Hát így a hétvége utolsó napján van időm írni, úgyhogy eldönöttem írok a TrueBlood sorozatról, amit mostanába nézek. El is kezdem

A True Blood egy amerikai dráma sorozat, bár a dráma mellet még van egy kis horror erotika is benne. A sorozat Charlaine Harris The Southern Vampire Mysteries könyve alapján készült. Rendezője Alan Ball. Az első részt 2008 szeptember 7.-én mutatták be az USA-ban, az HBO-n. Most jelenleg Romániában a második évadot vetítik, de az USA-ban december 8.-án a harmadik évadot kezdik.

Szereplők:

-Anna Paquin – Stookie Stackhouse

-Stephen Moyer – Bill Compton

-Sam Trammell – Sam Merlotte

-Ryan Kwatten – Jason Stackhouse

-Rutina Wesley – Tara Thorton

-Chris Bauer – Andy Bellefleur

-Nelsan Ellis – Lafayette Reynolds

-Jim Parrack – Hoyt Fortenberry

-Carrie Preston – Arlene Fowler

-William Sanderson – Bud Dearborne

-Aleander Skarsgård – Eric Northman

-Todd Lowe – Terry Bellefleur

-Michelle Forbes – Maryann Forrester

A sztori:

A sorozat helyszíne a Louisiana állambeli Bob Temps. A vámpírok 2 éve felvállalták magukat és az emberiség úgyahogy elfogadta őket. Van aki utálja, van aki szereti őket. A japánok kifejlesztettek egy olyan “italt”, a True Blood-ot, amely az emberi vérhez hasonló, így a vámpírok meg tudnak élni az emberek mellett. Sookie Stackhouse Sam éttermében pincérnőként dolgozik, ám neki nehezebb a pincérkedés, mint bárki másnak, mert hallja az emberek gondolatait. Egy nap egy vámpír sétál be az étterembe. Sookie egy különleges dolgot fedez fel: a vámpírok gondolatait nem hallja. Ez egy teljesen új lehetőséget ad számára a normális élet felé. Bill és Sookie egy idő elteltével rájönnek, hogy ők együtt érzik jól magukat, ezért elkezdenek járni. Eközben rejtéjes halálesetek ütik fel a fejüket Bob Temps-ben. Sookie pincértársa és nagymamája is köztük van ugyanúgy, ahogy Jason első igazi szerelme. Mi közös bennük? Hát a vámpírok iránti kedvességük, érzelmeik, vágyaik. Sookie számításai szerint ő lesz a következő, ezért gyorsan ki kell találni valamit. Ki lehet az? Talán Jason aki majdnem mindegyik eset előtt szexuális kapcsolatban volt az áldozatokkal? Ezek a rejtélyes ügyek mögött még rejtélyesebbek lapulnak. Mi történik Tara-val, Sookie legjobb barátnőjével? Ezekre a kérdésekre mind választ kapunk az első évad végén, bár ezt már nem írom le, hogy nézzétek meg ti is

Egy kis ízelítő:

Nem hinném, hogy sokaknak kell bemutatni ezt a sorozatot. A CBS üdvöskéje 2005-ben indult, és rögtön be is vágódott a nézőknél, és rengeteg rajongót szerzett. Az alap történet nagyon jó, és a szereplők is szerethetők, és jó viccek is voltak benne. Igen, csak voltak.
A nagy sikerű sorozat 5. évada ebben az évben indult, és érezhetően gyenge. Emlékszem, régen alig tudtam kivárni az egy hetes időt, hogy jöjjön már a következő rész; ezzel szemben ma már csak azért nézem, mert unatkozom, és nincsen jobb dolgom. Azt persze el kell ismerni, hogy még mindig vannak benne jó poénok és jó pofa ötletek, de már korán sem a régi HIMYM megy.

Régen minden karakter a topon volt, mindenkiből a legtöbbet hozták ki az írók, és Ted rejtélyes találkozása az anyukával életszerű ötletnek tűnt. Csak abba nem gondoltak bele a kreatívok, hogy 5 éven keresztül nem lehet húzni azt, hogy megismerkedjen egy lánnyal. Már direkt idegesítő tényező, hogy folyton hajtogatja szerencsétlen srác, hogy itt meg ott találkozott az anyukával; de semmit nem mutatnak nekünk belőle. Aztán ott van Lily és Marshall. Nagyon aranyosak voltak együtt az elején. Pont össze illetek, és kiegészítették egymást. Ebből a kapcsolatból viszont csak egy eszköz lett a sorozat mostani idejére, hogy megmutassák, hogyan működik egy tökéletes párkapcsolat. Ráaduásul a poénokat is nagyon erőltetettnek érzem már Lily-éknél. És végül ott van Barney és Robin. Ők azok, akik még szinten tartják a sorozatot. Ahogy az utolsó évadban összejöttek, az nagyon jó húzás volt, és rengeteg poénnak a forrása. Nagyon jól kiegészítik egymást – mint Lily és Marshall az elején, csak egy vadabb páros.
Az igazság az, hogy eléggé elgyengült a sorozat, és a poénok már korán sem hozzák a régi szintet. Az új évadban volt olyan rész, amit egyetlen mosoly nélkül néztem végig, mert nem volt benne semmi érdemleges vicc. És ha van is benne, akkor az is Barney nevéhez fűződik. Valójában már csak Barney miatt élet képes az egész kompozíció, ha ő nem lenne, már rég el lett volna kaszálva… még az sem érdekelne, hogy ki az anyuka. Szomorú, hogy egy régen eszméletlen sorozatból, ilyen gyenge B-kategóriás dolog lett. Remélem hamarosan össze kapják magukat az írók.

