Able10 celebrates 10 years of Ableton and to celebrate there’s free upgrades, special offers etc. plus some free Live Packs from artists such as Adam Freeland, Apparat, Swayzak and several others.

These Live Packs need the latest version of Ableton, which is 8.0.9.

There doesn’t seem to be that much in 8.0.9 as is shown at http://forum.ableton.com/viewtopic.php?f=8&t=128509 
but I’ve downloaded it and its all worked nicely so far.

Uwaga!!

Ableton Live właśnie obchodzi swoje dziesiąte urodziny w związku z czym przygotował dla swoich użytkowników zestaw dzisięciu presetów, przygotowanych przez “gwiazdy”. Mum, Swayzak, Thavius Back, Apparat, Adam Freland i inni pokleili bity w Live’ie. Czasem widać rombek warsztatu, czasem nie. Za to wavy zawsze się przydadzą .

Do sciągnięcia TU.

David Brown, fundador de Swayzak, uno de los proyectos más importantes de la escena del minimal y el house mundial, se estará presentando en Club Extravaganza!, el próximo viernes 13 de noviembre.

Las primeras cien entradas tienen un valor de 6 mil pesos, y luego, el precio será de 8 mil.

No puedes perder esta oportunidad increíble de ver un dj set de primer nivel, en manos de quien ha sido residente en Fabric de Londres y Watergate de Berlín. Swayzak tiene un sonido en vivo que varía del trabajo en estudio. Se caracteriza por lograr excelentes improvisaciones gracias a su experimentado manejo en la mezcladora.

Ya lo sabes, viernes 13 de noviembre, Swayzak en Club Extravaganza!, que se ubica en Santos Dumont 748, Recoleta.

I’ve always loved the music that Swayzak have put out and their live show is something to behold as well. They have really embraced the Ableton Live technology to create unique and intricate sets. Obviously Ableton themselves have noticed the Scottish duo’s dedication to the ways of Live, recruiting them in for an interview about how they use the software and also to provide 2 exclusive and free live sets for you to download. Go get it!

And make sure you don’t miss them if they are on a lineup near you.

“We’ve had the honor of having Roger 23, part of the infamous Swayzak Soundsystem, that deep dub-house collective who got their moniker from a bastardization of actor Patrick Swayze’s name, as part of our April edition of ‘Redevice invites…‘ here in Amsterdam. This Saarbruecken resident has the gift of pushing his ever-shifting grooves directly from ear to hips, making you shake your booty while dousing your head in deep chords, delays and rolling basslines.” – OTAM

01. Echologist – ‘The Score [Jus Ed's Hostage Mix]‘
02. I.M.S. – ‘Non Line’
03. Conrad Black – ‘A Broken Down Mustang’
04. Schatrax – ‘Restless Dub’
05. Arovane – ‘Leaf’
06. Even Tuell – ‘Det Leut’
07. Levon Vincent – ‘These Games’
08. Tyree – ‘Nuthin Wrong’
09. Nitro Deluxe – ‘Let’s Get Brutal’
10. Christian Vogel – ‘Untitled’
11. Unknown – ‘Ndatl 1/3′
12. Basic Channel – ‘Q 1.1′
13. Quando Quando – ‘Love Tempo’
14. Sound Design – ‘Bounce To The Beat’
15. Rockers Hifi – ‘Push Push’
16. Marc Romboy – ‘The Awakening’
17. Redshape – ‘What’s On A Moog’s Mind?’
18. Jovonn – ‘I Can’t Make Up My Mind’
19. Extacy Club – ‘Jesus Loves The Acid’
20. Gez Valez – ‘Columbia’
21. Levon Vincent – ‘Invisible Bitchslab’
22. DBX – ‘Losing Control’
23. Levon Vincent – ‘Woman Is The Devil’
24. Massimiliano Pagliara & Roger 23 – ‘Heal’
25. Iz & Diz – ‘Memory’
26. FBK – ‘Rollin’ On A 6/4′
27. Purveyors Of Fine Funk – ‘State Of Mind’
28. Gemini – ‘Welcome To The Future’

LINK

Nasi przyjaciele z niemieckiej wytwórni !K7 być może zbyt długo przebywali na słońcu, albo po prostu mają dobre serca. Dziś rozpoczęła się letnia wyprzedaż, dzięki której możecie dostać nawet do 50% zniżki na wybrane tytuły. Wśród przecenionych płyt znalazły się krążki takich artystów, jak: Metthew Herbert, Swayzak, Tosca, Smight&Mighty, Bomb the Bass, Ursula Rucker, Thievery Corporation, Bozoo Bajou, Terranova, Kid Loco czy Stereo MC’s. Pełną ofertę znajdziecie tutaj. Go get nuts!

lula está en el quirófano.

y yo no puedo hacer absolutamente nada.
* * *
clic derecho :.: descargar
swayzak : a stronger love
{hat tip}

Great Music!!!!

si tuviéramos que ponerle un genero musical a la ciudad de Guadalajara ese tendría que ser el Electrónico, esto no quiere decir que en otros estados no exista o sea popular dicho genero o que en Guadalajara no exista una escena de rock o de otros géneros sino que simplemente desde ya hace tiempo dicho genero es el que ha sido de preferencia por la mayoría de la gente. Paginas y revistas como Massive Trance, Proyecto GDL y el desaparecido colectivo Nopal Beat incrementaban la popularidad del genero y ademas cada una se enfocaban en un estilo distinto y hacia que movieran mas a la audiencia, diferentes estilos como  Psycho trance, Goa, Electrónica, Psy trance, Progressive Trance, techno todos esas cosas que para unos son del tipo punchis-punchis y para otros es la maravilla de todos los tiempos. populaban en la perla tapatia.

