http://is.gd/29baE

- Posted using MobyPicture.com

http://is.gd/29baE

- Posted using MobyPicture.com

Szilvásvárad a lipicai lovak lelőhelye

Szilvásvárad a Bükk hegység nyugati oldalán a tengerszint felett 345 méterre terül el. Egertől 30 km, távolságra. Autóúton Ózd, Kazincbarcika és Eger felől, vasúton Putnok és Eger felől közelíthető meg. A két vasúti megállótól kb. 15 perces sétával érhetünk a falu központjába, vagy a Szalajka-völgy bejáratához. A busszal érkezőknek a Szalajka-völgyi, azaz Eger felől a második, Ózd és Kazincbarcika felől a harmadik buszmegállóban érdemes leszállniuk, ha a völgybejárathoz szeretnének jutni. A falun belüli közlekedés a kis távolságok miatt gyalogosan sem nehézkes, de lehetőség nyílik kerékpárkölcsönzésre és lovaskocsizásra is. A Szalajka-völgybe kirándulóknak az előbbieken kívül érdemes az erdei vasút csodálatos útját is kipróbálni.

Éghajlat, élővilág
 
A Bükk-hegység természetes növénytakarója a különböző magassági övezetekben változik. Az alsóbb régiókban tölgyeseket, feljebb bükkösöket találunk. Itt található Magyarország legnagyobb egybefüggő erdőterülete is. A mediterrán cserszömörcétol a juhfarokig negyven fás növény honos a vidéken. Maga a hegység a magashegyi bükkösökről kapta a nevét. Az éghajlati tagozódás függőleges, így szemerkélő esőben is érdemes elindulni a völgyekből, mert lehet, hogy néhány kilométerrel távolabb ragyogó napsütésre vagy éppen hóesésre számíthatunk. 
 
Bükki Nemzeti Park 
 

Az 1976-ban alapított Bükki Nemzeti Park területén mintegy 1350 virágos növényt és 10.000-féle állatfajt tartanak számon. A térség legvédettebb növényei a fennsíkon található északi sárkányfű, a réti kardvirág, a szibériai nőszirom, a havasi iszalag, a tövis nélküli havasalji rózsa és a lovak kedvenc csemegéje, a száratlan bábakalács. Az erdők kora tavasztól hangosak a madárdaltól. A Szalajka-völgyben a patakok mentén gyakran látni a víz alá is lebukó vízirigót, sziklás élőhelyein a színpompás kövirigót. Jellegzetes hangjukról könnyen felismerhetők a fekete hollók. A türelmes madárkémlelők parlagi sast, kerecsensólymot, darázsölyvet, macskabaglyot is megfigyelhetnek. Őshonos a vaddisznó, a szarvas, az őz. Ősszel érdekes koncert fültanúi lehetünk szarvasbőgés idején. A muflont, a korzikai vadjuhot a század elején telepítették be vadászati céllal. Hiúzok, farkasok ritkán tűnnek fel környékünkön. Eső után az erdőkben felbukkannak a foltos szalamandrák. A gazdag vadászterületeken gímszarvas, őz és fácán kerülhet terítékre.

Lipicai lovak

Lótenyésztő elődeink munkáját, nagyszerű hozzáértését dicséri az a gondolat, melynek eredményként 1952-től ez a csodálatos környezet ad otthont ennek a több mint 400 éves tenyészői múlttal rendelkező lófajának, a lipicainak. Az itt lévő környezet nem csak szépségével övezi Európa legrégibb kultulrló fajtáját, hanem természeti adottságaival, környezeti hatásaival tevékeny hozzájárul a lipicai, mint ”hegyi ló” fajtának tenyészési sikereihez.

