Hétvégén is sikerült folytatni a pénteken elkezdett olvasgatást, tallózást, így végre a TEDig is eljutottam. Rengeteg érdekes előadás került fel az oldalra az elmúlt időszakban, most mégis csak kettőt ajánlanék. Egymás után érdemes megnézni őket, legalábbis szerintem, mert bár mindkét előadásnak megvan a maga tanulsága és mondanivalója, együtt – egymást erősítve-gyengítve, egymáson túlmutatva, és szembeállva egymással – egyébről és többről és szólnak, mint külön-külön.

Az egyik előadó Mallika Sarabhai, egy indiai előadóművész, aki a művészet és ma világának kapcsolatáról beszél (pontosabban: ad elő). A másik előadó Mike Rowe, aki a Dirty Jobs című reality show szerű valami arca. Ő a kétkezi munka és a mai világ kapcsolatát boncolja, a saját szemüvegén keresztül.

Mallika Sarabhai:

<

Mike Rowe:

Egyik reggel, mikor felébredtem,

Rájöttem, szomorú álmodozó lettem.

Bent ragadtam a szép álmok világában,

Életem a Földön hagytam, valóság hiányában.

Itt raboskodok, mióta megjelentél,

Földi léteddel szinte már eltemettél.

Ha rám csak egy pillantást is vetsz,

Puszta látványoddal darabokra szedsz.

Mondták, ha túl sokat álmodozok,

És az álmaimnak mindent feláldozok,

Akkor a valóság bűzében gyötrődök majd,

Magamra hozok minden rosszat, minden bajt.

Az álmok teszik széppé életemet,

Itt találom meg csak végzetemet.

Magam elé csodaszép képeket képzelek,

Kár, hogy csak a képzeletemben léteznek.

Ha csak egy percre is felébredek,

Már rögtön magam körül kereslek.

Bepánikolok, mert nem vagy mellettem,

Az csak álmomban létezik, kit annyira szerettem…-

]]> http://idezet.wordpress.com/2009/08/02/2093/ Sun, 02 Aug 2009 07:17:51 +0000 idezet http://idezet.wordpress.com/2009/08/02/2093/

“Úgy tűnik, sokkal nehezebb legyőzni a láthatatlan szenvedélyeket, mint fegyverrel meghódítani a látható világot.” (Mahatma Gandhi)

Azt gondolom, hogy meglehetősen kevés.
Amikor úgy nősz föl, hogy apád iszik, ver, veri anyukádat, a nagymamádat, te 15 éves korodban felállsz ellene, aztán eljössz, azóta dolgozol, támogatod anyukádat, aki most már beteg is, de még mindig vissza-visszamegy apádhoz, és teljesen egyedül vagy a problémáiddal, akkor az első és legfontosabb, hogy elhidd, nem veled van a baj. Ne olvasgass a depresszióról, a személyiségzavarokról, nem te vagy az, akivel baj van, akkor sem, ha magadra ismersz bennük és akkor sem, ha mindenki szembe jön veled. Azért, mert egyedül vagy, mert elhagyva állsz szemben az egész környezeteddel, az még nem jelenti azt, hogy benned van a hiba. A depressziód, a függőséged, az öndestrukciód egy reakció: jogos – bár nem a legmegfelelőbb – válasz az életkörülményeidre.
Ha ezt elhitted, a következő legfontosabb, hogy szívós, módszeres munkával változtass a körülményeiden. Évekbe fog telni, de muszáj kiszállni, ha nem önmagadat akarod egy életen át bántani.
Végül, ha ez megvan, ha az utadat járod és a helyeden vagy, és reggel nem süt a nap, akkor vedd elő a pozitív gondolkodást és mondd azt, hogy „de süt a nap”.

Felkelek reggel, attól függően, annak függvényében, hogy hánykor aludtam el, hogy aludtam. Egy ideje kilenc körül, de mostanában van, hogy tízkor. Sikerült leszoknom róla, hogy a késői kelést borzasztó hangulat kövesse, hogy úgy érezzem, az egész nap odavan, nincs is értelme nekiállni. Egész ügyesen elfogadom, hogy de van értelme a napnak, csak lájtos lesz. Hogy hogyan alszom, az a következők függvénye: hold teltsége, szél iránya, erőssége, bolygók állása, havi ciklusom, hogy aludtam előző éjszaka, hánykor fekszem le, felidegeltem-e magam véletlenül. Ha minden klappol, akkor is legkevesebb fél óra, míg elalszom, ha nem, akkor másfél vagy akár órák. Olyankor hulla vagyok reggel, és egész nap. Félek az ilyenektől, ezt még nem oldottam meg. Félek, mert ha fáradt vagyok, türelmetlen vagyok, és akkor nem vagyok kedves. Nagy gebaszba keveredek emberekkel, és olyan egyszerű lenne megértetni, hogy csak fáradt vagyok, de sosem sikerül, ezért félek az ilyen napoktól. A hasam is szar olyankor, a testem merev, egyszóval minden nehezebb.

Amit tettem eddig ezügyben, az az, hogy nem szervezek reggelre programot, és ez most már működik is. Nincs nyolc órás munka, ez nagyon fontos, nincs hol asztalt borogatni a főnökökre. A főbérlőmet párszor elküldtem reggel a francba, aztán a büntudatos elnézést kéréskor megmagyaráztam, hogy ezt hogy kerülheti el, és azóta csak a pms miatti francba-elküldés miatt kell büntudatosan elnézést kérnem és magyarázkódnom. Telefonon nem hívnak, legalábbis nem gyakran, van, hogy egész nap egyszer sem. Ezt a telefontársaságok és én intéztük, együtt.
Szóval ez is működik.
Ami nem működik, az az, ha mégis reggel jelenésem van. Vagy akár délután, és emiatt eleve rosszul alszom. A legtöbb program kis feszültséget okoz, legalább minimális megfelelni vágyást, és olyankor eleve nem fogok aludni, hogy duplázzam az érzést, és valóra váltsam a félelmeimet.
Ami ennél megint csak működik, az egyfajta sztoikus nyugalom. Ahogy például mindig, de mindig késve indulok el, és közben tehetem azt, hogy elhiszem, amit tudok, hogy úgy is mindig a legjobbkor érek oda, vagy tehetem azt, amit alapjában szoktam, hogy szidom magam és idegeskedek, de végül eljutok magamban oda, hogy végül is mindegy, melyiket választom, a lényeg, hogy végül odaérek, és valószínűsíthetően túlélem a késést, nem szakad le az ég. Szóval időnként most már sztoikus nyugalommal választom az idegeskedést.

Tehát, ha nem jól alszom, akkor sztoikus nyugalommal végigcsinálom a szar napot. Esélytelen, hogy napközben aludjak, akármennyire szét is vagyok csúszva. Talán még sohasem sikerült, talán, ha nagyon beteg voltam, de az is egyszer-kétszer lehetett az életemben. Ahhoz el kéne engedni magam. Képes vagyok álmomban, haldokolva, műtét alatt, altatásban felébredni egy szintet és kiszólni az orvosnak, mit hogyan csináljon, hogyan műtsön engem – ilyen ez a kontroll.
Ugyanakkor fáradtan ez a kontroll enged kicsit, beleszarósabb leszek, és gyanítom, ezt fontos néha átélnem, és ha máshogy nem megy, mert nem drogozom és ritkán vagyok másnapos, hát akkor megoldom így.
Amúgy meg fogom a még meg nem oldott részét oldani, mégpedig úgy, gyakorlom majd a fáradtságot, direkt fáradt leszek, direkt türelmetlen és direkt bunkó, és valószínűsítem, hogy az eredmény az lesz, hogy megismerem az erőmet és nem fogok többé félni tőle.

Nagyon ritkán van az az élményem, hogy végre, aludtam egy jót. De akkor az hatalmas öröm, és értékelem is.
Szóval függök az érzéstől, hogy jól alszom-e. Meghatározom általa az egész napom.

Van, hogy sorozatosan nem emlékszem az álmaimra, de van, amikor folyamatos a munka éjjel is, olyankor nagyszerű pszichoanalízisbe bonyolódom magammal. Szeretem ezeket az álmodásokat, akkor is, ha szorongóak, mert dolgozhatok velük. Legalábbis jelzik, hogy valamilyen munka zajlik.

Megnézegetem, apunak miért a kihűlt nyoma látszik csak, anyut miért ölöm meg, mint álmodó, és ki lehet abba a kismadárba bújva, aki végigharapdál. A gyerekkori élmények feldolgozásáról szóló álmot visszahelyezem a gyerekkori lakásunkba, ha az álom anyuval kapcsolatos. Ha apuval, akkor úton vagyunk vagy útban vagy bottal ütjük a nyomát.

Felébredek, nézem a felettem függő festményt, egy nő, húsos, telt, kívánatos, kanapén, meztelenül. Egy messzebbi helyen még egy kép: női portré, kártyalapokkal, egy merész, játékos, megbabonázó nőről. És a harmadik: egy nő Indiában, a porban ülve. Keble fedetlen, az egyiken a kisbabája, a másikon egy majomcsecsemő lóg.

Ha nem szeretnék egyedül élni, talán párokról szóló képet kellene kiaggatnom, de helyette hagyom így, és inkább fejtegetem, hogy hogyhogy nem vettem észre, hogy ezek a képek, épp a hálószobámban, épp így kerülnek kirakásra, egyébként általam, meg azt, hogy ez a három nő három nőies minőséget képvisel, amik mégsem kerülhettek össze nekem itt véletlenül – úgyhogy szeretem az egészet. Különben is, az első képnél ott a festő, aki kívánja, a másodiknál, aki csodálja, a harmadiknál, aki tiszteli a nőt.
Majd ha magamban integráltam ezt a három nőt, talán megismerek egy férfit, aki integrálta a három hozzáállást.
Van továbbá Biblia, Buddha, indián baba, indián szárított zsálya, mala, a matrac, amin fekszem és nyom mert kemény, alatt ágy nincs, és van egy nádfotel, nádszekrény, fehér szőnyeg, fehér takaró, fehér függöny, fehér falak.

Kitárom az ablakokat, elmegyek pisilni, megmosom az arcom, elszörnyedek a látványon. Lejövök az emeletről, mindig bizonytalanul, remélve, hogy nem ma esem le, mert egyszer biztos.
Bekapcsolom a vízforralót, a számítógépet, kitárom az ablakokat. Kaját adok Dzsekinek, a bögrémbe kávét teszek, egy édesítőt, ráöntöm a forró vizet, hozzá hideget és kis tejet – ezt a nap folyamán még legalább tízszer ismétlem.
Leülök a géphez, mindig kíváncsi izgalommal, mi történt az éjjel. Az eladások olyankor ugranak meg, van, hogy nulláról egyre, de van azért, hogy sok minden történik. Több biznisz több ügye, valószínűleg nemszeretem reklamációk is várnak. Barátok, ismerősök levele, anyué majdnem biztosan.
Két cigit szívok el a bögre kávéval, az alatt válaszolgatok a levelekre, ha nem, mert túl álmos vagyok és félreteszem későbbre, akkor elfelejtem a tartalmát is. Megeszem a zabkorpás joghurtom, aztán megint egy bögre kávé két cigivel, még mindig a gép előtt.

Ez után normális esetben felkelek és a következő tevékenységek nem ülőek. De van, hogy elkap az alkotási láz, akár, mert írok, akár, mert új weboldalt készítek magamnak, akár, mert nagyon izgat valami újdonság, ami a laptopon való szüttyögést igényli. Ebben az esetben már csak este állok fel, és ezt hagyjuk is, mert kikészít, mert mindig tele a hólyagom, mert csak szénné égett ebédet eszek, mert jó, hogy nem szúrom hasba magam véletlenül ebédkészítés közben, annyira nem megy más. Ez egy oka annak, hogy nem írok mostanában. Ugyanis van, hogy este felállok ugyan, vagy éjjel, de gondolatban tovább megy az egész, nyomódnak be a klaviatúra billentyűi a szemem előtt, éjjel is, álmomban is, és reggel kezdődik minden előlről. Annyira kiesem térből és időből, mintha az egész nap meg sem történt volna, és ott állok este, teljes időzavarban. És ha végeztem, űr, hatalmas, mert annyira elfáradok. Nem tudom, hogy pihenjek vagy szerezzem vissza az erőm, és sok nap vagy akár hét, mire teljesen regenerálódom.

Visszafogom magam, ezért a nem ülő tevékenységek következnek. Fogmosás, mosogatás, söprés, cigi. Aztán a reggeli torna, körülbelül tizenegykor, legalábbis akkor a legideálisabb. Előtte korai, később késő. Nyújtok, napüdvözlök, néhány jóga gyakorlat, körülbelül fél óra.

Olyan, mintha nem magamról írnék, hanem egy gépről. Annyira meghatározott, anynira nem mindegy, annyira nem spontán. És annyira minden rossz, ha nem így mennek a dolgok. Olyan bizonytalanná válik, úgy szétesik az egész. De mondok valamit. Sehol egy föld bolygó, sehol egy kapaszkodó, sehol egy cövek, amihel ragadhatnék egyébként. Ezek a kis semmiségek, ezek a kis rutinok, amik megőrítenek, ezek azok szerintem, amik megadják a kereteket mégis. És ezek azok, amik lehetővé teszik azt, hogy szabadon gondolkodjak. Hogy egész nap mehessen a fejem, amerre akar.

Mert ha nem ugyanazt enném minden nap, akkor azon kellene gondolkozni, hogy de akkor mit, és ez rendkívül fárasztó, és főleg, időigényes. És sajnos, eredménytelen is, mert végül sosem jutok semmire, a kreativitásom csődöt mond, meg vagyok lőve, egy épkézláb ötletem sem lesz.
Ezen kívül, szeretem a padlizsánt. Legalábbis szerettem, az elmúlt legalább hat évben biztosan, minden ebédre azt ettem, és gyakran vacsorára is. Kivétel persze, ha máshol kajáltam, de ez az összes hétköznaphoz képest elenyésző. Volt legalább négy kapcsolatom ez idő alatt, és mind a négy ette velem lelkesen. Sőt, el is készítették, ami azért jó, mert ugyan szeretem a padlizsánt, de magamnak majdnem minden alkalommal elrontottam. Olivaolajon megpárolom, közben kifőzöm a barna tésztát, majd össze az egészet, és rá mozarellát olvasztok. De közben többnyire elmélyedtem valamiben, mondjuk egy gondolatban vagy tevékenységben, és elégetem. Ezért a négy kapcsolatban jobbakat ettem, noha ugyanazt, de ők is visszasírják a padlizsánt.

Egyszer-kétszer nekiálltam megfejteni, mi ez a padlizsán-dolog, de ha gondolkozni kezdek rajta, hamar eljuthatok odáig, hogy őrült vagyok. Pedig nem, csak szeretem a padlizsánt. Puha és lila, szerintem a nőiséghez lehet köze.
A közértbe cetlikkel megyek, pedig mindig ugyanazt kell beszerezni: padlizsán, olivaolaj, tészta, mozarella, joghurt a reggelihez és bele zabkorpa, meg persze kávé (nappalra csökkentett koffeines, estére koffeinmentes – mindegyik a megszokott márkában). És ha nem cetlivel megyek, meg vagyok lőve, ott téblábolok a sorok között. De mindig cetlivel megyek.
A baj ott van, amikor vidékre megyek hosszabb időre, na adj isten le is költözöm. Meg kell ismerkedni a közértesekkel és el kell érni, hogy tartsanak ilyesmit, ne csak kolbászt és párizsit, és el kell hitetni velük, hogy én tényleg olyan sok mozarellát (zacskóst, amiben egyben van a sajt, nem kis golyókban) és padlizsánt fogok vásárolni. Igen, egy rekesszel is hetente.

Már adtak is valami nevet annak, amikor valaki csak egyféle ételt eszik, besorolták az evészavarok közé, de nem jegyeztem meg, nem érdekel.
Különben is, a padlizsánt néha cukkinivel helyettesítettem és még ritkábban brokkolival. Ez így már egészen változatos, nem említve annak a mélységeit, hogy hányféleképpen sikerül a padlizsános balhé függve a padlizsán, az oliva olaj, a tészta (csak egyféle lehet, és ha nincs az egyetlen helyen, ahol megvásárolható, akkor írni kell a szétosztó üzemnek), a mozarella és a teflon edény milyenségétől. Elképesztő mélységei vannak.

Viszont a padlizsán múlt idő, bye bye a padlizsánnak, körülbelül öt hete.
Nem tudom, hogy jött a gondolat, talán úgy, hogy a ciklusom nagy hullámokat ír mindenbe, így az evésbe is. Pms előtt zabálni kezdek, csokit fagyival és tortával, és nem érdekel kockákban, dobozokban, szeletekben, csakis táblákban (az óriásiban), dobozokban, kör alakban. A mennyiség a fontos, a mennyiség. Megint csömörig. Büntudat, fogadkozás, de aztán a szabadság, hogy jé, mintha még jobban is tetszenék mégkerekebb fenékkel, hogy lehet így is élni, hogy nem kell mindig az a kontroll, és ez maga a szabadság. A kényeztetés, a mindent lehet, a nincsenek határok, a megengedem, az elfogadom, a szeretem magam. Utána a tipródás, hogy de ha végül ilyenkor van az elfogadom magam, akkor miért vékonyabban tetszem magamnak, miért tartja magát a hipotézis, hogy olyannak kell lennem, olyankor fogadom el magam (fogom tudni magam elfogadni)? A lényeg, mint mindig, hogy a skála egyik szélén oké, a másikon is oké, csak középen nem oké. Ha rendesen eszem, normális kaját, normális adagokban, előbb-utóbb elmegyek a túl kevés vagy a túl sok felé, mert középen nem otthonos, nem érzem az egészet, idegen. Fent vagy lent kivagyok, hisztizek, igyekszem a másik szélsőségbe (így igaz, soha nem középre), és mégis, otthon vagyok benne, nem tudom, hogy magyarázható el az az érzés, ami az „otthon” szóra jön? Otthonosan vagyok benne.
Nézd, talán mindennek ilyen hullám a természete, talán az rendben van, hogy hegycsúcs és szakadék alja és közben zuhanás vagy repülés a lendület által. Néha kínkeserves kapaszkodás fölfelé. Mi ezzel a baj? Hogy fárasztó, kimerítő? Akkor is, nem könnyebb megtanulni pihenni, mint mást akarni? Ha egyszer ezzel vert (áldott) meg a sors, hogy így megy ez nekem, kapcsolatokban is.

Hát szóval egy ilyen ponton, amikor a csokizabálást a szabadság, majd a „most már egyszer s mindenkorra megoldom” hangulatba kerültem, amikor hajlamos az ember szabályokat lefektetni az elkövetkezendő időszakra, önmaga táplálását illetően, akkor arra jutottam, hogy az olaszok zabálják a fehértésztát, és mégsem kövérek, ergo akkor olaszul fogok étkezni ezen túl. Ehhez vettem egy mediterrán szakácskönyvet, és sikerült is néhány ízt megidéznem. Az első napok változatosságára vissza sem tudok már emlékezni, mert aztán rohamsebességgel mentem a rutinra, és maradt az egészből az, hogy vagy egy nagy fej fokhagymát megpucolok, kis szeletekre vágom, oliva olajon megpirítom, ha puha marad, nem jó, ha ropogós, az jó, de gyakran szénné égetem, az nem jó, aztán hozzá adok pesto szószt, úgy néz ki, a bertolli nyert végül, ahogy az oliva olajban is, de csak a zöld, extra szűz, és hozzá keverem a tagliatellit, de úgy tűnik, mégis inkább a spagettit, és úgy tűnik, végül mégis inkább a bio barna spagettit, majd parmezánt szórók rá, de végül úgy tűnik, hogy abból is csak egyfajta jó, és csak az egyik közértben lehet kapni. A hozzávalók egységesítése ellenére elképesztő variációkban tudom ugyanazt a végeredményt előállítani, a száraztól az égettig és a kásásig, fogalmam sincs hogyan, és hogyan reprodukálhatom legközelebb az ilyesmit (mert ha ezt tudnám, akkor azt is tudnám, hogyan kerüljem el). Az a helyzet, hogy az igazi olaszos íz akkor sikerül, ha a konyha felé útban már itáliába álmodom magam, na de ez csak az elején volt, öt héttel ezelőtt, amikor azt a kis szakácskönyvet olvasgattam. Mára az egész feledésbe merült, ahogyan a kávém is penetráns néha, szerintem azt sem venném észre, ha kátrányos vizet innék, és zavarba is jövök mindig, ha kávét kell készítenem vendégnek, mert valójában többezer csésze után, még neszkaféból sem tudok, na de legalább nem teát kértek, az az igazi égés, a lényeg, hogy a kezem ügyében legyen a csészém, a másik ügyében a cigim, alatt a hamutállal, a kettő között valószínűleg a klaviatúrával.

Kicsit balra (a kávé is balra, attól balra) pedig egy flakon víz.
Víz, szentirályi, három-négy palack másfél literes naponta. Cigi, davidoff classic, másfél doboz naponta. Próbálkozom, hogy forrástól hozzam a vizet, de ahhoz túl sok vizet iszom a forrás meg túl messze van, a csapvíz itt szar. Cigivel nem próbálkozom semmit, csak hogy ne higgyem el, hogy árt, hogy attól ronda a bőröm, hanem élvezettel csináljam, ha már csinálom. De asszem a helyett is szívhatnék mondjuk egy ceruzát, nem venném észre, hacsak nem tudok róla, és akkor viszont már nem mindegy.
A hamutál jobbra, ha másik lesz, akkor az egy kis idő, míg megszokom. Benne csikkölő, így nem kell elnyomnom a cigit, az nehéz, meg büdös lesz tőle az ujjam.

Automatizmus. Ezt hívják annak. Olyan, minth azt érném el vele, hogy agyhalott legyek, hogy semmit ne tegyek tudatosan. Mindenből mielőbb rutint, csak hogy ne kelljen gondolkozni róla. Elképesztő képességem van hozzá. Nagy vagyok ehhez. Micsoda tehetség. Ha nagy volumenben kell valamit elvégeznem, mondjuk az egyik weboldalamhoz százötvenszer ismételni ugyanazt a hat-nyolc-tíz, akár összetett lépést, rendkívüli rövid idő alatt érek el rekordsebességet, körülbelül az első öt-hatnál már megvan a leggyorsabb, leghatékonyabb módszer rutinja, és hiba nélkül teljesítek végül. Közben is egyre fejlődöm, a százötvenedik végrehajtás még mindig gyorsabb lesz, mint a száznegyvenkilencedik. Hatékony vagyok és termelékeny, egyébként.
Autóvezetés közben akár félálomba is merülhetek, ki fogom kerülni a vészhelyzetet. Volt már ilyen, hihetetlen reflexszel halál lazán elfordítottam a kormányt. És volt olyan, hogy kigondoltam, hogy ez most veszélyes szitu, csigára lassítottam, majd harminccal letaroltam egy másik autót. Vagy öttel belementem egy árokba. Vagy álló helyzetből falnak tolattam. Szóval nem tudom, melyik is az agyhalál.
Illetve tudom, azért nem veszek fel végül is hátizsákot és megyek neki a világnak, mert ez a halvány gyanúm, hogy akkor a menésre fogok figyelni, meg arra, hogy milyen spontán vagyok, akarattal leszek az, a szándékom nem spontán lesz, hanem akaratos, spontán akaró lenni lesz a szándékom. Nem beszélve az egyéb adalékokról, hogy esetleg még nagy utazónak is képzelem magam mellé, világlátónak, világmegváltónak és így tovább. De az automatizmus, hja, az a görcsbe rándulás, az a túlzásba vitt kényszeresség az olyan, hogy lehetővé teszi a táncot, azt a táncot, ami olyan… Még a tánc sem teszi lehetővé ezt a táncot. Az én táncom az a magamutogatást teszi lehetővé, meg segít a beleszarásba, de nem a táncot teszi lehetővé.
EZ a tánc elém tárja az egész világot, az egész belső világot, ami megtanít a külsőre, ha megyek, és nézem magam körül a világot, akkor nem látom, hanem csak nézem. Meg megyek.

Leülök meditálni. Viszket, fáj, teker a lábam, azonnal fel akar ugrani és rohanni, pedig nem szeret futni. Egymillió és ezer ok lesz arra, hogy ne üljön.
Elmegyek futni. Teker a lábam, szúr az oldalam, mérem az időt, eljutottam az egy percig. Oké, pihenek. Pár hónap múlva eljutok a nyolc percig, és később, véletlenül a huszonnyolcig. És futás közben megtörténik a meditáció. Valaki vagy valami meditál bennem, szinte rögtön elkezdi.

Lefekszem relaxálni. Valami odavisz, véletlenül eltalálok oda, ellazulok, lemegyek a barlangomba, elutazom előző életembe, találkozom a gurummal.
Annyira jó, elhatározom, hogy relaxálni fogok.

Lefekszem, itt nyom, ott nyom. Fixa ideám lesz, hogy nem szimmetrikus a testem két oldala hosszában, és folyton ellenőrzöm, hogy nem fekszem-e kanyarban. A fejem hátulján púpot érzek, hovatovább, púpokat, amiktől billeg a fejem. Néhány alkalom múlva, amikor még mindig nem jutok túl ezen a ponton, hogy púp van a fejemen, és akkor ugye, nem lehetséges a relaxálás, mert billeg a fejem, kinyitom a masszázs asztalt, hogy majd azon, az puha, a púp besüpped majd. Leoltoma lámpát, elcsöndesedem, emelkedett állapotba hozom magam, gyertyát és füstölőt gyújtok. Kinyitom az ágyat, darabig húzogatom ide-oda, mert nem mindegy, hogy hol, majd majdnem a falnál kiköt. Felfekszem rá, hangulatba hozva magam, előre elszállva, mekkora relaxálós király vagyok, micsoda majdnem megvilágosodott félisten, és akkor a felsőtestem alatti rész összecsuklik, így fejjel lefelé, hanyatt indulok meg, a fejem búbjával gellert veszek a vasradiátor élén, majd a faparkettán landolok, szintén fejjel. A fejemen hatalmas igazi púp, és lent maradok, röhögve.
Ettől eltekintve nem adom fel, továbbra is úgy érzem, relaxálnom kell, itt már bejött a kell szó, amitől ugyanezen időszak alatt kijön a sérvem és aranyerem, habár az nem tudom, mi, de talán nekem is az van. Akkor felhagyok az erölködéssel, hogy ellazuljak.

Hagyom inkább, hogy megtörténjen, amikor akar.

A legjobb, amit tehetek, hogy én nem akar. Akarjak sok mindent, kávét, cigit, rutint, pénzt, és akkor így az akar az akar, és én dolgozom is, hogy kielégítsem, az akar egyre jóllakottabb lesz, és közben tudom, hogy mögötte ott az, ami viszont így megtörténhet. Közben figyelem a kézfejem, már egy ideje, jó sok hónapja, talán két éve is, görcsös. Mindig mindenhez görcsösen nyúl, bármit fog meg, erősen szorítja. Ha el akarom lazítani, még jobban begörcsöl. Ha ökölbe szorítom, akkor utána kicsit lazul. De inkább kivárom, míg elengedem azt, amibe kapaszkodom, hogy ne szorítson a kezem. És figyelem.

Mostanában csikungozom, és a fa állás közben a legritkábban lazul el az elmém. Rettenetesen fegyelmezetlen vagyok, rohannék közben ide-oda, keregetőznek a gondolataim, még véletlenül sem azt teszem, amit kéne. Amit teszek, az leginkább az, hogy türelmetlenül várom a végét, magamban vakarózom, rosszalkodom és ellenkezem, és ha a tanár azt mondja „az energiagömb most egy tudatvillanással apró ponttá változik”, akkor gondolatban hozzáteszem, hogy „majd fing formájában távozik”.
De nem érdekel, mert szinte minden nap egyedül vagyok, és szinte minden nap nagy részét azzal töltöm, a sok ismétlésem és automatizmusom és agyhalott cselekvésem közepette – éppen azért, mert így lehet –, hogy figyelem magam, és figyelek magam köré. Ez a nem jó az írásban, lefoglalom a csinálomat is és a figyelmemet is. De néha, de néha… Tényleg, most jut eszembe, hogy néha épp írás közben jelenik meg az a tudatalatti, vagy az a tudatos, vagy az a nem tudom, mi. És beleszól, ő ír, már nem én írok. Ritka öröm. Habár büszkeség utána nincs, hogy milyen jót írtam, mert olyan, mintha nem én írtam volna, hazugságnak érzem büszkének lenni.

Szóval ez van az ebéddel, vagy most már ez lesz, amíg csak valaki nem jön és ment meg önmagamtól, és ad valami rendeset enni.
A vacsora kérdése évek óta nem dőlt el. Néha ugyanaz, mint ebédre, néha mozarella, paradicsommal, oregánóval (ezt nemrég tanultam). Olivaolajjal, természetesen. A testemet is ezzel radírozom (sóval összekeverve), és néha csak úgy innám is, mert úgy hiszem, ez nagyon jó nekem. A hajamra is kenem időnként, de az általában balul sül el.

A szépséget, az esztétikát nem hagyhatom ki. Ez a kérdés központi, néha sajnos. Ha ezeknek az olajoknak, tésztáknak, sajtoknak ronda lenne a csomagolása, nem enném meg. Ha a hazaút ronda lenne, nem laknék itt. Ez meglehetősen nehézzé teszi a lakáskeresést, mert annyi mindennek kell megfelelnie egyébként is. És meglehetősen nehézzé tesz mindent. Ha egy sampon doboza a banalitást juttatja eszembe, ahogyan majdnem mindegyik, akkor nem veszem meg. És akkor hirtelen nincs mivel hajat mosnom. Felmegyek a netre, nézelődöm, nemtalálok, mert nem baj, ha bio is, az viszont baj, ha messzebb kell elmenni érte. Ezzel elvagyok néhány hónapig, addig esetleges, hogy mivel mosok hajat. Végül a gyógyszertárba új hajápoló-család érkezik, természetes is, a neve is jó, a doboza izléses, hurrá, nagyon boldog vagyok, máris rászoktam, csak akkor rossz, ha elfogy, és nem rendelnek többet, akkor kiver a víz.
Ruhákkal ugyanez. Azt hiszem, hónapokig, talán évekig volt, akkor is, ha tele volt a szekrény, hogy csak egy-két trikót hordtam. Mindig a kedvenceket. Hosszú hosszú idő telik el, míg találok egy újabb kedvencet. Évek óta nem esett meg velem, hogy megláttam valamit egy boltban, megtetszett és megvettem. Ellenkezőleg, kitaláltam valamit, égre-földre kerestem, nem találtam, így nem vettem semmit. Egy ideje jó, amióta a neten vásárolok, és sosem tévedek a méretet és minőséget illetően.
A táskámat hónapokig kerestem, végül találtam, és akkor már nem érdekelt az ára. Ez három éve volt, és lerohad a vállamról, mert megint nem találtam másikat. Ebben mondjuk az a jó, hogy nyugodtan vehetek akár százezerét táskát, ugyanott vagyok, ahol más nők, a húsz-harmincas táskakollekciójukkal.

Rágóban sárgadinnyés orbit, ami valahol, valamikor a mentolos airwaves-et váltotta fel. Zenében évek óta ugyanaz: Sacred Spirit, csak. Meg még maximum cigányzene. Fogkrém elmex, és nem vagyok márkafüggő. Nem úgy. Ha véletlenül Prada, akkor az nem azért (na jó, kicsit), mert Prada, hanem mert megtetszett végre valami valahára.
Éhezem a szépséget az esztétikumot, emberben, épületben, és szenvedek, ha nem látok. Az egész világ csúf lesz és lelombozó. Rémálomként jön vissza a lakás a kilencediken szemben európa legnagyobb panelépületével. A mocskos, büdös lift, hogy mire a kilencedikre érjek, minden egyes alkalommal a csuklóvagdosáson gondolkodjam. És azt hiszem, ez nem arrogancia. Azt hiszem, boldogan élnék és mégsem arrogánsan olaszországban, a történelmi épületek, a múzeumok, az egyetemek között. Gyakran vágyom oda, gyakran van, hogy itt nem indulok el sehova, mert végig ronda és dühítő az út, de azt gondolom, hogy ott akár az utcákon sétálnék is, és szerintem ez így is lenne. Mindegy, csak szépet lássak, szép legyen a szemnek. Épületeket, kávézókat, embereket. Budapest is szép, túrista szemmel, igyekszem úgy nézni, de az élhetőségében nem szép. És szép itt a táj, abban nem csalódom, csak sosem elég: hamar vége, hamar jön egy újabb ház vagy a kiégett pusztulás benyomása késő nyáron, vagy pedig, ha a szépben élek, túlságosan el vagyok szigetelődve, egyedül vagyok a nagy semmi közepén, ami nappal és nyáron nagyon boldog, de este és télen szorongást és magányt kelt bennem.

Ha arrogancia, akkor divatból látom szépnek a csúnyát, felemelem azt, mert sok csúnyát látok szépnek: az elesettséget, az öregséget, a ráncokat, a mocskot, a szegénységet, a hajléktalanságot, a vasúti lámpákat, a teherhajókat, a nagy, elálló fülő kutyámat, vagy az előzőt, a rakéta formájával. Ez megint szép, csak a kettő között, a semmilyen nem szép, a tömegáru. És túl sok van belőle, majdnem mindenhol, azért tömegáru. Azt nem bírom. Azért keresek évekig valamit. És ha megtalálom, hajlandó vagyok fizetni érte, tömöm benzinnel, ha az kell, mert húszat eszik, és ez erősebb, mint a környezet-tudatosság, de igyekszem egyensúlyba hozni azzal (a megnyugtató gondolattal), hogy nem járok vele sokat. Meg hogy visszaadom máshol.

Talán nem arrogáns vagyok, hanem különlegesség-függő. A különcséggel növelem az egóm, nem a lenézéssel. Vagy nem csak azzal.

Na, hát a barátaimnak nincs könnyű dolguk velem, a megfelelő időpontban, állapotban, hangulatban és helyen tudunk csak találkozni, mert városfóbiám van, és hónapszám nem megyek pestre, nincs az az isten. Nem is maradt sok barátom.

Minden rutintól eltérő nagy erőfeszítést igényel tőlem. Gyakran hamvába hal, mert meg sem feszítem az erőt érte. Leginkább úgy sikerül elmenni sétálni, ha előtte fejben ráállok, mondjuk elkezdem tervezgetni már napokkal előtte. Az ötperces sétát.
Ha spontán megyek el valakivel találkozni, és későn érek haza, utána ugyanúgy végigcsinálom az esti rutint, úgyhogy teljesen kitolódik a lefekvés. Ha hajnali négykor érek haza, akkor utána leheveredem a tévé elé a koffeinmentes kávémmal.
A tévé öl, butít, nyomorba dönt, de néha olyan, mintha csámcsognivalót adnék vele a szememnek, a felszínes gondolataimnak, én meg közben megpihenhetek és álmodhatok, teremthetek magamnak. Azt mondom: most erre fogok gondolni, erre összpontosítok – nem megy. Nem mondok semmit, csak figyelek, hogy merre megy a gondolatfolyam, néha beleszólok, és kivárok.

Ide izolálom magam a tökéletes környezetbe a tökéletes körülmények közé és aztán hajthatok, hogy fenntarthassam magam, de nem baj, nem hagyom abba, nem repülök ki az aranykalitkából, mert kell ez, jó ez valamire, tanulok most. Gyakran érzem, hogy mókuskerék, és ha már csak eggyel több tárgyam van, akkor eggyel több gondom is, de tanulok, azt tanulom, hogy hogyan menjenek a dolgok úgy, hogy ne én legyek a mókus, aki hajtja a kereket, és hogyan legyenek olyan vágyaim, amik nem kötöznek most és majd meg.

Aztán becsukom az ablakokat, elszívom még az utolsó cigit, aztán az utolsót követő utolsót, gyakran későn, gyakran kint, a kertben, és gyakran ez a nap legigazibb pillanata, mert a város már elcsendesedett, nincs az a zsezsgés, ami korábban, és ami érezhető a levegőben egész nap, és emiatt megéri fennmaradni, ezért a három percért, meg azért az öt mély levegőért, amit később, a hálószoba ablakából szippantok, mielőtt lefekszem, mindig, minden este.

Ismétlek, ismétlek – gúzsba lennék kötve? Szoktam ezt gondolni, zavar, a csömörig viszem, mert csak azért is, még inkább ismételgetek, miközben ekkor vagyok belül szabad, mégis. Lefoglalom a testem, a reflexeim. Néha a gondolataim sem áramlanak szabadon, azokat is lefoglalom, de akkor mögötte megint másvalaki tűnik fel, egy halvány, fátyolködön áttetsző én, akit ilyenkor látok, ilyenkor kerülök kapcsolatba vele, még véletlenül sem meditáció vagy relaxáció által. Kicselezek, lefoglalok minden pörgős részt magamban, és akkor a mélyén észreveszem azt a légies lényt, aki irányít, táncoló, puhán mozgó karjaival. Forgatja a kézfejét, hullámzik a karja, mintha flamencót járna, vagy valami indiai táncot. Ő az, aki irányít, aki a háttérben varázsol. Ha valamihez energia kell, előre kőröz a karjaival, megforgatja a kereket. Ha valamihez lágyság kell, nőiesség, a középső ujjból kiindulva kőröz a kézfejével. Ha ezt teszem, nem csak belül, hanem tényleg mozgatom a karom, az jó, jó érzés, de már nem varázslat, mert a mozgás maga, a cselekvés végrehajtása elvonja a figyelmem. És a szándék hamis lesz. Nem kell csinálni, hogy legyen.

Még valami. Megrögzötten ragszkodom, gyakran ágállok is ellene, ugyanakkor tudom, hogy képes vagyok kihajítani az egészet. Nem érdekes. Mégsem fontos. Furcsa. Mégsem hajítom ki. Ez is furcsa. Viszont majd elmúlik, ahogyan minden, tudom.

2004. április 7.

21 órája nem gyújtottam rá, de abból vagy 9-10-et átaludtam. Mocskos rosszul érzem magam. Elmentem erre az antinikotin terápiára tegnap 11-re. Ma reggelre el kellett volna múlnia a nikotinéhségemnek én meg megőrülök egy (sok) cigiért. Ahányszor eszembe jut, hogy elvileg soha többet nem gyújtok rá, rettenetesen elkeseredem, tegnap gyakorlatilag végigsírtam a délutánt, ömlöttek a könnyeim. Minden értelmetlenné vált. Elképzelhetőnek tartom, hogy épp azt a napot szúrtam ki a leszokásra, ami amúgy is a menstruáció előtti világvége hangulatú. Akárhogy is, nagyon rosszul választottam. Úgy érzem, hogy semmi más kapaszkodó nincs az életemben. Ez az egy mankóm, biztos pont maradt az életemben, a cigi, erre tegnap azt is kirúgtam magam alól, nem csoda, ha elhasalok.

Az előző sor óta eltelt vagy tíz perc és én csak itt könyökölök, szép reggel, a sírás szélén. Nevetséges, de egyszerűen mindig az jut eszembe, hogy így nincs is értelme az életemnek. De most épp tényleg nem nagyon van. A munkáim befejeződtek, felmondtam. A kocsim sem működik. 29-én költöztem ide, A. pedig a Hősök teréhez. Szóval nincs munka, nincs kocsi, költözés, sőt, A-tól külön költözés. Ráadásul nem is sportoltam mostanában. De persze, ha abbahagyom a cigit, könnyebb futni, addig szinte nem is tudok, ez igaz, ezt mondogattam magamnak, de hátha mégis ellenkezőleg kellett volna. Kicsit türelmesebben, ha már 15 évig ráért abbahagyni.

Most meg itt vagyok, csapdában érzem magam. Egyrészt végigszenvedtem az elmúlt órákat és nem hagynám veszni, meg biztos vagyok benne, hogy nem csinálnám még egyszer végig. Másrészt meg legszívesebben rágyújtanék, elkezdenék futni, megerősíteném magam és megvárnék egy olyan alkalmat, amikor könnyebb. Van olyan. És én a lehető legrosszabbat választottam ki. Egyszerűen nincs miben higgyek, mihez kössem az egészet, jelen pillanatban nincsenek céljaim sem. Leírok egy sort, aztán tíz percet bambulok, nem is tudom, hogy álmos vagyok-e, vagy valami mástól nagyon kába, lehet, hogy le kéne feküdnöm, pedig sokat aludtam.

A. épp vonaton ül Szeged felé, pénteken jön haza. Nagyon jó. Semmi, de semmi dolgom, és senki körülöttem. Meg kell hogy mondjam, lófaszt se csinál ez a gép szerintem. Mármint a tegnapi. Csak bambulok, és folynak a könnyeim. Valami rátelepedett az agyamra. Szeretnék lefeküdni, átaludni ezt az egészet, de akkor lehet, hogy éjszaka nem fogok tudni, márpedig az éjszakáktól nagyon félek. A. hívott, odaért Szegedre. Most már rendesen sírok. És valami düh növekszik bennem, hogy én részben ezt azért csinálom, hogy neki megmutassam. Pedig ez nagy baromság, itt sincs, jól el van a saját dolgaival, egyáltalán nem részese ennek az egésznek.

Kezd megint a hideg rázni, mint tegnap délután és este. Mindig elmélázom, aztán átsuhan rajtam egy gondolat, vagy mozdulat képekben, hogy mindjárt rágyújtok, és akkor eszembe jut, hogy nem lehet, és akkor nagyon elkeseredem, dühös leszek. Ugyanott folytatom, ahol tegnap abbahagytam, most már folyamatosan sírok, el vagyok keseredve és ráz a hideg. Pedig tegnap végül megbeszéltem magammal, hogy ha ma reggel is ez lesz, akkor rágyújtok. És ettől egy picit meg is nyugodtam, mert úgy látszik, nem csak az volt a fájdalmas, hogy akkor épp nem gyújthatok rá, hanem nagyon-nagy részben az, hogy most már soha, de soha, de soha. Az egésznek a végérvényessége.

Nagy szarban vagyok, cigi miatt rohadt mély szarban, és most már attól félek, hogy ebből hogy jövök ki. Rohadtul elbántam magammal, nem volt szükségem erre, hogy itt üljek és sírjak és nem tudjak semmit kezdeni magammal. És A. könnyen beszél, erőlteti ezt az egészet, nem ő csinálja végig, sőt még csak a közelben sincs.
Most van 11 óra. Gyakorlatilag megint két órája sírok. A tegnap délutánit és estit belevéve nem tudom, mennyi idő az, ami után azt lehet mondani, hogy elég, nem kínlódom tovább. Iszonyúan érzem magam, mert ha feladom, nagyon nagy csalódás, másrészt viszont tudom, hogy ez egy nagyon rossz döntés volt. Rossz döntés volt egyáltalán megpróbálni. Még sosem volt olyan, mint K-nak, hogy már reggel sírok és nem bírok a nappal szembenézni. Ez egész egyszerűen nem éri meg. Kitépték egy részem, megcsonkítottak. De nem merek elmenni cigit venni, nehogy kiderüljön, nem a cigi az, ami miatt itt sírok és mégsem oldódna meg semmi.

2004. április 8.

Máshogy aludtam, mint szoktam. Először is, percenként összerándult valamelyik izmom, és erre mindig felriadtam. Aztán elalvás után nem sokkal és reggel is többször felébredtem, ami soha nem jellemző.

De valahogy jobb hangulatban ébredtem. Igazából tegnap este felé kezdett derengeni valami, egész halványan felmerült bennem, hogy van remény. Hogy a kilátástalanságon és reménytelenségen kívül azért lassan befurakodott valami, vagy egész egyszerűen elfáradtam, nagyon kimerültem az egész napos szartól. Még 12 előtt felhívtam A-t és elküldtem a fenébe, hogy nincs itt és nem is hív eleget. Ez persze nem volt igaz, na dehát mellettem sem volt, ez tény. Aztán nem tudtam abbahagyni a sírást. Szerintem tényleg nem túlzok, hogy azt gondolom, hogy életem (na jó, egyik) legdurvább napja volt a tegnapi. Nem tudtam írni, mert azonnal elbambultam valahova a messzeségbe és folytak a könnyeim. Aztán kora délután A. felhívott, addigra nem rá mérgelődtem, hanem a saját keserves sorsomon. Szerintem még soha nem éreztem ennyire kilátástalannak, céltalannak és értelmetlennek az életem. Felhívtam Dr. G. J-t, egy addiktológust, akivel múlt hétfőn voltam ugyanabban a rádióriportban. Megkérdeztem tőle sírva, hogy a cigiről való leszokásnál tényleg így kell szenvedni? És hogy félek, hogy nagyobb kárt teszek így magamban, mint amennyit használhat ez az egész. Ő meglepődve és nagyon együtt érzőn mondta, hogy nem kell így szenvedni. És hogy talán szedjek egy bizonyos gyógyszert, ami szokott segíteni. Utána beszéltem B-vel, hogy tud-e receptet írni erről a gyógyszerről, hátha úgy gyorsabb, de ő meg azt mondta, hogy zombivá tenne, mivel antidepresszáns. És hogy ő nagyon dohányzás-ellenes, de inkább gyújtsak rá, mert így be fogok dilizni. Én is pontosan ezt éreztem, hogy megkattanok, vagy már meg is kattantam. Rettenetesen féltem mindentől és azért sírtam, hogy „Úristen, mi minden takart el eddig nekem a cigizés, most látszik, hogy mi van, ha nincs a cigi”. Kegyetlen nap volt, semmit nem voltam képes tenni, sem olvasni, sem tévézni, csak egy helyben ültem és sírtam és tördeltem a kezem.

Nem is kívánom senkinek, esküszöm, inkább maradjon mindenki a dohányzásnál. De most persze még friss az emlék. A drogról gond nélkül álltam le és egyszer a cigiről is, és ezért biztosan tudom, hogy van alkalmasabb és kevésbé alkalmas periódus. És főleg fel kell tárni és kezelni kell a mögötte lévő okot. Én most például úgy érzem magam, mint aki folyamatosan megfeszíti, kényszeríti, megerőszakolja magát, hogy ne gyújtson rá. Vagyis határozottan ugyanolyan függő vagyok. Márpedig a cigivel az egyik bajom éppen a függőség volt, és sokkal szívesebben lennék szabad ettől a függőségtől. Annak pedig nem a kényszerítés a módja.

Nem baj, hátha idővel enyhül majd ez az érzés.

Tegnap estére elfáradtam és kimerültem.

Reggel viszont egész jó passzban ébredtem fél kilenckor, persze a sírástól és az elég sok alvástól jól feldagadt arccal. Nem kívántam a kávét és joghurtot sem ettem. Egyáltalán, semmilyen ízt nem kívánok, és semmilyen kaját, mert úgysem lehet utána rágyújtani. A mentolos fogkrém helyett is valami gyógynövényest kellene venni, mert ez nem esik jól. Ami jól esett volna, az egy nagy pohár frissen facsart narancslé, de hát az nem volt. Meg valahogy a hideget kívánom, pedig gyakran ráz a hideg és lefagy a kezem valamiért. Lényeg, hogy ma már felmerült bennem némi jövőre irányuló gondolat, például az, hogy szívesen méregtelenítenék, ha már úgysem kívánom a szart.

Negyed tízkor elindultam az erdő felé, hogy kicsit mozogjak. Átmentem a Csúcshegy felé az erdőn, aztán vissza, aztán elindultam a felfelé vezető úton, ami egy hegycsúcsra, nagy rétre vitt fel. Onnan is visszaindultam, de végig annyira el voltam gondolkozva, hogy olyan húsz perc múlva vettem észre, hogy totálisan eltévedtem. A hegy körül mentem körbe-körbe egy ösvényen. Összesen kétórásra sikerült így a kirándulás.

Azóta nem csináltam semmi értelmeset, a művészettöri könyvre egyszerűen nem tudok koncentrálni, pedig jó lenne ezt az időt kihasználni tanulással. Az olvasás jól esik, végül is el kellene engednem magam, amíg megerősödöm testben és lélekben. De rohadtul rágyújtanék és ez mindig, minden percben eszembe jut és elszomorít, hogy esetleg soha többet nem lehet. Félek is magamtól, hogy nehogy egy öntudatlan mozdulattal hirtelen cigi legyen a számban. Biztos vagyok benne, hogy még egyszer ezt nem csinálnám végig. Márpedig valamikor abba kellett, hogy hagyjam, úgyhogy legyen az a valamikor most. Kíváncsi vagyok, tényleg jobban fogom-e érezni magam? Könnyebben futok-e majd? Szebb lesz-e az arcbőröm? Helyére mennek-e a lecsúszott arc-alkatrészeim? Helyettesítem-e más függőséggel? Egyáltalán, végig bírom-e csinálni?

2004. április 14.

Egy nappal több, mint egy hete nem gyújtottam rá. Tulajdonképpen el sem hiszem, hogy nem dohányzom. De arra jöttem rá, hogy nem is érzem úgy magam, mint egy nemdohányos, a személyiségem ebből a szempontból semmit sem változott. Én továbbra is O. vagyok, aki dohányzik. Mint az absztinens alkoholisták. És félek is nagyon, hogy egyszer csak majd nem figyelek oda és rágyújtok. Azt álmodtam most éjjel, hogy elővettem egy cigit és elszívtam háromnegyedig, amikor is eszembe jutott, hogy hiszen én leszoktam és most elrontottam több hónap munkáját.

De egyébként nagyon jól bírom. Az első két nap tragédia volt, szinte hajszál híján megbolondultam, az azokat követő napok szarok voltak, az utóbbiak pedig teljesen kibírhatóak. Sőt, pár napja nem is a cigi a fő témám, hanem

2004. április 16.

Na, múltkor abbamaradt az írás. Azt akartam leírni, hogy a fő témám az evés, ugyanis természetesen zabálok. Az első két napban nem volt étvágyam, mondván, hogy ha utána nem gyújthatok rá, akkor nincs is semmi értelme enni, de azóta sajnos cigi helyett is eszem. Kétségbe is estem, de nagyon gyakran megyek az erdőbe, szinte minden nap. Az eredmény többnyire negyven-hatvan perc gyaloglás, és körülbelül kétszer fél perc futás. De ma megtört a jég, futottam nyolc percet egyhuzamban, fantasztikus érzés volt. Eszméletlen jó ez a hely. Hat perc sétára kezdődik az erdő, ahonnan meredeken felfelé egy út, amely a hegy tetejére vezet, ahol egy szép nagy tisztás van. Kisütött végre a nap, és útközben megálltam nyújtani, mert nagyon le voltam merevedve. Azon a tisztáson ma reggel úgy éreztem, hogy ott lakik Isten. Gyönyörű volt.

2005. április 6.

Ma egy éve nem dohányzom!!!

És hogy milyen? Igazából nem sokat foglalkozom már a kérdéssel. De, ha belegondolok, ez hatalmas dolog, hiszen ez azt jelenti, hogy megszűnt ez a probléma létezni. Volt, nincs. Nincs több hiszti, ha nem kapom meg a kis adagom időben, és nincs több ehhez igazított program, nemdohányzó helyek elkerülése, rettegés a hosszú repülőutaktól, rövid mozifilm választása, és a bűz mindenekelőtt. Nem görgetem magam előtt többé ezt a kérdést, hogy de hiszen előbb-utóbb le kell szoknom, de vajon mikor, és a félelmet a csalódástól, hogy ha esetleg nem sikerülne. Gyereket szeretnék nemsokára, ezért boldog vagyok, hogy már egy éve szellőzik a tüdőm és távozik a méreg a szervezetemtől. De leginkább a függés elengedése az, ami boldoggá tesz, hogy nem vagyok többé kiszolgáltatva a ciginek. Szabad vagyok.

„Nemcsak a körülményeinkre rezonálunk,
nemcsak arra, amit átélünk, hanem egymásra is.
Ezért van az, hogy az ember tudatállapota megváltozik akkor,
amikor bizonyos emberrel van.”
Feldmár András

- 1 -

Álomban

Elmegyek egy jósnőhöz, viszek neki ajándékokat. A jósnő olyan, mint egy földanya. Félve kérdezem, hogy lesz-e gyerekem, s azt mondja, hogy nem. Keveset szól hozzám, mintha titkolna valamit, talán, hogy jövőm sincsen egyáltalán. Azt gondolom, hogy most, hogy tudom, hogy nem lesz soha gyerekem, akkor átértékelem az életem, és máshogy gondolok a jövőre, kihozom belőle így a legtöbbet. Most már egyértelmű, hogy az önmegvalósítás, az önkifejezés a legfontosabb dolgom.
Ő szomorú, végül egy gyerekünk sem született meg a háromból.

Magammal

Szabad akarat és eleve elrendeltség – tényleg a legnehezebb. És hogy hol van az egyensúlyi pont.

Lenne családom, ha akarnám. Akarom?

Álomban

Vele vagyok. Egyszer csak robbanást hallunk, én a pólója alá bújok, és féltem magunkat. Elsírom magam, hogy nehogy baja legyen, de nem lesz. Sírok, mert annyira szeretem és féltem.

Magammal

Látom magam, hogy bármi kerül a kezembe, hamarosan azt veszem észre, hogy elszáll a levegőbe. Látom magam, ahogy mindig üres kézzel maradok ott végül.

Gyerekként éppen ilyen jövőt képzeltem magamnak.

Ővele

Úgy érzem, mintha nem egy személyt kellene elengednem, hanem mintha valami nagy fájdalmat kellene megszülnöm végre. Azt megismernem, elfogadnom, átalakítanom. Most írt. Annyi mindent szeretnék neki mondani, de nem lehet.

Álomban

Nagy hasam van már, de Ő úgy dönt, hogy mégsem vállalja a gyerekünket. Annyira csalódom és megijedek, hogy már én sem akarom. Utána egy hollót hordok a hasamban, amit valamelyik rokonom keresztezett egy szőlőfürtből és még valamiből.

Írás közben

Alkotnom kell, alkotni szeretnék. Csak úgy játszani, nem törődve a végeredménnyel.

Mozgás közben

Tornázom. Lélegzetvételkor Istent is köszöntöm és magamba szívom.

Magammal

Érzem, ahogy beforrnak, betapadnak az oldalaim, a felületem.

Nem a szavak szintjén oldódik meg, nem az agyban, gondolkodás során. Inkább valahol az érzelmek területén – és ilyesmit hogyan is lehetne kifejezni a másiknak?

Álomban

Cigizem. Még mindig vágyom rá.

Magammal

Vigyáznom kell magamra, éppen annyit dolgozni, fáradni, amennyi jól esik, összhangban lenni azzal a kis hangocskával, önmagammal.

Ővele

Azt hiszem, bekövetkezett, amitől féltem. Ma sem hívott. Csak kétszer találkoztunk. És?

Álomban

A bal csípőmön egy denevér csimpaszkodik, tíz körömmel kapaszkodik belém. Engem a hideg ráz, annyira undorodom, és ezért le sem tudom söpörni magamról. Aztán próbálom lefeszíteni az egyik kezecskéjét, de azonnal a denevérek álmombeli törvénye alapján reagál: amennyire el akarom magamtól taszítani, reflex-szerűen annál erősebben kapaszkodik.

Aztán csak vándorlok ide-oda, nincs egy hely, ahol letelepedhetnék.

Magammal

Két ellentétes dolgot akarok, szabadságot és párkapcsolatot egyszerre, ezért ez utóbbi nem jön össze.
Úgy érzem, szülni nem, de örökbe fogadni szeretnék, szeretnék valakit nevelgetni, segítgetni.
Talán nem én akarok szülni, hanem a környezetem, a társadalom az, aki gyereket akar nekem.
Azonban bármennyi ismeretlen szülőtől már megszületett gyereket tudnék szeretni.

Álomban

Van egy kisfiam, karon ülő, és tényleg karon ül, cipelem mindenhova, most először, és még nem vagyok hozzá szokva, olyan nehéz, akkora teher, hogy folyton össze akarok esni alatta; fáj a sérvem, el akarok ájulni.

Magammal

És hát egyedül vagyok.
Bezárkózva. De hova menjek?

Írás közben

Író akarok lenni. Meg akarom érteni magam.

Mozgás közben

Futok, gyalogolok, futok, gyalogolok, és egyszer csak azt veszem észre, hogy könnyű vagyok, magasabb: mintha egy csatorna kinyílt volna az ég felé. Közben köszöntöm Istent, vagy átjár Isten, nem tudom.

Ővele

Nyaralunk. Minél hallgatagabb vagyok, annál inkább próbál hozzám beszélni, minél inkább elhúzódom, annál inkább érint – ahelyett, hogy kivárna, és békén hagyna.

Vetítek magamnak egy párhuzamos világegyetemet, egy párhuzamos életet. Mostanában az volt az esti mesém, hogy majd összejövünk, kimegyek hozzá, ahol ő él, én is ott élek majd, mint egy burokban, míg meg nem halunk.

Most itt van a lehetőség, a helyzet. Az a félelmetes, ijesztő, amitől mindig megrettenek. És nem kell.

Álomban

Az ördög barátnője vagyok. Uralkodik rajtam, és folyamatosan megaláz, alul maradok végül.

Ővele

Gyanús, hogy az utálatom az a szokásos utálat, amit akkor érzek, ha valaki közeledik, én meg nem merek, félek, hárítok. Vagy védekezem: megtámadom.

Írás közben

Elbújok az írás mögé, azon keresztül kommunikálok, bár az is valami. Legalább így.

Álomban

Két színes bőrű ember áll egymással szemben. Aki arccal felém áll, az egy hosszú, sötét hajú, karcsú és keskeny lábfejű nő. Verset mond. Az olajbarna bőre előtt egy fényes, fekete maszkot tart.

Magammal

A maszk mögött arc van.

Érzések jönnek vissza mostanában, hogy hogyan érzem magam apu mellett. Félve, zavartan, zavarban, hogy biztosan rosszat csinálok, róla pedig nem tudni, hogy hogyan reagál, „hülye vagy fiam”-mal, vagy metszően hideg hallgatással.

Álomban

Foszlik a testem, foszlik le róla a hús, és az ínak és csontok között hangyák hemzsegnek. Apu kicsit távolabb áll tőlem, a feleségével, és helyteleníti a dolgot, mintha „már megint baj lenne velem”.

Magammal

Megdöbbent az egész, a hangulat, a tizenharmadik századi érzés, az eszméletlen kilátás a tengerre körben, a fehér falak, a rajtuk futó rengeteg, buja növény, a kiszűrődő zene, ez az egész, ami leginkább arra késztetne, hogy összezsugorodjak, egészen picire, vagy leboruljak a földre, felszívódjak a falakon keresztül, csak része lehessek ennek az egésznek, ennek a misztériumnak.

Gyertyát gyújtok, és Istennek ajánlom fel. Aztán visszamegyek, és még egyet meggyújtok apuért.

Álomban

Egy szigeten vagyunk, apu ott van, a telken, én motorcsónakkal megyek oda. Bizalmaskodni próbál velem, én undort érzek, és dühöt, ezért agresszíven nekimegyek. Ő megszorítja a karom, lefog, és elnyomja rajtam a cigarettáját. De kiszabadulok, hátracsavarom a karját, letérdeltetem, és valami éles tárggyal megvágom a nyakát. Vonyít.

Elmegy, én ott maradok, ott fogok élni ezután, és tüzetesen átnézem az örökségem: van-e elég fényforrás és élelem.

Magammal

„Becsaptak, elhagytak, megcsaltak” – mindössze ennyi, egy gyerek, akiért nem jött végül senki. A vízben vagyok, épp egy barlangban, a víz húsz méter mély, a szikla alatt világos kék fényben „úszik” a víz, ezt okozza a mélység. A szikla mögött a nap, aztán rengeteg víz, ameddig a szem ellát, hatalmas és félelmetes, nagy hullámok, a mélyben rengeteg állat, cápa, szörny, a könnyem közben kicsordult, hogy megértem végre ezt az egészet, és végre ismét szeretni tudom aput.

Írás közben

Az írással az olvasást is jobban értékelem. Ízlelgetem a sorokat, élvezettel elemzem a szavakat.

Az igazságot próbálom megírni. Az enyémet. Az gyógyít.

A vágyam leszűkül ismét arra – ennyi sok év kitérő után – hogy egy nagy és öreg asztalnál üljek és alkossak. Most úgy tűnik, mindig is ezt az egyet akartam, csak valamitől nagyon megijedtem.

Álomban

Szigeten vagyok, vízzel körülvéve, költözöm be, rakom a fészkem, de mindig csak mocskos, büdös vécéket találok.

Magammal

Ijesztő. Egyedül vagyok totálisan, pedig tekergetem a fejem jobbra-balra, és keresek egy fogódzót. Fuck off – mondom a főnökömnek, és eljövök, hogy többé ne is menjek vissza.

Mozgás közben

Futok, mázsás súlyokat cipelek, önmagam, és még valami, láthatatlan ballasztot – egy temetési menet is lehagyna.

Mintha egy hatalmas súly; felülről egy robbanás utáni légnyomás nyomna lefelé. Ennek a súlynak az ellenében próbálok alulról feltápászkodni, kimászni alóla, keresni a szélét. Amikor nem találom azt, ennek a súlyos dunyháét, akkor nincs jövő egyáltalán.

Álomban

A gyerekkori házunkban mászkálok, omladozó, dohos falak között. Alul nagy tér van középen, mintha egy belső körfolyosós ház lenne, és minden lakás minden pincéjéből, minden lakó minden holmija, limloma ki van téve középre, mert lomtalanítás van.

Magammal

A körülöttem lévő tárgyak azok csak tárgyak, olyan tárgyak, amik tönkremennek, kidobom őket, eltűnnek; a lakás, amiben felnövök és millió emlék és esemény köt oda, nemsokára semmi nem lesz, csak puszta, üres falak, vagy még az sem, mert lerombolják, új kerül a helyébe.

Sokat vagyok mostanában a gyerekkoromban, és ez megijeszt kicsit.

Álomban

A gyerekkori házba megyek, de átvakolták csúnya, hideg, világoskékre, a régi meleg, bordó szín helyett. Megyek fel a lépcsőn, de túl szűk, össze akar nyomni. Lehangoló és nyomasztó. Valaki a nevemet kiáltja föntről, amire én kirohanok.

Mozgás közben

Futok az erdőben, bár gyorsabban sétálok, mint futok. De abban nincs semmi önsorsrontás. A félhomályban megyek, és azon gondolkozom, hogy a drog, az ivás azért volt-e az életemben, mert a koromsötét erdőben nem voltam képes megállni, hanem csak elfutni, menekülni?

Írás közben

Végre megtalálom a dolgom, hát nem hagyom, nem engedem.
Felszabadító érzés kiállni valami mellett, és szarni minden másra.

Tél
Fa, lomb nélkül, alszik, fekete, ne bántsd.

Magammal

Nem szeretem az estét. Félek és szorongok tőle. Minden nap végén egy kis halál. Reggel szép, reményteli, de ahogy múlik a nap, úgy múlik el az új ígérete, és közeledik a halál.

Álomban

Végignézem, hosszan, közelről, részletesen, hogy egy nő megtudja, rákos lesz, és azután így él a párjával; eltávolítják el a fél arcát, egyre romlik az állapota és végül meghal.

Ezt követően kiderül, hogy én is rákos vagyok, és kezdődik az egész elölről, immár velem.

Kiderül, hogy mindenki más is rákos a családomban és a szeretteim között, a lányom is. Arra gondolok, hogy a világ egyre élhetetlenebb, és egyébként is így lesz vége: mindenki meghal rákban.

Magammal

Félek a haláltól. Rettegek tőle. Folyton közelinek érzem. Elrontja a kedvem, mert itt van, mellettem, folyton jelen van, és emiatt nehéz az élet. Nehéz élni, ez két olyan ellentétes fogalom. Ha az egyik mindig jelen van, hát hogyan lehetne annak ellenére?

Néha azt kívánom, bárcsak vége lenne már, hogy ha egyszer úgy is jön, és folyton ez lebeg a szemem előtt; akkor esnék túl rajta minél előbb. Ez a halálvágy. Az életet nem eldobni akarni, csak félni élni, meg azt gondolni, hogy utána kezdődik az igazi.

Mintha az egész élet egy elnyújtott haláltusa lenne. Megszülettem, és azt mondták, meghalok, én meg szeretném, hogy valaki az arcomhoz érjen, simogasson, míg tart, de olyan nehéz átadni ezt annak, aki „csak egy párkapcsolatot” szeretne.

Ővele

Nem tudom hibáztatni. Magamat készségesen, bármikor. Paradox, mert kiabálok, vádolok és támadok. Kétségbeesett vágy a szeretetre. Akármit megteszek, hogy szeressenek, még mások hibáit is magamra veszem. Mert azt nem lehet elviselni, ha valaki nem szeret. Inkább magamat pusztítom, önmagam ellen fordulok, magamra veszem, hogy én vagyok rossz; százszor inkább ezt, mint azt, hogy valaki nem szeret.

De mielőtt megszeretne valaki vagy megszeretnék valakit, mérges leszek rá.

Most jól vagyok, mert egyedül vagyok. Amint összejövök valakivel, életveszélybe kerülök.

Folyton csak akarok. Az én akaratom keresztezi a másik akaratát. Sőt, megijeszti, meghátrálásra készteti.

Álomban

Mintha egy cápát látnék. Mintha én magam volnék az.

Mozgás közben

A tüdőm egy akadályt jelentő, kiköpendő, forró szövetcafat érzéséből most átmegy valami fújtató géppé, ami engem segít, szinkronban a mozgásommal.

Isten miatt futok. Nem mintha erre kért volna. Olyan nagy kihívás nekem a futás, hogy nem is fogom erőltetni többször, elég lesz hetente egyszer legyőzni így magam. Ha túl sokat győzöm le magam, még a végén halott leszek.

Magammal

Szeretnék megöregedni, az öregséget megtapasztalni, azt, ami olyannak tűnik, mint most, ez az ősz, csendben szemlélődni, megélni azt, ahogy minden hiúság eltűnik belőlem az ezernyi ráncom láttán. Szeretnék addig élni, mint „Az ember, akin a test már csak ruha.” (Michelangelo), hogy már csak a szemeim égjenek üregükben.

Álomban

Egy társasággal a gyerekkori házunk udvarán vagyunk. Felnézünk az égre, és sok csillag egyszer csak kimozdul, összeáll, és iszonyatos sebességgel elindul egy irányba. Később bemondják a rádióba, hogy rakéták. A társaim büszkék, de én eltakarom a kezemmel az arcom, mert tudom, mi is elpusztulunk hamarosan.

Mozgás közben

Elmegyek sétálni, az erdőig, meg vissza. Kicsit bemerészkedem a sűrűjébe, sötét van, és fekete. Legszívesebben futva kihátrálnék, de magamra parancsolok. Csak állok, és azon gondolkozom, hány ilyen helyzet van, hogy ahelyett, hogy állok egy helyben, amíg megnyugszom, és kivilágosodik, ahelyett elfutok, mert félek. Könnyebb elhajolni, elsietni, másfelé nézni, mást választani, észre sem venni.

Írás közben

Nem érzem akadályoztatva magam. Nagyjából minden megy magától. Évekig soha, semmi, de ez magától. Kiadják a másodikat.

Magammal

Nem tudok felkelni, be vagyok süppedve az ágyba, és egy másik világba, az álmaim közé. Egyszer fent, kétszer lent.

Álomban

Kiderül, hogy soha nem lehet gyerekem. Kórházban fekszem, mellettem egy várandós nő, ugyanott, ahol a betegeket ápolják, és ezért valahogy születés, betegség, halál összemosódik.

Ismét kórházban vagyok-lakom. Ezek a kórházak sosem újak, modernek; hanem ósdiak, utópisztikusak, ijesztőek, mocskosak, lehangolóak.

Magammal

A születés egyenlő a halállal.

Kevésbé félnék, ha valóban a halállal kellene szembe néznem, mint a szüléssel.

Álomban

Minden ismerősöm, rokonom gyereket vár, majd szül, de túl sokan halnak meg közülük, ezért rájövök, hogy nem szabad nekem teherbe esnem, mert nem élem túl, ha én is elvesztem a gyerekemet.

Magammal

Semmi más fontos dolog nem létezik számomra, mint: születés, meghalás, és a szemlélődés például a természetben. Furcsa hármas.

Nem a haláltól félek. Az élettől félek. A halált meghalnám most, de az élet ellen kifogásokkal jövök.

A rövid életvonalam alá csináltam még vonalakat. Halálvonalakat. Nem most, már régen. És igaz, keresztben futnak, a csuklómon.

Írás közben

Tévúton járok, amikor azt hiszem, a kezemben tartom a dolgokat az írással. Dehogy. Azzal is csak altatom magam.

Magammal

Az ember végül hozzászokik, hogy nincs semmije, tulajdona, teste, s rájön: nincs mit sajnálni a haláltól.

Álomban

Az egész családom a mennyországban van és nagyon boldogok, egyfolytában ugrabugrálnak.

Írás közben

Az út
Lent a mélyben, út, alig látható, por fedte, Isten mutatta.
Szeretné, ha végiglejtenék rajta, nagy tenyerében hordoz, majd óvatosan letesz és szemében csodálattal és várakozással telve néz, vajon sikerül-e.
Szíve minden reményével és büszkeségével nézi el, ahogy bukdácsolok, járni tanulok.
Amint végigdöcögök, kimerülten, a karjába vesz ismét, magához húz, és hagyja, had pihenjek.

Álomban

Rengeteg papír van előttem, amelyeket rendbe rakok, majd lefűzök.

Magammal

Amikor alámerülünk egy másik világba, és aztán újra és újra, lassan nem lesz kedvünk onnan visszajönni.

Álomban

Ide-oda vándorlok. Bemegyek a tengerbe, de hamar hatalmas méretű, nagyon vastag kígyók materializálódnak a fenékből, fehér színűek, mindent elborítva; menekülök előlük. De a víz gyönyörű, zöldes színű és kristálytiszta.

Magammal

Nem csinálnám még egyszer végig ezt az életet. Ha szülnék, mintha újra kellene kezdenem.

Álomban

Egy lakásban rendezkedem befelé. Keresem a helyem, fészkelődöm. Aztán kihajolok az ablakon, krákogok, és kiköpök egy fekete, megszilárdult követ, és ezzel megtisztul a torkom.

Érzem, anyu is a közelben van.

Szer hatása alatt

Felszabadultan táncolok. Becsípve, nem gondolkozva. Órákig. Már itthon, egyedül, de még mindig táncolok. Már csak a tánc maga fontos.

Álomban

Farakáson fekszünk idősebb nőkkel. Arról beszélnek, hogy balesete volt az egyiknek. Nagyon ijesztő, félelmetes. Nincs semmi baja, de a játék babájának levágta valami a fejét.

Mindenki meg van ijedve és veszélyt sejt. Egyszerre az éterből materializálódik egy harcos, a levegőben lebegve, és azonnal támad. Én is lebegek, összeszedem magam, és ide-oda cikázok, majd visszarúgok, ütök, de szeretettel fordulva felé, és arra koncentrálok, mielőbb legyen vége a harcnak. Előbukkan az apja is, nyíllal lő rám, alig kerülöm ki a vesszőket. Nem tudnak elbánni velem, és ettől lassan megbékélnek. És még valami történik, feloldódik valamiféle átok, amit az előző életükből vagy a túlvilágról hurcolnak magukkal.

Ővele

Új, hoz egy kis csokit nekem, és simogat, közeledik, hozzám ér, szagolgat, mint egy kisfiú. Lehetne egy valódi belső együtt-utazás, ha merném.

Azt mondja, nem sokat aludt az éjjel, meg van őrülve, és meg van ijedve, hogy most mi lesz.

A szeretői viszony azért vonzó, mert ott tét nélkül elengedhetem magam, éppen azért, mert nem szabad.

Elragadó lelke van, ahogy csapong ide-oda, vibrál, elszáll, visszajön, rajong, kínlódik, törekszik, magyaráz, szeret. Egészen megváltoztatja az én hangulatomat is, én pedig visszahatok az övére, inspiráljuk egymást. Jön hozzám, kiönteni a lelkét, elfogadásért, tanácsért, azért, hogy kiszakadhasson.

Magammal

Századszor is azt mondom magamnak, helytelen így gondolkodni. Alázatot KELL tanulnom, kiverni a fejemből azt a gondolatot, hogy annak kell lennie, amit én akarok. El kell fogadnom azt, amit a sors vagy Ő hoz elém, hogy ha tényleg hívő ember vagyok.

Mozgás közben

Gyönyörű az idő, őszies, ezernyi színnel. Hideg van, de süt a nap, magasabban kicsit köd, és ettől az egész olyan sejtelmes, hangulatos. A színek valóban elképesztőek, az élénk vörös és élénk sárga tetszik a legjobban. Lábam alatt az avar, ahogy poroszkálok. Futás helyett.

Ővele

Meglátogat, de van egy pont, észre sem veszem, ahol száznyolcvan fokos fordulatot veszek, szívfájdalom nélkül, még csak enyhe sajnálatot sem érzek; volt, nincs.

Álomban

A gyerekkori utcánkban vagyok. Megyek fel a folyosón a lakásunkba, és mire anyu ajtót nyit, végiggondolom, hogy álmodom, ezért egyenesen átmegyek a lakáson, kiugrom az erkélyen, hogy repüljek. Először valóban emelkedem, a nap süt, de aztán ereszkedni kezdek. Akkor elhatározom, hogy Brad Pittel fogok szeretkezni, de belezavarodom, talán csak álmodom, hogy tudatosan álmodom.

Eközben kistestvérem azt álmodja, hogy festek három képet: az elsőn ugrom ki az ablakból, a másodikon zuhanok, a harmadikon fekszem lent véresen. És valóban kiugrom a tizedikről, zuhanok, fekszem a vérben, majd elhamvadok. Van mellettem egy férfi, vagy csak egy hang, aki azt mondja, azért tettem, mert el akarom a rosszat pusztítani magamban. Később találnak egy kis egérhullát, az volt a rossz bennem.

Szer hatása alatt

Egyáltalán nem rémlik, hogyan, s mivel hívtam fel a szomszédom éjjel, de egyszer csak ott ül, mire kijövök a fürdőszobából. Azt nem tudom, ő miket gondol, valamint, hogy azután mik következnek. A lényeg, hogy csak sikerül elcsábítanom, és azt hiszem, nem túl nehéz. Ezután huszonhat órát alszom.

Ővele

Új, érdekesen érzek felé, nem negatívan, annak ellenére, hogy egyébként egyáltalán nem vonzó számomra. Azt mondja, tetszem neki, nyugalmat sugárzok, de nem tűnik túl kíváncsinak.

Nekem meg az tetszik, ha az ember fogja magát, reggel megissza a tejeskávét a kertben, a falusi csendben, aztán felül a lóra, és a kert végén át ellovagol az erdőbe, mezőre…

Álomban

Kinyitom a szekrényt és ott áll benne egy kakas. Méghozzá felegyenesedve. Csúnyának látom, és kicsit undorodom, de elengedem. Később látom, hogy a hátával a falnak dőlve pihen, a lábai keresztben, a feje előrebukva, nagy taréjjal. Egészen a szívemhez nő, de jön valaki, aki a barátommá válik, aztán céloz és kilő az ablakon, én pedig kétségbeesetten rohanok ki: ott fekszik a halott kakasom.

Ővele

Ő még mindig nem kíváncsi rám, de legalább azt tudja, ő mit akar. Pavarottit énekel nekem pezsgőspohárral a kezében. Szórakoztat, társasági lapok fotóznak minket, sikeres és van stílusa. Ennyi?

Ha kíváncsi: túlságosan belemegyek, túlságosan szenvedek, túlságosan fájdalmas.

Írás közben

A magányt sem bánom annyira.

Márai nagyon magányos, amikor ír, talán én elképzelni sem tudom, mennyire; milyen elidegenítő lehet a háború után, amikor a „gyűlölség a legnehezebben elviselhető”. És én, ahogy magányosan és a koromtól szintén elidegenedve olvasom őt, s mély közösséget érzek vele, hirtelen megvilágosodom, hát ez az értelme az írásnak, hogy megvigasztalódhatom.

Álomban

Kishúgom eltűnik, meghal, de senkit nem zavar a családból, sőt, olyan vidámak, hogy nem baj, most legalább az égben van. Engem mélységes szomorúsággal töltött el, hogy nincs többé, és hogy nem tudjuk meg soha, mi lehetett volna ebből a kislányból. Elmegyek hát megkeresni, és megtalálom egy nagy tenger közepén. Ott van bezárva, él, de valami van a köldöke körül. Aztán rendbejön.

Ővele

Egy alkalom, hogy gyakoroljam azt, ahogy igazán élni szeretnék: mindig azt tenni, amit akarok, hiszen olyan rövid az élet. Szóval felállok, és nem érdekel, hogy ez őt meglepi, hanem eljövök.

Mozgás közben

Szép a hó, most nem szikla vagy fa az Isten, hanem a hó, és mivel sok hó van, Isten most mindenhol jelen van. Szép, tiszta, fehér.

Ővele

Itt van Isten, személyesen. Az ajtófélfámnak támaszkodik, én pedig leborítok zavaromban mindent. Íme, Isten eljött hozzám, és olyan szép. Csak van neki ez az amerikai pszicho tudata.

Álomban

Lángokban áll a kocsim.
Később hiába erőltetem, nem indul. És közben valakivel menni akarok valahova, de végül mással megyek helyette.
Egy volt általános iskolai osztálytársam elárul.
Később anyu jön értem, kokaint hoz, én pedig megkérdezem, szívószál is van-e? Rá vagyok szokva, tőle kapom, de előtte mégsem merem felszívni.

Magammal

Azt mondják, ijesztően rövid életvonala volt. Mindig, mire megnyugtatom magam, hogy nem számít az ijesztően rövid életvonal, addigra jön valami jel, hogy dehogynem.

Álomban

Anyu beteg, időnként valami zöldség-szerű állapotba esik össze, egy ér talán az oka mindennek, én meg nagyon megijedek. Nevelőapám próbálja átütemezni a fontos elfoglaltságait és életét, hogy akkor most helyzet van.

Írás közben

Csendben vagyok egész nap, figyelek. Lassan mozgok, hogy biztosan észrevegyem. Elmélyülök, hogy érezzem. Kinyitom magam, hogy áradjon. Rábízom magam, mert úgy jön. Egy vers, amit nem én írok.

Vándorlás, az élet, hontalanság, utazás, gyökértelenül, valahova, tartozva,
de szabadság, kiválasztható, a hely, ahol letelepedni lesz jó.

Sas
Néha lecsapni, de sosem belemenni, mindent madártávlatból látni, uralkodni, de kik fölött?

Jézus Isten fia, de soha emberibb ember.

Törvény – enyém, emberé, Istené? Kemény szó mögött mindig megdönthető jelentés.

Kiégett ház, odvas, korhadt ablakkeretek mögött még lángok. Elemészti a pusztulás, soha sem volt élet benne.

Magammal

Néha csak színtiszta boldogságot érzek, hogy Úristen, hát van értelme a keresésnek, annak a sok nyüglődésnek.

Tanulok egy szép szót: miserere (könyörülj). És: miserecordiae (irgalmasság).

- 2 -

Szer hatása alatt

Besétál egy buliba. Több év után. Sírunk, nem hisszük el. Hoz meglepetést is magával, tűzijátékot és exet. Iszom, exezem, beleszívok valakinek a cigijébe, és beleharapok egy húsos pizzába. A mosdóban állva úgy szeretkezünk, hogy csókolózás közben olvad el a szánkban a tabletta. Két napig tart a buli.

Mozgás közben

Hegyet mászok fél órán át a futógépen, üvöltő indián zenére. Nem tudok futni, beteg vagyok még, mély a hangom, mintha lázas lennék; pedig sosem, egyedüli stabil tulajdonságom a hőmérsékletem.

Ővele

Egész nap arról beszélünk, hogy szeretne tőlem valamit, gyereket, bármit. Megint buli. Mással táncol, én pedig egy késsel vagdosom a csuklóm, mint régen.

Össze-vissza vagdosom magam, úgy tízcentis sávban. Az életvonalamat viszont meghosszabbítottam.

Élet- és halálvonalak.

Szer hatása alatt

A harmadik buli, már nem bírom, pedig még csak egy hete van itt.

Ővele

Úgy teszünk, mintha járnánk. Mondom, hogy megbántunk vele sokakat, és érzem is, fáj is, de ő úgy csinál, mintha megfogna és vinne, mintha ez most már az ő köre volna.

Álomban

Van egy pasim, és megtudom, hogy megcsal. Kiderül, hogy nem egy nővel, hanem férfival. Néggyel egyszerre. Anyu volt élettársaival, de csak hármat ismerek fel közülük.

Ővele

Este van, kiisszuk a hűtő megmaradt alkoholkészletét, kettesben. Vízipipázunk, és én remélem, hogy azért nem szokom vissza.

Elmegy, alszom, visszajön, ajándékkal, én pedig kezdek megijedni, mibe bonyolódunk bele.

Álomban

Korábbi században, szekerekkel megyünk vidékre. Férjnél vagyok, és rendben lévőnek találom, hogy az a dolgom, hogy mosok, takarítok.

Aztán birkózómeccsem van, ahol el akarják venni az övem, de sikerül megtartanom.

Később az, aki nekem fáj, hogy megbántom, csajozik, direkt nekem, én meg ütöm-verem, hogy hagyja abba.

Szer hatása alatt

Buliban. Úgy berúgok, hogy megpróbálok egy részeget magához téríteni, aki a virágágyásba van borulva, aztán lenyúlok egy másik torkán, mert rosszul van, később velem akarnak kidobatni egy renitens vendéget, és én intézkedem is. A telefonommal egészen magasról beletalálok egy teli pezsgőspohárba, valamint felszívódik ötvenezer forint otthon, amit direkt nem viszek magammal.

Ővele

Harmadik hete látom, milyen az, amikor van valakim, akire számíthatok, aki mindig mellettem van. Szépet lát a csúnyában is.

A karácsonyt gyönyörűvé varázsolja, most, hogy ezt már elengedtem, mert hiába akartam évekig.

Álomban

Féltékeny vagyok rá. Aztán leesik egy Lada Niva az égből, és nem sokkal utána egy repülőgép is. Én mentem ki az utasokat.

Később buli van nálam, sokan jönnek-mennek, ő-k, elmennek, és ő is elmegy.

Ővele

Azt mondja, nem így volt, ő maradt.

Szer hatása alatt

Az idei hatodik karácsonyi ünneplés. Pizza lángossal, és csoki sütivel. Rengeteg ital.

Ővele

Ha most teherbe esnék – mondja – hazamenne, átrakná a feleségét egy kisebb lakásba, és visszakanyarodna. Én nem vagyok ilyen lelkes, de azért belém ülteti a gondolatot, és lehet, hogy konkrétan a magot is.

Este – pezsgőzés közben – arról beszélgetünk, hogy milyen lenne, ha bezoralítanánk és Mongóliába költöznénk egy jurtába. Ő vadászna, én meg készíteném a ruhát és a kaját, és együtt varázsolnánk.

Kérdezem, emlékszik-e mikor szeretkeztünk először, mert én nem; rohadt rég volt, még gyerekkorunkban.

Elmeséli, hogy az utcán történt, én azt mondom, vagány, ő azt mondja, az a vagány, hogy én közben cigiztem, míg ő melózott.

Rulettezünk mindenben.

Magammal

Mi lesz, miután hazamegy?

Szer hatása alatt

Búcsúztatás. Berúgás, beexezés, dohányzás, és már itthon, csuklóvagdosás.

Szar az egész. Szar minden.

Ővele

Kicsit jobb, mert egy órát beszélünk Amszterdamból telefonon. Azt mondja, nem gondolta volna, hogy ennyire szerelmes lesz, és hogy így fog szenvedni, mint egy kutya.

Hogy induláskor csak néz engem és kínlódik, egymás után többször megszakad a szíve.

Meghosszabbítom az életvonalam a jobb tenyeremen is. Majd én tudom, hogy mikor és hogy fogok meghalni. Ő azt mondja, belülről izzó tűz emészt majd el minket, egyszerűen elporladunk, amikor akarunk. Kibaszunk a kaszással is.

Magammal

Nem akarok feleségül menni senkihez. Képtelen vagyok kimondani, hogy jóban-rosszban, örökre. Szabad akarok maradni.

Ővele

Azt képzelem a repülőn, hogy a gyűrűmnek te viseled a párját. Kérlek, ne hagyd, hogy ez bemocskolja az egészet. Én tisztán, és téged szeretlek.

Tervezz nyugodtan, én sem bírom sokáig, komolyan mondom, hogy hallom a másodperceket kopogni, hogy mikor robbantok itt.

Vakmerő vagyok, mert azzá teszel. Kész vagyok elmenni veled messzire, amennyire csak lehet, a végletekig.

Magammal

Későn ébredek. Az első gondolatom a szokásos undor. Vele kapcsolatban is: minek? Régen erre ittam egyet, vagy húztam egy csíkot. De most felismerem, hogy ez megváltoztatható, és mégis hiányzik és örülök neki.

Sportolás közben

Gyalogolok húsz percet a legmeredekebben, a tőlem telhető leggyorsabban, de egyszerűen nem bírok többet, mindjárt összeesem.

Magammal

Szilveszter csöndben. Jóslás: „egyedül az állhat a sok jónak az útjába, ami jönni fog, ha nem hiszem el, hogy mindezt megérdemlem”.

Ővele

Ugyanekkor megmondja otthon. Hiszti, öngyilkossági kísérlet. Sajnálom; de akármin átgázolok, ha ennyi szar után esély van a jóra.

Írás közben

Szabad akarat
Biztosan még senkinek sem jutott eszébe meghosszabbítani az életvonalát, hogy ne haljon meg olyan korán.

Ővele

Bennem is van aggódás, de ez olyan, mint amikor az ember egy verseny előtt izgul, hogy ki tudja-e magából hozni a legtöbbet. Lámpaláz, ami segít olyan dolgok véghezvitelében, amire az ember egyébként nem képes. Ráadásul olyan szép vagy, hogy egy hadseregnek nekimennék érted.

Ez minden vágyam, veled lenni, és csak lenni, lenni.

Magammal

Imádkozom majd, hogy tudjam engedni, hogy szeressen.

Azt hiszem, nagyon nagy bátorság kell a boldogsághoz, és lehet, hogy sokan – köztük én is – mindössze azért nem boldogok, mert inkább nem kockáztatják meg a vele járó sérülékenységet, fájdalmat.

Azt hiszem, te is most kinyíltál, és emiatt sérülékenyebbé váltál. Nagyon fogok figyelni, hogy ne sérülj és így maradhass, ne kelljen becsukódni.

Most, hogy szerelmes vagyok, megint inkább az vált fontossá, hogy akár ha csak egy ember arcát is, de a saját kezemmel simogassam meg.

Mozgás közben

Futok. Ismét kezdem erősnek érezni magam. Ez a legjobb érzés, ha én irányítom a testem, az életem, de persze a lehető legintuitívabb módon.

Ővele

Úgy tűnik, belátható az idő, amikor hazajön. El nem tűnik a mosoly a számról.

Álomban

Egyik bérelt lakásból megyek át a másikba. Az utolsó nagyon zsúfolt, éjjel-nappal ott buliznak a barátaim, és rengeteget drogozunk.

És valamiért kiábrándulok belőle.

Magammal

Elképzelem, hogy idehozza minden cuccát, és elborzadok tőle.

Megijeszt a döntések kizárólagossága.

Nem is tudom, ha elképzelem, hogy együtt, minden olyan véglegessé válik, olyan lezártnak, betunyítónak, elnehezítőnek.

De aztán: a túlvilágon és a következő életekben is folytatni akarom. Nagyon kevés ez az egy, mostani. Valahogy kitágul minden, az örökkévalóságon jár folyton az eszem. Univerzumok tárultak ki.

Kistestvérem azt mondja, szerinte én öngyilkos leszek, mert olyan típus vagyok.

Ővele

Remélem, legközelebb már végleg sétálsz be az életembe.

Magammal

Mondani akarok valamit a szabadságról. Az első napokban folyton az lebegett a szemem előtt, hogy jaj, csak el ne vegyük egymásét. De éppen az ellenkezője történik, közeledünk, egymásba bújnánk, legszívesebben eggyé válnánk. Jogai vannak, birtokoljon, kössön gúzsba.

Féltékenység, mindkét oldalról. Minden szerelemmel kapcsolatos érzés a mellkasomban van. A forróság is, amikor nagyon szeretem, és a félelem is. Egyszerűen hullámokban önt el, ugyanott. Mintha fel lenne nyitva az egész, vagy horzsolva.

Kiesem a nyitottság és bizalom állapotából. Ilyenkor távolodom, rossz, mert kiesem az egység állapotából, és rossz, mert mégsem magam vagyok, hanem valakinek a függvénye.

Álomban

Valaki egy kést tart a kezében, én meg szanaszét kaszabolom magam benne, beleugrom, nekimegyek, ütöm, rúgom. Mindenem átvágom, levágom, fröcsög a vér. Aztán majdnem elvérzem, érzem, ahogy minden vér kimegy belőlem, össze akarok esni, elájulni, meghalni.

Az orvos azt mondja, ugyan hiányzik a fél szemem és két-három végtagom, de meggyógyulok.

Írás közben

Más is kiadná a másodikat.

Magammal

Ma minden kerek. Imádom, hiányzik, látnám már. És nem csak látnám, mindenfélét csinálnék vele.

Álomban

Hánytam, sokat, nagy, emésztetlen darabokat.

Mozgás közben

Csak adjatok napi fél órát, és én csodát teszek a testemmel és a lelkemmel.

Magammal

Öt név tetszik, ami illik a vezetéknevéhez. Ez öt gyerek.

Ő egyszer az Erőteljes Élet Tengere, én pedig a Sugárzó Szabadság nevet kaptam.

Ővele

Mondod, hogy romákat felkutatni… Ha találunk egy fasza kis helyet, oda is költözhetünk.

Tudom, hogy több élet óta kísérjük egymást. Ez megnyugtat, mert azt gondolom, az életek között sem veszítjük el egymást.

Mozgás közben

Rosszul vagyok, de edzeni akarom magam, edzetten akarok a kapcsolat elé állni, mint egy szamuráj.

Írás közben

Néha nem tudom már, mi a fontosabb, hogy egy jobb könyvet írjak, vagy jó életet éljek.

Ővele

Bűntudatom van mások miatt.

Nem becsülöm őket, megfoghattak volna, de nem, szóval nekem ne sírjon senki utólag, hogy rád mentem; évek óta próbálsz valami férfit összeszedni, és mind csicska. Hát istenem, forró a véred, és gyorsan reagálsz dolgokra, de szerintem nem alaptalan. Ha az, kénytelen leszel kigyógyulni belőle.

Talán igaza van. Emberek vagyunk, emberi kapcsolatokon keresztül létezünk, és ha kapaszkodva tanul a másik járni, akkor azzal tartozunk, hogy támaszokká válunk.

Igazad van. Én is tudtam, hogy igazam volt. De az én érzékenységem és elvárásaim olyan dimenziókban mozognak, ahol közönséges halandónak szinte lehetetlen megfelelni. Te vagy az első, aki tényleg hajlandó figyelni rám és szembenézni ezekkel. Majd meglátjuk, mi lesz. Te vagy az első, aki hajlandó harcolni értem. Én is harcos vagyok, és mindig nagyon rosszul esett, hogy a másik képtelen volt erre.

Azt hiszem, ha most menni fognak a dolgok, az nem valami csoda, hirtelen átkapcsolás után fog történni, hanem sok sírás által, ahogy felszabadít a szeretetével.

Azt mondja, borderline helyett inkább átlagon felülinek nevezzünk engem.

Magammal

Valaki azt mondja, megnézte ismét a Betty Blue-t, és rám emlékezteti a csaj. Engem is, rám. Hogy úgy érzem, becsukódnak ajtók.

Megvan a repülőjegye.

Nyugodt vagyok, komoly, azt hiszem, vállalom a munkát, ami vele jár.

Álmomban

Mással járok, nem vele.

Egy hatalmas hajót vezetek, és átgázolok sok kicsin, mert nem látom jól őket a magasból.

Mozgás közben

Nyugalom kell ehhez is, elmélyülés. Mindegy, így is végigcsinálom, csak duplán fáradok.

Ővele

Ma szomorú, és én is. Nem lehet segíteni.

Álomban

Apu hajóján lakunk. Mennék hozzá átölelni őt, de nem rám néz, hanem a többiekre, hogy vajon mit szólnak hozzá. Csalódott vagyok, otthagyom, és később valaki más vigasztal, aki kedves, bizalmas, közeli; pont olyan, amire vágyom.

Ővele

Jött egy érzés, nagyon rossz, ami nem én voltam, és egyből arra gondoltam, szegényke, te lehetsz az. Csak álltam ott és nem múlt el, de csak néztem, hogy miért nem megy már el.
Ha a magaménak hiszem, akkor odaköthetem magamhoz, és azt akarta, azt higgyem, hogy én vagyok. Arra gondoltam, hogy ugyan az nem én vagyok, viszont bennem van mégis, ezért ki kell valahogyan üríteni onnan, harcolni, hogy elmenjen.
És egyből múlt is elfele. Jobban járok, ha a rosszat külső erőként kezelem, és úgy küzdök ellene, magamat tisztán hagyva.

Én nem nagyon szoktam idegen érzéseket érezni, de azért pontosan tudom, milyen lehet.

Az én félelmeim belül vannak, belülről jönnek, lehet, hogy ezért nem vagyok nyitott külső csatornákra, mert túlságosan tele vagyok belül.

De nem hiszek a rosszban, az eredendő jóban hiszek. Kettősségben hiszek, amiket szeretni kell. Nem tudom, érted-e, én azt gondolom, valaki akkor is jó, ha rossz.

Minden igaz egyszerre, az igen is és a nem is.

Magammal

Szeretek maszkokkal bizniszelni, kicsit visszahozza a dealerkedés hangulatát. Akkor drogok, most álarcok. Mindkettő azért, hogy másnak érezzük magunkat.

Ővele

Azt mondja, amikor megcsináljuk a szertartást a gyűrűkkel és a vérszerződéssel, akkor húzzunk egy gyűrűt egy fára is, ami aztán idővel nő és így felemeli azt.

Magammal

Úristen, mekkora para van rajtam. Csak most kezdek el sírni, hogy megint írt.

Ez egy veszélyes játék, hogy valaki pumpálja beléd a szeretetet, aztán hirtelen megvonja.  Nem akarok többet szeretet nélkül élni. Elpusztulok.

Álomban

Megfogalmazom, azért nem merem átadni magam a boldogságnak, mert akkor meghalok. Ha nincs szenvedés, nincs élet.

Magammal

Azt élem meg, hogy magától nincs semmi baj. Hogy nem kell erőlködni. Ahol erőlködni kell, vagy nyüglődés van, az nem jó, azt azonnal abba kell hagyni.

Álomban

Valakivel az óceánban sodortatom magam, egészen a part mentén. Érzem, hogy nagyon kellemes a lebegés, ahogy a matracon fekszem, teljesen ellazulok.

De akkor eszembe juttatom a cápákat, akik alulról fókának nézhetnek, és tudom, hogy ha nem félek ettől, akkor nem jönnek, maradhat az előző állapot, de mégis belemegyek a félelembe.

Magammal

Ismét távolodás. Ez sem az, ő sem az? És miért kételkedem? Őszinte-e a szeretetem, csak amikor fél, akkor visszahúzódik, vagy csak a kapott szeretet függvénye?

Ismét minden értelmetlenné, érdektelenné vált. Minek fussak? Minek rendezgessem a lakást?

Mozgás közben

Futok. Egyedül is erősnek kell lennem.

Ővele

Sokadszor hív vissza, csak beszél hozzám. Beszélhet egy kőnek, nem tudom, mit válaszoljak, mit érezzek.

Magammal

Egy fogat bakján ülök, előttem nyolc gyönyörű vadló, amelyek iszonyatos iramban vágtáznak, és akkor hirtelen meghúzom a kötőféket, hogy belevág a húsukba, úgy állnak meg, a kocsi meg kicsúszik velem…

Egyre több a félelem bennem, már nem színezgetek, hanem várom a véres valóságot.

Ővele

Szerinte nem baj, ha törékeny az egész, egy kínai váza is az, és mégis milyen szép.

És mivel egyformák vagyunk, meglesz a szabadság: bármiről beszélni.

Magammal

Átrendezem, festegetem a lakást, és helyet csinálok neki.

Összeszarom magam az egésztől. Megint bele egy kapcsolatba. Ami a problémákat illeti, nyilván ugyanolyanba, mint az eddigiek. De főleg, én ugyanaz vagyok, és ez néha nagyon fáj. Néha abban sem vagyok biztos, hogy neki kívánom-e ezt.

Biztosan izgalmas lesz, ahogy majd esténként röpködnek a tányérok és sörösüvegek. A féltékenységtől, gyanakvástól és méregtől nem látunk majd, ami pedig a kommunikációt illeti, kimerül majd az anyázásban. Lófaszt megyünk Mongóliába vagy bárhova, mert minél többet keresünk majd, annál inkább szórjuk két kézzel a pénzt, látszat nélkül, vagy ellenkezőleg, nem keresünk semmit, csak munkát, vagy még azt sem. Marci esténként majd iszik, ver, én leszek az áldozat, vagy fordítva.

Aztán átmegyünk fásultságba, úgy élünk majd egymás mellett, mint két idegen, szót sem váltunk szinte. Azért becsúszik majd egy-két gyerek, akiket nem lesz miből eltartani, és akiknek az apja egyből lekoccol.

De addig is, míg idáig eljutunk, én önként feladom magam, a személyiségem, az összes tervem, önállóságom, függetlenségem, hogy a végére tényleg csak egy szarkupac maradjon.

Örömmel vágok bele. Még hat nap.

Álomban

Anyu azt mondja, tele van csomóval a melle, én pedig elszörnyedek, hogy ennyi év után kiújul. Ő is fél, nem akar meghalni.

Összeveszünk a kistestvéremen úgy, hogy haragszom és kiabálok, pedig anyu beteg.

Aztán a földalattin utazom, férjnél vagyok. A férjemmel eleinte nagyon jó és gyengéd a kapcsolatunk, megvan az összetartozás, összeolvadás érzés, de elmúlik, távolodunk, és utána semmi sem véd meg a halálfélelemtől és a bizonytalanságtól.

Meghalok nemsokára, anyu is, én is.

Később aput és keresztapámat látom, először gyerekként, aztán fiatalként, ahogy utaznak, csajoznak, szórják a pénzt, utána pedig őszülő hajjal. Érzem, hogy mindez egy szempillantás volt nekik, fel sem nőttek, érzem az ő félelmüket a rövid élettől és elmúlástól.

Van egy külön jelenet, amikor apu fiatalabb, és nagyon él. Van egy nagy szórakozóhelye, ami egyben lakása, és a bárpult mellett egy zuhanyrózsa, csak úgy, a teremben. Úgyhogy lezuhanyozom, ő pedig lemossa a szappant a hátamról, apaian.

Ismét a földalattin. Megyek a végállomásra, ahol valami politikai felvonulás lesz. Találkozom Vámos Miklóssal, aki megkér, hogy mondjam meg ezt és ezt ennek a színésznőnek. Mire odaérek, elfelejtem, hogy kinek és mit, és hol is kellene leszállnom.

Miklóssal ismét találkozom, kábán, az olajos alagútban, és kiderül, hogy az a nő a szerelme titkon, már rég óta.

Veszek egy doboz cigit, rágyújtok, aztán visszaszállok, de nem tudom, hova menjek, merre van az otthonom.

Magammal

A dolgok akkor mennek, ha laza vagyok, elengedett. Görcsös akarásnak ez a vége. Semmi jó.

Nehéz ez, a célokkal és mindennel. Mostantól nem egyedül leszek, nem én lesz, hanem mi, és akkor új célok kellenek, új értelem.

Ővele

Idővel úgyis meg kell engedned magadnak, hogy jól érezd magad.

Ha valami nem úgy megy, te, drága, úgyis rögtön jelzed – érzed ennek a súlyát, hogy ez mekkora biztonságot jelent? Fogod jelezni, mert ismerlek, egyből kifigyeled, ha valami nem jó. És az nem azt jelenti, hogy csak neked nem jó, az azt jelenti, hogy valami nem jó kettőnknek, és te próbálsz rajta segíteni az őszinteségeddel, és én azt mondom, hála azért, hogy érzékeny vagy ennyire.

Magammal

Néha reménykedem, hogy ez most más lesz.

Legyen valaki, aki szeret, elfogad, ért, aki mellett nem érzem magányosnak magam. De aztán, ha van ilyen, tudni kell élni ezzel.

Rajtam van a halálfélelem, mint álmomban. Illetve az a biztos tudat, hogy meghalok korán.

Legszívesebben megint elaludnék, álomba merülnék, akár örökre, mert félek attól, hogy ébren az örökké tartó éjszakától féljek.

Ővele

Alattomosan, és bármi áron veled akarok maradni, mert szeretlek és akarlak. AKARLAK.

Magammal

Mindenki és minden elmúlik. Szerencsére az elmúlástól való félelmem is.

Álomban

Végiggondolom, hogy a régire, annak akár a romjaira kell építkezni, nem mindig újra föltúrni a földet.

Felmászom valakivel vasházak oldalán a tetőkre, ahol szegény, beteg gyerekeket találunk. Pár percen belül majdnem mind rajtam csüng, mint egy embergyerek-díszes karácsonyfán.
Tartom, simogatom, forgatom őket.

Aztán rágyújtok, és már nem ijedek meg tőle, azt hiszem, nem szokom vissza.

Magammal

Valaminek vége, és kezdődik valami új, és hogy jó lesz-e, azt még nem tudni. Az egyedüllétemnek mindenesetre vége. Furcsa, félelmetes. Sok mindent egyedül tudok jól. De lehet, hogy ebben a kapcsolatban még jobbak leszünk ketten. Nem tudni.

Tíz óra. Pánikhangulat tört ki rajtam. Minden bajom van. Talán a legnagyobb félelmem, hogy középszerűek leszünk, mi magunk, az érzés, amikor meglátjuk egymást.

- 3 -

Ővele

Hosszan öleljük egymást. Azt érzem, hogy minden rendben, nem lesz baj.

Ővele

Szokatlan nekem, hogy nem egyedül alszom, nem tudok igazán pihenni, de egy-két nap után el fog múlni, és majd egyedül lesz rossz.

Közértbe megyünk, reggelizünk, futunk mindketten a gépen. Először én, ő pedig egy idő után odajön és alám dobol. Azt mondja, olyan ritmusa van a futásomnak, hogy muszáj neki.

Ővele

Nehéz nekem, szerintem nagyon hozzászoktam az önállósághoz. Az első nap azt hiszem, attól félek, hogy vége lesz úgyis; átmeneti, ideiglenes az egész, és emiatt a félelem miatt én rúgok fel aztán mindent. A második naptól úgy érzem, esetleg éppen azért átmeneti, mert én érzek késztetést arra, hogy továbbmenjek, folyamatosan haladjak. Miért érzek mozdulatlanságnak egy kapcsolatot?

Ővele

Nincs kedvem felkelni, kipattannék, mosolyognék, de homályos érzések miatt homályos bűntudatom van. Ő mellettem ül, és simogat.

Ővele

Biztosan a szégyen miatt is, hogy nem vagyunk a tömény boldogság állapotában, ahogy gondoltuk.

Írás közben

Ha már leülök írni, akkor viszonylag rendben van, akkor kénytelen vagyok addig forgatni a fejemben a kérdést, míg az igazat – azt, amit most tudok – nem tudom mondani.

Magammal

Azt hiszem, könnyebb volt magamat kifejezni akkor, amikor távol volt. Vagy arc nélkül telefonban kellett, vagy az írásomat küldtem el neki. Sosem szemtől szemben.

Mozgás közben

Egészen máshogyan futunk. Én az elején felveszek egy ritmust, amit tartok végig, egy nem túl gyors, nem túl megerőltető tempót, ami elaltatja az agyam a monotóniájával, és ebben a kissé transz állapotban járok gondolatban erre-arra.

Ő végig ott van fejben, legalábbis azt hiszem, mert folyamatosan váltogatja a tempót, sebességet, ettől az egész él, dinamikája, lüktetése van. Kifullasztja magát, és ez a teljesítmény számomra is vonzó, de inkább nem hagyom az elszállásomat veszni.

Ővele

Idegeskedő vagyok és aztán ezért bunkó. Elérem a fordulópontot, kifakadok, hogy ne váltson helyettem, ha én vezetek. Nem jó, hogy négy kéz kapkod azután, amit simán eddig is el tudtam végezni én, két kézzel. Vagy fél kézzel.

Magammal

Minden rendben. Nincs semmi bajom, talán, mert elég időt töltöttem egyedül.

Ővele

Színházba megyünk. Le, egy pincébe, sok lépcsőn, ahol az az érzésem, lezuhanok. Lent dohos levegő, a falak fekete ponyvával borítva, a színpadon éppen pszichológusok fordulnak ki magukból, legalábbis nekem úgy tetszik.

Úgy tetszik, megőrültek, és a közönség is megőrült, mert ezt nézik, és élvezik, de mivel ezáltal többségben vannak, én vagyok csak, aki nem érti, hát valójában én nem vagyok normális. Pánik, menekülés. Kijön velem, eszünk inkább egy széljárta, emberi helyen.

Álomban

Kiderül, hogy hazugság minden. Valahol külföldön vagyunk, egy nagy épületben, ami olyan, mint egy múzeum, de bazári jelleggel. Nem térek magamhoz a csalódástól, ütöm-vágom őt, nem azért, hogy mit tett, hanem, hogy mennyire becsapott, mennyire másnak adta ki magát, és hogy ezek után hogyan higgyek bárkinek is.

Magammal

Arra ébredek, hogy kiderül, hazugság volt minden. Nem vagyunk átlátszóak, mint egy pohár, ahogy megbeszéltük.

Belül egy sötét szobában vagyok, kicsit dohos is, és hideg. Nincs benne ágy, pedig az lenne jó, egy tiszta, puha ágy, amibe le lehet feküdni és egy nagyot aludni, hogy másnap reggel a napsütésre lehessen ébredni. Ehelyett azonban csak a sötét szoba van, a bejárat – ami egyben ki is vezethetne – elhalványulva a falon, mintha nem is létezne. Ha pedig látszik még kicsit, a tagok olyan nehezek, hogy nem lehet őket megmozdítani, hogy utána nyúljanak…

Álomban

Betöröm a fejét és eltöröm a csuklóját.

Ő közben ül az ágy szélén két órán keresztül, és néz.

Magammal

Terelésként az ő hibáit veszem lajstromba, hogy dühönghessek. Aztán bevallom, hogy becsapottnak érzem magam, és fáj.

Maga a fájdalom nem tart sokáig, a vádaskodás sokkal hosszabb lenne.

Kómában

Öten találkozunk, megbeszéljük, hogy kihozzuk őt onnan két és fél év után. Idegen, mi pedig ismerünk egy technikát, segíteni szeretnénk.

Mi lehet ez az egész, mintha két világ között félúton, megrekedve kellene „élni”?

Mintha az óceán fenekén feküdnék leláncolva, a teljes sötétségben, másoktól kilométerekkel és több tonnányi vízzel elválasztva, hogy senki sem hallja a szavakat, amiket egyébként sem tudok kiejteni, mert csak buborékok jönnek ki a tátogó számból.

És mindezt végtelen ideig, hogy nem tudni, mi van most, milyen napszak, melyik év, melyik kor, melyik világ.

A halál jobb, mert ott már nem létezik az idő és a tér, de a kómában még a fogjai vagyunk.

Nem tudom, mit szeretnék, talán csak jobbá tenni neki ezt az állapotot, változatosságot nyújtani.

Magammal

Sok minden jó, de sok is. Ma csönd van, de vihar utáni.

Legyenek rossz tulajdonságai, de könyörgöm, legyen olyan egyenes, mint a nyíl.

Ővele

Nem szólunk egymáshoz. Most ebédelünk, beteszem azt a cédét, amin az első szám nagyon szép és sokszor hallgattuk. Hirtelen majdnem elsírom magam, nem volt jó ötlet. Amikor hallgattuk, még jó volt minden.

Kiesem a szerepemből. Mindig idejön, aztán, mivel nem viszonzom a puszit, elkullog. Utánanézek, megy vissza a másik szobába, lehajtott fejjel, és ez nagyon szívszorító.

Akár abbahagyhatnám a drámát, mint a kisgyerek, aki kiles a kezei közül és eldönti, megéri-e folytatni. Én még erre sem vagyok képes.

Nem tudok beszélni, mert valamit nem merek meghallani. Az igazságot el kell tudni viselni.

Álomban

Rossz, lányok, féltékenység.

Ővele

Jobb, de újra elő fog jönni, mert nem tisztázzuk.

Tervezünk, gyereket is, figyeljük a periódusom, kapok egy hőmérőt, és beszélünk a leendőkről.

Álomban

Van egy babám, egy nagy, dagadt madár, de ez nem furcsa, szeretem és óvom. Aludni szeretne, én meg hurcolom szobáról-szobára, de mindenhol emberek vannak. Valahol leteszem, ott egy férfi rárakja a karját, nem vigyáz. Ismét felemelem, a férfinak belelépek az arcába, a dagadt baba-madárnak meg más helyet keresek, és találok is, egy ágyat, ahol nyugodtan alhat végre.

Magammal

Szabad-e szülni, vagy én merjek-e, ha az lehet a vége, hogy a gyerek meghal?

Ővele

Apróságok, látszólag semmiségek, de pontosan tudom, hogy az én világom ilyen elkapott tekintetekből, mosolyokból, félszavakból áll, kistestvéremé is, és úgy tűnik, az övé is. Mint a szimatoló vad, annyira figyelünk, és feszültek vagyunk, minden érzékszervünk kiélesedve keres valamit.

De most már nem előttem, vagy mellettem áll, hogy nekimenjek véletlenül, ha hirtelen fordulok, hanem velem áramlik.

Házat keresünk.

Kómában

Bemutat egy rokon neki. Elképesztő a reakciója, egész testével hirtelen arra fordul, igyekszik megemelkedni. A szeme nyitva, próbál nézni, de csak körbe-körbe úszik. Mintha dühös lenne, frusztrált, hogy nem tud reagálni.

Bemutatkozom. Az a benyomásom, hogy ezért a kórházi szobáért én sem ébrednék fel, pedig ő kivételezett magánbeteg. Miért nem a családja körében van? Itt olyan magányos, kitaszított.

Beszéd, simogatás, sárga, narancs, vörös szín a falra, zene – ezek jutnak eszembe, a hirtelen felébredés nem.

Ővele

Nem találok vissza, csak kattog az agyam, keresi a kiutakat. De azon kívül, hogy „elaludni, elkábulni, öntudatlanságba esni”, semmi nem jut eszébe. És aztán e hidegségem és szeretetlenségem miatt utálom magam. Ideges vagyok, irányítós, kötözködős, beszólós. A távolság csak nő.

Magammal

Olyan furcsán vagyok egész nap. Számba veszem, hogy miből áll a furcsaság – mintha kívül lennék a valóságon, össze akarnék csuklani, nem tudok koncentrálni, fókuszálni, egyáltalán, gondolkodni se, még a legegyszerűbb dolgokon sem – és arra jutok, hogy biztos nem vagyok normális, meg fogok őrülni. És kicsit tényleg félek.

Alig tudok vezetni, mélyeket sóhajtozom, nyelem vissza a nyálam, hogy ne hányjak. Bár szeretnék inkább hányni, kihányni magamból valamit, megkönnyebbülni.

Álomban

Apuval a hatalmas kocsijában megérkeztünk valahova, ahova egy ismerőse ruhákat hoz. Ami nekem a legjobban tetszik, azt apu elveszi magának, a barátnőjének.

Ővele

A busók között vagyunk, és ők arrébb visznek engem, körbekerítenek, és megbökdösnek a botjaikkal, villáikkal a nemi szervemnél.

Kómában

Izgulok. Megkérem a nővért, hogy menjen ki. Beszélek hozzá, fél-, háromnegyed órát, de mélyen alszik, nem nyitja ki a szemeit.

Azért elmondom, hogy ki vagyok, és mit gondolok a kómáról, a kóma-magányáról. Elmondom, hogy bizonytalan vagyok abban, mennyire ért engem, hogy van ő. Azt mondom, ha nincs kedve, ne ébredjen fel. De én figyelem a reakcióit, amik szerintem nagyon beszédesek, bár most egyáltalán nincsenek, de a múltkor láttam, hogy talán frusztrálja, hogy nem tud beszélni. Szerintem azért tud kommunikálni, azzal, ahogy veszi a levegőt, mozdítja a fejét, rándítja a vállát, rúg a lábával – ez mind olyan jel, amiket tökéletesen lehet érteni, ha valaki figyel, és én nemsokára pontosan tudni fogom, mikor mit akar mondani.

Arról is beszélek neki, hogy ez egy biztonságos hely lehet a számára, a kóma. Hogy nekem van sok kis problémám, például, hogy nem merek hozzá bejönni, neki meg egy nagy van, és most látom, az enyémek mennyire eltörpülnek az övé mellett. De lehet, hogy neki most ott jobb, biztonságosabb, és én értem ezt.

Valójában megijednék, ha most kinyitná a szemeit. És picit undorodom is néha, amikor érzem a gennyszagot, ami a gégéjén metszett lukból jön ki.

Elmondom még, hogy milyen nap van, ki jön hozzá és mikor legközelebb, hol vagyunk, és miért vagyunk itt.

Ővele

Hirtelen méhkirálynőnek látom magam, aki otthon van, csak van, ő az agy, a szorgos hím meg dolgozik, aztán este hazajön és megtermékenyít.

Magammal

Harminc éves vagyok és szeretem ezt a kort, igazán. Talán most először.

Írás közben

Nekiülök egy prózának, egy valaminek, még nem tudom, minek. Eszembe jut az első meg a második mondat, aztán még néhány, de közben érdekes kérdések vetődnek fel – ki legyen a főszereplő, mi legyen a téma, ki a másik szereplő, hol játszódik a történet stb. Az is lehet, hogy megpróbálom hagyni, hogy a mondatok jöjjenek és nem dönteni.

Ővele

Semmi más vágya nincs, mint hogy kedvességet kapjon tőlem, amikor hazajön, az elég lenne neki. Én meg néha nem tudok adni, mert meg vagyok ijedve, hogy nem szeret. Ezért aztán még inkább azt gondolom, hogy nem szeret, nem szerethet, mert nem adtam meg neki azt, amire vágyik.

Írás közben

Metsző hideg
A havon holdfény
Csillagok
Megint magam vagyok

Ővele

Nem akarok élni. Felébredni, azt hogy megint erő legyen a végtagjaimban, felfrissüljek és nekilássak megint valaminek – az életnek – ha egyszer nincs értelme. Lusta vagyok hozzá. Zsibbad a karom, az ujjaim, káprázik a szemem. Küldjek üzenetet, de miről? Hogy nem akarok semmit? Nem a kapcsolatot, nem az életet, csak éppen „semmit” akarok. Szép kerek szám ez a harminc, most tényleg minden más. Ugyanúgy fáj. Meg fog jönni, meg fog jönni, meg fog jönni!

Ugyanaz van, vizes flakon is röpül, különalvás, mindössze annyi a különbség, hogy van egy

pillanat, amikor végiggondolom, és rájövök, hogy tényleg igazam, hogy tényleg jogos a kétségbeesésem, és hogy tényleg becsapott valahol. Úgy sejtem, hogy – mint az alkoholnál, a drognál, a ciginél – most is a bűntudattól kell megszabadulnom, és akkor megszakad a kör.

Írás közben

Csattant a csapda fémes foga
Belevájt a húsomba
Mindkét lábamat szorítja
Nem enged a vasmarka
Nem tudok mozdulni
Tehetetlen vagyok
Hiába rúgkapálok
Nem szabadulok

Álomban

A gyerekkori lakásunkban vagyok, és úgy nézem át a dolgokat, mint aki felnőtt fejjel visszamegy a lakásba, felnőtt szemmel újraértékelni. Minden a helyén van, a dolgaim, bár nem úgy, és azok, amik a valóságban is voltak. Minden esetre az enyémek, álmomban egytől-egyig felismerem őket. Különös nosztalgiát érezek, meg is fogalmazom, hogy azért, mert ezeknek a tárgyaknak van valódi jelentősége, ideje, mert egy olyan korban, a gyerekkorban lettek gyűjtve, amikor még volt jövőkép, amikor még volt értelme beszerezni őket. Mintha egy tárgyhoz szorosan hozzátartozna egy bizonyos mennyiségű idő, ami alatt még használni is lehet majd azt.

Később anyu, öcsém, és nevelőapám is bejön a képbe. Utóbbi elkezd velem vitatkozni, anyu pedig a pártjára áll. Nevelőapám aláírat velem egy papírt, precízen, hogy új csekkfüzetet nyitok.

Aztán megkérdezem önmagam, hol ered a mostani bajok forrása, a hátsó-, a gyerekszobában vagyok, nézem a világos padlószőnyeget, és ekkor egy ember, sőt, gyerek árnyékát látom, amit el is kapok az egyik bokájánál fogva, és akkor megértem, hogy nem valami, hanem valaki az oka, és hogy egy egészen korai tapasztalat. De nem jövök rá, kinek az árnyéka van a kezemben.

Magammal

Szerettem régen valakit, aki miatt bűntudatom van, akinek a legjobb barátja őt szerette, aztán ővele szerettük mi egymást, most pedig a legjobb barát engem szeret és én a legjobb barátot, és ettől aztán, ettől aztán nagyon előjött minden megint. Ahogy körbeértek a dolgok.

Nem akarom, hogy este legyen, nem akarok vele szembenézni, senkivel, semmivel.

Nézem a Belső tengert és rájövök, hogy az öngyilkosság az a végső szabadság.

Örülnék, ha magatehetetlen állapotomban dönthetnék így. Igaz, most sem érzem szabadnak magam. Hogy mi választ el tőle, béna kezek és lábak vagy pedig tágabb kör mentén húzódó akadályok, az mindegy. Én egészen tágas köröket is fojtónak érzek.

Mi akkor a szabadság? Hogy megbénulva arról ábrándozom, repülök? Hogy kómában azt képzelem, élek?

Álomban

Mindannyian egy házba költözünk, anyuék, a nagy gyerekek. Nem jó. Arra ébredek, hogy elviszik a monitorom, a munkaeszközöm, mert nevelőapámnak a „fontosabb” munkájához kell. Anyu ellenséges, amikor reklamálok. Én erre nekimegyek.

Ővele

Hív, ír, de egyszerűen nem jön át, mintha nem hallanám, mit kiabál olyan messziről.

Írás közben

Fal-torlasz-akadály
Két személy között
Téglák egymásba kötve
Rés nélkül
De nem végtelen magas
Néha át lehet dobni valamit
Az agynak rágógumit

Kómában

Nem készülök előre gondolatban, és ez baj. A nővért kiküldöm, a szobában fülledt levegő, gennyszag. Éberebb, nyitva a szeme. Kopaszodó fej, kicsit rendezetlen szemöldök, kilógó orrszőr, szőrös mellkas, puha, sötét szőrök; megdöbbentően egészséges szőrszálak. Odalépek hozzá, nagyon szürcsög, hörög, de aztán abbahagyja. A szemi úsznak, nem néz rám. Időnként le-lecsukódik, de kérem, hogy most legyen éberebb, és ekkor kinyitja. Egyszer megmozdul az egyik ujja, aztán erősen összehúzza az arcát.

Folyamatosan beszélek neki, ezek vagy reakciók erre, vagy nem. Elmesélem, hogy megnéztem ismét a Beszélj hozzá-t. Közben folyton simogatom, a lepedőn keresztül, a karjait, a mellkasát és a hasát, kikerülve a szonda helyét. Nyáladzik, ásítozik, elszenderedik.

Hozzáérintem a sima lapokat, amikre kinyomtatva sok flamenco- és tangótáncost hoztam neki, a falára. Elmondom, hogy a flamenco-táncosok olyanok, mint egy-egy szép piros, fodros, csipkés virág, a másik képen viszont sok a láb, a párok szimmetriája, a hegyes szög. Mondom neki, hogy nézegesse ám majd őket.

