjow álmatagon botorkált fel az emeletre, Kiru szobájába, mert tegnap este fent hagyta a törülközőjét. Amikor belépett a szobába, Kiru még aludt szembe fordulva a fallal, így hátát a hatosnak mutatta. A férfi különös sebeket vélt felfedezni a lányon, amik tegnap még nem voltak rajta. Óvatosan oda lépett az alvó vörös mögé és megérintette az egyik mélyebb sebet. Kiru fájdalmasan hatalmas szisszenéssel fordult meg könyökére támaszkodva.

- Normális vagy? Meg akarsz ölni?! – kiáltott rá félálomban az Arrancarra.

- Mik ezek a sebek a hátadon? – emelte fel egy szemöldökét Grimmjow.

- Mi közöd hozzá? Amúgy is, mikor vásároltunk, nekimentem háttal egy fának. De különben mit magyarázkodok én neked? – ki pattant az ágyból és elviharzott Grimmjow mellett, aki nem úgy nézett ki, mint aki elhitte ezt az egészet. Reggelihez ülve Harribel is hasonló állapotban volt, mint Kiru. Mindez már második napja.

- Te is nekimentél háttal egy fának, és három napra rá jött ki rajtad? – érdeklődött Grimmjow.

- Igen, ha érdekel – vette oda flegmán a szőke. A hatos csak vállat vont és nekiállt a reggelijének. Szayel csak némán figyelte az eseményeket. Kiru szinte magába volt fordulva. Magát okolta azért, ami történt, ha ő nem löki meg Yuukit, akkor mindez nem történik meg, akkor nem rabolja el Gin és akkor most nem kéne azon aggódnia, látja-e még valaha egyben a barátnőjét, azt, akit mindennél jobban szeret. Úgy tűnik, ezt a másik kettő is észrevette, mert Grimmjow gúnyos hangon megszólalt:

- Na, mi van?  Mardos a lelki ismeret, hee?

- Dugulj el! Te nem érted, miről van szó. Yuuki az egyetlen barátom, akivel ilyen közvetlen vagyok. Senki mást nem engedtem ilyen közel magamhoz és nem is fogok – mondta elfojtott hangon a lány kávéjába bámulva.

- Persze… – vont vállat a kék hajú.

- Nem értesz te semmit! – pattant fel az asztaltól Kiru és kiviharzott a házból.

- Na, ezt jól elbasztad, Grimmjow – szólalt meg Szayel.

- Nem is te lettél volna, ha nem szólalsz meg… – sóhajtott Harribel és ő is felállt az asztaltól.

- Hova mész? – kérdezte a tudós.

- Megkeresem Kirut – azzal otthagyta a két fiút. Ám Grimmjow sem maradt nyugton, ő is kiviharzott a két lány után, magára hagyva Szayelt, aki miután elpakolta a reggeli maradékát, felment Yuuki szobájába és elterült az ágyán. Mélyen magába szívta az ágynemű illatát.

Kiru Karakura határában bevárta Harribelt, nyitottak egy gargantát és mindketten eltűntek benne, Grimmjow is követte őket, gondoskodva reiatsuja elrejtéséről. A két lány Hueco Mundo sivatagában ért ki a gargantából, távol Las Nochestől. Grimmjow egy homokbucka mögé rejtőzött, úgy helyezkedve, hogy őt ne láthassák, de ő mindent jól lásson. A két Arrancar lány egymással szembe állt néhány méter távolságra és szinte egyszerre ugrottak egymásnak. Mindketten ököllel támadtak a másiknak, de sikeresen elkerülték az ütést. Kiru úgy fordult az ütésből, hogy Harribel mögé kerüljön és egy jól irányzott rúgással hátba találta az, ex-hármast, aki métereket repült, mire meg tudott állni. Mikor megfordult, kihúzta tokjából a Tiburont és azzal rontott a vörösre.

- Abareru! Hanahi! – még mielőtt a nő elérhette volna a vöröst, lángkör vette körül az ex-shinigamit. Harribel nem torpant meg egyenesen átvágott a lángokon és a döbbent Kiru nem tudta kikerülni a támadást. Métereket csúszott hátra és a puha homokban landolt. Ám csúszás közben összegyűjtött egy Cerora való energiát és földet éréskor elsütötte azt. Harribel sem tudta kikerülni a hirtelen jött Cerot és ő is újabb métereket csúszva hátra landolt a homokban. Mindketten feltápászkodtak és ismét egymásnak estek. Támadtak és hárítottak, céloztak és kikerültek. És ez így ment fél órán keresztül. Egyik sem tudott felülkerekedni a másikon. Egy dupla Cero után mindketten a földön kötöttek ki. Kiru négykézlábra emelkedett és vért köhögött fel, csak úgy, mint a szőke.

- Heh, ha így folytatjuk tovább… Vérszegények leszünk – nevetett a vörös majd felállt, visszatolva tokjába Hanahit. – Na, most próbáljuk meg.

- Menni fog? – kérdezte Harribel.

- Igen.

- Úgy, mit az előző két nap? – szeme állásából látszódott, hogy vigyorog.

- Nem, most tényleg menni fog – nevetett a vörös. Mindketten felugrottak a levegőbe és Harribel felvette igazi alakját. Ezzel egy időben Kiru lehunyta szemeit és folyamatosan emelte lélekenergiáját. Előrántotta hüvelyéből Hanahit és elkiáltotta magát:

- Ban-kai!

Mikor kinyitotta szemét az egész harcteret ellepte a sötétség. Kiru előtt megjelent egy sárkány, melynek teste lángokból állt és katanája is eltűnt a kezéből.

- Egy sárkány? – kérdezte magától a lány, Harribel és Grimmjow csak nézték az eseményeket.

- Tudod, ki vagyok én? – kérdezte a sárkány eget rengetően mély és visszhangzó hangján.

- Hát persze – jött a felismerés Kiru részéről. – Te vagy az a sárkány, aki a Tűzvirágot őrzi. A neved… Hitatsu.(Hitatsu, ejtsd: Hitacu. Jelentése: Tűzsárkány)

- Pontosan. Készen állasz arra, hogy egyesítsd velem a lelked és olyan erő birtokába kerülj, amely csak különleges embereknek adatik meg? – kérdezte ugyanolyan érzelmeket nem tükröző, monoton és fülsértő hangon a lény. Kiru bólintott és lassan felemelve kinyújtotta a sárkány felé jobb kezét. A lény összetömörült a lány keze előtt és felvette Hanahi formáját egy kicsit másképp. Kiru megmarkolta a katana markolatát és egyet suhintva maga előtt a sárkány ismét megjelent, körözve gazdája körül. Harribel és Grimmjow szájtátva figyelték, mi történik a lánnyal. Mikor a tűz eloszlott Kiru körül a nyakán lévő „maszk” átterjedt, hosszú kesztyűt formálva karjaira. Mikor tekintete találkozott az ex-hármaséval, alig láthatóan bólintott, akárcsak a szőke. A vörös támadásra állította katanáját és elkiáltotta magát:

- Gyerünk! Jaku! Hitatsu! (Égess! Tűzsárkány!) – azzal a sárkány megindult Harribel felé, aki egy Cerot erőltett ki magából. Az utolsó pillanatban a Cero és Hitatsu is irányt változtatott és egyenesen Grimmjow felé száguldottak, immáron egyesülve. Amint elérte a támadás a homokbuckát, ami mögött az ex-hatos rejtőzködött, a homokszemekkel együtt repült fel a magasba, majd zuhant vissza a homokba. A két Espada lány is leereszkedett és a sárkány is visszatért Kiru mögé.

- No lám! A Nagy Sexta Espada kémkedősdit játszik? – kérdezte gúnyosan a vörös. Visszacsúsztatta tokjába Hanahit ezzel visszaváltva alakját. Ám ezzel egy időben a földre rogyott és vért köhögött fel. Harribel látva a helyzetet és Grimmjow pillantását, visszaváltozott és egy garganta segítségével elhagyta a színteret.  A férfi vetett egy pillantást a még mindig erősen köhögő lányra, majd közelebb mászott hozzá és a lány vállára tette a kezét.

- Jól vagy? – kérdezte közömbös hangnemben.

- Semmi bajom. És amúgy is, mióta foglalkozik A Nagy Sexta Espada egy kis nyamvadt Arrancarral? – kérdezte nem leplezve a gúnyt hangjában.

- Honnan veszed ezt a „Nagy Sexta Espada” és a „Nyamvadt kis Arrancar” cuccot? – kérdezte a kék hajú.

- Heh, nem is emlékszel? Amikor elvittetek minket Hueco Mundoba. Aizen mondta neked, hogy vigyáznod kell ránk. Amikor mi még „eszméletlenül” feküdtünk a celláinkban. Igen, hallottam, mindent. Azt is, amikor azt mondod, hogy „Te A Nagy Sexta Espada” nem érsz rá, hogy két ilyen kis „nyamvadt Arrancart„ pesztrálj – Grimmjow arcára kiült a döbbenet. „Ő még emlékszik erre? Pedig legalább két hónapja volt.”, gondolkodott a kék hajú.

- Az még akkor volt… – fordította el fejét.

- Persze, most keresed a kifogásokat, mi?

- Na, ide figyelj! – hátra döntötte a megszeppent lányt. – Az akkor volt, mikor még annak a fasznak ugráltam, mint egy kis pincsi. Ami megtörtént, megtörtént, nem tudok rajta változtatni. Különben sem vagyok már Espada – hosszú, néma percekig meredtek egymás szemébe, majd Grimmjow sóhajtott egyet és közelebb hajolt a még mindig alatta fekvő lányhoz.

- És tudod mi a legrosszabb? …  Az, hogy csak a hatodik voltam… és nem az első.

- Te, meg a kibaszott nagy egód… – forgatta a szemeit a vörös. – Na, engedj, had álljak fel – azzal a hatos lemászott a lányról, aki felállt és egy gargantát nyitva eltűnt.

Másnap reggel  Kiru mocorgásra ébredt. Olyan volt, mintha valaki kotorászna a szekrényben. Kinyitva szemeit megpillantotta Grimmjowt, amint nagyban turkál a ruhái között. Halkan felállt és odalopózott a férfi mögé, majd egy gyors mozdulattal becsapta a szekrény ajtót.

- Ha bilincset, szöges korbácsot, vagy hasonlót keresel, akkor bocs, de itt nem találsz – mondta gúnyosan, majd végig mérve az Arrancar testét egészen más hangnemet öltött. – De, ha gondolod beszerezhetek egyet-kettőt – miközben beszélt, vészesen közel került a hülye képet vágó férfihoz és már csak pár centi választotta el ajkaikat.

- Kiru… Mi ütött beléd? Nem szoktál így viselkedni… Főleg nem VELEM!

- Jajj már… Most mit kifogásolsz, ha? Tudom ám én, hogy mire vágysz.. Bizony… Rám! – Grimmjow már épp válaszolni akart valamit, amikor hallotta, hogy Szayel nagyban kiabál, így eltolta magától a csalódott lányt és leszaladt megnézni mi történt.  űKiderült aztán, hogy Szayel haját bekapta a hajszárító, így Harribelnek egy fél órájába tellett, mire nagy nehezen kigubancolta a rózsaszín tincseket. Közben Grimmjow elregélte, mi történt odafent Kiruval. Mikor kezdtek volna elmerülni a helyzet elemzésében, csengettek és Ichigo toppant be, mint minden áldott nap.

- Hello!

- Yo, Shinigami! – jött egyszerre a válasz a három ex-Espadatól.

- Kiru? – nézett körbe a narancs hajú.

- Ne menj a közelébe. Lehet, hogy veszett – kacarászott Szayel, mire kapott egy gyilkos pillantást az ex-hatostól.

- Vagy éppen te csináltál vele valamit, Kurosaki! – méregette a fiút a kék hajú.

- Hozzá se nyúltam!

- Nem is ajánlom!

- Szijja! Icchiii! – ugrott Ichigo nyakába Nelielt is megszégyenítő módon a vörös lány. A többiek csak egy sóhajjal jelezték, hogy erre gondoltak. – Mi újság? Hogy vagy? Miért jöttél? Hoztál csokit? – lógott még mindig Ichigo nyakában Kiru, Harribel már azon se csodálkozott volna, ha Kiru lesmárolja szerencsétlen Shinigamit. A nap további részében Kiru még furcsábban viselkedett, ezzel hatalmas gyanút ébresztve Grimmjowban. Például Byakuya majdnem szívinfarktust kapott, mikor a lány rányitott zuhany közben. Az éppen megérkező Hisagi pedig halálra röhögte magát, amikor a vörös elkezdett regélni Harribelnek arról, hogy milyen jól állna a szőkének a bikini és, hogy milyen sok pasit foghatna a tengerparton. A legmegdöbbentőbb mégis az volt, amikor randira hívta az ex-hatost.

Az ,, Árulók” c. írásunk openingje, + endingje meg lesznek karakter videók is :O

Figyelem komoly Spoiler veszély a történettel kapcsolatban

ÉS!!! Trálálálá Megvan a friss, feltettem youtub-ra nem kell linkezni :3 (okt. 28.)

Opening:

Ending:

http://www.videoplayer.hu/videos/play/425262 (hát sajnálom, de ez marad így, mert a hülye Youtube nem enged hangot…

Yuuki Ai:

Elnézést hogy így van, de valahogy a vp-s videot nem akarta berakni :/ majd feldobom youtube-re is és akkor majd lesz, addig is türelmeteket kérem

(Zaraki Kenpachi racon değil kafa keserken)

ahirete inanır mısınız bilemem ancak ben bir avuçluk irfanımla inanmadığımda karar kıldım bir zaman önce. yarın öbür gün ölür de haksız çıkarsam vebali benim boynuma takdir edersiniz ki. nereden esti diye merak ediyorsunuzdur, hemen söyliyeyim: yazının ana konusunu oluşturan bleach, 2 dünya arasında gidip gelen ana karakterlere sahip, ‘’shounen” sınıfından bir anime. bilinen anime ve mangaların bir çoğu bu zümreye ait olup pazar payı oldukça yüksektir. kelime anlamı ise genç erkek oğlandır. oğlan derken aklınıza herhangi bir seksüel vb bir gönderme aklınıza gelmesin.

öyle animeler vardır ki, yan karakterler ana karakterden daha dolu ve ilgi çekicidir. işte bleach buna verilebilecek en güzel örneklerden biridir. İchigo Kurosaki adlı 15-16 yaşındaki turunc kafalı bir arkadaşımızdan bahsediyoruz ana karakter derken. olayı ne peki bu arkadaşın? ufak bir özet geçecek olursak, ruhları görebilme yeteneğine sahip bu elemanın hayatı bir gün kuchiki rukia adlı shinigami (deathnote izleyenler bilirler, japon kültüründe önemli bir müessesedir. üstünden sonra daha detaylı geçeriz ancak şimdilik azrail tadında bir varlık diyelim) ile karşılaşması sonucu değişir ve shinigami güçleri edinerek , ikame shinigami (evet aynen böyle bir titri var kendisinin) olarak yaşamına devam eder. tabi türlü aksiyonlar, komiklikler, şakalar falan hayatının bir parçası olur.

death note’taki barbut oynayarak zaman öldüren meslektaşlarının aksine, bleach’te shinigamiler soul society adını verdikleri ”öbür tarafta” bir nevi askeri organizasyon olan gotei 13′e (13 koruma bölüğü) hizmet eden meşguliyet sahibi insanlardır. adında görüldüğü gibi 13 birlkten oluşan gatei 13, her biri inanın ana karakterlerden daha ilgi çekici taicho’nun (komutan) yönetimindedir. bu 13 karakter soul society’nin temel direği olup, farklı amaçlara hizmet eden birliklerini (mesela 2. bölük özel tim görebi görürken, 4. birlik ikmal ve sıhhiye görevini üstlenmiştir)  koordine ederler. deni ki taicho’lar bir aradaysa soul society’yi tehdit edebilecek hiç bir güç yoktur. öyle aşmışlardır yani. hele hele zaraki kenpachi (11. bölük komutanı) diye bir unsur var ki, bailı başına izleme sebebim diyebilirim. işte bleach’i insana izlttiren en önemli sebeplerden biri de budur. karakterlerin çeşitliliği animeyi herkesin damak tadına uygun hale getirirken, ufaktan ufaktan başucu serilerden biri olmayı başarıyor. ”ya arkadai bırak şu ichigo’yu, ishida’yı, orihime’i falan, byakuya-sama’yı, shunsui kyoraku’yu, zaraki kenpachi’yi isterük” demeye başlıyorsunuz. böylesine güzel yan karakterler hazırlayıp da bu kadar az bunları göstermek bleach ve tite kubo’nun (bleach’in yaratıcısı) hanesine eksi olarak yazılıyor tabi. diğer bir sıkıntı ise filler bölümlerinin tatsızlığı. filler ne onu da söyleyelim; filler anime hikaye bazında mangaya yaklaştığında arayı açma adına yapılan (dolgu diyebiliriz) bölümlerdir. genelde bir şeye benzemez bunlar, moral bozar, şevk bırakmaz. yine de bir tesellimiz bleach’in filler bölümlerinin diğer meşhur shounen serilernden olan naruto ve one piece’e nazaran daha izlenebilir olduğudur. çizimler zaman içerisinde evrimini tamamlayıp olmuş dedirtmiştir. yer yer tekrara düşse de, içinde olmadık klişeler barındırsa da oturunuz, izleyiniz veya okuyunuz. bir de bakmışsınız ki, her hafta yar yolu gözler gibi bekler hale gelmişsiniz.

çok uzattım biliyorum. oscar; ”uzun yazı okumuyor bunlar” dedi. ”böl böl öyle yayınla” dedi. ben de öyle yapıyorum. ağır spoilerları bir sonraki yazıda vericem. şimdilik şu sitelere göz atın, esen kalın.

www.animeshippuuden.com
www.onemanga.com

Well, here we are. I’m consolidating the posts because 23 is all action; no spoilers this time, beyond the obvious. And yes, the length of the summary is out of hand.

Misa brings home the proof of Higuchi’s guilt; L and Light are less than grateful, with Light calling her an idiot for telling Higuchi she’s the Second Kira, and L saying that Matsuda would call this “nice work.” After the yelping’s over, L sets Wedy on Higuchi, and then turns to Light: “I’m sorry to bring this up again, but let me ask you directly — do you remember killing them?”

Light, though offended, is less offended than you’d think. He and L agree to hypothesize on this basis, and an extended, guitar-assisted, shaky-cam deduction sequence ensues which is either the essence of this series or exactly one step beyond camp, or both. Some kind of symbolic demon-shadow is involved. An apple explodes. L crushes a peanut butter cup in his intense fist. L and Light conclude that, if Light ever was Kira, he gave up his powers and memory on purpose: the timing doesn’t line up with a third party’s decision, and if “something that could look down on us from heaven” is doing this, then L would either have been killed already, or spent eternity “being toyed with in the palm of their hand.”

Therefore, Kira is human, and Kira’s powers must be passed on consciously. L thanks Light and says he feels better; the new plan is to make Higuchi kill in front of them without passing on his power, and they’re going to do it by putting Matsuda on TV and saying he’ll reveal Kira’s identity. Higuchi will be forced to follow a predictable path as he tries to find out Matsuda’s real name, and they can ambush him at the end of it.

They proceed to execute the plan, which goes flawlessly; by now, the three sympathetic members of the Yotsuba Eight – Midou, Namikawa and Shimura — are also involved, though their role is merely to point Higuchi at the television and deflect any calls.

L, sugar-hungry and bloodthirsty, generals the operation from the building and then from a helicopter. It’s his finest moment since Taylor, and after Aizawa boomerangs back on cue and Watari performs some remarkable feats of sniping, Higuchi and his Death Note are at L’s doubtful mercy.

1. It’s possible to sort through L’s logic in the “do you remember killing them?” scene. His commentary on gods, however, is muddled and strange.

It’s strange that he even brings up the idea of Kira being God, since it’s an idea he decisively abandoned months ago; in addition, his disproofs are dubious. He’s correct that a god could kill him at any time, and yet he’s still alive — but nothing’s disproved the “Kira is a god, and he’s toying with me” theory yet. In fact, if I were him, I’d be tempted to lean toward it.

There are a few conclusions that we can draw about his mindset; these are separate, and even mutually exclusive, but I suspect they’re all true anyway:

-He is an atheist, unless you want to pursue a very interesting reading of the line “there’s no way that something like that exists.”
-He doesn’t think a god could find a human interesting enough to use as a plaything.
-He does think that a god could find a human that interesting, but some other human; not him.
-He does think a god could find him that interesting, but in order to check his ego, he tells himself otherwise.
-He absolutely thinks there’s a distinct possibility that God is mocking him, but he can’t think about it, because he has to go on with the case.

L’s been going through some heavy stuff since Light’s imprisonment (and makes no secret of it, though he doesn’t really get into the theological side). It’s strangely effective that this isn’t touched on much. The series has no interest in explaining its characters, and so — when it bothers to explore them — it leaves a lot for us to figure out, thank God.

2. I should note that L may differentiate between gods and shinigami, whose existence he seems ready to acknowledge a few hours later. This makes sense, because shinigami are not “gods”; they’re a version of the Western concept of the Grim Reaper, borrowed during the Meiji era, with a role in popular culture but no real mythological basis.

It’s still a fuzzy distinction, and might be fuzzier than I interpret it to be, but theoretically L can be an atheist and still accept the existence of shinigami (though, obviously, the shinigami give him a bit of trouble). Or maybe he just rejects the whole theology at the moment, and that’s why he pulls himself together.

3. Light is ready to go with L’s theory that he was once Kira — in recent episodes, we’ve even seen him worrying about that, though he hasn’t brought it up. If Misa hadn’t brought events to a head, who knows? They could have concluded correctly; they could have sealed the whole matter.

4. Matsuda’s quite brave in this episode, and puts his superpower — talking endlessly, with only the appearance of content — to good use. I thought I’d acknowledge that, because in my next writeup I’ll be saying some incredibly mean things about Matsuda.

5. I liked the Eight in this episode. The creators made a successful effort to humanize Namikawa, Midou and Shimura, and a wise decision to abandon Ooi, Takahashi and Kido. Their conclusion that Higuchi is Kira is adroitly judged: Higuchi’s a bad manager, and he’s dumb enough to hold a meeting like that in the first place — Takahashi is actually the dumbest of the Eight, but that just means he’s there to make Higuchi look good.

“Fuck Higuchi” is the conclusion, also widely-held in my household.

6. Of all the moments of brilliant black humor in Death Note, I think the best is Misa’s perfume line, Cashmere Rouge. I mean, fuck. L’s utter absorption in the commercial, and subsequent “sexy” banana-biting, can only be icing — and L is normally the most inherently funny object known to physics.

7. At first I thought Higuchi looked like Johnny Rotten; now I realize what I’m actually thinking of: the Monarch!

8. Light continues to be the “L” who deals with Namigawa, even though L’s right there and knows what’s going on; it’s like some ghoulish on-the-job training, down to L’s pointing out Light’s mistake.

9. If you have a forceful character who never raises his voice, then it might as well be a gun in the first act: late in the series, he is going to yell, and it is going to be the moment when you realize he’s Deadly Serious. L’s hoarse shout does not disappoint. Yamaguchi Kappei continues to be a cave of unexpected wonders.

10. Of course L can pilot a helicopter. Of course Watari can snipe. You can doubt the capoeira, but this is a given.

11. I like that explicitly Anglophone characters, like Wedy, say “Mr. Whatever” rather than “Whatever-san”; it makes L and Watari’s ordinary honorific use seem a bit odd, but whatever; nobody’s made any effort thus far to portray L and Watari as culturally English.

12. Chief Yagami’s apology to L after being shot in the shoulder is as Chief Yagami as life is likely to get.

Shinigami no Ballad es una novela ligera japonesa serializada al anime y al manga.

La serie de anime consta de 6 episodios la cual se centra en Momo, una shinigami que se encarga de recolectar las almas de los que están por fallecer.

Siempre acompañada por su gato Daniel, Momo se entromete en la vida de aquellos que aun no van a morir, casi siempre a petición de gente que ya dejo este mundo y que dejo asuntos incompletos. Casi siempre al final de un episodio Daniel la culpara de ser una llorona, a lo cual ella siempre responde: Los muertos no pueden llorar, así que yo lloro por ellos

Lista de Capítulos

1. Tu voz
2. La época de los pescados
3. Más allá de la luz
4. La magia del Otoño
5. La luz de las luciernagas
6. El viaje del corazón

El opening se tiene como nombre “no one” y al ending se le denomina”white messenger”

Cím: ““…Bocs de én Kirura gondoltam…””

Szerző:Yuuki Ai, Kiru Nagato

Fandom: Bleach

Szereplők: Abarai Renji, Aizen Sousuke, Grimmjow Jeagerjaques, Hisagi Shuuhei, Ichimaru Gin, Kuchiki Byakuya, Kurosaki Ichigo, Orihime, Sado Yasutora (Chad), saját szereplő, Tousen Kaname, Ulquiorra Schiffer, Urahara Kisuke, Yamamoto Genryuusai

Korhatár: 16

Kelt: 2009/08.14-

Figyelem: Szereplő halála, trágár beszéd

Sorozat: Árulók

A film már lassan fél órája ment, amikor halk, egyenletes szuszogást lehetett hallani a kanapé felől. Kiru gyanúsan arra nézett, és nem látott mást, mint egy békésen szuszogó Yuukit Szayelnek dőlve. Mivel ez a film Kiru kedvence, ezért hetente vagy ötször végignézik, és szegény Yuuki már unja.
- Be kéne vinni a szobájába – mondta csendesen Harribel.
- Szerintem is… bár nem megérdemelné, hogy itt aludjon azok után, hogy hagyott titeket főzni… – mondta flegmán a vörös.
- Én elviszem – állt fel lovagiasan a rózsaszín és óvatosan ölbe vette Yuukit.
- He, meg mást is csinálnál vele, mi? – mondta Grimmjow Kiru mellől.
- Én? Úgy ismersz te engem? – kérdezte gúnyosan Szayel.
- Igen – jött az egyetértő válasz a 3 személytől. Szayel csak vigyorogva bevitte Yuukit a szobába, majd kijött.
- Na, mi az? – kérdezte Kiru.
- Semmi… csak már délután is meg akartam kérdezni. Az milyen szoba? – mutatott a fürdő melletti ajtóra.
- Hú, jaj… Az Senbonzakura kapitány szobája – mondta gúnyosan Kiru.
- Az ki? – nézett össze a három Espada.
- Kuchiki Byakuya – mondta kísérteties hangon a vörös.
- Aha… – vigyorgott Szayel és visszament Yuuki szobájába aludni. Harribel is elbúcsúzott. Kiru pedig kizárta Grimmjowot a kanapéra, mint a rossz macskákat. Másnap reggel a ház csendes volt, amikor halk nyikorgással nyílt a fürdőszoba melletti ajtó, és Kuchiki Byakuya lépett ki rajta. Egyenesen Yuuki szobája felé sétált, mert a lány tegnap megígérte neki, hogy reggel elmennek edzeni. Halkan sétált a szobaajtóhoz, majd kinyitotta. Hirtelen köpni-nyelni nem tudott az elé táruló látvány hatására. Ugyan is az ágyon egy félmeztelen Szayel feküdt, akinek a mellkasán egy szintén felső nélkülinek látszó lány szuszogott. Csak drága kapitányunk azt nem tudta, hogy az esti hőnek köszönhetően, Yuuki átcserélte a pólóját egy ujjatlan toppra. Byakuya már nyúlt volna a kardjáért, amikor Kiru becsapta előtte az ajtót.
- Kopogni nem szokás? – nézett mérgesen Byakuyára.
- Miért alszanak ezek egy ágyban? – kérdezte rideg hangon a férfi.
- Kérdésre kérdéssel válaszolni? – Kiru sóhajtott egyet, majd bekopogott az ajtón. – Így kell ezt csinálni – mondta flegmán, majd a konyha felé indult. Szayel és Yuuki is felébredtek a kopogásra.
- JAJ! Ne haragudj! – pattant fel vörös fejjel a barna. – Úgy látszik, túl sokat mozgok álmomban.
- Semmi baj – vigyorgott a férfi.
- Mennyi az idő? – kérdezte ijedten Yuuki.
- 9 óra.
- Te jó ég… Byakuya!  El fogok késni! – futott az ajtó felé, kinyitotta és Byakuya állt vele szembe.
- Kapitány, ezer bocsánat, 2 perc és készen vagyok – hajolt meg a lány és elfutott a fürdő felé. Byakuya még mindig Szayellel nézett farkas szemet, amikor az ex-nyolcas gúnyosan elmosolyodott, majd visszafeküdt az ágyba. Yuuki törölközővel a fején szalad ki a fürdőből.
- Két perc! – mutatta az ujjával Byakuyának, majd berohant a szobájába. Pár perc múlva egy adag ruhával visszafutott vissza a fürdőbe. Kiru is kijött a konyhából a nagy rohangászás hatására, majd egy csésze kávéval Byakuya mellé állt.
- Mi ez a nagy rohangászás? – kérdezte, miközben a kávéját szürcsölte.
- Azt mondta, két perc… de vagy tízszer már – sóhajtott Byakuya.
- Hát hajrá! – veregette vállba a férfit, majd visszaindult a konyha irányába, amikor megszólalt a csengő.
- Nyitom… – mondta álmosan a vörös és elindult le a lépcsőn.
- Kész is vagyok! – lépett ki Yuuki a fürdőből. Egy fekete mellényt viselt, amin piros szegélyek volta, hozzá egy zöld toppot vett fel, a kezén két izé volt. Egy világoskék farmer nadrág volt rajta.
- Te most randira, vagy edzésre mész? – gúnyolódott Kiru, aki egy narancssárga hajú shinigami helyettessel együtt jött fel.
- Edzés… – nyújtotta ki a nyelvét Yuuki, amire Kiru csak egy fintort vágott.
- Ha ennyire nyújtogatni akarod a nyelved, drága, akkor gyere, segítek… – mondta az épp kilépő Szayel.
- Basszus, menjetek szobára… – fogta a fejét Kiru és kisétált a konyhába.
- Szijja Icchi!!! – köszönt vidáman a barna, Kiru előző mondatát semmibe véve.
- Neked is Yuu! – mondta Ichi, majd egy borítékot nyomott a lány kezébe.
- Ez? – nézett a barna.
- Ha kinyitod, meg tudod, vagy nem? – kiáltott ki Kiru.
Yuuki csak vágott egy fintort, majd felnyitotta a borítékot. Négy jegy volt benne a hétvégén rendezendő iskolai bálba. Az egyik két jegyen ő és Kiru neve állt, a másik kettő üres volt. Valószínűleg a kísérőké.
- Oh, Icchi, csak nem velem akarsz menni? – kérdezte csillogó szemekkel Yuuki.
- Bocsi, de én Kirura gondoltam – vakarta zavartan a fejét a narancs.
- Kedves tőled, Ichigo, de én… – kezdet volna bele Kiru, amikor Grimmjow félbeszakította.
- Te csak ne gondolj semmit az ÉN Kirumról, Kurosaki! – mondta fogcsikorgatva.
- Ezer örömmel – mondta kissé dühösen a lány és kisétált a teraszra. Grimmjow vetett egy gyilkos pillantást a helyettes shinigamira, majd kiment a lány után. Ichigo csak megeresztett egy önelégült mosolyt. Grimmjow odaállt Kiru mögé és idegesen méregette a lány hátát, mikor az megfordul a kék hajú elfordította tekintetét.
- Hh… és még neki áll feljebb – fintorgott a lány.
- Ki engedélyezte, hogy vele menjél, he? – érdeklődött gúnyosan az Arrancar.
- Tudod, nekem nincs szükségem engedélyre… Amúgy sem vagyok a tulajdonod. Azt csinálok, amit akarok. Na, szevasz! – azzal faképnél hagyta a megszeppent Espadat és kiviharzott a konyhába. – Yuuki, Harribel! Pattanjatok! Megyünk ruhát venni – vigyorgott leérve a vörös, és oldalán a másik két lánnyal elszeleltek.
- Te, Kiru. Biztos jó ötlet volt egyedül hagyni a fiúkat? – kérdezte a szőke.
- Leszarom. Ha felfordulás lesz, mire haza érünk, sorban herélem ki mind a hármat.
- Hármat? – kérdezte a barna.
- Kapitány-samát is, amiért hagyta őket tombolni.
- Jézusom! Az edzés! – kiáltott Yuuki megtorpanva. – Úgy volt, hogy edzeni megyünk Byakuyával!
- Kibírja – jött a flegma válasz Kirutól. – Ha van annyi esze, kifárasztja a fiúkat – Yuuki vállat vont és a két lánnyal együtt sorra járták a boltokat. Nagy nehezen találtak ruhát és cipőt, de a kiegészítőkkel még nagyobb bajban voltak.
- Áháhá! Ki nem állhatom a vásárlást – nyavalygott Kiru.
- Neked egy szavad se legyen, mert te cibáltál el minket – hordta le egyszerre a két Arrancar.
- Tudom, de csak azért, hogy ne kelljen azt a seggdugót bámulnom – sóhajtott. – Pedig ösztönösen csak öt percig vásárolok, azt’ szevasz. Most meg már vagy két órája cipekedünk. Basszus, most jól jönnének fiúk, szó se róla.
- Minket hívtál? – vigyorgott egy Szayel a padon ülő lányokra.
- Szayel-san! Épp jókor! Fogd a cuccaim és hozd! – Yuuki hozzá vágta az öt szatyrot az Espadahoz, és, mint aki jól végezte dolgát, indult tovább.
- Na, ha már itt vagy és rontod a levegőt, akkor tedd magad hasznossá! – Kiru Grimmjow kezébe nyomta a saját szatyrait és barátnője után indult.
- De jó, hogy te nem vettél semmit – néztek a szőke lányra a fiúk. Még három boltot fosztottak ki a lányok, elsősorban Yuuki, majd egy fagyi után hazaballagtak.  A következő nap a három lányt szinte nem is lehett látni. Egész nap a fürdőben kuksoltak és nem engedtek be senkit. Szerencsétlen Grimmjownak az udvarra kelltt mennie, könnyíteni magán, Szayelnek volt annyi esze, hogy átugrojon uraharához. Estére a lányok is kiszabadultak a fürdőből és a másik két Arrancar Cero harcot vívott a WC tulajdonjogáért. Megjegyzem a kertitörpékből nem maradt semmi. Végül a csatát Grimmjow nyerte és legalább tíz percig trónolt és csak utána adta át helyét a már a küszöbön kuporgó ex-nyolcasnak.  Kilenc óra tájban mindenki összeszedte magát és készen álltak az indulásra.
A bál már javában tombolt. Kiru a parketten táncolt Ichigoval, Yuuki meg az asztalt támasztotta az unalomtól.
- Na, ezért nem szeretek én bálba járni… – panaszolt a mellette ülő Szayelnek.
- Akkor miért jöttél el? – nézett a lányra.
- Nem tudom… – vonta meg a vállát a barna. – Gondoltam, jó móka lesz – sóhajtott egyet majd az idegbeteg Grimmjow felé nézett, aki, ha ölni tudott volna a szemével, Ichigo már halott ember lenne. Hirtelen elhallgatott a zene. Az ajtó kinyílt és a reflektorfények mind oda irányultak. A végzősök léptek be rajta. Nagy csodálkozás volt. A lányokon csodálatos báli ruhák voltak, a fiúk meg az iskolai egyen öltönyben voltak, amely mindegyiknek nagyon jól állt. Pár percig néma csend volt, majd ismét megszólalt a zene, és a végzősök elvegyültek a táncolók között. Pár perc késéssel Byakuya és Renji is befutott, mind a ketten ugyan azt a lányt keresték, majd amikor kiszúrták, mind a ketten megindultak felé. Az asztal előtt pár méterrel megálltak, összenéztek, majd ismét megindultak Yuuki felé. De nem értek oda időben. Egy fekete hajú fiú sétált oda a lányhoz.
- Táncolunk? – nyújtotta ki udvariasan a kezét a srác.
- Én? – nézett körbe zavartan Yuuki.
- Látsz itt mást is? – mosolygott a fiú.
- Nem… Hát jó… de én nem… – de nem tudta befejezni a mondatot, mert a fiú felhúzta és elindult vele a táncparkett felé.
- Várj, én nem tudok táncolni! – mondta halkan a fiúnak.
- Nem baj, csak kövess! – mosolygott a lányra, majd magához húzta és elkezdtek keringőzni.
- Ez meg mit keres itt? – nézett mérgesen Renji a táncikáló pár felé. – Azt hittem, vissza ment már Soul SoCietybe… Losy, én kinyírlak! – zsörtölődött Renji, és a mellette álló nyugodt Byakuyára nézett.
- Egész jól csinálod – nézett le mosolyogva Losy a piros arcú lányra.
- Köszönöm… – suttogta a lány, és kissé elpirult.
- A nevem Losy.
- Yuuki Ai.
- Tudom – felelt mosolyogva és közelebb húzta magához a lányt. – Azért örülök, hogy a fő parancsnok nem végeztetett ki titeket.
- Honnan tudod? Várjunk csak, te voltál az a sálas Shinigami, ugye?! – kiáltott hangosan Yuuki, amire minden szempár rájuk összpontosult. Yuuki arca még jobban elvörösödött és a fejét Losy mellkasának döntötte.
- Igen, és én voltam az, aki leütött téged – vakarta zavartan a fejét a fiú. Yuuki már épp szólt volna, amikor kialudtak a fények és a zene is elhallgatott.
- Az meg mi? – nézett körbe a barna lány. – Nem tetszik ez nekem – de épp, hogy csak kimondta a kezén lévő karkötő eszeveszett csipogásba kezdett. ,,Hollow ” futott át a lány agyán és Kirut kereste, de nem kellett sokáig ugyan is a vörös lány egy másodperc töredéke alatt mellette termett.
- Menjünk! – mondta és már el is váltak a testüktől a karkötő segítségével. A házak tetején ugráltak, egészen a folyó partig, ahol meg is találták a lidércet.
- Elrontottad életem első bálját! – kiáltott mérgesen Yuuki és vízszintesbe helyezte a kardját – Haeru! TsukiHikari! – mondta hangosan és a lidércre támadt.
- Idióta! – kiáltott utána Kiru, de elkésett, ugyanis a Hollow egy erős csapással a híd lábának küldte a lányt.
- Yuuki! – kiáltott kétségbeesetten a vörös és a barna lányhoz futott.
- Tatsu! Harikeen [Törj ki! Szélvihar] – hallatszott egy ismeretlen hang a sötétből, majd egy fekete hajú Shinigami lépett ki. Az arca előtt egy sál volt, így azt nem lehetett látni.
- Ki vagy te? – kérdezte ijedten Kiru.
- Egy barát – nézett rá az idegen, majd nekiesett a lidércnek. Nem tellett bele 4 percbe, a szörnyeteg elpusztult.
- Jól vagytok? – lépett a lányok elé. Yuuki is abban a pillanatban nyitotta ki a szemét, az első ember, akit meglátott, az Kiru volt, mellette pedig egy fekete hajú halálisten állt, akinek az arcát egy fehér sál takarta.

- Losy? – nézett kissé kábán a barna.

- Igen – mondta a fiú és lehúzta a sálat az arca elől.

- De miért vagy itt?

- És miért segítesz? – vágott közbe Kiru

- Azért küldtek ide. Meg különben is, drága Kiru, már rég halott lennél, ha nem jövök. De most menjünk vissza, mert feltűnik, ha nem vagyunk ott – mondta Losy és felsegítette Yuukit, majd visszamentek az iskolai bálra. Ismét táncolni kezdtek, Kiru még mindig Ichivel, hogy csak azért is bosszantsa Grimmjowot. Yuuki meg még mindig Losyval, esélyt sem adva ezzel szegény Renjinek, aki szíve szerint megfojtotta volna a fiút. A zene ismét elhallgatott és a fény is kikapcsolt.

- Megint? – nézett körbe Yuuki, amikor egy fénycsík jelent meg a parketten és elkezdett körözni a táncolók között, majd megszólalt a Dj.

- Figyelem, fiúk lányok! Elérkezett a nap fénypontja. A bálkirály és királynő kiválasztása! Akik nem mások, mint… – mondta a gyerek és a táncparkett közepe felé mutatott ahol a fény is megállt. – Losy és Yuuki!! – kiáltotta bele a mikrofonba. A parketten hangos tapsolás és éljenzés törte meg a pillanatnyi csendet.

- Na, gyerünk, Yuu! Csókot akarunk! – kiáltott be nevetve Kiru.

- Mi van? – nézett vörös fejjel a barátnőjére. Erre az egy mondatra Renji, Byakuya és Szayel is felkapta a fejét, és mind a lány felé néztek.

- Yuuki… – mondta halkan Losy és maga felé fordította a lányt, közben a tömeg hangos kiáltozásba kezdett, „csókot-csókot” kiabálta mindenki egy emberként. – Nyugi, nem foglak megcsókolni – suttogta kedvesen és mind a két kezével megfogta a lány arcát. Yuuki persze szokása szerint elpirult. Losy lehunyta a szemét majd Yuukikoz hajolt, és ahogy ígérte, nem csókolta meg, de akik nézték, azoknak pont úgy tűnt, mintha megtette volna. Persze egy embert nem lehetett átverni, Kiru látta rajtuk, hogy Losy nem csókolta meg Yuukit. Ezért egy „véletlen” seggbe rúgással jutalmazta meg a lányt, aki egyenesen Losyra esett, aki pedig elvesztette az egyensúlyát és hátraesett, Yuuki meg egyenesen rá és naná, hogy az ajkaik összeértek. Mindenki hangos ujjongatásba kezdett. Yuuki pedig vörös fejjel állt fel a földről és futott ki a tornateremből.

- Szerintem ezt nem kellet volna… – mondta Ichigo Kiru mellé lépve.

- Most már én is úgy látom – hajtotta le a fejét Kiru. – Utána megyek – mondta és már indult is volna, de Ichigo megakadályozta. A vörös kérdőn nézett rá, Ichigo meg nemet intett a fejével, jelezve, hogy most inkább ne. Losy még mindig a földön ült, épphogy felállt volna, egy hatalmas jobb egyenes segítségével vissza is esett.

- Megvesztél, Abarai?! – kiáltott rá dühösen a földön ülő fiú. Renji nem válaszolt egy szót se, csak megragadta Losy zakóját és kirángatta az iskolaudvarra.

- Azt hiszed, bármit megtehetsz, csak mert a királyi testőrség legerősebb tagja vagy?! – kiáltott rá Renji.

- Nem gondolok semmi ilyet, de mi  bajod van… oh… vagy úgy. Te bele vagy esve Yuuki-chanba – mondta vigyorogva.

- És akkor? Mi közöd van neked ehhez? – kérdezte fogcsikorgatva a hadnagy.

- Semmi… Mi közöm lenne hozzá? – nézett gúnyosan Losy a vörösre. – Vagy csak azért vagy ilyen, mert már 3 pasi is megcsókolta azt, aki bejön neked, és egyik se te voltál? – tette fel a kínos kérdést, amitől Renji agya elborult és neki nyomta Losyt a falnak.

- Mégis, ki a fenének képzeled magad, te seggfej?!! – üvöltött teljes hangerőből Renji.

- Vedd halkabbra, öcsi, mert megbánod! – mondta fenyegetően Losy.

- Renji – hallatszott Byakuya rideg hangja a bejárat felöl.

- Kapitány… – Renji azon nyomban elengedte Losyt és Byakuya felé fordult.

- Mégis mit jelentsen ez a viselkedés? – nézett szemrehányóan a férfira.

- Sajnálom, uram – hajolt meg Byakuya előtt, aki vissza is ment Kiruékhoz.

- Örülj, hogy Kuchiki-Taichou megmentett – mondta gúnyosan Renji és követte Byakuyát.

,,Még, hogy megmentett, nekem nincs szükségem segítségre” gondolta magában, miközben elment megkeresni Yuukit.

*Közben benn a teremben.*

- Ezt nagyon elbasztad, ugye tudod? – mondta Grimmjow a mellette ülő lánynak.

- Nem tudod két percre befogni? – nézett a lány Grimmjowra. – És anélkül is tudom, hogy mondanád – sóhajtott egyet, majd meglátta a belépő Renjit és Byakuyát, akik egyenesen hozzájuk sétáltak, majd leültek.

- Megyek, megkeresem Yuu-t – mondta Szayel és felállt az asztaltól.

- Maradsz ott, ahol vagy, Espada! – nézett rá Byakuya a legridegebb tekintetével. – És különben is, Losy már elment megkeresni Ai-sant.

Cím: “… Esetleg még Shrekkel is találkozhatok…”

Szerző:Yuuki Ai, Kiru Nagato

Fandom: Bleach

Szereplők: Abarai Renji, Aizen Sousuke, Grimmjow Jeagerjaques, Hisagi Shuuhei, Ichimaru Gin, Kuchiki Byakuya, Kurosaki Ichigo, Orihime, Sado Yasutora (Chad), saját szereplő, Tousen Kaname, Ulquiorra Schiffer, Urahara Kisuke, Yamamoto Genryuusai

Korhatár: 16

Kelt: 2009/08.14-

Figyelem: Szereplő halála, trágár beszéd

Sorozat: Árulók

Kiru és Grimmjow már a holdvilágnál kergették egymást, mire elérték Las Nochest.

- Lassú vagy, Grimmjow! – kiáltott hátra nevetve az ex-shinigami, de amint ezt kimondta a férfi eltűnt, csak azért, hogy két másodperccel később a gyorsan irányt változtató vörös lány előtt jelenjen meg. Már a hatalmas betonfalak közt cikáztak, amikor egy hirtelen jött ötlettől vezérelve Kiru benyitott egy éppen arra járó szobába, magára zárva az ajtót. Ahogy jobban körülnézett, mindenféle kísérleti cuccot vélt felfedezni. „Bizonyára valami eszement Espada, kimérákat meg gnómokat gyárt. Esetleg még Shrekkel is találkozhatok.” – elmélkedett, miközben körbe nézte az ott található dolgokat. Ám amikor megérezte Grimmjow egyre közeledő reiatsuját belibbent egy másik éppen arra járó ajtón. A villanyt felkapcsolva hátborzongató látvány fogadta. „Basszus, Yuuból is gnómot akarnak csinálni!” – futott át villámként a gondolat agyán.

- Szayel! Mi a tökömet csinálsz Yuukival?! – vágott a nagyot néző Espada fejéhez egy „éppen arra járó” kanalat. Pedig szerencsétlen nyolcas nem is csinált semmit, csak átkarolta a békésen szunyókáló barna lányt, aki barátnője jelenetére felébredt.

- Kiru! Nyugi! Egy újjal nem nyúltam hozzá! – Védekezés képen fejére húzta a takarót.

- Pedig nagyon úgy nézett ki, hogy öt újjal is hozzá nyúltál! – vágott egy „éppen arra járó” villát az Arrancar fejéhez.

- Álljál már le, Kiru! – eszmélt fel csipkerózsika, Kiru herceg megjelenésére. – Tényleg nem nyúlt hozzám. A vörös sóhajtott és elhajolt egy „éppen arra járó” kés elől, amit üldözője dobott felé.

- Elkaptak – csukta le egy pillanatra szemeit. – Oké. De ha bármi baja esik Yuunak, esküszöm, hogy letekerem a tököd. Világos voltam, pink fejű? – a megfenyegetett csak bólintott és hálát adott az égnek, hogy Grimmjow megmentette a tökét. Immáron ismét a folyosókat rótták, és látva a hatos kérdő pillantását, Kiru mesélni kezdett.

- Amikor bementem az ajtón, azt hittem, valaki gnómokat meg kimérákat gyárt, de nem képzeltem volna, hogy pont Szayel az – nevetett zavartan. – Aztán, mikor megláttam őket egy ágyban, azt hittem Yuuból is gnómot akarnak csinálni – nevetett még zavartabban.

- Aha. És azért kellett hozzávágni egy étkészletet, mi?

- Most mit izélsz? Honnan a picsából tudhattam volna, hogy nem nyúlt hozzá?

- Mondjuk, megkérdezed – Kiru csak főtt magában és követte „felettesét”, egészen addig, amíg az meg nem állt egy ajtó előtt.

- Ez lesz a te hálókörleted. Közvetlenül az enyém mellett van, úgyhogy ha szökni próbálsz, észreveszem.

- Jó, hogy nem már befészkelsz az ágyamba – gúnyolódott a vörös.

- Ha így folytatod, az lesz a vége – Kiru erre a kijelentésre behúzott a szobába és rávágta az ajtót a kék hajú Arrancarra.

Másnap hajnalban Renji, Ichigo és Byakuya már Uraharánál várták a másik két shinigami érkeztét, ami csakhamar be is következett. A két shinigami nem volt más, mint Hisagi Suuhei és egy Losy nevű első tiszt. Uraharánál összegyűlve kifundálták, hogyan juthatnának át Hueco Mndoba, és hogyan hozhatnák vissza a két lányt.

- Urahara úr, tudna nekünk átjárót nyitni? – kérdezte Byakuya a kétórás megbeszélés után.

- Természetesen. De a visszaútról már nem tudok gondoskodni.

- Semmi baj, megoldjuk – jött a magabiztos válasz Ichigotól. Azzal Urahara levezette az öt shinigamit egy helységbe, ahol már a kapu nyitva állt.

- Aztán visszajöjjenek nekem! – intett szórakozottan a zöld ruhás férfi és látta becsukódni az átjárót.

Reggel az Espada gyűlésen a két ex-shinigami is részt vett.

- Üljetek le! – mondta Aizen a lányok felé nézve.

- És mégis hova gondolja, Aizen-sama? – kérdezte gúnyosan Kiru, miközben körbenézett a teremben.

- Aj-jaj… Aizen-sama, kevés a hely… – gúnyolódót Ichimaru. Yuuki nem törődött a helyhiánnyal, fogta magát és felült az asztalra.

- Yuuki-chan, otthon is ezt csinálod? – kérdezte Gin.

- Nem, mert Byakuya leszedné a fejem – vigyorgott a lány.

- Értem… – mondta Aizen és hozatott Kirunak egy széket. Épp, hogy csak helyet foglaltak két Hollow tűnt fel.

- Elnézést kérünk, hogy megzavarjuk a gyűlést, de 5 behatolót észleltünk, és mind az öten Shinigamik.

- Oh? Csak nem a felmentő sereg? – nézett Aizen a lányokra. – Szayel, mondd, van valami szerkezeted, amivel meg tudjuk nézni, kik azok?

- Természetesen, Aizen-sama, mindjárt hozom – mondta Szayel és felállt a helyéről. Közben Kiru odalopódzott Yuukihoz.

-Renjiék lesznek szerintem – suttogta a barna lánynak.

- Szerintem is… Mit tegyünk? – nézett aggódóan barátnője szemébe.

- Mint suttognak a lányok? – lépett oda Ichimaru. – Nem gondolja, Aizen-sama, hogy velünk is meg kéne osztani? – nézett Aizen felé.

- A nagy fenét… – sziszegte halkan Kiru, amikor Szayel beállított egy kis gépezettel.

- Itt is vagyok nagyuram… Ezzel meg tudja nézni, kik azok – mondta is, letette Aizen elé a monitort.

- Heh… mi a fene? Csak nem biztonsági kamera? – nevetett halkan Yuuki.

- Én a helyedben nem nevetnék, Yuuki-chan – mondta Aizen és odaintette a lányokat.

- Tényleg ők azok… – mondta félhangosan Kiru.

- Meg is van az első feladatom számotokra… – nézett a Nagyúr a lányokra. – Kivégezni a behatolókat! – Kiru és Yuuki köpni-nyelni nem tudott Aizen kijelentésétől. ,,Nem, az teljes mértékben lehetetlen” futott át a két lány agyán.

- Na, mi az? – kérdezte gúnyosan Aizen. Yuuki mérgesen elfordult, Kiru pedig a padlót nézte, majd nagy levegőt véve válaszolt.

- Értettem Aizen-sama… – mondta rideg tekintettel. Yuuki nem hitt a fülének.

- Kiru! – kiáltott a távolodó lány után, aki megállt, hogy bevárja barátnőjét.

- Nyugi, van egy tervem… – suttogta alig halhatóan.

A lányok Hueco Mundo végtelen sivatagját járták, amikor megérezték az ismerős lélekenergiákat. Egymásra néztek, majd a kardokért nyúltak. Nem telt bele pár másodpercbe máris hatalmas porfelhő kerekedett és az 5 Shinigami ott állt előttük.

- Egy tapodtat se tovább Shinigamik… – mondta Kiru rideg hangon, miközben kihúzta Hanahit a tokjából.

- Mi ütött beléd, Kiru? – kérdezte Renji és elindult a két lány felé.

- Állj meg, Shinigami! – kiáltott Kiru és lángok vették körül a lányt. – Ha még egy lépéssel közelebb jössz, kénytelen leszek használni a kardom – üvöltötte Kiru az előtte álló férfinak.

- Kiru, ne csináld már ezt! – mondta Renji és tett egy lépést előre.

- Állj meg! – kiáltott rá Yuuki, majd vízszintesbe helyezte a kardját. – Haeru! TsukyHikari. [Ragyogj! Holdfény] – suttogta halkan, és a karja felvette a rendes alakját, amivel egyből Renjinek is támadt.

- Mit csinálsz, Yuuki?! – kiáltotta Renji, miközben kivédte a lány támadását.

- Hallgass! – mondta Yuuki üres tekintettel, miközben ismét a férfit támadta.

* – Na és mi az a nagy terv, Kiru-senpai? – kérdezte Yuuki, miközben elhagyták Las Nochest.

- Hagyjuk magunkat elkapatni… De persze egy kis ellenállás is kell, úgyhogy szeretném, hogy amint meglátod Renjit, támadd le! – mondta Kiru.

- Értettem. De mi lesz, ha…

- Azon ne gondolkozz… Majd csak lesz valahogy… – veregette meg a barna vállát és a lélekenergia irányába mentek.*

Kiru még mindig egy helyben állt és Yuukit nézte. ,,Idióta… nem mondtam, hogy Shikait is használj…” gondolta magában, miközben Byakuyára nézett. A kapitány is pont akkor nézett a lányra, pár másodpercig farkasszemet néztek, majd Byakuya alig láthatóan bólintott egyet.

- Chire! Senbonzakura! – mondta Byakuya és Kirut körbe vették a ,,virágszirmok”, de nem vágták meg. De Yuuki ezt nem tudta és csak annyit látott, hogy Byakuya Kirura támad. Ezért ő meg Byakuyára. De mielőtt elérte volna a kapitány, valaki tarkón vágta, a lány meg elájult.

- Sajnálom – ez volt az utolsó szó, amit hallott.

Nem sokkal később Yuuki egy ismerős plafonú szobában ébredt. Beletelt néhány percbe, mire kirajzolódott előtte Renji szobájának körvonala. Ahogy felült, megpillantotta a neki háttal álló hadnagyot. A vörös is észrevette, hogy az Arrancar felébredt és megfordult, ám sem arcán, sem szemében nem tükrözött semmiféle érzelem.

- Renji… – kezdett bele a barna a mondókájába, de a vörös félbe szakította.

- Hallgass… Arrancar! – mondta színtelen hangon. Yuuki le volt döbbenve. Még sosem hallotta így beszélni a fiút, és őszintén, nem is akarta soha. Kopogtatást hallottak az ajtóból, mire Renji kinézett és pár perccel később visszafordult a lányhoz.

- Gyerünk, felállni! Velem jössz! – Yuuki szó nélkül követte a hadnagyot, aki elvezette őt a főkapitány irodájába. Bent meglátták Byakuyát és Kirut. Éppen tárgyaltak valamiről a főkapitánnyal. Yuuki is helyet foglalt Kiru mellett a kanapén. Hosszas tárgyalás után mindketten boldogan léptek ki és készen álltak az indulásra.

Egy hónappal később….

- Hé, Yuu! Hova tetted a hajvasalóm? – kiabált egy vörös lány az emeletről a konyhában rostokoló barátnőjének.

- Ott van a felső fiókban! – kiáltott vissza amaz.

- Kösz! – nos, igen, kedves Arrancar lánykáink visszatértek az emberek világába- és ugyanúgy irtják a megjelenő Hollowkat, mint azelőtt. Hiába lettek Arrancarok, a főkapitány nem végeztette ki őket, egy feltétellel. Ha Aizen és bandája felbukkanna, ők Soul SoCitye oldalára állnak. Egy kis közös házban tengetik napjaikat, immáron egy hónapja, hogy elszöktek Hueco Mundoból. Ugyanúgy jártak iskolába, mint Ichigo, sőt! Egy iskolába jártak az azóta áthelyezett Renjivel, Byakuyával és Ichigoval is.

- Te, Kiru! Nem tudod, Byakuya mikor jön? Azt mondta, ma átnéz… – kérdezte Yuuki egy csésze kávét nyomva barátnője kezébe.

- Hehe, már várod, igaz? – vigyorgott sejtelmesen a vörös.

- Nem kell rosszra gondolni – nevetett zavartan a barna. Ám abban a pillanatban mindkettejük telefonja hangos csipogásba kezdett, ami azt jelentette, hogy újabb Hollow támadás. A csuklójukon lévő kis karkötő egy villanás kíséretében elválasztotta őket póttestüktől és – immáron Espada ruhában – ugráltak a tetőkön. Nyári szünet lévén nem kellett az iskolában poshadniuk, így akkor mentek, és oda, ahova akartak, amikor akartak. Nem kellett messzire menniük, Karakura határában egy kis erdő mellett rábukkantak az éppen kinyíló gargantára. De amikor meglátták, mi, vagyis mik, akarom mondani, kik léptek ki rajta, még a szavuk is elállt. De ugyanígy volt a másik három is, akik a gargantából jöttek. Ők inkább Ichigora és más halálistenekre számítottak, nem pedig másik két Espadara. Bizony, a gargantából nem mások léptek elő, mint Grimmjow, Szayel és Harribel.

- Rég találkoztunk… Grimmjow – húzta vigyorra száját az ex-shiniami. Az Espada is viszonozta a vigyorgást.

- Igaz, ami igaz. Azt hittem meghaltatok – vágta zsebre kezeit és megvonta vállait.

- Kösz. Azért ennyire nem kéne leírni, nem gondolod?  – lépett előre egyet a vörös.

- Na, igen… – hallatszott egy másik hang a hatos háta mögül. – Grimmjow nem nézett titeket valami sokra – vigyorgott a pink hajú Szayel.

- Szayel! Mi újság, van valami új kutatási anyagod? – pattogta körül a tudóst Yuuki.

- Sziasztok – lépett elő a félhomályból a szőke hölgyike is.

- Szia – mondták egyszerre a lányok.

- Balhézni jöttetek, Pöcs-sama megbízásából? – váltott komolyabba arcszínre Kiru.

- Most éppen nem – jött az egybehangzó válasz.

- Hát akkor? – kérdezte Yuuki.

- Úgy döntöttünk, otthagyjuk azt a faszt. Elegünk van abból, hogy állandóan minket ugráltat. – A lányok nem leplezték döbbentségüket, melyet Grimmjow szavai váltottak ki belőlük.

- Szóval elárultátok Pöcs-samát… minden elismerésem – tért vissza a jelenbe Kiru. – Mihez akartok kezdeni? Mert csak úgy nem lézenghettek az emberek világában. Előbb vagy utóbb észre fognak venni.

- Nos, azt gondoltuk, hogy ha még életben vagytok -és életben vagytok, halleluja!-, akkor meghúznánk magunkat egy ideig nálatok – vette át a szót Szayel.

- Az nem lesz olyan egyszerű! – mondta Kiru. – Mi… Soul SoCitye oldalára álltunk, úgyhogy…

- Szóval nekünk is át kéne pártolni, igaz? – szakította félbe Harribel. Yuuki bólintott. A másik három Espada összenézett és elvonultak megbeszélni a dolgot.

- Na, ebből se lesz már, csak énekes halott – sóhajtott a vörös.

- Azért reménykedjünk. Hátha mégis… – biztatta barátnőjét a barna.

- Milyen feltétellel álltatok át? – kérdezte pink haj.

- Először is, mi leszögeztük, hogy szabad mozgásteret kérünk, és nem szólhatnak bele, hogy mit csinálunk. Valamint, ha vége lesz ennek az egész cirkusznak, nem végeznek ki minket, ugyanis nem mi akartunk Arrancarok lenni. A Gotei 13 feltételei pedig azok voltak, hogy mindenről jelentést kell adnunk, ami kapcsolatos Pöccsel és bandájával, vagy ha átlépünk bármelyik dimenzióba. Ja, és ha másfelől is szorul a horog, akkor kötelességünk kiállni Soul SoCitye mellett, különben nyekk… – nyomaték képen mutató ujjával húzott a nyakára egy vízszintes csíkot a vörös. A másik három Arrancar összenézett és egyszerre bólintottak.

- Rendben. Mi is átállunk hozzátok, ugyanezekkel a feltételekkel – szólt a szőke Espada. A két lány elmosolyodott és bólintott.

- Ez esetben átugrunk Soul SoCityebe és lerendezzük a dolgot. Akarom mondani csak én megyek… és Renji – kacsintott Yuukira Kiru. – Addig is nálunk maradtok, világos?

- Világos! – jött az egyértelmű válasz. A lányok lakásába visszatérve Kiru felhívta Renjit és elújságolta a történteket, aminek hatására a hadnagy, a kapitány és Ichigo azonnal oda rohantak. Renji körbe ugrálta Yuukit, hogy nincs-e semmi baja. Már kezdett volna bele az Arrancarok fegyelmezésébe, mikor Kiru egy elegáns mozdulattal nyitott egy gargantát és a hajánál fogva cibálta be a hadnagyot, majd mindketten eltűntek. 4 Arrancar és 1 shinigami maradt a házban.

- Nos, akkor… – kezdett bele Yuuki. – Először kéne nektek szerezni póttestet. Majd a szoba felosztás… az a ciki, hogy csak egy vendégszobánk van… – vakarta zavartan a fejét a barna.

- Semmi gond, édes – karolta át Yuuki vállát Szayel. – Én úgyis veled alszom.

- Én meg Kiruval – vigyorgott Grimmjow.

- He? Nekem beleszólásom nincs? – nézett Szayelre a lány.

- Hát… én se szólhattam semmit, amikor az én ágyamban aludtál – mondta Szayel.

- Mikor aludtál te annak az Espadanak az ágyában? – lépett be Byakuya az ajtón.

- Kuchiki-kapitány! Hát… tudja az úgy vooolt… – vakarta zavartan Yuuki a fejét.

- Nem csak feküdt az ágyamban – vigyorgott továbbra is az, ex-nyolcas.

- Mi van?! – kiáltott fel Yuuki. – Szálljatok le rólam!

- Múltkor még nem volt semmi bajod azzal, hogy rajtad vagyok – röhögött Szayel és leült a kanapéra. Yuuki csak egy gyilkos pillantást küldött az Arrancar felé majd kisétált a konyhába.

- Szóval, hogy volt ez az ágyas dolog? – ment utána Byakuya.

- Nem volt semmi… Csak az ő szobájában aludtam… – vonta meg a vállát a lány miközben feltette a teát főzni. – Milyen fajtát kérsz? – nézett a kapitányra.

- Mindegy – válaszolta és Yuuki mögé sétált, majd gyengéden végig simított a lány haján.

- Kapitány? – nézett hátra kérdően a barna.

- A szőke haj sokkal jobban állt – mondta Byakuya, még mindig Yuuki haját simogatva.

- Kapitány… belépett az intim zónámba, kérem két lépést hátra, és ne taperoljon! Köszönöm… – sóhajtott a barna. Byakuya egy kissé elvörösödött, majd megtette a két lépést. Közben a nappaliban…

- Túl sokáig marad együtt azzal a shinigamival… – mászkált fel-le Szayel.

- Üljél már le! – szólt rá dühösen Grimmjow. Szayel csak morgott egyet, majd leült Harribel mellé. Néhány perc múlva Byakuya jött ki a konyhából, akit Yuuki követett egy tálca teával, amit letett az Arrancarok elé.

- Már megint tea? – fintorgott Grimmjow. – Meg nem iszom ezt! – tolta el a poharat.

- Grimmjow… először is, te egy vendég vagy most itt. Másodszor meg ez nem olyan, mint amit Aizennél isztok. Harmadszor, ha nem állsz neki inni, lenyomom csészéstől a torkodon! – mondta mérgesen Yuuki, miközben a lélekenergiája vészesen növekedett.

- Rendben – nyikkant meg halkan Grimmjow és nekiállta inni a teát.

- Én is így gondoltam… – mosolygott Yuuki és Byakuyának is odaadta a teát, majd helyet foglalt mellette a saját gyümölcs levét szürcsölgetve. Néma csend volt a szobában, amit csak halk morgás zavart meg.

- Mi vagy te, kutya? – nézett gyilkos szemekkel Yuuki a kék Espadara.

