UNA SERATA FRA AMICI, DISCORSI, SOGNI, E POI SEMPRE LEI, LA BELLA SPOLETO CHE DIVENTA ASSOLUTA PROTAGONISTA DEL NOSTRO CIARLARE, E LE DOMANDE A VOLTA SENZA RISPOSTA CHE RIMANGONO LI’ A MEZZ’ARIA.

TANTA GENTE VOGLIOSA DI FARE, DI METTERSI IN DISCUSSIONE, E SEMPRE DI PIU’ INIZIATIVE DI VARIO TIPO VENGONO MESSE IN ATTO CERCANDO SEMPRE L’IDEA MIGLIORE O LA PIU’ SEMPLICE, L’IMPORTANTE E L’IMPERATIVO DI QUESTI TEMPI E’ FARE!

Ovviamente ognuno cerca di creare qualcosa che parte da una conoscenza, noi conosciamo un pochino il mondo del tipico di qualità, ci siamo spesi per anni in pubblicazioni cartacee e web per ampliare e diffondere, saperi e sapori dell’Umbria, e senza nulla togliere a nessuno, abbiamo proposto all’Associazione il Borgo di cui siamo soci appunto, se la nostra idea poteva essere di sussidio per poter creare un evento che potesse far ruotare armonicamente in un ambito particolare come la via dello shopping, cultura, tradizioni, antichi saperi e immagini, nel fine settimana novembrino, approfittando di una stagione congeniale al protagonista dell’evento stesso che è l’olio extravergine spoletino e umbro.

La macchina organizzativa si è messa in moto nel momento il cui il Presidente dell’Associazione il Borgo, consultatosi con il comitato ha comunicato la decisione di partecipare all’evento.

Tempi strettissimi, ma sufficienti per mettere in campo vari aspetti di una iniziativa che già viene richiesta in altre zone della città!

Dopo questo doveroso prologo entriamo nel vivo della presentazione del programma dell’evento Franto&Artigiantipico, un expo dell’eccellenza all’ombra della Torre dell’Olio:

Eccellenze umbre

in vetrina

all’ombra della Torre dell’Olio

Spoleto

27-28-29 Novembre 2009

Franto& Artigiantipico

Programma

27-28-29 Novembre 2009

Vetrine eccellenti

dal 27 novembre all’8 dicembre 2009

Lungo la via dello shopping in Borgo, per l’expo dell’artigiantipico made in Umbria di qualità

nello scenario storico, all’ombra della Torre dell’Olio

L’extraparlato

Ore 16,00 sabato 28 novembre palazzo Antonelli

Concorso atipico a cura del Capo panel Assoprol  Umbria Angela Canale, svolto da giornalisti dei media umbri in ricordo del Capo Panel Tonino Zelinotti recentemente scomparso

Convegno SpoletOlioStory

Ore 10,00 domenica 29 novembre palazzo Antonelli

Saluto e apertura del convegno

Daniele Benedetti

Conduce

Gilberto Scalabrini

Giornalista de’ Il Messaggero e Ansa

Relatori:

Professor Gianfrancesco Montedoro

Presidente dell’Accademia Italiana dell’Olio e dell’Olivo

Angela Canale

Capo panel Assoprol Umbria

Presidente  Consorzio

operatori turistici ConSpoleto

Tommaso Barbanera

Responsabile Provinciale FIPE

Prevista la partecipazione di responsabili della CCIAA di Perugia, Confartigianato, Enti e Associazioni di categoria

A Conclusione del Convegno la commissione formata dal

Sindaco di Spoleto Daniele Benedetti

Angelo Loretoni ex candidato a Sindaco della città

Donatella Tesei frater Confraternita del Sagrantino

Silvio de Angelis Presidente dell’Associazione Il Borgo

decreteranno ufficialmente l’olio extravergine vincitore

de’ L’Extraparlato umbri in ricordo del Capo Panel Tonino Zelinotti

Gira la Palla

Ore  16,00 domenica 29 novembre ’09

Appuntamento dimostrativo ludico sportivo, per i bimbi e grandi in Borgo, lungo la via dello shopping e in Piazza Garibaldi

ORE 18,00 DOMENICA 29 NOVEMBRE

Bruschetta e… vasca!