Felelevenítem azt a filmet is, amiben a kómás beteg hirtelen felül, és onnantól jól van, és azt mondom, hogy szerintem ez hülyeség, ránk biztosan nagy munka vár, lépésről lépésre.

Aztán elnézést kérek, hogy ma (is) ilyen béna vagyok, és eljövök.

Írás közben

Haldoklom
Becsukom a szemem
Nem veszek levegőt
Nem veszek tudomást

Kóma
Veszek levegőt
Nem veszek tudomást

De miért hagyom így elöl a testem
Mindenki szabad prédájának?
Mert nem akarom, hogy megszűnjön
Nem akarok még megszűnni
Csak éppen tudomást nem venni
Hideg, nyirkos végtagok
Testhez szorított karok
Metszés a gégén
És a gyomron
Meztelen test
Kocsonyás szemek
Félreérthető jelek
Értelmezhetetlen élet

Ővele

Nekiállunk megbeszélni a dolgokat. Repül minden tárgy, az asztal, pezsgősüveg, egy doboz baracklé; dögölj meg, rohadj meg. Mindenki kamuzik, a kamu az belefér. Hát nekem nem.

És minél többet beszélsz, annál rosszabb, az összes eddigi megkérdőjeleződik.

Írás közben

Beszélgetünk.

De miért van közöttünk egy egész teniszpálya?

Álomban

Visszautasítom egy vetélytárs kérését, sír, mindenki megsajnálja.

Aztán a tengerben vagyok, és rádöbbenek, simán belementem a vízbe, nem féltem a cápáktól. Milyen megkönnyebbülés volt, félelem nélkül lenni.

Magammal

Elszívok este egy cigit, és tényleg megnyugtat. Amikor már végképp nem tudok mit kezdeni magammal, olyan jól jön.

Ha szétmegyünk, egyedül is elköltözöm vidékre.

Ővele

Kibékülünk ugyan, de kétségeim vannak.

Húzok egy kártyát, hogy mi van, ha egyedül folytatom, és a Mester jön ki. Húzok egyet, hogy mi van, ha együtt, és a Megértést kapom. A képen egy kismadár van, kalitkában, de ha megérti, hogy valójában nem léteznek rácsok, szabad lesz, és szállni képes.

- 4 -

Álomban

Kómában. Sokan vagyunk körülötte, például az egyik agykontroll-oktató is. Sokkal jobban magánál van, a kezében egy kiskanál, már elbírja azt is. Lufik, nagy nyüzsgés, ünneplés.

Magammal

Felismerem, hogy szó szerint kell venni, hogy tudatára ébreszteni. Öntudatra ébredni, feleszmélni, eszmélethez térni.

Nem, ahogy eddig képzeltem, hogy a tudatánál van ugyan, csak éppen messze, a tenger fenekén, hanem teljesen más tudatállapotban van, mintha be lenne drogozva, és onnan kell visszajönnie, felépíteni ismét önmagát, az eszméletét.

Kómában

Áttörés számomra. Ismét felkészületlenül jövök, de azért sokszor a fejembe idézve, hogy jó leszek, akár a bent lévő nővérrel együtt; ott leszek fejben, lélekben, mindenhogy. Több erőt érzek magamban, csak nem tudatosítom. Odalépek hozzá, és egészen közel hajolok, mert szégyellem magam a nővér előtt. És ez nagyon jó, mert végre nem azt érzem, hogy egy egészséges kántál a falnak, miközben nagyban automatikus mozdulatokkal simogat egy történetesen a keze alatt lévő testet, hanem minden sokkal intimebb.

Érzem, hogy most más a viszonyunk, bennem is változtak dolgok. Elmesélem az álmom neki, és közben önkéntelenül megfogom a bal arcát a bal kezemmel. Ő azonnal belesimul, rádől teljesen, ez jó, ezt szereti. Bújik hozzám. Végig így tartom a kezem, és teljesen ráhajolok, ráfekszem az ágy korlátjára, hogy jó helyen legyen a kezem. Néha a hüvelykujjam jár az arcán, simogatom vele, időnként a másik arcát is, a másik kezemmel.

Mesélem, hogy eddig azt hittem, ő a sivatagban homokkal van betemetve, és a sok homok közöttünk van, ezért nem tud jelezni, én meg nem tudom hallani, de hogy most már értem, hogy eszméletre is apránként kell térnie, és ekkor többször is még jobban belesimul a tenyerembe.

Folytatom, hogy olyan lehet, mint amikor bedrogozik valaki, és más dimenzióba kerül. Ekkor visszafordítja a fejét, és kinyitja a szemét. Mondom, hogy értem, hogy milyen lehet, és együtt érzek vele. Ekkor visszateszi a fejét, és lehunyja a szemét. Azt mondom, amióta erre rájöttem, tudom, hogy fel fog ébredni.

Valamiért tudom. Született bennem egy mélyebb megértés, és ő erre reagál, valami, nem itt, köztünk, szavakkal intéződött, hanem máshol, és hogy ezért nagyon hálás vagyok, és nagyon köszönöm ezt az egész élményt, mert fantasztikus, ahogy jelez nekem, nagyon jól esik, hogy belesimul a tenyerembe, ez nagyon kedves tőle. És hogy tudom, hogy ide kell visszatérnie, ide fog visszatérni, ebbe a világba, és azt is tudom most már, hogy vezetni kell, mutatni kell, hova jöjjön, és át kell adnom ezt a bizonyosságot, amit nem magamtól, de magamban érzek, hogy igenis magához fog térni.

Kinyitja a szemét, erőlködik, hogy nyelni tudjon, eltorzul az arca, a nyála is csurog. Nem tudom, hogy segítsek, majdnem elsírom magam.

Csak letörlöm a nyálát és megnyugtatom, minden rendben lesz.

Felém néz, és kevésbé úsznak most a szemei. Nagyon szépen néz, nem a szemembe, de folyton felém. Úgy nézelődik, mint egy újszülött kisbaba.

A lélekhez kell talán utat találni, és nem a tudattal beszélni. A tudathoz beszélni kell, a lélekkel viszont együtt hallgatni.

Később, amikor elkalandozik a figyelmem, arra gondolok, ideje eljönnöm. Mondom, hogy elmegyek nemsokára, pihenjen nyugodtan. Félig lehunyja a szemét. Mondom, hogy szeretném, ha elaludna; addig maradok, és ekkor teljesen becsukja a szemét.

Ma valahogy puhábbnak látom az arcát is, és a gennyszag sem zavar, sőt, mintha nem belőle, hanem belőlünk jönne. Én is érzem a torkomban a váladékot, ami kapar, köhögésre ingerel, még azután is, hogy eljövök.

Kómában

Nem tudok elaludni, olyan izgatott vagyok. Életről, halálról tanulok. Most értem meg, hogy a tudaton keresztül nyilvánulunk meg ebben az életben. Az máshol nem létezik. A lélek működteti. A tudat a lélek megnyilvánulása a Földön. Ha a lélek elmegy, kiszáll a testből, elveszti az öntudatát az ember. A tudat az arc.

Magammal

Azon gondolkozom, hogy ha számomra az írás és az igazság miatt fontos, hogy vessük le az álarcainkat és beszéljünk a gyengeségeinkről, akkor vajon mit jelenthet a karomon a Hamvas Béla-féle „the mask is sacred, should not be taken off.”. Mert ugyan én tetettem oda, de mégis, látszólag ellenkezik azzal, amit gondolok. Most van egy ötletem. Ha a maszk nem az életünk során viselt szerepeket, mint álarcokat jellemzi, hanem magát ezt az életünket, akkor azt jelenti, hogy ezt a szerepet kell becsülettel végigjátszani.

Kómában

Van bennem egy kép, hogy nem én megyek utána, hanem elésétálok, megfogom a kezét, és visszahúzom magammal.

Csak azt kell tudnia, hol van az itt, és azt én tudom.

Ha a lelke elhagyta a testét, talán nem tudja, mi történik vele. De néha mégis visszatér, valamiért nem tud elszakadni teljesen. Talán el is tévedt, nem tudom.

Azt gondolom, nem biztos, hogy jó lesz itt neki. Alighanem sok testi szenvedés is vár rá, míg felépül, ha felépül. De a kómában mintha meg lenne rekedve, egy se-se állapotban. Innen az életből még mindig választhatja a halált. Igaz, onnan is választhatná.

Ővele

Most fut, én is nemsokára. Az első gondolatom még mindig ugyanaz, a kóma. Hiányzik, visszamennék oda térben, időben, érzésben, tapasztalatban. Azok a kapcsolataim, ahol nem tapasztalom meg ezt az összeolvadást, nem érnek semmit, most úgy érzem. Talán, mert nem teszek értük.

Kómában

Beugrom hozzá, csak beköszönök, megmondom neki, hogy hiányzik. Izzad, tiszta zsír az arca, lemosom vizes kendővel. Szenvedő arcot vág, nevetek, és mondom neki, hogy most ne ráncoljon, homlokot, hanem figyeljen. Simogatom az arcát, ásít, nyáladzik, és megint belesimul a tenyerembe, de ez inkább ösztönös mozdulat.

Magammal

Ha nem tudok sírni, akkor egyszerűbb megvágni a csuklóm – nem, most nem akarok öngyilkos lenni – hogy onnan csöpögjön a… Valami kifolyjon belőlem.

Szer hatása alatt

Iszunk, és érdekes dolgokról beszélünk, eljutunk az élet utánig is, de érzem, hogy belefárad, nem jön tovább velem, nem iszik már velem, enni kezd, én meg ott maradok, félúton.

Ezért kénytelen vagyok csuklót vagdosni. Eret vágni, mint régen tették, hogy eltávozzon a sok izé, elfolyjon a rossz, felfrissüljön a vér. Lecsapolni magam. Megkönnyebbülni.

Ővele

Azon gondolkozom, hogyan ültethetem át a kapcsolatba, amit a kórházban tanulok szeretetről, megnyílásról, odafigyelésről.

Kómában

Nem reagál semmire, igaz, nem is próbálok sok mindent. Még mindig lent vagyok az ivászatunk miatt.
Végignézem, ahogy leszívják a tüdejét, és ő utálja. Megfeszíti magát, fintorog, amikor ez a cső a szájába is behatol, hogy kiszívja a felgyülemlett nyálat.
Aztán a gyomorszondából leszívják a megemésztetlen ételt, és benyomnak egy frissen turmixolt zöldségpürét.
Aztán a nemi szerveit is látom, amikor azt a csövet is megpucolják. Sosem láttam még ennyire használaton kívül lévőt.
Mondom neki, hogy ez így nem mehet tovább.
Nem sokat beszélek, inkább csak simogatom, de most nem bújik.

Álomban

Valaki meggyújt, én pedig lebegek és tudom, mindjárt felrobbanok, mert gyúlékony folyadék van rajtam. Van egy pillanat, amikor arra gondolok, de hát akkor ki álmodik, él tovább, gondolja tovább ezt az álmot, életet. És aztán elér a láng, én robbanok, de már nem érzem. Ugyanúgy lebegek tovább, már a lelkem vagyok, a robbanás pillanatában is; nem a testem, ezért nem érzem a halált.

Ővele

Megint veszekedés, és ezek a támadó kis lyukak nincsenek befoltozva, ezért félő, hogy végül elsüllyed az egész.

Megetetek vele két erőspaprikát. Meg sem nyikkan. Ha rinyálna, újból kellene kezdenie a feladatot. Aztán nagyon kibékülünk, aztán pedig megfájdul a hasa. Meghajtja a paprika, és csípi, amikor kijön.

Relaxálás közben

Próbálom magam elé idézni őt. Nehezen sikerül ellazulnom, de aztán egészen mélyre megyek.

Keserű vagyok a családja miatt, hogy életben tartják, így.

Egy barlangban vagyunk, aminek meleg, barna színe van, és nagyon tiszta. Magas faágyon fekszik, a fejénél pedig ott állt Jézus, barna kendő-ruhájában. Semmit nem teszünk, nem tereljük semerre, csak szeretetet adunk neki. Sem Jézus, sem én, nem vesszük magunknak a jogot, hogy eldöntsük, merre menjen, a fény felé, vagy vissza az életbe. Ott állunk, simogatjuk, én különösen a jobb kézfejét, ami görcsben van. Most én hajtom bele az arcom az ő tenyerébe.

Egyikünk sem akar helyette dönteni, azt gondoljuk, legyen meg az ő akarata. De kié? Ha Jézust hívom segítségül, nem karmának nevezem a törvényt, hanem Istennek, ezért ekkor eszembe jut, hogy odahívom Őt magát. Ekkor azt látom, hogy fentről, nagy fényességből kiválik Ő, anyaként, és magához emeli a testet, mint egy kisbabát, fel, a fénybe.

Azt hiszem, ezt kell tennem, azaz semmit, csak megpróbálni támogatni őt abban, ami neki a lehető legjobb, akármi legyen is az. És törekedni arra, hogy őt lássam, az igazi őt, a lelket.

Kómában

Egészen közel hajolok az arcához. Most az ágy végétől, a fejétől hajolok a füléhez és sutyorgok neki. Úgy érzem, végig figyel. Én is nagyon figyelem őt. Nem csináltatok vele semmi kunsztot, nem vetem próbáknak alá. Elmesélem a relaxálásban látottakat.

Elmesélem, hogy már nem sokan maradtunk a csapatból, de én maradok. Vele vagyok akkor is, amikor nem vagyok ott.

Úgy érzem, ő akar élni. Élni akar.

Magammal

Befordulva. Mindössze azért, mert nem aludtam jól. Mindjárt más színben látom így a világot. Feketében. Oda kell erre figyelnem és kész. Majd falun.

Kómában

Kivan. Én is. Csattan az ajtó és a szeme kinyílik. Lehet, hogy az jön, aki ledugja a csövet a torkában?

Motorral felemelik az ágyát, és tágra merednek a szemei a rémülettől. Nem lát, de hall, nem tudja, hol van, és miért.

Simogatom, és megkapja az első pusziját is a homlokára, de most nem nagyon figyel.

Kihajtogatom a görcsös kezét, megnézem az életvonalát, és mondom neki, hogy nagyon hosszú, úgyhogy jobb lesz, ha felébred, magához tér, ne így nyüglődje az egészet végig.

Néha nehéz a ráhangolódás. Néha türelmetlen vagyok. Biztosan érzi. De hátha azt is, hogy nem miatta.

Relaxálás közben

Ágyban, lemegyek a barlangba, Jézus ott van, maga a megtestesült szeretet és könyörület, és azt kívánom, fogja meg a kezem. Mellettem fekszik. Mindig azt mondja, érez engem, de nem, mert nem fogja meg, hanem megzavar, megszólal.

Kimegy a mosdóba, én addig megragadom az alkalmat, hogy a kómából kijövetelért tegyek valamit, de nem tudok igazán ráhangolódni, minden zavaros, Jézus pedig eltakarja az alkarjával a szemeit.

Kómában

Éppen hogy elaludt. Hagyom, a nővérrel beszélgetek. Szerinte nagyon akar élni. Épp ő volt akkor is mellette, amikor meghalhatott volna, mert negyvenkét fokos láza volt. Szerinte vár valakire. Az anyukája sem volt még bent.

Felébred, nagyra nyílt szemekkel nézelődik. Simogatom, beszélek hozzá, de úgy érzem, ez most már nagyon kevés. Nincs koncepcióm és nincs ötletem. Már csak egy hónap van hátra, ketten járunk be, és… Semmi.

Én tudok életigenleni vele kapcsolatban, csak éppen nem tudom, mit csináljak pontosan.

Ővele

El vagyok hidegülve. Több napja.

Elönti a szar az agyam, kettőig nincs időm számolni, nemhogy tízig, és már megy az ordítás.

Ő vissza, és előhoz egy olyat, ami régebben volt, és sosem került szóba, mint probléma.

Meglepődöm, de tényleg, leforrázódom, hogy akkor meg, ha ennyi baja van, miért vár mégis mosolyogva, etyepetyézve. Hogy jön ez most ide?

Beviszem életem első tökönrúgását.

Ki vagyok ábrándulva. Én legalább az adott dolgon ordítok.

Békülne, bennem meg nyoma sincs szeretetnek, szerelemnek, terveknek, semminek. És ez nagyon rossz.

Kómában

Paulinyi szerint a tudat nem a testben van, hanem a test van a tudatban. Amikor azt nem érzékeljük a testen keresztül (például a klinikai halál állapotában), olyankor a tudat csak visszavonul a testből, ahogy egy kesztyűt levesz az ember. A test van a tudatban, ahogy egy rádió van az adásban, amit sugároznak, és nem a rádióban van az adás.

Arra gondolok, legközelebb addig pofozom, amíg visszaüt. De anyu szerint már próbálhatták; az orvosok mindent megpróbálnak, amíg eljutnak a passzivitáshoz.

Álomban

Egy olyan telepen élek, ahol csak fogyatékosok laknak, és nagyon boldog életünk van. Apu eljön meglátogatni, repülőre száll, ideutazik, jól lecseszni.

Ővele

Nem tudom, mi történik velünk. Nem tudok közelebb menni, és nem is akarok.

Ez csak akkor lehetséges, ha csalódtam.

Esetleg ez azt jelenti, hogy valahol mégsem szeretnék családot, és így szabotálom.

Ővele

Veszekszünk. Üvöltöm, hogy te barom, húzz már el, költözz már el.

Ővele

Fú, vasárnap van és süt a nap. A terasz adott, úgyhogy nem is kell több. Amint felébredek, megágyazok kint, és átfekszünk oda. Átjár a napfény és felmelegít: ez az egyik legnagyobb testi-lelki kényeztetés nekem. Ő a naplóm olvassa. Furcsa érzés, hogy ott fekszik mellettem, és azt olvassa, amit korábban gondoltam. Nem felém fordul, és hallgatja, amit mondok, hanem lefelé néz és olvassa, amit időben és térben máskor gondoltam. Éppen azt, hogy „Biztosan izgalmas lesz, ahogy majd esténként röpködnek a tányérok és sörösüvegek…” Kuncog.

Álomban

Aputól egy Ferrarit kapok, megyek vele ide-oda.

Magammal

Azt mondja Apu, hogy a hülyeségem, amitől félek, hogy továbbadnám a gyerekemnek, az nem csak az enyém, hanem az övé is.

Azt mondom, olyan vagyok, mint ő (tudom, szívem, tudom), ezért talán nem olyan pár kéne, mint mi, hanem alkalmazkodó. Mert a mi vérmérsékletünkön nehezebb még változtatni, mint olyat találni, akinek ez megfelel.

Ővele

Azon gondolkodunk, hogy a szúnyogok vajon mit tennének, ha lenne az asztalon egy tál vér; ott szürcsölnének a széléről behajolva? Úgyhogy megbök engem egy bicskával, aztán magát is, kifolyatunk pár csöpp vért, de szúnyog most egy sem jön.

Kómában

Beszélek hozzá, és úgy tűnik, figyel is. Arról beszélek, milyen lenne, ha megmozdítaná a száját, kinyitná, evésre használná, rágna, gyümölcsöt, rántott húst, és nem kellene a gyomorszonda. A gégemetszés is beforrhatna, mert már nem lenne szükség rá, ügyesen lélegezne, nyelne, köhögné fel a váladékot egymaga. Elidőzöm azon, hogy milyen lenne, ha beszélne, ha elmondhatná, amit most érez, amit gondol, ha beszélhetne végre velem, és másokkal. Végigvezetem azon is, hogy milyen lenne, ha kiülne az ágy szélére. Aztán lassan letenné a két talpát, érezné alattuk a földet, mindkét, teli talpa alatt. Aztán szép lassan ránehezedne – vele lennék, fognám – és ki is egyenesedne. Megállna a saját lábán, egyenesen, önállóan, de persze rám támaszkodhatna. Aztán elindulnánk lassan, jobb lábbal előre, áttéve a testsúlyt, aztán a balt utána stb., lassan lépkedve…

Igazából nem reagál sok mindent. Félig nyitva a szeme, mintha figyelne, és néha mintha erőlködne, ezt látjuk mi az elejétől fogva frusztrációnak, amiatt, hogy nem tud reagálni, de lehet, hogy csak valamilyen kényelmetlenség a tüdejében, nyelőcsövében, ösztönös mimika, most már magam sem tudom.

Engem ráz meg ismét az egész, ahogy mindezt elképzelem, ilyen részletesen, hiszek is benne nagyon. Ott van ez a test, amit, mindettől olyan, mintha csak egy hajszál választana el, hiszen látszólag mindene ép, de közben ott a tudat, hogy az is lehet, hogy soha nem történik meg mindez.

Kómában

Dühös vagyok. Ez az egész egyszerűen felfoghatatlan.

Ki van ott, hol van, mit érez, érzékel, hall, mit tud, hogy van, és főleg, miért nem mozog, miért nem beszél, miért nem eszik, miért nincs itt?

Néha meg, mintha nagyon is itt lenne, de akkor mi tartja vissza attól, hogy felüljön? Elképesztően apró és egyben hatalmas nagy az a távolság, ami elválaszt minket.

Ővele

Azt mondja, inkább kiabáljak, mint ne legyek.

Magammal

Szivarozom esténként. Néha napközben is.

Álomban

Üldöznek, országokon át, és ő lekopik mellőlem, ahogy mostanában, álmomban. Amikor egy teremben már teljesen sarokba vagyok szorítva, az jut eszembe, hogy ez olyan nonszensz, olyan rossz, hogy talán csak álom. De körülnézek, és megállapítom, hogy ez nem álom, hanem a valóság.

Ővele

Vérszerződést kötünk, hogy ne dohányozzunk. Ha jönne egy baba, az ne bűzben foganjon.

Magammal

Másnaptól rendesen dohányzom két év absztinencia után.

Álomban

Egy nagy, szürke nyuszi belesétál a tűzbe, észre sem veszi. Én nézem, de tele van a kezem, nem tudok segíteni. Ég a szőre alul a nyakán, már fáj is neki, és akkor végre én oltogatom el, és simogatom őt.

Ővele

Minden szeretkezés után eszembe jut, hogy vajon most? És tudom, hogy nem. Azt képzelem, tudni fogom, ha úgy lesz.

Kómában

Rég láttam. Beteg is volt közben, most tudom meg, rosszul érzem magam miatta.

Cirógatom, simogatom, beszélek hozzá. Ébren van, nem tud aludni. Szinte ötpercenként szívják le. Megfeszül az egész teste, a két karja görcsben kissé felemelkedik, folyik a nyála, és egészen vörös lesz a feje az erőlködéstől.

Időnként köhög magától, ki a lukon, a mellkasára a váladékot. Egészen odanyomom az arcom az arcához, és olyankor mintha visszatartaná még a lélegzetét is. Éber és figyel. Jobb lenne neki aludni most. De nem tud. Szereti, hogy simogatom, és odabújok hozzá.

Elmesélem neki megint, hogy milyen lesz, ha a szájával lélegezni, enni, és beszélni fog, meg azt, hogy felül, leteszi a talpát, majd feláll, lépked… Kérem, hogy gyakran gondoljon erre akkor is, amikor nem vagyok ott. Nagyon szeretnék többször bemenni, akár rövidebb időkre is, de egyre nehezebb a munka miatt.

Ővele

Szép napunk van, szombat, napsütés. Rendet rakunk, takarítunk, napozunk, főzünk, szeretkeztünk. Kisebb patáliát csapok, hogy ő háromszor elmegy, míg én egyszer sem, és nem vagyok gumibaba, amibe háromszor elmegyünk és kész, és szegény nagymamám sem, aki egész életében egyszer sem. Ő biztosan lesütné a szemét, ha hallana. Azt is megemlítem, hogy most legalább látja, milyen egy kielégítetlen, frusztrált picsa.

Kómában

Éber. A fal felé van fordítva a feje kissé, ezért kérem, hogy fordítsa felém. Nem sikerül neki, ezért én kúszom be az ágy és a fal közé, aminek az az eredménye, hogy rálépek a vezetékre, ami kihúzódik a falból, az ágya meg ereszteni kezd. De persze azonnal visszadugom és helyreáll a rend. Simogatom, hozzábújok, már így kezdem, és rögtön elkezdem a mondókám is, hogy vajon gyakorolta-e gondolatban azt, amiről a múltkor beszéltünk, hogy elképzeli, a száján vesz majd levegőt, azzal eszik, beszél, kiül az ágy szélére, ott lóbálja a lábát stb. Ezt most is vég nélkül ismételgetem neki, elképzelem vele együtt.

Úgy érzem, felismer és örül nekem. És amikor ilyen éber, akkor figyel is nagyon. Egyszer megmozdul a lába, szerintem eldől a lábfeje. Mondom neki, hogy most megmozdult a lába, ezért, ha az arcát nem tudja fordítani, de a lábát képes megmozdítani, akkor adjon nekem azzal jelzést, mert nagyon-nagyon szeretném tudni, hogy hall-e, ért-e. És ekkor megrázza a lábát, én meg úgy meglepődöm, megörülök, meghatódom, hogy megölelgetem, megpuszilgatom.

Ezek szerint képesek leszünk együtt apró lépésekben haladni, és akkor talán kezdjük azzal, ami a számára a legelviselhetetlenebb (a kómán belül): a sok leszívással. Próbálja meg lenyelni a nyálát, és később majd a száján át lélegezni, ezért kezdje el azt nyitva tartani, ne ilyen szorosan összezárva, csak hogy szokja. Ekkor nagyon igyekszik lenyelni, de ehelyett az egész a kezemre folyik. Kétségbeesett arcot vág, nyugtatgatom.

Gyakoroljuk, hogy nyitva hagyja a száját, ne görcsösen összeszorítva.

Még többet beszélek hozzá, hogy menni fog, együtt megcsináljuk, kiiktatjuk a lukat a torkán, aztán a többi csövet is.

Simogatom rengeteget, kiszedem a csipáit, magyarázok neki vég nélkül. Beszélek arról is, hogy ezt az állapotot ő nem érdemli meg, nincs olyan ember, aki megérdemelné. Egészen ellazul a kezeim között.

Meg kell tudnom pontosan, mi kell ahhoz, hogy hagyhassuk beforrni a gégemetszését. Önállóan lélegezni? Nyelni? Megkérdezem, és azt fogjuk gyakorolni.

Ővele

Házat nézünk azért.

Ha utazunk, a kocsi mellett, az út szélén pisilek, sokkal szívesebben, mint nyilvános vécében, és most is, odafelé, ahogy a lábam között a földet néztem, a fűszálakat, virágszirmokat, eszembe jutott megint Az élet nélkülem című film, és az, hogy mennyire szép, mennyire gyönyörű minden. Gyönyörű maga az élet, ez az ország, az a környék, és én nagyon elégedett vagyok itt. És örülök, hogy tudok lazítani. Amikor hétvége van, mint tegnap is, kifekszünk a teraszra, a napra és tökéletesen elégedett vagyok, talán boldog is. És ez fontos, hogy ki tudott alakulni ez a képességem.

Kómában

Arra jutok vele kapcsolatban, hogy nekem nagyon erős akaratom van, és hogy az én akaratom elég lesz, nem is kell más, hogy felébredjen. Meg fogom próbálni megtanítani irányítottan kommunikálni a lábrázáson keresztül. Ha sikerül, megtudhatom tőle, mi az, amit szeretne, mi az, amit meg tud tenni, és hogy van ezzel a nyelés-dologgal.

Kómában

Elképesztő élmény. Nem értem a kómát, de azt sem, hogy kommunikálok vele.

Köszönök, simogatom, és rögtön a tárgyra térek: gondolkoztam a múltkori lábrázásán, és szeretném, ha gyakorolnánk. Hallja-e, érti-e ami mondok? Ha igen, rázza meg a lábát. Lábrázás. El vagyok képedve.

Le tudná-e nyelni a nyálát? Lábrázás. Fáj-e? Igen. A leszívás? Erősebb lábrázás.

Közben kikérdezem a nővért, ő azt mondja, felköhögni nem képes megbízhatóan a váladékot, ezért van bent a kanül. Emlékszik-e mindenre, mit gondol? Semmi. Magányos? Lábrázás.

Borzasztóan örülök mindennek az eredménynek, viszont tanácstalan vagyok, mire legyen használva. Bár biztosan magában a kommunikálás is segít, akármilyen kérdés feltevése, mint amilyeneket most is kérdeztem még, hogy kényelmesen fekszik-e (amire nem kaptam lábrázást egyébként). Ha gyakran „beszélgetünk” majd így, lehet, hogy mind éberebb és éberebb lesz. Ha ez egy valóban megbízható visszajelzés volna (lesz) tőle, akkor arra sürgősen fel kellene hívni az orvosok és az ápolók figyelmét.

Arra kell figyelmem, hogy nehogy a saját sikerélményem reményében csináljam ezt az egészet. De nem olyan nehéz, mert valamiért nagyon szeretem őt.

Ővele

Veszekedés.

Kómában

Elkések, éppen nyomják bele a kaját. Ébren van még, de nem sokáig. Nem rázza a lábát az istennek sem.

Elmondom, amit megtudtam a leszívásról, vagyis azt, hogy helyesen tesszük, ha gyakoroljuk a nyelést.

Azt veszem észre, hogy amikor beszélek hozzá, még a levegőt is visszatartja.

Mondom neki, hogy a lábrázással elérhetjük azt, hogy képes legyen megértetni magát a külvilággal. Kérem, hogy rázza meg. És ekkor megmozdítja úgy, hogy az egész felsőtestéből kiindulva hajtja végre. Kétszeri kérésemre kétszer. Valamiért ma nem képes rá, csak így. Ez egy megbízhatatlan teszt, messze alulmúlja a múltkori tapasztalatot.

Mondom, nem baj, jövök holnapután, megpróbáljuk újra, és most hagyom elaludni, addig maradok, simogatom, és mesélek magamról, azt úgy sem szoktam.

Magammal

Film kezdődik: Lélekszakadva. Lélek-szakadva. Szakadt lélekkel.

Nem tudom, mi fáj annyira, hogy nagyon. Hogy tudomást sem veszek róla, nem veszek tudomást magamról, csak vagyok, mint egy gép.

Azt kívánom, hogy bárcsak haza sem jött volna decemberben.

Kómában

Újabb orvosi vélemény: reakciói nem többek primitív reflexeknél.

Én azt kérdezem, ha kérésre lenyeli a nyálát, ahhoz hallania, értenie kell, nem? Igaz, az lehet még egy óvodás szintje.
De úgy érzem, most már nincs olyan alkalom, hogy ne azt látnám, ott van, ért és figyel.
Tudom, milyen volt az elején úgy beszélni hozzá, mintha a falnak tenném. De mostanában – régóta és kivétel nélkül – egészen más.
Azt is tudom, hogy nagyon akarom az egészet, talán bele is akarom képzelni, de mégis, ha mérlegelek, azt mondom, hogy hall és ért. Sőt, érdeklődve figyel.

Kómában

Széklete van, várnom kell egy kicsit, amíg eltakarítják. Nagyon elkeskenyedett arccal fekszik, az oldalán. Valami nem tetszik neki. De éber, és én beszélek neki sokat.

Rendkívül fontos lenne, hogy megtanuljuk a lábrázást megbízhatóan, mert jelen pillanatban az orvosi vélemény szerint a jelzései öntudatlanok. Kérem, mozdítsa meg a lábát, ha úgy érzi, hogy ez nem igaz. Ekkor nagyon picit megmozdítja, aztán hasonló kérésemre még egyszer.

Beszélek a nyelésről is, újból és újból visszatérve rá, hogy ez a másik dolgunk, tehát próbáljon nyelni. Ilyenkor próbál, a pontos szó rá talán nyeldeklés lenne, és ilyenkor szokott kifolyni némi nyál a száján is. Ez után megkérem a nővért, hogy fektessük a hátára, mert nem akarom a lábrázás-dolgot annyiban hagyni. Ekkor elismétlem párszor, hogy nem azért fontos, hogy ezt megtanuljuk megbízhatóan és jól, hogy aztán cirkuszi lóként bemutathassuk másoknak, hanem hogy képes legyen jelzéseket adni a külvilág felé, bárkinek, mi pedig okosan fogunk kérdezni és figyelni rá. Közölhetné ezen túl ezzel a módszerrel, ha valami nem jó neki, nem tetszik, kényelmetlen, fáj, vagy csak kérdése, igénye van. Kérem tehát, hogy igyekezzen megrázni a lábát, ha mindez rendben van neki, és egyet ért velem abban, hogy ezt megtanuljuk együtt. Lábrázás. Mondom neki, hogy a cél az lesz – azért, hogy egészen pontosan érthessük majd őt –, hogy az igen az egy lábrázás, a nem pedig lábrázás, szünet, lábrázás. Én pedig mindig kellő időt fogok hagyni neki, és várni, hogy egyszer vagy kétszer ráz-e. Hogy ez rendben van-e, arra is helyesel. Kérdezem, hogy van-e kérdése, lábrázás, az állapotáról-e, lábrázás. Elmesélek neki mindent, amit tudok, a drogozást sem kihagyva, egészen addig, hogy az általam ismert családtagjainak mi volt, és mi most a reakciója. A feleségről elmondom, hogy egy évig bejárt hozzá, reggeltől-estig ott volt, de aztán képtelenné vált rá, bele is betegedett. Ekkor élénken rázza a lábát. Aztán visszatérek megint a nyelésre, ekkor is rázza a lábát, és amikor elismétlem, hogy megtanuljuk megbízhatóan a lábrázást, akkor is. Harmadik dolgot is kérek tőle, hogy a vizualizációt – amin most is újból végigmegyünk – gyakorolja akkor is, ha nem vagyok ott.

Mondom, hogy hallottam, hogy nagyon bohém életet élt, falta a nőket és az életet, úgyhogy próbáljon arra is visszaemlékezni, akik közülük a legkedvesebbek voltak. Ilyenkor is rázza a lábát. Kérem, hogy ha nincs olyan kérdésem, amiben kifejezetten kérem, hogy lábrázással válaszoljon, akkor ne rázza (aztán áttérek a pozitív megfogalmazására: pihentesse mozdulatlanul), mert akkor félreérthetővé válnak a jelzései. Később, ha már megbízhatóan működik az, hogy kérdésre igennel válaszol, még később pedig, hogy nemmel is tud, akkor majd fontossá válik az is, hogy rázza a lábát, ha valamit ő szeretne jelezni, de addig ne. De továbbra is rázza, míg beszélek hozzá. Aztán elhallgatok, hogy megfigyeljem, akkor is rázza-e. Akkor is, bizonyos időközönként. Francba.

Ettől függetlenül az bizonyos, hogy a kérésemre kezdte el rázni, és az is bizonyos, hogy nem túl megbízható ez a dolog egyelőre.

Ővele

Gyűlölöm. Ez erős érzés, lehet, azt jelenti, él a kapcsolat és intenzív.

Írás közben

Szeretnék, de nem hagy. Foglalkoztatni kell.

Kómában

Rengeteget beszélgetünk, igaz, úgy, hogy ő nem jelez vissza. Mégis érzem, hogy figyel. Egészen biztos vagyok benne. Tudom, hogy képes vagyok függetleníteni az ítéletemet.

Régóta úgy érzem, amikor megyek, ő is ott van.

Néha félek idefelé, hogy valami rossz történt vele. És úgy érzem, nem hagyhatom most már itt, súlyos cserbenhagyás volna.

Nem erőltetem a lábrázást, mert időnként magától összerándul. Úgyhogy csak mesélek neki, mindenféléről. Elismétlem, mióta van itt, miért, miket csinálnak vele, milyen ágyon fekszik, hogy néz ki a környezete. Mondom neki, hogy a múltkor illetlenül lefényképeztem, igaz, másnap el is lopták a gépem.

Hozok neki egy illatot a karomon, most megmutatom: jázmin.

Ővele

Délután egy megbeszélésen megtetszik valaki. Valaki más. Múló pillanat, de jelentőséggel teli.

Kómában

Várakozással indulok, de rossz érzésem támad idefelé. Szomorúnak látom, amit lehet, hogy ismét én vetítek ki rá, de az előzetes megmagyarázhatatlan rossz érzést akkor meg ki vetítette énrám?

Ráng megint a lába, ezért tudom, hogy nem fogunk ma gyakorolni. Ezzel együtt sokszor úgy tűnik, azért rázza, mert nekem akar jelezni. Azt gondolom, néha tudatosan, néha öntudatlanul mozdítja.

Elvileg rosszkor érkeztem, egy órával etetés után, de mégis nagyon könnyű őt éberré tennem. Csak megkérem, hogy legyen éber, amíg itt vagyok, és egyből kinyitja a szemét és felém fordul. Sok olyan jelzése van ma, amik tagadhatatlanul az én beszédemre történő reakciók: nehezeket sóhajt, vagy ellenkezőleg, visszatartja a lélegzetét, és sokszor szorosan lehunyja a szemét, mint amikor nagyon sajnálja, hogy ez van. A lábrázásról rengeteget beszélek neki, hogy meg fogjuk tanulni. Ha a gyakorlatban nem is alkalmazzuk most, de képzeletben számtalanszor végigmegyek vele rajta, hogy majd ha ezt megtanultuk, akkor az úgy fog kinézni, hogy kérdezek, ráz egyszer, ha igen; vagy kétszer, ha nem; ha nem kérdezek, nem ráz. A rángást folyamatosan visszajelzem neki, azzal, hogy ez nem az, amire gondolok, így meg kell tanulnunk azt is, hogy ha nincs kérdés, nyugalmi állapotban legyen. Másrészt azért jelzem vissza neki, ha bármilye mozdul, akár a lába vagy az arckifejezése, mert úgy érzem, az fejleszti a test-tudatát. Mondom azt is, hogy talán nem érzi a rángást, de a hallása jó, tudom; ezért felismerheti, ha ráng a lába, mert odadörzsölődik az ágyhoz, ami hangot ad.

Aztán eszembe jut az agykontroll, és arról beszélek neki nagyon sokat, hogy ráérős idejében mondja el százszor, ezerszer, tízezerszer, hogy egyre éberebb vagyok, egyre éberebb vagyok, egyre éberebb vagyok. Egyre jobban tudom mozgatni a lábaim, a karjaim, egyre könnyebben lélegzem stb. Azt mondom neki, rengeteget kell dolgoznia ezen, neki magának, és csinálja, meglesz az eredménye.

Aztán eszembe jut Isten. Most először beszélek neki róla. Mondom, hogy én jóban vagyok vele, szoktam neki köszönni, meg kérni például, hogy segítsen neki kijönni a kómából. Beszéljen vele ő is egyenesben, nem kellenek közvetítők, egyszerűen kérjen tőle.

Egyáltalán nem szürcsög ma, egyszer sem kell leszívni. De amikor ki akarok lépni az ajtón, egy hatalmasat köhög. Visszanézek, de nem megyek vissza, mert úgy sem tudok neki segíteni.

Jó lenne, ha valaki nekem segítene, hogy mit csináljak vele.

Magammal

Szinte ott fekszem vele a kórházi ágyon. Nekem kellene vinnem magammal őt. Hoznom.

Kómában

Olyan sok csalódottság volt ma benne, hogy az jut eszembe, ezen fogunk dolgozni, beszélni arról, hogy hogyan engedje el a haragot, ami nyilván van benne, talán a családja, talán a felesége, talán önmaga, talán Isten felé.

És egyébként mi van, ha figyel? Semmi. Rosszabb neki. Tudatában van az egész szarnak. Lehet, hogy soha nem jön ki onnan.

Magammal

Két év elfojtás után hihetetlenül felszabadító, hogy akkor gyújtok rá, amikor akarok.

Kómában

Nem éber, úgyhogy csak elmotyorgom neki a mondókámat. Nem is nagyon figyel. Emlékeztetem minden eddig elért eredményre és minden feladatra, amit együtt próbálunk teljesíteni.

Elmondom, hogy rájöttem, fontos lenne a dühével kezdeni valamit. Körüljárni, feldolgozni, hogy elengedés, megértés vegye át a helyét.

Elmondom, hogy én két módszert ismerek erre, az egyik az, ha belemegy az egészbe, hagyja magán átmenni a dühöt, mint egy vihart, hagyja magát dühösnek lenni, és az aztán elvonul, békét hagyva maga után. A másik, ha kívülállóként tekint a saját dühére, mintegy kívülről, vagy felülről nézi, és akkor egyszer csak már nem a dühös ember lesz, hanem az, aki mindezt figyeli. Ez egy merész javaslat, tekintve, hogy nem hogy egy kómában lévőénél, de egészséges embernél is magas tudatosságot igényel, de azért úgy vélem, egyáltalán nem lehetetlen, hogy megérti.

Azt is elmondom, hogy szerintem ő egyre éberebb, és hogy azt gondolom, ettől egyelőre csak rosszabb lett neki, mert egyre inkább tudatában van az állapotának, ami rossz. De hogy ez egy átmeneti állapot (reméljük), haladunk kicsit, legyen türelemmel. A lába ráng, megint, sőt, az egész teste, úgyhogy kísérletet sem teszek a lábrázásos módszerre, egyébként is álmos, fáradt, ezért hagyom. Meg amúgy sem olyan fontos már nekem sem. Az adott napi állapotához kell alkalmazkodnom mindig, nem elvárásokkal érkeznem. Ezt meg kell tanulnom.

Ővele

Kivágok egy fényképet, egy eladó házat, és a vizuális kívánságlistámhoz teszem. Felhív a pasas, hogy kiadná. És aztán: mégsem.

Kómában

Nincs összhang az utóbbi néhány alkalommal. Talán amiatt, hogy akkor nem mentem vissza az ajtóból, talán, mert sokat dolgozom, talán, mert úgy érzi, cserben hagyom, talán, mert soha nem is volt összhang.

Magammal

A cigi lassan elveszti azt az élvezetet, amit az utóbbi időben okozott, és kezd megint megszokássá válni. Érdekes megfigyelni a stádiumokat, ahogy újból egy függőség alakul ki, szó szerint, amikor azért csinálunk valamit, mert nincs olyan, hogy nem.

Kómában

Helyreáll a rend, úgy tűnik. Az oldalán fekszik, ezért én a korlátra hajtom a fejem, így pont egyvonalban van az arcunk, úgy tíz centire. Simogatom folyamatosan. Egészen közelről látom a hámlásait, mitesszereit, korpáit, füléből kiálló szőrcsomókat.

Beszélek neki sokat, a múltkori rosszról is, elismétlem a lehetséges okokat. Aztán egy cikk tartalmáról – hogy harminc közül huszonnyolc filmben úgy ábrázolják a kómából való felébredést, mint egy Csipkerózsika-történetet –, ekkor nagyon figyel rám. Mondom, hogy mi kis lépésekben haladunk, legyen türelemmel, tudom, hogy talán egyre rosszabb most, mert kezd tudatára ébredni a rossznak, de hogy ez valójában jót jelent, az jó, ha egyre tudatosabb lesz, hiszen az a cél, hogy teljesen öntudatnál legyen. Én megnyugodtam kicsit a cikktől, és lehet, hogy csak ezért érzem, de mintha ő is. Mondom, hogy a filmekben kisportolt, lebarnult testű kómások vannak gégemetszés és szonda nélkül, akik egyszer csak felülnek, majd elrohannak és bosszút állnak. Azért lehet ez fontos – mármint tudni, hogy nem a valóságot tükrözik –, mert lehet, hogy neki is vannak ilyen filmemlékei és keserű, hogy vele nem történik meg ugyanaz a csoda.

Átmegyünk a „száddal lélegzel, nyelsz, rágsz, beszélsz, majd felülsz, megtámaszkodsz, lábat lóbálsz, lábra állsz” fantázián, amit azzal fejezek be, hogy „és aztán szépen kisétálsz az ajtón. Ki innen, örökre”. Figyel végig, amikor kérem, hogy dolgozzunk egy kicsit, tehát nyissa ki a szemét, kinyitja, vagy egyszer megmozdul a karja, ezért kérem, együtt emeljük kicsit, akkor is, mintha együttműködne. Azonban a vízió végén, hogy kisétál onnan, köhögőrohamot kap. Gyanítom, hogy erősen frusztrálja, hogy mindez talán csak képzelődés. Mondom is neki, hogy néha nem tudom, jó-e, amit csinálok, amit mondok. A köhögőroham alatt sok nyál kifolyik a száján, és én most úgy nyúlok oda a papírral, hogy nem szólok előtte, ezért nagyon megrémül. De egyébként kedves, aranyos.

Jön egy férfi, igazságügyi elmeorvosi szakértő, végzést mutat, nem nekem, úgyhogy csak találgatni tudok, hogy miért rendelték ki. Jön „megvizsgálni”. Ez úgy történik, hogy kórlapot kér, és amíg a nővér a széken állva a szekrény tetejéről mindent leverve sem talál semmit, addig én őt nyugtatom, hogy ugyan nem tudom, ki ez, hozzá jött, megvizsgálni, de biztos vagyok benne, hogy nem műszerekkel, úgyhogy ne féljen, és itt leszek végig. Mire végre az ágyhoz jön az illető, kérem, hogy bent maradhassak. Kérdezi, ki vagyok, megmondom. Aztán őhozzá fordul, és összesen két mondatot mond: „Figyeljen rám! Nyújtsa ki a nyelvét!” Persze semmi. Amott vállvonogatás. Mondom, hogy valószínűleg nem fogja kinyújtani, mert ha tudná, sem akarná, ugyanis szereti szorosan zárva tartani a száját a leszívások miatt. Azt is mondom, hogy eddig két alkalommal sikerült úgy kommunikálnunk, hogy kérdésekre megrázta nekem a bal lábát, igaz, nem teljesen megbízhatóan. És azzal odafordulok hozzá, hogy „kérlek, rázd meg a lábad, ha tudod”. És megrázza a bal lábát, azonnal, félreérthetetlenül, és csak egyszer.

A férfi részéről vállvonogatás ismét, majd kifelé menet azt mondja a nővér által behívott felettesnek, hogy az orvosi vizsgálatok eredményét szeretné látni, mert „ő nem tudott vele kommunikálni”.

Vigasztalom, hogy ez egy fasz, és azt sem tudjuk, miért volt itt, de nem tekintette őt embernek, pedig csodálatos volt, ahogy megrázta a lábát, én nagyon büszke vagyok rá. Egy darabig még vigasztalom, de aztán át is lendülünk ezen a témán, őt sem bántja már annyira. Sikerül az egész látogatást nagyon pozitívra kihozni, és azt is emlegetem sokszor, hogy holnapután, azaz a második napon jövök megint, aztán a negyedik napon pedig egy szupervizorral, addig mantrázzon szorgalmasan, hogy„egyre éberebb vagyok, egyre éberebb vagyok…”.

Ővele

Amikor jóban vagyunk, az nagyon jó. De a hiszti a menstruáció előttről áttevődött a termékeny korszakra.

Kómában

Tündérvirág. Figyel, nem ráng, kérésre lábat ráz, csak aztán megint nem tudja abbahagyni. Csipatörlés, kérdezgetés, hogy „szia drága, hogy vagy?”, aztán beszéd, „látom, most éberebb vagy, nem rángsz, megrázhatnád a lábad is akár, de nem erőltetjük, tudom, hogy néha megy, néha nem megy”. Ha nehezen is, de később azért megrázza.

Mondom, hogy új dolgot eszeltem ki: végigmegyünk gondolatban az egész testén, hogy ráirányítsuk a figyelmét a testrészeire, belső szerveire, hogy újra tudatában legyen nekik, és hogy ő maga visszakerüljön a testébe. Mondja (rázza), hogy jó. Végigvesszük tehát: „alulról megyünk fölfelé; van két lábfejed, mindkettőn öt lábujjad. Próbálj rájuk figyelni. Az ágynak fatámlája van, előtte párna, ahhoz támaszkodnak a lábfejeid. A jobb kicsit rajta van a balon, és mindkét talpad hozzáér a párnához. Nem tudom, érzed-e, de próbálj a lábfejeidre figyelni, érezni őket. (Figyel rám nagyon – tudom a légzéséből, a csendjéből.) A lábfejednek van a felső része, rüszt, azt hiszem így hívják, és vannak a talpaid, amivel érezned kellene a párnát. Vannak aztán sarkaid, és bokád, ezen is időzzünk el egy kicsit. Feljebb jőve ott vannak a lábszáraid, sípcsonttal, izommal, bőrrel, szőrrel, rajtuk a lepedővel. Még följebb a térdeid, térdkalácsaid, inak, azok hajlítják majd a lábaid újra. A combjaid is megvannak, erősek, izmosak, hátsó combok, első combok, bőrrel, szőrrel. Még följebb a medencéd, csípőd, nemi szerved, sajnos ott most ki van vezetve a pisi, aztán a feneked. Alhasad, hasad, belül a gyomrod, amiből ki van vezetve egy szonda, azon keresztül táplálnak. Tüdőd, szíved és egyéb szerveid, és mind-mind egészséges és ép, jól működik. Aztán a mellkasod, szőrös, férfias, hátul pedig a derekad, gerinced; csigolyáról csigolyára végigmegyünk. Aztán ott a hátad közepe, lapockáid, vállaid, amelyekből kiindul a két karod. Az alkarod is szőrös. A kezeid mindig félig ökölbe vannak szorítva. Aztán ott a nyakad, rajta a luk, de az kell, mert különben nem tudnád úgy felköhögni a váladékot, ahogy én (megmutatom), és az veszélyes lehet. Úgyhogy erre most szükségünk van, és a leszívásra is, mert könnyebben lélegzel utána. A nyakadon pedig ott a kedves arcod, szád (amit majd ismét lélegzésre, rágásra, nyelésre, és főleg, beszédre kell majd használnod), orrod, szemeid (bárcsak látnál velük), szemöldököd, homlokod, tar fejed, oldalt rövidre vágott hajjal (jól áll neked), és a füleid”.

Végigmegyünk mindezen, de közben a nővér vagy kétszer leszívja, mert szürcsög. Mondja nekem, hogy ne fogjam közben a fejét, mert rám folyik a nyála, de én mondom, hogy nem zavar. A nővér azt mondja erre, hogy „de minket igen”, mire én újra, hogy engem viszont nem, akarnám mondani, vállalom a felelősséget. Megkérdezi, mi az az összegyűrt papír Sanyi mellett, én mondom, hogy letöröltem a nyálát, ő erre otthagy mérgesen.

Visszatérek hozzá, mondom, hogy holnap nem jövök, és nem jön össze a vidéki ház, amit szerettünk volna, de ne aggódjon, akkor is látogatnám, ha elköltöznénk. Mert mintha aggódna – legalábbis az én fejemben.

Aztán persze mondom, hogy hétfőn a szupervizorral jövünk; már egy ideje készítem rá. Mesélem, hogy ő nem olyan, mint a múltkori elmeorvosi szakértő, hanem olyan, akinek még csak nem is az a véleménye, hogy „beszélj hozzá”, hanem, hogy „beszélj vele”. Hogy olyan tanulmányait olvastam, amiben például lélegeztetés alatt álló, kommunikálni képtelen betegekkel való helyes bánásmódról ír. Igazán érdeklődéssel hallgat, esküszöm. Mondom, hogy nem várunk azért csodát, de nekem is jó, hogy jön, mert néha nagyon tanácstalan vagyok. És ha pont ilyen állapotban lenne véletlenül, mint most velem, az nagyon jó lenne.

Aztán kérdezem, átmenjünk-e ismét az előbbin, mire lábrázás a válasz (és aztán már nem is hagyja abba, bizonyos időközönként újra és újra megrángatja), úgyhogy elismételjük az egészet. És aztán, amikor eljutok a fejéhez, elmondom, hogy az történt vele nagy vonalakban, hogy nem kapott elég oxigént az agya, és ettől esett kómába. Van tehát egy terület ott, ami felelős az éberségéért és azért, hogy mennyire tudja irányítani a testrészeit, szerveit. Képzeljük tehát azt el, nem baj, ha anatómiailag nem vagyunk pontosak. Nekem foltként jelenik meg, sötétbarna színben.

Ekkor elégedetlenkedik, ami abban nyilvánul meg, hogy zihálva kezdi a levegőt szedni. Ilyenkor mindig csitítgatom, szó szerint úgy, hogy „cssss, semmi baj, semmi baj”.

„Szóval van ez a folt, és gondoljunk rá szeretettel. Muszáj elfogadnunk és megszeretnünk, most ne legyél dühös. Aztán képzeljük el, ahogy az összes egészséges sejted, mint szorgos hangyák, azon munkálkodnak, hogy kijavítsák ott a hibákat. Hívjuk segítségül az apukádat is, vagy azt, akire felnézel, akit tisztelsz, akiben nagyon megbízol, és kérjük meg, hogy segítsen. És persze mondogassuk nagyon-nagyon gyakran, hogy egyre éberebb vagyok, egyre éberebb vagyok. Azt kérem, hogy ezt akkor is mondd, ha nem vagyok ott, és az előző gyakorlatot is csinálhatnád egyedül. Hiszen rengeteg időd van, és tudom, hogy az idő az egyik legnagyobb ellenséged, de használd ki, használd fel jóra. Gyakorolnunk kell, dolgoznunk kell.” Emlékeztetem arra is, hogy tudjuk, hogy nem úgy van a felébredés, ahogy a filmekben, mi lépésről lépésre haladunk, és ha lassan is, de el fogjuk érni a célunkat. És hogy ne higgye, hogy amikor nem vagyok ott, akkor nem vagyok lélekben vele, rengeteget gondolok rá, és sok szeretetet küldök felé. Tartson ki, nagyon szeretem, és fel fogunk innen kelni.

Ővele

Barkochbáztunk. Én a következőkre gondolok: az egyik barátunkra (akivel kapcsolatban a múltkor kitaláltam a gondolatát, és akkor azt mondta, velem sem barkochbázik majd); a válására, és cigarettahamura. Ő: virágsziromra; arra, hogy én a kádban kielégítem magam, ő meg nézi; a mellbimbómra.

Álomban

Egy viszonylag közömbös ismerősömnek rákja van, de ugyanakkor várandós is, meg valami balett órára kísérek valakit, és a kövér balett tanárnak kis gyerekcipő van a lábán.

- 5 -

Kómában

Itt a nagy nap, korán, izgulva keltem, és azóta sem csillapodik. Megmutathatom végre, mit tudunk. Ehelyett a látogatás olyanra sikerül, mint a legelső alkalommal: fel sem lehet ébreszteni.
Amikor felrévedezik, még az arcát is elfordítja.

Álomban

Nem az enyémben, valaki máséban: ő és én, mindketten a sárgaházban vagyunk.

Ővele

Úgy látom, peteérés lesz hamarosan, mert kezdődik a balhé. Kölcsönös féltékenység. Az nem baj egyébként, hanem ahogy nem tudunk beszélni róla, az a baj.

Írás közben

A romok között
A koszos vízben
Hajómmal evezve
Leomlott falat megkerülve
A bottal magam eltolva
Úszom tovább
Fertőzött víz
Elődök hullái
Örvények
Növények
A dohszag szűnik
Fény szűrődik

Kómában

Még csalódott vagyok, de megértem, persze. Minden esetre patthelyzet, ismét. Amikor felébred a szendergésből, elmesélem a múltkori látogatásunkat. Mondom neki, hogy az EEG szerint gyakorlatilag ő zöldség, jó volna bebizonyítani (magunknak, a családnak), hogy igenis van remény.

Kérem, mozdítsa meg a lábát. Nagy nehezen megmozdítja.

Elmesélem, hogy a gyámjától engedélyt kaptam arra, hogy filmezzem őt, de előbb az ő véleményét szeretném kikérni. Hosszasan fejtegetem, miért fontos, és hogy nem aláznám meg vele, lehet, hogy csak a lábát venném, vagy azt, amit érdemes. Kérdezem, beleegyezik-e. Semmi. Kérdezem, ha ezek szerint nem akarja, akkor vajon a családja miatt? Haragszik talán valakire? Semmi. Talán miattam? Semmi. Azt akarja, hogy ne videózzam? Semmi. Meg tudja egyáltalán mozdítani a lábát? Semmi. Jó egyáltalán, hogy itt vagyok? Semmi.

Tanácstalan vagyok.

Arról beszélek, neki is dolgoznia kellene, egyedül képtelen vagyok, adjon valahogy, valamilyen jelzést legalább. Semmi.

A lélegzése változását érdemesnek tartanám felvenni, de addig nem akarom, amíg ő bele nem egyezik. Elköszönök, eljövök, de a családdal való találkozás előtt megpróbálok még kétszer legalább bejönni. Most nem az időm nem engedi, hanem a saját tehetetlenség-érzésem.

Magammal

Szomorú vagyok. Nem tudom, miért. Talán csak a mai nap üresjárata miatt, könyvem kijavítva, újabb írnivaló most nincs, kóma-ügyben patthelyzet, ő dolgozik, és szeretném ugyan, hogy velem legyen, de most nem tudok megnyílni. Pirosnál nyitok. Most sárga van. A termékenység számomra valamiért sárga színű.

Álomban

Rámászik, én nekirohanok, és a kinyújtott fél karommal a torkánál fogva a falhoz szegezem.

Magammal

Fekszem a napon, az új nyugágyunkon, leteszem a könyvet, hogy azt a pár percet, amíg a nap eltűnik a háztető fölött, és a teraszra már nem süt, teljesen kiélvezzem: már megfőttem, meleg vagyok, a nap bizsergeti a bőröm. Hogy leteszem az olvasmányt, hirtelen csak létezem, nem csinálok semmit, csak vagyok. Teljes súllyal, élve, elevenen. Hason fekszem, fülem az ágyon, hallom, ahogy lüktet a szívem. Nagy robajjal elszáll felettem egy repülő, és nekem az jut eszembe, leszakadhatna az egyik karom mondjuk egy háborúban. Vagy bármilyen katasztrófa történhetne. De a repülő elmegy, a madarak csiripelnek, a nap még süt. És csak vagyok.

Eszembe jut, hogy miután másodszor vagy valahányadszor mentem ki hozzá, apuéknál aludtam, és rögtön az első reggel csupa vér lett a lepedő. Még soha azelőtt, és soha azóta nem folyt így ki.

Ővele

Festek, alkotok, ajándékot készítek neki. De számoltam, és ügyesen kikerültük a termékeny szakaszt.

Ővele

Nincs balhé, talán, mert itt sincs, bár ettől még, vagy éppen ezért lehetne, és most vagyok épp a megtermékenyíthető nagy-nagy petesejt. Legalábbis azt hiszem.

Kómában

Éppen etetik, azt mondják, azért, mert reggel nem lehetett, mindent kihányt. Rossz érzésekkel jöttem, hogy nem haladunk semerre sem, de most helyzet van, úgyhogy adott, mit kell tennem: vigasztalni. Rossz helyre állok, arcon köp a légcsövén keresztül.

Tele van váladékkal, hány, öklendezik, jön a nyál és hányadék a száján, nyelőcsövén. Úgyhogy arrébb pozícionálom magam, így egyébként is közelebb kerülök az arcához. A nővér ki van készülve, ezért otthagy egyedül. Jobb is így. Igaz, én kapom a sok váladékot, arcomra, kezemre, mindenhova, de legalább törődhetek vele, törölgetem folyton. Van, hogy az egész mellkasát beteríti, akkorát köhög. Mivel a nyelőcsövében rengeteg gyűlik össze és nincs leszívva, már én bíztatom, hogy fújjon nagyot, majd én felfogom, kipucolom onnan. Végig a lét törölgetem, rengeteg papírt elhasználok. Időnként a kis lukból halászgatom a slejmet.

Asztmás is, allergiás is, psoriasis-a van, aztán látom, amint inzulininjekciót is kap, csak hogy ne legyen neki olyan jó abban a puha, békés kómában.

Lelkiismeret furdalásom van, mert másodszor történik meg, hogy hosszabb időt kihagyva arra megyek be, hogy közben szarul lett. Azért a rossz érzés, hogy hogyan lehetséges az, hogy nem érzem, mikor lenne szüksége rám vagy akárkire.

A rosszulléte azonban segít most nekem abban, hogy elmúljon a távolság-érzésem, ismét teljes odaadással tudok felé fordulni, nagyon szeretni.

Nem tudok mit kezdeni a részvétemmel, hogy rossz így látni, hogy nem tudok segíteni. Valóban segíteni.

Átvenném-e a szenvedését, akarok-e annyira segíteni? Milyen lehet mozdulatlanságra ítélve, örök sötétségben? Vég nélkül sorolhatom, mire nem képes. Hogy mire igen, az rövid lista, és a szenvedés különböző formái vannak csak benne.

Természetesen nem akarok ma tőle semmit, úgy értem, semmi fejlődést, kamerázást, ilyesmit, hanem ellenkezőleg; szeretném nagyon, hogy elaludjon. Még imádkozom is ezért, és hogy nem sikerül, dühös vagyok.

Bele akarom nyomni a párnát az arcába.

Kómában

Rájövök, hogy hiába nyomnám bele a párnát az arcába, nem ott vesz levegőt. Ott vesz levegőt, amit egész végig pucolgattam ma. Egy ujjal is befoghattam volna.

Próbálom, próbálom elfogadni, hogy nem az van, amit én akarok. Még egy rohadt elaltatásban sem.

Ővele

Este szeretkezünk és van egy pillanat, amikor megfogom a kezét, kicsit visszaszorít, de utána már hiába keresem azt, nem viszonozza.

Mással van elfoglalva, a mozdulatokkal. Olyan, mintha hirtelen megszakadna a kapcsolat a lelkünk között, amit a kezeink összefonódása tarthatott volna fenn, és személytelenné válik az egész. Egy pillanat mindez, és én hirtelen majdnem elsírom magam és ordítanék, hogy fogd már meg a kezem. Annyira rossz, hogy elmondani sem tudom, úgy érzem, súlyosan elhagyott, messzire került.

Omne animal post coitum triste.

A vécén imádkozom, hogy csak ebből ne legyen gyerek. Két világegyetem között foganna, sosem érne el egyikünket sem, csak nyújtogatná a kezét.

Álomban

Apuval a Dunában mászkálunk, a sziget partjainál. Megnézünk egy nyaralót, úgy dönt, megveszi. Én pedig örülök, hogy mi is használhatjuk majd. Megkérdezem, hogy miért van itt, és meddig marad? – de nem kapok választ.

Ővele

Van egy pillanat, megöleljük egymást, és onnantól jó. De azért nagyon befelé vagyok. Egyszerűen képtelen vagyok bármi felé érdeklődést mutatni, kivéve a festést.

Kómában

Nem vagyok mostanában a helyzet magaslatán, ezt elmesélem neki, és kérem, hogy ne vegye magára.

Éber most különösen, nyitott, szinte figyelő szemekkel, amiket lehuny, amikor simogatom, így élvezkedik. Jó alkalom lenne valamit gyakorolni, de most nekem nincs hozzá kedvem. Bár azt nem tudni, ereje mennyi van ilyenkor. Az nem biztos, hogy sok. Elmesélem, hogy festek mostanában, és hogy mit olvastam utoljára. Mondom, hogy majd ha topon leszek, végiggondolom, mi legyen a következő lépésünk, hogy fejlődjünk is azért.

Úgy fél órát vagyok bent csak, aztán mondom, hogy megyek megint két-három nap múlva, azért ne higgye, hogy nem.

Ővele

Kosz van, nincs erőm semmihez. Ő velem bénázik.

Néha nem tudom, jó-e ez neki, teljesen a hatásom alatt lenni. Mit keres mellettem? Én mit keresek őmellette?

Jézus meg ma a mennybe ment.

Ebben a házban a harmadik szakítás. Kinyitom a csapot, és feljön a túlfolyóból a víz.

Itt kerülgetjük a holmiját, ő meg engem, hogy hogyan hozhatnánk helyre. De a fejembe vettem, hogy jobb (persze, hogy rosszabb) lenne egyedül.

Kint ül, a kuplerája közepén, a fogkeféje visszavándorol a pohárba. De én tartom magam.

Magammal

Rivotril, hogy ma este tudjak esetleg aludni, de hát szar, szar, szar.

Kómában

A szokásos módon fogad: fekve, kómában. Elegem van. Mit kezdjek vele?

Beszélgetek a nővérrel. Szerinte semmi változás nem tapasztalható, javulásra nincs esély, bár baleset után az intenzíven látott hirtelen felébredni valakit, de ez más. Mondom a lábrázást, meg hogy szerintem figyelni szokott, de a nővér azt mondja, a vigil kómások produkálnak meglepő dolgokat néha, de ő nem hiszi, hogy ebből akármi is kisülhet. Személy szerint ő a homlokára fogja tetováltatni, hogy ezt ne, így ne, ne tartsák őt mesterségesen életben.

Én ma ezerszer kérem őt, hogy rázza meg a lábát, általam látható akadálya nincs, de nem teszi. Egyszerűen tanácstalan vagyok. Ha lenne egy apró jel, változás, bármi, akkor lenne egy irány, amerre tovább lehetne haladni…

Ővele

Gyötröm most már önmagam. Meg őt is. De főleg magam, magam ellen fordultam. Válogatás nélkül mondom, csak hogy fájjon. Nekem még jobban.

Itt ül, mindent megpróbál, hogy közelebb kerülhessen, de nem engedem. Közben meg felkötném magam a szeretetlenség miatt.

Addig gyötröm, míg elmegy. Van bennem valami, amire erre hajt, nagyon erősen, hogy utána szenvedhessek. Felhozok régi dolgokat, mindent, ami csak eszembe jut, és aminek az ellenkezője is igaz. De én nagyon logikusan keményen, szemetül kiállok a saját érveim mellett, ő pedig nem tudja megvédeni magát.

Most házasodik apu.

Magammal

És most értem, hogy soha senkinek nem fogom elhinni.

Akármit tesz vagy mond.

Ővele

Azt mondja, úgy érzi, mintha meghaltam volna. Az jó, az segít a felejtésben. Nem, rosszabb, olyan, mintha egy szerettünk meghalt volna.

Szer hatása alatt

Ugyan jól alszom, rivotril-álmomban.

Magammal

Kell lennie veszteségnek, semmi mással nem magyarázható. Veszteség után viszont az egyetlen logikus viselkedés.

Van még rajtam egy kis hely, csináltatok néhány új tetoválást.

Kómában

Búcsúzni vagyok itt. Elmesélem neki az utóbbi idők történéseit, a szakítást, hogy találkozunk a családjával beszámolni, mert letelt az idő és én nem jöhetek többet. Elmondom, hogy mindenki azt állítja, hogy amit én tapasztalok, az szubjektív belemagyarázás.

Ekkor görcsösen összehúzódik egyet. Beszéltek tovább, megint görcsöl, aztán elkezd rotyogtatni, és végül bekakil. Az oldalán fekszik. A nővér ekkor már legalább tíz perce van távol. Újabb tíz perc azzal telik, hogy téblábolok, kipucoljam-e, ha igen, hogyan, mivel?

A nővér csak nem jött, ezért kiürítem a zacskóját, és papírtörlőkkel abba szedem bele a szart, a lepedőről, sőt, egészen ki, a fenekéből. Összecsomózom, kidobom a zacskót, majd vizes papírokkal még mosom és mosom, míg a lepedőn teljesen szétkenem, de azért őt próbálom rendesen megtisztítani. Ezek a papírok nem erre valók, szétfoszlanak, és még sokáig érzem a szagot a kezeimen.

Magammal

Már négy rivotrillel alszom.

Ismét este, sőt, éjszaka van, de én festek mostanáig; négy képet. Hiányzik, nem hív, hívott reggel, elutasító voltam, hát miért hívna, de egyébként is jobb, ha nem hív.

Újabb este, veszekedés telefonban, alvás két rivotrillel. Jelenleg ez van nekem, meg a cigi.

Kómában

Lezárta a csoport a kísérletet, és így foglaljuk össze a család számára:

„Neurológiai szakorvosi vizsgálat és az agyi elektromos tevékenység műszeres mérése egyértelműen bizonyítja, hogy rosszulléte alatt oxygén hiányból bekövetkezett igen súlyos agykárosodást szenvedett. Az agytörzsi központok működésének köszönhetően vegetatív funkciói megtartottak, de tudatos, agykérgi működésre bizonyíték nincs. Ez a folyamat sajnos visszafordíthatatlan.

Mindezt összegezve: az a legvalószínűbb feltételezés, hogy nincs az ÖNTUDAT, az ÖNKONTROLL, a KOMMUNIKÁCIÓ-KÉPESSÉG olyan szintű birtokában, ami az emberi élet minőségének akár szerény szintjét jelentené. Benyomásaink szerint nem is valószínűsíthető, hogy erre a szintre valaha visszatér.

Ami működik benne: az alapvető életműködések (keringés, légzés, veseműködés stb.) idegi szabályozása, és a szervek maguk is végzik a dolgukat. Emiatt van az, hogy a szervezete működik.”

Írás közben

Nem tudom szavakba foglalni. Évek óta írok, de ez most nem megy.

Szer hatása alatt

Mesélek neki, sírok. Sírok, hogy kudarcot vallottam, sírok, hogy még mindig ott fekszik, és sírok, mert részeg vagyok.

Magammal

Nem lehet így kiadni, nem olyan; ha az egeret túl sok áramütés éri, apátiába süllyed, közönybe. Kevesebb áramütésnél vinnyog csak. Ha csak kicsit bántják.

Nem beszélek, nem ismerkedem, nem emlékezem, nem szeretek, nem érzek.

Magammal

Egy távoli rokon kilencvenhárom éves korában meghal, felelősséget rak rám, méghozzá szépet: a családjának ajánlja fel a szenvedését.

Magammal

Megnézek egy vidéki házat. Megveszem.

Mozgás közben

Pár napja futok a gépen, csak lassan, tíz percről indulva. Most is futok.

Kérem Istent, de aztán: mégsem. Nem tudok kérni, csak megköszönni mindent, ami van, és ami lesz.

Magammal

Csak a kvantumfizikában van ennek értelme, de hiszem, hogy ahogy rakosgatom össze magam, pici darabokból, formálom, javítom, úgy másokat is vihetek előre, mert ugyanezt a munkát már nem kell elvégezniük, ahogy új kötéseket hozok létre, másoknak ugyanez már kisebb munka. Mint ahogy nyilván én is rengeteget kaptam.

Hullámvasút

Nektek, akik bizonytalanok vagytok.

– 1 –

2003. június 15.

Huszonhét éves vagyok.

Elhagytak, megcsaltak, becsaptak, bántottak.

De ki, mikor és miért?

Semmire sem emlékszem.

Hány kapcsolatom fog még ugyanarra a sorsra jutni?

2001. december 5.

Huszonöt éves vagyok.

Csak úgy…

Elkezdek megint írni. Csak úgy.

Ma fél tízkor keltem, megint nehezen. Eckhardt Tolle kazettáján van egy mondat, valami olyasmi, hogy ha az ember minden reggel azt érzi, hogy nincs kedve felkelni, hogy nem bír végigcsinálni még egy napot, akkor baj van. Egyelőre ez a helyzet. Gyönyörű idő volt odakint. Végül is jókedvem volt, örültem, hogy túljutottam a tegnapi napon. Megittam a kávémat az erkély ajtajában ülve, két cigivel. Utána kitakarítottam. Élvezem a takarítást, élvezem, hogy szép lesz a lakás. Változtattam is egy-két dolgon, mostanában megint rám jött a lakberendezősdi. November közepe van, már most karácsonyi a hangulatom, pár napja az ablakokat is megpucoltam. Laci mellett egyfolytában gyereknek érzem magam, talán a gyerekkoromba vágyom vissza, vagy talán az akkori problémáimat kellene rendeznem, s ettől van ez a hangulatom. Már arra is gondoltam, hogy azért jött rám a saját gyermek utáni vágy is, mert a saját gyerekkori önmagammal való kapcsolatomat szeretném rendezni általa. Remélem, inkább az ösztöneim támadtak fel, és nem vagyok ennyire patológiás eset.

Szóval a karácsonyt is gyermekként várom, és iszonyúan vágyom rendes családi életre. Talán a gyerekkori önmagam szeretnék lenni, talán családanya, nem tudom. Mindjárt elsírom magam.

Azután átjött a barátnőm, kimentünk a konditerembe, és jót edzettünk.

Most már sírok is. Semmire sem vágyom jobban, mint egy szép családra, szeretetre. És persze állandóan én magam hiúsítom meg ennek lehetőségét.

A konditerem után napoztunk a medence mellett, a víz viszont túl hideg volt.

Tegnap Lacival vettünk egy grillezőt, ezért kitaláltam, hogy padlizsánt fogok grillezni rajta, meg paradicsomot. Sütöttem hozzá csapatit, egyedül az sikerült. Azután nagy vehemenciával nekiálltam rendet rakni a gardróbokban, legszívesebben mindent kihajítottam volna.

Fél hét körül hazajött Laci, és visszapakolt mindent, amit ki akartam dobni.

Később telefonált Adrienn, és én tudtam közben, hogy ő az. Éreztem, ahogy kimelegszem, ahogy egyre idegesebb vagyok. Utána nem is fogtam vissza magam, egyfolytában ordítoztam, hogy minek hívja, mi közük van egymáshoz.

Miért vagyok féltékeny? Mert kétévesen lett egy öcsém, és azóta egyfolytában azt gondolom, hogy engem nem szeretnek? Vagy mert én nem szeretem magam, és azt gondolom, más sem képes erre? Ezt most nagyon igaznak érzem. Odamennék Lacihoz – persze ezek után kilenckor lefeküdt aludni –, de azzal csak valami hamis bizonyítékot követelnék ki magamnak. Jó, megbizonyosodnék róla, hogy tényleg szeret, és aztán? Aztán megint ugyanaz: csak egyre jobban kiszipolyozom, és közben egyre jobban függök tőle. Mindentől, amit tesz és amit mond. Mi a megoldás? Hát az, hogy szakítanom kell vele. Akkor megszűnik a probléma. Nem is tudom összeszámolni, hányszor pakoltam össze és mentem el. Léteznie kell valami jobb megoldásnak.

És mégis annyira odabújnék hozzá, kunyerálnék egy kis szeretet. Persze hülyének nézne: egyszer elküldöm a fenébe, aztán meg odabújok. Nem tudja, és gyakran én sem tudom, hogy veszekedni is azért veszekszem, mert rettenetesen félek attól, hogy nem szeret. Hogy visszautasít.
Kizsigerelem.

Mennyire nem tudok őszintén írni. Nagyon szégyellem a féltékenységemet. Megpróbálok majd minél többet írni róla, hogy jobban megismerjem, és talán elfogadjam, hátha az hozzásegít a változáshoz, de legalábbis az önutálat csökkentéséhez.
Most pedig megyek szeretetet koldulni, mert egyelőre még ilyen vagyok.

2001. december 6.

Az írás talán segít tisztázni magamban, hogy ki vagyok, és mit szeretnék valójában. De lehet, hogy nem. Lehet, hogy soha nem fogom megtudni. Úgy halok meg, hogy egész életemben kerestem valamit, és semmit sem találtam. Talán ettől félek a legjobban? De hát egyrészt hiszek a sorsban, hiszem, hogy egy leckét kaptam erre az életre, amit meg kellene tanulnom, másrészt abban is hiszek, hogy ha ebből nem tanulom meg, majd egy újabb leckéből talán sikerül. És mégis nagyon félek a kudarctól.

Talán mégsem olyan erős a hitem?

Talán csak vigasztalom magam?

Vagy ellenkezőleg, nem vigasztalom magam eléggé azzal, hogy már eddig is milyen messzire jutottam?

De hát leírni is röhejes, hogy „milyen messzire jutottam”. Úgy érzem, nem jutottam semeddig sem.

Annyi a megfejtetlen rejtély. Vajon mi a célunk itt a Földön? Minek vagyunk, minek létezünk egyáltalán? Azt meg sem merem kockáztatni, hogy esetleg semmi célunk. Pedig talán jobb lenne ezt gondolni – akkor nem ülnék bénultan, azzal a kifogással, hogy de hiszen nem tudom, mi is a dolgom. Borzalmas vágy él bennem, hogy kiderítsem, és azután annak megfelelően tudjak cselekedni. És mi van, ha csak hiú ábrándot kergetek, és azért maradok le mindenről, mert egy nem létező valami után szaladgálok?

Ugyanez vonatkozik a lélektársunkra is. Létezik-e? Érdemes-e várni rá, és közben elszalasztani más lehetőségeket? Vagy pedig minden rajtunk múlik, teljes mértékben mi irányítjuk az életünket, és egy partnerből akkor lesz lélektárs, ha mi megfelelően dolgozunk rajta?

Igen ám, de ha valamit nagyon akarok, és életem irányítását a kezembe véve küzdök, hogy elérjem a célomat, talán épp a nagy akarás miatt nem jön össze.

Érzem, hogy megint lesz egy pont, amikor ezek a kérdések tisztázódnak bennem. Remélem. Nagyon vágyom rá. Olyankor mindenre választ kapok, és minden sikerül, bármibe fogok.

Azon gondolkodom, hogyan tudnám egyenesbe hozni magam. Nem sok minden jut eszembe. Talán hogy forduljak több szeretettel önmagamhoz.

Lacival reménytelen a kapcsolatunk. Megint elfuseráltam, tönkretettem, elbasztam mindent. Undorító vagyok. Összeférhetetlen. Elköltözzek? Jó lenne. Meg is van az új, pici, lehetséges odú, de… Szeretnék egyedül lakni? Félek tőle. De tudom, hogy jót tenne, mint ahogy valamilyen szinten egy kiképzőtábor is jót tesz az emberrel: megtanít küzdeni, a fontos dolgokra koncentrálni. Mindenki azt mondja, hogy váljak le erről a kapcsolatról, mármint Mohan és mások is. Kicsit én is azt érzem, hogy túl erős függőségi viszonyt alakítottam ki Lacival. És most emiatt teljesen képtelen vagyok ellátni magam. Hónapok óta semmi bevételem. Minden elszaródik, minden összefogott ellenem. Ki a fasz tárgyal le huszonöt ingatlanszerződést, hogy abból a végén csak három jöjjön össze? Hát én, amilyen barom vagyok. De tényleg, hónapok óta bármihez, bármihez nyúlok, abból szar lesz. Mi lehet az oka? Hogy elhanyagoltam a lelkem? Nem foglalkoztam eleget magammal? Lehet. Hogy a picsába nem vagyok képes arra, hogy egy kapcsolatban önálló személynek tekintsem magam? Hogy lehetek ilyen állat? Miért nem tudom logikusan szemlélni a dolgokat? Hova tűnik ilyenkor, egy kapcsolatban, a saját énem? Hova a faszba rakom?

Sokévi nehéz munkával jutottam el oda, hogy kapcsolatba kerüljek saját felsőbb énemmel, s aztán megszakítottam ezt a munkafolyamatot, nem fektettem bele újabb erőfeszítést. A tavamnál például mikor voltam utoljára? Már nem is tudom, de arra emlékszem, hogy akkor sem tudtam elmélyülni. Akkorra már elvesztettem önmagam.

Szóval költözzek el? Ha a világmindenség ezt akarná, akkor először is miért volt olyan borzalmasan bonyolult pénzt szereznem a lakásra, és amikor kiveszem, miért küldi rám abban a szent pillanatban a behajtókat, vagyis egy telefonhívást, miszerint holnapig fizessem be a kocsimat, különben elveszi a bank? Nem hiszem, hogy a világmindenség szeretne tőlem valamit, és közben állandóan akadályt állítana elém. Lehet, hogy én szeretnék elköltözni, a világmindenség viszont nem akarja. Vagy a világmindenség azt akarja, hogy költözzek, én viszont nem, ezért alattomban megakadályozom. Még valószínűbb, hogy a világmindenség szarik rám, csak én szeretnék valamit, el is határozom, megtervezem a kivitelezését, és aztán keresztbe teszek önmagamnak. Mindig is szerettem kibaszni saját magammal, ráadásul félig titokban, suttyomban, alattomban, hogy még magam se jöjjek rá. Fingom sincs semmiről. Az idő pedig ellenem dolgozik, mert mindjárt huszonhat leszek, és csak nő a fejemben a zűrzavar.

Mi a fenét keresek Floridában? Először, ugye, muszáj volt valahova elmennem Magyarországról, és mivel apu itt élt, kézenfekvő volt, hogy ide jövök. Aztán hazamentem. Aztán otthon elkezdtem, majd abbahagytam a főiskolát, mert már akkor is annyira biztos voltam abban, hogy mit akarok, és akkor hirtelen visszajöttem nyaralni egyet. Ez volt két éve. Munkám van? Nincs. Barátom van? Éppen mostanában van vége, lehet ismét kiheverni, és újraépíteni az önbizalmam, olyanféle önáltatásokkal, hogy hát nekem is jár valaki, és velem is jó lenni, és belém is lehet szerelmesnek lenni, és nem teszem tönkre maradandóan senkinek az életét, sőt netán képes vagyok valamit nyújtani is. Ezt most mind nem érzem igaznak.

2002. január 12.

Hogyan érhetném el, hogy mindennap írjak?

Nagyon foglalkoztat mostanában a depresszió kérdése. Orvosi szempontból én bizonyára az vagyok, de nagyon ódzkodom ettől, több dolog miatt is. Hiszek abban, hogy a hullámvasutamnak ezek a mélypontjai mégiscsak a fejlődésemet szolgálják. Nélkülük nem tudnám értékelni a magaslatokat. És az igazi mélypontok kényszerítenek arra, hogy javítsak, változtassak valamin. Olyankor egyszerűen nincs más választásom. Vagy meghalok, vagy változtatok. A sötétséget mindig világosság követi, ugyebár. Sajnos így van fordítva is.

Különben meg a depresszió egyik ismérve éppen az, hogy a páciens nem tud önszántából kimászni a gödörből. Nincs meg hozzá az akaratereje. Lehet, hogy én az olyan gödreimet is depressziónak vélem, amelyek valójában csak az élet természetes hullámzásához tartoznak? Vagy pedig én egy olyan kivételesen jó fej vagyok, aki olykor magától is képes kimászni a gödörből. Nem nagyon értek az orvosi részéhez, azt sem tudom, milyen mértékben vagyok depressziós. Hogy mikor igen és mikor nem. Mindenesetre a túl sok hullámzás szerintem semmiképpen sem normális, és hát én ennek mintapéldája vagyok. Meg azért is óvatos vagyok ezzel, mert ha kimondom magamról, hogy depressziós vagyok, azzal máris címkét ragasztok magamra, elbújhatok valami mögé, kifogást találhatok, egyszóval jó mentségem van bármelyik hülyeségemre.

Tehát a nagy kérdés: vajon a depresszió – bármi legyen is az – nem hoz-e valamiféle épülést is az életbe, és nem csak leépülést?

Mostanában azért foglalkoztat ez a kérdés, mert elolvastam a Prozac-ország-ot. Meg persze azért is, mert Lacival egyre tarthatatlanabb a kapcsolatunk. Ő azt mondja, minden hónap első hetében, vagyis a menstruációmat megelőzően teljesen megbolondulok. Én eddig ezt még sohasem figyeltem meg magamon, de most szeretném. Szeretném rögzíteni a hangulatváltozásaimat. És még azért is, mert amikor nincs túl rossz kedvem, hajlamos vagyok azt hinni, hogy nincsenek is gödreim, pedig valahogy az arány úgy néz ki, hogy három napból kétszer gödör, egyszer pedig oké.

Mi történt az elmúlt napokban?

Szép karácsonyunk volt, mivel addig hisztiztem, amíg vettünk fát meg minden. Kiderült, hogy jön Laci volt munkatársa Kanadából, és persze nálunk fog lakni, és persze huszonnegyedikén érkezik. Ettől teljesen lehangolódtam, ugyanis bensőséges családi hangulatot szerettem volna, azaz kettesben lenni Lacival. Aztán összeszedtem magam, és azt ajánlottam, hogy akkor tartsuk meg a szentestét huszonharmadikán. Huszonkettedikén erre Laci elment Marcival (nemrég jött ki utánunk Floridába) ezt-azt intézni, ajándékot venni, ilyesmi, de sokkal később ért haza, mint ahogy megbeszéltük, és fel sem hívott, erre én teljesen kiakadtam. Úgy összevesztünk, hogy végül a lakás két végéből egymáshoz vágtuk az ajándékainkat, ő a piros krokodilbőr csizmát, én meg a nagy Merci-modellt.

Utána valahogy kibékültünk, és végül is huszonharmadikán egy jót karácsonyoztunk – Marciékkal négyesben.

Másnap megjött a volt munkatárs is, és egész szilveszterig meg még utána is nagy volt a jövés-menés.

Huszonharmadika óta folyamatosan ittunk, főleg Marci meg én, harmincegyedikére már semmi erőnk nem maradt, és kevesen is voltunk aznap, ezért a szilveszter már vacakul sikerült. Az utolsó napokban egyébként is nagyon rosszul éreztem magam, mármint fizikailag, ami nem túl gyakori. Nem volt étvágyam például, ami szinte sosem szokott előfordulni – nagy bánatomra. Meg is ijedtem, hogy komolyan beteg vagyok, hiszen csak akkor szoktam fizikailag rosszul érezni magam, amikor már tényleg van rá okom.

A tömeg – meg a PMS, azaz premenstruációs szindróma – miatt végül nagyon bezsongtam. Már vége volt az ünnepeknek, de Marci például még mindig minden este átjött. Iszonyúan hiányzott már az egyedüllét, a kapcsolatunknak pedig a kettesbenlét. Mondtam is Lacinak, hogy legszívesebben elvonulnék egy elhagyatott, tengerparti erődbe, és telefont még véletlenül sem vinnék magammal.

Aztán következő nap teljesen ki is akadtam, egyfolytában dühöngtem, és végül Lacira zúdítottam az egészet, őt okoltam amiatt, hogy nem lehetek egyedül, és hogy ide jutottunk, hiszen én többször is figyelmeztettem előre. Megint nagyon összevesztünk. Sajnos megint napokra megsértődött, pedig „csak” muszáj volt kiadnom a dühömet.

Szombaton borzalmasan éreztem magam. A legrosszabbfajta rossz hangulat kerített hatalmába: semmire nem voltam képes, teljesen kataton állapotba süllyedtem, hat–nyolc órán át csak a falat bámultam, a telefont sem voltam hajlandó felvenni, egyetlen épkézláb gondolatom sem volt, és semmiféle érzésem, érzelmem… Teljes elhülyülés. Este aztán elmentem Avira vigyázni, és az odaúton már majdnem sírtam, és végig azt tervezgettem, hogy átkutatom a házukat, biztosan tartanak otthon valami antidepresszánst vagy nyugtatót. Végül azért tudtam Avira figyelni valamennyire. Attól féltem a legjobban, hogy az egészet ő sínyli meg.

Másnap áthívtam Marcit, mert beszélni akartam vele. Súlyosan utáltam, és nagyon egyedül éreztem magam, mégis elmagyaráztam neki, hogy nem bírom ki senkinek a folyamatos társaságát, túl neurotikus vagyok hozzá. Zavar például, hogy ott van vendégként, nekem meg egyszerűen megszólalni sincs kedvem, azonkívül, mivel jelenleg Lacival élek, szeretnék és muszáj is valamennyi időt kettesben töltenem vele. Kínos volt, de remélem, nem bántottam meg. Utána nekiálltunk inni, bár tudtam, hogy megint baj lesz: megint arra használom az ivást, hogy kieresszem a rengeteg gőzt… Mindegy, jobb éppen nem jutott az eszembe. Kint voltunk az erkélyen, Laci közben a mulatozásunk miatt nagy sértődötten elment aludni, és akkor egyszer csak, a második üveg bor felénél elsírtam magam. Marci vigasztalt egy darabig, aztán elment. Én totál kész voltam, bementem Lacihoz, és még sokáig folytattam a fesztivált, ittam, sírtam, cigiztem, és ha Laci nem istápolgat egészen addig, amíg elalszom, biztosan megint felvágtam volna az ereimet.

Másnap teljesen szarul voltam, el is halasztottam minden programomat. Nem baj, legalább Lacival kibékültünk.

Hétfőn elmentem az ügyvédhez, utána pedig nekiálltam megcsinálni a munkatervet egy termék USA-beli terjesztésére. Úgy dolgoztam, mint egy megszállott. Hat órán át megállás nélkül. És közben végig azt éreztem, hogy nem vagyok normális. És rohadtul megfájdult a hasam. Délután hazajött Laci a seggrészeg Marcival, mire megint kikeltem magamból, hogy hát ennyi veszekedés után még mindig egyik sem érti, hogy mi a pálya?

Másnap később végeztem, és rosszulesett, hogy Laci nem hív fel, hogy hol vagyok már, hogy nem is várja, hogy hazamenjek, sőt egyenesen örül, hogy nem vagyok otthon. Aztán mégis hívott, amikor már úton voltam haza, és akkor kicsit megnyugodtam, de hazaérve láttam, hogy hiába tudta, mikor jövök, rumli van. Vagyis leszarja, hogy jövök. Pedig ha kinyitom a szemem, láthattam volna, hogy amint beléptem, kikapcsolta a playstationt, felugrott, és jött puszit adni. Erre én beszóltam neki valamit, hogy miért nem pakol el, erre ő megsértődött, és egész este nem szólt hozzám. Órákig tartó hallgatás után mégis bementem a szobájába, mert persze lefeküdt, és aztán elkezdtem azt, amit a legeslegjobban utálok magamban, nem hagytam békén, iszonyú erőszakosan próbáltam kihúzni belőle valamit, mire ő általában elsírja magát. Mindig ugyanaz: szeretetet kunyerálok, de olyan agresszívan, támadóan csinálom, hogy nem lehet másként reagálni rá, mint visszatámadni végül, amire én még tovább támadok, még erősebben, mert most már még jobban szeretném, ha magához ölelne, csak ezt nem merem kifejezni, sőt egyenesen letagadnám. Végül aztán olyan csúnyákat mondott, hogy hirtelen tényleg kiábrándultam belőle. Egy időre. Pedig ő előtte már régóta hajtogatta, hogy semmi értelme az egésznek, és semmi esélyt nem lát arra, hogy javuljon a kapcsolatunk (nagyon meg is értem, szerintem sem lehet egy dilissel együtt élni). Szóval ennél a pontnál már én akartam, hogy hagyjon békén, úgyhogy hamarosan lefeküdtünk aludni, persze megint külön szobában.

Szentül elhatároztam, hogy elköltözök. Olyan mélyre jutottunk, hogy azt már nem lehet elfelejteni, megbocsátani, feldolgozni.

Ébredéskor még mindig bennem volt ez az elhatározás, meg az is, hogy elkezdek futni, mert most már muszáj valamit csinálnom a lelki békém visszanyerése érdekében. Olyan reggel volt ez, amikor rosszkedvűen, de mégis energikusan ébredek. Erre csörgött a telefon, pedig most igazán nem számítottam rá: Laci volt, és elnézést kért, amiért úgy megbántott. Nem tudtam mit mondani erre, mert annyira erősen azt éreztem, hogy tényleg nem mehet így tovább, meg azt is, hogy hiszen nem is bántott meg – én voltam egy szar szemétláda. Mint mindig.

Mindenesetre elmentem futni, és sikerült ötször egy percet kocognom. Még tíz másodperc, és vagy megfulladok, vagy kihányom a beleimet. Viszont sétáltam egy nagyot, és elképzeltem, hogy egy part menti kis eldugott zugban tölthetnék pár napot.

Később keresett Gábor, és muszáj volt kimennem vele a beachre, mert másnap már utazott haza. Kedvem is volt vele találkozni, de közben meg féltem, hogy észreveszi, mennyire meg vagyok zakkanva. Nem mintha félnem kellene ettől. Soha senki nem veszi észre. Még akkor se, ha mondom. Szóval jót dumáltunk, és utána nem jöttem egyenesen haza, hanem bejártam a közeli kis utcákat, és leírtam egy csomó motelnek a telefonszámát. Itthon azután felhívtam őket, de a legolcsóbb is ötven dolcsi egy éjszakára.

Laci már itthon volt, mire megjöttem, persze nem szóltunk egymáshoz. Megint külön aludtunk. Ez a legszarabb. Általában élvezem az egyedüllétet, de ez nem az, hanem a legteljesebb magány. Amikor két ember nem tud mit mondani egymásnak, és ezért két külön szobában alszik… Utálom ezt a szobát, pontosan az ilyen éjszakák miatt. Másnap, tegnap, jógáztam reggel, mert nem volt kedvem futni, és Marcival amúgy is megbeszéltük, hogy este megyünk sportolni, ő futni fog, én meg bringázni. Aztán ismét kimentem a partra napozni és befejezni a könyvem javítását. Lacival itthon megint nem váltottunk egy szót sem. Egyenesen bement a szobájába. Később utánamentem, és megkérdeztem, utál-e, aztán hogy szeret-e, majd ismét elkezdtem csesztetni, mert rosszul voltam attól – egész nap, illetve már napok óta –, hogy nem szól hozzám, hogy még azt sem mondja, hogy tűnjek innen.

Aztán jött Marci fél tíz körül, és lementünk a partra, ücsörögtünk és dumáltunk, nagyon jó volt.

Mikor hazajöttem, láttam, hogy egyrészt megjött a menstruációm, másrészt volt nyolc nem fogadott hívásom, mind Fecótól. Visszahívtam, mert nagyon nyomaszt, hogy mi van vele. Teljesen ki van készülve. Egy éve lakik egyedül, és még mindig nem szokta meg, vagyis inkább egyre rosszabbul érzi magát. Most, hogy Marci kijött, ez már túl sok neki, mármint, hogy mind a ketten itt vagyunk. Ezt onnan is tudom, hogy nagyon sokat hív minket mostanában. Egyfolytában iszik, és még ki tudja, mit csinál, másfél órát alszik, és utána megy dolgozni. Legszívesebben ott lettem volna, hogy megvigasztaljam, és hogy visszaadjam neki az önbizalmát, amit nem utolsósorban miattam vesztett el, de hát ennek már vagy nyolc éve.

Még a parton meséltem Marcinak a Lacival való megismerkedésünkről, és az ágyban tovább gondolkoztam rajta. Mindig ez történik a kibékülésünk előtt: az ellenségeskedő, paranoid hangulatom után egyszer csak eszembe jut valami szép dolog Laciról, és akkor elkezdek megint a jó tulajdonságaira figyelni. Valahogy kitisztul a kép. De ezt a legrosszabb esetekben napokig tartó rágódás előzi meg, egyfolytában kattog az agyam, és csak arra tudok gondolni, hogy mennyire rossz ember. Megint nem tudtam elaludni, ráadásul nyitva felejtettem a kurva ablakot, úgyhogy majd’ megfagytam, reggel meg folyton szólt a telefon. Nagyon fáradtan ébredtem, és ezzel ismét beütött a krach. Borús volt az idő is, azon gondolkoztam, hogy inkább most rögtön élve eltemetem magam, mint hogy szembenézzek az egész kibaszott nappal. Fel is adtam a küzdelmet, még mielőtt elkezdtem volna. Arra sem voltam képes, hogy megmosakodjam. Jártányi erőm sem volt. Szar ügy: hiába alszom kilenc, tíz órákat, egyre fáradtabb vagyok. Főleg az ilyen istenverte depressziós napokon. Egyre jobban nyomaszt, hogy mi a frász történik köztünk Lacival. Már kibékülni sincs kedvem, mert én is pontosan tudom, ahogy ő is, hogy csak ideig-óráig tart. Szerettem volna felhívni, hogy mondjak valami megnyugtatót neki, olyasmit, hogy ő semmiről sem tehet, az én beteg agyammal van a hiba. De ezt sem akartam, mert ez is csak a játék része lett volna: összeveszünk – kicsit közeledünk egymáshoz – kibékülünk – eltávolodunk – összeveszünk… és semmi kedvem folytatni, mert ha közelebb kerülünk egymáshoz, valójában akkor is csak a csúcspontot követő rosszabb periódushoz közelítünk. És valahogy meg kell szakítani ezt a kört, mert már nem lehet tovább csinálni. Túlságosan elromlott minden. Szóval, gondolom, főképp emiatt volt az egész mai napi depi. Nem mintha ezt egészen tudatosítottam volna magamban, egyszerűen csak az iszonyú fáradtságot éreztem. Igazság szerint nem sokat gondolkoztam, mert ilyenkor nagy köd van az agyamon, és semmihez sincs erőm. Sokkal jobb lenne, ha szomorúságot éreznék, mert akkor legalább éreznék valamit, és akkor talán kisírhatnám magam. Szóval olvasgattam egy kicsit, aztán arra gondoltam, hogy muszáj csinálnom valamit, úgyhogy felmentem az internetre, és beírtam, hogy prozac.com, és egy szép weboldalra csöppentem. Van rajta egy teszt, megcsináltam, és hetvenegy egész huszonöt pontot értem el. A kiértékelésnél az volt, hogy ha ötvennél több pontot értem el, akkor menjek orvoshoz, vagy ha épp öngyilkossági gondolataim vannak, akkor tűzzek azonnal a legközelebbi emergency room-ba. Írtam nekik egy levelet, hogy nincs pénzem rendes pszichoterápiára, de azt hiszem, egy kis Prozac nem ártana, mondják meg, mit tegyek. Remélem, válaszolnak. Aztán nézegettem a gépben a dolgaimat, és megtaláltam ennek a naplónak az első oldalait. El is felejtettem, hogy írtam. És most megleptek az akkori gondolataim. Kinyomtattam Lacinak, mert – ha más haszna nincs is – talán mindenképp érdekes lehet olvasni, hogy a másik félben hogyan zajlottak le egyes események.

2002. január 15.

Szombatra visszatérve: végül is otthagytam Lacinak mindent, amit addig írtam, aztán elmentem Avira vigyázni. Talán nem kellett volna odaadnom, mert most már ebből is sportot űzök, mármint az önmagam megsajnáltatásából. Nem vagyok elég erős. De hát másrészt meg soha nem fogja megtudni, elhinni, hogy tényleg nem vagyok olyan szörnyeteg, mint amilyennek látszom. Kár, hogy egyáltalán érdekel, ki mit gondol rólam. Ha kiegyensúlyozott lennék, és normális, akkor mindig – kivétel nélkül – magamat adnám, és aztán ezt mindenki úgy értelmezhetné, ahogy akarja, csakhogy én akkor sem magamat adom, amikor támadok és hisztizek, egyszerűen csak olyankor nem látok más utat a bennem zajló dolgok kifejezésére. Aztán meg, mivel már a rossz hangulatkor ilyen szélsőségesen nyilvánultam meg, amikor javítani próbálok a helyzeten, akkor meg egy másik szélsőséges megnyilvánulásba csapok át, vagy mi. Szóval az a lényeg, hogy egyiket sem tudom normálisan csinálni. Sem azt nem tudom jól kifejezni, hogy valami problémám van, hiszen olyankor én sem értem az egészet, sem azt, amikor szeretnék kibékülni. És emiatt aztán nemcsak a támadáskor, hanem a kibéküléskor is egy szemét vagyok. Egyik alkalommal sem vagyok őszinte. De csak azért nem, mert magamhoz sem vagyok az, illetve nagyon is próbálok, de nem értem magam, ezért nem tudom, mit is kéne őszintén kifejeznem. Van még mit tanulnom. Szóval Aviéktől még fel is hívtam, de addigra persze már aludt, és azt mondta, hogy ne most, és nem telefonban kellene ezt megbeszélni, de azért hallottam a hangján, hogy ő is közelít felém, tehát boldog lehettem, ismét sikerült bevonnom őt a kis játékomba. Negyed kettőre értem haza. Nyitva hagyta a szobája ajtaját, aminek nálunk mindig külön jelentősége van. Amikor bementem a fürdőszobába, felnézett és intett, úgyhogy odamentem hozzá. Sokáig tartott átölelve, nekem meg sírni volt kedvem, sírtam is egy kicsit, de csak hangtalanul. Mellette aludtam.

Másnap délben ébredtem, és addigra haza is jött a munkából. Arra ébredtem, hogy szépnek érzem magam, és nagyon fittnek. Nem volt minden a régi vele, de a kiábrándultságom miatt erre nem is nagyon vágytam, vagyis inkább féltem tőle, nyilván ő is, de legalább nem volt ellenséges vagy hideg a hangulat, hanem inkább baráti. Jókedvem volt, de legalábbis egyáltalán nem rossz, vagy nem fáradt, vagy nem ideges, vagy nem lehangolt, vagy nem fásult, vagy nem ködös, hanem normális. Ezt azért fontos leírni, mert sokszor van ilyen is. Kimentem a konditerembe, és lépcsőztem harminc percig, azután hasaztam, aztán itt, a szobában pedig nyújtottam. Nagyon jólesett, és jó érzés volt, hogy az ünnepek miatti kihagyás után kezdek ismét visszatalálni a sporthoz. Lacinak kinyomtattam az összes eddigi véleményt a könyvemről, és elolvastattam vele, én pedig közben az itteni copyrighttörvényeket tanulmányoztam. Aztán Laci azt mondta, őt is érdekli a dilisteszt, meg is csinálta, és hatvanöt lett a pontszáma. Nagyon elgondolkoztatott. Arra a kérdésre, hogy reménytelinek látja-e a jövőt, és arra, hogy úgy érzi-e, hogy másoknak szüksége van rá, azt válaszolta, hogy soha. Szörnyű. Én mindkettőre azt írtam, hogy néha. Laci sem normális, az biztos. Nem is akar ezen változtatni, ő valahogy úgy áll a dologhoz, hogy a nagy szarban legalább megpróbál a felszínen maradni. Én ezt az egész analizálgatást azért csinálom, mert egy jobb jövőben reménykedem, azt gondolom, most ugyan ez a helyzet, de lehet rajta változtatni, és valamikor majd csak boldog leszek. (És közben az a gondolat is motoszkál bennem, hogy ha elengedném ezt a bizonyos analizálgatást és önmagam folytonos figyelését, akkor lehet, hogy máris boldog lehetnék? Különben meg úgysem tudom elengedni még, úgyhogy ez nem aktuális kérdés.) Közben jelentkezett Marci, és át is jött hamarosan. Felhívattam vele Fecót, mert két napja megígértem neki, aztán pedig leült levelet írni, mi pedig Lacival a másik szobában szeretkeztünk, ami áttörésnek volt nevezhető. Mire megnéztem Marcit, hogy hol tart, három sort sikerült kicsiholnia magából (és nem mi voltunk túl gyorsak), úgyhogy abbahagyattuk vele a novellaírást. Kitaláltuk, hogy elmegyünk moziba. Megettem pár liter vajas kukoricát, amitől enyhén szólva felfordult a gyomrom. Itthon láttam Lacin, hogy nem boldog, hogy nem biztos, hogy ki akar békülni. Megkérdeztem tőle, hogy most mi van, folytatjuk úgy, ahogy eddig? Mire ő, hogy nem tudja. Mivel már szeretkeztünk, erre ideges lettem, hogy arra azért jó vagyok, ugye? Meg hogy nem fogok vele aludni csak azért, mert megsajnált, hogy ne aludjak egyedül, hanem csak ha tényleg akarja. És megint egyedül aludtam.

Ma reggel ő keltett, telefonált, de tovább aludtam, és csak tizenegykor kászálódtam ki az ágyból, hiába állítottam be az órát kilencre, mint minden nap. Telefonált anyu, mert éppen most véleményezik a munkatervemet, és nagyon tetszik nekik. Azt is elmesélte, hogy az egyik pszichológus, aki olvasta a Sárkányos lány-t, azt mondta, hogy valószínűleg nem voltam depressziós, mert egy igazi depressziós semmilyen külső körülmény hatására nem gyógyul meg. Persze úgy néz ki, nem is gyógyultam meg, csak egy időre. Különben meg minden szakember mást mond ezzel kapcsolatban, nemcsak az én esetemben, hanem például a prozacos csajnak vagy Nick Trainának is stb. Azt is mondta az illető, hogy túlérzékeny vagyok, és ezért megyek bele mindenbe olyan marhára. Ahogy figyelgetem magam mostanában – amitől kezdem úgy érezni magam, mint egy részecske, amely már a megfigyelés tényétől megváltoztatja tulajdonságait –, rájöttem, hogy szinte szeretném, ha valaki klinikai esetnek nyilvánítana. Vagy legalább én magamat. Érdekes. Vajon miért van ez? Egy csomó bűntudattól megszabadulhatnék, hiszen akkor nem én vagyok a rossz, hanem a betegségem. Van még egy költőibb része a dolognak, mégpedig az, hogy akárhány depressziós műalkotással kerülök kapcsolatba, úgy látom, hogy az alkotóik mind szuperérzékeny és ezért számomra nagyon szimpatikus emberek.

Egyébként baromság minden, amit itt az elmúlt napokban hadováltam. Nem más, mint lelki szemetelés. Rágódás a szaron. Nem is mindig szoktam ezt csinálni. De sokszor. Le kell szokni róla, akár az a bajom, hogy klinikai depresszióban szenvedek, akár az, hogy csak képzelem, tehát hipochonder vagyok, akár az, hogy szeretnék az lenni, tehát mégsem vagyok normális, akár az, hogy unatkozom, és jó dolgomban nem tudok mit csinálni, akár az, hogy szimplán hülye vagyok, mindegy. Persze nagyon kényelmes dolog, ha az ember azt mondhatja magáról, hogy beteg, és ezért van minden. Ezért is nem akartam soha ezt mondani: nem akartam lemondani az életem irányításának jogáról. Nagyon kényelmes lehet, és ennek az elmúlt napokban majdnem be is dőltem, de most ismét rájöttem, hogy ezt nem akarom. Hogy mekkora hülye vagyok. És milyen szar a memóriám. Valószínűleg erre egyszer már vagy tíz éve is rájöttem, csak elfelejtettem azóta, és most majdnem befeküdtem egy kórházba a „betegségemmel”. Még jó, hogy eszembe jutott. Egyébként az ilyen emlékezetkihagyások és megőrülős-lehangolt korszakok nagyon is jellemzőek rám. Most csak azt kéne megfigyelnem, hogy valóban a hónapnak egy bizonyos szakaszára jellemzőek-e, vagyis közük van-e a periódusomhoz. Hisz ezzel kezdtem az egész filozofálgatást, még jó, hogy rájövök végül. Szóval figyelnem kell magam. Tény és való, hogy a mostani megőrülésem épp a menstruáció elé esett, de azt még nem tudom, hogy miután megjön, valóban normális vagyok-e. Kabaré, amit csinálok, kezdek jól szórakozni magamon. Tényleg hullámvasút…

2002. január 25.

Kedves Zoltán,

Mellékelten elküldöm az önéletírásom meg azt a bizonyos naplórészletet is (de az csak pár napot ölel fel, nem régóta írom, és azt hiszem, amúgy is hülyeség). A Sárkányos lány, amit mellékelek, sokkal többet mond el az életemről, bár nem az akkori érzéseimről.

Azt kérdezi: „Mi történt pontosan önnel, amiért úgy érzi, hogy segítségre lenne szüksége?”

Hát ez az, semmi. Örülnék neki, ha történt volna valami az életemben, egy nagy trauma, amire ha egyszer csak majd visszaemlékezem, az egy nagy katarzis lesz, és attól majd meg is szűnik minden bajom. De azt hiszem, nincs ilyen, azzal kell megbirkóznom, hogy minden jó volt körülöttem, egyszerűen csak olyan ember vagyok – egy elkényeztetett hülye –, akinek semmi sem elég jó. Szóval csak általános kuszaság van bennem, és nagyon gyakran rossz a kedvem, vagy ködös a hangulatom, vagy éppen nagyon utálom magam.

Ha a problémáimat le kellene bontani, mert ez így nagyon megfoghatatlan, akkor az egyik, ami most nagyon aktuális – mert a barátommal éppen megyünk szét az összeférhetetlenségem miatt –, az lenne, hogy miért nem vagyok képes nyugton maradni egy kapcsolatban, miért kell mindenáron elrontanom. Például iszonyatos, beteges féltékenységgel. Meg állandó szurkálódással, kötözködéssel. (Majd megkérem a barátomat, hogy fogalmazza meg nekem, milyen is vagyok vele, és akkor majd azt továbbítom önnek.)

Amikor épp nincs fiúm, sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok. (Miért van ez?) Olyankor a párkapcsolatokról is nagyon nagyvonalúan gondolkozom. De csak elvben. A gyakorlatban kibírhatatlan vagyok. Olyan, mintha csak akkor lennék önálló, egész személyiség, amikor egyedül élek. Amikor van valakim, akkor belecsimpaszkodom, és használom az ő energiáját, míg teljesen el nem szívom. Nem tudom értelmesen leírni, de biztosan tudja, milyen az, amikor valaki a verekedésig hisztizik, ráadásul nagyon gyakran. Azt gondolom, valami nagyon mély félelem lehet bennem attól, hogy elhagynak. (Mint apám gyerekkoromban? Tényleg akkora trauma lett volna, hogy még huszonhat évesen sem vagyok képes feldolgozni? Ezt nehéz elhinni.) Vagy talán inkább attól, hogy engem nem lehet szeretni. (Gyanítom, azért van ez, mert én sem szeretem magam stb. Milyen unalmas már ez a téma.)

Szóval azt nem értem például, hogy bármilyen gyerekkori sérelem legyen is az oka az egésznek, miért nem vagyok képes azt mondani, jó, ez volt akkor, de azóta eltelt tíz, húsz, huszonöt év, most most van, kezdjünk valamit végre a helyzettel, ne a múlton töprengjünk? Őszintén szólva már nagyon unalmas vagyok saját magam számára, mert évtizedek óta próbálom megoldani ezeket a dolgokat. Azért persze voltak előrelépéseim, leszoktam az ivásról, drogozásról, mert megoldottam egy-két problémámat, amik azokat okozták, de ennyi.

Végül is, ha össze akarom foglalni, mi bajom van, akkor ezek lennének:

– maga a tény, hogy bajom van

– nem vagyok képes jól működő kapcsolatot létrehozni, fenntartani

– túlságosan gyakran van rosszkedvem ahhoz, hogy ez ne befolyásolná a mindennapi életemet (tulajdonképpen inkább az életemet alakítom a hangulataim köré)

– állandóan bajom van a külsőmmel, súlyommal, ami egyértelműen lelki eredetű, de azért nem bulimia, egy pszichiáter korábban úgy fogalmazta meg, hogy „önértékelési” vagy „énkép”-zavar

– állandóan hihetetlen nagy csődhelyzetben vagyok, valahogy mindig nagy problémákat generálok magam köré

– nehezen alszom el, viszont későn és nehezen kelek

– nagyon fáradt vagyok mindenhez, kevés az energiám

– egyszerűen már félek bármilyen programot szervezni magamnak – mind munkában, mind szórakozásban –, mert sosem tudom előre, hogy éppen milyen hangulatban leszek, és nem tudom kezelni a hangulataimat

– nem tudok egy állásban három hónapnál tovább megmaradni

– egyszerűen valahogy képtelen vagyok szabályokat betartani, mintha élvezném, hogy felrúghatom őket, még akkor is, ha nem akarom

– mindezek miatt nem túl sikeres a „külső életem”

– egyértelműen szenvedélybeteg vagyok, bár már nem drogozom

Mostani függőségeim: cigi, kávé, ha alkoholt iszom, nem tudok mérteket tartani, evés, párkapcsolat.

És szégyellem magam, mert állítólag szép is vagyok, csinos is, okos is, jó családi háttérrel, kivételes anyával stb., és mégsem vagyok képes mindezt megfelelően használni, vagy éppen csak örülni neki. Ezért ráadásul félek, hogy ennek az egésznek, ha nem valami gyerekkori blabla az oka, akkor én magam vagyok az: a negatív gondolataim, a túlzásba vitt analizálgatásom, az örökös elégedetlenkedésem stb.

Végül is én mindegyikkel hajlandó vagyok szembenézni, és nagyon szeretnék változtatni, változni, csak nem tudom, hogyan. Ezért próbálok mindig az okokra rájönni, a saját motivációimra, de hát, mint láthatja, csak még zavarosabb lesz tőle az egész, mert túlságosan belebonyolódok.

Néha gyakorlom az elfogadást, és ez olykor sikerül is pár napra, aztán elmúlik, megint visszajön a zűrzavar. Aztán célokat tűzök ki, azzal a jelszóval, hogy koncentráljunk a jövőre, nem érdemes a múlton rágódni. Szabályokat állítok fel magamnak, de hát mivel megrögzött szabályfelrúgó vagyok, ezért aztán felrúgom őket.

Az írásomból majd kiderül, hogy sosem fordultam külső segítséghez. Emlékezetem szerint az első húsz év teljes sötétsége után volt egy-két jó évem, és azt mind magamnak köszönhettem (mint ahogy a sötétséget is). Aztán fokozatosan megint rosszabbodott, valahogy talán az utolsó egy évben, bár nem tudom pontosan. Gondolom, a párkapcsolatomnak is komoly szerepe van benne. (Ez azért szörnyű, mert nagyon kedves, figyelmes, szerető barátom van. Igaz, már kezdem látni, hogy ez mégsem elég, jó volna, ha társ is volna, azzal együtt, hogy mégiscsak én rontottam el mindent.)

Most lakást keresek, különköltözöm, és akkor remélhetőleg szép lassan megint minden oké lesz. Csak dolgoznom kell rajta.

Ez az, mindig rengeteget kell dolgoznom azon, hogy valamennyire rendben legyek lelkileg. Ez miért van?

Régen egyáltalán nem voltam nyitott senki felé, de most már szívesen vennék külső segítséget. Nem is nagyon hittem, hogy gyerekkori sérelem lenne a problémáim oka. Inkább valahogy olyan karmikusnak éreztem, szóval máshogy álltam a dologhoz, pszichológus vagy pszichiáter nem tudott volna segíteni rajtam. Aztán amikor körülbelül fél éve megírtam a „könyvemet”, utána nem sokkal anyu írt hozza egy utószót, ami nem lett igazán jó – túl rövid, nem fejezte ki a lényeget, semmi új nem volt benne, főleg az én számomra semmi új –, és az elolvasása után haragudtam anyura, ami napokig eltartott, és azóta sem jöttem rá, miért. Kicsit apun is gondolkoztam. Talán sohasem dolgoztam fel őszintén kettejük szerepét, s ezért mostanában határozottan úgy érzem (érzem, és nem tudom – tudni nem tudok semmit), hogy talán mégis van valamiféle gyerekkori blablám, és annak a megértéséhez mégiscsak szívesen vennék külső segítséget.

Ne haragudjon, hogy ilyen hosszasan írtam ilyen zagyvaságokat. Most elküldöm, bár tudnám folytatni, de hát csak körbe-körbe járnak a gondolataim, gondolom, ennyi úgyis elég most.

Üdvözlettel, Orsi

Kedves Zoltán,

Kicsit nehezet kér, mert erre a három kérdésre szerintem az előző levélben válaszoltam.

Miben tudna ön segíteni?

Bármiben. Ha bármiben segítene, és attól jobb lenne, annak örülnék. Például rendszerezni a dolgokat a fejemben, vagy együtt tisztázhatnánk anyu vagy apu szerepét.

Mi az, ami gondot okoz a mindennapi életemben?

Maga a mindennapi élet. Saját magam. Az energiahiány. A fáradtság. A kedvetlenség. Az önbizalomhiány. Hogy dohányzom. Hogy semmit sem vagyok képes végigcsinálni. A féltékenységem. Hogy nem vagyok képes egy kapcsolatot jól működtetni. Stb., stb.

Melyik a legsürgetőbb?

Mindegyik. És egyik sem, mert ha belegondolunk, egyikbe sem halok bele. Bármelyikkel lehet kezdeni, például a féltékenységgel, vagy a szüleimmel.

Mit jelent a Sárkányos lány?

Eredetileg kígyós lány, mert az van a karomra tetoválva. A tartalma miatt azonban meg lett változtatva minden szereplő neve, minden helyszín és minden egyéb konkrétum, ha esetleg kiadásra kerülne sor.

Elküldöm még egyszer a két irományt, remélem, el tudja őket olvasni.

Üdvözlettel, Orsi

2002. augusztus 6.

Itthon a nőgyógyászati izém, a HPV-vírus miatt megműtöttek. Természetesen hajnalban kellett kelnem, órákig sorban állnom a felvételhez étlen-szomjan, úgyhogy mire megkaptam az ágyam, teljesen kivoltam, el is aludtam. Amikor ébresztettek, hogy megyünk a műtétre, még bementem a mosdóba, hogy pisiljek, és mivel álmos voltam, véletlenül ittam vizet a csapból. Iszonyatosan megijedtem, hogy altatás közben a saját hányásomban fogok megfulladni, de nem akartam szólni, mert semmi szín alatt nem csináltam volna még egyszer végig ezt az egész tortúrát, meg az orvosokkal sem akartam kicseszni. Szóval rettenetes halálfélelemben hagytam, hogy elaltassanak, és az volt az utolsó gondolatom, hogy nem ébredek fel többé. Így aztán azt álmodtam vagy hallucináltam, hogy meghaltam, és az újjászületés előtti köztes létben vagyok. Tudtam, hogy most kapok egy új lehetőséget, és minden idegszálammal azon voltam, hogy jól rakjam össze magam, hogy most ne rontsam el. Nagyon igyekeztem, hogy most minden másképp, jobban sikerüljön.

Elkészíttettem a horoszkópomat is. A Vízöntő aszcendensem miatt nagyon fontos számomra a szabadság, a függetlenségem megőrzése, mindig túlpörgök, borzasztó nehezen tudok kielégülni, elégedettnek lenni. Folytonos változás, átalakulás, forradalmiság jellemez, aminek az árnyoldala menekülési vágy. Meg kell találnom, mi az, ami korlátok közé szorít, mi miatt kell folyton az a „forradalom”. És törekednem kell a régi megőrzésére, hogy ahhoz kapcsoljam az újat. A Halak jegyem pedig arra figyelmeztet, hogy önmagam elesettségéhez is gyengéden forduljak oda, nézzem meg, hol tudok adni, mert azért születtem, hogy adni tudjak. Találkoznom kell a gyengeséggel, azokkal az emberekkel, akik érzelmileg kiszolgáltatottak, valami segítő területet kell választanom, például drogosokkal kellene dolgoznom.

2002. szeptember 1.

Van egy barátom, Zsolt.

Akik jól ismernek, azt mondják, mennyire nehéz és küzdelmes az életem.

Mégsem lett annyi tapasztalatom tőle, hogy akár csak el tudjam képzelni Zsolt világát.

Képtelenség felfogni.

Zsoltot nem akarták, nem várták, nem szerették, nem fogadták el, újra és újra elfelejtették (mint ahogy én is tettem Zsolttal, időről időre), büntették, elutasították, bántották, megalázták.

Az anyukája verte Zsoltot, és közben Zsolt az anyukájáért sírt.

Harminchat éves, de még mindig.

Egy kisfiú – Zsolt – tizenkét éves korára túl volt az ötödik öngyilkossági kísérletén.

Apukája elhagyta, anyukája megtagadta.

Tizenhárom évesen kurválkodott.

Huszonhat évesen az utcára került és alkoholista lett.

Néhány éve tbc-s lett.

És három éve kiderült, hogy AIDS-es.

Miért?

Miért, hogy valaki, aki olyan szeretetre méltó, mint ő, ennyi igazságtalanságban, fájdalomban és szenvedésben részesül?

Amennyiben az élet egy tanulási folyamat, nem lehet, hogy neki is jár egy kis pihenő?

Amennyiben van Isten, nem lehet, hogy neki is jár kegyelem?

Nem lehet elviselni az emberi szenvedés tudatát másként, mint abban a reményben, hogy végül eljön valamiféle igazságszolgáltatás. Hogy egyszer mindenki megkapja azt, ami jár. Azt a szeretetet, ami jár. Zsolt is, hogy begyógyuljanak a sebei, és az anya is, hogy feloldódjon az a dermesztő hidegség.

2002. december 30.

Felhívott a Le Méridien szállodából az értékesítési menedzser, egy barátom, hogy José Cura náluk lakik, és lehet vele találkozni egy „socializing” keretében.

