Capoiera

Jönnek a fagyok, itt van a nyakunkon a november, ázunk-fázunk: ilyekor esik jól visszagondolni a nyárra.

Védőital

Augusztusban a Sziget-fesztiválon két békéscsabai művésznek volt egy kiállítása: az Afrika-faluban Földvári György festőművész (jómagam), és Ilyés Anna keramikus mutatta be a Szaharához kapcsolódó alkotásait.  Az ott készült néhány száz fotóból csemegézünk itt.  Tovább…

Nyüzsgés a Szigeten

Hoewel de titel je misschien raar doet opkijken, is het een citaat van de zelfbenoemde ‘moeder alle vaderlandse critici’ Jan Mulder. Met “Lekker rrrrauw” gaf hij zijn mening over een Nederlandse band, en niet zomaar een band.

‘De Staat’ is de naam van een formatie bestaande uit vijf leden. In 2007, nog maar twee jaar geleden, verscheen hun eerste demo. Deze werd opgenomen in het huis van excentrieke leadzanger Torre Florim. Sindsdien gaat alles in sneltreinvaart. In 2008 tekende de band bij ‘Excelsior Recordings’ waarna in januari van dit jaar het logische gevolg hun eerste album was.

De bandleden van 'De Staat'

Wait for Evolution was het resultaat van lang werken en het kwam in de Album Top-20 zelfs tot een dertiende plaats. Na veel optredens in 2008 is 2009 met optredens op onder meer Pinkpop en Sziget (Hongarije) een bijzonder succesvol jaar. In 2010 staat er zelfs een optreden op het internationale festival Glastonbury in de agenda. Kortom, wie De Staat nog niet kent, heeft onder een steen geleefd. Ik zal dit stuk niet te veel tekst laten bevatten, dus laat ik de lezer nog genieten van ‘de fantastische reis van de ondergrondse man.’ Het past ook bij de stijl van de band, “less talking, more rocking”

hiányoznak a régi bulizós éjszakák Dórival. mikor tudtuk, hogy jön a szombat este. azaz este mikor úgy semmi nem számított és annyira jó volt.. a mostani problémáinkhoz képest azok semmik voltak. de ha ezt tudom, hogy kicsivel több mint fél év múlva ilyenen fogok aggódni mint pl a rák… nem vertem volna a nyálam mindenért az biztos. tehát hiányzik. a hangulat, az ivászat és persze Ő. örök szerelmem. D.
hiányzik a nyári partyzás is Kingával, mikor városról városra jártunk és mindig máshol kötöttünk ki. és persze Petiékkel mindig belehetett rúgni. de úgy igazán
na és a nyár csúcspontja ahova mindennap visszavágyom a Sziget.nem volt sok igaz. de az áhh… egyszerűen csak áhhh. annyira jó volt. furcsa, hogy Szeba kapcsolódik ehhez az emlékemhez. de akármikor visszamennék táncolni az asztalra és ha jövőre is lesz Prodigy amit sajnos kétlek de azért 120%-osan bízok benne akkor beváltom a tervem vele
és persze Siófok. akármi történt azóta tény, hogy az nagyon jó volt. :] és köszönöm az egészet. olyan volt amit nem felejt el az ember.

de már itt az ősz és mindjárt a tél is. aminek örülök mert jobban szeretem mint a nyarat. a tavalyi tél is jó volt nagyon, igaz idén más lesz. de biztos, hogy ez is jó. nemsokára szülinap meg szünet és karácsony amit hátha idén megkedvelek.esélyes… aztán szilveszter.. amiben bízok, hogy idén jobban fogja adni
furcsa, hogy mennyire eltelt ezaz egy év. tavaly ilyenkortól annyi minden változott és annyi élmény van. és ez jó. remélem jövő ilyenkor is ezt írhatom

I’m finally ready to get back to my baby blog. I promised I’d upload photos from my trip, so here are the first photos from the Sziget Festival in Budapest. Eight days of total craziness, good music, food, beer, people from everywhere, plastic toilets, tiny tents, grass and beer again. I definitely recommend you go there at least once in your life, but be prepared, it’s pretty tough…