L’iniziativa è frutto di un lavoro meticoloso, svolto con grande partecipazione da parte dell’Associazione Il Borgo e dall’associazione Atpai che augurano a tutti coloro che vorranno approfittare del prossimo fine settimana, a godersi una Spoleto dal sapore autunnale, ma non per questo malinconica, primi dell’arrivo dei grandi eventi di Natale, che rallegreranno gli occhi dei bimbi e dei loro genitori che già pensano ai regali sotto l’albero!

“Presto formazione continua in collaborazione con la Scuola Allievi Agenti della Polizia di Stato di Spoleto” , aprire un nuovo corso per la Polizia provinciale di Perugia che punti sulle competenze e non solamente sui numeri e per questo presto attiveremo una collaborazione per una formazione continua con la Scuola Allievi Agenti della Polizia di Stato di Spoleto”. Ad affermarlo è il Vice Presidente della Provincia di Perugia, Aviano Rossi che nei giorni scorsi si è recato in visita alla Scuola di polizia di Spoleto accompagnato dal Corpo di Polizia Provinciale e con l’occasione sono si sono presi i primi contatti. Ad accoglierlo, tra gli altri, il Vice sostituto commissario, dottor Walter de Fusco. “L’intenzione – ha spiegato Rossi – è avviare un percorso di collaborazione per la formazione continua del nostro corpo di  Polizia provinciale che è sempre più impegnato a garantire la sicurezza nelle città e sulle strade oltre all’aspetto più caratteristico dell’ambiente. La formazione che andremo a sviluppare maturerà da una valutazione del bisogno formativo che confronteremo con i suggerimenti competenti della Polizia di Stato per poi strutturare un percorso che parta dalle priorità ma che sviluppi tutte le tematiche, da quelle giuridiche a quelle più propriamente operative”

cascata delle marmore

E’ prevista anche una consultazione su questi argomenti anche con le associazioni cittadine e dei consumatori.

Patrocinio della Provincia di Perugia per convegno contro privatizzazione della risorsa idrica. L’evento  si svolgerà domani a Spoleto ed è stato promosso da Legambiente e Città Nuova

“L’acqua è un tesoro: ti voglio bere”: E’ questo il titolo del convegno partecipativo promosso dall’associazione Città Nuova e Legambiente Spoleto, con il patrocinione della Provincia di Perugia, che si svolgerà domani a Spoleto nella sala Monterosso di Villa Redenta. Stando agli organizzatori il convegno si prefigge di: evitare la privatizzazione dell’acqua e le speculazioni connesse; analizzare lo stato dell’arte della qualità dell’acqua e degli impianti ed educare le giovani generazioni al risparmio delle fonti idriche ed energetiche. E’ prevista anche una consultazione su questi argomenti anche con le associazioni cittadine e dei consumatori.

vecchio tracciato della ferrovia spoleto norcia

Delle molte linee ferroviarie “minori” che un tempo percorrevano monti e colli dell’Italia centrale ne è ormai rimasta traccia solo nei ricordi degli anziani.  E’ il caso, per esempio, della ferrovia umbra che collegava Spoleto a Norcia. Con il suo tracciato ardito e pittoresco rappresentava un ecologico mezzo di unione tra la Valle Umbra e la Valnerina, importanti vallate separate dalla dorsale del Monte Fionchi.Visto che i treni non passeranno più sulla massicciata non resta che “riattivare” il tracciato sfruttandolo per un itinerario cicloturistico di grande suggestione.

Il progetto di recupero del tracciato della ex Ferrovia Spoleto–Norcia è stato al centro dell’incontro che nei giorni scorsi l’Assessore provinciale al Turismo, Roberto Bertini ha avuto con la società S.S.I.T. Gestione S.p.A. Incontro al quale hanno partecipato anche l’Assessore al Comune di Spoleto Fiorella Campana e i consiglieri provinciali Laura Zampa e Massimiliano Capitani, il Presidente della S.S.I.T. Gestione S.p.A., Giancarlo Tulipani. Da parte sua Bertini ha sottolineato l’importanza “di poter disporre di una struttura recuperata quale quella del tracciato della ex Ferrovia Spoleto–Norcia che diventerà l’asse portante della sentieristica di tutto il territorio interessato, richiamando quelle nicchie di turisti che sempre in maggior numero oggi cercano un rapporto diretto con la natura”. “Una struttura in più – sono state le parole dell’Assessore provinciale – che contribuirà sicuramente ad aumentare l’indice di presenza di turisti nella nostra provincia e nella nostra regione”. L’incontro è stato seguito da un sopralluogo presso i restaurati locali della Stazione di Spoleto della ex Ferrovia dove è stata sottolineata la necessità di poter riattivare il Museo della ex Ferrovia con l’apporto dei soggetti interessati. La visita dell’Assessore Bertini si è conclusa a Norcia con un incontro con il sindaco, per esaminare le problematiche relative al riuso della Stazione di Norcia della ex Ferrovia che potrà divenire un punto strategicamente importante una volta eseguiti i lavori di recupero del tratto del tracciato da Serravalle a Norcia, lavori che sono di prossimo avvio.

A Semana Global de Empreendedorismo já está chegando! E a nova campanha do Bota Pra Fazer já está rolando. As peças e vídeos ficaram bem bacanas e trazem histórias de empreendedores locais, com projetos de alto impacto, ao lado de grandes nomes do mundo dos negócios. Para conferir na íntegra, basta acessar clicar aqui Flickr e neste canal do YouTube. Dá uma olhada abaixo numa das séries, produzida com o Michael Dell e a dupla Eduardo Chady e Mauro Ourivio (fundadores do Spoleto):

E vale lembrar, que se você já botou (ou está botando) pra fazer, o blog Eu Botei Pra Fazer está reunindo histórias de empreendedorismo realizadas durante a Semana. Valem vídeos, fotos, textos e qualquer outro material que ajude a divulgar o movimento e promova o empreendedorismo no Brasil. O email de recebimento de material é projetos@euboteiprafazer.com.br

Via Results On

Hotel Clarici: Nuove idee di proporre un soggiorno in questa zona dell’Umbria basandosi proprio sulla conoscenza del territorio che potrà portarvi a giornate di escursioni guidate in bicicletta, mbk, enduro, walking, rafting, canyoning, idrospeed sul fiume Nera… I servizi offerti per un miglior confort possiamo trovarli sia nelle stanze tutte con climatizzatore, tv satellite, frigo bar, telefono, sia nei servizi comuni come il parcheggio, il bar e la terrazza panoramica. Affinchè il ritorno in hotel sia il coronamento di una giornata di sport, relax, gastronomia e cultura, contattateci e costruiremo per voi l’itinerario adatto alle capacità del gruppo o del singolo escursionista…

Ristorante il Tartufo: Locale storico della Famiglia Di Marco dal 1927, specialita’ tartufi ovviamente freschi nove mesi all’anno, ma anche una cucina del territorio rivisitata in chiave moderna…

Un superbo allestimento con una magnifica prova di Geppy Gleijeses nei panni del protagonista Leone Gala, affiancato da Marianella Bargilli, una delle migliori giovani attrici italiane e Leandro Amato, attore di solida estrazione teatrale, beniamino del pubblico televisivo e cinematografico.

Nel cast anche Massimo Cimaglia, Antonio Ferrante, Franco Ravera, Ferruccio Ferrante, Francesco Pupa, Francesco Sgro’, per la regia di Elisabetta Courir.

Lo spettacolo va in scena:

martedì 3 novembre al Teatro della Concordia di Marsciano

mercoledì 4 novembre al Teatro Mengoni di Magione

giovedì 5 novembre al Teatro Nuovo di Spoleto.

Per informazioni e prenotazioni ci si può rivolgere telefonicamente, fino al giorno precedente lo spettacolo, presso il Botteghino Telefonico Regionale del Teatro Stabile dell’Umbria, tutti i giorni feriali, dal lunedì al sabato, dalle 16 alle 19, al n°075/57542222. E’ possibile acquistare i biglietti on-line sul sito del Teatro Stabile dell’Umbria www.teatrostabile.umbria.it.

Nohát, kérem, eltelt egy kis idő az utolsó bejegyzés óta, szóval remélem, mindenki izgatottan várja az elmúlt két hét izgalmasabbnál izgalmasabb részleteit… (Na, annyira azért nem megyek bele, csak semmi pánik. )

Végre volt némi munka is a nyelviskolában – halleluja! –, történt ugyanis, hogy az elmúlt két hétben két „meeting” is volt itt. Ennyire még sosem láttam dolgozni őket…! Na, azért annyira nem kell komolyan venni, már csak azért sem, mert a két találkozó programját ugyanúgy sikerült megcsinálniuk (értsd: kicserélték a címeket, de mást nem nagyon változtattak rajta). Az első találkozó az idegen nyelvelsajátítás témakörét boncolgatta, mégpedig olyan intézmények részvételével, akik bevándorlóknak tanítják az adott idegen nyelvet. Voltak itt finnek, svédek, franciák, belgák és természetesen az olasz fél is. Csupán egyetlen szépséghibája volt a dolognak: a fogadó intézmény, konkrétan az én „munka”helyem célközönsége nem éppen a bevándorlók, sőt, ide alapvetően pénzes szülők csemetéi érkeznek főleg a messzi Amerikából… Namármost, ez nemcsak nekem tűnt fel, hanem a projektben résztvevők is többször utaltak arra, hogy nem is értik, hogy az olasz partner egyáltalán mit keres a projektben. De az olyan mondatokért azért érdemes volt végigülni a találkát, miszerint „Books are like fish – they are smelly after a while” (vagyis „A könyvek olyanok, mint a hal – egy idő után büdösek”). Csodálatos. Mindez a „naccsága” szájából hangzott el.

A második találkozó témája – nem meglepő módon – megint nem volt a legszerencsésebb: a vallás és a művészetek kapcsolata. Hogy egy nyelviskola miért vesz részt egy ilyen projektben, az számomra rejtély… Mindenesetre ezt a találkozót már én készítettem elő (fogadócsomagok, emailezés – és mint utóbb kiderült, én voltam a „mindenes” is). Nagyjából rendben folytak az események, egészen addig, amíg egyszer csak a főnökség kitalálta, hogy nem tud részt venni az egyik ebéden (egyik ember sem a háromból…), illetve utána sem tudnak elmenni a csoporttal a szervezett templomlátogatásra, mert egy nagyon fontos találkozójuk van Pratóban… Persze nagyon sajnálják… Aham. De vajon akkor kinek is jut a hálás feladat (lásd csoportvezetés)?! Talált, süllyedt: a kedves Ani mindent megold majd, gondolták ők. Na, ilyen dilettáns bandát azért ritkán lát az ember, ezt be kell vallanom.

De ha ez még nem lett volna elég, jött a szombati nap, amikor is volt egy előadás, amit egy meghívott előadó tartott. A főnökségnek hirtelen eszébe jutott, hogy ez az előadó nem beszél angolul, hanem csak olaszul, vagyis szükség van egy tolmácsra. Mintha nem ismernék már vagy negyven éve ezt az embert…! A naccsága persze rögtön rám gondolt, én visszakoztam, mire ő ragaszkodott hozzá, hogy én fordítsak, mert én aztán „molto brava”, sőt, egyenesen „bravissima” vagyok. Mondtam, hogy én azt bizony nem hinném. Ő meg nekem nem hitt. Aztán amikor az előadó megkezdte mondókáját és elhangzott az első, kb. 5 tagmondatból álló összetett mondat, akkor elegánsan átadtam a szót a naccságának és megkértem, hogy talán fordítsa le ő ezt a mondatot és az egész előadást, elvégre is ő az olasz anyanyelvű, nem én. (Zárójelben jegyezném meg, hogy még magyarról angolra sem tudtam volna lefordítani az előadást, egyrészt, mert nem vagyok tolmács, másrészt, mert olyan volt a téma és a szókincs.) Nos, a naccsága sem volt olyan bravissima, mint amilyennek engem gondolt, mert neki sem sikerült lefordítania az előadást, ezért az egyik résztvevő(!) tette meg azt. Hát, ennyit a profizmusról.

A két projekt találkozót kipihenendő, Mester Ágival nagyot sétáltunk szombaton Firenzében, ugyanis aznap érkezett meg ide. Este elmentünk vacsorázni is. Ő természetesen paradicsomos-bazsalikomos tésztát evett, mert annak szerinte itt teljesen más (természetesen jobb) íze van, mint otthon. Oké. Elhisszük. Másnap aztán 2 lakótárssal (vagyis egy jelenlegi és egy ex-lakótárssal) és Ágival kocsiba pattantunk és elmentünk Umbriába, azon belül is Perugiába és Assisibe (vannak képek is, oh yeah, de a Flickr-ön lesz több is ).

Nem tudtunk ugyan róla, de Perugiában éppen csokoládéfesztivált tartottak, aminek következtében a város tele volt turistákkal. Úgy értem, TELE. Ez azt jelenti, hogy úgy fél óra múlva elmenekültünk a városból, tovább Assisibe, ami nekem eddig az abszolút kedvencem. Nagyon-nagyon szép kis város, szóval, ha bárki tervezi, hogy elmegy oda, csak bátran, megbánni biztos nem fogja!

Estefelé Pit és Jozien, vagyis a jelenlegi és az ex-lakótárs, visszajöttek Firenzébe, mi pedig Ágival továbbindultunk Trevibe, abba a kisvárosba, ahol Ági Christopherrel foglalt le egy hotelszobát maguknak. Pontosabban továbbindultunk volna, ha felfértünk volna a vonatra. De nem (lásd csokifesztivál…). Ezért újabb óra várakozás, de közben elszórakoztatott minket egy kissé ittas marokkói, aki felvilágosította Ágit, hogy Olaszországban bizony a bal kézen hordja az ember a jegygyűrűt, és kérdőre vonta, hogy ő miért nem így cselekszik. Áginak nem volt szimpatikus ez az ember, azt hiszem. Megpróbálta kitalálni, hogy hová valósiak vagyunk, de nem sikerült neki, ezért a végén fehér zászlót (vagyis egy összegyűrt újságpapírt) lobogtatott előttünk, így hát megmondtuk neki. Erre csak azt tudta mondani, hogy „Hát, persze, hiszen itt volt a nyelvemen!”. Aham.

Mindenesetre az idő gyorsabban telt a marokkói társaságában, és szerencsére a következő vonatra már fel is fértünk. Egy átszállás után meg is érkeztünk az Assisihez hasonlóan szintén kedves és szintén úgy 500 méter magasságban fekvő kisvárosba, Trevibe. Egy gond volt csak: a vasútállomás nem 500 méterrel a tengerszint felett fekszik. Sőt, szerintem a tengerszint alatt. Namármost, este negyed nyolckor már nem volt busz, ami felvitt volna minket a városba, vagyis gyalog kellett nekivágnunk az útnak. Ez nem volt valami jó ötlet, legalábbis a kisváros kutyái biztosan nem találták olyan remek ötletnek, mert visszaugattak minket a vasútállomás irányába. Na, de ekkor megpillantottunk egy öregembert, nevezzük csak sármos barátunknak, aki éppen Fiat Pandájával (!) próbált meg kikeveredni a saját udvarából. Megkérdeztük, hogy nem felfelé tart-e a városba. Azt mondta, nem. Csodás. De azért kedvesen útbaigazított minket, majd amikor elindultunk, hallottuk, hogy igencsak lassan közeledik felénk (mögöttünk). Újra elmagyarázta az utat, mi újra megköszöntük, de azért bepróbálkoztunk, hogy egészen biztos-e abban, hogy neki lefelé és nem felfelé kell mennie. Kicsit gondolkozott, majd betessékelt minket az autóba, így 10 perc (!) alatt fent is voltunk. (Másnap egyébként újra találkoztunk az öreggel, de úgy tűnt, ő nem ismert meg minket.) A szállodát némi keresgélés után megtaláltuk, ahol is egy páncélos lovag fogadott minket. Na, jó, lovag már nem volt benne, csak a páncél állt ott. Vicces volt. Áginak ezek után még a portással is volt kedve viccelni, a hotelszoba ugyanis Mr. Walsch névre volt lefoglalva, ezért Ági közölte a portással, hogy mi vagyunk Mr. Walsch feleségei. Ő ezt nem értette. Mármint meg sem hallotta. Szerintünk pedig vicces volt.

A szálloda és a szoba egyébként nagyon elegáns volt, csak kár, hogy éjszaka a főtéren verték a tam-tamot és ezt elég nehezen viseltük. Konkrétan nem tudtunk aludni. Hogy miért kezdtek el hajnali egykor dobolni? Na, miért? Azért, mert ott meg az új olajat ünnepelték! Kiváló! Hogy ezek mindig találnak valami kifogást arra, hogy ünnepeljenek…! (De miért éppen hajnali egykor? Ha még éjfél lenne, na de egykor…! Lehet, hogy elfelejtették visszaállítani az órát?! )

Másnap hajnalban aztán Christopher is megérkezett és folytattuk a kirándulást. Spoletóba mentünk, ami egy gyönyörű kisváros, csak éppen nehéz megtalálni a dómot, és persze ott is minden út felfelé vezet!

De azért végül sikerült eljutnunk a dómhoz is, megmásztuk a hegyet is, és bár be nem tudtunk menni a dómba, élveztük a jó időt, ugyanis azon a napon 25 fokot mértek ott a hőmérők. (Igaz, az is lehet, hogy nem kellene megbízni annyira ezekben az olasz hőmérőkben. Mesélte ugyanis Ági, hogy a firenzei reptéren két oszlop is mutatja a hőmérsékletet, és ez a két oszlop egymással szemben áll. Amikor Ági megérkezett, az egyik oszlop 17, a másik pedig 19 fokot mutatott. Ehhez képest a pilóta átlagot vont és közölte, hogy 18 fok van. No comment. ) Délután aztán Spoletóban felszálltunk egy vonatra, amiről Ágiék Treviben, én pedig Firenzében szálltam le.

És ha valakiben felmerülne, hogy az olaszok esetleg mégiscsak normálisak, akkor az most jól figyelje meg a következő fotót, amit Spoletóban készítettem. Mondom: JÓL!

Nekem azóta egyébként sikerült újra lebetegednem (nátha, torokfájás, láz, bár nem magas, csak idegesítő), de remélem, a tegnapi és mai 2 liter tea, meg a pihenés, meg az Aspirin, meg a C-vitamin meggyógyít majd! A fotókurzus egyébként már két hete megy. 40-en vagyunk, de az előadások érdekesek, csak ne lennének olyan későn!

Ha valakit érdekel, hogy hogyan is alakul az együttélés a lakótársakkal, elmondhatom, hogy most már csak öten vagyunk: 4 fiú és én. A három brit és az egy dél-afrikai (Jozien, amit úgy kell kiejteni, hogy Juszín) kiköltözött, én átköltöztem Jozien szobájába, ami sokkal nagyobb, mint amiben eddig voltam. Az amerikai Daniel és a luxemburgi Pit maradt (utóbbit nemes egyszerűséggel mi (Jozien és én) csak Pitérkínek hívjuk (azt már elfelejtettem, hogy kell pontosan leírni, de az afrikaans nyelvben azt jelenti, kicsi Pit, vagyis Petike ), és jött egy olasz fiú (Nicola) és egy holland fiú is (Edwin). Meglátjuk, hogy működik majd együtt.

Na, ezúttal ennyi, bár szerintem a mennyiségre most igazán nem lehet panasz. Alla prossima!

Spoleto: Venerdì 30 ottobre, alle 21,

PROMEMORIA:  15 anni di storia d’Italia ai confini della realtà.

la stagione di prosa di Spoleto s’inaugura al Teatro Nuovo con lo spettacolo di Marco Travaglio. Il noto giornalista, accompagnato dalle musiche dal vivo di Valentino Corvino e Fabrizio Puglisi, ha deciso di ripercorrere all’interno di una dimensione teatrale le vicende della seconda repubblica, da Mani Pulite ad oggi, nel tentativo di coniugare il suo implacabile impegno giornalistico con la musica, le scene e il teatro. Uno spettacolo che lo vede nel ruolo di narratore in un viaggio dalle tinte contrastanti, ora ironico, ora drammatico.

Per informazioni e prenotazioni ci si può rivolgere telefonicamente, il giorno precedente lo spettacolo, presso il Botteghino Telefonico Regionale del Teatro Stabile dell’Umbria, dalle 16 alle 19, al n°075/57542222.

I biglietti si possono acquistare al botteghino del Teatro Nuovo dal giorno prima dello spettacolo – 0743/222647.

Il cordoglio del sindaco Benedetti per la scomparsa di Bruno Piernera
“Per la società civile di Spoleto è un momento tristissimo. Personalmente perdo un amico fraterno”

Il sindaco di Spoleto Daniele Benedetti esprime il proprio cordoglio per la scomparsa di Bruno Piernera, segretario territoriale della CISL.

“La prematura e improvvisa scomparsa di Piernera rappresenta per la società civile di Spoleto un momento tristissimo. Il mio sconforto nell’apprendere la notizia è duplice sia perché Bruno è stato sempre un punto di riferimento, una delle figure più illustri e capaci del movimento sindacale sia perché sul piano personale e umano perdo una persona che mi mancherà, un amico fraterno”.

“Ci lascia una grande eredità, un esempio di come ci si debba esprimere e si debba lottare per la tutela e la difesa dei lavoratori, un modello da conservare gelosamente e da cui imparare. Resteranno per sempre la sua onestà intellettuale, il suo impegno concreto ed energico, la sua passione fattiva, tutta spesa al servizio dei lavoratori”.

Spoleto, giovedì 22 ottobre 2009

Hotel Arca: L’hotel Arca, immerso nel verde delle colline umbre, alle porte dell’antica città di Spoleto, offre tutte le condizioni che può desiderare chi viaggia per turismo o per lavoro e, per la sua posizione centrale, è la base ideale per visitare l’intera regione. Moderno e confortevole, dispone di 57 camere con servizio privato, doccia e asciugacapelli, televisione a colori, telefono diretto, climatizzatore e ventilatore a soffitto. E’ dotato di un apprezzato ristorante tipico e di un fornito bar sempre a disposizione dei Suoi Clienti. L’ampio piazzale per il parcheggio, il garage privato, gli addetti alla reception presenti full time, il servizio in camera, gli attrezzati spazi all’aperto contribuiscono a rendere ancora più piacevole il soggiorno…

Ricevo e volentieri pubblico:

Caro Roberto, ti chiedo di pubblicare questa cosa sul blog.
Ho parlato poco fa  con il mio avvocato che ha saputo oggi qualcosa  in merito alla decisione della Cassazione per il processo Umbria Olii.
Il nuovo colpo di scena è che la Cassazione a discapito di quanto hanno detto i giornali locali, non ha deciso nulla e quindi il processo teoricamente il 24 non ci sarà, almeno fin quando la cassazione non decide.
Saluti
Lorena

Hotel Charleston: In un edificio del 1600, sito nel centro storico di Spoleto accanto al Museo Civico d’Arte Moderna e Contemporanea, l’hotel Charleston accoglie i propri ospiti in una tranquilla e confortevole atmosfera. Travi in legno decorate da stemmi nobiliari, pavimenti in cotto, l’antico camino costantemente acceso nelle serate invernali costituisco il fascino dell’Hotel Charleston. Le camere con pavimenti in parquet, travi a vista, arredate da quadri d’autore sono un insieme di atmosfera, carattere e buon gusto. Ognuna si distingue per il colore, l’arredo, per l’armonico accostamento tra l’antico e il moderno e per i pregiati tessuti di Mastro Raphaël che rendono l’ambiente davvero speciale…