Az első ménest 1580-ban a Trieszt melletti kis faluban, Lipizzán alapították a Habsburg uralkodóház számára. A ménes alapításakor a következők fogalmazódtak meg:  ”itt a legjobb lovakat tenyésszék, melyek a császári udvar számára lesznek elővezetve. Ezek a legkiválóbb és legtűrőképesebb lovak legyenek. Kemény és füves talajon járjanak ott, ahol kevés fű nől.” A lipicai ló magyarországi tenyésztését 1806-tól számítjuk,  s több kitérő után került a ménes a mai tenyészhelyére, a Bükk-fennsíkra, ahol a természeti körülmények legjobban megfelelnek a fajta igényeinek. Jelenleg Szilvásváradon 70 anyakanca és fedezőmének biztosítják fedezőmének, biztosítják e páratlanul értékes fajta továbbfejlődését. A jelenlegi lóállomány 250 körül alakul. A csikók 3 éves korukig a Bükk-fennsíkon, a Nemzeti Park kiemelten védett helyén nevelkednek. A fennsík központi nevelőhelyén – Csipkéskúton – hangulatos üdülőházak, és teljes panzió várja kedves vendégeinket lovaglási, lovas szánkózási, kocsikázási lehetőséggel.

Szilvásváradon Palavichini  őrgróf parádés istállójában található ménes legszebb apa-állatai, és egy csodálatos lótörténeti kiállítás is. Az épület tetőterében 7 db, minden igényt kielégítő vendégszobába várja a pihenni, kikapcsolódni vágyó vendégeket. A Szilvásváradon tenyésztett lipicaiak elsősorban a fajta fogatos használatra alkalmas típusát képviselik, melyet fémjeleznek a fogathajtó sorban elért kiemelkedő haza és nemzetközi eredmények. Európai legszebb fekvésű lovasstadionjában az évről-évre megrendezett Lipicai Lovas Fesztivál keretben a lovasokat, lovas sportokat kedvelő látogató színvonalas rendezvény keretbenszórakozhat, kerülhet közelebb a szilvásváradi lovas élethez és a lipicaiakhoz.

Séta a Szalajka-völgyben

Szilvásvárad környékének legkedveltebb kiránduló helye a Szalajka-völgy. Legtöbbet az 1908-ban épült erdei vasúttal teszik meg a lefelé vezető utat. A vonat végállomásától  20 perc sétával elérhetjük az istállós-kői barlangot, miközben érintjük a Szajla-forrást. Vize a fennsíkról érkezik, egy eddig még ismeretlen barlangrendszeren keresztül. Az üres egytermes barlangnak hangulata van. Ismerni kell a történetet ahhoz, hogy rá tudjon hangolódni az ember. Érdemes utána olvasni, vagy szakavatott túravezetőt fogadni.

A barlang felett továbbmenve komoly gyalogtúrákat tehetünk a Bükk-fennsíkon. Lefelé jövet újból elérjük a kisvasút végállomását, a Gloriett-tisztást.  Nevét a Pallaviciniek által felállított fedett pihenőről, a gloriettről kapta. Azelőtt pedig itt volt a néhány házból álló Szalajka falucska. A tisztás alsó ereménél láthatjuk a völgy legnevezetesebb természeti képződményt, a mésztufagátak sorából álló Fátyol-vízesést. Tovább sétálva, a Horotna-völgy torkolatában helyezték el Magyarország első Szabadtéri Erdészeti Múzeumát. Itt a régi erdei  mesterségekről és az erdőhöz kacsolódó kézművesiparokról kapunk áttekintést látványos rekonstrukciós bemutótéren.

Kissé lejjebb a Szikla-forrás különleges látványában gyönyörködhetünk, majd a pisztrángos tavak sora következik. Elhagyjuk a Villa Negra vendégházat, a pisztrángnevelő telepet, és megérkezünk a régi bányakapitányság épületéhez. Az épületkésőbb erdészház lett, jelenleg pedig múzeumként működik. Az erdészeti tevékenységről láthatunk bemutatót, és régi dokumentumokat, térképeket nézhetünk meg itt. Továbbsétálva egy kis vadasparkban szemügyre vehetjük a környék nagyvadjaiból néhányat. A Tófalusi-völgy torkolatában egy büfé várja a felüdülni vágyókat, a faluba visszaérkezve pedig válogathatunk a jobbnál jobb éttermek között.