Azt képzeltem, hogy ez egy fogadás lesz, sok vendéggel, és szerencsés leszek, ha egyáltalán láthatom a Maestrót. Több mint két órát mászkáltam az egyik plazában, hogy találjak egy megfelelő ruhát a fogadásra, ami se nem estélyi, se nem kosztüm, hanem amolyan koktélruha. Végül is nem találtam semmit, ráadásul kövéren is ébredtem reggel. Azért vettem egy hosszú ujjú csipkefölsőt, otthon felvettem kosztümszoknyával, és lehangoltan beletörődtem, hogy abban megyek. Aztán eszembe jutott, hogy van egy fényes, merev anyagból készült, földig érő fekete szoknyám, amit kint vettem három éve szilveszterre, inkább csak poénból, mert tök olyan vagyok benne, mintha királylánynak öltöztem volna. Szóval felpróbáltam, és tetszettem magamnak (talpig fekete) hercegnőként.

Három órával előbb elkezdtem készülődni, így csak fél órát késtem. A szálloda concierge-e elvezetett a menedzser ismerősömhöz, aki karon fogott és vezetett tovább. A szálloda fényűző aulájában mindenhol ültek az asztaloknál, és persze a belépőmet nézték. Három lépcsőn feljebb kellett lépnünk, és akkor történt egy kis malőr. Ráléptem ugyanis bal lábbal a szoknyám elejére, és csak a menedzser bírt valahogy visszahúzni, hogy ne essek hasra, de nem nyertem vissza az egyensúlyom, mert rögtön jobb lábbal is belegabalyodtam a szoknyába. Amikor sikerült ismét felegyenesednem, próbáltam a méltóságom maradékát megőrizve továbbmenni. Nem vettem el pezsgőt a felém kínált tálcáról, nehogy leejtsem. Odavezettek egy asztalhoz, ahol ült már egy hölgy, a menedzser egy másik ismerőse, én meg lehuppantam, és azonnal rágyújtottam, ami persze szintén hiba volt. Aztán odakeveredett még két lány is, így ültük körbe az asztalt. Ekkor érkezett egy fotós, és azt mondta, fényképezés szempontjából az a legjobb, ha a Maestro majd mellém ül, az asztalfőre. Aztán a Maestro is megérkezett, és kiderült, hogy összesen mi négyen, nők vagyunk itt José Cura kedvéért, meg a menedzser.

José most múlt negyven, nagyon jóképű, és farmerban szeret lenni. Elkezdtünk cseverészni, végigkérdezett minket, ki mivel foglalkozik. Nálam nagyon hosszan leragadtunk, ugyanis azonnal nagy vita alakult ki otthon szülés témában. Mondanom sem kell, hogy José ellenzi.

Beszéltünk a szilveszteri fellépéséről is az Operában, mondta, hogy ő magyar szerzőktől akart darabokat, de a szervezők (a magyarok) csupa osztrákot akarnak, és szerinte hiába bomlott fel az Osztrák–Magyar Monarchia, a zenében máig nem akarunk kilépni az elnyomók árnyékából. Egyébként cirkusznak titulálta az egészet, ahol majd sok pingvinnek öltözött sznob lesz. Ő vezényelni fog, amit amúgy is jobban szeret, de az éneklés többet fizet, ezért kénytelen azt is elvállalni.

Aztán beszéltünk a karrierjéről (a három tenort csak kedves öregeknek hívja, Andrea Bocelli pedig szerinte tehetségtelen), és aztán a saját kis kezével beírta a határidőnaplómba az e-mail címét. Összességében nagyon kedves volt, és művelt, értelmes, és persze rengeteget bókolt. Azt mondta, nagyon sok gyönyörű, intelligens nővel találkozik szerte a világban, de mind egyedülálló, így a feminizmusról is beszéltünk egy sort, igazi férfit ő sem nagyon lát manapság.

Aztán felállt, elment, mi pedig ketten a csajok közül egyszerre: „Na akkor gyújtsunk rá!”, a többiek pedig végre nekiláttak a kajának, a kis csodafalatkáknak meg a csokitortának, ami ott volt már az asztalon ezüsttálcákon, csak senki nem mert enni addig.

– 2 –

2003. július 17.

Huszonhét éves vagyok.

Kezdek jobban lenni, hat a Prozac vagy a torna vagy az egyedüllét vagy mindez együtt. Ahogy közeledett a május vége, előre féltem, hogy az iszonyatosan nagy meló, a kilenc hónapos projekt után milyen űr marad majd bennem. Floridából való hazaköltözésem után Gyurival, nevelőapámmal egy jótékonysági gálaestet szerveztünk, ami országos rendezvénysorozattá nőtte ki magát. A Millenáris hatalmas csarnokában volt a több ezer fős gálaest: iszonyatos apparátus, kivetítők, hang-, fény- és színpadtechnika, neves fellépők. De ezenfelül egy jótékonysági festményárverést is rendeztem, amelynek a kiállítása a Gerbeaud épületében volt, neves filmrendező megnyitóbeszédével, az árverés maga pedig a Le Méridien hotelben. Az utolsó hetekben iszonyúan feltuningolt állapotban pörögtem. És egyszer csak vége lett, úgy, hogy közben gondolkodni sem volt időm. Pár napos elvonulásra, pihenésre, magamba fordulásra lett volna szükségem utána. Elég lett volna pár nap. De képtelen voltam erre, egyszerűen csak pörögtem tovább a tengelyem körül. Barátokkal találkoztam, akiket igen elhanyagoltam az utolsó hónapokban, és buliztam. Ittam. Nem gondolkodtam. Intéztem azokat a dolgokat, amik a rendezvény után még hátravoltak, de erőtlenül, ugyanis május huszonnegyedikével bennem teljesen vége lett az egész azt megelőző időszaknak. Egyszerűen lezárult, eltemettem, anélkül hogy átgondoltam volna, hogy egy gondolatot is vesztegettem volna rá. Jöttek az újabb ötleteim, a forgatás, újabb aukció szervezése, festményekkel bizniszelés, a maszkjaim stb. Aztán ezek közül egyik sem jött be azonnal, hirtelen minden lelassult. Nem maradt semmi. Nem lett semmi dolgom, és nem lett bevételem. Felkeltem reggel, de nem volt kedvem felkelni. Lehetett tudni, hogy semmi sem fog történni aznap. A barátaim kevesebbet értek rá, mint én. Amikor ráértek, ittam. Megjött Laci Kanadából, nálam volt három napot, amit többnyire a kocsmában töltöttünk. Ez az ivás már nem a régi alkoholizálás volt, de gyorsan odavezetett volna, és a lelkiállapotom ijesztően hasonlítani kezdett a régire. Sok ember között voltam, de valahogy annál inkább egyedül éreztem magam. Teljesen elvesztettem a kapcsolatot önmagammal. Rájöttem, hogy össze kell szednem magam, meg kell nyugodnom, egyedül kell lennem, pihennem kell, sportolnom kell, átgondolni a dolgokat. De egyszerűen nem sikerült. Kapálóztam, hogy ne kelljen nagyon-nagyon mélyre zuhannom, mielőtt kifelé indulhatnék a gödörből. De nem sikerült. Egyre rosszabb lett. Február óta minden reggel leírtam a céljaimat, de most abbahagytam, mert minden sor egyszerűen a képembe ordította, hogy mennyire a leírtak ellenkezője az igaz, és így csak csalódtam és újra csalódtam magamban. Próbáltam tornázni vagy futni, de nem ment. Egyszerűen nem tudtam rászánni magam. Elkezdtem, de a sikertelenség miatt abbahagytam. Egyik bevált módszerem sem segített kijönni a gödörből. Darab szarnál is szarabbnak éreztem magam. Hogy feldobódjak, elolvastam a Végállomás gyermekei-t és az Egy rém ronda vörös barakk Amerikában-t, mindkettő drogosokról szól, aztán nekiálltam a neten szintén depressziós történeteket olvasni. Megint megijedtem, hogy ugyanolyan vagyok, mint a híres esetek, Sylvia Plath vagy Elisabeth Wurtzel, vagy az összes többi, akinek a történetét olvastam. Hogy nincs semmi identitásom, csak egy betegség, ami ugyanaz, mint másoknál. Persze nem mentem sehová, lemondtam minden programot, elbújtam. Egész nap csak kínlódtam, és vártam valamire. Hogy vége legyen az egésznek.

A házunk előtt egy tér van, házakat csak messze látok, de mégis, amikor a teraszomon ültem, úgy éreztem, mintha ketrecbe lennék zárva. Iszonyú indulat volt bennem. Percenként felugrottam volna, és belevertem volna a fejemet a falba vagy a padlón loccsantottam volna szét. Aztán megkértem az egyik exemet, hogy írjon fel nekem Prozacot. Bementem hozzá szerda reggel a klinikára. Kérdezgetett volna, mi újság velem, de engem nem érdekelt semmi, egyedül az, hogy megkaphassam a gyógyszert, ami talán segíteni fog. Amikor azt kérdezte, hogy alakul az új életem, elfordultam, mert majdnem elsírtam magam, amiért ilyen otrombán emlékeztet a sikertelenségemre. Úgyhogy többnyire kínos csendben voltunk. Bár nem helyeselte, de felírt két dobozzal. A gyógyszer igazából amolyan lelki mankónak kellett, de persze a biológiában is bíztam, abban, hogy új erőre kap tőle a szerotonin-anyagcserém. Mindenesetre azon a héten már háromszor tornáztam is, és pár nap múlva kicsit jobb kedvem lett. Aztán megint iszonyatosan összezuhantam. Egyik nap csak úgy elkezdtek ömleni a könnyeim, és órákig abba sem maradt. Taknyom-nyálam egybefolyt, és egyszer csak arra a felismerésre jutottam, hogy egyáltalán nincs értelme élni, nem akarok élni. Valahogy a sírás kicsit kitisztított. Átjött Fecó, és nálam aludt, próbált vigasztalni, de nem sikerült úrrá lennem az elkeseredett arckifejezésemen. Másnap olyan rondának láttam magam a dagadt szemeimmel, mint még talán soha, de egyébként is, már nagyon rég láttam szépnek magam, úgy tűnt, hogy a rosszkedv iszonyatosan beleeszi magát az arcomba. De ezen a napon találkoztam Szebeni Andrással, a fotóssal, aki többször is elmondta, hogy milyen szép vagyok. A héten négyszer tornáztam, és már írogattam is az utóbbi időben. Néha már voltak nyugodt pillanataim.

Szar ügy, hogy minimum egy tízezer fős rendezvényt kell szerveznem ahhoz, hogy azt érezzem, érek valamit.

Valaki azt mondta egyszer: Tudom, fiam, hogy nagy dolgokra vagy képes, de az élet csupa kis dolgokból áll.

A mostani héten megint túl vagyok három tornán, és igen, végre jól vagyok. A torna iszonyúan hatékony, nézegetem az új izmaimat, és újból szépnek látom magam. Bizonyos időszakaimban sikerül elérnem egy olyan belső egyensúlyt, amit csak úgy tudok megfogalmazni, hogy olyankor a középpontomban vagyok. Amint valami nagy munka vagy változás fenyeget, megrémülök, hogy kimozdulok onnan, és nagyon nehéz lesz visszatérni. A hazajövetelemkor persze kimozdultam, és aztán jött az észvesztő kilenc hónapos munka, miközben végig éreztem, hogy ennek meglesz még a böjtje. Most ismét megtaláltam a középpontom, de elkeserítő, hogy ez újra és újra ilyen nehéz. Két kerek hónapomba telt csak a gödörből kimászni, és persze le kellett mennem a legeslegmélyére. Az utóbbi napokban, ahogy egyre inkább ráhangolódtam a természetre, magamra, Istenre, már éreztem, hogy itt valami új van születőben. Érzem, hogy egy nehéz és fájdalmas tisztulási folyamat kellős közepén vagyok. Hiszem, hogy ebből megszületik majd valami új, egy magasabb tudatosság.

Az írás is örömet okoz, bár néha meg nagyon nehéz, és megfájdul közben a hasam.

Ezt találtam a gödröm mélyén, és egyáltalán nem segített az önmagam elfogadásában:

„A borderline személyiségzavar valószínűleg a korai gyermekkorban gyökerezik: valamilyen súlyos veszteség, a szülőfigurával való mélységesen instabil kapcsolat, gyerekkori trauma, bántalmazás vagy nélkülözés okozhatja. A borderline diagnózist kapó betegek több mint felét súlyosan bántalmazták vagy szexuálisan kihasználták gyerekkorában. A zavar a népesség mintegy két-három százalékára jellemző, tehát a leggyakoribb személyiségzavarnak tekinthető.
Ha önnek borderline személyiségzavara van, akkor ön folyamatosan hadakozik az elhagyás valóságos vagy képzelt veszélye által kiváltott pánik ellen. A viselkedése tehát impulzív, nehezen kiszámítható, hangulata ingadozik, s emberi kapcsolatai rendkívül viharosak és intenzívek.
Valószínűleg hol kétségbeesetten kapaszkodik az ön számára fontos emberekbe, hol pedig, hogy csökkentse a veszteségtől való félelmet, leértékeli, lekicsinyli őket. Hogy magányát elűzze, emberekkel veszi magát körül, annak ellenére, hogy nem tud kijönni velük. A stresszt okozó helyzetek, különösen kapcsolatokban, többnyire súlyosbítják a tüneteket.

Mivel a borderline személyiségzavarban szenvedő emberek önértékelése és identitása nagyon törékeny, többnyire rendkívül érzékenyek az elutasításra vagy elfogadásra. Ha ön ilyesfajta zavarban szenved, még társkapcsolatban is igen magányosnak és elszigeteltnek érezheti magát. Valahányszor úgy érzi, veszteség, elválás vagy elhagyás fenyegeti, dührohamot kaphat, paranoid vádaskodásba kezdhet, vagy lekicsinylő módon gondolkodhat az addig fontos személyről.
A borderline zavarban szenvedők esetén gyakori az alkoholizálás, a droghasználat, a falásroham, az öncsonkítás vagy az öngyilkossági kísérlet, amellyel az elszigetelődéstől és az elhagyatástól való félelmüket próbálják feloldani.”

Laci elmondhatná, hányszor sikálta utánam a véres szőnyeget a három év alatt, míg együtt voltunk. Mindegy, most jól vagyok, Prozac-ország szép új világában. Persze most nincs kivel borderlánykodnom, mert nem vagyok párkapcsolatban. Lacinak, amikor itt volt, felolvastam ezt a szöveget. Az ágyon feküdt, csendben hallgatta, amikor kérdőn ránéztem, csak szomorúan bólintott, aztán mondta, hogy menjek oda hozzá. Odamentem egy üveg borral, teljesen elkenődve, mert valahol azért azt reméltem, hogy hátha megint csak beképzeltem magamnak valamit. Aztán nekiálltam ezerrel inni és ezerrel sírni. Őszintén el voltam keseredve, hogy hiába küzdök, ez van, ő pedig őszintén vigasztalt, hogy szerinte én rosszabbnak látom magam, mint amilyen vagyok. Azt mondta, hogy életében nem látott még egy ilyen embert, aki ennyire küzdene azért, hogy jobb legyen. Másnap, amikor kivittem a repülőtérre, azért elpoénkodtunk a személyiségzavaraimon. Szerinte nem vagyok beteg, csak kicsit komplikált.

2003. július 23.

Azzal a gondolattal ébredtem, hogy szeretnék normális lenni. Normális? Az olyan, mint a legtöbb ember. Az a „norma”. Szerintem Te soha sem leszel normális, mert Te más vagy, mint a legtöbb ember. Görögül őket „hoi polloi”-nak hívták. Azokat, akik kevesen voltak, de ébren látták a világot, „aristos”-nak hívták. Szerintem Te egy aristos vagy, és soha sem leszel hoi polloi. Ha nem akarsz egyedül lenni, keress magadnak aristosokat. Hogy elegem van ebből az agytúrásból. Baromság ez az írás, hülyeség a negatív gondolatokat még meg is örökíteni. Szeretnék egy normális állást a semmittevés helyett. Hát már itt tartok. Hogy mit ki nem hoz az emberből, ha nincs munkája. Aztán amikor levittem a kutyát, láttam egy fiatal, jóképű férfit babakocsit tologatni, aztán egy kismamát is. Azon gondolkoztam, mennyire jó lenne, ha együtt élnék valakivel, lennének gyerekeink, és velük foglalkozhatnék. Igen, vannak előnyei a normális életnek. Elégedettebb lennél, és nem kellene sírnod meg káromkodnod. Viszont lehet, hogy akkor kevesebbet nevetnél, és a jó nem lenne annyira jó, mint így, néha…

Eddig a nagy szar közepén is mindig azt éreztem, hogy az legalább jó, hogy írok. Most kezdtem el először kételkedni ebben. Eddig úgy tűnt, van értelme, most meg úgy, hogy semmi az égvilágon. Mégis egész nap írni akartam, de miután feljöttem, előbb megnéztem a neten az újabb álláshirdetéseket. Az összes eddigi szóba jöhetőre jelentkeztem, de egyelőre semmi válasz. Aztán egyszer csak elment az internet, megint kikapcsolták a kábelt, mert nem fizettem. Ettől aztán megint összecsavarodott a gyomrom, mint az elmúlt hetekben rendszeresen. Gyakran ezzel a pánikhangulattal ébredtem mostanában, ezzel a rettenetes félelemmel, amit egyenesen a gyomromban érzek. Hogy mi lesz velem, honnan lesz pénzem, miből fogok élni, hogy fizetem a számláim. Nem is tudtam, hogy ilyen elementáris erejű félelmet érezhetek mindössze az anyagiak miatt. Pedig igen. És ahogy sorra nem jön össze semmi, érzem, hogy a biztonság kérdéséről kell valamit megtanulnom. Hát igen, ez nagyon trükkös, mert valójában a biztonság csak egy illúzió, de jó, ha van.

Valahogy úgy alakulnak most a dolgok, hogy minden befuccsol. Úgy érzem, hiába erőlködöm, semmi sem jön össze, tehát nem kéne erőlködnöm, hanem átadni magam ennek az egész létbizonytalanságnak, jól elmerülni benne, megismerni, hagyni, hogy lehúzzon a mélyre az örvény, és aztán kivárni, hogy hol köp ki, melyik partra vet. Vagyis bízni abban, hogy ebből az egészből kisül valami jó. Ne várj el magadtól lehetetlen dolgokat: vagy kisül valami jó, vagy nem, ki tudja? A pozitív gondolkodás csak egy önhipnózis, nem segíti az embert a felébredésben. És néha így meg tudtam nyugtatni magam az utóbbi hetekben, és arra gondoltam, hogy jelentkeztem hirdetésekre, próbálok nyitott lenni az új lehetőségek iránt, tehát megtettem mindent, de addig is, amíg választ kapok, van időm, és azt jól kell kihasználnom. Könnyű mondani, nehéz megtenni. Nem csak neked, nekem is nehéz lenne… Hogy írnom kell. Sőt voltak olyan érzéseim is, hogy egyenesen azért van most megint ez az űr, hogy írjak. Szóval írogattam, és valóban jobb lett. Fel is merült bennem, hogy tulajdonképpen elégedett tudnék lenni egy ilyen élettel, mármint hogy nem kéne a pénzzel foglalkoznom, laknék valahol, ennék valamit, tornáznék, egyedül lennék és írnék. Egy börtönben ezt például kiválóan megtehetném. Ez jutott eszembe. Lehet, hogy mégsem álnéven adatom ki az előző részt, és akkor ez meg lenne oldva. De az sem jó, mert azt kéne csinálnom, amit mondanak, és soha nem lehetnék a természetben. Ötlet elvetve. Inkább egy Zen kolostorba kellene elvonulnod. Ott csönd van, írhatsz, gondolkozhatsz, amennyit csak akarsz…

Mindenesetre voltak jó pillanataim. De aztán ahányszor eszembe jutnak az anyagi problémáim, márpedig ez elég gyakori, mert a lakbérrel tizenkét napot késtem, míg végül anyutól kértem pénzt, vagy elfogy valamim, és közértbe kéne mennem, elfog a rettegés, és nem tudok írni. Legszívesebben elrohannék valahova, bekopogtatnék valami helyre, hogy azonnal adjanak állást, vagy valamit. Biztonságot, biztonságot akarok. Nem meglepő, egyáltalán…

Közben érzem, hogy ha minden borulna, ha már fedél sem lenne a fejem fölött, ha a megszokott tárgyaim sem lehetnének velem, ha kocsim sem lenne, ha nem lenne mit ennem, és ami ebből a szempontból a legnagyobb félelem, ha nem lenne kávém, és nem lenne cigim, akkor mi lenne?

Akkor szabad lennék.

Nem függenék semmitől.

Efelé haladok, és tudom, hogy át kéne adnom magam neki, fejest ugranom a szakadékba. Vagy egyszerűen csak nem kapaszkodni többé, elengedni. És mégis, nemhogy vágynék erre, hanem egyenesen rettegéssel tölt el. Hát, ha már így gondolkozol, akkor az élni akarás önmaga is egy függőség. Legyen mindegy, hogy élsz-e, halsz-e, és akkor semmitől sem kell félned… Nem könnyű feladat.

Ma meg azzal a gondolattal ébredtem, hogy de jó lenne valamilyen kispolgári életet élni. Most azonnal munkába indulni, ott lenni nyolctól négyig, hazajönni a páromhoz, gyereket nevelni. Gyönyörű lenne, de tényleg. Nincs is egy ilyen élettel probléma, kivéve az én számomra. Nem ez lett nekem kiosztva, és ezért utálom az egész sorsot. Nietzsche azt írta többször is, hogy az akarat nagyon fontos. Szerinte nincs olyan, hogy „kiosztva” vagy „sors”, minden attól függ, hogy Te mit akarsz. Teljes szíveddel, lelkeddel. Mindenesetre ma azért is itt kalimpálok, dühödten gépelek, és csak azért is egész nap ezt fogom tenni. Miközben omlik össze minden körülöttem. Kifizetetlen számlák halmaza, következő lakbér közelsége, beszart kocsim, leszakadt kipufogó és teljes identitászavar, hogy akkor ki is vagyok és mit akarok. És félek, hogy valójában komoly problémáim vannak a felnőtté válással. Hogy mindössze arról van szó, hogy nem vállalom a felelősséget magamért, az életemért. De a legjobban attól félek, hogy emiatt a pánikhangulat miatt aztán belerohanok valamibe, valamibe, ami nem is az enyém, és soha nem találok rá a legbelsőbb igazságomra, hanem szépen elalszom megint a jó puha biztonságban. És ebben mindenki egyöntetűen támogat. Az egész társadalom, miszerint azt javasolja, hogy legyek rendes polgár, mert úgyis visszapofoz, amint kilógok a sorból. És a közeli ismerőseim is. Segítenek állást találni. A fül-orr-gégész, mára menedzserré vált barátom azt mondta, beszélt egy ismerősével, hogy kerítsen nekem állást, de hogy az én önéletrajzom elég nehezen eladható multiknál. Nem baj, mert a multik sincsenek jól pozicionálva nálam. Szerinte valami kisebb, de dinamikus, kreatív csapatban lenne a helyem. Csak éppen utálom a kreatív csapatokat. Anyu meg mérges rám, mert képtelen vagyok eltartani magam. Nem érti, hogy próbálom, de nem megy. És ha nem hallgatnék rájuk, és arra a hangra, ami magamban igazat ad nekik, és legyőzném a félelmeimet, mi történhetne? Akkor talán rájönnék végre, mi a feladatom, mit kéne tennem, mivel kéne foglalkoznom. Szabad lennék. Mindenféle kötöttségtől mentes. Vándorolnék. Rábíznám magam a sorsra, elhinném, hogy gondoskodik rólam, ezért valóban gondoskodna rólam. Amikor még Floridában az első könyvemet írtam két éve, és hasonló helyzetben voltam, csak talán nem ennyire félelmetesben, a lakbér előtt pár nappal azt mondtam magamban, amikor ez a félelem feljött, hogy ha az univerzum helyesli, hogy most írjak, akkor gondoskodni fog a lakbérről. Másnap pedig kaptam postán egy bankkártyát, amin pontosan annyi pénz volt, amennyit ki kellett fizetnem a főbérlőnek.

Szóval nem szeretném, hogy a hiánytól való félelem motiváljon, márpedig előbb fogok ölni, mint hogy ne legyen cigim, mondjuk. Látod, a cigi nagyon fontos, azt akarod, lesz is!

Mert kell a biztonság, mert férfi is azért kéne, hogy biztonságban tudjam magam. Pedig a biztonság nem több, mint illúzió. Senki és semmi nincs biztonságban. A szeretteink megbetegedhetnek, meghalhatnak, az anyagi javainkat elveszíthetjük. Nem is láttam még soha senkit, aki révbe ért volna és aztán ott is maradt. Az élet sokkal inkább hasonlít egy hullámvasúthoz. Igaz, talán csak azért gondolom így, mert ilyen a családom. Jó párszor előfordult, hogy anyagilag nagyot kockáztattak, és jó párszor nagyot is buktak. De van egy ismerősöm, akinek csodák csodájára még együtt élnek a szülei, normális helyen laknak, nem éheznek, vendégszeretők, este együtt vacsoráznak, és talán még szeretik is egymást. Mindegy, ez nem az én vonalam, ne is bánkódjak rajta. Ha ezt akarnád magadnak, nem lehetetlen!

Szóval akkor miért nem indulok? Egyre kevésbé tűnik lemondásnak a számomra, hogy kilépjek ebből a fogyasztói társadalomból. Hogy elmenjek valami messzi buddhista kolostorba. Vagy csak úgy nekiinduljak Mexikónak, indiánokat keresni. Vagy vándorcigányok közé álljak. És a halálos szalmakazlamon elégedetten gondolhassam azt, hogy valóban éltem. Sőt mi több, meg sem kell újra születnem, mert nem generáltam magamnak semmi jövőt, csak a jelenben léteztem.

Hát akkor miért?

Mert kurvára kibaszottul félek.

A nagy testvér pedig nagyszerű irodai álláslehetőségeket kínál az ilyen kis beszariaknak, mint én vagyok.

Egyébként visszajött az internet, mégsem kapcsolták ki.

Szeretlek, Orsi, csak írjál, és küldd el nekem, amit írsz.

Majd csak lesz valahogy!

Ölel, puszil,

(Feldmár) András.

– 3 –

Gyanítom, hogy ennek a biztonság utáni olthatatlan vágyamnak köze van az öregedéshez. Mármint hogy öregszem. Tudom, érzem, hogy van biológia, és irányít minket. Lánykoromban soha nem gondoltam volna, hogy valamikor majd gyerekem lesz. Most is biztos vagyok benne, hogy nem lesz, de közben előjött valamiféle ösztön, valami nagyon erős vágy. Egyébként Laci váltotta ki belőlem, az ő családcentrikus személyiségével. És ezért mindenféle fészekrakó meg párkereső kényszeres cselekedeteim vannak. És igazságtalanságnak tartom ezt az egészet. Biztos vagyok benne, hogy emiatt az erős ösztön miatt mennek bele sokan olyan házasságokba, amikbe nem kéne.

Amúgy mit mondanék a gyerekemnek, ha megkérdezné, hogy miért élünk, mi az értelme? Régen zavart, hogy nem tudnék mit válaszolni, most pedig azt tartanám fontosnak, hogy ezt a nem tudomot hitelesen adjam át. Hogy megtanítsam arra, hogy azért ezzel a nem tudommal is lehet együtt élni, és hogy emellett hogyan lehet megtalálni az örömöt az életben. Igen, ezt tanítanám meg magamnak.

2003. július 24.

Találtam ma egy mesét a biztonságról:

Egy gazdag ember megkért egy Zen mestert, hogy írjon le valamit, ami boldogságot és jólétet hoz a családjára a következő években. Valami olyan legyen, aminek a család generációkon keresztül örülhet. Egy darab papírra a mester a következőket írta: „Az apa meghal, a fiú meghal, az unoka meghal.”

2003. július 25.

Félek, hogy igazi szingli vagyok. Azóta félek, amióta mindenféle marketingmegfontolásból megkreálták ezt a szót, hogy szingli. Pedig baromság, mert két kapcsolat között mindenki szingli, miért kéne azonnal ráhúzni az emberre egy olyan skatulyát, ami miatt aztán szerencsétlen esetleg azonosul is ezzel a szereppel.

Azt hiszem, én kapcsolatban is igazi szingli vagyok. Volt egy Frei-dosszié, ami csak ezzel a kérdéssel foglalkozott. Egyre nagyobb irtózattal figyeltem a műsort, mert egyre biztosabb lettem benne, hogy rólam szól. És aztán megláttam magam a képernyőn. Azt hittem, hallucinálok, de később ismét mutattak. Ez aztán az égi jel. Basszameg. Budapesti járókelőket vehettek fel, köztük engem. Az a vicc, hogy én nem is vagyok budapesti járókelő, csak amíg a célhoz a lehető legközelebb leparkolva a kocsimból kiszállok, merthogy úri kurva vagyok, ahogy Dávid barátom mondta. Úgyhogy nehéz lehetett kameravégre kapni, de úgy látszik, valakinek sikerült.

2003. július 28.

Most vagyok ott, hogy kicsinál az írás. Pár napja – vagy pár hete? – úgy kezdtem, hogy csak amikor kedvem volt, napi pár órában írogattam, vagy annyiban sem. Mostanra viszont megint elértem azt az állapotot, hogy hat-hét-nyolc órát írok, miközben nikotin- és koffeinmérgezés veszélye fenyeget. Nem beszélve arról, hogy közben állandóan felmerül bennem, hogy az egésznek semmi értelme. És szirénázik a gépem. Most is. Anyu telefonban megkérdezte, hogy mi az, mentő? Szóval vicc nélkül, tényleg szirénázik. De csak akkor, ha a Wordben dolgozom, vagyis írok, ha az interneten vagyok például, akkor nem. Nevettünk, hogy a gép jelez, hogy ne írjak. De mivel én csak azért is írok, legközelebb kinyúl majd egy kéz a monitorból, és orrba vág, hogy hagyjam már abba.

Dühödten írok, hogy belefájdul a hasam, meg a szirénázástól a fejem. Aztán este olyan, mintha kilúgozták volna az agyam. Tök elfáradok, viszont nem tudok elaludni, mert kattog az agyam, gondolatban tovább fogalmazok. Miért csak ilyen módon vagyok képes bármit is csinálni? Úgy, hogy egészen belebetegszem, és azon kívül, amit éppen csinálok, minden más kitörlődik az életemből.

2003. augusztus 20.

Most pár hétig nem írtam. Újból nekirugaszkodom, mert egyrészt olyannyira kiegyensúlyozott vagyok az utóbbi, mondjuk, két hétben, hogy tök jó, és nem félek semmitől, másrészt be szeretném már fejezni végre ezt az egészet. Kezdem unni ezt a hereéletet, és megérett az idő, hogy belefogjak valami újba.

– 4 –

2004. március 6.

Huszonnyolc éves vagyok.

Jó ébredés, süt a nap, a szabadság öröme.

Egy-egy gondolatra görcsös félelem: „Mi lesz velem?”

Munka rossz hangulatban, könnyen ideges leszek… Nehezen jönnek össze a dolgok.

Hazafelé szomorúság, félelem attól, hogy a nap – és életem – hátralévő részét egyedül töltöm.

Belzebúb hív, nem is palástolja, hogy örül a szakításnak.

Felhívom a jósom, aki azt mondja: „Minden oké, nincs szakítás, Andrásnak szűk a mellény (anyagilag), ő jobban szeret engem, mint én őt, neki én valamilyen szinten kiegyensúlyozottságot, harmóniát hozok az életébe (?!), szeret velem lenni, de én néha nem vagyok korrekt, és számomra ez egy lazább kapcsolat, valószínűleg nem egy életre szóló.”

Itthon szomorúság tölt el a közös lakásban, mindenhol, mindenben a hiányát érzem.

De közben körvonalazódik bennem, hogy nem ez, nem ő az igazi. Ettől persze nem sokkal könnyebb, mert én vagyok az, aki „maradt”.

Nézem a Megasztárt, és sírdogálok, amikor az „Ünnep”-et énekli valaki. Mért nem lehetsz most közel?

Zavar, hogy még csak egy sms-t sem küldött egész nap.

Nyomaszt a költözködés, megélhetés, elintéznivalók gondja.

Nagyon megszeretgettem a kutyám, el volt hanyagolva az utóbbi hat hónapban. És ma kicsit hasmenése volt a tegnap feltálalt szülinapi tortámtól.

Egész nap valójában azzal vigasztaltam magam, hogy folytatjuk. Persze a büszkeségemet is bántja, hogy nem én mentem el. És igazságtalannak tartom, hogy én küzdök az egyedülléttel, a sötéttel, az egyedül elalvással, míg András nem. Egészen őszintén azt érzem, hogy én ezt nem tudtam volna megtenni vele. Vagy megtettem már másokkal? Szeretném tisztán látni az egészet, hogy akarom-e ezt a kapcsolatot, jó-e nekem. Az igazi szándékomat még én magam is nehezen tudom elválasztani a sértett büszkeségem által befolyásolt gondolataimtól. Ha rá gondolok, elsősorban gyöngédséget érzek. És vágyat. De attól még nem biztos, hogy jó (jó lehet) egy kapcsolat.

Összességében mégis meglepően jól vagyok, nem érzem nagyon magányosnak magam (csak kicsit). Szeretném megtalálni a legfontosabb dolgot az életemben, rájönni, mi a feladatom.

Kíváncsian várom a folytatást.

A szakítás.

Kint aludtam a nappaliban, sűrű hóesésre ébredtem. Ennek a tudata, illetve az előző este sértődöttsége megadta az alaphangulatom.

Valamikor leesett, hogy nem két, három, négy nap múlva megy András síelni, hanem HOLNAP. Ez olyan fenyegető, iszonyatos, jeges rémülettel töltött el, hogy még szembenézni is képtelen voltam vele, muszáj volt inkább csapkodnom magam körül, hogy ne halljam a bennem lévő hangokat. Tulajdonképpen az „itt hagynak” fogalom zakatolt bennem végig, és foggal-körömmel harcolni kezdtem ellene. Iszonyatos félelem és ennek megfelelő mértékű iszonyatos düh tört elő belőlem. Hiszti, ordítozás, csapkodás, csimpaszkodás, sőt még azt is kimondtam, hogy „ne menj el”. Ütöttem-vertem, törtem-zúztam, gyakorlatilag módszeresen megsemmisítettem a tőle kapott dolgokat. Érdekes, most, hogy kívülről látom magam, azt gondolom, fájhat így látni valakit, akit szeretünk. És azt is gondolom, hogy szerelemmel nem lehet tovább szeretni azt, akit így láttunk.
Olyan kiborulásba hajszoltam bele magam, amiben tényleg elmentem majdnem a végsőkig. Azzal, hogy „itt hagynak”, vége lett mindennek, utána már nem volt vesztenivalóm. Be akartam fejezni mindent, hogy ha már fáj, akkor nagyon fájjon. Biztos azért is hisztiztem, hogy minél később kelljen szembenéznem a valósággal, meg hogy húzzam az időt, mert „nem hagyhat itt ilyen állapotban”.
Fizikailag is iszonyatosan kimerített, ritkán tapasztaltam eddig ehhez hasonlót. Szerencsére így viszonylag gyorsan elaludtam, de előtte még elolvastam egy háromnegyed regényt, jó nyálasat, hogy elringasson, és még picit örültem is, hogy elterpeszkedhetek.
Ma három fájó karmolás van a csuklómon, és fizikailag is takony voltam (tegnap nem ettem semmit, ellenben legkevesebb két doboz cigit szívtam el, és kemény fizikai megterhelésnek minősíthető az az őrült csapkodásom-rohanásom-rugdosásom-üvöltésem-sírásom, amit műveltem). Tegnap azt gondoltam, mindennek vége, meg kellene ölnöm magam, ha már egyszer úgy is meghaltam, ma meg úgy éreztem magam fizikailag, mint aki valóban el is követte az öngyilkosságot.

Másrészt a reggeli ébredéssel meg a nap folyamán később azért mégis átderengett valami. Valami jó, valami pozitív, hogy talán minden rendben lesz (vagy van), és minden megy a maga megfelelő útján.

A kapcsolat.

Tavaly nyáron, a gála szervezését követő nagy üresség alatt írtam, és miután befejeztem az írást, másnap találtam munkát és egy pasit. Az előbbi egy kis hotel recepciója, paradicsomi környezetben, ahol gyorsan kineveztek marketingvezetőnek a hektikus olasz tulajdonosok, az utóbbi pedig András volt a netről, aki közgazdász. Olyan kockafejűnek tartottam az elején, hogy egész egyszerűen nem is értettem, mi keresnivalónk egymással. Soha nem volt még olyan férfival dolgom, aki furcsállotta volna a tetoválásaimat például. Mégis nagyon megszerettem, és együtt éltünk szinte az elejétől, ami nagyon kellemes emlékként maradt meg bennem.

Anyagilag a lehető legkiegyensúlyozottabb voltam, egyrészt mert segített, másrészt, mert valahogy keményen tartott engem. És jól is néztünk ki egymás mellett. A munkahelyemen pedig létrehoztam egy művészeti rendezvénysorozatot, amelynek keretében szerveztem két festmény- és fotókiállítást, egy divatbemutatót, ékszerbemutatót, Zwackékkal borkóstolót, operaestet, és Fischer Ivánnal is egy kis kamarakoncertet. Úgyhogy tapasztalatnak és referenciának a legjobb időszak volt.

De nyolc hónap után szakítottunk Andrással, és a Villát is otthagytam.

2004. március 10.

Társaságban voltam, kimozdultam végre. Valahogy az egész este tanulsága számomra az, hogy megvan az a közeg valahol, amelyben jól, jónak, felszabadultan, természetesen, elfogadva érezhetem magam. És az a mérhetetlen bűntudat, ami Andrással kapcsolatosan bennem volt, nem pusztán annyit jelent, hogy nem tudtam olyan lenni, amilyen véleményem (és véleménye) szerint lennem kellett volna, hanem annak a nyomásnak a kifejeződése is volt, ami azért alakult ki bennem, mert próbáltam megfelelni egy számomra nem kielégítő helyzetnek, és ettől az egész nem volt őszinte. Őszintén, egyébként nem tudom, mennyi köze van ennek az egésznek Andráshoz, mert például ma is ezt érzem. Hogy hajtok, csinálok egy életet, ami érzésem szerint valójában nem is az enyém. Kívülre próbálok megfelelni, sőt örülök is a sikereknek, mint például most ennek a projektnek. De biztosan nem erre vágyom. Csak annyira megfoghatatlanok a vágyaim, hogy nem tudok küzdeni értük. Mert mire is vágyom? Egy felhő tetején csücsülni Isten mellett, és nem érezni többé idegennek, elszakítottnak, kívülállónak magam. Hanem része lenni valaminek. A mennyben az egységnek. A Földön, mondjuk, egy családnak, vidéken, a sajátoménak, akiket tökéletesen kielégítene az egymás iránt érzett szeretet. Pihe-puhaság. De folyamatosan nem ezt kapom, egyetlen fiúnak sem jut eszébe rólam ez a kép, és egyetlen főnököm sem ajánl olyan állást, ami nyugis életet biztosíthatna. Nyilván nem véletlen, nem ez a dolgom, vagy még nem tartok ott. De ettől fáradt, fáradt, fáradt vagyok. És félek ettől az érzéstől, mert jól látom, hogy már régóta a halálra vágyom, és ez nem normális, nem lenne itt az ideje. Tele kéne lennem tervekkel és energiával. És nincs rossz kedvem, nem vagyok depressziós. De mindig ide lukadok ki, amikor elkezdem fejtegetni, hogy mit is szeretnék. Amikor lehámozom az életemben lévő dolgokat a lényegről. Félek attól, hogy ez esetleg menekülés, vagy igen, abnormalitás, például depresszió. De őszintén, inkább úgy érzem magam, mint akinek már a háta mögött van az élet, a harcok, a küzdelmek, tervek, és most már egyszerűen csak vágyik a csendes szemlélődésre, a befelé fordulásra, a számvetésre, mielőtt elindulna az utolsó nagy kihívás felé.

Igen, feltűnően gyakran kapom magam azon, hogy vágyom például arra, hogy kiderüljön, rákos, halálos beteg vagyok. Egyrészt nem kellene többet egy olyan színdarabban részt vennem, amiben nem érzem magaménak a szerepet, másrészt így bűntudat nélkül pihenhetnék, foglalkozhatnék a lényeggel, a lelki oldallal. És mivel „bekövetkezett az, amitől a legjobban féltem”, hát szabad is lennék. Micsoda paradoxonok. Hát errefelé kellene keresgélni a megoldást. Így lehetne harmonikus az életem. Meg kéne vizsgálnom, hogy mi az, amit akkor csinálnék, ha semmi mást nem kéne (mert hogy úgyis meghalok), és hogy azt hogyan tudnám most csinálni. Észre kellene vennem, hogy a helyzet most is az, hogy úgyis meghalok, a különbség annyi – persze az sem valós –, hogy így több időm van, mintha konkrétan is ki lenne mondva a halálos ítélet. Akkor mit csinálnék? Leborotválnám a fejem, és soha többet nem manikűröznék, hogy ne vesztegessem ilyesmire az időm. Megszabadulnék mindenemtől, semmim sem lenne. És elindulnék, és kiállnék, és odatartanám az arcom a napnak, és sétálnék, és elvonulnék, és megpróbálnám a világ összes jó könyvét elolvasni, és imádkoznék, és akkor aludnék, amikor összeesem a fáradtságtól, és akkor kelnék, amikor kialudtam magam, és próbálnám mások lelkét megérinteni, hogy megismerhessem őket, és rengeteget imádkoznék, pontosabban folyamatosan tudatában lennék Istennek, az egésznek, és utaznék, és beállnék szerzetesek közé. Miért nem megyek? Ez az egy rohadt életem van. Legalábbis most ezzel kell elszámolnom.
Nyáron végigmegyek a Caminón.
Az arcomról mindig a monitoromon lévő százéves indián arca jut eszembe, de azzal a rossz érzéssel, hogy az enyém nem szép, mert az enyém keserű.
És itt a lényeg: az a legnagyobb félelmem, hogy minden harc és fájdalom hiábavaló végül, mert nem sikerül elérnem azt az egyszerű kis dolgot, a belső békét.
És ezért ronda maradok.

Azt kellene elfogadnom, hogy éppen az maga az élet, amin átmegyek, hogy képessé váljak leborotválni a fejem, elindulni, és odatartani az arcom a napnak.

– 5 –

2004. április 7.

Huszonegy órája nem gyújtottam rá, de abból vagy kilenc-tízet átaludtam. Mocskos rosszul érzem magam. Elmentem erre az antinikotin-terápiára tegnap tizenegyre. Ma reggelre el kellett volna múlnia a nikotinéhségemnek, én meg megőrülök egy (sok) cigiért. Ahányszor eszembe jut, hogy elvileg soha többet nem gyújtok rá, rettenetesen elkeseredem, tegnap gyakorlatilag végigsírtam a délutánt, ömlöttek a könnyeim. Minden értelmetlenné vált. Elképzelhetőnek tartom, hogy épp azt a napot szúrtam ki a leszokásra, ami amúgy is a menstruáció előtti világvége-hangulatú. Akárhogy is, nagyon rosszul választottam. Úgy érzem, hogy semmi más kapaszkodó nincs az életemben. Ez az egy mankóm, ez az egy biztos pont maradt, a cigi, erre tegnap azt is kirúgtam magam alól. Nem csoda, ha elhasalok.

Az előző sor óta eltelt vagy tíz perc, és én csak itt könyökölök, a sírás szélén. Nevetséges, de egyszerűen mindig az jut eszembe, hogy így nincs is értelme az életemnek. De most épp tényleg nem nagyon van. A munkáim befejeződtek, felmondtam. A kocsim nem működik. Múlt hónap végén költöztem ide, ebbe a családi házba egy budai hegyen, András pedig a Hősök teréhez. Szóval nincs munka, nincs kocsi, és különköltöztem Andrástól. Ráadásul nem is sportoltam mostanában. De persze ha abbahagyom a cigit, könnyebb futni, addig szinte nem is tudok. Kicsit türelmesebb is lehetnék, ha már tizenöt évig ráért abbahagyni.

Most meg itt vagyok, csapdában érzem magam. Egyrészt végigszenvedtem az elmúlt órákat, és nem hagynám veszni, mert biztos vagyok benne, hogy nem csinálnám még egyszer végig. Másrészt meg legszívesebben rágyújtanék, elkezdenék futni, megerősíteném magam, és megvárnék egy olyan alkalmat, amikor könnyebb. Van olyan. És én a lehető legrosszabbat választottam ki. Egyszerűen nincs miben higgyek, mihez kössem az egészet, jelen pillanatban nincsenek céljaim sem.

Leírok egy sort, aztán tíz percet bambulok, nem is tudom, hogy álmos vagyok-e, vagy valami mástól nagyon kába, lehet, hogy le kéne feküdnöm, pedig sokat aludtam.

András épp vonaton ül, megy Szegedre, pénteken jön haza. Szétköltöztünk, de persze még tart. Nagyon jó. Semmi, de semmi dolgom, és senki sincs körülöttem. Meg kell hogy mondjam, lófaszt se csinál ez a gép szerintem. Mármint a tegnapi. Csak bambulok, és folynak a könnyeim. Valami rátelepedett az agyamra. Szeretnék lefeküdni, átaludni ezt az egészet, de akkor lehet, hogy éjszaka nem fogok tudni, márpedig az éjszakáktól nagyon félek. András hívott, odaért. Most már rendesen sírok. És valami düh növekszik bennem, hogy részben azért csinálom ezt, hogy neki megmutassam. Pedig ez nagy baromság, itt sincs, jól elvan a saját dolgaival, egyáltalán nem részese ennek az egésznek.

Kezd megint rázni a hideg, mint tegnap délután és este. Mindig elmélázom, aztán átsuhan rajtam egy gondolat, vagy mozdulat képekben, hogy mindjárt rágyújtok, és akkor eszembe jut, hogy nem lehet, és akkor nagyon elkeseredem, dühös leszek. Ugyanott folytatom, ahol tegnap abbahagytam, most már folyamatosan sírok, el vagyok keseredve, és ráz a hideg. Pedig tegnap végül megbeszéltem magammal, hogy ha ma reggel is ez lesz, akkor rágyújtok. És ettől egy picit meg is nyugodtam, mert úgy látszik, nemcsak az volt a fájdalmas, hogy akkor épp nem gyújthatok rá, hanem nagyon nagy részben az, hogy most már soha, de soha, de soha. Az egésznek a végérvényessége.

Nagy szarban vagyok, rohadt mély szarban a cigi miatt. Rohadtul elbántam magammal, nem volt szükségem erre, hogy itt üljek és sírjak és ne tudjak semmit kezdeni magammal. András könnyen beszél, erőlteti ezt az egészet, de nem ő csinálja végig, sőt még csak a közelben sincs.
Tizenegy óra. Gyakorlatilag megint két órája sírok. Nem tudom, mennyi idő az, ami után azt lehet mondani, hogy elég, nem kínlódom tovább. Iszonyúan érzem magam, mert ha feladom, nagyon nagy csalódás, másrészt viszont tudom, hogy ez egy nagyon rossz döntés volt. Még sosem volt olyan, hogy már reggel sírok, és nem bírok szembenézni a nappal. Ez egész egyszerűen nem éri meg. Kitépték egy részem, megcsonkítottak. De nem merek elmenni cigit venni, nehogy kiderüljön, nem a cigi az, ami miatt itt sírok, és mégsem oldódna meg semmi.

2004. április 8.

Máshogy aludtam, mint szoktam. Először is, percenként összerándult valamelyik izmom, és erre mindig felriadtam. Aztán elalvás után nem sokkal és reggel is többször felébredtem, ami soha nem jellemző.

De valahogy jobb hangulatban ébredtem. Igazából tegnap este felé kezdett derengeni valami, egész halványan felmerült bennem, hogy van remény. Hogy a kilátástalanságon és reménytelenségen kívül azért lassan befurakodott valami, vagy egész egyszerűen elfáradtam, nagyon kimerültem az egész napos szartól. Még tizenkettő előtt felhívtam Andrást, és elküldtem a fenébe, hogy nincs itt, és nem is hív eleget. Ez persze nem volt igaz, na de hát mellettem sem volt, ez tény. Aztán nem tudtam abbahagyni a sírást. Életem egyik legdurvább napja volt a tegnapi. Nem tudtam írni, mert azonnal elbambultam valahova a messzeségbe, és folytak a könnyeim. Aztán kora délután András felhívott, addigra nem rá mérgelődtem, hanem a saját keserves sorsomon. Még soha nem éreztem ennyire kilátástalannak, céltalannak és értelmetlennek az életem. Felhívtam egy dokit, egy addiktológus pszichiátert, akivel múlt hétfőn voltam ugyanabban a rádióriportban. Megkérdeztem tőle sírva, hogy a cigiről való leszokásnál tényleg így kell szenvedni? És hogy félek, hogy nagyobb kárt teszek így magamban, mint amennyit használhat ez az egész. Ő meglepődve és nagyon együtt érzőn azt mondta, hogy nem kell így szenvedni. És hogy talán szedjek egy bizonyos gyógyszert, ami szokott segíteni. Utána beszéltem azzal az exemmel, hogy tud-e receptet írni erről a gyógyszerről, hátha úgy gyorsabb, de ő meg azt mondta, hogy csak zombivá tenne. És hogy ő nagyon dohányzásellenes, de inkább gyújtsak rá, mert így be fogok dilizni. Én is pontosan azt éreztem, hogy megkattanok, vagy már meg is kattantam. Rettenetesen féltem mindentől, és arra gondoltam: „Úristen, mi minden takart el eddig nekem a cigizés, most látszik, hogy mi van, ha nincs a cigi.” Kegyetlen nap volt, semmit nem voltam képes tenni, sem olvasni, sem tévézni, csak egy helyben ültem és sírtam, és tördeltem a kezem.

Nem is kívánom ezt senkinek, esküszöm, inkább maradjon mindenki a dohányzásnál. De most persze még friss az emlék. A drogról gond nélkül álltam le, és egyszer a cigiről is, és ezért biztosan tudom, hogy van alkalmasabb és kevésbé alkalmas periódus. És főleg fel kell tárni és kezelni kell a mögötte lévő okot. Én most például úgy érzem magam, mint aki folyamatosan megfeszíti, kényszeríti, megerőszakolja magát, hogy ne gyújtson rá. Vagyis határozottan ugyanolyan függő vagyok. Márpedig a cigivel az egyik bajom éppen a függőség volt, és sokkal szívesebben lennék szabad ettől a függőségtől. Annak pedig nem a kényszerítés a módja.

Nem baj, hátha idővel enyhül majd ez az érzés.

Tegnap estére elfáradtam és kimerültem. Reggel viszont egész jó passzban ébredtem fél kilenckor, persze a sírástól és az elég sok alvástól jól feldagadt arccal. Nem kívántam a kávét, és joghurtot sem ettem. Egyáltalán, semmilyen ízt nem kívánok, és semmilyen kaját, mert úgysem lehet utána rágyújtani. A mentolos fogkrém helyett is valami gyógynövényest kellene venni, mert ez nem esik jól. Egy nagy pohár frissen facsart narancslé jólesett volna, de hát az nem volt. Meg valahogy a hűvöset kívánom, pedig gyakran ráz a hideg, és lefagy a kezem valamiért. Lényeg, hogy ma már felmerült bennem némi jövőre irányuló gondolat, például az, hogy szívesen méregtelenítenék, ha már úgysem kívánom a szart.

Negyed tízkor elindultam az erdő felé, hogy kicsit mozogjak. Átmentem az erdőn, aztán vissza, aztán elindultam a felfelé vezető úton, ami a hegycsúcsra, egy nagy rétre vitt fel. Onnan is visszaindultam, de végig annyira elmerültem a gondolataimban, hogy olyan húsz perc múlva vettem csak észre, hogy totálisan eltévedtem. A hegy körül mentem körbe-körbe egy ösvényen. Összesen kétórásra sikerült a kirándulás.

Azóta nem csináltam semmi értelmeset, a művészettörikönyvre egyszerűen nem tudok koncentrálni, pedig jó lenne ezt az időt tanulásra használni. Az olvasás jólesik, végül is el kellene engednem magam, amíg megerősödöm testben és lélekben. De rohadtul rágyújtanék, és ez mindig, minden percben eszembe jut, és elszomorít, hogy esetleg soha többet nem lehet. Félek is magamtól, nehogy egy öntudatlan mozdulattal hirtelen cigi legyen a számban. Biztos vagyok benne, hogy még egyszer ezt nem csinálnám végig. Márpedig valamikor abba kellett hogy hagyjam, úgyhogy legyen az a valamikor most. Kíváncsi vagyok, tényleg jobban fogom-e érezni magam? Könnyebben futok-e majd? Szebb lesz-e az arcbőröm? Helyére mennek-e a lecsúszott arcalkatrészeim? Helyettesítem-e más függőséggel? Egyáltalán, végig bírom-e csinálni?

2004. április 14.

Nyolc napja nem gyújtottam rá. Tulajdonképpen el sem hiszem, hogy nem dohányzom. De arra jöttem rá, hogy nem is érzem úgy magam, mint egy nemdohányos, a személyiségem ebből a szempontból semmit sem változott. Én továbbra is az vagyok, aki dohányzik. Mint az absztinens alkoholisták. És félek is nagyon, hogy egyszer csak majd nem figyelek oda, és rágyújtok. Azt álmodtam most éjjel, hogy elővettem egy cigit, és elszívtam háromnegyedig, amikor is eszembe jutott, hogy hiszen én leszoktam, és most elrontottam több hónap munkáját.

De egyébként nagyon jól bírom. Az első két nap tragédia volt, hajszál híján megbolondultam, az azokat követő napok szarok voltak, az utóbbiak pedig teljesen kibírhatóak. Sőt pár napja nem is a cigi a fő témám.

2004. április 16.

Na, múltkor abbamaradt az írás. Azt akartam leírni, hogy a fő témám az evés, ugyanis természetesen zabálok. Az első két napban nem volt étvágyam, mondván, hogy ha utána nem gyújthatok rá, akkor nincs is semmi értelme enni, de azóta sajnos cigi helyett is eszem. Kétségbe is estem, de nagyon gyakran megyek az erdőbe, szinte minden nap. Az eredmény többnyire negyven–hatvan perc gyaloglás, és körülbelül kétszer fél perc futás. De ma megtört a jég, futottam nyolc percet egyhuzamban, fantasztikus érzés volt. Eszméletlen jó ez a környék. Hat perc sétára kezdődik az erdő, ahonnan meredeken felfelé vezet egy út, a hegy tetejére, ahol egy szép nagy tisztás van. Kisütött végre a nap, és útközben megálltam nyújtani, mert nagyon le voltam merevedve. Azon a tisztáson ma reggel úgy éreztem, hogy ott lakik Isten. Gyönyörű volt.

2005. április 6.

Ma egy éve nem dohányzom!!!

És huszonkilenc éves vagyok, már egy hónapja.

És hogy milyen? Igazából nem sokat foglalkozom már a kérdéssel. De ha belegondolok, ez hatalmas dolog, hiszen azt jelenti, hogy megszűnt létezni ez a probléma. Volt, nincs. Nincs több hiszti, ha nem kapom meg a kis adagom időben, és nincs több ehhez igazított program, nemdohányzó helyek elkerülése, rettegés a hosszú repülőutaktól, rövid mozifilm választása, és a bűz mindenekelőtt. Nem görgetem magam előtt többé ezt a kérdést, hogy de hiszen előbb-utóbb le kell szoknom, de vajon mikor, és a félelmet a csalódástól, hogy ha esetleg nem sikerülne. Gyereket szeretnék nemsokára, ezért boldog vagyok, hogy már egy éve szellőzik a tüdőm, és távozik a méreg a szervezetemtől. De leginkább a függés elengedése az, ami boldoggá tesz, hogy nem vagyok többé kiszolgáltatva a ciginek. Szabad vagyok.

– 6 –

2004. április 18.

Most még csak huszonnyolc éves vagyok.

Este találkoztunk Andrással, és egyre rosszabb kedvem lett. Megint azt a mérhetetlen távolságot éreztem, meg azt, hogy tegnap el lettem hanyagolva, hát most nem hiszem el, hogy szeret, úgyis hazudik, be akar csapni. Ettünk, vásároltunk a közértben, ahol túl sok volt az ember, és kiszolgáltatottnak éreztem magam. Folyton úgy éreztem magam, hogy itt egy csomó ember, mindenki a dolgával törődik, nevezetesen a bevásárlással, én meg ott bolyongok egyedül, magányosan, kívülállóként. Ráadásul a párom is velem van, és ennek ellenére érzem így magam, hát ez még magányosabbá tesz. Hazafelé a buszút aztán végképp betett nekem. Sokan voltak rajta, és féltem attól a sok embertől. Féltem attól, hogy nem vagyok közéjük való, hogy bántanak, de attól is, hogy egyáltalán mit gondolhatnak rólam. Úgy érzem, hogy egyre erősödik ez a parám, ami emberek között vagy békávén fog el. Persze évek óta nem békávézom (nem véletlenül), ez is lehet az oka, az elszokás.
Amikor utoljára moziban voltunk, rossz helyen ültünk, nem a sor szélén, ezért úgy éreztem, hogy be vagyok zárva. A levegő is rossz volt, a filmet is untam, és úgy éreztem, mindjárt elordítom magam. Amikor vége lett, nagyon gyorsan ki szerettem volna jutni az egész épületből, abból a rohadt nagy plázából, ezért sietve elindultam, de így beragadtam egy csomó, a moziteremből kifelé tülekedő ember közé. Ekkor már tényleg kezdtem rosszul érezni magam, fizikailag is. Elkezdtem remegni, nem kaptam elég levegőt, és azt hittem, vagy inkább arra vágytam, hogy összeesem. És a teremből kijutva még el kellett menni egy pár emberekkel teli kávézó mellett is, és tényleg nem sok önkontroll maradt bennem, nem sok hiányzott ahhoz, hogy a kezemmel eltakarva az arcom fussak ki. És közben dolgozott az agyam, meg voltam ijedve, hogy megint kezdek olyan lenni, mint a drogozás alatt voltam, paranoiás, pánikbeteg. Ráadásul ilyenkor nem érzem, hogy András elfogadna, együtt érezne velem, vagy támogatna. Hanem talán mérges is rám, hogy ilyen béna vagyok. Drogos korszakomban egyszer akartam venni valamit egy nem túl messzi boltban, de át kellett vágni hozzá a téren. Előtte már régen nem mozdultam ki sehová, és ekkor is csak úgy tudtam, hogy az öcsém kísért. Összefontam magam előtt a karom, mélyen lehajtottam a fejem, úgy mentem, de az öcsémen nem éreztem azt, hogy nem fogad el vagy elítél, hanem ellenkezőleg, csendes támasz volt. Andrással ez visszatérő problémám, csak sosem tudom megfogalmazni, mindig csak olyanokat tudok neki mondani, hogy úgy érzem, nincs igazán mellettem, nem fogad el százszázalékosan, nem a gyengeségeimmel együtt szeret, nem ért meg. És azt gondolom, akkor szeretne igazán, ha úgy állna hozzám, hogy van ez a bajom, amit együtt rendbe kell hoznunk, de nagyon szeret engem, és tűzön-vízen át kitart mellettem. Ehelyett azt érzem, hogy azt gondolja, a személyiségem egy része korcs, rossz, ronda, nem elfogadható, de azért szeret engem. Van különbség aközött, hogy elfogad engem minden szarsággal együtt, és ha azt látja, hogy szenvedést okozok magamnak és neki, akkor azt segít megoldani, vagy legalábbis úgy gondol rá, hogy megoldható, meg aközött, hogy a problémámat a személyiségem szerves részeként, annak sötét oldalaként fogja fel, aminek ellenére szeret engem. Ez utóbbi esetben mindig ott van egy „de”, egy feltétel a szeretete mellett, és akkor számomra mindig csak az jön le, hogy nem fogad el feltétel nélkül, vagyis nem is szeret igazán.
Hülye vagyok és gyerekes, ezt belátom, és azt követelem, hogy úgy bánjanak velem, olyan megértéssel, mint egy gyerekkel. Nagyon sokszor a kisebbik öcsém jut eszembe, valamiért önkéntelenül is mindig hozzá hasonlítom magam. Egy nyolcéves kisfiúhoz, ez is mond valamit. Amikor hisztizem, és András azt várná tőlem, hogy viselkedjem felnőtthöz méltóan, vagyis nyomjam el a hisztit és az érzéseimet, és használjam az agyam, akkor az jut eszembe, hogy én nem mondanám ezt a kisöcsémnek, amikor így csinál, mint én, hanem pontosan tudnám, hogy milyen rosszul, rossznak és kiszolgáltatottnak érzi magát, és nagyon együtt éreznék vele. Segíteni biztosan nem nagyon tudnék, de amikor elmúlna, próbálnám megbeszélni vele. Abban biztos vagyok, hogy az nem segítség, ha azt mondom neki, hogy „hagyd abba, viselkedj máshogy”, hiszen ezzel azt mondom, hogy nem jó ez így, nem fogadom el, nem fogadlak el.
Mindezeket azért szörnyű még végiggondolni is, nemhogy leírni, mert közben András igazán türelmes, figyelmes és megértő velem. És ennek ellenére érzem így magam. Nagyon rossz.
Miután hazaértünk, itthon nagyon furcsa volt minden, nem voltam igazán önmagam. András azonnal bekapcsolta a tévét, miközben én vártam volna, hogy mondjunk végre egymásnak egy valódi szót. Igazit, őszintét, belülről jövőt. Ma rájöttem az erdőben arra is, hogy András soha nem tárulkozik ki nekem, egyszer sem beszél igazán az érzéseiről, azon kívül persze hogy „szeretlek”, vagy „elegem van”, vagy ilyesmi. Nem mondja el, hogy miket gondol, miket érez. Valószínűleg ez nagyon is hozzájárul ahhoz, hogy úgy érzem, hiányzik a valódi intimitás. Amikor úgy érzem, közel vagyunk egymáshoz, az sosem a kimondott szavak miatt, hanem az adott vagy kapott testi gyengédség miatt van. De aznap este ezt nem láttam ilyen tisztán, csak éreztem a közelség mérhetetlen hiányát, és egyre inkább elkeseredtem: nem lehet, hogy ma is csak egymás mellett döglünk, és a tévét bámuljuk. Az a baj velem, hogy ilyenkor nem gondolkodom, nem azt mondom magamnak, hogy most ezért és ezért rosszul érzem magam, és ezt akkor ki is kell mondanom, mert így oldhatjuk csak meg a dolgot, hanem némán szenvedve várom (gyakran a másiktól) a megoldást a fel sem ismert, meg sem fogalmazott problémámra. Most meg egész egyszerűen nem is jut eszembe, hogy min pattant ki aztán a vita. Egyszer csak azt vettem észre, hogy ráöntöttem a kezemben lévő flakonból a vizet, és nekiestem. És most még feltűnőbb volt, hogy nem az agyamból indult ki ez az egész, hanem csak az érzéseim törtek felszínre. Semmit nem tudtam mondani, szinte összefüggéstelenül beszéltem, de belül sem tudtam összefüggéseiben, hogy mi bajom, megint csak valami szörnyű fájdalmat éreztem. Veszekedtünk, verekedtünk, de az a szörnyű érzés még így sem tudott kiszakadni belőlem. Sírnom, üvöltenem kellett volna, kaparni a falat, de nem ezt tettem. Próbáltam Andrásra hárítani az egészet, vele veszekedni, de most cserbenhagyott az a képességem, hogy olyan vitát provokáljak, amiben okolhatok, indokolhatok, aztán végül azt hihetem, hogy valóban volt indítékom a vitára, és némi igazam. Megijedtem, hogy tényleg kezdem elveszteni a józan eszem. Tényleg sok volt ez mostanában, a para a moziban, a közértben, a majdnem megkattanásom a cigiről való leszokás miatt, a sehová sem tartozás érzése amiatt, mert nem dolgozom, és valóban egyetlen biztos pont sincs az életemben.

A biztos pontra egyébként a legújabb kiszemeltem a hétfőn kezdődő terápia, amihez sok reményt fűzök, de közben egyre jobban félek attól, hogy ezzel is csak egy újabb kapaszkodót szereztem magamnak, amivel így önmagában nem lenne baj, de mi van, ha máris függök tőle? Andrással kapcsolatban is sokszor felmerül bennem, hogy inkább vagyok vele azért, hogy legyen kibe kapaszkodnom, mint azért, mert tisztán, őszintén szeretem.
Azt hiszem, ettől függetlenül tényleg szeretem, de a kapcsolat nagy része azért arról szól, hogy magamba vagyok fordulva és temetkezve és bonyolódva, és csak ezen a rengeteg sok saját magamon keresztül látom őt. Emiatt pedig gyakran van olyan érzésem, hogy valójában nem is ismerem őt, nem tudok róla semmit, mert nem tudok tisztán felé fordulni, mert mire átverekedném magam azon a rengeteg sok mindenen, elfogy az energiám, türelmem, érdeklődésem. Mintha mindegy lenne, hogy A-nak, B-nek vagy C-nek hívjuk a másik pólust, az egész csak az én egyszemélyes játékom.
És azt hiszem, valóban mindegyik kapcsolatomban ugyanígy éreztem magam, gyengének és magányosnak.
Nagyon bánt az is, hogy tiszta, világos képem, elképzelésem van arról, hogy milyennek kellene lennie ennek a kapcsolatnak, hogyan kellene éreznem. Bízva benne, megértően, elengedően, azt kívánva tiszta szívemből, hogy jól érezze magát, függetlenül attól, hogy kivel van éppen. Hogy találja meg a saját útját, növekedjen, fejlődjön, tapasztaljon. Hogy egyetlen mellékgondolat nélkül elhiggyem, hogy őszintén szeret és jót akar nekem. De mivel bennem van ez a ragacs, ha fejlődne, azt érezném, hogy nélkülem teszi, és  azzal engem hanyagol, engem vesz semmibe.
András egyébként tényleg nem akar sokat tőlem, viszonylag kevés dolog kellene ahhoz, hogy azt mondja, jól működik a kapcsolatunk. Az egyik az, hogy engedjem el, amikor el szeretne menni. Csakhogy akkor mindig beindul az „itt hagynak” parám. Természetesen az eszemmel semmi kivetnivalót nem látok abban, hogy a barátom találkozzon a barátjával. De közben borzasztóan érzem magam a gondolattól, hogy egyáltalán kíváncsi lehet másra is. Máris szorít, fojtogat, fáj belül valami. És természetesen elbeszélünk egymás mellett, hiszen ezeket a fájó, fojtogató érzéseket nem lehet észérvekkel megszüntetni. Ő mondja az indokait, én meg a sajátjaimat, és sehova sem vezet az egész. Ha én nem mondanék indokokat, hanem kifejezném azt, amit tényleg érzek, akkor valójában talán ő sem észérvekkel jönne, hanem biztos próbálna megnyugtatni. De nem merem kimondani, ami érzek, nem merek annyira kitárulkozni, megmutatni a gyengeségeim.

A másik baj szerinte az, hogy gyakran, vagyis majdnem mindenen megsértődöm. Ilyenkor az történik, hogy mond vagy tesz valamit, az előző szavaihoz és tetteihez képest nem mást, és mégis egyszer csak bezárkózom, nem szólok többet, teljesen elromlik a kedvem. Bennem ilyenkor az történik, hogy egy fél szava vagy mozdulata alapján asszociálok valamire, aztán arról is valamire, például hogy nem figyel rám, nem tetszem neki, nem tart elég ilyennek-olyannak, és aztán erről pedig arra, hogy nem szeret, és nem fogad el stb. Elmesélni meg nem merem, hogy mi történt, mert tényleg valami nevetséges semmiségtől jutottam el idáig, és nem akarnék neki túl nagy feneket keríteni. A kedvem viszont teljesen elcsesződött, és nem találok vissza a normális állapothoz. És ez olyan gyakori, annyi kis semmiségre rándulok össze, hogy szinte úgy érzem magam, mint akinek az egész teste és lelke egy merő nyers hús, pontosan olyan, mint a Mel Gibson-féle agyonkorbácsolt Jézusé, hogy nincs semmi, ami megvédje, és bármi ér hozzá, nagy fájdalmat okoz. A másik hasonlat, ami eszembe jut magamról, hogy olyan vagyok, mint a csiga. Tartom a kezemben, és ha elég türelmes vagyok, óvatosan kibújik a házából egy picikét, de amint hozzáérek, akár gyengéden egy pihével, azonnal visszahúzódik a házba. Ott az a kemény, meszes páncél kívül, amibe tényleg elbújhat, de az igazi teste, az csak egy darab érzékeny, nyálkás, nyers hús. Hát ez az én sértődékenységem, amit inkább sérülékenységnek érzek és nevezek. (A doki egyszer azt mondta, hogy csak intézetis gyerekeknél látott ilyen mértékű igényt a figyelemre, mint ami nálam tapasztalható.)
Szerintem ezek az ő fő bajai velem, az „itt hagynak” para és a sértődékeny-sérülékenységem. És persze biztosan jólesne neki, ha őszinte törődéssel, odafigyeléssel fordulnék felé. Milyen kevés kellene a boldogsághoz, ahhoz, hogy például ő is úgy gondolja, hogy ez a kapcsolat rendben van, és akár arra is érett, hogy gyerekeink legyenek, ami nekem a legnagyobb vágyam. De ez nincs így, vagyis saját magam vagyok a legnagyobb akadály a legnagyobb vágyam teljesülése útjában. De legtöbbször ezt mégis úgy értelmezem, hogy akarna tőlem gyereket, ha ez meg az a feltétel teljesülne, tehát nem fogad el, vagyis nem is szeret. És akkor én sem tudok bízni, ha pedig nem bízom, akkor belül vagyok a meszes, kemény héjon. Huszonkettes csapdája.
Az a helyzet, hogy elfáradtam az írásban, csak körbe-körbe pörgök, és főleg nem látom már tisztán a kapcsolatunkkal kapcsolatos problémákat. Pedig pontokba szedve meg akartam fogalmazni, szinte egyetlen egyenletben leírni, a terápia miatt is, hogy legyen kiindulópont. De nem megy tovább.

És tulajdonképpen el vagyok keseredve. El vagyok keseredve, hogy ilyen defektes vagyok, és már nem is annyira fiatal. Hogy defektesség helyett már régen a kis családom körében kellene lennem, mert amúgy is csak annak van értelme, minden idő, amit a nem létező családom nélkül töltök, lényegtelen, értéktelen, felesleges. Még ha meggyógyítom is magam, milyen rohadt sokára lesz az, és akkor még nekiállni felépíteni egy kapcsolatot… Szörnyű. Plusz ahogy az idő telik, egyre rondább leszek, egyre kevesebb eséllyel, hogy találjak valakit.

2004. április 22.

Andrással tegnap este megint összevesztünk. Úgy ki vagyok borulva az egész miatt mostanra, hogy csak egy nagyon enyhe impulzus kell, és kifakadok. Megint üvöltöttem vele, aztán sírtam, hogy hagyjuk már abba, kicsinál mindkettőnket, minek erőltetjük. Ettől meg is könnyebbültem, éreztem, hogy mekkora nyomás nekem ez a kapcsolat, és amint kimondom a szakítást, máris jobban érzem magam. Neki is elege lehet, csodálom, hogy még mindig kitart. Aztán mégis összeborultunk, és nagy volt a szeretet.

2004. április 24.

Próbáltam tanulni, szenvedtem vagy három órát. Kezdek végre rájönni, hogy nem nekem fog ennyire rosszul az agyam, hanem egy kifejezetten szar könyvvel sikerült kezdenem, tele túlbonyolított, értelmetlen mondatokkal. Három körül, hogy felfrissüljek, meg hogy történjen valami, elmentem gyalogolni. Arra gondoltam, hogy közben eldöntöm majd, futok-e vagy sem. Persze sejtettem, hogy nem, mert nagyon nem éreztem magam erősnek, energikusnak, sőt a hasam úgy felpuffadt, mintha kismama lennék. Előfordul. Lehet a nehéz és sok étel, a fáradtság, a stressz miatt, de most valószínűleg a rosszkedv, a szomorúság, a tépelődés okozta.

Felcaplattam a réthez, ami egy tíz-tizenöt perces emelkedőt jelent. Cigivel biztos nem bírtam volna. Konokul gyalogoltam, és egyszer csak bevillant, hogy ez az életem allegóriája: csak megyek, megyek, hegynek fel, borús időben, sosincs vége, de ha mégis, az sem hoz megkönnyebbülést – és erre sírásban törtem ki. Az mostanában nagyon megy nekem. Kértem Istent, hogy vegyen már végre magához, akármilyen hülyén hangzik ez.

De amilyen hülye vagyok, biztos az sem lenne jó. Tényleg, mi van akkor, ha nincs megoldás?

– 7 –

Munka után voltam a dokinál. Hihetetlenül tanulságos volt. Nagyjából az elején megkérdezte, hogy álmodtam-e valamit, én pedig pont reggel megjegyeztem az álmomat, mert érdekes volt. Nem emlékszem a történésre, csak arra, hogy apuval voltam, és úgy éreztem, szeret és mellettem áll, és én ugyanígy érzek iránta. Reggel meg is jegyeztem magamban, milyen jó, hogy végre kicsit felengedett bennem az utóbbi két év ok nélküli utálata, és hogy valami pozitívat érzek vele kapcsolatban. A doki erre megkérdezte, hogy mire asszociálok az álmommal kapcsolatban, mire én a legnagyobb megdöbbenésemre azonnal elsírtam magam. Ez már kóros mostanában. A doki szerint a vágyamat valósítottam meg az álmomban, amit én érdekesnek találtam, mert soha nem fogalmaztam meg magamban, hogy erre vágynék. De közben az jutott eszembe, és igazi felismerés volt, hogy a kapcsolataimban ezt keresem mindhiába, ugyanezt az érzést várom a fiúktól, amit apuval kapcsolatban soha nem éreztem. Eddig valahogy úgy hittem, hogy olyan közelséget, intimitást keresek, amit csak egy természetfeletti lény mellett kaphatnék meg, aki tényleg belelát a gondolataimba, és feltétel nélkül szeret. De tegnap rájöttem, hogy nem ezt a lényt keresem a kapcsolataimban, hanem a valódi rossz helyett egy valótlan, de jó apát. Vagyis azt az érzést, amit vele nem tapasztaltam meg. Tényleg, tök sima ügy, nyilván ő az első férfi az életemben, és ettől ilyen az utána következőkhöz is a viszonyom. Távolságtartó vagyok. Nem bízom meg senkiben. Semmiképpen sem hiszem el, hogy „majd jövök”, meg „elviszlek”, meg „meglátogatlak”, meg „elmegyünk nyaralni”, meg „szeretlek”, meg „hűséges vagyok hozzád”, vagy egyáltalán „számítasz valamit”. Olyan furcsa, hogy logikailag eddig is értettem ezt, de most érzem is az egészet. És le van esve az állam, mert olyan újnak tűnik ez a felfedezés. Persze egy dolog ésszel tudni valamit, és egészen más dolog igazán, belülről tudni és érezni. De azért ez nem a végső megoldás, ez csak egy pici darab a kirakósból. Kíváncsi vagyok, mi jön még. Mondtam, hogy anyut tulajdonképpen nem szeretném a piedesztálról leemelni, attól nagyon félek. Pedig muszáj lesz, mert most nem a helyén van bennem, hanem annál sokkal irreálisabb magasságokban. A doki szerint egy őszinte szavam sincs vele kapcsolatban, és ezt én is pontosan tudom és tudtam eddig is, de kész vagyok ezt az elfogultságomat akár meg is védeni, mint egy anyatigris.

Nem emlékszem sajnos, konkrétan mik hangzottak még el, kivéve, hogy a személyiségzavarok közül a borderline-ra és narcisztikusra gyanakszik velem kapcsolatban, de még nem ismer eléggé. A borderline-t ugye tudom évek óta. A narcisztikussal pedig büszkeségemben sért, ettől aztán autentikus a feltételezés. Ja, még egy nagyon érdekes dolgot hallottam tőle, az autókhoz, pénzhez és általában véve a tárgyakhoz való viszonynak köze van a szüleinkkel való kapcsolatunkhoz és ahhoz, hogy mit kaptunk vagy nem kaptunk tőlük. Végre valaki megerősített engem a sejtésemben. Az, amit a kocsikkal művelek, nem lehet véletlen, vagy nem lehetek simán ennyire szerencsétlen. Ami most eszembe jut:

Fiat 125 – a motor kijött az oldalán, motorcsere (nem emlékszem, mi lett vele később)

Volvo 240 – összevissza törtem, végül fillérekért eladtam

Skoda – összetörtem, elvontatták, onnan nem váltottam már ki

Mazda – totálkárosra törte az ex

Isuzu – naponta durrant el egy-egy csöve, majd hengerfejes lett, az új tulajának semmi baja nem volt vele később

Audi – nem is emlékszem, hogy jártam volna vele, általában rossz volt

Pontiac Sunfire – mindig felforrt a hűtővize, rendszámot bevonták, vizsga nem volt rajta, részletet nem fizettem, bank vissza akarta venni, eladtam fillérekért, totálkárra törte új tulaj

Alfa – azonnal indítócsere, összetörtem, eladtam negyedáron

Astra – három hónap után ellopták

Kis Volvo – eladtam, de az autókereskedő lenyúlta az árát

Punto – két hét után vissza kellett adnom

Mostani Volvo – inkább nem részletezem, épp ma, mondjuk, sikerélményem volt vele, mert sikerült nagyon nehezen beindítani, majd egy útszéli Volvónak nyitva volt a motorházteteje, ezért kiszereltem belőle azt a csövet, ami az enyémből egyszer csak eltűnt, és betettem az enyémbe, és úgy tűnik, beindul. Talán nem kell majd lejtőtől lejtőig közlekednem, ahogy eddig tettem, hogy be tudjak gurulni vele. Bár még az is sokkal jobb, mint a békávé. Mondjuk, ma épp levitt egy pasi kocsival, csak úgy felszedett, ahogy a pasik szokták a milliós kocsijuk biztonságában, és cserébe kérte volna a telefonszámom, de hát mondtam, hogy sajnos nem lehet.

Na, még abban is nagyon reménykedem, hogy a terápia eredményeképpen egyszer csak majd megszakad ez az átok, ami a kocsikkal sújt. Bár hinni nem hiszek benne. Pedig jó lenne, mert ez a mostani tényleg a végét járja, és éppen újat keresek.

2004. április 29.

A múltkor a doki azt mondta, amikor arról beszéltünk, hogy mit szeretnék a barátomtól, hogy végül is én egy terápiás kapcsolatot várok el párkapcsolat gyanánt. Mondtam, hogy de hát miért ne lehetne olyan, képzelje el például a dalai lámát vagy egy más megvilágosodottat. Erre ő, hogy de a dalai lámák annyira szabad emberek, hogy tulajdonképpen nem is lehet velük intim életet élni. És ez nagyon igaz, csak addig van szükségem erre, amíg az utat járom, ha megérkeztem, már nem lesz. Ugyanígy, mivel ez a partnerre is igaz, nem várhatom el tőle, hogy tökéletes legyen. Ha az lenne, nem is lenne velem. Ez csak úgy eszembe jutott, de fontos.

Amúgy meglett a teszt eredménye, meglepő dolgokat mutat, mondjuk, a felét nem tartom igaznak. Ami biztos úgy van, hogy az önkontrollom és a felelősségtudatom alacsony, és a doki egyöntetűen ezt szokta látni a drogosoknál. Meg a másoknak való tetszeni akarásom is alacsony. Az is alacsony értéket mutat, ami arra vonatkozik, hogy mennyire vagyok konformista a létrán való felfelé lépegetés tekintetében. Mellette magas viszont ugyanez, csak a kreatív területre vonatkoztatva. Az önértékelésem nem alacsony, ez baromság, a szocializáltságom viszont talán a legalacsonyabb volt az ábrák közül. De a társasághoz viszonyuló énem viszonylag normális értéket mutatott, meg a nőiességemet illető is, ötven felettit.

2004. május 1.

EU-tagok vagyunk. Örülnék neki, ha ez tudna érdekelni. Az azt jelentené, hogy meggyógyultam, és már kifelé is tudok figyelni.

A terápia egyébként nagyon elindult, szinte minden percben magamon dolgozom. A lehető legmélyebben vagyok benne. Tart még az összetört állapot, bármikor képes vagyok elsírni magam. Szombat lévén ma is rosszkedvűen ébredtem, félve, hogy mit kezdek magammal. Azelőtt ez soha nem fordult elő, mindig elfoglaltam magam, sőt annyira, hogy direkt élveztem az egyedüllétet. Vagy fogalmazzunk úgy, hogy azelőtt nem engedtem meg magamnak, hogy érezzem a magányosságom?

Nagyon zavar a mostani állapotom, amelyhez az is hozzátartozik, hogy kínlódom András nélkül. Másrészt meg valahogy mégis elfogadom ezt az egészet. Ha már András nem engedi, hogy kikapaszkodjam, legalább én hagyom, hogy hadd szenvedjem ki magam. De minden fáj: minden mozdulat, minden gondolat, minden szó. Mindig egy darab véres hús jut eszembe magamról.

2004. május 5.

Viszont összefutottam Szebeni Andrással, és nagyon örültem neki. Ő is abbahagyta a dohányzást, mert megműtötték, és muszáj volt. Negyven év után. Ha jól tudom, a tüdejét műtötték, szóval nem csoda, hogy abbahagyta. Dicsért, hogy jól nézek ki, meg szokás szerint kérdezte, hogy mikor jöhet fel hozzám. Nagyon csípem. Eszembe jutott, amikor ismeretlenül felhívtam, hogy készítsen rólam fotókat a készülő könyvemhez, mire ő csak ennyit kérdezett: És mondja, jól néz ki? Később elolvasta az írásomat a felesége, aki némely vélemények szerint az ország legjobb szerkesztője, és azt mondta, ezen ő nem javítana semmit. Úgyhogy András a szívébe zárt, és elvállalta a fotózást, valamint a saját kiadójánál sokat lobbizott, ezért végül ők adták ki. A fotózás vicces volt, először is a műteremlakás folyosóján levetkőztettek, és hagytak ott ülni, amíg eltűnt a bugyi nyoma a csípőmről. Pontosabban András közben be is mutatott ennek-annak, csak úgy, ahogy az Isten teremtett. Élveztük a fotózást, a kábítószerként kihúzott lisztcsíkot, meg a birkózásom illusztrációját, amikor összevissza kentek iszappal, és megszaggatták a trikóm. Kár, hogy csak a borítókon jelentek meg képek végül.

Andrásom ma is hívott, többször is. Jól elbeszélgetünk, fogalmam sincs, mi célból. De nem is foglalkoztat annyira. Mármint ez a része. Az nagyon is, hogy (miért) nem vagyunk együtt.

Voltam szoliban, ha már bálna vagyok, legalább ne legyek fehér bálna.

2004. május 16.

Vasárnap van, és pénteken voltam utoljára dolgozni. „Meddig is bírta most?” – tette fel a némileg idegesítő kérdést a doki. Nos, tényleg impulzív vagyok, és nem tudok máshogy reagálni, mint hogy „a tököm tele, kilépek”, de jelen esetben a munka is szar volt, és a főnök ritka geci. Amúgy olyan húsz napig bírtam.

Szerdán hánytam az egésztől, de hazafelé arra gondoltam, hogy kivételesen használhatnám az eszemet, és ezúttal rávehetném magam, hogy bírjam ki addig, amíg találok más munkát, hiszen itt legalább van internet, és így tudok melót keresni, vagy legalább hó végéig maradnom kéne, hogy ki tudjam majd fizetni a lakbért. Andrásnak mondtam is telefonban, hogy így gondolom, de hogy egész egyszerűen nincs előttem minta, hogy akkor ezt hogyan kell, még sosem cselekedtem „nem impulzívan”. És gyakorlatilag sikernek könyveltem el szerdán azt is, hogy egyáltalán gondolatban eljutottam idáig. Csütörtökön pedig felmondtam. Annyira kiszámítható vagyok. Pénteken délelőtt aztán az összes szóba jöhető galériának és múzeumnak elküldtem az önéletrajzomat, majd egész nyugodtan fogadtam a főnököt és a sleppjét. Szó nélkül kifizetett, és a végén kezet is fogtunk, és egy mosolyt is eleresztett. Tekintve viszont, hogy előtte miket mondott a kolléganőmnek, meg utána hogy bánt vele, és hogy csak a gyengébb felé mutatja ki az igazán geci oldalát, én nem vagyok hajlandó ezt a diplomatikus viselkedést (a mosolyogva kezet fogást) valami pozitívumként elkönyvelni.

Azért emelem ezt ki, mert mintha a dokin azt látnám, hogy mint egy tanár, örömmel terelget a szocializáltság felé. Javasolja, hogy szerezzek diplomát, de ezenfelül még gyakorlatilag le is hülyézi azt, akinek nincs. Ez nem jogos szerintem, és biztos vagyok benne, hogy diplomával a zsebemben ugyanilyen tehetetlenül és bizonytalanul állnék itt a jövőmet illetően. Sokkal jobban tetszene, ha afelé terelgetne, amit valóban szeretek csinálni, ami valóban én vagyok.

A „merj önmagad lenni”, „tedd azt, amit szeretnél”, „engedd el magad, az univerzum majd úgyis gondoskodik rólad” spirituális igazságok mindig is közel álltak hozzám, de mindig is ellentmondásba keveredtek bennem a külvilág elvárásaival. Persze ha valóban mernék úgy élni, nem találkoznék több ellenvéleménnyel a külvilágból, és ez az egész nem jelentene problémát.

Pénteken, a felmondás után hazafelé nagyon rossz kedvem volt, és megint sírhatnékom támadt. Ismét úgy éreztem, hogy a semmiben lebegek. Se munka, se András. Üresség, céltalanság, de a legrosszabb az az érzés, hogy hányadszor történik velem ugyanez. Meg annyira azért nem volt tragikus a munkahelyem, és legalább nem kellett szembenéznem azzal, ami akkor vár rám, ha itthon ülök, gyakorlatilag a világ végén, és semmi dolgom. De ezt közben elfelejtettem, és csak az járt a fejemben, hogy harcolnom kell egy ilyen fasz és igazságtalan főnök mint elnyomó ellen. Tulajdonképpen azt is ki kellene silabizálni, hogy miért reagálok ilyen erőteljesen arra, ami nem is ellenem irányul. Mindegy, egyszerűen nem vagyok képes olyan munkát végezni, ami nem nekem való, és ez valószínűleg így is marad.

Aztán hirtelen arra gondoltam, mi lenne akkor, ha tényleg teljesülne a vágyam, és meghalnék. Most esett le, hogy valószínűleg azt is megbánnám utólag. Rájöttem, hogy én mindig csak vágyakozom valami felé, de valójában baromság az egész, akkor sem lesz jó. Akkora felismerés volt, és most olyan nehéz megfogalmazni, visszaadni… A lényeg, hogy egyáltalán nem a halálra vágyom, inkább csak azt szeretném megtudni, hogy valamilyen halálos betegségben szenvedek, mert akkor elkezdeném jobban értékelni az életet. Erre vágyom, erre az érzésre, egy ilyen motivációra. Tegnap, szombaton a pénteki sírás után mégiscsak úgy ébredtem – jó későn, a fantasztikus napsütésben –, hogy milyen jó, hogy nem dolgozom már ott, és hogy nem kell magamra erőltetnem egy ilyen beteges munkát.

2004. május 17.

Megakadt a szemem a napló elején most, ahogy kinyitottam a dokumentumot, és hihetetlen, hogy március hatodikán már szakításprojekt volt, és még mindig tart. Hát ezért nem érdemlünk dicséretet, elég nagy pancserok vagyunk.

Voltam a dokinál is, mondtam neki, hogy szívesen mennék elmebetegeket ápolni, merthogy nagyon régóta furcsa vonzódást érzek feléjük, majdhogynem egy hullámhosszt (vajon miért?). Fél tízre értem haza. Egész nap mentem, békávéztam, és semmi para nem volt bennem. Sőt szerintem az emberek pont azért néztek, mert látták rajtam, hogy szabad vagyok. Nem rettegősen éreztem magam, hanem mint hal a vízben.

Fel is merült bennem, hogy miért ne feküdhetnék le valakivel csak azért, mert kedvem van hozzá? Egyáltalán, most kedvem támadt ilyesmihez, eddig nem volt. Meg bulizni, meg szabadon élni, meg azt csinálni, ami jól esik, és semmi olyasmit, ami nyomaszt. Hát sz’al ebből gondolom, hogy talán egyszer kilábalok ebből a kapcsolatosdi nyomorból. Ami egy rettenet, én mondom. Amit én művelek ez ügyben, annak semmi köze a valódi szeretethez. De nagyon szeretem Andrást. De ha vége, akkor vége. Azért délelőtt megírtam neki, elbocsátó üzenetként, hogy bekaphatja, amiért feladta, és hogy nyuszi.

2004. május 21.

Andrással beszélgetünk telefonon, de eléggé távolságtartóan. Viszont tegnap mentem reggel a buszon, néztem ki az ablakon, talán a családi házakat, és ennek kapcsán megint gondolkozni kezdtem a párkapcsolatokon, amikor valahogy beugrott, és igazán és mélyen átéreztem, hogy mennyire önző vagyok. Persze eddig is mondták ezt nekem, de most már tudom, miért nem jött át. Azért, mert önzőség alatt én általában azt értem, hogy valaki másnak a rovására a magam malmára hajtom a vizet. De én úgy érzem, hogy engem nem vezérel rossz szándék, sőt ez esetben szándék(osság)ról sem beszélhetünk, hanem egyszerűen csak annyira félek, és rosszul érzem magam, hogy nem tudok másképp viselkedni. Az eredmény viszont határtalan önzőség. Egyébként történnek velem ilyenek, hogy valamiről beszélünk a dokival, majd pár nap után egyszer csak átjön a lényeg, és megértem, igazán, belülről. Ezen kívül nem tudom, működik-e a terápia, vagy hogy mi történik valójában, de szeretek oda járni, és remélem, hogy lesz valami foganatja.

2004. május 24.

Hétfő van, semmi dolgom, teleettem magam csokival. Este még azt gondoltam, hogy reggel elmegyek futni, de egész egyszerűen nem volt kedvem fölkelni. Azt már nagyon gáz állapotnak szoktam pedig tartani, ha ennyire nem vagyok motivált. Furcsa dolgot álmodtam, egy közösségről, akik kungfuztak és valahol vidéken éltek, félig kivonulva a civilizációból és eléggé naturalista módon. Nekem tetszett, vonzott, de kissé kívülállónak éreztem magam. Elmeséltem ezt a dokinak, akihez délre mentem, meg a tegnapelőtti álmomat is: megtudom, hogy kínai ügynökök keresnek, ezért nem merek hazamenni. Anyuéknál szeretnék lenni egy ideig, de ők ennek nem örülnek (ez ugye az életből is ismerős). Egyszer csak anyu átváltozik egy szörny kínai ügynökké, vagyis ellenséggé. Verekszünk, és azt hiszem, megverem. A doki szerint nagyon paranoid álom, hogy azt a kulcsfigurát is, akinek a biztonságot kellene nyújtania, ellenségnek tartom. Csodálkozott, hogy mennyire nem asszociálok semmire, így nem jutottunk semeddig az értelmezésében.

A doki most valahogy jobban reflektált, összefoglalta néhány gondolatát, de azt mondja, még nem látja az összefüggéseket. Mindenesetre érdekes és izgalmas esetnek tart… Megtisztelő. Azt mondja, csavargó vagyok, bizonytalan élettel, körülményekkel, bizonytalan személyiséggel, és ehhez valamilyen oknál fogva ragaszkodom. Hogy amint valami állandóság kerülne az életembe, azonnal felrúgom azt. Azt gondolja, a csavargó létemhez apunak lehet köze (hiszen ő is csavargó). De hogy ott van az a szeparációs szorongásom is, ami anyu miatt lehet.

Talán éppen ezért ragaszkodom a bizonytalan életemhez, hogy ennyire érdekesnek tűnjek, mert a hétköznapi élet unalmas. Talán láttam, ahogy aput nem elégítette ki az az élet, amit anyu nyújtott neki.

2004. május 25.

A terápiában egyébként az a jó, hogy ott kénytelen vagyok megfogalmazni bizonyos dolgokat. És egész jól megy, nehezebbnek képzeltem. Amikor Andrással veszekedtünk, sokszor azt mondtam, hogy képtelen vagyok megfogalmazni, amit érzek, de szerintem nem is lehet, mert az érzés lent van bennem, a gondolatok pedig, amiket meg lehet fogalmazni, helyileg is máshol vannak, fent. Annyit tudok mondani, hogy sötét és félelmetes és fáj. És itt meg is akadtunk. Persze a terápián nem vagyok éppen benne egy fájdalmas helyzetben, de mégis, érzem, hogy fejlődök ezen a téren.

És most futnom kéne, ha lenne erőm, de helyette mindjárt ráborulok itt az asztalra.

– 8 –

2004. június 3.

Azt álmodtam, hogy a doki feleségéhez járok angolul tanulni, de nem akarja velem folytatni, mert valami rosszat tettem. De valami olyan rosszat, amiről nem nagyon tehettem, nem is volt bűntudatom, egyszerűen csak a hölgynek nem lehetett összeegyeztetni a hitvallásával, vagy mijével. Egyébként a szomszédaim voltak, amolyan erdőben laktunk mindannyian, nagyon szép helyen. A doki pedig talált nekem valakit, aki el akarta adni az ötötvenes Volvóját (nincs is olyan), ami nagyon szép volt, részletesen leírta nekem, türkizkék, jó állapotú, ötszázezer forintért. El is döntöttem, hogy akkor aputól kérek kölcsön háromszázezret, biztosan ad, lévén, hogy végre nem robogóra költöm, a többit meg részletben fizetem ki a tulajdonos fiúnak. Érdekes, hogy az autónak mint tárgynak az én életemben van valami köze a szülőktől meg nem kapott szeretethez, és az álomban a doki segítségével jön össze, de beszáll az egészbe valahogy apu is, ha nem is olyan részben vagy mértékben, ahogy kéne. Érdekes álom.

Úgy tizenegy körül ébredtem teljes kómában. Iszonyatosan esős idő van, ezért festésről (amit mostanában csinálok) szó sem lehet. Az utcára sem tudok kimenni, mert nem tudok az ujjamra cipőt húzni. Tegnap leszedtem a kötést, mert cserére vissza kellett volna mennem a kórházba, de nem volt időm, így megnéztem én magam, mi is a helyzet. Hát most elég ocsmány, gennyezik, meg minden, a köröm helyett ott a véres hús, de legalább egy darabban van (pár napja nehéz deszkákat ejtettünk rá, amik hosszában átvágták a nagylábujjam). Azért zokniban, papucsban eltotyogtam a közérthez az esőben, később pedig fürödtem. Mikivel ment az sms-bajnokság, nagyon hiányzott. Pont, mikor a fürdést befejeztem, egyszer csak megjelent. Eddig még meg sem ölelt úgy istenigazából, ma egy kicsit végre igen. Kissé zavar, hogy vékonyabb nálam, szinte nem is magasabb, szóval összességében nagyon picinek érzem hozzám képest. De hihetetlenül finoman nyúl hozzám. Ezt most meg is írom neki.

Megírtam. Amúgy szőkített haja van, most is bennem van a tapintása, olyan kis kevés, finom. El tudom képzelni, hogy a kisfia ezt örökölte. És hatalmas orra van, és még ferde is, meg nagy kék, gülü szemei. Nem régóta ismerem. Punk.

Ma mentem volna a dokihoz, de cipőokból kifolyólag lemondtam. A munka miatt kedden sem találkoztunk, és a jövő héten végig nem fogunk, mert konferencián lesz. Pedig úgy kielemezném ezt az egészet vele, hogy mi ez, hogy ilyenkor, ha nem lehet (mert felesége van), így el tudok szállni. Néha nagyon megijedek, hogy mindennek talán semmi köze a valódi személyhez, csak az én személyiségzavaromhoz, és csak azért kell nekem, hogy felértékelődjek. Az az ijesztő ebben, hogy mennyire nem ezt érzem, hanem őszinte, gyerekes szerelmet, rajongást, tiszta érzéseket, és mindezt bemocskolná az a tény, hogy mindez nem is igaz.

2004. június 4.

Egész nap nem csinálok semmit, viszont sokat eszem, az „engedjünk meg magunknak mindent, semmi tiltás” jegyében. Erre nagyon rápörögtem, hihetetlenül felszabadult vagyok mostanában. Nem tudom, mi volt előbb, ez az érzés, és az hozta magával a szerelmet, vagy fordítva. Arra gondolok, hogy ennek kellene a normális lelkiállapotnak lennie – tavaly is ilyen szerelmes voltam, és aztán elmúlt, sőt iszonyatos gúzsba kötöttem magam. Lehet, hogy ez évszakfüggő és ahogy jön a tavasz, a május, megbolondulok? Hát, legalább egy évben egyszer, az is valami.

András hívott, hatvan percet beszéltünk, majd még kétszer visszahívott. Eléggé kivan. Azt mondta: „a szépségeddel, a vagányságoddal, meg azzal a fene nagy szabadsággal, amit sugárzol, csábítottad el…” , „Nagyon vágyom szeretetre”, „Nem vagyok túl rajtad, inkább ne is beszéljünk egyáltalán”, „Megyek hat hónapra külföldre dolgozni… …hogy minél messzebb legyek tőled”, „Nyáron délre utazom”, „Szar érzés, hogy más tetszik neked”, „Ha találkoznánk, rád ugranék”, „Hihetetlen, hogy csak egy sztori leszek az életedben én is, nem akarom, hogy megírj”.

Este megjött Bence, aki külföldön élő orvos, és aki sajnos szintén a netről van. Egészen addig nagyon jó kedvem volt, boldog voltam Miki miatt. Bendzsó testvérem nálam volt, de sajnos nem sok értelmeset csináltunk. Jelképes ideig bicikliztünk, nagyjából a célból, hogy még kaját vegyünk a közértben. Délután leírtam ide, hogy miket szeretnék, amitől aztán nagyon jól éreztem magam. De az este közeledtével kicsit kezdtem bepánikolni, hogy jön Bence. Olyan nyolc-kilenckor érkezett, és hozott ajándékba egy mobiltelefont, de egyáltalán nem illik hozzám. Természetesen ha Miki hozta volna, nagyon szépnek találtam volna. Aztán gyorsan el is kezdtünk Martinizni, ami tulajdonképpen nem esett jól. Rágyújtott, majd zsinórban elszívott vagy hat cigit, és nem tudta őket rendesen elnyomni. Megmasszírozta a talpam, de nem elég erősen. A hátam is, de a lábam már nem engedtem, ahhoz le kellett volna vetkőzni. Aztán elment a vécére, és fingott egy nagyon nagyot. Nekem meg egyre rosszabb kedvem lett. Kicsit háborgott, amikor mondtam, hogy kint aludjon a kanapén.

2004. június 6.

Nem volt kedvem felkelni úgy, hogy kint várt Bence. Pedig mindent megtett, hogy felébresszen, csörgött, zörgött, fürdött, mosogatott. Én meg direkt visszaaludtam. Végül küldött egy sms-t, hogy menjünk valahova kirándulni, mire kikászálódtam az ágyból. A nyakamat masszírozgatta, ami nagyon idegesített, nem értettem, miért kezel a tulajdonaként. Mondtam, hogy vissza kell majd érnem időben (hiszen egy óra körülre vártam Mikit). Elmentünk Szentendrére, ami iszonyatosan bejött nekem. Nagyon szívesen laknék ott és dolgoznék egy galériában. Tisztára beleszerelmesedtem. És gyönyörű nyár volt, és tele turistával. Kajáltunk egy helyen, a Fő téren, és néztük az embereket. Bencével egészen jó életem lehetne, ha hagynám magam, de valami nagyon visszatart tőle. Egyszerűen nem tudom, hogy mi, de halálra idegesít. Mondjuk, tény és való, hogy baj van vele, hiszen semmi alapja sincs annak, hogy ő így rám kattant. Meg akar fojtani. Borzasztó az egész, na. És az is, hogy ilyen kettős élet szituba keveredtem. De ha már egyszer idejött miattam, képtelen vagyok azt mondani, hogy ne haragudj, eddig volt az András, most ugyan ő elmúlt, de közben, amíg nem figyeltél ide, szerelmes lettem valaki másba. Érzem, hogy uralkodni akarna rajtam, kicsinyesen a tulajdonának tekinteni, a gondoskodásával kalitkába zárni. És a hideg ráz ettől.

Délre szigorúan hazahozattam magam. Gyorsan megfürödtem, hajat mostam, hiszen jött Miki. És szeretkeztünk végre. Fantasztikus volt. Itt volt vagy három-négy órát. Imádom.

Bencének meg közben hülye tehetetlenségemben megígértem, hogy lemegyek vele a Balcsira keddtől szerdáig vagy csütörtökig.

2004. június 7.

A napjaim immár sorozatosan az érzéki örömök jegyében telnek. Kajálás, napozás, udvaroltatás. És ez nagyon jó. Kivéve a súlyomat. De nem akarok ezen az egészen változtatni, mindig is azt akarom ezentúl csinálni, amit szeretnék, amihez éppen kedvem van. Elegem van az aggódásból, a félelem motiválta  cselekedetekből. Ma megkísértettek erről az oldalról: mehetnék egy helyre hülye marketingvezetőnek. Szép kis menedzseri állás. És kezdődne az egész szar elölről. Nyár van, meleg van, nincs kedvem ruhát venni magamra, csak papucsot meg rongyokat.

Összeírtam ma, mi kellene a Caminóra, a zarándokútra. Ott legalább formába jönnék az egész napi gyaloglástól. Mindenképpen végig kell mennem rajta, szarom le az ötven fokot. Valószínűleg fordulat lenne az életemben, kár lenne ehelyett valami ugyanolyanba fogni, mint eddig mindig.

Este találkoztam Andrással, beültünk egy cukrászdába. Hihetetlenül megörültem neki, amikor megláttam a buszról, szép volt, csinos az öltönyében, jóképű, és először bátortalanul, majd az én örömömet látva ő is szélesen mosolygott. Folyton simogattam és ölelgettem volna, de valahogy a cukrászdában kicsit elromlott az egész, aztán meg fokozatosan nagyon. Nem is tudom miért, görcsös lett minden. Én speciel borzasztó elengedett voltam, halál jókedvű, de ő nagyon szorongó, és ahogy folyamatosan kaptam tőle a negatív megjegyzéseket, nekem is elment a kedvem mindentől. Lecikizett az égvilágon mindenért, például azonnal közölte, hogy Camino lehetetlen akkor, amikor én szeretném, lévén, hogy három hét alatt kellene három kilót összeszednem. Persze épp azért tudott ezzel elkedvetleníteni, mert nyilván igaza van, de hihetetlen, hogy egy kérdésnek ő kizárólag a problémarészét nézi, másra képtelen. Meg nekiállt cseszegetni, hogy mindent hanyagolok, meg over all hülye vagyok. Az ő verziója természetesen homlokegyenest különböző, szerette volna, ha jól érezzük magunkat. Lényeg, hogy teljesen elkeserített és kiábrándított, hogy ha szétrobbanok az erőlködéstől, és vért izzadok, sem vagyunk képesek érteni egymást. Még a buszon is hívott, majd később itthonról is sokat beszéltünk. Tulajdonképpen halálra van sértődve amiatt, hogy túlléptem az egészen. Ettől függetlenül nem hajlandó megmondani, mit akar, folytatni, vagy csak azt, hogy a normális emberekhez hasonlóan legyek még egy ideig kiborulva.

2004. június 8.

Tizenegy körül indultunk a Balcsira Bencével. Menet közben elugrottunk a Vianba a maszkokért, leszedték őket a falról, vége a kiállításnak. Bence halálra idegesített, gyakorlatilag minden szar volt, amit csinált vagy mondott. Nem nyitotta ki nekem a kocsiajtót, hülyeségeket beszélt, büdösnek éreztem. Magamban végig kommentáltam a viselkedését, és emiatt végig lelkiismeretfurdalásom volt. Kéne a francnak, hogy az életem minden pillanata tőle függjön. Amikor megérkeztünk az apartmanjukba, szomorúan konstatáltam, hogy csak egy ágy van, és bár dupla, de elég kicsi. Már előre féltem. Lementünk a strandra napozni. Kaptam egy rózsaszínű, felfújható szörnyet, meg lángost. Valahogy örömmel töltött el, hogy legalább – ha nem is nagyon, de – megfizet azért, hogy ott vagyok. A kútnál vettem egy Playboy-t, csak hogy idegesítsem. A strandon próbáltam minél messzebb húzódni tőle, testben és lélekben, és csak olvastam. Nem fürödtem a lábujjam miatt, ami egyébként rondább lett, és szét is nyílt. Később visszamentünk a szállásra, zuhanyoztunk, felöltöztünk, és elautóztunk Tihanyba. Ott egy eszméletlen helyen lévő cukrászdában ittunk egy kávét, majd átmentünk egy hasonlóan káprázatos helyre, egy parasztos vendéglőbe. Fantasztikus kaja volt meg házi bor, úgyhogy rendesen berúgtam. Otthon pedig felbontottuk az üveg Martinit, amit vettünk. Mikivel végig sms-eztem, nagyon hiányzott, és hülye érzés volt, hogy olyan helyeken jártunk, ahová az embernek a szerelmével kéne mennie. Iszonyúan nyomasztott Bence. Gyakorlatilag végig azzal voltam elfoglalva, hogy előle, mellőle menekülök. András is jelentkezett, többször hívott aznap és este is. Bence később tudatta velem, hogy egy órát beszéltem (veszekedtem) telefonon, míg ő kint várt a teraszon. Nevetséges, kaotikus helyzet volt már megint. De legalább azt hihette, hogy Andrással még nincs vége érzelmileg, így gyakorlatilag elfogadta a tényt, hogy képtelen vagyok vele bármire is. Ezt meg is mondtam neki, és nagy kő esett le tőle a szívemről. Közben nagy örömömre találtam egy felfújható matracot, és a nappaliban meg is ágyaztam magamnak rajta. Bence borzasztóan reklamált, és kért, hogy menjek be vele, de nem voltam hajlandó. Így lefeküdt ő is a másik szobában, és csendben szerelmet vallott. Én addigra már minden pasitól hánytam. Úgy meghatódott a saját vallomásától, hogy ki is jött megsimogatni, de én elhúzódtam, így visszament.

Sokáig nem tudtam elaludni. Körbe-körbe jártak a gondolataim. A hihetetlen szabadságérzet, ami mostanában bennem van, egészen elkapott és magasba dobott. Felmerült bennem, hogy ha elmennék a Caminóra, ott aztán annyira átlépnék minden határt, hogy már nem lenne visszaút, és onnantól nem is lenne értelme az életnek, hiszen már mindent megtapasztaltam, vagy inkább úgy mondanám, hogy elmentem a végsőkig, ledobtam magamról mindent, akkor meg minek vegyem fel újra. És nincs is hozzá kedvem, és komolyan gondolom ezt az egészet, hogy így a jó, semmi dolgom, nincs jövőm, csak jelenem, minek kötném gúzsba magam? Fantasztikus érzés, hogy bármire képes vagyok, én vagyok a legbátrabb, akármit megcsinálok, nincsen vesztenivalóm, és nem félek semmitől. És akkor beugrott Mr. Johns (így hívják?), a mániás depressziós, akit Richard Gere játszott. És hogy pont ilyen volt a felhangolt szakaszában (a zuhanás előtt). És eszembe jutott a dokim. Hogy biztos nem véletlenül nem voltam nála már két hete, és épp most alakult ki ez az állapot. Ő nem találná szociális viselkedésnek. És mindettől hirtelen rosszul lettem. Mert érzem, hogy ez jó, hogy jobban vagyok, hogy ennek kéne a természetesen állapotomnak lennie, vagy az elérendő célnak, de a társadalom ezt egész egyszerűen felelőtlen viselkedésnek tartja, vagy orvosi eset felhangolt állapotának, vagy lenézendő léhaságnak, lustaságnak, mert éppen nem csinálok semmi értelmeset, hasznosat, semmi olyat, amitől túlhajszolt lehetnék, vagy amire büszke lehetnék. Az, hogy nem dolgozom, és jól érzem magam, és élvezem az életet, társadalmilag nem elfogadható. És a társadalom leginkább a saját lelkiismeret-furdalásomként szól hozzám. Hát ezért kell még ebben az állapotomban, a semmiben lógva végigmennem a Caminón, hogy csak azért is megmaradjon, és egy más ember jöhessen onnan vissza, akit már tényleg nem érdekel a többiek véleménye.

Mikor végre elaludtam, vadakat álmodtam, az italozásnak megfelelően. Egy erdőben kellett végigmenni. Valamiféle próbatételként. Valaki sorolta, hogy milyen veszélyek leselkednek ránk (például mérges gázok párolognak, mocsarak stb.). Fecó és Marci is ott volt. Egy helyen megálltunk egy barlangnál pihenni, Marcit megláttam oldalról, meztelenül, vagy egyméteres nemi szervvel. Laura is ott volt, meztelenül, és egyfolytában nyújtózott, és Fecót nézte sóvárogva, el akarta csábítani. Fecó és én összetartoztunk, és Fecó nem is reagált Laura közeledésére.

2004. június 9.

Jobb kedvvel ébredtem, mivel azt gondoltam, nem kell tovább menekülnöm Bence elől, hiszen tiszta vizet öntöttem a pohárba. Megint lementünk a strandra. Ő egyfolytában sóhajtozott, szeretett volna közelebb kerülni hozzám, de nem hagytam. Folyton nyomkodni meg masszírozni akarta a hátam, ami hihetetlenül borzasztó érzés volt, mintha valaki szó szerint erőszakolna. Amikor meg hason feküdtem, felült, percekig nézte a fenekem, majd közölte, hogy nem tudja, milyen lehet, amikor vékonyabb vagyok, de a fenekem pontosan így tökéletes, ilyen gömbölyűen. Szerintem meg ehhez nincs joga, és nem a húspiacon van. Szinte undorodtam már tőle. Újrakezdte a nyomulást meg a szerencsétlenkedést, hogy „van-e esélyem?”, meg „de mondd meg, reménykedhetem-e”. Legszívesebben már belerúgtam volna, hogy lehet ilyen barom, láthatja, hogy húzódom tőle, miért nem ért ebből, miért kell odáig elmenni, hogy el kelljen küldenem a francba.

Hazafelé beszélgettünk valamennyit, jött ezzel a „szegény én, félek, hogy csak a pénzemért kellek a nőknek” dumával, mire közöltem vele, hogy ez belőle indul ki, ő az, aki ezt azonnal fontosnak tartja közölni magáról (mármint hogy van pénze), a létező legnagyobb terepjárója van, és szereti a megmentőt játszani. Bementünk a Honvéd kórházba, megmutattuk a lábujjam, de egészen okés, csak még lefedve kell inkább tartanom, nem kötés nélkül, ahogy egy hete járok már vele. Főleg a Camino miatt akartam, hogy lássa doki, hogy addigra biztosan jól forrjon be. Bence alig akart elmenni, még érzékenyen meg kellett ölelnünk egymást, de nem bírtam, ezért jól megbántódott. Később írt sms-t, hogy hihetetlenül hiányzom neki, majd, hogy szarul van, és hadd aludjon nálam. Képtelen lettem volna újra látni, annyira örültem, hogy végre megszabadultam tőle. Borzasztó rossz volt ez a két nap, végig feszülten menekülni, figyelni, hogy ne bántsam meg, várni, hogy vége legyen stb. Rájöttem, hogy soha többet nem hallgatok ilyen kérdésekben az eszemre, csak az érzéseimre. Így utólag nem is értem, hogy mehettem bele ebbe az egészbe. De persze vonzó az az élet, amit vele lehetne élni. Mármint az idealizált része. Mert a gyakorlat az, hogy egy kicsinyes, paranoiás, rögeszmés alak, sohasem szeretnék bele, és nem tudnám tisztelni. Szóval annyit válaszoltam arra, hogy nálam aludhat-e, hogy „ne haragudj, de nem szeretném”. Mire, hogy csalódott bennem, és azt hitte naivan, hogy az emberek jók. Erre már nem válaszoltam. Miki eljött a kisfiával, alig, hogy Bence elment, és lementünk a Rómaira. Sokan voltak, és mi sem tudtunk úgy együtt lenni, meg biztos az elmúlt két nap meg a két megbántott férfi (András és Bence) miatt nem volt túl jó kedvem. És akkor valahogy Miki is más lett hirtelen. Két napon át őt is idealizáltam, és hirtelen nem tudtam mit kezdeni a valósággal. Szóval szomorúak lettünk a parton sétálva, ahogy kettőnkről tanakodtunk. Később telefonon is beszéltünk jó sokat, tovább keseregve. Lehet, hogy csak fáradt voltam, és emiatt rosszkedvű lettem, és ezt vetítettem ki a kapcsolatra. Kicsit a szakítást láttuk az egyetlen megoldásnak. Elmondtam neki azt a káoszt is, ami a fejemben volt előző este szabadság-betegség ügyben, és azt mondta, távol érez engem magától. Azt hiszem, kicsit most kiéltem ezt a kapcsolatosdit. Még jó, hogy ha hagyjuk, kipörögnek a dolgok maguktól.

Csak a kajálással lenne már így. Egyrészt nagyon élvezem, csak icipici bűntudattal, hogy milyen jókat eszem, például vajas kifliket, másrészt meg nézem magam a tükörben, hogy milyen ütemben gömbölyödöm, és erőszakkal nem engedem, hogy utáljam magam és undorodjak, harmadrészt pedig csodálkozva nézem, hogy pontosan ugyanolyan mértékben tetszem a pasiknak, sőt most sokkal jobban vonzom őket, mint például amíg Andrással voltam. Azért egy-egy pillantástól a tükörben meglegyint a pánik szele, de egyelőre nem hagyom eluralkodni magamon. Azt kéne, hogy hagyni, hagyni, amíg csak bírom, és ha nagyon megijedek, akkor ott a kapaszkodó, hogy a Caminón majd lesétálom a felesleget.

2004. június 14.

Beszámoltam a dokinak az elmúlt két hét sztorijairól, hihetetlen anyagot gyűjtöttem neki. Szerinte neki csinálom ezt a pasizást. Kicsit fél, nehogy azért járjam végig a Caminót, mert a terápiában elérkeztünk egy ponthoz, amikor történik, történhet valami, én meg elmenekülök. Elmenekülök például egy felismerés elől.

A fene nagy szabadságomra meg azt mondta, hogy talán ez az én lételemem, és erre nagyon megkönnyebbültem. Azt hiszem, eléggé féltem, hogy azt mondja majd, persze valamilyen rafinált módon, mintegy a társadalom szavát hallatva, hogy a tevékeny és hasznos élet a jó, törekedjek arra. A pasikkal kapcsolatban végül is szinte együtt nevettünk, de gyakorlatilag azt is jóváhagyta, azt mondta, lehet, hogy én egy végzet asszonya típus vagyok, mindenhonnan elveszek egy kicsit, de nem engedem túl közel magamhoz egyik pasit sem, továbblibbenek. Igen, de közben meg azt hiszem, vágyom egy normális kapcsolatra. Na nem most, most a hátam közepére sem kívánom. El is mondtam a dokinak, hogy én most szívesen képzelem el úgy az életem, hogy sok férfi van körülöttem, támogatnak, akár anyagilag is, de egyikkel sem vagyok túl szoros kapcsolatban, és nevelek egy rahedli gyereket, és nem hiányzik egy kötött kapcsolat.

Egyszer majd végiggondolom, mit is jelentenek számomra a férfiak, nyilván sok mindent egyszerre. Talán tényleg a legfontosabb, hogy csodálnak, tetszem nekik, és ha legalább háromnak folyamatosan egyszerre, akkor az elég ahhoz, hogy annyi megerősítést kapjak, hogy egész emberinek, meg szépnek, meg jónak érezzem magam. De ha ez csökken, én sem érzem már értékesnek magam. Csak az a baj, hogy fáradságos munka ennyi csodálatot generálni, nem beszélve arról, hogy mi történik közben a csodálókkal. És ha mindez megvonódik tőlem, akkor baj van, tehát külső körülményektől függök, ami nem jó.

Aztán mindenképpen jelentenek valamit, amit birtokolhatok, és így nyilván szintén értékesebbnek gondolom magam.

Aztán természetesen olyan valakit jelentenek, akikkel a szerelem megtapasztalható, ez a gyönyörű, rózsaszín, euforikus állapot.

Szerencsés esetben olyat is jelentenek, akivel jól tudok beszélgetni, sétálni, ide-oda elmenni. Jelentik azt, aki kíván engem, és akit én kívánok, de ez sosem független az egyéb kapcsolódásoktól. Úgy értem, csak a testét nem szoktam kívánni, mindig mögötte van az a rengeteg közös élmény meg az a ki nem fejezhető, csak érezhető valami, amit önmagában a jelenlétével kivált belőlem, és a pillanatnyi hangulatunk is. Hogy éppen mennyire érzem magam közel vagy távol az illetőhöz.

És aztán nagyon fontos, hogy szeressem az illetőt akkor, amikor szeretkezünk, anélkül nem megy. Hogy a szereteten keresztül történjen meg az aktus, abszolút lélekből. Hogy amikor behatol, az lassan történjen, és nagyon figyeljünk oda, és nagyon nézzünk egymás szemébe, és minden porcikánkkal érezzük a másikat. Szerintem én már nagyon régóta igazán szeretkezek, és nem dugok vagy kefélek, vagy nem is tudom, hogy mondjam. Annyira, hogy szinte kedvem van közben elsírni magam, úgy kinyílok. És talán emiatt hasonló mindenkivel. Talán ha valaki erre nem vevő, azzal össze sem akadok.

De ezekben a hetekben elkezdtem idegen testekre is vágyni. Most azt gondolom, ez a szeretet egy lelkiállapot, ami kapcsolattól függetlenül meglehet bennem, és akkor bárkivel átélhetem ugyanezt. Valami egymásra hangolódás nyilván kell, de azt úgyis érzi az ember abból, hogy milyen benyomást kelt a másik, egy hullámhosszon van-e vele. És nőkre is vágyom. Sőt teljesen rákattantam erre a témára. Módszeresen elkezdtem az interneten keresni ez ügyben. Ez nem új nálam, volt már, hogy Lacival és Oroszlánnal egyszer sztriptízbárban voltunk, ahol ők ketten ásítoztak, engem meg teljesen lekötött a műsor, majd amikor odajött hozzám (és nem hozzájuk!) egy táncoslány, nagyon lelkesen el akartam menni vele, de erre a fiúk mondták, hogy ne már, viselkedjek rendesen. Azóta is sajnálom, hogy nem mentem el vele. És amikor arra gondoltam, hogy talán Andrással fogom leélni az életem, az első gondolataim egyike volt, hogy úristen, akkor nem próbálhatom ki lányokkal, mert az megcsalás lenne. Na hát most viszont már annyira szabad vagyok, hogy ennél nem is lehetek jobban, úgyhogy hajrá. A baj csak az, hogy fázni kezdtem ettől a természetellenes internetes ismerkedéstől, de hát van időm, majd csak utamba akad valaki. Ja, meg nagyon válogatós vagyok. Azt hiszem, onnan tudom, hogy nem vagyok leszbikus, mert nem szoktam élő nőket megkívánni, de azt nagyon is el tudom képzelni, hogy jól érezném magam valakivel. De annak olyasvalakinek kell lennie, mint én vagyok. Hasonló testalkattal, sötét bőrrel, jó illattal. A neten megtalált valaki, egy már nem fiatal anyuka, hogy szívesen kényeztetne, de nem mertem vele találkozni, mert mi van, ha mégsem tetszik.

Fú, ha szerelembe esnék egy lánnyal, akkor aztán magyarázkodhatnék körbe. De, mondjuk, én hiszek abban, hogy az emberbe is lehetünk szerelmesek függetlenül annak nemétől. Izgi. A fiúkkal egyébként igyekszem közölni, hogy mi az ábra, féltékenyek is általában. Andrást egyenesen sokkolni tudom ilyenekkel. Andrásnak az életében ezt a szerepet töltöm be: a sokkoló. De örülök neki, ha egy kicsit felszabadul. Most, így valamennyire eltávolodva, megint látom, hogy mennyire merev.