Uno pensaría que quizás la escena actual estaría saturada por eventos de este tipo, lo cual es ligeramente cierto ya que a  comparación  de años anteriores, los eventos eran tantos que los asistentes no se daban abasto ni de energías ni de aditivos (sabemos cuales) para poder aguantar las largas noches de diversión. Ultimamente en años recientes la escena electrónica se ha ido expandiendo con mas y mas artistas ya sean pequeños e independientes,  grandes y famosos, con disqueras exitosas y las que inician. Cada artista que venia enriquecia a la ciudad, muchos de ellos gracias al famoso bar americas y a promotores que se han arriesgado a ampliar dicho genero. Ahora una vez mas se trata de ofrecernos algo  distinto para el publico de la ciudad y viene en forma de la primera edición del Tape Festival.

El Tape Festival, organizado también por Elide quienes organizan el Sonofilia traen a la ciudad este nuevo evento el cual pretende a expandir aun mas la escena de la ciudad con artistas consolidados en la escena electrónica, tal es el caso de The Crystal Method quienes son los estelares y que solamente habían venido una vez al pais para un evento relacionado con MTV ya hace unos años atrás, ellos vienen presentando “Divided by Night” su mas reciente album y el cual cuenta con muchos invitados importantes como Peter Hook, de New Order,  Matisyahu, Justin Warfield, de She Wants Revenge, LMFAO, Emily Haines, de Metric; Jason Lytle de Grandady, Stephanie King Warfield y  Meiko, Tantos invitados estelares en la produccion del disco del que es el grupo principal en el cartel. Si escuchar este disco en vivo no es suficiente para convencerte de asisitir ademas se contara con Lee Burridge, Swayzak , SCSI-9 y Wighnomy Brothers, un lineup bastante prometedor para todos aquellos que les gusta el genero y una prueba mas de que Elide pretende demostrar que no es necesario ser una súper-promotora para realizar eventos de esta calidad.

Prueba de ello es el simple hecho de la seriedad con la que los organizadores se toman esto, al principio el festival estaba programado para la mitad del año, pero por la creciente paranoia de influenza se decidió aplazar para meses después, en este caso la fecha elegida será el 26 de Septiembre en un lugar que muchos asistentes a dichos eventos ya conocen a la perfección: El Foro Alterno ( y que para su servidor es quizás uno de los mejores recintos de la ciudad) ademas , como regalo extra pues agregaron a The Crystal Method. El precio de los boletos varia dependiendo cuando se compren, del 10 de Julio al 16 los boletos tendrán un costo de 350 Pesos, después del 16 de Agosto al 18 de Sept. costaran 400 pesos y ya después en 450 pesos. Todo esto por el sistema de Súper Boletos, ademas de que habrá una sección VIP con un costo de 800 pesos en el cual habrá mas regalos y sorpresas para los asistentes. Ademas en estos momentos nuestros amigos de Musiteka están regalando boletos y también en el Facebook oficial del festival.

Como ven los eventos masivos en la ciudad aun distan de terminar y cada día se van poniendo mejor y mejor, y sin duda este festival da la cara por la ciudad para convertirse en lo que antes había querido ser y que era el centro de eventos electrónicos en el país. Y sin duda vamos por buen camino.

Visita la pagina oficial del Festival

Jako, że nigdy nie byłam wielką miłośniczką twórczości Swayzaka i nie potrafiłabym wymienić obudzona w środku nocy tytułów wszystkich jego płyt i utworów na wyrywki, śmiało stwierdzam, iż najświeższa propozycja !K7 może być interpretowana i odbierana w sposób dwojaki. Przez fanów i ekspertów Swayzaka – jako sprawdzian jego możliwości w roli remixera, a drugi krążek – jako kolekcjonerska zdobycz. Natomiast przez wszystkich tych, którzy wcześniej z muzyką Jamesa Taylora i Davida Browna się nie zetknęli albo mieli ku temu wyłącznie sporadyczne okazje – jako dwie płytki z bardzo przyjemną, zróżnicowaną i zwyczajnie dobrą elektroniką. Nie wiadomo, ile z tego sukcesu przypada samemu Swayzakowi, a ile tym twórcom, których zremiksowali – jednak album sygnowany jest właśnie tą nazwą, nie mam więc innej możliwości jak tylko dobrze pisać o nich samych.
Nie znam oryginałów wszystkich utworów, które na warsztat wziął duet, ale jeśli miałabym sugerować się tymi, które znam, wniosek jest taki, że zostały one poddane dość konkretnym przemianom – ot na przykład kompozycja willa Saula feat. Ursula Rucker. Znaczy to, że Swayzak należą do tego typu producentów, którzy remiksują jakiś utwór po to, by wnieść w niego swój własny charakter i typowe dla ich twórczości cechy. A te w przypadku omawianych artystów są bardzo rozpoznawalne, nawet dla tych, którzy – jak ja – nieczęsto z nim mają kontakt. Beat ich elektroniki nie ma mocy i głębi rodem z roztańczonego parkietu, ale bez oporu można to nazwać “inteligentną muzyką taneczną” i szczerze powiedziawszy, to, co słyszę dużo bardziej pasuje mi do Warpa niż !K7. Częste zapętlenia i osobliwa monotonia wiodą tu prym, a mimo wszystko całości słucha się z pewną przyjemnością.