Egy jeles családi alkalmat ünnepelve eltöltöttünk egy hoszú hétvégét Szilvásváradon.
(és igen, január után folytatódhat az utazás rovat, bár a sportturizmusnak köszönhetően szerencsére le sem állt)

Szállás: mostmár két négycsillagos hotel is van Szilvásáváradon (ami mondanom sem kell, hogy minden szempontból minden igényt kielégítő magas színvonalú szállások), mi az egyikbe voltunk. Pár dolgot kiemelnék: volt medence, pezsgőfürdő, sókamra, illatkamra, finn szauna, infra szauna, szuper étterem és egy teljesen különálló apartman terasszal ami rendelkezésünkre állt. A panoráma meg csodálatos, köszönhetően annak, hogy egy domboldalban fekszik az épületkomplexum. Szóval luxus a köbön. Már csak ki kellett használni a helyben és a szolgáltatásokban rejlő lehetőségeket!

Első nap csak egy “rövid” séta volt (5 km) a kilátóig, amit én nem vállaltam be, inkább kocsival mentem. Szép a táj fent, mindent be lehet látni, többek között a Szalajka völgyet is, ami a másnapi túránk célpontja.

Este minden földi jóval elhalmoztuk magunkat: bőséges vacsora, úszás, pezsgőfürdőzés, szaunázás, majd torta, pezsgő, beszélgetés és a végén nem kellett altatni senkit!

Másnap a szintén bőséges reggeli után a többiek gyalog, mi Hennerrel biciklivel indultunk neki a Szalajka völgynek. Mire a többiek a gyerekekkel felértek a Fátyol vízesésig mi már egy hosszabb pihenő után lefelé jöttünk. A szállodában egy kis pihenő és időmérő edzés nézés következett, majd újra felmentünk a Fátyol vízesésig. Útközben azért boboztunk egyet (nagyon durva volt), Heni meg felment a kalanderdős fákon mászkálós csodára, amit én a 2 évvel ezelőtti rendkívül kellemetlen tapasztalatom miatt nem vállaltam be. Viszont ő ügyesen végigment. A Fátyol vízesésnél találkoztunk a “kemény maggal” akik az Istálóskőről leereszkedve útjuk végefelé tartottak, persze még hátra volt az a laza 5 km ami még a szállásig hátra volt, de ez nekik már az aznapi teljesítményük függvényében meg sem kottyant!

Este pezsgőfürdőzés a gyerekkel ami egy külön élmény. Hihetetlen hogy tudják élvezni a vizet, főleg Ábel. Ugráltak, szállítani kellett őket egyik végéből a másikig, meg persze visítoztak, fröcsköltek ahogy kellett!

A túra utolsó napján már csak egy jó reggelire és pezsgőfürdésre tellett, utána el kellett hagyjuk a szállodát. De még nem mentünk haza, a Szalajka völgy bejáratánál a gyerekek hathatós papa segítséggel kipróbáltak mindent amit csak lehetett: lovaglás, trambulin és csúszdázás. A végén egy pisztrángos ebéd koronázta meg az ottlétünket.

Szeretettel várjuk kedves vendégeinket a Szalajka-völgy arculatát szebbé tevő Csobogó Éttermünkbe. 40 fős belső, illetve 120 fős fedett terasszal állunk rendelkezésükre. Szabadtéri látvány grillsütéssel és a bárpultunkban készült koktélokkal szeretnénk kedveskedni vendégeinknek. Sokoldalú étlapunk tartalmazza a legkülönfélébb pisztrángspecialitásokat és házias jellegű ételeket.Boraink pedig a Thummerer pincészet jóvoltából kerül az Ön és kedves Családja asztalára! Éttermünk csoportok számára max. 15% kedvezményt biztosit a létszámtól függően..

Tündiga oli ka kahju hüvasti jätta. Tore oli koos elada kellegagi, kelle elustiil minu omaga strateegilistes punktides ühtis: kooserdasime mõlemad pärastlõunani pidžaamas ringi, nõusid pesime vastavalt viitsimisele, söögitegemise asemel tellisime pitsat jne. Jätsime küll juba toas põhjalikult hüvasti, aga kui olin juba autosse istunud, hõikas ta mulle veel rõdult (vt pildil paremal alt teine rõdu) lehvitades head teed ning temaga ühines ülemiselt rõdult veel Ági. Päris oli võimalik mitte liigutuda ju!

Kuid paarisaja sõnaga ka vanemate ja vennaga mööda Ungarit hängimisest.