A doki azt is mondta, megjelenik egy csupa esettanulmányból álló kötete, és ne gondoljam, hogy belőlem esetleg majd nem lesz az, de még nem állt össze a képe rólam. Én persze örömmel válok esetté, ha kell. Mellesleg az, hogy érdekes eset vagyok, igen hízelgő, sőt az utóbbi időben már arra is gondoltam, hogy szinte szeretek ebben a szerepben tetszelegni. Persze amióta narcisztikusnak gondolom magam, mivelhogy azt mondta rám a doki, minden mögött ez a magyarázat sejlik, és lássuk be, általában helytállóan.

A terápia után egy jazzklubba mentem, annak örömére, hogy egy barátnőnknek megjelent egy verseskötete. Anyu és nevelőapám is ott volt, én meg hihetetlen gömbölydedségemben, de halál jókedvűen érkeztem. És akkor ott hatalmas kontrasztként éreztem, hogy milyen feszült mindenki, hogy mennyire hiányzik a spontán örömre való képesség a legtöbbünkből. Az a közhiedelmünk családilag, hogy ha nem dolgozunk vagy csinálunk valami hasznosat egyfolytában, akkor szarok vagyunk. Pusztán örülni, netán örömökért élni, az megvetendő, henye élet. De azt hiszem, mindannyian dolgozunk önmagunk felszabadításán. Ettől függetlenül a kisöcsém is a rosszat tanulja. A húgom, hál’istennek, mérhetetlenül boldog a lovardában.

A hétvégén én vigyáztam rájuk, erről a felolvasóestről már odamentem a házukba anyu kocsijával, míg ők kettesben nevelőapámmal pásztorórázni mentek vidékre. Húgom szombaton meg vasárnap reggel is felöltözve, kicsinosítva leült az ágyam végébe, és várta, hogy felébredjek, és vigyem őt a loviba. Egyenesen megható. Szeretnék vele beszélgetni és megérteni, megismerni ezt a csodát, ami az ő világa, a lovas. Mert azt hiszem, van egy másik világa is, ami rossz, az iskolában, talán csúfolták is, talán kiközösítették, nem tudni, hogyan védekezett, mindenesetre sehol máshol nincsenek kapcsolatai, csak a loviban.

Kisöcsém viszont szenved az unalomtól, és ezt fel is ismeri, irigyli a nővérét a szenvedélyéért. Szerintem ennek kivételesen nem valami trauma vagy az elcseszett nevelés az oka, hanem egész egyszerűen a környezetük meg az életforma, amibe be vannak kényszerítve. Falun vagy akár lakótelepen összeverődnének a gyerekek, de itt, a nagy böhöm családi házak között, ahol telefonon akkurátusan időpontot kell előzetesen egyeztetni, nem tud gyerekek között lenni. És látom rajta, hogy nagyon szégyelli magát, amiért ilyen élhetetlen, és biztos nyűgnek gondolja magát. Szörnyű.

Szombaton elvittem őt Szentendrére, de rohadtul nem volt kedve sétálni sem. Jelenleg semmi más nem motiválja az életben, mint a pizza, a fagyi, a csoki, a nyalóka meg a chips. Ráadásul otthon tiltva van az ilyesmi, így mindketten iszonyúan ki vannak rá éhezve. A húgom szerintem mindennap fagyizik a loviban. Tekintve, hogy én éppen olyan periódusban vagyok, hogy e téren mindent megengedek magamnak, sőt mostanra szükségem is van az édességre, tehát gyakorlatilag egyfolytában falok, feléjük is nulla volt az ellenállásom. Különben már híztam öt kilót, ami hihetetlen és elképesztő. Mármint rég voltam ekkora nagy. És mégsem öltem még meg magam. Valószínűleg még nem tértem magamhoz a sokkból. Nagyon megfeszítem magam, hogy semmiképpen se érezzek bűntudatot. És úristen, rájöttem, hogy nem is a kövérség a rossz, hanem a bűntudat. Na, úgyhogy most bűntudat nélkül zabálok, és növesztem a seggem. A cigi letevése után híztam két kilót, aztán megálljt parancsoltam, de úgy az utóbbi két hétben még hármat felszedtem. És ennek ellenére, illetve talán pont ezért, mert nem vagyok hajlandó nem tetszeni magamnak, fantasztikus sikerem van. Kisöcsém meg is kérdezte Szentendréről hazafelé, hogy „Orsi, téged miért néznek annyira a férfiak?” A baj ezzel csak, hogy nagyon féltékeny, és ez azt jelenti, hogy közben nyilván szenved attól, hogy elveszíthet valamit, vagy meg sem kap, vagy nem elég szeretnivaló és értékes. Szóval olyan orsis.

Szombaton munkaügyben is találkoztam egy nővel. Amint kimondtam az elhatározásom, hogy így maradok, nem akarom újra gúzsba kötni magam, jött András, hogy hülye vagyok, miért nem gondolok a lakbérre, mennyi a rezsi, jött-e már számla stb., aztán felbukkant az életemben Bence, azzal, hogy kifizet mindent nekem, én csak üljek le az aranytrónra az aranykalitkájában, aztán jött megint András, hogy ne most menjek végig a Caminón, hanem inkább majd menjek utána délre, ahova kiküldette magát, hogy tőlem minél messzebb legyen, aztán jött megint Bence, hogy elvisz inkább ő délre, aztán meg jött vagy három állásajánlat. Az egyiket elfogadtam, utána meg persze minden bajom volt. Elképzeltem, hogy vége a jókedvemnek, visszaléptem a darálóba. És aztán még a kezdés előtt lemondtam a munkát, és fellélegeztem. Odáig jutottam gondolatban, hogy akár hosszú távon is így maradhatok, legfeljebb hajléktalanná válok, annál rosszabb nem történhet velem, az meg mellesleg nem is olyan rossz. Csak úgy élni bele a világba, mindenféle vagyon nélkül, csavargóként, abszolút szabadon, jövő nélkül… Hm, hát nem ezt csinálják a szerzetesek is?

Vasárnap nem volt olyan szép nap, de fantasztikusan éreztem magam a gyerekekkel, együtt aludtunk anyuék ágyában, nagyon jó volt, ahogy ott szuszognak mellettem. Meg rugdosnak, meg horkolnak, nem is aludtam sokat. De azért nagyon jó volt.

Ma pedig összeírtam, mi kéne a maszkbolthoz, és mennyibe kerülne, szervezgettem egy rendezvényt, egy művész barátommal pedig kitűztünk egy festménykiállítást szeptemberre, valamint megszerveztem holnapra három film forgatását, és elkezdtem ismét olvasni a Caminó-t Shirley McLane-től. Valahogy automatikusan jött, hogy kezdek kicsit befelé fordulni a pasiktól a saját dolgaim felé. Lélekben félig már Spanyolországban vagyok, és próbálok összeszedett lenni, hogy tényleg eljuthassak oda. Túl sokat beszélek róla, ilyenkor szétforgácsolódik az energia, és nem lesz az egészből semmi, ezt nevezik póriasan „segget csinált a szájából”-nak. Hát dögöljek meg, végigmegyek rajta. Egyedül a dokinak van igaza abban, hogy elkezdtünk egyféle terápiát, és abba belecseszek, de talán lehetne ezt okosan csinálni.

2004. június 15.

Most éjjel – ahogy mostanában szoktunk – beszélgettünk Mikivel telefonon. Hát igen, az, hogy van, önmagában a lénye, már most függőség nálam. De nagyon jó. Viszont megfogalmaztam neki, pontosabban, mint ahogy nemrég leírtam, hogy valóban Bence képviseli azt, ami egy kapcsolat nem igazán jó oldala számomra, de mégis ragaszkodom hozzá. Az anyagi függőséget, meg azt, hogy gyereknek érezhetem magam mellette, mert gondoskodik rólam, biztonságot ad, megoldja az életem. (Ez persze elméleti, hiszen nincsen semmi közöttünk.) Végre észrevettem, hiszen ordít róla, hogy mit szimbolizál az életemben. Mikinél egyelőre respektálom, hogy van egy másik élete, más dolgai, más gondolkodása, van egy bizonyos kör körülötte, amit tiszteletben tartok, nem akarok átlépni, tudom, hogy az az övé. Egy olyan kapcsolatban, ahol a párom nem nős, miért nem tartom tiszteletben a másikat? Miért gondolom, hogy ott nincs is kör, egész egyszerűen a körnek körülöttünk kell lennie, és nem körülötte? Valamiért nem gondolkodom erről helyesen, és ezen változtatnom kell. Vagyis inkább semmit sem kell tennem, lesz, ami lesz. Ahogy az előbb ezt megfogalmaztam, éreztem, hogy talán tényleg elbocsáthatnám Bencét, most, hogy megfejtettem a jelentését. Kérdés, hogy képes vagyok-e önállóan élni, vagy szükségem lesz valakire, aki mégiscsak olyan, mint Bence vagy András, és szakítok emiatt Mikivel. Vagyis a kérdés, hogy tudok-e, képes vagyok-e végül élni a szabadságommal, vagy újra azt választom, hogy gúzsba legyek kötve?

Gyakran eszembe jut, amikor Mohan mondta, hogy nekem komoly problémáim vannak az önállósággal. Ennyit mondott, és azóta is ezt fejtegetem. Egy elejtett megjegyzés, amit talán sikerül végre majd teljesen megértenem.

De most vagyok én, és van egy fiú, de akkor is vagyok én. És van egy életem, és nem tűntem el sem én, sem az életem, nem olvadtam fel egy „mi”-ben. És ez jó, ez a helyes. De hogyan lehetne ezt megvalósítani egy olyan valakivel, akivel rendesen szeretnénk együtt élni és esetleg családot alapítani? Lehet, hogy a szerelem ezt automatikusan megoldaná? Csak persze félek tőle.

Hogy mitől félek, azt nyilván nem tudom még pontosan. Azt egyre biztosabban érzem, hogy a rutintól mindenképpen. Sőt egyre erősebb az a feltételezésem is, hogy a negatívumaimhoz is ragaszkodok valamilyen szinten, hogy felvághassak velük, hogy érdekesnek tűnjek miattuk. Százszor inkább lennék elmebeteg, bolond, öngyilkos, mint egy feleség, akire ráunhatnak. Lehet, hogy részben apu miatt van ez bennem, ő eszméletlen ütemben váltogatta a barátnőit, volt, hogy egy nap hárommal találkoztunk. De lehet, hogy ennél összetettebb, nem tudom.

2004. június 14.

Este beállított Miki, hogy „kijössz egy puszira?” Szinte minden este ezt csinálja. De most tényleg nem vártam, és maradt is elég soká, annyira jó volt. Egész nap rossz kedve volt, otthon hiszti, sőt, azon is gondolkodott, hogy elköltözik. Ettől nagyon megijedtem, mert ugyan folyamatosan az kattog bennem, hogy bár együtt lehetnénk, azért valójában nem merném bevállalni ezt a felelősséget. Most az jutott eszembe, hogy egyáltalán nem kéne foglalkoznom a másik életével. Az az ő magánügye. Nekem csakis kettőnkkel kell foglalkoznom, és eldönteni, hogy amit kapok tőle, az elég-e nekem. Márpedig egyelőre nem vagyok nagyon elégedetlen. De szomorú és fájdalmas ez az egész, már önmagában azért is, mert már nagyon kinyíltunk, és igazán sebezhetők vagyunk. De nagyon szép.  Mondjuk, ez az elégedettségkérdés becsapós, ugyanis tegnap például a rosszkedve miatt nem küldött olyan lelkes üzeneteket és olyan sokat, és emiatt megint kicsit hanyagoltnak éreztem magam, őt meg távolodónak. De nem foglalkoztam a kérdéssel, belemerültem mindenféle másba. És akkor ma megérkezett, és majd kiugrottam a bőrömből, magam is meglepődtem. Szóval csak elnyomtam az érzéseimet, és biztos nagyon vágyom arra például, hogy együtt menjünk valahova, lézengeni Szentendrén, vagy mit tudom én. Vagy hogy többet beszélgessünk, nekem az fontos, hogy legyen egy valakim, akinek mindenről beszámolok, ami történik velem.

2004. június 18.

Napok óta alakul bennem egy felismerés. Hogy ilyen nagy lázadó hangulatban vagyok, hogy hajrá szabadság és szarjunk bele mindenbe, és a társadalom elmehet az anyjába, de a társadalom vissza akar pofozni, vagy akár mézesmadzaggal csalogatni. Most például a maszkbolt meg egy robogó ígérete tart az anyagi világban, meg az, hogy a nemrég kapott pénzből mehetek shoppingolni. És aztán egyik nap felismertem, hogy természetesen nem a társadalommal van baj, hanem a bennem élő tabukkal. Amiről persze a társadalom tehet, a nevelésem például. De a lényeg, hogy mindez bennem van, engem zavar. Nyilván nem lenne bajom a társadalommal abban a kérdésben, hogy azt mondja, legyek jó és hasznos tagja, ha ez nem a saját, akár tudat alatt dolgozó meggyőződésem, vagy inkább fogalmazzunk úgy, téves hitem lenne. És ennek a téves hitnek az eszköze a bűntudat, úgyhogy ez az, amit ki kell iktatnom az életemből. Jó irányban tapogatóztam tehát, amikor engedtem magam zabálni, és szinte erőszakkal nem engedtem magamnak, hogy bűntudatot érezzek miatta.

Azért ma lesz a harmadik napja, hogy nem fogok édességet enni, mert még egy pluszkilót nem bírtam volna elviselni.

Szóval ez a cél, megszabadulni mindenféle bűntudattól. Helyes.

És ami még lesokkolt, elkezdtem egy depresszióról szóló könyvet olvasni, és az van benne, hogy a folyamatos bűntudattól szenvedő emberek valójában a legönteltebbek. Egész egyszerűen olyan felsőbbrendű lénynek érzik magukat, aki nem hibázhat. És akkor itt kanyarodhatunk vissza a narcizmushoz. Most értettem meg, hogy akár a legocsmányabb teremtménynek érezhetem magam a földön, lehetséges, hogy ezzel egyidejűleg végtelenül öntelt vagyok.

Soha többet nem akarok valaki másnak fix időben dolgozni. De még magamnak sem nagyon.

2004. június 19.

Tegnap este itt volt Miki, gondolom tovább, mint lehetett volna. Nem volt túl jó kedvem. Ijedten vettem észre, hogy én kötöttem gúzsba magam ezzel a kapcsolattal, vagyis nem élvezem a mellette járó szabadságot, hanem inkább ezt kötözgetném még szorosabbra. Mára folyamatosan az a vágy munkálkodik bennem, hogy legyünk többet együtt, lakjunk együtt, költözzünk össze. Ezek a gondolatok irányítják a reakcióimat. Vagyis ha azt mondja, hogy hiányozni fogok neki, ha már nem leszünk együtt, arra automatikusan azt gondolom: miért csinálsz úgy, mintha rajtad nem múlna az egész, csak ott kéne hagynod őt, és akkor nem kellene, hogy hiányozzak, a francért nem küzdesz. Mellesleg ezzel máris őt szidom, támadom, ami külön rossz. És meg is ijesztenek ezek az érzések, mert ugyanakkor meg rettegek attól, hogy megtegye azt, amire magamban biztatom. És valahogy nem találom a kettő közötti helyes hozzáállást. Már ha van ilyen ebben az esetben. De biztos van, mert ez a „csináljunk mindent azonnal együtt” nagyjából független a mostani körülményektől. Mindig is jellemző rám. Rohanok, mindig valami célt tűzök ki, egész egyszerűen nem bírok szembenézni a lehetőséggel, hogy csak úgy egymás mellett élhetnénk egy darabig, amíg jól esik. Nem tudom nem észrevenni, hogy az unalomtól, a rutintól menekülök, mindig kitalálok valamit, hogy haladjunk erre vagy arra, vagy akkor legalább szakítsunk, de történjen valami. Van egy ilyen téveszmém, hogy ha nem történik semmi drámai, akkor mindjárt unalmassá válik egy kapcsolat vagy az én személyem. Na, és ez a hozzáállásom most különösen veszélyes, másokat is magammal ránthatok. Igaz, hogy az ő kettejük kapcsolatáért nem szabadna a felelősséget vállalnom, de akkor is rossz érzés.

A lényeg, hogy az volt bennem, hogy jelenleg Miki tölti ki az életem, de milyen élet az, hogy mindig csak őt várom, itthon, mint egy gésa. Szerintem itt jön be megint az autonomitás elvesztése. Hogy automatikusan kezdek rá támaszkodni. Arra, hogy ketten vagyunk. És egész egyszerűen megőrölök, hogy mégsem lehetünk ketten. Basszameg.

2004. június 21.

A húgom egyik nap hajnali ötre kivitette magát anyuval a lovardába, mert két barátnőjével versenyeztek, hogy ki megy ki a legkorábban. De a másik két lány csak tizenegy körül jelent meg, és közölték, hogy csak szívatták őt. A tanárai úgy jellemezték húgomat bizonyítványosztáskor írásban, hogy rendkívül nagy toleranciával rendelkezik társai felé.

Gyakran önkéntelen sajnálkozás van bennem, amikor rá gondolok. De ki tudja, lehet, hogy a gyerektársai részéről a sok el nem fogadás, csúfolódás miatt ő már régen rájött, hogy nem lehet mindenkinek tetszeni, de hogy ez nem is olyan fontos. Talán már régen kidolgozta azt a taktikát, hogyan figyeljen önmagára, hogyan keresse minden körülménytől és személytől függetlenül önmagában a boldogságot. És hamarosan meg is találta a lovakban, és ez tökéletesen boldoggá is tette, és soha nem csalódott ebben.

Azt hiszem, sokkal, de sokkal nagyobb nyomás az, ha mindenki istenít, és te meg rettegsz, hogy nem vagy képes megfelelni az elvárásoknak, hogy valójában nem is vagy olyan szép és jó, mint amilyennek mások hisznek. Mindent elkövetsz azért, hogy ne derüljön ki, te is csak egy ember vagy valójában. Az egyik legelitebb és legdrágább iskolába ösztöndíjat kapsz, de te nem hiszed el, szó szerint azt gondolod, valamit elrontottak, tévedés történt. Annyira félsz a kudarctól, hogy ezt még csak be sem vallod, inkább azt mondod, ez mégsem a te asztalod, és otthagyod az egészet, így hivatkozhatsz arra, hogy igazából meg sem próbáltad.

Hát ezért kellett Miki, hogy szépnek és jónak érezzem magam. És minden kapcsolatom. De hiába szeretnek, imádnak, adnák oda értem a fél karjukat, és hosszú évek kínlódásával bizonyítják, hogy tényleg én voltam nekik a legjobb, mindez nem elég, nem elég, mert újra és újra bizonyítékokat akarok.

Mikivel szakítani próbálunk.

Az történt, hogy elértünk egy olyan pontra, ahol már annyira szerettem, és annyi közünk volt egymáshoz, hogy én képtelen lettem volna ugyanúgy folytatni. Többet szerettem volna, vele akartam lenni. Egész egyszerűen elképzelni sem tudom, hogy egy helyben topogjunk, hogy ugyanezt folytassuk akár kicsit is hosszabb távon. Vagy előre, vagy vissza, de mozdulni kellett, és hát őszintén, én nem merném vállalni, hogy otthagyja a családját, de ő sem tenné ezt („túl sok bajt okozna vele”). Másrészt a büszkeségemet egész egyszerűen bántja, hogy nem teszi meg ezt értem, és ezzel nem nagyon tudok mit kezdeni. De legalább, hál’istennek, látom, hogy ez a büszkeségemet zavarja, és nem keverem össze azzal, hogy valóban mit szeretnék, vagy mire vagyok egyelőre képes. Úgy értem, ha biztos lennék abban, hogy utána boldoggá tennénk egymást, én harcolnék érte. Szóval muszáj szakítani, én úgy érzem. De ezt nem nagyon akarja elfogadni, szeretné ugyanígy folytatni.

Átjött úgy éjfél körül, és végül szeretkeztünk is, de közel sem volt nekem olyan jó, mint amikor beleadom az összes szeretetem, reményem, bizalmam. Hiába, távolodom. Viszont nem is érzem már magam szépnek és jónak. Inkább savanyúnak és sikertelennek. Ja, meg persze kövérnek.

Ismét szakítás, ami önmagában nem egy esemény, hanem egy folyamat, és alig egy hónapja ért véget az előző, ami ráadásul sok hónapig tartott. Kudarcot feldolgozni ilyen gyakran… De persze volt egy hónap gyönyör előtte.

De akár havonta végigcsinálom ezt, míg rá nem jövök, hogy nem is olyan fontos a szerelem.

– 9 –

2004. június 23.

Elmentem az okmányirodába, és kijelentkeztem a sok éve eladott lakásból, nem adtam meg helyette semmit, úgyhogy hivatalosan is csavargó lettem.

Ezután a dokihoz mentem, és beszámoltam neki a legújabb bonyodalmaimról. Az ezután következő programomról nem is mertem szólni neki. Mert Melindával találkoztam, szintén a netről, egy teraszon. Azt hiszem, kínomban azonnal elkezdtem rendelni a martiniket. Úgy az ötödik után átmentünk a Maximba, és addigra rájöttem, hogy igazából már a tequilát szeretem, a martini rég volt, úgyhogy ott ebből ittam gyorsan ötöt. Melinda rokonszenves volt, de fiú, és én persze már nagyjából sem tudom, hogy mit szeretnék, vagy hogy mit miért csinálok. Jó sokat beszélgettünk. Nagyon szimpatikus, de egyébként kijön a hét év korkülönbség. Rajta nem láttam, hogy mit gondol rólam, néha úgy éreztem, hogy lopva figyel, ami akár alattomosnak is tűnhetett volna, de lehet, hogy csak próbálta kitalálni, hogy nekem tetszik-e ő. Aztán a buszmegállóban ácsorogtunk, majd ücsörögtünk még jó sokat, hagyott egy csomó buszt elmenni, mintha várt volna valamire. De hát tudta, hogy én pancser vagyok ehhez, tőlem nem igazán várhatott semmit.

Vettem egy bácsitól liliomot, és a felét nekiadtam. Végül hazabuszozott, én meg taxiztam. Miki közben küldte az ideges üzeneteket, és tulajdonképpen most először tudatosult benne, hogy csak félig viccelek, amikor azt írom, hogy „csajozom”. Ettől persze kifeküdt, és amikor hazaértem, az sms-emre felébredt, felhívott, és két órát beszéltünk, miközben ittam azt a szar bort, amit még Bence hagyott itt.

Másnap, amikor végeztem a munkámmal, öcsém jött értem kocsival, és elmentünk Józsihoz a kórházba. Megint ki van borulva, hülye, és ezen a napon már a barátnője is sírva kiabált, hogy nem igaz, hogy négy napja ott van, az állapota meg romlik, és szakadjon rá az ég az összes orvosra.

Én azonnal megfogtam a kezét, szorosan mellé ültem. Örülök, hogy ezen már nem idétlenkedem, hogy ugyan hogy néz az ki, hogy ilyen testi közelség stb. Fél egyig maradtunk, addig folyamatosan simogattam, ölelgettem, hozzábújtam, volt, hogy ült, én meg mellette térdeltem az ágyon, hogy minél közelebb lehessek, szinte köré tekeredtem. Ez alatt az idő alatt átment rajta egy pánikroham, ami legalább két órán át tartott. Elkezdte kapkodni a levegőt, és halálfélelme volt, hogy megfullad. Szabályosan látszott, hogy ő lovalja bele magát, de ettől még persze nem tudja könnyen abbahagyni. Öcsém autogén tréninget tanított neki, többször végigmondatta, végigcsinálta vele a gyakorlatot, nyugtatta, biztatta, ahogy tudta. Mindketten pontosan tudtuk, mit él át, mert mindkettőnknek volt már pánikrohama. Bevillant, amit már elfelejtettem, hogy egyszer összecsuklottam a légszomj miatt. Egyik pillanatban pedig az jutott eszembe, ahogy ott voltunk a sötétben, hogy milyen bensőséges így, hogy mindhárman átéltük a pánikbetegséget, és mindhárman a drog miatt, három hülye. És hogy milyen szomorú ez, hogy nem akartunk senkinek sem rosszat, csak valami elől menekülve jobban akartuk érezni magunkat azoktól a szerektől – ráadásul hosszú évekkel ezelőtt –, és hogy mégis mekkora hihetetlen rombolást vittünk véghez. És persze végül mégis épülésünkre szolgál mindez a szar, én legalábbis azt hiszem. Érzem. Ennyit mindenképpen megért, hogy tökéletesen egy hullámhosszra kerülök valakivel, aki éppen rosszul van és szenved, és én vele tudok lenni. De dühöt is éreztem, hogy nem tudom ezt a kínlódást átvenni tőle. Kétségbe volt esve, folyamatosan vádolta magát, másokat, hogy őt elhagyta mindenki, aztán hogy ő is elhagyott mindenkit (a gyerekeit), hogy ezt nem éli túl, hogy nagyon fél a fulladástól, hogy ő rossz, értéktelen, elrontotta stb. Lihegett, panaszkodott, szorította a kezem, sírt. Egy óriásbébi, hatalmas hassal, szőrös háttal, alsógatyában. Aki igényelte is, hogy foglalkozzunk vele, iszonyú erővel. Hol öcsémet, hol engem szólongatott. Amikor elfáradt, és az oldalára fordult, csak a lábfejét rázogatta nekem, hogy fogjam meg, simogassam. Szívbeteg, cukorbeteg, volt drogos, szarrá van már gyógyszerezve, trombózisa van. A hasába hálót ültettek, amikor sérve volt. Légszomja van, így nem csodálkozom, hogy fél a fulladástól. De az igazi baj szerintem az, hogy borzasztóan el van keseredve, értéktelennek érzi magát, ami a betegsége, a másokra való rászorultsága miatt csak fokozódik. Szerintem súlyos bűntudata van, hogy három gyereket és két feleséget elhagyott, valamint ugyanennyire nyomasztja, hogy miből tartja el őket és magukat. Hogy már százszor újrakezdte, de ismét belebukott és ez egyre inkább aláássa az önbizalmát. Amikor évekkel ezelőtt le akarták vágni a lábát, és én a kórházban elképzeltettem vele egy virágot, anélkül hogy tudta volna, hogy az saját magát jelképezi, egy letépett, út szélére hajított, megtaposott kamillát látott.

2004. június 30.

Egy dologtól vidulok fel kissé, amikor ritkán eszembe jut: hogy tegnap lefoglalóztam egy szép, aranyszínű robogót. De még nem túl valóságos, talán holnap Miki el tudja nekem hozni, és akkor majd elhiszem.

Ezen kívül a dokinál voltam még tegnap. Úgy érzem, lassan össze kell foglalnunk az eddigieket, mert botrányos az utóbbi időben a viselkedésem, úgy értem, csak pörgök a tengelyem körül, mintha nem mernék semmilyen mélységet érinteni. Se kapcsolatban, se terápiában, se abban, hogy mit akarok magammal kezdeni.

És elolvastam tegnap egy könyvet, Émile Ajartól az Előtted az élet címűt, és egyfolytában eszembe jut, és nem is szeretném elfelejteni. Állandóan benne szeretnék élni.

Amikor utoljára írtam, találkoztam Andrással. Elmentünk együtt Józsihoz, aznap műtötték, de később. Teljesen kivolt, elbúcsúzott mindenkitől, nagyon félt, hogy bele fog halni. Andrással utána beültünk egy helyre a Ráday utcában, és körülbelül két órán keresztül mondta nekem, hogy miért nem jó a maszkbolt. Persze mindenben igaza volt, és ésszerűek voltak az érvei, de teljesen lelombozott. Úgy két óra múlva én már haza akartam menni, de András ezen felkapta a vizet, hogy nem voltam vele kedves, meg szívatom őt, és le is kurvázott. Aztán utánam jött, és azt mondta, hogy szerelmes belém. Később felhívott, és tovább csesztetett, én pedig annyira kiborultam, hogy sírva ordítottam neki, hogy ezt nem bírom hallgatni, és hogy inkább Józsival kellett volna maradnom. Később elmondta, hogy egész nap annyira izgult, hogy mi lesz a találkozónkon, hogy ezért is rontotta el. Én meg tovább sírtam még sokáig, teljesen átragadt rám Józsi pánikhangulata, féltem, hogy meg fog halni, és borzasztó lelkiismeret-furdalásom volt, amiért nem voltam vele. A műtét persze jól sikerült, de nem altatták el a szíve miatt.

– 10 –

2004. július 3.

Reggel elmentem motorozni az erdő felé. Előtte hajat mostam, így meg is száradt, mert persze bukósisakot nem vettem. Aztán eszembe jutott, hogy beiratkozhatnék tékába, így elmotoroztam arrafelé is, és kivettem két filmet, Az utolsó tangó Párizsban-t és a Senki földjén-t.
Aztán beugrott András a húgával. Megint jó volt látni és bújni hozzá, amire persze azt mondja, hogy szórakozom vele. De hát szeretem azért még, mert nem akarok vele élni. Lementünk együtt a kúthoz, tankoltunk két kannámba. Az a helyzet, hogy még mindig csak itt a hegyen motoroztam, nem merek forgalomba menni. Kocsival is tulajdonképpen a véletlenre bíztam a közlekedést, mert hogy a szabályokat nem nagyon ismerem, az utóbbi tíz évben sem sikerült megfigyelnem. Na most motorral ez egy kicsit veszélyesebb, mint a Volvóval, amivel úgy lehet sávot váltani például, hogy beteszem az orrát, aztán hátranézek, hogy észlelték-e a szándékom.
Aztán András is ment egy kicsit a motorral, amit belül megéljeneztem. Úgy érzem, valahogy be van merevedve, és ettől ő is szenved, kellene valami, amivel feloldódhatnának a gátlásai. Nem pont alkoholra vagy drogokra gondoltam. Én biztos ilyen voltam neki.


2004. július 11.

Szombat reggel tízre mentem anyuékhoz a gyerekekre vigyázni. A fokozatosság elve szerint ráugrottam a futógépre, és futottam harminc percet. Ezután majdnem elájultam. Dinnyenapot tartottam, mert borzadály, ahogy kinézek. Kisöcsémnek átjött egy barátja, együtt játszottak, majd elment, akkor mi tollasoztunk, robogóztunk, aztán ismét a barátjával elmentünk a Petneházyba fürdeni. Ott befejeztem a könyvet, amit olvastam, így kissé unatkoztam, ezért befizettem egy húszperces masszázsra. Este, amikor már a húgomat is elhoztam a lovardából, a tesók jól összevesztek. Kisöcsém mellettem aludt, de állandóan felébredtünk, mert úgy köhögött. Húgom pedig hat negyvenötkor ott állt az ágy lábánál, hogy akkor megyünk? Úgyhogy vittem a loviba, aztán futottam a gépen, ez esetben viszont már tényleg majdnem szörnyethaltam.
Befejeztem a Miért szaladnak egyre gyorsabban az évek, ahogy öregszünk vagy valami hasonló című könyvet. Nagyon jó. Csak azért írtam ezt le, nehogy elfelejtsem. Meg volt benne egy érdekes dolog, a dejà vu érzést és a deperszonalizációt (mintha idegenek lennénk a helyzettől, amiben vagyunk) kutatták, és azt figyelték meg, hogy érzékenyebb, kiegyensúlyozatlanabb embereknek gyakrabban van. Nekem deja vu-m volt párszor, deperszonalizáció pedig egész sokszor a serdülőkorom során. Az egyik hosszú ideig, napokig tartott, és az rémlik, hogy akkor már felsőbe járhattam (tizenkét-tizenhárom éves lehettem?). Aztán vizsgálták az epilepsziásokat, akik roham előtt igen sokszor kerülnek ilyesmi állapotokba. Igen, azért is vonzanak az őrültek, mert az egy egészen fantasztikus világ. Érthetetlen dolgok történnek benne, gondoljunk csak a savant-okra, azokra, akik fogyatékosságuk ellenére zseniálisak valamiben.

2004. július 14.

Ahogy tegnap a dokival is megbeszéltük, kapkodok, sietek mostanában a pártalálásban. Azt hiszem, András után egyáltalán nem néztem szembe azzal, hogy vége, és most (legalább egy kicsit) egyedül kell lennem. És tényleg úgy telnek a napjaim, ami már nekem is feltűnt, és kezd nem tetszeni, mintha folyamatosan várnék valamire. Keresek, kutatok, jobb híján az interneten, mert várok valamire. De így elszalasztom az utat, a teljes jelenem, ráadásul valamiféle nem is tisztázott cél érdekében.

Nagyon szeretnék szerelmes lenni, méghozzá úgy, hogy azt mondhassam, ez egy életre szól. Még ha aztán nem is, az sem baj.

A doki azt is mondta, hogy ezeket a kapcsolatokat feldolgoznom is nehéz lehet, ha ilyen gyorsan zajlanak. Bár azt mondta, azért nem vészes. Meg azt is mondta, hányatottan indultam a világba, és ez a hányatottság meg is maradt a mai napig.
Szerinte pszichológiai kifejezéssel élve a tárgykapcsolatom problémás, ami az anyával való kapcsolatra vezethető vissza. Hogy akkor mi történhetett, azt úgy tudjuk rekonstruálni, hogy megnézzük, most mi történik a kapcsolataimban, például Mikivel. Hát ez az, amit nem tudok. Egyszerűen nem tudom, mi történik. Talán azért, mert nem ketten, hanem hárman vagyunk, és ezért elég sok információ kiesik.
A doki szerint az a hiba, hogy a narcizmusomból fakadóan arról mérek le egy szeretetet, hogy mennyi sms-t kapok. De aztán azért belátta, hogy ha egyébként alig van kommunikáció közöttünk, akkor nehéz fenntartani a bizalmat és egy kapcsolatot.
Továbbá ott megyek át borderline-ba, hogy a hasítás alapján nálam vagy csak jó, vagy csak rossz valami. Vagy benne vagyok egy kapcsolatban, ha az jó, vagy azonnal szakítok.
Nem könnyű szembenézni azzal, hogy valóban „eset” vagyok.


2004. július 15.

Egy ideje, ahogy lefekszem elalváshoz, elkezdek képzelődni, hogy valaki rám veti magát, és elkezd verni. Ha háton fekszem, fölém jön és pofoz, ha a hasamon, az alsó lábszáramra veti magát. Gyakran eszembe jut a Passió Jézusa, hogy engem agyonvertek, és ugyanolyan lukacsos a testem a sebektől, és ki van téve minden fájdalmas érintésnek, mint az övé. Folyton látom magam előtt, hogy egy ujj belenyúl egy sebbe, megérinti a nyers húst, és érzem, hogy az milyen. Most pedig álmos vagyok és gyerek, benne ragadtam ebben a képben, hogy kicsi vagyok, és azt szeretném, ha valaki megértene, szeretne és elringatna.

Érdekes, hogy valaki tegnap azt mondta, „te romantikus vagy, ugye?”, én meg csodálkoztam, mert ezt még soha senki nem mondta, másrészt nem is tudom pontosan, mit is jelent ez a szó, de valami nyálasat, azt gondoltam. Épp A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészeté-t olvasom, és ma oda jutottam benne, ahol kifejti a romantikus és klasszikus értelem közötti különbséget. András és énköztem éppen ez képezi a kibékíthetetlen ellentét alapját. Igen, nagyon romantikus agyam van (elszállt, művészi), és fejlesztenem kellene a másik oldalt, talán akkor nem lennék például anyagilag mindig szarban. Márpedig én lenézem a kockafejűséget. Márpedig ezen változtatni kell.
Klasszikus és romantikus, értelem és érzelem, technikai és művészi, anyagi és spirituális, intellektuális és intuitív, nyugati és keleti, bal és jobb agyfélteke, racionális és irracionális.
Ez a könyv egyébként már a legelső lakásunkban is ott volt a polcon, amit én mindig jóváhagyólag nyugtáztam, de sosem jutott eszembe, hogy elolvassam. Úgy tűnt, túl modern vagy modernizáló a címe. Most pedig elkezdtem, és nagyon csodálkoztam, hogy milyen „régies” szóhasználattal íródott, taszított is egy kicsit. De ma művészek és kockafejűek különbségének taglalásán kívül elérkezett oda is, hogy bevallja, elmebeteg az író. Meghökkentett és megzavart, furcsa ebben a hangulatban egyébként is, amikor démonok vannak bennem, fölém hajolnak és pofoznak. És borongós az időjárás is, olyan furcsa minden.

Jött ma a főbérlő anyukája. Miközben bugyiban azon gondolkoztam, hogy magamra borítom a takaróm, és csak úgy elleszek a sötétben, egyszer csak benézett az ablakomon a néni. Bejött a kapun a kulcsával, és benézett az ablakon, sőt megszólított, és azt mondta, hogy jött a villanyórát leolvasni. Ez olyan tíz percig tarthatott neki, aztán lement a kert aljára, miközben Indy kutyámat ajnározta. Ott elvolt egy darabig, én pedig később a fürdőben tettem-vettem, amikor meghallottam a hangját. Bejött a lakásba, hogy elköszönjön. Nos, legyek spontán, kedves, mostban élő, amilyen lenni szeretnék, vagy essek neki, és küldjem el az anyjába, ahogy szívem szerint tettem volna? Mi az az asszertív? Hogyan képviselem jól az érdekeimet? S mik az én érdekeim?

2004. július 16.

Fantasztikusan szarul aludtam. Összevissza álmodtam, és egy csomószor felébredtem. A hasam is fáj mostanában, innen tudom, hogy nem vagyok olyan jól. De fel a fejjel, az éjszaka után mindig világosság jön. Elvonszoltam magam az erdőbe, futottam keveset, de nem volt sok erőm.
Nemsokára megyek valakivel találkozni, és izgulok. Valahol mindig azt remélem, hogy na, most aztán találkozom a nagy ővel. Szegény, nem is tudja.

Borzasztó dolog történt. Majdnem elhánytam magam a nagy őtől. Előzőleg nyomoztam a neten, és azt hittem, megtaláltam, sőt fényképet is láttam róla, kicsit Roberto Benignis, vagyis az az idétlen olasz típus, ami nekem szimpatikus lett volna. Hát ehhez képest úgy nézett ki, mint egy pilóta, vagy mint egy nagyon rossz buzi, sötétkék, szűk szárú nadrágos öltönyben, fehér ingben, piros, egyszínű nyakkendővel, bubifrizurával. Többméteres körzetben lehetett érezni a parfümjét, ami leginkább a divatból úgy egy éve kiment női Gucci Rush-ra hasonlított. És egyébként is, az egész figurában egyetlenegy dolgot sem találtam, amiben megkapaszkodhattam volna, vagyis ami asszociációkat indított volna el bennem. Sem a kinézete, sem a beszéde, sem a stílusa. Úristen, mekkora blöff ez a netes ismerkedés, meg az, amilyen kategóriákba én osztom az embereket egy-két (nem személyes) benyomás alapján. Valakit már az elején eltemetek, aztán mégis mennyi közös van bennünk, ehhez a pasihoz meg gondolatban szinte már oda is költöztem.

Igen, látom, hogy mi történik éppen. Röviden összefoglalva: pasit, de azonnal! Pontosabban: szerelmet (gyöngédséget), de azonnal. És ez nem jó, nem helyes, nem kívül kell, hanem belülről a boldogságot keresni stb., de akkor is, most ez van.

– 11 –

2004. július 20.

Na ma kedd van, és sokkoló volt a hétvégém, még mindig azt nyögöm.

Szombaton kettő körül Fecó értem jött, és lementünk a Balcsira. Útközben a fiúk bementek vásárolni, és az egyik barátnője velem maradt, és azt mondta, hogy „Fecó nem fog találni még egyszer valakit, aki ennyire illik hozzá”, és amikor mondtam, hogy hiszen már vagy tíz éve szakítottunk, akkor meg, hogy „á, ugyan már, az nem számít, nem is szakítottatok”. És persze tényleg tetszik Fecó, az soha nem múlt el. Ő volt a legszenvedélyesebb kapcsolatom, a legnagyobb szerelem, három meg nem született gyerekkel. A Sárkányos lány-ban Gábornak neveztem, de most úgy érzem, megtisztelem az embereket azzal, ha a nevükön hívom őket. Ugyanígy Botond, az egyik legjobb barátom neve valójában Marci.

A többiek a strandon voltak, mi lepakoltunk a házban, és mentünk utánuk, már ott voltak kilencen, a nagy részüket nem ismertem. Bementünk a Balatonba, de igazából nem nagyon éreztem az egészet, gyalogoltunk egy csomót, és még mindig térdig ért a víz, így aztán visszafordultunk, és inkább lángosoztunk végre, meg a legtöbben söröztek. Később a nyaralóban zuhanyoztunk, kiültünk a kertbe, majd elkezdtünk gulyást főzni, ami egyébként csak úgy éjfélre lett kész, de addigra majdnem mindenki be volt rúgva. Fecó sangríát kevert, abból ittam sokat és elég gyorsan. Aztán valaki elővett egy üveg vodkát, szerintem annak is a nagy részét én ittam meg, főleg hogy azt hiszem, addigra már elég sokan lefeküdtek. Aztán találtam egy üveg pezsgőt is, azt már tényleg egyedül végeztem ki. Eleinte az asztal körül ültünk, és rám kattant egy Sanyi nevezetű, pont szemben volt, és egyfolytában engem nézett. Aztán kiderítette, hogy mindketten sárkányok vagyunk, majd hogy halak, majd hogy én március harmadikán, ő negyedikén született, de a legdurvább, hogy mindkettőnk aszcendense vízöntő. Én már láttam akkor rajta, hogy ezt égi jelnek tekinti, és hogy íme, ismét egy hülye pasi, aki belém látja élete megmentőjét, megváltoztatóját, megoldóját, persze feleslegesen. És mérhetetlen cinizmussal figyeltem mindezt, mert pont elegem volt ebből az egészből. Ott volt persze a barátnője is, mindössze hét éve voltak együtt, de nem számít, mert ezen az estén természetesen hiszti volt, természetesen miattam, és természetesen szakítottak. Nem nagyon tudom egyébként rekonstruálni az eseményeket. Jól berúgtam, és akkor egyszer csak valahogy kiderült, hogy Sanyinak van speedje, amiből én jó sokat felszívtam, és folyton újabbat kértem tőle. Éppen emiatt, meg mert ő rám kattant, egyfolytában együtt voltunk, a csaj meg teljesen kiborult. Én tele voltam undorral, Mikiék után nem bírtam elviselni, hogy még egy pár gyakorlatozik rajtam, és von bele az ő kettejük idióta játszmájába. Nulla volt a türelmem és az ingerküszöböm ehhez. A lánynak próbáltam ezt kifejteni, hogy ne hülyéskedjen már, vegye már észre, hogy egyszer ő van abban a pozícióban, de sokszor meg én, lássa már meg, hogy egy oldalon állunk. Ráadásul szimpatikus volt. Sanyi is, egyébként, és talán őszinte is volt tőle ez az egész, nekem mindegy volt, nekem elegem volt. Valamikor egyébként teljesen kikattantam, és elkezdtem sírni. Sajnos felhívtam Andrást, nem tudom, hogy jutott eszembe, biztos azért, mert igazi támasz kellett. Akkor borultam ki, amikor tudatosult, hogy én most drogozom, és hogy azért küzdöttem és hagytam abba, hogy ennyi idő után egész egyszerűen ugyanott tartsak, ahol nyolc éve? András azt mondta utólag, hogy két és fél órán át beszéltünk, és én végig sírtam. Arra emlékszem, hogy borzasztóan el voltam keseredve az egész életem értelmetlensége miatt. Meg hogy iszonyúan megijedtem, hogy drogozom, és hogy mennyire akarok még, és hogy milyen jó lenne újra. András persze azonnal le akart jönni értem, de aztán abból valahogy nem lett semmi. Talán az egyik legfontosabb, ami mostanában történik velem, hogy tudatosítottam magamban, eset vagyok, beteg vagyok, vagy talán kicsit bolond is, vagy mit tudom én. Lényeg, hogy valami nem százas, és azért ezzel tényleg nehéz szembenézni. Azt hiszem, éppen ettől pedig még eszeveszettebb vágy él bennem a normális élet után, vagy a szeretet után. Szó szerint a folyó mellett szomjan haló szerencsétlennek érzem magam. Persze Andrást is kiborítottam, nem aludt végül egy percet sem, sírt is miattam.

Pár napja ez a legnagyobb félelmem, hogy igen, beteg vagyok, de mi van, ha nem is lesz gyógyulás, pedig egyedül az tartja bennem a lelket, és majd úgy gondolnak rám, hogy igen, viharos személyiség volt, viharos életet élt, és viharosan halt meg. Márpedig nagy esély van erre, ritka az olyan forgatókönyv, hogy hülye volt, de megvilágosodott, és aztán békében élt.
Hogy születhettem sárkány jegybe, vízöntő aszcendenssel, és hányatott indulással? Hát hogy hozzak ki ebből valami jót?

Beszéltem ma egy volt barátommal. Azt mondta, hogy szerinte velem az van, hogy olyan vagyok, mint a nagy művészek vagy zsenik, csak még nem tudni, hogy mi van bennem. Hogy még nincs meg az utam. De vagy megtalálom, vagy nem. Ha nem, az lesz az én tragédiám. Ez az, mi van, ha nem? Ettől félek. Sosem lesz csak amolyan langyos víz az életem, nem lesz arany középút. Vagy meglelem az utat, vagy nem, de akkor csúnya vége lesz.

Egy másik volt barátom is előkerült, épp a legjobbkor. Nagyon kiegyensúlyozott a hangja, szerintem minden rendben vele. Bár, ha én is napi harminc-hetvenezer forintot keresnék, talán én is kiegyensúlyozódnék. Lényeg, hogy azt mondta, ne akarjak normális lenni, én sosem voltam az, csak az utat kell magamhoz szabni. Na igen, kérdeztem, de mi van, ha saját magam számára szenvedést okozok?
Megkérdeztem tőle: „Írsz még verseket?” „Nincs ihletem.” „Nincs múzsád?” „Nincs, aki belém rúgjon.” És nevetett.

2004. július 23.

András levelet írt: „Igazából nem tudom, lenne-e értelme újrakezdeni, valószínűleg nem, tovább gyilkolnánk egymást, én pedig csak felőrlődnék abban az érzelmi, anyagi labilitásban, ami körülvesz téged, és újra előjönne minden korábbi vitánk. De ettől függetlenül még mindig lángol bennem a tűz, és nem értem, hogy ha benned is van valami, akkor miért nem mutatod ki. De lehet, hogy elértük azt a stádiumot, amit Fecóval meg, gondolom, az összes korábbi volt barátoddal, hogy neked sikerült lezárni, de nekik még mindig nem, vagy alig, és ezért állandóan ugrásra készen állnak, hátha egyszer majd úgy gondolod, de neked ez az érzés, hogy mindenki ott van, éppen elég, és nem kell több.”

– 12 –

2004. július 25.

Egy futás nekem felér több terápiás üléssel. Alig bírtam rászánni magam, felkeltem mostani szokásom szerint tizenegy körül, a rohadt melegben, elmentem közértbe, majd elolvastam egy wellnessmagazint kedvcsinálónak. Kellően feltunningolva, vagyis tiszta dühből egy órakor elindultam. Az emelkedőig vezető hat perces út alatt mindig gyorsan gyalogolok, és arra figyelek, hogy négy ütemre, hasból lélegezzek. Nálam ez a ráhangolódás. Aztán olyan tíz perc kaptató, és akkor már jár az agyam. Azt foglaltam össze, hogy miben vagyok mostanában. Két dologban: az egyik a kifelé való pörgés, amiről tisztán érzem, hogy nagyon nem jó, de ettől még nem tudom abbahagyni. Értem ez alatt, hogy folyamatosan kívül keresem a megoldást, noha még azt sem tisztázom, hogy mire is. Csesztetem a netet, rákattanok egy-egy dologra, beleélem magam, hogy majd az kihúz a szarból, megoldja az életem. A folyamat természetesen úgy kezdődött, hogy már megint elkezdtem semmit sem csinálni. Először nagyon örültem neki, de aztán nem tudtam mit kezdeni a szabadságommal, vagy kifejezetten rossz felé mentem el. A másik, amivel folyamatosan küzdök, és ami ennek a folyománya: az önmagam (nem) elfogadása. Hogy hogyan viseljem el magam olyankor, amikor semmiféle teljesítmény nem ad nekem értéket, sem külsőt, sem belsőt. Iszonyatos nehéz, és bele is buktam alaposan. És akkor így meg is van a receptje a depressziónak, ami ezekkel az alkotórészekkel csak önmagát erősíti.
Aztán azon gondolkoztam, hogy itt ez a rengeteg időm, és én arra használom, hogy minél szarabbul érezzem magam. Újabb kudarc, rá kellett jönnöm, hogy az enyém egy olyan elme, amely minden helyzetből automatikusan a lehető legrosszabbat hozza ki. Ez egy ilyen adottságom sajnos. Ha nem így lenne, megvizsgálnám, mi is a probléma lényege, és ugyanarra jutnék, mint pár sorral feljebb, na de azután nem a kardomba dőlnék vagy aludnék még tovább, hogy aztán még szarabbnak érezzem magam, hanem fognám magam, felkelnék nyolckor, vagy ami még jobb, hatkor, elmennék az erdőbe futni, alig ennék, és többet nem gondolkoznék semmi ilyesmiről, mert már nem létezne a probléma.

Jelentkezett Sanyi, akivel múlt szombaton elhagytuk magunkat. Később írt sms-t is, hogy rajtam jár az esze, mire én válaszoltam, hogy verje ki onnan minél előbb. Egyszerűen nem akarta megérteni, hogy miért vagyok itthon. Miért nem bulizom, vagy megyek csak úgy beszélgetni társaságba. Hát igen, mindig meg kell védenem a kis dolgaim, valahogy sosem olyan emberekkel vagyok körülvéve, akik ilyen dolgokban azonosan gondolkodnának velem. Értem ezalatt, hogy például százszor inkább elmegyek az erdőbe futni, mert azt gondolom, hogy az a léleknek is jót tesz. Autóban sem kapcsolok be zenét, mert azt gondolom, inkább nem terelem el a figyelmem a századszorra is lejátszott számmal, hanem hadd jöjjenek azok a gondolatok. Ezt az ismerőseim nem értik. De ha belegondolok, azok közé sem tartozom, akik úgymond spirituálisak, náluk biztosan sokkal racionálisabb vagyok. Mindegy, rosszul szoktam érezni magam, amikor csodálkoznak rajtam, amolyan kívülállónak tartanak.

Hát ezeken járt az agyam. Aztán felértem a csúcsra, és elindultam az egyik ösvényen, majd elkezdtem futni is. Már megint a külsőmön gondolkoztam, épp valamiféle védőbeszédet mondtam fel magamban, meg azon gondolkoztam, hogy ha más eredménye nem is lesz, de a belső combjaim biztos fogynak a súrlódás következtében, amikor egyszer csak megbotlottam. Érdekes, hogy mennyire benne van a reflex az emberben, hogy ilyenkor még azt is végig tudja gondolni, majd megcselekedni, hogyan érheti a legkisebb ütődés. Így végül is csak a két tenyerem és a bal térdem tettem le, ami egy kicsit le is horzsolódott. Valamiért kifejezetten megörültem ennek a kis incidensnek, olyan volt, mint amikor a nem tudom melyik keleti irányzatnak a mestere váratlanul jól fejbe veri a tanítványt, hogy az felébredjen.

Ezután tovább futottam, és arra figyeltem, hogy erről a fülledt melegről, meg az izzadó testről, meg a köréje gyűlő bogarakról mire asszociálok. Hát először is Pomázra, ami nem kellemes emlék, sosem szerettem. Száraz volt, meleg, unalmas, semmi komfort. Ja, és kötelező, mármint minden nyáron a mamiéknál nyaralni. Aztán az isaszegi házam jut eszembe, mint az életem egyik legjobb élménye. Hogy ugyanezeket a feltételeket hogyan lehet örömmel elviselni. Mindennap elindulni a közeli hegyekre futni. Aztán most, itt a hegyen. Amióta itt lakom, csak kínlódom. Aminek a valódi okát nem tudom, de tény, hogy nem találtam még meg a saját ritmusomat. Persze imádom ezt a helyet, és egész egyszerűen nem éltem volna túl még egy nyarat egy lakásban, terasz, kert és erdő nélkül, mint tavaly.

Ezeken járt az agyam, hogy mi van velem, és hogy mi lesz velem, mikor lesz már végre vége ennek a szar periódusnak, amikor egy pasi jött szembe, ugyan már visszafelé tartottam, de még mindig jól bent az erdőben. Nem néztem rá, de ő folyamatosan nézett, míg közeledtem, ahogy pedig elhaladtam mellette, megállt, majd megfordult, és úgy nézett utánam. Mindez olyan volt, mint egy lassított felvétel: egy idegené lett a testem, teljesen kiszolgáltatva. És aztán olyan dühös lettem, hogy sírni, hisztizni, üvölteni akartam. De csak elkezdtem a levegőt kapkodni, megálltam, próbáltam levegőhöz jutni, de csak olyan magas, sípoló hang jött ki a torkomon, mint a filmekben az asztmásoknak. Egy nagy követ néztem közben, hogy felkapom, a pasi után megyek, és széttöröm vele a fejét, de ehelyett csak belerúgtam egyet.

Ezután már csak gyalogoltam hazafelé, de többé nem tudtam rendesen levegőt venni. Rájöttem közben, hogy biztosan nem véletlen, hogy annyira kifelé pörgök, nyilván nem merek szembenézni valamivel. Talán elérkeztem valahova, most jött el egy pont, amit inkább nem akarok meglátni. Megint azt boncolgattam, hogy bántalmazott-e valaki, és ha igen, akkor hogyan lehetséges az, hogy sem én, sem a környezetem nem tud róla. Aztán pedig azt, hogy ha pedig nem bántott senki, akkor meg mi az úristen van velem?

Szembesülés a borderline-sággal. Eddig találgattam, meg próbálgattam magam diagnosztizálni, de más az, amikor tényekkel kell szembenézni. Vagyis a doki véleményével, miszerint borderline és narcisztikus keverék vagyok. Rossz ez így, kimondva. Meg olyasmit is mondott, hogy azért reflektál kevesebbet, mert a borderline-ok kevésbé tűrik a visszajelzéseket, nagyon érzékenyen reagálnak. Tehát automatikusan úgy kezel engem. Vagyis már meg is vagyok bélyegezve. És emiatt én csak rosszabbul érzem magam, mert most éppen a szarban tocsogunk, rászegezzük a tekintetünket a rossz részre, amitől az egyből nagyobbá válik. Máskor, ha másra figyelek, akkor tudatos erőfeszítéssel ki tudok alakítani egy olyan életformát, amelyben működöm. No, ez tényleg döcög kicsit, mert csak olyankor megy, ha teljesen magamba fordulok, és a lehető legkevesebbet találkozom emberekkel. És ez szintén nem normális. Lényeg, hogy most akkor is ez van, a szarban tocsogás, és nem látom a végét, nem látom, hogy haladnánk valahova, hogy ugyan ki van mondva, hogy szar vagyok, de az nincs, hogy akkor ezzel mit tudunk vagy akarunk kezdeni. Ezt az utolsó alkalommal – szerdán – próbáltam előadni, és vártam volna valamit cserébe, de nem nagyon sikerült. Azt mondta a doki, hogy a mi kettőnk kapcsolata a terápia. És hogy, például, ha már ki merem felé is fejezni az indulataim, akkor az egy előrelépés lesz. Ekkor azt gondoltam, hogy nincsenek indulataim felé. De azóta érzem, hogy nagyon is vannak. Dühös vagyok, hogy úgy érzem, nemhogy előre, de visszafelé haladunk, rosszabb lett. És ha majd kedden kifejezem felé ezen indulataim, akkor szépen besétáltam a csőbe. Nem fogom kifejezni, ahhoz bizalom kellene, és nem annak a tudata, hogy ő csak egy orvos, aki engem mint esetet kezel.

Más. Miki elkezdett elköltözni otthonról. Igen, a hír meglepő, és nem mondhatnám, hogy kellemes érzésekkel tölt el. Mert már nem akarom folytatni. Lezártam, és nem szeretném újra azt – azt a jót – érezni, amit még nem is olyan rég. Kicsit megingott, vissza-vissza fordult, hát erre én lezártam az egészet, és nincs kedvem újra bízni és remélni. De már nem is érdekel, másfelé szeretnék indulni.

2004. július 27.

Voltam a dokinál, és valamiért ott hihetetlenül megnyugodtam. Nem tudom, mi váltotta ki belőlem, de teljesen ellazultam. Próbáltuk összegezni, hogy mik történnek most velem, és azt mondtam neki, hogy a terápiának szerintem köze van ahhoz, amit pasikkal produkálok, és ekkor a doki valaminek kapcsán azt mondta, hogy ő rendkívül motiváltnak lát engem. Annak is érzem magam. Sőt, úgy látom, vagy megoldom most ezt a dolgot, vagy akár meg is halhatok.
Meséltem a futásos incidenst is, és azt mondta, nem létezik, hogy engem nem ért valamilyen támadás, ha egyszer ilyen gyilkos indulattal reagálok.
Érdekesnek találta, hogy úgy érzem, lányom születne, ha szülnék, de fiút fogadnék örökbe. Félek-e a szüléstől, és miért nem akarom megszülni azt a kislányt? Inkább egy fiút… Tényleg érdekes.
Azt is mondtam, hogy megőrjít ez a semmittevés, mire ő, hogy de valamit lát kikristályosodni, és ő nem tartja olyan tragikusnak, mire én, hogy de félek, hogy ez lustaság, mire ő, hogy akkor nem panaszkodnék minden alkalommal, hogy nem érzem jól magam ebben a helyzetben. Ez így is van.
Mondtam, hogy mégis megyek főiskolára, helyeselt.

2004. július 31.

Furán érzem magam napok óta (jé, minő meglepő fordulat.). Mint aki nem találja a középpontját, mint aki nem önmaga, mint aki már azt sem tudja, kicsoda is valójában. A fényképek is ezért kellettek szerintem, hogy azonosítsam önmagam. Néha azt képzelem, nem sok hiányzik, hogy megbolonduljak. De ez az egyik legrosszabb állapot, amikor semmi és senki nem érdekel, nem tud izgatni. Folyamatos fásultság, egykedvűség. Tegnap hazajöttem (honnan is? – ja igen, öcsémnek „segítettem”, de valójában használhatatlan voltam), elkezdtem porszívózni, de nem igazán működik a gép, és arra gondoltam, vennem kéne porzsákot vagy új porszívót, és akkor hirtelen belém nyilallt, hogy nem, nem akarok ilyesmit venni, és ez annyira fájt, hogy ilyesmit kéne csinálnom, és hogy ennyire nincs hozzá kedvem, hogy úgy érzem, nem, ez nem létezik, hogy ennyi az élet, egy kurva porzsák, hogy tényleg nem láttam más megoldást, mint hogy magamnak essem és össze-vissza vagdossam a testem. Talán hogy fölrázzon, vagy nem tudom, miért. Mindössze az tartott vissza, hogy ez is már annyira triviális, kiszámítható reakció lenne, hogy talán nem is használna.

Jó, igen, eljutottam megint egy csúnya depresszióig. Ismerős ez a fajta, ez az, amikor van kiváltó oka, amikor nyomon követhető a folyamat. Otthagytam a munkákat – már megint –, aztán a semmittevéstől lett ez. Az ember igenis kifordul önmagából, amikor semmit sem csinál. Olyankor kezd el inni vagy drogozni. Amikor semmi érdekes, amikor semmi motiváció.

Később. Rossz bemenni a „dolgozószobámba”, úgy néz ki a fényképektől, mint a pszichopaták szobái. Tele van velem, és közben nem vagyok meg. Egyszerűen nem tudom behatárolni magam. Mintha nem lenne múltam, az, ami ködösen dereng, mintha nem is az enyém lenne. Folyamatában pedig a mostani énemmel végképp nem látom. Nincs életem. Orvosilag eset vagyok. Szerintem meg nem vagyok. Nem is létezem. Talán egy/több férfi is azért kell, hogy létezzem, hogy ne legyen ilyen űr, hanem kapaszkodhassak valamibe? Blablabla. Ki fogom verekedni magam ebből.

2004. augusztus 4.

A leveleimet nézve a yahoon rátévedt a szemem egy site-ra, a depression centerre. A klinikai depresszió tizenhat ismérve közül tizenhatot találtam igaznak magamra nézve, mindenféle túlzás nélkül. Érdekes viszont, hogy a krónikus depresszió leírásánál ezt olvastam: „Gyakran gyerekkorban kezdődik, évekig elhúzódik, és a környezet azt hiszi, ilyen az illető természete. A tizenhat ismérven kívül folyamatos melankólia, negatív gondolkodás és az öröm hiánya jellemzi.”
A depresszió okait kutatva rávilágít egy másik cikk, hogy ez nem személyes biológia vagy genetika, hanem a kultúra patológiája, tekintve, hogy az USA-ban vannak a legtöbben, és a nyugatiasodó országokban nő a számuk, valamint a háború előtt például sokkal kevesebben voltak-voltunk.
Ezen elgondolkodtam: akkor a menekülési vágyam, az, hogy mindig szeretnék kirohanni, kiköltözni a civilizációból, valamiféle öngyógyítás lehet?
De mindez azt is jelenti, hogy inkább életmódváltással és tanulással, és kevésbé gyógyszerezéssel gyógyulhatok meg. Épp mondtam tegnap a dokinak, hogy úgy örülök az új munkahelyem körüli wellness izéknek, mert eddig a sportot találtam az egyik (ha nem az egyetlen) eszköznek, amivel összetarthatom magam.

2004. augusztus 5.

Azt álmodtam, hogy apu egy kisebb domb majdnem legtetején lakik, egy pár négyzetméteres, elkerített részen. Az egész domb kicsi részekre van osztva, és mindegyik részben lakik egy-egy autókereskedő. Apu van a legmagasabban, így rálát mindenkire, és az üzlet szempontjából is neki a legjobb a pozíciója. A földön alszik, kérdezem, hogy miért, mire azt mondja, hogy majd lassan vesz egy matracot. Azt hiszem, spórol.  Később egy pisztoly van a kezemben, és a halántékához fogom. Le akarom lőni, de aztán végiggondolom, hogy milyen lehet embert ölni, elborzadok, és mégsem teszem meg.


2004. augusztus 7.

A munkáról gondolkodtam: hogy mennyire jót tesz, és ezek szerint mennyire szükséges… És hogy a rendszer a lényeg benne, a rendszer pedig nem más, mint rítus. És itt eljutottam a keletiekhez meg a természeti népekhez: hogyan lehetséges, hogy ők csak vannak, a jelenben, a mostban léteznek, látszólag sodortatják magukat, de mégsem szembesülnek semmiféle olyan problémával, mint a nyugati ember? Mint én most és tavaly nyáron? Szerintem a rítusokban van a megoldás. A mindennapi élet rítusaiban. Nekünk a munka, a sport is lehet rítus. Ezért fontos, hogy tudatosan, odafigyeléssel, végig jelen léve végezzük. Szeretettel, törődéssel, ügyelve a minőségre,  akármilyen kis dologról van is szó, és így az rítussá válik. Ha nincsenek ilyen rítusaink, automatikusan hozunk létre, de nem tudatosan, ezt hívják szenvedélynek. Akkor drogozunk, játszunk, függünk. Vajon így van ez?
Mi lehet a rítus pszichológiája? Miért működik? Olvasnom kellene róla, ha jelent meg valami ebben a témában, és miért ne jelent volna meg.

A mai napom egyébként a rituálék keretében telt, kitakarítottam, befestettem a hajam, leradíroztam a bőröm mindenhol, és barnító krémet kentem az egész testemre.

2004. augusztus 8.

Kilenckor keltem. Mentem futni az erdőbe. Épp azon gondolkoztam, hogy nemrég még féltem elalváskor, minden ajtót becsuktam, beleértve a hálószoba három ajtaját is, hogy biztonságosabbnak érezzem, és alig mertem a hasamra fordulni, futáskor pedig féltem az utamba akadó férfiaktól. Most meg kitárt ajtónál alszom, teljesen nyugodtan, és a pasik sem zavarnak, gondoltam, de ma is odafelé eljött mellettem egy autó, amelyikből szinte egész deréktól felfelé kilógott egy, és azért elképzeltem, hogy odacsapom a fejét az ajtóval. Nem tagadom, némi agressziót váltanak ki belőlem. De most nem ítélem el magam, tudom, hogy ez mindössze valaminek a tünete, csak felhívja a figyelmem valamire. Most éppen nem is olyan fontos dologra.
Hát nem bírok sokat futni egyébként. Talán életemben nem jutok el arra a pontra, hogy egyhuzamban, mondjuk, fél órát fussak, ami másoknak gyerekjáték. Rosszul veszem a levegőt, vagy nem is tudom. Pedig szerintem kevesen ügyelnek ilyen kínosan a légzésre. Na mindegy, kirándulásnak, meditációnak és sportnak sem utolsó azért, amit csinálok. Ezen a héten négyszer sportoltam, és bár ötször szerettem volna, azért ez egész jó.

Futás közben tovább gondolkoztam a rítusokon. Hogy egyáltalán miért alakultak ki, mi célt szolgáltak. Biztosan néhány gyakorlat elismétléséből indult, amelyek már beváltak, elérték velük a céljukat, például a természetfelettivel való azonosulást. De vegyünk egy tisztálkodó rituálét. Mi célt szolgál? Talán arról van szó, hogy miután megállapításra kerül, hogy mit hogyan kell helyesen végrehajtani, ebben az esetben azért, hogy a testünknek és a bőrünknek a lehető legjobbat tegyük, azt azután pontról pontra követni kell, ha szintén optimális eredményt szeretnénk elérni. De a rítus ennél több, több, mint egy cselekménysor puszta elismétlése. Művészet, áhítat, hit van benne.
Nem igazán tudom megfejteni. Ugyanúgy, mint a maszkok, az álarcviselés lényegét sem értem még. De azt hiszem, ez is egyfajta ösztönös öngyógyítás, vagy a megvilágosodás felé vezető egyik út.

– 13 –

2004. augusztus 10.

Hétkor keltem, hogy megyek tornázni, elindultam motorral, csilivili ruhában a munkához, magas sarkúban, erre jól pofára estem. A meredeken lefelé kifolyt valahonnan olaj, jó sok, és azon megcsúsztam. Először kicsúsztam, de visszaállítottam, aztán balra ki akartam kerülni és akkor megint megcsúsztam, mire jobbról egyenesbe akartam hozni, de végigszántottam a jobb oldalamon. Közben azon gondolkoztam, hogy na, megtörtént az első esés, amin túl kellett lenni, és hogy nem is olyan szörnyű, meg hogy vajon mehetek-e tovább, vagy ruhát kell cserélnem, esetleg súlyosabb. Mikor megálltam, próbáltam felállni és a motort is felhúzni. Körbefordult a kormány, azt akartam egyenesbe hozni, kivenni a kulcsot, ami a hátsó dobozt is nyitja, abban volt a telefonom. Addigra megállt egy férfi, aki szemből jött, és segített az út szélére, fel a járdára tolni a motort. Szerettem volna segíteni neki, meg a kitámasztóra állítani a motort, de állni és alig bírtam, kiment minden erő belőlem. Az egyik papucsom elhagytam, visszamentem érte, a napszemüvegemet is megtaláltam, csak a fémváz maradt belőle. Közben jöttek-mentek a kocsik, és ugyanúgy csúszkáltak az olajon, mint én. Számba vettem a sebesüléseim is, a jobb derekam teljesen lehorzsolódott a sárkánynál, a térdem szintén fájt, a könyököm kicsit lehorzsolódott, a lábfejemen pedig három seb lett, közülük kettő elég mély, abból is főleg az egyik, nem is igazán akartam megnézni, egyébként is tiszta vér volt a lábfejem. Ezután hazamotoroztam. Mindkét visszapillantóm letört, és persze végighúztam a robogó jobb oldalát, de működik, és az a lényeg. A horzsolások nagyon égtek, úgyhogy azonnal beültem a kádba, de a vizet már nem mertem magamra folyatni. Bénáztam, nem tudtam, most mit csináljak. Rájöttem, hogy a kutya korábbi harapásai miatt van itthon betadine, úgyhogy azért kimentem, majd visszamásztam a kádba. Persze az eséskor a bukó a kezemben volt, nem a rendeltetésének megfelelő helyen, és való igaz, hogy koppant a fejem is, emlékszem. Most meg már a púpot is érzem, ami oda nőtt. A térdem is meg van dagadva, nem nagyon tudom hajlítani. Próbáltam a legkevésbé törődni az egésszel. Persze halálra idegesít, hogy nem tudok tornázni, meg csütörtökön sem kondizni. Meg ma nem mentem melózni sem, este doki lett volna, utána meg a Szigetre mentem volna.

2004. augusztus 12.

Reggel óta csak sírok. Biztosan rosszul is aludtam megint, sokkal jobban fáj a lábam, mint tegnap, és úgy minden miatt. A dokival álmodtam, egyrészt hogy arról beszéltünk, hogy neki is sérült a lába és sínben van, és talán pont a kettőnk kapcsolata miatt csináltam én is ezt a lábammal, hogy olyan legyen, mint az övé, épp fejtettük volna meg, hogy ez mit jelképezhetne, de aztán rájöttünk, hogy neki a másik lába az, és hogy akkor nincs is ilyen ok a háttérben. Aztán ment valahova, és szépen felöltözött, nézte magát (a gyerekkori lakásunk nagy ruhásszekrényének tükrében), és engem kérdezett, hogy jó-e, amit visel. Tiszta, őszinte szeretet volt közöttünk. Ahogy ma ez megint eszembe jutott, arra gondoltam, hogy senkivel sem volt még ilyen kapcsolatom, tiszta, őszinte szereteten alapuló.

Fél hat. Csak fekszem egész nap, vagy ülök felpolcolt lábbal, szörnyű. Bár szeretek itthon lenni, máskor sohasem ülök egy helyben. És most a legelemibb dolgokra sincs erőm. Borzasztóan fáj a lábam, fél lábon szökdécselek, de az sem jó, mert a hirtelen mozdulatoktól mindig szétreped a tenyérnyi friss heg az oldalamon.
Hát ennyit a rendszeres életről meg a rítusaimról. Pedig olyan szépen alakult. Nem baj, nem adom fel, és nem fogok kiesni a lendületből. Hétfőre rendbe kell jönnöm, folytatom a munkát. De mikor sportolhatok ismét? A jóga jó lesz, amíg nem lehet hirtelen mozdulatokat tenni, de azt meg nehéz találni. Mindegy, meg fogom oldani, csak tudnék már járni legalább.

2004. augusztus 17.

A balesetnek köszönhetően érdekes megfigyeléseket tettem magamon. Nem igazán borulok ki, ha fáj, azt jól bírom, igaz, ezt eddig is tudtam. De ha akarok valamit, és nem sikerül, attól nagyon kikészülök. Akarok menni, de nem engedelmeskedik a lábam. Akarok sportolni, de még sokáig nem lehet. Elgondolkodtam, hogy az élet azért csak megtör végül, letöri a szarvam. Aztán rájöttem, hogy ha nem lennék hiú, vagy nem lennének olyan narcisztikus elképzeléseim, hogy én mindent jól csinálok és azonnal, akkor nem csalódnék. Ha nem képzelem mindenhatónak magam, akkor nem tör össze teljesen egy-egy felismerés, hogy valami nem megy. Szóval jobb lenne, ha embernek gondolnám magam, annak minden gyengeségével együtt. Hiszen ami emberi, az nagyon szép, nem kellene ellene lázadozni.

Este az ágyban próbáltam elképzelni, hogy kimondom, hogy jó, akkor valakivel együtt, de képtelen voltam rá. Valahogy az a kép jött, hogy rettenetesen imbolyog minden, nincs semmibe megkapaszkodni, és félelmetes az egész, nagyon meg vagyok ijedve. Mint mikor egy korábbi pszichológusom azt mondta, képzeljem el magam egy réten, és én erre az egészen egyszerű feladatra is képtelen voltam, az történt, hogy a föld hatalmasakat kilengett alattam, jobbra-balra billegett, de előre-hátra is, és a közel-távol is folyamatosan váltakozott, nem tudtam fokuszálni. Az egész egy rettenetesen bizonytalan, menekülésre késztető valami volt. Később kiderült, hogy a rét anyut szimbolizálja, a vele való kapcsolatomat. Na most is ilyeneket éreztem, ha arra gondoltam, hogy azt kellene mondanom valakinek: igen, bízom benned, tessék, itt vagyok.
Annyira elbizonytalanít az ismeretlen biztonság, hogy inkább az ismert bizonytalanságot választom, abban stabilan érzem magam.

2004. augusztus 18.

Egészében véve valóban az az érzésem, hogy születőben van valami. A dokinak is mondtam már, hogy azt érzem, most szülünk meg engem. És nemcsak engem, hanem a nőt bennem, talán az anyát is – nagyon remélem.

Kiolvastam ma Kurt Vonneguttól a Börleszk-et. Van benne egy mondat a rítusokról: „Eliza meg én hittük, amit én még ma is hiszek: hogy az élet fájdalommentes lehet, feltéve, ha kellő békességben lehet egyszerűen a végtelenségig ismételni vagy egy tucatnyi rítust.”

2004. augusztus 20.

Azt álmodtam, hogy valahol utazgatok egyedül, Görögországban, Horvátországban talán.
Aztán egy színház tagja vagyok, valami táncos darabban lépek fel. Egyszer csak arra riadok, hogy egy cigaretta van a számban, amit szinte csikkig elszívtam. Nagyon megijedek, hogy most akkor nemsokára jön az inger a következőért, nagyon félek, hogy visszaszoktam. Csalódott vagyok. Később ismét arra riadok, hogy megint tövig elszívtam egy cigit, és hogy most már biztos, hogy visszaszokom. Ez megismétlődik harmadszor is, én meg a fejem a falba verném.

2004. augusztus 21.

Egyedül vagyok. De nagyon szomorú vagyok. És persze utálom magam. És keserű vagyok.

Mindezek az érzések keverednek azzal, hogy tizenkettedik napja vagyok itthon, nem csinálok semmit, szinte senkivel sem találkozom. Haszontalannak, elhagyottnak, üresnek, senkinek érzem magam. De ismét elkezdeni dolgozni szintén félek. Nemsokára mehetek, tegnap-tegnapelőtt elkezdett mozogni a lábam. Persze a sport még ki van zárva, de úgy gondolom, szeptember elején azt is elkezdhetem. Fogalmam sincs, mihez kezdjek magammal, az egész életemmel. Bár lenne miért küzdenem.

Kiolvastam ma Kurt Vonnegut Mesterlövész című könyvét. Az van benne, hogy „jó lett volna megfürödni, tiszta ágyba lefeküdni, és elaludni, mindhalálig”.

2004. augusztus 22.

Elolvastam egy biztosító által kiadott kiadványt, ami persze arról szól, hogy kössünk velük üzletet, de ezen a bullshiten kívül sok nagyon érdekes statisztikát olvastam. Például hogy a nők általában nyolc–tíz évvel túlélik a férfiakat. A kilencvenes korosztályban már négyszer annyi nő van, mint férfi. A házasságok száma csökken, a válásoké ellenben nő. A nők ötven százaléka vagy elvált, vagy hajadon, vagy özvegy. Tehát csak ötven százalékuk él házasságban, de ott is előbb-utóbb meghal a pasi, ami mellesleg lehet, hogy egyenesen megváltás. A kiadvány természetesen arról szólt, hogy mindezek miatt fontos, hogy a nők időben gondoskodjanak önmagukról, anyagi függetlenségükről. Szóval elgondolkoztatott ez az egész.
Statisztikailag is ki van mutatva, hogy önállóságra és függetlenségre kell törekednem. Az ember végül úgyis egyedül marad. Persze a férjtől örökölt vagyon is biztosíthatja azt a függetlenséget.

– 14 –

2004. augusztus 30.

Csütörtökön mentem először dolgozni, furcsa volt. Előtte meg voltam rémülve, hogy biztosan azért volt a baleset, mert nem bírok el ezzel a marha nagy kihívással, a marketinggel, a hülye állással, amit végül is elfogadtam, de most éppen ezért alig bírtam rászánni magam, hogy bemenjek. Bizonytalan voltam bent is, de aztán ez mostanra elmúlt.

Azt álmodtam az éjjel egyébként, hogy egy pasi áll tőlem egy méterre, és az ő kezéből egy összetekeredett kígyó szépen átkúszik az én kezembe. Hideg, egyszínű szürke volt a kígyó. Álmomban tudtam, hogy ki a pasi, de ébren már nem. A kígyó persze a szexualitás szimbóluma, de vajon mit jelenthet az egész?

2004. szeptember 1.

András ezt írta: „…pontosan egy évvel ezelőtt… azon nyomban beiratkoztam a Wesselényi utcában a tékába, majd kivettem két filmet (már nem rémlik, mik voltak), és átmentem hozzád… és úgy rémlik, három hónapig ott ragadtam, majd összeköltöztünk…
Mindezt csak azért írtam, mert ma lennénk egyévesek…
Hát nem érdekes? Most, hogy olvasgattam a maileket, amiket írtunk egymásnak egy évvel ezelőtt, máris hevesebben ver a szívem, és tökre vissza bírom idézni azokat az emlékeket, amiket akkor éreztem… igazából az utána történt rosszra már nem is nagyon emlékszem… csak arra, hogy milyen izgi és kellemes érzés volt a Marczibányi felé baktatni, és milyen jó szag volt, meg hogy mennyire bírtam Indyt, meg hogy reggel mentem úszni, meg hogy főztél/tünk cukkinis, sajtos, padlizsános tejfölös kaját, és néztük a legyenönismilliomost, és úgy éreztem, hogy milyen tök jó, hogy megtaláltam a prozacos, dohányzós, belevaló csajomat, akivel majd talán mindhalálig…”

2004. szeptember 6.

Hétre a dokihoz mentem. És egyszer csak eszembe jutott, hogy már öt hónapja járok hozzá, ami hihetetlen sokkolt. Valahogy az volt bennem, hogy csak egy-két hónapja, akármilyen hülyén hangzik is. Teljesen rosszul lettem, hogy ennyi idő, ennyi pénz, és igazából semmi eredmény. Pedig eddig azt gondoltam, hogy haladunk. Gondolom, haladunk, de lassan és biztosan, és ki tudja, merre. Mivel már sokadszorra kérdezte, hogy hoztam-e álmot, és én sokadszorra mondtam, hogy nem, úgy jellemzett, hogy kicsit hullámzó a tevékenységem. Van, amikor nagyon szorgalmas vagyok, és van, amikor kicsit lustább. De azért nem gáz, mert valami alap azért mindig működik közöttünk. De azóta eszembe jutott, hogy az álmok elfelejtésének ahhoz is van köze, hogy mostanában mindig órára kelek, aztán készülődök, és nem magamtól ébredek, utána elegendő idővel, hogy forgathassam magamban az álmot.
Az előző napi rosszkedvemre azt mondta, hogy az embernek nem lehet olyan rossz hangulata, vagy nem lehet annyira fáradt, hogy ne kelljen akkor is minden nap megtennie valamit a kedveséért, folyton bizonyítani kell, megdolgozni a szeretetért. Ez nekem tetszett, és persze jött a  felismerés, hogy mennyire nem így csinálom. Folyton azzal vagyok elfoglalva, hogy én mit kapok, hogy engem szeretnek-e feltétel nélkül.

2004. szeptember 24.

Feldmár András volt az Almássy téren este nyolckor, hát muszáj volt elmennem.

Az előadás jó volt, de minden mintha belőlem szólt volna, vagyis nem sok újat hallottam, és különben is, engem inkább a lénye érdekelt. A közönség is túl sokszor ismételte ugyanazt a kérdést, valahogy mintha nem értették volna őt. András az elején észrevett, mosolygott, többször rám nézett, és a végén megöleltük egymást. De nem találkozhatunk többet, megy haza. Talán pont tőle olvastam, hogy akkor érzem szeretve magam, ha a másik társaságában igazán szabadnak érzem magam, szabadabbnak, mint ha egyedül vagyok. Na, azt hiszem, ő ilyen hatással van (lenne) rám. Mondott valamit (e. e. cummingstól idézte): I am through you so I. Rajtad keresztül vagyok olyan nagyon én.

Nem úsztam ezen a héten, csak egyszer. Megjött a rossz idő, hideg van, esik, nehéz reggel felkelni, főleg azzal a tudattal, hogy robogóval kell menni, és utána beugrani a hideg medencébe. Ami persze nem hideg, de mégis rossz rágondolni. De már csak másfél kilóval vagyok több, mint a cigi abbahagyása előtt. Egyébként tegnap éjjel is azt álmodtam, hogy cigizek.

Mai álmomban pedig készültünk eltemetni egy nagy kisfiút, aki be volt pólyálva. Szomorúak voltunk, ő is, mert tulajdonképpen nagyon élt. Én meg kérdeztem, hogy ne tegyem-e tisztába, mert hogy ha most eltemetik, nem lesz jó örökké úgy feküdni, piszkosan. És az örökkévalóságba belegondolva még szomorúbbak lettünk.

2004. szeptember 25.

Leírom ide, hogy férjet szeretnék, igazi társat, most azonnal. Legyen igazi értelmiségi, az a régi időkből való típus, amikor még össze is jöttek ilyen társaságok esténként. Orvos, de művelt, vagy író. Igazán okos és művelt. Legyen jómódú, de talán nagyon gazdag ne legyen, mert azt hiszem, még egyetlen normálissal sem találkoztam nagyon gazdagok közül. Vagy finomabban fogalmazva, azok a tulajdonságok, amik az igazi gazdagsággal járnak, nem szimpatikusak nekem. Na és akarjon családot, gyereket, esküvőt velem. Legyen fiatalos és jóképű, de konzervatív értékekkel bíró, és mégis szabad és nyitott szellemű. Legyen komoly. Érzékeny. Szociálisan érzékeny, akarjon segíteni másoknak. Együtt valami karitatív tevékenységet folytassunk. Legyen független, kötöttségek nélküli (nem elvált). Tudjunk azonnal közös lakást vagy családi házat kialakítani, együtt berendezni. Engem akarjon. És igenis vannak csodák, én ezt akarom, méghozzá úgy, hogy egy lépést sem teszek érte. Az univerzum máris küldi nekem a megfelelőt.

És én mit adok cserébe? Minden munkámat belefektetem abba, hogy igazán szeretni tudjam, és azt ki is mutassam, hogy megérdemeljem, amit tőle kapok.

2004. szeptember 27.

A doki felírt antidepresszánst, kifejezetten ő javasolta, hogy átvészeljem ezt az időszakot. Mert azt, amiben most vagyok, hiába tart már gyakorlatilag születésem óta, „periódus”-nak hívjuk. Azt mondta – és ezt nagyon fontosnak és igaznak találom –, hogy addig tart ez, míg meg nem találjuk a medremet, ami az enyém, és amiben az életem folyhatna tovább, és hogy én még sosem voltam abban. Igen, így van. Folyton azt érzem, hogy csak szerepeket játszom, sosem a saját életemet élem, és hogy ez rohadtul fárasztó.

Hazafelé a motoron persze el voltam kenődve, majd elképzeltem – mert állandóan képzelődöm mostanában –, hogy fejre esem, és eltöröm a karom, és hogy valaki a karjaiba venne, magához szorítana és felemelne – erre vágynék.

Biztosan amiatt sebesítettem meg a lábam kétszer is a nyáron, hogy Miki odafigyeljen rám.

Egyébként a gyógyszer jó lesz, bár több ellenvetésem is volt például, hogy elodázza azt, hogy megtanuljak bánni ezzel a dologgal. De most mégis örülök neki, szeretnék már megkönnyebbülni. Nem tudom, hogy jutottam ide, de mélységesen rosszul vagyok már reggel, utálom magam és az egész életet.

2004. október 1.

Tegnap nem bírtam úszni, reggel felkeltem, és arra gondoltam, ha megint mennem kell, elhányom magam. Úgyhogy nem mentem.

Hétre mentem a dokihoz, és tulajdonképpen utána esett le, hogy talán máris a gyógyszer kezd hatni, amit most vettem be először. Még ha csak placebo is. Valamiféle szorongás elmúlt, megszűnt, és tulajdonképpen most érzem igazán, hogy volt. Jólesik egy kicsit pihenni.

A doki azt is mondta, valamiért ragaszkodom a gyerekkorhoz, a gyerekes viselkedéshez. Legalábbis ami a pénzhez való viszonyomat illeti. Ami igaz, az igaz, egyszerűen nem tudom másképp fogalmazni, a pénz eltapsolása tök jó kifejezés, legszívesebben tényleg tapsikolnék örömömben, miközben két kézzel szórom. És igen, azt is szoktam érezni, hogy ha felnőtt lennék, felelősséget vállalnék ezért, és odafigyelnék a pénzre, és a kezembe venném az irányítást. De nem akarom, ez tény, sőt még többet szeretnék tapsikolni, és ezért mondta a doki, hogy valamiért ragaszkodom a gyerekes viselkedéshez.

Figyelem magam – a munka és a suli miatt –, az igyekezetem, hogy még mindig olyan vagyok, mint hatévesen, az általános iskola első osztályában, hogy szeretnék jól tanulni, bizonyítani, megfelelni. Hogy mindent megteszek, hogy jól teljesítsek, hogy figyelmet és szeretetet kapjak. De az az érdekes, hogy tőlem ezt nem várták el soha otthon, csak úgy magamtól tanultam jól. Bár lehet, hogy éppen a sok dicsérettel váltották ki belőlem azt, hogy meg kell felelnem egy nekem idealizáltnak tetsző képnek. De hát ez nem mehet így tovább, hogy huszonnyolc évesen ülök egy padban, kihúzott háttal, hátratett kézzel, és várom, hogy a tanítónéni megsimogassa a fejem. Azért itt meg kell jegyeznem, hogy éppúgy jelen van a lázadó diák is, felteszem a lábam az asztalra, beszólok, és közben nagyon laza vagyok.

Reggel bementem a munkahelyemre, bár péntek van, de jöttek az Elle magazintól, úgyhogy bementem, hogy gardírozzam őket, ha már velem voltak eddig kapcsolatban. És volt még egy célom, szerettem volna elérni, hogy megjelentessenek valamit a könyvemről is. Nem akarom elkiabálni, de a főszerkesztő nagyon jól fogadta, azt mondta, nagyobb riport is készülhetne velem, mert ez egy nagyon érdekes téma. Azt nem tudom, adhatom-e az arcom ehhez az egészhez, úgy értem, büntetendő vagyok-e még, de szívesen adnám.

Kettőre suliba mentem. Ott is van egy fiú, aki tetszik. Mindig ezt csinálom, kiszúrok valakit, akinek tetszhetem. Azt hiszem, nem is az a lényeg, hogy nekem tetsszen, hanem én akarok tetszeni. Szegény fiúk, nem is tudják, milyen fondorlatosan lehet őket behálózni. Bár szándékosan játszani nem tudnék, de igen jól meg tudom figyelni magamon a nem tudatos jelzések kibocsátását. Lényeg, hogy ez a konkrét fiú például úgy érezheti, ő vett észre engem, és neki tetszettem meg először, mert én igazából rá sem néztem egyszer sem. Ezzel együtt már rég el volt dőlve a sorsa, mikor ő még észre sem vette, hogy létezem.
Bár nem egy macsó típus, de látszik rajta, hogy nyitott és nézelődik mindenfelé. Úgyhogy pontosan az a típus, akin később ezt az egészet megbosszulnám. Mármint azt, hogy bedőlt a viselkedésemnek, és bedől másokénak is. Azt hiszem, ez a vadászat pszichológiája – ezért olyan fontos, hogy a másik nehezen meghódítható legyen.

2004. október 2.

Egyébként kezdem megint megtalálni a középpontom (ezt továbbra sem tudom másképp megfogalmazni). Már többször sikerült, igaz, mindig nehezen és lassan, de a forgatókönyv ugyanaz. Egyedül leszek, mondjuk, épp egy szakítás után, és akkor pörgök magam körül, rosszul érzem magam, magányos vagyok, iszonyúan vágyok valakire vagy valamire, és aztán nagyon lassan elkezdem beosztani az időm, kezembe venni az életem, sportolni, odafigyelni a kajálásra, míg végül elérem azt az állapotot, hogy kifejezetten jól vagyok. Sőt, a lehető legjobban. Méghozzá egyedül. Na hát most ez a folyamat már megint hónapokig tartott, igazából András óta egyfolytában, vagyis ez esetben olyan öt hónapig. Azt hiszem, az egészet csak késleltettem Mikivel. És most jól vagyok, de majd az egész kezdődik elölről. Belemegyek egy kapcsolatba, majd ki belőle, majd rossz lesz, majd jó stb. Míg egyszer csak meg nem unom. Akármelyik ponton.

2004. október 11.

Múlt csütörtökön voltam úszni, dolgozni is, és a dokinál is, azonban nem sok maradt meg a napból. Elég fásult voltam és rosszkedvű. És a dokihoz sem volt kedvem menni, amit a rosszkedv számlájára írtam, de valójában a nemrég rólam megjelent cikke zavart. Sok volt benne a felszínes rész, és emiatt eltávolodtam tőle. Aztán este nem mondtam neki, hogy zavar, de ő megjegyezte, hogy sok mindent kellett az olvasók miatt írnia, lebutítani az egészet, és némi limonádét is beletenni. De csak mára tisztult le bennem ez az egész, és magamban meg tudtam bocsátani neki. Azzal együtt, hogy persze nincs mit. Mindig csak megérteni van mit.

Vasárnap reggel egy könyvesboltba mentem, mert találkozót hirdettek meg olyanoknak, akik már végigjárták a Caminót, és olyanoknak, akik csak ezután mennek majd, hogy ez utóbbiak tájékozódhassanak. Azt hittem, én is és a szervezők is, hogy csak olyan öt-hatan lesznek, de voltunk vagy ötvenen. Nagyon érdekes volt. Elgondolkoztató marketingszempontból, hogy így működik ez, ami tényleg jó és érdekes, és vonzza az embereket, annak nem kell reklám.
Mondták, hogy semmi szervezett formát nem akarnak adni a találkozónak, úgyis kialakulnak beszélgető csoportok, mire rájöttem, hogy igazából nekem nincs kérdésem. Azért sem, mert ha előtte nem mesél valaki, akkor magamtól nem jut eszembe egy sem, meg azért sem, mert a lehető legtöbb saját tapasztalatot akarom majd gyűjteni, nem akarok túl sok infót. Szóval épp arra gondoltam, hogy akkor talán én el is mehetek, de akkor egyszer csak egy kör alakult ki körülöttem, körém ültek emberek és meséltek, és beszélgettünk két órát. Úgyhogy megtudtam dolgokat. Ez az egész út már most valami szent dolog bennem. Legszívesebben tavasszal mennék, de majd úgyis kiderül, mikor a legjobb.

2004. október 14.

Este a dokihoz mentem. Krízis van vele kapcsolatosan, és ezt el is mondtam neki. Szerinte ez jó jel, mert azt jelenti, hogy fordulóponthoz érkeztünk, és ő igazán örül az ellenállásnak, mert az általában azt jelzi, hogy éppen ott van valami hiba, probléma.
A múltkori álmomat elemeztük, amelyben egy filmben kisgyerekkori önmagamat látom. Hihetetlen feltevésekig jutottunk el, illetve ő, mert én továbbra sem asszociáltam. Ez is ellenállás, ez is jelent valamit, és összességében úgy néz ki, hogy most olyan négyéves korom körül járunk a terápiában, illetve ott fogunk, ha elhárul az akadály, és véleménye szerint ekkor lehetett a gebasz.

– 15 –

2004. október 15.

Szomorú, hogy nincs még babám. És egyáltalán ez az egész helyzet. Arra gondoltam, hogy azért nem szabadna megfeledkeznem ennek a korszaknak a sajátosságairól, mielőtt mindenért magamat okolom. Anyu huszonnégy éves volt, amikor engem szült, és emlékszem, ő az osztálytársaim anyjához képest idősnek tűnt nekem. Annak a generációnak a példája van előttünk, ahol még sokkal normálisabb volt a huszonöt alatti szülés, a házasság. És nem telt el sok idő, annyi semmiképpen, hogy más minta is lehetne előttünk, de mi már évekkel korábban szereztük meg az első szexuális tapasztalatainkat, viszont sokkal, de sokkal később megyünk férjhez, ha egyáltalán, és akkor is dupla annyi az esélyünk, hogy el is válunk, mint anyáinknak. Még egyenjogúbbak és még iskolázottabbak vagyunk, így a mérce is magasabban van a párválasztásunkat illetően, valamint a karrierünk is hasonló, mint egy férfié, így anyagilag is függetlenek vagyunk. Hát szóval ezt mindenki tudja, de nem árt itt összegeznem magamnak, mert csak magamat csesztetem, pedig a helyzet sem igazán kedvező. Na mindegy, én megcsinálom.

2004. október 17.

Este viszonylag sokáig olvastam egy pszichológiai könyvet. Tulajdonképpen minden kis bemutatott példája illett rám. Lehet, hogy nem is kell olyan mélyre menni, mert például az, hogy gyűlölöm, ha a pasira várni kell, sőt egyáltalán az a tény, hogy gyűlöletes várakozásnak fogom fel azt az időt, ami addig telik, míg jön, azért lehet, mert sokszor volt az, hogy öcsémmel felöltözve vártuk aput, hogy elvisz minket hétvégére, de nem jött.
Vagy mivel apu nem volt nyitott és őszinte, nem alakult ki bennem az a tudat, hogy én érdemes vagyok az igazságra.
És visszafelé: olyannyira értéktelennek tartom önmagam, hogy feltételezhetően nem figyeltek rám kellően, hogy kialakulhasson bennem az értékességem tudata.
És a többi és a többi.
De mégis, elalvás előtt arra gondoltam, hogy lesz nemsokára egy kapcsolatom, egy szép és jó, egy olyan, amiben életemben először tényleg oda fogom adni magam. És hogy nem a berögzült módon fogok reagálni, nem fogom azt gondolni, hogy ha apám olyan volt, amilyen, akkor ő is bizonyára olyan, hanem őt magát fogom nézni.
Erre azt álmodtam, hogy valaki ellopta a gyönyörű álombeli gyémánt nyakékem, és bár nem kimondva, de a többiek az álombeli páromat gyanúsították. Legalábbis felmerült. Én nem hittem a gyanakvóknak, és továbbra is együtt voltunk. De egyszer, amikor nem figyelt oda, mégis benéztem a zacskójába, láttam a lánc egy részletét, és rögtön kiáltottam. Körém sereglettek, de amikor a barátom kivette a láncot, kiderült, hogy az egy karkötő, amivel éppen meg akart engem lepni. Nagyon szégyelltem magam, hogy ellöktem magamtól a bizalmatlanságommal ezt az egyébként nagyon kedves pasit.
Hát ennél beszédesebb álmaim ne is legyenek. Úgy érzem, valamit elloptak tőlem, megfosztottak valamitől. Én az (aktuális) barátomat gyanúsítom, nem bízom benne, és közben nem veszem észre, hogy nemhogy ártani akarna nekem, de éppen meg akar ajándékozni.

2004. október 18.

Beszélgettem egy rendezvényen egy nagyon lelkes elszállt csajjal is, aki azt mondta, nagyon szép vagyok, meg amikor mondtam, hogy művelődésszervezést tanulok, egyből azt kérdezte, jó-e az nekem, mert ő inkább galériavezetőnek képzel el. Meg hogy milyen klassz kisugárzásom van, mint aki tudja, mit akar. Hát ezzel vitatkozhattam volna. Épp gondoltam, hogy nem is bánom, ha látszik rajtam, milyen anyátlannak érzem magam. De ezek szerint nem látszik.
És azt is kérdezte, áll-e mellettem egy férfi, aki mindenben támogat?

2004. október 21.

Ma van a névnapom. Egyszer régen anyut ezen a napon műtötték méhnyakrákkal.

Ma boldog vagyok, most így este, és arra gondolok, hogy talán nem is olyan rossz depressziósnak lenni, legalább igazán értékelni tudom a belső békét, ha néha előfordul nálam. De tényleg, annyira, hogy sírni tudnék, és Istennek megköszönni. Érdekes, hogy amikor ez előfordul, az mélyen vallásos élmény lesz. De megvan az a jó szokásom, hogy ha baj van, nem szidom Istent. Sőt kérni sem szoktam semmit, még soha nem éreztem egyetlen problémámat sem olyan fontosnak, hogy abból kérést formáljak felé. Elkezdtem néhányszor, de aztán inkább csak biztosítom Istent arról, hogy szeretem. És hogy ha bármit tehetek érte… De most olyan jó. Csak kicsit félek, hogy esetleg a gyógyszer miatt jó.

A doki ma előredőlve hallgatott, véleményem szerint őszinte, szinte feszült figyelemmel. Azt kérdezte, hogy „csak nem növök fel?”, mire én határozottan helyeseltem. Az egészen biztos, hogy ennek a terápiának a hatására elindultam – és csak most indultam el – a felnőtté válás útján. Azon majd lehet gondolkozni, hogy eddig mi hiányzott ehhez, a szülői magatartás mely aspektusa, mert az bizony nem kétséges számomra, hogy mulasztásról van szó, ha egészen bizonyos is, hogy nem szándékosról.

2004. október 30.

Ma van anyu születésnapja. Egyszer régen anyu ezen a napon lett jobban a súlyos műtétje után.

Bence ezt írta:

„Az este szuper kellemesen telik, Mandy aranyos, kedves, s egyszer csak a biliárdteremben (első sörét issza) hirtelen olyan részeg lesz, mint a kiscsacsi; ez nála látszik, teljes elérzékenyülés, könnyek, sír bármiért, ami útjába akad (most éppen, illetve már egy éve: apja halála miatt). Én semmit se értek, még efexorral se hiszem, hogy egy bortól, egy sörtől be lehet rúgni… rákérdezek, mondja, hogy délután otthon egy üveg bort (titokban?) megivott előre, mert rosszul érezte magát. Igen, rákérdeztem, nem miattam, apja halála etc. miatt. Én fizetek, eltámogatom a kocsiig, beülünk, útközben megállíttat, út mellett (nagyon gyakorlottan, ügyesen guggolva) kidobja magából az egész vacsorát. Éjfél körül értem vele haza. Mandy mamája egy ideg, Mandyn szétfolyt a maskara, körülbelül olyasmi, mint a Falco… otthon a sírás átcsapott dührohamba, a világ, a bátyja ellen, és a csúcspont: ököllel úgy telibecsapta a kredencet, hogy miszlikre tört az (antik) üveg. Szerencsére rajta nem volt seb. Mama, úgy látszik, szokva van, nyugtatgatta, de eléggé ciki volt az egész…”

Mire én:

„Nem tudom, azt az efexor-szart minek szedi, de úgy tűnik, rá van szokva és mellette az alkoholra is. Szerintem az elég jó dolog, ha dührohama van, magyarul tényleg jó, hogy kiadja az érzéseit. Nekem az is eszembe jutott, hogy jobb hagyni így, ahogy van, végigasszisztálni (nézni) a dührohamait, egyszer muszáj, hogy vége legyen, el fog fogyni, valami új fog jönni.

Egy kicsit most úgy gondolom, hogy ha viszitek is pszichiáterhez, ne azért és ne úgy, hogy ő most fucked up és meg kell javítani (gyógyítani), hanem hogy így is rendben van, de hátha attól majd jobban érzi magát.

Lényeg, hogy most valamiért kulcsnak érzem azt, hogy bármi történik, bármit csinál, szeretve legyen úgy, ahogy van. Ne legyen a szeretetnek feltétele az, hogy normális vagy nem normális.

A szerekről le kéne szedni, ez egyértelmű, egyáltalán nem értem, hogy az anyja hogy gondolja, hogy a lánya évek(?) óta antidepresszánson(?) vagy nyugtatón(?) él, orvosi felügyelet nélkül. Nem is tudom, mi ez az efexor. Ha nyugtató vagy régebbi típusú antidepresszáns, akkor, gondolom, nagyobb a gáz.

De lényeg, hogy valamennyire kinyílt feléd, és ezzel hatalmas lépést tett, és neked ezzel boldognak kell lenned, és kimutatnod a hálád. Persze hogy nem lesz egyszer csak normális. Nem is kell. Hiszen unjuk a normálisakat, nem?

De mivel ő közben szenved, ezért természetesen jobb lenne tenni valamit, viszont ne nyomjátok, hadd igényelje ezt ő maga. Azért azt az infót át kéne neki adni, hogy a viselkedése nem egyenlő vele, sokkal inkább a szarokkal, amiket beszed, megiszik, és éppen ezért ti szeretitek őt így is, viszont látjátok, hogy szenved, úgyhogy nem lenne baj, ha orvosi segítséget venne igénybe, hogy ezt abbahagyja. De a dokit neki kell felhívnia, sőt neki kellene keresnie is…

Kicsit problémás, hogy a jelenlegi helyzet alapján most van egy anyja, van egy apja (te), lesz még egy apja (pszichiáter), és ennek az lesz az eredménye, hogy benne marad a gyermekkorban, márpedig fel kell nőnie érzelmileg. Na de ezzel ráér foglalkozni, ha a cuccokról már leszokott.

Szóval szerintem ez leginkább egy hiszti volt, nagyon rossz lehetett szereplőnek lenni benne, ezt belátom, de Mandy nem zárja magába az érzéseit, nincs kataton állapotban, az sokkal rosszabb lenne.

Nyugodtan hívd föl, kérdezd meg, hogy van, hagyd a francba a játszmázást, hogy először neki kellene téged hívnia. Azt gondolom, hogy most pocsékul van, másnapos, hánynia kell, fáj a feje, rondának látja magát, és legfőképpen szégyenkezik. Hát most igazán arra van szüksége, hogy megsimogassák szóban a lelkét, és azt mondják neki, hogy igazán jóláll, amikor a kocsi mellett guggolva okádik, és szétkenődött festékkel az arcán dühöng, és szeretnél máskor is részese lenni ennek :)”

Pénteken egyébként fos hangulatom volt. A gyógyszer nekem lófaszt sem használ, már több mint négy hete szedem. Azt álmodtam, hogy le kell vágni a lábam, és el is kezdi valaki nyiszatolni egy késsel. Tanakodom, hogy egész tőből legyen-e levágva, először afelé hajlok, de aztán egy későbbi művégtag miatt rájövök, hogy praktikusabb, ha lejjebb. És szörnyű rossz kedvem van, félek a fájdalomtól, meg attól, hogy csak egy lábam lesz.
Meg azt is álmodtam, hogy megölelem Andrást, és nagyon nagy hasa van, amit egyébként jobban szeretek, mint ha nincs, de ez most túl nagy…
A lábamputálós álomnak az előidézője esetleg a Deep Impact című film előző esti megtekintése volt. Egy szar hollywoodi, de azért szar hollywoodihoz képest különleges és merész abban a tekintetben, hogy egész messzire elmegy az embert érhető szarságok és a rózsaszín befejezés aránya tekintetében. Lényeg, hogy a katasztrófarésze megrázó volt, mármint engem megrázott. Persze én mindig vevő vagyok a halál, világvége, szar az egész stb. életérzésekre. Na ez a film lehetett a nappali maradéka az álomnak, amely aztán elég jelentős éjjeli maradéka lett az azt követő napomnak. Magyarul fos volt az egész. Nem is csináltam semmit, csak kiolvastam Csáth Géza Napló-ját, az adagolt coitusait és morfinjait és paranoid hallucinációit. Egész megrázó.

Ezután azt álmodtam, hogy készülök megölni magam a körfolyosós (nem volt az) gyerekkori lakásunkban, a legfelső emeleten, egy fiókot húzok ki, mert valami mérges gázok vannak benne. Fecóval tervezem elkövetni, ő benne van, de nem depressziós, az ajtó előtt beszélget a barátaival. Az ok: mélységes elkeseredés és az értelmetlenség érzése, hiszen úgyis meghalunk, tehát akkor felesleges az egész, úgyhogy megölöm magam, muszáj. Pedig szeretnék élni még, nem értem, miért van ilyen rövidre szabva, és miért kell egyáltalán meghalni. Kinézek az utcára, gyönyörű tavasz van, lent asztalok és napernyők, és nem értem, miért kell, hogy vége legyen. Nem értem, miért kell meghalni, és ezért inkább megölöm magam.

– 16 –

2004. november 2.

Érdekes éjszakám volt. Estére tetőzött a melankólia, bár inkább csak furcsa hangulatnak nevezném. Olvastam, majd a neten Dubai honlapját nézegettem, hogy milyen lehet ott az élet. Mit csinálhat vajon egy ember, ha havonta hatszázezer forint fizetést kap az államtól, négymilliót, ha megházasodik, kamatmentes hitelt, amelyet – ha az állam éves bevétele jól alakul – lehet, hogy vissza sem kell fizetnie stb. Veszélyes játék lehet a jólét és a semmittevés. Azt gondolom, sok lehet arrafelé az elhajlás, a perverz szórakozás.

Mostanában át meg átszövi a gondolataimat a halál, ugyanúgy, mint régen, amikor még kicsi voltam, és amikor minden rossz elkezdődött. Ez külön elkeserít, úgy érzem, hogy az egész eddigi életem hiábavaló volt, nem tanultam semmit, a sok fájdalmat és tapasztalatot is feleslegesen éltem át, hiszen nem maradt semmi belőle a gondolkodásomban, ugyanolyan vagyok, mint hatévesen. Visszaléptem, és nem értem, miért. Hiszen nemrég még kíváncsian vártam a halált, életem legnagyobb kihívásaként értékeltem.
Ha félek a haláltól, akkor nem hiszek Istenben, nem hiszek a túlvilágban, a lélekvándorlásban, abban, hogy a halál egy kapu, egy változás, valami újnak a kezdete – ez egyértelmű. Talán annyira a fejemben vagyok mostanában, egyre csak a viselkedésemet, a neveltetésemet, a személyiségemet vizsgálgatom? És az egóm a fejemben van, ez tény, ha fáj valaminek a halála, az az egómé lehet. Nyilván okkal fordultam eddig a spiritualitás felé, és nem a pszichológia irányába, hogy ne tápláljam az egómat azzal is. De most mégis terápiában vagyok, és nyilván ennek is oka van, de olyan folyamatokon megyek át, úgy tűnik, amik minden eddigit megkérdőjeleznek, pozitívat úgyszintén, mint negatívat. És ezt nagyon nehéz átélni, főleg úgy, hogy egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy jól járok vele. Hogy tényleg kapok-e egy szilárd önismeretet az eddigi, szintén nehéz munkával elért hitem helyett? Iszonytató ez az egész, úgy érzem, akár bele is bolondulhatok.

Borzasztó, hogy miközben folyamatosan a múlt zajlik bennem, közben tudom, hogy lassan harminc vagyok, és mivel folyton hátranézek, hát nagyon közelinek tűnik a gyerekkor, s emiatt ez egész harminc évem egy szempillantásnak. Ha pedig ilyen gyorsan eltelt, az a további harminc szintén egy szempillantás lesz, ráadásul lehet, hogy az a harminc nem is harminc, hanem még kevesebb. Tehát egész elképzelhető, hogy már túl vagyok az életem felén, az is lehet, hogy a háromnegyedén, az is lehet, hogy a kilenctizedén… És ezt fejezte ki az álmom, amelyben készülök megölni magam: hogy úgyis meg kell halni, hogy nem látom semmi értelmét ennek a hátralevő rövid időnek, mert ha az eltelt harminc évben ennyi bölcsességet tudtam magamra szedni, mindösszesen ide tudtam eljutni, ennyit tudtam tanulni, akkor az alatt a kevés alatt, ami még hátravan, messze nem fogom a céljaimat megvalósítani. Persze itt rögtön felmerül a kérdés, hogy mik is a céljaim. Ezek szerint van egy fixa ideám, hogy el kell érnem valamit, meg kell valósítanom ezt-azt. Valószínűleg az egész kérdéssel kapcsolatban szintén valamifajta rosszul értelmezett teljesítménykényszer hajt. Lehet, hogy mindössze arról van szó, hogy tehetséges gyerek voltam, hát mindenféle nagy várakozással tekintett a környezetem a felnőtt koromra, és nyomaszt, hogy nem akarok vagy nem is vagyok képes ennek megfelelni.
Hatéves koromtól fogva letaglózott annak a tudata, hogy meghalunk, és ezért nem volt kedvem élni, mert akkor minek, ha úgyis megsemmisülök, és velem együtt minden egyéb is, amit teszek vagy létrehozok. Néha úgy érzem, hogy nemsokára vége, alig van időm, és azzal is rosszul gazdálkodom. És emiatt nincs kedvem az egészhez. Talán kitűztem, hogy egy élet alatt akarok megvilágosodni, és ahogy érzem, hogy csak egyre messzebb kerülök tőle, hát megijedek. Ígéretes indulás után nemhogy semmi, de mínuszba gyaloglás.
A rohadt életbe, nem tudom elviselni, hogy jól indultam az e világi dolgokban, de inkább ittam, drogoztam, és nem akartam sikereket elérni a földön – valljuk be most már, puszta félelemből, ami azóta is megvan, de ott volt ideológiának és vigaszként, hogy viszont rengeteget tanulok és fejlődöm lelkileg –, és most ezt is elvesztettem.
Ugyanúgy félek a haláltól, mint hatévesen, és ha lehet, még annál is jobban félek az élettől.
Azt gondolom, talán ezért vannak ezek a rítusaim, ezért ragaszkodom hozzájuk, reggel fölkelek, de semmi kedvem fölkelni, szembenézni az egész nappal, már reggel fáradt vagyok az egésztől és az egészhez. Mégis teszem a megszokott dolgokat, és ettől úgy nézek ki a magam és mások számára is, mint aki él. Valójában azonban egy gép hajtja végre ezeket a mozdulatokat. Képtelen vagyok azt mondani reggel, hogy jó, akkor most szembenézek az élettel, a jelennel, kinyitom magam, hadd jöjjön, ami éppen jön. Fogalmam sincs, miért, de képtelen vagyok erre. Inkább megiszom a kávét, aztán még egyet, megmosom a hajam, és ha nem ezt teszem, vagy nem a megfelelő sorrendben, akkor összezavarodom.
És itt jön be a pszichológia és a spiritualitás közti különbség. A pszichológia azt mondja, idd meg a kávéd, aztán keress egy olyan párkapcsolatot magadnak, ami jó gyakorlóterep az önfejlődéshez, szülj gyereket, maradj a kapcsolatban, legyen valami terület, ami érdekel, és amit szívesen csinálsz, hogy a köré szerveződhessen az életed, s legyen rendszer a mindennapjaidban.
A mester viszont azt mondja, hogy ne idd meg azt a kávét, és ne ugyanakkor kelj, mint máskor, hanem korábban, és nézd meg, miért érzed magad borzasztóan, ha nem kapod meg azt, amihez hozzá vagy szokva és ragaszkodsz, éld át a félelmet, amit ez kivált, vizsgáld meg, és hagyd abba, szállj ki, ébredj fel itt és most, világosodj meg. Ne kösd magad gúzsba kapcsolattal, állással, tervekkel, anyagi javakkal. Jó, ne menjünk ilyen messzire. Csak annak a kurva kávénak a kérdését akartam volna megvilágítani.
Talán ilyenformán mindenki egy gép, és csak ugyanannyira nem élek, mint más. Lehet, hogy csak annyi a különbség, hogy én elégedetlenebb vagyok, nem tudom. Megyek a picsába aludni. Idegesít, hogy nem tudom megfogalmazni, amit gondolok vagy amit érzek. Ez utóbbit még kevésbé, az tuti. Ha festő lennék, minden egyes alkalommal széttépném a vásznat idegességemben, hogy nem az kerül rá, amit belül látok. Egy merő szenvedés az alkotás, persze ezt az irományt nem nevezném annak. Egyszerűen nincs jó módja az önkifejezésnek, és ez halálra idegesít. A szavak nem alkalmasak rá szerintem. A festés iszonyúan vonz, és ugyanakkor iszonyúan taszít éppen amiatt, hogy azt hiszem, azonnal a vászonszaggatással kezdeném az „úgysemsikerül” érzés dühe miatt. A tánc még kevésbé felel meg. Nem is tudom, mi lenne jó. Ha hánynék, talán az adná vissza leginkább mindazt, ami bennem van. A kaját legalábbis. Vajon hogyan lehet szimbolikusan hányni? Mi lehet a hányás másképpen? Lehet, hogy Jackson Pollock is ezen tűnődve jutott el az akciófestészetig. Én biztos audiovizuális lennék, és valami ordítást is alákevernék a széthasogatott vászon és a tiszta erőből odavágott festéknyomok háttereként.

Azt hiszem, nem fontos feltennem ismét azt a kérdést, hogy depressziós vagyok-e. Gyakorlatilag egész nap és az álmaimban is a halállal vagyok elfoglalva. Végül is nem rossz időtöltés. Az eddigi gyógyszer lófaszt sem ért, most megpróbálkozunk a maorexszel vagy mivel, ez nem a szerotonin-, hanem a noradrenalinszintre hat. Nem hiszek benne. Nem hiszek semmiben. Félek attól, hogy elvesztem Istent.

Próbálom megfejteni, hogy mi van. Miért vagyok most egyszerre a gyerekkorban és a halálban. Egyidejűleg. Kezdem összekapcsolni a kettőt, úgy érzem, meghaltam valamikor hatévesen vagy előbb. Vagy akkor fogtam fel, hogy meghaltam. Este lefeküdtem, de nem tudtam aludni, mert féltem a haláltól, elképzeltem, hogy milyen egyedül vagyok, és ami valóban történt, az volt, hogy tényleg meghaltam és egyedül voltam. Vagy egyedül voltam, és ezért meghaltam. Egyszer eljött egy pillanat, amikor leszámoltam az élettel, és azóta is csak egy élőhulla vagyok. Sok szokást vettem fel, gépiesen ismételtem bizonyos cselekedeteket és ettől úgy tűnt, hogy élek. Igazán úgy érzem, hogy meg fogok bolondulni. Azt képzelem, hogy hatévesen fekszem az ágyban, elképzelem, milyen lesz, ha meghalok, és közben majdnem harmincéves vagyok, aki azt képzeli, hogy hatéves, aki azt képzeli, hogy hatvanéves, aztán halott. Nemhogy nehezemre esik elképzelni, hogy nem lineáris az idő, hanem semmi mást nem tudok most elképzelni, mint hogy egyszerre van minden, múlt, jelen, jövő. Jelen nincs. Jövő sincs. Csak múlt van.

2004. november 11.

Nagyon durvákat álmodtam. Először is zárt osztályra kerültem, és nagyon ki voltam készülve, teljesen magamba voltam zuhanva. Egy lepattant, szar hely volt. Vánszorogva befeküdtem egy kádba. Segítséget próbáltam hívni, de nagyon erőtlen volt a hangom. Azért meghallották, de rá kellett jönnöm, hogy az ápolók totálisan semmibe veszik a betegeket. Kivettem a tamponom, véres volt, és azt is ki szerettem volna dobni, de az ápolónak végül nem mertem megmutatni. Aztán a folyosón egyből bekóstolt néhány ápolt, két lány, mint a börtönökben, hogy mindenki tudja, hol a helye. Ugyanolyan állapotban voltam, de összeszedtem minden erőm, és nem hagytam magam, felülkerekedtem rajtuk. Ettől kialakult a hierarchia, én lettem a vezető, de jóban lettünk. Egyből a túlélésre rendezkedtem be, azon gondolkoztam, hogy lehet-e vajon szabadon telefonálni, mert akkor elkezdem mindenféle fórumon a jogainkat követelni.

2004. november 20.

Fantasztikus könyvélményeim voltak mostanában egyébként, és éppen most is legszívesebben olvasnék, egy letehetetlen könyvet egy autista kislányról, Gyermeklélek címmel. Volt az olvasása közben egy hatalmas flash is, ahogy a kislány kifejezte, hogy azok lesznek autisták, akik sokkal érzékenyebbek másoknál, és az autizmus a védőpáncéljuk, a bőrük, amely olyan vastag, mint egy elefánté. Akik nem ilyenek, nem autisták, azok tudnak kommunikálni. Ha lehet ilyet mondani, én az autistákkal vagyok. Az élet szerintem is olyan fájdalmas, hogy nemritkán túlmegy az ember tűréshatárán, és szerintem olyankor nagyon logikus, ha az ember elkezd ringatózni, vagy a fejét a falba verni. Talán könnyebb is, mint kifelé fordulni és kommunikálni.

Már több mint egy hete nem alszom rendesen. Lefekszem tizenegy-tizenkettőkor, és csak háromkor alszom el. És ez persze nagyon kimerít, éppen most, amikor sok dolgom lenne. Persze nehezen kelek másnap, és emiatt már két hete nem mentem sportolni.

Találtam Hamvas Bélától egy idézetet: „A maszkot levenni. Lenyúzni. Bármi áron a meztelen, élő, valódi lényhez tapadni és megérinteni őt, közvetlenül együtt élni vele – De. A maszk igen furcsa valami. A maszk az emberben a nő, vagyis a test, az alak, a forma, a káprázat, a nagy misztérium. A maszk szent. Nem szabad levenni. Tilos. A játékot maszkban kell végigjátszani.”

2004. december 1.

Munka után fürödtem, felöltöztem csilivilibe, és találkoztam a barátnőmmel egy szórakozóhelyen, ahol az egyik festő ismerősömnek koktélpartival egybekötött kiállításmegnyitója volt. Az esemény elég szar volt, de sikerült jól betequiláznom, úgyhogy mire kirúgtak, eléggé hulla voltam. A királylányszoknyámban voltam, ami suhog és a földig ér, és amit a José Curával való találkozáskor viseltem, felül pedig fűzőben. Az utcán eszembe jutott a nagy ötlet, hogy menjünk át a klubba, ahol múlt héten is elhajlottam, és ahol igazán kitörő örömmel fogadtak minket. Ott volt mindegyik tulaj, az én kedvenc rosszfiúm a barátnőjével együtt, aki nagyon-nagyon rokonszenves. Azonnal elkezdtek itatni, méghozzá elég keményen, valami kis piros koktéllal is, ami hihetetlenül erős. Elég érdekes jelenség lehettem a báli ruhámban botladozva. Ha lehet a múltkorit fokozni, akkor sokkal részegebb voltam annál. Nem emlékszem mindenre, de arra igen, hogy egyszer csak azt vettem észre, a rosszfiú tulaj fogja a kezem, és cibál mindenfelé, emeleteket le és vissza a VIP- klubba, ahol lenni szoktunk. Persze lehet, hogy azért, mert megint elkezdtem a fejlövésem, hogy run dmc-t szeretnék hallani, ő meg próbált a dj-kel beszélni. Meg közben időnként megcsókolt, amire, azt hiszem, elég morcosan, hacsaknem agresszíven válaszoltam, mert ugye hiába tetszik, ott volt a barátnő is, beszéltem is vele, és nagyon szimpatikusnak találtam. Sajnos. A másik tulaj is rám szállt, mint legutóbb is, ő nagyon be szokott rúgni, és akkor, azt hiszem, mindenkire ugrik, aki nő és él és mozog. Úgyhogy őt gyorsan visszavertem. A rosszfiúval kapcsolatban egyébként az tetszett meg, hogy a kinézete ellenére nem egy modelltípus a barátnője, sőt amikor ott voltam a múltkori rendezvény főpróbáján, akkor sem törődött a lányokkal, akik fehérneműben rohangáltak, hanem velem beszélgetett. Na, visszatérve az éjszakára, valahogy vége lett, én meg gálánsan hazavittem a barátnőmet, ami brutál egy útra sikeredett, de azért még élt, amikor kitettem. Onnan én vergődtem haza, de menet közben rámentem valamire, és durrdefektem lett. Persze nem nagyon foglalkoztam vele, hanem vason hazacsattogtam úgy egy óra alatt, mert olyan volt, mintha a kereket négyszögesítettem volna, úgyhogy csak lassan ment, és iszonyú nagy zajjal járt. Olyan reggel hat-nyolc óra volt, mire hazaértem, akkor elkezdtem a részeg agyammal gondolkozni a főnökömön, és küldtem neki egy sms-t, hogy nem megyek aznap dolgozni, hanem helyette másnap, aztán pedig még egyet, hogy inkább egyáltalán nem megyek, kilépek.
Valamikor délután négykor keltem ki az ágyból, és persze rosszul éreztem magam, hogy vajon mit gondolhat rólam a főnököm, biztos utál is mostanra. De délután küldött e-mailt, hogy hogy vagyok, jól aludtam-e, aztán fel is hívott. Kedves volt, és megbeszéltük, hogy másnap találkozunk bent. Épp a gumisnál voltam, ismét a vason lecsattogtam oda, szerencsére csak le kellett gurulnom a hegy aljába. A gumis fiú csak guggolt előtte, a fejét csóválta, és azt mondta, hogy nem találja a megfelelő szavakat, mert ilyet még nem látott. Hát persze szerencsém volt, és úgy vettem a kocsit, hogy a csomagtartóban kaptam mellé négy téligumit felnin, úgyhogy amíg a négyszög felniből ismét vaskarikát csinálnak, azt nem kellett megvárnom, hanem csak átcserélték a télikre, ami egyébként is aktuális volt.
Este elmentem a dokihoz, némileg kiakasztottam az újabb fejleményekkel. Ő még az előző csütörtöki elhajlásomat sem ismerte, mert hétfőn ugye nem voltam nála anyu műtétje miatt. Abban azért egyetértettünk, hogy ki kell néha mozdulni, mert talán túlságosan is be voltam savanyodva előtte. De azt is hozzátette a maga finom modorában, hogy igen-igen a szélsőségek embere vagyok. Ezt én is pontosan így érzem, egyik oldalról, szélről a másikra csapódom, a közte levő utat pedig túl gyorsan teszem meg ahhoz, hogy egyáltalán fogalmam legyen róla, milyen lehet az az út, amely nem a széleken vezet. Egyik oldal, becsapódom, amitől kicsit berezonál a fejem, de mire kitisztulna, már lendületet is vettem, és épp becsapódtam a másik oldalon. Ráadásul nem is két szélt ismerek, hanem többet, úgy érzem. Millió szélt. Csak csapódom össze-vissza.