More to come later…

Sziasztok
Ahogy megígértem, jöttem az “élménybeszámolómmal” a hétvégéről.^^
Szóval először is, pénteken nem volt suli, hanem kirándulni mentünk Gödöllőre, pontosabban az Erzsébet parkba. 1/2 9-re mentem az Örsre onnan meg hévvel. A parkban osztályonként fel voltunk osztva és ilyen helyszíneken feladatokat kellett teljesíteni. Annyira jó volt, nagyon jól éreztem magam. *-* Aztán mivel lekéstük a hévet (hozzáteszem, 1 percen múlott -.-”) elmentünk fagyizni. Tök jó volt.^^ Aztán meg go vissza suliba ebédelni, aztán meg haza. Kb. ennyi volt a péntekem.

Aztán mivel szombat volt, jó sokáig döglöttünk pizsamában.^^ xD Erre meg mi lett!? -.-” Hirtelen, totál váratlanul becsöngetnek a munkások, hogy jöttek megcsinálni a radiátorokat. Hát mondom k*rva jó. x”””D A fél család ment át a másik szobába gyorsan öltözni, meg minden. xD Tanulság: De. 11 előtt ne legyél a saját lakásodban pizsamában, mert akármikor rád törhet akárki. -.-” Aztán egy radiátort ki is felejtettek, szóval mamámnak kellett őket visszahozni. -.-”

Utána du. úgy volt, hogy találkozok az egyik barátnőmmel, de lusta voltam, szóval inkább lemondtam. xD Aztán befestettem anyum haját extra durva platinaszőke hajfestékkel. (Na jó, a dobozra bézs szőke volt írva. xD) Igazából totál nem látszik, mivel sötétvörös volt a haja, max. csak egy kicsit világosabb lett. xD Aztán meg tanultam és megnéztem azt a filmet, amit az előző bejegyzésben írtam filmajánlónak. Nos, nem voltam tőle elájulva. A sztory nem volt rossz, de a főszereplő csaj, olyan rosszul és erőltetetten játszott, hogy még én is jobb lettem, volna nála. -.-” Közben meg folyamatosan kapcsolgattam a PRO7-re, mivel elméletileg TH lett volna benne. -.-”  Az oké, hogy volt is, de mikor?? Két percenként néztem, de nem volt. :O Nálam ezek szerint kivágták azt a részt, vagy nem tudom. xD Ez örök rejtély marad. xD Szóval legközelebb majd csak olyan filmről fogok ajánlót írni, amit láttam is.^.^” xD

Vasárnap korán kellett kelnem (1/2 9-kor -.-”) mert mentünk a Margitszigetre bringóhintózni. Kriszti: Lemegyünk a partra? Én Milyen partra? Van itt folyó? – Ezt csak érdekesség képpen írtam le, hogy néha szoktak lenni ilyen extra értelmes beszólásaim is. xD Annyira szép volt a rózsa kert, meg a japán kert. *-* Először mikor megpróbáltam vezetni 2 perc után helyet cseréltünk. xD Akkor mondom, ok, ez nem nekem való. xD Aztán mikor másodszor a “volán” mögé ültem tök jól ment, egész sokáig vezettem. A kedvenc jelenetem: Anyu: Balra! Balra! Én: Melyik balra? – Ez nagyon lol volt. x”’D Szóval nagyon jó volt, jól éreztem magam. *-*

Aztán mikor mentünk haza rájöttünk, hogy az egyik ismerősünk, akivel mentünk elhagyta a pénztárcáját. K*rva jó. -.-” Szerencsére kézpénz nem volt benne sok, az iratai is megvoltak, csak a bankkártyát kellett letiltatni. Aztán azt hittük, hogy elvesztettünk egy mobilt is, de azt megtaláltam. xD “Először azt hittem, hogy ez a nap unalmas lesz, de mégis tök izgalmas.” – By Márk. x””””””””””D Utána mentünk haza, mivel ilyen családi banzáj volt. A nővérem születésnapját ünnepeltük.^^ Itt kezdődött azzal, hogy kitört az asztal lába. xD Tök jó. xD A kaja az nagyon finom volt, mama még mindig jól tudsz főzni.^^ Aztán történt egy olyan dolog ami elb*aszta az egész napomat. Miután bőgtem egy sort, utána eltudtam felejteni addig ameddig itt voltak a vendégek. Utána meg gép, TV, fürdés, aztán iPod bekapcs. Eléggé kivoltam érzelmileg, szóval jó volt egy kicsit így magamban relaxálni. Naplót is írtam, de ide ezt a dolgot nem írnám le… Szóval ezt a dolgot leszámítva nagyon jó volt ez a nap.^^

Ma meg nem volt tanítás a Mórásoknak, tehát egész nap döglés, jeee. Rendbe hoztam magam holnapra, tanultam, most meg itt vagyok. Amúgy, bocsi a részért, csak lusta vagyok írni.^.^” De már neki kéne állni, befejezni.
Puszi, Kyra

A Szigeten nemrég megfordult Editors szeptemberben ismét visszatér Budapestre. A koncert az Európai Bizottság “Play to Stop: Europe for Climate” kampányának része lesz, ami az éghajlatváltozás problémájára igyekszik felhívni a figyelmet főként a fiatalok körében. A szeptember 19-én a Millenárison megrendezésre kerülő esemény teljesen INGYENES lesz!

A GFK könyvek legújabb kötete a világhíres orosz testvérpáros 1969-ben íródott regénye.
“A 22. század, az emberi civilizáció delelője. Megvalósult a csillagközi utazás csodája, és a galaxis benépesedett. A bolygók élik a maguk önálló életét, az egyetlen ellenőrző szerv a progresszoroké, akik a fejletlenebb kultúrák útját próbálják egyengetni.
Makszim Kammerer, a zöldfülű szabad kutató a végtelent járja, újabb lakható, illetve lakott világok után kutatva. Amikor aztán egy űrbalesetet követően hajótörést szenved egy ismeretlen bolygón, egyáltalán nem biztos benne, hogy itt huzamosabb ideig elélhet az ember. Szétforgácsolódott birodalmacskák tengődnek az atomháború kínjait nyögő földjén, mindennaposak a mutációk, az eldugottabb vidékeken pedig még mindig a hajdani idők hadigépezetei szedik áldozataikat.
Vajon sikerül-e újból egy néppé, szerves egésszé kovácsolni a pártoskodó kiskirályok által szédített tömegeket, vajon létrejöhet-e még működőképes társadalom a politika szörnyetegeinek meddővé vált harcterén?”
A regényt Oroszországban meg is filmesítették két részben.
20% kedvezménnyel előrendelhető a galaktikabolt.hu-n.

I’ve been to Budapest before, so I haven’t really bothered to go to the main touristy bits. I went mainly for Sziget, a music festival and it was GREAT!

Somewhere over Manchester

Trabi gegen Drogen- Paint the Trabi to support Anti Drugs Campaign (I don’t know how to translate it :/)

My contribution to the Arcadom Freedom Wall- a wall you could decorate  to celebrate 20 years since the Austrian- Hungarian border opened leading to the eventual fall of the Berlin Wall.

Where I thought I was… but it turns out I wasn’t… so I got a bit lost!

Én vagyok! When I’m lost I take random picutres, including ones of myself…

A stream I came across in Városliget (the city park)

Part of the lake near a building/museum in the park

Heroes Square

I would like to think that this trip has helped my confidence- I spoke Hungarian on occasion and was understood and I also got to take responsibility for my own travel- on the plane but also when I went to Városliget on my own for the afternoon. I think sometimes I just need to go for it and see what happens, this time I did and I really enjoyed it!

15 éve, hogy először a Szigetre tettem a lábam. Akkoriban a Sziget volt számomra a minden, emlékszem, hogy milyen kínkeserves volt egész évben várni, hogy elkezdődjön, és milyen üresnek tűnt az életem, amikor egy héttel később véget ért. Talán azért vonzódtam ennyire oda, mert a fejemben tökéletes szabadságot testesítette meg, amit végül nem ott kint (“kint”=’a Szigeten’), hanem Jézusban “bent” találtam meg.

Idén a stábban kevesebb volt a régi, ezért engem is fölkértek, hogy vezessem az egyik műszakot. Bár eléggé paráztam, de azért elvállaltam a kihívást, és nagyon örülök, hogy így döntöttem, mert így sokkal jobban megismerhettem a csapattársaimat. Nem egy nagyon mély, tartalmas beszélgetést lenyomtunk a szűkebb és a tágabb csapaton belül, és – úgy éreztem – talán nagyobb volt az egység és a harmónia, mint tavaly.

Már megszokhattam volna, de azért újra meg újra megdöbbent, hogy milyen sok őrültséggel lehet a Szigeten találkozni, és itt most csak a sátrunkba betérőkkel való beszélgetésekre gondolok. Itt van pl. ez a holland srác. (Apropó, úgy tűnt, idén mintha egy paraszthajszálnyival több lett volna a magyar a tavalyihoz képest.) Ő klasszikusan az az eset volt, ahol eleinte hezitáltam, hogy szóba elegyedjek-e vele. (Többnyire mindig ezek a legjobb beszélgetések ) Elég sokat tudott a Bibliáról, de Jézust csak egy nagy tanítónak tartotta, és úgy vélte, hogy “isten” nem más, mint az a tett, amivel jobbá tesszük valaki életét. Amikor erre nekiszegeztem azt a tényt, hogy Jézus magát Istennek vallotta, ő azzal válaszolt, hogy nem volt “istenebb”, mint bármelyikünk, és hogy mindannyiunkban meg van ez a potenciál. “Ezen gondolkodjál, majd holnap visszajövök, és elmondod, hogy mire jutottál” – mondta, és nagyon bölcsen nézve állt is fel az asztaltól. Én meg gondoltam, hogy nehogy már ilyen ökörség legyen a beszélgetésünk sommája?! Nagyon törtem a fejem, hogy mit válaszoljak, míg végre – úgy hiszem – Isten megvilágította számomra, hogy mi is ennek az érvelésnek a konklúziója. “Ezek szerint te vagy Isten?” – kérdeztem, és – a beszélgetésünk alatt először – láttam, hogy a srác komolyan elgondolkodik, és habozik, mintha nem merné kimondani a logikus következtetést. Persze a végén kimondta, hogy ő isten, (mire én nyilván kértem tőle egy Ferrarit), de sokkal inkább dacból, mint meggyőződésből, és hiszem, hogy Isten fogja használni ezt a beszélgetést az életében.

Óriási imameghallgatás egyébként, hogy semmi bajom nem volt az allergiámmal, bár végig kint aludtam sátorban! Nagyon jól esett, hogy nem kellett ezzel a “putonnyal” szaladgálnom, mint tavaly…

Íme a képriport (kedves fényképező csapattársaimnak köszönhetően ) :

Valami délutáni koncert a Nagyszínpadon – gyűlik a nép

Felkészülünk a napra – avagy áhítat a színfalak mögött (háttérben a program-sátrunk)

Akcióban a KözösPont sátor

Esti – mindenki számára nyitott – áhítat a Sátorban

A Sátor vendége a világszerte elismert szaktekintély, aki mérhetetlen tudásával kápráztatja el a szigetlakókat – a “Má’ megint itt van a szerelem” című előadás

Egy fázó belga, aki a farkasordító hideg ellen felöltötte szívószál-gúnyáját

Esy és Zoé mindezidőtájt Miskolcon nyaralt a nagyszülőknél. Ez az egy hét szeparáció – mint család – nem könnyű és nem egyszerű, ezért mindig ott van a kérdés, hogy megéri-e ez az egész szigetes téma az áldozatot. Ha viszont arra gondolok, hogy mi megy a Szigeten (erkölcsi vákuum és félreértelmezett tolerancia), és hogy milyen egységet tudunk ott megélni bár különböző felekezetekből jövünk, azt gondolom, hogy Jézus biztos kint lenne (sőt, kint is van). Szóval remélem, hogy lesz következő generáció, és kész vagyok átadni a stafétát, mert KELL képviselnünk Krisztust a Szigeten (is).

Köszönjük mindenkinek, akik imáikkal, biztató szavakkal bátorítottak és egyéb más módon segítettek (Feri, Miklós, Zoli, Eszter… és még sokan mások!) Isten nagyon használt benneteket!!

A Szigeten szombat este fellépő Placebo néhány nappal a budapesti koncertje előtt még Japánban turnézott, és az oszakai fellépés elején Brian Molko frontember eszméletlenül esett össze. Az ájult énekest a személyzet vitte le a színpadról, majd az orvosok vették kezelésbe egy helyi klinikán. Molko egy vírusfertőzést kapott el, ami kimerültséggel társulva okozta az ájulást…

A Placebo énekese a szigetes fellépés után azonnal Londonba utazott, ahol kivizsgálták az orvosok, és azt tanácsolták neki, hogy hat hétig pihenjen, ne vállaljon koncerteket. A frontember megfogadta a tanácsot, otthonában lábadozik, így a zenekar kénytelen volt lemondani teljes amerikai turnéját.

“Nagyon szomorúak vagyunk, hogy le kellett mondanunk a turnét, annál is inkább, mert tizennégy éves történetünk alatt mindössze négy koncertet voltunk kénytelenek törölni, de Brian egészsége mindennél fontosabb, ezért meg kellett hoznunk ezt a döntést. Elnézést kérünk mindenkitől, aki kíváncsi lett volna ránk, ígérjük, hogy egy későbbi időpontban pótoljuk az elmaradó fellépéseket” – olvasható a Placebo közleményében.

-est-

A Tankcsapda-koncert látogatóival együtt összesen 390 ezren voltak a Szigeten, ami ötezerrel több a korábbi évek rekordjánál. A zárónapon 68 ezren voltak, így anyagilag is nyereségessé vált a fesztivál. A látogatócsúcsba a szervezők a rasszizmus elleni megakoncert nézőit nem számolták bele, ahogyan tavaly a Magyar Dal Napját sem. Itt az esetleges nyereséget a rasszizmus elleni harc támogatására ajánlották volna fel, ez a nap azonban anyagilag veszteséggel zárt. A szervezők ennek ellenére úgy értékelték, hogy az ügy szempontjából mindenképpen megérte megszervezni a koncertsorozatot…

A Sziget zárónapján, a Nagyszínpad utolsó produkciója, a Faith No More-koncert után meg is kezdték a színpad bontását. A bontás a takarítással együtt két hetet vesz igénybe, és utána kezdődnek a kertészeti helyreállítási munkálatok.

Még vagy tavasszal voltunk itt. Emlékszem milyen viccelődve veszekedtünk. Valahogy már elegünk volt a vizsgákból meg az egészből és végre egymással akartunk lenni. Így van ez mindig, ha az ember valamit görcsösen akar az biztos nem úgy sül el. Még annak ellenére sem, hogy mindketten ugyanazt akartunk.

Néha az az érzésem van, hogy nő és férfi előre megfontolt logikával épít fel egy veszekedést, egy vitát, egy csipkelődést … hogy egy kis izgalmat vigyenek az életükbe.

Egyébként gyönyörű szép volt aznap a Margit-szigeten. Szép volt az idő, és lágyan fújt a szél. Legközelebb, ha megyünk akkor viszünk frízbit, meg valami labdát. Megint lesz majd piknik kosár és kipakolunk mindnet a lepedőre.

Ott fejtettünk először keresztrejtvényt. Nem is gondoltam volna sosem, hogy ez ilyen vicces. Azután elég gyakran megfordul a kezünk alatt egy egy ilyen, a vonaton, vagy valahol nyaralás közben.

Szeretem ezeket a pillanatokat, amikor így vagyunk együtt.

- Mit csinálsz?
- Megmentek egy gilisztát.
- Az ott egy giliszta a kezedben?
- Aha.
- Öntsd le vízzel, attól feléled.
- Hol van víz?
- Ott a kannában – majd térül fordul és hoz a kezében valamit – tessék, itt egy lapát. Áss egy kis lyukat, öntözd meg alaposan.
A lány ásott egy kis lyukat, belerakta a gilisztát, megöntözte, majd visszalapátolta a földet és közben arra gondolt: reméli, ez most nem temetés volt.*

* A történet nem fiktív. A történet ma esti. Könnyen kikombinálható, hogy a lány én vagyok. A lelkes lapáthozó pedig a szülőanyám.
Hát csoda, hogy én sem vagyok normális?!…

Ma akkor is elszorult a szívem, amikor egy halott sáskát láttam a járdán hazafelé menet.

Giliszta, giliszta, giliszta, giliszta, giliszta, mondogassátok, tök jó kis szó. Giliszta. Giliszta. Giliszta.

Amikor ma az új megahalál dalt hallgattam, durván nagy és több szálon futó deja vu-m volt. Rég volt ilyen. Most akkor végre átcsúsztam valami normálisabb fóliára?

Szokatlanul meleg nyár – mondták most a tv-ben. Nemár, alig volt meleg idén.
Viszont már korábban sötétedik, hiába, ez már a sorvadás és fonnyadás hónapja…

Továbbá a helyi postát átalakították. Kiszedték az üvegeket, tök alacsony lett az elválasztó fal. Hja, hívószámos lesz.
Mi???
Egy miniatűr posta, ahol ha öt ember áll a sorban, már tömeg van? Hova állnak az emberek? Minek? Még több kütyü, még több áram, még több papír, még több totálisan felesleges idő, ami l a s   s   í    t    j     a   az ügyintézést. Tartok tőle, életében nem kellett még postán ügyintéznie, aki ezt kitalálta. Hja, hogy valakinek ettől több került a zsebébe? Nos, igen valószínű.

MINEK EGY POSTÁN HÍVÓSZÁMOS RENDSZERT ALKALMAZNI? (igen, üvöltözöm)
Mert ez Magyarország, köszönjük, imádom ezt az országot…
Jézusom bmeg, egy levélfeladásért/csekkbfizetésért sorszámot kell majd kérnem? Szegény ügyintéző is mondta, hogy azonnal beadta az önéletrajzát máshova, ilyen helyen nem marad, akárki beugorhat, megverheti, bármi, amilyen agyatlanok az emberek, elő is fordulhat. Amíg nem történik valami baj, addig úgysem fogják visszaváltoztatni a rendszert.

Fáj a torkom. Kicsikacsa után szabadon rögtön azon kezdtem aggódni, hogy ugye ez nem a malacvírus?

Sz-ről még. Azt el is felejtettem, hogy azért a kedvenc szatirikon dalomnál sikerült táncra perdülni a fotósárokban, na jó, mellém penderült valami helyi dolgozó srác, aki először lelkesen headbangelt, aztán nem is tudom hogy, de együtt ráztuk a seggünket, közben fotózott minket. Ojjé. Szép. (nem is táncolt rosszul a srác, csak hát szemtelenül fiatal volt, hjaj)

Az utolsó nap vegyes volt, annak ellenére, hogy ekkor volt kint a legtöbb ismerős, volt, akivel végül egyáltalán nem sikerült összefutni, pedig igyekeztünk, és így alakult, hogy nagyrészt megint tökegyedül kószáltam, és voltak pillanatok, mikor gondolatban atomot szórtam másfél négyzetméternyi területekre. Offszpringre meglepő módon felírtak, meg vagyok döbbenve. Ja, feliratkozás, visszamenés, sajnálkozás, hogy nem, ha mégis, akkor kapsz matricát magadra, meg személyre szabott papírt kell aláírni, aztán sorbanállni a bejáratnál, ahol kapsz még egy matricát (ezzel ötre emelkedik a rajtam lévő, passok, matricák és karszalagok száma) miután az első rácsadagon beengedtek és lehet várakozni a második rácsnál, ott közlik, hogy hát 45 helyett csak 35 ember mehet be mégis, szóval szívás, annak, aki hátul áll, kivételesen én most nem, így a második nagyszínpados fotózást is megejtettem, ami dögunalom volt, tekintve, hogy a színpadon nem történt semmi, blabla. Amúgy meg rühelltem a rokkszínpados folyamatos füstöt is, minek minek minek? Ha ritkán volt értelmes fény, azt is szétbaszkurálta, belevakuzni meg ugye halál, mivel szétszórja a fényt, mint a köd. Meg amúgy sem vittem normál vakut.
Ellenben  a fésznómórra fel sem iratkoztam rutinból (utólag hiba volt), így a zsákomat biztonságos helyen hagyva belendültem a tömegbe és baloldalt elöl kötöttem ki, sréhen tökéletesen ráláttam a színpadra, és még annyi helyem is volt, hogy széles tánclépésekkel körbeugrálhattam volna egy kis területet. Koncertekről véleményt majd a szokásos helyen, de ez ilyen gigaszínpados akármik annyira nem tigrisek, nem jön a koncertfeeling egyáltalán, pedig most a hátizsák sem zavart, nem úgy, mint két éve… Mindenki összevissza mászkál (jó, én is), így mire épp ráhangolódnál, kizökkentenek, akkor meg főleg, mikor a sok idióta részeg faszkalap rádlocsolja a sörét, mert az annyira vicces. Hát ja bmeg, az orrlyukadba tartanám a felrázott sörösdobozt. Mindkettőbe egyet-egyet. Úgy.

Ja, az vicces volt, mikor megyek pisilni (koedulált a konténer ugye a rokkkszínpadnál), épp kezet mosok, a mosdó mellett kis fallal elválasztva a piszoárok. Pisil épp egy srác, és rámköszön: ugye te vagy a vszilvi? Én meg az EP. Röhögünk, hát ez ilyen, de az talán kultikusabb volt, mikor Loa koncert után páran várakozunk ott, és mivel a belső részen van a két zuhanyzó, jön a Loa dobos, keresztül a csajseregen, és valami olyasmit mormog valami vicceset, amit nem írok le ide. (bocs, tudom, akkor minek írtam egyáltalán az egészet).
Aztán mikor már indultam volna haza, illetve szívesen belegyalogoltam volna a Dunába, mert épp olyan hangulatom volt, hívott r., hogy hol ülnek és akkor utána mikor már fél négy volt, A. ázott kiskutyatekintettel nézett rám egy ideig, és folyamatosan beszélt, így muszáj volt maradni, de jólesett az a beszélgetés, tényleg, és tök igazad van.
Így cirka fél ötkor indultam el, már nappali járatokkal, de az Árpád hídnál feladtam a küzdelmet, mikor a metró az orrom előtt ment el és kétezeré’ hazataxiztam, amihez ha hozzávesszük az aznapi haccázé vett kürtőskalácsot, akkor elmondhatom, hogy a Sz-en összesen 2840 ft-ot sikerült költenem. Csináljátok utánam.
Hat körül mentem aludni, nem is voltam álmos pedig, tök fura, másnap meg ma is olyan fura hiányérzetem volt, hogy nem kell menni, már tökre megszoktam megint a sok gyaloglást, meg a helyet, meg mindent, tudjátok, most megint egy évet kell várni, brühühü.

Na, remélem kevéssé voltam most rejteles.

Nincs mese, be kell látni, hogy a mi csapatunk nem normális, agyamentek vagyunk mind… Szerkesztőségünk a nagy magyar Szabó Szilvi-helyzet nyomába eredt, hiszen – mint tudjuk – a Fatboy Slim magyar vokalistájáról van szó, aki köztudomásúan egy könnyűvérű lány, és egy kockacukorért bárkit kikísér a vécére.

A következő felvonásban Karda Bea mellett még Vaddisznó is látható, rengeteget izzadtunk ezzel az anyaggal, az első rész picit lapos lett mégis (Murphy törvénye), a második valamivel pörgősebb azért. De amin keresztül kellett mennünk, az nem semmi…

Ennyit a Szigetről, ez most megnéztük, aztán nem beszélünk róla többet… Túléltük, ez a lényeg.

Az utolsó, ötödik napon kivittem a fényképezőt és csináltam pár képet.
Az egyetlen józan napom. Az egyetlen nyugis napom.
Beszámoló hamarosan…

Ízelítő… (a képek nem új ablakban nyílnak, viszont az album linkje igen!)

Az album linkje.

…

Jah igen, és ha már itt vagyunk. Raktam fel pár képet a Moments albumba is.:)

Hamarosan pótolok… ígérem.On the 5th day I took my camera with me and I shot a couple of pictures on the Sziget.
My only sober day…:)

Foretaste… (the pics do not open in a new window, but the album’s link does!)

The link to the album.

…

Oh, there are a couple of new shots in the Moments album too.:)

I’m going to write a real post soon… I promise.

Nagyon készültünk az utolsó napra, hiszen a mai napig hihetetlen dalokat író The Offspring mellett gyermekkorom másik meghatározó csapata, a Faith No More is fellépett. Elsőként Danko “Vadparaszt” Jones és csapatának produkcióját sikerült elcsípnünk. Hát az az ember végtelenül profi zenész, jó zenét is csinál, de akkora türhő bunkó, hogy szöget lehet beverni vele. Az, hogy vagy tíz percen keresztül ecsetelte, hogy nincs rajta a neve egy kib@&#tt transzparensen sem, majd rájött, hogy de, csak elnézte…
Nem baj, azért belekötött a betűméretbe, biztos, ami biztos. 10 perc zene, 20 perc beolvasás. Az egyik honfitársunk mögöttünk szóvá is tette neki, hogy idézem: “Ne pofázzál bazmeg, nyomjad!” Biztosan értette.

A koncertet nem vártuk végig, mert egy-két szám és beszéd után úgy éreztük, innen már sok nem jöhet, és áteveztünk a MR2 (misztertú) színpadához, ahol az Amber Smith már javában tolta az indie-t, jók voltak, pörögtek, új gitáros van meg minden, nézzétek meg, ameddig lehet, mert olyan pletykák kaptak szárnyra, hogy sokáig már nem lesznek együtt a srácok. Meglátjuk.

A The Offspring koncertjét már nagyon vártam, mert nekem személy szerint tetszett a tavalyi bulijuk is, még ha rajtam kívül senkinek sem, de ez az idei sokkal jobb volt. Dexterék soha nem a hatalmas látványról voltak híresek, viszont most itt volt zongora, pólóosztogatás, “Intermission” tornával, közönségénekeltetés, és hál’ Istennek az új lemezről is több dalt adtak elő, nem a csontig lerágott régieket nyúzták agyon. Látszott rajtuk, hogy élvezik a bulit, a hajuk is rendben volt, a hangulat is hatalmas volt.

Végül, de nem utolsó sorban a Faith No More lépett színpadra, akik playboynak öltözve (Mike Patton pezsgősüveggel a kezében) elénekelték a “Reunited” című dalt, ami alatt kicsit megilletődötten álltunk, én konkrétan rá sem ismertem egyes tagokra, annyira megváltoztak. De utána beleharaptak rendesen a pogácsába, és odacsaptak mindenkinek. Mike evett cipőfűzőt, a fejére húzott egy piros bugyit, megülte az egyik security-t, beszólt a közönségnek, éljenezte a közönséget, meghalt, feléledt, hörgött, énekelt, visított, mindent csinált, amit csinálnia kellett, zseniális előadó még mindig. A többiek is rendesen odatették magukat, megvolt minden nagy dal, teljesen rendben volt a koncert, kivéve talán, hogy Jim Martin nem része a zenekarnak, pedig jól mutatott volna. A ráadásban eltolták még a “Digging the Grave”-et, amivel megkoronázták az estét, és pontot tettek az egész Sziget végére, ami innentől jött, az már csak extra volt.

Az egyik ilyen extra volt a kultikus Life of Agony, akik teltházas bulit adtak még utoljára az MTV sátorban. Ez volt az első olyan koncert, ami megszólalt ezen a helyszínen , és a közönség igencsak meghálálta a csapatnak az előadást. Nagyon jó buli volt, rég meg akartam őket nézni, de végre sikerült elcsípnem. Nem csalódtam.

Összességében hatalmas volt az idei Sziget, a headlinerek jól lettek kiválasztva, a terület sem volt akkora, könnyebb volt bejárni az egészet. A rekordszámú nézősereg pedig magáért beszél. Gratulálunk a szervezőknek!