View Larger Map

Ülalolevalt kaardilt saab aimu külastatud kohtadest. Kuna sellest reisist ei pigista kuidagi seiklusromaani välja, kannan sündmustest ette igal linnal eraldi peatudes ja lähenedes juhtunule turisti vaatenurgast.

Szeged

Ungari paprika- ja salaamipealinnas tegelesime põhiliselt kulinaariaelamuste kogumisega. Väikevend Harri võttis aga asja liiga julgelt ette ning tellis omale mingi asja koos seaajuga (vt alumist pilti). Selle tulemusel ei tahtnud ta järgmise 36 tunni jooksul mitte midagi süüa ega juua.

Mórahalom

Tegu on üsna mõttetu väikelinnaga Szegedi lähistel. Nende ainsaks külastusmagnetiks paistab olevat fürdő, mida meie Erasmuse koordinaator Ágnes tungivalt ja järjekindlalt külastada on soovitanud. Mis seal salata, polnud väga viga tõesti! Sai ninad punaseks põletatud, basseinis kokse libistatud ja lõpetuseks ajas igaüks omale rasvast läikiva lángosigi näost sisse. No mis sa rohkem tahta oskad!

Villány

Segastel asjaoludel jäi ära esialgu plaanitud põige Serbiasse, kuid selle asemel suundusime hoopis Pécsi poole. Teel sinna peatusime Villányis, mis on üks viiest tähtsaimast Ungari veinipiirkonnast. Sealne veinivalmistamise traditsioon sai alguse juba 11. sajandil. Villányis valmistatakse tänapäeva Ungari parimaid punaseid veine (Kékoportó, Cabernet Sauvignon, Kékfrankos, Merlot). Eks see oligi vajakohapeal omal nahal kindlaks teha. Selle tarbeks käisime veinimuuseumis, kus olid vaatamiseks välja pandud iidvanad veinid ja eri sorti piinariistu meenutavad veinivalmistamisabimehed.

Ei olnud just põnevaim asi, mida mu silmad eales näinud on, kuid pärast sai veine degusteerida (ja väljasülitamiseks polnud mingit kaussi ette nähtud) ning meelepäraseid kaasa osta. Polnud sugugi kallid (mitte kõik vähemalt).

Pécs

Pécs jäi meelde kui linn, milles võiks täitsa heameelega kunagi elada. Mõtlesin siiani, et tegu on Szegedist suurema linnaga, aga praegu kontrollides selgus, et tegelikult on Pécsis elanikke hoopistükkis ligi kuue tuhande võrra vähem ehk 156 576. Igatahes on tegu väga kultuurse linnaga: siin on sündinud näiteks üks kuulsamaid tänapäeva ungari filmilavastajaid Béla Tarr ning op-art kunstnik Victor Vasarely, kellele linnas üks muuseumgi pühendatud on. Pécsis on ka Csontváry muuseum, kus on väljas valik ühe märkimisväärseima 20. sajandi alguse visionäärkunstniku Tivadar Csontváry Kosztka töid. Oma kuulsaimad tööd maalis ta juba veidi skisofreensena, mulle meeldivad varasemad taiesed rohkem. Igatahes üks tähtis mees ungari kunstiloos. 1367. aastal asutatud ja praeguseks 35 000 üliõpilasega Pécsi ülikool on vanim ja suurim Ungaris. 2010. aastal jagab Pécs Euroopa kultuuripealinna tiitlit Esseni ja Istanbuliga. Ei saa jätta märkimata ka fakti, et üks Pécsi sõpruslinnu on mu lemmiklinn Tšehhis – Olomouc.

Széchenyi väljak, taamal Ottomani-aegne mošee.

Veel paar aastat tagasi kaevandati Pécsi lähedal uraani, sellest siis ilmselt inspireeritud allolev pilt, mis mulle kusagil seinal silma jäi. (Uránváros = Uraanilinn)

Siuke elevant siis ühe kohviku nurgal turnimas:

Katedraal, üks põhilisi vaatamisväärsusi:

Teater oli neil ka kaunis, aga sellest ei viitsi praegu pilti otsida. Minge vaadake ise, igati külastamisväärne linn!