Hétfőn egyébként napközben is már megint nagyon izgága voltam. Azon vettem észre magam, hogy a MiG–29-eseket nézegetem, hogy hogyan tudnék egy ilyen repülőúton részt venni valami vadászgéppel, vagy valami szakadékba leugrani, mert most valami ilyesmi elégítene ki. Aztán éjjel nem bírtam elaludni négyig. Kínkeserves volt. Nyolckor pedig a fáradtságtól hányingerrel küszködve keltem. Éjjel egyszer csak eszembe jutott, hogy olyan vagyok, mint a bipolárisok, és ettől borzasztóan megijedtem. Kezdek a tűrőképességem határára érkezni. Rohadt hosszú ideje tart ez a terápia, szeptember óta gyógyszert szedek, szart sem ért, kaptam másikat, amitől hetek óta jobban kéne aludnom, és ezek ellenére egyre zavartabb vagyok, és továbbra is meg vagyok rekedve a gyerekkorban, emiatt aztán kiszállni sem tudok, mert félek, hogy akkor így maradok. És a bipoláristól jól megijedtem, mert bár nem sokat tudok róla, de eddig még minden öndiagnózisom bejött (depresszió, borderline). Jelen esetben úgy érzem, nem tudok megküzdeni újabb problémákkal. És néha nagyon félek, nehogy megbolonduljak. Na hát ilyen volt az egész napom.

– 17 –

2004. december 10.

Csütörtökön dolgoztam, utána pedig doki, akit pénteken le is mondtam. Egyébként is fárasztott a hozzá való járkálás, tehát lehet, hogy csak ürügyet kerestem, de azt mondta, hogy vérfertőző kapcsolatban vagyok a főnökömmel, és ha saját boltom lesz, ott is ugyanezt fogom majd csinálni, dugok a kollégámmal. Na most ettől enyhén felfordult a gyomrom. Nem dugok senkivel a munkahelyemről, ilyen közelebbi barátságban is csak a főnökömmel vagyok, tehát nagyon fontos, hogy nem akárkiről van szó, hanem mostanra barátról, illetve, ha le is feküdnénk, az nem dugás lenne, és egyébként se ennyi legyen a maximum, amit velem kapcsolatban fél év után ki tud emelni. De nem szóltam semmit, elengedtem a fülem mellett a megjegyzést. Másnap azonban felhívtam, hogy a vizsgák miatt a következő héten egyáltalán nem akarok menni. Azóta minden egyes nap eszembe jutott, hogy milyen jó, hogy nem kell mennem, és mekkora szabadság, és igazán pihenni akarok most, és nem menni többet, vagy legalábbis egy darabig. És természetesen a megjegyzése miatt is dühös vagyok,
de inkább valahogy nem konkrétan haragszom, hanem általános iszony és utálat vett erőt rajtam, ismét kellő ok vagy indok nélkül. Természetesen ez a „patológiám”-hoz tartozik, megint hasítok, borderlánykodom: vagy szeretem, vagy gyűlölöm. Mindenesetre ez van. De ez a fajta viselkedésem vagy szemléletem nem zavar annyira, mert hosszú távon azért mindig kiegyenlítődik, és ilyen módon egyensúlyban van, másrészt azért sem, mert nem ismerek másfajta hozzáállást. Hát ennyit róla, azóta eltelt egy hét, de még csak most fogom jelezni, hogy továbbra sem akarok menni hozzá. Mindjárt írok egy e-mailt neki. Megírtam. Egyébként korábban is volt, hogy meséltem neki, az egyik legnépszerűbb sztárzsaru udvarol, mire azonnal kikelt magából, hogy ugye nem gondolom komolyan. Később megkérdezte, nem éreztem-e úgy, hogy féltékeny volt. Persze lehet, hogy csak a nyulat akarta kiugrasztani a bokorból.

Elmentem (ismét) tetováltatni, a gerincemtől két centire balra, ázsiai típusú betűkkel függőleges szövegként lefelé magamba vésettem, amit Bence mondott rólam vala: „Too weird to live, too rare to die.”
És egy japán no maszkot a bal karomra belülre, alatta és fölötte Hamvastól szabadon angolba ültetve: „The mask is sacred. Should not be taken off.” És a bal alkarom hátsó felére szintén függőlegesen: „Only God can judge me.” Ezen kívül a bugyi alá, kicsit balra héberül a „szabadság keresése” feliratot, de lehet, hogy „hülye vagyok” van oda írva, mivel a főnököm fordította, és lehet, hogy vicces kedvében volt éppen. Ennek a tetoválási láznak természetesen feltűnően köze van a terápiához, ez esetben ez nem kérdés. De hogy pontosan mit fejez ki, azt magam sem tudom. Nyilván lázadás, de hogy mi vagy ki ellen… Nem is baj. Másnap ugyan elbizonytalanodtam, amikor a főnökömnek mutattam a legújabbat, aki már csak a fejét csóválta, hogy talán túl sok, és kissé túllőttem a célon, de aztán megnyugodtam. Elvégre sok mindent felvállaltam már, pár tetoválással több vagy kevesebb igazán nem számít. Jelenleg kilenc van. Na mindegy.

A tetoválás után szépen megfürödtem és hajat mostam, mert azt terveztük, találkozunk Andrással (igen, Andrással!). Egyszer csak itt is volt a ház előtt, pedig azt hittem, még jön egy pár menet, hogy ki mit akar, és mi hogyan legyen. Hozott gyorsétteremből kaját, amit a nem evős periódusban kihajítottam volna, de most jóízűen ettem a krumplit, mert ilyenkor mindegy mi, csak sok legyen.
Bekapcsolta a tévét, hogy valami telibevert műsor megy, amit azonnal nézni kell. Én meg csodálkoztam, hogy csak felvesszük az elejtett fonalat, és ahelyett hogy kommunikálnánk, ki mit akar, ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk. Persze lehet, hogy csak zavarában tette, és én sem erőltettem a diskurzust. Hát szerencsére aztán egy szeretkezéssel megmentettük az estét, ami viszont nem akárhogy sikerült, és nagyon boldog voltam, hogy együtt vagyunk.
Ott aludt nálam, és reggel otthagyta a fogkeféjét.

2004. december 19.

Látomásom volt, mielőtt elaludtam. Dühöngtem, a dokira is még mindig dühös vagyok, úgyhogy gondolatban nekitámadtam, és lehordtam mindennek, iszonyú mérges voltam rá. Csapkodtam, fröcsögtem, és kíváncsi voltam közben, hogy mi is ez az egész. Hagytam, hogy belül kidühöngjem magam, és közben figyeltem, próbáltam mögé látni. A düh alatt, egyel mélyebben, szomorúság és félelem volt. Hirtelen tele lett a szám és szemem valami folyadékkal, mindenhonnan csöpögött belőlem valami nyálka, és meg akart fojtani valami, talán a folyadék, talán valami burok, ami körülöttem volt, úgyhogy hadonásztam a karommal, de csak amúgy bokszolótartásban, nem kinyújtott karokkal, mert azt a burok nem engedte. És közben egy fiatal lányt láttam a földön ülve, hátával egy falnak támaszkodva, de lecsúszva, félájultan. Aztán elaludtam.

– 18 –

2004. december 27.

Elővettem egy személyiségzavarokról szóló könyvet, és ezeket találtam a borderline-nál: „legfőbb jellemzői a hangulatra, érzelmi állapotra, önképre és kapcsolatokra kiterjedő szélsőséges labilitás, a feszültségtűrés és az impulzuskontroll gyengesége”, „olyan mértékben jellemző a labilitás, hogy ez a legstabilabb tulajdonságuk”, „egy beszélgetésben elhangzó mondat vagy egy elmaradt gesztus, egy fejükben felötlő gondolat elindíthat hangulati-érzelmi változást”, „rendkívüli módon érzékenyek és sérülékenyek a vélt vagy valós kritikával szemben”, „mintha bőr nélkül járkálnának a világban, lépten-nyomon megsebződnek”, „a hangulati szélsőség többnyire negatív hangulati állapotot jelent”, „általában hajlamosabbak negatív érzelmek átélésére”, „jellemző és sajátos kínzó érzelmi élményük az ürességérzés”, „kevéssé képesek megnevezni, szavakban megfogalmazni belső élményeiket, így azok homályos, nehezen megfogható, zavaros élmények maradnak. Megfogalmazhatatlan élményeiket hajlamosak viselkedésükkel megjeleníteni. Például ha egy megjegyzést sértőnek éreznek, ahelyett hogy ezt megmondanák, morcos, távolságtartó, kötözködő viselkedésre válthatnak”, „kevéssé képesek az önreflexióra”, „pillanatnyi belső élményeiket objektív és örökké tartó valóságként élik meg”, „indulataik gyakran vezetnek azonnali indulatos cselekvéshez (csökkent impulzuskontroll)”, „hajlamosak a legkülönfélébb destruktív viselkedésmódokra (önsértések, falcolás, öncsonkítás, veszélyes közlekedés, túlevés, gyógyszerabúzus, kémiai- és magatartásfüggőségek)”, „visszatérő öngyilkossági kísérletek”, „fokozottan veszélyeztetettek mind kémiai, mind viselkedésfüggőségek irányában”, „szélsőségesen hasított önkép” (vagy jó, vagy rossz), „hiteltelen viselkedés, »mintha« személyiség”, „nem tudom, ki vagyok, milyen is vagyok valójában”, „identitászavar”, „rosszul viselik az egyedüllétet, szoronganak, de az együttlétet, az intimitást is”, „közelség és távolság számukra egyaránt fenyegető”, „mások határait nem képesek megfelelően érzékelni”, „borderline személyiségekkel kapcsolatban az embernek gyakran támad olyan érzése, mintha a bőre alá akarnának bemászni”, „alapélményük az elhagyatottság- és tehetetlenségérzés, amely teljesen független lehet a valóságtól és azokra is jellemző, akik az élet praktikus dolgaiban meglepő talpraesettséget mutatnak”, „kapcsolati viselkedésüket sokszor a vélt vagy valós elhagyatás miatti félelem és küzdelem határozza meg”, „kapcsolataikban nagy érzelmi intenzitással vesznek részt, de érzelmeik szélsőségesen és kiszámíthatatlanul változóak”, „kapcsolataik a közelség-távolságbeli váltások miatt gyakran libikókaszerűek, sokan függő-kapaszkodó kapcsolatot igényelnek, amivel menekülésre késztetik partnereiket”, „sérülékenységük, tehetetlenségérzésük és idealizáló elvárásaik miatt tökéletes megértést és gondoskodást igényelnek, és amíg úgy érzik, hogy ezt megkapják, nyugodtak és együttműködők, de érzelmi váltás következik be, ha a másik nem az elvárásaiknak megfelelően viselkedik”, „szélsőséges érzelmi reakcióik másokból is hasonlóan intenzív és szélsőséges válaszokat váltanak ki, ezért kapcsolataik mindig látványosan konfliktusosak”, „tragédiájuk, hogy az elhagyatottságérzésük miatt mindennél jobban áhított kapcsolatokat többnyire nem tudják megtartani (vagy kilépnek belőle, vagy elhagyják őket), ha pedig mégis, akkor kapcsolataik örökös szenvedésforrássá válnak”, „elutasító, empátiahiányos, bántalmazó nevelői környezet miatt”.

Igen, de mit csináljak, hogy oldjam meg ezt az egészet. Elhatároztam, hogy nem adom fel. Elfogadom, hogy ilyen vagyok, szóról szóra, szembenézek vele, de nem adom fel, hogy ezt megoldjam. Felmerült bennem az is, hogy folytatom a dokival, de egyelőre nem megy, utálom. Hasítottam, tudom, de ez van, tiszta szívemből utálom per pillanat. Nyilván nem az elvárásaimnak megfelelően viselkedett. Megoldom egyedül.
Írtam Andrásnak, ő közben elment síelni, ahova eleinte nem akart, de a veszekedés hatására persze elment, hogy mintegy elősegítse a gyógyulásom. Vagyis csak rátett egy lapáttal az elhagyatottságérzésemre, és ez szörnyű, hogy ezt váltom ki, amikor éppenhogy szeretetet szeretnék.
Dejà vu-van, tavaly is elment, éppen miattam, aztán éppen úgy, mint most, nem is élvezte, visszavágyott ide. Na mindegy, elment, én pedig megkönnyebbültem, bár hihetetlen fásultságot érzek minden kapcsolatot illetően, de mégis egyben megkönnyebbülést is, mert ha ő nincs, akkor fájdalom sincs.

Persze előtte szenteste küldött sms-t, hogy azért ő szeretettel gondol rám, aztán másnap is, éjjel pedig beszéltünk, pontosabban ismét összevesztünk. Hát kiderült, hogy eleve ellentétes szándékkal indultunk neki az egésznek, én azt hittem, ő is a közös életünket sírja vissza, és úgy érzi, a problémák nem olyan nagy akadályok már, és meg tudjuk őket oldani, míg ő azt hitte, én megoldottam a problémáimat, és képes vagyok akár lazább kapcsolatra is, mert hogy az együttélés ugye fullasztó volt mindkettőnk számára. Legalábbis huszonötödikén ezeket mondta, de aztán tegnap megint mást, ma pedig Cicának hívott, és arra vágyott, hogy a lábamat masszírozza, miközben én letettem mindenféle emberi kapcsolatról az életem hátralevő részét illetően. Szóval káosz van, mint rendesen. Én átküldtem neki a fenti borderline-leírást, hogy tudja azért, hogy mégis kinek a lábáról van szó, meg azért, mert ki kell ábrándítanom abból, hogy velem bármit is könnyedén lehet venni. Nekem történelmem van, és a kapcsolatunknak is történelme van már, és mindezt nem lehet nem figyelembe venni.

2004. december 25.

A családi karácsonyon nevelőapám öccse nem tudta, hogy már nem dohányzom, és azt mondta, hogy ez nem fér bele a rólam alkotott elképzelésébe, sajnálja.
G. B. Shaw mondta: „Könnyű leszokni a dohányzásról, én is ezerszer megcsináltam már.” Nos, nekem rohadt nehéz volt, úgyhogy egyszer is elég lesz.

A vendégsereg nagy része viszonylag korán lelépett, de mi, nagy gyerekek ott maradtunk még beszélgetni, és legfőképpen az a téma volt terítéken, hogyan lehet megoldani a kis saját bejáratú traumáinkat, hogy létezik-e az a megvilágosodásszerű katarzis, amire, azt hiszem, mindannyian vágyunk, vagy hogy hosszú és fáradtságos munka eredménye-e a változás. Mindezt az indította el, hogy anyu mondta, megtalálták, és nevelőapámmal meg a gyerekekkel együtt meghallgatták azt a kazettát, ami a velem készített riportot tartalmazza. Tizennyolc éves voltam, a „Neveletlenek” című műsorba készült, és lejátszották benne az ugyanennek a műsornak öt évvel azelőtt, szintén velem készített riportot is. És anyuék szerint egyértelmű a bajom forrása, vagyis forrásai, de hát megint csak az unalomig ismert dolgok sorolódtak föl (születés, utána hogy elkavartak, anyu visszakerülése a kórházba, öcsém születése, apu elvesztése stb.), de bennem továbbra sem vált ki aha élményt mindez, nem látom az egész képet.

Itthon Andrással meghallgattuk a riportot. Nem bírtam ki sírás nélkül. Ráadásul iszonyatosan ért a felismerés, hogy most van az, amiről a riportban kérdeznek. Éppen kerek tíz éve azt kérdezte a riporter, hogyan képzelem el az életem tíz év múlva.

2005. január 3.

Bence ezt írta, ami igencsak megmelengetett:
„Hát igen, a borderline-ról írtak szóról szóra igazak: főleg Betty mellett élvezhettem végig az egész spektrumot, de azért Mandynél is sokat láttam belőle, de azért mielőtt teljesen eltemeted magad, két megjegyzés: egy, az én tapasztalataim szerint (pedig már nem semmi, amit borderline-okkal összegyűjtöttem) te vagy messze a legfegyelmezettebb, önmagát s hibáit legjobban ismerő borderline, akivel találkoztam, s te vagy az, aki – kisebb-nagyobb visszaeséseket leszámítva, talán mint most András? – legjobban tudja a negatív borderline-ördögöket kontrollálni! Kettő, ugyancsak nagyon fontos: nem említi sehol az idézeted, de hidd el nekem, hogy így van: a borderline-ok nemcsak „bebújnak a bőröd alá” (néha így érzed, igen), de emellett, főleg, elsősorban a világ legszórakoztatóbb, legempátiásabb, legkedvesebb, legegyüttérzőbb emberei tudnak lenni, ha éppen olyan kedvük van! S azt hiszem, azért van egyfajta pasi (lásd alulírott), aki a sok, ismert hiba ellenére szereti őket, keresi a társaságukat, s most már merem mondani: reménykedik benne, hogy egy napon talál egy borderline-lányt, akiben már kimúlt a vadság (hisz te is tudod, hogy a borderline valamikor harminc-negyven között többnyire lecsendesedik), s megmarad a fantasztikus empátia (néha majdnem telepátia!) s melegség, amit más nő – tapasztalatom szerint – nem tud adni!
Ezt is tessék beleírni a naplódba, a negatívumok mellé!”

Az, hogy önkontrollal rendelkeznék, természetesen egyáltalán nem igaz, csak mivel velem nem volt párkapcsolatban Bence, így nem tudja, milyen is vagyok. Természetesen egész normálisnak tűnök mindenki másnak, kicsit vagánynak, bátornak, kreatívnak, magas fájdalomküszöbbel bírónak, nonkonformistának, vagyis tekintélyt egyáltalán nem tisztelőnek, gyorsan alkalmazkodónak, sőt jó stressztűrő képességgel és jó kommunikációs készséggel rendelkezőnek stb., csak azt nem tudják általában, hogy mindez szintén az őrületem része.

A borderline szindróma éppen hogy a párkapcsolatokban nyilvánul meg leginkább.

Később ezt írta:
„Éjszakai gondolat: lehet, hogy a borderline nem is betegség, csak kórtünet? A huszadik század vége a fogyasztói társadalom, ennek vagyunk mi is gyerekei: mindent pénzért (nem sokért) meg lehet venni, minden itt és most kell, és innét már csak egy lépés (az éjszakai félálmos gondolatokban) a borderline: itt és most azonnal, nincs tegnap, nincs holnap, tetszik, szeretjük, nem tetszik, eldobjuk… ötven, száz évvel ezelőtt egy ruha, egy kabát évekre szólt, egy ház, egy kapcsolat egy életre… Az emberek tudták, mi az, várni valamire, nélkülözni, tudtak örülni, s tudták az érzést megtartani is…”

Gyönyörű sorok, és szerintem igazak is. De mégis határozott tapasztalataim vannak, amik mindennek ellent mondanak. Ha akarom, sem tudok közel kerülni a páromhoz egy kapcsolatban, és ha megfeszülök, sem hiszem el, hogy szeret. Igaz, amit írt, ha csak a hasítást vesszük figyelembe, nevezetesen, hogy vagy jó valaki, vagy nem, attól függetlenül, hogy az elvárásaimnak megfelelően viselkedik-e vagy sem. És ha jó, kapcsolatban maradunk, ha nem, azonnal szakítunk, mintha együtt sem lettünk volna. Ez így nagyon önzően hangzik, de ha figyelembe vesszük, hogy a borderline egy rendkívüli mértékben sérült valaki, aki folyamatos, vég nélküli visszajelzést igényel arról, hogy őt szeretik, elfogadják, különben összeomlik, vagy a szokásos feszültségoldáshoz menekül, akkor ez máris nem önzés, hanem túlélés.

Később lefeküdtem, és ismét próbáltam elképzelni, hogy valakihez közel megyek, közel kerülök, de nem bírtam. Egy előre-hátrafelé való rángatást éreztem, mint amikor a kép a szemünk előtt hirtelen nagyon közel, majd nagyon távol kerül hozzánk, és sosem állapodik meg egy olyan ponton, ahol kellemesen ráfokuszálhatnánk, hanem csak ugrál vég nélkül, hogy beleszédülünk. Ezzel párhuzamosan megint eszembe jutott az a kép, ami akkor jött elő, amikor egy korábbi terápiában egy rétre próbáltam rálépni, de az balra-jobbra billegett, egyszerűen olyannyira labilis volt alattam, hogy képtelen voltam megvetni rajta a lábam, és már a hányinger kerülgetett az imbolygástól. Most a két kép egyszerre jött, balra-jobbra és előre-hátra is billegett, alattam a rét volt, előttem pedig az a személy, akihez szerettem volna közelebb kerülni, és sehol sem találtam egy kapaszkodót, egy biztos pontot.

A gyökerekhez, kapaszkodókhoz van köze az identitástudatnak is, és én most érzem, hogy miért alakult ki a személyiségzavarom. Az énképem talán rendben van, most már tudok válaszolni a „milyen vagyok?” kérdésre. De hogy „ki vagyok?”, azt nem tudom, semmilyen családi, kulturális, vallási, etnikai, nemzeti vagy foglalkozási azonosságtudat nem alakult ki bennem. Gyakorlatilag mindegyik fogalomra teljes közönnyel vagy tanácstalansággal reagálok. Hogy miért, nem tudom, talán a nevelés számlájára írható, de most legalább kezdem érezni, hogy fontosak ezek a szempontok, kell, hogy tudjak ezekre a kérdésekre válaszolni. És hát basszus, most jut eszembe, hogy ugyanennek a szimbólumokkal dolgozó terápiának a során évekkel ezelőtt hogyan is láttam magam: egy szép, szabályos, tökéletes gerberának, amelynek azonban nincs gyökere, sem semmilyen kapcsolata a környezetével, hanem csak úgy lebeg a semmiben.

András este érkezett a síelésből, nagyon izgultam előtte, tiszta ideg lettem, megfájdult a hasam, és már attól voltam kiborulva, amikor megérkezett, hogy majd emiatt a görcs miatt rontok el mindent. De rögtön a nyakába ugrottam, és ő is nagyon örült, és sikerült nem elrontani. Nagyon szépen telt az este, és átadtuk a karácsonyi ajándékokat is.

Meglett egyébként a pszichológiavizsga eredménye, az is ötös. Nagyon jó dolog tanulni és fejlődni, tulajdonképpen sosem akartam mást, és remélem, hogy a jövőben még többet tanulhatok, magamról is, és iskolában is. Ez van bennem, határtalan lelkesedés, ugyanakkor feszültség is, hogy nincs elég időm, olyan rövid az élet, nekem meg még olyan sokat kell megtanulnom, és hogy le fogok maradni, nem lesz elég. Persze Isten és Einstein biztos kinevetne az idő ilyen módon való felfogása miatt, de mégis nehéz megnyugodni.

András egyébként azt suttogta a fülembe, hogy majd kijavítom azt a csúnya négyest, ami az ötösök mellé becsúszott, és annyira szerettem ezért.

Még azt is megjegyzem itt, hogy külön örömmel tölt el András kockafejűsége, az, hogy másmilyen, mint én. Eddig folyton kritizáltam, magamban vagy hangosan, ha nem úgy viselkedett vagy gondolkozott, ahogy én. Most pedig értékelem és élvezem, hogy másmilyen, és hogy olyan tulajdonságai vannak, amik nekem nagyon tetszenek, és amelyek jól kiegészítik az enyémeket.
Félek nagyon, hogy mindez majd nagy csalódásba fordul, hogy most meg csak a jót látom, és már a jövőnket is gyönyörűen elképzeltem, és akkor majd jön egy apró konfliktus, amit majd ugyanúgy nem tudunk megoldani, mint eddig, és akkor majd fekete lesz minden, mert ebben szintén még mindig hasítok, az hétszentség.
De az biztos, hogy ha szerencsém lesz, és boldogan tudok majd élni egy kapcsolatban, akkor azért folyamatosan hálás leszek, és értékelni fogom, mert olyan sokáig akartam, és olyan sokáig nem sikerült. Lehet, hogy éppen emiatt a hála miatt sikerül majd jól, lehet, hogy kell az egészhez valami alázat, és az a tudat, hogy mindez nincs ingyen, ezért folyamatosan meg kell dolgozni, a másik szeretetét kiérdemelni.
Félek, hogy ez megint csak a mániás szakasz, vagy a Maorex, vagy átverés, vagy mit tudom én. De azért nem bánom, boldog vagyok, boldog pillanataim vannak, és olyankor mindig mélyen vallásos leszek, érdekes, hogy mindig akkor, amikor köszönetre van okom, és akkor mindig meg is köszönök mindent Istennek. Ilyenkor azért is nagyon hálás vagyok, hogy a munkámnak végre néha beérik valami kis gyümölcse, hogy azért vannak eredmények, és hogy néha meg tudok nyugodni, hogy egy-egy rövid időszakra kiegyensúlyozott lehetek, mert nő bennem a tapasztalat, és emiatt az elfogadás, és ezért nem baj, ha öregszem, mert emiatt szép. Lazul a kötőszövet a combomon, vagyis löttyedek, de mégis ez egyenesen szép tud lenni, nem is érdekel, különben is, lehet rajta javítani. És azért is mélyen hálás vagyok, hogy vége annak a borzasztó kamaszkori, de nagyon elhúzódó útkeresésnek, bolyongásnak, bizonytalankodásnak, amibe bele is lehet halni. És hogy kezd kialakulni valami határozott részem, valami erős belső magom, ami olyan jó érzés ennyi tévelygés után. És hihetetlenül felszabadító az az érzés, ami ennek a következménye, hogy mások véleménye egyre kevésbé fontos, hiszen egyre stabilabb a saját értékrendszerem és ítéletem. Mindez hatalmas erőt ad, ahelyett hogy szépen beépülnék a társadalomba, még bátrabb vagyok, néha már-már azt gondolom, hogy mindenre képes. Na jó, ne túlozzunk, mert az már megint az énképem hasítása lenne, ha amolyan félistennek hinném magam. De tényleg jó érzés, hogy úgy érzem, senki sem lenne képes megfélemlíteni vagy eladni, mert a lehető legtöbb eshetőséggel szembenéztem már.
Az is nagyon felszabadító, hogy kevésbé érdekel mások visszajelzése a külsőmet illetően. Ez nálam lényeges kérdés volt, hiszen különösen nagy nyomás volt bennem, hogy mindig szépnek, sőt a legszebbnek kell lennem, ahogy azt belém sulykolták. Vagyis ahogy az elismerésekből utasítást csináltam magamnak. De ez szintén a korral jár, hogy egyrészt rondulunk, de másrészt szerencsére már nem is tartjuk olyan fontosnak a külsőségeket. Én végig tudtam, hogy felszínes vagyok, de nem tudtam ettől szabadulni, és ez nagyon rossz volt.

Szilveszter napján egyébként együtt ébredtünk és egész nap lustálkodtunk, szeretkeztünk, ettünk, tévéztünk. Kávéval ébresztett, ahogy régen, és ez olyan jó volt, ráadásul finomabbat készít, mint én, mert odafigyel, és rászánja az időt.
Viszonylag zökkenőmentesen megbeszéltük az estét is, hogy külön-külön megyünk, én egy házibuliba, ő a barátaival egy szórakozóhelyre, és majd később találkozunk. Ki is rittyentettem magam, felvettem öcsémet, mert ő is jött, vettünk piát, és úgy kilencre odaértünk. Vodkát ittam naranccsal, mert épp azt olvastam, hogy attól kevéssé lehet másnaposnak lenni, és viszonylag kevés kalória van benne. Gondolom, nem literszám értették, ahogy én, de mindegy.
András többször is jelentkezett, és úgy három felé átjött. Addigra a társaság nagy része elment vagy lefeküdt, már csak én hejehujáztam, szokás szerint. Fekete öltönyben volt, fehér csíkos fekete inggel, mint egy maffiózó, úgyhogy bejött nekem. Táncoltunk is, kihívóan, szexisen, viccesen, azt hiszem, baromi jól nézhettünk ki együtt. Nálam is táncoltunk az utóbbi napokban, többnyire lassúztunk. Ha még Prágába is eljutunk együtt, már két olyan dolog lesz, amit csak vele sikerült elérnem.
Hazafelé én vezettem, mert ő azt mondta, ittasan nem vezet, és nem akarja, hogy elvegyék a jogsiját, vezessek én, nekem mindegy, meg én úgyis leszarom.

2005. január 26.

A dokinál azóta sem voltam, sőt még csak nem is hallattam magamról. Persze foglalkoztat a gondolat, emésztgetek még mindig. Épp tegnap olvastam a narcisztikusokról, hogy teljesen természetesnek veszik, hogy csak úgy se szó, se beszéd felfüggesztik a terápiát, és aztán nem is hallatnak magukról, az meg, hogy megköszönjék, vagy legalább elbúcsúzzanak, fel sem merül bennük.

Egy volt barátom épp erre járt, beugrott egy kávéra, ami legalább kétórás lett. Azt mondta, hogy én más vagyok, azért kínlódom, mert normális próbálok lenni, pedig nem kéne azt az életet élnem, nem kéne szabályok közé szorítani magam: „Szenvedj, éhezz, fázz, menj ki az utcára, szenvedj még jobban, neked az való. Te a végletek embere vagy, az ilyenek tudnak alkotni, de csak ha megélik a végletet, megtapasztalják a szenvedést. Jólétben csak elpuhulsz. A nagy művészek is így csinálták.”

2005. február 27.

Anyuéknál voltam, nevelőapám ötvenedik szülinapját ünnepelni. Fordulópontnak érzi ezt az életében, hogy „a gyógyulás és gyógyítás útjára” lép, és ezért a találkozó is különleges volt. Olyan embereket hívott meg, aki az életében valamiért fontos szerepet töltöttek be. Hát csak drukkolni tudok neki.
De a lényeg. Kisöcsém előző este megvagdosta magát. Kérdeztem, hogy azért csinálta-e, mert nem szereti magát. Azt mondta, igen. Kérdeztem, hogy bűntudata volt-e. Igen. Kezdem érteni azokat a szülőket, akik saját életük beteljesedését látják a gyermekükben, akik a saját sikertelenségüket próbálják helyrehozni általuk. Értem, amit éreznek. Valahogy én is kezdem úgy érezni, hogy szarnom kellene a saját életemre, az a fontos, hogy a gyerekeké, a húgomé és az öcsémé jó legyen. Hát még ha a sajátjaim lennének. Meg tudnék őrülni, hogy ezt látom, hogy az öcsém ugyanúgy nem boldog, mint én. És főleg, hogy ugyanaz a baja, legalábbis sok azonosság van. Egyébként rajta keresztül értettem most meg, hogy a nevelés kevesebbet számít, mint valami más. Öcsémnél például az lehet az egyik nagyon is kézenfekvő ok, hogy tudja, „az igazi anyukájának nem kellett”, és ez így van, nincs nagyon mit szépíteni rajta. Hogy ennek nem az ő rosszasága vagy nem szerethetősége, hanem sokkal prózaibb az oka, az más kérdés, az ő szempontjából nem lényeges.

2005. március 1.

Andrással túljutottunk rajta, vége az ismerkedési flörtnek, most már a csúnya oldalunk van terítéken, és ezt egyszerűen nem bírom elviselni. Azt gondolom, hogy csak egy kiszikkadt valami van a felszín alatt, csak bánat, és ez nem vonzó. És egyre jobban utálom őt. Utálom, mert azt gondolom, úgysem szeretheti ezt az egyedüli valóságos, kiszikkadt énem, és ezért védekezésképpen én sem szeretem őt. Nem tudom közel engedni magamhoz. Nem tudom megfogalmazni ezeket. Kinyílni és kifejezni magam. Ha képes lennék rá, megtenném. De magam sem tudom, mi a baj. A leggyakrabban csak találgatok. Ami veszélyes, lehet, hogy csak félreviszem magam, nem mélyebbre.



2005. március 19.

Mit akarok közvetíteni a könyv második részével? Azt, hogy muszáj a problémákról beszélni. Muszáj, hogy feltárjuk őket, különben a másik, hasonlókkal küzdő azt hiszi, hogy egyedül van. És az nem jó, segíteni kell rajta, ha máshogy nem, hát azzal, hogy megmutatom, nincs egyedül. Rettenetesen várom Albert Györgyi könyvét, amit a depressziójáról írt, ezért azt gondolom, másnak is fontosak lehetnek az ilyen önéletírások.
Depresszió, gyengeség, szenvedélybetegségek, függőségek. Mindezek vannak. Nekem. Megírom, hogy egyrészt legyőzzem a szégyenem, másrészt hogy abbahagyjuk végre ezt a „kösz, jól vagyok” arckifejezéssel mászkálást, miközben belül sírunk.

2005. március 22.

Nőgyógyásznál voltam ma. A régi kedvesnél, most már így érzem. Tíz éve ő műtötte anyut rákkal, úgyhogy én is nyugodtan rábízom az életem. Semmi bajom, se méhszájseb, se fertőzés, se gyulladás. És ez különleges örömmel tölt el, ezek szerint talán minden rendben, hogy babám lehessen.
Ettől a szemponttól az egész élet, a saját személyem, és a szerveim is különleges színben tűnnek fel, sugárzóban, fennköltben, tele céllal és értelemmel.
Láttam magam belülről. Egy monitoron mellettem, tökéletes képben, színesben, szép világosan. És nagyon tetszett, amit láttam. Gyönyörű, egészséges, finom rózsaszín hús mindenhol. Láttam a hüvely falának bordáit, barázdáit, és láttam a méhszájat. Alig várom, hogy kibújjon rajta egy kisbaba. De az is örömmel tölt el, hogy mindezt Andrásnak adhatom.

2005. április 27.

Kezdem magam egyedül érezni. Mindig az jut eszembe, hogy elsorvadok így. Meg hogy senki sem szeret. Nem ismer, nem ért, nem vagyok szerethető. Azért Istenben bízom. Próbálom elképzelni a közvetlen csatornát közöttünk, és ahogy árad felém a szeretete.

2005. április 28.

Azt szeretném, hogy ne törekedjek arra, hogy kerek mondatokat írjak ide, helyesen, írásjelekkel. Hogy ne akarjak író lenni. Csak hallgatni szeretnék és leírni, amit hallok, nem pedig a gondolataimat, szépen megfogalmazott mondataimat.

De jó lenne emlékeznem az álmomra, olyan vigasztaló volt…

2005. április 29.

Elfogadom, hogy ember vagyok, esendő, és emberi tulajdonságokkal. Esendő. Gyönyörű szó.

Azt álmodtam, hogy Laura kölcsönvette (bár nem akartam) a hosszú szoknyám, amit Fecótól kaptam, és ami egyébként már nagyon régen nem jutott eszembe.

2005. május 1.

Majálisoztunk a ligetben a lányokkal, aztán felmentünk Fecóhoz. Ott Petya azt mondta, hogy ha Fecónak és nekem gyerekünk születne, érdekes génkombinációt örökölne, élete végéig viaskodna magával. Többszörösen skizó lenne.

2005. május 2.

Nagyon keményeket álmodtam. Egyrészt valami intézetben voltam, mentálisan teljesen kikészülve. Eszméletlen rosszul éreztem magam, szét akart robbanni a fejem a sok mindentől, a szemem alatt pedig iszonyatosan rángatózott az ideg. És belém szeretett egy fiatal, nagyon tiszta, érzékeny, és talán szintén labilis fiú, és hihetetlen odaadó módon kezdett ápolni, a szeretetét kimutatni és adni minden lehetséges módon. És ez gyógyított, ettől gyógyultam.

Aztán anyu mondott valamit, amit valahogy megfejtettem, nem lényeg, mit, csak hogy miért, azért, mert érzi, hogy rövidesen meg fog halni, úgyhogy készül rá. Sőt mintha az ő döntése lenne, mert a helyzet megérett, ő itt mindent elvégzett már. Amolyan csöndes megvilágosodott volt. Tudatosan elintézett mindent, rám is hagyott valami lakást, hogy minden rendben legyen. Én nagyon kétségbe voltam esve, nem akartam, hogy elmenjen. De amúgy együtt is készültünk rá, úgy döntöttem, elkísérem, végig mellette leszek. Ehhez képest valami házban voltam (talán a Kolumbusz utcában?), és átnéztem az erkélyről a másik házba, ahová egy lakásba valaki bement, körbejárta a szobákat, és lekapcsolta a villanyokat. Ebből tudtam, hogy meghalt anyu, aki az egyikben feküdt, és iszonyatos sikítás szakadt ki belőlem.

– 19 –

Írtam verseket vagy miket:

Maszk
Az ember kirohanna a civilizációból.
Itt hagyná ezt a képmutató társadalmat.
Amely álarcot hord. Mert fél.

Fél, mert úgy döntött,
hogy az őszinteség nem erény többé,
hanem gyengeség. És az ember harcolni kezdett,
mert azt hallotta, csak az erősebb marad életben.
Most küzd.
Közben sír és izzad az álarc alatt.

Némelyik eggyé válik vele, szinte második bőrévé lesz.
Némelyik váltogatja, s örömét leli benne.
Némelyik sehogy sem érzi sajátjának,
ezért legszívesebben kirohanna a karneválból.
De a legmerészebb –
a legmerészebb letépi,
és bátran odatartja az arcát.

Ilyenkor a maskarás társaság keze lendül,
jobbról, balról, és nagyot csattan,
hogy észhez térítse az ellenállót.
Máskor  meg csak megvetően azt mondja:
„Fura vagy, nem olyan, mint mi. Más vagy”,
és egy testként fordít örökre hátat.

De a bátor csak áll, arcát a nap felé fordítva,
és élvezi, hogy csupasz bőrén érezheti
az éltető sugarakat.
Boldog, ahogy átjárja a meleg és a fény.
Kívül a körön, de a világmindenség közepén.

Maszk
Kicsi rés a szemnek.
Merev, rugalmatlan forma.
Felteszem, kényelmetlen, idegen.
Hogyan váljak eggyé vele?
Megkérem a Mestert, hogy mintázza meg
az arcom, és készítse el a maszkot,
ami csak az enyém, csak rám illik.
Rájövök, ahhoz, hogy második bőrömmé váljon,
nem nekem kell változnom, hanem a maszknak
kell hozzám idomulni.
Aztán megszeretem. Véd. És én vagyok.

Összeesni
Szeretném megtanítani ezt a fegyelmezett-fegyelmező énemet
az örömre, a szépre, az engedékenységre.
Kihúzni a karót a seggemből és összecsuklani,
mint egy rongybaba.
Az oldalamra feküdni, magzatpózba kuporodni, és csak lenni, csak lenni.
Este a verandán pokrócba csavarva csendben nézelődni.

Út
Még véletlenül sem egyenes.
És már megint háttal állok a célnak.

Utam
Hol a francban van?

Úton
Hajótörött vagyok.
Átkozódva vergődöm a partra.
Megfoltozom a csónakom, és ki tudja, hányadszor,
ismét nekiveselkedem.
Mocsárban járok, bugyborékolva bűzös gázok szállnak fel.
Sötét van, félhomály, alig látok.
Sűrű a növényzet, mindenhonnan nedves ágak csapódnak az arcomba.
Csak evezek, evezek, hajtom magam előre rendületlenül.
Várom, hogy kitisztuljon előttem minden, szétnyíljon a bozót,
és a fény vezessen.
Víz alatti lényeket, távoli, hívogató éneket hallok, de az utat nem lelem.
Azt sem tudhatom, jó vizeken járok-e, nem érzem ismerősnek.
Haza vezet-e az út?
Keresek egy helyet, ahol végre végleg kiköthetek.

Amikor úgy döntöttem, megházasodom…
Fogtam egy kötelet, hogy felakasszam magam.
Lassan, ráérősen csomót kötöttem rá.
Átvetettem a gerendán, és kipróbáltam,
Hogy elég erős-e.
Azután székre álltam, és belehelyeztem a fejem a hurokba.
Lassan meghúztam a csomót, és kirúgtam a széket.
Rúgkapálóztam egy darabig, aztán megfulladtam.
Azóta is így élünk szépen, én meg a feleségem.

Majomkenyérfa
Ősöreg fa, hatalmas, vastag törzs,
a gyökerénél egy kis golyóban végződik,
a bolygóval, amelyből kinőtt.

Andrásnak
Azért kiabálok, mert fáj.
Ezt értsd meg.

Ház
Sziklaszirten áll,
Magasan,
Alatta viharos tenger.
Csupa ablak,
De sötét van, ítéletidő.
Mérföldekre nincs szomszéd,
Mégsem magányos.
Mintha billegne ott fent,
De valójában stabilan áll.
Elpusztíthatatlan.

Szimbólum
Egy szál virág,
Gerbera, piros,
A semmiben lebeg.
Nincs gyökere,
Nem kapaszkodik semmibe,
Nincs kapcsolata a környezetével.
Gyönyörű szép, szabályos.
Ezért létezik: hogy tetsszen.
De talán ez elég is:
Jönni, jelen lenni,
Örömet szerezni, s
Elmúlni.

Rom
Félig leomlott, málladozó falak. Néhány kőrakás a kietlen, sík tájon.
A biztonságot adó, védő, oltalmazó, erős falakból ez maradt.

Sárkány
Sárkány vagyok. Mitikus, csodálatos állat. Csak félig élek, félig a mesék világában létezem. Erős vagyok és hatásos, lehengerlő, nem lehet nem észrevenni. De egyben egy paprikajancsi, ha mégsem vennének észre, halálra sértődnék. De legfontosabb az erőm. Bármi történjék, folytatom, akárhány fejemet vágják le, még mindig marad egy. Elpusztíthatatlan vagyok.

– 20 –

2005. május 10.

Befejeztem tegnap itt az ágyban Maugham Az ördög sarkantyúja című könyvét (Gauguinről), és egyszer csak eszembe jutott egy gondolat, és abból írtam az első írást. Aztán meg nem bírtam abbahagyni, és közben boldog voltam, hogy ez történik. Boldogság ilyeneket írni, kreatívnak lenni, alkotni. No persze a minőséggel nem törődöm most. Egyszerűen gyakran szeretném azt csinálni, amit tegnap, egész életemben, és közben azért persze remélni, hogy értékes lesz.

2005. május 11.

Most éjjel éppen a két lábamat és az egyik karomat vesztettem el autóbalesetben. Művégtagjaim voltak, így próbáltam meg valakivel összejönni, de aztán kudarc lett belőle. Tudtam mozogni, de a tudat, hogy elvesztettem a szép, saját végtagjaimat, sokkoló volt. Egyébként a Kolumbusz utcai lakásban (ahol felnőttünk) vigyáztam Sárára és Bendzsóra, majd hazajöttek anyuék, és hoztak ajándékokat, én meg végig ott botladoztam. Volt közben egy felismerésem, hogy érzelmileg kevés vagyok még a gyerekekhez, hogy igazán jól tudjam csinálni, hogy támaszt nyújtsak, mert még én is folyton anyuhoz fordulok támogatásért.

2005. május 12.

Álmomban cuccoztam, rengeteget cigiztem, és reggelre jól ki is készültem. A Kolumbusz utcai lakásban voltam, egy fiú udvarolt, nagyon gondoskodó volt, de akkor egyszer csak jött a főbérlő, egy fiatal nő nagy hassal, hogy most ő beköltözik, mert joga van hozzá. Jól összevesztünk, folyamatosan piszkáltuk egymást, le akartam rángatni az ágyról. Aztán a szabadban voltam, és hívtam Fecót, hogy béreljük ki a csúcs-hegyi házat, de nem vette föl a telefont.

2005. május 14.

Persze most sem álmodtam azt, hogy repülök, hiába képzeltem el elalvás előtt. Nem baj, előbb-utóbb csak sikerül majd tudatosan álmodnom. Válaszokat keresnék benne a problémáimra, például hogy hogyan bízhatnék meg valakiben, hogyan szokhatnék le a kiabálásról, de leginkább szeretnék kreatív ötleteket az alkotáshoz, íráshoz. Álomban megalkotni, és aztán azt leírni. Meg barátokat szerezni, hogy ne érezzem magam magányosnak. Milyen jó lenne minden éjjel egy ilyen magam teremtette világban élni, ami azután kihatna a nappalaimra is. És sokat repülnék, rengeteget. És sámánokat meg indiánokat látogatnék meg.

2005. május 15.

Nem bírom nyitva tartani a szemem. Tíz óra, egykor meg már aludtam. Hát semmi sem elég? Tegnap a történelemmel nyüglődtem, nem jutottam semmire, este pedig átmentem Kyruhoz, ott jó volt, de aztán, amikor hazajöttem, nagyon szomorú voltam. Még mindig András miatt. És egyáltalán, hogy itt vagyok, egy teljes ember, egy nő, egy potenciális anya, és nem vagyok a rendeltetésem szerint használva. Meg szeretni is szeretnék, és szeretve lenni is szeretnék.

Az a bajom azokkal, amiket írtam, hogy nem elég jók. Vajon hogyan lehetne jobbat írni? Mi a technika?

2005. május 17.

Megint sokat álmodtam, és még alaposan benne is vagyok, de mégis alig emlékszem. Azt tudom, hogy a Kolumbusz utcában gyalogoltam végig, a hajamat tincsekbe sodorták, Laura utánozott, utáltam, fekete ruhában siettem, ami elöl végig szétnyílt.

Szorít kicsit a hasam, rossz kedvvel aludtam el megint. Múlt kedden és szerdán volt az a kreatív áradás, hogy verseket írtam, másnap meg az indián zenére nem tudtam abbahagyni a táncolást. Csütörtökön összevesztünk Andrással, de pénteken, a vizsga után, Szentendrén kószálva mégis nagyon jó napom volt.

2005. május 18.

Hoppá. Fél tizenkettő. Valami sagát álmodtam. Vidéken voltunk, és egy lovat is beszereztem. Cigiztem. Anyu is benne volt. Jó lenne emlékezni. Vajon mit jelent a ló? Enyém volt, nagy és szőrös, és hűséges hozzám, mint egy kutya. Puha és meleg.

Ha kedves, megértő, türelmes, nagyvonalú és elfogadó lennék Andrással, elérném a célom: ő is hasonló lenne velem. De egyikünk sem hajlandó vagy képes kilépni a védekező állásból, és önzetlenné válni. Túlságosan félünk ettől. Talán neki más baja is van, nem tudom. És mondta, hogy de hát szerelmes belém, nem akarja így lezárni. De mert szerelmes, attól még folytatni sem akarja. Nem tudom, mit akar. Én Szicíliába szeretnék menni.

Esik az eső. Fáradt vagyok és álmos, és szeretnék a takaró alatt maradni.

2005. május 19.

Még mindig rossz passzban vagyok. Magányosnak érzem magam, és nyomaszt a sikertelenség és a kudarc érzése, és azt gondolom, nem is vagyok alkalmas egy kapcsolatra. Vagy csak szerencsétlen vagyok. Nem, mégis inkább alkalmatlan.

És ez a vizsgaidőszak: kezdem gyűlölni. Ma forgatás lesz, a millió problémával együtt, nem is sikerült elég lányt találnom, de legfeljebb egyel kevesebb olajosat forgatok. Hosszú lesz és unalmas, és a spában is nagyon sok volt tegnap. De legalább a főnökömmel megint nagyon közel vagyunk egymáshoz. Aztán hétvége jön, lehet megint tanulni. Mindig csak a munka mostanában, tököm kivan. De jó lenne aludni még nagyon sokáig. Míg ismét szépnek nem látom magam és az életet. Ha egyáltalán volt olyan.

Tegnap amúgy jelentkezett András: „Utálsz még?” Írtam, hogy nem, de azt is minek.

Le szeretnék menni Taljándörögdre, meg Szicíliába, vagy egy belső utazásra, vagy művészrandevúra.

Egykor értettem a fák nyelvén, akik megmondták nekem, honnan jöttem, és mit tegyek. A felhők a barátaim voltak, megvigasztaltak. A fű a puhaságával simogatott.

Úgy érzem, hogy kész vagyok. Hogy oda szeretném adni magam valakinek.

A civilizáció az, ami elpusztította az indiánokat, és amitől én olyan idegenül érzem magam a világban.

2005. május 22.

Senki nem írt, senki nem hívott. Nihil. Anyuék kint lesznek a Margitszigeten, ahova eredetileg ki akartam menni. Lehet, hogy érdemes lenne meglátogatni őket és körülnézni. Nem tudom, kifejezetten jó lenne-e az a rengeteg ember, vagy csak felesleges nyüzsgés plusz fájó szív, mert hogy ez egy családinapi rendezvény. Itthon meg szép csendes, befelé forduló napom lehetne. Tegnap hirtelen felindulásból reggel elkezdtem takarítani, még a padlószőnyeget is felszedtem a hálóban, és kidobtam. Kifüstöltem, kitisztítottam mindent, és most jó itt. Utána még a szociálpszichológiát is befejeztem, úgyhogy ma már a történelem jönne. El kéne mennem netezni. Nincs hozzá kedvem. Semmihez sincs kedvem. Talán mégis ki kéne mennem a szigetre. Kérdés, van-e kedvem fürödni, hajat mosni. Ha nem mennék sehova, kihagyhatnék egy hajmosást. És még ha a motorommal mennék is, hol parkolhatok le? És nem akarnék farmerban menni, ami a motor miatt kéne. Meleg van. Nehéz kérdések ezek. Néha minden nehéz.

2005. május 23.

Na jó reggelt, le sem írom, hány óra. Fecóval gyengéd barátság volt köztünk álmomban, készültünk Olaszországba, de nem együtt, ahogy Fecó finoman javasolta.

Jó volna végre valakivel megismerkedni. Bár ez az időszak a vizsgáké, ezt eddig is tudtam. Még egy hét, akkor még ugyan hátra lesz a kommunikáció, de azért már úgy fogom érezni, hogy túl vagyok rajta. Addig kellene kibírnom valahogy. De nagyon szeretnék Szicíliába utazni. Vagy végigmenni a Caminón.

Megyek dolgozni. Örülök, már kezdtem becsavarodni itthon.

2005. május 25.

Francba, hogy nem tudtam aludni olyan sokáig. Nagyon-nagyon sokáig. Kialudhattam volna magam. Tegnap is fáradt voltam. És ma találkozom munka után egy barátommal, de már most nincs erőm az egész naphoz. Olyan izgága voltam tegnap, és ilyenkor nem tudok kikapcsolni.

2005. május 26.

Azt álmodtam, hogy egy poros úton mentem valakivel és annak a kislányával, aki négyéves volt, de már volt egy kisbabája. Vinni akartam a picit, de a kislány mérges lett, nem akarta, de aztán megbékélt. Beszéltem az orvosával a szülésről, hogy háromévesen hogy volt ez lehetséges. A kislány is mesélt, hogy vajúdáskor minden erő összegyűlt benne, valami nála nagyobb dolog irányította.

Mindig minden kiegyenlítődik. Tegnapelőtt pörögtem, imádtuk egymást a főnökömmel is, de tegnap ennek az ellenkezője.

Zserivel, az üzletvezetőnkkel, mostanra az egyik legjobb barátnőmmel, kimentünk a butikunkba, de nem vettem semmit. Egyre jobban érzem magam, egyre vékonyabb vagyok. Zseri megint mondta, hogy milyen szép vagyok, és hogyhogy én ezt nem látom így, és hogy vajon azt sem veszem észre, hogy bárhova megyek, tátott szájjal néznek? Meg hogy olyan jó is vagyok. Valamit elnézett velem kapcsolatban.

2005. május 27.

Azt álmodtam, hogy egy lakásban többen voltunk, fel kellett szalagra énekelnem egy számot. Egy fiúval közelebb kerültünk egymáshoz, beszélgettünk, viccelődtünk, megfogtuk egymás kezét. Mondta, hogy bérszámfejtőként dolgozik, és hogy Orbán Balázsnak hívják. Később kiderült, hogy híres popsztár, ami hízelgett, de igazából nem örültem neki. Jártunk, gyengéd volt, nagyon örültem.

Tegnap este Méhes Csaba előadásán voltunk. Hulla voltam. A végén, amikor felálltam és hátrafordultam, az utolsó sorban ott ült Pierrot, pár méterre tőlem, épp velem szemben. Csak álltam letaglózva, egyrészt mert olyan szépnek láttam, másrészt mert épp a napokban keresgéltem, olvasgattam róla a neten. De a barátnőjével volt, aki nekem éppen a tökéletes ellentétem. Szőke, szolid, normális.

Az előadás után beültünk egy indiai étterembe a lányokkal és anyuékkal.

Ma tanulni fogok és, ha lehet, az erkélyen süttetni magam.

Gyere Orbán Balázs, várlak.

2005. május 29.

Egy hülye hangjára ébredtem, itt kiabál kint. Jól meg kéne verni, miért nem megy haza az ilyen. Azt álmodtam épp, hogy Pierrot-val beszorulunk egy liftbe, illetve inkább két üveglap közé. Igazság szerint előre megrendeztem, és be is jött, beszélgettünk, és jól éreztük magunkat, bár ő késésben volt.

Amúgy fáj a hasam. Nagyon feszült és ideges vagyok most már a vizsgák miatt, kurva sok ez a történelem, hatszázötven oldal, az összes vizsgára meg eddig kétezerötszáz oldalon rágtam át magam egy hónap alatt. Így jár, aki be sem megy az iskolába. Most már elegem van. Van egy listám, hogy miket fogok csinálni, ha ennek vége. És itt a kánikula, negyven fok, az a fajta meleg, ami már estére is megmarad.

Nagyon hiányzik már valaki. Fene egye meg. Na majd a vizsgák után.

– 21 –

2005. június 6.

Nincs szeretet, nincs semmi, csak kötelességek vannak és szerepek.
És még csak le sem tudom írni úgy, hogy megértsd, amikor elolvasod.

Mégsem akarom a depressziós irodalmat gazdagítani. Nem akarom átélni, fenntartani a szenvedést, csak hogy leírhassam, hogy mások olvashassák. Nem akarom, hogy ez legyen a feladatom. Szeretnék boldog lenni, vagy csak nyugalmat szeretnék. Csúnya ez az egész, nem akarom, hogy mások olvassák.

Úgyis csak a saját szavaid jutnak el hozzád, amikor engem olvasol, nem az enyémek.

Nem akarok egy tragédia hősnője lenni. Csak egy nagyon egyszerű és szép életet szeretnék.

Gyűlölöm a külsőm, a különlegességem, az intelligenciám és a hiú ragaszkodásomat ezekhez. Éppen arra jók, hogy ne lehessen normális életem.

Nem akarok alkotni ilyen áron. Nem akarok ilyet alkotni.

Nem akarok élni, nem tudom, miért születtem. Mostanában már csak egy vágyam volt, békében, nyugalomban élni családban, de nem lehet, tudom.
Nem akarok tanulság lenni mások számára. Főleg az a fajta nem, aki korai, tragikus halála miatt lesz érdekes.

Úgy érzem, Isten szeretné, hogy írjak. Bizonyos jelek erre mutatnak. Ez az egyetlen olyan tevékenység, amely előtt szabad út állna, amiben nem gátol meg semmilyen körülmény, egyedül én akadályozom magam.
Mert persze borzasztó nehéz. És nem értem Istennek ezt a tervét sem, mert tegyük fel, átmegyek ezen a horrorba illő művészi útkeresésen, míg végre megtalálom azt a módot, ami a legalkalmasabb a gondolataim kifejezésére, tehát ha, tegyük fel, sikerül jó íróvá válnom, akkor is, mire jó ez az egész? Annyi jó író van.
Mellesleg szarok a halál utáni hírnévre. Sőt nem szeretném, ha bárki is megőrizne az emlékezetében. De egyébként is: rengeteg könyvet adnak ki. Már nem lehet kuriózumnak lenni. De nem is akarok ilyen áron.

Vajon nem lehetne ezt máshogy? Vajon nem lenne elég, ha csak mondogatnám magamban, hogy „jó író vagyok, jó író vagyok”, míg magam is elhiszem, s így azzá válok?
Bennem él egy kép arról, hogy mit szeretnék. Családdal, családi házban, szerető és támogató párommal és gyerekekkel körülvéve, de egy csendes, zöldre néző kis zuggal, ahol írhatok.
Írni szeretnék, igen, ez az, amit szeretnék, de nem a családomat és az életemet feláldozva, hanem könnyedén, mintegy isteni csatornaként. Ha úgy tetszik, nem akarok már nagy drámákat.
Úgy érzem, nem lesz családom, és ezért folyton sírnom kell.
Pedig nem értem, miért kéne egyedül, szenvedve írni. Hiszen élmények kellenének, hogy legyen téma. Még mindig Andrásra gondolok. Boldogok lehettünk volna együtt, ha megtanulok engedni.
Sokat kellene sétálnom, igazából akkor jön a téma.
Jó lenne alkotói szabadságra menni.

Egyébként egy éve és két hónapja nem dohányzom. És még mindig hiányzik. Még mindig szeretném a füstöt a torkomban érezni. Néha felpörgök, hogy igen, kellene a cigi, lenyugtatna.

– 22 –

2005. június 10.

Na leültem, hogy írjak, azt mondtam, ma semmi más dolgom nem lesz, mint az írás – és ettől persze beszartam. Még nem csináltam semmit, de máris elindult az a tudattalan gondolatfolyamat, hogy úgysem lesz jó, és nem lesz téma, és egyáltalán, minek írjak, rosszul írok, beteg a lelkem, és ez inkább titkolnivaló lenne.
De azért nem hagytam magam, csak leültem. Úgysincs semmi jó az életemben, ebben legalább az esély megvan, hogy azzá válhat.
Az a feladatom, hogy próbálkozzak. Semmi több. Nem kell, hogy rögtön jól teljesítsek. Valószínűleg egy idő után rá fogok találni a saját hangomra.
Például arra gondolok most, hogy a jó írások, az erős írások akkor születnek, amikor benne vagyok az érzésben, nem akkor, amikor naplószerűen dokumentálom az eseményeket. Csak azt borzasztó nehéz leírni éppen akkor, amikor történik. Rá kell szoknom, hogy mindig legyen nálam füzet, és azonnal írjak.

Egyedül vagyok és egyre egyedebbül. Egyre magasabban van a léc. Egyrészt azért, mert többet tudok, többet tapasztalok, így automatikusan magamhoz hasonlóra, illetve lehetőleg jobbra vágyom, másrészt mert egyre komolyabbak a céljaim, nem csak egy flört ugye, és annyi komoly szerepre, amit én a páromnak szánok, nem mindegy, hogy milyen tulajdonságokkal rendelkezik. Úgy látszik, mégis vagyok olyan igényes, hogy inkább egyedül maradok. De vajon jó-e ez? Mindig az a tanmese jut eszembe, amikor a zen bácsi úgy hal meg, hogy nem teljesült be a szerelme, mert folyton a tökéletest kereste. És miközben nekem senki nem felel meg, azt érzem, hogy én nem kellek senkinek.

Csak úgy tudok bármit csinálni, ha egyidejűleg mással nem foglalkozom. Szóval leülök, tíz nap alatt leírom, mi volt az első húsz évemben, aztán nem foglalkozom többet az írással. Hát így nehéz írni. Tényleg az lenne az ideális, ha ez lehetne a szakmám. Ha reggel felkelnék, és az, hogy dolgozni kezdek, nem azt jelentené, hogy elmegyek valahova, egy idegen és elidegenítő helyre, hanem hogy leülök a dolgozómban írni. Na de ehhez társ kell, aki támogat, aki nem bánja, hogy ő áll mögöttem, és nem én őmögötte. Bár lehetne kölcsönös is, szívesen ellátom a háztartást és gyerekeket, biztosítok egy fészket, csak ne kelljen a megélhetésen izélnem. Egyszerűen nem megy az nekem, nem értek hozzá.

Most hétvégén egy barátomnak odaadtam a könyvem. Nem olvasta még, mert el volt foglalva a házasságával, de épp elváltak, úgyhogy most ráért. Azt mondta, megkönnyezte. És azt is mondta, olyan érdekes volt, sosem tudta, mit lát bennem, de most rájött, hogy ugyanazt a szomorúságot, amire nagymamám hívta fel anyu figyelmét.

Ez a szomorúság, ami körülleng, egyébként nagyon költői, de tényleg jó-e az, ha szomorú vagyok, hogy költő lehessek? Nem inkább az a feladatunk, hogy lehetőségeinkhez mérten boldogok lehessünk? Tényleg kellene maradandót alkotni? Mire lenne az jó? Azt viszont biztosan nagyon fontosnak tartom, hogy nem csak hab és vidámság az élet, és hogy erről beszélnünk kellene.
Az őszinteséghez ragaszkodom, a realitáshoz, hogy éppen most ki és hogyan szenved, miközben mást mutat, mert a többiek nem akarják látni a szenvedését.

Folyton arra gondolok, hogy igenis ezt meg kell írni (de talán még ennél is gyakrabban arra, hogy inkább titkolni kellene).
A folyóirat – amit terveztünk – éppen erről szólt volna, nem is értem, miért nem jön össze. Talán csak arra kellett az az ötlet, hogy a téma meglegyen?

Azt akartam a folyóirat mottójának, hogy „Beszéljünk a gyengeségeinkről!”

Ilyesmiket képzeltem el: „Szenvedélyeink szerető elfogadása a szégyen csökkentése, illetve a bűntudat önerősítő körének megszakítása érdekében, ami aztán mellesleg a szenvedélybetegségtől való megszabaduláshoz vezethet…

Rítusok, rituálék rendben vannak, ha attól érzi magát biztonságban valaki.

Laikusként laikus nézőpontból, hétköznapi nyelven, a szakmai részt pedig szakemberekkel megíratva.”

Találtam egy fantasztikus idézetet is hozzá: „A szenvedély. A rögeszme.

Mindkettőt ismerem, és tudom, a választóvonal, mely közöttük húzódik, oly vékony és kegyetlen, mint a velencei kés pengéje.”

Szerintem Albert Györgyi is ezt akarja. Megjelent a könyve. Tegnap voltam könyvesboltban, de már el is fogyott. Majd keresem máshol is, és ma úgy kellett magamra parancsolnom, hogy ne menjek el megvenni, hogy ne azt olvassam egész nap. Ezenkívül tudom, hogy nagyon befolyásolna, jönne az öndiagnózis, ezredszerre is megállapítva, hogy igen, én depressziós vagyok, és ezzel a lefelé csavarodás, ha van még egyáltalán lejjebb. De nagyon kíváncsi vagyok rá, és szeretnék vele megismerkedni, hátha kezdhetnénk együtt valamit.

Kezdek arra hajlani, hogy igen, depresszióm van, és igen, az egy betegség, és igen, annak kémiai okai vannak, és nem karmikus. Sőt, határozottan érzem is. Amikor nem pihenek eleget, amikor keveset alszom, iszonyatos gondolataim lesznek másnap. Nézegetem a csuklóm, hogy most végre hosszában fogom, és nem keresztben, olyan amatőr módon – és ennek mindössze a kialvatlanság az oka. Bár az is igaz, hogy ha motivál valami, akkor mindegy, mennyit alszom, akkor is a célra figyelek. De erre nem tudnék példát mondani most, ha jobban belegondolok. És nem lehet folyton olyan helyzet az életemben, hogy mindig motiváljon valami. És ha kívül nincs, belül meg nem találom, mihez kezdjek?
A lényeg akkor is az, hogy mit kezdjek ezzel az egésszel?

Úgy látszik, valóban nincs más témám, mint én. Megfigyelem magam, leírom, elemzem, de éppen ez az, érdemes-e ez a tárgy – én magam – arra, hogy témává váljon? Még ha jól írok is majd, valami szebbet, fennköltebbet kellene… Á, hülyeség, a mocsokban rejlik a szépség. Itt meg az van bőviben.

Vigyázni kell, mert ha az érzést akarom leírni, akkor magát a nyüglődést írom le, és azzal könnyen csak fenntartom, ahogy próbálok minél jobban belemenni. Valahogy meg kell találnom az ideális távolságot, hogy le tudjam írni, de másszak bele teljesen, sőt ki is tudjak belőle keveredni.

Az én hangom. Ezt kell megtalálnom.
Miről írni? Hogyan írni arról? És főleg, miért írni?

Önmagam. De ki az? És miért az, aki? Miért lett olyan? És mi célból?

– 23 –

2005. június 10.

Egyszerűen képtelen, képtelen vagyok elmenni egyszer is valahova zsíros hajjal vagy némi festék nélkül. Az ápoltság szép dolog, de ebben az a rossz, hogy ha akarnék, sem tudnék máshogy viselkedni, mert annyira bennem van, hogy szépnek kell lennem. Mindig a legszebbnek, miközben ahogy folyton összehasonlítom magam másokkal, gyakran alulmaradok, és ettől szarnak kezdem érezni magam. Hát most inkább elmegyek zsíros hajjal megvenni Albert Györgyi könyvét.

Beültem egy kád meleg vízbe a Könyvvel. Két határozott benyomásom támadt: az egyik, hogy nem, nekem mégsem kellene írnom, mert nem tudok. A másik, hogy talán inkább mégsem vagyok depressziós. Klinikai értelemben legalábbis. Hiszen nem ébredek három óra alvás után hajnalban, a falakra fekete hangyasereget hallucinálva és gyilkosságokról vizionálva, hogy okádjak egy nagyot. Ehhez képest nekem meglehetősen nyugodt és békés életem van. De aztán rájöttem, hogy voltam én ilyen szarul is, még amikor ittam, drogoztam, és aztán a könyvben is eljutok odáig, hogy hát igen, Györgyi szintén alkohollal és gyógyszerrel „öngyógyít”.
Ezzel együtt nálam valami olyasmiről lehet szó inkább, aminek akut melankólia a neve. Az évek során hozzászoktam a rosszkedvhez, sőt mivel olyan korán kezdődött, gyerekkoromban, igazából nincs is előttem más minta, más út, amit egy adott döntési helyzetben választhatnék. Ez némi hátrányt jelent, mert másoknál a környezet tudja mihez viszonyítani a beteg viselkedését, hogy mennyire megváltozott, milyen más lett. Nálam azonban alig hihető, hogy ez talán nem én vagyok, mert én szinte mindig ilyen voltam.
Azt hiszem, csak azért foglalkozom annyit azzal a kérdéssel, hogy mi okozza a depressziót, hogy megállapíthassam a felelőst. De ha megvan, és ha ez az ok az előző életembeli cselekedeteimben keresendő, vagy egy szimpla születési hiba következtében beálló kémiai egyensúlytalanságban, vagy a hibás és helytelen viselkedésemben, akkor is, mit érek vele? Depressziós vagyok-e vagy sem – nem ennek kellene a nagy kérdésnek lennie. Hanem, hanem, hanem? Hogy mit hozok ki ebből az egészből? Igen, de ahhoz, hogy a célt meghatározzam, nem mindegy, milyen az értékrendszerem, márpedig ehhez például égetően fontos meghatározni, hogy akkor az egyén tényleg simogatásra, emberségre, érintésre, és a természettel való kapcsolatra vágyik, és ennek megfelelően a rendszer nem tökéletes, vagy pedig muszáj lenne alkalmazkodnia egy olyan élethelyzethez is, ami számára idegenszerű, és ha ez nem megy, akkor a hiba belül keresendő?
Én akkor is azt mondom, hogy éljen az individualizmus, és az a rendszer, amelyben az egyént nem ismerik el, vagy betegnek, még rosszabb esetben gyengének ítélik a túlérzékenységet, az rossz, és azt meg kell változtatni.

Hogy ez az utolsó szar periódusom miért volt, fogalmam sincs. Még azt sem tudom, mikor kezdődött. Talán mégis jó lenne a naplóforma, talán vissza tudnám követni. Bár még sosem segített, csak még jobban becsavarodtam. Andrással úgy április elején megint szétmentünk, de ez önmagában nem lehet az oka, hiszen azóta volt kifejezetten jókedvem is. Május a vizsgákra való készüléssel telt, az elég nyomasztó volt, és be kellett zárkóznom, akaratomon kívül, de talán még ez sem ok. Valamikor a Maorexet is abbahagytam, nem tudom pontosan, mikor, miközben szedtem, mindig arra gondoltam, vajon van-e bármi értelme, de most úgy tűnik, volt. Tényleg évek óta próbálom megfigyelni, de még sosem sikerült, mikor és hogyan indul a rossz periódus.

András egyszer azt mondta: a depresszió kimondása csak oda vezet, hogy áthárítom a felelősséget, elbújhatok mögé. Hülyeség. Mit szeretnél, valljam inkább be, hogy egyszerűen csak gyenge vagyok? És akkor? Akkor el lehet engem ítélni? Ugyan miféle értékrendszer alapján? Miért szégyelljem magam? Hogy nem vagyok olyan, amilyen te a születésedtől fogva? Nem vagyok képes arra, ami neked könnyen megy? Különben neked sem megy könnyen. Te sem vagy boldog. És ami a legviccesebb: sokkal erősebb vagyok nálad. Neked még soha nem volt ilyen periódusod, amiből én már nagyon sokszor kimásztam.
De persze csak tudatlanságból mondtad, nem rosszindulatból.
Már csak ezért sem lehetünk együtt, mert te egy multinacionális cégnél vagy robot, igaz, igen jól tartva, de én ezt valójában sosem tudnám elfogadni.

Menjünk pszichiátriára. Jó, menjünk. Igaz, félek tőle, mert a legtöbb rajtam pszichoterápiát végző doki olyan különleges esetnek tartott, akin keresztül a saját egóját akarta erősíteni, egyik sem emelkedett felül ezen, kivéve talán egyet. Igen, ez az ítéletem az utolsó dokimról is, akivel azóta sem beszéltem.

Találtam a könyvben egy hasznos tanácsot: „Ne kutasd az okokat, gyógyulj!”
Bár a kutatás engem gyógyít – itt megint közbeszúrom, hogy ha egyúttal nem betegít is –, mert lám, ma is végre termékenynek, hosszú idő után először megint termékenynek éreztem a napom. Az irodalom mindenképpen segít, akár magam művelem (ha lehetek ilyen öntelt), akár csak élvezem. És ma egész nap írtam és olvastam. De még a könyvesboltban lenni is olyan jó volt, azok a szagok… Van egy hosszú listám, milyen könyveket szeretnék a közeljövőben megvenni. A könyvek a barátaim. Bennük bízhatom, mert eddig még kivétel nélkül mindig segítettek, megvigasztaltak, elringattak.
Még valami, amit lényegi kérdésnek tart Albert Györgyi is, és nekem meg hatalmas flash volt most: a depressziósok a tökéletesre törekednek, és a mindig ehhez hasonlított dolgok sikertelensége aztán örökös frusztráció forrása. Ez az én narcizmusom, ahogy a dokim mondta volt.

– 24 –

2005. június 11.

Az Andrással töltött mostani három hónapról nem is nagyon tudok még írni se. Bizonyos szempontból jobb volt, mint előtte, más szempontból még fájdalmasabb. Már két hónap eltelt, de még mindig bennem van, elnyomva, de létezik, nem tudtam elengedni. Még mindig szeretem. De a kapcsolatról magáról, ha rá gondolok, úgy érzem, valami nagy tűzvész pusztított, és csak nagy, egybefüggő, nem hegedő égési sérülések maradtak utána. Nem tudom elfelejteni, mert végtelenül kedves, türelmes ember, és az elveit is szeretem, de legyőzhetetlen volt a távolság közöttünk, mégpedig a szorongásom miatt. Utólag ez az egy kulcsszó maradt bennem: a folyamatos szorongás. Itt lakott, mellettem ült esténként, de számomra fél lábbal mindig máshol volt. Vég nélkül féltem, és soha, egyetlen pillanatra sem nyugodtam meg. Nem tudott olyat mondani vagy tenni, ami akár csak egy percre is feledtette volna ezt velem. Sem amikor Prágában voltunk, sem amikor Svájcban. Ha lehet, ilyenkor még fokozódott is a szorongás, mert az volt bennem, hogy legalább most jól kellene éreznem magam. Az a baj, hogy nem tudom, milyen az, elhinni, hogy ő valóban mellettem áll. Hinni és bízni benne. Így aztán hiába próbáltam, csak vakon lövöldöztem jobbra-balra, hátha ez az, így kéne éreznem, viselkednem. De ebben nőttem fel, nincs hova visszatalálnom. És persze őt okoltam, hogy miért nem mutatja ki jobban a szeretetét.
Most, hogy eltelt két hónap, természetesen elmúlt ez a szorongás, és csak a tiszta szeretet maradt meg. Ezért hiányzik. De ha újrakezdenénk, újrakezdődne.
Valahogy csökkenteni kellene ezt a szorongást. Gyógyszerrel? Nem tudom.

Kezdek afelé hajlani, hogy semmi jó nincs ebben az egészben (a depresszióban). Akadály mindenben, az élet bármely területén való érvényesülésben, és akadály egyáltalán az élet megélésében. Sovány vigasz, hogy nagy alkotások születhetnek belőle.

Hát akkor mi a cél? Meggyógyulni és normálisnak lenni. De mit jelent normálisnak lenni? Semmilyen irányban nem kilengeni, sem zsenialitásban, sem őrültségben? Nem lehet-e, hogy itt igazából szó sincs betegségről, hanem mindössze arról, hogy a rendszer az átlag számára teremtetett, annak működőképes – ha egyáltalán –, és aki bármilyen irányban, lent vagy fönt kilóg, azzal egyszerűen ez történik? Azon gondolkodik, hogy vajon beteg-e? Haszontalan, élhetetlen, gyenge? Azért ha ez így lenne, akkor legalább a saját normáimnak meg tudnék felelni, és például részt tudnék venni egy kapcsolatban. Igazából nem vágyom sikerekre, legalábbis nem nagyon, ezt nem volt nehéz elengednem. De a párkapcsolatot? Sosem fogom, sőt egyre erősebb bennem a vágy.
Jelentkeznem kellene arra a pszichiátriára, ahol tavaly voltam. Ha már önkéntesnek nem kellettem, talán betegnek felvesznek.

De azért valamit tenni kéne. Tenni kéne, hogy ne kelljen magunkat késsel megvagdosni, fejünket a falba verni, halálra inni vagy drogozni, vagy éhezni ahhoz, hogy úgy érezhessük, figyelnek ránk, szeretve vagyunk.

– 25 –

2005. június 12.

Ma megint azon gondolkodtam, hogy mindegy is, hogy betegségnek, gyengeségnek vagy rózsának hívjuk, ami van, igazából nem fontos. Számomra is csak azért fontos ez a kérdés, hogy tudjam, hibás vagyok-e, vagy sem, rossz vagyok-e vagy sem.
De azért vehette volna a fáradtságot valamelyik felnőtt vagy doki, és elmondhatta volna, hogy ez egy kémiai rendellenesség.
Bár lehet, hogy valamiért én állítottam le a szerotonintermelést, mert egy ponton úgy éreztem, nem érdemes az egész, nincs miért örülni.

Az biztos, hogy úgy tudok igazán írni, ha elhatározom, hogy aznap semmi mást nem fogok csinálni, és ezt meg is tartom. De erre lehetőség kell, nem csak kitartás. Úri dolog otthon lenni és írogatni.
Egyébként talán nem kellene a művészt keresnem magamban, lehet, hogy nincs is. Talán annak kellene felfogni az írást, ami, önismeretnek, öngyógyításnak.
Valahogy visszahoz a valóságba. Egész nap gondolkodom, és próbálom megfogni a gondolataimat, mielőtt elillannak, hogy leírhassam őket. Ettől tudatos leszek, figyelmes. És ahogy írok, azt automatikusan elemzem, értékelem, képességeimhez mérten a legőszintébb módon, és ezért rendeződik némileg a viszony magammal. A többi napokon, amikor csak élek bele a világba, folyamatosan motyogom magamban a sok pesszimista megállapítást. És annyi ócsárolástól teljesen eldeformálódik a belső képem, már nem tudom, mit képzelek, mi igaz, mi a valóság. De az írás visszahoz, mert arra kényszerít, hogy színt valljak, az igazat mondjam, ne csak fecsegjek.

Amíg ez a munka tart – mert valamiféle munka tart, kivéve, hogy sokszor egy helyben állok, de attól még van ez az elintézendő feladat, ti. hogy normálissá váljak – talán nem is lehet senkim. Elsőként az jut eszembe, hogy mert nem is érdemlem meg, mert ahhoz túl önző, túl agresszív, túl labilis vagyok, de ezen kívül is lehet, hogy addig igazából, érdemben oda sem tudok fordulni senki felé, míg csak – igaz, kényszerűségből – magammal vagyok elfoglalva.
És amikor családra vágyom, amikor csak azt érzem, hogy bár körülöttem lenne az a melegség, az a fészek, vajon tényleg arra vágyom, hogy én gondoskodhassak valakiről? A páromról, gyerekről? Vajon tudnék-e egyáltalán? Vagy éppen ellenkezőleg, magamnak szeretnék óvó, gondoskodó szülőket, akár egy társ személyében?
Valószínűleg tudnék gondoskodni. De talán először valóban magamat kellene rendbe raknom. (Azután meg, jaj, csak találkozzak valakivel, aki szintén rendbe rakta, vagy akarja rakni magát.)

Megpróbálok minél többet írni, hátha segít. De nem kesergek ám a bajomon. És nem sajnálom magam. Ahhoz először szeretni kell megtanulnom. De azt remélem, abban bízom, hogy talán nekem is lehetne esélyem, hogy ne érezzem mindenhez túl öregnek, túl csúnyának és túl fáradtnak magam. Mert szerintem ez nem való. Nem erre születtünk. Így valóban semmi értelme az egésznek.

Az hülyeség, hogy nincs értelme az életnek, ezért depressziósnak kell lenni. Mert depressziós vagyok, ezért gondolom csak, hogy nincs értelme semminek. Vigyázni kellene erre, mert sajnos mindig összekeverem: azt hiszem, a lét értelmetlen, és erre reagálok jogos kétségbeeséssel. De amikor rosszul van az ember, minden tapasztalatával és benyomásával szemben olyan nehéz elhitetni önmagával, hogy ez nem így van. Tulajdonképpen itt dől meg a negatív gondolatok mint okok elmélete. Ugyanis a negatív gondolatok a következmény, az okozat, és nem előzmény. Mint ahogy a gödör alján a teljes sötétségben hiába kántálok optimista munkadalokat, nem igazán segítenek. Kicsit igen, de az nem a szavak vagy a gondolatok miatt van, hanem a teljes lénnyel való akarás miatt. Igaz, a depresszió épp az akaratot győzi le, azt is nehéz tehát ilyenkor elővenni. De a lényeg, hogy ez egy érzés, ami jön, leginkább nem a fejben van, hanem lejjebb, és csak megtörténik az emberrel, nem én viszem bele magam. Bár biztosan olyan is van. Nem tudom, mi születik meg előbb, egy gondolat vagy egy érzés. Talán megszületik a gondolat: szar az egész, ettől aztán a receptoraim is lelohadnak, mondván, hogy akkor érezzem is úgy magam, és akkor valóban fáradt leszek és kedvetlen. Ha ez így lenne, akkor csak pozitívan kellene gondolkozni. Ez nem megy, csak a mesében, már próbáltam. Általában túl fáradt vagyok hozzá. Szeretném megérteni, megfogni valahol ezt az egészet, de ebbe most teljesen belezavarodtam.

A gondolatnak és a kémiának egy egymást erősítő lefelé vagy éppen felfelé futó spirálnak kell lennie, mert különben nem hatna oda-vissza. Ugyanis ahogy gyógyszerrel emelik a szerotoninszintet, úgy válnak a gondolatok is pozitívvá. De ha igaznak akarjuk továbbra is tartani azt, hogy a fizikai tünetek lelki okokra vezethetőek vissza, nos akkor hol vagyunk? Már megint sehol. Tyúk vagy tojás.

Egyébként újabb megfigyelést tettem. A depresszió csak jön és megy, szinte alig tudok befolyással lenni rá. Érkezik, mint egy fekete felleg, beborít, lenyom, majd egyszer csak felszáll. Vagy felszakadozik, eloszlik. És ahogy nem a negatív gondolataim vonzzák be, ugyanúgy semmi értelme sincs, hogy pozitív gondolatokat mantrázzak, hogy eltűnjön. Szóval nem a fejben történik. De az való igaz, hogy ha nagyon akarom, akkor mégis el tudok érni valamit. Ha az akarás az egész testből jön. A legtöbb és leghelyesebb, amit tehetek, az, hogy elviselem.

Tovább keresgéltem, és arra jutottam, hátha valóban nincs az egésznek semmi értelme. Hátha a létezés legvégső értelme: semmi. Egy nagy büdös fing. Akkor az a kérdés mindössze, hogy én mitől érezzem jobban magam?
Lehet, hogy a személyiségemnek, a tulajdonságaimnak sincs semmiféle jelentőségük, valójában egyik sem jó semmire, egyszerűen csak x számú és y kombináció lehetőségét hordozzák magukban, a változatos kimenetel érdekében. És aztán ezt nevezzük személyes szabadságnak. Jó, de mit kezdjek vele?

– 26 –

Ma felhívtak egy csomóan. De kizárólag olyanok, akikkel igazából semmi kedvem nem volt beszélni, többnyire munkaügyben. Megjegyzem, úgy általában is kevés kivétel van.
Egyszerűen elképesztően szarul érzem magam attól, hogy csupa szerintem felesleges dologért keresnek. Szerintem mindez értelmetlen és nem emberi. Ez marketing. Senki sem engem hívott, senki sem velem akart valójában beszélni. Mindenki valamilyen célból, olyasmiből, ami éppen a munkájához szükséges, és ami valójában őt sem érdekli. Legalábbis ezt gondolom, mert nem tudom elképzelni, hogy ez a csip-csup hülyeség belőlük őszintén ilyen lelkesedést vált ki.

Megírtam ma a közvetlen emberi kommunikáció dolgozatomat, de fogalmam sincs, hogy közelebbről miről is kellett volna hogy szóljon. Így szól:

Egy Derényi-könyvből kiválasztott téma sajátos feldolgozása

Ahogy a feladaton gondolkozom, úgy érzem, hogy a saját életemből szeretnék kiragadni egy témát a közvetlen emberi kommunikáció dolgozathoz. Talán arról – ismerősségénél fogva – könnyedén, gördülékenyen tudnék írni. Több ötletem is van, az egyik a Derényi-könyv egyik fejezetéről ugrik be: „Kommunikáció az üzleti tárgyaláson az Egyesült Államokban”.

Négy évig éltem Floridában, megtanultam kint angolul, leérettségiztem, majd elvégeztem egy ingatlanközvetítői iskolát. Elhelyezkedtem egy kisebb cégnél, ahol – azt gondoltam – nem veszek majd el a tömegben. És valóban mindent megtettek értem, de az eredmény ennek ellenére egy év alatt huszonöt meg nem valósult szerződés lett, valamiért mindegyik meghiúsult az utolsó pillanatban. Ma már tudom, hogy úsztam az ár ellen ott, ahol még csak a folyóm sem volt a saját medrében. Meggyőzni valakit ingatlanvásárlásról bizalmi feladat, az én sikerességem pedig éppen a kommunikáció során dőlt el. Most már látom, hogy alapvető hibák voltak, például az akkor még mindig gyenge angolom, a rendkívül erős akcentusom, a magyarságom az ő bár hatalmas, de egykontinensnyire beszűkült világukban, a hiányosságaim a szokásaik, szólásaik, rítusaik terén, ami egy pár mondat után kiderül, és – most már ezt is tudom – azt vonja maga után, hogy nem én vagyok az, akit beengednek abba az intim szférájukba, ahonnan a lakáscserét intézik. Úgyhogy ezt inkább hagyjuk.

Következőként a reklám és a saját esetem jut eszembe, szintén az említett könyv kapcsán. Manipuláció, propaganda, meggyőzés, ezek azok az eszközök, amelyekkel élnek, és amelyek hatására cirka tizenöt éve küzdöm folyamatosan a különböző diétákkal és magammal. Még ha a külvilág nem veszi is észre, én aztán tudom, micsoda véres verítékkel és lelki-fizikai megingásokkal tartom magam ahhoz az ideálhoz, amelynek az éppen aktuális milyensége felől ezeken a fórumokon értesülök. A rendszer megváltoztatandó, a téma pedig elkeserítő, lévén, hogy ismét éppen diéta előtt állok, ezért ezt sem fejtem most ki hosszabban.

A közvetlen emberi kommunikációról mint fogalomról, nem ezek után, hanem tulajdonképpen elsősorban párkapcsolatom kudarca jut még eszembe. Ahol azt a kényes közelség-távolság egyensúlyt és békés egymás mellett élést éppen ennek segítségével, ezen keresztül kellett volna megoldani, elérni.
A kommunikáció azonban nem volt erősségünk, főleg annak erőszakmentes formája, a zsiráfnyelv. Pedig próbáltuk, mindent megtettünk. De a konfliktus során, ha el akartam volna mondani, mi bánt, csak érzésekről tudtam beszélni, színekről, formákról, hatásokról, s nem racionális érvekről. Én mintha a testemből beszéltem volna, ő pedig a fejéből, s nem értettük egymást. Tulajdonképpen a kommunikáció hiányán keresztül találtuk meg az utat egymás felé, vagyis ha csöndben ültünk egymás mellett, vagy más, metanyelveket használtunk, például a test beszédét. Mindezek alapján erről sem tudok vagy vagyok jogosult egy dolgozatban érvelni.

És bár jóval unalmasabb, de egyben kevésbé veszélyes, marad tehát a jelenlegi munkahelyem mint dolgozati téma.

Egy wellness-szalonnak vagyok a marketingese. Cégünk optimális működése tulajdonképpen különböző nézőpontokból eltérően meghatározandó. A vendégeink részéről a magas ár arányában elvárható igényes belső kialakítás, egzotikus berendezés, dallamok és illatok, valamint tisztaság, ezen felül pedig kedves alkalmazottak, magas minőségű termékek, alapos szakmai felkészültséggel rendelkező masszőrök és egyedi élmény az alapvető elvárás, míg az ellenpólus, azaz a tulajdonosok részéről tulajdonképpen mindenféle elhivatottság hiányában egyedül a haszon maximalizálása a cél.

Nos én, mint marketinges, a két végpont között közvetítek, éppen a kommunikációt mint egyetlen eszközt felhasználva. Kör-e-mailekben győzködöm vendégeinket, hogy jöjjenek többször, hosszabb időre, és lehetőleg hozzanak mást is magukkal. Mindenféle akciók keretében különböző jutalmakat helyezek mindezért kilátásba. A vendégekkel egyenként is foglalkozom, amint egyedi igény merül fel, mint például esküvő előtti megújító kezelés vagy leánybúcsú, esetleg kezeléscsomag pároknak házassági évfordulóra. Kommunikációnk formája vagy csatornája az e-mail, a személyes beszélgetés, valamint a telefon. Ez utóbbit másra is használom, például arra, hogy folyamatosan visszaverjem a különböző médiumok üzletkötőinek támadásait. Igen, a marketingkommunikációnak ezen formájával élünk a legkevésbé, egyrészt mert nincs elég pénzünk rá (a fizetett hirdetésekre), másrészt mert az általam elkészített analízis azt mutatta ki, hogy még mindig nagyrészt szájról szájra terjed a hírünk, tehát egy adott vendég vagy azért jön, mert már volt nálunk, és tetszett neki, vagy azért, mert valaki ajánlotta neki, aki már volt nálunk, és tetszett neki. Hát ezért bombázom őket levélben, szeretném, ha ez a jó szokásuk megmaradna vagy erősödne. Értelemszerűen alapvető a visszacsatolás azaz feedback kérése, ezért minden áldott alkalommal rövid kérdőívet töltetünk ki a vendégekkel, amelyben az elvégzett kezelés minőségéről, alkalmazottaink viselkedéséről és a színvonal emelésére vonatkozó javaslataikról faggatjuk őket. Megnyerhető kezelést ígérve a kérdőíven arra is rávesszük annak kitöltőjét, hogy adja meg személyes adatait, amelyek azután adatbázisomat gazdagítják. Ezen folyamat hiányosságai közé tartozik, hogy nincs megfelelő, ránk szabott számítógépes rendszerünk, amely például lehetővé tenné, hogy amint valaki akár telefonon keresztül időpontot foglal, a neve megtudakolása után a monitorról különböző információkat leolvasva mintegy jó barátként üdvözölhessük, és megkérdezhessük, hogy „ma ismét a lótusz virága kezeléscsomagunkat óhajtja-e igénybe venni?” Egy további probléma ezenfelül a tulajdonosok viszonylag nagy száma, ami miatt valahogy egyikük sem érzi igazán magáénak az üzletet és annak feladatait. Ennek következtében, ahogy a „Fejétől bűzlik a hal” szólás is mondja, az alkalmazottak között is széthúzás van. Ez leginkább a kommunikációs problémákban mutatkozik meg, nehézkes és hibás az információáramlás, ha egyáltalán születik áramoltatható információ, azaz megfelelő felső döntés.

A problémák ellenére a cég viszonylag sikeresen működik. Ahogy körlevelekben próbálom elérni, hogy minél többen jöjjenek hozzánk, és ennek eredménye is van, úgy kedvükre teszek főnökeimnek, de hogy ezt a célomat elérjem, különböző akciókat és kedvezményeket, valamint igazi odafigyelést garantálok, így ennek az is a következménye, hogy a vendégek felé indított kommunikáció is sikeres. Néha úgy érzem, én vagyok a katalizátor a két eltérő igény (több pénzt kontra magasabb minőséget) között, és a munkám, illetve a cég addig sikeres, míg az egyensúlyi ponton maradok (és például nem lázadok fel a fogyasztásra ösztönzés erőszakos vagy nem becsületes formája ellen), és jól művelem a „marketingbullshit”-té szelídült agitációt.

A közvetlen emberi kommunikációról még az jut eszembe, hogy néha azt kívánom, bár egyáltalán ne létezne. Bár senki sem hívna, senki se akarna tőlem valamit, valami „érdekeset” vagy „fontosat”. Néha a legnagyobb zsivajban érzem a leginkább azt, hogy nem értek, és nem értenek. Mintha éppen a kapcsolat létrehozására és fenntartására született szavak volnának azok, amelyek eltávolítanak. De azután érkezik egy őszinte „hogy vagy?”, vagy egy éjszakába nyúló baráti beszélgetés, és máris máshogy látom az egészet, boldog vagyok, hogy megadatott nekünk a beszéd képessége.

Egy másik – kultúrfilozófiai – dolgozatom pedig Gaugauinről szólt, amelyben jeleztem, hogy én is szeretnék kirohanni a civilizációból.

A civilizáció mellékterméke egyébként az is, hogy én itt ülhetek és gondolkodhatok ezeken a magasröptű dolgokon. Talán ha nap mint nap meg kellene védenem magam a természet erőivel szemben, és az aznapi betevő előteremtésén dolgoznom, egyrészt nem lenne időm azon spekulálni, hogy vajon van-e értelme a létezésnek, másrészt talán tényleg élnék. Akkor folyamatosan tudatos és éber lennék. De így csak ellustul, elpuhul az elme és a test. Civilizációs betegség tehát a civilizációs betegségen való töprengés is.

Hallottam ma a Képzelt riport-ból egy mondatot: „Az ellenzék is csak a fennálló rend része.” Ez a borzasztó az egészben. Iszonyatos energia ment el a lázadásra, miközben csak annyit értünk el, hogy a nagyobb kilengés miatt sokkal nehezebben találunk vissza az aranyútra. Mert hogy betagozódunk, az most már hétszentség. Csak kicsiket még lázadgatok. Egyszer készítek egy riportkötetet a meg nem valósult álmokról.

Megnéztem Bergman A rítus című filmjét. Rituális vágy. Térdre borulni és összekulcsolni a kezünket. Rítus maszkban. A rítusaim a maszkjaimban. Vajon mikor találkoznak még jobban össze ezek a dolgok az életemben? Mikor derül ki, hogy mi lesz a szeretett maszkjaimmal például? Mekkora hatalmas téma a maszkoké. Annak viselése, készítése, jelentése, szimbolikája. Halotti, áldozati, a megölt állaté, út a természetfeletti erőkhöz, a megölt ellenségünk bőre, akinek ereje így belénk száll, lehetőség más bőrébe bújásra, kontrollvesztésre, titokzatosságra, elfedésre, gátlások felszabadítására, művészetre, egyenlővé válásra. Bármi, ami maszkkal, maszkviseléssel kapcsolatos. Irodalom, film, plakát, álarcok.

A rítusaim, a nap mint nap kényszeresen ismételt cselekedeteim segítenek abban, hogy minden erőmmel az írásra figyelhessek. Az írásra, amely arra késztet, amellyel arra kényszerítem magam, hogy levessem álarcaimat. De a rítusokból néha kényszeres tevékenységek, szenvedélyek, szenvedélybetegségek válnak.

2005. június 19.

Olyat, aki érzékeny, családcentrikus, és imádja a gyerekeket. Olyat, mint egy erős indián férfi, akire felnézhetek. Olyat, aki érzékeny és érzelmes, hogy megértsen. Csak olyat, aki hihetetlenül gyöngéd szerető, másmilyen már nem kell. Olyat, aki gondolkodik, értelmez, értékel. Olyat, akitől tanulok, de aki nem akar tanítani. Olyat, aki karitatív munkát végez. Olyat, akivel lehet túrázni, kalandozni, felfedezni idegen országokban. Olyat, aki nem a kitaposott ösvényen megy. Szeretnék magamnak.

Pár napja voltam jógázni. A végén relaxálás közben talán hallottam egy hangot vagy nem tudom, miről asszociálva azt képzeltem, hogy fronton vagyok, folyamatos életveszélyben. Olyan volt, mintha megtapasztaltam volna már valamikor. Most újraéltem az érzést, éreztem a nagyon közeli, fenyegető veszélyt, hogy bármelyik pillanatban eltalálhatnak, fölrobbanhatok. Mindenféle depressziós vagy negatív hozzáállás, halálvágy nélkül gondoltam ezeket és voltam „ott”. Éppen ellenkezőleg, igazán éltem, éppen a helyzet rendkívülisége miatt, az éles kontraszt miatt, hogy akár a következő pillanatban halott is lehetek, és amiatt, hogy ez a percem más, mint az előző, és a következő is egészen más lesz. És innen visszakanyarodtam a hétköznapokhoz, hogy egész egyszerűen az ismétlésekkel van baj, nem a tartalommal, nem a miérttel, hanem pusztán a monotóniával. Bármiről legyen szó, akár számomra kedvező, akár elejétől fogva unalmas dologról, az igazi probléma ott kezdődik, amikor mókuskerékké állandósul. Törekedni kellene tehát a spontaneitásra, a maximálisan elérhetőre, hogy ha, mondjuk, be is kell járnom valahova, akkor legalább mindig eltérő útvonalon tegyem azt. De mindezzel ellentétesen viselkedem, foggal-körömmel ragaszkodom az ismétlésekhez, mintha direkt altatnám magam és kényszeríteném az egyhangúságba, örömtelenségbe. Talán semmi problémám nincs az örömtelenséggel, a gödrömmel, hanem éppen ellenkezőleg, az esik nehezemre, hogy végre valóban éljek, fölálljak, kiegyenesedjek, örüljek, kinyíljak, sugározzak. Nyilván valamiért félek kinyílni. Nyilván az esetleges negatív, bántó visszajelzésektől félek. Nyilván megégettem magam. Lehet, hogy nem ott kellene keresgélni, ahol eddig, hogy milyen trauma ért, hanem éppen ellenkezőleg, mikor lehetett az, amikor utoljára őszintén örültem.


2005. június 21.

Ötös lett a kommunikációdolgozatom. Ma a tévében is hallottam egy adalékot: a marketing nyolcvan százaléka generált híreken alapszik, amelyek ötven százaléka pánikkeltő. Tehát általában megfélemlítenek, hogy vásárolj, de ha nem ijesztgetnek, akkor is harminc százalékban valótlan a reklám alapját képező hír. Valójában utálom a munkámat.

– 27 –

2005. június 22.

Voltam az OPNI-ban, és nem is tudom, mit képzeltem, de valami egészen mást, mert amikor azt mondta a doktornő, hogy be kellene feküdnöm két hétre, akkor nagyon megrémültem, és elsírtam magam. Az érzés azóta is tart, nem is tudom, mit gondoljak. Odaértem, ott kiderült, hogy úgy egy megállónyival feljebb kell mennem, erre nem indult a kocsim – ami most kivételesen igazán meglepő volt –, úgyhogy fölszaladtam, miközben kocsik dudáltak, valaki meg a másik oldalról átkiabált, hogy „gyönyörű vagy és nagyon jól állnak a tetoválások”. Késtem, ennek nem örültek. A doktornő kérdezgetett, én mondtam, hogy viszonylag jól kezelem a dolgokat, már megszoktam az egészet, amennyire lehet, de a kilengésekre kellene valami, hogy ne legyek olyan szélsőséges, meg a szorongásra. Elég hosszan beszélgettünk, és végül azt mondta, hogy kivizsgálnák a depressziómat, be kellene feküdnöm a tesztek miatt és a gyógyszer beállítására, de hogy gyanúja szerint inkább borderline vagyok, ami nem gyógyszerezhető, személyiség kérdése, és négy-öt éves terápia néz ki nekem. Na hát erre elsírtam magam. Talán a terápiám óta lebeszéltem magam a borderline-ságról, András óta pedig arról, hogy csak én vagyok az oka a kudarcnak, de a nő mondta, hogy a kishitűségem az oka, és ez, meg egyébként is minden, amit felsoroltam, ennek a személyiségzavarnak a tünete. Leginkább azért keseredtem el, hogy akkor még olyan sokáig reményem sincs normális kapcsolatra és családra. Lehet, hogy már a jövő héten befekszem. Persze millió kérdés merült fel bennem, például hogy kinek mit mondok (azért ez mégis ijesztően hangzik), mi lesz a munkámmal, lakással, adóságokkal, kutyával – de azért igent mondtam.
Utána lecsattogtam a kocsihoz, közben elsírtam Andrásnak a bajom, hát kit hívtam volna először. Bementem a főbejáraton, és miután jól kibeszéltem magam, és letettük a telefont, megnéztem a tárlatot, amit ott ápolt betegek képzőművészeti munkáiból rendeztek. Nagyon tetszett, és elkezdtem beszélgetni az ott ülő nővel, hogy hogyan csatlakozhatom a foglalkozásokhoz. Mondtam, hogy egy ideje szeretnék önkéntesként dolgozni, de eddig nem sikerült, és nagyon tetszik, amit ők csinálnak, viszont ehhez sajnos nem értek, mire mondta, hogy megtanulhatnám például a keramikusság néhány fogását, és azzal máris tudnék segíteni olyan betegeknek, akiknek rosszabbul megy, vagy, mondjuk, foglalkozás közben folyton hallucinálnak. Lelkesen meg is beszéltem vele, hogy negyedikén találkozhatnánk is, és jeleztem, hogy valószínűleg egyébként is éppen bent leszek, mire ő, hogy ne sajnáljam, fogjam fel az egészségem érdekében tett befektetésnek, és hogy akkor találkozzunk mindennap az alatt a két hét alatt valamilyen foglalkozásra. És említette, hogy jóga is van náluk. Én meg erre vágytam, egyrészt egy kis pihenésre, hogy letehessem azt a felelősséget, ami rajtam van, kivonhassam magam mindenből, hogy pihenhessek végre, nem tudom ezt máshogy mondani. Másrészt így kikapcsolódva írni is tudok, erre is igazán vágytam, de legfőképpen nagyon kíváncsi vagyok a betegekre, szeretnék közel kerülni néhányhoz, vonz az egész, nem tudom, miért. Szép park van, ebből valami jó is lehetne.
Közben pedig millió dolog miatt szorongok, most már attól is félek, hogy mi van, ha nem jön össze, vagy mi van, ha éppen ellenkezőleg, vagy ha többen alszunk egy szobában, azt hogyan bírnám, meg ha hülyeségeket adnak majd enni, mondjuk fehér zsömlét párizsival az én párolt padlizsánom helyett, hogy jól meghízzak, vagy hogyan jutok majd kávéhoz stb. Vagy mi van, ha rászokok erre az egészre, hogy nem vagyok felelős semmiért, és ragaszkodni fogok ehhez az állapothoz. Vagy mi van, ha nem is kezdődik valami új, mint ahogy azt most titkon remélem? Ha nem fogom azt érezni, hogy hazaérkeztem, otthon vagyok, gondoskodnak rólam? De olyan szép park van. És lehet, hogy akár mindennap jógázhatnék. És anyuék is közel laknak. Na jó. Most a jogra kellene figyelnem, holnapután vizsga, tudtam, hogy csak jól összezavarom majd magam, ha elmegyek. Bár azt nem gondoltam volna, hogy ennyire. Anyut is hívtam persze, de neki már viszonylag lazán mondtam el az egészet. Ő megint mondta, hogy szerinte én nem vagyok borderline, mert az nagyon súlyos. De az vagyok, én is tudom, a dokim is tudja, és az OPNI-ban is tudják. De azért nagyon szörnyű. Én az elmúlt hetek minden napját azzal töltöttem, hogy elképzeltem, hogy találok valakit, akivel boldogan élhetek, és családunk lehet. Ehelyett az eddigi problémákat még az is tetézi, hogy ismét elkezdődik egy végeláthatatlan kezeléssorozat.

Viszont a doktornővel való beszélgetés során megértettem valamit. Azt, hogy a depresszió valóban agyi biokémiai zavar, vagyis betegség a hagyományos értelemben is, így gyógyszerrel gyógyítható, de a személyiségzavar, az nem. Gondolom, gyógyítás során itt az történik, hogy a baj forrásának analízis útján történő feltérképezése mellett megtanítanak a helyes életvezetésre, mint egy gyereket járni. Szerinte egyébként a dokimhoz kéne visszamennem. Hát oda azóta sincs kedvem. Ha valakit, akkor nőt akarok. De most látszik, mennyi hülyeséget hordtam eddig össze.

Itthon belenéztem a tükörbe, és az jutott eszembe, milyen jó lesz ott, levehetem az álarcot, abbahagyhatom a színlelést, mármint azt, hogy lehetőségeimhez képest azért azt mutatom, hogy minden rendben van, s hogy tulajdonképpen a nagy felszabadító hadjáratom, amit azért terveztem, hogy mások merjék felvállalni azt, ha baj van, mindössze önmagamnak szól. Hogy nem másokat, hanem magamat akarom és kell felszabadítanom.
De azért megint felmerül bennem, hogy ha fogcsikorgatva nem próbálok valamit mutatni, hanem felvállalok valami mást, akkor azzal eldöntöm, hogy miben élek tovább. Tehát azzal mintha azt is meghatároznám, hogy mi felé megyek.
Anyu azt is mondta, talán azért gondolja, hogy én nem vagyok borderline, merthogy egész kiskorom óta jellemez az erős küzdeni akarás. Hogy folyton keresem a javulás, jobbítás, változtatás módjait. Ez így van, talán ez az én egyetlen szerencsém, ideértve az önreflexiót is, hogy egyáltalán látom, észreveszem és értelmezem, hogy mi van velem. De aztán megint eszembe jutott valami, hogy éppen ez a fokozott önkontroll visz a bajba, az a folyamatos magas elvárás, lehet, hogy eleve ez okozta a problémát, hogy nem tudtam ennek megfelelni. Persze valami oka annak is volt, hogy kialakult bennem ez a magas elvárás, és az lehetett az eredeti hiba.

Most jól elintéztem magam. Elolvasni sem lesz időm ezt a könyvet, pedig ez az utolsó lehetőség, hogy levizsgázzak jogból. De csak folynak a könnyeim. Rájöttem, hogy nem is vagyok önző, hanem azért nem fordulok mások felé, mert védekezésből bezárkózom, begubózom, hogy minél kisebb támadási felületet biztosítsak. Csak védekezem. Hátha ott nem kéne. Mert hasonszőrűekkel lennék. Hátha ott tudnék segíteni.

Nem akarok a másik, a kinti életben részt venni. Túl nehéz, túl fárasztó, túl őrült. Vagy én vagyok túl őrült hozzá, nem tudom.

2005. június 24.

Találtam olyan fórumot, ahol borderek írtak, nagyon szívfacsaró.
És megtaláltam, szó szerint, mi történik velem: „Ez magyarázhatja ezeknek a személyeknek az »érzeleméhségét«; és mégis, hamarabb vezeti őket gátolt mentalizáló képességük hibás működése rémisztő interperszonális konfúzióba és káoszba, mint hogy valódi kapcsolatba tudnának kerülni egy másik emberrel.” Igen, vágyom arra, hogy András vállára hajthassam a fejem, és csak úgy lazán élvezzem a közelségét, de képtelen vagyok rá, még sohasem sikerült, mindig valami görcsösség, félelem kerített a hatalmába. Nem akarok semmi mást, mint hogy valakihez odabújhassak, támaszkodhassak rá, közel lehessek, és mégis mindig egy rúgással indítok. De a vágyam az egységre ezek szerint nem romantikus (társsal) vagy spirituális (Istennel), hanem – most tudtam meg ezt is – „fantáziált egységre való fenyegető vágy”.

Na igen, végre itt a valós biológiai magyarázat is: „A szerotonin nevű agyi neurotranszmitter aktivitásának csökkenése, illetve a limbikus rendszer zavara következmény, nem pedig ok. Oknak akkor nevezhetnénk, ha a BPD-s (Borderline Personality Disorder) emberek már születésükkor ezekkel a – a fent említett – adottságokkal rendelkeznének. Erről azonban szó sincs.” Tessék. Mégiscsak ért valami, ami miatt úgy döntöttem, leállok a szerotonintermeléssel, és megzavarom a limbikus rendszerem. Gondolom, védekezésképpen. Állítólag kisbabakoromban nem volt szeretetteli vagy kiszámítható, tehát biztonságot nyújtó a gondozóm viselkedése, így aztán hasítottam jóra és rosszra, ez utóbbit egyből el is utasítom, hogy ne kelljen vele szembenéznem, egyáltalán megértenem, hogy mik a motivációi: „A pszichoanalitikus magyarázat szerint a háttérben a személyiség nagyon korai sérülése húzódik meg. Az anya ki nem ismerhető viselkedése, a gyermekéhez való ambivalens viszonyulása nyomán zavar keletkezik a gyermek személyiségfejlődésében, mely végül személyiségzavar formájában rögzülhet: az egyén »nem lép túl« az ebben a korai időszakban kialakult elhárító (az ént védő) mechanizmuson, konkrétan a hasításon.”

„Valószínű, hogy a BPD az öröklött és a környezeti veszélyeztető tényezők együttes jelenlétének következménye. Azok a gyerekek, akik temperamentumuknál fogva sérülékenyek, sokkal érzékenyebbek az érzelmi fájdalmakra, de egészséges, ép személyiséggé fejlődhetnek, ha környezetük támogató. Azonban ha a család és a közösség nem képes kielégíteni a veszélyeztetett/legyengült érzelmi immunrendszerű gyerek igényeit, annak komoly impulzivitás és érzelmi labilitás lehet az eredmény. A sérülékenység és a környezeti ártalmak egymással kölcsönhatásban állnak: minél sérülékenyebb az egyén, annál érzékenyebb az ártalmakra, és minél több ártalmas hatás éri, annál érzékenyebbé válik.”

„Az önészlelés dramatikus ingadozása célok, értékek és barátok változásával jár. Így előfordulhat, hogy szabotálja a sikert épp egy fontos cél elérésének küszöbén, például kimarad az iskolából az utolsó félévben, vagy lerombol egy jó kapcsolatot, épp amikor az tartóssá válna.

Sokszor üresnek érzik magukat, unatkoznak, nem bírják önmaguk társaságát. Túl korán vonódnak be mélyen egy kapcsolatba: kiadják magukat, és könnyen függővé, sőt, tapadóvá válnak. Ez gyakorta elijeszti a reménybeli partnert, és épp a kezdetektől rettegett visszautasításhoz vezethet.”

„A legszélesebb körben használt mentális megbetegedésekre vonatkozó kritériumrendszer, a DSM IV, az alábbiakban foglalja össze a BPD-t: Borderline személyiségzavarban szenved valaki, ha kapcsolatai instabilak, állandóan változik az énképe, ingadozik a hangulata, és nem tudja impulzusait ellenőrzése alatt tartani.”

„A borderline személyiségzavar valószínűleg a korai gyermekkorban gyökerezik: valamilyen súlyos veszteség, a szülőfigurával való mélységesen instabil kapcsolat, gyerekkori trauma, bántalmazás vagy nélkülözés okozhatja. A borderline diagnózist kapó betegek több mint felét súlyosan bántalmazták vagy szexuálisan kihasználták gyerekkorában.

A borderline személyiségzavarban szenvedők önértékelése és identitása nagyon törékeny, többnyire rendkívül érzékenyek az elutasításra. Mivel folyamatosan a külvilágtól várják a megerősítést, létfontosságúak számukra a stabil, állandó kapcsolatok, amelyekkel azonban nem képesek megfelelően élni – a másik minden, általuk negatív előjelűként értelmezett reakcióját támadásként és elutasításként élik meg, s azt nem csupán a szóban forgó dologgal hozzák összefüggésbe, hanem kiterjesztik egész énjükre. Minden ellenvélemény, kritika, esetleg változtatást sürgető tanács alapjaiban rázza meg instabil, gyenge alapokon álló »énvárukat«.

Aki borderline személyiségzavarban szenved, még társkapcsolatban is igen magányosnak és elszigeteltnek érezheti magát. Valahányszor úgy érzi, veszteség, elválás vagy elhagyás fenyegeti, dührohamot kaphat, paranoid vádaskodásba kezdhet, vagy lekicsinylő módon gondolkodhat az addig fontos személyről.

A borderline zavarban szenvedőknél gyakori a lerészegedés, az alkoholizálás, a droghasználat, a falásroham, az öncsonkítás vagy az öngyilkossági kísérlet, a promiszkuitás vagy a túlköltekezés – mindezen mértéktelen kicsapongásokkal az elszigetelődéstől és az elhagyatástól való félelmüket próbálják feloldani, mintegy ellensúlyozni.”

„A borderline személyiségzavar a fiatalok betegsége, és rendszerint serdülő- vagy fiatalkorban kezdődik. Nem ritka betegség: a teljes népesség körében két-három százalékban fordul elő. A betegek úgy négyötöde nő. Krónikus és nagyon súlyos betegségről van szó, ahol a problémák hosszú évekig jelen lehetnek, és tíz betegből egy halálos öngyilkosságot követ el. Az életben maradóknál a hosszabb távú javulás nagy változatosságot mutat. Egy kisebbség sikeres a munkájában, boldog házas, és teljesen meggyógyul. Egy másik kisebbség nagyon súlyos tünetekkel küzd középkoráig. Az eddigi legnagyobb követéses vizsgálat eredményei szerint az első csoportba tartozók valószínűleg különösen tehetséges, vonzó külsejű emberek, esetleg olyan kényszeres személyiségjegyekkel, melyek az ön- és munkafegyelmet javítják, míg a különösen lassú javulás elsősorban a nagyon súlyos traumán átesett személyeket veszélyezteti.

A legtöbb esetben azonban mind az impulzivitás, mind az érzelmi labilitás idővel és fokozatosan csökken (vele együtt az öngyilkosság elkövetésének veszélye is), és a beteg végül viszonylag problémamentesen tud kapcsolatban élni és dolgozni. Azaz a betegség »kialszik« a középkor elérésével, és a legtöbb beteg jelentősen jobban érzi magát harmincöt-negyven éves kora körül.

A leghatékonyabb segítségnek még mindig a pszichoterápia tűnik – legtöbbször gyógyszerrel párosítva. Impulzivitásuk miatt a borderline betegek úgy kétharmada azonban néhány hónap után sajnos otthagyja a terápiát. Azok, akik maradnak, általában idővel, lassan javulnak.

A borderline betegeket jellemző káosz »nehéz esetté« teszi őket a terapeuta szemében. A betegnél hónapokig vagy évekig folyamatosan jelen lehet öngyilkossági hajlam. Ráadásul ugyanazok a problémák, melyek a beteg másokkal való kapcsolatait jellemzik, kialakulnak a terápiás kapcsolatban is. A borderline-ok terápiáját bonyolítja, hogy gyakran más komoly problémával (krónikus depresszióval, evészavarokkal, alkohol- vagy drogfüggőséggel, poszttraumás stresszbetegséggel, figyelemhiányos zavarral, pánikbetegséggel) küzdenek, melyekkel a terápiában ugyanúgy foglalkozni kell. Az Amerikai Pszichiátriai Társaság a legfrissebb, BPD-vel kapcsolatos terápiás irányelveiben úgy fogalmaz, hogy ez az egyik legbonyolultabb és legnehezebb probléma, mellyel a pszichoterapeuták találkoznak.”

„A pszichoanalitikusan orientált terápia a beteg és a terapeuta közti kapcsolatra és az indulatátvitelre való összpontosítást kíván. Az indulatátvitel azt jelenti, hogy a korábbi érzelmi kötelékekből származó erős érzések felszínre törnek az intim terápiás helyzetben, a betegek újraélhetik a régi érzelmi konfliktusokat, a terapeuta felé irányítva az érzéseket, és így feldolgozhatják azokat.”

Nyilván valami HELYZET előtt hagytam ott a dokim. De még most sem tudok szembenézni vele, akármi legyen is az.

Este beszéltem egy barátommal, aki azt mondta, jó lesz nekem bent, remélhetőleg meglelem az utam, és ott maradok utána is, mint önkéntes. Meg azt is mondta, hogy képzeljem el, hogy ha őrá néhány mondatom ilyen hatással volt, ekkora változások indultak meg benne, amióta ismer, akkor ha ezt az egészet fölvállalnám, milyen áttöréseket okozhatnék másoknál. Például ő most már otthon tud, mer bocsánatot kérni, megpróbál nem álarcot viselni, és felvállalni azt, hogy ő nem az az apuka, akiről a homokozóban minél nagyobbat lehet mondani, hanem az, aki tele van érzelemmel, de vannak jobb és rosszabb napjai, hibái és gyengeségei is. Én csak hallgattam, nem is értettem, miről beszél, már ami rám vonatkozik. De úgy látszik, van, aki direkt rám fogékony, erről ennyit tudok mondani. Jelen pillanatban teljesen össze vagyok törve. Este is csak sírtam – beszéltünk Andrással –, és mindenféle önsajnálat nélkül, tisztán logikai úton, millió lehetőség átfuttatása után azt szűröm le, hogy egyszerűen kilátástalan az egész, vagy ha van is remény, nekem ahhoz nincs már erőm, túl fáradt vagyok, és tényleg, mindenféle önsajnálat nélkül, egy kiút van, egy megoldás. De mivel ismerem a kórképet, hát nem akarok aszerint viselkedni.

Törnék, zúznék, rombolnék, ha nem lennék ahhoz is fáradt. Vagdosnám magam, ha nem lenne már olyan banális. Így viszont bennem marad a feszültség, csak pörgök magamban körbe-körbe.

De most – olvasmányaimból – legalább azt is tudom, mit érzek. Megfogalmazták nagyon jól helyettem azt, amit én nem tudok leírni, csak érezni. Kínzó üresség? Ez az. De kínlódásom közben veszélyes vizekre evezek, megideologizálom ezt az egészet, különböző filozófiai fejtegetésekbe bocsátkozom az egész létről, társadalomról, civilizációról, holott csak éppen bennem van kínzó üresség. Hajlamilag, védekezésileg, szerotoninszintet és limbikus rendszert illetően. Veszélyes az egész. Félreviszem magam.

Vizsga után felmentem Fecóhoz, ott találkoztam Zsolttal, az Elle riporterével. Útközben próbáltam összeszedni magam, és rájöttem, hogy nekem igenis van mondanivalóm. Ha más nem, hát némi segítség a szakmának, hogy tudják, hogyan is érzi magát egy borderline. De Zsolttal aztán annyit beszélgettünk, hogy az ösztönzésére még az is feltámadt bennem, hogy igenis meg kellene csinálni A szenvedély című újságot. Igenis, meg is fogom.
Zsolt nem értette, hogyan lehetek egyszerre ilyen erős és gyenge. Meg ilyen bonyolult.

– 28 –

2005. június 26.

Mit szeretnék most?

Nagyon szeretnék még a jövő héten bevonulni az OPNI-ba két hétre. Ott elkezdeni futni, jógázni, diétázni, és részt venni a foglalkozásokon, egyrészt hogy újabb módjait tanuljam meg a saját önkifejezésemnek, másrészt hogy később önkéntesként segíthessek más betegeknek, vagyis legyen módom visszajárni, továbbra is részt venni majd az ottani életben. Szeretnék írni, azért, hogy ezzel tovább dolgozhassak magamon, amellyel egyben adalékul szolgálok a következő könyvemhez. Szeretnék írni az ottani újságba, abban tevékenyen részt venni, és szeretnék minél jobban megismerni betegeket, hogy interjúkat készíthessek velük A szenvedély című újságomba, valamint hogy ezzel is tanuljak magamról.

Választ szeretnék kapni végre arra a kérdésre is, hogy miért pont az ismétlésektől érezzük magunkat biztonságban.

Persze ebben talán a szakemberek segíthetnek, hát velük is szeretnék interjúkat.

Ebédeltem a párolt padlizsánom. Miközben öntöttem rá a sót, amit mindig, minden mennyiségben, azon gondolkoztam, hogy semmit sem tudok normális mértékben csinálni. Ebben valamiféle önpusztító hajlam van, hogy megfullasszam, megöljem magam a „sok” által. De a szenvedélybetegség is erről szól, valamilyen tevékenységet mértéktelenül ismételgetek. Ez esetben azonban feszültséget oldok, épp a mértéktelenség az, ami megnyugtat, biztonságot ad. Hogyan lehet két ilyen ellentétes hatása ugyanannak a dolognak, viselkedésnek? Mi az, amit nem látok?