Ocena tzw. rarytasów jest kwestią mocno dyskusyjną. Te bowiem często funkcjonują wcześniej jako odrzuty z płyt czy utwory, które z tych albo innych powodów nie znalazły swojego miejsca na poprzednich krążkach. Gdy artysta wydaje je później zebrane na osobnym nośniku, powody mogą być dwa – albo kawałki były naprawdę dobre, tylko nie miały szczęścia, a jednak ich twórca koniecznie chce pokazać je światu, albo… traktuje to jako niezły patent na zgarnięcie pieniędzy od oddanych fanów-kolekcjonerów, którzy kupią wszystko opatrzone jego pseudonimem. Pamiętam podobne posunięcie zespołu Pearl Jam – czyli absolutnie nie w klimacie – które “omalże niemalże” nie zniszczyło mojej sympatii do tych muzyków. Są utwory, których nie usłyszała szersza publiczność, bo nie powinna ich była słyszeć. Jak już pisałam wcześniej, nie nazwę siebie ekspertką od Swayzak, nie mam więc zapewne tak szerokiego pola wiedzy umożliwiającej mi porównania “rarytasów” do kawałków albumowych. Ważnym jest jednak, że właśnie one zachęciły mnie do lepszego zapoznania się z poprzednimi produkcjami duetu – szczególnie tymi z wczesnych lat dziewięćdziesiątych, które na swoistej składance prezentują się najciekawiej. Z kolei te oznaczone rokiem 2000 i późniejszym przypominają mi, dlaczego nigdy nie miałam dzikiej żądzy poznania wszystkiego co Swayzak nagrali.

I chyba mogę spokojnie podsumować ten album jako świetną rzecz do zbiorów osób, które Swayzak doskonale znają i uwielbiają. A po przeciwnej stronie stoją słuchacze, dla których “Route de la Slack” może być dobrą lekcją z historii pokaźnego stażu artystów, w pewnym sensie prezentacją ich możliwości oraz zachętą, by lepiej poznać inne popełnione przez nich wydawnictwa.

Kaśka Paluch

Rendkívül izgalmas és kiváló megjelenésekben bővelkedő két hónapot tudhatunk magunk mögött a techno és ahhoz közeli stílusok tekintetében, ezért úgy döntöttünk, hogy a hiphop után a legfuturistább zene körképével folytatjuk az egy hónappal ezelőtt útnak indított Metszet rovatunkat. A továbbiakban a stílusaikban alapműnek tekinthető lemezek jubileumi újrakiadásairól, valamint vadonatúj albumokról és egy kiemelkedő válogatásról, no meg kedvenc bakelitjeinkről olvashattok. Elöljáróban annyi kijelenthető, hogy május és június a nagy visszatérések és zseniális összedolgozások időszaka volt.

A legfontosabbal kezdjük: az első megjelenése után tizenöt évvel később ismét napvilágott látott Robert Hood stílusdefiniáló, és cd-n ezidáig elérhetetlen mesterműve, a Minimal Nation. Az eredetileg Jeff Mills Axis kiadóján debütált, duplabakelites kiadvány jócskán megelőzte a korát 1994-ben, de persze ez elmondható magára Robert Hoodra is. A detroiti művészt sok helyen a minimaltechno teremtőjeként ismerik, 1994 óta számos kiváló albummal és bakelittel alapozta meg a hírnevét, ráadásul tavaly kaptunk tőle egy kortalan mixet is (Fabric 39), így most már a neve valószínűleg örökre megtalálható lesz a techno nagykönyvében. A tizenötéves évforduló alkalmából megjelent ünnepi kiadás először tartalmazza ezüstkorongon a felvételeket, ráadásul hallhatunk két bónusz számot is az érából, valamint egy további lemezen egy stúdiómixet, ami – az előbbiek ismeretében nagy valószínűséggel – a világ első minimaltechno számait tartalmazza összeillesztve. A Minimal Nation hangulata még ma is óriási, hipnotizáló jellegéből mit sem vesztett, és ennek a duplacédés kiadásnak köszönhetően most már nem kell többé negyven perc után új hallgatnivaló után néznünk. Más kérdés persze, hogy ebben, a mára intézményesítetté vált stílusban a fiatalabb generációkat mennyire érdekli egy ilyen kőkorszaki megjelenés, vagy mennyire szimpatikus nekik egy olyan, szinte mindennemű netaktivitást nélkülöző producer, mint Hood, de ettől ez az album még a techno egyik megkerülhetetlen alappillére marad – nálunk jó eséllyel pályázik az év újrakiadása címre.

Az elmúlt két hónap másik ilyen, hasonlóan fontos újbóli megjelenése a Swayzak-féle Snowboarding In Argentina, ami az elektronikus zenetörténet szerint az első tech-house album, ami napvilágot látott. Az 1998-as piacra dobása óta eltelt tizenegy év során ez a stílus talán jobban ki is épült, mint a minimaltechno, ugyanakkor ma már koránt sem olyan szavatos és inspiráló, mint régen, ezért egy ekkora kaliberű klasszikusnak a leporolása még valamivel indokoltabb is, mint az előző esetben. Ráadásul ez a lemez nagyon át lett gyúrva: az első kiadáson lévő kilenc szám után itt csak hét kapott helyet, jelentősen átdolgozva, a tízperces határt majdnem minden esetben átlépve. David “Brun” Brown nemrég egy interjúban azt nyilatkozta, hogy lehagyták azokat a zenéket, amik már nem tetszettek nekik, az így született újraeditálások pedig ígéretesnek tűnnek. A hír hallatán pár héttel ezelőtt elkapott a nosztalgiaérzés, és meghallgattam néhány, szintén korabeli albumot, amik már megelőlegezték a tech-house hangzást. Ezek közül a Burger / Ink-féle (Jörg Burger és Wolfgang Voigt kollaborációja) 1996-os [Las Vegas] még tizenhárom év után is egy nagyszerű gyűjtemény, és az utóbbi év Wolfgang Voigt újrakiadásai után nem is tartom kizártnak, hogy a közeljövőben a Kompakt bevállalja majd az újbóli forgalmazását, de Dub Taylor első két nagylemeze is előrevetíti már azt a hangzást (Detect és Forms & Figures, mindkettő 2001-ben jött ki), ami végül a mostani évtized közepét uralta klubkörökben. S persze, ha kicsit eltávolodunk a techno felé, akkor ott van Akufen ötcsillagos lemeze, a My Way, ami már a minimállal is barátkozott, vagy Aril Brikha Deeparture In Time című munkájának a detroiti kitekintése. Vagyis, bőven van miért megismerkednie a tech-house stílussal mindenkinek, aki eddig netán lemaradt volna róla: a stílus legelső lemezei elképesztően jók.

Az újdonságok felé kalandozva sajnos annyira sok jó albumról nem lehet beszámolni. Az utóbbi hetek egyik egyértelmű kedvence Mirko Loko bemutatkozó munkája, s az ínséges időszakot jól támasztja alá ez a lemez (Seventynine), ami úgy képes minden héten lemenni egy-két alkalommal nálam, hogy különösebben kiemelkedőnek nem nevezném. Egy kellemes albumról van szó, természetesen található rajta pár ígéretes felvétel (nekem a Tahktok és a Le Monologue d’Orfeu a kedvenceim), de sajnos egy-két helyen mindig megtörik a kiadvány íve, és ezért elejétől a végéig elég nehéz felhőtlenül élvezni. Mindazonáltal, – és ezzel igyekszem felhúzni az értékelésemet – ami jó zenék vannak rajta, azok feledtetni tudják az unalmasabb pillanatokat, ezért el lehet vele lenni hosszabb ideig is, de tavaly ilyenkor biztos alulmaradt volna a konkurenciával szemben. S persze, voltak még nagylemezek nagy kiadók magabiztos előadóitól, mint például Holger Zilske (Playhouse), Mihalis Safras (Trapez), vagy Exercise One (Mobilée), de igazából egyikőjük produktuma sem tudott egy-két hallgatásnál tovább lekötni.

Szerencsére nem ez a helyzet viszont a válogatások világában. A holland Delsin kiadó 2.0 címmel megjelent portfóliója éves viszonylatban is kiemelkedőnek tekinthető: huszonnégy felvételt vonultat fel olyan aktuális és tehetséges művészektől, mint Redshape, Nubian Mindz, Newworldaquarium, Shed, Chymera, vagy Vince Watson. A hangzás rendkívül egyedi, és először érzem azt, hogy a berlini Ostgut Ton után végre egy újabb életképes szcénával van dolgunk, ami a későbbiekben még rengeteg jó ötletet önthet hangokba. Ízléses, de súlyos, illetve melodikus, de közben mégis erősen basszusvezérelt számokat hallhatunk két és fél órán át, és az a legjobb az egészben, hogy nincsen nagyon rossz pillanat a válogatáson, egyhuzamban simán, élvezetesen lemegy mind a huszonnégy tétel. Hiába na: a techno él, és élni fog – mindig lesznek friss és ígéretes dolgok a mátrixban.

Elhagyva a nagylemezek és válogatások világát a bakelitekért, az egyik legfontosabb és legjobb megjelenés az időszakból kétségkívül Marcel Dettmann és Shed kollaborációjának, a Deuce-nak a bemutatkozó tizenkétinchese volt. A három felvételt tartalmazó anyag borzasztóan erős: azt a zúzós, darabolós technót élteti, amiről sokan azt hitték, hogy a kilencvenes évek végén végleg száműzetésbe került. A Twerp Wiz olyan, mintha elszabadulna a pokol egy partin, és groteszkbe fordulna minden. Idegen, horrorisztikus lények és beteg mutációk önfeledett himnusza ez, amivel remélhetőleg mixeken is találkozunk majd hamarosan. Hasonlóakat kívánok a Gutteringnek is, ami már inkább valamiféle második világháborús nagyipari gyárkörnyezet óriás gépeinek eszméletlen munkatempóját önti hangokba, és úgy zúz, hogy pár évvel ezelőtt, a minimal-lázban fejlövés járt volna érte a szerzőjének. A gyűjteményt záró Cue Ed annyira nem emlékezetes, de gondolom ez igazából már nem is érdekel senkit, miután az első két zene frenetikus. Aki pedig ennél is betegebbet szeretne hallani, annak baráti szeretettel ajánlom James Ruskin legújabb munkáit! A Tresor kiadó álomcsapatának oszlopos tagja a tavaly márciusban megjelent The Dash című albuma óta először adott ki új zenéket, ráadásul a saját, Blueprint nevezetű kiadóján, ahol utoljára 2004-ben jegyeztek bármit is. A Sabre / Massk 12” a minimalistább, kísérleti techno világába kalauzol minket, és az A-oldal valami eszméletlenül agybontó. A felvétel első két perce olyan, mintha az Autechre játszadozna az idegeinkkel. Hűvös, félelmetes és nem e világi hangfoszlányok tekeregnek az éterben, mintha valami idegen űrhajó rádióadását fognánk. Idővel persze megérkezik alá a négynegyed is, a végeredményt gyenge idegzetűeknek nem ajánlom. A Massk ezzel szemben már egy fokkal hagyományosabb: kevésbé kísérleti, de annál zordabb techno, s bár annyira azért nem figyelemfelkeltő, mint a Sabre, de a jó szerkezete miatt mégis valószínűbbnek érzem, hogy ezzel találkozzunk előbb a tánctéren, vagy mixlemezen. Akinek pedig ez nem lenne elég, annak felhívnám a figyelmét Ruskin új projektjére, amit Karl O’Connorral (Regis) csinál, és O/V/R névre hallgat. Az Interior címre keresztelt első kiadványuk három felvételt tartalmaz, mindegyik hideg minimaltechno, inkább hoodi értelemben, semmint Berlinnel a célkeresztben. A címadó felvétel energikus és tűéles, van benne valami nagyon tudományos hangulat. A Rapid Eye meg akár a kistestvére is lehetne: egy fokkal több benne a boogie, de szintén egy robotokkal teli világ soundtrackjére hajaz. A Fallen Right Renew inkább csak a közepes kategória már, de csak azt tudom mondani, amit a Deuce EP-re mondtam: háromból két zseniális felvétel van, több nem kell.

A stílus avantgárdabb vizein evezve megkerülhetetlen összefutni az új Monolake single-lel. Az Atlas 12″ az első Monolake kiadvány három év után, és ha lehet hinni a madarak csiripelésének, akkor nemsokára jön az új album is. S, hogy mire lehet számítani az Atlas két száma alapján? Nehéz megmondani. Maga az Atlas gyönyörű: misztikus fúvósjátékok és sejtelmes ambientek bontakoznak ki Henke agyament ritmusképletén. Az egész nagyon epikus, mintha idegenek létesítenének kapcsolatot egy ősi civilizációval. Nagyon hangulatos és – a Monolake-hez képest – melodikus zene; ha ilyenekből fog állni az új album, akkor nagyon jó dolgunk lesz. Kevésbé mondható ez el viszont, ha inkább a B-oldal (Titan) kerül majd fölénybe. Rossznak ugyan nem nevezném, de lényegében egy annyira unalmas, semmitmondó techno, hogy túl sokszor nem forgott a lejátszómban. A szerzőktől ezt jobb kivitelezésben ezerszer és ezerféleképpen hallottuk már, annyira nem kéne erőltetni a jövőben. Ha e helyett inkább valami electrósabb összeállításra vágyunk, érdemes meghallgatni az új Urban Tribe ep-t, a Social Engineeringet. Sherard Ingram hosszúéletű projektje elég nagy múltra tekint vissza, a lemezein gyakori közreműködő volt Carl Craig és Kenny Dixon Jr., s bár a diszkográfia alapján annyira sosem volt aktív formáció az Urban Tribe, de mégis sikerült megjárniuk a Mo’ Wax, Planet E és Rephlex kiadókat az évek során. Ennek fényében talán nem is meglepő, hogy a Social Engineering a kilencvenes évek első felére jellemző detroiti electrót keresztezi egy-két technós elgondolással. A Her folyamatosan ismétlődő vokálja szép elgondolás a folyamatosan kibontakozó hangokon; a Gencon állandó jellegű szintetizátorfutamja már-már hipnotizáló jellegű; a Shambing Masses bolondos ritmusai és agresszív, provokáló szövegei kifejezetten félelmetessé teszik a végeredményt; a Sabotaque Clique ütemei pedig úgy csapkodnak, mintha Isten a végítéletével sújtana le ránk az égből. Ezzel szemben sokkal nyugodtabb a berlini Efdemin legújabb megjelenése, ami lényegében két Martyn remixből áll, de egyik sem dubstep. Az Acid Bells (Martyn Mixes) 12”-nek a Dark Mixe annyira mondjuk nem ígéretes, bár a középső kiállásban lévő finom dobolásért megéri meghallgatni a zenét, ezzel szemben viszont a holland producer Bittersweet Mixe annál jobb: egy tüneményes, szép zongorajátékkal megálmodott ambient téma. Meglepő és gyönyörű, öröm hallani, hogy ilyeneket még préselnek manapság.

Kitekintve a house felé, szintén érdemes pár bakelitet leellenőrizni. Én ugyan nem vagyok nagy Theo Parrish-rajongó, de a Sound Signature kiadóján megjelent legújabb tizenkétinchese meglepően jó lett, rengetegszer hallgattam az elmúlt hetekben. A Space Station / Going Through Changes 12″ vegyes felhozatalú: az A-oldal egy klasszikus detroiti techno Jeff Mills sci-fi világában Dopplereffekt ütemeivel, ergo, ha nem is éppen a tánctérnek szól, de otthoni hallgatásra mindenképpen jó választásnak bizonyul. Ezzel szemben a Going Through Changes egy klasszikus deep house téma szexi vokállal és nagy adag soullal, magyarán garantált a helye az elegáns koktélbárokban. S, ha nem is pont ugyanezen okból kifolyólag, de hasonló sikerekre számíthat a baltimore-i Karizma (Kris Klayton) is, akinek a 2007-es A Mind Of Its Own című albuma számomra a legkedvesebb house nagylemez az elmúlt jó pár évből. Kicsit sajnálom, hogy azóta csak alig lep meg minket egy-egy bakelittel a szerző, de most végre itt van a Neccessarry Maddness / Drumz Nightmare 12″, és mindkét oldala borzasztóan jó. Az első felvétel valami modern, rnb-szerű ritmusra épülő törzsi seggrázás, a dobhangok esetleg ismerősek lehetnek Switch A Bit Patchyjéből, ettől független viszont hamisítatlan afrikai érzése van a zenének, amit a sejtelmes hangjai a forró tisztásokról egykettőre Chicago legeldugottabb táncparkettjeire repítenek. A B-oldal hasonlóan üde darab, a tapsolásban van valami sydenhamos, a törzsi dobok az előző után most is brutálisak, a latino gitárjáték pedig teljesen megbolondítja az összhatást. Érdekes, hogy ez a zene sem megy egyszer se át egyenes négynegyedbe, de valamiért pont emiatt érzem különlegesnek a kiadványt. Ha pedig már szóba kerültek különféle kontinensek stílusjegyei és a feje tetejére állt hangulat, akkor Matias Aguayo és Rebolledo megosztott lemeze, a Bo Jack / Pitaya Frenesí 12″ igazi ínyencségnek tekinthető. Az argentín Matias Aguayo egy széttolt vokálú, hurrikánokkal felturbózott dobvihart zúdít ránk, így a végeredmény minden, csak éppen pihenős nem. Társa, a számomra meglehetősen ismeretlen nevű Rebolledo sem volt teljesen magánál, amikor a Pitaya Frenesít írta, a viszonylag egyszerű négynegyedre épülő számát ugyanis egy olyan hangmintával vette körbe, ami leginkább a hatvanas-hetvenes évek rajzfilmjeinek a kísértetjárta pillanataira emlékeztet. Ilyen lenne tehát egy kísértetjárta táncterem 2009-ben? Ezt mondjuk kétlem, de időutazásnak és egy kis ijesztgetésnek tökéletes, arról nem is beszélve, hogy méltó párja Aguayo elborult agyszüleményének. S végül, de nem utolsósorban: elképesztően jó Ricardo Villalobos Sei Es Drum kiadójának legújabb bakelitjének a hátoldala: Reboot Caminandója talán az egyik legteljesebb minimaltechno, amit az utóbbi időkban hallottam. Bámulatos, ahogyan beúszik a harmincéves spanyol ballada az ütemek alá, a vége felé technóba oltott pszichedelikus folk érzése van az embernek.