Tegnap írtam, hogy megkaparintottam a Dexterúj részét, de csak ma volt időm megnézni.
Most aki nem szereti a vulgáris kifejezéseket, ne olvasson tovább! Annyit mondok, hogy ez az egész sorozat eszméletlen komolyan van összerakva, de ez a rész agybaszóan király! Hihetetlen, hogy miket produkálnak részről részre az írók! Komolyan! Már az ereimet vágva várom a következő részt…

Még valamikor régen írtam egy oldalról, ahol mindenféle vicces összehasonlítás van – most lusta vagyok visszakeresni, és kilinkelni. De most újra színre léptek, vagy valaki más – nem tudom. A lényeg, hogy a Flashforward-ról is írtam, és megemlítettem, hogy erősen hajaz a Lost-ra. Na, ITT láthatjátok a lényeges dolgokat, amik egy az egyben ugyanazok a két sorozatban, és amik nem. Vicces…
Egyébként pedig a National Geographic – mint minden évben – megrendezte a az International Photography Contest-et, és elképesztő képeket küldtek be a fényképészek. Egy párat, amit a Big Picture válogatott össze, ITT nézhettek, és alább az én személyes kedvencem, amin korallokat láthattok…

A sorozatokat mostanában kicsit sajnos hanyagoltuk tehát akkor most erre a frontra kellene egy kis erősítés. A többiekkel ellentétben – vagy jobban belegondolva talán mégsem – nem vagyok annyi sorozatban érdekelt mint ők. Amik prioritást élveznek mindenek előtt az természetesen a House és Smallville. A Smallville esetében már említettem h mi is véleményem az eddigiekkel és ehez annyit fűznék hozzá h ez jelenleg, a legutobbi “Pandora” című epizóddal igen csak a számomra megfelelő írányba indult el.

A House 6. évadjával kapcsolatban már jó ideje tervezem h összedobok egy kis véleményt és áttekintést de valahogy mindig kicsúszott a naptáramból. Ettől függetlenül pár szóban csak annyit tudok elmondani róla mint ahogy az eddig évadokról is, h nagyon nagyon remek. Az újítás és változás abszolút jót tett a sorozatnak és felrázta kicsit. Nekem nagyon bejön és biztos h ujra nézem majd magyar szinkronnal ha vmikor megéli azt a TV2 h megtudja majd venni.

Két kisebb de hasonló nagy kedvenc van még amig megint csak hétről hétre szemrevételezésre kerül, ebből az első a Rejtély. A  2. évad nagyon remek startot vett aminek ugye szintén adtam már hangot régebben. Sajnálatosan a baseball döntő miatt volt egy 2 hetes kényszer szünet ami elött és után is csak ilyen töltelék részek voltak, amik ugyan érdekesek és megint csak remekbe szabottak voltak csak ugye nem haladtunk előre a felvázolt fő szálon. Most talán visszakanyarodtunk a megfelelő útra, ujabb kérdések merültek fel és remélem a színvonal sem esni hanem csak nőni fog. Várjuk  a folytatást.

A másik utalás szintjén említett versenyző természetesen a Californication. Könnyed 20-30 perc szorakozást szokott jelenteni mostanában és egy kis nyelvi szőkincs frissítésre is jó mert mostanában inkább megnézem angol felirattal a sorozatokat minthogy megvárjam a magyart. Erről volt már szó külön postban. (nem is értem h miért pont a House maradt ki amikor az egyik legnagyobb kedvencem :S) A helyzet azóta nem sokat változott L.A. környékén, sőt a felállás csak bonyolódott és a legutobbi kaotikus rész után még nem tudom az aktuális rész milyen meglepetéseket rejteget. Itt is kezd egyre zűrősebb helyzet előállni aminek minden képpen érdekes lesz a végkimenetele.

Ami még hétről hétre megnézésre kerül az a Clone Wars, amit nem tudom igazából h sorolhatok-e  ebbe a kategóriába, de mivel többnyire így kezelik így én is ehez az elvhez fogok ragaszkodni. A 2 évad nem régen rajtolt el és 7 epizód már megtekintésre került. Itt ugye nem tudunk olyan történetvezetésről beszélni mint mondjuk a fentiek esetében, ez persze mind a célközönségből fakad. A téma meg a star wars világ leköt szóval szivesen nézem ezt ennél bővebben nagyon nem tudom leírni.

Talán itt le is tudnám zárni az ugymond veterán sorozataimat, de akadnak olyanok amik még belépésre várnak vagy éppen csak most lettek elkezdve. Az utóbbi kategóriában 2 rajthoz állot kell szemügyre venni. Ebből az egyik a Two & a Half man. Ezt a sorozatot Nikim unszulására kezdtem el nézni és egyáltalán nem bántam meg. Tetszik, a poénok egész jók és néha-néha amikor kettecskén bedobunk belőle pár részt, akkor kellemes hangulatot kölcsönöz. Jelen pillanatban talán a 7. évad fut, mi pedig lassan az első végére érünk tehát még van mit behozni. Én vagyok csak persze új a szakmában hiszen Niki látta már mindet, csak velem újranézi mert nagyon szereti.

A másik új belépő egy igazán veterán sorozat amit megint csak kizárólag sztem én nézek. Bár talán sokan ismerik és megeshet akkoriban amikor ment többen is nyomon követték. Ez pedig a Lois & Clark: Superman legújabb kalandjai. A sorozat első része 1993ban került levetítésre ezért is mondható h erősen öregecske már, de ennek ellenére egy nagy kedvemcem szerepel benne tehát nem is kétséges h nézem. A felbukkanása érdekes, free torrentként szerepelt fent a 4 évad bitgate-n és ezen felbuzdolva ugy döntöttem h leszedem megnézem majd arhiválom. Annak idején amikor az RTL vetítette is néztem, de most valahogy elkapott a dolog és  az első évad közepénél járok. A sorozat korából adódóan több szempontból is akadnak érdekes dolgok, de a legszembetűnöbb a technikai megvalósítás. Kicsit kiszámithatóak az események, de ettől függetlenül nekem tetszik.

Emellet akadnak olyan sorozatok amiket egyszerűen nem volt időm elkezdeni. A Flashforward-t sztem már nem is fogom mivel az olvasottak alapján csak az első pár része érdemel figyelmet, utánna kasza gyanus. A Cougar Town-ban látok potenciát csak nem tudom elkezdeni, talán kellene vki akivel leüljek és elkezdjem és utánna kialakulna a függés. Ezen felül fontolgatom h majd a karácsonyi szünetben amikor pangás lesz sorozat témában le fogom darálni a HIMYM hiányzó évadait és egyre többet megfordul a fejemben h a Lost-ot is el kéne kezdeni. Pontosabban az első évadot csak feleleveníteni hiszen azt láttam, csak az utánna lévőeket lenyomni.

A végére pedig egy olyan kedvenc ami hamarosan elrajtol a 3. évaddal és a mostanában egyre több kiszivárgó promo alapján sztem nem fog csalodást okozni, Chuck a furcsa felosztás kelt bennem némi aggodalmat. Nah talán akkor a végére értem a témának és mindent amit akartam le is írtam. Ezek után már sztem csak a House 6. évadja egy postot és akkor sorozat téren kipipáltnak érzem a történetet.

A Magyarországon Spanok (no comment) címmel futó sorozat bristoli középiskolások szétpörgetett hétköznapjait mutatja be. Mr. Jóarcú, Miss Szépség, Mr. Lúzer, Miss Nagyon Más Világ, Mr. Politoximán, Mr. Meleg Szépfiú, Mr. Muzulmán és ami körülveszi őket. Család, haverok, drogok, suli, bulik,  kempingezések.
Olyan mintha egy hosszúra nyúlt videóklippet néznénk. Gyors vágások, egyedi vizuális megoldások, remek zenék. A 4 szériás sorozatot eddig 2 BAFTA díjjal jutalmazták.
A második 10 rész kicsit irritáló, de a többi egész nézhető.

Hát most úgy semmi érdekes nincsen. Végre hozzájutottam a Dexter, illetve a Californication legújabb epizódjaihoz – a God Hates Us All-hoz még nem sikerült – szóval most rá is vetem magam rájuk. A másik pedig, hogy közeledik a Skins új évadja. Pontos kezdési dátum még nincsen, de a kreatívok már több promo videót is összedobtak nekünk, amik közül az egyiket megnézhetitek ITT.
Amúgy meg lecseréltem a hátteremet az alant látható szépségre…

“A legtöbbet a múlt hibáiból tanulhatunk, a múltban elkövetett hiba a jövő bölcsessége.”

Dale Turner

Ha az emberek ismernék egymást, senkit se istenítenének vagy gyűlölnének.

Elbert Hubbard

“A bűn céljai érdekében megöli az ártatlanságot, ám az ártatlanság minden erejét latba vetve küzd a bűn ellen.”

Robespierre

Miután az AXN is elkezdte hype-olni ezt a sorozatot, adtam neki egy lehetőséget, és megnéztem a pilotot. És azt hiszem, hogy nem bántam meg. Az igazat megvallava nem nagyon néztem a neveket, hogy ki a producer, meg ilyesmi, de azt elkell ismerni, hogy eléggé hajaz a Lost-ra.

A történet nagyon egyszerű: egy szép napon, miközben mindenki éli életét, egyszer csak az egész világon elájul mindenki 2 perc 17 másodpercre. Már ez a koncepció is érdekes lenne, de még rápakolnak azzal, hogy erre a 2 percnyi időre az emberek belelátnak a jövőjükbe. Egyértelmű, hogy rengeteg halott van, mert ugye a repülők/autók és hasonlók, azok fittyet hányva a flashre mennek tovább. De gondolom, ennek nem lesz nagyobb jelentősége, de azért a világkatasztrófa az kell a történethez. És akkor azt már meg sem említem, hogy az emberek “látomásai” összefüggnek, és – gondolom – a sorozat közben, majd összeillesztik őket, mint a mozaikokat.
Aztán ugye gondolom majd az lesz a dolog, hogy majd a főszereplő pasinak, aki egy FBI ügynök, ki kell majd találnia, hogy miért is volt ez. Persze az első 42 percben még ezen kívül rengeteg mellékszál is elindult – egyértelműen a flashekkel kapcsolatban – de azt most nem lövöm le, hogy azért legyen érdekes a dolog, azoknak is, akik még nem látták.
A szereplő gárda nem nyújt valami nagy teljesítményt, de különösebb probléma nincsen vele. A hangulat teljesen okés, néhány eyecandy-re hajazó felvétel is van benne, szóval… nekem bejön. Így a pilotra – lehet, hogy egy kicsit elhamarkodva – adok egy 8/10-et, aztán meglátjuk mi lesz belőle. Reménykedjünk, hogy nem bonyolítják túl, mint a Lost-ot…

she just smiled. you know, that effy smile.. that means “you don’t know me at all, you never will”…  see that’s a kind of magic.  she’s so good at concealing things, hiding, avoiding.

and i know that she has got so much love in her heart. but the thought of letting it out, showing her cards… scares her to death.

“Egy csók annyira egyszerű dolog, hogy szinte fel sem tűnik. De ha jobban szemügyre vennénk, megláthatnánk, hogy minden csóknak megvan a sajátos jelentése. A művészet az, hogy meg tudjuk fejteni azt a bizonyos jelentést. A csók különböző emberek számára különböző tartalommal bír. A jelentés végső soron attól függ, aki a csókot adja és aki a csókot látja. A csók aktusa mindig ugyanaz. Mégis minden csóknak megvan a maga sajátos jelentése. Kifejezheti egy férj soha nem szűnő rajongását vagy egy feleség mélységes megbánását. Jelképezheti egy anya növekvő aggodalmát vagy egy szerető lángoló szenvedélyét. De akármit is jelentsen, minden csók egy alapvető emberi szükségletet tükröz. A másik emberhez való kötődés igényét. Ez a vágy olyan elemi erejű, hogy mindig megdöbbenünk, mikor egyesek mégsem értik meg!”

Született feleségek

Valamelyik nap az AXN-en láttam a Flashforward bemutatóját, ami szinte azonnal megfogott. 2 perc 17 másodpercre a világon mindenki eszméletét veszti, és látomása lesz. Nem akármiről, hanem egy még meg nem történt napról, április 29-éről. A csavar az egészben, hogy az emberek látomásai egyeznek. Felmerül hát a gyanú, hogy valóban mindenki a jövőbe, a valós jövőbe kapott kitekintést.

A Flashforward nagyon izgalmas sorozat, olyan fordulatokkal és mozgatórugókkal, melyek sikeresen fenntartják az érdeklődést. Egyik rész közben sem fordult elő velem, hogy egy pillanatra is elkalandoztam volna, unatkoztam volna. Lenyűgöző annak a bemutatása, mennyire meghatározza mindenkinek az életét a kitekintés már az első pillanattól kezdve. Egyes szereplők olyan dolgokért bűnhődnek már a jelenben, amiket még el sem követtek. Mások a józan ész számára hihetetlen képeket látnak, melyek  egy csettintésre forgatják fel az illető életét. De mi van azokkal, akiknek nem volt kitekintésük? Akik nem láttak semmit?

A színészek nagyon jól játszanak, jól válogatott gárda vonul fel a Flashforward színpadán. Néhányuk ismerős lehet a Lostból, vagy más filmekből, sorozatokból, de egyik sem az a túl felkapott színész, aminek én személy szerint csak örülni tudok. Egy sorozatban mindig fontos szempont, hogy beleépüljenek a karakterek a történetbe. Azonosuljon az arc a szereplővel és fordítva.

Egyelőre még gyerekcipőben jár a sorozat, de mindenkinek ajánlom, hogy kezdje el nézni, mert tényleg izgalmas és érdekes. Leköti az ember figyelmét. Talán még egyszer a népszerű Heroes-szal, vagy Prison Break-kel egyetemben fogom említeni.

Elég régen nem írtam már bejegyzést, egyrészt lustaságomból fakadóan, másrészt pedig a szabadidővel is hadilábon állok. Node most itt egy új post életjelként:

Közeledik a félév vége, egyre jobban szorul a nyakam körül az a bizonyos hurok, ami arra sarkall, hogy elkezdjek tanulni. Eddig minden a legnagyobb rendben halad, minden lényeges tárgyból elértem már a vizsgára bocsátáshoz szükséges minimális pontot, sőt van amiből ennél jóval többet. Lássuk ezt egy kicsit számosítva:

A számokból máris kiderül, hogy hazudtam, hiszen Architektúrákból 10-et kell minimálisan elérni, szóval abból még van izgulni-való. De a többiből egészen jól teljesítettem eddig, legalábbis magamhoz képest. A két alsó tantárgyból nincsenek dogák, majd a félévi megmérettetés dönt el mindent. De ezeknek a tárgyaknak eléggé alacsony a prioritása nálam, így még egyetlen előadáson sem voltam még. Ami azt illeti a többi tárgyból sem voltam még 2nél több előadáson, inkább csak a gyakorlati órákat látogatom, ott legalább érdemben haladunk az anyaggal. Mostanra az elejében még olyan furcsa új arcok sorstársakká, a félelmetesen távolinak tűnő előadók/gyakorlatvezetők pedig megszokottá váltak. Bár a félévi vizsga nem lesz egyszerű, tekintve, hogy “csak” elmélet lesz, amiben én, mondjuk úgy nem jeleskedem, mégis teljes nyugalom honol a lelkemben. Valahogyan befészkelte magát a gondolat, hogy ez már nem kötelező. Ha nem sikerül, hát sem sikerül. Egy biztos, ennél több energiát (heti 4-5 óra) nem vagyok hajlandó befektetni, csak akkor, ha programozásról van szó. Akkor akár több teljes napot is képes vagyok megszállottam feláldozni a tantárgy oltárán. Végtére is a programozás miatt mentem egyetemre.

Természetesen nem minden fenékig tejfel, a szoctám-igénylésemet sokadjára ugyan, de elfogadták, bár ennek ellenére sem kapok egy árva megveszekedett garast se. Nem vagyok elég csóró vagy nem tudom. A vicces az egészben, hogy sokan – köztük én is – látják a “kiskapukat” a rendszerben, össze tudnám hozni, hogy megkapjam a maximális szoctámot (24.000 Ft/hó). A különbség az emberek között csupán annyi, hogy van aki kihasználja a kiskapukat, van aki nem. Én már csak ilyen jótét-lélek vagyok, maradok becsületes csóró. xD

Jelenleg a legnagyobb kihívást a 2. programozás ZH-ra való felkészülés okozza, mert az előző ZH-tól eltérően ennél megkaptuk a lehetséges ZH feladatokat. Igen-igen, megkaptuk! 10 feladat, melyből majd a vizsgán egyet kisorsolnak. Laza 1 hét és megannyi kíméletlen billentyűverés után elkészültem a 10ből 7 feladattal, bármelyiket is kapom a vizsgán meg tudom csinálni. De a maradék 3al nem boldogultam, így felajánlottam a köz javára a már elkészült 7 feladatot és cserébe megkaptam a maradék 3at. És igen! Még így sem értem. Pontosabban értem, de nem tudom. Nem lesz ez olyan könnyű, mint ahogy azt az ember elsőre elképzeli.

Van még hátra néhány megmérettetés, kíváncsian várom, hogy milyen meglepetést tartogat nekem az élet. Ha nem jön össze elmegyek tanárnak, ha az se, akkor rendőrnek. xD Előbbit komolyan mondtam, utóbbit viccnek szántam. De jó is lenne tanárnak lenni, kicsit nyugisabbnak tűnik, mint egy nagy cégnél programozóként húzni az igát… No majd kiderül… idővel…

Az utóbbi időben elhatalmasodott rajtam minőség-mánia. Eljutottam arra a pontra, mikor már nem elégszem meg egy egyszerű DVDRip vagy DVD film minőségével. Szintet léptem, a mostani alap minőség a BD/BR/HDRip, ami egy filmnél 2-4 GB, míg anime esetén 400-800 MB tárhely-fogyást eredményez a vinyómon. A régebbi filmeket is megszállottan elkezdtem beszerezni és megnézni ilyen minőségben, valamint már animéket is ilyen minőségben vadászok.

Így esett a választásom a “To aru Majutsu no Index” című animére is, melyet szoftsubos-videós kiadásban, BDRip (1080p) minőségben le lehet tölteni az UraharaShop jóvoltából. Az animéről még nem nyilatkozom, bár már túl vagyok 10 epizódon. Annyit azért elmondhatok, hogy mindenképpen egy drágakőnek számít. Ennyi idióta karakterrel, loli tanárnénivel, varázslattal, béna főhőssel nem lehet rossz.

Filmekből volt szerencsém mostanság az “A kezdet kezdete” (Year One) című remek alkotáshoz, amitől garantáltan agyfaszt kap az ember 10 perc után. De hát a jó öreg Jack Blacktől nem is számítottam másra. Volt itt még Crank 2, Tranformers 2, Jégkorszak 3, stb. Röviden mindenből a folytatások, illetve a folyatások folytatása. Több-kevesebb örömmel konstatáltam a filmek tartalmi minőségét, majd továbbléptem. Nem volt egyetlen film sem, ami különösképpen megfogott volna, de a folytatások már csak ilyenek. Megnézi az ember, majd lefekszik aludni.

Sorozatok terén tovább robog a House és a Smallville. Előbbi hatalmas meglepetésemre újult erővel felívelni látszik. House doki kijött a rehabról, gyógyszermentesen, a régi-régi első csapattal, megannyi poénnal és drámával hétről-hétre elhozza a felfrissülést. Garantált a szórakozás. Utóbbi, mármint a Smallville, egyre inkább erőltetettnek tűnik, kicsi Kent fiú supermant játszik , zöld íjászunnk egyszer fent, egyszer lent. Hol satu részeg, hol meg ő a hero. Bár a legutóbbi rész már egy kissé előmozdította a történetet, szal’ még kitartok a sorozat mellet, elvégre ha minden igaz ez már az utolsó szezon. A Csillagkapu: Atlantisznak is vége szakadt tavaly. 5 évadot megélve a csúcson, a legjobbkor méltósággal távozott a képernyőről. De a Csillagkapuk nem álltak le, itt a franchise legújabb gyermeke a Csillagkapu: Univerzum. Mint nagy SG rajongó, aki végigizgultam a Csillagkapu 10 évadját és az Atlantis 5 évadját is, valamint magamévá tettem a két SG-filmet is (melyet az SG-1 lezárásának szántak) kötelező jelleggel bele kellett csapnom a lecsóba, pontosabban a sorozatba. No jól belekavarodtam a mondatba, lényeg, hogy elkezdtem nézni ezt is. Eddig 7 részt néztem meg és meg kell mondanom, hogy csalódtam. Ez egy egyszerű szappanopera, ami egy űrhajón játszódik. Minden részben egy-egy krízishelyzet, közben kivesézésre kerül, hogy ki-kivel kefél, hopp tegyünk bele egy csillagkaput is, hagy forogjon és ennyi, semmi több. Nem találtam magamnak igazán szerethető karaktert. Ha nem SG lenne már parkolópályára állítottam volna. Negyedik és egyben utolsó sorozat, ami idén a listámra került, az nem más mint a FlashForward. Annyit mondok: Végre egy sorozat, ami azt adta amit vártam tőle. Az első részben mindenki beájult 2perc 17 másodpercre és látta a fél évvel későbbi jövőjét. Nos persze van, aki nem látott semmi érdekeset, nem róluk szól sorozat, hiszen van aki látott sok-sok érdekes dolgot. Van itt volt-alkoholista rendőr, van itt olyan aki nem látott semmit, ezért úgy véli meg fog halni, ezért nem látott semmit (nem téved). Persze a “kitekintés” alatt sokan meghaltak, hiszen repülők zuhantak le, autók karamboloztak, egész városok dőltek romba. Temetetlen hullák mindenütt, vér, tűz és rettegés. Nah jó, nem ennyire durva, nem mutatják a földön kúszó hullákat, meg a második részre már szépen össze van takarítva, hiszen ügyesek. A sorozat a továbbiakban a kitekintés megmagyarázására irányuló nyomozásról szól, valamint a kérdésről, hogy meg lehet-e változtatni a jövőt vagy az már kőbevésett dolog? Elég érdekes, bár így is csak a “nézhető” szintet üti meg.

Nos igen, filmek, sorozatok, animék van itt minden, ami rabolja az amúgy is kevés időmet, de plusz 1-nek itt van még a játék dolog is. Nos én, mintegy 3éve nem játszottam semmiféle számítógépes játékkal. Ezt tettem azért mert sok időm ment rá, valamint ha egyszer elkezdek egyet, belső kényszertől vezérelve muszáj végigjátszanom. Nomeg 3. indokként ott volt az is, hogy a legtöbb új játék már el sem indult a gépemen. Most, hogy a notebookom egy komplett hordozható erőmű az asztali PC-mhez képest…hát igen…újra felmerült a lehetőség, hogy játsszak. Első kiszemeltem a Prince of Persia sorozat volt. Néhány hétvégém beáldozásával, végigjátszottam a Prince of Persia: Sands of Time, Warrior Within és True Thrones játékokat. Zseniális történet = gép elé szegezés = kialvatlanság = állandósult morcosság. Mikor mindezeken túljutottam, egy Shift+Del kombinációval megváltottam magam a béklyóból és így még kísértésbe sem esek, hogy újra végigjátsszam. Hurrá! Teltek a napok, a hetek újra játék-függőség mentes lettem, helyreállt a rend lelkemben. És akkor megláttam egy videót: Dragon Age: Origin. Bassza meg. Megint játszok. Nyomom ezt fránya Dragon Age: Vérvonalak címre keresztelt játékot, ami hihetetlen atmoszférájával és magyar feliratával (xD) magával ragadott. Jelenleg 14%-nál állok és próbálok nem függő lenni és hetente csak 1 nap játszani.

Ezek összességében tükrözik, hogy mennyi felesleges időt töltök el a notim fölött görnyedve, elzárkózva a világtól, borostásan. Ettől még nem vagyok antiszoc-kocka, de még saját értékrendem szerint is furcsa vagyok. Node persze jut másra is idő, ilyenkor látszik milyen sok órából áll egy-egy nap. Bár ennek pont az ellenkezőjét szoktam mondogatni… ha egy nap 48 óra lenne…

Mint a cím is mutatja olvasok. Nagyon rég hódoltam már ennek a szenvedélyemnek, hiszen egy filmet megnézni gyorsabb és egyszerűbb. De a mostani filmek tartalmi minőségét tekintve, valami normális szórakoztató cucc is kéne, ezért visszatértem a könyvekhez. Bármilyen vicces Vavyan Fable könyveit kezdtem el rágni, “A pokol is elnyeli” cíművel kezdtem, melyet randomra választottam a nappaliban roskadozó könyvespolcról.  Na jó, nem roskadozik, de így jobban hangzott. Mivel anyum nagy fan, ezért Fable összes könyve megvan neki, így gondoltam belekezdek ebbe. Bár így most szétnézve az én szobámban is több mint 100 könyv van. Basszus mennyi idő lenne ezt átrágni. Van kb. 3000 könyv a házban, szóval egy könyvtárban lakom. xD Mit tegyek, az ősök szeretnek olvasni. Egyetlen nagy hátrányom, hogy ha magamban olvasok, vagyis a “szemmel” akkor nem értem mit olvasok, csak úgy nagyjából kapizsgálom. Éppen ezért halkan suttogva olvasok, hogy halljam. Így már minden ok, egyetlen hátránya ennek a technikának, hogy kb. 10szer lassabb mint a “szemmel olvasás”. xD Lassan, de biztosan, ez a mottóm. Először azt hittem velem van a baj, de apum is így olvas. Ti hogy vagytok ezzel?

A Windows Vista vonzáskörén kívül estem eddig, így mint már hosszú évek óta maradtam az Windows XP-nél. De a Windows 7 megjelenése bennem is beindított valami olthatatlan vágyat a kipróbálására, így nekem is felkerült a notimra, mégpedig a legbrutálabb Ultimate verzió. Első próbára: Tökéletes! Fantasztikus! Több hónap után: Még mindig Fantasztikus! De most komolyan, egyszerűen minden helyén van benne, DVD-n kerül be képbe, a telepítést egy óvodás is el tudja végezni és bumm fent is van a gépen. Maga az oprendszer nem DVD nagyságú, de a DVD mégis tele van, ez köszönhető annak, hogy megannyi driverel van kitöltve a fölösleges lemezterület. Telepítés után ezeknek a drivereknek köszönhetően mindent felismer, nem kell videókártya, hangkártya, kártyaolvasó, stb. telepítésével szarakodni. Még a beépített webkamerát is felismerte gond nélkül. És amint “kiszagolja” a netet, egyből frissíti magát az oprendszert és a drivereket is. Egyszerűen fenomenális. A “hálózatok” rész össze lett olvasztva. Nincs különválasztva a kábeles és a wifi elérésű net. Mind egyetlen listában jelenik meg és egyetlen kattintással már ki is lehet választani a nekünk tetszőt. A működése szélsebes. Megkockáztatom, hogy gyorsabb a noti vele, mint XP-vel és ugyanakkor a Vista minden újítását magában hordozza. Az ablakok csoportosítása a tálcán valami eszméletlen jól van megoldva. A kereső-indexelő szolgáltatás kiválóan működik (bár ez már Vista alatt is érezhető volt). Van persze megannyi újdonság, ami miatt imádom, de túl hosszú lenne mindent leírni. Talán említésre méltó a felturbózott wordpad, ami szinte már egyenértékű a Microsoft Office csomag beli Word-el. Minden formátumot kezel, az openoffice formátumoktól kezdve a docx-ig.

Mégis a kedvenc beépített programom a Windows Media Center lett, ami bár nem újdonság, de nekem mégis az. Értem ezalatt azt, hogy mint utóbb megtudtam, már XP alá is elérhető volt ez a progi. De ugye mivel nem kerestem, így nem is találtam meg. Vistában már benne volt, de azt meg itthon nem használtam, így nekem ez most újdonság. Hogy mi is ez a program. Egy megannyi szolgáltatást ötvöző katalogizáló-videólejátszó-képmegjelenítő-zenelejátszó-rendező-áttekintő mindenes.

Alap szolgáltatásai közé tartozik egy képnézegető részleg, ami egyszerűen csodás. “Képtár” névre hallgat (nem, nem Kaptár! xD). Egymás mellett kis méretben jelennek meg az egyes mappákban lévő épek, ezeknek a kis-képeknek a mérete állítható. Kurzormozgató nyilakkal vagy egérrel lehet mászkálni, az éppen aktuális kép szépen kiemelődik és egy enterrel vagy kattintással megcsodálhatjuk teljes méretben is. Van itt még zenetár is. Ami albumonként a borítót is megjeleníti, a borítókat netről szedi le a mappanév alapján. Elég csilivili, de szerintem nehézkes, maradok a winamp-nál. Ami viszont kiemelkedő szolgáltatása a programnak, az nem más mint a “Videótár” és a “Filmtár”. No akkor erről bővebben:

A “Filmtár” a videó neve, illetve az őt tároló mappa neve alapján beszerzi a netről a borítókat, postereket, leírást, stb. Sőt, ha a filmet mappába tesszük és a videó mellé elhelyezünk egy ‘folder.jpg’-t, ami a film borítója, akkor nem netről fog dolgozni, hanem offline módon, a lokális adatokkal dolgozik. Háttérképet is megadhatunk ‘backdrop.jpg’ néven, valamint a leírást is megadhatjuk egy ‘mymovies.xml’ fájlban. Van olyan megjelenítési forma a filmtárban, ami egy állított téglalap alakot ad minden egyes videónak és a folder.jpg-t ráteszi. Tehát lesz egy csinos kis filmtárunk, amiben áttekinthetően láthatjuk a filmjeinket úgy mintha a tékában lennénk. Sorakoznak a borítók egymás mellett és ha valamelyiket kiválasztjuk, akkor még infókat kapunk a filmről, majd le is játszhatjuk. DE van egy kis bökkenő:
1. Az automatikus adatbegyűjtés a netről csak akkor működik, ha a film mappája a film eredeti angol címére van elnevezve.
2. Ha egy több darabból álló filmet talál (part1,part2 vagy cd1,cd2) akkor azt külön jeleníti meg a listában.
Az 1-es pont felettébb bosszantó, mivel én (és szerintem mindenki) szereti, hogyha a magyar címeket látja az egyes mappák neveként. Szóval így marad a manuális adatbegyűjtés és a mappákban való elhelyezésük. Persze ezt is meg lehet könnyíteni, erről később még írok. A 2-es pont viszont iszonyúan idegesítő és nem lehet kikerülni. Éppen ezért: Filmtár elvetve.

Jöjjön akkor a “Videótár” hátha ezzel több szerencsém van, no ez már kiküszöböli a 2es pontot (mappákat listáz, nem fájlokat), de az 1es pont továbbra sem megoldott. Plusz ennél meg nincs DVD-borítós megjelenítés. Csak kis kockákban jelennek meg a borítók, így kb. a borítók közepe látszik az előnézeti ikonon. Nekem ez sem tetszik: Videótár elvetve.

Mivel tudtam, hogy nekem valahol a kettő között kéne találnom egy középutat, így vadul beizzítottam a Google-t és keresni kezdtem. Laza néhány óra után ráakadtam egy kiegészítőre, melynek neve “Media Browser”. Ezt feltelepítve megoldódik minden probléma, van 3D-s DVD-borító megjelenítés, kezeli a mappákba helyezett több darabból álló filmeket (1 videófájlként jelenik meg). Kezeli a mappákban lévő ‘folder.jpg’, ‘backdrop.jpg’, ‘mymovies.xml’ fájlokat is. Szóval minden tökély! Ezt kell feltenni mindenkinek és máris van egy igazán jó filmtár. De ugye még mindig fent áll a bibi, hogy csak angol cím alapján gyűjt adatokat. Szóval, nekünk kéne leszedni az infókat, borítókat és betenni az egyes mappákba. Erre nyújt segítő kezet a “Media Center Master” nevű progi, ami angol cím alapján leszedi IMDB-ről a borítót és az infókat, valamint a postert a themmoviedb.org-ról. Így nincs más dolgunk, mint hogy:
1. Átnevezzük a film mappáját az angol címre.
2. Behúzzuk a mappát a Media Center Master programba, ami leszedi az adatokat és belementi a film mappájába.
3. Visszanevezzük a mappát a magyar címre.
4. Megnyitjuk a mymovies.xml fájlt notepad++ programmal és átírjuk a kívánt részeket. A ‘LocalTitle’ résznél megadott cím fog megjelenni a Media Centerben a film adatlapján. A ‘Description’ rész a film leírása. Ezeket kell módosítani a magyar címre, illetve leírásra, majd mentés és kész.

Mivel ezt a 4 lépést végrehajtani több 100 film esetén elég időigényes, így jelenleg egy php-s megoldáson agyalok, ami hasonlóképpen működne, mint a Media Center Master, csak ez port.hu-ról magyar cím alapján leszedné a magyar leírást és az angol címet, majd az angol cím alapján themovedb-ről a borítót meg a postert, meg IMDB-ről a többi huci-mucit (színészek, rendező, stúdió, stb.). Ez a progi még csak ötlet formájában létezik, így még várni kell az elkészülésére. Egyelőre azt sem tudom, hogy megoldható-e. Ha nem akkor marad a manuális rabszolga-meló. De higgyétek el: Megéri! Fantasztikusan néz az, ha a sok száz film borítói között lapozgatva bármelyikre ráklikkelsz, akkor látod, hogy ki rendezte a filmet, kik játszanak benne, látsz egy rövid leírást is, mindehez hangulatot teremt, hogy a háttérben a film egy postere virít. Eszméletlenül jó! Bár még csak kb. 35 filmnél játszottam végig ezt a 4 lépéses dolgot, azért megmutatom hogy is néz ki.

Filmek böngészése…

A kiválasztott film rövidített adatlapja…

A film részletes adatlapja…

A színészeket is meg lehet nézni…

Az első képen az látható, hogy is néz ki amikor lapozgat az ember a filmek között. Ha átlépsz egy másik film borítójára, akkor természetesen annak a postere kerül majd a háttérbe. A második képen a gyors-adatlap látszik, ez jelenik meg akkor, ha ráenterezek a filmre. Bal oldalt látható egy ikon, melynek segítségével a részletes adatlapra lehet átlépni, ami a 3. és 4. képen látható. Persze, mint az a 4. képen jól látszik még nem tökéletes a dolog, hiszen a színészek fotói nem jelennek meg. A programnak van egy erre kijelölt mappája ahová le lehet menteni a színészek képeit és akkor azok is megjelennek, de engem ez már különösképpen nem érdekelt. Nekem elé a magyar leírás+magyar cím+borít+poster. Egyébként egy kis trükkel még trailert is lehet csatolni az adatlaphoz. Csak, mivel egy jó minőségű trailer 40-100MB-ig terjed és több száz filmnél ez tetemes helyet foglalna el, ezért ezzel sem foglalkozom. Jelenleg 3 féle témából lehet választani. Ez most a ‘Diamond’ nevű téma, lehet még választani a ‘Default’-ot, ami a maga egyszerűségében szép , valamint van még a ‘Vanilla’, ami szép és jó, de nekem nem jött be, bár hamarosan érkezik a ‘Vanilla 2.0′, ami már több lesz mint téma.

No asszem’ ezt is kiveséztem… mi van még? Jóllehet semmi. Ha minden igaz kiírtam magamból mindent. Legközelebb nem hagyom így felgyülemleni, mert szétrobban a fejem.

Ezzel azthiszem rekordot döntöttem, ugyanis a “Word count” pontosan 2828-at mutat, szóval Giga-post!

Kotosy voltam, pápá!

Megjegyzés: Szege! Remélem elégedett vagy…

Az alapsztori szimpla. Valamikor a 80-as évek egy unalmas kisvárosában a Weir testvérpár idősebb tagja végzős, a fiatalabb most kezdi a gimnáziumot.
Lindsay éltanuló, a tanárok kedvence. A középiskola utolsó évében  felteszi magának a szokásos kérdést, hogy mit akar az élettől. A 17 éveskere jellemzően, csak azt tudja eldönteni, hogy mit nem. Nem akarja azt az életet folytatni, amit eddig élt. Szóval vált, de nagyot. Elkezd az évfolyam leglinkebb, oktatóik által csak vesztesnek titulált diákjaival lógni. A tanárok kétségbeesetten figyelik a bajkevereők közé egyre jobban beilleszkedő “királykisasszonyt”.  Valamit tenniük kell. Közben Lindsay elszántan próbálgatja a határait.
Öcsikéje Sam az első évfolyamban szerencsétlenkedik. Nem igazán jó tanuló, nem túl szép, korához képest alacsony. Ő és legjobb barátai, Bill és Neal a népszerűségi toplista alacsony fokait ostromolják. Minden nap tartogat számukra valami kellemetlen meglepetést.
A szüleik által erősen korlátozott Weir gyerekek végigjárják  a középiskolai és úgy általában a korosztályukra jellemző tipikus helyzeteket.

Az örökzöld történetet mintha már szemfájdítóan sokat láttuk volna. Középiskolás a legtöbbünk van, volt, lesz, ilyenkor pedig előszerettel nézünk olyan sorozatot, ami ugyanazzal foglalkozik, amivel időnk egy jelentős részével mi is. Sajnos gyakran nem kímélik meg a délutánokat a gimik keretei közé szorított, unalmas, vagy kétségbeejtően ostoba tévétöltelékektől.  A Freaks and Geeks ezekkel szemben üdítően értelmes, igényesen összepakolt sorozat. Az “elképesztő” helyzetek életszerűek, akárcsak a karakterek. Mosolygós vicces 45 perc nosztalgikus felhangokkal.

Kaliforgia. Hank Moody. God Hates Us All. Szeptember 15.
Ez a legjbb összeállítás. Szeptember 15-ikén megjelent a God Hates Us All című mű, amit a Califorgnication-ben írt Hank, és most mi is elolvashatjuk, mint egy rendes novellát. Már csak meg kéne valahonnan szerezni…

Igazából végiganyáztam a két részt, és Annának valami nagyon nagyot kívánok oda, ahová másnak nem kívánnék semmit se soha. Szóval szeretem ezt a sorozatot, bár simán ki lehet szerintem bingózni ki Visitor.
Egyébként, az jutá eszembe, ha a FlashForward-nak volt pesti látképe az első blackout után, akkor a V-nél miért nem vetettek be (ennél jobban) photoshoppolt képeket?

Ott az anyahajó baszkikáim. A Parlament fölött. Annának beintenék, ha megjelenne és elkezdene arról papolni, hogy diplomáciába lépnénk velük, akkor elkészülne a 4-es metró, meg jobb lenne az egészségügy.. és a mi egyetemünkön is lenne wifi. Mert igen, mi ilyen büszke nép vagyunk. Najó, viccelek. Egyébként meg ide úgyse jönnének. Kis náció vagyunk mi az ő nagy hódítási célpontjaikoz képest.
Mindenesetre Anna must die in a fire.

A Comedy Centralnak, illetve az AXN-nek köszönhetően hónapról-hónapra vannak kedvenc sorozataim, amik nagyon megnevettetnek és/vagy elgondolkoztatnak! Íme, itt egy kis felsorolás:

Malcolm in the middle – Már megint Malcolm

A sorozat, amiben mindenki őrült, kezdve a hisztérikus muterral, Loisszal, a balhés legidősebb tesán, Frencisen túl a zseni harmadik gyerekig, Malcolmig, aki a leghülyébb fivérével, Reese-zel együtt egzecírozza a legkisebb aranyos gyereket, Dewey-t, aki alapból lehet félresikerült. De még van itt egy hülye apa is, Hal,  kocka-kövér-szemüveges-lúzer kolléga, Craig vagy éppen a pszichopata nagymuter, aki nem átallja az unokái golyóit is megszorongatni, ha kell. Garantált szórakozás (egy) rész húsz percre!

Dokik

Avagy milyen is igazából egy kórház… adná az isten, hogy J.D.-vel, Turkkel, Carlával, Elliottal, Kelsoval valamint Cox-szal találkozhassak, ha egyszer kórházba kerülök! Tuti nem unatkoznék, ha őket kéne néznem gyógyulgatás közben. Ha könnyedebbre vágysz, mint a Vészhelyzet, ha olyan mogorva dokira, mint dr. House, ez a te sorozatod!

Dr. House

Ha el kéne döntenem, kinek áll jobban a kék szem, Hugh Laurie-nak vagy Bradley Coopernek, bajban lennék… de most nem ez a lényeg, hanem az, hogy nagyon jó sorozat a Dr. House, ami ugyan tele van az utca emberének nem való orvosi szakszavakkal, de ennek ellenére pergő párbeszédei és szereplői miatt igazán szerethetjük!

És egy sorozat, amire kíváncsi vagyok: Flashforward

Avagy mi történne, ha a Földön az összes ember 2 perc 17 másodpercre elájulna, és felkelvén rájönnének, hogy ez alatt a röpke idő alatt a jövőjükbe tekinthettek bele? Premier az AXN-en november 19.-én!

Tippeljetek,melyik igen népszerű mesét dolgozza fel a US Vogue-ban megjelent fotó? Na és ki díszeleg a gonosz boszorkány szerepében (ami mellesleg eléggé passzol hozzá szerintem)? Segítek. Egy szőke “pophercegnő”ként emlegetett pókerarcú,nem túl szégyenlős fiatal hölgy.. Lady Gaga. A mese pedig,aki számára még nem derült ki, a Jancsi és Juliska. Juliska “szerepében” Lily Cole a Rimmel és a Marks and Spencer arca, Jancsit pedig Andrew Garfield “játsza”.

Gasztro-ruha : DDD Felvennél egy kötött hamburgert?

Betegen ülök itthon,van időm hülyesékeget keresgélni. Igazából nem is érzem magam annyira rosszul,csak lázas vagyok meg blabla. Namindegy. Azért a suli nem hiányzik. De ahogy itthon ülök erősödik bennem az az érzés,hogy Skins elvonási tüneteim vannak. Nyáron láttam utoljára Larával : DD Maxxie ( L )