Már másodszorra vettem be Remeront, amit a dokinő felírt, hogy addig is, de csak pénteken váltottam ki. Este kell bevenni. Így is tettem, és úgy nyolc körül sűrű homály borult rám. Elkókadtam, elszédültem, és közben élveztem, és örültem, hogy végre kikapcsolja valami az agyamat. Igen, ez a narkotikumok vonzereje, hogy átadhatom magam nekik, kiengedhetem az irányítást. Ezért nem kell félni az öngyilkosságtól, éppen azt szünteti meg – az önkontrollt és logikus gondolkodást –, ami közben elvihetne rossz felé.
Szóval úgy tíz körül el is aludtam, és tizennégy óra múlva ébredtem. Ekkor felkeltem, kicsit tettem-vettem, kávéztam, ettem, de nem tisztult a kép, ólmos fáradtság volt rajtam, hát visszafeküdtem, s olyan este hét körül ébredtem ismét.

2005. június 27.

Bementem ma dolgozni, de katasztrófa volt. A hír óta – hogy be kell feküdnöm –, ha lehet ilyet mondani, megnyaltam az aszfaltot, miközben a taknyom is folyt. Nem tudom, ez jut eszembe magamról. Hogy akkor már jó alaposan megmerítkezem, hiszen most már lehet, felvállalhatom, ami van. Meg úgyis jön a gyógyító felmentő sereg, hát felteszem a kezem.
Délben hívtam a doktornőt, miközben nagyon izgultam, hogy ugye nem felejtett el, mert most hogy így megmerítkeztem, egyben visszafordíthatatlannak éreztem, kell már az a segítség, meg az a pihenő. Hát nem felejtett el, azt mondta, holnapra kért nekem ágyat. Nahát, abba nem megyek bele, hogyan gondolja egy felnőtt emberről, hogy az csak úgy otthagy munkát, állatot, házat, számlákat, de lehet, hogy nem is felnőtt emberről gondolkodik, hanem csak egy borderline-ról, és lássuk be, természetesen azonnal megoldottam a dolgot. De aztán megint beszartam persze, hogy ilyen hirtelen jött az egész. Beszéltem Andrással, viszonylag nyugodtan, majd a végére kifordultam magamból, és egy hajszál hiányzott, hogy az utcán elkezdjek ordítani, hogy miért nem képes kinyújtani a kezét felém. De nem.

Írt viszont Zsolt, az Elle riportere, hát meg kell mondjam, megdobogtatta a szívem, és jót is írt, és valahogy ő is érez. Már ilyet is olyan régen éreztem. Egy fekete, korhadt fadarab vagyok. És üszkös is. Na, ezzel a fiúval már a riport alatt is volt valami összhang, nagyon hasonló intellektus, meg hasonló preferátumok vagy mik, szóval azonos dolgokat szeretünk, azonos dolgokra vágyunk, de attól tartok, az tetszik benne, hogy tetszem neki. Hogy rajta keresztül szépnek érezhetem magam, vagy egyáltalán, hogy rajta keresztül megnyilvánulhatok, létezhetek. Ez pedig nagyon veszélyes. De hogyan lehet kideríteni, hogy erről van-e szó valójában?

Vonzódásom a maszkokhoz: beérett végre, hogy a tárgy mögött milyen jelentések húzódnak meg számomra. Tulajdonképpen nap mint nap fedezem fel azt is, ami már a karomra van írva angolul: „a maszk szent, nem szabadna levenni”. Szabad-e, nem szabad, le kell-e, vagy nem kell. Akár legyen maszk. De mondjon igazat.

Hazafelé vettem két jó könyvet, felkészültem a szanatóriumra. Jaj, jaj, jaj, remélem, jó lesz, olyan lesz, elviselhető lesz, változás lesz, valami újnak a kezdete lesz. Ha nem, akkor én itt fel fogom adni. Képtelen leszek még egyszer valamibe belehelyezni minden reményemet.
Akár azt szeretném, ha elmúlnának a romantikus képzelődéseim az egész életről, hogy ne frusztráljam magam folyamatosan azzal, hogy nem valósulnak meg. Hogy legyen már végre kapcsolatom a valósággal, színtiszta dolgokkal, nem gondolatokkal. Nem tudom megmagyarázni.

Este hívott Bence. Hát nincs jól az utolsó borderline miatt, aki az útjába akadt. De mondta, hogy Lipót után mehetnék hozzá egy hétre. Na most ennyi szabadságom nincs. Olyan jó lenne feladni ezt a munkát, meg a lakásom, nem bírom ezeket a kötelezettségeket. Nem tudok bejárni, nem tudok lakbért fizetni, nem tudok más adósságok behajtói elől bujkálni, egyszerűen nem tudok felelni a dolgaimért, és még szappanról is gondoskodni. Borzasztó teher és felelősség minden. Jó lenne valaki másnál, a háza egy kis sarkában meghúzni magam. Olyan hülyeségekre vágyom. Valójában utálok másoktól függeni, ha egyszer szembejönne velem egy olyan pali, akiről itt össze szoktam hordani mindenfélét, hát biztos azonnal elhajtanám. Ennyi közöm van a valósághoz. Semennyi.

Remélem, hogy van bent lelkük az embereknek. Legalább ott bent. Az orvosoknak, a betegeknek. A betegeknek legalább biztos van. Biztos nem tudnak hazudni. Mostanában bárhol vagyok, a lelkét próbálom látni az embereknek, de nem látom, bezárják, és közben az enyém van a legjobban bezárva.

Vettem egy nagy alakú füzetet is. Van már a kocsimban, a konyhában, itt a gépnél, meg az ágyam mellett is, hát most vettem még egyet, ezt kifejezetten a Lipótra, és mindenáron azt kerestem, aminek az elején Che Guevara van. Más nem jó. Ez viszont kockás, de muszáj volt ő a borítóra. Biztos valami kis utolsó állázadásra, látszatfüggetlenségre van szükségem, amikor teljesen feladom a függőségemet. Írni fogok. Jó lesz. Akkor is. Nyitott leszek. Amennyire legalábbis bírok.
Bepakoltam. Kutya anyuékhoz reggel. Én meg be Lipótra. Hurrá.
Nagyon remélem, hogy utána már soha nem leszek az, aki akkor voltam, amikor bevonultam. Csak az a baj, hogy ha igaz leszek, és kijövök, még kevésbé tudok majd kivel kommunikálni. Az út tényleg nem kifelé vezet, hanem befelé, és másoktól el. Most ilyenkor nagyzási fantáziáim vannak. Pedig ez nem is nagyzási, hanem magányossági és kicsiségi. Na megyek aludni.

– 29 –

2005. június 28.

Délután két óra van, és most nyúltam végig az ágyon. Kilenc tizenötre jöttem, anyuval itt találkoztam. Szarul aludtam, fáradtan ébredtem.

A felvételem két óra volt, szokásos magyar eljárás, érthetetlenül hosszú, nem is részletezem. Bár a felvételiztetők szuper kedvesek voltak, a kirendelt dokinőm viszont túl pici, méretre is, megeszem reggelire. Senki sem tudja, miért vagyok bent, én a legkevésbé. De tőlem kérdezgetik.

A szobánk egy folyosó legvégén van, az első szinten. A folyosóról egy kis előtérbe lehet jönni, ahol balról vécé, jobbról zuhany van és szemben egymás mellett nyílik két kétágyas szoba, miénk a jobb oldali. Jobb, mint amire számítottam.

Meg vagyok most ijedve, mert amióta megkaptam a szobám, egy percet nem töltöttem külön egyetlen szobatársamtól, Erikától. Nagyon szeretnivaló, édes, aranyos, de most megijedtem, hogy ilyen szoros szimbiózisban kell lennünk. Hát ez a lehető legnagyobb gyakorlat nekem, ha valóban önkéntes szeretnék lenni. Olyan aranyos, most is megkérdezte, zavar-e, ha beszél hozzám, amikor írok. Talán terápiának is ez a legjobb – bár mellette felmerül, szükségem van-e rá egyáltalán.

Tizenkilenc éves, szőkíti a haját, szív alakú az arca, mandula a szeme. Szép. Rögtön bemutatkozott, nagyon örült nekem, remélte, hogy nem egy öreg magatehetetlent kap. Szinte rögtön elmondta, miért van itt: „hallucinációk, dühkitörések, öngyilkossági kísérletek, szorongás”. Hangokat hall, azok miatt próbálta megölni magát, azok utasították, azt mondták, úgyis csúnya, és nem lesz belőle soha senki. Ez a sokadik diagnózisa, borderline, bár úgy tudja, azok nem szoktak hallucinálni. Tizenöt éves korában egyszer nekitámadt a macijának, utána a Nyírőbe került, sokkolták is, egyszer, ilyenkor egy alkalommal tízszer rázatják meg árammal. Volt már olyan kataton állapotban is, hogy az anyját sem ismerte meg. Most éjjel is hallott hangokat, át is ment a másik szobába, de végül nem ébresztette fel a szomszédunkat.

Elmentünk Erikával a főépület felé, közben beszélgettünk. Az egész olyan, mint a filmekben. A betegek is. Igazi dilisek. Azért az én épületemben nem, de a főépületben, a nagy sárgában, vagy más néven a sárgaházban igen.

Erika megmutatta, hol feküdt még novemberben, a zárt osztály után közvetlenül. Csúnya, ijesztő kórterem, az ágyak között paravánokkal, csupa fekvő beteggel. A folyosók itt a mi barátságos folyosóinkkal ellentétben ridegek, hosszúak, szélesek és magasak.

Megnéztük lent a büfét is, meg a könyvárust. Erika kedvencei József Attila és Ady – melyik zakkantnak nem? –, és szavalt is belőlük.

Azonnal megszerettem és óvnám. Így nem lehetek itt egy kicsit sem gyenge. Én vagyok a nagy testvére. Automatikusan erős vagyok és energikus.

Ebéd tizenkettő harminckor volt, zsíros leves és igazi, menzai szaftos hús rizzsel. Nem volt rám senki kíváncsi, talán mert Erika kisajátított. Jól nevelt, udvarias volt, összeszedte a tányérokat, bár láttam, hogy nagy erőfeszítésébe kerül, erősen összpontosít, és remeg a keze. Aztán megint sétáltunk egy kicsit, bár én már írni akartam, de rábeszélt, hogy legalább gyógyszerosztásig, az csak pár perc.

Én még nem kaptam semmit, estére van kiírva altató, meg van a Remeronom, ami úgyis kiüt, mást majd holnaptól kapok.

Kár, hogy nincs egy nagy és erős orvosom. Most itt is az van, ami kint, amit én tudok, amit én akarok.

Internet sajnos nincs. Van néhány program, nem túl vonzóak, az ajtóra vannak kiírva. De holnap megnézem ez ügyben a főépületet is. Reggel pedig futni fogok, itt kezdődik az erdő, ami állítólag kilométerekre visz. Még a parkot sem jártam be, az is hatalmas és gyönyörű, ennyit már láttam eddig is. Állítólag piac is van, meg szolárium és egy feltöltetlen medence.

Egyébként a legfontosabb dolog, hogy itt is csak én vagyok, semmi más, semmi új. Ráadásul kicsit sem őrültebb a bent, mint a kint.

Négy óra. Elfáradtam, és kicsit nem találom a helyem. Voltam kettő harminckor irodalmi csoporton. Egy férfi, aki maga is „különböző pszichés zavaroktól szenved”, de különben nagyon művelt, verseket szavalt, és néha a gondolatait is hozzáfűzte. Erika tiszteletére Ady- és József Attila-verseket kértem. Az irodalmár azt mondta, hogy hisz az önkifejezés gyógyító erejében, és egyúttal abban is, hogy ha az gátolva van, akkor megbetegíthet. Azt mondta, Ady vérbajjal, alkoholizmussal és mániás depresszióval küzdött.

A foglalkoztató egyébként siralmas, a csőtöréses, dohos alagsorban egy helyiség egy nagy asztallal, ami koszos, penészes szőnyeggel van leterítve.

Utána átmentem a főépülethez, de nem tudtak a portán segíteni, hogy hol és milyen foglalkozások vannak. Holnap újra megpróbálom. Viszont találtam egy kifüggesztést, hogy szeptembertől indul a Kiút című újság, amibe várnak írásokat.

Csodálkozom, hogy hogyan és mi működik itt. Talán inkább egy szanatórium ez az épület. Erika öt hete van itt, soha semmilyen programon nem vett részt, és nyilván senki meg sem próbálta még bevonni. Az orvosát is csak elvétve látja és nem is szereti.

Próbáltam aludni, nem nagyon ment. Most van vacsora, öt óra, de nem eszem, fehér kenyér van felvágottal, kefirrel. Eszem a joghurtom és a mozzarellám, amit otthonról hoztam. Meg iszom a langyos vízzel készült csomós kávémat.

Néha úgy érzem, nem nyújtózom ki a testfelületem minden irányába, hanem össze vagyok húzódva, valahogy jóval beljebb, mint a felszín. Nem is szeretem, ha hozzám érnek, az túl közel van.

Nyüglődöm. Hol kint, hol bent. Kiültem egy padra, de felváltva egy csomóan odaültek mellém cigizve, én meg fulladoztam.

Érdekes fazonok vannak. Letelepedett mellém egy kanárisárga pólós, festett fekete Elvis-hajú dzsigoló, áramvonalas szemüvegben, és megkörnyékezett: „mivel került be?”, „depresszió?”, „hm, nem nagyon ütötte ki, ugye?”, „valami családi baj, szorongásos, igaz?”, „hajadon még?”, „én nem vagyok beteg, én itt dolgozom”, „ez a depresszió mostanában nagyon elterjedt, a fél ország ilyen”.

Erika közben ráakaszkodott egy mamira, aki kifakadt, amikor Erika arrébb ment: „Senkihez ne kerülj közelebb, mert nem lehet nemet mondani, kiszipolyoznak, leszívják az ember erejét, azt mondják, »ne hagyj itt, szükségem van rád, nem bírom egyedül«.”

Kilenc óra van, az este végül is nagyon jól telt. Sokat olvastam, aztán kimentem, kint kódorogtam Erikával. Beszélgettem egy csinos, szép arcú, negyvenhat éves nővel. Erika a beszélgetés közben folyton próbálta magára terelni a figyelmet, azt szerette volna, ha vele foglalkozunk, vele érzünk együtt. De valóban szeretnivaló. Azt mondja, legközelebb bevesz egy csomó altatót, ráiszik két liter töményet, s úgy ugrik ki a törökbálinti kilátóról, hogy biztos legyen – de én már megint a nőre figyeltem, nagyon szimpatikus.

Később Erikát felkísértem a gyógyszereiért. A nővér azonban ahelyett, hogy megtette volna a karjával azt az egy mozdulatot, azt mondta, előbb elmegy vacsorázni. Úgyhogy elment egy másik helyiségbe enni, én akkor értem oda, leültem Erika mellé, és megvártuk, míg a nővér befejezte nem létező hatalmának e demonstrációját. Délután egyébként egy másik nővért figyelhettem meg ugyanezen akció közben. Az egyik gyámoltalan fiúbeteg kérte, hogy váltsa fel a pénzét az automatához, mire a nővér kifakadt, hogy mit képzel, menjen a benzinkútra, mire a fiú, de hogy ott hova és hogyan, mire a nővér, hogy csak nem képzeli, hogy még ezt is ő mondja meg. Persze a fiú segítségére siettünk, de akkor is, megalázó volt neki.

Míg Erika gyógyszerére vártunk, megint megismerkedtem egy beteggel. Olyan negyvenes, először két éve volt itt, amikor a nagymamája meghalt. Akkor gyakran látta a zárton Erikát is, aki olyan állapotban volt, hogy nem is emlékszik rá. Most a férje miatt van megint bent, aki orvos, de alkoholista, bár állítólag ezt senki nem hiszi el. Azt mondta, a hátán cipelte ezt a nagy, undorító jeti embert, meg a gyereküket, meg az egész háztartást.

Holnap még beszélgetek mindenkivel. Örülök nekik.

De van egy nagyon szomorú hír: bejött Albert Györgyi. A könyvében azt kérte, drukkoljunk neki, mert már tíz hónapja tünetmentes. Hát ez van. Borzasztóan szomorú. Szerintem ő ezt a helyet egy szigetnek tekinti, ahol néha megpihenhet, megtépázva a viharban. Ahol lerakhatja a terheit egy rövid időre.

2005. június 29.

Egész jól aludtam, bár reggel fél hatkor valaki közvetlenül az ablakom alatt ordibálni kezdett. Később Erika próbálkozott, majd nyolc húszkor végül egy nővér mondta, hogy nemsokára ülővizit. Nagy bosszúsan felkeltem, nekem ne mondja meg senki, mit csináljak hangulatban. Fogat mostam, majd azért mégis megettem a joghurtom, és ittam egy kávét, és csak aztán mentem ki.

A rapporton egyenként vonultunk fel, tőlem azt kérdezték, miért vagyok itt. A vállamat vonogattam, és mondtam, hogy kivizsgálásra, gyógyszerbeállításra. Ahogy anyu később mondta, azért, hogy elhelyezhessem magam a skálán – beteg és normális között.

Erika mehet ma haza, mondván, hogy jobb úgysem lesz. Anyukája itt röhög kínjában, hogy azért ne adják ki az ágyat, hallotta, hogy Erika alig várja, hogy bulizni, inni mehessen, és annak ugye csak rossz vége lehet.

A szomszédunk sírt, hogy Erika elment, és nekem is hiányzik. Nyilvánvaló, hogy nem gyógyultként távozik, csak csinálja a pszichiátriai ki-be rutint. Olyan aranyos gyerek, remélem, nem lesz semmi baja. A szomszéd mesélte, hogy a gyógyszerektől teljesen kábán, négykézláb kúszott utána, hogy ne hagyja egyedül.

A szomszéd olyan negyvenes, „depi”-vel van itt, ami már négy éve tart, de időnként új gyógyszert kell beállítani, mert a régihez hozzászokik. Nincs családja, van egy élettársa, akinek már a szuszogását sem bírja, mert tíz éve, amikor teljesen kipakolták, magára hagyta, az anyós úgy ítélte meg, hogy hagyni kell, úgyis nemsokára meghal, rákos.

Voltam reggel futni egyébként, bár előtte – a vizit után – még mázsáltak és vérnyomást mértek. A nővér kezet fogott velem és bemutatkozott. Igazán elismerésre méltó. A súlyom lehangoló, a vérnyomásom alacsony, mint mindig. Aztán a dokinőm is elkapott, azt mondta, hogy holnaptól új gyógyszert kezdünk, meg majd tesztelgetnek a pszichológusok.

Ezután nekiindultam. Egész közel kezdődik egy erdő, úgyhogy nem kell a park területéről kimenni, a biztonságérzet megmarad. Találtam egy-két olyan épületet, amik rejtélyes célt szolgálnak, furcsa emberek szállingóztak elő belőlük. Valami múlt századi hangulat honolt ott, romos épületek és az elvadult, ősfás kertben félig leomlott falak.

Érdekes, hogy a társadalom minden szintjén azonos csoportminták valósulnak meg. Jött egy csapat, elképesztően kinéző vezetővel, aki a külvilágban nem állná meg a helyét, itt azonban körülvették és felnéztek rá. Útba igazított, merre is van az erdő, állítólag egészen a hűvösvölgyi Nagyrétig el lehet jutni. Már meleg volt, de azért futottam, azért persze nem túl sokat. Találtam egy emlékművet Szűz Mária és a kis Jézus képével, ott keresztet vetettem, majd nyújtottam.

Futás közben az eddig megismert sorsokon gondolkoztam. Számomra nagyon úgy tűnik, hogy nem betegség van, hanem állapot, ami jön és néha megy, bizonyos körülmények kiváltják, mások még erősítik is. De annak ellenére, hogy az itteni hierarchia és a dolgozók – igaz, nem nagy – kultusza azonnal „normálisak kontra betegek” szerepbe kényszerít és azzal azonosít, valójában úgy érzem, hogy mégsem létezik ez a választóvonal. Egyszer én vagyok így, ilyen állapotban, egyszer meg ők. Dinamikus, változékony, mozgékony pillanatoknak érzem az egészet. Igaz, lehet, hogy csak a saját kórképemről nyilatkozhatom. A szingli fogalommal egyébként ugyanez a bajom, megbélyegez akkor is, ha éppen csak két kapcsolat közötti szünetben vagyok. A depresszió is csak egy állapot végtére, még ha valakinél krónikus is.

Futás után fürödtem, majd lementem a benzinkútra, vettem ásványvizet, mert undorodom itt mindentől, a víztől is. Aztán fogtam a füzetem, hogy keressek a parkban egy jó helyet írni, de a folyosón megláttam két nőbeteget, ahogy a szociális foglalkoztatót faggatják, úgyhogy csatlakoztam én is. Kiderült, jóga csak kéthetente egyszer van, hát ezzel nem sokra megyek. De megtudtuk, hol vannak a kézművesfoglalkozások, hát elindultunk arra mindhárman. A főépület alagsorában meg is találtuk a helyiségeket, az egyikben éppen szövés volt, a másikban valami újságot hajtogattak, és továbbmenve az alagsori lepusztult labirintusban egy olyan szobácskát találtunk, ahol éppen szobrászkodtak. Sok skizo is részt vesz ezeken a foglalkozásokon, úgyhogy jobbnál jobb, elképesztően szürreális művek születnek. Rajzolás, festés holnap lesz, engem ez érdekel leginkább, bár az agyagozás is. Aztán nagy mázlink volt, a foglalkoztató felvitt minket a másodikra, ahol kis múzeum van berendezve, de holnaptól már nem láthatnánk. Egy szobácskában őrzik a relikviákat, például skizofrén művészek század eleji, fényképes zárójelentését vagy aláírását. Vannak egészen kitűnő festmények is, illetve olyanok, amelyek megrendítően – vagy éppen humorosan – adják vissza a beteg élményét, érzését. Például kórterem, betegek fekszenek benne, mások kártyáznak, de minden szabad résből és falfelületen hüllők és szörnyek materializálódnak. Vagy tehetséges, régies képregény egy szép, ifjú párról, melynek férfi tagja először csak társasági ivó, majd teljesen lezüllött alkoholista lesz, aztán kórházban fekszik, delíriumban, majd a temetőben.

Az egész hely – az épületek, park, erdő, zegzugok, emberek – fantasztikus élmény nekem, csak úgy iszom magamba. Hülyén hangzik, de szerencsésnek érzem magam, hogy itt lehetek. Várom, hogy anyu behozza a digitális fényképezőt, fantasztikus képeket tudnék készíteni. Az alagsor a legjobb, plafon helyett millió fekete cső és vezeték, nem sokkal a fej felett, dohos, málladozó falak, amelyek néhol egy kisebb terembe vezetnek, máshol meg a levegőtlen, nyomasztó „piac”-nak adnak helyet, ahol, mint a kínain, olcsó bugyikkal és piperecikkekkel megpakolt asztalokon folyik a kirakodóvásár minden nap, miközben a folyosókról egyre inkább arra asszociálok, hogy nemsokára a hullaházba jutok.

Hármasban visszamentünk a főépület első szintjére, ki a kijáraton, egy tábla mellett elhaladva, amelyre ez van írva: „Reméljük, elégedetten távozik, a viszontlátásra”. (A mi épületünkön pedig „Villa Negra” áll, bár az a betegek műve.) Két társamnak ezután megmutattam a főbejáratnál lévő portaépületben kialakított Tárt Kapu galériát, amit én már a múlt héten láttam, s most kiírtam legalább azt a véleményt, amely egy betegé, s amely a falon lóg:

„Nálunk, a VI. pszichiátriai osztályon rajzcsoport működik. Én nagyon ritkán vagyok képes akár a legkezdetlegesebb módon is rajzolni. Azon két-három alkalommal, amikor képes voltam erre – így tegnap is –, egyszerre éreztem egyéniségem »kiszabadulását börtönéből«, ami alatt az önmegvalósítást értem, másrészt a fegyelmezettséget. Egy modell arcát rajzoltam, s nem mindegy, hogy egy vonalat meddig húzok, hogy a modell jellegzetességeit visszaadhassam. S nem utolsósorban kihúz az aluszékonyságból, felfrissíti agyi, szellemi képességeimet. Beácska, a csoportvezetőnk mindannyiunkhoz nagyon kedves, türelmes, még akkor is, ha csak ülök, vagy többen ülünk, s nem rajzolunk semmit, mert nincs »ihlet« stb. Ez nekem általában így volt, nagyon remélem, hogy egyre többször tudok majd részt venni a rajzolásban. 2004. P. G.”

Persze kikérdeztem ezeket a társaimat is. Ez az én taktikám egyébként, sokat kérdezek. Egyrészt mert érdekel, mert anyagot gyűjtök, másrészt hogy ne nekem kelljen beszélnem. Mindig ezt csinálom, „kint” is.

Az egyik olyan negyven felé közeledik, csinos, kulturált, tegnap az irodalmi csoporton is ott volt. Azt mondta, a munkája meg a gyereke tette be neki a kaput, végtelenül kimerült, s elvesztette a realitásérzékét, hát a férjével jobbnak látták, ha egy kicsit bejön. Öt napja van itt, s jobban érzi magát, valószínűleg a pihenésnek és a felelősségtől való szabadulásnak köszönhetően. De kap antidepresszánst is, meg részt vesz a kötelező csoportokon.

A másik egy fiatal lány, nagyon törékeny és nagyon gyengének tűnik, de most már egészen jól van „összeomlásos depressziója” után. Teher az iskolában, nyomás, plusz járt terápiára, ahol szerinte nem az ő fizikumának és lelkiállapotának megfelelően kezelték, úgy érezte magát, mintha folyton a ringben, egy bokszmeccsen kellene helyt állnia.

Holnap együtt megyünk festeni.

Visszajöttem a szobámba írni, egyelőre nincs új szobatársam, jó ez az egyedüllét.

Fél egy körül jött anyu, hozott kaját meg vízforralót, amit a kávéhoz kértem. A többiek ebédeltek, én meg sem néztem, mit adnak, jól vagyok én a joghurtommal és főleg a most kapott friss salátával. Kicsit sétáltunk, majd kiültünk a kerti padra, s hamarosan jöttek a betegtársak is sorra, bagózni.

Albert Györgyit nem láttam, de továbbra is meg vagyok rendülve. Csak remélem, hogy ezt a visszaesését nem valami hatalmas kudarcnak könyveli el, hanem az útja részének, amelyen már igenis nagy sikereket ért el. Kedves Györgyi, nagyon remélem, hogy nem lesz nagy bűntudatod. Anyu szerint nyilván a könyve kapcsán is kapott hideget is, meleget is, azt is nehéz elviselni, illetve bizonyára a hosszú alkotómunka, a könyvírás után most nehéz mit kezdeni az utána maradt űrrel. Kértem anyut, hogy hozza be a könyvét, most itt nézegetem a borítón a fotóját.

Fél hét, és mocsok kedvem van. Totál hülyét csináltam magamból. Odamentem Györgyihez, de előtte annyit szarakodtam, hogy addigra teljesen elment a bátorságom, s csak hebegtem, habogtam. A kezébe nyomtam a könyvem, meg a kinyomtatott naplórészt, ami vele kapcsolatos. Zavarban voltam, és zavartam őt, nem kellett volna ilyen helyzetbe hoznom. Mondtam, hogy olvastam a könyvét, drukkoltam neki és anyu is. Megköszönte, és mondta, hogy majd beszélünk, bár ő nem lesz itt sokáig, csak egy hétig, mert a könyvből biztos tudom, hogy van ez a tavaszi depressziója, olyankor be szokott feküdni, de a kiadás körüli herce-hurca miatt nem volt ideje, mostanra tolódott.

Valaki az imént azt mondta, hogy középszerű tehetségeknek nem érdemes a művészetüket művelniük. Gondolkoztam, és nem értek vele egyet. Szerintem az önkifejezésnek millió célja lehet, az, hogy valami maradandó értéket alkossunk, csak egy a sok közül, de akár nem is tartozik közéjük. Lehet pusztán a saját magunk vagy mások szórakoztatására, lehet az önismeret, az öngyógyítás vagy az önfejlesztés eszköze, lehet kapcsolat keresése egy magasabb hatalommal, transzcendentális, természetfeletti erőkkel, Istennel, lehet egy áramlatélmény, amelybe belefeledkezhetünk, ami örömet okoz, és lehet az igazság intenzív keresése is. Én például addig írok, amíg azt nem érzem, hogy végre igaz, amit mondok.

Aztán meg kikönyököltem az ablakomon. Alattam a padon Zsuzsika ült, aki tegnap úgy túlpörgött, és mindenkit szórakoztatott, s idesétált egy másik hölgy is. Beszélt egy kicsit magáról, ez kivételesen egy sikersztori is lehetne, harmincvalahány éve kitartó, szerető, csinos férj, jó gyerekek, de ő valahogy mégis minden – fizikai és mentális – bajt begyűjtött. Olyan jó kedvem lett tőlük, mint ahogy eddig még minden alkalommal, ha valaki elmesélte nekem a történetét. Én, aki egyébként csak magammal vagyok elfoglalva, itt olyan örömmel hallgatok másokat. Ki is megyek mindjárt még közéjük. És azért is lett jókedvem, mert azt is mondták, hogy nagyon szép vagyok, sőt gyönyörű, és hogy rám van írva, hogy nagyon okos is, vagy inkább bölcs.

Azt gondolom, jó itt nekem, hasonszőrűekkel, teljesen nyíltan beszélve problémákról, de azt is érzem, ha igazán bajom lenne, itt is egyedül lennék, itt sem lelnék igazi megértésre.

Kimentem, és megismerkedtem Katival. Szívfacsaró a története. Azt mondja, azért van itt, mert dührohamai voltak, erős, indulatos kitörései. Én meg nevettem, hogy nem baj, mert úgysem ijed meg tőle senki, olyan vékony, törékeny. Mire ő, hogy képes lett volna gyilkolni is, és biztosan én is, ha az én húgomat erőszakolják meg. Na szép sorjában kiderült, hogy a kislány tizenkét éves volt, igaz, ma már hat éve, hogy az apjuk egyik ivócimborája leteperte. A kislány azóta nem fejlődött jól, az anya meg ekkor tudta meg, hogy az apa a nagyobbik lányt, magát Katit is folyamatosan erőszakolta tizenkettőtől tizennyolc éves koráig. Szerintem logikus, érthető, sőt egyenesen elvárható, hogy Kati ezek után dühös és indulatos. Illetve el vagyok képedve, hogy annyira mégsem az, hogy az apját feljelentse például, vagy megszakítsa vele a kapcsolatot. Annak most van egy Katival egykorú, ugyanilyen nevű, ugyanígy kinéző, ugyanilyen iskolájú barátnője. Katinak pedig van egy rendőr pasija, aki szintén elég agresszív, ezeket a dühkitöréseket, azt mondja, tőle tanulta el. Kati végrehajtó osztályon dolgozik, szarért, húgyért. A barátjával szakított, próbál kikerülni az áldozatszerepből és ugyanakkor hízni is kicsit, mert általában azzal bünteti magát, hogy nem eszik. A húga ellenkezőleg, ő túleszi magát. Tulajdonképpen biztosan mindketten a testüket is el akarják deformálni, egyik így, a másik úgy, csak hogy ne tetsszen a férfiaknak. Itt beállítanak neki gyógyszert, kint pedig terápiára fog járni. A barátját azért talonban tartja, mert másokban nem bízik, fél a férfiaktól, aki meg van, az rossz ugyan, de legalább ismeri már. Négy éve volt már itt anorexiával, de napi három Remeront és hat Xanaxot kellett szednie, míg végül az anyja hazavitte.

Sokan panaszkodnak egyébként arra, hogy túl sok a gyógyszer, beszélgetés meg semmi.

2005. június 30.

Tizenegy körül aludtam el, s olyan nyolckor keltem. Jól alszom egyébként, bár még este a Remeront is bevettem. Ma reggel már kaptam Cipralexet. Nem mentem futni, nem tudtam rászánni magam, az eső is esett, és azt hittem, kilenckor csoport van. Aztán kiderült, hogy én ugye helyhiány miatt nem a dokinőmhöz tartozó szárnyban vagyok, így nekem nem ma, hanem tegnap volt. Szóval kócosan kimentem a gyógyszeremért, amit az aulában lévő pingpongasztalról osztanak a sorban álló betegeknek, majd megettem a joghurtom, s aztán kimentem a kertbe a kávémmal. Persze mindenki ott füstölt. Egyszer csak arra néztem fel, hogy Albert Györgyi az ablakából derékig kilógva integet nekem. Lehet, hogy akkor mégsem néz totál hülyének. Utána megfürödtem, hajat mostam, s lementem a kúthoz, idejött anyu beadni a digitális fényképezőt, és vettem vizet is.

Később. Voltunk festeni. Még reggel kilenc körül hirtelen ötlettől vezérelve odamentem Annához, ahhoz a harmincöt-negyven körüli nőhöz, aki két napja lehet itt, de teljesen zavart és kába, semmi értelem nem látszik a szemében, közlekedni is csak dülöngélve tud és úgy, hogy valamibe mindig kapaszkodik. Szóval ült magába zuhanva, én meg odamentem hozzá, és mondtam, hogy ha volna kedve festeni jönni, akkor tízkor legyen ugyanitt. Próbált válaszolni, de nem tudott, úgyhogy csak megismételtem, hogy elég, ha később eldönti, hogy itt lesz-e vagy sem. Tízkor kimentem, az, akivel eredetileg megbeszéltem, még sehol, de ő ott várt, állva, pedig az nagy erőfeszítés volt neki. Odamentem hozzá, és akkor mondta is, nagyon nehezen artikulálva, hogy festeni, festeni. Négyen verődtünk össze, és elég lassan jutottunk át a főépületbe Anna miatt, de csak átbotorkáltunk végül. Ott voltak még néhányan. Mi is leültünk, először korábbi munkákat nézegettünk, majd kaptunk papírt, ceruzát, krétát, festéket. Anna azonnal elkezdett színezni, mint a gép, úgy járt a keze, s fantasztikus gyorsan elkészült a nem is tehetségtelen alkotással, ami egy halott lányt ábrázolt egy oroszlán karmai között. Kérdezgettem egy kicsit, s lassan kicsordult a könnye, ahogy mondta, hogy „oroszlán… legyőzött… a férjem…” Később kérdeztem, mi lesz, ha innen kimegy, mire a rajzon egy madárra mutatott, hogy szabad lesz a lelke, mint az. A rajzóra után is beszélgettünk, egyre inkább jött meg a hangja, bár nagyon nehezen formálta a szavakat. Mint kiderült, három éve beteg, akkor nyugdíjazták, előtte imádta a munkáját, de egyszer csak összeesett, sclerosis multiplexe van, újra kellett járni is tanulnia, dolgozni már nem mehet vissza. Emiatt havonta jár ide injekcióra, tavaly megpróbálta megölni magát, akkor feküdt is bent, most nem tudja, mióta van itt, a nagy sárgában feküdt, aztán áthozták ebbe az épületbe. Azért akadt ki, mert a férje összeállt valakivel, amit még csak elviselne, de el is akarja őt hagyni.

Nem bántam, hogy otthagytuk a rajzórát, én többször odavágtam már a rajzom, mert nem volt hozzá türelmem. Nem tudok rajzolni, viszont jó színeket használtam, mint egy nagybányai, ezért dekoratív lett, egy pszichiátriai beteghez képest meg biztosan kitűnő. Egyébként a velem szemben ülőt rajzoltam, zsírkrétával, szemüveges okker arcot, sötétkék kötött kendőben, ciklámen és türkiz mintás háttérrel. Aki az órát tartotta, meg a többiek, kérdezgettek a tetoválásaimról, egészen idiótákat is. A foglalkoztató aztán rátért a pólómra, amire az van írva, hogy „Thanks God I am a VIP.” És alatta kép: Krisztus a kereszten. Ezt csak az érti, aki elég cinikus, nekem tetszik benne a humor és a polgárpukkasztás, semmi több. Hát a foglalkoztató elmagyaráztatta, aztán kérdezte, hogy én is VIP-nak érzem magam? Én meg kikerekedett szemmel válaszolgattam, magyaráztam a bizonyítványom, ugyan mit tud mondani az ember, ha úgy beszélnek vele, mint egy idiótával, de aztán rájöttem, hogy már megint nem nevelővel, hanem rehabilitált beteggel van dolgom. Legalábbis merem remélni.

Egyébként meg kabaré volt az egész. Jobbomon ült Anna ugye, aki dolgozott, mint a güzü, balomon pedig egy srác, aki háromszor kavarta el a ceruzáját és fogta rá valamelyikünkre, hogy ellopta, valamint valami „buzi”-t fel is jelentett, hogy jogtalanul van itt, mert nem érvényes a tébékártyája. Aztán sréhen szemben egy dagi ült, aki azonnal belém szeretett, végig elolvadt pillantásokat vetett rám. Aztán jött egy pár milliméteres hajú, baseballsapkás, iszonyatosan fiús lány, akinek be nem állt a szája, harsány és rettentően laza volt. Egy öltönyös bácsi meg végig le-föl mászkált, darabos mozgással, mint egy robot, megöntözte a növényeket, de ha az útjába akadály került, csak toporgott és motyogott fejhangon, olyan volt, mint egy felhúzható autó, ha elakad. Mikor végzett a locsolással, kiment, majd visszajött, s az ajtóból mondott néhány érthetetlen mondatot valami református templomról, majd ezt párszor megismételte. Aztán jött egy husi lány, borzasztóan kifestve, és vele egy fiú, ugyanígy rengeteg makeuppal, hosszú parókában, női ruhában. És jött egy igazi lázadó, rossz lány is, aki egyből nagyon rokonszenves volt, én is neki, mert leltárba vette a rajzom, a tetoválásaim.

Bejöttem nemrég a szobámba. Ettem avokadót, mozzarellát, paradicsomot, olívaolajjal leöntve, most meg írok.

Anyu mondta kisöcsémnek, hogy itt vagyok, mert sokat voltam szomorú, öcsém meg erre lement a konyhába avokadót keresni, amit elküldhet nekem, mert hogy azt úgy szeretem.

Kint esik, még csak egy óra van. Már fotóztam egy párat, de egy csomó jó képet meg elszalasztottam, nem akarok ugyanis tolakodó lenni, talán így is az voltam.

Amíg ettem, itt sertepertélt előttem a jóképű takarító, őt is lefotóztam, és ő is engem a telefonjával. Mindenáron itt takarított előttem.

Nem az a gyógyulás, ha azt hiszem, nem lesz több baj, hanem ha elfogadom a visszaeséseimet is, mint egy folyamat részét.

Ma egész nap az foglalkoztatott, hogy milyen jó itt bent lenni, és hogy úristen, egyáltalán nincs kedvem hazamenni. Az egész kinti életem, a munka, illetve úgy általában a megélhetés, a kocsim, a ház meg minden csak egy hatalmas nagy teher számomra, és kurvára, de kurvára nincs kedvem ugyanazt folytatni. Bár biztosan minden ugyanaz mindig, és nekem kellene inkább megerősödnöm.

Délután olvastam pár órát, amitől be is punnyadtam, de hívott Zsolt, a riporter, s be is jött hozzám. Megmutogattam neki lelkesen mindent, a főépületet, az alagsort, a furcsa melléképületeket, aztán elindultunk az erdőbe sétálni. Sokat caplattunk a jó melegben, párában. A Mária-képnél leültünk, beszélgettünk. Tanácsot kért a párkapcsolatát illetően, hát én csak vonogattam a vállam. A barátnője ugyanaznap született, mint én, valamint gombfóbiás, mint én. Meglepő lenne, ha még meglepődős lennék. Természetesen megy közben az egymás tudatos, nem tudatos felmérése. Intellektuálisan vonz, a többit nem tudom, de izgatottan vártam, mielőtt jött. Szóval ami a kapcsolatát illeti, mondtam, hogy mondjon egy imát Szűz Máriához, ha már itt vagyunk, mire ő, hogy azzal inkább óvatos lenne, mert neki általában beteljesül. Kicsit később megjegyezte, hogy bár esne az eső. Na aztán évek óta nem áztam úgy el, mint tegnap. Hogy úgy mondjam, romantikus volt szarrá ázni, miközben rohanunk „haza”. Visszajöttünk a szobába, megtörölköztünk, csináltam kávét, aztán főztem vacsorát, mozzarellát paradicsommal, olajjal, aztán megint kávét.

Miután elment, kimentem a többiekhez. Mindig estére lesz jó hangulat, meghitt vagy nagyon vidám beszélgetések alakulnak ki. Tegnap épp ordenáré röhögés volt, fantasztikus, amikor nők egymás között kicsit alpárian elkezdenek anekdotázni. Volt komolyabb rész is, engem is beszámoltattak most már alaposan, közben megint nagyon dicsértek (zavarba hoztak), hogy milyen szép vagyok. Többen is megsimogattak vagy játszottak a hajammal, ami nagyon jólesett.

Én meg közben folyamatosan ámulok, hogy mi ez az egész misztérium, ami itt működik, hát úgy tűnik, ennyit jelent csoportban lenni, közösségben. Egyrészt a dokik szarnak ránk a gyógyszereken kívül, de másrészt ez talán tudatos is a részükről, hiszen úgyis csoportozunk itt, és ez talán jobb is, mint a mesterséges csoportok.

Pasik is csatlakoztak aztán, van itt egy olyan, aki tipikusan engem vonz, okos, de szélhámos, huszonöt éves, kokainozott, négy éve jár ide vissza, ő Pistike.

Anna, akivel festeni mentem, a nap folyamán hatalmas átalakuláson ment át, visszanyerte arcmimikáját, mozgáskoordinációját, képességét a beszédre, s estére már neki volt a legnagyobb hangja. S mindez – állítom – amiatt, hogy be lett vonva a közösségbe. Vagy talán a rajzóra volt rá ilyen jótékony hatással, véletlenül beletrafáltam a hobbijába.

Én közben folyamatosan izélek, hogy de mi lesz kint, itt jó, nem akarok kimenni, itt akarok maradni. Eszembe jutott az Óceánjáró Zongorista, egyik legkedvencebb filmem, amikor Novecento áll a hajóhídon, és a lépcsőről visszafordul, mégsem száll le a hajóról, ahol az egész életét töltötte. És tökéletesen megértem. Bár ő még sosem volt kint, én legalább tudom, mi elől menekülök. Nyilván eddig is ezért szerettem ezt a filmet, mert rögtön azonosultam vele, de most egy másik szinten értettem meg.

Zsolttal arról is beszéltünk, hogy jó lenne Spanyolországban vagy Olaszországban élni, vagy, ami elérhetőbb, Kapolcs környékén. Meséltem, hogy a neten találtam egy eladó malomépületet, ami művésztanya volt eddig. Mindketten el akarunk menni a picsába, mindketten írunk, s ő négy gyereket szeretne, és egy olyan szigetről beszél, amit maga köré építhet az ember, egyetlen normális és értelmes túlélési technikaként. Ezt is megértettem később, és elkezdtem én is akarni.

Zsolt utána ezt írta: „Rossz visszatérni ebbe a másik életbe. Hiányzik a világod.”

Anna egyébként jósolt nekünk, mert kiderült, hogy boszi. Kis, rövid hajú, pajkos szemű társunknak azt mondta, hogy visszajön a szerelme, Zsuzsinak, akinek tényleg kicsit gyanús a harsány jókedve, hogy rengeteg fájdalom van benne, egy harmadiknak, hogy rengeteg unokája lesz, egy negyediknek pedig, aki a leginkább rászorult volna a biztatásra, semmi jót, azt mondta, nagy üresség van benne, de semmi terve. Nekem azt mondta, habzsolom az életet, szeretek élni, és pörgetem a férfiakat. Persze egyből tiltakoztam, de aztán belegondoltam, hogy bár én ezt egészen máshogy élem meg, attól még igaz lehet. A forrás mellett szomjan halok – konkrétan ezt érzem, és ordítani tudnék. Még azt is mondta, hogy nem lesz gyerekem egy darabig, majd később lesz egy nagyon szép kislány, de vágyódás van a szememben. Pistinek, a kokainosnak is szép kislányt jósolt – csak nem ketten kombinálódunk majd? Izgi lenne egy border és egy skizó keresztezése.

Máris megszerettem egyébként ezeket az embereket. Annyi sorsot, bajt s egyben szépséget ismertem meg pár nap alatt… Intenzív megvilágosodás.

2005. július 1.

Tegnap éjfélig tartott a dajdaj, és közben nikotinmérgezést kaptam a passzív dohányzástól. Pistike is végig ott volt, bírom. Utána viszont nem tudtam elaludni, egyrészt, mert az új gyógyszer miatt Remeront nem vettem be – pedig az utóbbi napokban az altatott –, másrészt mert túl izgatott voltam a sok új élmény miatt, harmadrészt talán a cigifüst is stimulált, nem tudom.

Na ennek megfelelő hangulatban ébredtem, reggelizni persze nem mentem, gyógyszerért sem, azt a nővér hozta házhoz, akitől állítólag borzasztóan félni kell, különösen, ha nem állok időben ott osztáskor. Aztán meg a szomszédaim jelezték, hogy főorvosi vizit, felöltözve, beágyazva álljak vigyázban, de én épp csak bugyiban kászálódtam kifelé, amikor bejöttek vagy hatan, és mind engem néztek. Egy öregúr megkérdezte, „hogy érzi magát?”, mire mondtam, hogy „mint az állatkertben”, „és miért van itt?”, vállvonogatás, „depresszió”, „nos, akkor jobbulást”, és sleppel el. Úgyhogy végleg felkeltem, ha már így felvertek.

Anyu is beugrott, a kapunál találkoztunk, én meg onnan néztem a sok kocsit a Hűvösvölgyi úton, és arra gondoltam, hogy a francnak van kedve kimenni. Megyek vidékre, ott az élet is olcsóbb, lehet, hogy nem kéne eljárnom dolgozni sehova, a forgatásból is meg tudnék élni.

2005. július 2.

Tegnap délután megint eljött Zsolt, és leültünk együtt az esti csoporthoz is, ízelítőt kapott vulgaritásból és harsányságból, aztán kikísértem.

Este megint hacacáré volt, Pistike hozott kettőnknek egy üveg bort, majd még egyet, s mind megittuk. Jól berúgtam, és ma nagyon szét vagyok csúszva.

És csömöröm is van, túl sok volt minden. Tegnap meghallgattam az ezerötszázadik öngyilkossági történetet is, a sokadik görög sorstragédiát. Egytől különösen égnek állt a hajam, egy hatvan körüli hölgy mesélte, ahogy a huszonkét éves lánya kétévnyi szenvedés után rákban meghal, férje alkoholista, brutális, őt sikerül elhagynia, összejön egy férfival, hat évig élnek együtt, de az utolsó években már őt is ápolnia kell, míg meghal az is. Szerencsére most egy ideje van egy nagyon szerető kapcsolata, de hát kész van a nő teljesen.

A társaim tegnap már nem csak a magánéletüket érintő eseményeket, hanem néhány benső gondolatot illetően is megnyíltak, és mit mondjak, megzavartak. Előkerült Isten, fekete mágia, vudu és egyebek, ijesztő volt. Pistike is előrántott még néhány szerepet, nem győztem csodálkozni, mintha más-más személyekké vált volna. Emiatt kicsit össze is vitatkoztunk, szerencsére így nem jöttünk össze, olyan kettő-három körül elmentünk aludni.

Ma – mint említettem – mocsok hangulat. Tizenegykor vergődtem ki az ágyból, de nem aludtam, csak nagyon szarul, kis szakaszokat. Ekkor az egyik bejött, és átadta a többiek üzenetét: „Aki éjjel úr, az nappal is legyen az.” Pistike is benézett, elnézést kért (ki tudja, miért), és hozott nekem péksüteményt meg őszibarackot. Dél körül hazamentem, beraktam a mosást, szoliztam, fürödtem, majd lementem a plázába. Ott találkoztam Zsolttal, nem akartam lemondani, pedig tudtam, hogy a hangulatom miatt semmi jóra nem számíthatunk. Egyébként bent csak besokalltam, meg ugye a másnaposság, de némi pihenés és egyedüllét után megint szerethetem az én kis Lipótom. A pláza a lehangolónál is szarabb volt, és tömve. Ettem zöldséges barna rizst, bambultam, le voltam lassulva. Utána megnéztem a leveleim, Zsolt meg addig engem nézett. Azután felmentünk hozzám, megmutattam a házat, illetve ő nézelődött, én meg pakoltam és durrogtam.

Pistikén azt éreztem egyébként, hogy millió szerep, mint megannyi réteg mögé rejtette énjét, míg végül az egészbe maga is belezavarodott.

Egyik betegtársamat is kezdem jobban megismerni, kiderült, hogy éppen most szokik le az alkoholról, és a huszonnyolc éve tartó házassága közben megejtett hároméves szerelme már egy négy éve meglévő, másik szeretővel párhuzamosan zajlott. Három gyerek, három férfi, komoly karrier, alkoholizmus, elképesztő. De főleg az, hogy milyen képet sugároz magáról ezzel szemben. Szerinte a hazugság egy izgalmas logikai játék. Nekem meg ez nagyon ijesztő, de legjobb lesz, ha mielőbb elfogadom, hogy az élet és az emberi faj nem olyan egyszerű.

Este egyébként Anna közölte, hogy nem érem meg az ötvenet, a negyvenet még igen, de az ötvenet már nem, ami valahol azóta is sokkol. Főleg, hogy most az előbb véletlenül azt írtam le az ötvenet helyett, hogy a harmincat.

Öngyilkosok, depressziósok, hazudozók, félrelépők, jósok. A bolondok királyának érzem magam.

2005. július 3.

„Ó, igen – bólogatott. A szenvedélyeinknél semmi sem alkalmasabb arra, hogy elfeledtesse velünk azokat a dolgokat, amelyekkel valóban foglalkoznunk kéne.”

Befejeztem Jason Webster Duende című könyvét.

Fáradt vagyok, most már krónikusan. Akkora társasági élet alakult itt ki, hogy éjfélnél előbb nem széledünk szét. Utána – két sör után – Pistike áthozta a tévéjét, beszélgettünk, és a mellettem lévő ágyon aludt el. Vonz nagyon, de pontosan tudom, hogy mi vonz benne: a saját drogos oldalamat személyesíti meg. Lassan felmerül bennem a kérdés, miután sorra látom, hogy ezek a pasik mit váltanak ki belőlem, hogy valóban szembenéztem-e a múltammal, elfogadom-e azt a részemet, ami ráadásul ma is létezik, itt van attól függetlenül, hogy letette a drogot. Pistike az a fajta férfi (lesz), aki gondoskodik, előteremti a pénzt, simliskedik, lop, csal, hazudik, öl, de legalább rendkívül stílusosan. Este zöldalma illatú gyertyát kaptam tőle, reggel meg reggelivel várt.

Úgy érzem magam, mintha kilőttek volna az űrbe. Egy biztos pont nincs körülöttem. Minden relatív – és én ezt utálom. Mint a vidámparkban, a hordóban, ami forog, s úgy kell benne végigmenni. Még megvetni a lábam is képtelenség, mozog minden alattam. Minél több történetet hallgatok meg, és látom ugyanannak a személynek az ezredik arcát, annál kevésbé tudom most már, hogy mihez tartsam magam.

Úgy tűnik, hogy az az alaphelyzet, hogy rosszul vagyunk valami külső terheléstől, mert érzékenyebbek, gyengébbek vagyunk másoknál – én úgy érzem, átlátszóbbak –, s embere válogatja, ki mihez nyúl: iváshoz, droghoz, összeomláshoz, többszörös személyiséghez, valláshoz, mágiához, fekete mágiához. Az egyetlen biztos pontnak az életben most csak a halálom tűnik, amit ezzel a konkrét időmeghatározással Anna egészen kézzelfoghatóvá tett számomra. Ha úgy tekintem, nincsen már húsz évem, talán ez fel is ráz, és jobban gazdálkodom majd vele. De másrészről megint ott motoszkál a gyerekkori „minek?” kérdés bennem, ha egyszer úgy is ez a vég. Minek ez az egész? Mi az, ami hasznos lehet? Azt gondolom semmi, nem kellene törekednem semmire, se gyerekre, se családra, mert minek. Nem, inkább elmennék valahova, napról napra élni, mindig az adott pillanatnak, valami indián közösségben, mint a Castaneda-könyvekben. Úgy érzem, nem véletlenül hallottam ezt a jóslatot. Volt értelme – akár beteljesül, akár nem –, csak még nem tudom, mi. Azt hiszem, meg kell szabadulni az összes kötöttségtől, béklyótól, és csak létezni. Nem tudom, milyen logikai úton, de most ezt szűrtem le a legutóbbi tapasztalataimból.

Azt találtam itt, hogy az emberi kapcsolatok gyógyítanak, de egyben rendkívül veszélyesek is. Úgy általában is, de a szülő-gyerek és a párkapcsolatok különösen. Sok nő van itt, akiket otthon bántalmazott, szóval vagy tettel terrorizált a férje. Úgy látom, hogy a kapcsolatból a gyengébbik láncszem van itt. Az alkoholista házastárs, aki egyébként őrjöng és brutális, az szabadlábon van. Sokan idejutnak, akik nem bírnak tovább valakinek a fia, lánya, felesége, férje, szülője lenni. Bence egyébként később helyesen hozzáfűzte, hogy kérdés, hogy ezek az emberi játszmák még a probléma vagy már az okozat részei-e…

És ezredszerre is megdöbbent, hogy a legerősebbnek tűnő, legvonzóbb személyiség mögött létezik egy olyan gyenge lélek, amilyenre álmainkban sem gondolnánk. Megkérgesedett álarcok, betonbunkerek. Ma láttam egyet az anyja előtt összezuhanni. Megrendítő volt.

Zsuzsi megkérdezte tőlem, hogy valóban jó volt-e nekem ez a rettentő nagy elfogadás (anyuék részéről). Én meg mondtam, hogy csak nemrég óta érzem úgy, hogy valóban kellett volna néhány korlát, bár nem azért, hogy jól nevelt legyek, hanem hogy legyen az életemben néhány irány, támpont, fogódzó. Most csak bolyongok céltalanul, irány nélkül.

A megjósolt halálommal most valahogy a túlvilág is bevonódott, végképp növelve a káoszt. Bejöttem néhány kapcsolati problémával, és megint ott tartok, mint kiskoromban. Értem most már, miért nincs itt annyi foglalkozás, miért a főépületeseknek van inkább. Mi csak gyengék vagyunk, akik a terhelés alatt összeroskadtak. De mi kis segítséggel tudunk beszélni róla, rendelkezünk önreflexióval. A művészetterápia, a rajzon keresztül történő önkifejezés talán tényleg annak a leghasznosabb, akinek nincsenek más eszközei. Hát nekem is van sok eltemetve, amikhez akármilyen módszerrel, de el kéne jutnom. Bár most úgy érzem, nem is a bányászmunka hiányzik, hanem „járni tanítani a gyereket”, kijelölni az irányokat, támpontokat, amik keretet adhatnának. De közben meg nemsokára meghalok, talán még lábra sem állok addig. Észvesztő. Na ezzel birkózz meg, Orsi.

Ma nincs jó nap. Egyik társam összezuhant, mint már említettem, de Anna is, itt volt a férje, és más is maga alatt van. Kaki. Én meg abszolút szarul vagyok, amikor mindegy, hogy hogyan vagy mivel, de azt mondanám, hogy elég. Megpróbáltam élni, élni az életet, de nem tudtam, az élet győzött felettem, legyőzött, vesztettem. Talán nem vagyunk egymásra jó hatással, az élet és én.

Nézem az arcokat, mint a saját lelkem tükörképeit, azokat a vonásokat, amik időnként úgy megkeményednek.

2005. július 4.

Tegnap extra fos volt. Igazi kattanás. Nem is igazán emlékszem.

Beszélgettem délután egy sráccal, aki roma, drogos volt, aztán megtért, öt hónapig a föld fölött járt, de aztán túlságosan rákattant, beszűkült Istenre, s ebbe aztán félig bele is bolondult. Ördögről, démonizálásról beszélt, meg arról, hogy várja, hogy ismét elöntse a jelenlét, és mutatva legyen neki az út – ijesztő volt. Miután adtam néhány visszajelzést neki, teljesen elképedt, hogy mindezt honnan tudom, hogyhogy úgy megértem. Nagyon sok prédikátorral beszélt, nem értik, orvosok sem, senki nem tudott neki segíteni a kétségeit illetően, és tényleg, egyébként van férjem? Az a szomorú az egészben, hogy kint ezek szerint elment, akihez csak tudott, segítséget kérni, de sehol nem talált megértést.

Szombaton hoztam egy példányt anyu könyvéből, s amikor mutattam a társaságnak, Zsuzsi egyből lecsapott, hogy honnan van ez nekem, a kedvence, már tizenkettőt vett, de sosem kapta vissza a kölcsönadott példányait, úgyhogy egy sem maradt neki, már venni sem lehet, pedig mindenki bibliája stb. Elképedt, amikor mondtam, hogy anyu írta. Felsöpörte még az udvart is a tiszteletére, amikor anyu vasárnap délután jött. Kapott egy rakat könyvet, meg dedikálást, és rettenetesen boldog volt.

Albert Györgyivel beszélgettünk kicsit, mondta, hogy ő is border, s hogy szerencséje van a férjével, akivel, mondjuk, egyrészt nem találkoznak annyit, másrészt a kisebb hisztiket elüti humorral, a nagyobbakat pedig lenyeli, bár talán már csak öt évük van, mert egyszer csak majd besokall. Kérdezte, nem félek-e, hogy átörökítem a bajom a gyerekemre? Dehogynem félek. Illetve kevésbé a génektől, mint inkább attól, hogy én milyen példát, utat, életet tudnék mutatni.

Pistike – az én kedvesem – jó későn jött haza. Természetesen rohamléptekben kattanunk egymásra, azzal együtt, hogy nem akarjuk a barátnőjét megcsalni. Igazi szenvedélyes félroma, azzal a cigány vagy szicíliai szokással, hogy mindentől meg akar védeni, ami engem borzasztóan vonz. Lefeküdtem tizenegy körül, megint rohadt szarul aludtam, és reggel arra ébredtem, hogy ismét a mellettem lévő ágyon alszik, a kispárnáját szorongatva.

Ittunk egy kávét, kilenckor pedig az a nevetséges vizit volt. De persze nem gondolom, hogy előtte vagy utána nem beszélnek meg alaposan mindent a dokik. Ezután kint a kertben találkoztam a brigáddal, és aláírattam Albert Györgyivel a könyvét. Ezt írta: „Egy kollégának, akinek őszintén irigylem a stílusát. Az életét – az eddigit – kevésbé, de »lesz ez még rosszabb« ” Büszke vagyok rá.

Fél tizenegyre a pszichológushoz mentem. Beszélgettünk, aztán megcsináltatta velem a Rorschach-tesztet. Azt mondta, nagyon rossz állapotban vagyok, talán magam sem tudom, mennyire, súlyos depresszió, krízishelyzet, szuicid gondolatok, valamint be is vagyok szűkülve erre a kérdésre (a depresszióra). Javasolni fogja, hogy jelentősen növeljék a gyógyszeremet, és hogy maradjak itt legalább négy hétig. De az énerőm erős, nem sodródom, úgyhogy ki fogok jönni. A mai személyiségzavaros fiatalok közül a legtöbben borderline-ok, talán azért, mert a mi szüleink hajtottak úgy először, lettek teljesítményorientáltak, s ezért el lettünk hanyagolva érzelmileg, de én inkább csak aközeli vagyok. Terápiát javasolt igazából ő is, mint eddig mindenki, azt, hogy menjek vissza a dokimhoz.

Az anyát illető kártyára adott asszociációmmal valami baj volt, meg a párkapcsolatot illetővel is: „semmi” nem jutott eszembe, és gyorsan tovább is lapoztam. A szexszel kapcsolatos kifejezetten taszított, undorított, vért és erőszakot láttam benne. A jövőt jelentő ezzel szemben tűzijáték volt, egy színes majális, ami viszont túlzott pozitív volta miatt nem reális.

Hát én kész voltam, természetesen. Anyuval is csak jóval később beszéltem, vártam, hogy megnyugodjak, de még így is sírtam.

Ráadásul kiderült, hogy költöznöm kell a szobámból, de szerencsére egy olyan társam mellé, akit a legjobban szeretek, szintén kétágyasba. Miközben pakoltam, lejött értem az orvosom, ijedt hangon mondta, hogy „Orsolya, jöjjön csak velem”, hát követtem. Beszélgettünk, mondta, hogy ezek szerint sokkal súlyosabb, mint ahogy azt gondolták, és mint ahogy az látszik rajtam. És ez a teszt nem a pillanatnyi kedélyemet mérte, és úgy tűnik, hogy elég mély a krízis. Ki kell hozni engem ebből az állapotból, és pszichotikumot is adna, Seroquelt, hogy a beszűkültségnek is véget vessünk. A négy hetet javasolja ő is, de döntsem el, közben ki is mehetek, de itt legalább biztonságban érezhetem magam. A betegek szempontjából egyébként ez a hely kulcsa, most már tudom: a biztonság. Pistike szerint menedék, bunker.

Na hát ez történt. Anyu később azt mondta, hogy nevelőapám szerint ez a teszteredmény legalább az ő vakságukat – hogy korábban nem vették észre a problémáimat – igazolja. Hisz még a pszichiátert is így megtévesztettem. Mert hogy olyan hihetetlen erős tartás van bennem, és a legnagyobb szarban sem omlok össze – látszólag.

Este az új gyógyszert (ötven mg) bevettem, ahogy odaadták, ami hiba volt, mert kilenckor olyan lettem, mint akit fejbe csaptak. Be is mentem, lefeküdtem, de nem aludtam el. Bejött nem sokkal utánam az ágyszomszédom és a szomszéd, és mesélték, hogy balhé volt, persze Pistikével. A lányok énekeltek kint, a dohányzórészen, negyed tíz körül, amikor a kert felől egy doki csengetett és kopogott a már bezárt ajtón. Nekünk nincs kulcsunk, a csengő is a nővéreknél szól, de az egyik beteg is egyből rohant fel hozzájuk. Az éneklést is abbahagyták, de ezzel együtt a fiatal doki, amint bejutott, undorító modorban szólt rájuk, hogy mit képzelnek, kocsmában vannak-e, és takarodjanak aludni. Pistike persze utánament, hogy hogy mer így beszélni, a doki meg erre, hogy ha vele beszél, akkor vegye le a sapkáját, majd megfogta erősen a karját, hogy erősen meglódítsa, mire Pistike bemozdult, hogy behúz neki egyet. Amikor mindezt elmesélték, ugrottam, hogy megyek, megnézem őt, mert most biztosan ki van akadva. A folyosóján az ajtaja előtt ott állt az egyik nővér, az, aki első nap nem adta oda Erikának a gyógyszerét, csak miután komótosan megvacsorázott, és most minden előzmény nélkül azt mondta nekem, hogy „magának nem erre van a szobája”, mire én, hogy „tudom, hogy hol van a szobám”, és mentem tovább. De amikor a szobához értem, láttam, hogy bent van a doki, Pistikével beszél, úgyhogy csak ez utóbbira mosolyogtam és rákacsintottam. Leültem az aulában, ahol kifelé jövet megállt előttem a doki és a nővér, hogy jól vagyok-e, mondtam, hogy igen, mit kerestem arra, mondtam, hogy hallottam, balhé volt, hát gondoltam, megnézem Pistit, jól van-e, mire ők, hogy de hát már fél tíz, mire én nevetve, hogy és? Pistike persze ideges volt, hogy baja lehet, neki szinte élet-halál kérdése itt bent maradni. Szerettem volna fent maradni vele, tudtam, hogy nem fog aludni, de nem voltam rá képes.

2005. július 5.

Mocskos szarul vagyok. Esküszöm, amikor bejöttem, semmi bajom nem volt.

Reggel a szomszédom túrórudit tett az éjjeliszekrényemre, azt megettem, megittam a kávém, majd elvégeztem a reggeli szertartásaim: fogmosás, zuhanyzás, hajmosás stb.

Kilenctől nagycsoport volt, ahol a tegnap esti balhéról volt szó. Akik ott voltak orvosok, pszichológus és a prof nagyon liberálisak voltak, tulajdonképpen azt képviselték, hogy álljunk ki a jogainkért. Ugyanakkor azt is elmondták a távol lévő érintett doki védelmében, hogy miért volt akkor este rossz passzban (egy rosszul lévő beteghez hívták az első emeletre). Én nem álltam a helyzet magaslatán, bár lett volna véleményem, de feszült voltam. Amikor vége volt, gyorsan ki szerettem volna menni. Elég közel voltam az ajtóhoz, de hirtelen vagy három-négy öreg toporgott előttem, és beszorultam mögéjük. Ettől annyira rosszul lettem, fizikailag is, hogy legszívesebben ököllel ütöttem volna a fejüket vagy a falat. Tulajdonképpen azóta sem múlt el a remegés, liftezik az egész belsőm. Anyu hívott csoport után, hallgattam, amit mesélt, és én is el akartam mondani, hogy rosszul lettem, de már megint csak belesírtam a telefonba. Közben pont odajött a dokim is, hát elmeséltem neki is, sírva. Ő adni akart még szorongásoldót, de mondtam, hogy elmúlik, nem kell. Tulajdonképpen ezért szoktam kikerülni az ilyen helyzeteket, helyeket, ahol például sokan vannak. Egyszer nem sikerült, amikor Andrással voltunk moziban. Gyorsan ki akartam menni, de beszorultam, és attól a tehetetlen érzéstől estem pánikba. Ha jól belegondolok, még egy ilyen alkalom volt, vezettem, és kamionok elölről, hátulról, oldalról bekerítettek, és annyira nyomasztott, hogy mindenáron menekültem a helyzetből, és eszeveszetten kielőztem az egyik kamion elé.

Szóval a dokinő azt mondta, hogy emeli a Seroquelt, ami egyébként az alvásban is kell hogy segítsen. Utána Pistivel kimentünk a kútra, kávéztunk. Teljesen szét voltam csúszva. Mondtam is neki, hogy furcsán érzem magam, és hogy általában nem jellemző, hogy ennyire nem tudok figyelni, elfelejtem a felénél, amit mond. Nem tudom, miért van ez, tényleg nem értem. Tegnap a pszichológus azt is mondta, hogy tartom magam, mintha én magam sem akarnám elfogadni, hogy rosszul érzem magam, nem csak másoknak nem akarom mutatni. De azt is mondta, hogy nálam magas a színvonal, így könnyebb lesz (a megértés és a kijövetel). Hát ez egy remek alkalom, hogy megmerítkezzek benne. Végül is ezért jöttem, csak az elején feltartott ez a sok új élmény.

Le vagyok lassulva, folyton elbambulok, és Pistike még azt is mondta, hogy ismétlem magam, de ő szereti hallgatni.

Kicsit később elkezdtem a szobámban írni, de jött a szobatársam anyukája. Senki nem szereti, de én igen. Most is anekdotázgatott, élveztem, és amikor indulóban volt, éreztem, hogy sokkal jobban vagyok, kijöttem a szarból. Ezután anyu beadott egy zacskó joghurtot, zabkorpát, sajtot, mert elfogyott minden. De ma felmentem ebédelni, valami puhát akartam a remegő gyomromba, úgyhogy ettem egy kis levest és fehér kenyeret. Közben a szomszéddal, Zsuzsival beszélgettem, imádom mostanra, és a Mamit is, akire vigyáz, és akinek Alzheimer-kórja van. A mellettünk lévő szobában fekszenek, közös a mosdónk, úgyhogy nagyon jó ágyat kaptam, a lehető legjobb társaságban.

Most két óra, az ágyszomszédom bent alszik, úgyhogy kijöttem írni. Pistike megint elvitte a kocsim – amit persze magamtól és szívesen adtam –, elment titokzatos útjainak egyikére pénzt szerezni. Én csak írok itt kint, Annát, a boszit is elküldtem korábban a fenébe, már az sem érdekel, mi látszik kívülről rajtam. Most jut eszembe, hogy több mint egy hete vagyok itt, nyolc napja. Úgy látszik, fokozatosan adom meg magam, teszem fel a kezem, ahogy a bejövetel előtt gondoltam, mert talán eddig el voltam foglalva az új benyomásokkal. Talán most már valóban befelé, magamra kell figyelnem, kifelé élés helyett. A többiek a padokon ülnek, szemben velük a pasi, aki az irodalomkurzust tartja, és maga is sérült. Én meg öt méterrel mögöttük az üres szökőkút kőperemén, és előrehajolva körmölök. Dzsigoló sréhen szemben ül a padon, és le nem venné a szemét rólam. Pistike hívott az előbb, valahol van, pénzre vár, nemsokára jön, eszébe jutottam. Jön ma be a barátnője, nem lesz jó nekem. Dzsigoló most megszólított, „te ugye valami nagy iskolát végzel?”, „nem”, és elfordítottam a fejem.

2005. július 6.

Tegnap délután megérkezett a barátnő a megbeszélt időpontban, és azonnal kiborult, hogy Pistike még sehol. Ő valahol a városban bandázott, sokat késett, addig a szomszédom tartotta szóval a barátnőt. Pistike megjött, a kocsimat valahol elhagyta, kifogyott a benzin, barátnő később elment, úgyhogy megint ketten bandáztunk, de aztán Pistike kilógott a roma sráccal, az ördögűzőssel, amit én észre sem vettem, csak amikor bejöttek a többiek, élükön a boszival óbégatva, hogy ebből baj lesz, és hogy a boszi megfogta a srác tenyerét, s azt érezte, hogy gyilkos, hogy nagyon nagy baj lesz. Igyekeztem nem odafigyelni, de persze belém cseszte a parát. Pistike telefonja ki volt kapcsolva. Totálisan elegem lett az állandóan baljós dolgokat üvöltő bosziból, az összeesküvés-elméleteket szövögető társából és az összes többiből. El is mondtam egy imát, hogy hatástalanítsam ezt a sok átkot. Egyébként az történt, hogy a srác és még egy-két fiú korábban kimentek inni, már részegek voltak, és rábeszélték Pistikét, hogy menjenek ki együtt, aki egyébként a kocsimért akart lemenni. Kivételesen most nem ő volt a hunyó vagy a felbujtó. Én a szobában voltam, amikor egyszer csak a tegnapi nővér berontott, hogy fogyasztottam-e alkoholt, mondtam, hogy nem, kiment, és ez persze azt jelentette, hogy lebuktak a fiúk, nyilván a lányok jajveszékelése miatt. A nővér elkezdte mondani Pistinek a magáét, a tegnapival kapcsolatban is, hogy például miért beszéltük ki a doktor urat a háta mögött a csoporton, hogy ő látta, hogy nem is ért hozzá Pistihez, nem is rángatta meg, erre a hazugságra Pistike természetesen elkezdett dühöngeni, a falat öklözte, felfeszítette valami vaskuka tetejét, föl-alá járkált, hangosan vitatkozott telefonon az anyjával, a barátnőjével.

Beszéltem utána vele, kérdeztem, hogy miért kell tönkretennie azt az egyet is, ami pillanatnyilag jó az életében, meg hogy nagyon romantikus ez a Bonnie és Clyde történet, amibe beleéli magát, de igazából faszság az egész.

Tíz körül bevettem a megemelt esti gyógyszerem, és azt álmodtam, hogy Pistikével együtt élünk.

Pistike ébresztett nyolc előtt, frissen, jött a kulcsért, hogy felhozza a kocsim. Később a mostanra szokásos kavarodás: valaki bejött, hogy hol van Pistike, a prof keresi, majd vizit, Pistike szobatársai, Bob (az Isten nem ver Bobbal című film nyomán) és Rainman időnként bekiáltanak a folyosónkra, hogy „K. Pistike, ülővizit”, mert erre a szárnyra jönni nem mernek, de aggódnak, hogy Pistinek baja lesz ebből.

Na én is mentem az ülővizitre, sorban álltam, Bob ott szorongott, tördelte a kezét, s mikor sorra kerültem, mondták, hogy én nem oda tartozom, nekem máshol lett volna a vizit, sebaj, felmentem a szerdai vérnyomás- és súlymérése (két és fél kilót fogytam a múlt hét óta). Mikor visszajöttem, megtudtam, hogy a helyemen kellett volna maradnom, ebben a szárnyban ilyen vizit lett volna ma. Később manikűröztem, akkor bejött egy ápoló, hogy nemsokára kiscsoport, mire mondtam, hogy jó, de a fülem botját sem mozdítottam, mert rájöttem, hogy sem kedvem, sem erőm nincs hozzá, és féltem is attól, hogy megint rosszul lennék. Később visszajött, hogy miért nem mentem, azonnal menjek, mire én, hogy nem megyek, mire ő, hogy de ez kötelező, mire én, hogy akkor sem, mire ő, hogy akkor kizárat, mire én, hogy nyugodtan, nem megyek. Tovább manikűröztem, bejött a dokinőm, akit egyébként egyre jobban tisztelek, mert jónak látom szakmailag és lelkiismeretesnek. „Mi van, hogy vagyok?” Beszélgettünk, főképpen arról, hogy ez a helyzet, ami most van, szintén a borderkórképhez tartozik, hogy keresem az újdonságot, abba belevetem magát, majd nem tudok benne maradni, mert jön az ürességérzés, hát valami mást, újabbat keresek.

Tegnap többen is mondták, hogy nem először vannak itt, de most először van ilyen furcsa hangulat, feszültség. Van egy olyan érzésem, hogy ebben nyakig benne vagyok, de persze Pistike még jobban. Természetesen nem szól minden rólam, a többieket sem én mozgatom, de a lényeg az, hogy pillanatok alatt kialakult körülöttem ugyanaz, ami lenni szokott. Mindenhova viszem magammal a mintáimat. Probléma a közelséggel, a távolsággal, társaság összekovácsolása, majd hátat fordítás, flörtök, féltékenység, káosz stb. A dokinőm is javasolta, hogy mindenképpen menjek vissza a dokimhoz, ha innen kimentem, egyébként megemeli az antidepresszánst is, mert egyelőre nem volt hatása.

Ezek után a szomszédom jött a hírrel, hogy Pistikét kicsapták és a másik srácot is. Kimentem Pistihez a padra, ő kitette a forgalmit és a kulcsot, a kocsi lent maradt, mert ugyan tett bele benzint, de most meg az aksival van baj, vagy mi, mire én kérdeztem, hogy és most mit kezdjek vele, és egyébként is mérges voltam tegnap óta, hogy oda szarik, ahol eszik, hát most azt mondtam, hogy csak magával törődik, és bementem. Elfordultam tőle, pedig kicsapták, és ezzel minden talajt kirúgtak a lába alól. Természetesen mindenki mérges rá, anyja is lerakta a telefont.

Na ezt követően meg Mami összefosta a vécét. Penetráns szaga volt, a szomszédom, a gondozója pedig elment hányni, épp nemrég végzett egy szendviccsel. Én megtöltöttem egy vödröt, mert persze itt ilyen az angolvécé, de leönteni már nem voltam képes, menekültem én is. A Mami ott téblábolt, mostanra elfelejtette, miért van ott, a vécékefe tartójával meregette a vizet, míg végre egy társunk takarította el a romokat, Mamit meg visszadugta az ágyba. Jó Maminak, nyilván már el is felejtette az egészet, mi meg még mindig öklendezünk.

Kimentem, Pistike addigra már összepakolt. Elolvastuk a zárójelentését, de aztán otthagytam, felmentem az ebédhez, amihez mégsem volt gusztusom, hát megint lejöttem. Pistike kint a padon beszélgetett a foglalkoztatóval, aki mindig is rendes volt hozzá. Leültem velük szemben én is a padra, és vártam, hogy befejezzék. Akkor odaültem mellé, megöleltem, simogattam, ő sírt, majd kikísértem. Utána azért megzuhantam én is, de gondolom, azért csak mehet anyjához vagy a barátnőjéhez.

Bánom, hogy nem mentem oda a profhoz, hogy csak utólag fogalmazódott meg bennem a felháborodás, hogy Pistike pontosan beilleszkedési, alkalmazkodási zavarok miatt van itt bent, amibe beletartozik az ablakon való kiugrálás, ivás is. Ebből a szempontból nem rosszabb, mint egy kamasz fiú, de egyébként meg sürgősen segítségre szorulna. Rohan a vesztébe, nem bír magával. És azt is láttam, amikor órákat ült a dokija ajtaja előtt, mert nem találta őt, vagy a doki nem fogadta, nem tudom, ő viszont szeretett volna segítséget kérni, mert rosszul érezte magát, és mert nem tudott éjszakánként aludni. És most kidobták őt, ki tudja hova, mibe.

Na, hát ez történt ma eddig, és még csak három óra. Az ágyamon írok, nem bírok kimenni, senkivel sem tudok szóba állni. A világom ismét totálisan beszűkült az egész nagy parkról és más épületek felfedezéséről, nemhogy csak az itteni kis udvarra, hanem az épületnek erre a szárnyára, a mi szobánkra.

Most nagyon várom, hogy jövő héten Bence elvigyen a Velencei-tóra két napra. De sosem bízom már egy későbbi programban igazán, tudom, hogy addig még annyi minden történhet, elsősorban velem, a hangulatommal. Ezt bizonyítja az elmúlt hét is, hogy ennyi idő bőven elég is arra, hogy minden háromszázhatvan fokos fordulatot vegyen, minden tótágast álljon.

Próbálok nem gondolni Andrásra, pedig jelen van, ráadásul kulcs is, mert a pszichológus még a teszt után azt mondta, hogy ez a depresszió párkapcsolat- hátterű lehet. Rettenetesen fáj az egész, ha belegondolok, és nem is tudom, hol kellene elkezdeni a gyászmunkát, mert nyilván valami olyasmi hiányzik. Bár lenne itt most terápia.

Majdnem öt óra. Várom, hogy a többiek vacsorázni menjenek, akkor kimegyek sétálni, s remélhetőleg senki nem szól majd hozzám.

Irtózom kimenni, mert vannak páran, akik azonnal az emberre cuppannak, és semmilyen jelből nem képesek megérteni, hogy most egyedül szeretnék lenni.

Voltam sétálni, nem sokat, nem volt jó. Feszült vagyok, és nem érzem magam kint biztonságban, félek mindenkitől. Egyébként most a premenstruációs szindrómámmal is kombinálódom. Azt gondolom, ezért kerülöm kint az embereket, ezért nem vagyok benne egy kapcsolatban sem rendesen, kivéve párkapcsolatokban, amikben viszont nyakig, mert ilyen mintákat hozok, ilyen módon működöm. Sírni tudnék. Az emberi természet és a világ természetének lényege: az emberi kapcsolatok semmi mást nem hordoznak számomra, mint szenvedést. Nem is tudom, kire haragudjak emiatt. Elkeserítő.

Pistivel kapcsolatban még az jut eszembe, hogy miért nem kapott egyetlen figyelmeztetést sem? Például tegnap a nagycsoporton? Bár most, ha belegondolok, reggel lehet, hogy ezért keresték, de hogy a viziten sem volt, ezzel betelt a pohár. Az a baj, hogy én meg a szokásos „úgy is át akar verni” módon állok hozzá. Hát már nem tudok semmit. Gyönyörű volt a könnyes szeme.

2005. július 8.

Tegnapelőtt írtam utoljára.

Este hívtak páran, apu is, de nem vettem fel, nem volt kedvem. Pistike viszont nem válaszolt az üzenetemre.

Reggel az este bevett gyógyszertől álmos voltam. Erre bevettem a szintén megemelt antidepresszánst, a két Cipralexet, és mindettől egész nap zombi voltam.

Mami a szomszédban nagyon zavart volt. Hiába takartam be, mindig felült, hogy valami nem jó, valami összevissza van, s a takaró huzatával matatott. Teljesen össze volt zavarodva, s valahogy ezt ő is érezte, szívet tépő volt a látvány. Engem eléggé letaglózott, hogy mivé lesz egy élet, orvosi pálya, három gyerek felnevelése, most rájuk sem emlékezett. Pici öregasszony millió ránccal, aki egyébként boldog tudatlanságban, önfeledten éli második gyermekkorát a szomszédom óvó gondoskodása alatt, csak ma volt rossz napja, nyilván szakaszosan romlik.

Meghallgatom az üzeneteim. Apu szinte zavarban beszél, hiszen tudom, hogy öcsém végül elmondta, hogy hol vagyok. Később kiderült, hogy akkor nagyon kikészült, okolt mindenkit, elsősorban engem, meg az iskolát például, amit most végzek. Anyut is hívta utána, évek óta először beszéltek.

És Pistike is hagyott üzenetet, csak most vettem észre, hogy tegnap keresett. Fel is hívtam azonnal, elolvadva beszélt, gyengéden, de én sem tudtam palástolni az örömöm. Mondta, hogy bejön nemsokára.

Próbálok kicsit aludni, de nem sikerül. Bejön a dokinő. Javasolja, hogy esetleg csak egy seroquelt vegyek be, ha bágyadt vagyok nappal is. Érdeklődik, hogy kitaláltam-e már valamit munkaügyben, és felvettem-e a kapcsolatot újra a dokimmal.

Utána hívott Pistike, hogy kávézik valahol, eszébe jutottam, jön nemsokára, én meg szeretem őt.

Pistike a padon ült, megláttam, és nem tudtam letörölni a vigyort a képemről, de ő sem, és az sem érdekelt, hogy mindenki minket nézett. Melléültem, egymáshoz bújtunk. Nekem adta az öngyújtóját, két kártyalap van rajta, az egyik egy Jolly, mert én vagyok az ő jokere. Később a csíkos bögréjét is megkaptam. Kimentünk a kútra kávézni, aztán pedig az erdőbe sétálni. Arról beszélt nekem, hogy rajzolni szeretne tanulni, meg hogy most van előtte két lehetőség, az egyik, hogy valaki mellett asztalosnak tanul, a másik, hogy belsőépítésznek megy.

A Szűz Mária-kép szikláját egyszerre fogtuk meg, azután meg kézen fogva sétáltunk vissza az erdőben. Utána megint a padon ültünk, s a kis tasmán ördög kinézetű pasival beszélgetünk, aki nem tudom, milyen alkalmazásban van itt. Azt mondta, valóban azért lett kirúgva Pistike, mert reggel a viziten sem volt, de leginkább a szeptemberi vezetőváltás miatti belső viszályok áldozata, később majd biztos visszajöhet.

Kikísértem a buszmegállóhoz. Később írta sms-ben, hogy nagyon szeret.

Apu hívott ismét, és én most bátran felvettem a telefont. Gond nélkül elmondtam, hogy mi a helyzet. Később jutott eszembe, hogy már nem is számolok azzal, milyen hülyén hangzik, hogy a pszichiátrián vagy a Lipóton vagyok, hetekre. Ő még mindig el volt hűlve. Azt kérdezte, miben tud segíteni, de azt is, hogy miért mindig a vesztes csapathoz, a gyengékhez húzok, mi ez a karitatív hülyeség bennem. Pont ennél a résznél kis intermezzo történt: a Mami benyitott, próbált visszatalálni az ágyához, én segítettem neki, továbbá megnyugtattam, hogy semmi baj, majd én leöntöm a kakit, amivel hirtelen megint nem tudott mit kezdeni.

2005. július 9.

Itt voltak a barátnőim, megleptek, és hoztak nekem ajándékot is, nagyon örültem. Persze beszámoltunk egymásnak mindenről, én leginkább Pistiről, aki közben hívott, írt, majd megint hívott, hogy jön, mégsem, mégis, én meg mondtam, hogy „nem baj szívem, döntsd el, nyitva hagyom az ablakot”.

2005. július 10.

A jófej nővér lehozta nekem a gyógyszert, így nem kellett fölkelnem, maradtam az ágyban fél tizenegyig. Még mindig nem fürödtem, de Pistike úgyis később jön – megszöktetni –, nekem meg kávézni van kedvem és hajat birizgálni. Nem mondom, hogy túlteng bennem az életkedv, lehet, hogy triplázni vagy hatványozni kell majd a gyógyszert, esetleg fejcserére lesz szükség.

Este kilenc van. Nem találkoztunk végül ma – sem – Pistivel. Emiatt nagyon szomorú vagyok. Sőt azt hiszem, drogozott. Felhívott nagyon szétcsúszva, hogy nagyon szeret. Én is nagyon szeretem, és sírni volna kedvem miatta. Odaadnék bármit, csak meggyógyuljon. Nem lenne baj, ha nem lehetnénk együtt, csak legyen jól. Az úgy sem nagy karrier, a páromnak lenni.

2005. július 12.

Tegnap jött Pistike, nyolc körül. Kint voltam az előtérben, vártam a gyógyszerosztást. Megérkezett, rám nézett a gyönyörű szemével, hogy: itt vagyok. Aztán mögém ült, és rögtön simogatott, ölelgetett. Amikor meg mellé ültem, akkor megcsókolt, és sokáig, és még sokszor utána is. Végre.

Ma reggel már korán hívott, hogy megy ide meg oda, szerintem csak vergődik jobbra-balra. Nincs egy hely, ahol megpihenhetne.

Kilenctől nagycsoport volt, most részt vettem, de nem tetszett: túl sokan voltak, és túl kötelező volt. Sokáig egy néni volt a téma, a többség szerint túl régóta gyászolja a négy éve elhunyt férjét, ő pedig védekezett, és én sem értettem, miért kellene bepasiznia, miért ne lehetne ez neki nagy trauma, negyvenöt évi házasság után. Utána a folyosón találkoztam vele, és megkérdeztem, adhatok-e egy puszit neki, ő mondta, hogy igen, és miután adtam, azt mondta, hogy „köszönöm, ez nagyon jólesett”.

– 30 –

2005. július 15.

A Velencei-tónál jó volt. Bence barátja is ott volt, a barátnőjével, egy magas, vékony, szőke Barbie babával, aki mellesleg orvosok gyermeke, és közgazdásznak tanul, és még csak huszonkét éves. Hát most nagy a szerelem. Rossz nézni. Bencével mi ketten – két megkeseredett alak – jól ki is tárgyaltuk az esetet, és végső soron úgy döntöttünk, sem a lány, sem a szerelem nem igazi. Bencét félre is húztam, és mondtam neki, hogy az ilyen emberek miatt voltam Lipóton, mint Barbie baba, aki ennyire szép és sikeres, én meg frusztrálva érzem magam most is. Ő meg vigasztalt, hogy üres arcú csinibaba, felszínes és unalmas.

A fiúk már délutántól ittak, voltunk a révnél egy teraszon is, aztán ismét otthon. Fröccsözgettem én is, és semmi bajom nem lett. Igazság szerint délután még féltem mindentől, hogy képtelen vagyok jól érezni magam, bekapcsolódni ebbe a Barbie diktálta jól nevelt csevegésbe, hogy ez az egész világ talán mégsem nekem való, egy ilyen kis esemény kifog rajtam, talán vissza kéne mégis mennem, de aztán estére kicsit ellazultam. Pistike csomószor hívott és írt, reggel óta valahol egy parkban csesződött egy padon, és a könyvemet olvasta, úgyhogy teljesen odáig volt miattam, és alig várta, hogy másnap találkozhassunk. Meg azt is mesélte, hogy leültette az egész családját, és elbúcsúzott tőlük, majd lelépett.

Most egy óra van, tikkasztó meleg. A teraszon tíz perc alatt fekete lettem. Pistike, a Drágám fekete husinak vagy drága húsnak hív néha, vagy sárkánylánynak, mint ahogy jó páran mások is sárkányos lánynak, Bence pedig egyszerűen csak Süsünek. Szóval Drágám itt aludt, de reggel elment, szerintem úgy érezte, teher nekem. Való igaz, hogy nem nagyon tudtam mit kezdeni a helyzettel. Óvatoskodtam összevissza, nem akartam volna megbántani, olyat szerettem volna mondani, hogy az neki jó legyen. De ez egy nagy baromság, most nagyon megbántam, hogy nem jutott akkor eszembe, illetve nem vettem a bátorságot ahhoz, hogy őszinte legyek, hogy elmondjam, hogy mit gondolok az egészről, hogy kicsit kellemetlen, hogy itt van, hogy büdös a szám, nagy a hasam, meg hogy félek, hogy kifejezetten rosszat teszek, félek attól, hogy csak játszik velem, hogy nem tudom, valójában nem a barátnőjéhez akar-e visszamenni, és akkor nem jó, ha tartóztatom, vagy az lenne-e a jó, ha mindentől távol új életet kezdhetne stb. Igaz, most sem tudom, mit gondolok vagy érzek őszintén vele kapcsolatban. Sajnos hol ezt, hol azt. Ezért nehéz két személyiségzavarosnak együtt. Legalább az egyiknek stabilnak kellene lennie.

András ezért olyan mérhetetlenül vonzó számomra. Néha úgy érzem, hogy az egyetlen esélyem a normális életre. Örülnék, ha valaki hasonlóra akadnék, aki nemcsak nekem lenne hasznos, hanem aki meg bennem találna önmaga jó kiegészítésére. Hát Pistikével nem vagyunk azok egymásnak. És így segíteni sem igazán tudok neki, mert azt hiszem, az a rögeszmém, hogy be akar csapni, és automatikusan hideg leszek, gyanakvó. Este jól meg is bántottam, hogy folyamatosan kamuzik. Persze igazam van, na de azt lehet máshogy is fogadni.

Tegnap itthon pakoltam, mostam és mostam, miközben hulla fáradt voltam, valamiért iszonyatosan kevés volt az éjszakai alvás. Épp próbáltam kicsit aludni, amikor Drágám hívott, én meg beleszóltam, hogy szia kicsim, miközben már éreztem, hogy gáz van, hát erre a barátnője szólt bele, hogy ki a fasz vagyok, mire úgy meglepődtem, hogy lenyomtam egyből. Visszahívott, ordenárén káromkodva, megjegyzem, irigylem a szókincsét, hogy mit akarok az urától, a fasza kell nekem vagy mi, mire én higgadtan, hogy beszéljék meg maguk között a problémáikat, de igazából nem tudtam, mit mondjak, hogy viselkedjek. Tulajdonképpen most is rosszul érzem magam miatta, és nem tudnék mit mondani, igaza van és kész. Csak nem ilyen egyszerű, és nem csak én tehetek róla, például arról sem, hogy a pasija elég nyitott és kezdeményező. Hívott aztán Pistike is, már az utcáról, aztán a barátnő is újra, hogy most már minden mindegy, úgyhogy elmondhatom, mi volt, én meg, hogy semmi, és csodálkozva hallgattam vissza, Pistike miket kamuzott rólam, hogy például én is családos vagyok, meg én vagyok ráindulva stb. Na Pistivel aztán találkoztunk a közelben, oda elvergődött valahogy, én meg lementem érte. Vettünk két üveg bort meg vizet, fröccshöz, és cigit. Feljöttünk, ittunk, cigizett, filmet néztünk, közben hallgattam a sztorikat, és egyre rosszabb kedvem lett, hogy minek kell nekem kamuzni, amikor felesleges, nincs semmi, amit elvárok, és ez így bezavar. Hát ezt szóvá is tettem, mire gondolom, ő is megijedt, hogy haragszom rá. Azt gondolom, hogy azt gondolja, meg kell felelnie bizonyos embereknek, a barátnőjének, szüleinek, nekem, és minden erőből próbálja is, úgy, hogy eljátssza azt a szerepet, amit véleménye szerint az adott közönség látni, hallani akar. Csakhogy disszonáns az egész, és csak a bizalmatlanságot növeli. Az én esetemben ez különösen veszélyes, de ugyanígy a barátnője esetében is, aki – nem alaptalanul – betegesen féltékeny, vagy az anyja esetében, akit már szintén százszor áthúzott a palánkon. Talán ennek kellene az első lépésnek lennie, elkezdeni igazat mondani, igazat, bármi áron. És akkor megtanulna önmagára figyelni, felvállalni azt, ami éppen ő maga, ahogy éppen van. Hiszen a helyzeten már semmit sem ronthat egyébként sem. Az a baj, hogy a nekem játszott szerep a „jaj, én szegény, utcán vagyok, drogozom, te ismered ezt, együtt érzel, tetszem neked, hát sajnálj és segíts nekem”, aminek bennem még a gondolatától is hatalmas távolság keletkezik köztünk. Mintha ő nem úgy látná, mint én, hogy ez a ház például éppen annyira nem az enyém, mint az övé sem, én is csak átmenetileg vagyok itt, bérelem, mindez csak látszat. Mintha ő nem hinné el, hogy valóban leszarom, hogy ki jár ide ki és be, nincs semmi értékem, nem féltek semmit. A magánéletemet, az egyedüllétemet azt igen, de másom nincs, a tér körülöttem, a függetlenség csak látszat, de éppúgy megoszthatom vele is ezt a látszatot. Na mindegy, miután azt mondtam, kamuzik, óvatos lett, és próbált máshogy a kedvemre tenni, más szerepet fölvenni, mást alakítani. Aztán megmasszírozta a lábam. Aztán elfáradt, kikattant, fázott, rázta a hideg, úgyhogy lefeküdtünk aludni úgy egy óra körül. Hozzám bújt, akkor hirtelen elsírta magát, hogy gyerekkorában nem így képzelte a jövőt, aztán elaludt.

Reggel többször felébredtem, az ivás már ezt teszi velem, ahelyett hogy jól kialudnám magamból, belezavar az alvásba. Egyébként sem vonz már ez az esti borozás, cigifüst, másnaposság, egész egyszerűen nincs kedvem hozzá, untat. Most, mondjuk, az én ötletem volt, de miatta. Reggel vidáman köszönt, fölém hajolt, én meg bújtam el az összegyűrt fejemmel. Csináltam kávét, cigizett, aztán úgy gondolta, borozni is fog, arról lebeszéltem, de egyébként meg bénáztunk, én már az ágyban azon gondolkoztam, mi a fenét fogunk egymással kezdeni, és vajon nem minden vágya-e a barátnőjéhez visszamenni. Most sem tudom, hogy ezért, vagy azért ment-e el, mert engem nem akart zavarni, és nem érezte itt itthon magát. Megértem, én sem szeretek vendégségben lenni, főleg ilyen feltételekkel, hogy ki tudja, meddig, miből.

Szóval elment reggel, és azóta ki van kapcsolva, pedig már két óra. Én pedig hiába gondolkodom, egyszerűen semmi nem jut eszembe, amivel segíthetnék neki, amivel bárki is segítségére lehetne. Egyszerűen abba kell hagynia. A cuccozást meg mindenféle kapcsolatot a környezetével. Nekem hatalmas szerencsém volt – most látom csak –, hogy szeretek és tudok egyedül lenni, így átvészeltem azt az igen hosszú időszakot, miután abbahagytam a drogozást, és míg kialakult az új világom. Egyszerűen semmi segítség nincs itt, amit nyújtani lehetne, ami pótolná a saját elhatározást. Hogy itt lakhatna, az egy dolog, de azt is csak akkor, ha ezt a napról napra élést befejezné, és tervekkel állna elő, mert csak akkor tudná nekem is konkrétan megmondani, hogy meddig akar itt lakni. E nélkül ugyanis én sem tudnám ezt elviselni. Hát szóval úgy érzem, hogy igen, kellenek ilyen eszközök, az ő esetében különösen, hogy legyen hol lennie, egy hely, ahol otthon és biztonságban érzi magát, de ehhez is az ő döntése kellene, hogy igen, akkor megpróbál valamit bázisnak tekinteni, akár a barátnőjével való kapcsolatát, akár egy új életet egy ideiglenes lakásban, akármit, és aköré elkezdeni felépíteni valamit. Bármit. El kellene kezdenie dolgozni, akár festeni, nem nagy karrier, de az is már valami, addig sem verődik ide-oda, keres némi pénzt, és talán a legfontosabb, hogy némi rendszer lenne így az életében, amihez bármi mással aztán lehetne igazodni. Rosszul érzem magam, mert ezen érzések mellett meg is voltam ijedve, hogy mi van, ha itt marad, hogyan tudom ezt felvállalni, ha még a saját életem sincs rendben, ha közben égető lenne azt helyrehozni, nekem is segítségre lenne szükségem, nem beszélve arról, hogy pénzünk sincs, így is a lakbért költöttük. Ezt biztosan érezte is rajtam, és talán ezért ment el. Hát tökéletesen tisztában vagyok vele, miket érezhet most: gyűlöli magát, ha éppen nem tök kába, és azt gondolja, mindent elront, bármit csinál, szar, csődtömeg és kudarc az élete, és hogy senkinek sem kell. Az az egy reményem van, hogy közben meg nagy ész, nagy játékos, úgyhogy hátha ad egy pofont a sorsnak, és nem adja meg magát.

2005. július 16.

Hát undorodom mindentől. Arra gondoltam, kérek Istentől egy jó hapsit, mármint egy olyat, aki biztonságot tud nyújtani, akivel jól megértjük egymást, és vonz is. Hát erre tegnap lementem a kávézóba, megnéztem a leveleim, és írt egy pasi, érdekes és izgalmas levelet, latin idézettel, meg mindennel. Na erre simán megadtam a telefonszámom, ma hívott, majd újra és újra, sokat beszéltünk, megállapodtunk, hogy szerdán találkozunk, de aztán azt mondta, hogy inkább holnap délelőtt, aztán meg hogy ma. Szóval itt volt, a teraszomon, és az első pillanattól, hogy megláttam, csak kínosan feszengtem. Mert természetesen nemcsak hogy ronda volt, hanem egyenesen undorított. Nem csak belülről kilógó, hanem az orr külső felületéről is kinövő szőrszálak, sárga szemgolyó és fogak, és büdös lehelet. Mindemellett természetesen rendkívül okos, mindenhez ért, az üzlethez is, a lélekhez is, és kurvára büszke magára. Fel sem merült benne, hogy esetleg amit bennem kivált, az mindössze hányinger. És hozzám ért. Többször is. És természetesen nyomult, nagyon szeretne Ausztriába vinni augusztusban, utána meg Szingapúrba szeptemberben. És nős és gusztustalan. Pénzért megvevős buzi. Nem győzöm a fejem a falba verni, hogy már megint egy ilyen hülyeségben bíztam. Az az egész internetes szarság egy szarság. Na mindegy, megbocsátok, Istenem, és hogy ne benned csalódjak, hát azt mondom, biztos én kértem valamit rosszul. Kérlek, legközelebb ne büdös szájú egoista szarzsákot küldjél, hanem próbáld most már egy személybe összehozni azt, akit darabokban raksz elém. Mellesleg Andrásnak hívják és közgazdász.

Tulajdonképpen sajnos néhány szóban össze lehet foglalni Orsit, ami a párkapcsolatait illeti: amikor nem, akkor igen, amikor igen, akkor nem. Elég szomorú. Azt hiszem, csak bátorság kérdése lenne, hogy amikor igen, akkor én is azt mondjam, hogy igen.

Pistike felé nincsen semmiféle elvárásom. Se az, hogy ne hazudjon, se az, hogy ne csaljon meg, se az, hogy mindig itt legyen, se az, hogy ne raboljon ki, se az, hogy ne csapjon be. Ettől aztán működik, szeretjük egymást.

– 31 –

2005. július 20.

Minél több hülyeséget csinálok megint, annál jobban hiányzik András. A csöndes, normális, de nem unalmas életünk. A humora, a cinikus szarkazmusa, amit csak én értek. Azért szakítottam vele, mert nem bírtam elviselni Laura esküvőjét, hogy oda együtt menjünk, és pillanatról pillanatra azzal szembesüljek, hogy nekünk ez nem sikerült. Mindezt megmondani neki és inkább azt választani, hogy egyedül menjek, nem sikerült, nem mertem, hát inkább szakítottam valamilyen ürüggyel. András azzal tart engem össze, egy magasabb, normálisabb szinten, hogy nem vesz részt az örültségemben, nem fogadja el, nem ismeri el, mert egész egyszerűen nem képes rá, mert neki olyan része nincsen. De ugyanezért van az, hogy folyton meg nem értve érzem magam mellette. És néha úgy tűnik, nem jobb, hanem pusztán csak kevesebb vagyok, ha nincs az a részem. Mindezeket mérlegelnem kellene, és rajtam áll, mire van szükségem, kit választok magamnak.

Néha úgy érzem, és mások is mondják, hogy rengeteg energia lehet bennem. De nem szabadul fel, mintha várna valamire. A feladatára. Képes lennék egy forradalom kirobbantására is. A pszichiáternő szerint a mindennapi élet, hogy normálisan funkcionáljak, sok energiámba kerül. De mi van, ha az önmagam lefojtása kerül sok energiába, felülről lefelé nyomása, és nem az alulról feltornászása?
Gyakran azt gondolom, minden rendben. És sokszor érzem úgy, hogy valójában nem történhet semmi bajom. Mintha egy pálcika lennék, ami forog körbe, hogy megtapadjon rajta a vattacukor: így lesz egyre terjedelmesebb körülöttem a tudás, a tapasztalat, a vattaréteg.
Tudom már, mi lesz a következő tetoválásom: Che Guevara.

Így van. A lázadás is a rendszer része. De éppen ez az, van létjogosultsága, van értelme, előrevisz.

„Személyiségnek lenni a tömegben, egyénnek lenni a közösségben.”

Lehet engem szidni és feltételezni, hogy pszichológiailag rosszul fejlődtem (egy bizonyos szakaszban nem történt meg a leválás, a szeparáció), és ezért aztán rosszul működő selejt, azaz borderline lettem, de épp az jutott eszembe, hogy való igaz, hogy én mindig is a bajt kerestem, de azért, mert igen bátor vagyok, és „ahol a legnagyobb a nehézség, ott a lehetőség” (Einstein) alapon éppen csak hogy a posványt akartam elkerülni, és újabb és újabb lehetőségeket adtam magamnak a fejlődésre.

Lázadás, forradalom, indiánok, cigányok, hosszú haj, hús, piros, spanyolok, fekete, szicília, rágógumi, cigaretta (már nem), autóvezetés, mélabú, értelmezés, camino, barna bőr, újjászületés, halhatatlanság, dac, igazság, makacsság, erő, maszkok, gyorsaság, szenvedély, mértéktelenség, függőségek, írás, olvasás, tanulás, vágy, szeretet, tetoválandó felület, ez vagyok én.

– 32 –

2005. augusztus 3.

Szerintem a gyógyszertől van, hogy rengeteget alszom, többet, mint azelőtt, pedig az sem volt kevés. Ez nem baj, tulajdonképpen az egészségemnek, a bőrömnek is jót tesz (legyünk pozitívak), csak akkor probléma, ha időben fel kell kelni.
És nemcsak hogy többet alszom, de többet, színesebbet, élénkebbet álmodom, szinte, mintha a nappalival egy – vagy több – másik szálon is futna az életem. Amikor lefekszem este, olyan, mintha csak rövid szünet után folytatnám ugyanott, ahol reggel abbahagytam.

Ma délig aludtam, elképesztő. Azt álmodtam, hogy valamiért lecsuktak, azt hiszem, valami szórakozóhelyen drogos bandába keveredtem, de mintha nem lettem volna igazán bűnös. Valahova deportáltak, egy nagyon szakadt helyre, ahol jó páran laktak a szálláson. Én az alsó szinten találtam egy felújított, szép kis garzont, valami illetékestől ki is könyörögtem, hogy az legyen az enyém. Berendezkedtem, és a csoportban is elfoglaltam a helyem. Álmomban azon gondolkoztam, mikorra alakul ki a szokásos minta körülöttem, főleg, ami a fiúkat illeti. Aztán öcsém is valahogy ott volt, meg anyu is, és vittem őket körbe, a magasból is. Az egész kóceráj vízparton volt, sőt, félig vízben, de a víztől féltem, megint nem mentem bele, hanem átmentem rajta, és rögtön fölrepültem. Ezen elgondolkodtam álmomban, hogy a víz talán az egész jelenemet jelképezheti, és én mindig csak elkerülöm, nem nézek szembe vele, mert magasra török, föl a felhők közé, ami nem valóságos, így aztán, még mindig álmomban, belementem a vízbe, megnéztem a felém úszó halakat, cápákat, amiktől egyébként rettegek. Most kevésbé féltem, de sem kellemes, sem szép nem volt. Akkor fölébredtem, kimentem pisilni, és azon gondolkoztam, hogy röpültem álmomban, de nem tudatosítottam igazán, milyen kár, jobban kiélvezhettem és irányíthattam volna a repülést. Aztán visszaaludtam, és ugyanígy a Duna-parton voltunk. A telek és az eszközök, amiket használtunk, apuról maradtak ránk öcsémmel, például a motorcsónak, amivel mentünk. De nem volt elég a cudar körülményekhez, valami hatalmas vihar volt, mi meg a lélekvesztőn. Aztán mintha el is süllyedtünk volna. De a víz és alatta a föld alatt ásásba kezdtünk, és egy hatalmas bunkerre bukkantunk, egy kör alakú helyiségre, alul leburkolva, körülötte fürdőszobával, konyhával, kamrával, minden rendesen ki volt alakítva. És rengeteg élelmiszer, gyümölcs is, ami a földben friss maradt. Én könnyes szemmel ástam ki az újabb és újabb dolgokat, mert már tudtam, hogy ez pedig anyu öröksége, ő hozta ezt létre, hogy felkészítsen bennünket a közelgő katasztrófára, és túléljük azt. Tudtam valahogy, hogy a halálával váltott meg minket.
Pistikével is álmodtam, meg akartam tudni álmomban, mi van vele, de nem kaptam választ.

Anyu pedig mesélte, hogy azt álmodta, valami űrpilóta vagyok, ő pedig meg akarja nézni a kilövésem, vagyis engem munka közben, de csak úgy tudja, hogy ő is az űrben van, és szörnyű félelmetes, labilis, kikötözik valami segédek egy gumimatrachoz, de folyton lefordul róla, miközben az űrben van… Ez nagyszerűen rímel arra, amikor úgy érzem, mintha ki lennék lőve az űrbe, a borderline-ságra.

– 33 –

2005. augusztus 7.

Harminc évembe került, hogy megfogalmazzam, mit akarok. Megrémülök, ha arra gondolok, hány éves leszek, mire elérem azt, amit mostanra célként megfogalmaztam meg.
Jó, csak huszonkilenc, de valamiért szeretek kerekíteni, szeretem ezt a koromat. Emlékszem, nagyon régen próbáltam a pszichológusnak, vagy bárkinek, akit megtiszteltem ezzel, vagy önmagamnak megfogalmazni, hogy mit szeretnék, de nagyon. Nem tudtam, csak annyit éreztem, hogy borzasztó erős a vágyam. De hogy mire? Hát valami jobbra, fejlődni, elérni a tökéletességet, jónak lenni, azaz valaki másnak lenni. Eggyé válni, elolvadni, feloldódni.

Sohasem tudtam, hogy konkrétan mit akarok. De borzasztó erős volt bennem az érzés, hogy addig nem kezdhettem el a „normális” életem, amíg meg nem találom ezt a valamit, amit akarok. Lebénultam emiatt, és nem volt életem. Megtaláltam? Nem. Nem az változott, nem azért érzem magam jobban. A kérdés változott, az akaratom, amire irányul.

Vagy talán még mindig ugyanarra mutat, és a tárgy is közelített, hiszen észrevettem, hogy a boldogság az apró dolgokban mutatkozik meg. Pontosan tudom, mely esetekben voltam életemben boldog, és ez a (rövid kis) lista az évek során nem változott. Isaszegen, a floridai kertes „házamban”, vagy nagy hajtás közben egyszer csak egy pillanatra megállva, és a nap melegét érezve.

Tegnap alkut kötöttem Istennel. Vagyis megpróbáltam megígérni magamnak, hogy elengedem ezt a belém rögződött családképet, mert már olyan vagyok, mint egy buddhista imamalom, csak forgok körbe-körbe a család-társ-gyerek mantrát recitálva. Nem forszírozom tovább. Megadom magam. Lesz, ahogyan lesz, úgy, ahogy lennie kell. Tulajdonképpen akár évekig ráérek még, úgyhogy teljesen hülyeség lenne valakit csak kétségbeesésemben választani. Hagyom ezt az egész kapcsolatosdit a francba. A családkép elengedésével egyúttal az élet (számomra jelenlegi) értelmét kell elengednem, és ezért olyan nehéz ez nekem. Ez nem is valódi elengedés, de legalább megpróbálom. Nem akarok ezzel ennyit foglalkozni, nem akarom ezt az egészet ennyire akarni. Ha most ez van, akkor nyilván oka van, és addig is valami hasznosat csinálhatnék…
Például írhatnék.

Vár

Egy várba vagyok befalazva.
Vagy inkább én magam vagyok a vár.
Nem is tudom.
Itt állok már évszázadok, vagy talán már évezredek óta.
Ódon falaimat benőtték a növények.
Kertemben hatalmas fák állnak és elveszik a fényt,
amelyet nagyon rég nem láttam már.
Furcsa illat terjeng a termeimben.
Az emberek, akik itt éltek és haltak meg egymás után,
valójában nem változtattak rajtam semmit.
Sokkal erősebb vagyok náluk.
Kőből vagyok.
Örökké élek.
Ki akarok szabadulni innen.
Sötét van.

Ragyog, szinte szikrázóan fényes
a kivilágított bálterem.
Rengeteg ember hömpölyög benne.
Az asszony fáradt.
Úgy érzi, ő éli minden résztvevő életét.
Nem akarja.
Nem akar még egy életet leélni.
Nem akar újra megszületni.
Meghalni sem akar.
Semmit sem akar.
Pihenni szeretne a csöndben.
Pedig tudja, hogy nemes cél vezérli.
Nemes cél érdekében vállalta a küzdelmet.
Ezt az egyet tudja, hát bíznia kell magában,
bár most nem emlékszik a célra.
Az is az ő döntése volt, hogy ne emlékezzen.
Eldöntötte, hogy megszületik és leéli ezeket az életeket,
minden egyes megszületettnek az életét.
Csak most egy kicsit fáradt.
Pihennie kellene.
De álmaiban sem leli meg a nyugalmát,
mert álmaiban egy várba van befalazva.

Vagy inkább ő maga a vár, amely évezredek alatt sem változik.
Érzi, hogy veszély fenyegeti.
Nem csak őt, de ami még sokkal fontosabb, egész küldetését.
A veszély forrása viszont ő maga.
Rosszul választhat.
Rosszul dönthet.
És akkor örökre ottmarad a várba falazva.
Ő, és minden, amit képvisel.
Valahol tudja a helyes válaszokat és helyes döntéseket,
de most azokra sem emlékszik.
Amikor vállalkozott a feladatra,
elég erősnek érezhette magát.
Tudja, hogy vissza kell szereznie az önbizalmát.
Megint álmodik.

Falaim erős kőből vannak.
Az emberek, akik itt éltek és haltak meg egymás után,
valójában nem változtattak rajtam semmit.
Mert sokkal erősebb vagyok náluk.

De nem állok ellen tovább.
Felhagyok az iszonyú, évezredes küzdelemmel.
Elengedem magam.
Érzem, hogy falaim szivacsossá válnak.
Puhulok.
Olvadok.
Lassan áttetszővé válok.
Nem vagyok már olyan magas.
Falaimon áttör a fény.
Alig állom már útját a fénynek.
Egyre alacsonyabb vagyok.
Nem kevesebbnek érzem magam azonban,
hanem többnek.
Mert eggyé válok a környezetemmel.
Érzem ahogy átjár a fény.
Érzem, hogy én magam vagyok a fény.
Teljesen beleolvadok a mindenségbe.
Nyugalom van végre.
ÉLEK VÉGRE.

1.

Azon gondolkozom, hogy talán évente, de legalábbis minden nagyobb változás alkalmával le kellene írnom az életem. Biztos, hogy nem ugyanúgy értelmezem az életem eseményeit most, mint tíz évvel ezelőtt. Amikor abbahagytam a drogozást és „összeállt a kép”, akkor merült fel bennem először, hogy leírjak, kiadjak magamból mindent. Nagyon harmonikus és kiegyensúlyozott voltam akkor – életemben először – és azt hittem, ez így is marad, tehát végül is húztam-halasztottam az írást, hiszen azt gondoltam ugyanúgy fogok látni mindent később is, mint akkor. Gondolom, az a „regény” pozitívabbra sikeredett volna, mint amilyen ez a mostani lesz. Másrészt viszont a rosszkedveimmel együtt is csak fejlődök, gyarapodok, tehát valószínűleg most érettebb vagyok, mint akkor. Mindenesetre érdekes volna időnként az írásaim alapján összevetni az énjeimet, és fejlődésem különböző szakaszait.

A másik oka, hogy eddig nem próbáltam meg írni, és most is csak nehezen szánom rá magam, hogy biztos vagyok benne, hogy vért fogok pisilni mire a végére érek – nem is beszélve az elszívott cigarettamennyiségről.

Egyszer – amúgy véletlenül – mélyen relaxált állapotba keveredtem magammal, és végigéltem a közvetlenül születésem előtti pillanatot.

Egy szakadék szélén állok az űrben, alattam nincs az égvilágon semmi, körülöttem sötétség.
Én vagyok a főszereplő, a világ egész történelmének főszereplője.
Nagyon összeszedett vagyok, minden erőmmel fókuszálok.
Tudom, hogy fontos feladat vár rám.
Minden az én kezemben van, a világ összes múltja, jelene, jövője.
Nem mintha elronthatnék valamit, de mégis nagyon oda kell figyelnem.
Kicsivel mögöttem segítő lények jelenlétét érzem, akik feszülten támogatnak.
Látom későbbi anyámat a szülőágyon.
Nem vált ki belőlem különösebb érzelmeket, nagyon jól ismerem,
mintha Ő is én lennék.
Iszonyúan koncentrálok.
Azután levetem magam a szakadékűrbe, és kibújok a szülőcsatornán.
Az eseményeket ezután inkább felülről látom, azt, ahogy fehér ruhás emberek kézről kézre adogatják a kisbabát, majd megmosdatják.

A Sárkány éve volt és a Halak hónapja.

Anyu életem első két hetét a kórházban töltötte, miután orvosi műhiba miatt majdnem belehalt a szülésbe. Az „ódudai” (óbudai) Maminál és Papinál voltam ezalatt, Anyu szüleinél.

Erőszakos, önző és szép kisbaba voltam, Anyut gyakran megállították az utcán. Tejfölszőke hajam volt és később nyaranta csokoládébarna bőröm (egyszer azt is kérdezték, néger-e az apukám, ami azért a hajszínt és egyéb vonásokat figyelembe véve elég hülye feltételezés).

Kezdettől fogva nagyon elégedetlen voltam magammal és az életemmel, aminek számomra sincs megmagyarázható oka. Más akartam lenni, és más életét szerettem volna élni. Egyszer egy bácsi – valószínűleg viccből – mondta, hogy menjek el vele, mire szó nélkül fölmentem a lakásunkba, és elkezdtem összepakolni a pizsamám, majd anyunak is bejelentettem, hogy megyek világgá. Később az óvodában folyton már az iskolába vágytam, ott pedig mindig más bőrébe szerettem volna belebújni. Még később pedig már felnőtt életet akartam, hiába mondták a felnőttek, hogy vissza fogom sírni a gyerekkort, elementáris erejű volt a szabadság és függetlenség utáni vágyam. Azóta is az egyik legjellemzőbb tulajdonságom az örökös elégedetlenkedés. Gyakran el is szégyellem magam emiatt, hiszen az égvilágon semmi okom rá, kifejezetten szerencsésnek vagyok mondható.

Kétéves voltam, amikor megszületett öcsém, Marcell. A nehéz szülés következtében elcsúszott a homlokcsontja, ezért apu azt mondta anyunak, hogy vigye vissza a kórházba, mert csúnya. Anyu ezen, valamint azon a tényen, hogy apu lehülyézte Marcit, amikor az éjjel sírt, halálosan megsértődött.

Nekem Marci a Kánaán végét jelentette, nagyon féltékeny voltam rá, amiért az addigi egyedül nekem kijáró figyelem azontúl megoszlott kettőnk között. Halálosan komolyan meg voltam győződve róla, hogy azért érkezett, hogy tönkretegye az életem. Erőszakosságom, agresszivitásom csak nőtt, a homokozóba sorra belökdöstem a környék gyerekeit, az egyik kicsi éjjel sírt álmában, hogy „Borika, ne bánts”, papi fejét pedig betörtem egy partvisnyéllel. A szomszéd fiút, aki szerelmes volt belém, rendszeresen megvertem. A szülei esténként különböző küzdősportokra tanították, hogy hogyan védje meg magát ellenem, amikor az udvaron verekedtünk, akkor meg az erkélyről biztatták. Megjegyzem, ez sem segített rajta.

Marcival szinte egész szétköltözésünkig állandóan veszekedtünk, rendszeresen verekedtünk. Nagyon zsarnokian viselkedtem. Én jobban szerettem az iróasztalomnál alkotni, míg ő inkább lent az udvaron játszott. Gyakran voltunk egyedül, mert utáltuk a napközit és anyu nem erőltette. Rohant hozzánk haza munka után, de néha túlórázott, hogy eltartson minket, ugyanis apuval elváltak, amikor olyan hároméves voltam. És bár apu egyre jobban állt anyagilag, mi ebből nem sokat tapasztaltunk, mert nem támogatott bennünket igazán, bár később jónéhányszor vitt minket nyaralni, akár külföldre is. A mindennapi életünk viszont nem erről szólt. Amikor nagy ritkán apuval voltunk, az olyan volt, mintha egy másik világba csöppentünk volna.

Egyszer egy nap fent voltunk a lakásban, és Marci mondta, hogy ő lemegy játszani, mire én megtiltottam neki, és odaálltam az ajtó elé. Persze veszekedés és verekedés lett a vége. Letéptük a konyhaajtót is. Olyan hangosak voltunk, hogy feljött a házmester is, aki különben egy tróger volt. A házban folyton feljelentettek minket, mert hangoskodtunk. Megjegyzem, ennek több köze volt a lakók rosszindulatához, mint a valósághoz.

Kicsi korunk óta nagyon önállóak voltunk, ami végül is a kényszernek köszönhető, anyu nem tudott volna egyszerre velünk is lenni, meg több állást is vállalni. Így azután már elsőben pár hét után egyedül jártam iskolába, ami körülbelül egy kilométerre volt, és mindenféle forgalmas utakon kellett átkelni, esetleg trolival is mehettem egy megállót. Egyszer anyu beiratott agyagszakkörbe, és megmutatta hogyan kell oda menni. Kisétálok a Vörösvári útig, ami jó messze volt, átkelek rajta, majd felszállok a hatos buszra. Erre legközelebb kisétáltam, de láttam, hogy jé, milyen jó, ennek a nagyon forgalmas útnak ezen a felén is van hatos busz. Fel is szálltam rá, és mire a Margit-hídhoz értünk, már sírtam, mert rájöttem, hogy nagyon eltévedtem. Valamelyik kedves utas végül hazairányított.

Óbudán laktunk, zöldövezetben, egy vörös bérházban. Szép nagy kertünk volt. Anyu gyönyörűen berendezte a lakást, inkább ízléssel, mint pénzzel (ez az egyik oka egyébként, hogy nem tudtam, hogy valójában nincs elég pénzünk, a másik pedig, hogy anyu soha nem éreztette velünk). Tizenöt évig dolgozott kirakatrendezőként és dekoratőrként. Az egész nagy gyerekszobát kitapétázta például fehér-piros textillel. Mindketten kaptunk egy-egy hatalmas nagy íróasztalt, ami szintén piros lett.

Innentől nagyjából el sem mozdultam az íróasztal mellől. Egyfolytában alkottam. Feltaláló szerettem volna lenni – még mielőtt az ügyvédi pályát szúrtam volna ki. Nagyon szépen rajzoltam, és amúgy is mindig mindenben nagyon tehetséges voltam. Anyu egyik barátnője nemrég ezt úgy fogalmazta meg velem kapcsolatban, hogy aki le van öntve tehetséggel, az le van öntve.

Nagyon korán kezdtem el járni, beszélni, pizsamát felvenni, miegymást. Mindent nagyon gyorsan és könnyen tanultam, anyu szerint bármihez nyúltam, azt tökéletesen csináltam. Manapság kételkedem abban, hogy ez a sok kiváló képesség áldás volna, inkább úgy érzem, hogy nehéz így egy dologra koncentrálnom, egy dologban valóban jónak lennem.