SwayPod 1

No Tracklist.

swayzak.com

failiem.lv

We’ve had the honor of having Roger 23, part of the infamous Swayzak Soundsystem, that deep dub-house collective who got their moniker from a bastardization of actor Patrick Swayze’s name, as part of our April edition of ‘Redevice invites…‘ here in Amsterdam. This Saarbruecken resident has the gift of pushing his ever-shifting grooves directly from ear to hips, making you shake your booty while dousing your head in deep chords, delays and rolling basslines. Here’s a live registration of his set plus an interview I did with him recently — enjoy!

For us, the set you played during our ‘Redevice invites…’ @ Studio 80 was absolutely one of the highpoints of our year. Can you tell us a little bit about how the night went in your experience?

Oh what an inspiring weekend, and oh what an amazing night I had with you and in Amsterdam… Thank you very much for having this cool exchange and this input. The Redevice night was full of tension. I was pretty nervous, ’cause, I didn’t know if my concept for that party would succeed. But seems like all the involved people at the venue did exactly the right job. Production, DJ’s and audience. Definitely not really an easy night to descibe in words… Just have to say thank you to all of you! Great Job you are doing!
I could have stayed longer in Amsterdam… Next time more please…

What can you tell us about you being part of the Swayzak Soundsystem, and what’s your creative input on that front?

LOL, that’s a funny and interesting question. How can I discribe it without being over the top? Well, I see me, myself and I as a trigger for Swayzak and The Soundsystem… A respect of my musical knowledge, my addiction, and how I’m listening to music.

Both you and Prosumer seem to have a similar take on presenting your music as a big phat retro-funk-overloaded piece of cake, drenched in an old-school chicago & detroit glazing. What’s your take on the current state of house music, and how does it affect you when you spin?

First of all, my musical taste is very controversial. I try to get the best input from all interesting musical styles I can get..
At the moment, my focus is on the electronical aspects of Krautrock and on Brian Eno’s ambient music; this affects my point of view in listening to music as well as my productions in a substantial way.
Of course old disco and other obscure stuff is also a strong theme while digging those crates. Normally second-hand record stores, flea-markets and internet markets are pretty welcomed…
At the moment, I’m having massive problems of getting my hands on music that really affects me. Most releases sound too clean, and let’s face it, a lot of House and Techno music in this day and time is boring plus very focussed on names and trends. Too much consuming for my taste.
Missing attitudes in House and Techno are sexiness and coolness.

A lot of the ‘new’ ideas seem not to be rough enough. Too much focussed on effects, digital programming and uncatchy loops. It’s the result that should count, nothing else…
Most of the tracks could be replaced by others, nothing sounds unique. Definitely, I hear & see a big differences in the D.I.Y. stuff from the 80’s, or the early 90’s. From New Wave to Chicago and early Detroit stuff. Thank God, there’s still a litte spirit within Dj & producer communities around.

At all times I’m one of the audience. I dance when I play records and unsexy music doesn’t makes me dance. Certain trends implement a tough skepticism in me. I think it’s very important to show your origins and roots, to show differences.
Most of the older music has more tension and pressure, and that’s the main reasons why I’m playing a lot of old school music at the moment. Prefering quality instead of quantity. It doesn’t necessarily make a DJ-set better if you only present the latest shit.
There is so much good music around, and it would be a shame not to represent that stuff.

Your last solo effort seems to date from 2006. Can we expect some new material soon?

Yes indeed. I have two releases due in the next few months, and another one is planned in early 2010. But this one is still top secret. Also I did a 10 minute DJ-set for the ballet in my town last christmas. It was The Nut Cracker, and they’re doing six extra performances during late 2009, ’cause it was pretty successful.

My releases out now:
Meakusma Presents RÜTS: 12″ 2/3 and DVD

Out soon:
Roger 23: ‘Room With A View’ – BAUD
Massimiliano Pagliara & Roger 23: ‘Heal EP’ – Meakusma

What are you up to next?

What’s next? Actually don’t know. But I will do some more music and a couple of DJ-Sets for sure…

DJ-sets:
12th of June: Roger 23 – Cafe Belga – Bruxelles – Belgium
20th of June: Roger 23 – Airbag Craftworks Lagerverkauf – Kleestadt – Germany
18th of July: Swayzak Soundsystem – Summer Club Luna in Supetar – Island of Brač – Kroatia
31st of July: Work Shop Label Night – Robert Johnson- Offenbach – Germany
1st of August: Bota Bar – Bruxelles – Belgium

Tracklist:
01. Echologist – ‘The Score [Jus Ed's Hostage Mix]‘
02. I.M.S. – ‘Non Line’
03. Conrad Black – ‘A Broken Down Mustang’
04. Schatrax – ‘Restless Dub’
05. Arovane – ‘Leaf’
06. Even Tuell – ‘Det Leut’
07. Levon Vincent – ‘These Games’
08. Tyree – ‘Nuthin Wrong’
09. Nitro Deluxe – ‘Let’s Get Brutal’
10. Christian Vogel – ‘Untitled’
11. Unknown – ‘Ndatl 1/3′
12. Basic Channel – ‘Q 1.1′
13. Quando Quando – ‘Love Tempo’
14. Sound Design – ‘Bounce To The Beat’
15. Rockers Hifi – ‘Push Push’
16. Marc Romboy – ‘The Awakening’
17. Redshape – ‘What’s On A Moog’s Mind?’
18. Jovonn – ‘I Can’t Make Up My Mind’
19. Extacy Club – ‘Jesus Loves The Acid’
20. Gez Valez – ‘Columbia’
21. Levon Vincent – ‘Invisible Bitchslab’
22. DBX – ‘Losing Control’
23. Levon Vincent – ‘Woman Is The Devil’
24. Massimiliano Pagliara & Roger 23 – ‘Heal’
25. Iz & Diz – ‘Memory’
26. FBK – ‘Rollin’ On A 6/4′
27. Purveyors Of Fine Funk – ‘State Of Mind’
28. Gemini – ‘Welcome To The Future’

Right click to save…
OTAM Mix 14: ‘Roger 23 Live @ Redevice invites… @ Studio 80′

La nit del 25 d’abril del2009 al Rachdingue és de James Taylor, la meitat de la prestigiosa formació anglesa Swayzak.

Une fois n’est pas coutume, une chronique disque pour saluer la réédition d’un album fondateur. Sorti discrètement il y a dix ans sur !K7,  c’est la genèse du son Swayzak, de leur univers visuel aussi.Assise dub aux boucles infinies, esthétique minimaliste et sonorités visionnaires: tout y est. L’étalon d’une trajectoire impeccable pour nos amis anglais. On appelle ça la classe.

Et l’on se prend à rêver d’un prochain volume des compilations “Groove technology”…

“Snowboarding in Argentina” CD (Swayzak recordings 1998/ Kompakt 2009)

A little Christmas treat for you. I found these excellent ambient mixes, just take a look at the tracklisting. A ‘whos who’ of chill. Get in. (Click through to the URL’s for each session and there is a small download button – took me a while to find it!)

Session 1

http://www.bmbx.org/2008/02/06/kilchurn-session/

1. Swayzak – Smile And Receive (Apparat Remix) Edit
2. Ambivalent – R U OK
3. Sinner DC – Lady March Water Lilly Edit
4. Banco de Gaia – Last Train To Lhasa Edit
5. Orb/Keiichi Suzuki – Satellite Serenade (Trans Asian Express Mix)
6. Boards Of Canada – Telephasic Workshop
7. Daft Punk – On Off
8. The Chemical Brothers – A Path To Follow
9. Cantoma Ft. Pathaan – The Call
10. Umek – Ricochet Effect Edit
11. Madam Vs Bipath – Penetration
12. Four Tet – She Moves She
13. James Holden – Lumpette
14. Chymera – Umbrella (Beatless Mix)
15. Sugardaddy – Wack
16. M83 – Slight Night Shiver
17. Kenneth Bager – Fragment Eleven Part 3
18. Boards Of Canada – Olson
19. Coldcut – Timbre Edit
20. Hatchback – White Diamond
21. Ulrich Schnauss – Between Us And Them
22. Negative Neutron – One Day I Just Changed
23. Four Tet – No More Mosquitos
24. Aphex Twin – Shiny Metal Rods (1159 Mix)

Session 2

http://www.bmbx.org/2008/06/21/kilchurn-session-ii/

Sigur Ros – ‘Takk’
Burial – ‘Etched Headplate’
Nathan Fake – ‘Falmer’
Koma & Bones – ‘Pusherman’ / Boards Of Canada – ‘Opening The Mouth’
The Stone Roses – ‘She Bangs The Drums’ (Elephant Remix) Edit
Boards Of Canada – ‘You Could Feel The Sky’ / Jamie Jones – ‘Panic’ Edit
Kenneth Bager – ‘Fragment Eleven’ (Part 2)
Paul Kalkbrenner – ‘Altes Kamuffel’ Edit
Henrik Schwarz – ‘Walk Music’ Edit / Partial Arts – ‘Trauermusik’
Ailo – ‘Inner Chill’
Studio – ‘West Side’ (Part 1)
Nathan Fake – ‘Bumblechord’ Edit
Shiloh – ‘Bleed’
Boards Of Canada – ‘Trails’ Edit
The Last Atlant – ‘Twin Of The Sun’
Williams – ‘Love On A Real Train’
Boards Of Canada – ‘Opener’ (Helios Remix)
Phil Hartnoll – ‘Lie Down’
Unit 21 – ‘Recommand’ (U21 Re-Run)
In Flagranti – ‘Additional Alpha Blocker’
In Flagranti – Effective Placebo Affect’
51 Days – ‘Paper Moon’ / Martin Buttrich – ‘What Is Your Name’ Edit
Black Devil Disco Club – ‘I Regret The Flower Power’ (Fragments Of
Fear) With Quiet Village
Banco De Gaia – ‘887′ (Structure)
Leftfield – ‘Fanfare Of Life’
Aphex Twin – ‘Lichen’
Aphex Twin – ‘Lichen’ (1136 Mix)

Session 3

http://www.bmbx.org/2008/09/18/kilchurn-session-iii/

Intro / Marching Band
Negative Neutron – ‘Proxy’
David Helpling & Jon Jenkins – ‘Beyond Words’
Nils Petter Molvær – ‘Little Indian’ / ‘Turn On, Tune In, Drop Out’
Coldplay – ‘Violet Hill’ Edit
I:Cube – ‘Nuees Ardentes’
Portishead – ‘Machine Gun’ Edit
Alexander Popov – ‘Hypnotize’ (Lo Tide’s Mix)
Burger & Voigt – ‘Ebertplatz’
Wahn – ‘Mexican Megaphone’
AIR – ‘Run’ Edit / Orbital – ‘Time Becomes’
Mike Sheridan – ‘Stilhed (Med Frida Hilarius) / Sasha – ‘Who Killed
Sparky?’ (Radio Slave’s Brooklyn Dub) Edit
The Unique Matter – ‘Mospad’ Edit
Deep Space Organisms – ‘Pilot Wave’
Dumblazy – ‘Babylon’
M83 – ‘Highway Of Endless Dreams’
Shed – ‘Ostrich-Mountain-Square’
Apparat – ‘Arcadia’

Session 4

http://www.bmbx.org/2008/11/26/kilchurn-session-iv/

Mike Sheridan – ‘Stjernekiggeri’ / John Digweed – ‘Gridlock’ Edit
Apparat – ‘Interrupt’
Apparat – ‘Wooden’ / Helios – ‘For Years And Years’ Edit
Paul Kalkbrenner – ‘Absynth’ Edit / Poratz – ‘At Wu Pu’ / Moby -
‘My Weakness’ Edit
Irukandji – ‘Whales Street’
Girls In Hawaii – ‘Flavor’ (Sasha Invol2ver Remix)
Boards Of Canada – ‘Music Is Math’ Edit
Mike Sheridan – ‘For Tæt På’
Agoria – ‘Round The Corner’ Edit
Scuba – ‘From WIthin’
Burial – ‘UK’ Edit
Moog Dub – ‘2562′ / The Prodigy – ‘Climbatize’ Edit
Ame – ‘Doldrums’
Luke Abbott – ‘Melody120′ / Sam Taylor-Wood – ‘I’m In Love With A
German Film Star (PSB Symphonic Mix) Edit
NBG – ‘Cell#1

Enjoy

Swayzak mit Cassy Britton, keine Ahnung in welche Genre-Schublade das passt, vielleicht Deep Tech Dub House.

Can it really be 10 years since Snowboarding in Argentina – Swayzak’s debut long player – was named album of the year by Mixer magazine?

It is indeed, but in that time James Taylor and David Brown have been keeping themselves busy both live and in the studio, all the while building a global reputation that’s as organic as the deep, home-grown dub-house they’ve become synonymous with.

Few artists straddle the thin divide between underground and mainstream quite like Swayzak. Their music, like their production style, almost relies on the haphazard, lo-fi ethic that’s been a constant mainstay of their back catalogue. Yet despite being five albums in (as well as two mix compilations), they’re as keen to follow their own path as they always have been – re-releasing Snowboarding, ambitions to make an album featuring 80s vocalists, David’s perennial obsession with vinyl…

“James and I have been buddies since 1989 when we worked at a record label together,” David begins, “but it wasn’t until 1992 that we actually started making music together.”

“I’d been into music since I was very young. The first thing I had was a Bontempi organ, and by the time I was 12 I was a young punk. I was lucky enough to see Joy Division as my first live band, and I guess that set the tone! I got my first synth – a Yamaha CS01 – when I was about 15, I think. Then I got a Boss drum machine, a Roland MC-202 – can you believe the guy in the store actually talked me out of getting a TB-303! But overall what I discovered was that the sound was better without guitars.”

Despite this penchant for a retro minimalism that pervades their music, they recently adopted Yamaha’s uber-futuristic Tenori-on as a way of exploring new directions with their music. David first heard about the Tenori-on from a friend who’d emailed him some details on this brushed magnesium frame.

“At first I didn’t really understand it and thought it was nothing more than a toy. But then one day I was looking for a new machine for our live show and by chance I heard the Tenori-on in a London store and thought it would be just perfect for our sound.”

“To begin with it was the bleepy sounds and the lights that drew me to it, but we’ve now incorporated it into our live show in a number of ways. We’ll process it with some tape delay and reverb, sync it to a laptop running Ableton Live… and just for fun last weekend we used a 1960s WEM Copicat to make some strange live sounds. Studio-wise, I’ve been recording it through various effects. The one that’s giving the best results is Korg’s KP3 – these two together are sounding very cool!

“Tenori-on helps us to make a more improvised sound when we’re playing live. Sometimes the laptops can be a bit boring, which is why we always have real outboard effects such as delay and reverb to hand. This way we can play with the sounds on the desk. And now the Tenori-on can throw in extra bleeps and clicks.”

“For the live set we’re running it with Ableton Live, two laptops and various outboard FX, and we’ll just jam with the Tenori-on to add bleeps and beats. Essentially I like the simplicity of the sequencing… and that it’s always in tune!”

“We used Tenori-on in Tokyo recently, and people were freaking out. They’d never seen it before, which is pretty unreal for Japan. Occasionally I’ll use it on a flight, and people are always wondering what sort of game it is I’m playing!”

The Tenori-on fits perfectly with the simplicity of the Swayzak sound, as David explains.

“Our philosophy to making music is quite simple, I guess. Do what you feel, not what you think will make you money. Many people follow trends – and to a certain extent we’re all guilty of that – but we’ve always experimented with our sound and taken risks. Some good, some bad, but we like to try to be different. There aren’t many electronic acts like us. We released on Minus Records in 1999 and Sony in 2000, and since 2002 K7 has been a good home for us. Like us, they are somewhere between underground and major label. And as an electronic outfit we’re big in the underground but small in the mainstream.”

View Tenori-On page at Dolphin

Other Links:

www.tenori-on.co.uk  
www.swayzak.com

quick one as i have been altogether too busy to be blogging these days.. i can’t really find any information on their recent Re:Serieculture release so frankly i’m not even sure if it is legit. if it is, i so much enjoy what Swayzak is doing lately..

DOWNLOAD Swayzak ~ Mike Schmike

VISIT swayzak.com/ and myspace.com/swayzak

BUY Swayzak releases at Beatport.