Eger

Järgmine sihtpunkt oli Eger - linn, mis peaks ühtaegu meelde tooma nii barokkarhitektuuri kui Egri Bikavéri nimelise punaveini. Sissejuhatuseks aga foto kellast, mis ilutses meie ööbimiskoha köögi seinal. Lähemal vaatlusel on sihverplaadil võimalik tuvastada ajalooline tõde ja ebaõiglus. Samas perenaine ei paistnud väga turboungarlane olevat.

Eger mulle nii vapustavat muljet ei avaldanud kui Pécs. Vaatamisväärsus number 1 ehk kindlus jäi meil põhjalikult läbi töötamata, küll aga ronisin Harriga 42 meetrise minareti otsa. Pärast 97 ilmatukitsa trepiastme läbimist hakkasid käed värisema, aga vaade oli seda väärt.

Szépasszony-völgy

Kaunineiu org asub kusagil Egeri äärelinnas ning selle keskmeks on ringi moodustav tänav, mille servas on tihedalt üksteise kõrval paiknevad veinikeldrid ja muud joomaasutused. Neist keldreist saab võileivahinnaga (näiteks 500 HUF ehk umbes 30 kr liitri eest) veini nii kohapeal hävitamiseks kui kaasavõtmiseks. Ettenägelikud tulevad oma lähkritega, lühinägelikud saavad keldris omale paariliitrise kanistri soetada. Valgetest veinidest tuleb mainida minu meelest vesist Leánykat ja sellest kobedamat Itaalia Rieslingut. Punastest on kuulsaim muidugi pullivere vein ehk Egri Bikavér, millega seoses vist praegusel keskealiste generatsioonil palju huvitavaid mälestusi on. Juhiksin aga tähelepanu tõigale, et Bikavéri ei tehta mitte ainult ühest viinamarjasordist, vaid mitmest, milleks tavaliselt on Kékfrankos (Blaufränkisch), Cabernet, Merlot ja Kékoportó (Blauer Portugieser). Muide, veinikeldrite võrgustik on Egeri all sama lai kui maapealne linn ise. Suurem osa koopaist on tõsi küll tehislikku päritolu.

Szilvásvárad

Egerist paarikümne kilomeetri kaugusel asub Szilvásváradi-nimeline koht, mis paistis olevat populaarne paik ekskursioonideks ja matkamiseks. Ega ei imesta, sest sealkandis on juba omajagu mägesid ja metsa ning mis siis viga seal rongiga sõita ja puude all patseerida.

Järgmisel fotol nähtav Szalajka-org osutus üheks vähestest selle piirkonna vaatamisväärsusteks, mis meil õnnestus üles leida. Tükk aega ajasime mingisugust Millenniumi vaatetorni taga, aga see ei jäänud kusagil silma.

Egerszalók

Egeri kanti jäi ka Egerszalóki fürdő, mille ajalukku või tagamaadesse pole ma viitsinud süveneda, aga pealtnäha oli tegemist äsja valminud ehitisega, mida õieti sissesupeldudki pole. Basseine oli nii õues kui sees, osa neist spetsiaalsete ravivetega, osa hariliku termaalveega täidetud. Sai ka päikest võtta või liumäest alla lasta. Minu lemmikud olid aga Kneippi basseinid. Kneipp oli saksa soost arst, kes kogus 19. sajandil kuulsust endanimelise alternatiivmeditsiini kalduva kuuri väljatöötamisega. Wiki andmetel on tal midagi pistmist ka mingisuguse leivaretsepti leiutamisega, aga ma seda ei oska küll kuidagi kommenteerida. Igatahes selles konkreetses fürdős kujutas Kneippi kuur endast järgmist: ühes basseinis oli vesi temperatuuriga 14°C, selle kõrval teine samasugune temperatuuriga 42°C. Niimoodi ühest teise sulpsates pidi paranema ainevahetus ja juhtuma muud sorti imesidki. No ei tea, aga mõnus oli küll.

Sellega on nüüd mõneks ajaks reisikirjadega kõik ja ma saan rahus edasi jaurata argisematel teemadel. Jess! Mul on siin terve virn filme vaatamist ootamas ja kuniks ma töötu olen, on mul ka aega neid vaadata. Kumus on praegu üks potentsiaalselt huvitav näitus “Koht, mis paneb liikuma” ja eks ma tee sellestki juttu niipea, kui õnnestub muuseumis ära käia.