A küzdősportoktató szülők egyébként a szomszéd házban laktak, és az anyuka anyu jó barátnője volt, a fia, akit rendszeresen eltángáltam, és aki velem egyidős volt, Marci jó barátja, lánya pedig, aki Marcival volt egyidős, az én barátnőm.
A szülők vasszigorral követelték meg a gyerekeiktől, hogy jók legyenek, és jól tanuljanak. Anyu nemrég mesélte, hogy Rebekáról (anyu második házasságában született húgomról) eszébe jutottam, ahogy annak idején a barátnőjének mondta, hogy mennyire szereti, hogy én iskolába járok, mire a barátnője mondta, hogy persze, mert folyton ötösöket hozok. Erre anyu azt felelte, hogy frászt, azért szereti, mert olyan megható ahogy két szökőkúttal (copffal) a fejemen, hátamon nagy hátitáskával bandukolok az iskolába.

Nem tudom, hogy sírtam-e első nap az iskolában, én inkább kifejezetten úgy emlékszem, hogy dagasztott a büszkeség, bár nagyon meg voltam illetődve. (A barátnő fia viszont sírt, kétszeresen is, egyrészt az új helyzettől, másrészt mert velem akart egy osztályba kerülni, de nem úgy osztották be).

Rögtön a legjobb tanulók közé kerültem. Eleve szinte minden rám ragadt, amit az órán hallottam, de amúgy is nagyon szorgalmas voltam. Ha nem csináltam volna meg valamilyen leckét, nagy lelkiismeretfurdalásom támadt volna. Elsőben egyszer kaptam egy intőt, mert beszélgettem, nagyon is emlékszem a szégyenre és megaláztatásra, amit éreztem. Egyáltalán nem kellett volna ilyen komolyan felfogni, tulajdonképpen egyedül én vártam el magamtól hogy tökéletes legyek. Egyszer pedig – emlékszem – a konyhaasztalnál próbáltam a történelemleckét a fejembe verni, de valahogy nem ment, nem tudtam koncentrálni. Teljesen elkeseredtem, bántott a kudarc, a sikertelenségem, már szinte sírtam. (Apu épp akkor jött látogatóba, és mondta, hogy ne problémázzak annyit, mondjam el, hogy a németek megtámadták az oroszokat, akiknek ez nem esett jól, ennyi.) Halálosan komolyan vettem az egész iskolát. Csak ötöseim voltak, kitűnő tanuló voltam, minden év végén jutalomkönyvet kaptam, és negyedikben hármunkat egy évvel előbb avattak kisdobosból úttörővé, mint a többieket.

Az iskola mellett, hetente kétszer, ritmikus sportgimnasztikára jártam hat évig, amiért a mai napig hálás vagyok azóta is megmaradt hajlékonyságom miatt. Ebben is elsők közt voltam, a bemutatókon mindig első sorban, középen szerepeltem. Azután egy évig jazzbalettoztam, de közben kicsit karatéztam is, dzsúdóztam is, pingpongoztam is, úsztam is, sőt jógázni is jártunk anyuval (emlékszem a mantrákra, az illatokra, és a végtelen nyugalomra).

Így hát az iskolában a tornaórákon is rendben volt minden, kivéve a futást, amit betegesen utáltam karöltve az énekórákkal. A gyomrom görcsbe rándult tőlük. Később, amikor rájöttem, hogy a tanárok nem istenek, már csak közöltem, hogy nyugodtan írják be az egyest, én nem futok, és nem énekelek. A bizonyítványomat így sem merték lerontani. Egyszer azonban énekórán bejött a rettegett orosz tanárnő helyettesíteni, aki kiszúrt magának, így negyvenöt percen át engem próbált énekeltetni, és neki én sem mertem ellenkezni. Óra végén közölte, hogy az egész iskolában kilencszáz gyerek közül nekem van a legrosszabb hangom. Így utólag azt üzenem neki, hogy kapja be, nézzen utána, mit jelent a pozitív ösztönzés a nevelésben, és tegye magáévá azt.

Az osztályban rögtön átvettem az irányítást, mindig is én voltam a társaság középpontja, az örsvezető, rajtitkár, egyebek. A tanárok, ha el akartak érni valamit az osztálynál, azt rajtam keresztül intézték. Az alsós napközis tanítónak, Marika néninek is én voltam a kedvence, ez abból derült ki, hogy mindig engem küldött ki egy pohár vízért (néha a Mónikát is). Én is nagyon szerettem őt. Szóval kivételeztek velem, ami egyrészt jólesett a hiúságomnak, másrészt viszont mindig kiálltam az igazságtalanságokkor, akkor is, ha az az én előnyömre történt. Rendkívül fejlett volt az igazságérzetem, és hozzá rendkívül nagy pofám volt, így rengeteget harcoltam a tanáraimmal. (Viccesnek tartom most már ezeket a tulajdonságaimat, például – bár ugyanolyan vehemenciával harcolok, hiszen a temperamentumom nem változott – már nem gondolom azt, hogy létezik abszolút igazság.)
Ha egy jó tanuló – beleértve engem is – felelt, és nem igazán megérdemelve jó jegyet kapott, csak azért, mert jó tanuló, azonnal felálltam, és szónoklatba kezdtem. Ugyanez történt, ha szerintem a rossz tanuló nem is felelt olyan rosszul, mint ahogy osztályozták.

Kicsi korom óta egészen határozott elképzelésem volt, hogy milyen ruhát veszek fel és milyet nem, úgyhogy a kötelező iskolai köpeny rendszere például elég fájdalmasan érintett. Ráadásul mindig is undorodtam a gomboktól (anyutól örököltem), és köpenyt másfajtát nem lehetett kapni az „átkosban”, mint gombosat, és nejlondzsörzét. A hideg kirázott tőle, meg az elmélettől is, miszerint uniformizálni akarnak minket, így aztán fellázadtam, nem hordtam. Később a barátnőimmel és anyukájával gyártottunk egy szép sötétkék vászoncsíkot, aminek a közepébe lyukat vágtunk és fehérrel beszegtük, ez azután nagy divat lett a suliban.

Felsőben egyszer téma volt, hogy mit adjunk elő anyák napjára. Az osztályfőnök komoly verseket akart szavaltatni velünk, míg mi Janikovszky Évát adtunk volna elő. Nem jutottunk egyezségre, úgyhogy felálltam, mire az osztály nyugodtan hátradőlt, hogy innentől úgysem lesz tanítás. Negyvenöt percen keresztül ízekre szedtem az egyébként igen szigorú, és nem kevésbé fásult tanárnőt, aminek következtében kicsöngetésre elsírta magát. Persze azután nagyon fájt nekem, hogy így megbántottam, odamentem hozzá és elnézést kértem. A gyerekek igazán kegyetlenek tudnak lenni. (Sajnos még ma is hihetetlen nagy erő és düh kerít hatalmába, amikor vélt vagy valós igazamat védem, gondolkodás nélkül ordibálok válogatott sértéseket bárkinek, de persze főleg azokkal tűzök össze, akik a hatalmat képviselik.) Nagy szám volt, harcos voltam, de mindig nagyon érzékeny. Megvédtem a gyengébbeket, és mindig együttéreztem velük. Viszont voltam olyan sznob, hogy büszke legyek arra, hogy az erősek közé, az elit klikkbe tartozom.

Felsőben azután megtapasztaltam ennek az ellenkezőjét is. Egyszer kiment a tanár az óráról, és az egyik stréber lányt bízta meg a felügyelettel. Az osztályban két klikk volt ekkorra, mert két osztályból válogattak össze minket matektagozatosnak, de mi, a klikk vezetői azért jóban voltunk. Szóval a másik vezető lány írt valami sértő baromságot a táblánál álló stréberről, és azt körbeadta az osztályban. Mindenki aláírta, hogy jó fejnek tűnjön. Mindig is utáltam a háta mögött rosszindulatúan csámcsogni valakiről, függetlenül attól, hogy mi is valójában a véleményem. A lánnyal amúgy sem volt semmi bajom, ezért nem írtam alá. Így aztán bandaháború lett, pontosabban én lettem kiközösítve, életemben először tapasztaltam meg ezt az érzést. Nem vettem fel a harcot, mert csak rosszindulattal, furkálódással nyerhettem volna. Ez kerek egy évig tartott, innentől már a rajvezető sem én voltam, viszont ekkorra ez már nem is érdekelt. Nagyon bántott az egész, az elején otthon sírtam. Talán ez volt az első alkalom az életemben, hogy azt érzem, valaki nem szeretettel és csodálattal vesz körül.

Egyetlen lány állt ki mellettem, Szilvi. Korábban meghívtam az egész osztályt apuhoz a Dunára jet-skizni, valószínűleg felvágásból, így oda is már csak ő jött el. Szilviről egyébként négy dolog jut az eszembe, az első az, amikor még elsős korunkban összevesztünk azon, hogy milyen a ceruza színe, amit a kezében tart. Én azt mondtam kék, ő pedig azt mondta zöld (egyébként szerette a focit és fradista volt), erre én sípcsonton rúgtam, mire ő a bal vállamba döfte a ceruzát, de lehet, hogy fordítva volt. Még most is megvan a helye. A ceruza egyébként kékeszöld színű volt, így egyikünknek sem volt igaza. Azután azt is tudom róla, hogy elég rossz családi körülmények között élt, a szülei ittak, két gyerekük így eléggé magukra volt hagyva, amolyan utcagyerekek voltak, viszont még nálunk is önállóbbak. Egyszer Szilvit hazafelé menet elütötte egy autó, eltörött a lába. Ez a másik emlékem, amikor anyuval bementünk hozzá a kórházba meglátogatni. Igazán jó szándék vezérelt, de most már tudom, hogy enyhe sajnálat is volt bennem iránta, illetve lenézés, például azért, mert nem olyan jó tanuló, szép és csinos, mint én. Duci volt, és egyszer az udvarunkon teljes átéléssel magyaráztam neki, hogy ezen változtatni kellene, egyszerűen csak egyen keveset. Azóta, amióta örökösen a súlyommal küzdök, nagyon gyakran eszembe jut, mekkora szám volt akkor.

Az iskolán kívül a szabadidőmet – az alkotás mellett természetesen – először Barbi babázással és azok gyűjtésével töltöttem. Apu mindig is jómódú volt, és sokat járt külföldre, így gyönyörű babáim, házam, lovam, és egyéb Barbi-játékaim voltak. Szalvétát is gyűjtöttem, bélyeget is, és igazi Ápisz-mániám alakult ki. Hatalmas, gyönyörű, külföldről származó radírgyűjteményem volt. Már ekkor világossá vált, hogy a pénzzel nem tudok bánni, két kézzel szórom, amint egy kevéshez jutottam, rohantam elkölteni, tulajdonképpen még az is mindegy volt, hogy mire. Marci, velem ellentétben spórolós volt, aminek az lett az eredménye, hogy az övét is elköltöttem, folyton tartoztam neki.

Azután ott voltak a fiúk, ha már a szabadidőnél tartok. Ha jól emlékszem, már az óvodában is volt barátom. Első osztálytól kezdve név szerint is emlékszem rájuk. Mindegyik komoly, hosszú kapcsolat volt. Rajtuk kívül is azzal szórakoztattam magam, hogy még hány fiú lesz szerelmes belém az osztályból, otthon pedig kipipálgattam a névsort, és nagyon elégedett voltam, amikor már senki sem maradt ki belőle. Elcsábítottam, majd ejtettem őket. Mindig is jobban izgatott a vadászat. Hatodikos koromban, 12 évesen volt az első komolyabb kapcsolatom, bár még itt is csak annyi volt a maximum, hogy egymás kezét fogtuk. Néha eszembe jut, hogy ő ma az egyik legszebb férfi lehet a Földön. Sűrű fekete haja, gyönyörű fekete szempillái, sötétbarna szeme és szeplői voltak. Abban a házban lakott, amelyikben anno József Attila. Azután kiszerettem belőle – egy év után –, és a már említett másik klikk vezetőjével kezdett el járni pont akkor, amikor az összeveszett velem.

Anyuval gyakran látogattuk mamiékat, a szilvesztereket is ott töltöttük Marcival. Náluk gyűlt össze a nagyobb család karácsonykor is, míg az összetartó kapocs, mami meg nem halt. De akkor már 14 éves voltam. Hihetetlenül érzékeny személyiség volt, anyu úgy mondja, hogy rendkívül fejlett volt az érzelmi intelligenciája. (Az utóbbi években nagyon sajnálom, hogy olyan fiatal voltam, amikor meghalt, annyi mindent szeretnék kérdezni és tanulni tőle.) Mindig nagyon adott magára, gyönyörű hosszú haját szép kontyba fogta. Régebben mindig kalapot és kesztyűt hordott. Olyanokra tanított meg engem, hogy ne tegyem a hajkefét az asztalra, mosakodásnál két törölközőt használjak, egyet az alsó testrészeimhez, egyet a felsőkhöz, randevú előtt mindig fürödjek meg, de persze amúgy is legalább egyszer minden nap, a fenekemet elölről hátra töröljem meg, húzzam ki magam, és így tovább. Egyszer azt mondta, nekem szép hosszú lábam van, és az jó, az kell hogy legyen egy nőnek. Sok palacsintát sütött, meg amúgy is mindig a kedvünkbe járt. Összekeverte az unokái nevét, pedig csak hárman voltunk. Volt egy telkük Pomázon, hatalmas nagy, de keskeny, hosszú, és hegyoldalban, ezért nagyon meredek. Volt rajta egy kis ház, amit csak vityillónak hívtunk, nem véletlenül. Nyaranta ott is gyakran voltunk, de én utáltam. Száraz meleg volt, és nemhogy tó a közelben, de még csapvíz sem volt, kannákban kellett a vizet hozni. Amúgy is királynőnek képzeltem magam, és rendkívül megalázónak tartottam az ilyen körülményeket. Persze apu részéről a gyors kocsikat, gyors motorcsónakokat, (gyors nőket), szép helyeket, kellemes, gazdag környezetet ismertük. De még ő is meglepődött a „nagyvilági allűrjeim”-en. Papi gyakran vitt ki minket Pomázra világoskék bogárhátúján, amit szintén utáltam, mert rázott és büdös, és nem Porsche volt. Útközben mindig megálltunk a kocsmában, ahol ő lehajtott egy felest, vagy bort ivott, nem tudom, mi pedig pálcikás jégkrémet kaptunk. Később mamival állandó vitatéma volt köztük, hogy papi iszik. Amúgy mindig is nagyon jó házasságuk volt, és nagyon szerető szülei voltak anyunak és az ő bátyjának, Tominak.

Tomi a keresztapám, felesége, Ili pedig a keresztanyám és mindketten nagyon jó fejek. Van egy fiuk, Péter, egyidős Marcival, ő az egyetlen unokatestvérünk, egyébként kiskorában gyermekszépségversenyt nyert. Papi nagyon sikeres bőrdíszműves volt, Tomi is az, van egy gyára, és most már Péter is vele dolgozik, aki nem túl lelkes tőle, az autók jobban érdeklik. Papi bogárhátúját is megkapta most, hogy már papi sem él.

Marcival gyakran töltöttük a hétvégét apuval is. A legtöbbször a Dunához mentünk, motorcsónakáztunk, vizisíztünk. Általában sátoroztunk, míg később apu vett egy telket egy szigeten. Külföldön is voltunk néhányszor, a legjobban Jugoszlávia tetszett. Olaszországból viszont egy hét után ismerősöket kértem meg, hogy vigyenek haza, mert összevesztünk apuval.

Hetedikben a család helyett mindinkább a barátok, barátnők felé fordultam. Elkezdtem nálam idősebb lányokkal mászkálni. Két jó barátnőm lett, Zsóka és Dóra. Dóra értelmiségi családból származott, de a szülei szerintem nem nagyon törődtek vele, de persze nem tudom, helyesek-e az akkori ítéleteim. Nagyon helyes volt, gyönyörű alakkal. Végtelenül hiú volt, és hisztis. Évekkel később összefutottam vele, mondta, hogy Kanadába megy táncolni. Akkor nem értettem mire gondol, de aztán rájöttem, hogy sztriptíztáncosnőnek készült. Mindketten jó tanulók voltak, de Zsóka emellett gondolkodásában is érett, felelősségteljes. Amikor megjött a menstruációm, ő mondta el, miket kell tennem. (Anyu korábban egyszer megpróbált felvilágosítani. Annyira zavarba jöttem a témától, hogy inkább otthagytam és átmentem a barátnőmhöz Barbizni. Anyu teljesen megsértődött. Egyébként ez volt az egyetlen eset, hogy így reagált, hogy úgymond ő is belement egy érzelmi drámába, játékba. Nyilván a kérdéssel kapcsolatban neki magának is problémái voltak. Ebben az az érdekes, hogy ez egyszer, egy témához kötve fordult elő, magyarul más kérdésekkel kapcsolatban nincs benne semmi belső gubanc, amit meg lehetne sérteni azzal, ami éppen szóba kerül. Egyszerűen nem lehet megsérteni, annyira rendben van saját magával.)

A lányokkal elkezdtünk a műlyégpályára járni korizni. Mindig baromira kifestettük magunkat. Apu egyszer meg is jegyezte, hogy hallom, lányom, hogy kipirultál mostanában, amitől egyből a föld alá süllyedtem. Mindig tudta, mivel talál az elevenembe. Egyszer azt mondta, hogy szerinte lelkizős leszek, és jól emlékszem, belül milyen mélyen egyetértettem vele, hogy az milyen undorító, így azután befejeztem. Nem is sírtam többet, legfeljebb dühömben. Évek hosszú rehabilitációja kellett, és még kell is, hogy ismét odafigyeljek az érzéseimre, érzelmeimre, nemhogy ki is mutassam azokat. Azt is megjegyezte egyszer, hogy szerinte meg fogok hízni, amit szintén részben lelkiismeretesen valóra is váltottam. Érdekes, hogy egy-egy mondatot és annak következményeit milyen nehéz azután feldolgozni.

Szóval jártunk a jégre és hajtottuk a fiúkat. Nyáron pedig görkoriztunk a Hősök terén, tagjai lettünk egy nagyobb bandának. Kikerültem az életbe.

Anyunak közben volt néhány kapcsolata. Volt egy Feri, akire nem emlékszem.
Aztán volt Misi, akit egy kardigánra cserélt egy kolléganőjével, és aki jóképű volt és sportos. Végül is többnyire az van bennem, hogy hármasban éltünk, de amikor jött Ernő, a harmadik, igazi értelmiségi, rendkívül művelt, nos, ő már alaposan beleszólt a családi életünkbe. A végén már az iskolából hazafelé menet azon imádkoztam, hogy ne álljon a házunk előtt a kocsija, bár konkrétan nem tudom, mit vétett. Annyi biztos, hogy a máskor laza légkör olyankor mindig merev lett. Továbbá arra is emlékszem, hogy szeretett nekem a szexről beszélni, nemi szervét megnevezni (egyszer még meg is mutatta), és szerette, ha régi szokásom szerint befekszem anyu ágyába. Semmi komoly nem történt végül is, de már ezért is itt, Amerikában (ahol most írom ezeket a sorokat) sittre vágnák. Megjegyzem, nem alaptalanul. Anyu végül nagyon nehezen szakított vele, csak sokadszorra sikerült, mert mindig öngyilkossággal fenyegetőzött. Végül elutaztunk hárman Bulgáriába (valójában megszöktünk), de előtte anyu búcsúlevelet írt neki. Azóta felesége van, és három szép gyereke.

Amikor tizenhárom éves voltam, anyu megismerkedett Zolival. Sokáig nem mutatta be, mert nem tudhatta, hogy tartós kapcsolat lesz-e, vagy sem. Egyébként mindig csodálkozik, hogy ebben a kérdésben mennyire nyitottak vagyunk, és egy csepp féltékenység sincs bennünk. Én kifejezetten örültem a hírnek, és már meg akartam ismerni őt. Az egész úgy kezdődött, hogy anyu rengeteget olvasott, hatalmas könyvtárunk volt. Elkezdett az önfejlesztéssel is foglalkozni, és egyszercsak írt az egyik ilyen témájú füzetsorozat vállalkozó szellemű vezetőjének, Gábornak, hogy nem kell-e egy kis segítség. Hatalmas, bátor lépés volt ez tizenöt évnyi kirakatrendezői tevékenység után. Gábor – aki együtt vezette a cégét Zolival – fel is vette. Éjjel-nappal dolgoztak, anyut is alig láttuk. Zolival azután annak rendje és módja szerint egymásba szerettek, csak éppen Zoli fejében nem pottyant le a tantusz, míg anyu oda nem adta a naplóját, amiből kiderültek érzelmei, és akkor végre Zolinak is leesett.

Kis óbudai lakásunkba ezután különböző ajtókra – hálószoba, fürdőszoba – mindenféle riglik kerültek, és ezzel visszavonhatatlanul felismertem, hogy vége az édes hármasnak. Nem mondom, hogy nem voltak összecsapásaink – igazán komolyak is – megtépázott szabadságunk miatt, hiszen egyszercsak új szereplő lépett életünkbe, mi több, életünk irányításába.
Zoli háta mögött már két elfuserált házasság állt, és az elsőből született egy lánya, Olívia, aki egyidős velem, illetve egy fia, Krisztián, aki egyidős Marcival.
Ezen kívül is több érdekes párhuzam fedezhető fel anyu és Zoli életében, például még megismerkedésük előtt egymástól függetlenül, nagyjából egy időben lettek vegetáriánusok.

2.

Mindeközben beleszerettem egy fiúba a Hősök terén, akinek gyönyörű kék szeme, és nagy elálló fülei voltak. A közös szimpátiát mindketten kinyilvánítottuk Zsóka barátnőm tolmácsolásában, de ennél többre nem jutottunk, mert anyuval és Zolival Bulgáriába utaztunk nyaralni, hogy a négy közös gyerek összejöjjön. Közben végig Áronról álmodoztam, és számoltam a napokat. Olíviával kialakult a hierarchia, én meséltem, éltem, ő pedig figyelt, magában elemzett. Én akkor már úgy néztem ki, mint egy 18 éves, festettem a hajam, az arcom, divatosan öltöztem, és így tovább, őt pedig gyakran nézték fiúnak, bár kétségtelenül jó alakja volt, és van is a mai napig. Azért jól megértettük egymást.

Hazatérve Zsóka azzal fogadott, hogy Áron nagyon vár, de ne sértődjek meg, közben ők ketten is nagyon jóban lettek. Nagyon naiv voltam, persze nem jöttem rá, hogy ez azt jelenti, hogy összejöttek. Mindenesetre Áronnak valóban én tetszettem, később kiderült, már vagy egy éve felfigyelt rám. Nagyon kedves, jólelkű fiú volt. Hét közben a Hősökön voltunk, szombatonként pedig a Petőfi Csarnokban diszkóban. Ott Zsóka odajött hozzám, és kérdezte, tudom-e, hogy kell csókolózni. Mivel nem tudtam, elmagyarázta, és azon az estén csókolóztam először, Áronnal. Nagyon szerelmesek voltunk egymásba. Nemsokára kiderült, hogy van még egy barátnője, de mire én megtudtam, épp szakított vele. Szöszi erre berúgott és a mosdóban hányt, én meg így ismertem meg, miközben próbáltam segíteni neki, és vigasztaltam. Később felhívott, hogy találkozzunk, nagyon jó barátnők lettünk, Áronnal meg haverok maradtak.

Akkor ittam először, amikor görkoris klubban voltunk, szintén a Pecsában (Petőfi Csarnok). Áron egyik haverja mondta, hogy kimegy az éjjel-nappaliba italt venni. Mondtam, hogy megyek vele. A bolt előtt odaadta a fiú nekem a kétdecis Hubertust, amiből csak keveset akartam inni, de úgy meghúztam, hogy alig maradt az alján. A fiú teljesen kiakadt tőlem. Visszafelé, a nagy kereszteződésnél, a forgalmas úton már összeakadtak a lábaim, szerencse, hogy a fiú gördeszkázott, így cipőben volt, nem görkoriban, mint én. Eljutottunk valahogy a Pecsa mögötti zöld rétig, ahol azután végképp összeestem, nem sok emlékem maradt az egészről. Azt még éreztem, hogy a fiú próbálja kihasználni a helyzetet, de nem engedtem. Végül bement Áronért, aki már előzőleg berúgott, így amikor kijött és meglátott, tőle is csak annyi tellett, hogy összeessen. Egy másik, a legjobb barátja, akit én is imádtam, Lali, próbált istápolgatni, de köszönet helyett lehánytam. Valahogy bevittek a Pecsába, és a görkoris klub vezetőjének, Roller Carlosnak személyes irányításával a mosdóban víz alá nyomták a fejem. Ettől marha jól nézhettem ki, vizes, szétálló hajjal, elkenődött szemfestékkel. Taxiba erőltettek, aminek szétrúgtam a rádióját a görkorimmal. Fölcipeltek a házunkba, ahol előre figyelmeztették Marcit, hogy ne ijedjen majd meg, itt hozzák a nővérét. (Anyu nem volt otthon, nem véletlenül választottam ezt a napot a kicsapongásomhoz.) Marci szerint baromian néztem ki, és kétszer elismételtem, hogy Marci, Marci, majd visszaájultam. Lali próbált a szobámba vezetni, amire elkeztem ütni-vágni, hogy egyedül is tudok menni. Erre elengedett. Összeestem. Végül levetkőztetett és ágyba dugott, és csak másnap tértem magamhoz.

Innentől ittam.

Nyáron lementünk a Velencei-tóhoz görkoris táborba, csupa fiatal, felügyelet nélkül. Anyu és Zoli lebicikliztek megnézni, jó helyen vagyok-e, és ki tudja miért, úgy döntöttek, hogy igen. Persze egyfolytában ittunk és buliztunk, nagyon jól éreztük magunkat.

Áronnal szépen fejlődött a kapcsolatunk. Olyan fél év után egyszer este egy lökött haverunk azt mondta, menjünk le Őrbottyánba, így hárman, van ott egy nyaralójuk, és különben is nagyon jó hely, majd lövünk fácánt vacsorára. Elmentünk vonattal Hatvanig, mert a fiú azt gondolta az így jó lesz, ezért aztán onnan még szó szerint hatvan kilométert gyalogoltunk. Odaérve azt találtuk, hogy baromi hideg van, kajára meg semmi esély. Mindegy, tök fáradtak voltunk, így lefeküdtünk aludni. Áronnal külön szobában voltunk, és elkezdtünk csókolózni. Hamarosan elkezdett győzködni, hogy miért ne szeretkezhetnénk. Én persze ellenkeztem, de amikor megkérdezte, nem tudtam más indokot felhozni, mint hogy még csak tizenhárom éves vagyok, és hogy mit szólna anyu. Még nekem is feltűnt, hogy nincs egy épkézláb ellenérvem se. Így azután, amikor azt mondta, hogy legalább egy kicsit, hogy megtudjuk milyen, azt mondtam O. K. Tényleg csak egy kicsit csinálta, és nem éreztem semmi különöset, azt meg főleg nem, hogy ez egy mekkora dolog, és hogy feltétlenül várni kéne vele. Úgyhogy hamarosan rendszeres szexuális életet éltünk, nagyon szerettük egymást.

Úgy egy évvel később mesélte, hogy a nővére és a barátja megbeszélték, hogy szakítanak. Nem értettem, mi értelme annak, hogy „megbeszélték”, ezen eltűnődtünk egy darabig, elviccelődtünk, majd poénból kitaláltuk, hogy most akkor mi is megbeszéljük. Nem is közeledtünk egymáshoz napokig, és én közben meglepődve vettem észre, hogy nem is hiányzik igazán. Ő viszont pár nap után odajött hozzám, hogy görcsöl a hasa, annyira hiányzom neki, így azután megint együtt voltunk. Hamarosan azonban, összesen másfél év együttlét után, végképp kiszerettem belőle, ugyanúgy, mint addig az összes szerelmemből, egyszerűen egyik nap lefeküdtem aludni úgy, hogy mennyire szeretem, majd reggel felkeltem úgy, hogy úristen, mennyire nem szeretem. Onnantól nem is voltam képes az ellenkezőjét mutatni, vagy hazudni. Áron még sokáig sírt, sok bulin próbáltak a haverok újra összehozni bennünket, mert szép pár voltunk, de nem akartam.
Pár évvel később találkoztunk. Áron kábítószerfüggő volt. Ismét pár év múlva már mindketten azok voltunk. Néha feljött hozzám a haverjaival mákteát főzni. A heroinra volt ráállva, résztvett mindenféle elvonókúrán. Azóta nem tudom, mi van vele. Remélem, hogy már nem drogozik, és nagyon jól van.

A Hősökre és a Pecsába azután beszivárogtak a skinheadek, így újabb bandába kerültem.
Anyu még mindig nem tudta, hogy iszom, pedig többször is volt olyan, hogy részegen mentem haza. Ő soha nem ivott, talán ezért sem vette észre, nem hiszem hogy a diplomáciai érzékemnek köszönhetem. Olyan nekem ugyanis nincs. Később elutaztak valahova kettesben Zolival, így egy hétig folyamatos bulit tartottam a lakásunkban, ekkor már több mindenkivel lefeküdtem.
Mielőtt hazajöttek, anyu mondta Zolinak, hogy majd meglátja, milyen szép rend lesz mire megérkeznek, mert Borika olyan, talán még süteményt is süt. A vártnál kicsit korábban jöttek, így mindenfelé a részeg barátaimba botlottak, a konyhaszekrényből pedig nyílvesszők álltak ki. Nem nagyon örültek, de ekkor még nem hoztak semmilyen szigorú intézkedést irányomban.

A második télen már minden nap részeg voltam a műlyégpályán, és nem is kis mennyiségeket ittam. Az iskolában ennek megfelelően alakultak a tanulmányi eredményeim. Az első hat osztályban osztályelső voltam, kitűnő tanuló, hetedikben már volt pár négyesem és két hármasom, nyolcadik első félévében pedig megbuktam.

Rendszeresen loptam a boltokban. Egyszer egy másik iskola vendégeként Ausztriába mentünk egy barátnőm és én, a Szafari Parkba. Útközben megállt az iskolabusz valamelyik shopping centerben, ahol a barátnőmmel dagadtra tömtük a táskánkat. Nem is tudom, hogy gondoltuk, hogy megússzuk. Persze nem sikerült. Az egész iskola miattunk nem indulhatott tovább. Elég kellemetlenül alakult azután a nap további része. Mondanom sem kell, hogy úgy néztek ránk, mint a véres rongyra. Az iskola később értesítette az én iskolámat, akik pedig írtak a szüleimnek, például, hogy egy ország szemében szégyent hoztunk népünkre és hasonlók. Zoli azonban volt olyan jó fej, hogy alkalmazta hihetetlen írói képességeit. Az irományt darabjaira szedve válaszlevelében végső soron elküldte a tanárokat a fenébe, túlzásaik miatt. Onnantól kezdve az óraközi szüneteim nagy részét az igazgatói irodában töltöttem. A tanárok között és így aztán diáktársaim között is hihetetlen történetek keringtek tivornyázásaimról. Amúgy sem szerették, hogy feltűnően öltözöm, és kihívó a frizurám is. De akkor már szartam az egészre, utáltam az összes tanárt.

Emlékszem, egyszer reggel másnaposan az utcán ébredtem, a járdán feküdtem és előzőleg be is pisilhettem. Körülöttem járókelők és autók haladtak mindenütt.

Ekkoriban anyu egyik ismerőse, egy ismert rádióriporter, csinált velem egy interjút, ami a rádióban el is hangzott. Anyu is nyilatkozott benne és már a műsorból hallottam, ahogy például arról beszél sírva, hogy talán én már le is feküdtem valakivel, csak nem merem neki elmondani, pedig ő ezt megértené. Nagyon kínosan éreztem magam az egésztől, de amint addigra már eléggé eltávolodtam anyutól, most sem sikerült nyíltan beszélnem vele.

Az üzlet kezdett jól menni. Anyuék kibéreltek egy nagy házat hatalmas kerttel és panorámával. Olíviával a költözés napján kimentünk az erkélyemre, ahol rögtön rágyújtottam. Anyu épp akkor jött el az erkély alatt. Így tudta meg, hogy cigizem (is). Este mindannyian elmentünk egy étterembe vacsorázni, és féltem, anyunak milyen rossz véleménye lesz rólam. De csak annyit mondott, hogy nem ért vele egyet, de hát az én döntésem. Egyébként az is csoda, hogy ennyi véleményt nyilvánított.

Anyu nagyon nagy szeretettel és meglehetősen szabadnak nevelt minket, amiért nagyon hálás vagyok. Engedte, hogy saját egyéniségünk bontakozzon ki, de mindig mellettünk állt, és támogatott bennünket, bármibe fogtunk. Szeretnék majd olyan anya lenni, amilyen ő. Igaz, rengeteg küszködést megspórolhattam volna, ha vasszigorral kényszerít, hogy egy megszabott pályán menjek végig, én mégsem bánom hogy összevissza tévelyegtem, hiszen mindenből nagyon sokat tanultam. Tapasztaltabb, érettebb lettem. Tudom, hogy egyik szülő sem kívánja a gyerekének, amit átéltem, és én is szégyenkezem sok minden miatt, de a vasszigor nem segített volna, olyan erő és akarat lakozott bennem, amit sehogy sem lehetett volna normális pályára terelni. Végig kellett élnem az egészet. Nem volt más választásunk.

Költözéskor anyu már terhes volt, és nemsokára megszületett Rebeka húgom, akivel nagyon szoros lett a kapcsolatom, hiszen amíg otthon voltam, egyfolytában velem volt. Most már tíz éves. Nagyon különleges kislány, talán mami és anyu érzelmi intelligenciáját örökölte. A tanulás nem az erőssége, egyébként is mindent későn kezdett el csinálni. Soha életében nem evett még húst. Kezdetben anyuék nem adtak neki, de pár évesen már dönthetett volna, és ő úgy érezte, hogy nincs szüksége rá. Egyébként is nagyon szereti az állatokat, és nem akarná bántani őket. Nemrég kiderült, hogy egész kicsi kora óta szellemek járnak hozzá játszani, akiket ő rendesen lát. Mostanában rákapott a lovaglásra, és amikor otthon voltam most karácsonykor, kapott egy igazi nagy lovat, aminek Tódor a neve. Azóta mindennap látogatja, és nagyon jól lovagol. Most éppen nyár van, Rebeka nemrég volt lovas táborban. Sajnos, szeret engem utánozni, és a cigit úgy kell kitépni a szájából, amit tőlem lopkod, de persze nincs meggyújtva. Egy darabig féltem, hogy olyan lesz, mint én, de ő sokkal jobban ki tudja fejezni az érzelmeit, érzéseit, sőt ebben szinte az ellentétem, úgyhogy már nem aggódom. Rendkívüli kislány, nagyon kíváncsi vagyok az életének folytatására. Azt hiszem, most éppen állatorvos szeretne lenni.

Visszatérve az iskolára, nyolcadik év végére kijavítottam a bukást, de így sem volt sok esélyem jobb iskolában továbbtanulni. Apu mondta, hogy mindenesetre adjam be a jelentkezési lapomat az ország legjobb gimnáziumaiba – ahol a kitűnők között válogatnak –, majd ő azt elintézi. Így is tettem. Persze nem vettek fel sehova. Olívia testvéremet sem, mert ő meg eleve rossz tanuló volt.
Zoli és anyu nagyon kreatívan úgy próbálták megoldani ezt a helyzetet, hogy kerítettek még néhány hasonsorsú gyereket, majd tehetséges tanárokat fogadtak mellénk. Hivatalosan magántanulói státuszban voltunk. Rajtunk kívül még kilenc, hasonlóan jó képességű osztálytársam lett, kettő közülük például autót lopni tanított. Nagyon érdekes tanáraink voltak. Az osztályfőnök gyakorló pszichológus volt. Rögtön el is határozta, hogy megérti, mi zajlik bennem. Nem sok segítséget nyújtottam neki, nem is tudtam, hiszen én magam sem értettem, mi folyik. Nagyon rosszul éreztem magam, amikor akár csak annyit is kérdezett valaki tőlem, hogy hogy vagy. Ez már túl személyes volt nekem, nagyon is a problémáimat érintette, legszívesebben elrohantam volna. A tanárnő egy elkallódott, összezavarodott tehetségnek látott, összekuszálódott énképpel, aki próbálja megtalálni az identitását. A féléves és év végi jellemzéseimben ezt le is írta.

Egyébként ez alatt az év alatt sem csináltunk semmi mást, mint ittunk, akár az iskolában is, de legtöbbször lógtunk, új barátaimmal. Közülük Danival különösen szoros barátságba keveredtem, éjjel-nappal együtt voltunk. Róla azonban soha nem tudták meg a szülei miket művel, mert nagyon jól titkolta. Pedig sokszor mászott ki az ablakon. Leggyakrabban a Rózsadombon voltunk, a legtöbb akkori haverom onnan származott. Élték a gazdag szülők elkényeztetett gyerekeinek életmódját. Általában unatkoztak, így aztán autót loptak. Volt akkor egy barátom, tíz centi vastagságúra rúgtak a rendőrségi papírjai. Annak a kapcsolatnak úgy lett vége, hogy azt mondta, ha tovább iszom aznap, akkor otthagy, erre rendeltem még egy felest és elköszöntem tőle.

Valahogy ekkortájt a riporternő ismét készített velem egy interjút züllésem újabb stációit megörökítendő – de ebből semmire sem emlékszem. (Gyenge, és az alkoholtól, meg később a kábítószertől még gyengébb emlékezőképességem egyébként valahol szerintem az önvédelmemet szolgálja – hálás is vagyok érte.)

Nyáron visszavonultam, nem találkoztam szinte egyik barátommal sem. Minden reggel lementem a pincében berendezett konditermünkbe, ahol két órát edzettem. Utána az egész napot olvasással töltöttem. Rengeteg könyvet faltam fel, most is sokra emlékszem, sok klasszikus volt közöttük. Három hónapig mindennap ezt csináltam, illetve hetente egyszer-kétszer elmentem a családnak bevásárolni.

3.

Az év végével a diákcsoport szétesett, a tanárok szétszéledtek, más megoldást kellett találnunk a tanulásra. Zolinak többek között tanári diplomája is van, és volt egy régi ismerőse, aki épp akkor kezdte a Norma Magángimnáziumot, és átvette néhányunkat. Elmentem hozzá egy beszélgetésre, és a tervei alapján egy pillanatra én is elképzeltem, hogy ismét normális életet élek majd. Egy kikötésem volt vele szemben, hogy nem szólnak majd bele, hogyan öltözködöm. Ezt meg is ígérte, majd gyorsan meg is bánta, amikor látta, hogy az évnyitón ötven diák és a tanárok előtt melltartóban, rövid szűk nadrágban, és tízcentis magassarkúban vonulok föl. Később derékig érő fehér parókámmal szórakoztattam őket.

Folytattuk a bulizást és lógást. Megismerkedtem egy fiúval, aki drogos volt. Nem volt semmi közöttünk, hiszen a drogosok nem nagyon létesítenek párkapcsolatot, de gyönyörű verseket írt nekem. Nagyon vékony volt, beesett szemű, kócos hajú, bőrkabátos. (Évekkel később egyszer találkoztunk, és alig hittem a szememnek. Visszanyerhette korábbi önmagát, amit én soha nem ismertem. Szépen meghízott, volt munkája, abbahagyta a drogozást. Hihetetlen erőfeszítés lehetett neki leszokni, a heroint nem sokan képesek abbahagyni. Mivel kereskedett is vele, volt még nála egy nagyobb mennyiség. Azt mondta, azt még eladja, és azután végképp kiszáll. Nem sokkal később hallottam hogy ekkor elkapták. Nagyon szemét húzás volt ez a sorstól.) Vettünk tőle egy pár bélyeget, és szünetben bevettünk négyen egy-egy negyedet. Gondoltam úgy sem lesz semmi. Szerencsére nem hallucinálós fajtával, hanem csak nevetőssel volt dolgunk, így aztán egész óra alatt szó szerint a pad alatt fetrengtem a röhögéstől.

Gyakran a közeli étteremben ebédeltünk Danival és más barátaimmal, és délutánra általában már nem voltunk képesek visszamenni, úgy berúgtunk. Nagyon sok pénzt költöttünk, amit innen-onnan szereztünk, a szüleinktől is gyakran loptunk (sajnos).
A suliban persze szemet szúrt, hogy mit művelünk, és bár két alkalomtól eltekintve nem nyúltunk kábítószerhez, a tanárok nem ezt gondolták. Át is kutatták a táskákat, meg ilyesmi. Erre Danival másnap bevittünk egy átlátszó zacskóban egy kiló porcukrot, csakhogy szítsuk a kedélyeket. Félévkor épphogy átmentem, a magatartásom „rossz” volt. Anyuék kitalálták – jobb ötlet híján -, hogyha ennyivel meg ennyivel javítok az átlagomon, akkor ennyi és ennyi pénzt kapok. Na erre ugyan nem kezdtem el tanulni, de odafigyelgettem az órákon, amiért néhány hónapon belül nem is tudom hány számjegyet javítottam. Sok pénz járt volna érte, de addigra már megint olyan balhékat csináltam, hogy úgy döntöttek, mégsem érdemlem meg. Teljesen fel voltam háborodva. Így azután év végén kettőből megbuktam.

Egy másik osztálytársam, Kálmán, tagja volt egy bandának, és mivel megtetszett neki Olívia – aki addigra már csöppet sem volt fiús – bekerültünk.
A görkorisok, skinheadek, majd a rózsadombi gazdagok után az anarchisták jöttek. A Moszkva téren találkoztunk velük először. Ott álltam, és egyszer csak beugrott elém valaki a képbe. Olyan rondának találtam, hogy ijedtemben hátraugrottam. Ő volt Botond, rövid, vörös hajjal, hátul hosszabb csimbókokkal, hosszú, fekete, ávós bőrkabátban, bakancsban. Később sokszor gondolkoztam rajta, hogyan is láthattam csúnyának, úgy megszépült, ahogy megszerettem.

Legközelebb akkor találkoztam velük, amikor együtt elindultunk Velencére a Diákkongresszusra. Ott azután a diszkóban első este felfigyeltem Gáborra, aki olyan módon nyilvánította ki tetszését, hogy meghívogatott felesekre, amit a barátnőjével küldött oda nekem. Botond és Gábor a legjobb barátok voltak, és azok a mai napig. Gáborral valahogy hátrakeveredtünk az épület mögé, ahol dumálgattunk, meg akart csókolni meg nem is, így húzott. Én meg rögtön hazudozással vádoltam, már nem tudom miért. Ez azután tök jellemző maradt az egész kapcsolatunkra, mármint hogy csesztetjük egymást. Sokáig maradtunk el, így mindenkinek elég feltűnő volt. Másnap a barátnője, aki nővérképzőbe járt, mondta, hogy vesz tőlem vért. Gondoltam, most következik a revans, és álltam elébe. El is durrantotta a vénám, magyarul átszúrta mindkét falát, és tök lila lett az egész. A vért azonban még évekig megtartottam egy fiolában, amire Kálmán ráírta, hogy „Bori vére”.
Gáborral azután már minden este egymást húztuk. Szép lassan beleszerettem, de az biztos, hogy egy mosolyt sem kapott tőlem.

Egy másik bulin, valahol vidéken, ahova szintén jött Gábor barátnője is, hiszen egy bandába tartoztunk, Gábor ismét gátlástalanul odajött hozzám, és valamivel basztatott, ami az udvarlásnak felelhetett meg nála. Késő este egyébként, amikor már elég rosszul voltam, Botond ledugta az ujját a torkomon, úgy hánytam. Mindig is nagyon gondoskodó volt.
Reggel slaggal összevissza lelocsoltuk egymást, mert éppen húsvét volt.
Amikor hazaindultunk és mentünk az állomás felé, Gábor egyedül jött hátul, lemaradva. Hátranéztem és iszonyúan tetszett, amit láttam. Félmeztelenül jött, farmerban, nyakában bőrzsinór, a haja pedig a szemébe lógott. Gyönyörű arca van, hatalmas, sötét szemei, sűrű, sötétbarna haja és érdekes, sárgás bőre, nagyon magas és vékony. Igazi játékos. Okos, értelmes, soha nem mond igazat, és mindenkit manipulál, viszont nagyon zárkózott.
Minekutána érdekeltem, de soha nem mutatta ki, egyedül azzal, hogy cseszeget, én pedig olyan vagyok, hogy cseszegetésre erőszakkal válaszolok, így nem jutottunk egyről a kettőre, kivéve veszekedések terén. Ezt így csináltuk hat hónapig.

Egyszer elmentünk vonattal a Királyrétre, amiről fogalmam sincs, hogy hol van. Az állomáson találkoztunk. Úgy szöktem el otthonról, épp nem mehettem volna az égvilágon sehova büntetésből, ezért leléptem három napra. Nagyon felháborított, hogy tizenkét-három éves korom óta meglehetős szabadságot élveztem, és ezt most megpróbálják visszaszorítani. A veszekedések mindennaposak voltak otthon.
Az állomáson közöltem a többiekkel, hogy pénzt kell szereznem, várjanak meg. Elindultam valamerre, és összetalálkoztam egy csavargóval, aki elvitt a Keletihez, és ott eladtuk az aranyláncomat szarért-húgyért, amin egy brill volt, és amit aputól kaptam születésnapomra.

Királyréten megmásztuk a hegyet és a tetején tábort ütöttünk. Csak páran voltunk, és Gábor barátnője nem volt ott. Mindenki füvet szívott, így én is egy kicsit, amitől egyből le akartam zuhanni a hegyről, bele az éjszakába. Botond és Béla később lementek vízért, és persze legurultak a hegyoldalon. Tüzet raktunk, beszélgettünk. Később Gáborral egy hálózsák alá bújtunk és csókolóztunk. Most is emlékszem, ahogy fölém feküdt, és én meg megfogtam a karjait. De még mindig nem jártunk.

Amikor nem vidéken buliztunk, Békáson találkoztunk minden délután, ahol Botond, Gábor és még többen laktak. A Békás presszóba jártunk, ahol fröccsöt ittunk és Sophit szívtunk. Ha vett valaki egy doboz cigit, azt kibontottuk, és az asztal közepére szórtuk. Sokat voltunk a Hajógyári szigeten is, képesek voltunk napközben bevörösborozni. A fiúk a hídról ugráltak a Dunába. Ha majális volt, felültünk a körhintára, majd összehánytuk magunkat.

Egyik este Gáborral kettesben maradtunk, és valahogy elkísért hazáig, ami elég nagy teljesítmény, mert nehéz a hegyre feljutni, főleg este. Ott megkérdezte, van-e kedvem vele meglátogatni a nővérét. Mondtam O. K. Így elmentünk hozzájuk, és az utcán megvártuk, amíg reggel lesz és felébrednek. Akkor kiderült, hogy Somlóra készülünk, Gábor valamelyik rokonához. Gábor sosem volt bőbeszédű.
Vonatra ültünk, Gábor, Gábor nővére és az ő barátja, meg persze én. Akkor ismerkedtem meg velük. Igazi radikális anarchisták voltak, plusz még feministák is, de jó fejek. Sokat jártak Hollandiában, mint ahogy Gábor meg Botond is. Persze, ott jó hasist lehet kapni.

Somló gyönyörű, egész nap a borospincéket jártuk, és persze nagyon berúgtunk, beleértve a rokon bácsit is. Egyébként látszott, hogy ő már régebb óta gyakorolja az ivást. Gáborral valahol itt fordult a kapcsolatunk, körülbelül innentől jártunk. Nem is lehetett másképp, annyira szép volt ez a két nap.

Gábor barátnője egyre inkább féltékeny volt rám, legjobb barátnőjével állandóan beszólogattak.
A szakítást sem viselte jól, egyik bulin viasszal csöpögtette a karját, majd nekiment a Dunának, hogy most akkor belefullad.
Sokat jártunk a Velencei-tóhoz akár egy-egy napra is, és egyszer Gábor nem volt ott. Feküdtem a törülközőn, mire látom, hogy Gábor volt barátnője és annak legjobb barátnője közelednek felém, és hívnak. Gondoltam, most lerendezzük a nézeteltéréseket, ezért levettem a karórám, ami kölcsönbe volt nálam. Meglepetésemre azonban békét ajánlottak. Innentől sem voltunk jó barátnők, de legalább a harc megszűnt. Aztán el is maradtak a társaságból, nem nagyon hallottam róluk többet.

Egy másik alkalommal Velencén – Gábor szintén nem volt ott –, rögtön miután megérkeztünk az egyik lánnyal, Annával, leültünk versenyt inni. Anna a kilencedik féldeci vodka után kidőlt. Én tizenkettőig számoltan, de utána még ittam, csak már nem tudtam számolni. Azután felálltunk, hogy visszamegyünk a törülközőkhöz, és félúton összeestem. Innentől teljes volt a képszakadás. Állítólag a többiek összeszedtek. Amikor hazafelé jöttünk a vonaton, Annával versenyt hánytunk a vécébe, harcoltunk a kagylóért. A fiúk enyhén szégyenkeztek a lánytársaság viselkedéséért. Botond közben véletlenül rácsukta az ajót a kezemre, így az egyik ujjam tiszta vér volt, hosszában kettétört a körmöm. Úgy szálltunk le, hogy le akartak emelni, de nem hagytam, mondván egyedül is tudok, ezért lezuhantam a vonatról. Utánam következett Anna, aki engem kért, hogy segítsek, aki a földön feküdtem. A Déli Pályaudvaron képtelenség volt cipelni, mert állandóan verekedtem velük, ezért beraktak egy csomagszállító kiskocsiba, és azzal toltak. Akkor tért vissza az emlékezetem, amikor a Békáson a kocsma előtt át akartam lépni egy bokrot, mire pofára estem. A következő reggel iszonyúan éreztem magam, másnaposan, összevissza verve. Az az egy jó benne, hogy nem emlékszik az ember mi is történt, hogy még jobban égjen a bőr a képén. Mindenesetre így sem győztem elnézést kérni.

A Margit-szigeten egy nagy fesztiválon Botonddal a szökőkútban fürödtünk. Azután, amikor koncert volt, Gáborral és Botonddal az első sorban álltunk. Csókolóztunk, majd Gábor odafordult Botondhoz, és vele kezdett el csókolózni. Először én is megdöbbentem, de később hozzászoktam, miután tömött metrón is rendszeresen megcsináltuk. Mindent megtettünk, hogy megbotránkoztassuk a jónépet.
Botonddal denevéreztünk is a metrón, ami azt jelentette, hogy a kapaszkodó rudakra térdből beakasztottuk a lábunkat és összefontuk a mellkasunk előtt a karunkat, fejjel lefelé lógva, arccal a hozzánk közelebbi ablak felé. A megállóknál azt látták az emberek kívülről, hogy ott lógunk, mint a denevérek, halál komoly arccal.

A Békásban egyszer, Botond meg én, elkezdtünk vitatkozni egy nagydarab fafejű hülyével, akit azután csak szőke buziként emlegettünk. Lenézéssel beszélt a drogosokról, és azt mondta én is az vagyok, csak rám kell nézni. Minekutána nem voltam az, és ráadásul a gyereknevelésről is hülye elveket vallott, nagyon felháborodtam. Odakaptam az aranyláncához, hogy letépem, mire a padlóra kerültem egy pofontól, Botondnak meg betörte az orrát. (Sok hónappal később a nagydarab szőke előttem jött át a zebrán, miközben én a kocsimban ültem. Láttam
rajta, látja rajtam, hogy azon gondolkozom, elütöm. De persze nem tennék ilyet, megúszta.)

Aznap hajnalban indultam apuval Los Angelesbe. Egész gyerekkoromban azért könyörögtem neki, hogy vigyen egyszer magával, és most, hogy eljött az alkalom, már nem örültem neki, szívesebben maradtam volna szilveszterkor a barátaimmal. Még részeg voltam, amikor kiértem a repülőtérre, az arcomon tízcentis csíkkal a pofozkodó gyűrűje nyomán. Las Vegasba is mentünk, és Botond mondta előtte, hogy tegyem majd meg a rulettasztalon a második kör hetest. Aput kértem meg rá, mert még kiskorú voltam és így nem játszhattam. És bejött. Nem tudom, Botond hogy csinálja ezeket, de van egy-két érthetetlen dolog körülötte.

Aputól egyébként valamikor elloptam egy tízgram körüli hasisdarabot. Nem mintha gyakran lett volna neki, de meghallottam, ahogy telefonban mondja valakinek. Erre megkerestem, és Botonddal elszívtuk. Amúgy nem nagyon szívtam, mert inkább csak lelassultam tőle, amit nem szerettem. Apu ugyanazon a hegyen, ugyanazon az úton vett házat, ahol mi laktunk. Botonddal egyszer otthonról jöttünk lefelé, és megint nem voltunk józanok. Botond elkezdett szórakozni egy bernáthegyivel a kerítésen keresztül, mire persze az megharapta. Minden józan megfontolás nélkül bemásztunk apu házába, hogy leápoljuk Botond sebeit. Apu ott ült a nappali közepén. Nem tudom, mire számítottam.

Nyáron vagy húszan lementünk Almádiba. Gábor anyukája intézte. Több hordó bort vittünk, meg rengeteg hasist. Úgy indítottunk, hogy valamelyikünk lehányt az alattunk lakó erkélyére. Rengeteg jó fotó készült, például, amikor az utcán beleejtettük a kulcsot a csatornába, és Kálmán derékig bent van, meg ahogy a többiek fejjel lefelé lógatják. Aztán, amikor Kristóf alsógatyában a padlón alszik, és szorosan körbe van rakva sörösüveggel, amit észre sem vesz. Néhányon Gáborral csókolózunk, előttünk az asztal, töménytelen mennyiségű sörösüveggel, vagy Gábor épp jointot sodor. Azután van olyan kép, amin én vagyok, az erkélyen ülve, magamba roskadva, kezemben egy kétdecis, körülöttem mindenhol üres üvegek. Azt hiszem, ez akkor volt, amikor Gáborral ismét összevesztünk, így csak azért is ott maradtam az erkélyen, nem mentem a többiekkel vacsorázni.

Legtöbben rántott sajtot rendeltek, amikor mindenfelől rendőrök rohantak oda, és átmotozták az egész brigádot. Kristófon volt Botond dzsekije, ami tele volt hasissal. Botond szólt, hogy az az övé, így kettőjüket vitték el. Gábor erre azt mondta, hogy na akkor együnk. Botondék útközben ügyesen egy csatornába dobták a cuccot, a kihallgatáson pedig nem is beszéltek össze, és mégis tök ugyanazt mondták, hogy a parton vették valakitől, még a személyleírás is hasonló volt. Másnap úgy kerültek elő, hogy a szülőknek kellett értük menniük. Később egy rendőr fel-felbukkant, mert nagy fogást akartak csinálni, el akarták kapni a parton működő dealert. Botond hülyítette a rendőrt, aki még sört is fizetett neki. A rendőr valami olcsó sört ivott, míg Botond Amstelt kért. Szóval nem lett semmi nagy baj.

Anyu is lejött váratlanul, mikor kettőből már egy hete lent voltunk. Benyitott az egyik szobába, néhányan épp zacskóval a fejükön szipóztak, benyitott egy másikba, ott álltak a boroshordók, míg végül megtalált a harmadikban, de én épp nem csináltam semmit. Azért jött, hogy hazavigyen engem és Olíviát, mert ugye mindketten megbuktunk év végén, sőt Kálmán is, és már csak egy hét van a pótvizsgáig, jó lenne, ha felkészülnénk. Mondtam, hogy én nem megyek, de Olívia és Kálmán hazament. Mutattam anyunak az új frizurám, két oldalt kinyírtuk nullásgéppel. Tetszett neki, csak azt mondta, kicsit eláll így a fülem. Orrbavalóm is lett, egyik haverom szúrta át hármunk orrát, de ketten kiszedték, mert mindannyiunknak nagyon begyulladt. Később lövettem még egy lukat, így két orrbavalóm volt. Anyu nagyon aranyos volt, vett egy nagy zsák kaját nekünk, mielőtt elment.

Leányfalun is voltunk egy pár hetet, gyönyörű helyen, gyönyörű nyaralóban Kristóféknál. Botonddal első nap elkezdtünk Szangriát gyártani, nagy lavórokban. Nagyon előttem van, ahogy Botond ül a kertben egy hintaszékben, kezében nagy pohár, aminek a széle meg van tűzködve rengeteg rohadt gyümölccsel, mert már napok óta ugyanabból iszik. A fejére rá van tekerve turbánként az a rozsdavörös pulóver, amit tőlem kapott Amerikából. Este Botonddal elmentünk vezetni, mert kaptam aputól szülinapomra egy 105-ös Fiatot. Botond sem tudta hogyan kell, mindenesetre elmentünk, hogy megtanít. Arra emlékszem, hogy ott állunk lejtőn fölfelé, mögöttünk egy kőkerítéssel, és üvölt, hogy nyomjam a féket, én meg üvöltök, hogy nyomom, nyomom, és közben tiszta erőből taposom a kuplungot. Azt hiszem, végül behúzta a kéziféket, vagy talán én találtam meg a megfelelő pedált, de azt nem tartom valószínűnek. Iszonyú jó buli volt, pár nap múlva megérkezett Gábor is Amszterdamból, rengeteg hasissal. Kicsit lejjebb ment a hangulat, mert Gáborral állandóan veszekedtünk, bárhol voltunk. Hazafelé hazavágtuk a kocsit is, mert bár apu mondta, hogy folyik az olaj, én nem tudtam, akkor mi a franc van, a fiúk meg leszarták, így kijött az autópályán a motor néhány darabja a kocsi oldalán. Új motor kellett bele.

Ekkortájt kitaláltam, hogy nekem kell egy tetoválás, és kikértem Gábor véleményét, aki nagyon nem akarta, így aztán végképp eldöntöttem, hogy megcsináltatom, és egyértelmű volt, hogy sárkányt szeretnék, nem tudom miért. Annyira féltem, hogy vittem magammal egy liter Martinit, meg néhány nyugtatót – amivel amúgy nem éltem – de végül egyikre sem volt szükség. Öt órán keresztül csinálták, és aztán később összesen még háromszor átütötték. Úgy belelkesedtem, hogy rögtön csináltattam a bal fülemre is egy kék, nonfiguratív foltot. Anyunak tetszett.

Gáborral enyhén szólva szenvedélyes volt a kapcsolatunk. A Békás zárása után, néha a kocsma mellett a fűben aludtunk páran, mert nem volt kedvünk hazamenni. Én néha nem is tudtam, mert korán elment az utolsó busz, ami a hegyre vitt volna fel, így arról mindig lemaradtam. Ha volt egy kis pénzem, eltaxiztam, ha nem volt, a karórámmal fizettem, például, amit nemrég hozott anyu Angliából vagy tízezer forintnak megfelelő összegért. Szóval többnyire ottragadtam. (El is lopták a cuccaimat, köztük a frissen szerzett – pontosabban apu által intézett – hajós jogsimmal.) Gáborral ilyenkor is összevesztünk, ki tudja miért, az volt a mániám, hogy belekötöttem, majd szakítottam vele és hazaküldtem. Persze, amikor elment, jól beszartam, és egy csomószor utánamentem. Egyik ilyen éjjel ismerkedtem meg az anyukájával, így nem loptam be magam túlságosan a szívébe. Később azért persze jóban lettünk. Imádott főzni, sok jót ettem náluk.

Botond nemrég mesélte, hogy egyik érdi bulin úgy összevesztünk Gáborral, hogy egymást kergettük le-föl a házban. Botond próbált közénk állni, de nem sok sikerrel. Elrohantunk, aztán Botond, ahogy keresett minket lent, látta, ahogy kicsapódik a pinceajtó és kiesünk onnan, én a hátamon fekve, Gábor meg rajtam, engem fojtogat.

Általában féltékenység volt az oka, pontosabban én voltam mindig is baromi féltékeny, Gábor meg szeretett szívatni. Persze ő is sokszor féltékenykedett.
A Békáson a Rita Bázis nevű kocsma lett az új törzshelyünk. Mindig volt élő zene, igazi mulatós, amit nagyon szerettem, gyakran táncoltunk. Itt történt, hogy Gábor elkezdett dumálni egy idegen lánnyal, mire ideges lettem, ezért elkezdett vele táncolni. Erre odamentem egy másik asztalhoz és beleültem egy tök idegen srác ölébe. Erre megfogta a lány fenekét. Erre megcsókoltam az idegen fiút. Mondanom sem kell, a Rita előtt kötöttünk ki. Ledobtam a táskám, meg a földig érő fekete bundám a földre, és elkezdtem kergetni. Amikor megfogtam, egymás haját húztuk, de úgy, hogy már mindketten össze voltunk görnyedve. Addigra neki is hosszú rasztás haja volt, nekem meg még hosszabb afro (Botonddal fontunk a hajamhoz fekete vendéghajat kilenc órán át). Mire visszaértünk, ellopták a táskámat.

Egyszer állítólag egy teli sörösüveget is összetörtem a Gábor térdén, mert valamit beszólt.

Egyik szilveszterkor a buliban ismét összevesztünk, erre hazaindultunk. Gábor vezetett volna, de nem hagytam, kiabáltam vele, meg ütöttem, aztán egyszer csak megunta, és beleverte a fejem az ablakba. Kiszállt és elindult gyalog. Kitaláltam, hogy nem baj, majd én hazavezetek. Csak éppen azt sem tudtam, hogy kell a kocsit beindítani. Azért valahogy lecsurogtam a Rózsadombról, ahol a buli volt, de közben egy csomó autót megtörtem. Végül azt hiszem taxival mentem haza. Előbb érkeztem, így kizártam Gábort a szobánkból. Gábor erre felverte papit, akinél ekkor laktunk, és bement a szobájába, ki az erkélyére. Onnan átmászott a mi szobánkba, amit szerintem nem sokan csinálnának utána, tekintve, hogy a lakás a kilencediken volt.

Tizenhat éves voltam, amikor elköltöztem otthonról. Úgy gondoltam, már elég érett vagyok, és Gáborral is elég érett a kapcsolatunk, hogy összeköltözzünk. Anyu segített, és papi beleegyezett, hogy nála lakjunk, az év nagy részét ő úgyis a pomázi telken töltötte. Szerintem végül is nagyon megbánta. Azzal kezdtük, hogy kiraktunk a szobánkból minden bútort, majd kifestettünk. Eközben is összevesztünk, úgy vágtam a földhöz a korongecsetet, hogy kettétört.
Megterveztem az egész szobát, ez az, amiben a mai napig tehetséges vagyok, hiszen amúgy hol van már az a csodagyerek. A radiátor elé például akartam egy farácsot. Botond asztalosnak tanult, és segített nekünk, olyan módon, hogy azt mondta, nem lehet rácsot csinálni, mert összecsuklik. Fogtam a léceket, leraktam őket átlósan, párhuzamosan egymással, majd rájuk a többi lécet. Összeszögeltem, felállítottam, és persze hogy nem csuklott össze. Nagyon szép lett végül. A két szoba közötti ajtóra meg – amit nem használtunk – készítettem egy nagy rajzot maya alkotások alapján, de rajtam kívül senki sem értékelte, mert mindig zizegett a huzattól. Legalább egy évig laktunk itt, papit ezalatt teljesen kiborítottuk.

Gáborral összesen három évig jártunk, és szerintem egyikünk sem felejti el. Én valahogy úgy érzem most is, hogy Gábor szorosan hozzám tartozik, ő az én másik felem. De persze nem tudunk együtt élni. És továbbra is nagyon szépnek látom.

Pár hónapja hazamentem Magyarországra karácsonyra, és Gábor szervezett egy bulit Agárdon. Érdekes, hogy már nem is nagyon iszom, és ilyen szenvedélyes kapcsolatom nem is volt több, tehát tíz évvel a szakításunk után joggal feltételezné az ember magáról, hogy megváltozott. Ehhez képest ittunk ugye, és Gáborral persze összevesztünk. Elhatároztam, hogy hazamegyek, akár gyalog is, Agárdról. Összevissza kiabáltunk, meg többször is nekiindultam. Be volt zárva a kapu, úgyhogy letéptem a szögesdrótkerítést. Bentről hallottam, hogy Olívia kérdezi, miért akarok hazamenni, mire Gábor azt feleli, hogy miért, miért, hát mert ő a Bori. Annyiban változtam, hogy végül is lemondtam a gyaloglásról – régen simán megtettem volna az Agárd–Budapest távolságot akárhogy, ha feldühítenek –, így inkább visszamentem. Végül persze kibékültünk.

Tizenöt és fél évesen lettem először terhes, persze Gábortól. Még anyuékkal laktam, és éppen otthon voltam, amikor iszonyúan elkezdett fájni a hasam. Órákig kínlódtam, a vécébe is csak hason kúszva tudtam kimenni. Anyu végül mondta, hogy szerinte vetélek, így bevitt egy kórházba. Ott csináltak még egy egészségügyi kaparást is, de már bármit tehettek volna velem, annyira kába voltam a fájdalomtól. Másnap felhívtam a kórházból Gábort, és mondtam neki, hogy tegnapig terhes voltam. Rögtön odasietett, de annyira meg volt illetődve, hogy eltévedt útközben. Hozott egy doboz almalét. Én szomorú voltam, és megilletődött, hogy volt egy babám, és elveszett.

Rögtön fél évre rá, másodszorra is terhes lettem, de ezt már a tünetekről felismertem. Nem mondhatjuk, hogy nem tanulok könnyen. Gábor halálosan komolyan gondolta, hogy tartsam meg. És bár érettnek gondoltam magam (sajnos), azt azért világosan láttam, hogy nem sok jót tudnék nyújtani a babának, tekintve elfuserált személyiségemet, életemet és Gáborral való kapcsolatunkat. Azért valahol nagyon vágytam rá, játszottam a gondolattal, és anyuval is beszéltem a dologról, aki annyit mondott mindössze, de szerintem épp a legmegfelelőbb dolgokat, hogy sokan megnyugvást, új célokat, a problémák megoldását, a dolgok rendbejövetelét várják az új jövevénytől, hibásan. Így azután elmentem abortuszra, és bár Gábor megint meglátogatott, végig nagyon sértődött volt. Még nemrég is azt mondta, hogy azt a babát meg kellett volna tartani.

Harmadszorra 17-18 évesen lettem terhes és szintén Gábortól, de ő ezt nem hitte el, mert akkor már nem laktunk együtt, bár még találkozgattunk. Egyedül mentem be a kórházba és az orvosok nagyon lekezelően bántak velem, pedig amúgy is elég rosszul voltam. Persze meg tudom érteni őket, ilyen mértékű felelőtlenséget nehéz szó nélkül hagyni. Mindenesetre nem javítottak a lelkiállapotomon.
A nőgyógyászom ezután azt mondta, nem ír fel több fogamzásgátlót, mivel úgyis elfelejtem beszedni, inkább felhelyezett egy spirált. Ez azután szokásos hanyagságom miatt az előírt két év helyett hét évig volt bennem.

Visszatérve tizenöt éves koromra, és az iskolámra: a Normában egyre gyűltek a hiányzásaim. Volt egy koncert, amire sok tanuló el akart menni, ezért hivatalosan kérték a tanárokat, hogy engedjék el a délutáni órákat. Én csatlakoztam, mert bár nem nagyon szerettem az együttest, szívesen töltöttem volna a délutánt a Békáson, továbbá megragadtam minden alkalmat, hogy lázadhassak. Végül is a tanárok nem egyeztek bele, így mindenki engedély nélkül lépett le. Csakhogy nekem már volt negyvenhét igazolatlan órám, pont ez a délutáni három kellett a kirúgáshoz. Másnap és harmadnap már be sem mentem, hiszen úgyis vége, nem tudtam, hogy a tanárok ennél azért enyhébbek lesznek. Üzentek nekem is és a szüleimnek is. Ekkor történt válásuk óta először, hogy anyu és apu közösen próbálták megoldani a nevelésemet. Ez abból állt, hogy kitalálták, elküldenek vidékre kollégiumba, amire hisztériás rohammal reagáltam. A Norma igazgatónője tartott közben egy álszavazást, az ötven tanulóval döntette el, hogy bennmaradhatok-e, így folytathattam a sulit. A kollégium amúgy sem volt jó ötlet nevelési szempontból, nem ajánlom egyik szülőnek sem, hiszen a gyerek így még jobban kikerül a felügyelet alól, és hát a kollégiumok híresek az ott tartott bulikról.

Év végén, mint már említettem, megbuktam két tárgyból, Almádiból pedig nem mentem haza, hogy legalább egy hetem legyen pótvizsga előtt, így azután egyenesen a buliból érkeztem a vizsgára. Nem tudtam egy szót sem, de átengedtek. Mégsem mentem vissza többet az iskolába, tizenhat évesen, két gimnáziumi osztállyal befejeztem a tanulmányaimat.

4.

Zoli rendszeresen tartott nálunk üzleti megbeszéléseket, a legtöbbet M. Géza járt hozzánk. Egyszer megkértem őt, hogy ahogy megy haza, vigyen le engem a hegyről, és közben megkérdeztem tőle, nem tud-e valamilyen munkát. Azt felelte, épp most keres titkárnőt magának, így felvett. Nagyon okos, értelmes, de nagyon félénk ember volt, alig mert nekem feladatokat adni. Két aktatáskával járt, amik a földet súrolták, olyan alacsony és pici ember volt. Előtte nem tudtam, de Zoli és Géza végül is egy közös céget hoztak létre. Anyu és Zoli már jóval korábban csináltak egy vállalkozást, és most ez az újabb cég ugyanazon a helyen kezdett el működni. Mivel Géza nem nagyon foglalt el, a régi cégben dolgozóknak kezdtem el segíteni, például megtanultam főkönyvi feladást készíteni. Ugyanaz történt, mint anyuval régen, bár máshoz mentem el dolgozni, végül beszippantott a Zoli körül kialakuló orkán. Az új cég egy olyen termék terjesztésére alakult, amit anyu és Zoli vállalkozása gyártott.
A termék forradalmi ötlet volt, eleinte mégis csak kevesen figyeltek fel rá, így Zoli kitalálta, hogy üzletkötőkkel fogják azt terjeszteni. Erre alakította az újabb céget Gézával egyetemben, aki az igazgató lett. Egyre inkább elkezdtem e cégek körül tevékenykedni, s egyre kevésbé voltam Géza személyi titkárnője.

Kezdetben csak pár közeli ismerős volt jelen azokon az előadásokon, amelyeken bemutatták a terméket és a terjesztési rendszert, én meg mindenféle nyomtatványokat osztottam szét közöttük, és a regisztrációt végeztem. A cég nagyon gyorsan felfejlődött. Az egyre bővülő iroda többször költözött, míg végül kikötöttünk egy belvárosi bérházban, amelyben Zoliék négy-öt lakást megvásároltak.

Tekintettel a cég növekedésére, feladataim nagyon sokrétűek voltak, és hatalmas tapasztalatokra tettem szert, hiszen a kezdetektől ott voltam. Részt vettem az üzletkötőknek és leendő üzletkötőknek szóló előadások és szemináriumok szervezésében, kivitelezésében, a számítógépes nyilvántartásban, a pénzügyi tranzakciók lebonyolításában, valamint a rengeteg reklamáció kezelésében. A titulusom pénzügyi előadó volt. Meglehetős szabadságot élveztem, bár a pénzügyi vezető volt a közvetlen főnököm. Rengeteg üzleti levelet írtam nap mint nap, amit ő csak átfutott, hiszen tudta, hogy jók, illetve azt is mondta, ő nem tudná ilyen jól megírni, így csak aláfirkantotta a nevét. Az az igazság, hogy sokkal többet tanultam, így a való életben, mintha az iskolában maradtam volna. Láttam, hogy sok, akár egyetemet végzett társam egy egyszerű hivatalos telefont sem képes elintézni. Munka közben kicsit hátráltatott ugyan, hogy többnyire másnaposan kellett dolgoznom, és gyakran egyenesen a kocsmából mentem, de azért nagyon jó munkaerő voltam.

Mint vállalkozó kaptam a fizetésemet, és nem tartoztam az áfás kategóriába. De hogy több pénzt kapjak – pedig amúgy sem kerestem rosszul –, átírtam az adószámomat, és leszámláztam az áfát is, amit azután természetesen nem fizettem be. A cégre később újra és újra rászállt az APEH (többek között nyilván a nagy pénzügyi forgalom miatt), így én is lebuktam. Behívtak, ahol közöltem, hogy láttam más számlákat, és azt hittem, annak úgy kell kinézni, sajnálom, nem tudtam, olyan kis buta vagyok. Végül is be kellett fizetnem az elmaradt áfa
-összegeket, de a hamisítástól és csalástól megmenekültem. Adót azonban nem fizettem, és évekkel később, amikor már nem volt szükségem a vállalkozói igazolványra, nem tudtam azt beszüntetni, mivel nem volt pénzem kifizetni visszamenőleg az adót, illetve a bírságokat.

Azt hiszem, ekkoriban történt, hogy elvégeztük az Agykontroll-tanfolyamot anyuékkal és egy-két munkatársammal. És ekkortájt történt az is, hogy egyszer csak bejött anyu az irodába, hogy épp most volt nőgyógyásznál, aki megállapította, hogy rákos. Azért ment vizsgálatra, mert szerettek volna még egy gyereket Zolival. Szinte nevetve közölte a hírt, én viszont úgy éreztem, mintha gyomorba rúgtak volna. Amúgy is pesszimista voltam, de most teljesen elsötétült a világ körülöttem. Egyetlen lehetséges kimenetelt tudtam elképzelni. Egyébként is rettegtem, hogy anyut valami baj éri, tudtam, hogy az életvonala például valahol ennél a pontnál ér véget – az övénél csak az enyém rövidebb. Rebeka születésekor is nagyon féltem, hogy belehal majd a szülésbe, odáig mentem, hogy amikor anyu a kórházban volt, és nem hallottam semmi hírt felőle, az iskolából hazaérve a magassarkúmmal berúgtam a bejárati ajtónkat, mert valamiért nem volt nálam kulcs, és rohantam a CB-rádiónkhoz, hátha valaki tud valamit, majd telefonon erőszakosan követeltem a kórházi dolgozóktól, azonnal mondják meg mi újság. (Most már, hogy ismerem a gondolatok teremtő erejét, hálásan gondolok arra, hogy velem ellentétben sokan pozitívan álltak anyu gyógyulásához, egy egész templomnyi ember imádkozott érte például.) Anyu szerencsére hihetetlen optimista és elfogadó szemlélettel van megáldva, így nem esett különösebben kétségbe, egyenesen viccelődött a betegségével. Megnézte az enciklopédiában, és boldogan mutatta, hogy az ő rákja nem is halálos, hiszen kisebb, mint 5 mm. Azután kiderült, hogy összekeverte, mert az övé valójában 5 centis, de ez sem sújtotta le. Később, amikor megtalálták a legmegfelelőbb orvost, és az lerajzolta neki, hány szervét kell eltávolítani, akkor azért Zolival együtt sírtak. Méhnyak rákja volt ugyanis, így pusztán a méh kivételével nem lehetett azt izolálni. Anyu úgy érezte, melltől-csípőig mindenét kipakolják majd, és végül is valóban erről volt szó, wertheim-műtétet hajtottak rajta végre.

Botonddal elmentünk kettesben az állatkertbe – ez szokásunk volt –, és évek óta akkor először beszéltem egy kicsit az érzéseimről. Botond nagyon is meg tudta érteni, az ő anyukája évekkel korábban halt meg. Apukája egyedül nevelte a fekete bárány Botondot, annak gyönyörűszép nővérét és futballista bátyját.

A család pszichológus barátja úgy diagnosztizálta a rákot, mint ami egyenes következménye a viselkedésemnek. Szóval én voltam az oka. Most, hogy valóban felvállalom a felelősséget minden múltbeli és jelenlegi cselekedetemért, még mindig nem értem, hogy mondhat valaki ilyet. Mindenesetre valahol hittem neki, és még féktelenebb ivászatba kezdtem.

Ehhez a pszichológushoz egyébként jártam is közben. Rég elmúlt ugyanis az az időszak, hogy anyuék nem aggódtak miattam. Szerintem hatalmas fájdalmat okozhattam anyunak, és évekig tartó állandó, folyamatos szomorúságot. Természetesen megpróbáltak a helyzeten változtatni, de ilyenkor a szülő elég tehetetlen, általában nincs sok ötlete, amit nem is csodálok. Visszanézve, a dolgokat kiértékelve úgy látom, a mindenféle megszorítás bevezetésének próbái teljesen hiábavalóak, az együttérző, támogató szeretet azonban nagyon nagy segítség, bár sajnos, egyáltalán nem azonnali. Látványos siker hiányában azután a szülőknek érthetően gyakran elfogy a türelme, illetve elbizonytalanodnak saját eszközeiket illetően. Szerintem az egyetlen hatékony segítség akkor is a megértés. Mindenesetre valóban iszonyú lehet tétlenül ülve nézni, ahogy a gyermek pusztítja önmagát és persze környezetét.
Anyuék is megpróbáltak mindent, amit lehetett, kezdve a szigortól a belenyugvásig. Sok pszichológushoz csinált nekem időpontot, de egyikre sem voltam hajlandó elmenni. Végül, valószínűleg már én is nagyon el voltam keseredve, így egyszer beadtam a derekam.

Pali irodájában felraktam a lábam az asztalra és közöltem, hogy utálom a magafajtáját, és csak anyu kedvéért jöttem el. Pali erre azt mondta, tud itt egy közeli helyet, üljünk be oda. Innentől fogva együtt ittunk, kiderült, hogy Pali még nálam is nagyobb alkoholista. Azt a pénzt ittuk el, ami az ő óradíja lett volna, magyarul anyuék fizették az ivászatot. Amikor már majdnem le is feküdtünk egymással, nem mentem több órára.

Anyut a névnapomon, december negyedikén műtötték, dr. P. András nagyon jó munkát végzett – öt óra alatt. Borzalmasan nézett ki utána, vannak róla fotók. Egészen tizenharmadikáig nagyon rosszul érezte magát, de aznap hirtelen jól lett, ez pedig az ő születésnapja volt.

A műtétnek és a kórházban szerzett tapasztalatoknak, illetve a belső újjászületésnek azután az lett az eredménye, hogy anyu önkéntes segítőként kezdett dolgozni egy szeretetszolgálatnál. (Minden más tevékenysége, például Zolival közös cégeikben való aktív részvétel és a gyereknevelés mellett.) Sikeresen túlélte a műtét utáni fokozott kockázatot jelentő öt évet is.
Ma már tanít, könyvet ír, kitüntetést kap. Diplomamunkájával – mert közben egy főiskolát is elvégzett – országos pályázaton nyert első díjat. Nagyon szeretem, hogy ezt csinálja és örülök, hogy most már egyre inkább ez a fő tevékenysége. Pár éve még azt kívántam, bárcsak tartanék már ott, hogy én is valami ilyesmi tevékenységet végezhessek, de azt gondoltam, előbb nekem magamnak kell rendbe jönnöm.

A műtét után egy évvel anyuék feliratkoztak egy várólistára, hogy közvetlen a születését követően (nyílt örökbefogadás útján) örökbe fogadhassanak egy gyereket. Úgy tűnt, éveket kell várni, de azután egyik nap, Zoli szülinapján, kaptak egy telefont, hogy éppen most születik egy kisfiú, és a sorban előttük állók különböző okok miatt most nem jöhetnek szóba. Anyuék gyorsan döntöttek, és bementek a kórházba, ahol végül is másnap született meg Bence. Az anyukájával is találkoztak, aki – ki tudja miért – kihordta, de azután nem vállalta kisfiát. Bence most már hatéves, és egyszerűen gyönyörű. Tejfölszőke haja van és hatalmas kék szeme. Húsevő, és ezt szereti is hangoztatni. Nem tudom, orvosilag valójában hol kezdődik a hiperaktív viselkedés, de gyanítom, hogy Bence már ebbe a kategóriába tartozik. Egyszerűen nem áll meg egy percre sem. Ahogy kinyitja a szemét, azonnal gyors zenét kezd el követelni – anyuéknak külön kazettát kellett gyártani a számára – és elkezd eszeveszett módon föl-le rohangálni, este úgy kell lelőni. Mostanra már szaltózik, úgy tűnik, sportoló lesz belőle. Zolival egyébként karatézni járnak, illetve ők is lovagolnak. Rebeka is és Bence is gyönyörű kívül-belül, nagyon hiányoznak.

Egy-két hónap múlva egyébként lesz még egy kistestvérem. Apu barátnője, Dóri terhes. Kislány lesz, és már az ultrahangfelvételeken látszik, hogy gyönyörű. Neve még nincs, mert apunak kizárólag a Bori és Marci név tetszik, és egyébként sincs kedve a névadáshoz. A kislánynak mindenesetre már most biztosítva van az, ami egyikünknek sem sikerült: amerikai állampolgár lesz.

Az irodában közben – másfél év után – beleuntam a munkámba, hiszen ahogy kialakultak a cégen belül a különböző osztályok és nem léphettem már felfelé, nem nagyon volt ott többet mit tanulnom. Ezért elvégeztem egy számítógépes tördelői tanfolyamot, és egy kiadónál kezdtem el dolgozni. Általában csak pár napot egy héten, és hihetetlenül jól kerestem – Gábor fizetésének a hat-nyolcszorosát. De mivel nekem állítólag az isten pénze sem elég, ezt is pár nap alatt elszórtam, és aztán egész hónap alatt nem volt miből élni. Ezen a hülye szokásomon máig nem sikerült változtatnom. Ennél a cégnél is vagy egy évet dolgoztam, mígnem megőrjített a munka egyhangúsága.

B. István, egy végtelenül értelmes, okos ember csinálta még az üzletkötői terjesztéshez a különböző számítógépes programokat, így jól ismerte családomat és engem. Amikor meghallotta, hogy nincs munkám, felhívta Zolit, és állást ajánlott. Volt neki is vagy három cége, ami az otthonukban működött, így átlagosnak semmiképpen sem mondható családjával ebédeltem, nagyon szerettem őket. István minden nap végén elnézést kért tőlem, hogy nem tudott a képességeimnek megfelelő feladatokkal ellátni. Az a cég, amelyhez fölvett, végül is nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, így kerültem a bátyjához, aki egy szakkiadványok országos forgalmazásával foglalkozó kft. tulajdonosa volt. Értékesítési menedzser (vagy mi) lettem, ami végül is egyszerű bolti eladói munkát jelentett. Mivel a kihívás a nullával volt egyenlő, igazán nem sokat maradtam ennél a cégnél (úgy három hónapot).

5.

Gábor közben elköltözött tőlem, miután huszonnyolcadszor is szakítottam vele. Még jó pár hónapig a papinál laktam. Valahogy a magaviseletem javult, és kevesebbet is ittam (de azért ittam), így anyuék felajánlották, hogy születésnapomra vesznek nekem egy lakást.

Együtt választottunk ki egy nagy térre néző, tizedik emeleti lakást. Nagy vehemenciával elkezdtem felújíttatni (ezt mindig is imádtam), miközben már ott laktam. Felszedettem a parkettát, és az egészet lecsempéztettem. A két szoba közötti dupla ajtót kiszedettem, és a kőműveseket megbíztam, hogy a kisebbik szobában a saroktól indulva falazzanak fel egy nagy dobogót, aminek a két szabad oldala egy-egy egy csempényi magasságú és egy csempényi szélességű lépcsőben végződjön. Egy hétig magyaráztam nekik, míg végül egy kádhoz hasonlítottam az egészet és erre megértették. A nagy franciaágy nagyságú szivacs az építmény tetejével egy szintbe lett süllyesztve. A kisszobában a járólapot mindenhol sárgával fúgáztattam, a radiátort lefújtam rézszínűre, a falakat sárga-fehér csíkosra tapétáztam, az ablakkereteket sárgára mázoltam, rézszínű reluxákat tetettem, és narancssárgára festett polcokat szereltem fel. A másik szoba, a nappali, kék-ezüst-fekete lett. Az előszobában az amúgy hányásul kinéző beépített szekrényeket pirosra, illetve zöldre festettem, a bejárati ajtó fekete, a tokja sárga lett. A fürdőszoba és a vécé sötétszürke-fehér lett. A konyhába gyönyörű, kék-sárga-piros beépített szekrényeket csináltattam egy kisebb vagyonért. Mindezt anyuék fizették, de végül is nem tudtam befejezni, mert ismét megvonták tőlem a támogatást újabb botrányaim miatt.

A beköltözésem napján átjött a szomszéd lány, aki, mint kiderült, tisztes családanya, egy idősebb férjjel és egy kisfiúval. Azért ment olyan korán férjhez, mert ez jó megoldásnak kínálkozott vidékről Pestre, illetve a családjától messzire elkerülni. Anitával rögtön elkezdtünk dumálni, és jó sok Martinit ittunk, aminek következtében pár óra múlva már a vécémben hányt. Nyugtatókon élt, Andaxinon, amit hamarosan én is elkezdtem szedni, ki tudja miért.

Marci valahogy előbb került állandó kapcsolatba a kábítószerekkel, mint én, de inkább üzleti szempontból. Küldetett a címemre sok bélyeget Hollandiából, amit azután együtt próbáltunk eladni. Egyszer elmentem vele és a barátaival egy diszkóba. Már előzőleg megittam másfél liter Martinit, és bevettem egy egész bélyeget (mondjuk, egyáltalán nem a legerősebb fajta volt). Marcinál volt ex is, így azt is kipróbáltam. Marci szerint meglepően egyenesen mentem, és könyörögtem neki, hogy adjon még. Innentől kábítószereztem, de ahogy a kezdők szokták, még ittam is. Általában egyszerre a kettőt. Akkor már öt éve ittam.

Marci később egyszer bevett egy fél exet és iszonyúan beparázott tőle. Kérte, hogy hívjam a mentőket, amit meg is tettem, de aztán Marci eltűnt, a környéken gyalogolt pár kilométert. Mire visszajött, a mentősök páciens hiányában elmentek. Erre megint bepánikolt, és megint ki kellett hívni a mentőket, de végül ismét nem vitték be, azt hiszem, addigra megint eltűnt. Marci soha többet nem drogozott, de ettől az alkalomtól pánikbeteg lett, újra és újra „flashback”-jei voltak, még évek múlva is pszichiáterhez járt és antidepresszánsokat szedett.

Egyik utolsó alkalommal, amikor Gábor nálam volt – az elején még el-ellátogatott hozzám, ekkor lettem harmadszorra terhes, de aztán végleg szakítottunk – felhozott egy testvérpárt, két fiút, akiket nem nagyon ismertem. Kockapókereztünk, és a fiúk amikor elmentek, Gábor elkezdett velem veszekedni, hogy mennyire néztem az egyiket, Petit. Nem volt igaza, annyira ki voltam ütve, hogy egyáltalán nem tudtam felidézni az arcát sem, arra is nehezen tudtam visszaemlékezni, hogy egy órával azelőtt mi történt.

Másnap azonban ismét kész voltam, és kitaláltam, hogy megkeresem azt a bizonyos Petit. Késő éjjel volt, de azért felcsengettem a szomszédot, és meggyőztem Anita férjét – aki egyébként egy középkorú, szigorú életet élő családapa –, hogy nekem azonnal meg kell találnom Petit, vigyen el kocsival. Sikerült, így bejártuk a környék kocsmáit. A Kertészben voltak, Gábor is ott volt. Odahívtam a fiút, és halál komolyan elkezdtem neki magyarázni, hogy neki velem kell élnie. Erre eljött velem. Az sem semmi, hogy én hogy viselkedtem, de az sem, ahogy a családapa, aki furikázott, illetve ahogy Peti. Nem tudom, mivel hatottam rá, mert utólag elmondta, hogy borzalmasan néztem ki a tincsekben álló hajammal, sötét karikákkal a szemem alatt. Gábor utánunk jött, betörte a ház bejárati üvegajtaját, majd följött a lakásba és botrányt rendezett. Másnap Peti hazament, és délután visszabuszozott hóna alatt a kispárnájával. Egyébként úgy egy hét múlva magamhoz tértem, és akkor mesélte el, hogy került oda. Fél évig lakott nálam.

Sokat voltunk együtt négyen, Peti, a bátyja, illetve az ő barátnője. Gáborral érthetően megromlott a kapcsolatuk. Sokkal később megint jóban lettek, hiszen végül is egy hülye picsa nem ronthat meg fiúbarátságokat – igazuk is van.

Együtt kezdtünk a drogbizniszbe, de a cuccot én szereztem. Amikorra vége lett a kapcsolatunk Petivel, már az egész négyessel összevesztem pénzügyeken.

Ekkoriban történt az velem, amit én agyborulatnak hívtam. Egyszerűen teljesen megváltoztam, kicserélődött a személyiségem. Például elkezdtem kólát inni, pedig mindig is utáltam a szénsavas italokat, kivéve a sört. Aztán olyan kirohanásokat rendeztem, hogy üres üvegeket a falhoz csapkodtam, pedig azelőtt soha nem tudtam volna így kiadni a bennem felgyülemlett dühöt. Az utcán úgy éreztem magam, mintha hallanám a szembejövők gondolatait, illetve az enyémek is túl hangosak voltak. Féltem az emberektől, buszra innentől kezdve nem is szálltam évekig – ma sem nagyon szeretem. Egyik éjjel éppen valami kiselőadást tartottam Petinek valami fontos kérdésről, amikor hirtelen rájöttem, hogy ugyanúgy kezdtem el gondolkozni, mint B. István, a főnököm. Neki valóban különleges volt a gondolkozása, olyan csavarok voltak benne, amit érdekes módon ekkor értettem meg.

Ekkoriban jártam autót vezetni tanulni, és a Flórián téren kellett volna találkoznom az oktatóval, de volt, hogy annyira bepánikoltam, hogy elsírtam magam, és hazafutottam. Elkezdtem a csuklómat vagdosni, úgyhogy bekötött csuklókkal járkáltam azután mindenfelé. Évekkel később olvastam az agykutatásról egy könyvet, amelyből megtudtam, hogy például az Andaxin micsoda személyiségváltozásokat képes előidézni, alacsony dózisban javasolják csak, de inkább egyáltalán nem javasolják. Na most, az én napi egy levelemmel, plusz az elfogyasztott alkohol és kábítószermennyiséggel nem csoda, hogy megbolondultam. Amit produkáltam, az egyébként nem egyszerű személyiségzavar volt, hanem a pánikbetegség egyértelmű tüneteit is mutatta.

Petiék távozása után még nagyobb, vég nélküli bulizások következtek. Még népszerűbb lettem, hiszen volt saját lakásom, illetve jó kapcsolataim, így a kábítószert olcsón tudtam beszerezni. Az exet, speedet, illetve a hasist, füvet is más-más forrásból (nem Marcitól). Azalatt, amíg ott laktam (másfél évig), minden áldott nap buli volt nálam. Egyik nap feltűnt, milyen kevesen voltak aznap, így összeszámoltam és kiderült, hogy így is huszonheten jöttek. A Békásiakat hanyagoltam, hiszen Gáborral már nem jártunk. Marci társasága, meg régi barátaim jöttek, Daniék például, meg Áronék – az első barátom – is, mákteát főzni. Érdekes módon, hirtelen mindenki drogos lett, a rég nem látott barátaimról is az derült ki, hogy tőlem függetlenül már rákaptak. Így aztán az egész világom már csak a drogból állt.

Bár nem határoztam el, hogy üzletelni kezdek vele, a dolog így is nagyon gyorsan kialakult, hiszen olcsón tudtam szerezni, és rengeteg ismerősömnek szüksége volt rá, tehát kézenfekvő volt, hogy tőlem vesznek. Apu ekkor már külföldön élt, és régi barátja Jani, valahogy olyan volt Marcival és velem, mintha apánk helyett apánk volna. Többször is könyörgött, hogy ne a lakásomban árusítsak, mert az veszélyes, de nem tudtam elkülöníteni, mivel ott voltak a bulik, és a buli résztvevőinek kellett többnyire a cucc. Persze Jani is drogozott, egyébként is ő volt az egyik forrásom.

A biznisz hamarosan nagyon jól ment. Egyre többen csengettek fel kaputelefonon, már azt sem tudtam, ki kicsoda. Estére általában annyira kába voltam, hogy csak mondtam, hogy ott a hűtőben a cucc, vegye ki, az asztalon pedig van egy köcsög, abba meg tegye be a pénzt. Érdekes módon tudtommal soha nem loptak tőlem abban a lakásban (egyszer volt, hogy csak Marci volt ott, és egy hülyegyerek kitépett a kezéből pár bélyeget és elszaladt), és reggel mindig több, mint százezer forint volt a köcsögben, főleg hétvége után. A pénzt azután annak rendje és módja szerint visszaforgattam, magyarul eldrogoztam. A legközelebbi barátaim, akik nagyon sokan voltak, egy csomószor ingyen kapták a cuccot tőlem, nem beszélve a saját magam által elfogyasztott hatalmas mennyiségről, ami olcsón megúszva is rengeteg pénzbe került.

Néha a barátaim vették át tőlem az üzlet irányítását estére, főleg Ákos segített. Ákos egyszer elhúzta a sapkáját az arca előtt, majd azt hitte, hogy lenyelte. Elkezdtett fuldokolni, úgy kellett felpofozni.

Az életem kizárólag a lakásban zajlott, de maximum a közvetlen környéken. Szinte hónapokig ki sem mozdultam, csak időnként lementem az éjjel-nappaliba. De egy idő után már úgy remegett a kezem, hogy cikinek tartottam a fizetést a pénztárnál, így azután általában a vásárlásra is másokat kértem meg. Annyira a drogról szólt minden, hogy a lakásomat kábítószerért cserébe tapétázták ki, illetve az illatszereimért is anyaggal fizettem. Csináltattam két újabb tetoválást, egyet a bal csuklómra, hogy eltakarja a vágások nyomát, és egy színes nonfiguratívot pedig a lapockámra. A tetoválós házhoz jött. Összesen tizenöt gramm hasist fizettem neki.

Rengeteg embert láttam, ahogy szépen lassan rászoknak a cuccra – azok is, akiknek nem kifejezettem az önpusztítás volt a céljuk, mint nekem.

Utáltam az egészet. Elég nevetséges lehettem, ahogy teljesen betépve, ráadásul dealerként magyarázom mindenkinek, hogy nem kéne ezt csinálni. Volt, hogy megtagadtam valakinek az eladást, mert úgy ítéltem meg “rendkívül jó ítélőképességemmel”, hogy nem kéne. Olyan sosem volt, hogy rábeszéltem volna valakit, hogy próbálja ki, vagy olyannak adtam volna el, aki még sosem csinálta.
A mai napig utálom, ha valaki ilyet tesz, és a saját életén kívül egy másikat is kockáztat. “Jó szívemet” az is bizonyítja, hogy karácsonykor karácsonyi csomagolópapírban kapták az anyagot a delikvensek, és többet, mint amit fizettek.
Jellemző módon szülinapomra az egyik fiútól mindenféle műanyag tárolóedényeket, meg több tekercs fóliát, valamint előre hajtogatott tasakokat kaptam.

A házban hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy mi folyik nálam. Hírhedt voltam a környéken. Egyik haverom egyszer mesélte, hogy aznap náluk osztályfőnöki órán a drogozásról beszéltek, és személy szerint engem, a „sárkányos lányt” hoztak fel elrettentő példaként. Egyébként a ház aljában volt egy éjjel-nappali, az ott dolgozó fiú nekem is dolgozott.

Személy szerint is egyre inkább rákaptam. Már rég nem ittam, valahogy nem fér meg a kettő. Barátom sem volt, mert valahogy az sem fér össze a cuccozással, az ember egy idő után nem kíván semmit a drogon kívül. A speedet szerettem a legjobban egészen addig, míg később a kokaint ki nem próbáltam. A fűvel továbbra sem éltem, csak kereskedtem, mert lelassított, bár volt egy időszak, amikor ettem a hasist. Nagyon sokat exeztem, de az inkább olyan bulizáshoz való.
Valami új forrásból teljesen tiszta amfetamint szereztem, amit azután úgy árusítottam, hogy még egyszer annyi koffeintablettával felütöttem, és így is egy nagyon erős speedet kaptam. Én magam már nem is speedeztem, hanem az amfetamint toltam, napi több grammot (egy grammot nyolcezer forintért tudtam volna eladni).

Botond nemrég mesélte, hogy egyszer egy szerda délelőtt feljött hozzám, és ott talált az ágyon ülve a nagy előszobatükörrel az ölemben, rajta a kihúzkodott csíkokkal (por alapú kábítószerből szoktak csíkokat húzni egy kártyával, hogy könnyebb legyen felszívni).

Alig bírtam elviselni a ledzsalásokat (így hívtuk, amikor az anyag hatása kezd elmúlni, és óhatatlanul jön a vele járó rosszkedv, a „világvége hangulat”), így azután általában nem is vártam meg, hanem még rádobtam egy-két lapáttal. A drogoktól, amiket szerettem, nem lehetett aludni, ezért két-három napig fent voltam, akkor aludtam csak, amikor elájultam. Egyik reggel nagy meglepetéssel vettem észre, hogy két nagy ránc keletkezett a szemem alatt, ami azután ottmaradt, csak pár év múlva tűnt el.
Egy másik reggel pedig az a felfedezés ért villámcsapásként, hogy eltűntek a melleim. Valahogy teljesen összeestek a kábítószerezéstől.

Marci beszélt Gáborral is, és felhívta aput is, hogy csináljanak már valamit az érdekemben. Apu barátnője nemrég mesélte, hogy apu akkor azon gondolkozott, kihozat magához (akkor már Amerikában élt), lekötöz, és bezár egy üres szobába, egészen addig, míg le nem szokok.

Egyszer megpróbáltam leszokni. Nagyon büszke voltam magamra, hogy már mióta nem nyúltam semmihez, mire összeszámoltam, és mindössze két napja voltam tiszta. Aznap volt karácsony, és átmentem anyuékhoz, ahogy szoktunk. Valahogy azonban annyira elkeserített az egész esemény, hogy amikor hazamentem, áthívtam egy-két hasonlóan destruktív barátomat, és iszonyatosan betéptünk. Innentől egész héten minden nap még több gramm speedet, meg sok exet, alkalmanként négy-öt-hatot toltam el, ami normális esetben a halálos adag sokszorosa.

Körülbelül egy éve drogoztam már. Szilveszter napján már iszonyúan kivoltam, fájt a gyomrom, remegett kezem-lábam, az orrom meg amúgy is gyakran vérzett.
A speed szájzárat okoz, és begörcsölt állkapcsokkal gyakran rágtam szét valamit mániákusan – időnként a saját nyelvemet.
Egy nagy házban volt a szilveszteri buli és három napig tartott. Nyolc gramm speedet és tizenegy exet ettem meg egyedül. Mire hazaértem, teljesen rosszul voltam. Le akartam feküdni az ágyamba, de valahol a közelében összeestem. Megmértem a pulzusomat, száznyolcvan volt. Megint megmértem, erre már százkilencven volt. Valahogy nagyon nehezen felkapaszkodtam az ágyamra. Pánikba estem. Tudtam – azt hittem –, hogy meghalhatok. Próbáltam lejjebb vinni a pulzusomat, azzal hogy nyugtatom magam, hogy az óra ketyegésére figyelek például, vagy elképzeltem, hogy egy nyugodt réten sétálok. A sétából azonban mindig rohanás lett, és én ismét bepánikoltam. Tudtam, ha még följebb megy a pulzusom, az nagyon rossz lenne. Imádkoztam, hogy ne csörögjön a telefon, senki ne csöngessen, vagy hasonló módon ne ijesszenek meg. Többször is elsötétült előttem a világ, és világosan éreztem, hogy ha ezt hagyom eluralkodni, az egyenlő azzal, hogy elfogadom a halált. Egyik ilyen elsötétedéskor mozdulatlanságomból kibillenve, odakaptam az ágy szélére készített lencsekonzervhez, ami azért volt ott, hogy újévkor azt egyem először, hogy szép és gazdag legyek. Magamra borítottam az egészet, de valahogy hálás voltam neki, amiért kimozdított a sötétségből. Próbáltam a legkisebb erőfeszítést sem tenni, a szememet sem mozgattam. Ahogy megmozdítottam ugyanis, éreztem, hogy a szívem elkezd még gyorsabban kalapálni – nem akartam feleslegesen túráztatni. Szó szerint éreztem, ahogy tágulnak az ereim, féltem, hogy elpattannak (mire felkeltem, visszerem volt). Órákig feküdtem így. Azután nagyon lassan, percenként egy apró mozdulatot téve lecsúsztam az ágyról, és újabb egy óra alatt, kikúsztam a másik szobában lévő telefonhoz. Felhívtam Janit, aki ilyen esetekben mindig kihúzott a szarból.

Mikor megérkezett, már föl voltam ülve. Elkezdett ordibálni viccesen, hogy már megint mit csináltam magammal, majd jól hátba vágott. Azt hittem, ott helyben szívinfarktust kapok, de persze nem kaptam.

Sokan haltak meg egyébként körülöttünk. Jellemző eset volt, hogy nálam voltunk, amikor valaki hozta az egyik ismerősünk halálhírét. Bénult csönd követte a bejelentést, de azután hamarosan valaki megszólalt, hogy na, ki húzza a következő csíkot, és már toltunk is tovább. Hülye gyerekek voltunk, de igazából nem tehettünk semmit. Elfogadtuk, hogy a játék, amit játszunk, veszélyes.

Janiék voltak nálam egy alkalommal, és csodálkoztunk, hogy Bence még nem jelentkezett, aki külföldre ment egy nagyobb mennyiségű speedért, amit azután én adtam volna el. Másnap hallottuk, hogy elaludt a volánnál és frontálisan ütközött, majd egy kamion is átment rajta. Kómában volt akkor is, amikor az ottani kórházból egy hazaiba szállították.

Az Agykontroll-tanfolyamon tanultuk, hogyan lehet belebújni egy másik emberbe, hogyan lehet megismerni az érzéseit, a benne zajló folyamatokat. Lementem hát alfába, és belebújtam a bőrébe. Félelmetes sötétségben találtam magam, és olyan magányt éreztem, amit azelőtt még soha életemben. Bence egyre fogyott, soha többet nem tért magához, két hét után meghalt. Pedig olyan szeretetre méltó volt, mindig jókedvű, imádta az életet, képes volt lángoló motorral motorozni Szentendrén, miközben a rendőrség kereste. Janinak ő volt a legjobb barátja, még gyerekkora óta. Gyönyörű temetést rendezett neki, de teljesen magába roskadt. Évekig nem heverte ki.

Anyu közben elkezdett egy egyesülethez járni, a drogosoknak tartott csoportokra, ahova eredetileg engem akart küldeni, de ellenállásom következtében végül is ő ment. Mindenesetre neki is hasznos volt, nemrég az írta valahol, hogy ott megértette, nem létezik szociális védőháló, társadalom, egészségügy ilyen esetekben, az embernek egyedül kell szembenéznie a nehézségekkel, valamint azt is, hogy a szülő-hozzátartozó elsősorban magán változtasson, ne mindenért a szenvedélybeteget hibáztassa.

Amúgy anyuék is utaztak néha trippel és mással is, de mindig workshop jellegű csoportban, kísérőkkel. Ők csúcsélménynek nevezik az ilyenkor átélt tapasztalataikat, és úgy tartják, hogy a személyiségük kitágul, az életvezetésük változik, fejlődik ezáltal. Egyik ilyen alkalommal anyunak az anyaszerepe erősödött meg nagy erejű felismerésekben.
Apunak egyszer pénzt küldött valaki velem, mert megvette tőle egy hajóját. Felhívtam aput, hogy szeretnék tőle kölcsönkérni az összegből, mire nem egyezett bele. Elegem lett, hogy bárhányszor kértem, nem adott pénzt, és bármilyen problémám van, nem segít (ami mellesleg így nem teljesen igaz, de akkor igaznak éreztem). Ezért – főleg lázadásképpen – elvettem háromszázezer forintot, amin vettem egy bőrnadrágot, a többit pedig beforgattam az üzletbe.

Érdekes módon Zoliék nagyobb balhét csináltak az egészből, mint Apu, aki végül ráadásul még mellém is állt, szerintem nem utolsósorban amiatt, hogy így Zoli ellen lehet, akivel nem rajongtak egymásért. Zoliék követelték, hogy adjam vissza a pénzt, különben ki kell költöznöm a lakásból, de én már elköltöttem. Apu azt mondta, nem kell visszafizetnem egyelőre. Zoli azonban más érvvel is előhozakodott, mégpedig azzal, hogy a lakást a cégük nevén hagytuk (hogy adót, illetéket ne kelljen fizetni se nekem, se nekik), és hogy a cég vezetőit is meghurcolhatják amiatt, hogy kábítószerkereskedelmi bázist működtetnek a tulajdonukban. Tulajdonképpen utcára tettek, és ezt később azzal indokolták, hogy meg akartak kímélni attól a (nagyon is valós) veszélytől, hogy a rendőrség lebuktat, meg azért, hogy valami nagyobb trauma végre kizökkentsen az életmódomból. Nem érdekelt, mivel magyarázzák, én forrtam a dühtől, hogy csak így ki akarnak rakni.

De végül mégsem ők lakoltattak ki, mennem kellett mindenképpen. Nem sokkal azelőtt hallottam, hogy a házban rendőrök kérdezősködtek utánam. Jani is eljött hozzám, és elkezdett kiabálni az arcomba, hogy nem értem, hogy hülye vagyok, azonnal be kell szüntetnem itt az eladást, de legjobb lenne, ha elköltöznék. Így azután rettenetesen megijedtem. Az üzlet kezdetén azt gondoltam, hogy mivel nem nagyon tudom óvatosan csinálni az eladást, így megbízom az ösztöneimben, és azok majd jelzik, ha baj van. Nem is nagyon aggódtam. Szép lassan aztán mégis belémette magát a félelem, és persze a kábítószernek is van egy mellékhatása, ami paranoiát eredményezhet.

Így azután remegő kézzel-lábbal elkezdtem összedobálni néhány cuccomat, miközben a haverjaimnak éppen akkor ütött be a nemrég bevett anyag. Egy értelmes szót nem lehetett váltani velük. Örültek, hogy felforgatom a lakást, az ágyamon snowboardoztak. Valahogy lerángattam őket az utcára, miközben én már majdnem sírtam a félelemtől. Annyira nem értették, hogy mi van, hogy hosszú percekig tartott, mire rávettem őket, hogy üljünk be a kocsikba, és menjünk onnan, amilyen gyorsan csak lehet. Nem segített a helyzeten, hogy vagy három rendőrautót láttam a házunk előtt, ami egyáltalán nem volt mindennapos. Végül beszálltunk, elindultunk, és egy darabig követett is az egyik, de azután leszakadt.
Szóval elköltöztem, méghozzá úgy, hogy anyuék nem is tudtak róla, de előbb egyik barátomnak ajándékoztam szülinapjára a konyhabútoromat. Egyik ismerősömnél töltöttem úgy egy hetet, majd Armandhoz költöztem.

6.

Armandot nem régóta ismertem. Néha paranoiám ellenére kimerészkedtem egy-egy szórakozóhelyre a többiekkel, és az egyik helyen láttam őt többször. Egyszerűen nem tudtam eldönteni hetekig, hogy fiú-e vagy lány. Félhosszú, egészen vörös, szinte piros haja volt, és nagyon vékony alkata. Miután megismerkedtünk, közölte velem a mosdóban, egy csík fölött, hogy az a látomása támadt, hogy én vagyok az ő másik, kiegészítő fele. A gyakorlatban ez azt jelentette szerinte, hogy mivel ő művész, ő csak a művészkedéssel foglalkozhatna, míg én képviselhetném őt világi dolgokban. Gondolom főleg e látomása miatt szívesen vette, hogy hozzáköltözöm. A belvárosban lakott – amit én nem nagyon szeretek – egy földszinti sötét szükséglakásban, amit persze rögtön kitakarítottam, és átrendeztem.

Nem sok művészt ismerek, nagy bánatomra, mert imádom a művészeteket, főleg az impresszionistákat. Mindig is gengsztertípusokkal voltam körülvéve. Armandról azonban kevés tapasztalatom ellenére is azt gondolom, érzem, hogy igazi művész, méghozzá nagyon tehetséges. Nagyon jó képeket festett, kár hogy nekem egy sincs a munkái közül. Kicsit elábrándoztunk, hogy valóra váltjuk terveit, el is kezdtem szervezni egy kiállítást egyik nagymamám segítségével, aki jónevű keramikus. (Férje, a nagyapám is hasonlóan ügyes volt, és nem utolsósorban nagyon jó fej. Igazi dunai ember, apu ezt tőle örökölte. A vízen akart meghalni, és így is lett, a hajójára borult. A temetése után kimentünk a vízhez és virágokat szórtunk rá.)

A kiállításból és egyéb terveinkből nem lett semmi, mert az időnk nagy részét kábítószerezéssel töltöttük, és úgy nehéz bármit is megvalósítani, de még célokat kitűzni is. Armand is árusítgatott előtte, hamarosan azonban én intéztem itt is minden hasonló dolgot. A forrásaim még megvoltak, a vevőim pedig utánam jöttek. Armand hamarosan megbolondult a lakásában lévő forgalomtól.

Az az igazság, hogy ez volt életem legsötétebb időszaka, pont olyan, mint az a kis lakás, amiben laktunk. Anyuék a kilakoltatási tervükkel nemhogy javulást, de épp az ellenkezőjét érték el. Az előző lakásombeli drogozás ehhez képest egyszerű hétvégi bulizgatásnak tűnt. Ebbe a lakásba valahogy már beszivárogtak a kemény heroinfüggők, már kora reggel ott szúrták magukat. Néha engem kértek meg, mert nem találták a saját vénájukat, de nem volt hozzá gyomrom.

Volt egy lány, aki az egyik dealer barátnője volt. Hiányzott már egy-két foga. Jóban lettünk, de teljesen megdöbbentett, ahogy közelről láttam, hogy megváltozik, amikor belövi magát. Alattomos, sunyi lett, gondolom a félelem miatt. Terhes lett, el akarta vetetni, ezért kapott egy injekciót, aminek meg kellett volna ölnie a babát. Öt hónaposan azután felfedezte, hogy a baba él. Az orvosok azt tanácsolták, még véletlenül se hagyja abba a heroint, mert a bébi már függő. Persze az anyuka végig cigizett is, nem beszélve a rengeteg lelki bajról, amit átélt.
A gyerek végül is megszületett, gyönyörű és egészséges.

Egyszer ahogy hazamentem a kis lyukba, ott ült a fotelben egy nagydarab szörnyszülött, aki szanaszét volt heroinozva. Ijedtségemre fölállt, felém jött, én meg hátráltam kifelé. Közölte, hogy engem várt, kokain kell neki. Aznap engedték ki a sittről, meg kellett, hogy ünnepelje. Fegyveres rablásért ült. Szereztem neki, és azután is sokat járt hozzánk, végül egészen jóban lettünk. Egyszer elkísértem betörni is. Állandóan az arcát vakarta, mint a heroinosok, tiszta seb volt. Többször is megpróbált leszokni. Úgy akarta abbahagyni, hogy a kokainra szokik át, a kisebbik rosszra, de még ez sem ment neki. Már a talpát szurkálta, mert sehol nem volt egy szabad véna vagy akármilyen ér a testén.
Később utánam kérdeztetett valamelyik kapcsolatával, hogy mit tudhat a rendőrség rólam. A kérdés úgy hangzott, hogy milyen dealert ismernek ebben és ebben a kerületben, a válasz pedig az volt, hogy Borit, és a címemet is ismerték.

Van egy pszichológiai játék, rajzolni kell egy házat, egy fát, egy napot, egy utat, egy kerítést és egy kígyót. A ház jelenti önmagunkat, a kerítés a társadalomhoz való viszonyunkat, a fa apánkat, a nap anyánkat vagy fordítva, az út a jövőképünket, a kígyó pedig a sötét oldalunkat, ha jól emlékszem.
Valaki megcsináltatta ezt velem, és jellemző módon nekem a kígyó és az út ugyanaz lett, egy kígyózó utat rajzoltam. Megcsináltattam azután ezt a tesztet az előbbi lányismerősömmel, és ezzel a fiúval is. A fiú valami borzalmasat alkotott, főleg az önmagát jelképező házra emlékszem, nem tudott egy egyenes vonalat húzni, egy remegő falú, túldekorált, elfuserált várkastélyszerű valami volt.
Lányismerősöm meg egyszerűen fogott egy papírt, rárajzolt egy házat, mellé pár centire egy kerítést, mellé pár centire egy fát, megint mellé egy napot, majd egy utat és egy kígyót, nem foglalta egységes képbe az egészet. Rögtön az jutott eszembe, mennyire szét van csúszva a kép is, meg ő maga is.

Velünk lakott Armand barátnője is, egy aranyos, pici lány. A cuccoktól és Armandtól azonban félig meg volt bolondulva. Sírva mesélte nekem, hogy Armand telepatikusan üzenget neki, és ettől ő össze van zavarodva. Egyik éjjel felriadt, amitől a frászt kaptam, hogy éppen most lebegett el fölötte egy gonosz szellem. Mindketten hittek a gonoszban, mint olyanban, aminek én tagadtam és tagadom a létezését. Armand azonban engem is megzavart, olyan furcsa dolgok voltak körülötte. Azt is mondta, hogy ő maga a gonosz, és tud szemmel verni. Armandnak határozottan volt valamilyen ereje, azt nem lehetett tagadni, kezdett számomra is félelmetessé válni. Rajzolt egy önarcképet, amin az arcvonásait ördögien-ördögire emelte ki. Nagyon jellemző volt rá. Most is azt gondolom, hogyha valaki hisz a gonoszban, akkor az a számára létezik is, de mindenki maga teremti a saját poklát.

Ebben az időben lett egy új forrásom is, akivel egyenesen Hollandiában gyártattunk le egy exet, különös összetevőkkel, heroin és kokain is volt benne. A fiú körülbelül velem egy időben kezdett drogozni, és nagyjából ugyanolyan mennyiségben kellett neki minden, magyarul olyan öt-hat ex alkalmanként a több gramm speed mellé, hogy érezzünk is valamit. Bevett egy felet ebből az új exből, amit hógolyónak hívtunk. Dumáltunk, és egyszer csak láttam, ahogy beüt neki, kiverte a víz, kitágult a pupillája stb. Jól érezte magát tőle. Erre bevettem egy egészet, mondván, annyi biztos kell, hogy érezzem. Nem történt semmi, így bevettem még egyet, meg még egyet. Semmi. Végül összesen kilencet ettem meg. Az az igazság, hogy már annyira tele volt a szervezetem mérgekkel, hogy nem is volt különbség józan és betépett állapotom között. Van egy haverom, egy év alatt kilenc foga lyukadt ki. Nagyon szerencsém van a szervezetemmel, hogy mindössze a melleim sínylették meg ezt a pár évet, bár nekem is elkezdett sorvadni az ínyem.

A hógolyó egyébként különös pályát futott be, valahogy mindenkivel, aki érintkezésbe lépett vele, valamilyen szerencsétlenség történt, autóbaleset például.

A drogok területén már a kezdetektől fogva nagy tudásra tettem szert, egyrészt tapasztalat útján, másrészt rengeteget olvastam róla, ezért gyakran hívtak „szakértő”-nek különböző vásárlásokhoz. Egyszer egy haverom ugyanígy megkért erre, és így elmentünk egy lakásba, ahol araboktól vásároltunk több kiló hasist, amit hentesmérlegen mértünk. Később lent az utcán, ahol az arabokkal álltunk nagy fekete dzsipjeik mellett, egyszer csak rám köszönt egy általános iskolai osztálytársam, és kedvesen érdeklődött felőlem. Nem tudtam mit válaszolni, teljesen nonszensz volt, ahogy arra próbálom a választ keresni, mit is csinálok azóta, mióta nem láttuk egymást.

Kaptam egy tévés meghívást is, a drogozásról csináltak egy kétórás kerekasztal
-beszélgetést, különböző szakértőkkel. Gondolkoztam, hogy elmenjek, hiszen első kézből beszélhettem volna a dologról úgy, hogy talán sikerült volna elkedvetlenítenem egy-két fiatalt. A kapcsolataim viszont nem biztos, hogy megértették volna jóhiszeműségemet, így azután túl veszélyes lett volna.

Egyszer az utcán volt egy kuncsafttal találkozóm. Jött valaki hozzánk, és mondta, hogy ne menjek erre a találkozóra, mert az illető tégla. Kicsit tanakodtunk, de azután úgy döntöttem megyek, fogalmam sincs miért. Akkor nem történt semmi baj.

Egyre több kellett már mindenből, és így sem igazán éreztem a hatását. Iszonyú sokba került az egész. Kézenfekvő volt a gondolat, hogy hamarosan át kell térnem a szúrásra, mert egy grammnak a töredéke kell akkor, és sokszoros a hatás. Végül mégsem jutottam el odáig, őszintén szólva nagyon irtóztam az egésztől. Heroint viszont már egyre többet próbálgattam. Az első alkalommal hányingerem volt, és azt hittem, ott helyben meghalok, nem volt valami jó élmény. Lehet tőle aludni, így az éjszakát átaludtam, hajnalban viszont arra ébredtem, hogy most azonnal kell még. Nem volt több, de előző este kiszóródott egy kicsi a földre. Hasonfekve próbáltam a padlószőnyegről felszívni minél többet.

Bár hónapokig nem hallottak felőlem, azt sem tudták, hol vagyok, szép lassan azért felvettük anyuval a kapcsolatot. Egyszer meglátogatott a gyerekekkel, de nem hiszem, hogy tetszett neki a látvány, ahogy az odúban mindenfelé heroinosok fetrengenek, az egyiknek, emlékszem, belelógott a keze a félig kiömlött kajába.

Még az előző lakásban ismertem meg Tomit, aki rögtön úgy mutatkozott be, hogy ő a komikus. Megtetszettem neki, rögtön az elejétől csodálattal nézett rám – azt tőle kéne megkérdezni, hogy miért is. Hamarosan állandóan ott volt velem, aludni sem ment haza. Armandhoz is jött utánam, velem együtt odaköltözött. Minden ismerősömmel ellentétben nem nagyon drogozott. Olyan szeretettel nézett rám, és úgy őrzött, követett engem, mint egy hűséges kutya. Minden percben velem volt, és támogatott. Gyönyörű verseket írt nekem. Végül is megszoktam őt, később megszerettem, így másfél évig voltunk együtt. Helyes volt, szép alakkal, thai boxozott, de mellettem azután sokat fogyott (gondolom a sok stressz, ugye).

Armandékkal elkezdtünk gondolkozni azon, hogy Esztergomba költözünk mindannyian, mert volt ott egy ismerősünk. Sokat mentünk oda, lakást kerestünk, buliztunk az ottaniakkal. Már félig áthordtuk a cuccokat, amikor összeállt a kép. Felhívtam anyut, hogy közöljem vele, innentől nincs szükségem a drogokra, majd Marcit is, akit megkértem, hogy vigyen onnan a fenébe. Később a cuccaimat is utánam hozta. Már megszokta, és egyébként apu után is ő intézkedett mindig amikor hirtelen költözni kellett.

Innentől új fejezet kezdődött az életemben.

O.K., ezek voltak az életem eseményei, amiket bárki láthatott. De hogy mi is történt valójában?

7.

Amikor egészen kicsi voltam, anyut őrületbe kergettem azzal, hogy mindent tudni akarok. Minden gyerek szájából számtalanszor elhangzik a kérdés, hogy miért? – de én állítólag ezt megszokott erőszakosságommal, és csillapíthatatlan tudásvágyammal oly mértékig túlzásba vittem, hogy anyunak egy perc nyugta sem volt tőlem. Egészen a dolgok legelemibb eredetéig akartam hatolni.
Rengeteget gondolkoztam, mindent kielemeztem, még ma is emlékszem sok akkori gondolatomra. Sokszor megfigyelem, hogy egy-egy esemény az ahhoz kapcsolódó gondolataim alapján jut eszembe.