- Beszóltál?! – kérdezett vissza Grimmjow.

- Grimmjow, ne akard, hogy eláruljalak Kirunak! – nevetett Yuuki.

- Rajta! – vigyorgott Grimmjow. – Csak még jobban belém fog szeretni.

- Még jobban beléd szeret? Nincs neked egy “kicsit” túl nagy egód? – kérdezte egyszerre a három Arrancar.

- Most mit izéltek? Én csak az igazat mondom – vonta meg vállait a hatos.

Eközben Soul SoCityeben Kiru már a teljes megbolondulás határán volt, Renji jóvoltából. A hadnagy állandóan csak Yuukiról beszélt, hogy Yuu-chan így, Yuu-chan úgy, Yuu-chan amúgy, és még Yuu-chan is így-úgy-amúgy. Yuuki annyira cuki, mikor mosolyog és Ichigo mekkora fasz volt, hogy hagyta elrabolni őt és Arrancart gyártatni belőle. Kirunál akkor telt be a pohár, mikor Renji elkezdte ecsetelni, hogy milyen lesz az esküvőjük, és, hogy Yuuki milyen csini lesz a bíbor színű esküvői ruhájában.

- DUGULJ MÁR EL, TE IDIÓTA SEGGFEJ! – kelt ki magából a vörös. – NEM VESZED ÉSZRE, HOGY YUU NEM SZERET TÉGED, CSAK TE NYOMULSZ RÁ?! EGYÉBKÉNT IS, AZ ESKÜVŐKÖN A MENYASSZONY RUHÁJA FEHÉR SZOKOTT LENNI! SEGGFEJ!! – azzal ott hagyta a megszeppent shinigamit. Ezen a kis incidensen kívül nem történt semmi, egészen addig, amíg a két vörös ki nem jött a főkapitánytól.

- Te, Kiru. Komolyan gondoltad, amit odabent mondtál? – kérdezte letörten. A lány csak bólintott, majd egy elegáns mozdulattal megnyitott egy átjárót és intve a hadnagynak, hogy kövesse, eltűnt. Visszaérve Kiru azt hitte szívrohamot kap, ott helyben, a konyha ablakban és nem kell megvárni míg, eljön Aizen, hogy kinyírja. A ház szerte széjjel, a földön üres sörös üvegek, a WC papír pedig valahogyan kikandikált fürdőből és tapétaként ragadt a falra és valami zöld nyálkás izé tartotta oda. A gázon lávaként folydogált valami sárga, meleg és ragacsos, a vendégszobában egy békésen szunyókáló szőke Arrancart találtak, Yuuki szobájában a teljesen meztelen Szayel mutogatta a szép kerek fenekét és a vörös lány már be, sem mert nézni a saját szobájába. És bár ne tette volna. Grimmjow éppen, hogy a függönyt le nem szedte az ablakról. Az ágya eltolva a faltól a szoba közepére, az íróasztalából kiforgatva minden papír. Na, és mit csinált éppen a drágalátos Sexta Espada? Kiru egyik narancssárga-szürke csíkos bugyiját stírölte nyál csorgatva. Na, az ex-shinigaminak sem kellett több. Alig észre vehetően elbújt az ajtó takarásában és kinyújtva bal kezét halvány energia gömböt koncentrált tenyerébe. Mikor készen állt egy suttogott egy „Cerot!”-t és elsütötte a gömböt, ami egyenesen a hatos képébe ment.

- Mi a…? – porolta le hajáról a kormot.

- KI A TÖKÖM ENGEDTE, HOGY BETEDD AZT A SZAROS LÁBAD A SZOBÁMBAN MI?! – kelt ki magából ismételten a vörös lány, majd kicsit lenyugodva monoton hangon folytatta: – Most azonnal tegyél vissza mindent a helyére úgy, ahogy volt. A bugyimat meg add ide! – kikapva a fehérneműt a hülyén vigyorgó Espada kezeiből, leviharzott rendet rakni a konyhába, és gyűjtögetni a mérget, hogy utána Yuukin vezesse le. Nem is kellett sokáig várnia, mire letakarította a barna lány egyik törölközőjével a zöld trutymákot a falról belépett a mindjárt leordítandó fejű hölgyike. Kirunak se kellett több. A lány fejére dobta a most már zöld törülközőt és belekezdett a szent beszédbe.

- Te normális vagy? Hogy hagyhattad ezeket egyedül a házban?! Nézd meg, mit csinált az a félholt majom a szobámmal! Ja, és az ágyadban egy bele sem merek gondolni mit csinált Szayel fekszik és a pucér seggét mutogatja, nyitott ajtónál. És ha legközelebb pudingot vagy zselét csináltok, TE csináld vagy ÉN, vagy mindegy, hogy ki, csak ez a három ne! – ordított magából kikelve és a földhöz vágta, az „éppen arra járó” porcelán tálat, majd fogta magát, felviharzott szobájába, egy elegáns mozdulattal áthajította a még mindig bugyikat stírölő kék hajú Arrancart, a rózsaszínhez és az ajtója külső részére egy „HA BEMERED TENNI A REDVÁS LÁBADAT, KITÉPEM A HELYÉBŐL ÉS A SEGGEDBE DUGOM!”feliratú papírt akasztott ki és magára zárta a hangosan csapódó nyílászárót.

- Mi történt? – robbant ki a még mindig meztelen Szayel Yuuki szobájból.

- Megvakultam! – dobott egy hátast az említett lány.

- Te barom, öltözz fel, mielőtt mutogatod magad! – rántotta vissza Grimmjow a tudóst, aki úgy ült az ágyon, mint akit fejbe vágtak egy kalapáccsal. Yuuki még mindig a konyha padlóján feküdt, Kiru begubózott a szobájába, Grimmjow pedig még mindig nem tudta rávenni Szayelt, hogy öltözzön fel, mikor Harribel nagyot nyújtózva kilépett a vendégszobából. Amikor szétnézett a házban, sóhajtott egyet, majd tíz perc alatt rendet vágott az egész házban, és ebből öt perc azzal ment el, hogy csukott szemmel rácibálja az ex-nyolcasra a ruháját. Miután mindennel végzett, Yuukit befektette az ágyába, az azóta is ott rostokoló Renjit kihajította az ablakon és Kirut próbálta kicsalogatni a szobájából, ám az nem hallott semmit, mert iszonyat hangerővel hallgatott Rammsteint, amit a hangszigetelt falak miatt nem hallott a külvilág. Csak akkor vette észre, hogy be akarnak menni hozzá, mikor érezte az

ex-hármas növekvő lélekenergiáját. A hifi max hangerején nem csökkentve nyitotta ki az ajtót, és szembe találta magát egy égnek álló szőke hajú Arranncarral és egy még a szokottnál is jobban égnek álló kék hajú Arrancarral.

- Mi van? Szokjatok hozzá. Szerintetek minek van hangszigetelve a szobám? – vetette oda flegmán. A nagy zajra Yuuki is felvánszorgott és közölte a kedves egybegyűltekkel a szoba beosztást. Naná, hogy Kiru ismét bevágta az ajtót és az előző papír alá egy másik „NEM ALSZOM AZZAL A FASSZAL EGY SZOBÁBAN!”feliratút ragasztott ki.

- Apropó! – jutott eszébe valami a barna hajú lánynak. – Nektek még szerezni kéne valami ruhát. – végig nézett a három Esapadan és elfintorodott. – De mivel már a boltok zárva vannak, Ichitől kell kölcsön kérni a fiúknak ruhát, neked pedig, – itt Harribelre nézett – majd kotorunk össze valamit, ha csigaház kisasszony kimászik a szobájából. Ami nagy valószínűséggel fél óra múlva megtörténik, mert megy fürdeni, utána pedig filmet nézünk – gondolkozott hangosan. Ahogy az ex-shinigami megjósolta, Kiru félórán belül kivágta az ajtót és beviharzott fürdeni. Miután végzett, a többiek is sorba megfürödtek, közben Kiru előkészítette a terepet az esti „mozihoz”. A három Arrancar elképedve meredtek a Tv-re, hogy hogyan képesek az emberek egy olyan pici valamiben mozogni.

Death Note (Anime Review) by Christopher Gourgouras

Death Note is an anime based off the Manga by the creator of Bleach. The series is short because of the lack of filler episodes that have plagued Bleach to this day. Instead, it is short and to the point. The series begins when an honors student in modern Japan finds a black notebook outside with instructions on how to use it. He decides it is a joke but is curious so he takes it home anyways to try it out, leading to the death of a criminal who was being broadcasted on live television. Light than decides to play god and make the world into his own personal utopia, killing any criminals who he was able to see and get the name of. The show than begins to get interesting as it progresses and different characters get involved (ranging from police to a Shinigami who loves apples).

Spoiler Alert: Rest of article contains spoilers. spoilers are bad if you want to watch this show. Stop reading now. I mean it. Why are you still reading? I warned you…

I enjoyed this show a lot, it had an interesting storyline with good plot twists. I spent a week watching the show on youtube (all episodes are there in Japanese with subs or English dubbed). The first season is really good but the show does start to get a little boring at some parts.

Pros:

• Great storyline
• Good animation and voice actors (Japanese w/subs)
• intro music is epic
• Shinigami’s will always be awesome in any show
• Plot twists
• L

Cons:

• Boring at some points (not a lot but there are a few episodes)
• Plot twists
• L dies
• After L dies a characters who meant almost nothing the entire show suddenly become powerful and defeat Light