Nagyon félős voltam. Csak égő lámpánál tudtam elaludni, éjjel Marcinak kellett kikísérnie vécére. Ott, a hátamnál, a felhajtott deszka mögött, a szürke kéz lakott, az fenyegetett állandóan, fejem felett egy boszorkány, aki egy súlyt akart rámdobni, lábaimnál kígyók tekeregtek, a vécében pedig patkányok laktak. A csaphoz féltem lehajolni vizet inni, azt gondoltam, hogy a betörő kupán vág. Az utcán nem mertem végigmenni fényes nappal sem, mert minden kerítés mögül, bozótból vártam, hogy előugorjon valaki. Ha jött egy autó, úgy irányítottam a lépéseimet, hogy mire pont mellém ér, legyen közöttünk egy fa is, ami felfogja a belém eresztett golyót. Nem alhattam úgy, hogy a karom a fejem felett legyen, hiszen akkor jön a boszorkány és megcsikizi a hónaljamat, hasonló okokból a mai napig csak úgy tudok aludni, hogy a takaró vissza legyen gyűrve a lábaim alá, nehogy a talpaim szabadon maradjanak. Anyu mellett szerettem leginkább aludni, mert vele nem féltem, de néha nem engedte meg (mert ő is, de Marci, és én is nagyon szeretjük az egyedüllétet), s ilyenkor éktelen hisztibe kezdtem.

Hatéves koromban egyszer néztük a tévét anyuval és Marcival. A fekete-fehér filmben két ijesztő, vad benszülött állt, úgy száz méterrel egymással szemben, a sivatagban. Az egyiknek egy dobszerűség volt a hóna alatt, a másik egy íjjal próbált belelőni. Ennyire emlékszem belőle, de ez nagyon előttem van ma is. A jelenetről addigi életemben először valamiért eszembe jutott a halál, pedig nem volt közvetlen utalás rá. Hirtelen rádöbbentem, hogy halandóak vagyunk.
Odafordultam anyuhoz, hogy ő fél-e a haláltól. Azt mondta nem, mert az pont olyan, mint mielőtt megszületünk, nem érzünk semmit. Marci véleményét is kikértem – négyéves volt –, ő is csak a vállát vonogatta. Egyikőjüket sem érdekelte különösebben.

Nem tudtam aznap éjjel aludni, és innentől kezdve éveken át lefekvés után órákig hánykolódtam az ágyban, sírva a félelemtől. Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy egyszer meghalok, és hogy az nem is lesz olyan sokára. Rettegtem. Az járt a fejemben, hogy ha egyszer úgy is vége lesz az egésznek, akkor miért élünk? Hogy lehet, hogy egyszer csak eltűnünk, mintha soha nem is léteztünk volna, és akkor meg mi értelme van az egésznek. Azt gondolom, ezek nagyon is jogos kérdések, és mindig elámulok, amikor olyan emberekkel találkozom, akik soha életükben egyszer sem tették fel ezeket, és nem is érdekli őket az egész. Persze a közelítésem nem volt helyes, az ember úgy is keresheti a válaszokat, hogy közben nem őrül bele.

Nem tudtam belenyugodni, egyre ezeken a kérdéseken járt az agyam. Egyrészt borzalmasan féltem attól, hogy én, a nagy Buzai Borbála meghalok, hogy nyom nélkül eltűnök a földről, hogy a testemet férgek rágják szét, mert a hamvasztás még szörnyűbb, másrészt hogy az egész életnek akkor így nincs is értelme, mert mi is volna az, ha egyszer megsemmisülünk. Cél és értelem nélkül pedig nem tudtam elképzelni, megérteni, feldolgozni az egészet. Nem értettem, emberek hogyan képesek mindennap apró-cseprő ügyeiket intézni anélkül, hogy ne a borzalmas halál és életük értelmetlensége lebegne a szemük előtt. Egyszerűen nem értettem semmit, kik vagyunk, mit csinálunk, mi az életünk értelme, merre tartunk.

Amúgy is olyan vagyok, hogy azt a bizonyos félig tele poharat mindig félig üresnek látom, így az éjszakáim gondolatai azután egyre inkább a nappalaimat is tönkretették, rengetegszer jutott eszembe az, hogy amit éppen csinálok, annak valójában nincs is értelme. Anyu utólag visszagondolva sem látott rajtam semmi különöset, de mami egyszer mondta neki, hogy ez a gyerek mindig olyan szomorú.

Érdekes módon sosem szerettem magam. Egyszer még kicsik voltunk, és Marci megesküdött a saját életére valamivel kapcsolatban. Ezen nagyon megrökönyödtem, mert anyu életére kellett volna esküdnie szerintem, mire ő és anyu is elmagyarázták, hogy hiszen az ember önmagát szereti a legjobban. Nagyon nem értettem velük egyet, és undorral gondoltam arra, hogy önmagamat szeressem a legjobban. Olyasmi voltam gyereknek, mint azok a szerzetesek, akik önmagukat ostorozzák.

Egyszer nézegettem egy zoknit, hogy milyen furcsa nyúlós anyagból van, és vajon ollóval el tudnám-e vágni. Megpróbáltam és sikerült. Erre olyan lelkiismeretfurdalásom támadt, hogy mit tettem, hogy elkezdtem sírni. Anyunak nem mertem bevallani a bűnömet, azt mondtam inkább, hogy fáj a fejem.

Tényleg állandóan fájt a fejem. Menetrendszerűen minden délután elkezdődött. Anyuval voltunk orvosnál is, meg szemészeten is, de mindent rendben találtak, míg végül egy orvos azt mondta, túl közel vannak az idegeim a bőröm felszínéhez, ezért érzékeny. Ezt akkor baromságnak találtam, most meg egyszerűen nem tudom, de igazság szerint nem is érdekel igaza volt-e. Szerintem az állandó gondolkozás ment az agyamra.

Egyszer meg a barátnőméktől elloptam valami kölnit. Hamarosan olyan bűntudatom volt, hogy nem tudtam aludni sem. Az osztállyal voltunk színházban, a Hattyúk Tava című előadáson. Végig nem tudtam másra gondolni, mint arra, hogy mit tettem, és mennyire rossz és gonosz vagyok. Végül sírva bevallottam anyunak, aki beszélt az anyukával és visszaadta a holmit. Borzalmasan éreztem magam.

Gyerekkoromból nagyrészt a félelemre és rosszkedvre emlékszem, soha nem voltam fölszabadult, nem vetettem magam semmilyen játékba önfeledten – kívülről azonban mindez nem látszott, sikeres és jó tanuló voltam.
Egyébként a depresszió klasszikus tüneteit produkáltam (bár nem tudom, orvosilag mi számít pontosan annak), de sem én, sem a környezetem nem fedezte ezt fel. Bánatom egyre mélyült, ami azután tizenhárom éves koromra csúcsosodott ki, amikor is elkezdtem inni. Az ivászat rengeteg további problémát hozott magával, így végül már azért is ittam, hogy ne kelljen önmagammal és az élettel szembenéznem. Mindig mindenért bűntudatom volt, ami önmagában nem képes senkit sem megóvni attól, hogy legközelebb a józan eszével ne ellentétesen cselekedjen, így csak arra jó, hogy az ember eleméssze magát, sőt újabb és újabb nem kívánt helyzeteket generáljon, hogy azután megint bűntudata lehessen.

Mondják, hogy az ember hétévenként nagy változáson megy keresztül. Az első nagy változás az életemben valóban hat-hét éves koromban, a második pedig tizenhárom-tizennégy évesen történt. De akkor azután fenekestől felfordult minden. Azt láttam egyszer csak, hogy iszom, jó tanulóból rossz tanulóvá válok, semmihez nincs már tehetségem, lefekszem a barátommal, abbahagyom a sportot, elkezdek hízni, és az életem irányítása teljesen kicsúszik a kezeim közül. A dolgokat nem tudtam összekapcsolni, nem láttam tisztán, egyáltalán nem úgy érzékeltem, hogy bármilyen előzetes esemény következménye lett volna a viselkedésem.

Tomboltam és lázadtam, és magam sem értettem, mit csinálok. Legszívesebben jó lettem volna, de egyszerűen nem ment. Azelőtt, bármihez nyúltam, siker volt az eredménye, most csupa szar került ki a kezeim közül. El voltam keseredve, egy rakás szerencsétlenségnek láttam magam, akinek semmi sem sikerül. Ezt azután újabb botrányaimmal tovább tetéztem. Minden egyes berúgás utáni, azaz minden áldott reggel iszonyúan éreztem magam, a bűntudatom egyre csak halmozódott. Azt sem tudtam már, egyáltalán hol kezdődött az egész, hol rontottam el, mit miért csinálok, miért nem tudom másképpen. Egyre nagyobb problémahalmazt görgettem magam előtt, amit nem tudtam megoldani, csak növelni.

Ez így ment évekig, csodálom, hogy nem lógattam fel magam.
Utáltam mindent, egyáltalán nem akartam élni. Ez hatalmas problémát okozott, hiszen a haláltól meg rettegtem, nem mertem volna véget vetni az egésznek. Pedig nagyon fáradt voltam. Az életvonalam miatt egyébként meg voltam győződve róla, hogy huszon-egynéhány évesen valóban meg fogok halni. Ettől csak még jobban féltem, de ugyanakkor még inkább csináltam az őrültségeimet, hiszen azt gondoltam, úgyis mindegy. Olyan önsorsrontó módon éltem ezért, amivel én magam valósítottam volna meg a pusztulást.

Az ivás és drogozás közben reggeltől estig önmagamat elemeztem. Azt kérdezgettem magamtól, mi vezethetett az iváshoz, és miért drogozok most már. Ültem egyhelyben és gondolkoztam. Próbáltam megfejteni önmagamat, az indítékaimat. Próbáltam rájönni, megérteni, hogy ki vagyok. De mintha egy nagy ködgomolyagba ütköztem volna. Ki is mondtam, hogy egyszerűen nem tudom megfogalmazni milyen vagyok. De még azt se, mit szeretek és mit nem. Úgy éreztem, mintha egy amőba lennék, aminek nincsenek behatárolt falai, csak állábai, amik állandóan nyúlnak, helyet változtatnak. Ahogy magamra irányítottam a figyelmemet, csak nagy káosszal és kétségbeeséssel találkoztam. Legszívesebben kiugrottam volna a bőrömből, elrohantam, élve eltemetkeztem volna.

Túl sokat gondolkoztam. Az egész életem a fejemben, a zavaros gondolataim között zajlott. Egyáltalán nem voltak érzelmeim. Apu emlékezetes mondata óta olyan sikeresen sajátítottam el magamban a „lelkizősség”, az érzelmeim elfojtását, hogy az érzések egész egyszerűen elvesztek belőlem. Szomorúságot sem éreztem, és nem tudtam, hogyan kell azt. A szomorúságnak azóta is nagyon nehezen tudok teret adni, helyette azonnal inkább pusztító dühöt érzek. Csak hihetetlen erőket éreztem, amik kényükre-kedvükre dobáltak, téptek szét. Nem lehet úgy eredményre jutni, hogy elfojtjuk az érzéseinket, csoda, hogy én bármire is jutottam. Persze még azt sem vettem észre, hogy bármit is elfojtottam. Nem vettem észre a hiányát, ami logikus, hiszen szinte nem is ismertem, honnan tudtam volna, minek is kell hiányoznia. Jól emlékszem, mikor éreztem életemben először valójában a szeretetet, olyan huszonegy éves koromban.

Minden problémám ellenére valahol derengett nekem, hogy egyedül az én kezemben van a megoldás. Éreztem, hogy az ivás és drogozás csak valamilyen komoly belső problémának a tünete, amit ha megoldok, a tünetek önmaguktól megszűnnek, nem lesz rájuk több szükség. Csak éppen fogalmam sem volt, mi a bajom. Tudtam, hogy senki nem képes segíteni nekem, egyedül kell megoldanom a helyzetet. Ebben az egyben biztos voltam, ezért is fogadtam lenézéssel a felkínált terápiákat, hiszen mit is tudhatna egy pszichológus rólam, amikor még én sem tudok semmit, pedig már jó pár éve fejtegetem a titkot. Ez az érzés azóta is nagyon erősen megmaradt bennem, úgy érzem, minden balsorsomnak, szerencsémnek, megbetegedésemnek, gyógyulásomnak egyedül én vagyok a forrása. Ezért nem fogadok el semmilyen beleszólást az életembe. Ezért voltam és vagyok olyan önző a fiúkkal kapcsolatban is, az alkalmazkodás szikrája is hiányzik belőlem, pedig csak a bennem uralkodó erőket próbálom kordában tartani, és ez annyira elszívja minden energiámat. Nem tudom magamat még egy másik lényhez is igazítani, örülök, hogy legalább azt sikerül elérnem, hogy ne hulljak darabokra.

A kapcsolataim természetesen világosan tükrözték a bennem lévő zűrzavart. Nagyon bántott, hogy minden olyan rosszul alakul, elsősorban anyuval. Sokszor szerettem volna szeretettel válaszolni szeretetére, és legalább annyit kérni tőle, hogy bízzon bennem, mert egyedül én oldhatom meg a dolgokat, és bár egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy ez sikerül, de ez az egyetlen esélyünk. Még ennyit sem tudtam kimondani.

Volt azonban egy nagy segítségem. Anyu imád olvasni, ezért nekünk is mindenképpen át akarta adni a könyvek szeretetét. Először nagyon nem akaródzott olvasnom, hiába próbált bárhogy rávenni. Sok kudarc után azután képregényeket kaptam tőle, és ettől végre nagyon megszerettem az olvasást. Annyira, hogy azóta folyamatosan falom a könyveket, heti egy-két-hármat biztos kiolvasok. A könyvek létezésének felfedezése a velem történt legjobb dolog a világon. Olvasmányaim rengeteg depresszióból húztak már ki, és akkor vagyok a legboldogabb, ha leülhetek egy jó könnyvel a kezemben olvasni. Pont úgy, mint anyu. Mivel az égvilágon senki nem tudott nekem a kérdéseimre választ adni, amik hatéves koromban felmerültek, a könyvekhez folyamodtam. Az első meghatározó könyv, amit olyan tízévesen olvastam, Moody: Élet az élet után című műve volt, amit számtalan újabb követett, egyre inkább a buddhizmus témaköréből.

Egészen új világ tárult fel előttem, megtudtam, hogy a halál végérvényességét például nem sok vallás fogadja el. Szép lassan megismertem a reinkarnáció fogalmát is. A buddhizmus azért ragadott meg különösen, mert úgy éreztem, olyan dolgokat olvasok benne, amiket valahol mindig is igaznak gondoltam. Valahogy a zsigereimben éreztem, hogy a dolgok úgy vannak, ahogy Buddha állította.

Az anyagi, e világi dolgok viszont mindig is ellentétben álltak bennem a spiritualizmussal. E két oldalamat anyu és apu szimbolizálja, hiszen ők az élő képviselői e két végletnek. Apu és anyu harcol bennem. Kisebb koromban ez olyan szélsőségesen nyilvánult meg, hogy nem tudtam eldönteni, szerzetes vagy nagyvilági nő legyen-e belőlem. Vagy az egyik, vagy a másik létezhetett csak, a kettőt egyszerűen egymást kizárónak tartottam. Szerintem életem egyik fő feladata, hogy ezt a két oldalamat integráljam. Sok minden áll még előttem.

Bár végtelenül el voltam keseredve, tizenöt-hat éves koromban észrevettem, hogy egy-két kérdésben azért igenis lépéseket tettem előre. Ez persze nem a külső életemre vonatkozott, hiszen ezután következett még a nagyja. De a halálhoz például már egészen máshogy viszonyultam. A reinkarnáció már nem is hit- hanem ténykérdés volt számomra. Amint megoldottam egy filozófiai problémát, ami az élet nagy kérdéseit érintették, rögtön jött egy újabb. Miért élek én, miért létezik az emberiség, mik a személyes, és mik a kollektív céljaink, van-e isten (ha van, miért nem segít), előre elrendelt-e minden, vagy saját kezünkben van az irányítás, azaz mekkora az egyén szerepe saját életének alakításában, hogyan alakul az élet a halál után, vagy talán azt is én alakítom?, és így tovább.
A reinkarnáció egyébként először örömmel töltött el, hiszen eleve az volt a bánatom, hogy meghalunk. Örültem, hogy ez nem igaz. Most már viszont úgy érzem, egyáltalán nem szeretnék többször megszületni, egyedül fényre és békére, nyugalomra vágyom.

Rengeteg kérdésemre választ találtam, bár alig vettem észre, hogy apró sikereket érek el. Az értékrendem azonban lassan mégiscsak kialakult. Emlékszem az akkori utolsó engem foglalkoztató problémára. Megfigyeltem, hogy minden ember máshogy áll ugyanahhoz a dologhoz. Kiderült, hogy ami az egyiknek megoldhatatlan probléma, az a másiknak leküzdhető akadály, a harmadiknak pedig egyenesen örömhír. Ebből levontam azt a következtetést, hogy problémák nincsenek. Egyszerűen nem léteznek. Események vannak, amelyeket az emberek így vagy úgy értékelnek. Az események azonban közömbösek.

Évek óta úgy akartam megoldani a problémáimat, hogy rá akartam jönni, pontosan mi is az, mitől jött létre, hogy azután ismerve az ellenséget, megtaláljam a megfelelő ellenszert. Soha nem jöttem rá…Fenntartottam a problémáimat azzal, hogy ragaszkodtam hozzájuk, hiszen minden gondolatom körülöttük forogtak.
Ez a szemlélet – hogy a problémák csak a számunkra léteznek – nagyon új volt nekem. Elméláztam azon, hogy talán az enyémek is csak az én fejemben léteznek, sőt, mi több, én kreálom őket, de még ha léteznek is, talán másképpen is állhatok hozzájuk. Teljesen átélve gondolatmenetemet, egyszeriben elengedtem a problémáimat.

Armandnál eszmefuttatásomat követő reggel valami csoda folytán egyedül voltam otthon. Éppen porszívóztam, amikor hirtelen összeállt a kép a fejemben. Tudtam, hogy vége, nincs több probléma, nincs több rágódás. Hihetetlenül könnyűnek éreztem magam. Megvilágosodtam, minden a helyére került. Nem volt több kérdés a fejemben. Mindenre tudtam a választ. Végtelen kiegyensúlyozottságot és békét éreztem. Körülnéztem a szobában és mindent friss szemmel láttam. Életemben először nyugodt voltam és örömteli. Tudtam, hogy már nem lesz szükségem a drogozásra – így is lett. Ekkor kimentem és felhívtam anyut.

8.

Marci Janiékhoz vitt, ott voltam egy pár hónapig. Tisztultam és közben megfogalmazódott bennem egész addigi életem, az egymásba kapcsolódó szemek láncolata. Anyuval is sokat beszéltem, elmeséltem mindent, hogy mire jöttem rá, hogyan éltem meg, és most hogyan értelmezem a dolgokat. Ő is elmesélte a velem kapcsolatos saját élményeit.

Érdekes módon az is kitisztult előttem, hogy szülő-gyerek, két különböző generáció viszonya soha nem lehet zökkenőmentes, egészen egyszerűen amiatt a tény miatt, hogy a gyerekek mindig túllépnek a szüleik keretein. Olyan, mintha egy lóverseny lenne az egész, ahol a szülők, mivel öregebbek, nem tudnak odáig elfutni, mint a fiatal csikók. Persze van egy-két ló, amely egy-egy generációban megelőzi a saját korát, és olyan is van, amely lemarad a többiektől, tehát vannak átfedések, de a korábbi generáció akkor is egy meghatározott sávban mozog, és az újabb is egy másik, az előzőéhez képest kitolt, de meghatározott sávban mozoghat csak. Már előre félek, mivel döbbentenek majd meg az én gyerekeim.

Az az érdekes az egészben, hogy míg addig nem tudtam elképzelni az életemet az ember, emberiség eredetére és céljára vonatkozó ismeretek nélkül, most hogy tudtam a válaszokat, egyáltalán nem voltak már fontosak. Persze tudtam, hogy nem is biztos, hogy úgy vannak a dolgok, ahogy bennem megfogalmazódtak, de az az igazság, hogy már nem is igazán érdekelt az egész. Azelőtt azt az utat jártam, hogy belebonyolódtam a dolgokba, mindenben az ellentétet láttam, a gondolataim is mindig felvetés-válasz-ellenválasz-újabb ellenválasz formában jelentek meg. A kulcs a békéhez és az igazi tudáshoz viszont az, hogy a kettőségekben harmóniát, az egységet keressük. Az a tudat önmagában, hogy nem a kérdéseken rágódom, hanem elfogadom a világot olyannak, amilyen, esetleges titkaival együtt is, békével és harmóniával töltött el. Elég volt az a gondolat, hogy egy valami nagyobb egésznek vagyok a része, és már nem sirattam az egóm, a nagy Buzai Borbála halálát. Elfogadtam mindent úgy, ahogy van.

Közben az életem nem alakult azért ilyen fényesen. Évek óta kizárólag hozzám hasonlókkal érintkeztem, az egész világképemet a drogozás töltötte be. Egyébként is Magyarországon akkor tetőzött a drogozás és diszkóbalesetek első hulláma, tehát tényleg nem túlzok azzal, hogy a fiatalok nagy része valamilyen mértékben érintett volt. Így azután megszakítottam az összes addigi ismerősömmel a kapcsolatot, és egyedül maradtam, bár én még sötétebben láttam a dolgot, azt gondoltam, ez már mindig így is marad, hiszen az égvilágon mindenki drogos.

Nem volt egy fillérem se, hiszen azt, hogy abbahagyjam a cuccozást csak úgy tudtam megvalósítani, hogy azzal együtt a kereskedést is megszüntetem. Barátom, Tomi, persze mellettem volt, és támogatott, de neki sem volt pénze.

Janiék felszámolták bérelt lakásukat, mikor én már három hónapja ott voltam. Éppen nyár jött, így Tomival kiköltöztünk apu elhagyatott nyaralójába. A Dunán van, egy szigeten, csak hajóval lehet átmenni. Először kölcsönkaptunk egy kenut, majd egy nagyobb testet, amire Tomi és Marci loptak csónakmotort. Aggregátor is kellett, így kiemeltek kettőt egy üzlet kirakatán keresztül. Mikor először kimentünk, nálam magasabb csalán borította az egész telket. Tomi nekiállt kaszálni, de olyan szinten nem ment neki, hogy kivettem a kezéből a szerszámot, majd öt óra alatt lecsupaszítottam az egészet. Tomi így a házat takarította ki, amit később kívül-belül ki is festettünk.

Marci sokat volt kint velünk. Egyik éjjel – épp az aksit akarták kiszerelni a közeli bólyából – látták, ahogy a parton egy kutyás ember közeledik, és behajít egy szatyrot a vízbe. Nemsokára egy kiskutya úszott feléjük. Kimentették, az embernek pedig mázlija volt, hogy előbb elment, mint Tomi a partra ért volna, mert biztos nem éli túl az eseményt. Tomi borzalmas nagy állatvédő volt ugyanis. Az volt az álma, hogy Magyarország összes kóbor kutyáját befogadja majd egy általa létrehozott telepen. Mindenképpen velem akarta megvalósítani.

Három hónapot töltöttünk a Szigeten. Végig napoztam és olvastam, regenerálódtam. A kiskutyát nevelgettem, aki hivatalosan is az enyém lett. Az első napokat végig azzal töltöttem, hogy a több száz bolhát szedtem ki kicsi testéből egyenként, csipesszel. Egyébként egy közép-schnauzerre hasonlított a leginkább. Később Tomi egyik pesti körútjáról két felnőtt szetterrel tért vissza, akik útközben telehányták a kocsit. Borzalmasan le voltak gyengülve, az egyik tiszta gomba volt. Vörös és Fekete lett a nevük, színük után. Azután anyuék boxerja, Boxi – aki eredetileg Marcié volt – is hozzánk került ideiglenesen, továbbá a cicájuk, Katalin, aki meg eredetileg az enyém volt, és akkor még Joe-nak hívtuk a joint szóból. Amikor eljöttem korábbi lakásomból, Rebekáé lett, aki azután átkeresztelte. Szóval a kis faház tele lett állatokkal és Boxi ráadásul állandóan fingott.

Amikor vége lett a nyárnak, be kellett költöznünk, így Zuglóban béreltünk egy olcsó házat. A két szettert örökbe adtuk vidékre, a többiek visszakerültek anyuékhoz, csak kicsi Mocsok maradt velünk, aki borzalmasan ragaszkodott hozzám, és persze én is hozzá. Talán ő volt az első lény akit már nyíltan tudtam szeretni. Sokat kertészkedtem, és beiratkoztam egy kutyakozmetikus iskolába, hogy legyen valami szakmám, amiből megélhetek. Anyuék ekkor már ismét segítettek, ők fizették az iskolát is például.

Igazából nem nagyon találtam a helyem, nem tudtam, mihez kezdjek. A kábítószerről azért is olyan nehéz leszokni, mert a drogozás alatt az embert csak az az egy dolog érdekli. Plusz a szernek is van olyan hatása, hogy elmegy az önbizalom, a függő teljesen fásult lesz. Teljesen kilátástalan lesz minden, semmiféle cél nincs az ember előtt, ami az élethez és nem a droghoz kapcsolódna. Cél hiányában pedig nagyon nehéz abbahagyni, hiszen válasz nélkül marad az a kérdés, hogy miért is. Nekem sem voltak céljaim már hosszú évek óta. Most próbálgattam újakat keresni, de nagyon nehezen ment. Újra meg kellett ismerkednem az élettel. Minden új volt. Megdöbbenve vettem észre például, hogy már évek óta nem követem figyelemmel az évszakok változását, arra sem emlékeztem, hogy változtak egyáltalán. Annyira be voltam zárva-zárkózva saját világomba, hogy semmit nem láttam magam körül. Most hirtelen felfedeztem a természetet is, ami azelőtt soha sem vonzott. Kezdtem valahogy normálisan állni a dolgokhoz, és ebből keserűen szűrtem le, hogy húsz évig egész egyszerűen nem voltam normális.

Anyuék boldogok voltak. Úgy döntöttek, hogy felnőtt gyerekeik kapnak egy-egy lakást, pontosabban egy bizonyos összeget rá. Gyorsan felmértem a helyzetet, hogy Budapesten maximum egy szükséglakásra futná belőle, így rögtön a vidék felé fordult az érdeklődésem. Egy nádtetős parasztházat szerettem volna. Tomival hétvégéken körutakra mentünk vidékre tájékozódni, gyönyörű helyeken jártunk, Mocsok természetesen jött velünk. Egyik ilyen alkalommal egy elhagyatott házban találtunk egy kölyökkutyát, ami leginkább egy lombardiaihoz hasonlított. Természetesen elhoztuk, hatalmas és gyönyörű kutya lett belőle azóta.

Keresgéltem az ingatlanhirdetések között is, és még csak a harmadik házat néztük meg, amikor azonnal tudtam, hogy ez az. Már az út, ami odavisz, meseszerű, és az összes Budapestről kivezetővel ellentétben egyáltalán nem forgalmas. A házhoz földút vezetett, egy kisebb völgyben helyezkedett el utolsóként az utcában. Nem volt nádtetős, az igaz, de igazi tornácos, százéves (omladozó) parasztház. Egyből beleszerettem. A két testvérrel, aki árulta, megegyeztem egymillió-kétszázezer forintban. Kértem a tulajdoni lapot, mire azt mondták, az nem tudják micsoda. Nem hiszem, hogy egy percig is józanok voltak felnőtt életükben. Elmentem a földhivatalba és kikértem a lapot, amiből kiderült, hogy öt tulajdonosa van a háznak, és persze egyik sem a két testvér. Mint később kiderült, az öt közül az egyik az ő édesanyjuk volt, aki már nem élt, további két tulajdonossal egyetemben. Öt testvérről volt szó, az életben maradt kettő is túl volt már a nyolcvanon.
Elmentem az önkormányzathoz, beszéltem ügyvédekkel, de mindenki azt állította, hogy nem lehet megvásárolni a házat, egyszerűen ezt nem lehet kibogozni, ne is reménykedjek.

Mivel azt mondták, lehetetlen, gondoltam, akkor megpróbálom. Amúgy is egyszerűen szerelmes voltam a helybe és a házba. Ahányszor odaértem, mindig kisütött a nap, pedig tél volt. Három hónapon át szinte mindennap le kellett mennem.
A tulajdonosok, illetve azok rokonai nagy része nem is tudtak a házról. Sorra jártam mindegyiket. Összesen tizennégy örökös lett, mire lefolytattattam a három elhalálozott hagyatéki tárgyalását, és még kettőt, mert további két örökös szintén meghalt már. Tizennégy érintetthez jártam folyamatosan, akik közül kettő már alig élt, egy az ország másik felén volt elmegyógyintézetben, nagy részük pedig alkoholista volt. Meg kellett értetnem velük, hogy van egy házuk, majd meg kellett győznöm őket, hogy adják el. Az utolsó pillanatig nem tudtam, összejön-e, a már addig is befektetett összegek ellenére. Sokat segített anyuék ügyvédje, aki az utolsó körnél velem jött tizennégy helyre aláíratni az adásvételi szerződést, és átadni a pénzeket. Az alkoholisták nem is tudták ellenőrizni mennyit kaptak, nem tudtak ugyanis számolni.

Megjegyzem, senki nem osztotta lelkesedésemet a házat illetően, egyedül talán Tomi. Anyu kijött megnézni, és elsírta magát. Mondjuk tényleg nem volt bizalomgerjesztő, ahogy ott omladozott, földúttal, bevezetett víz nélkül.

Akartam venni egy Lada Nivát, hogy bírja a terepet, de végül Jani rábeszélésére egy nagy fehér Volvónál kötöttem ki, amit nagyon imádtam végül.

Már félig odahordtuk a cuccainkat, de éppen pár napot anyuéknál töltöttem a költözésig. Marci az előző lakásomban lakott, mert a lakásosztáskor végül is ő azt választotta, persze nem járt vele rosszul. Egyik este lélekszakadva jött hozzám, hogy keres a rendőrség. Felcsengetett valaki hozzá, hogy a Borit keresi, kéne neki cucc. Marci mondta, hogy már nem lakom ott, erre kommandósok törtek rá, falhoz vágták, és rögtön rólam kezdtek el kérdezősködni. Bevitték, bent tartották négy órát, de mivel semmit nem mondott, végül elengedték. Szerinte nem követte senki. Azonnal indultunk, Tominál töltöttem az éjszakát. Erre nem számítottam. Már két év telt el azóta, hogy kiszálltam.

Gyorsan kiderítettük, hogy operatív nyomozás folyik ellenem már vagy három éve. Az annyit tesz, hogy nem érdekli őket mennyi idő alatt, de a lehető legtöbb bizonyítékot összegyűjtve nyomoznak. Azt is hallottuk, hogy négyen már ellenem vallottak, és biztos, hogy legalább egy évig benntartanak, mire egyáltalán tárgyalásra kerülne sor. Zoli öccsét, Lalit is beidézték, mert ő volt az igazgatója annak a cégnek, amely nevén a lakás volt. Másnap éjjel az új házamban aludtunk a kutyákkal. Anyuékkal együtt fontolgattuk, mi legyen. Harmadnap elhagytam az országot. Visegrádon összegyűlt az egész család. A család egyik barátja, konspirációs ügyekben jártas, ismertette a szökési tervet. Zoliék új rádiótelefonokat vettek, más nevére, ezen tartottuk egy darabig a kapcsolatot. Adtak egy csomó pénzt. Visszagondolva is csodálattal tölt el, ahogy mellém álltak, bíztak bennem és támogattak. Nem hiszem, hogy rászolgáltam volna. Elbúcsúztam mindenkitől, és ekkor még Zoli öccse is a kezembe nyomott némi valutát. Anyu elvitt engem és Tomit Esztergomba, aki otthon egy szót sem szólt arról, hogy most akkor bizonytalan időre lelép. Anyukája azonban hamar gyanút fogott, kiment a házamhoz, ahol látta hogy ott vannak bezárva a kutyák (ismét Marci ment volna értük és a holmikért), majd anyuékat is zaklatta – nem csoda, hogy aggódott a fiáért.
Esztergom és Szlovákia között gyakran járnak át komppal egymáshoz a két ország lakói vásárolni. Nem vittünk magunkkal semmit, még egy fogkefét sem, hogy mi is pontosan ilyen utasoknak tűnjünk.

Anyu a partról integetett, rossz idő volt, a fején volt a kabátja kapucnija. Nem tudta ő sem és én sem, hogy viszontlátjuk-e egymást, alig bírtam visszatartani a sírást, de nem akartam, hogy feltűnjön a viselkedésem. Pozsonyban egy csomagmegőrzőbe tettem a telefonokat az előzetes megbeszélés alapján. Elvonatoztunk Bécsig, ahol el kellett tölteni egy éjszakát, a repülő indulásáig. Horribilis áron vettük a jegyeket, de sürgősen kellett, nem volt mit csinálni. Muszáj volt jó alaposan bevásárolnunk, mert az USA-ban viszont az tűnt volna fel, hogy csomag nélkül utazunk. Nem találtunk túl gusztusos holmikat, de nem is ez foglalkoztatott. Teljesen kétségbe voltam esve, hogy nem látom többé a családomat, és megyek bele az ismeretlenbe.

9.

San Franciscóban apu várt, már három-négy éve nem láttam. Hozzá költöztünk először, majd béreltünk lakást. Első este a medencében fürödve, pálmafákkal körülvéve rájöttünk, hogy talán nem is olyan rossz az egész. Vettünk egy tragacsot. Tomi elment mosogatni, ahonnan néha sírva jött haza. Az az igazság, hogy már nem volt túl jó a kapcsolatunk, és persze megint miattam. Kezdtem elhidegülni, folyton vitát provokáltam. Otthon kellett volna szakítanunk, de gyáva voltam. Pár hónap után hazament, és magához vette a kutyákat, akik addig anyuéknál voltak.

Beiratkoztam angol tanfolyamra, mert egy szót sem tudtam. Napi hat órát jártam oda. Teljesen elképesztett, hogy más oktatási módszerek is léteznek, mint az otthon megismertek. A tanárok nagyon kedvesek voltak, mindenkit, mint önálló egyéniséget kezeltek, kizárólag pozitív eszközöket alkalmaztak. Mindenki a képességeihez mérten haladt, amikor a tanárok úgy érezték, félrevonták a tanulót és a fülébe súgták, hogy mehet tesztet írni, ami, ha sikerült, a tanuló felsőbb csoportba léphetett. Az elsőben három hetet, a másodikban két hónapot, a harmadikban két hetet töltöttem. Negyedikből már nem volt hova mennem, így ott elidőztem egy kicsit. Voltak, akik már évek óta jártak oda. A tanárok el voltak ájulva, és biztattak, hogy tegyem le az érettségit. Öt hónap angoltanulás után nekiláttam.

Anyuék közben – otthoni mértékkel mérve – hatalmas összegekkel támogattak. Az érettségire készülve azután dolgoztam is egy kicsit, ételt hordtam ki napi három órában egy kínai étteremből. Állandóan eltévedtem, dacára az amúgy egyszerű városrendezésnek. Ezen kívül mindig otthon voltam, és tanultam. Az iskolában egy-két hét után közöltem, hogy egyénileg, otthon nekem jobban menne, és ebben is támogattak. Csak tesztekre mentem be, ha készen álltam.

Vettem egy szép piros Mazdát, amit rögtön össze is törtem, de apuval rendbehoztuk. Rögtön ezután kölcsönadtam, ebből az eseményből totálkárosan keveredett ki szegény autó. A főnököm erre odaadta a sajátját, hogy ne maradjanak éhen a megrendelők, mire az övét is összetörtem. Az autók szempontjából nem volt egy jó periódusom. Az első akcióm miatt be is vonták a jogsimat, amire csak két évvel később jöttem rá, és akkor rendbe is tettem – igaz, ismét nem volt hosszú életű.

Még az angol tanfolyamon ismerkedtem meg Diegóval. Végig együtt kerültünk újabb csoportba, mert egyformák voltak a képességeink. Az iskolában örömmel vettem észre, hogy egyáltalán nem minden fiatal kábítószeres is egyben. Diego és testvére Argentínából, egy fiú Kínából, egy másik fiú Spanyolországból, egy megint másik pedig Olaszországból tartozott a szoros baráti körömhöz. Ez főleg az elején volt érdekes, amikor még mindannyian kezdő angolosok voltunk. Sokat bulizgattunk és iszogattunk együtt. Diegóval egy évig jártunk. Argentínában építésznek tanult, de félbehagyta a tanulmányait. Nagyon okos volt, de az volt a szavajárása, hogy „what can I do?” (mit tehetnék?), amivel az őrületbe kergetett, mert harcos természetű lévén, mindig én akartam az eseményeket irányítani. Most már inkább irigylésre méltónak találom, hogy olyan, mint egy taoista bölcs, aki rábízza magát az életre, és csak sodortatja magát.

Egyedül laktam egy pici lakásban, amit természetesen teljesen átalakítottam. A tulaj nem kis bánatára bézsszínűre festettem a falakat. Beszereztem két hófehér cicát is. Anyuék ládaszámra küldtek ki nekem jobbnál-jobb könyveket. Rengeteget olvastam. Előzőleg kicsit (80 kg-ra!) felhíztam, így nekiálltam, és minden nap tornáztam, meg szedtem egy nagyon hatásos zsírégető tablettát is. Pár hónap alatt fogytam húsz kilót. Odafigyeltem, mit eszem, próbáltam egészségesen élni. Kiskoromban anyu sírva könyörgött, hogy egyek némi zöldséget meg gyümölcsöt is, most kezdtem felfedezni és megszeretni ezeket az ízeket is. Friss voltam, és energikus. Heti egy alkalommal művészrandevúra vittem saját magam (A művész útja című könyv nyomán), ami nagyon jót tett a lelkemnek. Aputól kaptam egy drága manuális fényképezőgépet, azzal jártam a természetet. Különböző kiállításokat is látogattam. Felfedeztem, hogy van a közelemben egy tó (ami valójában egy kevésbé romantikus csatorna, de ezt nem szoktam elismerni), aminek a partján ülve először tapasztaltam meg a jelenben levés érzését. Igazi béke és nyugalom szállt meg. Nagyon kiegyensúlyozott voltam akkoriban. Kapcsolataimat is átértékeltem, életemben prioritásokat állítottam fel. Papinak rendszeresen írtam, hiszen azóta nem volt igazán jó a kapcsolatunk, hogy ott laktam nála. Ekkoriban már nagyon beteg volt, az utolsó levelemet nem is tudta elolvasni, mert meghalt. Szomorú voltam, de nagyon megkönnyebbült is, hogy még életében rendbejöttek közöttünk a dolgok.

Tanultam repülőt vezetni is, mert egyszer csak eszembe jutott, hogy az milyen jó lenne, és ezt közöltem apuval is. Ő erre elárulta, hogy van egy pilóta ismerőse, akinek van egy kis Cessnája. Így kezdett el Feri tanítani. Egyszer már majdnem fel is szálltam egyedül, de azután levezettem a gépet a felszállópályáról, még a földön sem tudtam egyenesben tartani. Végül megszűntek az óráink, mert elromlott a gép, és Ferinek nem volt pénze megcsináltatni. Összehozott egy másik pilótával, egy amerikaival, aki úgy havi harmincezer dollárt keres csak a repüléssel. Talán nagyapám korú lehetett, de olyan egészségmániás és hiú, hogy csak annyi idősnek tűnt, mint apu. Értelmes és szimpatikus volt, és mindennap felhívott, hogy mennyi cigit szívtam aznap, és sikerült-e sárgarépalével kezdenem a napot kávé helyett. Egyszer megpróbált megcsókolni, de felvillant bennem, hogy talán protézise van, ezért inkább elrohantam.

Marci kijött minket meglátogatni, ami úgy kezdődött, hogy már a repülőtéren feltartóztatták. A számítógépben ott volt a nevünk, így néhány óráig nem dőlt el, hogy egyáltalán beengedik-e. Nem nyugtatta meg őket a csomagja sem. Az egyik bőröndben hatalmas lámpa meg levilágító volt, hogy saját kezűleg tudjam előhívni a fekete-fehér fényképeimet. Ilyen elavult cuccokat nem láttak még. Volt nála egy kommandós újság is, mert az egyik ismerősünknek ilyen dolgokat árusító boltja van otthon, és ő kért egy-két holmit. Ez sem segített a helyzetén, de végül gond nélkül beengedték. Féltünk, hogy állandóan szemmel tartják, ezért végül egy hét után hazament. (Később egyébként eladta a lakását, és kiköltözött. Már több, mint két éve él itt. Ő sem érettségizett le annak idején, és azóta sem. Otthon egy kicsit rákapott a kaszinózásra. Volt egy időszaka, amikor megdöbbentett minket kézügyességével, olyan szép szobrokat készített agyagból.)

Kezembe akadt ekkoriban egy – amúgy nagyon jó – könyv az agykutatásról. Hatásos, erőteljes stílusában leírta a szerző, hogy például a depresszió egy olyan agyi, vegyi folyamat, amit egyszerű gyógyszerekkel teljesen meg lehet szüntetni.
Erre a feje tetejére állt a világom. Minden rossz, ami velem történt, végül is úgy nyerte el bennem létjogosultságát, hogy mindezt meg kellett élnem, szükségem volt rá a fejlődésem szempontjából. Hiszen most már ezért nem félek a haláltól, ezért van hitem, és így tovább. Kifejezetten örültem annak, hogy én azért nem drogozok, mert kipróbáltam és végül úgy döntöttem hogy nem, és nem azért mert holmi áljóságból mindig is megtagadtam magamtól – az amúgy ismeretlent – mondván, hogy rossz, nem szabad. Erre jön egy könyv, és azt állítja, mindennek nem is kellett volna megtörténnie. Azt a szerintem végső soron pozitív kimenetelű sorsszerűséget, amit életemre visszagondolva láttam az eseményekben, egy egyszerű pirulával meg lehetett volna akadályozni. Teljesen összezavarodtam. Csak jó pár hónap után sikerült valahogy megnyugodnom.

Egy másik könyvből meg, ami a pozitív gondolkozásról szólt, azt tudtam meg, hogy ha nem ragaszkodtam volna annyira a negatív gondolataimhoz, hanem pozitívval helyettesítem őket, akkor szintén nem történik meg velem mindaz, amit átéltem. Kezdő lelkesedésemben a könyv hatására két hétig a fellegekben lebegtem, de azután visszatértek agyamba a megszokott sémák. Végül is úgy gondolom, bizonyos eseményeket igenis meg kell élnünk – talán ezt nevezhetjük karmának is –, és persze elsősorban a nehézségek által fejlődünk. Jobb pillanataimban már nem is használom a probléma szót, egyszerűen csak kihívásokról beszélek. Ezzel most már odáig jutottam, hogy a halált például egy egészen izgalmas tapasztalatnak látom, egy szakasz utolsó nagy kihívásának.

Bármibe fogok, azt teljes erőbedobással csinálom. Sajnos jó, és rossz ügyekben egyaránt ilyen vagyok. A cigire úgy szoktam rá, hogy kipróbáltam, majd másnaptól két dobozzal szívtam, részeges időszakomban pedig néha napi néggyel is akár.
A tanulásnak is így álltam neki, így három hónap alatt leérettségiztem. Otthon csak két gimnáziumi évem volt, azt is egy egész korszakkal azelőtt végeztem, nem beszélve arról, hogy nem a tudásom alapján mentem át a két év végén, hanem kizárólag jóindulattal. Megjegyzem, az itteni oktatási rendszer messze az otthoni alatt van, nem tanultunk világtörténelmet például, mindössze Amerikáét. Az érettségi nagyon jól sikerült, de olyan jó azért nem lett, hogy ösztöndíjat kaptam volna egy egyetemre. Nem állampolgár számára pedig a további iskolák megfizethetetlenek, de legalábbis marha drágák. Addigra azonban már játszottam a gondolattal, hogy tovább tanulok. Már két és fél éve voltam kint. Otthonról újabb hírek érkeztek, miszerint gond nélkül hazatérhetek. Nem teljesen értettem, mindenesetre örültem neki. Diegóval így lett vége a kapcsolatunknak. Sírt, amikor elindultam.

10.

Otthon az egész család a repülőtéren várt, hatalmas csokrokkal. Azt mondták, úgy nézek ki, mit egy filmsztár. Persze rég voltam már olyan vékony.
Bár összehasonlító vallástudományt tanultam volna szívem szerint, olyan nem is létezett Magyarországon, és elmúlt már március, ezért minden állami oktatási intézmény jelentkezési határidejéről lemaradtam. Egy lehetőségem maradt, egy magyar-amerikai főiskola, amire marylandbeli anyaiskolája révén nem vonatkoznak az otthoni szabályok. Ott viszont már csak a nulladik évre tudtak felvenni, amit nem is bántam. Az iskola egy vagyonba kerül, és gazdag szülők gyerekeiből gazdag menedzsereket képez.

Szeptemberig még volt jó néhány hónapom. Kiköltöztem a vidéki házamba, amit Anyuék kicsit rendbehoztak, pontosabban kialakították a fürdőszobát. Három hónapot azzal töltöttem, hogy pofozgattam, alakítgattam. A falazástól kezdve mindent megcsináltam. Lefestettem mindent, a mennyezeti fagerendákat, a padlót, a falakat. Konyhabútort csináltam, meg rendbehoztam egy legalább harmincéves íróasztalt, ami már régóta a tornácon ázott, teljesen meg volt vetemedve.
Továbbra is egészségesen étkeztem. Mindennap futottam a környező dombokon. Egyszerűen meseszép életem volt. Annyian kérdezték azonban, hogy nem félek-e egyedül, hogy azért beszereztem egy légpuskát, egy baseballütőt, meg egy éles pisztolyt (de azt, amikor kiderült, hogy már embert is öltek vele, pár nap után visszaadtam.)

Még amikor első alkalmakkor kint voltam, rögtön megismerkedtem a mögöttem lakó romákkal, Martinival kínáltam őket, meg nekik adtam egy csomó lim-lomot, amitől nagyon jóban lettünk. Amíg a ház másfél évig üresen állt, ők vigyáztak rá. Most is átjártunk egymáshoz, a szemetemet például lovaskocsival vitték el. Nagyon szerettem őket. A férj igazi lókupec volt. Az udvarukat mindig kisöpörték, olyan tiszták voltak.

Elhívtam a szintén korábban megismert vízvezeték-szerelőt, egy fiatal családapát, hogy végezzen el egy-két munkát. Még anno kaptam tőle egy pit-bullt, ami szökésemkor visszakerült hozzá. A gyerekei azóta nagyon megszerették, így szerzett nekem egy másikat, egy zsemleszínű kölyköt, hogy legyen, aki vigyáz rám. A fiú legalább negyven kilométerre lakott tőlem, de egyszer este fölhívtam, hogy elment az áram, mit csináljak. Mondta, gyújtsak gyertyát, és ne féljek. Reggel észrevettem, hogy ott járt az éjszaka, és megjavította. Jó, hogy végül nem hagyta ott a családját miattam.

Zolinak volt egy jobb keze, Zsolti, akivel nagyon szoros kapcsolatba kerültünk, mindig együtt voltunk. Egyszer például anyuék a SOTE épületében tartottak szemináriumot, de mi elszöktünk, és kimentünk a Vidám Parkba. Hülyén nézhettünk ki öltönyben, kosztümben. Vele is sokat jártunk vidékre, csak úgy. A kiskutyámnak rendes keresztelőt tartottunk. Zsolti magára terített egy lepedőt, miközben megható zene szólt, és vízbe merítettük a kutyát, akinek az Indira nevet adtam.

Gáborral is találkozgattam, akinek nem tetszett a beesett arcom, a kicsit húsosabb lányokat szereti ugyanis. Egy szórakozóhelyet vezetett ekkoriban, nagyon jól nézett ki, mármint a Gábor is, meg a szórakozóhely is.

Amikor hazamentem, apu anyukájának, Marikának a férje, már haldoklott. Elmentem hozzájuk sokszor. Soha nem volt vele különösen szorosabb a kapcsolatom, de most azzá vált. Ültem mellette, és arra gondoltam, megérintem. Egy kicsit tanakodtam, mivel nem túl simogatós a családunk. Végül erőt vettem magamon, és simogattam, megöleltem. Nagyon hálás volt nekem. Mondta Marika, hogy utoljára rám mosolygott életében. Pár hét alatt nagyon a szívemhez nőtt, jobban fájt amikor meghalt, mint amikor mami vagy papi ment el, akikkel pedig eredetileg szorosabb volt a kapcsolatom. Zsoltinak hatalmas előadásokat tartottam, hogy legyen kedvesebb az anyukájával, mert nem biztos, hogy nem lesz késő, mire megbánja viselkedését.

Elkezdtem egy pszichiáterhez, E. Mariannhoz járni, aki fantasztikus volt. Még a Benedek István könyve által elhíresült „Aranyketrec”-ben is dolgozott. Különböző szimbólumokkal végezte a kognitív terápiát. Egyik alkalommal relaxálás közben egy virágot kellett magam elé képzelnem. Rögtön megsejtettem, hogy ez saját magamat jelképezi, de az az érdekes, hogy ettől függetlenül nem tudtam irányítani a képeket magamban. Egy gyönyörű, szabályos gerberát láttam. Kérésére elmondtam, hogy nem a földből nől ki (nincsenek gyökerei?!), hanem csak úgy a levegőben lebeg, viszont gyönyörű. Kérdezte, mi a célja ennek a gerberának, mire elkeseredve éreztem, hogy semmi, egyszerűen csak az, hogy másoknak tetsszen. Úgy tűnt semmi értelme sincs az életének. Elszomorodtam, de miközben Mariann tovább kérdezgetett, egyszer csak fejest ugrottam a virág közepébe, ami vissza-vissza dobált, mint egy játékos matrac. Azután lecsúsztam a szárába, és ott játszottam tovább. Felfedeztem, hogy bár kívülről úgy tűnik, csak a külvilágnak él, belülről mégis nagyon izgalmas, érdekes, határtalan mélységei vannak, és nagyon örültem neki. Mariann úgy látta, teljesen hibás az énképem a külsőmet illetően, hiszen állandóan arról panaszkodtam, hogy milyen dagadt vagyok. Azt mondta, az anorexiások téveszméihez hasonlítanak az enyémek. Erre és egyéb agybajaimra felírt prozacot. A szedés első két hetében félelmetesen könnyű és boldog voltam – a gyógyszer állítólag nem is hat nem depressziósokra. Rájöttem, hogy vannak olyan tudatállapotok, amiket még azelőtt egyáltalán nem tapasztaltam meg, és amiket biztos, hogy gyógyszer nélkül is el lehet érni.

Mariannra mély benyomást tett addigi élettörténetem, azt mondta fantasztikus, hogy így le tudtam szokni a kábítószerről, és hogy ebből a tapasztalatomból kellene erőt merítenem akkor, amikor gyengének érzem magam. Sokat foglalkoztatta anyu személyisége, és a vele való kapcsolatom. Szerinte hozzá lehetett köze annak, hogy elkezdtem drogozni. Valahol éreztem, hogy nincs igaza, és végül azzal hárítottam el az egészet, hogyha miatta volt az, hogy rossz útra tértem, akkor logikusan ahhoz is köze lehetett, hogy abba tudtam hagyni. Végül azt is felhoztam, hogy inkább úgy érzem, előző életeimnek van köze a dologhoz. Nagyon szimpatikusan erre azt válaszolta, hogy akkor hadd ajánljon valaki mást a terápia folytatására, mert nem hisz a reinkarnációban, és pszichiáterként nem is lehet feladata ennek vizsgálata.

A nyaram rettentően jól telt. Reggel futottam, gyümölcsöt ettem, később többnyire napoztam, olvastam. Sokat jártam a környéket, gyönyörű volt minden. Pár házzal mögöttem laktak olyan romák is, akikkel nem igazán haverkodtunk. Egyszer, mire hazaértem, nyitva volt a konyhaablakom, és Indira eltűnt. Tudtam, hogy ők voltak, így felmentem hozzájuk, de tagadták, hogy látták volna. A másik család, a barátaim azonban később mondták, hogy látták őket, amint viszik a kutyát. Remegtem az idegességtől, visszamentem, és elkezdtem ordibálni, hogy azonnal adják vissza, mert megölöm őket egyenként. Vagy tizenketten laktak egy kis házban, meg vagy ötven kutya, mert összefogdosták őket. Visszaadták végül Indirát, pár óra alatt tele lett bolhával. Vártam este, hogy jön a megtorlás, de nem jött. Később egyszer a Volvómmal fennakadtam a házam előtti villanypóznán, átszúrta az oldalát egy nagy csavar. Ekkor ők feszítettek le egy pajszerral, úgyhogy végül is jóban lettünk. Az út menti árokból később nem ők húztak ki, ahova a Volvómmal fordultam, hanem egy traktoros. Ezek a vidéki hónapok voltak életem legboldogabb időszaka.

Nem volt munkám, úgyhogy megkerestem Dénest, Zoliék egyik cégének akkkori igazgatóját, aki fel is vett. Egy új terméket kívántak a piacra bevezetni. Tervezték, hogy a környező országokba is hamarosan exportálják, és ennek az előkészítését kaptam meg feladatul. Nagyon izgalmas volt, a szállítás megszervezésétől, a különböző engedélyeknek való utánajárásán át, a vámjogszabályok megismeréséig és alkalmázásáig sokrétű munkát kellett végeznem, amit egy tanulmánnyal zártam le. A család már említett ügyvédje ezt elolvasva munkát ajánlott maga mellett, de végül nem mentem hozzá dolgozni.

Zoli öccse, Lali, a család igazi üzletembere, különböző ingatlanokba fektetett be. Végignézte, hogy mit művelek házam vásárlása kapcsán, és megbízott néhány feladattal. Eladtam egy lakást például a Parlamentnél. Fiatal, gazdag fiúk vették meg, akik szintén megkértek, hogy foglalkozzam az ügyeikkel.

Hamarosan elkezdődött a suli. Az amerikai érettségit általában úgy honosítják Magyarországon, hogy rögtön egy felsőfokú nyelvvizsga is jár mellé automatikusan. A minisztérium azonban az enyémet nem fogadta el, mondván, hogy túl gyorsan végeztem el. A kinti iskolámban körbevezettek az osztályokban, hogy lám, mit lehet elérni rövid idő alatt, itt meg a fellebbezésemet is elutasították, persze nyelvvizsgát sem kaptam. Ez azt jelentette, hogy nem tanulhatok tovább, míg nem érettségizek otthon is le. Bementem a főiskolára, ahol kértem egy év halasztást, amit szívélyesen meg is adtak, de közölték, hogy az idei tandíjt elvesztem (ötszázezer forintot!). Nem volt mit tennem, nem halaszthattam, bár anyuék elfogadták volna, ha elveszik a befizetett tandíj, ugyanis mindenki azt mondta, hogy lehetetlen végigcsinálni a főiskola nulladik évét és mellette leérettségizni, ne is fogjak bele. Így hát beiratkoztam egy budaörsi gimnáziumba. B. Károly igazgató úr az első perctől kezdve nagyon kedves volt, mindenben támogatott. Megengedte, hogy rögtön a negyedik osztályba léphessek, és év közben önállóan felkészülve rakjam le a harmadikos vizsgáimat.

Elkezdtem ingázni az otthonom, a főiskola és Budaörs, valamint a sok tennivalóm között. A házamat hamarosan kiadtam egy családnak, mert nem tudtam annyit utazgatni, és először Szentendrére, majd Budakalászra, később a belvárosba költöztem. Szentendrén szerintem még mindig emlékeznek rám, mert Indira apró darabjaira szedte az éppen felújított lakást. Új ülőgarnitúrát kellett vennem. Mivel nem találtam albérletet így kutyával, oda kellett adnom leányomat egy ismerős családnak, akik szép nagy kerttel rendelkeznek. A következő, budakalászi lakást szépen rendbetettem, kitapétáztam, és odaszoktattam egy cicát is, mert a főbérlőm azt mondta, hogy ne szoktassam oda, mivel nem szeretné majd vízbe fojtani a kicsinyeket. Az ember ezzel el is ásta magát nálam, évek óta egy bogarat nem ölök meg (egyik amerikai lakásomban így egy időben el is szaporodtak a csótányok). Így a következő költözés után, a belvárosi lakásban azután lett hat pici cicám, akikkel jól elszórakoztam, míg sikerült mindegyiket örökbe adni.

Félévig leraktam a harmadikos vizsgákat, méghozzá nagyon jó eredménnyel, és közben végeztem a negyediket, meg a főiskolát. Ettől függetlenül tiszta idegbaj volt az életem, tíz kilót vissza is híztam. Zoli egyszer ártatlanul megemlítette, hogy ha nem sikerül, majd megcsinálom jövőre, mire hisztériás rohamot kaptam, és azt üvöltöztem, hogy én soha az életben nem fogok többet tanulni. Év vége felé már teljesen kiborultam. Ahogy tanultam, egyre inkább láttam, hogy milyen keveset is tudok valójában. Az érettségi előtt egy nappal teljesen el voltam keseredve, hogy nem fog sikerülni. Még egy nagy halom tanulnivaló volt előttem. Zoli ekkor azt javasolta telefonban, hogy hagyjam a fenébe az egészet, dőljek hátra nyugodtan, engedjek el mindent, hiszen az év során megtettem minden tőlem telhetőt, bízzam innentől a magasabb erőkre. Ezt meg is fogadtam, egész este pihentem. Másnap reggel anyu mondta, hogy relaxálás közben azt látta, hogy csak úgy záporoznak az ötösök, úgyhogy ne izguljak. Azért izgultam. Végül is igaza lett, csupa ötöst és egy négyest kaptam, mindenki nagyon boldog volt.

Hátravolt még a felvételi a főiskolára, az első évtől kezdődik ugyanis igazából a suli. Az írásbeli elég bugyuta volt, a szóbeli szintén, de annyira nem hittem az egészben, hogy majdnem be se mentem, két és fél órát késtem. Biztos voltam benne, hogy kivágnak, ugyanis nem igazán tudtam készülni. A politikában és gazdaságban való jártasságomat firtatták, én pedig egy éve nem néztem tévét, azt sem tudtam mi zajlik körülöttem, megjegyzem soha nem is érdekelt, mert csak lehangolódom a hírektől. Hatalmas megdöbbenésemre maximumot kaptam mindenhol, és így nemhogy felvettek, de ösztöndíjjal vettek fel, ami azt jelenti, hogy megspórolhattuk a megemelt, nyolcszázezer forintos tandíjat. Így hát van egy amerikai érettségim, meg egy magyar érettségim, egy amerikai nyelvvizsgám, meg egy magyar nyelvvizsgám (azt is meg kellett csinálnom év közben).
Egyébként van egy amerikai meg egy magyar fotós végzettségem is, azt a sulit is kétszer végeztem, talán csak megszokásból.

A nyáron ismét költöztem, abba a házba, ahol Jani és barátnője, Ildi lakott, és későbbi sok jó barátom. Én az elsőn béreltem lakást, Janiék laktak a másodikon, új barátnőm, Nóri, aki autószerelő, a harmadikon, a ház gondnoka, egy fiatal srác pedig a negyediken. Melrose Place-nek hívtuk a házunkat, amiért így együtt laknak a haverok. Botond is sokat kezdett el hozzám járni, néha Gábor is, meg Kati, akivel még a főiskolán lettem jóban. Katit azért szerettem meg, mert egy alkalommal elvittem magammal a Capellába, ahová jártam, és a legenyhébb megdöbbenést sem mutatta, hogy kizárólag buzik vannak körülöttünk, persze lehet, hogy észre sem vette. Melrose-on gyorsan neki is álltunk bulizni. Nagyon sokat ittunk, de ez már nem a régi alkoholizmusom, hanem szimpla jóhangulatú bulizás volt.

A Gondnokkal összejöttünk egy kicsit, de végül nem jártunk. Mindenesetre minden szabad percünket együtt töltöttük. Mérhetetlen szeretet szorult belé, ha lehet, még nagyobb csodálattal nézett rám, és még jobban mellettem állt, mint Tomi. Vele is összefutottam néha egyébként, időnként meglátogattam a kutyákat, de már nem ismertek meg. Mindegy, az a lényeg, hogy jó dolguk van. Botonddal ott folytattuk, ahol abbahagytuk, ugyanolyan baromságokat csináltunk, mint azelőtt. Teljesen szabad és felszabadult voltam, egyszerre több fiúval is jártam, akikkel teljesen nyíltan közöltem, hogy mi újság.

Jani eddigre már rendben volt, de az elmúlt évei nem voltak túlságosan jók. Nagyjából, amikor én abbahagytam, akkor kezdte el ő igazán a drogozást. Bence halálát nem nagyon tudta megemészteni. Az a stressz sem tett jót neki, hogy a felesége és két gyereke mellett már vagy kilenc éve volt egy másik barátnője, s innen is egy babája, illetve két éve egy harmadik barátnője is.
Rosszul volt, egy orvos pedig napi kilenc Andaxint szedetett vele, aminek én már ismertem a hatását. Trombózisa lett, kórházba került, majdnem levágták a fél lábát. Közben lelkileg is teljesen kivolt, helyzete meg a drogok és a sok hülye gyógyszer miatt, sokszor nem lehetett hozzászólni, vagy félrebeszélt, vagy a családtagjait, barátait támadta.

Bementem hozzá néhányszor, és nagyon örült, hogy mindig mosolygok rá, de nekem nem volt nehéz vidámnak lennem, hiszen nem én voltam mellette éjjel-nappal, mint Ildi például. Egyszer nagyon rosszul volt, és megpróbáltam segíteni azzal, hogy megmutatom, hogyan kell relaxálni. Megnyugodott, és élete egyik legboldogabb időszakát képzelte maga elé, amikor valamelyik tengerparton voltak nyaralni. Hosszan elidőzött itt gondolatban, és sokkal jobban érezte magát ezután. Később sírva hívta fel aput, hogy elmesélje, hogyan segítettem neki. Megcsináltattam vele azt a tesztet is, hogy képzeljen maga elé egy virágot – amit persze később megbántam, hiszen nem szabad ezzel játszani –, és egy út szélén letaposott, törött virágot látott. Egyszer meg is ágytálaztattam. Szerencsére rendbe jött, bár azóta több műtétje is volt, de már fel sem veszi ezeket.

Nekem, amióta az abortuszaim voltak állandóan fájt a hasam. A nőgyógyászom azonban soha, semmi rendellenességet nem talált, csak egy évek óta jelen lévő méhszájsebet. Végül is azt gondoltam, a hasfájásom lelki eredetű, és meg kell tanulnom kezelni. Egyszer azonban megkértem anyut, mégis nézze meg alfában, mi újság. Másnap korán reggel hívott, hogy mindenféle rákok másztak ki a hasamból, és a Kaszás a kaszáját lengette a fejem fölött. Már intézkedett is, van a családnak egy barátja, Emma, menjek még aznap hozzá vizsgálatra. Tök véletlenül a Melrose-sal szembeni kórházba kellett mennem. Átmentem egy pár vizsgálaton, amivel a gyomorrákot eleve kiszűrték. Felkészítettek a tükrözésre, ami azt jelentette, hogy négy napig nem ehettem semmit, és minden délután beöntést kaptam. Ezután befeküdtem és elaltattak, mert ez egy olyan klinika volt, ahol mindig altatnak – szerencsére. Arra ébredtem, hogy káromkodok, és azt mondom a dokiknak, hogy azonnal cigizni akarok menni. Ki is keltem az ágyamból, és kimentem az udvarra, az infúziós állványt húztam magam után. A gondnokkal rádiótelefonon értekeztünk és az ablakából integetett. Később mindenki átjött, és bár csak egy éjszakát voltam bent, hoztak egy hatalmas csokor virágot. Az eredmény az lett, hogy évek óta gyulladásban van az egész bélrendszerem, meg van egy polipom is. Kaptam ezerféle gyógyszert, amitől azután már tényleg nagyon fájt a hasam, így felírtak mellé fájdalomcsillapítókat is. Egy darabig szedtem mindent, de mivel már vagy havi húszezer forintba került, és a hasam csak jobban fájt, egy idő után abbahagytam.

Volt egy rövid kapcsolatom is Gyurival, akinek volt egy gyönyörű Harleyja, nem dolgozott, mert azt gondolta, ő nem kompatibilis ezzel a menedzservilággal, és nagyon érdekelte Osho, mindennap meditált, később Indiába is kijutott az ashramba. Jelenleg is folyamatosan e-mailezünk, azt tervezi kijön, már nagyon várom.

Megismerkedtem Misivel, aki, mint tanácsadó működik, de csak tisztánlátóként emlegetik. Anyu volt nála először. Misi a képpel lefelé fordított fényképem alapján elmondta, hogy Borika nagyon szép, rendkívül értelmes, olyan az agya, mint a kristály, és csak úgy zakatolnak benne a fogaskerekek. Régen kábítószerezett, de most már nem fenyegeti ilyen veszély. A múltjára megereszkedett mellei emlékeztetik, amiket ha megcsináltat, ha nem, mindenképpen jó mementók maradnak. (Nem tudom, miért ezt emelte ki az egészből, és egyébként is, azért nem is olyan szörnyűek, általában nem is hordok melltartót.) Később elmondta, mennyire tetszettem neki.

El is kezdtem hozzá járni. Tarot kártyával szokott dolgozni, és mindig leesett állal hallgattam. A legemlékezetesebb alkalommal kikértem a tanácsát egy nehéz döntés előtt, a jövőmet illetően. Azt mondta, rövidtávon egy utazást lát, pár éven belül pedig valamilyen diplomáciai tevékenységet, kosztümben, aktatáskával rohangálok. Sikeres és népszerű vagyok (és még mindig gyönyörű, ráncok nélkül), de lesz egy periódus, amikor megpróbálnak majd befeketíteni (de ezt meg fogom előzni, mert kiadom az életemet, és akkor egyszerűen semmi nem lesz, amiről ne tudhatna bárki is, haha). Misi megint megpróbált egy pár évvel előbbre menni, de nem sikerült neki. Azt mondta, csak úgy lebegek a semmiben, mire azt válaszoltam, hogy hát biztos meghaltam. Azt mondta erre, hogy ez nem olyan kép, azt ismeri, felismeri, de ilyet még nem látott. Lótuszülésbe ült és még jobban koncentrált. Ezután azt mondta, hogy az űrben lebegek vagy inkább utazok. Mintha kiválasztott lennék, aki az egész emberiséget képviseli, talán egy, a földönkívüliekkel való találkozás során.

Szeptemberben elkezdődött a suli. Furán éreztem magam az átlag 18 évesek között, és még furábban, amikor egyszer odasúgta az egyik, hogy tegnap kipróbálta a füvet. Öregnek éreztem magam. A suli sem tetszett, és valahogy egyszerűen nem tudtam megérteni, átérezni a fontosságát a közgazdaságtannak. Absztrakt hülyeségnek tűnt az egész, amihez semmi közöm. Így azután otthagytam három hónap után – érdemes volt egy évig úgy küzdeni érte. De persze igazán nem bántam meg azt az évet, hiszen ki tudja, mikor lesz szükségem bármelyik érettségimre, továbbá igazán nagy sikerélmény volt, tulajdonképpen hosszú-hosszú évek óta az első.

Az otthagyást háromnapos gondolkozás előzte meg, amelynek keretében Volvócskámmal (meg pár kanna vízzel, mert állandóan elfolyt a víz) felmentem a Mátrába, Parádfürdőre, oda, ahol régen Gáborékkal is voltunk néhányszor és nagyon megszerettem. Kivettem egy motelszobát és élveztem az egyedüllétet. Sokat sétáltam a közeli szanatórium szép parkjában.
A legjobb napom az volt, amikor elmentem Recskre, és megnéztem a volt koncentrációs tábor maradványait. Baromi hideg volt, és mindent hó borított, úgyhogy a hely még félelmetesebbnek tűnt. Rengeteg fotót csináltam. Ezek lettek volna életem legjobb képei, de a gépem beszart és ezért nem sikerültek.
Hazaérvén szállásomhoz, szokás szerint befordultam az árokba, ahonnan ez esetben egy Barkas húzott ki. Végül meghoztam a már amúgy is meghozott döntést, mégpedig, hogy nem folytatom a sulit.

Nem tudtam, mihez kezdjek, ezért fogtam magam, és ismét elutaztam San Franciscóba. Katit megkértem, hogy lakjon a lakásomban, amíg kint nyaralok, gondoltam egy-két hónapról van csak szó. Botonddal közben összejöttek, úgyhogy végül is örültek, hogy így összeköltözhetnek.

11.

Először apuéknál laktam, akik azóta vettek egy szép házat, gyönyörű helyen. Kint volt Dóri anyukája is, akit nagyon megszerettem. Sokat sétáltam a közeli kikötőnél, és itt írtam a Vár című verset, ami a könyv elején szerepel. Valamiért eszembe jutott, hogy most írni szeretnék valamit, pedig ez amúgy nem volt szokásom. Kisétáltam a kikötő legtávolabbi pontjához, ahol már sok víz volt körülöttem. Leültem, szemlélődtem, és egyszer csak megakadt a szemem a messzi túloldalon egy házon, és elkezdtem írni. Utána láttam életem első hullócsillagát, amit üstökösnek néztem, és amit jelnek tekintettem. Azon nem gondolkoztam, hogy milyen jel is valójában. Jó volt, hogy nem nyomaszt a felnőtt élet semmilyen, elsősorban pénzügyi gondja. Előzőleg eladtam vidéki házamat, aminek az árát leginkább ruhákba fektettem. Az autóm, meg a számítógépem ugyanerre a sorsra jutott, szép lassan föléltem mindent. Volt még olyan ezer dollárom, és Diegóval – akivel ismét fölvettem a kapcsolatot, de már csak mint jóbaráttal – elmentünk egy kereskedőhöz. Ott előadtam, hogy se creditem, se jövedelmem, csak egy kevés pénzem, de nekem most azonnal autóra van szükségem. Mondták, hogy jöjjek vissza másnap, de közöltem, hogy senki nem lenne, aki elhozna. Így saját autóval jöttem el végül is, bár mint kiderült, azért jól megszívattak a kamatokkal.

Napokig az Interneten bóklásztam. Utánajártam, hogyan lehetne belőlem űrhajós vagy űrhajózásfejlesztő, de mikor nyilvánvalóvá vált, hogy alapfeltétel a kémia és fizika, más szakterület után néztem. Elhelyezkedtem egy étteremnél, mint hostess, itt fél évet dolgoztam. Apuval mindig is szerettük egymást, de nem tudunk együtt élni. Szóval most sem jöttünk ki túl jól, így beköltöztem egy nemrég megismert lányhoz, aki három fiúval bérelt egy házat, de az egyik éppen kiköltözött. Szerintem ebben az egyik fiú, Győző keze volt, aki egyszer már látott engem, és ki is nyilvánította tetszését, azzal, hogy azt mondta a haverjának, hogy gecijó ez a nő. A stílusa ellenére összejöttünk, de szerintem az egész csak arra volt jó, hogy rossz kapcsolatunk miatt egyre inkább egy barátra leljek, Laciban, aki a másik lakótársunk volt. Győzővel körülbelül két hét után szakítottunk, Lacival viszont egyre jobb lett a kapcsolatunk. Annyira érett, normális, természetes és jólelkű. Pár hónap múlva szinte úgy kellett letepernem, mert nem akart kezdeményezni, hogy nehogy megromoljon a viszonyunk.

Amikor fél éve voltam kint, lejárt a tartózkodási engedélyem, ezért elrepültem Cancunba három napra. Élveztem az egyedüllétet, bár közben többször is beszéltünk Lacival telefonon. El akartam menni a maya piramisokhoz, de csak egy szegényes romot találtam, egy csomó hatalmas gyíkkal. Az igaziak a félsziget belsejében vannak, nagyobb előkészület és több idő kellett volna egy ilyen túrához, úgyhogy nagy sajnálatomra kimaradt a programból. Ettől függetlenül nagyon jól éreztem magam, éjjel felmásztam a szálloda tetejére és onnan nézegettem a gyönyörű csillagos eget. Nappal elmentem a piacra, de nem sokáig időztem ott, csak amíg Lacinak vettem egy ezüst karkötőt, mert a – főleg férfi – árusok ide-oda rángattak, fel akartak cibálni a boltjuk feletti szobába, meg hasissal kínálgattak.

Közben teljesen elegem lett a hostesskedésből, és elvégeztem egy mixer iskolát, majd elhelyezkedtem egy óceánparti motel bárjában. Ezt egyáltalán nem szerettem, egyre jobban irtóztam az egész vendéglátóipartól. Még gyakrabban fájt a hasam, és gyakran úgy éreztem, mintha ki akarnának szakadni a szerveim. Nem lepett meg, amikor előbb egyik oldalon, majd a másik oldalon is sérvem jött ki. Viszont itt ismertem meg egy másik alkalmazottat, a concierge-t. Guatemalából jött, ahol nagyon jó állása volt, de szinte mindenét elvesztette az ország gazdasági helyzetének romlása következtében. Otthon maradt felesége és két gyereke, és hogy pénzt küldhessen nekik, két-három állást vállalt, ő maga meg szinte semmire sem költött. Sokat volt velem a bárban, ezért nem ment még jobban az agyamra az egész. Szomorúan láttam, hogy mennyit iszik (én is sokat ittam egyébként unalmamban), majd egyre mélyebbre süllyed. Viszont gyönyörűen rajzolt, és van egy ceruzarajzom meg egy festményem tőle, amik bekeretezve lógnak a falon.

Ekkoriban ismertem meg egy másik fiút is, aki otthon orvos volt, de nem volt megelégedve helyzetével, így kijött. Most már egy másik államban jár egyetemre, továbbképzi magát. Félelmetes intelligenciája van, és csupa buzi barátja (bár ő nem az), nagyon jókat buliztunk együtt.

Laci is gyakran jött be hozzám esténként. Nagyon jól alakult a kapcsolatunk, egyre jobban szerettem. Elkezdtem rágni a fülét, hogy ez így nem élet, így hamarosan elköltöztünk hármasban, egy gyönyörű lakást béreltünk ki. Gabi jött velünk, aki Laci legjobb barátja még otthonról és kijött fél évre dolgozni. Lacival elég sokat veszekedtünk viszont, mert gyakran ugye nekem semmi sem jó. Egyik barátomnak sem lehetett túl könnyű mellettem. És mindegyik barátom nagyon nagy szeretettel vett körül, de Laci volt az, akinél elsőként ezt nem a gyengeség jeleként értelmeztem, hanem megpróbáltam elfogadni és viszonozni. Ő azonban annyira érzékeny és nyílt – aminek én még mindig a közelébe sem érek –, hogy így is nagyon gyakran bántom meg. Még mindig hol így, hol úgy érzem magam, és ezek a változások nagyon befolyásolnak, mindig a hatalmukba kerítenek, nehezen tudom a megfelelő távolságból szemlélni a dolgokat. Szóval a fiúk és önmagam számára továbbra is elég bonyolult vagyok.

Nekiálltam megint tanulni, meg akartam szerezni az ingatlanközvetítői igazolványt, mert itt csak azzal lehet ilyen tevékenységet végezni. Pár hét volt csak az iskola, de borzalmasan nehéz, végül azért sikerült. Itt az a divat, hogy már a vizsgák előtt mindenféle cég leveleket küldözget, hogy majd menjek hozzájuk dolgozni. Ugyanis pénzükbe nem kerülök, a jutalékot viszont felezzük általában. A vizsgák után kiválasztottam a levelek alapján egy céget, mert kicsinek tűnt, és azt akartam, hogy figyeljenek majd rám, illetve a bróker jóképű volt a fényképen. Egyedül hozzájuk mentem el interjúra, és a következő héten már kezdtem is. A cég főleg izraeliekből áll, és rengeteg segítséget kaptam. A menedzser volt a legkedvesebb hozzám, végig fáradhatatlanul támogatott. A vendéglátót vakmerően otthagytam, amit azzal magyaráztam, hogy teljes időt kell az ingatlanozásra szánni, ami igaz is, de inkább csak elegem volt már abból a munkából.

Beiratkoztam egy otthon végezhető lakberendezői iskolába is, mert úgy gondoltam, egyszer, ha saját irodám lesz, igazán teljes körű szolgáltatást szeretnék majd nyújtani, ezt még most is csinálom. Élveztem a munkámat, de rengeteg nehézségem volt egyrészt az angol nyelv, másrészt az otthonitól nagyon eltérő rendszer miatt. Pár hét után eladtam egy házat, de végül is nem jött össze, mert a vevők nem kapták meg a hitelt.

Karácsonykor hazalátogattam egy év után, és összetörtem anyu kocsiját.
A melrose-i hangulat már nem volt a régi, de így is egyfolytában buliztunk, és Gáborékkal is találkoztam, aki éppen akkor vetett véget hatéves kapcsolatának. Nagyon jó volt Rebekával és Bencével, anyuéknál laktam, így ha otthon voltam, részt vettem az esti meséken. Elmentem nőgyógyászhoz is, hogy minden rendben-e, ekkor szedte le végre a hétéves spirált. Közölte, hogy most már meg kell műteni a méhszájsebemet, mert különben hamarosan elrákosodik, így két héttel tovább maradtam. A műtétkor észrevett még valami fertőzést, ami szerinte egy éven belül szintén el fog rákosodni, de elaludtam aznap reggel, amikor ecsetelte volna, így kezelés nélkül jöttem vissza. Érdekes, ahogy újra és újra előjön a rák kérdése az életemben, az összes felmenőm egyébként abban halt meg, gondolom, én is abban fogok.

Közben Zolival kitaláltuk, hogy ha már otthon vagyok, használjam ki a helyzetet ingatlanügyben és tájékozódjak. Megfogadtam a tanácsát és több ingatlanügynökkel is felvettem a kapcsolatot. Nagyon jó visszhangra találtak az ötleteim, és egyenesen megköszönték, hogy rájuk gondoltam. Jó volt ismét magyarokkal beszélni üzleti dolgokról. Belevetettem magam a munkába, és visszatérve San Franciscóba, kintről is folytattam az elindított akciókat. Anyuék is sokat segítettek, fizikailag is, meg némi pénzzel is támogatták elképzelésemet. (Bár anyagilag nem álltak túl jól, mert legutóbbi vállalkozásuk minden tartalékjukat elvitte.)

Annál többet azonban nem nagyon tehettem, hogy ellátom információkkal, rendelkezésre állok, és biztatom az otthoni ingatlanosokat, de a helyzet otthon, mint tudjuk, éppen nem túl rózsás. Nem is tudtam a kérdéssel eleget foglalkozni, mert a főnököm azt mondta, és igaza is volt, hogy koncentráljak inkább az itteni eladásokra, hiszen meg kell élnem valamiből, és bár a tervem szép és jó, de mindenképpen hosszú távon hoz csak eredményt. Így hát rengeteget dolgoztam továbbra is, de pénzem mégsem volt belőle. Hosszú hónapok alatt mindössze két eladás realizálódott.

12.

Már korábban megismerkedtem Brigivel, aki szintén évek óta itt él, általában babysitterkedik. Hozzám hasonlóan régóta foglalkoztatja a spiritualizmus, de velem ellentétben, erről állandóan beszél is. Nehéz volt megszoknom ezt a tulajdonságát, hiszen számomra ez a téma életem legfontosabb kérdése, a fejlődésem pedig életem legnagyobb célja, és így ezt magánügyként, nagyon intim kérdésként kezelem. Soha nem is kerestem ilyen emberek társaságát, nem akartam ezekről a dolgokról egyszerűen fecserészni. Ez ügyben Anyuval, Zolival, Olíviával, Marcival nagyon jól megértettem magam, hiszen hasonló könyveket olvastunk, hasonló és közös tapasztalataink vannak, és ez maximálisan ki is elégített. Viszont nagyon örültem, hogy Brigivel cserélgethettük a könyveinket, mert itt nem olyan egyszerű magyar könyvekhez jutni, főleg ilyen témájúakhoz.

Voltunk pár hónapja egy indián fesztiválon. Imádom és csodálom őket, nagyon érdekel a kultúrájuk, csakúgy, mint a romáké. Sok roma és indián CD-m van. Szívesen élnék közöttük, de persze nehéz olyan indiánokat találni ma már, akik őrzik tradícióikat. A fesztivál fergeteges volt, és Brigi elhozta Pannát is, akit ekkor ismertem meg, és egyből nagyon szimpatikus lett.

Barbarával elmentünk Ole Láma előadására, amelyet egy templomban tartottak. A végén a Láma megáldott bennünket egyenként, megnyitotta a szívcsakránkat, valamint szanszkrit nevet is kaptunk, az alapján, hogy hol tartunk, illetve mivé fejlődhetünk az életben. Én a Karma Palden Dölma, azaz Radiant Liberty (Sugárzó Szabadság) nevet kaptam. Ilyenkor általában egy zsineget is kötnek a nyakunkba, amely meg van áldva.

Az előadás közben feltűnt, hogy egy furcsa férfi időnként harsányan felnevet. Az illető a végén odajött hozzám, és azt mondta, már amikor beléptem, megfigyelte, hogy milyen erős az agyam, és hogy szoktam-e meditálni, mert nagy tanító lehetne belőlem. Meglepett az öltözéke, bár itt sok fura ember van. Bő, nagyon színes, lila, piros, narancssárga selyemruhákat hord, alul pedig többnyire szoknyát. Mindehhez westerncsizmát, vagy hasonló különleges cipőket húz. Az utcán ezt egy Versacci napszemüveggel egészíti ki, meg néha különböző sapkákkal. Sötét bőre van és kisfiús arca. Nem értettem, miért próbál hízelegni, nem is vettem komolyan. Azért névjegykártyát cseréltünk, gondoltam, hátha szüksége lesz egyszer valamilyen ingatlanra. Az ő névjegykártyája úgy néz ki, hogy az elején felhős ég háttérrel három figura, Ő, a Dalai Láma és még egy nagy láma látható, illetve a „Kharma Drama Dharma”, illetve alatta „Compassion in Action” (cselekvő együttérzés), a hátulján pedig: „May all beings experience enlightenment and remain from being frightened and remember Life is GOD, GOD is Life and life supports you, so support your life!” (Minden lény tapasztalja meg a megvilágosodást, és maradjon félelem mentes és emlékezzen: az Élet Isten, Isten az Élet, az élet támogat téged, ezért támogasd az életet.) Alatta a neve, Chandra, és egy San Franciscó-i, egy New York-i, valamint egy londoni telefonszám. Egyébként végig az előadás alatt folyton egy fiút néztem, mert irigységgel töltött el, hogy olyan kiegyensúlyozott és végig képes meditálni. Mint később megtudtam, ő is Chandra csoportjába tartozik.

Chandra másnap üzenetet hagyott, amelyben olyanokat mondott, hogy ő a Lord of The Full Moon, és nekem adja az ürességét. Gondoltam, ismerem én a férfiakat, így nem hívtam vissza. Hagyott vagy még két üzenetet, míg az utolsóban azt is megemlítette, hogy hamarosan nagy tudású lámák érkeznek, amire el kellene mennem. Felkeltette a kíváncsiságomat, így végül visszahívtam, bár nem hittem el egy szavát sem. Megbeszéltem vele, hogyha Brigit is vihetem, megyek megnézni a lámákat, akik Chandra lakásában lesznek majd.

A cím, amit kaptam, az egyik leggazdagabb környéken található. A lobbyban már sokan gyülekeztek, Chandra különböző ismerősei, tanítványai. Nem tudtam és nem értettem semmit, így óvatosan puhatolóztam. Körülbelül csupa olyan sztorit hallottam, hogy azelőtt „compleetly fucked up” (teljesen elbaszott) voltam, de azután találkoztam Chandrával, aki „opened me up”(érzelmileg kinyitott). Gondoltam, most se lehetnek normálisak.
A fényűző aulában ott volt Chandra egyik segédje is, Allen, aki leginkább úgy néz ki, mint a Julius Meinl-figura. Angol-ír-indiai-kínai keverék, vagy valami hasonló, és gyönyörű szép fiú. Ő fogadott minket, és mindig feltelefonált, ahogy érkezett valaki. Teljesen abszurdnak láttam az egészet, hogy tibeti szerzetesek itt, ezen a fényűző helyen fognak áldást osztani. Brigivel elszórakoztattuk magunkat azzal a gondolattal, hogy talán magánjetekkel repültek ide. Sokáig vártunk, végül felengedtek minket. Chandra lakása tele van képekkel, Oshoról, Jézusról, sok tibeti lámáról, meg szobrokkal és tibeti, indiai textilekkel. Bútor nem sok van, az egyik kanapén már ott ült egy idős szerzetes, szerzetesi ruhájában. Leültünk a földön körbe, és a láma két szerzetestársa segítségével megkezdte a szertartást. Meditálnunk kellett, Buddhát magunk elé képzelni, majd az egyik segéd körbejárt egy tállal, amiben tésztagalacsinok voltak, és abból mindenki elvett egyet-egyet.
A galacsinokat a testünk különböző pontjaihoz érintve felszívtunk velük mindenfajta negativitást. Azután a láma körbejött, és szanszkritül mormolva mindenkinek a fejére öntött egy kis vizet, ami már nem tudom, mi célt szolgált, de gondolom tisztítást. Ezután újabb kört tett, s ekkor egy nagy tollal sepergetett le rólunk mindenféle rosszat. Végül egy fémtárgyat érintgetett hozzánk, ami védelmezésre szolgált, majd egy imát is megtanultunk, és ismét kaptunk zsineget a nyakunkba. Elszórakoztattam őket egy darabig, mire a nekem egyedül tetsző piros színűt kiválasztattam velük. Végig nem tudtam koncentrálni, állandóan csodálkozva néztem körül, hogy mi folyik itt, és én mit keresek itt. Chandra majdnem velem szemben ült, és többször is rám kacsintott. Mielőtt elmentünk odajött hozzám, és azt mondta, hogy lát a testemben valami rendellenességet, és éppen a városban tartózkodik egy pszicho-surger (mint a manilai csodadoktorok) ismerőse, jó lenne, ha megműthetne engem. Mondtam jó, persze. Azt is mondta, hogy a láma is kérdezte tőle, mi a baj velem. (Megjegyzem nem csodálom, már csak amiatt sem, mert úgy viselkedtem, mint egy hülye bakfis).

Másnap hívott, hogy menjek le hozzá. Ott voltam nála öt órát. Közben végre megtudtam, mit csinál. Egyre-másra jöttek hozzá az emberek, akár egész családjukkal, hogy gyógyítsa őket. Chandra állítólag olyan tizenöt évet élt kolostorban, egyébként Indiából származik, gazdag családból. Azt hiszem van valamilyen orvosi végzettsége is. Osho ashramját is vezette Punában és Angliában is élt sokat. Mindenkivel bement hosszabb-rövidebb időre egy másik szobába, ahonnan, amikor kijöttek, mindenki álmélkodott, hogy hű, meg ha, mennyit változott a kuncsaft, és ők maguk is elismerték, hogy sokkal jobban érzik magukat. Egy haiti asszony táncolva jött ki tőle, aki saját hite szerint a démontól megszállva ment be, de a varázsló elűzte azt.

Később engem is behívott, de egész addig is kitüntetett figyelmességével, kedvességével. Kimentünk az erkélyre, a lakás a tizennegyediken van, rögtön az óceánparton, de nem arra néz, hanem a másik oldalon lévő gyönyörű csatornákra. Felfeküdtem az erkélyen lévő ágyra, ő meg megcsontkovácsolt, de mivel még soha ezelőtt nem volt ilyen tapasztalatban részem, alig bírtam visszatartani a röhögést, hogy mit művel velem. Azután felvett egy koronaszerű, nagy, aranyozott valamit, a kezében egy csengettyűvel csilingelt, hozzá szanszkritül énekelve, a másik kezében meg egy fura tárgy volt, amit a hasam felett mozgatott. Ekkor már fuldokoltam, de nem sértettem meg, ő is jókedvű volt, mint egyébként mindig. Később meggyújtott egy fűcsomót – az indiánok használnak ilyet a rossz szellemek elűzésére –, és rám fújta a füstjét, tök büdös lettem tőle – nem is engedtem neki azután többször.

Kérdezte tőlem, hogy jó lesz-e a reggel tízórás időpont a colonra, amiről én azt hittem, hogy a műtét, és rábólintottam. Inkább kíváncsi voltam, mint hittem neki. Reggel kilencre ott voltam nála, akkor tápászkodott ki az ágyból. Nekiállt készülődni, meg hosszasan telefonálgatni, nekem pedig berakott egy dokumentumfilmet egy hatvanas évekbeli gururól. Tizenegykor jelentette, hogy készen van. Hozta a pisztolyát is, mert mondta, hogy lőni tanul, mivel filmekben is szokott szerepelni. Hatalmas fehér kocsija van, szentképekkel, és a műszerfal tetején virágokkal. Úgy vezet, mint egy őrült, miközben üvölteti a zenét, valami funkyt. Közben különböző sztorikkal szórakoztatott, hogy hogyan tolt ki például a rendőrökkel, meg mik történtek vele és Steven Seagallal.

South Beach-re mentünk, egy hangulatos óceánparti házba. Mindössze három órát késtünk. Egy kedves, idősebb hölgy fogadott, aki bevezetett egy helyiségbe, és mondta, hogy vegyem fel az odakészített műtősruhát. Erre teljesen meghökkentem, hogy ezek itt tényleg meg fognak engem műteni, méghozzá ilyen körülmények között, egy családi házban. Mindegy, átöltöztem és felfeküdtem az asztalra. A hölgy erre adott vagy nyolc beöntést. Közben rájöttem, hogy a „colon”-ból tudhattam volna, hogy ez a colon-hydrotherapy, amelyen Anyuék is nemrég voltak otthon, és nagyon egészséges. Mire kimentem, Chandra eltűnt, és két órát kellett rá várnom. Azt mondta, a sebészt próbálta megkeresni nekem, de az illető a taxijában felejtette a táskáját, és így az összes iratát, valamint eszközét. Erre elkezdték a taxit hajkurászni, de nem találták meg. Így végül soha nem is találkoztam az illetővel, nem lettem megműtve, de legalább belülről kitisztítottak. Másnap hívott, hogy szerezzek neki egy hatalmas épületet, mert létre akarnak hozni egy meditációs központot, azt mondta, a pénz nem számít, majd valahogy manifesztálják.

Nagyon lassan, fokozatosan kezdtem el hinni benne, de még így is időnként Playboy gurunak szólítom, bár csak viccből. Az is furcsa volt, hogy mindig hívott telefonon, a gurukat azelőtt valahogy úgy képzeltem, hogy csendes bölcsek, az arra érdemes és kész tanítványokat pedig egyszerűen magukhoz vonzzák. Chandrának most már egyenesen hálás vagyok, hogy nem hagyja annyiban a dolgokat, és akár az egójuknál fogva, annak hízelegve rántja magához az embereket. Soha nem kér pénzt, viszont reggeltől estig gyógyít, és egy-egy delikvenssel gyakran órákig beszél telefonon. Így azután bárhányszor megbeszéljük, mindig órákat kell rá várni különböző helyeken, amivel az őrületbe tudja kergetni az embert. Viszont megéri. Lelkes tanító, sokat és jól beszél. Van egy szorosabb és egy bővebb csapat körülötte, két fiatal lány például, Svájcból és Spanyolországból, már vagy négy éve mellette vannak, Allen pedig öt éve. Ők a legjobb reklámjai, hiszen egytől egyig kiegyensúlyozottak, nem esznek húst, sokat meditálnak, persze a fejlettségi szintjük különböző, de bár tartanék már ott, ahol ők.
Chandra kezdetben Japanese Warriornak hívott, illetve többször nővérének, lélektestvérének, végül pedig megállapodtunk abban, hogy Egyiptomból ismerjük egymást, ahol én gyönyörű táncosnő voltam, Allen a fáraó, Chandra pedig a mágus. Néha csak tartottam a telefont, míg Chandra hallgatott, majd úgy fél óra múlva megköszönte és letette. Ilyenkor meditál és valamilyen erőkkel érintkezik, vagy csak engem szórakoztat.

Kati barátnőm januárban jött ki az USA-ba, északabbra, egy másik államban dolgozni, mint bentlakásos babysitter. Május körül lejött hozzám egy hétre, és gondoltam lesokkolom kicsit. Elvittem Chandrához. Pár óra várakozás után megérkezett Allennel. Kati a liftben a hátam mögé bújt, annyira megijedt, és félt tőle. Chandra kezelésbe vette, egész délután Kati volt a sztár, ami már önmagában nagyon jót tett neki, szerintem még soha nem kaphatott ennyi figyelmet. Később, amikor Chandra felment New Yorkba, „meglátogatni Steve-et” (Seagalt), ismét találkoztak.

Azóta sok időt töltöttem Chandrával, bár néha belebonyolódom a drámáimba, amelyeket ő csak „emotional bullshit”-nak hív, és ilyenkor inkább nem megyek hozzá, hogy ne fárasszam. Egyébként is azt szokta mondani, hogy nem ér rá bárkinek a fantáziálgatásában részt venni, nincs ideje szórakozni, ő csak jön, rendberakja az embert, és azután elmegy. A tantra igazi mestere. Pár hónapja már én sem eszem húst, azóta Rebeka húgom mindenkinek boldogan újságolja, hogy már Borika is vegetáriánus. Tejtermékeket sem igazán szeretnék fogyasztani, de az már nehezebb, húst amúgy sem ettem sokat.

Feliratkoztam egy magyarokból álló, Internetes tantra levelező csoportba. Passzív szemlélőként olvasgattam, miket irkálnak, majd egyszer csak úgy döntöttem, felrakom a Vár-at. Másnap ez a levél várt:

„Szia, Bori és Mindenki!
Jó néhány hónapja, hogy elindult bennem az a folyamat, aminek érzem, hogy a csúcsára kezdek érni.
A tegnapi napon és a mai reggelen jutottam el arra a pontra, ahol tudom, hogy vagy szembenézek a félelmeimmel, kétségeimmel és átlépek egy más szintre, mint ahol eddig voltam, vagy visszazuhanok a
bezártság állapotába és elvész minden.
Ma, amikor jöttem a munkahelyemre, lázasan járt az agyam, hogy hogy oldjam meg a helyzetet, amit az Univerzum felkínált nekem. Tudom hogy miért kaptam, és tudom, hogy lehet hogy nagyon sok múlik ezen. És ez teljesen kétségbe ejtett. Tudtam, hogy nem szabadna gondolkoznom, de nem tudtam abbahagyni. Mi van, ha nem jól reagálok, mi van, ha a lassan elvékonyodó fal, amit magam köré húztam, újra vastagodni kezd. Mi lesz, ha rosszul lépek, és olyan élmények érnek, ami újra bezár? Lehet, hogy vége mindennek, és elvész a lehetőség a csodára, amit nyitott állapotaimban megélhettem? Lehet, hogy mégsem leszek képes ezt megtartani? Úgy éreztem, most dől el a sorsom. Az összes félelmem rám zúdult. Ki akartam gondolni, de nem ment.
És akkor kinyitottam a Bori levelét. És leálltak a gondolataim. A Bori soraiban ott volt az összes érzésem. Minden félelmem és reményem. Nem is tudom leírni, hogy milyen hatással volt rám ez az egész. Úgy érzem, mintha egy hatalmas élőlény sejtjei volnánk, mi mind. És ha egy sejtben megfogalmazódik egy kérdés, a test válaszol, és segít. Az a test aminek egyik sejtje én vagyok, a másik a Bori, az Anikó, a Zoli, a Jani, a Gergő, és Ti mind, meg az egész Univerzum. És a Bori, akit még soha életemben nem láttam, és nem tudok róla semmit, kifejezett engem. Az ÉLET rajta keresztül fejezett ki engem. Ez a pillanat az, amikor nem hiszem, hanem tudom hogy ez így van. Ez olyan megható. Ebben a pillanatban egy vagyok mindennel. Itt ülök az íróasztalomnál a munkahelyemen, a kollégáim dolgoznak körülöttem, és tök furcsa minden.”
„Most semmi kétségem nincs, hogy elküldjem-e így, ismeretlenül is a levelemet mindenkinek. Most nincs semmi fal köztem és köztetek. Most nem nehéz. Most nagyon nagyon könnyű minden. Most veszem észre,
hogy az írás közben a falaim szivacsossá váltak, hogy átjár a fény és „VÉGRE ÉLEK”
KÖSZÖNÖM, Kati”

13.

Közben Lacival egyre többet veszekedtünk, hogy már én magam sem bírtam elviselni, hogy milyen vagyok. Annyi szép, kidolgozott elmélet él a fejemben a párkapcsolatokat és minden egyéb fontos kérdést illetően, és azután meg egészen máshogy viselkedem a gyakorlatban. Úgy döntöttem, elköltözöm. Brigi egyik ismerősénél kötöttem ki két hónapra. Minden hétvégén ott aludt Brigi és Panna, és teljesen el voltunk szállva a Chandra-féle tapasztalatainktól. Megpróbáltam azért vigyázni, hogy semiképpen ne egy külső eseményben, vagy személyben keressem a boldogságot, illetve kérdéseimre a választ, hanem saját magamban. Talán ezért is fogadtam el a kelleténél nehezebben Chandrát is, Brigi viszont azóta, hogy megismerte, szinte minden szabad percét vele tölti. Mindenesetre így is meglepő, hogy ennyire hallgatok Chandrára, mert amúgy nem tartozik a tulajdonságaim közé, hogy odafigyelnék bárkinek is a tanácsára.

Laci nagyon nehezen viselte a szakítást (én sem kevésbé), gyakran hívott, és olyankor mindketten sírtunk. Nem lehet könnyű mellettem, aki kizárólag a saját fejlődésével van elfoglalva (nem a legönzetlenebb módon), és gyakran emiatt okoz újabb és újabb problémákat. Igazából azonban régen nem volt más választásom, muszáj volt ezzel foglalkoznom, hiszen különben meghaltam volna, nem beszélve a kárról, amit környezetemnek így is okoztam. Mivel most is ez az egyetlen igazi célom, most sem tudom csak úgy abbahagyni. Mindent ennek rendelek alá, még a kapcsolataimat is – de ezzel nem azt mondom, hogy helyesen teszem, hiszen az lenne az igazi fejlődés, hogy például fel tudok mutatni egy normálisan működő kapcsolatot.

Pár hónap után Lacival ismét közelebb kerültünk egymáshoz. Az új lakásomba költözéskor is mindenben segített. Főleg anyagilag, de amúgy is minden téren hihetetlenül nagyvonalú, leginkább, ahogy a szeretetével eláraszt. Hozzá közel találtam egy pici lakást, amit kedvemre berendeztem, és teleraktam féltett buddha szobraimmal, meg képeimmel, a fürdőszobát meg teljesen átalakítottuk.

Chandra gyakran modta, hogy „nyissam ki a szívem”, ami alatt fogalmam sem volt, hogy mit ért. Lacival, ahogy ismét jóban lettünk, megtapasztaltam ezt az érzést. Egyszerűen kinyíltam neki – azután ismét bezárkóztam, de annak is örülök, hogy egyáltalán képes voltam rá. Ha ezt az állapotot folyamatosan fenn tudnám tartani, akkor lehetne jó a kapcsolatunk. Már több, mint egy éve vagyunk együtt.

Közben az ingatlanozás továbbra sem ment valami fényesen. Nyolc hónap után leültem és összeszámoltam, huszonöt szerződést írtam addigra, ami azt jelenti, hogy ennyi esetben én elvégeztem a munkám, megtettem, ami tőlem telt, eladtam az ingatlant. A szerződés megírása után azonban kicsúszik a tranzakció az üzletkötő kezeiből, hiszen onnantól nem rajta múlnak a dolgok. Az eredményeim láttán elgondolkoztam, hogy az Univerzum talán közölni akar velem valamit, talán nem kéne ezt tovább erőltetni. Egyik napról a másikra föladtam. Nagyon nehéz volt, hiszen azt gondoltam, az ingatlanozás most már legalább is évekre szól majd, rengeteg célom volt ezzel kapcsolatosan. Nagyon ragaszkodtam hozzá, egyébként talán ez volt az egyik baj. Mindenesetre, eldöntöttem, hogy abbahagyom, és egyből fel is lélegeztem, bár szomorúsággal töltött el, hogy a magyarországi ingatlanosokkal kapcsolatos terveimet sem tudom folytatni, hiszen túl fásult és kiábrándult vagyok.

Az elengedés viszont olyan jól sikerült, hogy hirtelen nagyon szabadnak éreztem magam. Rájöttem, hogy elegem van ebből az egész karrieresdiből. Különben is csak jövőt generálok magamnak vele, holott valójában ki akarok szállni az egészből. Richard Bachnak volt egy mondata az Illúziókban – ami évek óta az egyik kedvenc könyvem –, ha valaki jövőt akar magának, az menjen ingatlanközvetítőnek. A törekvéseim mindig egymással ellentétesek voltak, mert bár küzdöttem az egzisztenciáért, ugyanakkor hónapok óta a jelenben létezést próbáltam elsajátítani – megjegyzem, inkább kudarccal, mint sikerrel. Ettől azután össze voltam zavarodva, egészen mostanáig. Az elengedéssel egy csomó sznobság is eltűnt belőlem, nem is tudtam, hogy ennyi volt. Például azért is szerettem a közvetítést, mert mindenki hasraesett, amikor meghallotta, hogy mivel foglalkozom – hiszen itt mindenki tudja, hogy nehéz szakma, és sokat kell érte tanulni.

Még jobban megleptem magam, amikor elmentem takarítani – igaz, nem sokáig bírtam, gyorsan azt is abbahagytam. Chandra felhívott, és azt mondta, „stupid idiot” vagyok, és menjek vissza ingatlanozni. Különben is kell nekem a tér, amit sok pénzzel tudok csak megvalósítani. Korábban mindig egy ketrecbe zárt tigrishez, most meg egy, a dzsungelből a városba vetett kígyóhoz hasonlított. Mindig azt találta fő problémámnak, hogy szenvedek attól, hogy nem élhetem azt az életet, amelyet szeretnék. Megjegyzem, nagyon találóan fogalmazott, pontosan így érzem magam. A mostani fő problémám pontosan az, hogy nagyon vágyom a szabadságra, de egy elég megfoghatatlan ábrándképet kergetek. Először is a társadalom mindenfajta korlátja alól szeretnék felszabadulni. Ez általában megy is. Mondjuk néha nem biztos, hogy a legmegfelelőbb eszközökkel valósítom ezt meg, hiszen olyan helyzeteket teremtek újra és újra, hogy például nincs jogsim, biztosításom, érvényes rendszámom, amiért itt, ha elkapnak, kéz-láb bilincsben visznek el. Azután a kapcsolataimban is mindig az én akaratom valósul meg. Leginkább azonban saját gondolataim, agyalásaim, korlátaim, valamint egész karmám alól szeretnék felszabadulni. Első lépésben rendben van az, hogy az ember boldogságra vágyik, de tulajdonképpen arra sem vágyom, arra sem akarok vágyni, egyszerűen nem akarok vágyni semmire, magyarul mindenféle ragaszkodást el szeretnék engedni az életemből.

A hülye munkáim feladását is ilyen elengedésképpen értékeltem. Régen azt gondoltam, ha lenne még egy életem, akkor beleszarnék mindenbe és a nyakamba venném a világot, nem aggódva semmiféle megélhetés és kényelem miatt, de azt gondoltam ebben az életemben ezt már úgysem lenne bátorságom megvalósítani. Persze, ha sok pénzem lenne, akkor utazgatnék. Ahogy abbahagytam az ingatlanozást, rájöttem viszont, hogy elértem ezt, és most már képes lennék ilyen életre. Vettem is gyorsan egy Tahiti útikönyvet, mert amióta – évekkel ezelőtt – olvastam Gauguin életrajzát, azóta az az a hely számomra, ahová el lehet vonulni a civilizáció elől. Chandra erre közölte, hogy a Himaláján egy barlangban is szükségem lenne felszerelésre, tehát kell a pénz, ne jöjjek a baromságaimmal.
Arra az ötletemre, hogy antropológiát tanulnék, azt kérdezte, hogy és mi akarsz lenni, „mind fucker” (agykúró).

Azt is mondta egyébként, hogy bár nem találkoztunk egy ideje, ő szokott engem figyelni, és érzi mi van velem. Úgy látja, nem vagyok jól – bár nem éreztem rosszul magam egyáltalán, örültem az apró kis lépéseimnek, amiket elérek –, és ha nem hagyom abba azonnal a dohányzást, amit nem arra használok, mint mások, hanem önmagam bántására és pusztítására, és ha nem élek végre tényleg egyedül, akkor hamarosan rákos leszek. Másnapra ki is borultam, mire anyu a következőket írta e-mailben:

Jaj, Borika, nem tudom, mi a helyes, mert érzéseim szerint nem helyes, amit Chandra tesz, nem lehetséges bárkinek bármit megmondani, hogy helyes, helytelen ilyen erővel, ha nem tart ott, nem képes rá. Óriási áldozat, erőfeszítés és ráadásul lehet, hogy sikertelenség. Hogyan is tehetnéd meg, hogy szakíts, ha nem te érzed, hanem más tanácsolja. Még ha látod is, hogy igaza van. Bár, ha meg kinyílt a szíved, akkor meg ez is kétséges. Nincs itt az ideje a szakításnak. Ha ennyire nehéz, akkor nincs itt az ideje. Beleértve az anyagiakat is. Ne gyötrődj annyit, élj már egy kicsit könnyedébben. Nem hiszem, hogy az élet ennyire gyötrelmes, könnyedébben vedd, megbocsátóbban: aha, nem megy a szakítás, rendben, akkor majd később. Most éppen ez van, biztosan ennek kell lenni.
A Beszélgetések Istennel-ben is a sokkal lazábban vannak a dolgok, nem?

Puszillak, nyugodj meg, nem olyan csúf a világ, nem vagy háborúban, nem vagy beteg, szerencsésnek is vagy mondható, nem?
Csak te kreálod magadnak a szomorúságokat. Örülj Lacinak is!

Meg ezt is írta:

Az önbizalmad nyugodtan helyreállhat, Borika, ugyanis te nem a biztonságos középutas vagy, semmi csalódás nem érne, ha megelégednél a többség mércéjével, és lenne egy utált, unalmas, örömtelen és perspektívátlan munkád.
Te mindig magasabbra emeled a lécet, persze hogy néha levered, de rengeteget fejlődsz közben, amíg próbálod átugrani. Te már nem ugyanaz vagy, aki kiment a főiskola után, gondolj bele, mennyit tanultál az ingatlanos sulival is, meg a munkával is.
Lassan érnek a dolgok, lassan mutatkoznak meg.

Hát ilyen jó fej ő.

Egy-két hete ismét voltunk Chandráéknál, és elmentünk együtt, egy egész nagy csapat, egy szálloda aljában lévő orosz fürdőbe. Az egyik szauna után rám parancsolt, hogy másszak bele egy csapvíz hidegségű kis kádba, majd a fejemet is lelocsolta két vödör vízzel. Azt hittem egyből szívinfarktust kapok, de végül is beláttam, hogy jót tesz. Négy órát voltunk ott, és a végén az egyik nagyobb medence szélén körbe ültünk lótuszülésben, Chandra pedig velünk szemben egy kisebb vízesés alatt foglalt helyet. Tartott egy szép, hosszú meditációt.

14.

Kezdtem megbolondulni, hogy nem csinálok semmit. Sajnos, elmúlt a kezdeti érzés, miszerint szabad vagyok és független, és kizárólag azt fogom csinálni, amihez kedvem lesz. Pedig tényleg itt volt az alkalom, hogy mélyebben magamba nézhessek, és most először, mások véleményétől függetlenül dönthessem el, hogy valójában mit is szeretnék. Rajzolgattam egy kicsit, hogy próbálgassam, mit szeretek csinálni, de kiderült, hogy nincs hozzá tehetségem. Nem igazán jutottam semmire, és úgy éreztem magam, mint aki teljesen elveszítette az identitását. Megállapítottam, hogy mennyire azonosítottam magam a munkáimmal. Rosszul lettem, hogy nem tudok semmit kezdeni a hirtelen jött szabadságommal, és még rosszabbul lettem, ahogy arra gondoltam, hogyha ismét elmennék dolgozni, akkor megszűnnének ezek a problémáim. Hiszen nem úgy akartam megszüntetni őket, hogy egyet hátralépek. Amúgy is sokszor jut eszembe időről időre, hogy
barbár körülmények között fogva tartva, mivé lehet egy ember. Amikor már se családja, se munkája, se élete, csak a kínzás és a sötét cella, ahová be van zárva. Mi lesz akkor egy emberből? Mivel azonosíthatja magát? Semmivel. Akkor milyen ember lesz? Akkor jön-e elő a valódi énje vagy éppen ellenkezőleg, alapvető emberi mivoltától van-e megfosztva?

Azon is sokat problémázok mostanában – és végül is ez fejeződik ki a munkához való hozzáállásomon is –, hogy az akarat vagy az elfogadás érvényesüljön-e. Alapvetően harcos természetű vagyok, erős akarattal, de az az igazság, hogy egy csomó mindent mégsem tudok véghez vinni, mert a lázadó hajlamom szintúgy erős. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy szentül elhatározok valamit, majd ugyanazzal a lendülettel fellázadok magam ellen. Néha nem tudom eldönteni (nemhogy megvalósítani), hogy az Univerzumra bízzam magam, vagy üljek le, írjak célokat, azután meg küzdjek értük, mint egy oroszlán.

Végül is Chandra hatására, illetve saját kétségbeesésemre, hogy nem tudom a számláimat kifizetni, elkezdtem munkát keresni, de csak ímmel-ámmal, mert baromira nincs hozzá kedvem. Mármint ahhoz, hogy kizárólag a pénzért csinálok valami értelmetlenséget. Elmentem egy modellválogatásra is, ahol beválogattak. Holnap csinálunk fotókat is, majd meglátjuk, mi lesz az egészből. Egy hirdetés alapján elmentem egy tréningre is, aminek eredményeképpen pankrátor lettem. Videofilmeket forgatunk, azokban szerepelek, rendes éles meccseken, de az utolsón azt hiszem elrepesztették a bordám, vagy mi, mindenesetre nagyon fáj. Amúgy azóta sem dolgozok. Egyébként járok hastáncolni is, Olívia is otthon, lehet hogy egyszer majd együtt lépünk fel. (Mellette időnként átúszom a medencét harmincszor, és lépcsőzőgépet vagy futógépet is használok.)

Szóval éppen nem csináltam semmit, és akkor eszembe jutott, hogy legalább most van időm, hogy leírjak mindent. Megint az volt bennem, hogy egyszer majd leírom ezt az egészet, amikor hirtelen arra gondoltam, hogy miért ne most? Egy hete írok, napi öt-hat-nyolc órát. Ma befejezem. Azután még nem tudom, mi lesz.

“A kíváncsiság az örökkön égő láng mindannyiunk elméjében. Ezért kelek fel minden egyes reggel és elgondolkodom, vajon ma milyen meglepetésekkel szolgál az élet. Nélküle nem azok lennénk, akik most vagyunk. Mikor fiatalabb voltam, sokat tűnődtem, “Miért kék az ég?”, “Miért ragyognak a csillagok?”, “Miért vagyok én?”, és ezek a kérdések manapság is foglalkoztatnak. Annyi kérdés kavarog bennem [...] a kíváncsiság az a szenvedély, amely mozgat bennünket a mindennapokban, azért lettünk felfedezők és tudósok, mert szükségét érezzük, hogy kérdéseket tegyünk fel. A rengeteg kockázat és veszély ellenére tovább folytatjuk az ábrándozást és az álmodozást, az alkotást és a reménykedést. Oly’ sokat felfedeztünk már a világból, de mégis oly’ keveset. Habár soha nem tudhatunk meg mindent, de a bennünk égő kíváncsiság miatt mégis rengeteget tanultunk.”
Clara Ma

Kieg. info:

A Curiosity, vagyis Kíváncsiság névre keresztelte az amerikai űrkutatási hivatal a következő Mars-járművet, amely egy hatodik osztályos lánytól kapta nevét.
A tervek szerint 2011-ben a Vörös bolygóra érkező terepjáró robotautó elnevezésére a NASA pályázatot írt ki, amelyre 9 ezren nyújtottak be javaslatot.
A kansasi Sunflower általános iskola 12 éves diákja, Clara Ma lett a győztes. A lány egy esszével támasztotta alá az általa javasolt nevet, amelyben arról írt: “a kíváncsiság az a szenvedély, amely mozgat bennünket a mindennapokban, azért lettünk felfedezők és tudósok, mert szükségét érezzük, hogy kérdéseket tegyünk fel”. A lány jutalomból elutazhat a kaliforniai Pasadenába, ahol a Jet Propulsion Laboratóriumban ráírhatja majd nevét a Mars-járműre.

(Megjelent a Szabadság 2009. április 1-jei számában.)

Április elsejétől ismét megdrágult a cigaretta. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Édes párom ugyanis dohányzik, mi a fiammal viszont utáljuk a füstöt (na jó, na, a fiam „nevelésében” a pöfékelés miatti pufogásomnak nem kis része van), féltjük is apát. Aki viszont hiába fogalmazta meg idestova két éve, hogy muszáj lenne leszoknia a dohányzásról, mindeddig nem sikerült. Néhány halvány próbálkozásnál tovább nem jutottunk: néha eltelt egy-egy nap rágyújtás nélkül, aztán valami növényi cseppek is képbe léptek, de gyorsan el is maradtak. Amikor sok évvel ezelőtt a cigaretta drágulásának folyamatosan felfelé ívelő pályája elkezdődött, elhangzott ugyan egy kijelentés, miszerint amikor 70 ezer lej lesz a cigaretta, lemond róla. Igen, ez olyan régen volt, hogy akkoriban a sokzérótlan új lejről még nem is hallottunk, és a cigarettának csomagja talán alig volt 30 ezer lej. Ennek az elhatározásnak már jóval nagyobb sikeresélye lett volna, ha az államoknak nem lenne annyira fontos a cigaretta – mert minden csalóka látszat ellenére igenis rendkívül fontos.

Egyfelől hatalmas kampányok folynak az egészséges életmód népszerűsítésére, a dohányzás ellen. Uniós plakáthadjáratokat is megéltünk már. A cigisdobozokon megjelentek az elriasztó célzatú feliratok: a dohányzás káros az Ön és környezete egészségére, a dohányzás halált okozhat, impotenciát, tüdőrákot, károsítja a magzatot, válogathat a szivaros, hogy melyiket kéri a boltban. Törvények, jogszabályok születnek: ma már EU-szerte nem dohányozhatunk bárhol, néhány hónapja a hazai éttermek, kiskocsmák bejáratára is kikerültek a dohányzó/nemdohányzó feliratok, van sok füstmentes helyiségünk is. És természetesen folyamatosan emelik a cigaretta árát. No, nem egyből, csak apránként, hiszen gondolnak a szegény nikotinfüggő dohányosokra, mennyire sújtaná őket egy hirtelen például 50–100 százalékos áremelés, még a végén tömegesen dobnák el a cigarettát, felhördülne a dohányipar, és akkor miből pénzelnék az államok a hangzatos dohányzásellenes kampányokat?

Ésszel nem tudjuk felérni, mekkora összegekre rúg a cigarettára kirótt luxusadó, ami mind az államok zsebébe megy, és egy rakás nemes célra is jut belőle. Még szerencse, hogy a kábítószerben hamarabb látta meg a világ a veszélyt, mint az államkassza feneketlen pénzforrását, egyébként ma a drogozás sem lenne tilos. Mielőtt bárki felhördül, hogy a kettőt egy lapon említem: igenis alig van különbség. A cigaretta és a drog egyaránt függőséget okoz, mindkettő esetében a fogyasztott mennyiségigény a használattal folyton növekedik, mindkettő fogyasztása rendkívül káros az egészségre, mindkettő fogyasztása megterheli az egészségügyi rendszert stb. Annyiban súlyosabb a drog, hogy másként hat az idegrendszerre, és esetében azonnalibb az életveszély kockázata.

Persze röhejes lenne a dohányzásról való leszokás egyéni felelősségét az államra hárítani, csak attól az álszenteskedéstől fordul fel a gyomrom, ahogyan egyfelől szemfényvesztő módszerekkel iparkodnak nemkívánatossá tenni a dohányzást, miközben köszönik szépen, remekül megélnek belőle és belőlük, a dohányosokból. A valóságnak tulajdonképpen pro-dohányzás kampány felelne meg jobban: dohányozzon, így segíthet a rákos gyerekeken! Csak ez a fajta őszinteség persze nem nézne ki jól sem Európában, sem másutt. Úgyhogy marad az erkölcsösen elegánsnak látszó magatartás a dohányzásellenes kampányokkal.

A dohányos pedig magára vessen. Ha képtelen leszokni – ha egyáltalán akar – káros szenvedélyéről, akkor fizessen szinte észrevétlenül már két-háromszoros árat az áhított dobozkáért, s míg komoly betegség nem kényszeríti lemondásra, addig öniróniával utasítsa vissza a boltban ha kismama, a magzatkárosító hatásra figyelmeztető, ha ereje teljében lévő férfi, az impotenciakockázatra figyelmeztető feliratú dobozt…

“Hogy az ember olyan okok eredménye, amelyek a legkevésbé sem törődnek a céllal, amelyhez viszik őt; hogy eredete, növekedése, reményei és félelmei, szeretete és hite semmi más, mint atomok véletlen együttesének folyománya; hogy sem a szenvedély, sem a hősiesség, sem a gondolat és érzés intenzitása nem mentheti át az egyéni életet a síron túlra; hogy a korok minden munkája, minden odaadás, minden ihlet, az emberi géniusz minden, Napnál csillogóbb ragyogása arra van ítélve, hogy kialudjék a Naprendszer roppant halálában, és az Ember alkotásának temploma sírját lelje egy romokban heverő Univerzum törmelékei között – mindezek a dolgok, ha nem is teljesen vitán felüliek, de annyira közel állnak az igazsághoz, hogy semmilyen filozófia sem remélhet elfogadást, ha elveti őket.”
Bertrand Russell

„A kastély mindent magába zárt, mint egy nagy, díszes, kőből faragott sírbolt, ahol nemzedékek csontjai enyésznek, régi asszonyok és férfiak szürke selyemből vagy fekete posztóból varrott halottasruhái foszladoznak. A csöndet is magába zárta, mint egy vallásos foglyot, aki aléltan enyészik a pincetömlöcben, szakállasan és rongyokban, penészesen és rothadt szalmán. Az emlékeket is magába zárta, a halottak emlékeit, melyek úgy lappangtak a szobák odvas rejtekében, mint a gomba, a nyirok, a denevérek, a patkányok és a bogarak a nagyon régi házak nedves alagsoraiban. A kilincseken érzett egy kéz remegése, egy régi pillanat hevülete, mikor a kéz vonakodott lenyomni a kilincset. Minden ház, ahol az embereket teljes erejével érintette meg a szenvedély, megtelik ezzel a homályos tartalommal.”

(A gyertyák csonkig égnek)

“Amikor két ember a szíve mélyén egyesül,
Képesek megtörni a bronz vagy a vas erejét is.
Amikor pedig két ember szíve mélyén megérti egymást,
a nyelv, amelyen szólnak, édes lesz és lenyűgöző, mint az orchideák illata.”
(Ji Csing)

“Ki szabad igazán? Az, aki nem rabja saját szenvedélyeinek, és mások szeszélyeinek.” (Glinka)

“A vágy ezer nyelven szól hozzánk. Mindezt megértem. De csak szabad emberek vethetik magukat ezekbe az áradó mély vizekbe… Minden más aljas csalás, rosszabb, mint a tudatos kegyetlenség. Emberek, akiknek közük van egymáshoz, nem élhetnek titokkal a szívükben. Ez a csalás értelme.”
(Márai Sándor: Az igazi)

“Te is azt hiszed, hogy az élet értelme nem más, csak a szenvedély, mely egy napon áthatja szívünket, lelkünket és testünket, s aztán örökké ég, a halálig? Akármi történik is közben? S ha ezt megéltük, talán nem is éltünk hiába? Ilyen mély, ilyen gonosz, ilyen nagyszerű, ilyen embertelen a szenvedély?… S talán nem is szól személynek, csak a vágynak?… Ez a kérdés. Vagy mégis személynek szól, örökké és mindig csak annak az egy és titokzatos személynek, aki lehet jó, lehet rossz, de cselekedetein és tulajdonságain nem múlik a szenvedély bensősége, mely hozzákötöz?” (Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek)